Tarr Dániel
- Encyclopaedia of Hermetic Magic and Occultism -
1995.
A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z
A Mágikus Lexikon egy 1995-ös "projekt" és azóta formálódik nagy lassúsággal. Noha egyre több befejezett szócikket tartalmaz, sajnos sok a befejezetlen, hibás vagy hiányos szöveget tartalmazó bejegyzés is. Egyszer talán majd teljes formájában is elérhető lesz...
MACSKA: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
MADÁR: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
MAGISTERIUM: A tudás legmagasabb fokát jelöli az » alkímiában, azaz a » bölcsek köve előállítását, a "mesterművet". M. volt az olyan nehezen leírható kémiai vegyületek fedőneve is, amilyen a M. piumúí (álomklorid), M. bisrnuthi (bázikus bizmutnitrát, gyógyszer tünetileg tonikumként alkalmazták); a Zedler Lexikon 1739-ben M. alumirus entlmonü, aun: benzoin, bufVraceum coralliorum, cephalicum, cbelvbis perlatum, cinnabaris entimonli, coloris, coralliorum solubile. cordia/e, cornu cervL cnsmeticum ex marcasita saturni, jalappae, joms, lapidis bezoar, mercurii és sok más egyéb gyanánt nevezi, és közli ae előállításukat, ami eltartott gyakran egy hónapig. Vö. a "De praecip~. tatis, sive magisterüs" c. fejezetet Hennann Friedrich Teichmeyer lnstitutiones chemicae-jében, Jena, 1729.- M. szerepel általában a "magnum opus" helyett, amely a -bölcsek köve eléállítását Jelenti a -matenria prímából.
ZEnLEF 19Ó1-Ó4
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MAGNESIA: Sokértelmű terminus az » alkímiában, amely nemcsak amagnézium-oxidot (Mg0) jelenti, hanem a magnézium-hidroaWw [Mg(OH)z] és a savakkal képezett M.-sókat is: a M. Seturni a szürl., antimonérc nevű ásványt jelöli [Sb,S,; kimerítően ír róla Basilius Valenlinus]. M.-nak nevezik néha a bizmutot is: a Zedler Lexikon 1739/79-es kötete elmondja a M. alba alkalmazását, azaz "egy bizonyos fehér por ez, amelyet furcsa módon a' salétrom anyaoldatából készítenek, és állítólag kiváló szere minden féle rohamnak"; ez a szubsztancia alkalmilag bevált -.e/ixhnek vagy panaceának is (,lo. hann Carl Spiess, 1663-1729, Schediasma de Panacea, vel M. alba, Wolfenbüttel, é. n.). -Zoszimosz olybá veszi a M.-t. mint a réz, ólom. ón és vas olyan négységét, amely az ólond,Al ki·pndik
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MAGNUM OPUS: latin kifejezés, magyarul "nagy mű", amely a » bölcsek kövének a » materia prímából való előállítását jelöli az alkímiában. Alkalmilag az Opus Magnum-ot alkalmazták a » transzmutáció segítségével történő aranycsinálás jelölésére és még a "kis mű"-nek, az alkimista ezüstcsinálásnak az előbbivel való szembeállítására is.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MANDRAGÓRA: (anthropomorphon is, latinul semrhominisvagy lrrn,·: nrlnnnis. novCrlVlandp ·wopa M M rrlLcinanun vagy veurvh, emberalakG -.alreungyokér növénye, már az Otestamentumban ((;e nezis és Énekek éneke) lel bukkan duda/lm néven (amn,.szerelmi ,II mának" lordiratiak). A növény az ókorban nagyra becsült varázsszm a solanaceae családjába tartozik. Az ókori emberek szómára a M görcsoldó és kábítószer volt, és a monda szerint arra is használtak. hogy puhává és formálhatóvá tegyék az elefántcsontot -,Dioszkurrdesz füveskönyvében a következő nevei vannak még a M.-nak.anti. melon, dircaea, circaea, xeranthe, antimnion, bombokhülorr, nrinorr apemum, gonogeonas, diamonon, ma/a tanina és egyebek. A gol gótorma gyümölcshyoscyamintésscopo/arninttartalmaz, kábító hatzsa és ezért nehéz szülésnél alkalmazták. Kétféle M.-t különbózteoe< meg, egy ..hímnem üt" (noriorrJ és egy "nónemGt" (thridaciaszl. Ae utóbbi idókben különösen a gyökér gyógyszerészeti hatása adoc c tára okot, tbleg a M. afrodiziákumként való alkalmazását kifogásolták; vö. Machiavelli Mandragorá-jával.A M. kelet-ázsiai ellenpárja a ginszenggyökér vagy dsen-serr, nővónytanilag penax yinseny az araliaceae családjában. Ezt a növényt is sokra tartották, mint általános gyógyszert és atrodiziákumot, a legtöbb gyógyszerész szerint azonban hatástalan. Vö. A. M. Schmidt: La Mandragore, Párizs 1958.
BIEDERMANN 1972; GUNTHER 1959; ZEDLER 1961-64
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MARS: Ez az égitest a csillagjóslásban „kis szerencsétlenséghozó”-nak számít, „nappali háza” a Kos, „éjszakai háza” pedig a Skorpió jegyében van. A bolygó „forró, száraz, éles, kegyetlen… a zsarnokokkal, a háborúval, a váratlan szerencsétlenségekkel áll kapcsolatban” [J. W. Pfaff]. Olyan tulajdonságok fölött van hatalma, mint az aktivitás, az akarat, a tetterő, az agresszív szexualitás – ezért tekinti az asztrológia összetartozó ellentétpárnak Marsot és Vénuszt (duális rendszer megszemélyesítői). A Marshoz rendelt szín a vörös. A fémek közül a vas, a drágakövek közül pedig a rubin, a gránát és a karneol tartozik hozzá. A Mars bolygó befolyása alatt állók harcias, „marciális” természetűek, vagyis marconák. A bolygó a Földről nézve hátrafelé irányuló hurkokat ír le pályája során, ezzel függhet össze a neki tulajdonított szimbolika (zűrzavar, indulatosság, váratlan szerencsétlenség, törvénytelenség, stb.).
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
MARS: a vasat jelenti az alkímiában (-fémelnevezesek), bizonyára a rozsda vöröses színe miatt, amely a ~planeta csillogására emlékeztet Ezt az analógiát kerekíti kl jó alaposan az asztrolbglal ~szimpátiéh tana. A Zedler Lexikonban [1739/19] úgy jelölik a M.-ot, mint, a háborúság Csillagát és azt az értelmezést adják róla, hogy á befolyása folytán vitára, háborúságra, civakodásra és vér ontásra gerjednek az emberek. Ő uralkodik állítólag a katonák, a hóhérok és minden féle ugalmatlan emberek fölött is. A vad állatok közül kiváltképp a farkasokat, rókákat és hiúzokat kormányozza, a madarak közül pedig a héjákat és á halak közül a' Csukákat. A' neki tulajdonított sympathianál fogva ő birtokalja és gyakorolja a' fő hatalmat még a' következő olyan állatok és plánták fölött is, mint az oroszlán, ló, bika, öszvér-szamár, vaddisznó, sündisznó, keselyű-tyúk, kakas és ehhez hasonlók, amelyek vadak és ragadozó félék, és görbe tsbr és karom jellemzi őket ICi terjeszti azután titkos erejű hatalmát még a'terpentinfára, a' balzsamos mézgafára, a kökényre. a'krisztustövisre,azardeibogántsra.á mezeiseb/úre, fokhagymára, hagymára, tormára, mustárra, G6 lapura, kikeritsro ésá Csalánra."A le»ikonnal körülbelül egy idbbeli P. Martin Cochem keresztény házikönyve, a Das grosse Leben Christi (pl. Mainz 1727) ehhez annyit tesz még: „Mikor egyedül uralkodnak a' Mars sugarai a levegőben, akkor ók a' nagy torrbságot és szárazságot,a' heves és 3r csináló szelet, a' villámot és a' zivatart okozzák, ahogyan betegséet és ragályt is: kúlónósen ha együtt áll a Saturnussal. Itt tudni való, ogy a' Márs azért alkot is, azzal hogy minden mérget, ami más kártény csillag be folyása folytán keletkezik, el távolítja... Mert amikor az só világ is víz kóros leszem és sok káros nedvességgel töltődik föl, <kora' Márs, ahogyan doctorhoz illik, ki szárító ereiével föl emészti a' káros nedvességet' la asnrológnai hagyomány szeri nt a M. ..ferl~,n. bolygó, ezért a -zodnbíus snes ( Kos) és a scarpio (Skorpió) h·n~., lelel meg nekn. továDbó a rubin és a gránét a -.diagakovek ko,.ou aztán a cmbberprros szirt, a kedd (dies mamis, franciául nn~rdnl, a; omben szervek kozott pedig az epe és a lérlr nemiszervei. Hatdsat;. cepncvmus / Bak) legyében "erőben levőnek". ARák(Cancer) jegyében „romlásban levőnek” tekintik.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MATERIA PRIMA: (latin: "első anyag") Az alkímiában az istenség első manifesztációja, a szellem és az anyag összeolvadásából keletkezett. Az első anyag alapvetően alaktalan; ez a sötétség, amelyből a világegyetem született. Thomas Vaughan alkimista az Anthroposophia Theomagica című művében így írja le: „ Úgy képzelem, hogy az isteni képzelet hatása önmagán túl működve megtervezi azt, ami eljön, és megteremti ezt a passzív sötétséget…” A továbbiakban Vaughan leírja, hogy a "szó ragyogása" letaszította a sötétséget az alaktalan éj feneketlen mélységébe, s végül az isteni szellem megteremtette a sötétségből a fényt és az életet.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
MATERIA PRÍMA: M. cruda, M. lapidis is, valamint M. Isoxima. egy Núle, szűzföld, szűztej, massa confusa, amely az alkímiában soha sincs pontosan megnevezve és mindig csak valamilyen ködösen körülírt nyers alapanyag a -bölcsek köve előállításakor.
A M. p. fogalma még a skolasztikus filozófiától származik, és itt az anyagot jelöli "önmagában" (speciális tulajdonságainak figyelembevétele nélkül). Az alkimista írásokban viszont ezen egy ugyan áhala. nosan ismert, de a be nem avatottak számára M. p.-ként fel nem ismeo hető szuhsztanciát értenek, amelyből kiindulhat a ,.magnum opus', némely forrásmi7ben a M. p-helyett a "szf'a7 föld", a "f7lnzolikustojés" jelölést is használják, valamint a "bitumen"-t (aszfalt), és lehet a neve még (pmadox fogalmazással, amely a M- p.-t, az alapanyagot ésa bölcsek kövét, az unalmas eljárásvégtermékét közös nevezőre hozz és a végtagokat egyesíti) a.,mi kövünk". (a M. p.) .,kó és mégse kó. da kőnek nevezzük, mert tartalmazza a négy -.elemet'. Benedictus Figulus gyűjteményes művében, a Hortulus olympicus aureolus-ban (1 fi07. Peuckertután 195fi. 319 és a kov. a ) ez áll: „Sokfélekeppen nevezzük az anyagunkat (a lapidis Philosophiciit) ahogy következik: Vuomultl. MuItImon, Vilntrmm, Lotnvium, Mucilago [latin szó. nyál. ka), TríovilunY', ugyanakkor a szavak zöme anagrammatíkus átalakl Iása a vitriol(unr/nak; hasonlóképp ír a Hofból származó Caspar Hartung (uo.) ..AZ Maria Prophetissa Gummi Hispani-nak nevezi öt én penlg ót nevezem Speram Víromultlnak, Halál fejnek (Vultimorinak)" stb. Vö. ezzel azokat a 18. szazadi igazolt kísérleteket, amelyek M. p.-ként vagy m2teria proximaként kezelik a Nostoc rezgómoszatoi (-csillagtisztulás / égi harmat)címszó alatt is.
Az (ál)paracelsusi Seaetum magicum, von dreyen gebenedeyten Steinen c. írás (1616) el só fejezetében ez olvasható.,.Beszélni fogok teneked egy kőről, és ez nem kó; olyan mint a vízpcrmeteg, és nen permeteg; olyan mint az vastagon megy tudott tel, és nem tej. Nen, agyag mint az agyag; olyan mint egy mérgeszöld dolog, mert békáe hallgatódznak alatta, és nem méreg, hanem orvosság; in summa. a: Fóld ez... amely661 Adám vét9tott és megalkottatott..." (Peuckert után 1956, 318-19. o.) A "Ketmia Vere" (.arany- és rózsakeresztes sek/ így ír a Compass der Weisen-ben (1782): ..a' keresők tnboseca rend szerint Ggy öszsze zavarodik, hogy a' tgz álló magot (gram~r Fxum), az igazi alap- ós gyökér-nedvességet, az áldásos követ és a Lapidem benedictum az ásványi világon kívül és az Isten tudja, még hol próbálják megtalálni... Ez az agybajos nagy sokaság állandóan olyan anyagokat keres, amelyeknek rothadásba hozatala nem kerül fáradságba, amilyen a' májusi harmat, azesóvíz, a' jégeső, a' hóés más efféle... ezek az eszenciák a' laza és folyékony burokban semennyire leterjeszkednek ki egymásból, úgy hogy elég nehéz az ilyesmit öszsze gy~jteni" (166-168. o.). Hermann Kopp szerint ..végig próbálnak mindent, amit az ásvány világbann találnak, végig próbálták az legkúIönfélébb plántákat és plánta nedveket, végig próbálják, amit az állat világ secretumbann és ewcretumbann kínál, az legundorítóbbat is, és ezt előszeretettel. Kevesebb bizalommal dolgozzák föl e tzélra az tejet, hát ha nem igazi M. p., mint az nyálat, és ezért vették munkába mint substanciat gyakran az ember úrlilékét és vizeletét, már az 15. évszázadbann meg említette f3ernhard von Trevigo ( ~TrevisanusJ gróf az 6 később Opuscule trés-excellent de la vraye philosophie naturelle des métaulx titulussal kinyomtatott írásábann az ourine et fiente d'homme<oot is azoknak az substanciaknak túlságosan koszszú listájábann, amelyekkel klsérlelezett" /DieAlcherrtie L 8. o.)
Heinrich Khunrath a M. p.-t .,Adóm iszapos toldjé"-nek nevezi. Az egykor sokra tartott DerkleineBauerc.lrás, Johann GrasshoffAperta arca arcapi artiliciosissimi-jének (-.Grassaeus. 1 fi17, 1687. 1 705 és többszöri részeként, a következőképpen írja körül a M. p. –t: „A jót elvetik magukthl az emhr,rr,k t,s a rosszat megtartják rcleSduknak Ez ISIhafó és IáIFratallan. P f3Y°rmrekek jntszanak vr:lr: at uttán Puha $5 nehéz s az Ize édes é^, fenyar, a mlydons:ngera nAzve lényegében héromszógú Gs négysznyr7. Kó ia meyse kh stb."
A M. p. a régi szövegekben először is valószínűleg nem jelenfett semmi mást, mint az "anyagot In statu nasr:endi, sajAlos tulajdonságok nélkúl, de ezt rs rsak potenrlélisan rertalrnazve rinmayRGan". Minthogy neki kellett eljuttatnia a törekvést az elpárologtatáshoz és az átszellemítéshez, túlsúlyban levő ~mercurius tartalmat tulajdonítottak neki, ezért nevezték egyszerűsítve "mercurius philosophorum"-nak. -.Sulphurt is kel lett persze tartalmaznia, ha voltaképpen csekély mértékben is, éspedig az energia elveként, hogy az evolúció motorját megindítsa. Az a vágy, hogy összhangba hozzák a tisztulási elméletet a laboratóriumi gyakorlattal, követelte meg talán, hogy homályosan írják körül az alapanyagot, nehogy kivitelezhetetlennek bizonyuljon ott az anyagiba transzponált eljárás.
Hogy milyen makacsul kutattak az alkimisták a M. p. után, elárulja az a tény, hogy még 1796-ban is az ismert író és orvos Karl-Arnold Kortum (1745--1824) egy Báhrensnevűpappal együtt azt hozta az alkímia barátainak tudomására, hogy a M. p. valójában kőszén, és közönséges laborálással kivonható. Már korábban kísérleteztek vérrel, nyállal, vizelettel (ugyanakkor egy Brandnevű alkimista a foszfort szerette volna tisztán eléállítani 1674-ben Hamburgban) és még fekáliával is. A Zedler Lexikon 1743/38. k. ~Sendivogius nézetét idézi, amely szerint a M. p. a levegővel azonos "vagy a' levegő által elvetett valami", éspedig egyúttal „plántai, állati és ásványi természet". E paradoxon megoldásának lehetőségét A. SigBel (1951 ) abban látja, ho5y ez ereb alkimisták nagy figyelemben részesitettók a szalmiákot lsal enanoniaaan, NH~CI). Aszalmi5k Oersze előfordul mind a kószénme. zbk égő tórmelékhalmaln, tnlnd o lávamezők mag a vulkánkráterek hasadékaiban és riselben, éspedig szabályosan kristályosodó veyyú~ latban-A hellenisztikus alkímia (Alexandrin szákhellyel) nyilván nem Ismerte e szalmiákot, míg az arab-perzsa alkimisták annál inkább (Demawend vulkán és egye bak), akik azt a képességét is ismerték, ho5y a fém oxidrétegei) (a.,fémmész"-t) redukálja. Minthogy az ammóniAk szintén szerves hulladékok rothadástermékéből keletkezik, as ammonsóvá (tehát szalmiákká is) feldolgozható, a., megvetett kb"-re való utalást tehát. ,.amely nem kó és hulladekhalmon található" stb., tel lehet fogni talán e szalmiák körüllrásakánt Jóllehet egY ~alódl ~Vanszrnutació se vihető keresztlil vele, mégis metallurgiai müvele~ tek lehetségesek a segllségéveLAZOkat az alkimistékal, akik ürülékkel és a belőle keletkező ásványokkal, a guanlual és a sztruvittal klsédetezlok, ..stercorislák"-nak nevezték (vö. F. Maaek-ot az AlclrennsUsChe Blatterben,1927, 3. szám, 48. o.). -.Zoszinrusz.,magnesiá"-naA hívja a M. p..t Ha úgy tekintjük az ~alklrniRt mint ,.tisztulási tant [Biedermann 1973], akkor fel lehet ismerni benne a törekvés fii n,o. tívumaként az emberi személyiség megtisztítását is agnózis emel. méhen mlnden..földi salaktál". Az igazi M. p. eszerint maga az emher. és az ál-kémiai úton definiált múveletek csak a gnosztikus teruletrdl való merészen eretnek tisztulási ás megváltási tanokat leplezik el Fs Irjék kórul, és csak azért vitték be a laboratóriumok veszélytelennek látszóterületére, hogy pl. ne hasson annyira botrányosnak az Inkvizicib szemében, Kétség le len, hogy ,.a spekulatív alkémia mintegy 3 évszázad óta a gnosztikus-eretnek eszmekincs eszköze" lett. ,.ugyanakkor a két poláris ellentét, a férfi és a női elv átváltozásár o: szóló tant a gyakorlatközeli és ezért ártalmatlan aranykotyvasztás köpenykéje alá igyekezett rejteni" [Frick 1973, 25. o.]. Valóban oly sokrétűen hatol keresztül-kasul egymáson a gyakorlati és a spekulatív alkímia, hogy a szétválasztás szinte lehetetlen.
BURCKHARDT 1960; BURLAND 1967; FEDERMANN 1964; PEUCKERT 1956. SELIGMANN 1955; SIGGEL 1951; SPUNDA 1941; BIEDERMANN 1973
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MÁGIA: ez annyi, mint egy, bizonyos -megfelelésekre és -szimpátiákraalapozott világkép áthelyezése a gyakorlatba Indokolatlan volna a mágus "prelogikus" beállítottságát felhánytorgatni, mert a racionálisan felfogható kauzális összefüggés általában nem áll fenn a mágikus művelet és a befolyásolandó tárgy között ugyanakkor viszont ugyanazokban a korszakokban ugyanazok a személyiségek teljesen logikusan, racionálisan is cselekedtek. Mégse lehet egészében elwasítani valamiféle "paralogikus", azaz a mágus normális logikáján túl létező világkép fogalmát.
W, Brückner professzor (Frankfurt an Main) szerint a Mágia „főként olyan emberi cselekvéseket jelent, amelyekkel a kívánt célt példabeszédszerűen próbálták elérni; jelenti aztán a mögötte levő mágikus gondolatformát a különös értelemben vett kényszerft6 cselekvések racionalizált és hagyományosított rendszerét, amelyhez, ha kivitelezik, természettudományilag fel nem fogható, de a cselekvés folytán feltételezem természetfölötti erőket vesznek igénybe” [Brockhaus Enziklopedie 11. k., 786. n. (Wiesbaden 1970; bibliográfia 787-788. o.)]. Hasonlóképpen egyfajta olyan szellemi tevékenység gyanánt is jelölik a Mágiát, amely „részint a léleknek a normálisnál jóval nagyobb erejében vagy feszültségében, részint a hagyományos szokásokban gyökerezve hatni képes más emberekre vagy egy lélekszerűen értelmezett tárgyi világra közvetlenül, nem, pedig kauzálisan-mechanikusan közvetített forma által" (V. Frankh Bécs). Maga a M. sző a legszorosabb értelemben Herodutoszhoz kapcsolódva (I. 101 ) a perzsa és méd papok elnevezéséből származik. Ez az óperzsa „magus". görög magosz, ősi rokonságban van e német (ver)mögennel és az indogermán mágh, megh (képes lenni, tehetni, rátenni) igetörzsből vezethető le; s ez a német Macht (hatalom) eredete.
A vallást és a M.-t legelőször is egy bizonyos transzcendens terület teoretikus és praktikus tudomásulvétele köti össze, valamint a vele való bens8sógas foglalkozás. Mégis az összehasonlító vallástudomány többnyire nagyon szigorú különbséget tesz a M. és a vallás között. „Amíg az ember valamely vallási magatartás közben a magasabb hatalommal szemben függésben levőnek érzi magát, és ezért arra törekszik, hagy helyénvaló viszonyt alakítson ki vele, addig a mágikus ember [Danzel szerint homo divinans] szabadon és önhatalmúan áll a természetfölötti világgal szemben... Watalomrantör. A n,áyia... voltaképpen a vágy egyseerú és leplezetlen objektiválása az emberi képzeletben. Ez azáltal sikerül az embernek, hogy a hatalmat amely a környezetében manifesztálódik, maga alá 9yúri és felhasználja önnön céljaira" (J. de Vries, Altgenmanische Religionsgeschichte, II. 32. o.). "Alapul szolgál neki [a M.-nak] az olyan erők automatikájában való hit, amelyeket az ember megpróbál kiaknázni a maga hasznára és mások megkárosítására... A M. ellentétben áll a vallással: a személytelen erők tiszta kényszerűségén alapszik, ha mozgásra készteti őket az ember, akkor valamilyen magasabb személyi akarat, amihez épp folyamodik, kezd működni bennük." (A. Bertholet; Weltbild derReligionen, 1952, 290. o.). A ..funkcionáló" valódi mágikus műveletek automatikáját amelyeknek ebben az értelemben nincs szükségük semmi karizmára, Harless (1858) a De mysteriis című Jamblikhosz szövegről szóló referátumában ekként hangsúlyozza: a mágiai „jegyek, szimbólumok és szavak sajátossága az, hogy önmaguktól, az ókat megillető érvényesség által cselekednek, és hogy az Isten kimondhatatlan ereje, amelyre mindez vonatkozik, önmagától felismeri a képmásait és eszerint tevékeny, anélkül hogy el8zereson muqhatározhatnánka gondolatainkkalazistenifóokokattevékenységúk közben" (76. o.). Ezért tölt be olyan nagy szerepet a M.-bon a rituális elóirások pontos betartása.
K. A. Nowotny szembeszáll a M. és a vallás szétválasztásával [Agrippa von Nettesheim, (Graz 1967. 387.o.)]: Ez a különbségtevés „európai interpretáció és semmivel sincs igazolva Az.., európai ember az áldozatban [tehát a vallási cselekedetben] alsóként a lámborsóg aktusát gyanítja. Valójában ez az intenciók bőségeből fakad. a természeti történés megerősítése. Tisztulás, vezeklés és kibékülés. Kérés, adó és egyetértés. Kényszer. Védekezés és megsemmisülés. Ünnepi lakoma az isteni erdk, a halhatatlanság italának és ételének megszerzése végett stó." (tehát olyan motívumok, amelyek a mágust is befolyásolják). A mágusnak a tern,ószptfölöttire való beállítottsága azonban mégse aktívabb, "autonómabb" annál, ahogy ez a vallásban szokványos. Az a bensőséges magatartás, amely olyan szavakban. mint .legyen meg a te akaratod" és ..ne úgy. ahogy én akarom. hanem ahogy .., ,.~..,..."~"s.k v. e~ HolaW rnrlik valamely isitani nAvtnrv nnkamac „Az ember nem imádkozhat varázserőhöz, és a mágikus formulából sose lehet vallásos ima. Nem vezet semmilyen egyenes irt, ,írom spell pop,ayei. Az imédkozó érzése merőben más, mint a varázslóé." [Reliplen und Magie bei den Naturvölkern. (Lipcse Berlin 1914.)].
Görres (Chrisxliche Mys(ik III. 587/88, o.) ezért elítéli a M.-c ..Az igaskodb gőg azt merészeli, hogy a fölötte is ismeretlenségben mú, ködó hatalmakat az ó varázsköre korlátai közé kényszerítse és onnan kiindulva a céljaira alkalmazza. Felhasználja hozzá azokat a hiú múvé~ szereket is, amelyeket megtanult, és gyakorlásuk közben-míg szellemet idéz kialakul a [~] teurgia, a fehér művészet amely most, mint ahogy a góg mindenhol bukással végződik, átvisz a feketébe, mert már belsőleg úgyis az... és aztán kiteljesedik a démonikus Mágiában.”
A Görres által állított átmenetei a teurgiábbl a goéciába (nigromancüba) a régebbi szerzők útra meg újra hevesen vitatták, így pl. az alkb mista Alexander von Suchten (16. század), aki ezt Irja: a mágia nem,.verázslás, hanem az Isteni Mív legeslegnagyobb bölcsessége... és ax el rejtett természet ismeróle". Az anhalti ,lulius Sperber udvari orvos (17. szbzad) különbséget tesz az isteni M. (Magfa divina, coelesNS, -azaz az égi és isteni bölcsesség"), valamml emberi M. Lenely...IZeremóniákkal olyannyira öszsze vagyon keverve és ez által aledtAtltve, hogy a régebbi nevét egy könyvyen el vesnheti') és valamilyen babonás vagy ördögi M. között (vö. Peuckert1956, különösen a 482. o.). Általában megengedhető dolognak tekintették a -.magia naturalist, amelyet szembeállítottak a magia innaturalisszal, dia bolicbvah prohibitával vagy illicitával. A szokványos szóhasználattal élve rendszerint ezt értik avarázslás fogalmán (a túlvilág hasznossa tételét végletesen egoisztikus, az embertársakat megkárosító szándékkal). Ezért kapcsolódik a varázslás fogalmához normális módon valami leértékelő etikai ítélet, míg a.,M".-t ebből a szempontból ren. desen értékelésmentesen használják.
Az irodalom olykor a tudományos kutatóhoz hasonlítja a mágus típusát. Mindkettőben közös a kívánság, hogy a környezet fölött uralkodjon, hogy „manipulálja" és hogy a szolgálatába állítsa azt. De a módszerek eltérnek: a mágus egy olyan rituálét követ, amit kezdetben intuitívnek talált s amin nem változtat A kutató rendszeresen megfigyeli és variálta a racionálisan célirányos cselekvéseinek külső körülményeit. Itt is vannak persze átmenetek és közbülső fokok, például a -magia naturaliskéntfelfogott területen is (vö. Müller-lahncke1973).-befüggetlenül minden morális vagy intellektuális értékelestől, meg kell állapítanunk, hogy a művelődéstörténész szemében a M. szellemtörténeti tény, amely komoly szerepet játszott és játszik részben még ma is az emberiség életében. Már csak ezért se szabad kritikátlan fantasztáknak átengedni a vele való foglalkozást A M. és a vallás gyakran vitatott viszonyáról vö. N. Schiffers (a kiadósa J B. Baoer)",Die heissen Essen, ein aktaellen Lexikon für Christen".jeti Styria/Graz 1972. 23fr247. o. ("Emberileg gyengének tűnik azoknaL a pozíciója, akik valamilyen divatosra szabott kinyilatkoztatás kedvéért ki szeretnék irtani a ’mágiai maradékot' a kereszténységből").
PEUCKERT 19$Ő; SELIGMANN 195f$; TPIOHNOIMf 1923-$S; WALNfR 1958
[Lásd még: » Magia Naturalis]
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MÁGIA NATURALIS: ("természetes mágia”): Különösen a 15., 16. és 17. században kedvelt kifelezés, amely a csak töredékesen felfogott természeti erőkkel (magnetizmus, elektromosság stb.) való foglalkozást jelenti, s amelyek segítségével bámulatra meltd kísérleteke) vittek véghez. Itt lépünk a mágia tulajdonképpeni szellemvilágából a tudományéba. Ezen a területen elsősorban Cardanus -.Porta. -.Se/rott, Mrialdus és mások tevékenykedtek, s aközben az 7smertelett látszogatásaktól az igazi természet megfigyelésen át téves végeredményekhez jutattak (pl. "mesterséges drágakövek", "mesterséges bor' stb. előállításához). [Vö. Flemmingtőla "Van allerhand magischen, sympathetischen und dergleichen Kunst-stücken" c. fejezetet.]
-.Görres is szigorúan ítéli meg a M. n.-t, amikor a ChrisNiche Mysfik 3. kötetében azt írja ha a természet fölött való uralom megkísérése közben .,babonás eszköz) használnak, akkor hamis természetmágia jön létre, amely-amikor 7s agyrém, csalódás 6s tévodés a gyökere azon nyomban kötelékké alakul, hogy 2 teltesen megurasított cél végett megkötözze a szelleme) a szellemben" (588. o.).
A 18. és 19. században azonben már nem vették komolyan a M. n.-t. ahogy pl. Johann Samuel Halle Máyiálának (Teljes cím: Magie. oder die Zauberkráfte der Natur, sn aut den Nutzen und die Belustigung angewandt worden) kötetei tanúsítják (folyatásai: Berlin-Bécs 1783-1802), amelyekben számos „praktikus fogás", fizikai kísérlet, pszichológiai megfigyelésekről szóló beszén,oló, pótkávérecept és más ehhez hasonló van felsorolva, n,íg a mágiáról a régi értelemben véve inkább csak a címben van szó. Ez a mű azonban tartalmaz „egy csomó szerfölött érdekes felvilágosítást azokról a szerekről, amelyekkel az egykori mágusok másokat és részben önmagukat vezették félre" [Lebmann 1908]. Egyéb efféle művek pl. Simon Wittegeest Het natuuriykToverboek ofSpeei-ToneeiderKOnsten, Amszterdam 1682 és 1791; Natürliches Zauber-Buch odec Neu-eröffneter Spiei-Platz rarer Kdnste etc.. Nürnberg 1740; Johann Nikolaus Martins Unlerrichr in der nat(irlichsn Magie etc-, faldolgozta (az alkimista) Johann Christ Wiegleb, Berlin--Stettin 1779; Oer enzbiössze Appolonius (d h. vun TyanaJ, rlargestelitaus neuern Magiern etc., Boroszló-Lipcse 1794.
Gensse 1843. 112-17. o.-ak, 1 52. o.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MÁGIKUS NÉGYSZÖGEK:
a) számnégyszögek: számunkra csak szóra. koztatószámjátékok, a M. n.-et régebben általában a harmónia kifejezésének tekintették (például az asztrális világ és a mágus világa között), Először az arab kéziratok említik a Kr. utáni 900-as évekből, es keleten ..watk" néven még ma is nagyra becsülik. "A M. n.-et sose konstruálták elméleti számítássah hanem a számok bejegyzéséhezva ló mechanikus szabályok keresésével" (Nowotny-Agnppa van Nel. (esheim 7967, 431. o.). Más keleti kulturális kincsekkel egyutt, mim amilyen a sakk és a kártya (Nnwntny 1949), a M. n. is beférkóneka nyugati világ mágiai spekulációiba, ugyanakkor a csillagokkal I-in. fel/igenfia és daemoniumJ való érintkezés alapgondolatát is mordig szem előtt tartják. egy van ez a M, n.~kel különösen Agrippa von Nettesheim De Occulta Philosophia-jában, melyek bál szamtalan asztrológiai ~karak(ert (signaculaJ származtattak.
A legegyszerűbb M. n.9 kockát (a számjegyek végösszege 15) foglalnak magukba, a bonyolultabbak 64 és 81 kockát. Dürer híres Melancolia rézkarcán a M. n. 16 kockája megfelel a Jupiter bolygónak és a szaturnuszi mélabút kell ellensúlyoznia. A matematikai gondolkodás kétségtelenül képezte magát a M. n. konstrukciólávai, és a velük való foglalkozás jellemzi az átmenetet a mágikustól a későbbi korok racionális-tudományos világképéhez. Asztrológiai .rnedaljonokon gyakran előfordulnak a M. n. Újabb fő forrás a témakörben:
W. W. R. BelI; Mathematical Recreations.1911.Jó bibliográfiát kínál E. Cazelis; Carrés Magiques e(c., Párizs 1934. Tanulmány a kons. trukciós lehetóségekról: Schnittmusterlürm. Q., a Bild derWissens. chalt-bon (Stuttgart), 1971.1úlius.
b) betűnégyszögek: a legismertebb példája ennek a SATOR AREPO TENET OPERA ROTAS. Egy hasonló négyszög, amelyet általában az 1314-ben szétveri templomos lovagrenddel kapcsolatban emlegetnek, így hangzik; "SATAN ADAMA TABAT AMADA NATAS”, ha beírjuk egy 5 x 5-ös kocka rácsszerkezetébe a szavakat úgy, hogy vízszintesen és függőlegesen is le lehessen olvasni őket, akkor az egész mondat hátulról előre is olvasható. E szavak értelmének megfejtésén elsősorban K. G. von Hardenberg forte a felét (1932), de, ahogy hasonló eseteknél fennáll. nem könnyú eldönteni, hogy értelmezés kozben az ember kiolvas-e vagybeleolvas-e valamit. Könnyen megeshet, hogy az értelmezőknek több problémát okoznak a négyszögek, mint a kitalálóiknak.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MÁGNES: (a latin "lapis magnetis" vagy "Hercules"): Gyakori a természetben mint mágnesvaskő, a mágiai szemléletmódban az ásványi világ szimpátiahatásának különösen szembeötlő példája. "Hogy az erele mey szaporodik- , ha kunvérbe helyeztetik vagy hoyyá fokhagyma levétől gyengül, az eddig lett tapasztalatok szerint még hints be bizonyítva... [-.] Paracelsus az efféle erdt annak a különleges szellemnek tulajdonítja. amely a' mágnes benn rejtezik ás magához vonzza a' vasai' (Zedler Lexikon 1739/19. k.). Sir Thomas Browne(1605-82, az 1646-1733 közti években többször kiadott Pseudoxie Epidenrica szerzője) behatóan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy hathatott-e a Mágnes a -szerelmi varázsban -amulettkéntill. ,!a/rimánként; íyy pl. -.Dioszkuridész azt írta valaha, hogy a fejpárna alá rekott M. arra kényszeríti az asszonyt, ha hűtlen lett hogy el hagyja az ágyal, és a római néphitben is a M.-ek a legtágabb értelemben "attraktív" hatásúak voltak, am7nt bebizonyosodott. Ezt a hatást először Nmolo Cabeo (Nicolaus Cabeus (1585-1650) h/asz jezsuita vitatta a Philosophia magneficá-jában (1629). A M. "gyógverói"-nek tanával (óként a skót William Maxwell /MaxvellusJ orvos foglalkozott a Oe Medicina Magnetica c könyvében, Frankfurt. 1679, 1687, és még Flernminga 18. században a Vollkornmenen Teutschen Jager-ben. 1724/2. k., 18. o. A M. később szerephez jutott Franz von Mesrner (1 733-1815) tanában, aki P. Hell-lel együtt vizsgálat tárgyává tette az ..állati magnetizmus' hipotézise szempontjából, ami azonban mára pszicholögia történetéheztartozik. Vö. Peuckert1967, 236. és a köv. o.-ak.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MEDALJONOK: (asztrológiai M.), valamikor „sigilla" volt e nevük. a Nyugaton ugyancsak nagyra becsülték a 14. évszázadtól a 17. évszázadig. -.Talizmannak használták őket Elkészítésük közben figyelembe vették a ~planéták és a fémek között levő „kapcsolatot' (az alkimisták ~fémelnevezései), a veretek többnyire --.mágikus négyszöget, -.karaktereket és allegorikus figurákat ábrázolnak, valamint a csillagszellemek nevét (-.intelligentia és daemonium). A M. előállításához útmutatások vannak a Picatrix-kézirat De seprem r7uadralluís ptaneterum c. értekezésében, továbbá ~Arnaidus ~ilianováhan. az (ál)paracelsusi Azchidoxismagicá-ban, legfőként azonban Agrippa von Nettesheim De Occulta Philosophiá-jában. A még épségben megmaradt M. zöme a 16. évszázad végéről való, míg a 17. évszázadban (a heliocenmkus rendszer elterjedésével és a régi asztrológia ebből eredőelhalásával) egyre ritkábbá válik. J611ehetannak idején minden bizonnyal túlnyomóan hetes sorozatokat vertek a M.-ból a bolygók számának megfelelően, ma mégis csak kevés egyedi példányra bukkanunk az éremgyűjteményekben.
Hogy mégis készultek ilyen medaljonszériók, raltuk a 7 planétaistennel, erről márAnloninus Pius korából (i. sz. 13&-161 j kapunk beszámolbt, és ezt szíriai befolyásra vezetik vissza. - Más jellegfi M.-at ver. tek a reneszánsz idegén a ..sikeres ~transzmutációk" emlékezetére: ábr5kanalálunk Hartlaubban. 1959. 29-181 39-~g; -Aurum nostrum. -Leo.
wowonwr1951,1967
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MEDVE: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
MEGFELELÉS: (vagy analógia): Nem más, mint az "ahogy itt, ugyanúgy ott" bármiféle kauzális összefüggés segítségül hívása nklkul. Ilyen jelIegű gondolat szolgál alapul majdnem minden mágikus és mindenekelőtt mantikus diszciplína számara, beleértve főkent az -.asztrnltiyiat is: a M.-re alapozod világkép 9Yakorlati következménye a mágia, amely révén az összefüggések és korrespondanciék ismeróle technikai segítséggel kepességat érez arra, hogy maga is cselekvően beleevetkozzan a vllágfolyamat~ba. A "jövendölő verézsló" (a ..varázslás" almozótól való megkülónbóztetés végett. Zeller Lexikon 1749) viszont megelégszik azzal, hogy e M.-ról való tudását, emplyet a visszatükröződések leolvasásával szerzett, más területeken alkalmazza, anélkül hogy beleártaná magát cselekvően a folyamatokba. EredetiIeg elég valamilyen puszta paralelkés eltogad5sa, például a primitív mágiában (ami például a vadászásra váró vad ábrájával tórnén7k, annakkell megtörténnie magával az állanal is; ezértvarézslat nyílvesszők lődözése a képbe). A komplexus fokozottabban racionális felfogásával sokféleképpen felismerték a M.-bon megnyilvánuló gondolkodás logikátlanságát és azzal segítettek magukon, hogy a mágikus hatások magyarázatául elfogadtak emanációkat, sugárzásokat és hasonlókat. Így például Franz Anton Mesmer (1734-1815), aki már a De influxuplanetarum (A bolygók befolyásáról) c. disszertációjában (1766) "gravitas animalis"-rólóeszél, amely egyfajta fényéter (,.materig luminosa") által kapcsolatba hozza a kozmikustesteket a földi élölényekkel (Leibbrand 1956, 178. és a köv. o.); közeledik e nézethez Schmitz 1927/SMH, 9, 166. o., aki az "étert"asztrológiai "korrelációk" hordozójának tekinti.
A modern pszichológia (C. G. Jung) a M.-re alapozott szemléletmód leírósába beiktatta a "szinkronicitás" múszavát, azaz két vagy több nem kauzálisan összekötött esemény koincidenciáját, amivel eljutunk az „akazuális összefüggések feltevéséhez". Ezért jelöli Jung az asztrológia, mantika, stb. műveletmóüdját „szinkronisztikusnak”. (Bender 1966, 747. old.)
BIEDERMANN 1972
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MENSTRUUM: Menstruumnak definiálja Hübner1746-ban ,.az oldó- vagy válasz. tóvizet, amely liquor vagy nedvesség, s amelynek segítségével felol. Batik a szilárd test, vagy amely ki képes vonni a dolgokból a jó tulaj. Bonságot és az erőket' (1307. hasáb). A M. olyan oldószert jelent az alkímiában, mint amilyen az allegorikusan Zöld Sárkánynak (-~zöldj nevezett, felhígított sósavból és salétromsavból álló keverék (királyvíz). Megkülönböztettek menslrua universaliát (általános oldószereket) és menstrua pazticulariát, amelyek csak bizonyos anyagokat oldottak fel: (gy például az Aqua lortist vagy Aqualorrot (választóvíz, salévomsav), amely feloldta az ezüstöt, de nem kezdheti ki az aranyat. Vö. aZedlewLexikon 1739/20-askötetében a 833-45-ös hasábod ~. M philosophorum-~ oleum vaneris).
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MENNY: ég: a legtöbb nyelvben ugyanaz a szó fejezi ki mind a felhők és csillagok régióját, mind az istenek, illetve Isten és kísérete, a „mennyei seregek” lakhelyét – s egyúttal azt a helyet, ahová az elhunyt emberek közül a kiválasztottak kerülnek. A fogalomban tehát összekeverednek a meteorológiai, a csillagászati, a csillagjóslási, valamint a teológiai tapasztalatok és spekulációk a világmindenség keletkezéséről alkotott elképzelésekkel. A régi kultúrák teremtésmítoszai általában arról szólnak, hogy az ősi időkben a menny és a föld egységet alkotott, vagy összekeveredve mint káosz, vagy a nőnemű, illetve hímnemű ég és a hímnemű, illetve nőnemű föld házasságának formájában; a kettő csak később vált széjjel, hogy helyet adjon a levegő és az emberek számára. A mennyre mindenkor nagy figyelmet fordítottak a vallások, mert a fény és az élet fentről jön, és nevét gyakran használják szimbolikusan, magát az Istent értve alatta. Régen szilárd kupolának tekintették az eget, amelyen a csillagistenségek laknak, vonulnak, és odafentről megfigyelik az embereket, hogy viselkedésüknek megfelelően termékenyítő esőt, felhőket, aszályt vagy villámot küldjenek le nekik. A nyugati világ menny fogalma, bár az elképzelhetőség érdekében sokszor földi tartozékokkal is fel van szerelve, és a földön tapasztalható szépségeket emeli a végső magasságokba, mégis elsősorban túlvilági végcél a földi vándor számára. Csak kivételesen fordul elő teljesen szellemi közegbe ágyazott menny elképzelés, amely nélkülözi a felhőkkel és csillagokkal ékes mennyboltot és az evilági jellegű túlvilági gyönyöröket. Az Európán kívüli területek egy részében a menny szimbolikus értelmezése teljesen megfelel az Óvilágban kialakult képnek.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
MEPHISTOPHELES: (Mephistophiles, Mephistophilus), az ördög egyik mellékneve vagy valamelyik alárendelt -démonjának a neve. közrsmerl ~r. Faust ~lalnilrazjaként, Marlnwe kohói múvében Mephistophilis a neve. Shakespeare A windsari viy nók-jében Mephostoplnlus. A nevet a góro9 Mephosztaphilészból lehet szár. uraztatni, amr azt)elentr, hogy ..Az, aki a fényt nem szereti", a Mephrs tpphiles viszont kapcsolatba hozható talán a kéntortások óitáliai Me litis (Mephitis) istenének nevével, mint olyannal, "aki a kénbűzt szereti". Akkor azonban .,Mephnophilos"-nak vagy valami hasonlónak kellene hangzania. Eyy másik magyarézat a görög megisztosz=leg nagyobb és az ophe/ein-hasznot hozni szavakra vezeti vissza a ne~ vet: Megisztophelész- a legnagyobb hasznot hozó. Valószinúbb a héberetimológia. meplvrlpphel, hazuysagterlesztó. A ~ valazskony. vekben alkalmilag me9találpk a,.Mephistophiel"írásmódot is. Vo.IN H. Roscher: Ephiallas, 1 900: A. Daur: Faust und der Teulel, 195Q f
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MERCURIUS: a Merkúr a legnehezebben megfigyelhető bolygó.Közép-Európában évente mindössze 12-18 órán át látható szabad szemmel. Mindig a Nap közvetlen közelében tartózkodik, úgyhogy csak szürkületkor vagy kissé párás időben vehető észre, főként ősszel és tavasszal. A megfigyelés szempontjából „illékony” volta lehetett az alapja annak, hogy szimbólumként a múlt században a következőképpen értelmezték: „Kétértelmű és mozgékonysága miatt bizonytalan természetű” [Pfaff, 1816]. A csillagjóslás olyan tulajdonságokat rendel hozzá, mint az ékesszólás, az ingatagság, az ügyesség, a kifejezőképesség, a művészi adottság és a baráti megbízhatatlanság. Androgün bolygónak számít, féme a higany (vö. sulphur és mercurius), „nappali háza” az Ikrek, „éjjeli háza” a Szűz jegyében van. A hozzá rendelt szín az azúrkék, a drágakövek közül pedig az achát, a jáspis, a topáz, az opál és a megkövesedett gyanta, a borostyánkő tartozik hozzá.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
Mercurius, a Merkúr bolygó neve, az alkímiában a higanyt /-.fémelnevezések) jelölik vele, olykor a -.materig príma fedőneve is. A M. azért játszik fontos szerepet az asztrológiában, mert míg a Nap, Mars, Jupiter meg az Uránusz "férfias" bolygó, a Hold, Vénusz, Szaturnusz és Neptunusi pedig., nőies", addig ő -.hennalrodi(a (-3androgün, -~kémiai menyegző). Paracelsus szerint a M. a világ három építőköve közül az egyik. -.sa/, -sulphut M. Az asztrológusok szemében ez a bolygö képviseli az ..intellektuális elvet. Ő a mozgékony, a közvetítd - önállö arculat nelkül mindenkit kiszolgál érdeklődésének, valamint emlékezőtehetségének sokoldalúságával" (Rosenberg 1949).
A Merkúr planéta a földi higany égi megfelel ólét Jelöli, éppúgy ahogy a Nap megfelel a földi aranynak (a Föld Napja). Ha a mágikus -meg/e/e/és helyett szellem) összefüggést iktatunk be, akkor a bolygó szelleme jóformán azonos a higanyéval. A Paracelsusi Coelurn Philosophorum c. írása M.-t az illanékony, a telsóbó szellemi tudat szimbólumaként jellemzi. Az ó befolyása „kormányozza" az emberi testben a tüdőt; a M. eszközli ki azt is, hogy a testek folyékonnyá váltanak, mert csak így tudnak egymásba behatolni. A M. fémtermészetét sokáig vitatták; J. J. Woytígyír például a Gazophylacium-óan (1718 és többször), ezt a „dolgot jogtalanul" számítják a „fémek közé, mert nem lehet se kalapálni, se önteni. A' metallurgi azt tartják róla, hogy ez a' fluidum minden olyan fém féle alaprésze, amelyeknek erősebb vagy gyengébb tűzállósága az erősebben-gyengébben le kötött Mercuriotól való." Az olyan kémiai anyagok, amelyeket az alkímiai irodalom "M."-szal jelöl, nem mindig valódi higanyvegyületek; az "aqua mercurialis" pl. antimon-tnkloridot (SbCI,) jelent-A napközeli M. bolygónak M. Cochem páter szerint (~MarsJ sok"nagy és nemes hatása van, amelyet bizonyára mind a' plántákbann, mind a' baromokbann és emberekbenn is ki felt. Ezért minden, ami a' gyógyító tüvekbenn, tserjékbenn és fákbann eleven éserós~. ami az állatokbann... tsodálatos~ és ami az emberekbenn leleményes minden féle múvészetek és tudományok ki találásáhann. Isten után ettől a'tsillagtól származik. Ha valami olyast tartál ez a' planéta, ami alkalmas rá, hogy át vegye tőle az erejét, bele önti ezt abba, és Csillogó sugári befolyása által alkalmazkodik az agyvelejéhez és meg eleveníti a'szív erőit.,. Amikor a' NaP sugári épp erre á Csillagra esnek, és ez a' Csillag a'sugárit a' Nap sugárival együu a földre irányítja, akkor a' Mercurius mág nagyobb hatásokat fejt ki." -Ax asztrológiai hagyomány szerint a M. a szerda -.planéfála (dies mercurü, franciául mercredi), a színe sárga, a ~drágakóvek között a topézt és a karneolt, a -.zodiákus jagyei közül a virgót (Szűz) és a geminn (Ikrek) rendelik hozzá. Hermafrodita bolygó, a hatását a Virgo jegyében "erőben levőnek", a Pisces (Halak) jegyében "romlásban levőnek" tekintik. -A M. szimbolikus jelentését, amely szerint lehet higany, víz, tűz, levegőszellem, szellem, lélek stb" vö. Junggal, 1951, B6-128. o. (alapos forrásfelsorolás); ez mégiscsak arra mutat, hogy a ~M." az alkimisták nyelvében változatos módon megfelelhetett a ~materia prímának, a materia bansmutandának és a -.bölcsek kövének is, hogy ezáltal az illető szövegek (bizonyára szántszándékkal) zavart okozók és érthetetlenek legyenek. - A Spiritus mercurii megidézése -lntelligentia és daemonium.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
» Lásd még: Frater Hermit : Mercurius . (Mercurius) . [Fraternitas Mercurii Hermetis könyvtár]
[Ω] |
MÉH: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
MÉRLEG: nemcsak az állatöv egyik jegye, hanem az igazságosság és a helyes viszony szimbóluma is. Sok kultúrában az ítélethirdetés, a földi igazságosság jelképe, összekapcsolva a bekötött szemű Justitiával, akit nem lehet befolyásolni a bűn mérlegelésénél. Számos vallás etikájában szerepel a bűnök túlvilági mérlegelésének motívuma, ahol a jó és rossz földi tettek súlyát mérlegelik. Az asztrológiában a 12 tagú állatöv hetedik tagja. Az e jegyben születettek (szeptember 23. – október 22.) mérsékeltek, kiegyensúlyozottak, igazságosak, harmonikusak, békés természetűek, de tétovázásra hajlanak.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
MIKROKOZMOSZ-MAKROKOZMOSZ: A mágiai világképekben gyakran feltételezett párhuzamosság, amely például kifejeződik a Tabula smaragdinában is, és az -asztrológia meg sok mantikai technika gondolati alapját képezi az ember, a "kis vil3y", bele van ágyazva a nagy világegyetembe, és mind a kettő tükröződik egymásban. Arról aparalogikus gondolatról van szó a -megfelelések szerint, amely lehetővé teszt az embernek és másoknak, hogy a külvilág folt', matalból (például: a Csillagok haladásából) vissoo'rcovr·tkeztessenel. ~ személyes sorsra. Paracelsusnál oz körülbelul így hangzik: „Meg kell értenünk, hogy az ember az kicsi világ; nem az formában és az testi szubsztanciában, hanem erők és erények formájában, aminő az nagy világ. Az embert az mikrokozmosz nemes neve illeti. Ez annyi, hogy meg vagyon benne minden égi pálya, földi természet, vizes tulajdonság és levegős állapot Benne vagyon az fold minden gyümölcsének az természete és minden érc és az vizek természete' (Peuckert után. 195fi, 196. o.)
A M.-m.~ párhuzamosság elve a népi orvoslásban odavezet hogy pl. azolyan orvosságokat, amelyeknek befolyásolnmk kell a zsugoradást (például a lekélyét), a fogyó Hold ideién szedik, a növekedéstelösegitfi gyógynövényeket viszont a növő ideléa A megfelelési gondolat titokzatos továbbvitele teszi lehetővé az emberi és az isteni szellem, a brahmanizmusban pedig az atman-Brahman kiegyenlilését.
A M.-m..gondolat alapjait bizonyára egy óriás őskori lényről, az..antropomorl kozmosi'-ról szóló ősmítoszok képezték. A misztikusan-mágikusan inspirált művészet gyakran szerepelteti a "kozmoszembert", például egy-két középkori keziratban -.HÜdegard von Bim gen látomásainak illusztrációi, továbbá a reneszánsz ideién a rózsakeresztes Robert Fluddkönyveinek képei is ábrázolják. A gondolat nyilvánvalóan az ~újplatonizmus világlátásából származik (átvette ezt Macroburs, Beda venerabüis, Honorius, részben Albertus Magnus , stb.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MORTIFICATIO: (latin szó, annyi mint "megölés"): Valamely anyag megdermedését jelenti az -alkímiában, miáltal képtelenné válik arra, hogy egy másik anyagra reagáljon. Minthogy -.mercwiusnak fogták fel a reakcióképességet a tartalom következményeként, a M.-t összekötötték e folyékony -e/em.,kiúzésével". AM. mercuriit gyakran arra a múfogásra vonatkoztatták, amellyel az a néhány alkimista dicsekedett, aki a fémes higanyt normális hőmérsékleten szilárd azüstös fémmé akarta átváltoztatni: így például -·Libavius, -.Helmont és mások. Vö. Kopp.' Die Alchemie, I. kötet. V. jegyzet.- A Mortificatio allegorikus ábrázolásai -·Stolfzius Chymisches Lustgartleimjében, LXXXVIII. és CI. ábra. A Mortificatio-nál általában kristályosodásról lehet szó, a higanynál pedig főként amalgámképzbdésrbl vagy valami túzálló kapcsolatba való átvitelről is (a higanynitrátból például izzítással higany-oxid keletkezett). Vö, W. Schneider 1962, 74. o.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
MÓKUS: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z
| |
Kérlek támogasd a Hermetikus Könyvtárat!
(Please support the Hermetic Magic Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
|
|
|
| |
| [« vissza ] |
|
[ előre »] |
|
