Tarr Dániel
- Encyclopaedia of Hermetic Magic and Occultism -
1995.
A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z
A Mágikus Lexikon egy 1995-ös "projekt" és azóta formálódik nagy lassúsággal. Noha egyre több befejezett szócikket tartalmaz, sajnos sok a befejezetlen, hibás vagy hiányos szöveget tartalmazó bejegyzés is. Egyszer talán majd teljes formájában is elérhető lesz...
BAB: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
BABÉR: babérfa (lat. Laurus nobilis): a babérfélék (Laureaceae) családjába tartozó kis termetű örökzöld fa. - Erős illatú, bőrnemű levele a termésével együtt drog. Már az ókorban használták ételízesítésre. Delphoiban a papnő babérlevelet rágva jósolt. Később a ~ levele a halhatatlanság és a művészi nagyság jelképe lett. A legjelesebb róm. költők aranyból készült „babérkoszorút” kaptak. - A ker. műv-ben a győzelem jelképe. Az óker. szarkofágokon a bűn és a halál fölötti győzelem jeleként legtöbbször a keresztet v. a →Krisztus-monogramot övezi. Az elhunyt arcképe körül v. a →huszonnégy vén feje fölött az örök élet jelképe. Olykor az élet fájaként és a Paradicsomkertben ábrázolják. A szüzek és a vt-k ált. attrib-a. L.F.
Lipffert 1976:65. - Kirschbaum III:106.
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
BAAL: Baal: összefoglaló istennév az Ószövetségben (Bír 6,25; 1Kir 16,31; 18,26; 19,18). - Szíriában és Palesztinában sok olyan természeti istenséget tiszteltek, akikről azt tartották, hogy szt fákban, forrásokban v. a hegyek tetején laknak, s akiket ~nak, azaz az illető hely (fa, forrás, hegy) birtokosának, urának neveztek. Szíriában az egyik legfontosabb istenségnek, az Ég Urának neve. Szt állata a bika volt, kultusza egészen Egyiptomig terjedt. Kánaánban is népszerű volt, s Izr-ben sok kir. pártolta tiszt-ét. Ezért a próféták, főként Illés harcoltak ellene (Jer 2,23; 11,13; Ez 6,4.6; Oz 13,1). ** BL:119.
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
BAALBERITH: A démonológiában a pokol iratainak őrzője, a második rend hivatalnoka.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
BAGOLY: Sok kultúrában a gonosz erőkkel, halállal és szerencsétlenséggel társított madár. A rómaiak baljós madárnak tartották, amelyhez rossz ómenek kapcsolódnak; ugyanakkor a gonosz szem hatása elleni motívumként is használták. A népi hiedelemvilágban a baglyot a bölcsesség madarának tartják, talán az ókori Athéné istennővel való kapcsolata miatt.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
BAK: bak, kos (lat. Caper, Capricornus): a kecske, zerge és őzféle állatok hímje. Szinte mindenütt fontos áldozati állat, szarva a hatalom szimbóluma. - 1. A babiloni kultúrában a ~ csillagkép a természet föltámadásának jele. Más kultúrákban a teremtő erőé. Ezért isteni szimbólum v. attrib. - 2. A mitológiában az üldözői elől menekülő, csillaggá változott Aegipan. Az állatkörben a vízöntő és a nyilas között a helye; dec. 22-jan. 21: a ~ v. Karácsony hava, télelő. - 3. A Szentírásban a kecske~ fontos áldozati állat: bűn~, melyre az →engesztelés napján a főpap ráolvasta Izrael bűneit, majd kiűzték a pusztába (Szám 7; 2Krón 29,21; Zsolt 51,9.13; 66,15; Iz 1,11). Fiatal húsát kedvelték (vö. Bír 6,19; 13,15-23; Ez 39,18; Lk 15,29), ezért kedves ajándék volt (Ter 32,15: Jákob Ézsaunak, 38,17.23: Júda Támárnak, 2Krón 17,11: az arabok Jehosafátnak). Mint vezérállat olykor a nép vezetőjének (Péld 30,29-31) v. az erőszakos, gonosz embernek jelképe (Ez 34,17; vö. Mt 25,32). - 4. Ikgr. Az ókori ker. műv-ben gyakran ábrázolták a ~ok és juhok szétválasztását (Ravenna, S. Apollinare Nuovo, mozaik, 6. sz. első fele). Mivel a ~ húsa kevéssé ízletes és az ókori szatírok, faunok ismertetőjegyeit viseli, a kk-ban ált. negatív jel, az →ördögök v. legalábbis az érzékiség, a →bujaság szimbóluma, az egyh. íróknál a bűn jelképe. Az ördögnek gyakran van ~ formája, szarva, patája, farka stb. A →Concordantia caritatis tipológiájában a ~okról és juhokról szóló példabeszéd Salamon ítéletével és az apokaliptikus lovassal van kapcsolatban, azaz az ítéletre vonatkozik. A ~ másik szimbolikus jelentése a bűn~kal függ össze, melynek a táborból való kiűzése (vö. Lev 16,27) Krisztus megfeszítésének előképe. Szt Ambrusnál: a tövisek között fönnakadt ~ a töviskoronás Krisztus szimbóluma. - Az →Ecclesia és Synagoga ábrázolásokon lehet a Synagoga attrib-a. A prot. műv-ben mint faun (a ~ és az ember keveréke) a bűn allegóriája. **
Petz I/1:508. (s.v. csillagzatok) - Kirschbaum IV:526. - Sachs 1980:68. - BL:126.
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
BALOLDALI ÖSVÉNY: A latin sinister, „bal” szóból, a fekete mágia és varázslás ösvénye. E hagyomány művelői a mágiát inkább a személyes hatalom megszerzésére, mint a spirituális transzcendencia elérésére használják. [Lásd még: Árnyék fivérei]
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
BALSEPHÓN: A démonológiában a pokol őrségének kapitánya.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
BAUBÓ: A görög szimbolika és mitológia rejtélyes alakja. Nevezik „megszemélyesített vulvának”, a női szexualitás drasztikus kifejezőjének is.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
BAZILISZKUSZ: „kígyókirály" (a görög basileus „király”). A sárkánygyíkként is ismert legendás szörny állítólag apró, halálos mérgű kígyó, amelyet egy kakastojásból keltett ki egy varangyos béka ganajból készült fészekben. Gyakran ábrázolták kakasfejjel, tollas háttal és négy lábbal. A legendákban a baziliszkusznak halálos a lehelete, s így nagyon féltek tőle. A középkorban úgy tartották, hogy egy lovag lóháton ülve lándzsájával felnyársalta a lényt, a baziliszkusz mérge felhatolt a lándzsán, s megölte mind a lovagot, mind annak lovát. Egyetlen biztos módon lehetett szembeszállni a baziliszkusszal: ha tükröt tartottak eléje, belehalt saját tükörképének látványába.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
BAZILISZKUSZ: A régi állatkönyvek által sokat emlegetett mesebeli élőlény. A Baziliszkuszról Hildegard von Bingen(kb. 1098-1179) ekképpen tájékoztat: "Egyszer, amikor a varangy vemhesnek érezte magát, meglátott egy kígyótojást, kotlásba fogott rajta, amíg meg nem születtek a kicsinyei. Ezek elpusztultak, b azonban tovább kotlott a toláson, amüy meg nein moa<lul~~ óanneaz élet amelyet azonnal hatalmába kerítuua paradicsomi kígyó ereje... a fióka széttörte a tojás héját és kibújt belőle, de a lehelete, amb legopt kibocsátou magábbl, olyan volt, mlnt a lángoló túz... Amíg teljesen kifejlódik. az az élólbny 5 coll mélyre ássa magát a földbe; aztán újra elóbúj'rk és mindent me9sernmisir, ami az íalába kerúl." Efantáziaszüleményevszázadokon átelevenvolL Úgy irták lea baziliszkuszmerget. mint valami egészen rendkívúlit, és hogy ezek az állatok a "puszta nézésükkel es leheletúkkel nennsak en,bareket, hanem még m3s kelgyókat is meg ölhettek... Azt rnandják egyebként, hogy az el agyott kakasokéletúkhetedikvagykilentzedlkévébennnémelykoregytojást tojnaká Váyyábann,amelyból-mlWáneyyvarangykikölti-késfibb egy B.jön világra, amelyállétólag ollynn mérgezfi, hogy minden azok, aklk esak, meg látják vagY meg halják, rógtön szörnyet halnak... (de ez) á kakas =tojássokkal inkábbmerfilnlsagás,jóllehetazegyébként okos és iskolázott Joh. Pincier ennek tiszteletire tsinált egy saját vers=rejtvénytax á Aenigmat. Nom. XXIIL 261. oldalán... Ambrosius Paraeus a' Chirurgüjának XX. felezetének 19. lapján nem mondla azt á 8.-ról, hogy kakasrojásból származik, hanem ó inkább úgy tes6le minl kelgyót á iejen koronávaL.. á Galeno de Theriac. ad Pison. 8. pedig sárga színt oszt ki neki, aztán hegyes feltormát, hérom púppal mintegy koronával és fehérfoltokkal diszítve... Küldnösen Forest I XXX. Obs. I. Schol. Aldrov, de serp. & drac. II, 2-ben" stb. (Zedler Lexikon, 1733/3. k.). Egy régi 18. századi bécsi monda, Wolfgang Lazius feljegyzése szerint, regél egy kútban lakó Baziliszkuszról, amely szétpukkadt, amikor fémtükröt tartottak elébe. E. Suess geológus e jelenségeket kéngőzöknek tulajdonította és egy sajátosan kialakult konkretionnak ("löszbabának"), amely még ma is látható Bécsben az egyik Schönlatern utcai ház fülkéjében. - Pliniusmár Aldrovandielőtt említette a B.-t; a név az -alkímia allegorikus nyelvén Zedler szerint (1. f.) a -bölcsek kövét jelenti (Lagneus; Harmon. Chym. Th. Chym. VI. k.727. o.:. Laigneau). Az (ál?)alberti írások azt állítják, hogy a B. hamuja elhajtja a pókokat és a mérgező állatokat, ezért szórták be vele az ókori templomokat: a B. hamuja ad az ezüstnek ragyogást és az aranynak súlyt.
FEDERMANN 1966
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
BAZILISZKUSZ: baziliszkusz (gör. 'kis király'): az ókori íróknál a fején koronát viselő, veszedelmes, mérges kígyó. - Az ÓSz is ismeri (Zsolt 91,13; Iz 11,8; 59,5; Jer 8,17), s az →áspis, a →sárkány és az →oroszlán mellett az istenfélő embert fenyegető veszedelem jelképe. A →Physiologus szerint egymást fölfaló kígyók csontjaiból és mérgéből születik. A kk. elképzelés szerint kakastestből és kígyófarokból álló →keveréklény, a bűn és a halál, az ördög és az →Antikrisztus megtestesítője. A győztes Krisztus lába alatt az eltaposott gonosz képe (lorchi evangeliárium tábláján, 810 k. Róma, Vat. Kvtár). 1031: a m. koronázási palást →Pantokrátor ábrázolásán is föltűnik. Úgy tartották, hogy lehelete pestist, pillantása halált okoz; lakóhelye a kutak és pincék mélye, s csak önmaga tükörképe képes megölni. **
LThK II:45. - Kirschbaum I:251. - Sachs 1980:46.
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
BELÉNDEK: (Hyoscyamus niger) mérgező, narkotikus hatású növény, a boszorkánysággal és varázslással kapcsolják össze. A beléndek olyan alkaloidákat tartalmaz, melyeknek hatására az ember úgy érzi, hogy állattá változott. A hagyomány szerint a beléndek Kirké mágikus italának egyik fő összetevője. Elképzelhető, hogy a delphoi jósnő égő beléndekmagok füstjét szívta kinyilatkoztatásai előtt. Lásd még Repülő balzsam; Hallucináció; Lycanthropia.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
BELFEGOR: Női alakban megjelenő démon. Neve a Baál egyik alakjából származik, akit a moabiták a Fegor hegyen imádtak. Belfegor a felfedezések démona volt.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
BELIÁL vagy Beliar: A hazugság démona, a holt-tengeri tekercsek leírása szerint „a gyűlölet démona”, akinek „birodalma sötétségben van”. Gilles de Rais, a hírhedt feketemágus és gyilkos által megidézett démonok egyike. A Beliál név talán a héber beli yaal kifejezésből származik, melynek jelentése „érték nélküli”, s általában olyan emberre használják, aki gonosz és aljas.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
BELIÁL: Beliál (gör. Beliár): az Ószövetségben az Istennel szembeforduló szellemi lény, 'a gonosz' (P. Joüon), tehát azonos a Sátánnal. G. R. Driver a szót elemeire bontva 'a zűrzavar'-nak mondja. - Az ÚSz-ben Krisztus ellenfele (2Kor 6,15). A kumráni szövegekben ált. a rossz és a gonosz, de Isten ellen lázadó szellemi lény is. Több apokrif iratban egy démon neve. Idővel az →Antikrisztus neveként is használták. →ördögök
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
BELZEBUB: Hagyományosan a leghatalmasabb démonok egyike, jelentőségében Lucifer, Asztarót, Sátán és Beherit mellé sorolható. Belzebub neve eredetileg Baál-zebub volt, Ekron istene az i.e. kilencedik században; nevét a második királyok könyve 1:2 említi. A kánaániták legyektől szennyezetlen templomban imádták; innen ered népszerű neve, „ A legyek ura”. A legyeket tisztátalan lényeknek tartották, amelyek holttesteken híztak, s ebben a tekintetben Belzebubot úgy emlegették, mint a hanyatlás démonát.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
BELZEBUB: Belzebub, Beelzebub, Beelzebul: az →ördögök fejedelme. - A 2Kir 1,2-8: a filiszteus város, Ekron istene. A szó jelentése Baal-zebub, 'a legyek ura'. - Az ÚSz-ben (Mt 10,25; 12,27; Mk 3,22; Lk 11,15) az ördögök fejedelme. A rabbinista irod-ban nem szerepel. →sátán, →Beliál BL:140.
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
BERIAH: A Kabbalában a manifesztáció négy világa közül a második; az arkangyalok spirituális szintjével kapcsolják össze. Az okkultisták szerint a Tetragrammaton, JHVH négy betűje közül a másodikkal társítják.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
BERIT: A démonológia gonosz hercege, piros ruhát, aranykoronát visel, és vörös lovon lovagol. Mágikus gyűrű segítségével lehet megidézni. Állítólag minden fémet képes arannyá változtatni; azonban hírhedt hazudozó, így nem szabad megbízni benne.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
BETHER: Az » Arbatel of Magick című középkori grimoire szerint olümposzi szellem, aki a világegyetem minden Jupiterrel kapcsolatos aspektusán uralkodik. Bethert „kitüntetett” szellemnek nevezik, aki képes csodás gyógymódokat alkalmazni s az emberi életet 700 év hosszúra nyújtani. Emellett „kibékítette vala a levegő szellemeit”. Bether alá 42 király, 35 herceg, 28 fejedelem, 21 tanácsadó, 24 miniszter, 7 hírnök és 29000 szellemlégió tartozik.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
BINÁH: A Kabbalában a harmadik misztikus emanáció az Élet Fáján, Keter és Hokhma után. Az okkultisták minden alakjában a Nagy Anyával azonosítják. Ő a küszöbönálló dolgok anyaméhe, minden kép és forma forrása, melyek archetípus alakjában öltenek testet a világegyetemben. Ő a légfőbb női elv a teremtés folyamatában.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
BOGÁNCS: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
BOLOND: A tarot fő kártyája, az „ő, aki nem tud semmit” szimbólum – tehát az a személy, aki rendelkezik a Semmi, a „testet nem öltött vagy transzcendens” ismeretével. Ez a birodalom a megteremtett világegyetem mögött fekszik, nem minősíthető, és semmiféle attribútum nem tulajdonitható neki. A nyugati mágiában, amely a tarokk Major Arcana ösvényeit az Élet fájának tíz szefirájával társítja, a Bolond ösvénye köti össze Ketert és Hokhmát.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
» Lásd még: Tarot Analógiák : A Bolond . (The Fool)
[Ω] |
BOLYGÓ: planéta: „bolyongó csillag”, amely nem követi az álló csillagok pályáját az égbolton, hanem látszólag saját útját járja, és fényét a Naptól kapja. Az égitestek szimbolikájával foglalkozó népek nagy jelentőséget, általában isteni szerepet tulajdonítottak a bolygóknak. A bolygók pályája emberi szemmel nézve gyakran önkényes és bizarr. A horoszkópkészítésnél fontosnak tekintik, hogyan álltak az illető születésének időpontjában. Színük és mozgásuk határozta meg, mely istennel hozták őket szimbolikus kapcsolatba. A hagyományos asztrológia a bolygók szent hetes számának tulajdonított jelentőséget, amelyet a hét napjaihoz kapcsolt. E rendszerben a Marson, a Merkúron, a Jupiteren, a Vénuszon és a Szaturnuszon kívül a Napot és a Holdat is a Föld körül keringő égitestnek tekintették. A később felfedezett bolygók (Uránusz, Neptunusz, Plútó) hosszabb pályájuk miatt alárendelt szerepet játszottak az asztrológiában. A Mars és a Jupiter közötti kisbolygókat, illetve azok pályáját figyelmen kívül hagyták. – Az ókori Kínában csak öt bolygót ismertek, amelyek az égtájaknak, valamint a Föld közepének feleltek meg. A Szaturnusz volt a Föld közepe, amely elemként a földhöz, színként a sárgához kapcsolódott. Merkúr: víz, észak, fekete. Jupiter: fa, kelet, kék. Mars: tűz, dél, vörös. Vénusz: fém, nyugat, fehér. Valamennyi spekulatív rendszer nagyon gondosan kidolgozta a bolygók asztrológiai sorok szerinti hozzárendelését az istenekhez, a színekhez, az elemekhez, a tulajdonságokhoz és egyéb értelmezési tartományokhoz. Elegendő, ha megemlítjük Pauszaniasz (2. század) leírását arról, mely természetfölötti erők őrzik a görög világkép szerint a bolygókat. Nap: Gaia, Hüperion. Hold: Atlasz, Phoibé. Mars: Dióné, Kriosz. Merkúr: Métisz, Koiosz. Jupiter: Themisz, Eurümedon. Szaturnusz: Rhea, Kronosz. Későbbi századokban az egyes bolygók poláris erői, az „intelligentia” és a „daemonium” más elnevezést kaptak, számnégyzeteket, jeleket, illatanyagokat, színeket stb. rendeltek hozzájuk. „Bolygó-gyermekek”-nek nevezték az asztrológusok azokat az embereket, akiknek horoszkópjában és személyiségképében meghatározó szerepet játszott a hét hagyományos bolygó valamelyike, s ezért olyan tulajdonságokkal rendelkeztek, amelyek az antik istenekkel rokonították őket. Hans Sebaldus Beham 1530-40 között híres sorozatot készített a bolygógyermekekről. Valamennyi égitest egy jellegzetes tulajdonságot jelképez, amelyet „gyermekei”-nek adományoz, így határozva meg jellemüket. A Nap a fényt jelentette, a Hold a varázslást és a misztikát, a Mars életerőt és az agresszivitást, a Merkúr a megvilágosodást és a mozgékonyságot, a Vénusz a szerelmet, a Jupiter a törvényt, a Szaturnusz a letisztultságot és a békét.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
BOLYGÓFÉMEK: fémek, amelyek a kozmológiában és alkímiában szimbolikus kapcsolatban álltak a bolygókkal. A kapcsolatok a következők: Nap (arany); Hold (ezüst); Merkúr (higany); Vénusz (réz); Mars (vas); Jupiter (ón); Szaturnusz (ólom).
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
BOROSTYÁN: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
BOROSTYÁNKŐ: évmilliókkal ezelőtt élt tűlevelű fák megkövesedett gyantája, amely főként a Balti-tenger térségében fordul elő nagy mennyiségben. Már a csiszolt kőkorszakban és kedvelt ékszeralapanyag volt, amely hosszú kereskedelmi útvonalakon (borostyánutak) jutott el távoli vidékekre. Már a görög természetfilozófus, a milétoszi Thalész (i.e. 600 körül) és ismerte a borostyánkő (görög élektron) azon képességét, hogy dörzsöléssel való felmelegítés után könnyebb tárgyakat magához vonz (ebből ered a mai „elektromosság” fogalom). Ez a tulajdonsága, éghetősége és sárgás színe tette értékessé ezt a Földközi-tenger vidékén „egzotikus” anyagot. Ékszereket készítettek belőle, és ezeknek amulett-hatást tulajdonítottak (kísértetek és mindenfajta démonok ellen), de még ma sem ritka elképzelés, hogy a fejfájást és a rossz álmokat elűző képességgel rendelkezik. A sárga, csiszolt borostyánkődarabokat „megszilárdult napsugarak”-nak tartják. Az asztrológia a Merkúr bolygóhoz rendeli. – Kínai nevének jelentése „tigris lelke”, és azzal a hiedelemmel függ össze, hogy a harcias tigris lelke az állat halálakor a földbe süllyed, és borostyánkővé változik.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
BOSZORKÁNYKENŐCS: farmakológiailag hatékony és "szimpatetikus" alkatrészekból ósszeállított szer, amelynek használata nyilvánvalóan felelós volta boszorkánysággalkapcsolatosjelenségek egy részéért; ezt már ~Wierus is gyanitotta, valamint Verulami Bacon ( 1561-1626) a Silvasilvarum c. múvében (1627). Számtalan jegyzókönyvben és tudósításban, idézi például Górres II I. k. 558. és a kóv. o.-akon, arról van szó, hogy a boszorkányok, mielótt elindulnak, le~ vetk8znek és bekenik a bórúket egy bizonyos kenbccsel. Kulöntéleképpen irták leaz összetételét 1 . bürök".csucsor", ~mandragöra, beléndek és más narkotikus növény kivonata (Andrea Laguna, III. Gyula pápa háziorvosa. 1545); 2. fiúzsír, fémedényben megfdzve és a vizról lefólözve, ehhez aztén jön még ..eleoseliunum", sisakvuég. nyártalevél és korom, vagy "sium, acorum, pentaphyllon, csucsor olalal és denevérvér' (-.POrta a _Magia naturalis"-ban. 1fi19): 3. "apmm, aconitum, pentaphyllon, solanum és korom" (-.Cardanus "De subtilitate", lib. XVlll de nrirabilibos, 7550, 1611). Grimm: Oeutsche MVthologie, (LVII I. füg9elék), idézi az 1455-ben Irt Codex palatrirensisl 478 (Das Bucir.aller verboten Kun.st des D. --.HartlieAJ, amelyben a B.~ öt "unguantum pharelis"-nek hlvják. "Ezt ák fúbúl tsinájják és minden egyik füvet egy álló napig zúznak, ami épp annak az túnek az napja, aminthogy vasárnap zúzzák és ássák ki az solsequium, hetiün az lunariam, kedden az verbenam, szeredán az mercurialem. tsütörtökön az barbam Jovis, pénteken az capillos Veneris, ebóul tsi. nálnak aztán kenótsöt, valami n,adárvér, állati zsir keverékével is... ezvel bekenyik az padot, uszlnpot vagy az gereblyét és tova hajtanak " -Nydera..Formicarius"~ ban egy olyan öreg nát említ, aki azt állította magáról, hogy ő már részt vett a boszorkányutazásban. Ez úgy történt. hogy e9y dominikánus jelenlétében beleült egy kenyér-dagasztó teknőbe, miközben szellemet idézett bekente magát és mély álomba esett... Aztán olyan volt az arca, mint az Venus asszonyé és olyan erősen akaszkodott össze vele, hogy fojtott hangon ujjongani kezdett: de olyanynyira, hogy az kezével váyzett heves mozgások miatt az teknó sokáig ide-oda ingadozotl, mly végül az padról le bukolt, az öreg asszony pedig jól oda koccantotta az fejét." Amikor aztán végre felébredt, a pap apránként beszámolt neki arról, hogy milyen árúltságon esett át (Görres után, III. 560. o.). Hasonló esetet mond el eyloff 1902, 312. o. Graff után, Versuch einer Geschichte der Criminalye. setzgebung der Steiermark, Graz 1817: Az állítólagos boszorkány "mohó vággyal" veti magát a kísérletképpen nekiadott B.-re, "gyorsan bekeni magát vele minden titkos helyen egy ideig örjöng6nforog, és végül a földra esik görcsösen rányatódzva. Félórás merev bámulás után bágyadtan és elcsigázottan magához tér és azt állítja: hagy az iméntóaScheckelbergenvoltboszorkányoktársaságában"stó. Gas~ sendi (1592-1655) olyan kisérleteket végzett ópiumtartalmú Boszorkány-kenőcsel, amely élethű látomásokat (légi utazás stb.) idézett elő nála, éppígy a múlt században K. Kiesewetteris (~ie Geheimmssenschal(en, Lipcse 1895) tudósít egy beléndekből, sisakvirágból és solanumbál álló, B.-höz hasonló szerről. Más értesülések szerint (Schmitz 1964, 47. o.) a B, alkatrészei közé számított a maszlag és a nadragulya kivonata is. Különböző B,-ökkel végzett kísérleteket saját magán S. Ferckel(1954) és W.-E. Peuckert(1960). és arról tudósítottak, hogy élethű álmok keletkeztek bennük repülési illúziókkal, körtáncokkal, "legvégül pedig egy orgiasztikus ünnep képe groteszkül érzéki kicsapongással". Ebben az értelemben ína H. Fühner (1925), hogy "a narkotikus B. az áldozatát nemcsak elkábította, hanem a légi utazás, az ünnepi tivornya, a tánc és szerelem olyan csodaszép álmában részesítette teljesen érzékelhetően, hogy a felébredés után az illető meg volt győződve az álmodott dolgok valóságáról. Így aztán a B kábító- és élvezeti szert jelentett a szegény nép számára, amely meg volt fosztva minden költséges gyönyörűségtől." Vö.: H. Fühner: Solanezeen a/s Bereuschungsmittel Archiv für Experimentelle Pathologie 1926/3, 281. és a köv. oldalak; továbbá M. Eliadétis, (1957. 382. old.) aki az eredeti extázis-élményeket az alkaloidák által előidézettek mintaképének tekinti: "A narkotikus mámorral olyan szellemi állapotot próbálnak utánozni, amelyet józan állapotban másként nem lehet elérni." Nem meglepő hát, hogy a gyakori híresztelések az otthonukban elkábítva alvbkrál, aktk felébredésük után plasztikusán leírták éjszakai útra keléseiket és a satanisztikus orgiákat (pl. Porta, I. tent), már korán arra a véleményre adtak okot, hogy a boszorkányszombattal kapcsolatos elbeszéléseket általában vissza lehet vezetni a Boszorkánykenőcs "népi kábítószer"-ként való használatára. Ennek azonban ellentmond -Bodin a Démonomanie-ban, éspedig azzal az utalással, hogy ebben az esetben nem tűnhetne el a boszorkányszombat valamilyen szem nevének puszta megemlítésétől, ahogy hírt hoznak róla újra meg újra, tehát valami többnek kell lennie a dolog mögött, mint puszta érzékcsalódásnak. A boszorkánybíró Petrus Binsfeld is megemlíti a B.-öt (Tractat Von Bekanntnuss der Zauberer und Hexen, München 1591. 30. old, verso), a hatását azonban az ördög iránti bizalom javára írja: gyakran azt mondják, "hogy ez az el repülés az ördöng hatására történik, és hogy az kenőtsök, orvosi füvek teszik alkalmatossá az botokat vagy más testi dolgokat erre, mert ezeknek nints erejük, hanem tsak jelük. Ha valaki tán azt mondaná mostan, már penig szemvel látható tapasztalás és fényes napval, hogyaz ördöng asszonyai be kenik magukat, amit mindenképpen meg is tselekszenek, és aztán utánuk mennek, vagyon tehát valami természeti hatás az kenfitsbenn. Ennek én ezt fel felelem: Nints bizonyítva, hogy valami erő volna ez kenfitsbenn, ez olyan hiedelem. tsak is az ördöng iránti belső bizalombul próbálkoznak ilyen műveletvel, tehát az ördöng igyekezete késrtet ilyenelrepülésre. Ha azombann valakit erős hite megtanított vala arra, hogy vissza utasítsa az ördöngi furfany széyyentelenséyeit, nem Fog Vélnl semmlféle erót, semmltéle hatást az effále természeti dolgokbann, hogy llyen hatásra alkalmatosak, akkor kétségkívül nem történik semmiféle el repülés." Byloff is szkeptikusan foglal állást 1902ben a B.-öt illetően, és arra utal, hogy a maszlag (datura snarnnnium Cinn) látszólag csak a 17-18. században terjedt el Közép-Európa területén; továbbá, hogy éppenséggel nem minden perakta említi a B.-öt és ha mégis megesik, gyakran csak a söprű bekenéséről van szó. .. A B. eszerint nem lehet a boszorkányhit kizárólagos oka ez nyilván sokrétű alapfeltételtől függ.
Hogy azonban egyfajta B. használata mindenesetre ősrégi dolog, azt ókori források bizonyítják, mint pl. Apuleius Aranyszamara(2. évszázad). A jelenkori kábítószer fogyasztás ("utazás" LSD-mámorban) nem ritkán szolgáltat párhuzamokat a múlt évszázadok "boszorkány-repüléseiről" szóló tudósításokhoz (Vö. W.A. Frosch: Die Wirkungen und Gefahren von LSD; Abottempo, Abbot Universal Ltd, 1. könyv, 1967). Vö. Ezzel az olyan drogok befolyását, amilyen a hasisé és az ópiumé volt a muzulmán és elsősorban a perzsa misztikus rendszerekre: L. Massignon: Essai sur
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
BÖLCSEK KÖVE: Az » alkímiában az úgynevezett materia prima vagy első szubsztancia, amelyből az összes többi fém származik; ennélfogva segítségével a közönséges fémeket arannyá vagy ezüstté lehet változtatni. A bölcsek kövét az életelixírrel kapcsolták össze, s úgy tartották, hogy csak beavatottak ismerhetik fel. Bár számos középkori alkimista végzett kutatásokat a bölcsek kövével kapcsolatban, nyilvánvaló, hogy az alapgondolat misztikus eredetű. A bölcsek köve az élet lényegének és a teremtés egységének szimbóluma. A hexagrammot is a bölcsek kövével társítják, s szintén az anyag és szellem kapcsolatát jelképezi.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
BÖLCSEK KÖVE: Lapis philosophorum vagy philosophicum, "ultima materia" is, az alkimisták hosszadalmas műveletének legendás végterméke, avégett hogy egy olyan szubsztanciát állítsanak elő a » materia primából, amelynek segítségével egyebek közt átváltoztathatják a nemtelen fémet nemessé. Ezt az eljárást többnyire koaglutinációnak vagy » transzmutációnak hívják (az utóbbi azonban az aranynak ólomból vagy higanyból valóelőállítását is jelenti: gyakrabban » projekció vagy » tingálás a neve).
A legtöbb forrás szerint a "lapis" előállítása különböző fokozatokban történik: 1.) cseppfolyósítják a materia primát (szolúció vagy liquefakció),mégpedig "merkuriális vízben", 2.) eltemetik a "venter equinum"-ban, azaz a "föld hasában", eközben megfeketedik (nigredo, a holló jelképezi) és elrothad (putrefakció). 3.) a feketeség kivilágosodik (albedo) szimbolikusan: a holló átváltozik fehér galambbá, 4.) az elpárologtatással veszendőbe ment szellemet újra visszahozzák (redukció),az anyagot "lacta philosophicá"-val (filozofikus tej) táplálják és ezután sárga lesz a színe (citrinitás).Ha a redukció nem sikerül, megjelenik a » "cauda pavonis". 5.) Az anyag vörösödik (rubedo) és "mint vörös sárkány haragszik önmagára", aztán "átváltozik vérré". Ez azt jelenti, hogy a redukció sikerült. 6.) Most a koaguláció vagy a szellem rögzítése által az anyag újra szilárdulni kezd; ezáltal jön létre 7.) fokozatként a bölcsek köve vagy a lapis philosophorum. E művelet közben ügyelni kell rá, hogy mindig alkalmas időpontban kezdődjön a soron következő fokozat A folyamatot, amely Basilius Valentinusnálés Paracelsusnál az ismertetett 7 fokozatban megy végbe, más alkimisták 4 lerövidített fokozatban írják le. Az utolsó fokozathoz a "filozofikus tűz" hősége szükséges. Némely forrás megkívánja, hogy bizonyos "aranyélesztőt" alkalmazzanak, azaz kén, higany és arany egyfajta keverékét A bölcsek köve segítségével aranyat vagy "aurum potabile" vagy "elixir vitae"-tlehet előállítani ólomból vagy higanyból Az alapeszme az elemek tisztítással való átváltoztathatósága, mégpedig egy olyan eljárás következtében, amely eleinte leszállás a mély régiókba [» Vitriol], aztán felszállás egy bizonyos magasabb síkba.
A bölcsek köve ez úton való megszerzését a régi források » "magisztérium"-nak nevezik. – A Zedler Lexikonban (1742) a 7 fokozat másképp van felsorolva: "calcinatio, el meszesítés; sublimatio, fel emelés; solutio fel oldás; putrefactio, rothadás: destillatio, lecsöpögtetés; coagulatio, megalvadás; tinctura, festés”. – Ugyancsak kissé eltérően írja le a "magisterium"-hoz vezető fokozatokat régi források alapján R. Federmann:1.) kalcináció, égetés, oxidáció; ezt a Merkúr bolygói irányítja. 2.) putrefakció, megrothadás és mortifikáció, a nemtelen részek elsorvadása, allegorikusan holló vagy fatönk ábrázolja; ezt a Szaturnusz bolygó irányítja. 3.) szublimáció vagyelpárologtatás, egyfajta "száraz desztilláció", allegorikusan felszálló madár, kehely vagy "hollófej" ábrázolja, amely egy kisebb, világosabb madáron (a szublimátumon) ül: ezt a Jupiter bolygó irányítja. 4.) szolució, oldás vagy olvasztás, allegorikusan a » griffmadár ábrázolja, mint az "ezüstkirálynő" paripája; ezt a Hold irányítja. 5.) desztilláció, a szilárd rész különválasztása a folyékonytól; ezt a » Vénusz bolygó irányítja. 6.) koaguláció, megalvasztás vagy fixálás (-kémiai menyegző), allegorikusan kétfejű állattal és az ~androgünnal, ugyanúgy az egyszarvú és a szarvas találkozásával ábrázolják; ezt a Mars bolygó irányítja. 7.) extrakció, a tinktúra előállítása; ezt a Nap irányítja. 8.) digeszció, szétoszlatás (» digesztió). 9.) ceració (a latin cera = viasz), a viaszszerű állapot elérése. 10.) fermentáció, erjesztés. 11.) multiplikáció, sokszorosítás (» projekció). 12.) projekció, a lapis rászórása az átalakított fémre (» transzmutáció).
A különböző szerzők némi eltéréssel örökítik meg a Bölcsek köve külalakját egy Basilius Valentinusnaktulajdonított értekezésben („Vom grossem Steine der uralten Weisen”) ez áll: „A színe kiterjed az átlátszó pirostól a sötét barnáig, a rubinszíntől a gránátvörösig, és roppant nagy a súlya, és túltesz mindenen." A De Signatura rerum naturalium c. paracelsusi írás szerint a Bölcsek köve nehéz, világos rubinszínű és kristályként átlátszó. Képlékeny, mint a gyanta, de mégis törékeny, mint az üveg és porrá törve a sáfrányhoz hasonlít. Ugyanezt mondja Helmontis,hogy e Bölcsek köve nehéz, sáfrányraemlékeztető por, amely nem egészen finomra tört üvegként csillog. Georges Starkey hasonlóan írja le: ”a ponderous mass, thoroughly of scarlet colour which is easily reducable to powder by scraping, or otherwise, and In being heated in the fire flaws like wax, without smoking, flaming or loss of substance, returning when cold to its former fixity, heavier than gold..." Vö. Boyle. Hasonlóan hangzik a tisztán metallurgiailag felfogott leírás Rupescissa Quintessenz des Antimons-ában(Buntz szerint: "Törd oly finom porráaz antimonércet, hogy ne lehessen már megfogni, aztán vedd a legjobbik desztillált ecetet és vegyítsd össze az antimonporral, amíg (az ecet) pirosra nem színeződik, ekkor vedd ki és addig ismételd meg ezt, amíg ez ecet már nem vesz fel több piros szín. Az ecetet amit összegyűjtöttél, öntsd egy desztilláló edénybe. Ebben (desztillálás közben) felszáll az ecet Te pedig az alembik üveg nyakában majd egy nagy csodát tapasztalsz: ezer erecskeként folynak alá a fényes érc vérpiros cseppjei. Ami lefolyt tartsd elzárva külön üvegedényben... (akkor) olyan valaminek vagy abirtokában, amivel nem ér fel a világ semmi kincse. Megtörtént csodát tapasztalsz és az antimon oly kellemes voltát: az ö piros kvintesszenciáját."
A "kő" elnevezés talán összefügg a » drágakövek varázserejében való hittel. – A lapis philosophorum 16-17.században elfogadott előállításának viszonylagosan világos leírása: Hollandusban.
BURLAND 1967; FEDERMANN 1964; HARTLAUB 1969; SELIGMANN 1958; SPUNDA 1941; ZEDLER 1961-64: BIEDERMANN 1973
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z
| |
Kérlek támogasd a Hermetikus Könyvtárat!
(Please support the Hermetic Magic Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
|
|
|
| |
| [« vissza ] |
|
[ előre »] |
|
