Tarr Dániel
- Encyclopaedia of Hermetic Magic and Occultism -
1995.
A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z
A Mágikus Lexikon egy 1995-ös "projekt" és azóta formálódik nagy lassúsággal. Noha egyre több befejezett szócikket tartalmaz, sajnos sok a befejezetlen, hibás vagy hiányos szöveget tartalmazó bejegyzés is. Egyszer talán majd teljes formájában is elérhető lesz...
SAL: (latinul "só"), Paracelsus használata szerint az egyik világalapanyag (ahogy a » sulphur és a » mercurius). ASal nem a mai értelemben vett konyhai sót jelenti, hanem a testiség, a "megfoghatóság", a szilárdság elvét, ugyanakkor a mercurius az intelligenciát (spiritus), a sulphur pedig a természet energiáját (anima) jelöli. Allegorikusan kockaként (bizonyára a kősó kristályformája miatt), illetve négyzetként leegyszerűsítve ábrázolják a Sal-t.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SALOMON: (Salamon) a zsidók bölcskirálya, már az ókorban híres volt, mint nagy mágus és szellemidéző (Josephus Flavius Zsidó régiségek 2., 8. fejezet), és ez okból tulajdonítják neki a hellenista "Testamentum Salamonis"-t,egy bizonyos mágiai-asztrológiai szöveget. Ebben 5. arra kényszerít) az égöv (-.zodiákus) 36 dekanátusának démonjait, hogy árulják el a saját nevüket és azokét az angyalokét, akikkel befolyásolni lehet őket; hasonló a "Semhamphoras Salomonis" is, amelyben a 72 fél dekanátus szellemeinek a nevét nevezik meg (bibliai adatok- ~geomancia), az uróóhiekat felfogták az-> angyalok neveként is. Másrészt az újabb időkben annyiban változott az asztrális szellemekról vallotrfelfogás Is (vö. -lntelligentia és daemonium), hogy inkábh ~ démonoknak tekintették őket..,A Testamentum Salomonist, amely a hellén7sta korból származik", a "iatromatematlkal orvoslás" alkalmazta...lJ9Yan iIYen démonikus felfogású a Histnria Josephi (Evang. Apokr., kiadta Tischendorf, Lipcse 1853) és a sok különböző gnosztikustan." [Nowotny/Agrippa 1967.438. o.) Névjegyzék a citált mű 440. oldalán.]
Több-, varázskönyv állítja, hogy S.-nak az Isten egy pecsétes varázsgyűrűt (I. lentebb) küldött Rafael nevű angyala által, ami segített a királynak megidézni és arra kényszeríteni a démonokat hogy megmondják a nevüket, működési területüket és tisztüket. A 12. vagy a 13 században bukkan tel az említett Testamentummal együtt Salomonnak egy bizonyos „kulcsa" is (clavis, clavicula. ~Lesser Key, kézirat a British Múzeumban 1700 körül). Trithemius első helyen említi ezt az Antipalus maleficorum-ban az általa ismert varázskönyvek között: ("aki ezt az egészet összeállított, tanulatlan volt és lenézte a keresztén vallást;… a karaktereket és a démonok nevét… tartalmazza.”) Vö. Peuckert1956. Jellegzetesen latin nagybetűkkel vannak leírva az eltorzított héber nevek az újabb kori inkantációs-könyvekben („XYWOLEH VAY BAREC HET VAY YOMAR" stb.), így pl. az igen elterjedt Philosophia Pneumatica-ban is (7626). A Zedler Lexikon további könyveket sorol fel, amelyek Salamon nevével kapcsolatosak: Incantatio daemonum 0lympicorurn; Ketab Alohoud, "egy olyan mágikus könyv, amely Salamonnak a szellemekkel való szövetségét tárgyalja”; Almodal Salamonis de XII choris angelorum in aquis supra caelestibus; Speculum Salamonis; Anelli Negromantici del Salomone; Praeparatio speculi Salamonis & Sigillum Josuae; Verum Chaldaicum Vinculum sive Cingulum Salomonis és egyebek.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SALAMON PECSÉT-jének nevezik a Dávid-csillagot (✡) [» hexagramma], amelyet mágiai-hermetikus spekulációk szerint a tűz (△), víz (▽), levegő (🜁) és föld (♁) » elemeiből szerkesztettek össze; az ellentétek egyesülését fejezik ki vele.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SARLÓ: Ősrégi, már az új kőkorszak földműves kultúráiban használatos aratószerszám, amelyet eredetileg kovából készítettek. Később kultikus szimbólumként a holdsarlóval kapcsolták össze. Gyakran nevezik sarlónak a görbe kardot. A sarló és a későbbi kasza az elháríthatatlan elmúlásra utal, ezért őket halálszimbólumnak tekintik.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
SAS: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SASKŐ: aetites, csörgőkő (lapis aquilae, aquileus, erodalis, endryos is): Egy Pliniusóta ismert és még Jean Paul Richteráltal is emlegetett olyan ~talizrnán, amelynek elsősorban a terhes n6keL ill. a meg nem született gyermeket kell segítenie; gumós agyagvasércről van szó belül oldott maggal, amoly ide-oda gurul és zörög. Az uteruszon belül őrzött embrióval való analógia miatt kellett szerencsét hoznia, illetve (mint -amulett) szerencsétlenséget elhárítania (innen van a latin „lapis pregnens" elnevezés is. A 5. változatait callimus, geodes, h ydruti~~ fes, lapis violaceus, (hepusium névvel asruhák e kereskedelemben. t- A Zedler Lexikon 1732/1-es kötete azt írja, hogy a S. ereje abban nyilvánul meg, "Hogy videlmezzen, á terhes asszony nem bánik véle ~' I helytelenül, haa'karlárakorvehordla. elő kell mozdítani neki a születést is...Többek állítják, hogy á mérgezést és á varázslást megakadállyozza. ámlvalokatis kinyilvánitja... Legfontosabb erénye, hogy dörzsölhető és porrá törhető... á nehézség-nehéz kórság ellenébenn segít, a tejet megszaporítja. ilymbdona' születést is előmozdítani képes. Ha magára veszi emberfia, anndlfo9vaá járvényos lázésa' vörös a I vérhas ellenébenn szolgál. .A'poregysebbebeleszórva,el511íqaa' I vért... Erről á kőről Laur. Bauschius írt kimerítben a' Haemat & Aetit c. könyvébenn" (526. hasáb). A név onnan származik, hogy ,.azt hits tÉk,hogya'sasnkazértvisziktelaztá követé fészkükbeésbércúkre, - hOAV meg védték a' IiókAlkat a zivataruktól és á mérgezéstől" (525. e hasáb). - Konrad Gesner (1551- 1634) Hiszoria animalium-óban (Az ál latoktorténete) arról van szó, hogy a sas vagy azért tesz követ a I fészkébe, hogy megterhelje vele, vagy azért hozza a "Caucaso hegyből", ahol a leghidegebb kövek vannak, mert oly tüzes madár, hogy különben „meg főzné a tojásokat költés közben". (Fr. M. Martiny szíves közlése. Graz.)
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SATANIZMUS: Az istenellenes elv tisztelete, elsősorban a manicheus-gnosztikus dualizmusra (az Isten és az ördög elvi egyenrangúságénak elfogadására) vezethettük vissza, ahogy megnyilvánult számos késő ókori-korakeresztény szektában; a Zedler Lexikon 1742/34. k. ezek között az "euphemllák"-rál és a "messalianusok"-rál IájékozlaL "Ok oly ki finonudtan philosopháltak, hagy azt mondták. Mert anynyi sok szenvedést okoz á sátán az embernek, imádni kell hót át, hogy ne légyen a' kárunkra." A bogumil-szekták (-·pentagramma) "Satanael'-nek hívták az ördögöt. A duallszlikus alsó áramlás elismerese a középkor szellemi eletében. amelyet a ~bosznrkanyhitre vonatkozó egy-két vélemeny fejezett ki, önmagában is sokat mond, még ha a történészek többsége elulasította is a S. égelmében való szervezett boszorkánykultusz hitelességét; az inkvizítorok szemeben azonban evidencia volt ( ~boszorkanyperek). Valódi Satanizmusra a ~Gilles de Raiz ellen indított per szolgáltatott példát szürnyű gyermekáldozatokkal. Az angol művelődéstörténészek szokásszerűen elfogadták a satanisztikus boszorkánykultusz, s ugyanakkor pánszerű természeti démonként fogják fel e rituálisan tisztelt ,.ördögőr" pü. a ..Witchcraft" cimezótazErrc. Brixannicában. Chicago-London 1964).
Kétségtelen satanista tendenciák mutatkoznak a 19. századi -·okkultizmusban. e korszak banálisan haladáshívő materializmusának nyilvánvaló reakciójaként. amelyet az ortodox vallásosság ugyan teljesen elhárított magától, de mégis valamilyen "sötet misztérium" után vágyakozott. Ez a fenekestül felkavaró "antivallás" nemcsak az irodalomra /Baude. IaireJ volt kihatással, hanem arra is, hogy mindenféle titkos köröket hoztak létre visszataszító szertartások jegyében. Alfons Rosenberg 1965-ben rámutat arra, hogy "épp a 19. századi Franciaország, a clarté és a mesure hazája, volt egyúlCel a modern satanizmus melegágya. Különösen J. K. Hu ysmans (1848-1907) írásait hozza fel ennek bizonyságául,amelyekben Stanislasde -·Guaitáimint.,Docre kanonokot" örökítette meg ,.fekete misék" sátáni papjaként (A. Rosenberg Praktiken des S. vom Mittelalter bis zur GegenwarL N ürnberg 196á. alapos bibliográfia). Biólioyráfiai utalások vannak L. Monden: Theoloyie des Wunders-éhen, Freiburg 1961, 154-55.; vö. U. K. Oreikandt (kiadó), Schwarze Messen, Oichtungen und Dokumenféjét, München (Hanser) 1970, és G. Zacharias: Satanskult und Schwarze Messéjit is, Wiesbaden (Limes) 1970. Vö. -.démonok.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
SATANIZMUS: sátántisztelő szekták tévtanítása. - Régebben az ateizmus elvetemült formája volt, melyben a Sátánnal mint Isten ellenlábasával léptek szövetségre. A modern ~ban kutatói szerint a Sátán már csak a hatalom és az erő jelképe. A különféle „sátánrendek” tagjai nem a személyes Sátánban hisznek, hanem a manipulálható erőben, amit szimbolizál. Csak az ifjúsági spiritizmussal rokon ifj. ~ban él személyes sátánhit, mely szerint személyes kapcsolatban szövetkezni lehet a Sátánnal és tisztelni lehet. →ördög, →okkultizmus G.P.
Schütz 1993:286.
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
SATOR AREPO TENET OPERA ROTAS, a legismertebb “mágikus” betűnégyzet szavai; egy 5 x 5 mezőből álló rácsozatba úgy vannak beleírva, hogy ezt az öt szót lehet elolvasni vízszintesen és függölegesen is. Nincs kiderítve, hogy miről van szó, puszta Játékról- avagy velarni mGlyel~rh Artolom loplezéséról. A mondatot többnyire szó szerint így fordítlak. "A irm4vutó (vagy ősalkotó) Arepo fáradsággal nana a kerrakeket", ez aznnhan nem tf'mik mályártelmímek. Ezért aztán volt olyan javaslat, hogy a mondatot enagrenrmatlkus úrdolgozásban kell énelmuzni(akabballsla .lenrurnlrórtelménekmegteleláen),vagyis.,vm eo er atn enremosnsnaonn'-nak (Endres 1961 ), azaz"Pétersznmára, jGllehet búnős, készen áll SAron rózs2ja". SAron rózsája alleyor'aálja a salomoni Eneke:k éneké-ben a menyasszonyt, Sáron egyébkéntvvágos vöIEIY Ly<Idn 6s Jnppe kőzött. Claus Schedl professzor másfajta ártalmazást ]a vasal (levélb911 közlásj, ő a betűk számértékét veszi szomügyrm, ésPedi<I külnn a mayan- és kálón a mássalhangzbkat. A tizenkét magánhangzó számértéke a középpontban levő N-nol együtt (ha Weidmüller nyomán ae E-t a héber He szerint 5-ősnek vasszúk) összesen 364 (egy holdöv napjainak e száma), a 13 mássalhangzóé pedig összesen 2730 (71-72 napév napjainak a száma] A 2730-at el lehat osztani 91-gyel, amely a jubileumok könyvében tárgyalt jubileumi napév negyedrészének a száma. Meysingszerint (1966) ez a betúnégyzet bizonyíthatóan elóször i. sz.79-ben bukkant eló Pompejiben, de valószínúleg régebbi. A középen levő N-et talán anaha3 (kígyó, hal/ichthys) szóra is lehetne vonatkoztatni. Schedl azt javasolja, hogy olvassuk a betúnégyzetet a magánhangzókkal .,setar ró 3 pinnah naha5"-nak, ami ha lefordítjuk, azt jelenti, hogy,.a fordulópont titka a kígyó". Mivel a nahas számértéke ugyanannyi, mint a ma3nahe (messiás-é), a "világkerék" valamilyen messiási értelmen alapulhat, amelyet a központi N mint..foryáspont" köré alakítonak ki. J. B. Bauer szigorúan elutasítja (Die Sator-Formel und ihr „Sitz im leben” ADEVA – Mitteilungen, Graz. 1972. június) ezt a nraqyarázatot (Sehedlben is, 1969. 234. és a köv o.-ak), ő a H. Nommel szerint sztoikus alapállításból indul ki, ez esetben a sn,oa oeean reNen jelentése: A kozmosz mint atya és neremtóisten lenntart mindent órzi nunden művét.,.A kitalálóját sztoikus-püthagorászi környezetben kell keresni: esetleg Nigidius Figulusez (i. e. kb.98-45).akh púthagorikusnak és mágusnak neveztek", írja Bauer, és rámutat arra, "hogy a világot összetartó erő toposza..-Cicero korában ismerősen csengett mindenfelé. A világot egyesitő, minden dolgot összefogá annélkül nem tudott meglenni semmiféle kozmológiai meggondolás. A Sator opera tenetet még a félművelteknek is meg kelljen értenie. A teremtő, a világ istene, összefogja minden alkotását... A legerősebb analógia varázs-t zárja magába a Sator-formula remen szava", amelyet a visszafelé olvasás se szüntethet rneg, mert a teleírt betünégyzet értelme ugyanaz marad akkor is.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SÁRGA: Az ősi kínai szimbolikában a lösztalaj színe és egyúttal a „közép” világtáj szimbóluma. Sárgának szokták nevezni az arany színét, és az istenek testszíne az ábrázolásokon sok esetben aranysárga. A rikító sárga a népi szimbolikában az irigység és a féltékenység színe. Egyébként gyakoribb a sárgának napszínként való felfogása. Az aranysárga, némi vörös árnyalattal, a bölcsesség izzását szokta kifejezni, a sápadt sárga az alattomos agressziót. Az alkimista szimbolikában a sárgulás (citrinitas) egy lépést jelent a „bölcsek köve” felé fejlődő anyagnak a feketedéstől a vörösödésig tartó átalakulási folyamatában.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
SÁRKÁNYFEJ és Sárkányfarok: a kései ókorba visszanyúló megjelölés, amely a holdpályának az ekliptikával volt metszéspontjaira vonatkozik; a „felkelő holdcsomópont” a Sárkányfej, ugyanakkor ez ekliptika síkján vele szemközt van a sárkányfarok, a „leszálló holdcsomópont". Az elnevezés mögött bizonyára az az archaikus elképzelés lappang, amely szerint valahányszor fogyatkozás van, sárkány falja fel a Napot vagy a Holdat. De akkor is, ha nem következett be elsötétedés, az asztrológia hagyományos világképe úgy szemlélte ezeket a csomópontokat, mint hatóerőket, éspedig a Sárkányfejet, mint ami szerencsét ígér, a Sárkányfarkat meg mint ami szerencsétlenséget hoz.
STRAUSS 1926
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SÁTÁN: az →ördög neve a héber satan ('vádló') alapján. - A ~ →angyalnak teremtetett, de föllázadt Isten ellen és szabad akarattal elszakadt Istentől (→angyalok bukása). Ezzel elindult a →pokol, a ~ és követőinek helye. A ~ működésének lényege minden →jónak a tagadása, →rosszként való feltüntetése: ebben valósult meg Isten elleni lázadása is. Célja, hogy az embert is abba a kárhozatba vigye, melyet ő szabad akarattal választott; ennek érdekében Isten előtt vádolja (rossznak és önmagához hasonlónak mondja) az embert (→utolsó ítélet). **
Kirschbaum IV:295. - Sachs 1980:331. - KML 1986:254. (s.v. ördögök és démonok)
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
SÁSKA: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SKORPIÓ: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SMARAGD: L. Thurneysser 1583-ban azt írja, hogy „a smaragd okosságot, bölcsességet és ügyességet ad.” A Szűz jegyéhez és a Jupiter bolygójához rendelték. Az ókori drágakőkönyvek szerint képes elűzni a vihart és az ítéletidőt, valamint megszabadítja a rabszolgákat. Zöld színe miatt a víz és a megtermékenyítő eső erőteljes szimbóluma. Középkori legendák szerint a smaragd a pokolból, Lucifer koronájából származik, éppen ezért hatásos a démoni hatalmak legyőzésére. Rituális-mágikus varázsigéket a mágus gyakran a nyelve alá helyezett smaragddal mondott ki. Újabb értelmezések szerint megvédi a gyermekeket a rossz álmoktól, a keresztény szimbolikában pedig a „hit és a remény” megtestesítője.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
SOL: A Nap mint égitest, az » alkímiábanaz aranyat jelenti [» fémelnevezések] amelyet mint fémet gyakran „a föld Napjá”-nak neveznek. Az » asztrológiában a Napot a hét bolygó közé számítják, éspedig Ptolemaioszhoz igazodva, még az újabb időkben is. Így pl. P. Cochemis, aki geocentrikusan fogta fel a világot, olyan csillagnak tartja, amely „a hét planéta között á közbülső és beragyogta mindnyájat a fényével”. Földi befolyása erősödik, „ha olykor egy másik tüzes planétának vagy csillagnak a fénye vagy tüze egyenest a Napra lövell... Arra felbuzog a megolvadt érc a Nap fenekéből... amely miatt olykor oly elviselhetetlen forróság keletkezik a földön, hogy ember és barom megbetegszik tőle. Ha azonban más hideg csillagok... veszik célba a Napolt, akkor a Nap tengere egész csendes és hullámtalan és a forróság a földön egész enyhe" [» Mars]. – Az asztrológiai hagyomány a Napot, mint "férfias planétát" összekapcsolja a vasárnappal (dies solis),a zodiákusOroszlán(Leo) jegyével, az ember szívével [» érvágó emberke], a » drágakövek között a krizolittal és a tűzopállal. A Nap befolyása "erőben" van a Kos (Aries) jegyében, "romlásban" viszont a Mérlegben (Libra).
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SOLVE ET COAGULA: Alkimista alaptétel, annyi mint „oldj fel és köss meg” latinul, de nem az egyházi "feloldozó és megkötő hatalom"-nak megfelelően, hanem kémiailag, amely két fontos lépcsőfokra vonatkozik a –bölcsek köve előállítása közben; a solutióra (liquefacfioJ és a coagulatióra (fixatioJ. Egy dialógus, amelyet e Mercurius-szellem (-.lntelligentia és daemoniunrJ folytat az dt megidéző szerzetessel. igy szól az "Alchemia vers"szerint. 1604: "Monachus:... ahogyan tsinaljam hát?a Szellem: nSolve et coagulala Monachus: rrÓ, ez rövid és nehéz beszéd.a Szellem: aDe benne vagyon az egész múvészet.a Monachus: nErtem, solvirozzam az Corpus solist, és ki vonjam az solutio által az valódi Spiritum tingentem, ammely kétség kívül Bernhardi (-TrevisanusJ meg kétszerezett [-.] Mercuriusa... Miképpen solvirozzam az Gorpus solist7u Szellem. aÖn maya által, Es az legközelebbi rokonával...a" stb. ( Peuckert után 1956, 497. o.).
BIEDERMANN 1973
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SÓ: Már az ókorban romló élelmiszerek konzerválására használták. A démonok állítólag undorodnak a sótól, és a boszorkányszombatok viszonylag újabb leírásai is megemlítik, hogy a lakomákon sótlan ételeket szolgálnak fel. Az alkimisták szóhasználatában a só nem a nátrium-kloridot jelenti, hanem a » sulphur és » mercurius mellett a harmadik » őselemet, amely a "megragadhatóság" minősége.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
SÓLYOM: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SÖTÉTSÉG: A » duális rendszer elvének értelmében a » fény ellentétpárja; mindenekelőtt a káosz szimbóluma. A sötét alvilág, a túlvilág szimbóluma, valamint a világossággal és a megvilágosodással ellentétes erőké.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
SPAGYRIKA: (szpayirika, szpagiriai művészet is): Az alkímiához tartozó gyógyszerkészítés, figyelembe véve az -elixírt és alkalmazási lehetőségeit, később az -arkánum előállítása a -kémiátria értelmében. A fogalmat Paracelsusképezhette, éspedig a görög szpageinszétválasztani és a görög ageiren-összegyújteni szavakból, a -.solve et coegula jeligének megfelelően, vö. Peuckert 1956, 462. o a 476-osszámá Sluane kézirat, British Museunt London, szerint. "Quasi ars sit torpora naturalia dissolvendi et iterum componendi" (Mivel éllítólag e mírvészot nem más, nnrn atermészeb testoket szetválasztani és újra egyesltanl), AZedlor Coxn&onban 1743/38. k. a "Spaglria" vagy a ..Spagirica ars" a vegytant tejezi ki, a ,.Spagirica medicina" pedig a hermetikus orvoslást, a paracelzisták orvostudományát. S.-val foglalkozott egyebek közt -Glauberés LeBreton. Aszpa9r rikusok figyelembe vették az asztrológiai tőrvényeket is. Ily mádon készített orvosságokat (..trimult" és..azinat") még az újabb Idákban is eláéllltott egyrészt a neuburgi, másrészt a Heldelberg mellett levb ziegelhauseniapátség (Spunda1941 )-Gessmann 1922-ben az. uml. só német szpagirikus"-nak Dr. Ch. F. Zimpel orvost, 1800 ,'C. ~o~ali meg, az ismételten kiadott ”Dr. ZimpeIs Heilsystem" című könyv szerzőjét. [Vö. H. Helmrich: Zimpels spagyrisches.Heilverfahren, (1952.)] – Egy új mű, amely az alkimista-szpargista szellemi örökséget ápolja: A von Bernus – Alchymie und Heilkunst (3. kiadás Nürnberg, 1969.)].
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SPIRÁL: csigavonal: A körrel, illetve a koncentrikus körökkel rokon, nagyon ősi és elterjedt grafikai jel, első pillantásra nehezen különböztethető meg a koncentrikus köröktől. Elméletileg nagyon különböző szimbolikus jelentéssel bír, de előfordulhat, hogy a központból kifelé haladó gyűrűk gyors és elnagyolt ábrázolása miatt a spirál koncentrikus körökbe megy át, és annak megfelelően értelmezendő. A spirál olyan dinamikus rendszer, amely – a felfogás szerint változóan – a központban összpontosul, vagy onnan kifelé vezet. Érdekes jel a kettős spirál, amely a kitárulkozás – magábafordulás elemét egyszerre tartalmazza és egységbe foglalja. E jelet éppúgy tekinthetjük a "lét és elmúlás" szimbólumának, mint e folyamat megfordításának.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
STRUCC: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SULPHUR ÉS MERCURIUS: "kén" és "higany": Az » alkímia » duális rendszerében a két ősesszenciát vagy » elemet jelképezi, amelyből mint "égő"-ből és "folyékony"-ból különböző tisztasági fokozatokban és keverési arányokban minden anyag összeáll. Amikor kezdték szó szerint értelmezni és célul kitűzni az arany szintézisét, e két alapelemet meg kellett tisztítani, és növelni kellett a szellemihez jobban hasonlító mercurius arányát. Paracelsus (1493-1541) vagy egy történetileg megfoghatatlan Basilius Valentinus nevű alkimista e két elem mellé harmadik, "filozófiai" elemként a salt (» só) társította, amely a megragadhatóságot adja. Az égő » fa lángja a sulphur, füstjét a mercurius, hamuját pedig a sal biztosítja. Az elméletet csak az újkorban adták fel, amikor kiderült, hogy a kén elemként nincs jelen a tiszta fémekben. [Vö. » Caduceus]
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
SULPHUR: a "kén": Paracelsusszerint (-Geberhezcsatlakozva) a három világprincípium közül az egyik, a salon és a mercuriusonkívül. E tan értelmében, amely szerint a sal a szilárd (corpus/, mercurius a folyékony (spirifus) pnncípmmot le lenti, a S. pedig az égő fanima) princípiumra vonatkozik. Ez a hármas felosztós nagy zavart okozott a későbbi századokban, amikor a kémia éhelmében vett -.elemfogalmával kúszkódtek: jelzik ezt aledler Universal-Lexnkon Kén, Kén (kémiai) Sulphura Chymica, Kén (Arany=), Sulphur Solare. Kén (Fém=) Sulphur Metallorum és más címú szakaszai az 1743/36. kötetben (a 85-tól a 235-ig terjedő hasábok). "Csodálatos neveket" sorolnak fel ebben, amelyek ugyanazt az elemet jelentik: Cibut, Chybur, Crybri:, Albusao, Akiboth, AhusaL An, Anerit, Anerick, KrióriL Rabric. Krapili. Lamare, Tilasum, Tin és Usilur („olyan dolgok, amikkel Németországban, ha szükségeltetik, azabra cadaóra helyen elűzhetik a Iázat”), továbbá efféle allegorikus latin megjelöléseket Fumus acerrimus, Ignis Terrae, Lapis cherubinus, Pyr. Solis Scvrpio, Spirüus vegetans, Terra loefida, Masculum Bemen & primum naturae ayens ad omnia Me:alla procreando, Matallorum pinBuendo, Androdamas. 0/evm terrae, Mefallurn vivax, Bituminosorum primas, Pulmo teneus, Pulmonium anima, Balsamus.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SÜNDISZNÓ: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SZALAMANDRA: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SZAMÁR: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SZARKA: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SZARVAS: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SZATURNUSZ: Ezt a bolygót az asztrológiában „szerencsétlenséghozó”-nak tekintették, tuskólábú aggastyánként ábrázolták, kezében kaszával, akinek házában a Vízöntő és a Bak lakik. A melankolikus bolygót a hidegséggel, a szárazsággal, a barátságtalansággal társították (s mint ilyen, a Jupiter ellentéte). A Szaturnusszal hozzák szimbolikus kapcsolatba az aggastyánokat, az apákat, az ősöket, az árvákat, a kutatást és a jó emlékezetet, de a börtönt, a hosszas magányt, a mértéket és a súlyt is. A neki tulajdonított pozitív tulajdonságok – az aprólékos munkára való hajlam, az időrabló kutatás és a türelemjáték – valószínűleg a bolygó (a Földről szemlélve kacskaringós) pályájával állnak kapcsolatban. Féme az ólom, színe a feketésbarna és a sötétkék, drágaköve az onix, a lila zafír, a sötétpiros korall és a sötét ametiszt. Az ókori kínai szimbolikában a Szaturnuszhoz égtájként a közepet, elemként a (sárga) földet rendelték hozzá. Az alkimista szimbolikában az aranyhoz való közelsége miatt fontos szerepet játszik a kaszával ábrázolt aggastyán. A reneszánsz korából fennmaradt számos híradás szól arról, hogy a Szaturnusz szürke-földszerű féme, az ólom, olvadt állapotban, a „bölcsek kövé”-nek nevezett anyag hatására, ragyogó arannyá vált.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
Jelöli az ólmot [» fémelnevezések]az » alkímiában, képszerűen gyakran ábrázolják görnyedt öregembernek, kezében kaszával vagy sarlóval, olykor még "őszbe csavarodó" törpének is. Az » asztrológia szerint a Szaturnusz "gonosztevő"; P. Cochem[» Mars]azt írja, hogy „még káros hatási is vannak neki, és csupa betegségeket okoz és el halálozást... Amikor ez a csillag kormányoz, akkor erőszakos halál keletkezik a földön a fiatalok és az öregek között. Amikor a jó Isten nem akadályozza meg á hatalmával, vagy a többi csillag ellen állásával a Saturni mérgező hatását, kevés emberek maradnak elevenen a földön.” A Zedler Lexikon [1742/34. k.] arról tájékoztat vele kapcsolat tan, hogy a Szaturnusz „hideg természetű és valamicskét se száraz, emiatt aztán az az év, amikor ez a planéta uralkodik, hideg és nedves”. Az asztrológiai hagyománya Szaturnuszhoz köti a szombatot (angolul Saturday);a kékesszürke színt, a » drágakövek közül a türkizt és a lapislazulit; az emberi testben a csomókat és negatív hatás esetén a hosszadalmas betegségeket; a » zodiákus jegyei közül a Szaturnusz "kormányozza" aBakot(Capricornus) és a Vízöntőt (Aquarius); e befolyása "erőben van" a Mérleg(Libra) jegyében, "romlásban" pedig a Kos(Aries) jegyében. Vö. a » coniunctio aureátis. Az újabb asztrológiai munkák nemcsak "kártékony planétának" fogják fel a Szaturnuszt, hanem a filozófia és az aszkézis, a racionális rendszeresség és e tiszta belátás jelölőjének is.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SZÁM: A püthagoreusok szerint (i.e. 6. század) a kozmosz harmonikus törvényeinek kulcsai, az isteni világrend szimbólumai. Az a felfedezés, hogy az egyszerű számviszonyok szerint meghatározott hosszúságú, megfeszített húrok szép akkordokat adnak, a "harmónia" fogalmának elővételezését jelentette, és ez volt az első lépés azon az úton, amely a világ megismerésének matematikai módszeréhez vezetett. Eszerint minden formát ki lehet fejezni számokkal, amelyek "isteni archetípusok" gyanánt rejlenek a világban, és a világegyetem figyelmes tanulmányozásával válnak láthatóvá. A számokat nem mértékegységeknek tekintették, hanem a dolgok kezdetének, amelyek ilyenformán „a belső világ dolgait uraló örök kitartás fő és teremtetlen kapcsolatai” (Philolaosz, i.e. 5. század). A kozmikus ciklusoknak a megszámlálható egységeken alapuló periodicitása vezet el ahhoz a gondolathoz, hogy a számok nemcsak az emberek által kitalált segédeszközök, hanem a világmindenség "ősminőségei", az emberfeletti hatalom abszolút, semmihez sem kötődő nyomai, ezáltal az istenség szent szimbólumai. Novalis (1772-1801) a számmágia hatalmát a misztika irányába tágította.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
SZÁMMÁGIA: Ez eredetileg bizonyára ősi keleti, Nyugatra elsősorban a püthagoristáktól közvetíteti kozmikus törvényszerűség és harmónia keresése, hagy ily módon lehessen eljutni a mikrokozmosz és makrokozmosz -szimpátiájához. „The Pythagoreans were among the first to be seduced by the discovery of pure relationships into the belief that, by pure numbers and without experiments, one could explain the structure of the universe” (Dr. Alan Mackay, University of London). Ebben az értelemben utal O. Weimeich(Triskaidekad, Studien, Religiösische-geschichtliche Versuche und Vurarbeifen 16/1, 1976.) arra, hogy "az ókori embernek a szám, minta dolgok rendteremtő lényege, sok mindent meghatározó hatalom volt, amikor azonban a mi gondolatunkban bukkan fel, nem termékenyíti ezt meg se a püthagorizmus vagy a hellenista másodvirágzás, se a későókori vagy a középkori számszimbolika". Ennek a püthagoristák területéről való közkeletű ~gnózis-tannak megfelelően a szám az "arkhé"-je minden dolognak [J. Kroll – Die Lehren des Hermes Trismegistos, (Münster 1914, 204. és a köv. o.)]. Schedl 1969. 292. o. rámutat arra, „hogy a számnak nemcsak a görögök kozmikus filozófiájában volt szerepe" (Philolaosz, az i. e. 5. század második felében: „A szám a belvilági dolgok örökérvényűségének uralkodó és teremtetlen köteléke... Valójában minden, amit megismerhetünk, szám”), hanem abban is, hogy "szám határozta meg, mint ismeretes, az irodalmi művek struktúráját, Platón Timaiosz-ától Vergilius Aeneis-én keresztül egészen Augustinus-ig. A szám ezért nem püthagorista monopólium, rányomta bélyegét az egész ókori szellemi életre. Kiváltképp... az alexandriai Philó tudta, hogy mi a szám, és behatóan foglalkozott vele". [Vö. P. Friesenhahn: Hellenistisches Wortzahlenmysfik in Neuen Testament. (Lipcse 1935. úny. Amszterdam 1970.)] A Számmágia bizonyára a csillagászatban gyökerezik, egyszerre voltasztrológia és asztronómia. A kozmikus periodicitások megfigyelése egyenes úton vezetett a számokhoz és a mérésekhez, az efféle törvényszerűségek körül szerzett tudás pedig a szám önmagában való megszemeléséhez, ami nemcsak hogy nem volt számlálóeszköz, hanem még „abszolutizálták is". Ez a tan, következetesen megvalósítva, végigkíséri az ember egész életét: pl. a ~klimaktériumok, a jó és rossz napok és órák megfigyelése révén. „Nagyon valószínű, hogy csodálatos számmisztika van folyamatban a természetben; a történelemben is. Nincs-e mindennek jelentősége, szimmetriája és különös összefüggése? Nem nyilvánulhat-e meg az Isten is a matematikában, ahogy minden más tudományban?" (Novalis).Minden világképnek megvannak a maga „szent” számai; a nyugati világban ez a 3-as (Szentháromság; "omne trium perfectum", vagyis minden háromság tökéletes; „minden jó háromszoros” stb.) és a 7-es (a -planéták száma, a holdnegyed napjainak száma és a hét napjaié; a 7-es jelenti a „krízist” a püthagoristáknál és a hippokratészi orvoslásban). Általában hétszer kellett kimondani a -varázsigéket és gyakran 3 hasonlóan hangzó szótagból álltak.
A 13-as hagyományosan szerencsétlen szám egész Európában. Nesziodoszóvainti a parasztokat attól, hogy a hónap 13. napján kezdték a vetést. Agamemnont a Gamelion 13. napján gyilkolták meg. „Asztüagész 13 éves korában tette el láb alól Harpagosz liát, Numa felesége a házasságuk 13. évében hunyt el stb.” (Stemplinger1948. 208. a. j. - Az újplatonizmus, keleti befolyások hatására, a tetőpontjáig fejlesztette a Számmágiát. Minthogy a görög, valanum a héber betűknek nemcsak hang-, hanem számértékük is van, így keletkezett az isznpszelie elve (egyenértékűség nevekben és számokban -abraxas- Meilhras-365), annl arán soklélekeppen alkalnuuW k a mágikus inúveletek kdzbew. A -·krsbGa~ ia l-9emélriaJ lelleson hasonló eszközzel élt A középkori kolostori iskolákban a szán, titkos leleoléséról szóló lant az aritmetikával egyun gyakorolták, éspedig IGkén1 szövegmagyarázó meglegyzésekhez kapcsolódva Augustinus, Nagy Ge<gely, Alkuin és Hrabanus Meurus (776869) irásainel:..ezért van a Szentírásban rengeteg és különféle szám kozoll célzáskeppen sok olyan titok, amelynek relrta kell maradnia azok elóv, akik nincsenek tisztában a szántok fontosságával. Szükségszerű Iahál, hogy mindenki tönuljn buzgón az anlntAikAt,akielkivánjulniaSzem7rGsn,élyebl>órtolinéhee" (Decleric insl·. 111.22) Th. Ring (1972, 53.o.) azt állítja, hogy „a gondolkodásunk, ha fel akar fogni valami teljeset, örökösen arányszámok olyan hálózatában mozog, amelyeknek összviszonya absztraktul kifejezi ezt a teljes valamit. Ez a heisenbergi világképnél sincs másképp, csak komplikáltabb nála.” Ring megkülönbözteti a lineárisan folytatható számsori számokat az „elhatároló, struktúra viszonyt ábrázoló rendszámoktól”. A numerikus értékek felfogására való törekvés eszerint az ókor „továbbra is fenntartott ezoterikus papi tudásához” tartozik.
"Mindebben”, írja Görresa Chzistliche Mystik 3. köteteben (596. o.), ,.benne van az igazság csírája; ha az Istenre alkalmazzuk vagy eyy olyan valakire, aki az óerejével ellátva tevékenykedett, vagy legalábbis lövőbe látva a számára kijelölt körön belül megismerte a dolgok szignatúráit, mindez a legteljesebb mértékben igaznak bizonyulhat igen ám, de az ember hatalmi tökéletessége folytán magát az Istenség hel yére szeretné állítani, ez persze szingóg lenne, amelynek joggal el kellene buknia". A Zedler Lexikonban [1749/60. k.] nemcsak a ”különös, prophetikus" számukról van szö, amelyek pl. a szövegmagyarázásban jutnak szerephez, hanem a „cabbalisticusok"-ról is. ..abból a' zsidók oly nagy dolgokat Csinálnak... hozzá kell tenni azombann, hogy á Szent Lélek értelmétnl nagyobb részt galádul el távolodnak". A kr mondott _számérzékü"emberek a Sz.-ban á Ita Iában nemcsak az agytorna lehetőségét keresik, hanem egy olyan eszközt is, amellyel bizonyos mértékig "esztétikusan" hatni engedik magukra a matematikai törvényszerűségeket, és vissza tudnak következtetni a kozmikus alaptörvényekre (~mágikus négyszögek). [Vö. C. Schedl(1967.); E. Bischoff – Die Mystik und Magie der Zahlen, (Berlin, 1920.); K. Menninger –Zahlwort und Ziffer (Göttingen, 1957.); M. Reimschneider(1966.)]
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SZEGFŰ: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SZEM: A szimbolikában mindig a világosság és a "szellemi látóképesség" fogalmával kapcsolódott össze. A régi felfogás szerint nemcsak érzékelő szerv, hanem maga is "erősugarakat" képes kibocsátani, és a spirituális kifejezőkészség szimbóluma. A gonosz vagy nagy mágikus erővel rendelkező teremtmények szemének pillantása állítólag kővé változtat vagy tehetetlenné tesz. Szimbólumkutatási szempontból azonban jelentősebbek a szem kifejezésének pozitív vonatkozásai. Számos kultúrában a » Napot mindent látó szemnek fogták fel, vagy szemmel jelképezték. A mélylélektani szimbolikában a világosság és a tudatosság szerve, mert lehetővé teszi számunkra a világ érzékelését, és ezzel realitást ad neki.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
SZFINX: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SZIGNATÚRATAN: a „signatum művészete" is: Zedlerszerint [1743] ez egyfajta utalás „arra a hasonlóságra, ami bizonyos plánták vagymás teremtmények és az emberi testtagjai vagy ennek részei között tapasztalható, és ezért az ilyen részeket hasznosnak vagy ezeket az ilyen részek számára igen üdvösnek tartották". Ha tehát pl. a mezfűnek vagy a madársóskának szív-alakú a levele, akkor ebben az isteni gondviselés nyilvánul meg, amely ezeket a növényeket akarja megismertetni velünk a szívbetegségek gyógyszereként, a paracelsusi tétel értelmében ugyanis:.. Ha a természet megjelöl valamilyen növényt, akkor tőle van az is, hogy mrtelü" vagy és nincs olyan született vagy teremtett dolog a természetben, ami végül is ne nyilvánulna meg az alakjában külsőleg is; mert a belső állandóan megnyilvánuláson munkálkodik... és ez a természetnek az a nyelve, amellyel a dolgok a tulajdonságaikról beszélnek és önmagukat mindig kinyilvánítják” (Philosophus teutonicus, azaz Jakob Böhme –De signatura rerum). A Sz. a i 6. században vált híressé Giovanni Bapt Porta [-Magia naturalis]révén. A különféle "szignált" növények kipróbálása végül lehetővé tatte a tapasztalatilag megalapozott gyógyszerismeretet, amelyn,árnemtalAltaelégségesnek a Vivlálls analógiákat (pl. a földi giliszta a köszvény gyógyszere, mert meggörbül, mint e köszvénytől meggörbült végtag). [A Zedler Lexikon 37-kötete (1743.1213. hasáb) számos gyógyszerészeti szignatúrát sorol fel és forrásként a Zimers rnayische Arlzney-KUnst-ot nevezi meg (azaz Marcantonio Zimar-t ArHrummagncomedicunt. !n qVa Arcannrum Magicu~Plrvsicorunr, Sigillorum. Signaturarum & Imagurum Magicarum stb., (2. kötet, Frankfurt 1625-26). Vö. H. Zimmer – Signaturen in rier Volksrnedizin (1939.)]
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SZIKLA: Maradandósága, változatlansága miatt a kőtömbbel együtt többnyire a rendíthetetlenség, az állandóság és a szilárdság szimbóluma, és ezért isteni jel is. Ez különösen abban az esetben érvényes, ha feltűnő alakjával magára hívja a figyelmet; ilyenkor valamely természetfölötti lény lakhelyének vagy esetleg kővé vált embernek tekintik. Tulajdonságait összefüggésbe hozták az örökkévalóság fogalmával. A gyakran fallosz- szimbólumként értelmezett kőoszlopok (menhirek) feltehetően inkább az ősök lelkének tartózkodási helyéül szolgáltak a kősírok közelében. A szabadkőműves szimbolikában a faragatlan kő a tanonc jelképe. A nyers kő az ember még kiforratlan képességeit szimbolizálja, a kő finomítását pedig a megnemesítő szertartások sokasága fejezi ki jelképesen [» drágakövek]. Bizonyos kövekről azt tartották, hogy erővel telítettek (a "forró kövek" Bretagneban), és hogy életerőt kölcsönöznek.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
SZIMPÁTIA: (görög szó, annyi, mint "részvét"): Átvitt értelemben hipotetikus oka egyrészt a kettős hatásoknak (pl.. jótékony a sebesült sebérekent kenőcs ésategyvar, amely a sebet úttitte. ·fegyverkenőcs) és másrészt mindenfele távolba hatásnak is. Így pI. a Ilra húrfai együtt rezegnek bizonyos hangoknál vagy ahogy a mágnes vonzza a vasat és a Hold a tengerárját. Az efféle jelenségeket a Szimpátia fogalmával magyarázták; fontos szerephez juttatta Empedoklész (gyűlölet és szeretet, szimpátia es antipátia), a Stoa, az ~újpla(onirmus (különösen Plótinosz: a világtest részei feloldhatatlan kapcsolatban vannak egymással a harmonikus rokonság tolyráy, és felen van agyreszt a -~mantb kAban, mint a megfigyelt irracionális összefuggesek magyarázata, másrészt a -.varzzsigékben, a má<likus csatakvasak hatásában, valamlnt a-népiorvaslás sok, gybgyszerészefileg nem magyarázható orvosságában az ókor 61a. A mágia tehát aktivizálja a már elgondolásszerúen meglevő Sz.-kat ennek megtelelően J. 8. Beueremlekezter Ciceróra, aki a De nattna Oeorwn c. Irásában, II. 19, úgy velí. "A világrészek egymás iránti harmóniája nem volna lehetséges. ha nem tartanáóket bsszevalamllyen isteni szellent. Ebbel kilndulvit az emberek meg voltak győződve arról, hogy elérhetik a szimp8tiahatasoka: he a IétezG egyik felét pathoszbn (indulat, érzés) helyezik ak~o~ a móslk telén 7s a müvész7hez hasonlt, vole analóg Pathosz köveneau ba. Ez az analógiavarázs. elbeszélnek és megjelentenek általa valami történetet vagy egy ahhoz hasonlót hoznak létre és ez ex opereoperato előidézi a kívánt analoyont" [ADEVA – Mitteilungen, (Graz, 1972 június.)]
"A legapróbb részletekre kiterjedő figyelemmel kísérik a csillagok, ásványok, az állatvilág, növényvilág és az emberek közötti szimpátiákat és anllpánákat Plinius, akinek természettörténete valóságos kincsesbánya, többször is kijelenti, hogy e kozvtikus tőrvény feltárásának szenteli egész művét: hőséges anyag található PlutarkhoszSVrrrposienleben, Aelianus természeoorténuti munkáiban, Atlrenaiosz Deipnoszolisztan-/áhan, Pelagonius [4. századi óeuponikajában, az ó és Vegetius [400 kónil] éllamrvoslásf konWeiben. [-~] Oioszkuridész gy0gyszerészetéhan, a fralleszi Alexander [525-605], Aetiosz [,luatinianus hazaorvosa], Marcellus [4 5. szézad;, Pszeudo-Theodorus, Priscianus orynsi kézlkónyveiben, az ún. pliniusi orvoslásban, a [~j varézepapiruszokt>an és e Kminianidesa ben" (Stemplingerl g48, 25. o.). Az újkarban megint ntegtalaljuk ezekot az ókori, különösen késő ókori tenokat és felfogásokat pl. -AgnppavonNetteslretinés-.Paracelsusnézeteiben.Aza szekkifa~ jezés, amely az újabb irodalomban az emociónálisan ható Sz.-fogalom helyére lép, a ~megfelelés; ez csak a párhuzamosságokra utal okozati összefúggés nélkül, amiket azonban nem lehet megmagyarázni. [fontos források: Girolamo Fracastro (7483-7 553): De sympathia et antipathia rerum liber unus (Lugd. 1545 és többször); K. v. Eckartshausen [Aufschlüsse zur Magie (München, 1788.)] megemlít még olyan neveket, mint Schott – Magia (th. IV.);
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
SZIVÁRVÁNY: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SZÍN: színszimbolika: Vitathatatlan, hogy minden szín önálló, sajátos kifejezőerővel rendelkezik, és közvetlen hatást tud gyakorolni a lelkiállapotra. A színek minden ember érzelemvilágában más-más helyet foglalnak el, és nem váltanak ki mindenkiből azonos indulatokat, hanem jelentős egyéni különbségek mutatkoznak a vonzónak, illetve visszataszítónak ítélt színek terén. A színek megítélésének egyéni eltérései ellenére a régi kultúrák hagyományosan meghatározott szín szimbolikarendszereket dolgoztak ki, mégpedig többnyire azzal az alapvető törekvéssel összefüggésben, hogy eligazodjanak a változatosság világában, és rendezési elveket határozzanak meg benne. Az alapszíneket ezért a legtöbb esetben kapcsolatba hozták az égtájakkal és az elemekkel, és a rendszert szabályos kereszt-, illetve négyzet alakzatban helyezték el. A népi nyelvhasználat is megtalálta a maga sajátos színszimbolika-értelmezését: a zöld a reményt, a kék a hűséget, a sárga az irigységet, a piros a szeretetet, a fehér az ártatlanságot, a fekete a halált jelenti. Az alkímia képi világában teljesen sajátos színszimbolika alakult ki: eszerint a zöld erős oldószert, a vörös és a fehér pedig az őselvek – sulphur és mercurius – dualizmusát jelenti.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
SZKARABEUSZ: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
SZÖGMÉRŐ: A körzővel együtt az építészetben használatos eszköz, amely utóbb szimbolikus értelmet kapott. A szabadkőműves szimbolikában napjainkig különleges jelentősége van, mint az egyenességre, igazságra, igazságosságra asszociáló eszköznek.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
SZVASZTIKA: horogkereszt: főként a nácik politikai szimbólumaként ismeretes jel. Az Ó- és Újvilág sok kultúrájában találkozhatunk vele, s a körbe rajzolt tengelykereszt egyik változatának tekinthetjük. A kereszt azonos irányban megtört végei a körforgásra mutatnak („dinamizálás”).
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon. (Corvina, 1996)]
[Ω] |
A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z
| |
Kérlek támogasd a Hermetikus Könyvtárat!
(Please support the Hermetic Magic Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
|
|
|
| |
| [« vissza ] |
|
[ előre »] |
|
