Tarr Dániel
- Encyclopaedia of Hermetic Magic and Occultism -
1995.
A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z
A Mágikus Lexikon egy 1995-ös "projekt" és azóta formálódik nagy lassúsággal. Noha egyre több befejezett szócikket tartalmaz, sajnos sok a befejezetlen, hibás vagy hiányos szöveget tartalmazó bejegyzés is. Egyszer talán majd teljes formájában is elérhető lesz...
TALIZMÁN: (a görög "téleszmá"-ból származik): a. m. megszentelt tárgy, amely szerencsét hoz (ellentétben az » amulettel, amely elhárítja a balszerencsét). A Talizmán sose volt annyira elterjedve, mint az amulett, és gyakran nem is egészen világos, hogy mennyire vették komolyan a mágikus hatásába vetett hitet; a Talizmánnak általában nemigen tulajdonítanak nagyobb jelentőséget a korábbi századok folyamán, mint manapság a szerencsemalacnak, a patkónak, a négylevelű lóherének stb. Kései ókori Talizmánoknak számítanak az » abraxasgemmák. Míg a középkorban a Talizmánokat viszonylag kevésre becsülték, annál inkább megnőtt a tekintélyük a reneszánsz korában, és igen sokra tartották még a barokk korban is; csak a felvilágosodás korában kezdtek megfeledkezni róluk. A legtöbb Talizmánt asztrológiailag is megalapozták [» medaljonok; a "hónapkövek"]. Kedvelték az » uroborosz formájú gyűrűket, amelyek szerencsét és hosszú életet biztosítottak a viselőjüknek. Hasonló erőket birtokolt a szerpentin (görögül "ophitész"), kígyókő névvel A patkót, mint Talizmánt a kereszténység előtti lóáldozatok emlékével lehet magyarázni. A reneszánsz idején kedvelték az olyan talizmán-gyűrűket, amelyek asztrológiai jelképekkel, » karakterekkel és héber szerencsekívánó formulákkal voltak ellátva. A Talizmánokról szóló legismertebb régebbi írások szerzője Gaffarel és Arpe. A nagyon alapos lexikon címszó viszont a Zedler Lexikon-ban főleg az » amulettkre vonatkozik. – Igazi növényi eredetű Talizmán a » mandragóragyökér (pénzemberke).
AGRIPPA/NOWOTNY 1967; ARPE 1717; BORN 1937; HANSMANN/KRISS-RETTENBECK 1966; MÜLLER-JAHNCKE 1973, (162. és a következő oldalak)
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
TAROT: Az egyik legrégibb kártyatípus. A 22 ütőlap, a nagy "árkána" elnevezése valószínűleg összefügg a középkor képi világával, és nagy hatást gyakorolt a szimbolikus gondolkodásra, ezzel magyarázható, hogy a tarot annyira vonzza a titkos tanok híveit. A nagy "árkána" lapjai: 0 – A Bolond (a levegő eleméhez kapcsolják); I. – A Mágus vagy csaló (Merkúr); II. – A főpapnő vagy női pápa (Hold); III. – Az uralkodónő vagy császárnő (Vénusz); IV. – Az Uralkodó vagy császár (Vízöntő); V. – A Főpap vagy pápa (Bika); VI. – A Szerelmesek (Ikrek); VII. – A Kocsi, diadalkocsi (Rák); VIII. – Az Igazságosság, Justitia (Mérleg); IX. – A remete (Szűz); X. – A Szerencsekerék (Jupiter), XI. – Az erő (Oroszlán); XII. – Az Akasztott ember (Víz); XIII. – A Halál (Skorpió); XIV. – A Mértékletesség (Nyilas); XV. – Az Ördög (Bak); XVI. – A (villámsújtott) Torony (Mars); XVII. – A Csillag (Kos); XVIII. – A Hold (Halak); XIX. – A Nap (Nap); XX. – Utolsó Ítélet (Tűz); XXI. – A Világmindenség (Szaturnusz). – A kis "árkána" négy színének neve: kardok, botok, kelyhek és érmék, amelyeket a levegővel, a tűzzel, a vízzel és a földdel kapcsolnak össze.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
TAROKK: A Tarot Tarokk is (a szokványos társasági kártyajáték megkülönböztetésül használják az utóbbit): 78 kártyából álló játék (olaszul zeroccln),amelyet dlvmatorlkus célokra Is alkalmaztak, és a titkostudományakba való beavatás szimbolikus összefoglalásaként fogtak fel. Foglalkozott vele egyebek közt ~Court de GéGelin, -·SaintMarfin, Eliphas ~Lévi, -Papus es Stanislas de -·Guada. A T. szimbolikáját elemző igen érdekes tanulmány szerzője egy bizonyos Alliette (kb. 1750-1810), aki Etteilla álnévvel is megjelentette ugyanazt (1772-ben és többször). A 22 számozott tromfkártya (Bűvész, Papanő, Császárnő, Császár, Pápa, Szerelmesek, A szekér, Igazságosság, Remete, Szerencsekerék Erő, Akasztott, Halál, Mértékletesség, Ördög, Torony, Csillagok, Hold, Nap, Végítélet és Világ; -- Ide tartozik számozatlanul a Bolond, (franciául La Mat) neve, amely többnyire a középkori keresztény ikonográfiából származik, erősen izgatta a fantáziát, de az őskori titkos tanok mint a kártyajáték eredete, egzaktul nincs bebizonyítva. A Tarokk állandó inspirációs forrás volt a jósok számára; "létrehozza a jóslásnak kedvező lelki és szellemi állapotot. A megkapó tarokkfigurák... titokzatos hatással vannak ránk és felélesztik bennünk tudatalattink képeit” (Seligmann 1958). [Vö. J.-M. Lohte – Le Tarot című füzetét (La Bibliothéque Volante No. 1, Párizs 1971.)]
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
TEHÉN: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
TEMPLOM: Nemcsak szakrális építmény, hanem minden lehetséges értelemben a szentély jelképe. Vonatkozhat olyan magasabb rendű törekvésre is, amely a mindennapok világában spirituális teret kíván létrehozni. A szó eredete a görög "temenosz" (elkerített hely, a világtól fallal elválasztott kultusztér). Ezeket a falakat azonban, amelyek a gyalázat ellen védik a szentélyt, illetve a kívülállókat a szentélyben lakó hatalomtól, le kell bontani, hogy az, ami szent, mindenhová eljusson. A templom gyakorta a világmindenség kozmológiai modellje szerint épül fel, s a világrendet tükrözi (vö. kereszt, négyzet, világtengely).
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
TEMURAH: Kabbalista mesterfogás, olyasmi, mint a ~gemátria és a ~notarikon. A Temurah az egyes hetük felcserélése, miközben a héber szavakból anagrammákat formálnak. Feltételezik, hogy egyfajta összefüggés van az eredeti és az új sorozatba rakott betük által elem szó között, ugyanakkor a kabbalista ki szeretné olvasni még azoknak az angyaloknak és hasonló valamiknek a nevét is az ószövetség szövegéből, amelyek az illető helyen nincsenek megemlítve (igy lesz pl. a héber "angyalom" szóból a hetük újraolvasásával "Michael'~ Ecv meglevő név betüiből újraképzelt név lehetővé teszi az ekképpen kezelt személyek, dolgok, stb. mágikus befolyásolását is. -- Titkosírásszerű eredményeket könyvelhet el a Temurah művészete azzal, hogy az ébécA belún ül sorrendbe Iqa: az úl sorozattal olyan nevek jönnek létre, nnm Alba(h. Álban vagyAtbesch, az ily módonírt szövegeket vagy neveket azonban csak a rendszer ismerője érti.
AGnIPPA/NOW07NY tJG); LfHMANN í gOB
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
TETRAGRAMMATON: ("a négybetűs név" görögül): Az Isten (Jahve,JHVH) neve, ebben a formában gyakran említik a kabbalista és a mágiai könyvek. A kabbalisták olyan mélyen tisztelnék az Isten nevét, hogy ki se merték ejteni a szájukon, hanem csak "Jod-He-Vaw-Hé"-nek betűzték. Az Isten nevének másik átírása, a » notarikon szerint, az » AGLA.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
TEURGIA: Az a varázs, amelyet a jó szellemek vagyaz angyalok segítenek, másik megjelölése a ..fehér mágia", a .,fekete mágia" vagy -goécia ellentereként AzalapeszméL hogyan kell az Istenséghez közel álló szellemi lényekkel misztikus-mágikus utakon kontaktusba kerülni és megszerezni a segitségúkeL megtaláljuk már a kései ókor gnosztikusújplatonikus írásaiban (Jamblikhosz, Porphürioszés mások; minthogy az újplatonikusok szerint „a lélek az abszolútum kiáradása, ezért részesednie kell az abszolútum végtelen hatóerelel>en, s azok az emberek, akik képesek rá, hogy megismerték a Mindenség szimpatikus és antipatikus kölcsönhatásainak komplexumát, magnkhozvonzhanlák és eltaszíthatták maguktól még az isteneket is". Stemplinger 1948. 165. o.), de külonosen a -hermetikus írásokban ápolták a szóban forgóelgondolást. Részben aza fáradozás is teurgikus, hogy kapcsolatot teremtsenek a planétaszellemekkel ( ~mtelligenfia és daemoniuml. A Zedler Lexikon 1745/43. kötete az 1289-98-ig terjedő hasábon a teurgisták között felsorolja -Petrus Aponensist, -.Agrippa von Nettesheimet, Valentin Weigelt Giordano Brunot(„aki kalandos dolgai közepette úzte még a' magfanok sok sajátosságait is. hogyan idézhetók meg a' szellemek á végett, hogy felfedjenek valami rejtett dolgot és előre meg mondjanak jövendő dolgokat ann külóno~ sená monade,numeroligurac.irásábólderülki"). John Dee-t. Jean Belot-t C Giuseppe Francesco Borrit, Pszellosz Mihályt és Paracelsust, valamint -.Trifhemiust (,.aki nemcsak a' potestate seprem spirituum c. írásábann, de á steganographiajában is sokat beszél á szellemek kulónbózö osztályairól, neveiről, teendöiröl, alkalmatlankodásairól"). Különbséget kell tenni itta mlsztikusteolágia (az Istennel való közösség keresése) ésa teurgia (e szellemekkel való közösség keresése "kulsöséyes ceremóniákkal") között. Az ~ .elkóniat ..parareligiózus" aspektusára való tekintettel K. Sprengel orvostörténész is a T. egyik ágának fogta fel, amely ..ebből származott gnosztikus és újplatonikus befolyas révén" (Ersch-fruber: Ally. Enzyklopadie d. Wissensch- u- Kunste, 2. k 414. és a kóv. o-).
A T. a természetlölotti lények titkos nevének, a megidezés alkalmas időpontjának, a ruházat, a füstölőszer helyes kiválasztásának, a megszólltás módjának Ismeretén, valamint annak ordásán alapult, hogy miképpen lehetnek a meg idézeti szellemek a mágus szolgálatára.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
TISZAFA: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
TOJÁS: Szimbólumtartalmát különféle tulajdonságai határozzák meg: többnyire fehér, törékeny, új élet származik belőle, alakja férfiherére emlékeztet. Teremtésmítoszokban előfordul az őstojásból történt világteremtés. A tojásban szunnyadó csírázóképességet az életerővel azonosították, ezért jelentős szerepet juttattak neki a gyógyító varázslásban és a termékenységkultuszokban, ezenkívül mint a túlvilági utazáshoz erőt adó táplálékot sírmellékletként a halottal együtt temették el. A képzettársítások gyakran nevezik arany, illetve ezüst égi tojásnak a Napot, illetve a Holdat. A tojást általában egy őscsíra szimbólumának tekintik, amelyből később a világ megszületett. Mint héjba zárt teljesség, a kezdettől eltervezett teremtés szimbóluma. Az alkímia képi világában a "filozofikus tojás" a később a bölcsek kövévé változó ősmatéria, amely már csírájában hordozza az érés minden adottságát; a tojássárgája pedig a reménybeli aranyra utal.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
A ~materia primára vonatkozó filozófiai, alkímiai allegória, amelybál a -bölcsek kövét költik ki a „filozófiai tűz" forróságával. Kézenfekvő az ókori szimbólumhoz fűződő rokonság, például az orfikus őstojáshoz, de voltaképpen aligha bizonyítható. A tojásban levő fehérje az ezüst szimbóluma, a T. sárgája az arany szimbóluma, amelyek mint alapanyagok a materig prímában találhatók. Michael Maier Atalanta lugiens-ében (A menekülő Atalanta. Oppenhein, 1618) található egy olyan rézmetszet, amelyen az adeptus "lángoló karddal" kettévágja a filozófiai T.-t.. Van egy madara a világunknak, amely fenségesebb a többinél. Hogy felkutasd a tolását, egyedút erre törekedj..." Ugyanilyen szimbólum a Zeusz fele, amelyből Vulcanus lejszecsapéssal szabadította ki Pallas Athénét (uo.). Lippmann(1931) a filozófiai T. szimbólumát úgy értelmezi, mint a négyességre !(e~·eszdmiaJ való ragfást, vagyis héjra, hártyára, tolásfehérjára és to7écsar~ Bájára, és úgy véli, hogy ezek rezet, ólmot, ónt és vasat lelence^ek amelyek egyidejűleg csirkekén) már magukba foglalnak n,indant I lahát aranyat és ezóstöt isi, persze csak mint lehetőségel és a he'~sslúkben elrejtve" még, de épp azért már nincs is sem mi szükség r~\ a=I`I lépésre, arra, hogy .,a természetet belülről megmutassák", s ezzel az elértet valóságosan is birtokolják", -- Woyta Gazophylacium-ában (1778 és többször) .Ovum phdosnphncuní .nek nevem e .kassN rany-loldet', a Mnrena Mertrs Solena. a Tnra Mafawl4l n. .kotM· llyecssn (Hessen különböző helyein) vájogtalajban vagy agyagban, mint a tojás van kiformálbdve,.. öszve van keveredve feketésszürke. Olyan ragyogó ércdarabkákkal, mint az antimónium, és valódi vitriolos íze vagyon." Woyt ezt a "tojást" hányás, étvágytalanság stb. ellenszeréül ajánlotta. -- Néprajzi és egyéb anyag R. Wildhaber-ben,Zum Symbolgehalt und zur lkonographie des Eies (’A tojás jelképi tartalmáról és ikonográfiájáról’), Deutsche Jahrbuch lür Volkskunde, (1960/6).
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
TOLL: Szimbolika szempontjából leglényegesebb jellemzője a könnyűség, amelynek folytán – a régi elképzelések szerint – a madár mintegy magától emelkedik a levegőbe.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
TORONY: Szimbolikus értelme: az eget és a földet összekötő világtengely. A templomtornyot csak a középkorban kapcsolták össze az épület terével, hogy a harang hangja bezengje az egész környéket. Eleinte a templomtól különálló harangtornyokat emeltek. A tornyot gyakran tekintik a börtön helyének is.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
» Lásd még: Tarot Analógiák : A Torony . (The Tower)
[Ω] |
TÖLGY: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
TRANSZMUTÁCIÓ: transmutatio metallorum, a filozófusok egyik, de nem szegyetlen célja az alkímiában az akkori nyelvhasználatnak megfelelően, mert hiszen a -~bölecsek köve lehetővé tette az ~elixír előállítását is. A T. lehetőségében való hit szellemi alapja az a feltevés, hogy a fémek nem állandóelemek, hanem mintegy a,. nemtelen"-böl keletkeznek (a még ma is szokásos "nemesfém" megjelölés az alkímia képivilágából származik a velecsendülé erkölcsi minősítéssel). A leggyakrabban emlegetett T. az ólomé vegy a higanyé arannyá, amit az előbbiekre szórt bölcsek kövével próbáltak elérni (~projekció vagy tingálás). L. Figuier (1819-94) a múl tszázadban még lehetségesnek tartotta a T.-t ("ismereteink és a kémia jelenlegi állása szerint el lehet fogadni, hogy valamilyen fém átváltoztatása valamilyen másik fémmé a lehetőségek birodalmában rejlik", 1856), hasonlóan nyilatkozott M. Berthelotis 1884-ben.
A radioaktivitás felfedezése magával hozta a "transzmutációk" megvalósíthatóságát, és elméletileg is lehetővé vált, pl. a higanyt arannyá változtatni, persze egészen más alapokon, nem amilyenek az alkimistáké voltak. Ellentétben némely szerző még ma is makacs nézetével. azalkimisták valóban elvégezhettek tényleges T.-kat, az atomi folyamatok közben felszabaduló energiákra vonatkozó tudásuk miatt azonban titokban tartották a művszetüket (így ír pl. Pauwels,1962), ennél sokkal józanabb felfogást képvisel A. Siggel (1951), aki rámutat arra, hogy az alkímiában valamely fém fő ismertetőjegye a színezet volt és "gyakran megelégedtek azzal, hogy átszínezték a nemesítendő fém felületét". Így sikerúlheten az arzénvegyületek /emiprgmenGnea/gar) segitsegével olyan ezüstösen fenylő fémvegyülenek elóáIIInASa, amelyek rézv agy még inkább Higany segítségével ezüstös vegyületel hoznak létre (fehéren ténVló amalgámok: a hrganV·'rmal~ gimtdlatémtárgyakkulsblegaranyozonéválhatnak).Ilyestélemúvoletet Ir le E. Ploss(1970, 36. és a köv. o.) egy bizonyos "Morienus” szöveggel kapcsolatban, amely az 1200 körüli évekből való és így szól: „Ha a latom elégetlúk az alzebrickkel (azaz kénnel) együtt és róóntjúk a nőnemút (hi9enyt)-.. akkor a sorétség és e leketesé9 eltún7k, az pedig (a laton. azaz rézówözen vagy ráz) ótváltozrk szinaranynyá." EW ez Ploss annyit lesz. "A rez a higannyal amalgámot alkpl. amely a hevítéstől és a higany ezzel os.szelüggó el Párologtatása lolytén többször megv5ltonaue a színét.., fehéren kezdve a zöldón át a pirostbnusoklg. A további hevitéstdl szürkésfekete axidbórképzó~ Jött-ax alkimisták szemében ez azt bizonyította, hogy amit hevítettek, vlsszanén az ósanyayhoz."MlutSn a kozepkorban nem ismepék a horyany muvtimet asérgarezet kohaseati eljár2ssal egyanesen rézbdl és gálmábbl (otnkp5t) nyerték ls ·az,zum nos(rurnnek mkmten tők, ugynnnkkor "e kor sok alk7misn5je tisnében volt azzal, hogy e nemtelrsnlémekvalamilyenell»írrészbrása!~W ojekcid/lolytanelért szinezetervel nem pronak valódi euisthóz vagy aranyhoz' (Siggel 1951,32.0.). Mindamellett persze az alkimisták a laboráns lelkének a transzmutációjára is törekedtek a fémeké mellett (Hitchcock. E. A.).
BERTHELOT 1884; BURCKHARDT 1960; FEDERMANN 1964; SELIGMANN 1958: SIGGEL 1951; BIEDERMANN 1973
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
TRISZKELISZ: triquetra: kör három részre osztása az osztókereszt behajlított száraival, körülbelül hasonló formában, mint a szvasztika. Triszkeliszek díszítenek pl. prehistorikus agyagurnákat, nagy bronzkori ír kőépítmények falán pedig hármas spirálok találhatók. A szvasztikához hasonlóan ez a jel is nagyon nyomatékosan utal a dinamizálásra, a forgásra, a körözésre.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
TRÓN: A hieratikusan tagolt társadalmakban a törzsfőnöknek, királynak vagy császárnak magasabban elhelyezett ülőhely jár ki, amely hivatalos alkalmakkor a „közönséges halandók” fölé emeli az uralkodót. Ezáltal a trónt szimbolikusan abszolutizálták, s mintegy az „uralkodói hatalom” értelmében használták.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
TÜKÖR: A tükörnek puszta funkcióján túlmenő jelentése abból az ősi hitből táplálkozik, hogy kép és képmás mágikus módon megfelel egymásnak. Eszerint az értelmezés szerint a tükör képes fogva tartani az ábrázolt ember lelkét vagy életerejét; haláleset alkalmával pl. azért takarják le a tükröt, hogy a halott lelke ne maradjon a helyiség foglya, hanem eljusson a túlvilágra. Démonok és természetfeletti lények azzal árulják el magukat, hogy nincs tükörképük, ördögi teremtmények viszont nem tudják elviselni a saját képmásuk látását, azonnal meghalnak. A tükör ezért lehet amulett is, amely megvéd a sátáni erőktől. Ezt a funkciót eredetileg valószínűleg a víztükör látta el, amelyet jósláshoz is használtak, mintegy a láthatatlan világ felidézésére.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
TÜRKIZ: kéktől a zöldig terjedő színű drágakő, amely Európában a színétől függően a Jupitert (zöld) vagy a Vénuszt (kék) jelképezi, az állatövben pedig a Nyilas köve. A név eredeti helyére, a keleti türk területre utal. Ott elsősorban az uralkodót védte gonosz hatásoktól.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
TŰZ: (latinul ignis): A szimbolikában nem hordoz egyértelmű jelentést. Sok helyütt a családi tűzhely szent szimbóluma, másfelől viszont negatív jellegű mint pokoltűz, mint pusztító tűzvész, mint vészt hozó égi tűz (villám) és mint a föld belsejéből előtörő vulkáni tűz. Az elemek közül a tűz az egyetlen, amelyet az ember maga képes előállítani, és ezért az istenekhez való hasonlatosságának jelét látja benne. A tűz tulajdonsága a „tisztító láng”, amely elpusztíthatja a gonoszt és megsemmisítheti a boszorkányok és más démoni lények testi megjelenési formáját. A tűz többnyire férfias elemnek számít (a „nőies” víz ellentétének), az éltető energia, a szív, a nemzőerő, a megvilágosodás, a Nap jelképének.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
A hagyományos elemtan értelmében a négy ~elem közül az egyik, az ~alkímiában leírták eltérő értelemben is, "filozófiai tűz” gyanánt, így például ~Stoltzius a Chvrnisches Lustgártleinje ele Irt elászóban, ahol "az álla, hogy ez tűz szinte igazi konyhamestere és pintiére minden secretumnak és titoknak ebbenn az órjási világháztartásbann. És soha se tanultuk volna meg nélküle egymástól el választani és el készíteni az fémeket soha se értettúnk volna ahhoz, hogyan kell az dolgokat az három princípiumokra fel oldani (azaz a filozófiai elemreg Paracelsustanának megfelelően) vagy alapjaikra, soha se ismertük volna meg az dolgok születését és átváltozását soha se foghattuk volna fel az betegségek eredetét és az azokhoz való eszközöket” stb. F. Weinhandlszerint (a Lustgartlein 1964-es darmstadti kiadásának kommentárja, 21. o.) „az az emberi aktív-dinamikus magatartásmód, amely a testet, tartását és erőit együtt érti, és ezen az úton fizikai-erkölcsi-szellemi továbbképzést és kifellést eszközöl ki; vö. -INRl. Testileg a T.-elemnek a görög orvoslás szerint megfelel a ..Pneuma", azaz tüzes lehelet: a sperma-szubsztanciát is tüzes-pneumatikuskónt fogták fel, például a manicheamusban (vö. Widengren 1961, 62. o., 149). Vö. -lOtbhó.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
TŰZVARÁZSLAT: amelyet egyebek közt Eduard Mörikeábrázolt a Tűzlovas című balladájában, az -elemekkel való ráolvasás túlnyomón Észak-Németországban dívó módja (itt Krisztus keresztiének egy darabkájával), más források szerint kabbalista mesterkedés, például a Zedler Lexikon [1735/9. k., 772. hasábja] szerint se más, mint. "a zsidók mihaszna titka, azt szeretnék általa állítani, hogy ők csakugyan tűrni kénytetnek a keresztények között, mert azzal sokat használhatnának nektek". ScóudtJúdische Merckwmdipkeiren-je (Zsidó furcsaságok) szerint [vö. gólem] kétféle tűzvarázslat volt a gyakorlatban: az egyiknél a szavak hatalmát [~varázsigék]alkalmazták, amikor is „előérzet gyanánt vizet öntöttek egy izzó szénnel teli tálba, a megidéző pedig héberül ezt mondja: „Akkor az nép Mózeshez kiáltott, és Mózes kérte...
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona .(Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
TYÚK: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z
| |
Kérlek támogasd a Hermetikus Könyvtárat!
(Please support the Hermetic Magic Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
|
|
|
| |
| [« vissza ] |
|
[ előre »] |
|
