Tarr Dániel
- Encyclopaedia of Hermetic Magic and Occultism -
1995.
A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z
A Mágikus Lexikon egy 1995-ös "projekt" és azóta formálódik nagy lassúsággal. Noha egyre több befejezett szócikket tartalmaz, sajnos sok a befejezetlen, hibás vagy hiányos szöveget tartalmazó bejegyzés is. Egyszer talán majd teljes formájában is elérhető lesz...
CADUCEUS: Mercurius pálcája, az istenek hírnökének szimbóluma (görög karükion). Egy varázspálcából vagy hírnöki pálcából áll, amely köré két kígyó tekeredik, egymással szembeforduló fejjel (vö. Aszklépiosz-bot). Esetenként tetején szárnypárral is ábrázolják. A modern szimbolikában a caduceus a „kereskedelem és közlekedés” fogalompár szimbóluma. Az » alkímia képi világában a két kígyó a két alapanyag – » Sulphur és » Mercurius – egyensúlyi állapotát jelképezi, vagyis az égés és tünékenység elvének duális rendszerét. „Vannak, akik a pálcát a dialektikához hasonlítják, amely rendet teremt a helyes és a helytelen megítélése terén összezavart fejekben.” [Böckler, 1688.]
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
|
|
CADUCEUS: A görög Hermész és a római Mercurius istenek botja, melyet köréje tekeredett két kígyóval, tetején szárnyakkal ábrázoltak. Az okkultisták néha az ida és pingala pszichikai áramlatok szimbólumához hasonlítják, amelyek a Kundalini jógában a központi idegrendszert veszik körül.
(A hindu jóga szerint : „ida”, „pingala” és „szusumna”, a test jobb és bal oldalán haladó, valamint a gerincoszlop aljától a képzelt harmadik szemig húzódó energiacsatornák nevei, amelyekben a hatalmas Kundalíni isten erői mozognak. Ebben az ábrázolásban az egyik kígyó fekete és a világot átható női, dinamikus, lunáris energiákat, a másik kígyó fehér és a férfiúi, statikus, szoláris energiákat jelzi. Kettőjük egymásba fonódása hozza létre a közös utat, amely a leszálló isteni erők villámútja.)
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
|
|
CADUCEUS:
A caduceus (görögül kerykeion) egy hírnökbot, amely köré két kígyó tekeredik. A kereskedelem ősi asztrológiai szimbóluma, melyet Hermésszel, a görög mitológia istenével azonosítottak.
A pálcát néhol szárnyakkal, néhol két rákötözött fehér szalaggal ábrázolják. Tulajdonképpen a szalagok alakultak át a nyolcas alakban tekergő kígyókká. A nyolc fontos alapszám az asztrológiában. A legtöbb kultúra a nyolcashoz a feltámadás és a megváltás képzetét társítja.
Néhány esetben a görög kerykeion ábrázolása jelentősen eltér a hagyományos caduceusétól (lásd a jobb oldali képet). Ezen ábrázolások sajátossága, hogy a rúdon lévő kígyók úgy keresztezik egymást, hogy kört alkotnak és fejeik szarvszerűen tekintenek egymásra. Ez a forma határozottan emlékeztet a Merkúr bolygó szimbólumára. A Merkúr tulajdonképpen Hermész római neve, aki a kerykeion vagy caduceus hordozója.
A hetedik században a caduceus a korai nyugati orvoslás szimbóluma lett, elsősorban az alkímia és a hermetikus asztrológia elvei nyomán, amely a bolygókat és csillagokat gyógyerőként használta a betegségek leküzdésében. A caduceust – igen helytelenül – gyakran összekeverik Aszklépiusz botjával – Aszklépiusz botja valódi orvosi szimbólum, míg a caduceus a kereskedelem megjelenítője. Történelmileg e két asztrológiai jel egymástól teljesen eltérő tartalommal bír az alkímia és a csillagászat elvei alapján. Néha a caduceus egybefonódó kígyó alakjait a DNS dupla-helixéhez is hasonlíthatjuk.
A szimbólum eredete egészen i. e. 2600-ig, a korai Mezopotámiába nyúlik vissza. A Bibliában is található utalás caduceusszerű szimbólumra, például Mózes 4. könyvében (Számok) 21:4–9 és a Királyok második könyve 18:4 verseiben. A Kivonulás (Exodus) alatt, Mózes az Úr tanácsára egy rézkígyót csináltatott és egy póznára tűzve a pusztába állította. Akit csak megmart egy mérgeskígyó és föltekintett e botra, héber nevén Nehustanra, életben maradt, meggyógyult. Jelentését tekintve Isten hatalmának bizonyítéka, akire föltekint az imádkozó ember. Ez a jelentés az idők során értelmét vesztette, de Ezékiel uralkodásáig „tömjénezték”, ahogy az a Királyok második könyvében 18:4-ben olvasható.
Első ábrázolásai i. e. 2200-ból, Mezopotámiából és Krétáról, i. e. 700-ból származnak.
Az ókori Görögországban asztrológus papok használták a caduceust az eleusziszi misztériumok alatt, mint a világban ható ellentétek szintézisének szimbóluma. A jelkép összefüggésben áll a gnosztikus Corpus Hermeticummal, valamint a hindu Kundalíni jógával, amely ezzel a szimbólummal jeleníti meg a test „finom” idegpályáit, energetikai csatornáit .
Lásd még: Aszklépiusz botja
[Wikipédia . (2011)] |
|
[Ω] |
CAUDA PAVONIS: pávafarok, a félig átváltoztatott » materia prima csillámló színjátéka a » transzmutáció folyamatában, amely a legtöbb alkimista nézete szerint azt árulta el, hogy az eljárás nem sikerült, és a bölcsek köve képződése helyett a » caput mortuum (halálfej) jött létre. Más szerzők viszont annak bizonyítékaként említik, hogy az átalakulási folyamat jó úton halad. » George Ripleya Cantilená-jában allegorikusan írja le a színek játékát, éspedig egy olyan asszony bőre elszíneződéseként, akinek a királyt kell megszülnie: majd e rothadás (putrefactio, » bölcsek köve) művelete után azt mondja: "Igen sokszínűnek látszott az asszony bőre / feketének és zöldnek és hamuszürkének / és a páva farkához hasonlónak / vérvörösnek is, mint a vér, ha kiömlik az erekből" [kiadása: Nürnberg 1680]. – Az amalgámképződés közben történt színváltozásról » aurum nostrum.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
CERUNNOS: Néha a modern boszorkányok nevezik így a Szarvas istent. Cerunnos eredetileg kelte isten, akit bika fejjel, ember testtel, lába helyén kígyókkal és halfarokkal ábrázoltak. Ő a vadállatok ura.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
CÉDRUS: cédrus, cédrusfa, cédrusfenyő (lat. Pinus cedrus): a fenyőfélékhez tartozó, pompás, 40 m magasságot is elérő, tűlevelű fa. Koronája ernyő, toboza tojás v. hosszúkás alakú, tűje nem egynyári, hajtása pelyhes, magva másod- v. harmadévre érik. A Libanonon, Szíriában és Kisázsia hegyein hatalmas erdőket alkotott. Fájából, mely kiváló építőanyag, olajat is nyertek. - Az ÓSz-ben Libanon ~a a legszebb fa, a hatalom szimbóluma. Salamon kir. épületeinek, főként a tp-nak anyaga, a sztek sztjét, ahol a szöv. szekrényét őrizték, ~val bélelték (2Sám 7). Hamuját az →izsóppal együtt használták kultikus célra. Ám-nál a szilárdság (2,9), az Én-ben a szépség és a vőlegény képe (5,15), Ez-nél a világi pompa és büszkeség (31,3.10) és Isten országának, a zsoltárokban az igaz, a halhatatlanság, a végső üdvösség (92,13-16) jelképe. A Sir az isteni bölcsességhez hasonlítja (24,17). Az egyházatyáknál Krisztus, az Egyh., a Bold. Szűz és a kereszt jelképe. - A ker. műv-ben az örök élet, Krisztus és Mária szimbóluma. A kk. képeken csak feliratról ismerhető fel, mert az eu. művészek, mivel nem látták, nem tudták valósághűen ábrázolni. S.J.
Pallas IV:216. - Kirschbaum IV:562. - Lipffert 1976:75. - KML:60. - BL:219.
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
CHELIDONIUS: Mágikus kő, amely állítólag fecskék testében található. Melankólia és láz gyógyítására használható.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
CHORONZON: A nyugati mágiában a Káosz démona, a feneketlen mélység őre. Aliester Crowley szerint „az első és leghatalmasabb a gonosz minden hatalma közül”. E véleménye ellenére Crowley megidézte choronzont, amikor az úgynevezett Harminc Aethyrrel kísérletezett egy mágikus szertartás során, melyet egy algériai hegy tetején végzett 1909 decemberében.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
CIPRUS: ciprusfa, valódi ciprusfa (lat. Cupressus sempervirens): a ciprusfélék családjába tartozó karcsú, magas növésű, a mediterrán terület jellegzetes, örökzöld, nyitvatermő növénye. A mediterrán temetők mindmáig elmaradhatatlan fája. - Az ÓSz-ben Isten kertjének egyik fája (Ez 31,8), Isten, a bölcsesség és az erényes ember szimbóluma (vö. Oz 14,8; Sir 24,17; 50,11). - A gör. mitológiában sokjelentésű szimbólum volt. Orfeusz attrib-aként az örök élet jelképe. Korintus és Messina Artemisz-sztélyeit ~erdők vették körül. - A kk. →Szent Kereszt-legendában a ~ magvát a cédruséval és a píneáéval együtt Szet a Paradicsomból hozta magával. A ker. ikgr-ban az elveszett és az eljövendő Paradicsom egyik fája, a föltámadás és az örök élet jelképe, a bölcsesség és Mária szimbóluma. Föltűnik az angyali üdvözlet, s a feltámadt Krisztus képein. A kk-ban jellegzetes a 2 ~ között ábrázolt kereszt. S.J.
Kirschbaum IV:591.
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
CROCUS: botanikailag nem feltétlenül a C. s t l~ vagy~s a sáfrányra vonatkozik a régi gyógyszeres ·~, elóirásokban ( a' legjobb orvosság minden bu m,. morúsáy ellen Theophrast Paracels. Schol r y fb. de Grad. & Compos. Kedvet tsnál az egy tt ha .. hoz. Dioscorideslib.l c.25, Plin.llb. XXI c.20_-nsztíta "Vassáfrány" e'vért, ésszét rombalja a' meg alvedt vért a' testbenn" stb.. ZedlerLexikon 1742/33. k..526, hasábi, de jelem. het a C., vagyis sáfrány a ~ca/ces mefallorumhoz na~
[v/ sonlóan témoxidot Is; ezért mandanak rézoxid aalvr.:· 1=_L, calcinált Venust (-.fémelnevezésekl vagy C. Venersn. vasoxid helyett vassáfrányt is-Az említett lex7kon 1733~6. k. ennek az értelemnek megfelelóen nevezl C. aurinar.
G.Venens ZwelfferusésLaFebur,LemeryLeMortután.C.Chym~cusnak, C. Martis albus saccherinusnak, antiscoróuticusnak, aperiuvusnak, canheticusnek, ex Capite mortuo (-.cepufmortuum/ V:·.·~~I. Meriisnak, flavusnak, nigernek, niger per calcinationem immersvarr siccam fusoriam per sulphure paratusnak, ruber cum salibusnak, ute rinusnak (Mars-vasl), C. Metallorumnak (..vagy C. Antimonünek. egyébként a'senior Martino Rulando nevehez kaptsolják. Azert neveztetik C. Metallorumnak, mert a' Hermeticorum közönséges véle
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
CROSLET: Az olvasztótégely alkímiai neve.
Lásd még: » Alkímia.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
CRUX ANSATA: Az egyiptomi ankh, a kereszt, függőleges szárának felső része helyén ovális hurokkal. Az ókori egyiptomi vallás fontos alkotóeleme; az élet szimbóluma.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
CTHULHU: Cthulhu egy alvilági lény, melyet H.P. Lovecraft nevezett el így 1926-ban. Először a „Cthulhu hívása” című regényben jelent meg, melyet 1928-ban adtak ki. Cthulhu a Nagy Öregek egyik központi alakja. Szörnyűséges kinézetéről, hatalmas termetéről, valamint az általa keltett terrorról ismert. Cthulhu több sci-fi és fantáziaműben szerepel mint az extrém horror és gonosz megtestesítése.
Cthulhu a káosz legszörnyűbb manifesztációja. Aleister Crowley ezt az erőt CTHLH666-nak nevezte el (noha nem állt kapcsolatban Lovecraft-al). A sumérok Kaprunuja-nak hívják, az indiai hagyományban a tengeri kígyó Khatala-nak nevezik, a kínai tradícióban pedig Hui Tai Lao-ként "a tengerben lakó szörny"-ként ismert. De az iszlám világban is ismerik mint sátáni princípiumot, a világot szétromboló, pusztító erőt.
Ez Toth-Hermész-Merkúriusz figurájának sátáni arculata, a szaturnikus, Sol Niger arca, a víz alatti világ káoszának arca, az alvilág arca. Ő a Káosz progenitor létezője, Pán aspektusában. Ebben az aspektusában hívják Pan panfager-nek is, "a mindent elpusztító"-nak is. Mint Pán sötét aspektusa ő a Dispater, az Alvilág Atyja, Dis királya.
Cthulhu-t többek között úgy is írták, mint Tulu, Clulu, Clooloo, Cthulu, C'thulhu, Cighulu, Cathulu, C'thlu, Kathulu, Kutulu, Kthulhu, Q’thulu, K'tulu, Kthulhut, Kulhu, Kutunluu, Ktulu, Cuitiliú, Thu Thu és több más módon. Sokszor a Nagy, Halott vagy Rettegett jelzőt rakják neve elé. Lovecraft szerint a nevet úgy kell ejteni, hogy „Khlûl'-hloo” (hlul-lú), de S.T. Joshi kimutatja, hogy Lovecraft több ellentétes kiejtést adott meg az idők során. Lovecraft megjegyzi, hogy a név csak a legközelebbi ahhoz, amit az emberi beszélőrendszer képes kiejteni, mivel végül is egy földönkívüli nyelvről van szó. Lovecraft halála után a „ktúlhú” kiejtés lett az elfogadott.
CTHULHU: H. P. Lovecraft által leírt mitikus kozmológia. Cthulhu, a „Nagy Öreg”, a tenger mélyén, R’lyeh elsüllyedt városában alussza álmát.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
» Lásd még: Daniel Tarr : H.P. Lovecraft - The Cthulhu Myth . [1994]
[Ω] |
CSÁSZÁR: A tarotban a Major Arcana kárgyalapja, mely trónján ülő jóságos és békés uralkodót ábrázool, amint birodalmának helyeit nézi. Az okkultisták a Császárt a „Napok Őse” egyik elekjának tartják, aki bölcs, szeretetteljes, és aki gondoskodik és fenntartja a világegyetem lakóit. Ő a Szekér álltal képviselt pusztitó erők antitézise. A nyugati mágiában, ami a tarokk Major Arcana ösvényeit az Élet fájának tíz szefirájával köti össze, a Császár ösvénye kapcsolja össze a Teferetet és a Hokhmát.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
» Lásd még: Tarot Analógiák : A Császár . (The Emperor)
[Ω] |
CSÁSZÁRNŐ: a tarot a Major Arcana lapja, mely a búzamező közepén trónján ülő Nagy Anyát ábrázolja, mellette az élet folyója látható. Az okkultisták a császárnőt Hathor, a világegyetem anyja képviselőjének tartják. Hasonlít Démétér gabonaistennőre is. A nyugati mágiában, mely a tarokk Major Arcana ösvényeit az Élet Fájánal tíz szefirájával kapcsolja össze, a Császárnő ösvénye köti össze a Binát és Hokhmát.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
» Lásd még: Tarot Analógiák : A Császárnő . (The Empress)
[Ω] |
CSIGA: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
CSILLAG: a sarkcsillag (világtengely) körüli mozgásuk miatt a kozmikus rend szimbólumai, de jelképezik – mivel csak az éjszakai eget világítják be – a felülről jövő fényt, amely nem mindig látható. Régi korokban a csillagképek főként a hajósoknak szolgáltak tájékozódásul. Különösen fontosak azok a csillagok, amelyek a Föld forgása következtében esténként eltűnnek a lemenő Nap sugarában, hogy kis idő múltán ismét felbukkanjanak a hajnali égen. Ezeket a csillagokat tizenkettes rendszer szerint tagolták, s együtt alkotják az állatövet, a zodiákust, amely látszólag 12 mezőre osztja a Nap pályáját (Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak). E nevek egy része már Mezopotámia ősi kultúrájában használatos volt, s némileg megváltoztatott formában átvették az egyiptomiak és a görögök is. A Nap hozzávetőleg egy holdhónapnyi ideig tartózkodik mindegyik jegyben. A népi asztrológia minden jegynek körülbelül azt a hatást tulajdonítja, amely a jegy szimbolikájának megfelel, ezt utóbb kiterjeszti az ekkor születettek jellemére. Az ókori Kínából eredő állatöv egészen más figurákat sorol fel: Patkány, Ökör, Tigris, Nyúl, Sárkány, Kígyó, Ló, Juh, Majom, Kakas, Kutya és Disznó. Számon tartották azokat az éveket, amelyeket egy- egy állat uralt, s úgy gondolták, hogy az e jegyben születettek a szimbolikus állat sajátos tulajdonságait veszik át.
A Nyugaton általános állatövet különbözőképpen tagolják, pl. három „kereszt” szerint, amikor egy-egy kereszthez négy jegy tartozik. Az egyes jegyeknek már az antikvitásban azt a szimbolikus erőt tulajdonították, amely megfelel a népszerű asztrológia ma használatos karakterisztikájának.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
CSILLAG: csillag (gör. asztér, lat. stella): a köznyelvben minden szabad szemmel látható égitest a Nap és a Hold kivételével. - 1. A Szentírásban. A ~okat Isten teremtette (Ter 1,16; Jób 9,9; Ám 5,8; Zsolt 8,4), Ő szabta meg a számukat is, és korlátlan Úr fölöttük (Jób 9,7; Zsolt 147,4; Sir 43,10; Iz 40,26; Bár 3,35). Rendjük Isten hatalmát tanúsítja, mert Ő határozta meg helyüket, útjukat, járásukat (Jób 38,31). Trónja a ~ok fölött van, a halandók számára megközelíthetetlen helyen (Iz 14,13). - Kr. e. a 8-7. sz: asszír hatásra a ~ ok kultusza Palesztinában is elterjedt (2Kir 17,16; 21,3.5; 2Krón 33,3.5; vö. ApCsel 7,42). A MTörv 4,19 és Szof 1,5 szembefordul vele; Jozija meg is kísérelte, hogy véget vessen neki, de sikertelenül (2Kir 23,5). A Bölcs 13,2 elítéli azokat, akik a ~okat isteneknek nézik és nem fogják föl, hogy fényük és szépségük a teremtő Isten hatalmát és nagyságát tükrözi; hozzá képest, az Ő színe előtt a ~ ok sem tiszták (Jób 25,5). →bolygók, →bölcsek csillaga. - A ~hullás, a meteorit K-en is rossz előjel volt. Ezért a kozmikus jelenségek sorában, amelyeket Isten haragjának megnyilvánulásainak tekintettek, nagy szerepe van a ~ok hullásának, kihúnyásának: Bábel és Egyiptom bukásakor, amikor a tört. fordulóponthoz érkezett (Iz 13,10), az egyik hatalmas fáraó halálakor (Ez 32,7) v. Jahve napjának közeledtekor (Jo 2,10; 4,15) a ~ok elvesztik fényüket. Mk 13,25: és Mt 24,29: az Emberfia eljövetelét ~ok hullása előzi meg. Lk 21,25 csak utal rá, a Jel 6,13 és 8,10 viszont határozottan mondja, hogy a ~ok a földre hullanak. - A ~ ősi királyi jelkép (vö. Ez 32,7; Iz 14,12), Bileám jövendölésében a Messiás jele (Szám 24,17; vö. Jel 2,28; 22,16). Dán 8,10: a választott nép. Jel 12,4 (Dán-t idézve) az angyalokra utal, akiket bukásakor a Sátán magával ragadott. Dán 12,3: a ~ok fénye azt jelzi, hogy a bölcseket kiváltságos hely illeti meg a föltámadás után. - József álmában a 12 ~ vsz. az →állatkör, s általa Izr. 12 törzse. Hasonló jelentése van a Jel 12,1: a →Napbaöltözött Asszony feje körül a 12 ~nak. A 7 ~ (Jel 1,16.20; 2,1; 3,1) Kisázsia 7 egyházára utal. - 2. Ikgr. A ker. műv-ben Krisztus szimbóluma; mennyezeten az ég és az örökkévalóság jelképe (Ravenna Galla Placidia mauzóleuma, 5. sz.). A 9-15. sz. műv-ben a nyolcágú ~, mely magába zárja a kereszt alakját, a →Háromkirályokat Krisztushoz vezető →betlehemi csillag. Mária képeken a hatágú ~ a Szám 24,27-ből a Jákobból fölkelő ~. Mária a tenger ~a: a bizánci műv-ben a fején és a 2 vállán, a →trecento festményein a kendőjén v. a palástján viseli mint szüzessége jelképét. A hajnal~ Krisztusnak és Máriának is jelképe. Az utolsó ítélet-képeken a kozmikus összeomlást sokszor a ~okkal díszített kvtekercs felgöngyölése jelzi. - Attrib.: Szt Bruno (7 ~), Szt Domonkos (homlokán), Szt Hugó, Kapisztrán és Nep. Szt János (5 ~), Lellisi Szt Kamill, Szt Marcell, Toletinói Szt Miklós (mellén), Szt Suitbert OSB (kezében), Aquinói Szt Tamás (mellén). - 3. az ókeresztény régészetben a Nagy Konstantin előtti kor →Krisztus-monogramja (Khriszmon, Crux monogrammatica). Az I (Iészusz) és X (Xrisztosz) egymásra írásából adódott. - 4. a bizánci szert-ban asztér, →aszteriszkosz. - 5. a →csillagozásban használatos kellék. - 6. nyomdai jel: *, asteriscus. Zsoltározásnál a sorközép, a mediatio jele. Greg. (kottás) kiadványokban a kórus v. a nép belépésének jele az előénekesek után. - 7. →boszorkányszög **
Kirschbaum II:147; IV:214. - Sachs 1980:321. - Onasch 1980:134. - KML 1986:63. - BL:232. - Jelképtár 1990:47.
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
CSILLAGJEGY KÖVE: Az asztrológiában a zodiákus jegyeihez rendelt drágakövek: gyémánt (Kos); smaragd (Bika); achát (Ikrek); rubin (Rák); szardonix (Oroszlán); zafír (Szűz); opál (Mérleg); topáz (Skorpió); türkiz (Nyilas); gránát (Bak); ametiszt (Vízöntő); vérkő (Halak).
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
CSILLAGJELZÉS: "csillagos király, bölcsek köve, stella antimonii" is, az » alkímiában és a » kémiátriában fokozott figyelemre méltatott olyan kristályos szerkezetű struktúra, amely az antimon felületén keletkezik, miután kiolvasztották belőle a kénantimont és a szódát; ha a szennyeződések összegyűltek salakká, ez ahogy kihűl, leválik, miközben az "antimónium-király" [Regulus]felületén előtűnik a Csillagjelzés. Avégett "hogy egy csillag megjelenjen, a chymicusok sokat törték a fejüket, és az ilyesmit hol az ég befolyásainak, hol más valamilyen dolognak tekintették. Az ok... egyedül... magában az antimoniumban rejlik: e fém tömege csupa rovátkákból áll, olyanokból, mint a tüskék" [Zedler Lexikon1743; 37. k.]. Basilius Valentinus azt írja a Currus Triumphalis-ban: "Sokan ilyen nagyra becsülték az antimon csillagjelét, és nem riadtak vissza se munkától, se költségektől, csak hogy előállíthassák. De nagyon keveseknek sikerült a vágyaikat kielégíteniük". Azt a nagy jelentőséget, amelyet Paracelsusés a paracelsisták tulajdonítottak a Csillagjelzésnek, a szignatúratannal lehet magyarázni, amely az antimonnak szinte természetfölötti fontosságot kölcsönöz. Az antimonszulfidot (stimmi, stibium)már az ókorban is ismerték, és Dioszkuridész írta le [5. könyv, 99] gyógyszerészeti hatásait. Az antimon név a középkor folyamán bukkan fel Geber írásainak latin fordításaiban. Az a tény, hogy ez a fém természetes állapotában aranyszemcséket tartalmaz, és hogy majdnem minden fémmel jól ötvözhető, miközben gyakran ezüstszerű vegyületek keletkeznek, ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy az alkímiában és a kémiátriában (hánytató borkő) rendszeresen foglalkoztak vele, így pl. Quercetanus, Sennert, Paulini, Stahl. Az antimon fedőneve Lupus metallorum, Proteus, Radix metallorum, Saturnus Philosophorum, Magnesia Saturni volt (ez az ólommal való rokonságra utal » fémelnevezések),és nevezték még Balneum Regisnek(a király fürdőjének) is, mert ha aranyat olvasztanak, egy adag antimon megszabadítja és megtisztítja azt minden "nemtelen" maradványtól vagy már eleve a "filozófusok mágnese" önmagában. [Jellemző 16. századi forrás: Alexander von Suchten: Liber unus De secretis Antimonii Strassburg 1514.] Az antimon kvintesszenciájának előállítása Rupescissában:» bölcsek köve.
LIPPMANN 1919, 629-46 old.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
CSILLAGKÖD: Csillagcsoport. Az asztrológiában gyakran a szemmel kapcsolatos negatív aspektussal jellemzik, ha a születés pillanatában éppen fölkel vagy együtt áll a holddal. A Taurus (Bika) Plieádjai például a vaksággal állnak kapcsolatban. Általában a fő vsillagködökről (ezek: Praesepe, Hyadok, Pleiádok, Aldebaran-Anteres és Aselli) úgy gondolják, hogy azok szembetegségeket okozhatnak, amelyeket genetikai zavar idéz elő, ha a Szaturnusz hatása érvényesül, illetve baleset okozza, ha a Mars hatása érvényesül.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
CSILLAGOK: A tarokkban (tarot) a Major Arcana lapja: medence mellett térdelő gyönyörű nőt ábrázol, aki mindkét kezében palackt tart, és vizet önt. Az okkultisták a „fehér istennő” különböző alakjai – Írisz, Hathor, vagy Aphrodité – megszemélyesítőjét látják benne, aki a szellem földre ömlő vizének tartálya. A nyugati mágiában, amely a tarokk Major Arcana ösvényeit az Élet Fájának tíz szefirájával egyesíti, a Csillagok ösvénye köti össze a Jeszodot és a Necaht.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
» Lásd még: Tarot Analógiák : A Csillag . (The Star)
[Ω] |
CSILLAGTISZTULÁS: Csillagváladék, csillagtakony is, a cyanophyceák csoportjához tartozó Nostoc rezgőmoszat kocsonyás csomóinak régi elnevezése; nyirkos időben gyakran látni ilyeneket domboldalakon, utakon és sziklákon. A néphit a csillagok valamilyen váladékának vélte ezeket a nyálkacsomókat, és a meteoritokkal hozta kapcsolatba. Néhány alkimista nagy figyelmet szentelt nekik, a spermára emlékeztető konzisztenciájuk (csíraerő) miatt, és a » materia primának vagy proximának tekintette őket így pl. a kurpfálzi udvari tanácsos B. J. Schleiss von LöwenfIeld,[aki Phoebronálnévvel a Der im Lichte der Wahrheit strahlende Rosencreutzer c. írást hagyta ránk (1782)]. Azt írja erről az "ismert, de megvetett, jelentéktelen anyagról", hogy azáltal lehet megkülönböztetni a többi természetbeli dologtól...hogy ezt először is a levegőben termeli a természet, és általa küld az ő három világának, mégpedig legészrevehetőbben a növényvilágnak, táplálékot, erőt és főleg só-kénszellemet, mint általános magereje vehiculumát, másodszor viszont ez közvetlenül egyesül a teljes természeti birodalommal... (és) harmadszor a három lényeges alkatrésze – a Sal, Sulphur és Mercurius – csak a legcsekélyebb vagy az első kocsonyásodási fokot kapta meg a természettől a nemzedékén belül." [Idézi A. Müller, Hamburg, Alchemistische Blatter, 1928/7. szám.] Ezzel a Csillagtisztulással foglalkozik J. S Halle a Magie c.műve 9. kötetében [Bécs 1798, az 579. és a következő oldalakon], és az a véleménye, hogy semmi esetre se stelláns szubsztanciáról van szó, hanem a sirályoktól kiokádott medúzákról. A Zedler Lexikon [1743/39. k., 1997. hasábja] viszont ezt írja: "Amit egyesek hisznek némelykor tavasszal a földön fekvő kotsonya-szerű tsomókról, hogy az le hullott tsillag-tisztulás, tévedés, ugyanis ez voltaképpen semmi más, mint varangyos béka vagy valami hasonló féreg teteme. Ezek után magától el esik az, hogy a tsillagok e váladék által tisztulnak, és az Alchymisták ebben a takonybann (sic) hijába keresik a böltsek kövét." Valószínű, hogy az alkimista írások » égi harmat névvel jelölt szubsztanciája vonatkozott a "Nostoc-Csillagtisztulásra". A berlini Annulus Platonis c.rózsakeresztes írásban (1781) ezolvasható: "A csillagtisztulás vagy csillagváladék, előkelő meteor és igazi Sperma astrale... ez a fejünk felett lebegő szűzi föld, amelyet a világ bölcsei ősidők óta annyi dicsérettel halmoztak el." Ilyen értelemben ír G. Brabbéeis [Sub Rosa, Vertrauliche Mitteilungen stb., Bécs 1879 180. és a következő oldalak]: 1782 körül egy alkimista csoport működött Bécsben, "a csillagtisztulás magas, bölcs, nemes és kiváló lovagjai... jól felkészített testvérek hajhászták messzi vidékeken gyakran évszakákon át a lehuIlott Csillagtiszlulást, és aztán hazavitték a megszerzett zsákmányt a türelmetlenül váró elvbarátaiknak, akik addig tartották az értékes masszát egy cirkuláló-edényben, amíg az kétségbeesésében arannyá nem változott." – A mai olvasónak elsősorban nagyon különös "sperma" és "asztrális" fogalmak képzettársítása valószínűleg a hellenizmus gnosztikus-manicheus világképéből származik; így látja pl. G. Widengren is: "A régi görög orvosi iskolák úgy képzelik. hogy a sperma... valami tüzes fluidum: a pneuma. Az efféle elképzelések mögött valami olyan misztikus képzelődés rejlik, amilyet megtalálhatunk az indo-iráni kultúrában is. Minden ilyen elmélet azt feltételezi, hogy az emberi test legfőbb eleme a tűz... A sperma tűzszubsztancia és... pneumának tekintik. A Nap, a Hold és a csillagok szintén tűzszerű szubsztanciából állnak. Abból származik az ember felsőbb rendű énje és oda tér vissza" [Mani und der Manichaismus. Stuttgart 1961, 62. o.]. – Vö. a Csillagtisztulás témájával a bizonylatokat [H. Kopp, Die Alchemie c. könyvében. 2. k. 274, és a következő oldalak (Heidelberg 1886)]; [Lippmann1919, 320. és a következő oldalak]; [Frick1974.]
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
CSIPKEBOKOR: égő csipkebokor: a Szentírásban leírt égő, de el nem égő növény, melyben Jahve megjelent Mózesnak (Kiv 3,2). - Ikgr. Kk. ábrázolásain a szeder (rubus caesius) jelent meg ~ként. Az →angyali üdvözletnek és Mária szűzi anyaságának előképe (befogadta a Szentlélek tüzét és nem égett el). Ha Jézus születése-képen ábrázolják, Mózes helyén Szt József van (pl. Aix-en-Provence, szegyh., Nicolas Froment oltárképe, 1476). A barokk műv-ben a szeplőtelen fogantatás jelképe is lehet (Altomonte mennyezetfreskója, Győr, Szt Ignác-tp., 1726-27). - A jámbor hivő nép az ~ csodáját látja megismétlődni azokban a →Mária-kegyképekben, melyek egy-egy tűzvész alkalmával épen kerültek ki a tűzből (pl. Csorna, Kismarton, Máriakálnok, Sümeg, Szeged-Alsóváros stb. kegytp-aiban).
Kirschbaum I:510. - Sachs 1980:72. - KML 1986:63.
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z
| |
Kérlek támogasd a Hermetikus Könyvtárat!
(Please support the Hermetic Magic Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
|
|
|
| |
| [« vissza ] |
|
[ előre »] |
|
