Tarr Dániel

HERMETIKUS MÁGIA ÉS OKKULTIZMUS LEXIKON

- Encyclopaedia of Hermetic Magic and Occultism -

1995.

A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z

V Vadkan TERMÉSZETMÁGIA Vakolókanál SZIMBÓLUMOK Varangy SZIMBÓLUMOK Varázsige TALIZMÁNOK Varázskönyv MÁGIKUS ALAPOK Varázslat MÁGIKUS ALAPOK Varázstükör DEMONOLÓGIA Varázsvessző TERMÉSZETMÁGIA Varjú TERMÉSZETMÁGIA Venter equinum ALKÍMIA Vénusz (Venus) ASZTROLÓGIA Vér ALKÍMIA Világkorszak MÁGIKUS ALAPOK Világtengely (Axis Mundi) MÁGIKUS ALAPOK Villám SZIMBÓLUMOK Virágok TERMÉSZETMÁGIA Vitriol ALKÍMIA Vizi lények DEMONOLÓGIA Víz MÁGIKUS ALAPOK Vörös MÁGIKUS ALAPOK Vörös és fehér MÁÉGIKUS ALAPOK Vörösréz ALKÍMIA

A Mágikus Lexikon egy 1995-ös "projekt" és azóta formálódik nagy lassúsággal. Noha egyre több befejezett szócikket tartalmaz, sajnos sok a befejezetlen, hibás vagy hiányos szöveget tartalmazó bejegyzés is. Egyszer talán majd teljes formájában is elérhető lesz...

VADKAN: (Szerkesztés alatt.) [Ω]

VAKOLÓKANÁL: Kőművesszerszám, a szabadkőműves szimbolikában a céhlegényi fokozat megbecsült eszköze, amely azután illeti meg az embert, hogy túljutott az inasság fokozatán, és "megfaragott kő" lett belőle. Egyes tanok szerint a "befalazásra" alkalmas vakolókanál a kívülállókkal ("profánok") szemben vállalt hallgatási parancs megpecsételését, az "árkána-fegyelem" betartását szolgálja, vagyis azt, hogy a tagok megőrzik a szimbólumok és rítusok belsőleg átélt érvényességének titkát, amely egy ládában van elzárva. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] [Ω]

VARANGY: (Szerkesztés alatt.) [Ω]

VARÁZSIGÉK: varázsmondókák, képletszerű idéző-formulák, amelyek eleinte többnyire a természetfölötti lényekhez irányulnak, és alig lehet őket elválasztani az imáktól, késóbh azonban szinte kivétel nélkül puszta parancsot közvetítenek a környező világhoz, aminek automatikusan be kell teljesednie istenek, szellemek vagy démonok segítségül hívása nélkül. A germán népek lakótereviszonylay bőven igazol olyan V.-et, amiknek kimondását a ~rúnák bekarcolásával együtt kell elvégezni, amikor is nem mindig sikerül a környezet aktív betolyásolásanak és a sorsbotokkal (az óészaki kelli, a svéd kelle) végzett ~mantikának, tehát egyfajta "xilomnnciá"-nak a szélválasztása. Az angol spell (varázsige) szó gyökér-rokona az angolszász .spe/Anel. (Span, Sp/itteCrúnatáblácska). Bőven bizonyít Arntz [1935. a 242. és a köv. oldalakon]. Közép-Európa területéről említhetők a kereszténység előtti, egy 10. századi leírásban fennmaradt Merseburgi V.; bevezetőül itt elmondják (mint "elö-érzetet'), hogyan hárítottak el mondókával valamilyen balt a mitológiai előidőkben (ilyen pl. az újabb variánsban Fennmaradt "Bein-zu-Bein"-mondás mint gyágyvarázs~. ..bei zi bena, bluot zi bluoda, lid zi geliden, sose gelimida sin", azaz: mintha beenyvezett volna). A V. gyakran érthetetlen, régi vagy idegen nyelvekből átvett szavakat és neveketóriztek meg, így pl. az etruszk "Ayrami múmiaszalag" VII. oszlopán, amikor az italaldozati ajándékok és a,.male" elhintése előtt állandóan ..ceia hiá"-t kiáltonak és ezt kovetlék a .,vile vala, stalle trile, hial" szavak [Pfiffigszerint, Die etruskische Sprache, (Graz, 1969, 213. o.)]. Ilyen ..idegen szavakra" bukkanunk a mezei gyümölcsök óangol varázsigéjéhen, az ,.arca orca arca eorthan n,odoi'ban, amikor is a titokzatos szavaknak önszántukból rendkívüli hatást kell gyakorolniuk (...elezusibetűk/. Gyakran három hasonlóan hang. z6 szót vagy szótagot raktak egymás n, el lé, pl. "ISTA PISTA SISTA". „HAX PAX MAX", „PAX SAX SARAX", mint pl. a -.Grimoires~ban. „Olyan kísérletre, hogy ezeket a misztikus hangokat és a tudatosan értelmetlen, de mily értelműnek túró varázsszavakat.. egységesen meg lehessen magyarázni, még senki se vállalkozott Mégis él bennünk az a gyanú, hogy mindezek a valami kimondhatatlant vagy misztikust kifejezni akadó módok, mindezek az istenséggel magukat megértetni vagy őt éppen a saját akaratuknak alávetni kívánó szenvedélyes,hebegő kísértetek valamikor egy közös, ma már nem nyilvánvaló gyökérből keletkeztek." (W. Schultz 1910). Az újplatonikus Jamblikhoszaztírja pl. a De Mysteriis Aegyptiacatum-ban(VII,c.3) valamilyenszóban magában bennerejlöteurgikus bfbfól és "az isteni és a szent nevekről, hogy ezek közvetlenül isteni Bfedetgak, és titkos, istonekre szabott teurgikus jelentésük van annél Nokább, minél Idegenszarűbben hangzenak" (Horst Idézi ez frschGluberfncikiopAdiában.9. k., 277. o.). Hasonlóképpen állítja Prokloszis,hogy az isteni tudomány a hangok összekapcsolása és szétválasztása révén nyilvánítja ki az istenek és a szellemek rejtett lényegét. [Theol. PlatonII, c. 29.]. A teológus és filozófus Pierre Poiret(1646-1719) azt írja, hogy az őskorban az ember kormányozni tudta szavakkal az anyagi világot, és hogy minden teremtmény uralkodni tudott a hangja által. „Ez nem más, mint az ember első, tiszta természetének felújítása, amellyel a régi idők szentjei egykor oly nagy dolgokat cselekedtek, mint például Noé, amikor a bárkájába terelte egykor az áIlatokat, Jozsua parancsolt a Napnak, Mózes pedig a Vörös tengernek. Az ember ugyanis nem azért kapott nyelvet, hagy a gondolatait közölje a hozzá hasonlókkal, hanem azért, hogy alázatossá tegye a természetet." A -Grimoires-bangyakran találunk jóformán lefordíthatatlan héber-görög keveréknyelvű V.-et, egy példa rá a "Hel Heloym Sother Emmanuel Sabaoth AgIa Tetragrammaton Agyros Otheos Ischyros Athanatos Jahova Va Adonay Saday Homousion Messias Eschereyeye" [Herzog-Hauck (úny. Graz 1971. 12, k.66. o.)]. A mágikus szavakat gyakran úgy fogták fel, mint a természetfölötti lények titkos neveit, s ebben nyilván az az elképzelés érvényesült, hogy a megnevezett lény be van zárva a nevébe. Rövidre fogott V. a varázsszavak f -·abrakadabra, hókuszpókusz, amelyek a legrégibb tanúsag szerint kétségtelenül óegyiptomból származnak, s amelyeken később igen nagyra becsült a ~gnózis szinkretisztikus szellemvilága: a Mithrasz-liturgiáben is [Schultz (1910, 89. o.)] ez áll: "Megcsókolom az amulettedet ös kerein a oMOkri mophuri mophere rizont / maradjon velem a lelkemben / ne hagyjon el. mert parancsba adtam neked / enthophenenrhropiotha". Ugyanilyen mágikus szavakat talá~ lunk a basilidlánusok ~abraxas-szövegeiben és a Pisztisz Szophiaban (aeeiouo-iao-aoioia: ez a magánhangzós tóték nyilván a titkos Istennév átalakítása annak az ókori elképzelésnek meg felelően. amely szerint a 7 9öroy ucqioum magánhangzó )elképezte az egész Kozmoszt). Minthogy az egyes betúknek számértékük Is van, az effapa szómágiát nem lehet elválasztani a ~szAnrmágrától. NegVOn karakterisztikus, amit az egész eszmekomplexumról Roger .Bacon mond „A világ kezdetén minden csoda a szó által tómént Aszó pedig, amely ben örömAl lelte a lélek, ez értelmes lélek valódi teljesítménye. A szavaknak naqy a hatésuk akkor, ha koncentrációval és erős vágyakozással, ha igaz szándékkal és hívó bizalommal mondjuk őket. Ha ez a négy dolog a rendelkezésünkre áll, akkor az értelmes lélek egykettőre eléri, hogy értéke és lényege szerint hasson, éspedig nemcsak önmagára. hanem a külvilágra is". -- Gazdag néprajzi bizonyítóanyag és egyebek Grimmben. Deutsche MVthalogie, óny. 1953. XXXVIII. feíezet (Spruche und SegenJ. A germán területről nyújt bizonyítékokat De Vries: Altgennanische Religionsgeschichtéje. L, 1956. 304. o (,.A varézsmondóka szokványos neve a galdr. Ez a szó a galan igéből származik, amely egyébként azt jelenti. hogy rrénekelnLn... Ebből arra következtethetőnk, hogy a mágikus énekeket világos, tán falzettre hajló hangon énekelték"). Az ókori bizonyítékok gyűjteménye. R. Heim; lncantamenta megica graeca latina, Jahrbuch lür Kiass. Philol. XIX. pótkütM 1893. Va. R. Petsch: Spruchdichtung des Volkeri, Halle 1938; V. J. Mansikka: Litauische Zauberspruchet. FFC XXX. k. (Helsinki 1929), A. Ch. Bnng: Norske Hexelorrnularert. Krisuama 1901-02: F. Ohrt: Danmarks Tryllelornrlett, Koppenhága-Kristiania 1917-21; J. van Haver: Nederlandse lrrcentieliteraturt, Gent 1964 is [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

VARÁZSKÖNYVEK: A mágiai könyvek gyűjtőfogalma minden komolyabb szellemi igény nélkül, elsősorban szellemidéző könyvek, továbbá a rejtett kincsek megtalálására, valamint a mágikus -talizmánok készítésére vonatkozó népszerű munkák. Már ~Hartlieb idejében ismert volt a későbbi évszázadokban is gyakran emlegetett varázskönyvek sorozata, amelyeket ~Trithemius tömegestül sorol fel az Antipalus maleficorum-ban: Clavicula Salomonis; Liber officiorum; Job de Arabi; Picatrix; Sepher Razielis, Liber Hermetis; Razielis Gber puritaturn Dei Ciber perfectionis Saturni, Liber CVPrram, Ars calculaforü Viryilü, Liber Simoni maga, Rupertus, Liber aristntelrs, Flos f/orom, Almade(Enoch, Messala, 4 annuli Salamonis, Speculum Josephi, Speculum Alexandd Magni, Liber secretorum hennetis Hispani, Ganello. Michael Scotus, Albertul, flucidarium necronranfiae -.Petii de Abano (Apono/. Secretum philosophorum, Scherrrhamphoras, Salamonis Lamene; Liber decompositione, Liberrubeus. L iber --Alberro Magno adscn'ptus, Liber Salomonis de officio spiritum; Vinuculum spirituum; Torzigei; De 4 speculis; Liber salomonis de soptem nominum et de tribus figuris; Liber de capite Saturni; és további 42 könyv a talizmánokról és hasonlókról. A könyvnyomtatás feltalálásával egymás után jelennek meg a V., amelyeket többnyire a legendás ~Dr. Faustnak tulajdonítottak (Grimoire). Általában a tiltott könyvek közé számították őket (Iibri prohibiti, libri improbatae lectionis), de akiírtásuk sose sikerült, mert mindig volt irántuk érdeklődés. Nem nlk;ln maguk a nycmdaszck ~fs a nyomddk1a131takkillymnekel,épPÚgykilebelmmatnra ·spozibms. htrestudGSOkra / ·Albnr~hrs Megrms, ·ParacnlsosJ vzló Waldsnkal. Csak a>érl, hogy a V.-nek nergyobl> legyen a lekhttélyúk (Igy PI. AIbertus Magnusbewahrteundapprobiertesympathetischeundnatúr- e egyptische Geheimnissé', több kiadás a 19. században é. n.; A. Spamer –Romanusbüchlein, 1958). A legtöbb V. eredetileg a 77. századból származik, de mindmáig fel-felbukkannak úlabb kiadások, pl. a Oer wahrhalltige Femige Orache c. régi varázskönyvből keletkeztetett "6. und 7. Buch Musis'. Peuckert(1956) arról számol be. hogy: "Az 1895-ös évben a Gdinkraut melletti, ravensburgi föhivatalhoztartozó Knollengraben községben letartóztattak egy Wetzel nevú boszorkánymestert. Nagyon sok ismert kiadványt találtak a könyvei között, [pl.] a Mózes VI. és VII. könyvét, két kéziratoC. a Pneumatalogia occulta et varát-amely részben Agrippából, Gertrudis apátnő megnyilatkozásaiból és egyabekböl áll -és továbbá egy 18. századi 214 oldalas receptkönyvet-azonkívül agyal-mást [-.] Agrippától, egyet-mást Thomas pásztor titkos- és szimpátiaszarairól stb." Vö. -népi orvoslás. A V. fogalmát csak ritkán vonatkoztatják a "szalonmágiáról", a kártyatrükkökről ás hasonlókról szóló tankönyvekre (pl. Samuel Rowlands~The Art olJugüng or Legordetnaine, 167 41, és netán J. Kirchner, Lexikon rles gesanrten Buchwesens, Stuttgart 1953. GRAESSE 1843, (24-31. o.); HAYN-GOTENDORF, (úny.1967/68); PEUCKERT (1956) [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

VARÁZSLAT: Értelemszerűen általában a "népi mágiára" alkalmazták, a -·goéciara, gonosz hatalmak segltségevel végzett alsóbbrendú ~mágiáre, csalásra (szemfényvesztésre) is. A német Zaubereí szó ófelnémet eredete a zouber, ez az angol tiver - rőtli, az angolszász téalor-mínium: vagyis az a vörös szin, amelyet rákentek a bekarcolt rúnákra, s amltöl ezek .,életre kelhettek" és hathattak, A keresztény hitre való á trérés következtébon a V. fogalmát.,klátkozták"-A V. togalma, aho9Y pl. -.Carpzov meghatározza, nem feltétlenül azonos a boszorkAnysággal, mert a varázslónak nom kell kapcsolatban állnia a sátánnal, mim a boszorkánynak, ti egyszerűen csak bűvész (praestigiatorJ lehet A-.CaroünAban, 109. cikkely, a károkozó V.-ért tűzhaIAllal való büntetés jár, de olyanert nem, ami .,senkinek sem vala kárára". Az olyan "varázslókat", akik nem közösködtek az ördöggel, pallos által (tehát nem máglyán) végezték ki, a gyakorlatnak megfalelóen. 1749-ben a „varázslás” fogalmát a Zedler Lexikon (61. k.) még mint a "leggyalázatosabb bűnt" határozza meg, "amit csak ki lehetett találni a világon” (62. hasáb, írta Walch], ugyanakkor a szóhoz nemsokára jóllehet rosszindulatú, de mégis inkább nevetséges színezett járult, amellett hogy mindjobban a „bűvészet” értelmében használták, nyilvbnvaláan a lelvilágpsodássaljelentkexá éltalbnps szkepszis m.. en. Grimm, Oeuxsche MYxhologie. úny. 1953, a V. Jogalmát valami. lyen magasabA vallásos-tudományos osszelúyyésbe helyezr...Cso dózni [osodbnenni7 ezpelomi, hogy a természettólöttl eráketjótókonyan, varázsolom pedig, hogy ezeket károsan vagy jogosulatlanul hauu engedjük, a csoda isteni, a varázs ördöyl: csak a bukott, megvetell meneknek wlaldonitouak varázslást.. Nemsokára [e kereaztény hn. térítés utáni hagyományt teremtettek a maguk száméra ax ördögnek veróxslás lényegével való kdzvetlen kepneolat3ról.. ulyenformdn /olylak egymásba a gyakorolt és elképzeli varaismúvészelek, hogy azokat nemhogy a búntetés, de még ax elkúvetés se tudta siétvalasxtani'(XXXIV.lejezer,861.és a köv.o.-akL Vöexzela V.keresztényotikaiértékelését, pl. ..V.alatta keresztény nyelvhasznblata démonikus arák alkalmazását ém az ember szolyálanéban. Ezt már önmegó~ ben, mindegy, hoHY az ekúxhen adott cél megvetendő-e vagy sem, Isten ellen való súlyos bűnnek tekinlették. nuvtez ilyesmi ellentétes az Isten akaratával és úmtutatásával. emi sxerrm csak az lsten segítségével brtel szabad keresni Krisztust.. a V.-ban az ember önkényesen kr,-·li e természettől ölll, mindenesetre titokzatos erőkel" (Orelli, a Haxzog-Hauek, Raalencykl, l pxoc TheoC u. Kirvhpben L'I, imy. Gi;i: 1971, 612-0.), [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

VARÁZSTÜKÖR: A kristallomancia különleges segédeszköze. A tükröt önmagában számtalan néprajzi szokás és hagyomány tárgyaként ismerjük (pl. a démonok nem állhatják a saját pillantásukat és elmenekülnek Idle; ha meghalt valaki, le kell takarni a tükröt nehogy a benne tükröződő halott "meg legyen fogva"). Az év utolsó órájában minden tükör Varázstükör lesz és megmutatja a jövendő dolgokat. Gyakran említett Varázstükör a _hegytükör", amelyet toló fedeles négysarkú üvegtükörnek írnak le. ennek az ércereket az elásott kincseket stb. kell elárulnia. Általában a mágusok alkalmazzák a V -ol. és m~n1 koncentrációs eszközzel látomásos élményeket próbálnak elérni vele L. karuptromancia"), ahogy pl. John Dee. Az efféle műszer elkészítése a leírások szerint unalmas és hosszadalmas művelet, a 19 században Cahagnet n,ég emleget különboző varázstükör fajtákat: Meurgikus, boszorkányi, nerkol~kus, magnetikus, galvanlkus. kabbalisztikus V.-W , még hozza -·Cayliostro,SwedenborgéxPotetnyomAn Varázstükör lehet egy vízzel töltött tmlar;k is két égő gyertya között, amelyet eddig kell mereven nézni, amíg meg nem jelenik benne valamilyen "szellem". A szász választófejedelemségi In9 PI. elYillla a "tükörnézést" (inspectio speculimayiclJ és pallossal bünteti (a Zedler Lexikon szenm 1743/38. k ), főleg akkor, ha a mágusnak .. heszrsdle vagy közös dolga van az ördöggel"; aki tanácsért fordult a tükörnézőhöz, loysággal vagy komoly penzbirság4at lakolni miatta fOber-Amts-Patem1fi77.h61.POl.Ordn 1661.bó1: [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

VARÁZSVESSZŐ: Korábban szerencsevessző, jósvessző. latinul virgula divinatoria vagy mercurialis, a vízkutatás még ma is vitatott segédeszköze, egykor nagyra becsülték a bányászok (ábra Agricolában) és akincskeresők. Agrippa von Nettesheimmég nem tesz róla említést, hanem csak -Paracelsus és -Basilius Valentinul. Többnyire mogyorócserjéról vágott olyan egyéves ágvilláról van szó, amelyet a varázsvesszás kutató meglop a két vegén;, vízerek". érterek, elásott kincsek fölött a Varázsvessző rángatódzik vagy "kileng" a hordozó markában. Ily módon az is lehetséges, hogy pontosan megállapítsák, milyen mélyen van a keresett dolog. ,.A'gödörbe parantsoltatik az á szolgájuk, akit á varázsveszszős kutatók a' nevén szólítanak, és aki á veszszó utasítására munkához Iát. Ügyelni kell azombann arra, hogy az ilyen varázsveszszás Járkálás bizonytalan dolog legyen, köz benn nem szabd d se a' vessző természetét, se az emberét magáét szabályozni, és a' vesszőt bárki ember mark ba nyomni, se hármllyon veszszdt hórkl embernek, se bármikor, se hórmely értzre. Azngylknek fsak In;leményes ösvényeken ráng, a' mósrknak szakadékokon és nr.rnrsak az értz, hanem a vfz fölött rs..- A' vnszszdktermészmnshat5sálá fHrnesfalydxólé.sekokozzók, amelyek ugyanígy mozgatták e' fét, ahogyan iazak felé vonzabk a' mágnestű. Mnstanség:í vesznzdkets5rfl=';réz-vayyvasdrólbáltsinólj8k.Sok hbbuna tárul hozzá, rA olvasnak, amiko, eld kászi4k, és használat kozhenn folyton faggallAk, rtmrf amikor kulónóssen 5z el reltett krntsek ut(m kutatnak, nemesek á fémek ta1t515f tudakoljak, hanem en is, hogy ez rnrlyan mélyen feksnk, mr;nynyi vnn belőle, szellemek őrzik-e... Es m3ra... ahogyan annak rr:ndjr: (·..s rnAdla, n' természeti kim nsekkol vagy á földben lével órtzek ere7vel és telérisivel szem benn. á küzúnség túnbzreu maqót. ha Lsnk eyyébkéW lat nem hasznéltauk köz benn a' tiltott vagy vrnrézsLí eszknz" (!erllor Lz·xlkun 1749:59. k., 798.$10. hes5b). Görres(úny. 13E0, 3. k. 200. o.-vól a 233. iy) arra halLk, hagy a V= I dénronlkus vnrFeseszkáznek lekimse. és olyan tényeket emut amikor ezf .,nz ordoyrSl v. ló Ien,ondAs". Istenhez valb IohASZkod&s, a szcu,lséy felvAlele rstb. eaetébon Fllttol Ifik szolgAlatba Alkalrnazték eyynbnk koxr a tolva) IelulelBsére, éppúgy olyan héxak krvdlesz13s8ro, amelyekben mu43rrunlou ez erkolcs, a relrkviAk valódrsóyának trsöbzósbre vb. Eszennl elsGSOrbnn jóseszköz volt (innen van a rabdomancia, azaz vesszőjóslás kifejezés, amit azonban mégsem e jövő megjövendölése értelmében fogtak fel). Általában a ~magia naturalis megnyilvánulásának tartották a V.-t. Kimerítően, de kissé szkeptikusan írja le Flemmingegy varázsvesszős kutetórblszerzett topasztalatelt a .,Vollkommenen Tewschen .leger" c. mGvében II/ 776, "AZ legcsudálatosabbnak au IalAlám, hogy ez az ember az veszszót még másra Is fel használó és kérdd-veszszbjének titul3lá. Mmden féle questiones teve fel neki, amelyekre azombann nem mindenknr kapott feleletet. Nemvly dolgot. gyanúsnak tatalék, mi alatt b le metszette az faégat. mondon egy k7s imát, az szellemekkel conlurált,es azlsteniszátmeg gyalázó." K,v. Eckartshausen nézete szer7m (Aulsch/u.sre zur Magie, München 1788) azoknak a fémeknek a páréj, amelyek a Itildben "teramtódnek", mint a lóncokvonzzák a V.-t, vegypedigaklpárolgáshózzalefele,"ahogyanaztvolam7lyenntagnas teszi avas fúvat', lehatnak ,az emberek kózöu olyanok, akik a' V.-vet jövendölnek,ezvknagyobbrészttsalók.dv ayynn akkorelóitélenlanne, he szolfajta hatósck bizonyságét neljesaéggel el zkarnónk vetni." Még n,e s7ncs rd magyarázat, hogy pl. a V.-vet végzett vízkutatásról természetes jelensAgról (pl, az egészen jelentéktelen geoelektrikus anomáliák Iránti hipeiérzákenységjnlzéséról), paranormális képesség megnyilvánulásáróI vagy öncsalásrólven-a szb- A "varázsvesszős jelenségek" realitásának egyértelmű felfogása tudományosan még addig nem sikerült. Az Ótestamentumnak az a része, ahol Mózesről van szó, aki Izrael fiainak vizet fakaszt egy bottal megénntettsnklából a pusztaságban, nyilván V-.re mal, amll aztán a régi torrások ezért .Mózes-vessző' nek is nevesek. Bibliográfiai adatokat Graesse közöl 1843, 3. és a káv. a.-ak, néprajzi anyagra vonatkozókat Grimm, 0eutsche Myfholayie, úny. 1953, 13. és a köv. o.-ak (wunsciliflcrtaJ. Graesse kónyvC. ben nlnes megemlítve egyebek közt Kirchmeier, M. Th., Curiösnr Irattat v. d. WünscheLUte1 au.s elem Lateinischon übersetzte(c., Drezda 1702, és Albinus Theophilus: Kurtze For (setzuny des entlarvten Idoli der Wünscheliute... eine kurtze fntscheidung yeyen VedheidigunyPantomysferüHerrnJ. G. Zeidlers. Drezda 1706. coanes1960;ukeMnen 1908:zeouse 1961-64 [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

VARJÚ: (Szerkesztés alatt.) [Ω]

VENTER EQUINUM: Lótrágya, az alkimisták alkalmazták a » transzmutáció lebonyolítása közben (bizonyára mint primitív termosztátot az erjesztési eljárással fejlesztett hő miatt), hogy putrefakcióra késztessék benne a » materia primát [Siggel (1951, 30. oldal)] valamilyen pincében elásott edényt említ, amelynek arab fedőneve a batn al-fars, azaz lóhas. A V. e. megjelölés eszerint esetleg az arab alkímiából származik. [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

VÉNUSZ: (latin "Venus"): csillagként esthajnalcsillagnak is nevezik, noha éjfélkor soha sincs a látóhatár felett. Asztrológiailag egyértelműen női bolygó, nappali "háza" a Mérleg, éjszakai "háza" a Bika jegyében van. Lágy, érzéki, anyai, az öröm és a zene iránt fogékony, a harmóniát és az együttérzést szereti, a horoszkópban "kis jótevő" (benefactor), aki szárnyakat ad a képzeletnek, és "szerelemre kényszerít". A Vénusz színei a rózsaszín és a világoskék, drágaköve az aquamarin, a világos zafír, a világospiros korall, a lapislazuli és az égszínkék türkiz. Az ókori Kínában a Vénuszhoz a fehéret (a halál színe), évszakként az őszt (ekkor jól látszik az esti égbolton) és a férfiúi nemet rendelték hozzá, elemként pedig a fémet, ami egészen más asztroszimbolikus összefüggésre enged következtetni. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] A tenger habjából Ciprus partján született istennő, akinek az alkímiában a "kyprikus" fém, a réz felel meg [~fémelnevezések].A Zedler Lexikon szerint [1745/46.k.] asztrológiailag, „e planéta uralma alá tartoznak a vesék, az anyai és szülési testrészek, és a befolyása alá azok a betegségek, amelyek ezeket a részeket támadják meg... Ez a planéta kormányozza az embert tizennégy éves korától huszonkét éves koráig [vö. ~klJmekiérium], amikor egyszer el kezdődik e' szerelmeskedés... Természete szerint a Vénusz meleg és nedves, de a Jupiterrel szemben [azaz ezzel ellentétben] nőiesen temperál, és az aspektusai mindenben jóságosak. "Fortuna Minor"-nak nevezik. A fehérnépet.. megszépíti, kerek orcát és szemet ad nékik; majdnem olyan embereket formál, mint a Jupiter, akik azonban a henyélésnek és a gyönyörnek adják oda magukat. Melegsége miatt az az esztendő is, amelyben ő az uralkodó, meglehetősen meleg és tikkasztó... Azok a planéták és plántaisarlak, amelyeké planétának, a Vénusznak tulajdonságait viselik, ugyanis nékik melegeknek és nedveseknek kell lenniök. a' sóska és a' vad tsombormenta, az orvosi tisztesfű, a' mezei menta. a tseresznye.á földieper,á mézfú.á fodormenta,a'szurakíú.á begónia, gyíkfű, borbolya, gólyaorr-bazsalikom és több más. A' V. dolga, hogy a' gyümölcsöket őszig meg érlelje, ezért is illik hozzá a' vöröses szín. a [-.] medálokon arról az almáról ismerjük föl a' V.-t, amelyet Paris Itél oda néki... a' V. különösen a' buja, a' barátságos és a'szelíd állatokra het, vagy isa' ketskékre, nyulakra, zergékre, fátzánokra, hatytyúkra, foglyokra, Serlékre és turbékoló galambokra; és a' következá plántákra, mint például a' francia fa [guajakfa, régi lueszgyógyszer]. briástseresznye, szerecsendiófa, édesalma, fakámfor, játzint, nártzisz, tulipán, liliom, lestyán, kétlevelű kosbor, tavi virág stb." P. Cochem (-.Mars) úgy véli, hogy a Vénusz „kedves, nyájas planéta, ahonnan az szagok és az színek származtak az földre. Aztán minden szépség, ami az embereken, barmokon, plántákon és virágokon látni való, ez égi csillag sugári és hatási folytán keletkezik.” Az asztrológiai hagyomány a V.-hoz köti a pénteket (dies veneris, franciául vendrednJ, a narancsvörös színt, a -drágakövek közül az opált és a smaragdot, a zodiákus jegyei közül a Librát (Mérleg) és a Taurust (Bika). Befolyása erőben van a Pisces (Halak) jegyében és "romlásban" a Szűzben (Virgo). [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

VÉR: Szerepe a rítusokban nagyobb, mint a szimbolikában, de itt is jelentős, az élet fogalmának jelképeként. Gyakran helyettesítették a színét képviselő anyagokkal, pl. okkerfölddel, az élet folytatódásának szimbolizálása céljából. A rovásírást vörös festékkel mágikusan megelevenítették, hogy olyan hatékony legyen, mintha vérrel volna kitöltve. A vért sok helyütt tekintették az emberi testben működő isteni életelemnek. Sok kultúrában ezért tabunak számított, és csak különleges előkészületek után volt szabad kiontani, pl. áldozati szertartásként. Sok helyütt előfordult, hogy mágikus erők hordozójának, a természetfölötti lények egyetlen táplálékának tekintették, és számos irracionális elképzelés élt vele kapcsolatban. Számos ősi népnél szokás volt, hogy a szertartások résztvevői meg is itták a vért, hogy ennek révén extatikus állapotba kerüljenek. Egy ókori megtermékenyítés-elmélet szerint a sperma és a menstruációs vér az a két összetevő, amelyből az új élet létrejön. Sok nép ennek ellenére az utóbbit "tisztátalan"-nak, negatív erőkkel telítettnek vélte, és ezért a menstruáló nőket gyakran elkülönítették a közösségtől. A "tiszta vér" ezzel szemben mindenkor a töretlen életerő szimbólumának számított. A középkori mondák szerint képes volt a leprát is meggyógyítani, ha egy beteg megfürdött benne. A nyugati világ mágikus hagyományában a vér "különleges nedű", amelyet adományozójának személyisége mélyen átitat – ezért is kellett vérrel aláírni vagy megpecsételni az ördöggel kötött szövetséget. Az alkímiában viszont, ha "vér"-ről van szó, az mindig egy szilárd anyag folyékony formáját, (vöröses) oldatát jelenti. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] [Ω]

VILÁGKORSZAK: Egy olyan kb. 2100 éves időszakasz az asztrológiai történelemszemléletben, amely 12-ed része a kb. 26 000 éves "platóni év"-nek. A tavaszpont (az égi egyenlítő-ekliptika metszéspontja, március 21-e, a földi év tavaszi napéjegyenlősége) lassan keresztülmegy az állatövi jegyeken a földtengely lorgbn,ozgása következtében ("precesszió") és 72 év alatt megteszi a teljes kör egy fokát Mér e szamoszi Hipparkhosz (i. e. 146 körül) és valbszlnúlag már elöue a ~kaideus Kidinnu (görögül Kldenasz, I. o. 314. körtat [Gressmann nyomán 1925) ) ászrevene, hogy ozóltal az asztrológia állatöv) jegyei nern esnek jegybe a tényleges csillagképekkel. 25 920 év alatt a tavaszpont végighalad ez egész zodiákuson, miközban egy "V."-nyi ideig mindig eyY nizonyos állatovi jegyben tartózkodik. A müvelödéstártimet folyamata alau hozzóférhetó három utolsó V. vagy "kis világév" e BikBé (i. e. kh 4350-töl kb.2250-ig), a Kosé (i. e. kh.2250lál kb. 750-ig) a Halaké (i. e. kb. 150-t61 i, sz kb. 1950-ig) volt és a jelenlayi adószakasz, a Vizöntöé must zajlik (kb. 1950-tót kb. 4050sg)-A mGveládéstórténet értelme'rési lohetöségei nyilvánvalónak IAt szouek ésgyakran maguktól ajánlkoztzk. a F3ike-korszak. bikakultusz. Mezopotámia és Egyiptom; a Kos-korszak: aranygyapjú, Ábrahám kos áldozata, a kosszarvú Nagy Sándor; Halak-korszak: a korai kereszténység ichthüsz jelképe és a Vízöntő-korszak „szenvedélyes intellektualitása” [Rosenberg – Durchbuch zur zukunft (München-Planegg, 1958.)]. Azt a kísérletet, hogy a tavaszpont precesszióját a zodiákus jegyein keresztül kulcsnak használhassuk a sokféle régi mítoszhoz, G. de Santillana és H. v. Dechend – Hamlet’s Mill (Boston, 1969.) című könyve tartalmazza.] Vö. kronokratóták. ROSENBERG (1949); PEUCKERT (1960, 244.o.) [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

VILÁGTENGELY: (latin: Axis Mundi): A mitológiában és a sámánizmusban a világ tengelye, melyet gyakran a Világfával jelképeznek.  Ez a tengely áthidalja a különböző világokat, s ezzel lehetővé teszi a misztikus számára a valóság egyik síkjáról a másikra való átlépést.  [Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)] Az ókori kultúrák elterjedt elképzelése a kozmikus építményről. E konstrukcióban az ember saját életterét, mint a "közép birodalmá"-t, mint a föld középpontját értelmezi, a zenitpont pedig a sarkcsillag, amely körül látszatra a többi csillag forog. Az égi kupola imaginárius tartópillérét kristályos anyagból álló orsószerű képződménynek, vagy statikus világhegynek, kozmikus fának tekintik. Samanisztikus kultúrákban a világtengelyt tartják annak az útnak, amelyen a sámán a világ építményének más síkjait elérheti, hogy ott égi és föld alatti lényekkel, istenekkel és démonokkal társalogjon törzse érdekében. A világtengely ábrázolásai a teremtés rendjét, valamint annak a gondolatát is szimbolizálják, hogy az emberiség egy szilárdan megalapozott világegyetemben él. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] [Ω]

VILLÁM: A "mennyei" elektromosság félelmetes kisülése, amely tüzet és megsemmisülést hoz a földre, minden régi kultúrában a természetfölötti hatalom megnyilvánulása és szimbóluma. Égi eredeténél fogva a villám, mint a földöntúli megvilágosodás szimbóluma is szerepet kapott. Száraz vidékeken, ahol létfontosságúak a viharos esőzések, a földek megtermékenyítésével is összefüggésbe hozták, és a férfiúi életerő szimbólumának tekintették. Számos kultúrában a villámot mennyből lecsapó kígyónak vélik. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] [Ω]

VIRÁGOK: A régi kémiában és alkímiában bizonyos szublimátumot jelölnek velük, a Flores chymici a Zedler Lexikon szerint 1733/2, 197. hasáb. ,.annak az anyagnak legsubtilisebb részei, amelyeket sublimatioval elkúlönítettek a' durvább részeitől valamilyen szárazabb formábann és amelyek a'sublimalóedény fel színén meg tapadtak". V.-nak nevezték a fémelkülönítő mesterségben a fel szállö buborékokat is, persze mindent az elemek álvegetábilis "élet"-ére vonatkoztatva. Ma már csak a "kénvirág" kifelezés emlékeztet erre a terminológiára a szublimált kén esetében. [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

VITRIOL: Ma a nehézfémek (réz, vas, cink, stb.) vízben oldódó szulfátjainak összefoglaló neve, az alkímiában viszont a fent/lent összekapcsolásának jelképe, amely a következő latin mondat kezdőbetűiből alakult ki: „Visita inferiora terrae, rectificando invenies occultum lapidem”, azaz: Keresd fel a föld mélyét, s ha eljutottál a tökéletességig, megtalálod az elrejtett követ (a bölcsek kövét). Ez az ember magvilágosodásáról szól, amelynek során a lent levőnek fel kell jutnia a spirituális régióba. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] A V.I.T.R.I.O.L jelképes alkimista szó, a ~bansrrnuticidt je~ lenu mint eljárást ~Basilius Valentinus szerint a hétszavú „Visita Interiora Terrae Rectiticando Invenies Occultum Lapidem" kezdőbetűiből képezték, azaz, „Kutasd fel a földet fenekestül tökéletesítsd magad és meg fogod találni az elrejtett követ”. Kémiai értelemben a V. a kétértékű nehézfémek, például horgany, réz (kék V.), vas, kobalt, nikkel és egyebek összes vízzel oldható kénsavas sóinak (szulfátjainak) régi megnevezése. A V.-olaj a kénsav régi neve. A Zedler Lexikon [17461 49. k.] megadja még a következő elnevezéseket: Filiu.s unicus, Leo oriens, Atramentum, Sa/ esfra/e, Sal centrala onmium rerum mineralium stb. (több. mint 100 oldalnyi külónbözó adatot, lóleg recepteket sorol tel). A Vitriol-lormulét itt kissé eltérően idézik: Visitetis In(eriorae Terrae Hectificando, Invenietis Occultum Lapidein, Veran, Medicinam (vagy Verum Metallum). A Zedlerból derül ki, hogy a V. kifelezi·.s sokértelmú, és még azt se lehet tudni, hogy mit..értettek" ralta maguk az alkimisták. A lexikon idézi Heinrich Pantaleont (1522-95, egyebek közt Cardanus fordítója), aki felhívja a figyelmet a szó szimbolikus jelentésének szemmel tartására: „Az közönséges alchymisták leghamarább ki szemelt materiaja egy-két esztendővel ez előtt: az vitriol vagy az rézvíz vala az ó teljes substantiajábann; hagy azombann semmit se értek el vele, annak ez az oka, hogy ők egytől egyig közanségesvitríolt értettek rajta... Kaptak viszontag, ami az szóbann foq3ó mlvet (-.mugnum opus) illeti, mégis e5Y tincturat, de ami az kend ókhöz és nem az fémekhez való és vég tzélul arany helyett rezet, ugyan is félre értették az Visitando Interíora Terraet".-A V. szó anagrnmmatikus átalakítására (viromuki stb.) vonatkozóan ~materia príma. -A ..fehér V." többnyire a keserű sót, az MgSOa-t jelölte, amely mim a glaubersó (~GlauberJ hashaltó volt orvosság gyanánt. Lippmannban 1919, 469. o., a V. "tisztátalan, vastartalmú, piritből való rézszulfát". svuNOn 1941;zeoten 1961-64 [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

VIZI LÉNYEK – sellők: Ezek a természetfeletti lények a halakhoz hasonlóan, de náluk hatásosabban szimbolizálják, hogy a folyékony elemben van az élet. Csak részlegesen testesítik meg a női nemet. Csábítóan hat szép énekük, hosszú, hullámos hajuk, amelyet aranyfésűvel fésülnek, s általában az őket csodáló férfiak pusztulását okozzák. Mivel elemi lények, hiányzik a lelkük. Az alkimista szimbolikában egy kétfarkú sellő jelképezi a két ősanyag, a sulphur és mercurius duális rendszerét oldott állapotban. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] [Ω]

VÍZ: Számos, a világ teremtéséről szóló mítoszban szerepel egy ősi folyó, amely a belőle fakadó minden élet forrása, de egyszersmind a pusztulás eleme is. Sok helyütt zárja le özönvíz a teremtés egy korábbi szakaszát, amely az istenek számára gyűlöletessé vált. Pszichológiai szempontból a víz a személyiség mélyrétegeinek szimbóluma, amelyet titokzatos lények laknak. Az elemi jelképek egyikeként ambivalens természetű, mert egyfelől életet ad és termékennyé tesz, másfelől az elsüllyedésre, a pusztulásra utal. A Nap esténként belevész a világtenger vizébe, hogy éjszaka a halottak birodalmát melegítse; ezáltal a víz az összekötő kapocs a túlvilághoz. A „föld alatti vizet” gyakorta a káosszal, az égből hulló esőt viszont az áldott élettel kapcsolják össze. Az örvény (vö. spirál) nehézséget, sorsfordulót jelent, a nyugodtan hömpölygő tervszerű életet. Tavak, pocsolyák, különösképpen forrástáplálta tavak sok kultúrában a természet szellemeinek, tündéreknek, vízi lényeknek vagy gyakran veszélyes jövendőmondó vízi démonoknak a lakóhelyei. Antikvitásban gyökerező európai elképzelések: A folyóvíz, különösen a tenger hullámzó vize elmossa a gonosz varázst; föld alatti isteneket forrásvíz segítségével lehet megidézni; az égi isteneket viszont esővízzel. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] [Ω]

VÖRÖS: piros: általában agresszív, életerős színnek tartják, a tűzzel rokonítják, s egyaránt utal szerelemre, illetve élet-halál harcra. Befelé forduló, melankóliára hajló emberek gyakran érzik tolakodónak és visszataszítónak. Az alkímiában a vörös/fehér duális rendszere a sulphur, az égő anyagi princípiumára utal (vö. sulphur és mercurius). E kettősség valószínűleg az antikvitásnak a nemzésről vallott felfogásával áll kapcsolatban, amely szerint új élet a vér (menstruációs vér) és a fehér sperma egyesüléséből keletkezik. A fehér és a vörös így kapcsolódik a teremtés szimbolikájához. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] [Ω]

VÖRÖS ÉS FEHÉR: annak a két anyagnak a színe az alkímiában, amely a ~kémiai menyegző során egyesül, hogy létrejöjjön a ~bölcsek köve; Sfoltzius Chymisches Guslgártlein-jea tengeri nimfa szimbolikus képében ábrázolja ezt a műveletet, amikor is a nimfa melléből bugyog a két alapanyag. „Kél dísztelen nemes patak / Fehértejes rótvérefoly /Náluk]obbetnemlelszsehol/ Az két dolgot az tűzbe tedd / úgy, hogy jól egyesüljenek [XCVI] Mely két dolog, ha tőzve van / Aranyat ád majd súlyosan [LXXXIII]". [Vö. -.A dám. A nKetmla Verea a ..Compassder Weisen"-ben (Berlin 1782, arany- és rózsakeresztesek)azt mondja erről (401. o.): „A [,] Mercuriusnak, amelyről Momesnyders beszél, kettős természetla van és ezért [~] Hermaphroditanak nevezik. Két szülője van, vagy a' két másik Mercuriusból keletkezik. Amelyeknek egyike tehén a' másika vörös... [ ~androgün]. Ez a' két Mercurius lobbann determinelhnató, táplSld őket ormon nernuk h,;= falatjaival. Ártatlan megölt gyermekek vére, azaz a testek szelleme a fürdő, amelyben a Sol és Luna fürödni készül. Lullius azt írja: „Tudd, hogy a Mercuriust szublimálni kell, vagy fehér vagy vörös fémből és hogy a feloldás nem történhet másképpen, mint az ő önnön vérében és az ő önnön edényeiben." - A. v. Bernus (-szpagirika) 1969, 195. o., beszél egy bizonyos fehér és vörös "olajról" (-.gummi), úgyszintén "vinum rubeum et album"-ról, amelyet azért kell egyesíteni a "spiritus mercurü"-vel, miután tiszta aranyat oldottak fel benne, hogy lassan fokozódó hömérsékletú -apeókánban keresztülmenjen ("rotationes") a "színeken" (-.cauda pavonisJ, amiből végül az ~elixír keletkezik. - A bipoláris színjelképiség hátterében valószínúen a kései ókor gnosztikus szektáinak az a hite lappang, hogy akkor következik be nemzés, ha a "megkívánás tüzében", a sperma belutásakor kicsapódik a menstruációs vér. Ezt a nemzési elméletet később már nyilván nem értették meg az átírásnál alkalmazott kriptikus kifejezésmód miatt és újra kellett értelmezni kémiai-alkimista szempontból, eközben azonban megmaradt a "menyegző" szimbolikája (vö. Joh. 1, 13). BIEDERMANN 1973 [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

VÖRÖSRÉZ: „Ciprusról származó érc”; a fémszimbolikában a Vénusz bolygó földi megfelelője, és az alkimista könyvek a megfelelő asztrológiai szimbólummal jelölik. Nyugat-Afrikában a meleg és a fény földi szimbóluma. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] [Ω]

A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z