"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 
[« vissza ]

[ előre »]

Tarr Dániel

HERMETIKUS MÁGIA ÉS OKKULTIZMUS LEXIKON

- Encyclopaedia of Hermetic Magic and Occultism -

1995.

A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z

 

A

Abrahadabra

TALIZMÁNOK – V.IGE

Abrakadabra

TALIZMÁNOK – V.IGE

Abraxas

TALIZMÁNOK – V.IGE

Abraxasgemma

TALIZMÁNOK

Abyssos

MÁGIKUS ALAPOK
KABBALA

Achát

TERMÉSZETMÁGIA

Adam Kadmon

MÁGIKUS ALAPOK

Adeptus

MÁGIKUS ALAPOK

Adjuratio

DEMONOLÓGIA

Adonai

KABBALA

Agla

TALIZMÁNOK

Ain Sof Aur

KABBALA

Akác

TERMÉSZETMÁGIA

Alectorius

TERMÉSZETMÁGIA

Algol (Lilith)

DEMONOLÓGIA

Alkaheszt

ALKÍMIA

Alkímia

ALKÍMIA

Aloé

TERMÉSZETMÁGIA

Almutin

ASZTROLÓGIA

Alraun

TERMÉSZETMÁGIA

Ametiszt

TERMÉSZETMÁGIA

Amiante

TALIZMÁNOK

Amulett

TALIZMÁNOK

Androgün

ALKÍMIA

Angyal

DEMONOLÓGIA

Ankh

TALIZMÁNOK

Anima Mundi

MÁGIKUS ALAPOK

Anyag

MÁGIKUS ALAPOK

Aphóphisz

MÁGIKUS ALAPOK

Aquila

ALKÍMIA

Arany

ALKÍMIA

Ararita

TALIZMÁNOK (VIGE)

Aratron

DEMONOLÓGIA

Arbatel

DEMONOLÓGIA

Arbor Philosophica

ALKÍMIA

Arcandiszciplína

ALKÍMIA

Arcanum

ALKÍMIA

Arkangyal

DEMONOLÓGIA

Arkhón

DEMONOLÓGIA

Asmodeus

DEMONOLÓGIA

Asiah

KABBALA

Astarot

DEMONOLÓGIA

Aszfodélosz

DEMONOLÓGIA

Aszklépiosz-bot

MÁGIKUS ALAPOK

Asztrális sík

MÁGIKUS ALAPOK

Athama

MÁGIKUS ALAPOK

Athanor

ALKÍMIA

Atlantisz

SZIMBÓLUMOK

Aura

MÁGIKUS ALAPOK

Aureola

MÁGIKUS ALAPOK

Aurum Nostrum

ALKÍMIA

Axis Mundi

MÁGIKUS ALAPOK

Aziluth

KABBALA

Azoth

ALKÍMIA

 

Thelema

A Mágikus Lexikon egy 1995-ös "projekt" és azóta formálódik nagy lassúsággal. Noha egyre több befejezett szócikket tartalmaz, sajnos sok a befejezetlen, hibás vagy hiányos szöveget tartalmazó bejegyzés is. Egyszer talán majd teljes formájában is elérhető lesz...

ABRAHADABRA: mágikus szó, mely a középkori Abrakadabra varázsigéhez kapcsolódik.  A modern Crowley-féle okkultizmusban a Hóruszi Aión Nagy Művének mágikus neve.

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ABRAKADABRA:

Az abrakadabra (abracadabra) egy misztikus formula, a gnosztikus vallásrendszerekben előforduló varázsszó, amelyet a jóakaratú szellemek segítségül hívására használtak, védelemként a betegségekkel szemben. Láz és betegségek ellen mint amulettet is alkalmazták. Jelentése összefügg az abraxas szóval.

Az abrakadabra szót háromszög alakú táblácskára írtak, úgy, hogy a betűk száma a háromszög csúcsa felé folyton fogyóban van:

A
A B
A B R
A B R A
A B R A C
A B R A C A
A B R A C A D
A B R A C A D A
A B R A C A D A B
A B R A C A D A B R
A B R A C A D A B R A

A B R A C A D A B R A
A B R A C A D A B R
A B R A C A D A B
A B R A C A D A
A B R A C A D
A B R A C A
A B R A C
A B R A
A B R
A B
A

Az abrakadabra mágikus kántálás vagy ráolvasás.  Severus császár orvosa, Quintus Sevenus Sammonicus az i. sz. 208-ban indított Britannia elleni hadjárat során használta e formulát lázas megbetegedések és asztma gyógyítására.  Egy darab papírra háromszög alakban írták fel a szót; azután a papirost a beteg kilenc napig hordta magánál, majd egy folyóba dobta.  Azt tartották, ahogy a szó eltűnik a papirosról, úgy hagyja el a betegség a testet.  Maga a szó talán a gnosztikus Abraxas istenség nevéből származik.

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

Az abrakadabra egy misztikus szó, amit a jóakaratú szellemek segítségül hívására használnak, védelemként a betegségekkel szemben. A kifejezést a modern bűvészek is használják, úgy téve, mintha paranormális vagy természetfeletti erőktől kérnének segítséget a mutatványukhoz. A varázsformula valószínűleg kapcsolódik az 'abraxas' szóhoz, amit sok római birodalmi amuletten megtaláltak az utóbbi években és amiről úgy gondolják, gnosztikus vagy egyiptomi eredetű lehet. Akárhogyis, az abrakadabra pont annyira működőképes, mint az abraxas vagy a hókusz-pókusz.

[Lásd: Schiffman, Nathaniel Abracadabra! : Secret Methods Magicians & Others Use to Deceive Their Audience. . (Prometheus Books, 1997)]

Az abrakadabra a kései ókorból származó híres varázsszó, ma ugyanúgy „csalást” fejez ki a köznyelvben… {Hiányzik!}

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona  . Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

ABRAXAS: Gnosztikus istenség, akinek görög betűvel írott neve számértékben 365-öt tesz ki, így kapcsolva össze az istent az év napjaival.  Baszilidész pantheonjának egyik fő isteneként Abraxas történelmi kapcsolatban állt a görög Aiónnal, az iráni Zurvan időistennel és Varunával, az indiai égistennel.  Képét gyakran ábrázolták talizmánokon.  Abraxasnak, az egy alakban összefonódó jó és gonosz istenségének szimbolikus jelentését helyezi előtérbe Carl Jung a Septem Sermones-ban és a regényíró Hermann Hesse a Demian című munkájában.

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ABRAXASGEMMA: Olyan talizmán, amely a világ teljességét sűríti magába. Az abraxas vagy abrasax szóban szereplő betűk számértéke a görög számolás szerint 365, ami az év napjainak számaként az egészet, vagyis az isteni abszolútumt szimbolizálja. (A=1 B=2 R=100 A=1 X=60 A=1 S=200).  Ennek az egyik alakja az ABRAKADABRA varázsige is, amely segítségül hívja a jó szellemeket és amulett formájában elhárítja az ártó mágiát. Hasonló szám-misztikát használ a kabbalista gemátria és notarikon mágikus tudománya is. Például a Mitrász [Meithras (''?")] szó értéke is 365, míg a Jézus [Iesous] szó számértéke 888. Egy számérték több jelentést is takarhat így a 666 egyik megoldása A.KAI.DOMET.SEB.GE azaz Autokrator Kaiser Dometianos Sabastos Germanikos (in: János apostol apokalipszise [13:18]), vagy egy másik anagrammikus megoldás a "Nagy Fenevad" TO MEGA THERION (in: Aleister Crowley)

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

ABYSSOS [feneketlen mélység]: A mágikus és a kabbalisztikus terminológiában a háromságot (Keter, Hokhma és Biná az Élet Fáján) a többi testet öltött lét szefirájától elválasztó szakadék.  Az okkultisták szerint csak adeptusok hidalhatják át e szakadékot, és érhetik el a magasabb lelki tudatszintet.  Néha az úgynevezett „tizenegyedik szefirával”, a Daathtal azonosítják. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ACHÁT: már az ókorban is kedvelt drágakő, amelyet színárnyalatának megfelelően hol a Holdhoz, hol a Merkúr bolygóhoz kapcsolódó szimbólumnak tekintettek.  Erezetében az emberek az isteni tanítás jeleit vélték felismerni, és mágikus hatóerőt tulajdonítottak a nek: elhárítja a zivatart, megakadályozza, hogy a folyók kilépjenek medrükből, győzelemre segíti a bajvívókat, és szerelmi vágyat ébreszt a nőkben.  A középkori természetbúvár, Lonicerus (Lonitzer) az achátkövek tarka erezetére gondolt, amikor azt írta, hogy az alvók feje mellé helyezve nagyon változatos álmokat hoznak.  Jean de Manderville olyan képességet tulajdonított nekik, hogy szellemességgel és ékesszólással ruházzák fel birtoklójukat.  Pseudo-Albertus Magnus azt írja a fekete erezetű achátról, hogy hozzásegíti az embert a bajok leküzdéséhez, „és erőt ad a szívnek, szeretetre méltóvá és közkedveltté teszi a hatalmasokat, továbbá megvidámítja őket, és segítséget nyújt minden kellemetlenséggel szemben”. 

[Biedermann, HansSzimbólum Lexikon. (Corvina, 1996)]

[]

ADAM KADMON: Az archetipikus ember judaikus alakja, a világmindenség teremtésekor megformált ősi emberi lény.  Úgy tartják, minden ember ezt az archetípust tükrözi vissza.  Adam Kadmon metaforikusan "Isten testét" is jelenti.

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ADEPTUS: Beavatott vagy okkult mester; olyan ember, aki beavatáson keresztül nagy mágikus hatalmat és ismereteket szerzett.  A teozófikus rendszerben az adeptusok alkotják a Nagy Fehér Páholy egy részét, amely misztikus vezetőkből áll.  E páholy tagjai vezérlik a világot és annak lakóit a spirituális fejlődés folyamataiban.  Az Arany Hajnal Hermetikus Rendben {Golden Dawn} az adeptusnak négy szertartásos fokozata volt: Zelator Adeptus Minor, Theoricus Adeptos Minor, Adeptus Major és Adeptus Exemptus.  E fokozatokat az Élet Fáján szerzett beavatási tapasztalatok fokozataival hozták összefüggésbe.

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ADJURATIO: Az ördögűző által használt utasítási forma, amelyek a gonosz szellemhez szól.  Az ördögűző megparancsolhatja a szellemnek, hogy hagyja el a megszállott ember testét.  [Lásd még: ördögűzés]

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ADONÁJ: (héber: Adonai, jelentése "az Úr")  Ezt a szót használják, amikor Izrael Istenéről, Jehováról beszélnek vagy írnak, illetve amikor utalnak rá.  Isten félelmetes nevét olyan tisztelet övezte, hogy a zsidók nem ejtették ki, hanem JHVH rövidítéssel, az úgynevezett Tetragrammatonnal helyettesítették.  Az Arany Hajnal Hermetikus Rend mágikus szertartásaiban istennévként használják a Föld pentagrammjának megformálásakor.

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

AGLA: Az „Ata Gabor Leolahm, Adonaj” héber kifejezés kezdőbetűiből alakult, amelynek jelentése „Hatalmas és örökkévaló vagy, Uram”. Kabbalista mágikus formula, melyet gonosz szellemet kiűzésére használnak. A modern mágiában Salamon Kisebb Kulcsainak {Lesser Pentagramm} száműző rítusának egyik istenneve.  Továbbá olyan amulett vagy talizmán, amelyen a kabbalista notarikon szerint készült aglavéset található. A szó az Atár Gibo /Gebir Leolahm Adonai ("Mindenható vagy te az örökkévalóságban, Ó Uram") hálaima kezdőbetűiből áll össze. Az aglavéset boldogságot hoz és elhárítja a lázat és az ártó mágiát.

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

AGLA: A késő ókorból illetve a középkorból és kora újkorból származó amuletteken és talizmánokon igen gyakran előforduló véset. A kabbalista notarikonon alapul. Maga a szó az „Atár gibor leolahm adonáj”, azaz „Mindenható vagy te az örökkévalóságban, ó uram” kezdetű héber hálaima szavainak kezdőbetűiből áll. A kor hiedelme szerint az aglavéset egyrészt a boldogságot vonzza, másrészt meggyógyítja a lázat és elűzi az ártalmas betegségeket.

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

ÁJIN SZÓF AUR: (héber kifejezés, jelentése "halhatatlan fény")  A kabbalában ez jelenti a forrást, amiből minden más származik. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

AKÁC: (Szerkesztés alatt.)

[]

ALECTORIUS: Mágikus kő, általában kristálytiszta, néha azonban hússzínű erek futnak keresztül rajta.  A hiedelem szerint sok okkult tulajdonsága van, például hírnevet és szerelmet szerez tulajdonosának. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ALGOL: fényes csillag a Perszeusz konstellációjában.  Különböző neveken ismerték: az arabok "démoni fejnek", a zsidók "Lilith"-nek; de mindenütt gonosznak tartották.  Ennek oka talán az a sötét csillag, amely az Algol körül kering, időről időre elhomályosítja annak fényét, s ezzel egy gonosz, kacsintó szem benyomását kelti. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

Algol

[]

ALKAHESZT: az alkimisták által gyakran emlegetett szubsztancia, többnyire azonosnak tekintik a bölcsek kövéből készített » elixírrel egy párszor azonban általánosan "menstruum universale", azaz álta­lános oldószer is, amelynek minden szilárd anyagot fel kell oldania. Csak a vízre hatástalan az Alkaheszt oldó ereje. Gessmann1922-ben megemlíti, hogy az Alkaheszt javára írták egyebek közt azt a képességet, hogy plasztikusan formálhatóvá (kalapácsolhatóvá) teszi az üveget, és felhoz egy paracelsusi receptet, amely tiszta marómészre öntött alkohol ismételt desztillálását ajánlja az előállításhoz.

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

ALKÍMIA: alkimista szimbólumok: az alkímia semmiképpen sem pusztán „csaló aranycsinálás”, hanem inkább az egyháztól független léleknemesítő tan, amely a hagyományoktól eltérő doktrínái miatt a laboratóriumok készlettárából merítette képi világát (bár akadtak tanainak olyan képviselői is, akik reménykedtek a nemesfém mesterséges előállításának sikerében).  Mivel Jung csaknem kizárólag tudománytörténeti vonatkozásait vette figyelembe, és „hamis úton járó elő-kémiának” fogta fel, ideológiai vonatkozásai eddig alig kaphattak kellő figyelmet. Pedig elsőrendűen a szellemi világosság birodalmának kiterjesztésére irányuló törekvésről volt szó, a földi súlyosságúnak és sötétségűnek felfogott anyagi világ módszeres visszaszorítása útján – a sokféle szekta különböző útjait követve.  A késő középkor kézirataiban, a reneszánsz és a barokk kor rézmetszetű nyomtatott könyveiben zavarba ejtő sokféleségben megjelenő szimbolikus-allegorikus képek célja nem a kívülállók felvilágosítása volt, hanem meditációs segítséget kívántak nyújtani a tudás egész építményét ismerő beavatottaknak.  Az ősanyagból (materia prima) a megtisztítás több fokozatán keresztülhaladva akarták előállítani a bölcsek vét, mert hitük szerint ennek birtoklása teszi lehetővé többek között, hogy közönséges fémekből aranyat és ezüstöt – Nap- és Hold-fémet – nyerjenek, és előállítsák minden baj egyetemes orvosságát. Ezt az ideológiát sok szimbólum kapcsolja a rózsakeresztes szövetség és a szabadkőművesség képi világához. A legfontosabb alkimista képi motívumok közé tartozik az arany, a caduceus, az egyszarvú, a Hold, a korall, a Nap, az ólom, az oroszlán, a páva, a pelikán, a pentagramma, a sárkány, a sas, a sulphur és mercurius, a Szaturnusz, a varangyosbéka stb.

[Biedermann, HansSzimbólum Lexikon. (Corvina, 1996)]

ALKÍMIA: - közönséges fémek arannyá és ezüstté változtatásának ősi tudománya. A szó etimológiája bizonytalan. Talán az arab al kimiya kifejezésből származik, amelynek jelentése "a Fekete Ország mágikus mestersége", s Észak-Egyiptomra és a Nílus deltájára utal (Dél-Egyiptomnak vörös, homokos földje volt). Az ókori Egyiptom lakói kiváló fémmunkások voltak, és hittek abban, hogy bizonyos folyadékok és ötvözetek mágikus erővel rendelkeznek. Amikor az arabok a hetedik században meghódították Egyiptomot, magukkal hozták Marokkóba, majd Spanyolországba az alkímiát. A kilencedik és tizenegyedik század között Sevilla, Córdoba és Granada az alkímia fő központjai. Később ez az ezoterikus tudomány elterjedt Franciaországban, Angliában és Németországban.

Az alkímia három fő célja:

  • az arany elő-állítása közönséges fémekből a Bölcsek Kövének segítségével
  • olyan elixír felkutatása, amely az életet meghatározatlan időtartamúvá teszi
  • olyan módszerek elsajátítása, amelyekkel mesterségesen életet lehet teremteni.

A középkorban tekintélyes őszszegeket veszítettek a gazdag patrónusok, akik az eredménytelenül végződő alkímiai kísérletek költségeit viselték. Nicholas Flamel (1330-1418) saját állítása szerint higanyból állított elő ezüstöt és aranyat , de valószínűbb, hogy vagyonát pénzkölcsönző tevékenységévet szerezte. Bizonyos fokig az alkímia a szellemi át-alakulás metaforája is volt. Ez teljesen elkülönült a laboratóriumokban folyó kísérletektől. A tehetetlen, sötétségben élő, tökéletlen ember tisztává és arannyá válhat a szellemi megvilágosodásba vezető fokozatos folyamatok után. Basil Valentine, az ünnepelt alkimista és Benedek-rendi szerzetes úgy írja le az alkímiát, mint "azon természeti titkok vizsgálatát, amelyekkel Isten az örökkévaló dolgokat beárnyékolta". Jacob Boehme szerint a » Bölcsek Köve tulajdonképpen Krisztus szelleme, amely "megszínezi" az ember lelkét. Ebben az értelemben az alkímia a modern kémia előfutára és egyben egy összetett spirituális filozófia volt - a középkori ezoterikus gondolkodás egyik fő forrása.

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

ALKÍMIA: (a középkorban alkímia, valószínűleg a görög chemeia szóból származik, ami magyarul benedvesítés-tant jelent; vö. chümosz­nedv, chéo -öntök; az al-előtag, ugyanúgy, mint az alkoholnál, algebránál, alkálinál, az arabok közvetítő szerepét tanúsítja a kései ókorból) alchimia, alchymia is, nemcsak – ahogy a legtöbb lexikon világosít fel róla – „állítólagos aranycsináló művészet", hanem szellemtörté­netileg rendkívül érdekes és heterogén eszmekomplexum is, amely elsősorban megtisztítással és megnemesítéssel (egyrészt magával az emberével, másrészt ennek -.megfelelésében, a természetével is) foglalkozik. A szerves és a szervetlen természetet nem különítik el szigorúan, de elsősorban a fémeknek olyan titkos életet tulajdonítanak. amely végül is azt eszközli ki, hogy bizonyos idő múlva „nemes” fém, elsősorban arany, fejlődjön a "nemtelen"-ből [-arborphilosophica]. Ezt az eljárást próbálja az alkimista lerövidítve utánozni, miközben szimbólumokat vetít ki valamely szubjektív, belső érettség és megtisz­tulás végett az élettelen természetbe. Az adódik ebből, hogy „az alki­misták tana nemcsak kémiai fantasztikum volt, hanem filozófiai rend­szeris, amelyet ók a kozmoszra, az elemekre, sót az emberre is alkalmaztak, és hogy az arany nemtelen fémekből való előállítására csak annak részeként törekedtek, hogy a dolgokat általánosan átváltoztas­sák egy bizonyos isteni és maradandó szubsztanciává" (W. Butler Yeats, a Rosa alchymicá-ban; vö. Hitchcock). Az alkimista törekvés sikertelensége sem rémítette el e kutatókat, Gerhard Dorn például így ír: "És ha bár mindent ki bíró fáradozás, búzös és egészségtelen gózók beszivása nem tsekély költségek el vesztése érén, végre magát á láradozást és a' munkát is el veszNe telálnám tsak meg, amit keresek. mindazonáltal mindez akkor se tudná elvenni a kedvemet ettől a művészettől". Az állhatatosan újra meg újra munkába vett -~magnum opus is arra készteti a bölcset, hogy valamilyen általános gyógyszert állitson elő (-.elixir), eml az A. tulajdonképpeni folytonos célja, az aranyszintézist viszont csak mellékmunkának tekintse. E szintézis nem kezdeményezheti közvetlenül a nemtelen fémek (kúlönösen az ólom As a h7gany) bórmiféle folyamatát hanen, csak egy por alakú exbactum (a » bölcsek köve, lapis philosophorum) segítségével, amely motorként végzi az egyébként észrevehetetlen és lassan végbemenő fémérlelődést Emellett elsősorban az is fontos, hogy a"~i,,~, , t~ amely a ~pzima materia, megtaláljuk, ill. megismerjük mint "ly"~~; g sxemléltetésevégett,ámbármindigcsakallegóriákkalésmetatn,;~kE~ii rf frjók körül. n E-P/oss (Mánchen1970) szemelőtt tartva e fémek ~harr.s:.~~,;" h crájának szemléletét - arra a tényre utal, hogy sok érc semnul.~"~. ,,.. s fémszerű; "a réz-, ón-, ólom-, vas- és ezüstérc külsőleg ehP c ;~,.- t mint az ősanyag, és a kohósítás előtt míg szét is zúzták őket." M~nr 3 aho9Y kemánnyé tették a higanyt, ha ezüsttel (ezüstamalgám) ötvözték, éppúgy hittek abban a lehetőségben is, hogy valamely fehérfémen tingálással (tinktúra, színezés) sárga minőségűvé tehetnek.

A mai történészeket igencsak zavaró sötét szimbólumnyelvet nem in. tézhetjúk el kizárólag valamiléle szándékolt ,.eszmevédelmezéssel', ehelyett inkább töviról hegyire össze kell hasonlitanunk a tudomany konvencionólisan használt szimbálumaival ás formuláival. Közben persze (sok alkimista kijelentése szerint) azt is el kell kerülni, hogy néltatlanok jussanak a titkok birtokához és telhasználják önzó célja~ kra; ezért aligha fogunk mellé, ha egyfajta ~arcan(um) diszciplínára gondolunk, amelyet a tanítók és mesterek az ..adeptus° személyes beavatása közben adtak át, mert az írásban lefektetett tanasatalamkat,.~.~.~ v.,.." ,...,.....".,. .,.,_~,..."....... ,.~...,n ,. , ". ,.~ .,~.~ .,~rurru. nogV méltatlanok jussanak a tltkok birtokához és felhasználják önzó cAl'la. ikra;ezértalighafogunkmellé,haegyfajta-.arcan(un,)diszciplinira gondolunk, amelyet a tanitók és mesterek az "adeptus" személyes 6e. avatása kózben adtak á4 mert az irásban lefektetelt tapasztalatokat önmagukból már nem lehetett megerteni. Az óssztörekvés alapja, a mestertbl kapott útmutatáson kívül, isteni sugallat is lehet: ígymonóla ezt az (ál)paracelsusi "Manuale de lapide philosophico medicinalr~ ' (Kézikönyv az orvosi lilozofikus kóröl, idézi Peuckert 1956)~. "isten annak adja ezt, akinek akarla, nem engedsemmiterószakkal ki tsikami de akinek Isten nem adja ajándékba, az soha és semn,ikor se éri el".­Az alkimista könyvek szimbólumnyelvéröl nagyon gorombán nyilat kozik Fischart (-.BOdrir/;..Vagy úgy írl. hogy megértsük í vagy u írás egy garast se ér. / ha azt akarod, hogy ne tudjuk, mit írsz, akkor hadd inkább az Papírt be iratlanul".­ Azt a szempontot, hogy tudatosan beburkolják és mindent összeku­tyulóbibliográfiai és nyelvi kitejezésekkel áór5zoljáka múveletmozza­natokat, általában mindig féfreértették. Azt a tényt pedig többnyúe elhanyayolják, hogy az illetó könyveket sxándékosan nem a láratla­nok kedviért írták kommunikatív közlás gyan3nt, hanem csak e be­avatottak útbaigazítása és megerósítése vé9ett a kutatómunka kör ben. Valbben a -.gndzis eszmelörténeli alaplán úgy is lehetna értel~. ._ .._. _ , .. .., ... ,-- ~ .ayv az frás egy garast se ér: / ha~azt akarod, ~hogy ne tudjuk, mit írsz, akkor hadd inkább az papírt be íratlanul". ­

Azt a szempontot, hogy tudatosan beburkolják és mindent összekutyuló bibliográfiai és nyelvi kifelezésekkel ábrázolják a műveletmozzanatokat, általában mindig félreértették. Azt a tényt pedig többnyire elhanyagolják, hogy az illető könyveket szándékosan nem a járatlanok kedvéért írták kommunikatív közlés gyanánt, hanem csak a beavatottak útbaigazítása és megerősítése végett a kutatómunka közben. Valóban a -.gnózis eszmetörténeti alapján úgy is lehetne értelmezni a kryptikus kifejezésmódot, amikor is az olvasót nem kímélik meg a szövegek vizsgálatától, hogy ezzel épp a saját "allegorézé"­jéhez (az inspirált értelmezéshez, mint a szellemi tartomány kitáyítá­sának eszközéhez) vezetó utat is egyengesse."Ezta csak szellemi em­ber számára elérhetá feltogást persze nem lehet megközelíteni egy (mai értelemben vett) tudományos kutalói tevékenység tolyamatá­ban... Ittaztkellettmegfejteni, amit például a régi mesterek már ismertek- tehát a szellem és az igazság birodalmába vezetó mindig azonos út szubjektív megtételét: a spekulatív gnózis volt a cel" (Biedermann 1973, 46. o.). Ebből a szempontból meg lehet talán érteni az alkímia gyakran talányosnak tetszá képvilégát rendkivül változatos metafo­ráival (vo. Klossowski de Rola 1974, különöstekintettel az illumi­náltek kézirataire-)

F1a mágikus is a belsö és külsó -me9leleiASieszme, azért a különböző szubsztanciákkal végzett gyakarlati munka (a nem tudományos kiindulópont ellenére) így is folyton a természettudományos kutatás közelébe kanyarodott, és sok vonatkozásban csakugyan megvetette az újkori kémia és fizika fundamemumát, míg a reális bázisától mindjob­ban megfoszton alkímia splrituálls része mint elbGvöló képekkel il­lusztrált megtisztulási törekvés elmenekült a ~ ·teozólia, az ~arany­es rózsakeresztesek óirodalmába és a szabadkón,úvesséy néhány rendszerébe (lásd Lennhoff-POSner, 40/41 hasáb).

Az Alkímia történetére itt csak röviden utalhatunk. Kezdetei bizonyára Egyiptomban kereshetők, de csak a ptolemaioszi korszakban válnak tapinthatóvá /~Hermész TrismnegisztoszJ, a nevét is (az arab al­előtag össze van kötve a "chemá"-val) hipotetikusan egyiptomi gyö­kerúnek tartották. A hellenizmus korában az alkimista törekvés zsidó, görög és keleti jellegzetességekkel gazdagodik. E szinkretizmus fejleszti ki ez újplatonikus-gnosztikus elemeket, amelyek továbbhatnak mGn e 4n>ónknr ác an iűknr nvunatl A -i.áhen is éc valnwínülcn cn..~ m görög ás keleti jellegzetességekkel gazdagodik. E szinkretizmus fej­leszti ki az úlVl2tonikus-gnoszukus elemeket, amelyek továbhhatnak móga középkor és az úlkor nyugati A.-jában is, ésvalószínúleg együu felelósek a kívülAllók számára erthetetlen jelképes kl(elezésmód kera­sáséért. Keleten az A. tredlcíóla túlélte az Izlamkálásp ás az araboktól átörökitett, ill. újonnan megfogalmazott szövegek hozz5járultak ah­hoz, hogy eljuttassák nyugatra az A. szellemiségét (-GeberJ. Még jelentósebb a harráni vagy mandei ~szaf>irnk alkimiála Mezoputá­miában, ahol eflészen a 10. századig eleven voh az antik csillagkultúra ésa fémek-bolygók rokonszenvtana. Az alkimista allegorika sok rész­lete (pl. az -.androgün, ami a szabirok "kétnemü" Holdjának felel meg) etérségból származhat Nyugaton nemcsak nagytudósok fog­lalkoztak az A.-val (-.Albertus Magnus, Ro9er ·Bacon), hanem­külónösen a reneszánsz idelén-rengeteg szerencselovag és sarlatán is l~Boni. -.CagliostroJ, ami egyre rosszabb hírbe hozta az egész rendszert Ettöl függetlenül azért hagyományos alapon még az úlabb iddkben is végeriekalklmista klsérleteket (-.TiBereauJ, dolllvet Cas­tellot a Comment on devienf alchymisie c. könyv szerzöle. Parrzs 1897. Gessmann 1922-Gen megentlíti még F. Wurzen. W. G. Kas(­nen, W. F. Wackenrotlert, Hellenbach bárót és másokat: lásd az -.Ar~ gen(aurumCompenyt is es az igaz, bártévelygó törekvés bizonyítékaként a Lelbes smla chnmie-t (Levelek a kémiáról). 1896/97, valemint

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

» Lásd még: Tarr Bence László : Alkímia . (Alchemy)

[]

ALMUTIN: almuden, almuth, a horoszkóp uralkodójának minősített planéták régi asztrológiai elnevezése bizonyos szempontok szerint. Arról lehet felismerni, hogy „amikor figyelembe vesszük az egyes kér­déseket, különösen a planétákat, neki van a legtöbb méltósága, hatalma és... a legtöbb jelentősége... Az élettartam kérdésére vonatkozóan megvan a saját neve [» "hylech" (hyleg)] (J. W. Pfaff: Astrologie, München 1816).

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

ALRAUN: (hímnemű), alraune-ként is, bfel német aliüna, a -n7na yyri. vérrokona a gótrunának, annyi, minttltok (vö. rúnák), legyakrabban a radix mandragorae jelölése, a ~·rnandragbragyökér. E répaszerű gyekran ketliválb és szétágezb gyokértörzs nagyj3ból az ember alak­jára emlékeztet, am7 már az ókorban megmozgatta a rizotómusok (gyökérásók) fantáziáját Már Theophrnsms (meghalt i. e. 287-öen) szóba hoz bizonyos cerembniákat a gyökér kiásásán`el, ez arra enyed következtetni, hogy az A.-t afrodiziákum gyanánt alkalmazták. Josephus Flavius (i.u.37-93) arról tájékoztat a 8ellumJudaicurrrban (VI1.6,3), hogY az A. azzal vonja ki magát a kiásója hatalma alól, hogy az illető halálát okozza; ezért inkább kutyával híaatlák ki a gyökeret a földből, amely aztán mint "helyettesítő áldozat" szépen elpusztul. Az így nyert gyökérnek, amil baarának neveztek, el kellett volna hajtania a démonokat Ugyanezt meséli el Claudius Aelianus (kb. i. u. 770-235), aki az A..t az epilepszia és a szembetegségek gyógyszere­ként írja le. Szép késő ókori Alraun ábrázolás található az Anicia-Juliana­Codex (a bécsi -.Oio.szkuridész) dedikációs oldalán (i. u.512 korup. Az A.-gyökér kiásásával kapcsolatos jeleneteket ábrázol a többi közt a Hausbuch der Cerruti (Tacuirumr Sanitalis/, Codex Vindob. S. N. 2644. fol-40 reuto- (Hasonmás kiadása Graz 1967).

Arról a kiáltásról, amelyet az Alraun akkor ad ki, amikor kihúzzák a földből említést tesz Shakespeare is (Rómeó és Júlia); már a középkorban azt mondták, hogy ezt a kiáltást trombitaszóval kell túlharsogni ós ugyanakkor bedugni a fület, nehogy kárt szenvedjen a gyökér kiásásakor. A néphit úgy tartotta, hogy az Alraun akasztófa alatt nő, éspedig a felakasztott tolvaj spermájából. Ilyféleképpen tájékoztat a Secretmn me9L:um c. álparacelsusi írás is (Peuckert szerint, 1956), az Alraun-gyökérnek olyan alakúnak kell lennie, "mint egy embernek és ezt az gyökeret az akasztótárul le vágott erfisiadarabval kell kiásni egy könyök mélyrül (az akasztófa alatt)... És meg kell jegyezned az napot, amikor az embert felakasztották vala, és az ki ásásnak az szerint kell történni, az évnek azon az napján. De nem az nappali órában, hanem az éjszaka ugyan azon órájában" (1616). Az A. nemcsak szerelmet szerez a tulajdonosának, hanem gazdagságot is. A "szerencsemanó”-t vagy ”kobold"-ot alkalmilag spirilus lamiliarisnak /~lamiliarJ is nevezték; a Grimm-testvérek német mondáiban az áll, hogy az A.-t zórt palackooskában órizték, amI a blrtokos számára lehetővé tette. Hogy rejtett - kincsekre bukkanjon, de amúgy is szerencsét hozott ne­ki, megoltalmazta börtöntől és sebesüléstől [-sebezhetetlenné te­vés]. A tulajdonosnak persze arra kell törekednie, hogy lehetőleg t01­adlon az A.-ján, ami nem könnyű feladat; aki a haláláig megtanja, állítólag a pokolba jut miatta. Ebben az értelemben mára,.Ralna menti keresztény Szibilla", Hildegard von Bingen is azt ína, hogy az Alraun ­gyökérben jobban lehet érezni az ördög befolyását, mint más növény­ben; állítólag jóra vagy rosszra ösztönöz, az ember vágyainak megfe­lelően. Jeanne d'Arc (az orléans-i szűz) elleni ~boszorkányperben a többi közt azt is vádként hangoztatták, hogy Alraun gyökeret hordott magával. Ilyen "akasztófaemberkéket" (amennyiben keletről importált. valódi mandragóragyökérről volt szó) bizonyos vágásokkal még vilá­gosabban emberhez hasonlóvá alakították és Németország némely vidékén ládikóban őrizték, felöltöztették és meg is fürdették (vö. Aehim von Arnim: Isabella von Agypten; J. Framsehmidt: Bericht, woher man die sogenannle Araunigen oder Goldmannlein bekommt, Tudósítás, hogy honnan kapjuk az úgynevezett araunigokat vagy aranyemberkéket, h, n. 1768). A ház védőszellemeként állítólag szerencsét és gazdagságot kellett hoznia (aranyemberke, házi manó). A házaló kenőcsárusok által drága pénzért árusított Alraun gyökerek való­jában többnyire hamisítványok voltak. A Zedler Lexikonban (77y2) ezt olvassuk: „amit egyébként a mandragóráról vagy alrunáról, alreonáról, alraunról, alrunkéról mondogatnak, úgy ezt a tsavar96k.., árusítják és ~homunculumnak, akasztótaemberkének, manó=-ember. kénok, alreun gyökérnek, pisa-tolvajnak szoktak nevezni, ez tsu­pán fabula-tsinálmány, mert nem alraun, hanem bryonl = gyökerek. ból tsinált képmás, meleg homakbann aszalva..." (Marzell szerinr Felsöhajororseágban még 1955-ben is perbe fogtak egy cigányasz. szonyt, aki 30-50 márkáért olYan ..valódi A.-gyökeret' adott el, ami voltaképpen csak salátagyökér volt) A valódi A. helyett gyakran páF lékul szolgált a "kerek kardvlrág" (gladiolus cammunisJ, valamint a „hosszú kardvirág" névvel árusított ~kardvirág.

Achim von Arnimon kívül még F. de le Motte-Fouquénál domborodik ki irodalmilag az A. hatókonyságában való hit (Oas Galgem mannlein, 1810, és Mandiagora, 1827~, végül H, H, Ewers többször megfilmesiteu rriviális regényéhen: ,.Alraune. Die Geschichte eines lebenden Wesens" (1913). Abra Agrippa-Nowotnyban 1967. Appendix III: sok bizonyító passzus Grimmben, Oeutsche Mythologie, úny. 1953,1005. o. és a következők. Vö. W. Hwernick: Wunderwuo­zeln, Alraurrea und Hausgeisfer efc., Beilrag ru deutschen Vo/ks~ und Glrnrturnakundn

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

AMETISZT: e kedvelt ékvet, a kvarc halványkék-lila válfaját a szerénység, a lelki béke és a jámborság szimbólumának tekintették, de kapcsolatba hozták a lelki gyógyító erő jótékony képességével is.  Az ókortól kezdve olyan erőt tulajdonítottak neki, amely megóv a részegségtől.  E. Mörike egyik írásában ez áll: „A bor nehéz gőzét gyorsan kiűzi a fejből, sőt már kezdettől megóvja a jó borivót az ittasságtól; ezért mind a világi, mind az egyházi uraságok gyakran hordják ujjukon.” A „bűnbánat színe”, lilasága miatt drága rózsafüzérek készítésére alkalmas anyag.  Conrad von Megenberg (14. század) szerint hatalmában áll elűzni a rossz gondolatokat és meghozni a „józan észt”.  A kövekről szóló régi könyvek a Szaturnusz bolygóval hozzák kapcsolatba, és azt az állítólagos tulajdonságát említik, hogy megóv a méregtől és a gonosz varázslattól.  Az újabb ezoterikus tanok szerint misztikus, hideg sugárzásával ez a drágakő felel meg leginkább a „Vízöntő-korszaknak”, amely hamarosan a „Halak-korszak” helyébe lép.

[Biedermann, HansSzimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]

[]

AMIANTE: Tűzálló kő, melyet Plinius ajánl mágikus varázsigék ellen. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

AMULETT: latinul amuletum, az arnolioA-elháritani szóból. Mágikus védőeszköz az ellenséges hatalmak ellen, például a ~szemmelverés ellen, tartalmilag rokon a ~telinnannal, vonzania kell a stereneséL lehetőleg úgy, nehogy megszúnjön valaha is. Az ókor "apotropeikus" képzómúvészeti mút8rgyai, Peldául a Gorgoneion (a Medúzafej, amelymindenkil kóvévAlloriat, aki rápillant), efelfogás régiséye mel­lett szólnak, aho9y azt a "maleficia posse, per artem quam facta sunt destrui" (a gonosz szellemeket olyan múvészettel, amely nekik meg­felel, el lehet pusnltanl) mondás k7 is fe7ezr A klassalkusés az őstörté­neti tárgyakon nem ritkán olyan szemdiszítések láthatók, amelyek arra szolgáltak, hogy semlegesítsék az ellenséges tekintet.emanációkaL A mágikus eróktól terhelt genitáliák szimbolikusan gyakran felbuk. kannak az A. farmájában: például a.,fica"-mutatásban (ami az okülbe szorltott kéz mutató- és középsőujja közé dugott hüvelykujj), képzőművészeti műtárgyakra (ékszertüggelékek, fafaragványok) vagy fallikus A.-ekre erősítve a -.szemnrelvenés elhárítása végett.

Némelytermészeti produktum önmagában is A..hatású: ilyen például a korall, amely a monda szerint a Perszeusz által levágott Gorgófej véréből keletkezett, s amelyből gyakran készítettek ékszerp ilyen még a csiszolás következtében szemszerűnek ható achát (..szemkó"), az­tén az ametisrt, mint a melankólla elúzóle, a gyémánt mint a gyötrelmes álmok elhárltója stb. Sok ~kerekferhez állltólag A.-karakter illik. például a -.pentagrammahoz. A reneszánsz korában viselt talizmánok és A..ek gyakran asztrológiai szimbólumok (asztrológiai ~medaüo­nok). Az A. történetének fontos forrása mindenekelőtt Agrippa von Nettesheim (az 1967-es kiadás), Gaffarel (1676) és Arpe (1717). Az A. hatékonyságában való hit a felvilágosodással egykettőre eltűnt: a Zedier Lexlkon 1732/1 úgy beszél róluk. ..hogy milyen hiábavaló és tsaldka ez a művészet.. (hát) az értelmes emberek mindenkor részinl babonás bolondságnak tarton3k, részint tsalásnak, ezértazelsó egyház mártilalmazta és eltiltotta. Canon. XXXVI. Concil. Laodicen, amely tilalomnak a 'tsászár határozott parantsokkal és edictumokkal többször nyomatékot adott". Vö, a J. Fickertdl való A. ­címszót a (Herzog-Hauck) Reaiencyklopadie lür protestantische

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

ANDROGÜN: "Kettőslény" (görög), azaz „hermafrodita”.  Az alkímiában és a miszticizmusban az androgün szent szimbólumbak számít, mert a női és a férfi jellegek egy szimbólumban egyesülnek, és ennélfogva e lény jelképezi a teljességet, egységet és egyetlenséget.  [Lásd még: dualizmus]

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

A kétnemű, hímnős lényt hermafroditának szokták nevezni, de ez a szó inkább interszexuális alkatra utal.  Szimbólumokkal foglalkozó régebbi művekben a két kifejezést többnyire azonos értelemben használták.  Míg a mai ember nemi szempontból meghatározhatatlan torzszülöttre gondol, az ősi kultúrákban a női és a férfi jelleget egyaránt megtestesítő lényre esett a hangsúly.   A kétpólusú feszültséget nem minden esetben fogták fel kizárólag szexuális értelemben, hanem más ellentétpárokat is jelenthet.  Az alkímia képi világában például az androgün a két őselem, sulphur és mercurius megtestesítője, amelyek jelen vannak az ősanyagban, a „nagy mű” (opus magnum) kiindulási anyagában, és megtisztulás után a „bölcsek vében” a legmagasabb fokon képviselik az eszményi teljességet.  Az androgün minden esetben az újból visszanyert ősi egységet jelenti, az anyai és az atyai világának isteni tökéletességű teljességét, amelyben minden feszültség feloldódik. 

[Biedermann, HansSzimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]

Férfinő kettőslény, az alkimista allegória gyakran megtévesztően hermafroditának nevezi, itt egyaránt szolgál egyfelől a -.materia prima, másfelől a -.bölcsek köve szimbólumául is, amely utóbbi feloldja magában a poláris ellentéteket („coincidentia oppositorum"). Az A. alakban nyilván a régi kozmogóniai elképzelés ölt formát és a két, később egymást kereső ellenpólus eredeti egysé­gét ábrázolja~. például az ősóriás Ymir (germán), Purusa (ind), Gajo­mard (perzsa) alakjában, emlékeztetve az orfikus ősistenre. Phanész­re, az Eurüximakhosz beszédében emlegetett őslényekre [Platón: A lakoma], a hermafrodita szobrokra eardeszanész Dandamisz el­beszélésében [Schultz 1910, LV old.]; a -.gnózis különböző rendsze­rein át áramlott be az a gondolat, hogy minden teremtés bizonyos mértékben nemzés, és ezért szükség volt egy férfi és egy női elemre, amelyek kezdetben elválaszthatatlanul egyek voltak és a végén ismét egymásba oldódnak fel, az -.alkímia képvilágába. A gnosztikus szim­bolikában gyakran beszélnek SzoLa (a bölcsesség) szent házasságárólSzátérral (a meyvbltó). és ezért helyettesíti gyakrnn az egyetlen A,-lényt a nemzó ülelkazés l--kémíai menyegzdJ képe, például a Napé és a Holdé (ooniunctioJ-Az A. álcázóleldlése a "rebis". a res hlná­ból származlk (a. m-a kbtszeres). Az A. ismert képi ábrázolasalt Mi­ahael Cochem kézirata, Bibliothek Vadiana. Sankt Gal len bs a Zent­ral bibliothek Zürich Rh 172-es kézirata tartalmazza (reprodukélta Burckhardt 1960).Az a nagy Iclentőség, ami e szimbólumnak jutott osztályrészül az alkimista irodalomban, kiderül pL Grassaeus Klei­nen Bauern-léból, valeminC ez (BI)Ketnria Vere /-.arany-és rózseke­reszteseh) Kompass derWeissn-jéből (A bólcsek Iránylűje), 2. kladás Berlin 17B2, 401. o..,A' [~] Mercuripsnak, amelyröl Montesnyders beszél, kett8s természeti vannak, ée emiett hermafroditának monda­fik. Két ezülöi vannak, vagy két másik Mercuriueból kelelkezik. ame­lyeknek egyike fehér, a' mésika pirus. A' Lunarla [Zedler Lexnknn 7 738/7 8.1166-os heséb~. aL.-ról azalkln4sták beszélnek, amitegyéb­kénl Aquam mercurialem, acelum phllosnphorum, Mercurium mlne­ralum és Sputumlunae gyanánt is szokták említeni a] a'fehérMercun. us; a' Mercunusa' Hold foredöje, és a' piros Mercuriusa' NaVferedó­je... Végúl a' menyasszonltés a'völegénjl betsukom egyvilágos kam­rAba" /-.krimfoimenyagzBJ stb. Az A.-elképzelés alapjául szolgáló szellemvilágot így határozza meg pl. a szíriai (apokrif) Tamás-evangélium 22. verse: "Ha ti férfiúit és a nőit egyesítitek... akkor ti behatoltok a királyságba".

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

ANGYAL: Az angyalok a zoroasztriánus (perzsa), zsidó, keresztény és iszlám hitvilágban szerepelnek, de vannak előzményeik a pogány hitekben is. Az angyali világot, a mennyországot, először a perzsák kezdték hierarchikusnak tekinteni. Az angyalok héber és arám megnevezése maleach, amely "hírnök"-öt, "hírvivő"-t, "követ"-et, "küldött"-et jelent magyarul. Ez a szó összesen 213 alkalommal fordul elő az Ószövetségben (Angyalok jelennek meg Ábrahám előtt, hogy fia születését megjövendöljék, akárcsak Lótnál, hogy kimentsék Szodomából, Az Újszövetség szerint Jézus születésekor angyalok jelennek meg a pásztoroknak). Ugyanez görögül αγγελος, angelosz (hírnök), latinul angelus.

Az angyalokkal foglalkozó keresztény teológiai diszciplína, az » angelológia szerint az angyaloknak nincs nemük, a zsidó hagyomány viszont hímneműeknek tartja őket.

A Bibliában az angyalok Isten küldöttei. A jó angyalok Isten akaratát adják hírül az embereknek és segítenek rajtuk. A Biblia szerint Isten teremtményei az angyalok, tiszteletüket nem szabad eltúlozni. Az angyalok erejükre és hatalmukra nézve magasabbrendűek az embernél. Maga a » Sátán is angyal volt, de fellázadt Isten ellen, emiatt egy mennyei háború veszteseként letaszíttatott a mennyből.

A Biblia szerint az angyalok teremtett, de a jövőt tekintve örökké létező, megsemmisíthetetlen, természetfölötti, szellemi lények, akik Istenhez és az emberekhez hasonlóan személyiséggel, vagyis intelligenciával, a beszédre való képességgel, érzelmekkel, akarattal és öntudattal rendelkeznek; szellemi testük van, képesek testben megjelenni a földi Angyalok.

» Lásd még: Tarr Dániel : Angyali hierarchia . (Hierarchy of Angels) . [2007]

ANGYAL: az Isten követe (latinul angelus a görög angeloszból, a héber malach vagy maleach, azaz követ, hírnök tükörfordítása); az Angyalokat "Isten fiai"-nak hívták az Ótestamentumban, ők azok, akik "sose alvók, elevenek, tüzes kövek, hajnalcsillagok, Isten szemei, tűzfáklyák, nagy erejű hősök" és hasonlók. Ámbár mindig úgy fogták fel őket, mint az istenséghez közelálló természetfölötti lényeket, mégis csak a kései ókorban az újplatonizmus korszaka óta alakult ki az a törekvés, hogy a » "fehér mágia" (teurgia) által befolyásolják, és a hozzáértő ördögűző szolgálatába állítsák őket. Szent Ágoston a Confessiones-ben (Vallomásaiban) (IX,42) nyomatékosan rámutat a veszélyre, hogy az újplatonikus teurgosz által megidézett Angyalok örvén csaló » démonok jelennek meg: lecsalogatta magához "kevélysége cinkostársaiul a "levegő hatalmasságait", de ezek tőrbecsalták bűbájos fogásokkal. Közvetítőt keresett, hogy az megtisztítsa, ámde itt nem talált. A sátánra bukkant ugyanis és ő "a világosság angyalának tetteti magát". Szörnyen becsapta a gőgös embert az a körülmény, hogy az ördögnek hús és vér teste nincs (t.i. az angyalidézőt).

Az Angyaloknak az Újtestamentumban csak jelzett, a patrisztikában viszont következetesen kidolgozott felosztása 9 testületbe vagy hierarchiába szeráfok, kerubok, trónok, uralkodók, legfőbbek, hatalmasok, állhatatosok, arkangyalok, angyalok), közben persze gyakran eltérően szabva meg a rangsort, már a legkoraibb középkorban, még inkább az újabb időkben mágikus-telógiai spekulációk tárgya volt, és a teozófusok (Fludd) a kozmosz és a szférarendszer szerkezetével hozták kapcsolatba. Ezt leginkább Dionysius Areopagitára, az 5. Századi szír szerzőre lehet visszavezetni. Agrippa von Nettesheim a De Occulta Philosophiá-ban (III, 25) elmondta, hogyan tudhatja meg a » mágus (kabbalista) az Angyalok titkos nevét: Ha Mózes 2. Könyve 14. Fejezetének 19-21 terjedő versét tizenöt soron keresztül egy vonalba írjuk, akkor három-három egymás alatt álló betűből 72 angyalnév képezhető a hozzáillezstett "el" vagy "jah" végszótaggal (Vehujah, Jeliel, Sitael, Elemjah stb.). E "semhamphorax" gyanánt jelölt neveknek főszerepük volt a ráolvasás mágiájában és gyakran helyet kaptak a varázskönyvekben (Clavicula - Salamonis) is. Jóllehet ezekben leszögezték, hogy az efféle neveket csak "félve és remegve" szabad kiejteni, a teurgiai művelet lebonyolítása mégis megengedi, hogy ne csak kérjük az Angyalok segítségét, hanem hogy mágikusan kényszerítsük is őket a segítésre, ami különbséget jelent a vallásos és mágikus beállítottság között.

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

ANGYAL: angyalok (a gör. angelosz, 'küldött' szóból): üdvözült, tiszta szellemi lények. - Személyek, értelmük és szabad akaratuk van, de testük nincsen. A Szentírásban nem nélküli mennyei lények. Az Egyh. szóhasználatában az üdvözült, tiszta szellemek, szemben az →ördögökkel, a kárhozott tiszta szellemekkel. - Az→angyalrangsorban →Areopagita Dénes rendszerében a 3. rendbe, a 9. karba tartoznak. Felettük állnak a →szeráfok, a →kerubok, a →trónusok; az →uralmak, →erősségek, →hatalmasságok; a →fejedelemségek, és a →főangyalok.

- 1. Dogmatika. Az ~ léte olyan kérdés, amelyet manapság a Szentírás mítosztalanításával kapcsolatban ismételten fölvetnek. Az →angelológiában hivatkoztunk arra, hogy a teremtett szellemi lények létét kinyilatkoztatott igazságnak kell venni (D 428, 1673, 1783), tehát a Szentírás utalásait nem szabad egyszerűen az isteni hatás mitikus nyelven való leírásának tartani. Uakkor azt is látni kell, hogy az ember üdvét maga Isten munkálja az ~ által is, az ember pedig a kegyelem által fölhatalmazást kapott arra, hogy szabadon és közvetlenül döntsön Isten mellett v. ellen. A szellemi teremtmények léte csak azt mutatja, hogy az ember tört. az üdvösség útján mélyebb dimenziójú, mint azt a közvetlen tapasztalat elárulja. Az ~ az üdvösségtört-ben a mi szolgatársaink Isten előtt (Jel 22,9). S meg kell látni azt is, hogy a kozmosznak a maga egészében tört. célja van, melyet el kell érnie. Továbbá: ha a szellemi teremtmények a maguk személyességében hozzátartoznak a teremtett világhoz, akkor eleve számolhatunk azzal, hogy hozzájuk való viszonyunk is magán viseli a tört. hullámzásának jegyét, azért közvetítésük, jó v. rossz hatásuk nem ugyanaz Krisztus előtt és után. Az ember bizonyos nagykorúsodása velük szemben is föltételezhető, még akkor is, ha úgy szerepelnek, mint erők és hatalmasságok v. mint a világ urai és elemei (Gal 4,5; 1Kor 8,5; 15,24; Kol és Ef több helye). Ez nemcsak a gonosz lelkekkel szemben állítható, hanem a jó ~kal kapcsolatban is. A szolgaságból és a kiskorúságból kinőhetünk és elérhetjük a krisztusi nagykorúságot v. teljességet (Ef 4,13). - Az ÓSz-ben az ~ létéről szóló kinyilatkoztatás a kánaáni néphit adatait, formáit, vallástört. elemeit használta föl. De amik ott istenek és önálló →démonok, azok a Bibliában leegyszerűsödnek Jahve teremtményeivé. A minduntalan előforduló angyali alak Jahve küldötte (mal'ah Jahve), aki a nép hitében segítő követ (2Sám 14; 2Kir 19,35; Kiv 14,19), az ósz-i teol-ban Izr. és Jahve kapcsolatának kifejezője (Ter 16,7; 21,17), s ezt az angyali alakot a szöveg azonosítja Jahvéval. A későbbi szövegekben ez az azonosítós már nincs meg, de a személyes küldött szerepe még jobban kiemeli Jahve világfelettiségét. Amellett szó van még olyan égi lényekről, akik a régi Izr. hitében Isten udvartartásának számítottak (Ter 28,11), Isten fiainak is nevezik őket (Jób 1,6; 2,1), az ő üzeneteit közvetítik, de a hittel és a kultusszal kevés kapcsolatuk van. A fogság utáni időben viszont már kialakul a sajátos angyaltan (Jób, Dán). Egyes ~ nevet kapnak, hallunk a nemzetek őrangyalairól, s Isten beláthatatlanul nagy mennyei udvartartásáról. Az ~ nagy száma lehet egyszerűen az isteni fönség és hatalom kifejezése. Kirajzolódik közvetítő szerepük is (Ez, Zak). A teremtés alapján Isten abszolút ura teremtményeinek, s ez meghatározza az ~ és a démonok lehetőségeit. A hellénista fölfogás hatása alatt később egyesek (szadduceusok) kezdték kétségbe vonni az ~ létét, s megjelenéseiket fantáziaképnek tartották. Uakkor az apokaliptikus irod-ban és a népies vallási fölfogásban még jelentősebb szerepet kapnak, de mindig Isten abszolút uralma alatt. - Az ÚSz enyhébb és józanabb formában beszél róluk. Isten orsz-a közeledésének jeleként ~ kísérik Jézust a megkísértésben, a Getszemáni-kertben és a föltámadásban. Ott vannak születésének híradásánál is, és nagy szerep jut nekik a végítéletkor (Lk 12,8; 2Tesz 1,7; Jel). Az ÚSz általában nem foglalkozik velük sokat, inkább Krisztus ~ fölöttiségét emeli ki (Mk 13,32; Zsid 1,4; Kol 1,16; 2,18). A zsidóktól átvett angyal és főangyal név mellett szó van erőkről, hatalmakról, uralmakról, trónusokról, fejedelemségekről, de a közöttük levő különbséget a szöveg sehol nem jelzi. Egyes ~nak démoni vonásai vannak és a sátánnal állnak kapcsolatban (1Kor 15,24; Ef 6,2), sőt az ördög angyalairól (Mt 25,41) v. bukottakról (→angyalok bukása) is hallunk (Júd 6; 2Pt 2,4). Legtöbbet a Jelenések kv-e beszél róluk: Isten rendelkezéseit ~ közvetítik, ők hajtják végre büntető ítéletét. Krisztus a démonok hatalmát megtörte, ezért ellenséges befolyásukat nem terjeszthetik azon túl, amit a Gondviselés meghagyott nekik. - A hit szempontjából tehát azt mondhatjuk, hogy az ~ személyes szellemi erők és hatalmasságok (creaturae personales, Humani generis, D 2318), s az egyh. tanítás ezzel a föltételezéssel emlegeti őket, beleértve a gonosz lelkeket is, s azok kísértő hatalmát (D 427, 711, 788, 798). Amikor azonban test nélkülieknek mondjuk őket, még nem merítettük ki a világhoz való viszonyukat. A tomista elgondolás, hogy az ~ az emberi lélekhez viszonyítva létező szellemi formák (forma subsistens), csak fil. és teol. következtetés. Mindenesetre úgy kell őket elgondolni, hogy lényegük szerint ebben a kozmoszban léteznek mint erők és hatalmasságok. A további spekulációra alapuló megállapítások nem kötelező erejűek. - Éppúgy puszta spekuláción alapszik az ~ seregének beosztása bizonyos karokra és a közöttük való hierarchia megjelölése. Szt Tamás elgondolásában minden angyal egyúttal külön faj (species), és ilyen értelemben egyed, nem úgy, mint az emberek, akiknek egyedisége a testen keresztül az egy faj keretében valósul meg. - Az ~ léte a hit egészéhez tartozik. A IV. lateráni zsin. úgy beszél Istenről, mint a látható és láthatatlan, azaz anyagi és szellemi lények Teremtőjéről, s ezzel a szellemi lények létezését is állítani akarja. A zsin. akkor az újrajelentkező manicheus-dualista irányzatot cáfolta, amely szerint a teremtő Isten mellett létezik az abszolút rossz princípiuma is, s ennek is vannak teremtményei. Isten abszolút teremtő hatalmának hangsúlyozásával az Egyh. elítélte a rossz mindenféle abszolutizálását. Az ~nak az emberekéhez hasonlóan megvan az üdvrendjük és termfölötti céljuk Isten színelátásában (D 1001, 1003). A Szentírás következetesen tanítja, hogy a jó ~ Istennél vannak és színelátásának örvendenek. E célt szabad erkölcsi döntéssel érdemelték ki (D 211, 427), de ennek a döntésnek a körülményeiről az egyh. dokumentumok nem szólnak. Próbatételük és döntésük mindenképpen kapcsolatos az emberi üdvrendhez való viszonyukkal, s az ebben az üdvrendben ki is nyilvánul.

Ez azt jelenti, hogy jó és rossz döntésük az időben fejeződik kisegítő és ártó szerepükben. Döntésük azonban az emberi üdvrendet nem határozta meg eleve (D 428, 907). Az emberi üdvrend föltételezi az ember szabad döntését, s abba a szellemi teremtmények hatása csak mint külső tényező játszhat bele. - A jó ~at, akik Isten színelátásában vannak, az Egyh. a sztekkel együtt tiszteli (D 302, DS 3320). Az egyh. hagyomány és a lit. ismeri az →őrangyalok tiszteletét is, akiket természetesen az emberi →szabad akarat, a term. és a kegyelem rendjének, valamint az ~ szellemi természetének megfelelően kell elgondolni. Az~ról szóló tanítás tehát beletartozik a kinyilatkoztatásba és az Egyh. hitéletébe. Az igehirdetés legalább abból a szempontból köteles velük foglalkozni, hogy a hívők a Szentírás szövegeit, utalásait józanul, kellő kritikával megértsék, és az üdvrendet úgy fogják föl, mint a Jézus Krisztusban lejátszódott egységes isteni elgondolást.

- 2. Ikgr. Szárnyas, égi hírnököket már a sumér, babiloni, egyiptomi, gör. és antik róm. műv-ben is ábrázoltak. Mint a győzelem hírnökeinek (Niké és Victoria) legtöbbször női alakjuk van. Az óker. műv-ben fiatal, erőteljes ffiak szárnyak nélkül (Priscilla-katakomba, 3. sz. közepe), a 4. sz. végétől ált. szárnyat is viselnek, de nemi jellegük nincs. Rangsorukat attrib-ok jelzik. Ruhátlan ábrázolásuk először Máté szimbólumaként jelenik meg (Róma, S. Pudenziana, apszismozaik, 4. sz. vége). A bizánci műv-ben az ~ udvari ruhát viselnek, és Krisztus v. Mária kíséretében jelennek meg. A kora kk. Ny-eu. műv. az ~at mozgékony és nagyhatalmú lényekként ábrázolta (II. Henrik perikópás kv-e, 1020-40, München, Staatsbibliothek). A gótika az ~at szép ifjúnak, korabeli diákonus ruhában ábrázolta (Strassburg, Münster, angyalpillér). Uebben az időben alakult ki a gyermek ~ képe. Giotto és a későbbi reneszánsz festők sok jelenetben ábrázoltak ~at: ismét fölbukkan a szárny nélküli típus (Piero della Francesca: Jézus születése, London, National Gallery, 1470 k.). Gyakoriak Krisztus kísérőiként, így az utolsó ítéleteken (Memling: Gdansk, Nemz. Múz., 1473) v. hatalmat kifejező trónállóként (Róma, S. Maria Maggiore diadalív-mozaikja, 1430 k.). Néha muzsikálnak, hogy a szférák zenéje v. a mennyország gyönyörűségei érzékletessé váljanak (Bellini: a velencei S. Giobbe oltárképe, 1487 k.). A kk. derekától elterjedt az a szokás, hogy egyes bibliai v. legendás események hangulatát elmélyítik részvételükkel, így Jézus születésénél (Grünewald Isenheimi oltárán, Colmar, Musée des Unterlinden, 1512-15) v. siratásánál (Giotto: Scrovegni-kpna Páduában, 1305 k.). A 13. sz. kölni fest-ében fölbukkant a kis gyermekangyal, s az ol. reneszánszban (az ókori mór figurák hatására) széltében elterjedt (putto). Főleg Donatello népszerűsítette (Angyali üdvözlet-dombormű, Firenze, S. Croce, 1432). Ennek továbbfejlődése a barokk és rokokó felhőkben nyüzsgő gyermek serege (az Asam-fivérek osterhofeni stukkói, 1740 k.). A barokkban elterjedt az őrangyal kép, s kedvelték az atlétaszerű ~at is (G. R. Donner adoráló figurái a pozsonyi dómból, Bp., M. Nemz. Galéria, 1730-35). Az ~ 9 karának bemutatására - elsősorban a bizánci és a hatásának kitett korai ol. fest-ben - szokás volt az →Atyaistent övező köreiket 9 féle színnel elkülöníteni. A 19. sz. művészei az ~ ábrázolásában a reneszánszból és a késő kk-ból merítették motívumaikat. Különösen a nazarénus festők kedvelték a 15. sz. itáliai műv-ének nyulánk, anyagtalan alakjait. - A síremlékműv-ben a barokk óta különös szerepet játszottak az ~, de szellemi voltukról megfeledkezve egyre inkább testi valóságként ábrázolták őket. Önálló ábrázolástípus mindössze a legelőkelőbbek, a →kerubok, a →szeráfok és a →főangyalok számára alakult ki (→angyalrangsor).

- 3. A következő szentek attrib-ai: Montepulcianói Szt Ágnes (amikor ktorában elfogyott a kenyér, egy angyal hozott neki 5 kenyeret), Szt Ambrus, Avellinói Szt András, Szt Bonaventura, Szt Domonkos, Szt Dorottya, Római Szt Franciska (gyakran látta őrangyalát, néha olyan fényben, melynél az éjszakai zsolozsmát olvasni tudta), Szt Genovéva, Nepomuki Szt János, Lellisi Szt Kamill, Cortonai Szt Margit, Szt Máté, Nolaszkói Szt Péter, Kosztka Szt Szaniszló (betegségében Szt Borbála angyal kíséretével hozta neki az Oltáriszentséget), Avilai Szt Teréz, Szt Valerianus (Szt Cecilia vőlegénye). G.F.-V.J.

1. Ziegler, M.: Engel und Dämonen im Lichte der Bibel, 1957. - Winkelhofer, A.: Die Welt der Engel, 1958. - Fries, Th. G. I:269. - LThK III:863. - BL:64. - 2. Sachs 1980:115. - KML 1986:24.

[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]

[]

ANKH: Egyiptomi szimbólum, amely keresztre emlékeztet, tetején hurokkal.  Az ankh az élet szimbóluma: minden főbb egyiptomi istenséget ankhkal a kezében ábrázoltak.  Néhányan azt állítják, hogy a szimbólum szexuális eredetű, mivel a péniszt és a vaginát egy motívumban egyesíti; az egyiptológus Wallis Budge szerint azonban ez a magyarázat valószínűtlen.  Az ankhot CRUX ANSATA néven is ismerik.

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ANIMA MUNDI: A világléleknek avagy a világegyetemnek ama irányító erejének kozmológiai fogalma, amely lehetővé teszi, hogy az isteni gondolat anyagi törvényekké alakuljon.  A misztikus Marsilio Ficcino szerint a világlélek mindenütt jelen van, de emellett csillagdémonok segédkeznek a szellem és anyag egyesítésében.  Ficcinora Plótinosz és más neoplatonisták voltak hatással, akik hittek abban, hogy a világlélek alakította ki a mennyország folyamatait, meghatározta és befolyásolta a földi dolgokat.  Filozófiailag a világlélek a szellem és az anyag között áll, a lenti világ energiájának és életerejének dimenziójában. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ANYAG: Számos okkult, teozófiai és gnosztikus rendszerben a szellem antitézise, s a Teremtés folyamatában a gonosz legerősebb emanációja.  Az okkultisták szerint az agyagot egy belső, vibráló erő kelti életre, amely az életet és az erőt biztosítja a világegyetemben, és tulajdonképpen Istennel azonos.  Az agyagot nem valóságnak tekintik, hanem egy belső, transzcendens folyamat külső formájának.  A gnosztikusok az anyagot gonosznak tartották, mivel távol áll a szellemtől.  [Lásd még: teozófia]

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

APHÓPHISZ: Apepin néven is ismert hatalmas kígyó, amely a Nílusban élt, s szerette volna megakadályozni, hogy , a napisten, hajóján átutazzon az égen.  Apóphisz a sötétség képviselője és egyike az egyiptomi mitológia számos alakjának, kiket átvett az úgynevezett baloldali ösvény mágiája. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

AQUILA: "Sas" (latin) : Sokértelmű alkimista terminus, többnyire komp­lex jelkép a – Mercurius, a víz, a lélek megjelenítésére, amikor is ez az elem a koagulációban (egy bizonyos mozzanatnál a » bölcsek köve előállítása közben) egyesül a » sulphur "férfias" elvével [» kémiai menyegző]A Zedler Lexikon 1732/2 ezért emeli ki az Aquila "chymicusok között való" jelentőségeként "a' philosophusok vagy fémek mercuri­usát... amely az első állapotába helyezett fém" (Rulandus szerint). Az Aquila azonban helyettesítheti a szalmiákot is, és Aquila Alba szerepelhet ahe­lyett, "amit a' sale ammoniacoból... készítenek, ami a' digerálóüveg felső részébenn lassan gőzzé vagy köddé válik" (a gőzök mint madarak » hermetikus), és akkor "Mercurius vitae"-nek vagy "Flores salis ammoniaci"-nak nevezik a sublimatumot" (Libavius szerint) – "Így ama böltsek köve elkészítése közbenn is, a' szellemi és átlátszóvá sublimalt lény, amelynek enyve [» parázslás] az igazi Aqua Mercurialis, e' névvel jelöltetik meg... Az Aquila Coelestis, egyébként Sulphurnak vagy Tinctura Mercurii-nek is nevezik, leírhatatlan hatású és minden betegséget kiküszöböl. (bártsak igaz volna) a Mercurio essentificatoból tsinálják". Az Aquila Nigra megfelel a "Spiritus Cadmiae"-nak vagy kobalt-nak, az "Aquila Venerist pedig a 'rézrozsda crocojából [» crocus]és szal­miákszeszből hétszer sublimálják... Aquila volans per aerem & bufo gradi­ens per terram, hogy ez mitsoda titkosan, meg lehet látni a' Rosar. abbreviat Tract v. Th. Chym. Vol. III.-ben p. 679. Lagn.-nál (Laigneau) Harm. Chym. Vol. IV. p.727 [» bölcsek kövének] is neveztetik". [Vö. » Káosz]

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

ARANY: A Nap képzetéhez kapcsolódó fém.  Az arany képviseli a misztikus megvilágosodás „belső fényét”; ebből a szempontból felsőbbrendű, „spirituális” fémnek tartják.  [Lásd még: » alkímia]

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

A „nemesfém” kifejezés (az ezüstre is) tulajdonképpen „morális” ítéletalkotás az anyagról, amit így fogtak fel a megtisztulás felé törekvő alkimisták is.  A nem rozsdásodó, fénylő fémet majdnem minden kultúra a Nappal hozta összefüggésbe.  Az alkimisták jelmondata: „Aurum nostrum non est aurum vulgi” (a mi aranyunk nem tömeg aranya) arra enged következtetni, hogy az alkímia szellemi világában az arany nem a tulajdonképpeni fémet jelentette, hanem a szellemi fejlődés legmagasabb fokát, a beavatottak tudását.  Az ókorban aranyszerszámokkal ásták ki az értékes gyógynövényeket, hogy hatóerejük ne csökkenjen; az aranyékszerekről pedig azt tartották, hogy elhárítják az ártó varázslatot (főleg ha drágakövek is társultak a fémhez).  Az aranyékszer viselése azonban nem mindenütt volt megengedett (vö. gyűrű).  Az aranyat a föld erőinek jelképeként fogták fel, és bár gyakorlati értéke alig volt mindig a magasabb hatalmakkal, az istenek világával hozták kapcsolatba.  Sok régi kultúrában kizárólag szakrális tárgyak és uralkodói jelvények (vö. korona) készítésére volt szabad felhasználni.

[Biedermann, HansSzimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]

[]

ARARITA: A Kabbalában található isteni név.  Egy héber mondatból alkották, mely lefordítva: „Egy a kezdet; Egy a személyisége; permutációja egy.” Az Ararita szót a modern mágia fohászkodásként használja, például a zöld hexagram rítusban és Aleister Crowley „Csillag-Zafií” szertartása során. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ARATRON: Az Arbatel of Magick című középkori grimoire szerint egy olümposzi szellem, aki a világegyetem Szaturnusszal kapcsolatos aspektusait uralja.  Aratron állítólag igen sokoldalú: képes láthatatlanná tenni az embereket, a mágia és az alkímia mestere, a növényeket kővé, a köveket kinccsé tudja változtatni.  Uralma alá tartozik 49 király, 42 fejedelem, 35 elnök, 28 herceg, 21 miniszter 14 familiar, és 36000 szellemlégió. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ARBATEL OF MAGICK: Jelentős középkori mű a ceremoniális mágiáról.  Előszőr latinul jelent meg Bázelben (1575), majd Robert Turner fordította angolra (London, 1655).  A könyv hét angyalt nevez meg olyan szellemi lényként, akikkel a nagyratörő mágussal kapcsolatba kell lépnie.  A hét angyalt égitestekkel azonosítja:  Aratron (Szaturnusz), Béther (Jupiter), Phalek (Mars), Och (Nap), Hagith (Vénusz), Ofiél (Merkúr), Phul (Hold).  A könyvben emellett megtalálhatók a hozzájuk kapcsolódó szigilek, különleges képességeik és igényeik. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ARBOR PHILOSOPHICA: higannyal vegyített híg ezüst-nitrátoldatból előidézett kristályosodási jelenség, amelynek az alkimisták nagy figyelmet szenteltek, men olyanok voltak a kristályok, mint valami fácskák és mintegy a fémek ,.növényszerűen fejlődő természetére" utaltak. A valóságban fonalkristályról (.,whiskers") van szó, ahogy ez az elektrolitikus fémkinyerés közben alkalmilag bekövelkezik (dr. F. Sauterdocens levélbeli közlése, Bécs). A Zedler Lexikon 1732/2 azt mondja, hogy az A. ph., amelyet Arbor Dianaenak vagy ezüst-fának is neveznek, elbállítását tekintve merő "chymiai bűvészmutatvány, mert ezüstből szeretnének fát növeszteni egy pohár vízbenn. Azt beszéllik, hogy ez a' művelet rendesen philosophiai fa, mert ilyeneket elsűnek a Philosophis per ignem vagy a Chymicis találtak ki és tettek ismertté". M. F. Teichmeyeraz Inszituciones Chemiae-ben. Jena 1729, ezt a csapadékkiv8lasztási jelenséget a 211. a -on (Praempitatio lunae per mercuriam, et arbor Dianae, azaz A hold leesése a mercurius által és a Dianafája) így írja le~..,...ita ex mixtura hac videbis excrescare in altum arbuscula diversae figurae" (így látsz majd a mixtúr5óál kinbni ma9as fává különléle alakokat). Hasonló "fácskát" említ E. Erd 1966. 103. o. Rudolf ~Glauber kutatásaival kapcsolatban: "Elsősorban vízüvegből és színes fémsókból "faszerűen növekvő" fémszilikátok képződését állapítottam meg. Kémiai órán még ma is mutat a tanár diákjainak "kémiai kert"-ként.

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

ARCANDISZCIPLÍNA: a latin disciplina arcani vagy arcena; a 17. század óta olyan keresztény rítusokat jelölt amelyeken nem vehetett részt az, aki nem volt megkeresztelve, mégpedig az antik misztériumkultuszok titoktartási parancsának megfelelően. Ez a szokás a 3. században e hitújonc bevezatésével kezdfidött aztén eltelejtették, és csak a rsfor. mácíá korAban Idézték fel újra. Az A. tdgabb értolomben a titkostant­tést (ezoterikát) jelentl. A kései középkorban agyfajta A, az-.elkimne is, amelynek lényegbevdgd tartalmát a tanítfi csak szdbeliley adta ro­vdbb a tanltv8nyainak, a kányvekben pedig esak burkoltan lehetetp rá utalnr A Peuckert éltal 7966. 470. o.-on cltdlt Alchimia vera sz 1604-es esztendfiböl ki isjelenti~, .,Aki ez dolog titkát meltatlanoknak kinyilatkoztatja és felfedi, az szét tóri ez égl petsétat.. Ennek okdérn mlnden Chrisnisbann hivfit.. szívbLil kérek, hogy senkmek se beszél. jenek ök rála, és senklvel se közöljék, Isak azokkal, az kik iémhoran élnek" srb- Valamiféle alkimista tirkostársaság gandclata kap mái hangota,Turba Philosophorunt" alapvetfiszövegében.VÓ.Thprndi. ke 1935/IV, 332. o.; ugyaníyy az "Alchln,la verá"-ban (I, í.Y ,Tudd meg, hogy az philasophi... elfivigyázato.sságbul kúlümb féledolgokai hordtak össze, hoyy tévúva vezessék az bolondokaL az kik tsak yenz után tórekednak, és az hútelen, nagyzoló embarekeY (Peuckert 1955. 496. o.I. Hasonló felfogásban ír erről Thomas Norton is az Ordinall ol Archemy-ben (megtalálható az Ashmole's Theatrum Chemicum Britannicumban): ....thls Science must ever secret be. The cause hereo[ asye maysee, If oneevil man had hereot hlswiII,AII Chnsuen Peaea he miyht easlly spill" stb., ugyenakkor az alkimiste múveletek közben felszabadított természeti eróket olyan veszelyes. nek tekintették, hogy azok ismeretét csak erkölcsileg emelkedeu em. berekre merték rábízni.

A rózsakeresztes ..Ketmia Veré' l~arany- és rózsakeresztesek) az -.alkimiát és kúlönösen a ,.hermetikus edény" (vas hermetisj termi. szeteról szóló lam pl. úgy fogla fel, mim egyfalta A.-c .Ez az egyik körülmény. hogy a böllsek soha semmit se mertek leirni, amiért érde­mes fíaikat szálról száfra tanították". Ehhez hasonló figyelmeztetes. amely óv a litkostudás könnyelmú kiszolgálnatásától. az ey:isz alkr mista irodalomhan található. -AZ A- reolóycu nrolnl,.n,a~ . . .~. szu. kebb értelemben vmsy5lje Heaog..Hauck. II k. 54 u, ,. ~ ~ . u vo. -.ezoterika.

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

ARCANUM: „a bezárt” (latin), azaz a titok, a misztérium kultuszok tartalma, a be nem avatott számára minden, ami megközelíthetetlen (» arcandiszciplína). Az » alkímiában és a ~kémiátriában az A. jelenti a titkos preparátumot, az » elixirt, a » bölcsek kövét. A Zedler Egyetemes Lexikonban (1732) ez áll: ”Mostan az arcanumok oly közönségesek, hogy minden fuseráló, különösen akinek arcanuma van, ditsekszik véle: sőt mindenki osztogathatná is az orvosságait arcanum gyanánt, csak az ingredentiat és a modum praeparandit kell el titkol­nia..." - Zedler korában vitára adott alkalmat az afféle kérdés, hogy méltó-e a keresztény orvoshoz, ha titokban tartja a gyógyszerét, és oda lyukadtak ki a válasszal, hogy a titoktartás csak akkor volna helyénvaló, ha megelőzné vele a tudatlanok visszaéléseit. ZEDLER 1961-64

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

ARKANGYAL: Magas rangú » angyalok, Isten hírvivői. Ők a legfőbb közvetítők a Teremtő és az emberi faj között. Az emberek legtöbbször - helytelenül - minden angyalt arkangyalnak neveznek, de az Angyalok Hierarchiájában a normál angyalok a legalacsonyabb, míg az arkangyalok a legmagasabb rangúak.

Az Iszlám négy Arkangyalt ismer. Nevük: Jibril, Mikhail, Azrael, és Israfel. A zsidó és keresztény vallásban hét Arkangyal van. A négy legismertebb Raphael, Gabriel, Michael, és Uriel. A másik három neve bizonytalan, ezeken már évszázadok óta vitatkoznak a teológusok. Minden bizonnyal a következők közül valamelyik három: Raziel, Remiel, Sariel, Metatron, Anael, Rahuil, Barakiel, Chamael, Jophiel, Zadkiel, Jeduhiel, Simael, Zaphiel, Aniel. Énok Könyve szerint a hét Arkangyal Uriel, Raguil, Michael, Saragael, Gabriel, Haniel, Raphael.

Néhány újhullámos angyalszakértő szerint, a tradicionális hét helyet tizenkét Arkangyal van. Ezek Anthriel, Aquariel, Chamuel, Gabriel, Jophiel, Michael, Omniel, Perpetiel, Uriel, Valeoel, Zadkiel. A rend uralkodói Metatron, Raphael, Michael, Gabriel, Barbiel, Jehudiel, Barakiel. Az Arkangyalok vezetik a Mennyek Seregét, amely folyamatos harcban áll a » Sátánnal, és annak angyalseregeivel.

Peter Eclesius, a keresztény egyház nevében elismerte, hogy négy Arkangyalt - Michael, Gabriel, Raphael, Uriel - mint Idol-t az egyház is elismerte, és többen követik is ezeket.

Mihály Arkangyal: A hét Arkangyal egyike. Isten harcosa, ő vezeti a Mennyei Seregeket, és ő a Hét Mennyország uralkodója. A Biblia azt mondja Mihály és seregei győzték le a Sátánt és seregeit a Mennyországban, kiűzték őt onnan, és a Földre száműzték. A Biblia szavaival: "És háború tört ki a Mennyekben. Mihály és angyalai harcoltak a Sárkánnyal és a Sárkány harcolt az angyalokkal, de nem győzhetett; akármilyen nagy is volt a Mennyország, nem volt számára hely. Ezért lehajították a Nagy Sárkányt a Mennyekből, az őskígyót, akit hívtak Ördögnek és Sátánnak is, aki becsapta az egész emberiséget. Ledobták őt a Földre, és az ő angyalait is vele együtt." (Kinyilatkoztatás 12:7-9) Mihály volt, aki leereszkedett a Földre, Abyss kulcsával a kezében, és bezárta a Sátánt ezer évre: "És Mihály leereszkedett a Mennyekből Abyss kulcsával és egy nagy lánccal a kezében. Ő elfogta a Sátánt, akit hívtak Ördögnek és Sátánnak is és bezárta őt ezer évre. És lehajította őt Abyss-ba, és bezárta és lepecsételte őt." (Kinyilatkoztatás 20:1-3) Mihály arkangyalt számos néven ismerik: Isten Hercege, Arkangyalok vezére, Kelet ura, a Merkúr angyalainak ura, a Mennyország Seregeinek kapitánya, a Mennyország seregeinek hercege, a Mennyország alkirálya, a Római Katolikus Egyház védőszentje, Izrael védőszentje, Mennyek Seregének főparancsnoka, az Erény hercege, Isteni védelmező, a Fény Hercege, a Béke védelmezője, Vasárnap angyala, a Föld angyala, az Olajfa angyala, a Mandulafa angyala. Általában arany, sárga, és vörös színnel ábrázolják. Mivel Mihályt védőszentként tisztelik, az ő követői is védelmezők. Leginkább a harcra összpontosítanak, hitüket és céljaikat mindenáron megvédik, ha kell fegyverrel is. Ezen tulajdonságaik miatt Mihály követői a pápa személyes testőrei.

Gábriel Arkangyal: A hét arkangyal egyike. A keresztény, zsidó, és az Iszlám vallás szerint ő a két legmagasabb rangú angyal egyike. Ő az, aki a fontos híreket közli az emberi fajjal, ezért a hűség angyalának, a hűség szolgálójának, vagy a jó hírek hozójának is nevezik. Ő volt az, aki elvitte Keresztelő Szent János születésének hírét Zakariásnak (Lukács 1:11-22) és Jézus fogantatásának hírét Máriának (Lukács 1:26-33). Az ősi zsidó hitvilágban Gabrielt nőalaknak képzelték, mivel szerintük az angyalok mindegyike nő volt. Gabrielt számos néven ismerik: a Hatodik Mennyország Ura, az Emberiség nagykövete, Isten követe, Kerubok hercege, Isteni hírnök, Kinyilatkoztatás angyala, Vágyódás angyala, Igazság angyala, Isteni férj, Igazság Hercege, az Öröm angyala, a Gyermekáldás angyala, a Szent Sefiroth Arkangyala, az Utolsó Ítélet Harsonása, Éden kormányzója, a Bosszú angyala, a Halál angyala, Hírvivő angyal, a Feltámadás angyala, a Kinyilatkoztatás angyala, az Almafa angyala.Mindent összevetve Gabrielt Isten hangjának tartják. Erre utal, hogy leggyakrabban trombitaként, harsonaként szimbolizálják. Általában ezüst és fehér színnel ábrázolják. Gábriel név változatai a Gauriel, és Gabriella. A Gabriel női név, mivel a zsidó mitológiában az Arkangyalok női alakok voltak.

Rafael Arkangyal: A hét Arkangyal egyike. A legendák szerint eredeti neve Labbiel volt. Isten változtatta meg a nevét, mikor megteremtette az első embert. Raphael felelősége a Föld és az emberi faj gyógyítása. Ő volt az, aki megszabadította Ábrahámot fájdalmaitól körülmetélése után. Szintén ő volt, aki meggyógyította Jákobot, akinek csípője sérült meg egy angyallal való birkózás során. Különös figyelmet fordít azokra a vallásos emberekre, akik Isten dicsőségére zarándoklatot vállalnak. Raphaelt számos titulussal illeték az idők folyamán: a Szeretet angyala, az Őrző Angyalok Vezére, a Nap Uralkodója, a Hűség angyala, Sheol vezetője, az Erény Hercege, a Tudás és Tudományok Angyala, az Élet Fájának Őrzője, a Nap Angyala, a Keresztvíz angyala, Szerda angyala. Raphaelt általában narancs és világoskék színekkel ábrázolják.

Uriel Arkangyal: A hét Arkangyal egyike. A zsidó mitológia szerint ő őrzi a Pokol kulcsait, és az Ítélet Napján ő fogja kinyitnia Pokol kapuit. Uriel ábrázolásának leggyakoribb szimbóluma egy tekercs, és egy nyitott kéz, amely lángcsóvát tart. A lángcsóva a nevére - A Tűz Istene - utal. Urielt számos titulussal illették az idők folyamán: a Szeráfok Hercege, az Uralkodás Angyala, a Költészet Angyala, a Prófécia Angyala, a Bűnbánat Angyala, a Rettegés és Mennydörgés Angyala, a Zene Angyala, Szeptember Angyala, a Vágyódás Angyala, Dél Angyala, a Politikai Reformok Angyala, a Diófa Angyala, Hádész Ura. Uriel nevének változatai Auriel, Oriel, Ouriel és Pheniel. Más források szerint Urielt a Csillagok Urának nevezik.

Arkangyalok az ezotériában

Az angyalok Isten alakokba sűrített energiái a túlvilágon. Ők testesítik meg Isten fényét és sugarait bennünk és körülöttünk. Ők az univerzum szellemi törvényeinek őrzői és hordozói. Energiájuk és erejük végtelen. Az angyalok a menny különböző területein működnek. Az arkangyalok minden világ és galaxis, valamint az elemek: a levegő, a tűz, a víz és a föld őrzői. Ezen kívül ők kötnek össze a tökéletes léttel, az egységgel és a teljességgel. Az angyalok az emberben színek, fények és energiák formájában működnek. Egyben ők az energiatestek, a tudati síkok és a csakrák őrzői is. A keresztény hagyományban minden spirituális úton járó embert angyalok kísérnek. A világ többi nagy vallásában is érzékelték ezeket az energiákat, és különböző nevekkel illették.

Metatron arkangyal az angyalok királya: A spirituális test őrzője. A transzcendencia-elem őrzője. Az isteni fény őrzője. Vágyaink őrzője. A koronacsakra őrzője. Metatron arkangyal mindenek előtt fehér, arany és ibolyaszínben jelenik meg, de arannyal áttört halvány vörös fényben is megmutatkozhat.

Raphael arkangyal Isten gyógyítója: A mentáltest őrzője. A levegő elem őrzője. A gyógyítás őrzője. A szívcsakra őrzője. Raphael arkangyal a zöld minden árnyalatában, de ezüstszínben is megjelenhet. A levegő elem energiáit képviseli.

Michael arkangyal az isteni segítő és védelmező: Az érzelmi vagy asztráltest őrzője. A tűz elem őrzője. A karma őrzője. A homlok-és a köldökcsakra őrzője. Michael arkangyal legtöbbször sötétkék színekben vagy vörös tűzoszlopokban, lángoló kék vagy égő vörös karddal jelenik meg, a köldök csakrájánál sárga színekkel. Az elválasztás kardját elsősorban az asztrális síkon és az energiatestekben használja. Az alacsony rezgésű asztrállények és a bukott angyalok negatív befolyásától óv minket.

Gabriel arkangyal a megváltó, a megszabadító és Isten szabadságangyala: Az étertest őrzője. A megváltás, a felszabadítás és a szabadság angyala. A torokcsakra őrzője. A víz elem őrzője. Gabriel arkangyal kék színárnyalatokban és ezüstös kékben jelenik meg.

Uriel arkangyal a megnyilvánulás, a megvalósítás és a beteljesülés angyala: A fizikai test őrzője. A föld elem őrzője. A megvalósítás és megnyilvánulás őrzője. A kreativitás őrzője. A lép- és gyökércsakra őrzője.

Camael arkangyal az utak őrzője: Az utak őrzője. Az emberi kapcsolatok őrzője. A párkapcsolat őrzője. A lépcsakra őrzője. Camael arkangyal legtöbbször narancssárga színben jelenik meg, sokszor arany sugarakkal és pontokkal díszítve.

Haniel arkangyal az isteni szeretet királya: Az isteni, mindent átfogó szeretet őrzője. A szelídség és a gyöngédség őrzője. A kölcsönös megértés és a kommunikáció őrzője. A szívcsakra őrzője. Haniel arkangyal rózsaszínben jelenik meg, annak minden árnyalatában.

» Lásd még: Tarr Dániel : Angyali hierarchia . (Hierarchy of Angels) . [2007]

ARKANGYAL: főangyal, arkangyal (lat. archangelus): az →angyalrangsorban az →angyalok fölött álló, üdvözült szellemi lény. A ~ok az  angyalrangsorban →Areopagita Dénes rendszerében a 3. rendbe, a 8. karba tartoznak. Felettük állnak a →szeráfok, a →kerubok, a →trónusok; az →uralmak, →erősségek, →hatalmasságok; a →fejedelemségek, alattuk az angyalok.

- A Szentírásban a ~ név csak a 1Tesz 4,16: és a Júd 9: fordul elő, de az angyalok, akikre utal, az ÓSz-ben is szerepelnek: →Mihály (Dán 10,13: „az egyik legfőbb fejedelem”; 12,1: „a nagy fejedelem”), →Ráfael (Tób 12,15: „egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen”; vö. Jel 8,2). - A zsidó apokaliptikában 3, 4, ill. 7, a rabbik 6 v. 7 ~t ismertek. Az Egyh. →Gábort, a Máriát köszöntő angyalt (Lk 1,26) is ~nak tekinti. Az apokrif iratokból ezeken kívül még →Uriel, →Ráguel és Szariel neve ismert. - Ikgr. A 7 főangyal az óker. és kk. műv-ben igen ritkán fordul elő. Először a 16. sz. elején Palermóban ábrázolták őket (a 7 angyal tp-a). Tiszt-ük és ábrázolásuk a sz. folyamán hamarosan elterjedt Itáliában, de a p-k soha nem ismerték el őket, ezért néhol a képekről lekaparták a nevüket (Róma, Santa Maria degli Angeli). A bizánci műv-ben a ~ok fő →attributuma a →gömb. Gyakran uralkodóként, nevüket föliratozva ábrázolják őket, mindig →nimbusszal. A Ny-i műv-ben főleg attrib-mal különböztetik meg őket egymástól. Urielnek a képzőműv-ben nincs jelentősége, attrib-a sincs. - A 3 ~ mint főtéma ritkán fordul elő képeken. A bizánci műv-ben van egy képtípus, melyen Mihály és Gábor Krisztus-medaillont tartanak. Az →angyalok bukásának képein gyakran föltűnnek a ~ok, de mindig Mihály áll az előtérben, aki a mélybe taszítja a bukott angyalokat. A 15. sz: jelent meg egy új képtípus, melynek főalakja Ráfael, aki az ifjú →Tóbiást útján kísérte. A legkülönbözőbb ábrázolásokon szerepelnek a ~ok asszisztenciaként. A kora ker. és kora kk. képeken gyakran állnak Krisztus és Mária mellett a kupola- v. apszismozaikokon. Az óker. baz-k diadalívének oldalán harcosnak öltözött őrök a ~ (Ravenna, S. Apollinare in Classe, 6. sz. közepe). Ördögűző erejük miatt főleg az É-i országok kk. műv-ében pontos helyük volt a tp-ok Ny-i ill. bejárati oldalán. ** Kirschbaum I:674. - Sachs 1980:121. - BL:447.

[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]

ARKANGYAL: "A kapuk arkangyalai"-nak leírása:

Rafael: A vándorok és utazók védőjeként tisztelik, mert a Szentírásban Tóbiás utazótársa volt. Rafaelt tehát utazóként ábrázolják szandálban, karján utazó köntösével és egyéb utazási felszereléssel, néha vízi tökkel. Mint minden angyalnak, neki is szárnyai vannak.

Mihály: A zsidó nép védőangyala. Krisztus és az Antikrisztus, lényegében a világosság és sötétség között folyó örökös harc megtestesítője. Ilyen minőségében szárnyakkal, harci díszbe öltözve karddal és sisakban ábrázolják. Mihályt ugyanakkor a halottak lelkének megmérőjeként is számon tartják, s ezért gyakran ábrázolják az utolsó ítéletről szóló képeken. (Ebben az esetben Hermésszel vagy Merkúrral azonosítják.)

Gábor: Isten hírnöke. Megíratott, hogy ő jelentette be Keresztelő Szent János, a Boldogságos Szűz Mária és Sámson születését, de legnagyobb szerepe a Megváltó születésének hírül adása volt. Gábor hagyományos ábrázolása a kezében tartott liliom vagy jogar, a reneszánsz korában a jogarból nő ki a liliom. Néha a jogar körül egy tekercsen ez olvasható: "Ave gratia plena dominus tecum" (Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van veled). Gábort a Születés angyalaként is számon tartják, és ő volt az is, aki Krisztus feltámadását hírül vitte. Tisztelete elterjedt nem csak a keresztények között, hanem a zsidók és a muszlimok között is.

Áriel: Neve a héber "fény" szóból származik. Öreg fehérhajú emberként ábrázolják, aki egyik kezében egy hatalmas, nyitott könyvet tart, - míg a másik kezével a csillagokra mutat.

[Brian LaneEncyclopedia of The Occult, Paranormal and Magick Practices . (Warner Books Great Britain, 1996)]

» Lásd még: Tarr Dániel : Angyali hierarchia . (Hierarchy of Angels) . [2007]

[]

ARKHÓN: (Szerkesztés alatt.)

[]

ASMODEUS: A démonológiában a gonosz szellem, a démonok királya, aki az emberek szívét dühvel és vággyal töltötte meg.  Asmodeus megharagította Salamon királyt, mert megszállta egyik feleségét; s az erős démont csak akkor tudták legyőzni, amikor Mikhael arkangyal közbelépett, és egy mágikus gyűrűt ajánlott fel Salamonnak.  Asmodeusról azt tartották, hogy jártas a geometriában, az asztronómiában, és képes megállapítani elásott kincsek helyét.  Néha Samaéllal azonosítják. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ASIAH: A Kabbalában a négy manifesztálódó világ közül a „legtömörebb”. Az okkultisták a Tetragrammaton, a JHVH utolsó betűjéhez kapcsolják. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ASTAROT vagy Asztarot, Astoreth: bukott angyal, a Pokol nagyhercege, 40 ördöglégió vezetője.  A Goetia leírása szerint sárkányon lovagol, jobb kezében pedig egy viperát tart.  Lehelete olyan ártalmas, hogy a megidéző mágusnak „mágikus gyűrűjével kell megvédenie arcát”.

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ASZFODÉLOSZ: (Szerkesztés alatt.)

[]

ASZKLÉPIOSZ-BOT: bot, amely köré kígyó tekeredik.  Az a szimbólum ma is a gyógyszertárak emblémája, de jelképe az orvosi hivatásnak is.  Az elsőrendű indok a kígyók évenkénti vedlése, amit az ókorban megifjodásnak fogtak fel.  Az újabbi időkben az orvosi szimbólumtól való megkülönböztetés céljából a gyógyszerészetet jelképező Aszklépiosz-botot átalakították: felső vége edényként kiszélesedik, és a kígyó ebből iszik.  

[Biedermann, HansSzimbólum Lexikon. (Corvina, 1996)]

[]

ASZTRÁLIS SÍK: (Szerkesztés alatt.)

[]

ATHAMA: Rituális kard vagy tőr, melyet a papnő vagy a boszorkány használ mágikus szertartás során.  Markolata fekete, pengéjére mágikus jeleket vésnek. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

ATHANOR: (az arab at-tannur, azaz sütőkemence), az alkimisták homokfürdő-kemencéje "fourneau cosmique" (kozmikus tűzhely)-nek vagy "piger Henricus"-nak, "lusta Riki"-nek is nevezték. Úgy építették az Athanort, hogy állandó langyos melegsége legyen. Egyfajta folyton égő széntüzelésű kályháról van szó, amelyben a fűtőanyag egyenletesen potyogott a rostélyra egy ferde síklapról, anélkül hogy szüntelenül utána kellett volna tölteni. Erre azért volt szükség, mert némely alkimista eljárás napokig vagy hetekig állandó meleget kívánt A 17, és 18. század laboratóriumaiban olyan központi kályhát neveznek Athanornak, amely egyszerre vezet több tűzhelybe forró levegőt. A hermetikus szimbolikában, például a » rózsakeresztesekében, ahőséget ajándékozó Athanor jelképezi a hím, a hőséget befogadó » cucurbiták a nőstény elemet (innen van a "kozmikus kályha" elnevezés s ez utal a » kémiai menyegzőre is). A zárt kondenzáló lombikok (» aludel a gyerekek, akik szopják az "anyjukat". – Az alkímiában használt kályhák másik fajtála a láng- vagy "tokos" kemence, amelyben a kezelendő anyagokat közvetlenül a tűzbe állították (reverberatorium).
GESSMANN 1922; SELIGMANN 1958; ZEDLER 1961-64

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

ATLANTISZ: Platón (i.e. 427-347) két dialógusában is szó van egy, a Nyugati-óceánban elsüllyedt szigetbirodalomról, amelynek királyi székvárosa (Baszileia) szárazföld, illetve víz alkotta koncentrikus körökre épült.  Ez az ország eredetileg a Paradicsomra emlékeztetett, a természet áldásait élvezte, és bölcs királyok kormányozták, de lakosai később felfuvalkodottakká és bűnösekké lettek, amiért az istenek elhatározták, hogy elpusztítják a szigetet, és az egy szökőár következtében elsüllyedt az óceánban.  Arisztotelész (i.e. 384-322) puszta mesének tartotta ugyan Platón elbeszélését, de az ókor óta számos tudós tett kísérletet arra, hogy megtalálja a mítosz ténybeli hátterét, és meghatározza a szigetbirodalom földrajzi helyét.  A platóni mítosz szimbolikus jellegű, gyökere minden bizonnyal az ősi aranykorról általánosan elterjedt elképzelés, amely igen jelentős helyet foglal el a régi kultúrákban.  „Atlantisz-kereszt” a neve a koncentrikus körökből és kereszt alakzatból alkotott kombinációnak.  A szigetbirodalom szellemi örökségére hivatkozó beavatottak egyes csoportjai jelvényként használják. 

[Biedermann, HansSzimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]

[]

AURA: Az okkult terminológiában a pszichikus energia, mely minden élő és élettelen dolgot körülvesz.  Az aura lehet fakó vagy élénk színű.  A pszichikus démonok – akik saját állításuk szerint érzékelik az aura színeit – az energia vibrálása alapján értékelik a személy vagy tárgy tulajdonságait.  Az élénk vörös szín például dühöt jelent; sárga nagy intellektuális képességeket; a bíbor spiritualitást.  Az okkultisták úgy gondolják, hogy Jézus Krisztus és a szentek feje körül ábrázolt fényudvar a misztikusan tiszta aura példái.  A teofózusok ötféle aurát különböztetnek meg:  az egészségaurát, az életaurát, a karmikus aurát, a karakter aurát és a spirituális természet auráját. Lásd még Kirlian-féle fénykép.

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

AUREOLA:  Kerek vagy ovális fényudvar, mely állítólag szentek és misztikusok testét veszi körül.  Az aureola szimbolizmusa a naphoz, mint az életadó erőhöz, a spirituális energia képviselőjéhez kapcsolódik.  Az ovális aureolát főképp Jézus Krisztussal hozták összefüggésbe.  [Lásd még Aura]

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

AURUM NOSTRUM: azaz a mi aranyunk (vagyis az alkimistáké). amelyet nemtelen fémekből ~transzmutacióval hoztak létre, ugyan. akkor a megnsztult ember szimbóluma is. Egy gyakran citált mottó igy hangzik: aurum nostrum non est aurum vu(qL azaz a mi aranyunk nem a tómeg aranya. Ez egyfelől az alkimista ezotérikára utalt, másfelől arra az egy-két írásban említett bizonyos különbségre is az ásványi arany és a között az arany közótt, amely ~projekcióval keletkezett Ezért írja ~Flamel hogy a művészete által nyert arany jobb, mint a "szokványos arany, ugyanis puhább és alakíthatóbb" [Burckhardt 1960, 203. o.]. ~Arneldus V7/lenovenus (..De vinis") azt tertja, hogy az alkimis­ták aranyában nincs meg az a :itkos eró, ami a természetes aranyban ven. Az alkim7sták aranya ezért gyógyszer elóállftására nem alkelmas~, a Zedler Lexikon 1735/11, 103. hasábjéban ez áll~. "A' fóként [~] böltsek kóvével mesterségesen készített philosophusi aranyvörösebb és tinomabb, mint a természetes. De oIY kevés van belöle, hogy bajos el végezni vele a'szükséges próóát". Lehmann, 1908, ú9y értelmezi az efféle közliseket, mint arra való utalést, hogy az alkim7stók velami­lyen .,aranyhoz hasonló fémkeveréket" találtak fel, amiben csak kevés igazi arany volt. "Igy a bécsi éremgyúlteménynek (a Kunsthistori­sches Museumban) van még egy medaljona alkimisztikus aranyból. ennek specifikus súlya azonban csak 12,6-et tesz ki, míg a valódi ara­nyé 19,3-et; eztehát nem igazi arany, 1675-ben dukátokatvertekalki­mista aranyból Ausztriában /~medaljonokJ. A rajtuk levő felirat nAus Wenzel Seyler Pulvers Machtbin ich vonZinnzu Gold9emachto (W. S. pora hatalmából ánból arannyá váltam); nagyobbal. valtai. mint a szokásosak, de súlyban kisebbek, nem is készültek teh; ; a:w:. aranyból" (22fY26. o.); hasonlóan nyilatkozik W. Siggel1951 Ezeket a medaljonokat (Bunfzszerint P/oss etal. 1970) nem 1675-ben, hanem 1677-ben verték, az .,aranytartalmuk csak 44 százalékos, a többi rész ezüst és réz" (idézett mű 188. o.) - Gessmann 1922-ben „csalóka aranyat" említ, amit "aurum sophisticum"-nak is neveztek, egyfajta .fózés által rézviViololdatból higannyal vasedényben elóállí­tott, aztán lepri·selt rézamalgámot, amely az újraolvasztás után arany­sárga színű lett, és sokféleképp alkalmazták az alkimista csalásoknál" (65. o.). Azzal kapcsolatban, hagy a 16. századi technológia segítsé­gével az ötvözéseket és szennyeződéseket milyen nehéz kimutatni, ,.úgyhogy egy-két alkimista eltökélten hitt abban, hogy véghez vitte a transzmutációt", [vö. Buntzot Ploss el al, München 1970. 181. és a következő ooldalak, éspedig Alexander von Suchtenegyik írásából való idézet nyomán (róla W. Hubicki a Sudholl Archívumban 1960/44. 54. és a következő oldalak.]

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

AXIS MUNDI: Lásd: » VILÁGTENGELY

[]

AZILUTH: A kabbalában a manifesztáció négy világa közül a legtisztább.  Néha archetipikus világnak is nevezik.  Az okkultisták a Tetragammaton, a JHVH négy betűje közül az elsőhöz kapcsolják. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

[]

AZOTH: (azót) Az alkímiában az egyetlen orvosság, mely az Élet Fájának könyve szerint „tartalmazza az összes orvosságot, akárcsak minden más szubsztancia alapelemét”.  Szimbolikusan megegyezik a természetben lakozó Istennel. 

[Drury, NevillA miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]

AZOTH: Különböző anyagok alkimista jelölése, pl. A Zedler Lexikon 1732/2. k. szerint "azoknak a' fémeknek ős anyaga vagy közös anyaga, amelyből minden fém teremtetett, de "az érc gyantája is, az ezüstenyv is"; a hőségben el olvad, mint a vaj és a hidegben megdermed. Ez a gyanta hozzá adás nélkül digeralják [~digesztió] fekete lesz, aztán fehér és akkor a bölcsek-kövének [» bölcsek köve] nevezik . Paracelsusnál [~Paracelsus] ez azonban sok minden félét jelent, így 1) Mercurium Metallicum, amelyet a teljes l9mbM,. ~ talnek, 21 Mercurium phdosopnicumauPlrcamm, amrkorulln." ,. nbl, aranyból As közönséges Mercurrus601 való.3) egyoseknr.y .: . 166b remearumot lelenu, amely Mesunvsbbl, aranynól 4a ·:r~ való.4p Mercurrumfisum, ésvégul5l Paracelsr lepfbbborvv:., AraPrratok Paracelsusl AYakran ax Olaalón karaaelébrázolla. mar4alanpomblén 101lbtnalb az A szó, is nplvón az -ebsir r. ­sbra mal fbemmaqa pl SPrznaa 19a7. t 12-3 0.: Seligmanr éora). A Zealsl (I f.) lelqe egy bizonyos amalgámszer G A H~.:~ elóóllltósár, ae egy sxór sem op a lelhasxnblósáról - Genry:.,-. Cn. · zlusJ neutzem IlcencrAtus nlly:k Etto-kezése, amely egyun lul·.:~ a Chebela Chymsá~val éy a Corrcor~anna Chymicá-val, az Arn: /OSOPhorvmaob/ica/vmclrr.erarselrlknaataF KieseGMu~~~. 16C61.-BBDiliusVelBnhnueagyá konyve I hely nélkul.15'~-; nnt Ploth srve Aurelrae o<cultae pnilovopnomm' Gessne.v 192E.banaxA -otúgvmagyarézza,mrm..azbltalbnoséletelv.:~r ~ ben hasznólr kifelexését" Az ósch.Gmhez fnciWlopérlia r, rn gzgrinlazAlelenti..egyrésnafémbálvalóanyagckniyarry" mbvESriazunrveaólrsnökNtlorvo65ápol.av:·.lynvaenyr,41 :,---. és ezustból bll' 1527. o I tevoiaiez n 74'S 5a; i,:a . ., maneq5kanrtrogénlezple/meghalórpzósbv Er.:rr:c~r ..". . nGIaAazarabal-zariybólprganylaxirmama;

[Biedermann, HansA mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]

[]

A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z

 

Kérlek támogasd a Hermetikus Könyvtárat!
(Please support the Hermetic Magic Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Caduceus

 

 


         

                         

 
 
[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

 

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | transhumanism | ufology

Last updated: 11-02-2011