Tarr Dániel

HERMETIKUS MÁGIA ÉS OKKULTIZMUS LEXIKON

- Encyclopaedia of Hermetic Magic and Occultism -

1995.

A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z

J Jade TERMÉSZETMÁGIA Janus SZIMBÓLUMOK Jezirah KABBALA Jobb és bal MÁGIKUS ALAPOK Juhar TERMÉSZETMÁGIA Jupiter ASZTROLÓGIA

A Mágikus Lexikon egy 1995-ös "projekt" és azóta formálódik nagy lassúsággal. Noha egyre több befejezett szócikket tartalmaz, sajnos sok a befejezetlen, hibás vagy hiányos szöveget tartalmazó bejegyzés is. Egyszer talán majd teljes formájában is elérhető lesz...

JADE: Világoszöld kő, a jadeit nevű ásvány tömör változata. A finom erezetű kő változatos színárnyalatokat mutat, gyakran olyan benyomást kelt, mintha belülről sugározna, és keménysége ellenére könnyen alakíthatónak tűnik. Kínában a világos smaragdzöld színűeket becsülték a legtöbbre; az ilyen kövekben a tisztaság, a bölcsesség, a bátorság és a halhatatlanság szimbólumait látták. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] JADE: Hiányzik! [Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)] [Ω]

JANUS: (latin: Ianus): A kétarcú isten, a ki- és bejárat szimbóluma; a kapuk és a küszöbök őrzőjeként tisztelték a régi Rómában. Az ő jegyében állt minden kapu, annak a hitnek megfelelően, hogy minden cselekvés kezdetét úgy kell felfogni, mint kapun való áthaladást, amin a megvalósítás sikere múlik. Mint a kezdet és a vég (vetés és aratás) őrét kettős arccal ábrázolták, az egyik előre néz, a másik hátrafelé. A „Janus- arc” ma minden kettősség és kétértelműség szimbóluma, egy cselekedet, illetve ügy pozitív és negatív oldalaié együttesen. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] [Ω]

JEZIRAH: (Sepher Jezira, Yezira, azaz "teremtés"), a » kabbala alapvető szövege, a történészek többségének az a nézete, hogy kb. a 9. században keletkezett, az újabb kutatások viszont keletkezési idejét a két zsidó háború (i. sz. 70 és 135) közötti Időszakba helyezik, így pl. G. Scholem. [idevonatkozó irodalom: G. Schedl, Die 32 wunderbaren Wege der Weisheit und das Buch Oeutemnomium, a Theolog. prakG QuarfalschnTtben, Linz 1968/3, 229. és a köv. oldalak). B. Geyer1927, 332. o., a J. könyvét "pythagoreizáló és platonizáló mű"-nek tartja, amely szerint a számok és a betűk az isteni világ lélek és az egész teremtés foglalatai; ugyanakkor „a kozmogóniának és kozmológiának nagyon velős ábrázolását” tartalmazza, „miközben érdekes kontraszt keletkezik a verbozitás és az egyes mondatok ünnepélyessége között… és a lakonikus forma, ahogy kimondódnak a tulajdonképpeni alapelvek és a kozmológiai tények” [Scholem]. A kozmosz az ősegyből (en-sophJ, "a napok apjától" származik, tőle különül el az emanációs tannak megfelelően a 10 alaperő vagy fénykör (sephirot. talán a görög szphairaból való) úgy, hogy három sík lesz bel ól e: Beriah, az eszmék világa; jerGah, az angyalok és lelkek számára teremtett ég világa; Assziyah, a materiális isteni mG világa. A legfelsőbb háromság (kether = "korona";chochmah = "bölcsesség"; binah = "ész") összhangban van az eszmék világával, a középső (chosed = "kegyesség" vagy gedula = "nagyság"; geburah – "erősség" vagy din – "törvény"; tipheret – "szépség") a lelkivel és a legalsó (nezah – "szilárdság"; hod – "világosság"; jesod – "alap") az anyagival. Mindezek pedig közös bázisukat megtalálják a legalsóbb sephirában (malkuth = "királyság"). – A sephirot kifejezést ne származtassuk a görög szphairábál, ahogy általában szokás, "hanem a héber számolni szóból (sapharJ... Az úl terminus bevezetésével, a megszokott mispar helyett a sephirahhal, a szerzel mintegy azt sejteti, hogy nem egyszerúen szokványos számokról, hanem metafizikai világelvként vagy teremtésfokozatokként felfogott számokról van szó' (Schedl 1969,132 0.). E sephirotot többnyire az istenség emanációinak tartották, alkalomadtán (Menahem Reccanati rabbi) az istenségtől különböző lényegeknek is. Ez a tan, amelyet pontosabban a ~Zóhár könyvében dolgoztak ki, lehetővé tette az alaperők grafikai ábrázolását pl. a "kabbalista fa" (arborcebbalisticaJ vagy a mitikusősember teste (Adarn Kadmon/. A sepher J. abból a törekvésből keletkezhetett, hogy egyesítsék az-.újplatonizmus tanát a zsidó filozófiával. Ez Jehuda Halevi szerint (kb. 7083-1140) „az Egy Isten létét tanítja, s egyúttal megmutatja, hogy bár sokféleség és sokaság, de harmónia és egység is jellemzi, amelyek csak az egy nŐsszetogóa-tól eredhetnek”. [Befolyást gyakorol ez a hatásos kozmológia a nyugati filozófiára is, így elsősorban Fluddra, Agrippa von Nettesheimre, Athanasius Kircherre(1652) és Paulus Riciusra: Porta Lucis (1516). Vö. L. Goldschmidt: Das Buch der Schöplung, Sepher Jesirah (Lipcse 1894)]. [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

JOBB ÉS BAL: A két oldal duális rendszert alkot, amelyben általában (de nem mindig) a jobb játssza a jelentősebb és pozitív szerepet. A jobb oldalt számos kultúrában férfi, a balt női oldalnak tekintik, ami a nő negatív megítélésén kívül azt is jelentheti, hogy a jobb kéz a hétköznapi dolgok elrendezésére, a bal mágikus cselekedetekre van fenntartva. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] [Ω]

JUHAR: (Szerkesztés alatt.) [Ω]

JUPITER: (latin: Iuppiter): Megjelenési formája az égbolton, mai tudásunk szerint, a Naprendszer legnagyobb bolygója, amely mintegy 399 nap alatt kerüli meg a Napot. Az asztrológiában a „Nagy Szerencsehozó” vagy „Jótevő”, akinek „nappali háza” a Nyilas csillagképben, „éjszakai háza” pedig a Halak csillagképében van. „Jupiter gyermekei”-ről azt tartják, hogy általában „joválisak”, jóindulatúak, barátságosak, jószívűek, negatív tulajdonságuk pedig a fennhéjázás és az önelégültség lehet. A Jupiter nappali bolygó; férfias, tápláló, boldogító, övé az 57-68 közötti életkor fölötti uralom, és ő felügyeli a vallást és a jogot. Színe a bíborvörös vagy a zöld, a drágakövek közül hozzá rendelt a smaragd, az ametiszt, a türkiz és a jáspis, továbbá a nemes szerpentin is mint ékkő. [Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)] A kései ókor alkímiájábantöbbnyire a sárgarezet vagy az elektrumot (» fémelnevezések)jelölte, de a korai középkorban és később már az ónt, és ez lehet az oka, hogy a "jovis" jelzővel ellátott kapcsolatokon praktikusan mindig az ónjellegűeket értették. Az » asztrológiábanő a "jótevő" » planéta, amit az „Isten azért helyeztet el a két káros csillag, Mars és Szaturnusz közé, hogy ezek gonoszságát csökkentse a jóságával... csupa hasznos és kiváló hatással vannak neki. A levegő kellemetes fényét okozza, nyáron enyhíti a hévséget, télvíz idején a hideget. Ugyancsak ő támasztja fel a kedvező szelet és a bőséget teremti az gyümölcsökben. Az növényeket, füveket és virágokat eleven növésre gerjeszti és kellemetesen illatoztatja. Gerjeszti az emberekben a belső eleven szellemeket és értelmességet meg méltóságot idéz elő. Mind ezeket a hatásokat az ő kedves sugárival küldi le a földre, ha a Martis és Saturni sugári meg nem akadályozzák ebben” [P. Martin CocheM: Mars]. Az asztrológia a Jupitert a csütörtökkel ("dies jovis";franciául "jeudi") hozza kapcsolatba, továbbá a bíbor vagy az ibolyakék színnel. A » drágakövek között pedig az ametiszttel és e zafírral. A Jupiter kormányozza a » zodiákus Halak (pisces) és Nyilas (sagittarius) jegyeit, az emberi testben a májat és a vért. Hatásait tekintve a Rák (cancer) jegyében "erőben", a Bak (capricornus) jegyében "romlásban" van. [Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)] [Ω]

A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z