Tarr Dániel
- Encyclopaedia of Hermetic Magic and Occultism -
1995.
A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z
A Mágikus Lexikon egy 1995-ös "projekt" és azóta formálódik nagy lassúsággal. Noha egyre több befejezett szócikket tartalmaz, sajnos sok a befejezetlen, hibás vagy hiányos szöveget tartalmazó bejegyzés is. Egyszer talán majd teljes formájában is elérhető lesz...
EGÉR: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
EGY: A számmisztikában az egész szimbóluma, amelyet gyakran Istennel, a Legfőbb Lénnyel, a világegyetemben mindennek az eredetével kapcsolnak össze. Azokat az embereket, akiknek uralkodó számuk az egyes, uralkodó és független természetű, riválisaikra féltékeny és céljukat szem előtt tartó személyiségeknek tartják. [Lásd még: Számmisztika]
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
EGYSZARVÚ: (latin unicornis) Az antik és a középkori szimbolikában jelentős szerephez jutott mondabeli állat, amely az ábrázolásokon többnyire mint fehér, páros ujjú patás, lósörényes szarvas jelenik meg, homlokán egyetlen csavart szarvval. Az orrszarvú szarvát potencianövelő szernek tartották, és nyilvánvaló a fallikus jellege. A nyugati szimbolika azonban az állat homlokából növeszti ki a szarvat, onnan, ahol a szellem honol, és ezáltal spiritualizálja az eredetileg szexuális szimbólumot. Az egyszarvú így éppen ellenkezőleg, a tisztaság és az erő jelképe lett. Gyakran esik szó az egyszarvú szarvának méregtelenítő hatásáról, és arról, hogy még porrá tört állapotban is képes a sebeket gyorsan begyógyítani. A kínai egyszarvú alig emlékeztet az Európában leírt állatra. Leginkább olyan szarvasféléhez szokták hasonlítani, amelynek testét pikkely borítja, ökörfarkot visel, és homlokából szőrrel burkolt szarv nő ki. A szelídség, a boldogság és az áldás – elsősorban a gyermekáldás (fiúgyermekek) – szimbóluma. Az » alkímiában az egyszarvú az ősesszenciák közül » Mercurius-t jelképezi, amely a » Sulphur-t képviselő » oroszlánnal egyesülve magasabb egységet hivatott létrehozni. [Vö. » Sulphur és » Mercurius]
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
ELEMEK: A középkori » alkímiában a testet öltött világegyetemet négy alapelemre osztották: Tűz, Levegő, Föld, Víz. E felosztás a kortárs mágikus hiedelmek fontos részét képezi. Az okkultisták a » tarot (tarokk) kártyacsomagot a következőképpen osztották fel: Kardok (Tűz); Pálcák (Levegő); Csészék (Víz); Pantagrammák (Föld). Isten szent nevét, a Tetragrammaton JHVH-t is négy részre osztják: J (Tűz); H (Víz); V (Levegő); H (Föld). A dr. John Dee és Edward Kelley által feltalált hénoki mágiában – melyet később Aleister Crowley használt – a négy alapelemnek négy istennevet adnak: Bitom (Tűz); Hcoma (Víz); Exarp (Levegő); Nanta (Föld). Az Arany Hajnal Hermetikus Rend által kifejlesztett mágikus rend hívei néha a hindu Tattva alapelemek jeleit használják, melyekhez az ötödik alapelem, a szellem kapcsolódik. Ezek a jelek a következők: Tejas, vörös egyenlő oldalú háromszög (Tűz); Apas, ezüst félhold (Víz); Vayu, kék kör (Levegő); Prithivi, sárga négyzet (Föld); Akasa, fekete tojás (Szellem).
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
ELEMEK: A hagyományos világképek rendező elvei; nincs közük a modern kémia és fizika mai elemek fogalmához, hanem az eligazodás és sok egymást átfedő megfelelési rendszer szimbólumai. Ezért hozzák őket gyakran kapcsolatba az égtájakkal és a színekkel. Közös vonásuk, hogy mai gondolkodásmódunk szerint különböző kategóriába tartozó fogalmak kerülnek együvé bennük. Az antik gondolkodás két alaptulajdonságot különböztetett meg: az aktivitást és a passzivitást (ami a kelet-ázsiai jin-jang fogalompárra emlékeztet), és ezekből származtatta egyrészt a „száraz” és „nedves”(aktív), másrészt a „hideg” és „meleg”(passzív) alapelveket. Ez utóbbiak kombinációiból adódnak a tulajdonképpeni elemek: a „száraz” és a „hideg” alkotja a földet, a „száraz” és a „meleg” a tüzet, a „nedves” és a „meleg” a levegőt, a „nedves” és a „hideg” a vizet. Az alkímia bonyolult képi világában a legnagyobb hangsúlyt a két őselv, a sulphur és mercurius kapta. E két „filozófiai elem” mellé Paracelsus (1493-1541) harmadikként a „sal” (só) elemet társította, hogy érvényre juthasson a „megfoghatóság”. Csak a természettudományok fejlődése vezetett el a felismeréshez, hogy ez a szimbolikus természetszemlélet nem hozható összhangba sem a kémiai, sem a fizikai tényekkel, és kizárólag elméletfilozófiai jelentősége van.
A fentiekkel összehasonlítva, figyelemre méltó a Kínában kialakított kelet- ázsiai világkép, amely a jin-jang őselvekből indul ki, és nem négy világtájat ismer, hanem a „közép” bevonásával, ötöt. E világkép elemei a víz, a fa, a tűz, a föld és a fém; a levegő nem tartozik közéjük. Az elemek tehát Ázsiában is a világ szimbolikus elrendezésének vezérfonalai, együtt az öt ismert bolygóval, az öt ízzel (sós, keserű, savanyú, csípős, édes), az üt állatfajtával (szőrös, tollas, pikkelyes, páncélos, csupasz) és a legfontosabb emberi szervekkel. Ezen az ötös rendszeren kívül használtak egy nyolcas csoportosítást is a kozmosz gondolati rendszerezésére (Lásd még: Ji- king, Nyolc Halhatatlan).
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
ELEMEK: A világmindenség alap-építőkövei, az arisztotelészi filozófiában a 4 ősminőség (stoicheia), ill. a belőlük levezetett szomata; ehhez járul mint ötödik az eszencia (innen van a "kvinteszencia") az inkommenzurábilis aether. A régi elemfogalom sok évszázadon át uralkodott, és nagyon sokára szakadt el tőle a természettudomány. Az asztrológiában a négy Elem a négy trigon szerint tagolt » zodiákus jegyeinek van alárendelve, éppígy kapcsolódnak a planéták és az angyalkarok például Agrippa von Nettesheimnélaz újplatonikus világfelfogáshoz. Ezért felel meg a Tűznek a Nap és a Mars (valamint a Seraphim, az "Erények" és az "Erők"), a Levegőnek a Jupiter és a Vénusz (a Cherubim), a Víznek a Szaturnusz és a Merkúr(az Arkangyalok és a "Megkoronázottak") és a Földnek az állócsillagok meg a Hold (az "Uraságok" és a "Fejedelmek"). A "Quadripartitum Hermetis" című hermetikusértekezésben [tkp. Liber Hermetis de XV stellis etc.] a következő megfelelések vannak felsorolva: Tűz (bolygó-Mars; szín-piros; vérmérséklet-kolerikus; íz-kaserű), Föld (bolygó-Szaturnusz; kék; melankolikus; savanyú); Levegő (bolygó - Jupiter; sárga; szangvinikus; édes); és Víz (bolygó-Vénusz; fehér; flegmatikus; sós). Cardanuscsak 3 Elemet fogad el. – Az alapépítő kövek egy másik, gyakran ugyancsak Elemekként jelölt fogalma Gebernevével van összefüggésben, s eszerint az összes anyag » sulphurból(kén) és » mercuriusból(higany) áll, különbözőképpen elrendezve és keverve. Ehhez csatolta Paracelsus3.alap építőkő gyanánt a » salt (só): a fában levő sulphur például elég, a mercurius elpárolog és a sal megmarad mint hamu. Ezt az elemfogalmat csak a 18, században tették ad acta, amikor Kunckel kísérleti úton megcáfolta, míg Robert Boyle(1622-91), a Sceptical Chemist [1661] szerzője, a kritikájával e tárgyban még nem ért el mélyreható hatást. Elemszimbólumok Salomo.A Szókratész előtti filozófia négy Elem-tana eredetével kapcsolatban [vö. K. A. Nowotny:Völkerkunde und europaische Geistesgeschichte, Mitteilungen der Anthropologische Geschichte in Wien (1965/XCV. 162. és a következő oldalak).]
AGRIPPA-NOWOTNY 1967; BIEDERMANN 1972
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
ELEMI SZELLEMEK: a középkori néphit szerint élő, de lélektelen lények, lakóhelyük a négy elem, de kapcsolatot létesíthetnek az emberekkel is. Az E. sz.-ben való hit előfordul -.Trithemiosnál, -.Agrippa von Nettesheimnél és mindenekelött- ~Paracelsusnál, aki "a legszebb könyvét" (Peuckert) szentelte nekik, a De nymphis, sVlPhis, pyymaeisetsalan>andribus-t. Számunkra ma még legismertebbek a mondákban szereplö víziszellemek (nimfák, sellők, vízitündérek, melozínák). A földben laknak a gnómok vagy pigmeik, a levayöben a szilfek, őket szilvánoknak, erdei emberkéknek is nevezték (-.incubus), a tűzben a szalamandrák. PliniusXl, cap.36 melléklete, ahol arról van szó, hogy e név amphibiuma, az egyetlen állat, amely élni képes a tűzben. (Ez utóbbi félreértelmezés. Plinius azt említi meg, hogya szalamandra. a legendák szerint "olyan hideg, mint a jég, puszta érintésével eloltja a tüzet... ha igaz volna, amit a mágusok állítanak - mondja - ....Róma már régen megtette volna ezt a kísérletet." - A szerk.); Benvenuto Cellini azt állítja az életrajzában, hogy látott egy efféle lényt.
Paracelsus szerint az E. sz. a káoszból származnak, és míg az ember abból a bizonyos négy elemből áll, ők csak egyből vannak megalkotva. Az a törekvésük, hogy házasságot kössenek az emberekkel, hogy veluk együtt vehessenek részt az Istennek az emberiséggel katátt szövetségében. Éles eszüket mindenekelőtt arra használják, hogy elnyerjék az emberek kegyét, mertcsak akkor jutnak lélekhez, ha megszeretik dket Paracelsus az E. sz.-et, amelyek közül a viziszellemek állnak az emberekhez legközelebb, a természeti világ Istentől rendelt védelmezőinek tekintette, tehát nem úgy, mint -.Tri(hemius, nem -·démonoknak, hanem inkább "az elemek virágai"-nak. Paracelsus nyomdokát követve több alkimista foglalkozott az E. sz.-kel, így például -.Crollius a Basilica chymicá-ban... Az vizekben vadnak az nimphák, undenae (hableányok), melosynae és erek monstráji vagy (atyjai az syrének, akik az vizekbenn uszkálnak. Az füldbenn az gnómok, lemurok vagy zörgősmanók, sylphek (különben az levegő szellemeket jelölik), montánok és zonnettik, az kiknek monstráji az pigmeik vagy hegybeli martök, az levegöbenn az umhratiles, silvyestres. saryri, az kiknek monstráji az gigantes vagy ódások. Aztúzbenn vagy az égbenn az vulkanales, pennates, salamandrae, superi, az kiknek monstrAli az zundelek." C. v. -. We//inyszerinta lilüDei (az Isten fiai, Genezis. 6.2) sem angyalok, hanem elemi lények, "nem oly szubtilisek, mint az angyalok, de nem is olyan durva az composrtiojuk, mint amilyen az ember testéé... ők persze nem tsak abból az meg nemengedett házasság. bál keletkeztek az vízözön idejében... nagy és hatalmas, söt híres em. berakat nemzettek: és ennél fogva mind az pogányság istenei, és mins az összes hősök, közövük Achilles, Romulus, Alexander etc., sb·, egész nemzetek, mint az hunok Pannóniában, tőlük származtak." Kissé változtatott formában megtaláljuk az E. sz.-et Jacques Gohory (Lec Suavius Solitarius; vó. ThorndikeV. 235. és a köv. o.-akatí Theophrasti Paracelsi plrilosophiae... conrpendiunr-óban is (15681. éppúgy a svéd Georg Stjernhelmnél (17. szazad): Peuckert.,az egyik utolsó pánzófusnak" tartja ót (1956), aki a svéd néphithez közelálló E. sz. démonológiálát ismerteti a Filosoliska fragment-ben. Az ismert szellemidéző könyvek tartalmaznak egyebek közt e lények megidézéséhez formulákat is. így például a Faustae!)isquisitionesés a De Occulta Philosophia (ól -Agrippa) ~spuriózus 4. könyve: pl. a .,Veniteveniteprincepspygmeorum! Én megidezlek téged. Unnaphaton király' stb, formulát, amely a gnómok inkantációja (megidezésel Peuckertt 956.138. és a köv. o. -Goethe Faustjában (Tanulószoba) az E. sz. a hagyománynak megfelelően vannak említve: .Salamam der soll glúhen. Undene sich winden, Sylphe verschwinden. Kobold sich muhen" (Sárközi Gy. fordításában: Szalamander izzon. / Unde
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
ELIAS ARTISTA: az » alkímiában Paracelsus nyomán gyakori név, amely az ótestamentumban csodatevőként szereplő és tüzes szekéren elevenen égbe ragadott Illés (EAjéhu) próféta személyére vonatkozik, akinek visszatéréséra Messiás elófutárakint várták a zsidók az exodus utáni időben (vö. G. Fohrer, Elias, 1957). -.Gioacchino da Fiore történelem elképzelésével kapcsolatban bukkan fel [például Crolliusnál] az a feltevés, hogy E. A. a Szentlélek korszakában fog majd visszatérni; egyező részletek találhatók Paracelsusban is (de tincturaphb tosophorum, IV), ahol arról van szó, hogy az alkimista titkos tanokat titokban kell tartani, "a Heliae Artistae eljöveteléig, minthogy azok nyilvánvalóan el vagynak rejtve". További alkimista utalások, amelyek az E. A.-ra vonatkoznak. Koppnál,úny. Hildesheim 1962, I/250. ésa köv. o.--.Glauber úgy vélte, hogy az Elias nevet betúfelcsereléssel (~temurahJ mzgikusan kell érteni és,.saliá"-nak kell olvasni, ezért olyan, még ismeretlen sókat fejez ki, amelyek sokat használnának az alkímiának és a -kémiátrianak a gyakorlatban. A "Sal mirabile Glauberi"-t később nemegyszer E. A.-val jelölték.-Az E. A. álneve mögé rejtőznek gyakran a rózsakeresztes írások szerzői. például ,. E. A. das is; Wohlmeintliches Urtheil von der neuen Bruderschaft R. C.'. 1619 Helvetius úgy alkalmazza az E. A.-t, mint egy képzelt beszélgetés
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
ELIXÍR: elixier is, az arab al-ichsri vagy el-eschir szóból származtatták, ami koveqelenL eredetes görög xérion = „száraz por”, a -kémiamában tágabb énelemóen minden olyan tolyekony orvosság, amely oldott anyagokat tartalmaz /-menstruumJ, a régi farmakológiában eszencük és emulziók gyújtóneve. Így hát a Zedler Lexnkon 1734/9. k., 867-96 hasábja nem kevesebb mint 154 külónbózó E.-t nevez meg Mynsicht (-Madathanus/ és --Crollius nyomán. Az E., .,E. vitae" vagy -"alkahest"is, szúkebb értelemben legendás oldószer, az ~a/klmiában az egyetemes orvosságot (panáceát) jelenti, amelyet a bölcsek kövéből állítanak e18, és gyakran úgy határozták meg, mint az alkimista törekvések tulajdonképpeni célját (amíg a fémek ~transzmutációja csak mellékmunka vagy parergon volt). -.Paracelsus "Tincsura physicá°-nak is nevezte az E.4 (Oe natura rerum/, és Úgy írta le, hogy az"universal is valami, ami el emészt minden kórságokaL.. Az dozisa kicsi, de az hatássa roppant nagy. Ezért kúráltam meg vele bllpoklosságot, frantzuz kórságot [luesz], vízkórt, nyavatatörést, kólikát, hályogot ugyanúgy bórfarkast, rákot, daganatot, sipolyt és mindenféle belső bajt..." (-azoth).
A De wübusmembrorum c. írásában Paracelsus azt mondja az "alkahest"-ról, hogyfóként a májra fejt ki erős hatást és nemcsak megerősíti az embert, de meg is óvja a betegségektóL Erről az általános gyógyszerről írja késóó6 főleg J. B. van Helmont, hogy valóságos csodás er, tüzesvíznek és pokolvíznek nevezi. Ez "minden sók közt a legáldásosebb", és csak az Isten árulhatja el elóállltésa titkát. D'Espagnetarról tájékoztat, hogy állítólag pirosföldet (azaz a-.bólcsekkó vét, vö~Boyle) kell összekeverni levegővel és vízzel, s készíteni ebből egy olyan fémes pasztát, "mint a vaj"'. "Tégy hozzá másfél rész tüzet és tedd ezt egy gondosan lezárt edénybe, add neki a [-] digesztióhoz valóelsófokozatú tüzet Készítsd el aztán az elemek eKtractumát megfelel8 túzfokon, amíg az anyagok tömény földdé nem redukálódnak. Az egész olyan lesz, mint valami ragyogó vörös kó, és azzal kész. Tedd öntőfazékban erőtlen túz fölé, és nedvesítsd meg ezt az ó piros olajávahcsepprólcseppre,addigamígfüstölgésnélkülfolyékonynemlesz. Ne félj attól, hogy a mercuriusod elpárolog; a föld sóváran issza fel a nedvességet, mert ez felel meg a természetének. Ezzel az E.-t elkészitetted. Adj hálát az Istennek a kedvezéséért, hogy lehetővé tette ezt neked, használd fel az 6 dicsőségére is őrizd meg a titkot." - -.Glaubeia nátriumszulfátban látta az E.-L és csak Kunkelnyilatkozott kételkedően az efféle egyetemes orvosság lehetőségéről. "Azt mondják egyesek, hogy a neve (alkahest)'alkali est'-et lelem mások azt állítják, hogy a német'All-GeisC-bál (univerzális szellem) vagy'all ist'U61 (ez minden) származik. De én azt hiszem, hogy nincs ilyen oldószer, és ezt én igazi nevén nevezem: az egesz koholmány."-Az öregedést megakadályozó E.-rel kapcsolatos feltételezések eredeteta mho~ lógiai elképzelésekben (az istenek eledele a nektár és ambrózia) lehet megtalálni, Amrita, az indus mondák istenitala, tiszta vízből, „folyékony aranyból" és feloldott drágakövekből áll. -.Kleopátra, a ptolemaloszi királynő borban feloldott gyöngyökből készíttetett egy ugyanilyen E.-t magának. (Suefonius; Caligula 37).
Döbereinerazt írja az Ersch-Gruber Enciklopédiában, 33. k. 377. o. (úny. Graz 1971 ), hogy .,ezt az orvosságfogalmat az ú1a66 korban (azaz a 19, század első felében) erősen beszőkítették, amikor is az elitín sokan a tinktúrák közé számították". Csak azáltal különböztették meg, hogy ar. utóbbiak nem világosak, hanem Botétek, és némelkor nem átlátszóak. A keresztény allegórika gyakran az E.-rel helyettesíti az oltáriszentséget (az apokrif Tamás'-iratokban az úrvacsora .,pharmacum vitae'), amely örökéletben részesítheti a hívót.
GRIMM 19b3; SELIGMANN l9ba; SPDNDA 1941; ZEDLER 1901-04
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
ELSŐ REND: Az Arany Hajnal Hermetikus Rendben, az Élet Fájának közepén található Tiferetet megelőző öt beavatási fokozat közös neve. A fokozatok a következők: Neofita (ezt a fokozatok nem rendelik az Élet Fájához), Zelator (Malkhut), Theoricus (Jeszod), Practicus (Hod) és Philosophus (Necah).
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
EMBERI JEGYEK: Az asztrológiában a zodiákus azon jegyei, melyek motívumai emberi alakot ábrázolnak: Gemini (Ikrek), Virgo (Szűz) és Aquarius (Vízöntő). Néha ide sorolják a Sagittariust (Nyilas) is.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
ERDEI FENYŐ: (Szerkesztés alatt.)
[Ω] |
ERŐ: A » Tarokkban (» tarot) a Major Arcana lapja, amely egy oroszlán álkapcsába néző nőt ábrázol. A kártya az intuíció nyers állati erő feletti diadalát szimbolizálja: a lélek magasabb rendű aspektusainak (Nesama és Ruach) győzelmét jelképezi az alacsonyabb rendű vagy állati lélekkel (Nefes) szemben. A nyugati mágiában, amely a tarokk (tarot) Major Arcana ösvényeit az Élet Fájának tíz szefirájával társítja, az Erő ösvénye köti össze a Gavurát és a Heszedet. Mint a psziché stabilizáló erejét, az erőt összekapcsolják a spirituális megerősödéssel is, mely a feneketlen mélységen keresztülvezető belső utazáshoz szükséges.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
» Lásd még: Tarot Analógiák : Az Erő . (The Strength)
[Ω] |
EXORCISTA: exorcista (lat., a gör. exorkisztész szóból), ördögűző: az a személy, akinek hatalma van az →ördög felett és szavára a gonosz léleknek el kell hagynia a →megszállottat. - 1. A Szentírásban „az ~” Jézus, aki a mennyek országának eljövetele jeleként űzte az ördögöt (Mt 12,28), s átadta ezt a hatalmat ap-ainak (Mt 10,8), akik ezáltal ~k is lettek. Jézus ezt a hatalmat megígérte a benne hívőknek is (Mk 16,17). - Jézus perében Kaifás ~ként lépett föl, amikor esküvel kényszerítette az élő Istenre, hogy vallja meg, Isten Fia-e? (Mt 26,63) Szt Pál is tett csodát mint ~, s vele kapcsolatban szerepel 7 vándor ~, Szkéva zsidó főpap fiai, akik Jézus nevét varázsigeként, mágikus formulaként használva próbálták a démonokat kiűzni, de nem sikerült nekik (ApCsel 19,13-16). - 2. Az ősegyházban a 3. sz: a →kisebb rendek között a 3. az ostiarius és a lector után. Feladata főként a katekumenok előkészítése és a segédkezés a keresztelésnél. Később az ~ mint önálló tisztség megszűnt. - A hatályos jog szerint a papszentelés magában foglalja az ~ hatalmát, gyakorlása azonban, az →ördögűzés a helyi ordinárius kifejezett engedélyéhez van kötve (1172). ** BL:1368.
[Magyar Katolikus Lexikon . (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2009)]
[Ω] |
EXORCIZMUS: a sátán vagy a démonok előzése az Isten segitségevel ' Josephus Flaviusnagyon pontosan leír egyzsidó E.-t a Zsidóre9isé. gek című művében (I, c. 22). (J. Flavius ludeikéArkhaiologia--lau~ címen Antiovitates ludaeorum- múvérál van szó, melyet mnyyaml Azsiddk története címen jelentettek meg, 1966-ban.-A szerk.) "Jé. magam láttam, hogy... egy baonyos Eleazár, hogyan segített szeren. csés módon sok olyan emberen, akiket megszálltak a rossz szellemek. Vespasianus és a fia Tnus, valamint az egész római hadsereg színe előtt.. Pecsétgyúrút helyezett a megszállott orrára vagy ennek töve. be, a gyűrű pecsétjébe egy bizonyos gyökér volt belefoglalva, amelynek erelht, hatását és használatát [~] Salamon részletesen megírta... mire a szegény ember azonnal a földre rogyott; akkor Eleazár megidezte az ördogöt, hogy hordta el onnan magát és ne térjen vissza soha Eközben Eleazár Salamon nevét mondta fennhangon, és e királytól alkotott és előirt idézóformulákat szavalt.. es megidézte az ördogo:, aki eltávozott az emberből, mert annak, hogy a szerencsétlen embert egészen elhagyta, egy (vízzel teli) mosdótál fellökésével adta tárharc jelét a nézák szeme láttára." A korai kereszténység a kései ókori pogányságtól vette át a megsz511ottak gyógyítására és a gonosz hatalmak varázsának meg tórésire alkalmas rítust, ésennek az Ujtestamem rum ismetelten hangot ad. A 3. századig az exorcisták az egyházi hivatalnokok külön osztályát képezték, ma ezt a fokozatot minden katoh. kus pap eléri a 3 .,alsóbb egyházirend" felvételekor. A gyakorlatban a: E.-hoz, mint a -megszállottság gyógyítósára alkalmas rítushoz, pús. pöki engedély szükséges, amelyet a püspök csak "bebizonyított dE. moni megszállottság" esetén ad meg, ezáltal érvényét isvesztetteau exorcista rendfokozat, mint olyan (vö. A. Rodewyk: Die dámonische Besessenheit in der Sicht des Rituale Romapum. 1963). Érdekes hogy Luther átvette a Kis katekizmusa számára az E.-L valamint ar ..abrenunciatió"-t (az ördög ellentmondását), a reformátusok viszom elutasították. En pedig a szigorú lutheránusok tekintették "kryptocalvinizmus"-nak, ami heves vitákra adott alkalmat. -.Górres-ben (úny. 1960) lomos szerepe van az E.-nak, mint lelki gyógyeszköznek a sokrétű megszállottság-fenomének leküzdésében. Ilyesmihez az úlaót időkben is folyamodtak, ha ..okkult" jelenségek fordultak eló valaho.. Hírneves tekintélynek számított e téren egyebek közt a 17. század'. NicolausBlumleJ von Dohna, később a briegi szuperintendáns Szileziában, és Maximilian von Eynatten, a teológia licenc~áwsa es antwerpeni kanonok (meyhalt 1631-ben ), a Manusle Exorcismorum (1619, 1626) szerzője. Ebben nemcsak a beteg háziállatok gyógyítására ajánlotta az E.-t, hanem a férjek impotenciája ellen is.
Az Exorcizmus-formulák egyik legismertebb gyűjteménye Girolamo -Mengótól való. A középkori kéziratok gyakran képekkel ábrázolták az E.-t például ahogy a rossz szellem eltávozik egy megszállottból az osztrák Nemzeti Könyvtár krumai kódewénekProkopius-legendájában (a 14 század közepe).-A modern pszichológusok lehetőséget látnak az E gyakorlatában arra, hogy a magét megszállottnak érző egyén pszichéjét szugyesztibs hatással befoly5svlhassók l"uefsenbeck). .Cvlletiones Cassiani. A kései ókortól az Glkor kezdetéig tenn5116 exorcista ritu5lAl legalaposabban Franzébrózolja, 1960, II. k. 514-615, o.-Az utolsó híres exorcista Johann Josuph Ga.vsner vorarlbergi pap volt (1722-79), "az egyhAzlba plántált Mesmer", akinek azt lrt5k a javára, hogy százszámra gyógy(tutta a meysz511ottakat. - Vö. egyházi állúsfoglalásként: L. Monden: Theoloyie des Wondersl Freiburg 1961, 157. o., 93. lábj. (bibliográfia), 156- 162. o.
FRAN11960; GnRNf-51969; FIUELSENBff.K 1959; KRUMAUFR öILOERKOpEx 1967;zsoLER 1961-64
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
Lásd még: » Ördögűzés.
[Ω] |
EXU: A mágia macumba istene, Isten és az emberek ő játsza a fő közvetítő szerepét.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
EVOKÁCIÓ: (latin evocatio „megidézés”), eredetileg az evocatio sacrorum értelmében alkalmazták, azaz a rómaiaknál szokásos volt egy bizonyos ostromlott város védőisteneinek kihívása, hogy annak lakói ne számíthassanak természetfölötti segítségre. Az isteneket bizonyos ceremóniákkal arra szólították fel, hogy költözzenek új otthonukba, Rómába. Macrobius örökítette meg (Saturnalium III, 9) a formulát /si deus, si dea es...J. Vó. G. Rnhde; Studien und lnterpretationen, 1963. - A mágiában E.-a többnyire a szellemek E.-ját (evocatio manium, mortuorumJ evtették, azt a rituális -raolvasasi módot, ahogy megidéztek -.démonokat, halotti szellemeket (nekromancia). -.elemi szellemeket vagy magasabb lényeket ~angyali .-.intelligencia és démoniumJ, és ezért szokványosak voltak a conjuratio/ és incantatio kifejezések is. Az egyik legfontosabb forrása ennek a -Picatrix című hírhedt hellenista-orientalista alapokra épült varázskönyv volt, amelyet Agrippa von Nettesheim folyvást forgatott: Egészen különös érdekességűek azok a [Picatrix-]fejezetek, ahol a bolygók pneumájának (rúháníjún) lehúzásaróla van szó, miközben eljut e lények epifániáihoz (420. o.)... A megidézésre meglelenö szellemek alakját és attribútumait alaposan ismerteti... Mint pentakulum a n,egidézö védelmét Ivásjelek (-karakterek), geometriai figurák, a Szentírás ás az istennevek alapján készített képek szolgálják... Közben fehér ruhát viselnek hegyes fehérsüveggel. A varázskör, amelyben lehet egy pentakulummal elzárt ajtó, védi a meg idéz öt" [Nowotny-Agrippa 1967. 457. o., a De Occuita Philosophia spuriázus 4. könyvének ismertetése).Olykor arról is tettek említést, hogy az evokált asztrál-lények láthatatlanul azért jelen lehetnek, ha nem is slkerültelérni semmilyen (bizonyára autoszuggesztióval provokált vagy önhipnózissal elbidézett) epifániát. E törekvések történelmi gyökere valószínűleg a ~szabGOk csillagkultusza, amelynek nyomai fennmaradtak a Picatrixóan (vö. ~lüstolések). A szakirodalom gyakran emlegeti egy E. tragikus kimenetelét, amikor is az Arbatel címú varázskönyv útmutatását követve 1715 karácsony estéjén Jéna mellett megöltek valakit (bizonyára a füstben szúrták le: Cavendish 1967, 284. és a köv. o) l'o Francis King:Ritual Magic in England (London 1970.)]
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
EZERJÓFŰ: boszorkányfű is, regés növény, amelynek varázsereje kinyitja a lakatokat. Már Plinius [Historiae Naturalis X, 40; XXV, 14] tájékoztat arról, ugyanúgy, ahogy számos német népmonda, hogy úgy szerezhetünk Ezerjófüvet, ha beszögezzük egy harkály odúját; ez egy "bizonyos növényt” hoz akkor és a zárólap felé tartja, de nyomban le is pottyantja azt és fel lehet venni a földről. Hasonlóan tájékoztat, de a búbos bankával kapcsolatban, Claudius Aelianus(kb. 170-235), s bizonyára az ő nyomában jár Albertus Magnusis. A Zedler Lexikonban[1743/38. k.] az "Ezerjófű" (Spreng-Wurtzel) címszónál azt a megjegyzést találjuk, hogy ez az a "fű, amit a kincsásók használnak a csalásaikhoz”, egyesek nézete szerint csak akkor lehet ilyet találni, ha előbb "egy körbe letett pénz summával a szellemeket" megidézik. "Svédországban gyakran nő, és ha a lovak a patkójukkal rá taposnak, ennek le kell róluk pattanni." A lexikonban áll még az is, hogy a hollók és a fecskék, "ha keményre főzzük a tojásaikat, e fűvel ők azokat megint puhává teszik. Aki tehát ilyen füvet szeretne magának, csak egy piros vagy fehér kendőt tegyen egy fa alá; majd rá pottyantják arraazt a madarak, ha eleget fel használtak belőle." Ugyanúgy, mint az Ezerjófű esetében, kincset talál az, aki karácsony éjszakáján bizonyos ceremóniákkal harasztmagot ás ki. – Nem lehet tisztázni, hogy melyik növényt kell érteni ezen az Ezerjófüvön. Marzell az erősfűre (dictamnus albus) vagy a Salamonpecsétjére (polygonatum officinale) gondol.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
EZÜST: A Víz alapelemmel és a holddal társított fém. A nyugati mágiában és a Tattvákban a hold szimbóluma egy ezüst félhold.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
EZÜST: Az aranyhoz hasonlóan nemesfém, amelyet a Holddal vagy a holdistenségekkel szokás kapcsolatba hozni. Általában kevesebbre becsülik, mint az aranyat. Alkimista szövegekben az ezüst elnevezés helyett Lunát, a holdistennőt említik. Nemesfémként – mivel kevésbé értékes, mint az arany – a polgári jólét jelképe. Gyakorta használták fogadalmi tárgyak alapanyagául.
[Biedermann, Hans – Szimbólum Lexikon . (Corvina, 1996)]
[Ω] |
ÉGI HARMAT: (latinul ros coelestis) Az » alkímiában a „merkuriális elv” [» mercurius] és a természetbeli illanó és szellemi dolgok gyakori fedőneve. A Mutus liber szerint a » materia prima egyenlő az Égi Harmattal, s ugyanakkor egy kép azt is megmutatja, hogyan gyűjtik össze a harmatot és a "soror mysticá"-jukat az adeptusok, amelyből aztán a » bölcsek köve készül. „Ha aranylevélkéket hintünk a májusi harmatra”, állítja a Zedler Lexikon [1745/43. k. (435-37 hasáb)], „akkor azoknak digesztio által fel kell oldódniuk. Ha a' harmatot szűrőn keresztül folyatják, akkor egy olyan fehér anyag, mint a' hó ülepedik le az aljára, ami a szívet különösen erősíti. Mathesius a Sarepta Concion III-ban azt állítja, hogy ha egyszer-kétszer benedvesítünk egy dukátot májusi harmattal vagy esővízzel, és aztán a napon megszárítjuk, vagy eldugjuk a föld alá, annak ettől nagyobb súlya lesz... Egyesek a harmatból és a mannából kitűnő » menstruumot készítenek, hogy aranyat és koralltinktúrát vonjanak ki vele." A "Ketmia vere" azt írja a Compass der Weisen-ban [A bölcsek iránytűje, (Berlin 1782.)], hogy a „májusi harmat igazán csodálatra méltó valami, amely meg van termékenyítve a természet általános sójával és attól mind összetételében, mind oldatában általánosan hatékony... ezek az eszenciák a laza és folyékony burokban semennyire se terjeszkednek ki egymásból. úgyhogy elég nehéz az ilyesmit összegyűjteni" (167-168. old.). Nagyon gyakran úgy látszik legalábbis, hogy az Égi Harmatot nem úgy fogták tel, mint magát a harmatot, hanem mint moszatkocsonyát, a népi elnevezésű » csillagtisztulást értve ez alatt. – A vallási szimbolikában gyakran Égi Harmat helyettesíti a Szentlélek kegyelmi adományát, amelytől minden, ami el van aszva, megelevenül és üde lesz.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
ÉGTÁJ, NÉGY: A nyugati » mágia szertartásai során a négy égtájat a négy arkangyallal szimbolizálják: Raphaél (Kelet), Mikhaél (Dél), Gabriél (Nyugat) és Uriél (Észak), amelyek a négy alapelemhez (Levegő, Tűz, Víz, Föld) kapcsolódnak. A Honorius grimoire-ja című műben a négy égtájhoz négy démont is rendelnek: Magoa (Kelet), Egym (Dél), Baymon (Nyugat) és Amaymon (Észak).
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
ÉLETFA: (héberül Otz Chiim) Sokszoros szimbólum a Kabbalában. A fa szférából vagy szefirából áll – a misztikus hagyomány szerint ezeken keresztül jött létre a világ. A szefirák három oszlopban sorakoznak, melyek élén a felségesek (Keter, Hokhma és Biná) állnak: együtt azt a folyamatot szimbolizálják, melyek során a Végtelen Fény Ájin Szof Ór manifesztálódik a világegyetemben. A felségesek alatt a „teremtés hét napja” található: Heszed, Gevurá, Tiferet, Necah, Hod, Jeszod és Malkuth. Az Élet Fája egészében az archetipikus ember, Adam Kadmon szimbóluma is, a szefirák pedig hasonló szerepet töltenek be, mint a jógában a csakrák. Az önismeret misztikus ösvénye magában foglalja az emberi lét összes szintjének újrafelfedezését a Malkuthtól (a fizikai valóságtól) a végtelen forrásig. Ezen elképzelésből kiindulva a középkori kabbalisták az Élet Fáját a lélek három részére osztották föl: Nefes (állati lélek) a Jaszod szefirának, Ruach (középső lélek) a Hodtól a Heszedig levő szefiráknak, Neschamah (spirituális lélek) pedig a felségeseknek, különösen Binának felel meg.
A nyugati mágia művelői, akik az Élet Fáját tíz szefirára osztják, néha megkülönböztetik a mágikus ösvényt (amely magában foglalja mind a tíz szefirát) a középső oszlop misztikus ösvényétől, amely a Malkuthtól a Jeszodon és a Tifereten keresztül emelkedik a Keterig a fa a középső oszlopa mentén. Az okkultisták a tarokk (tarot) Major Arcana huszonkét lapját is a tíz szefirát összekötő ösvénnyel azonosítják; a Kabbalával foglalkozó tudósok azonban nem fogadják el ezt az elképzelést.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
» Lásd még: Bevezetés a Kabbalába . (Introduction to Kabbalah). & Tarr Dániel : Teremtés a zsidó ezotériában . (The Concept of Creation in the Kabbalah).
[Ω] |
ÉRVÁGÓ EMBERKE: túróemberke, a korábbi évszázadokban gyakori nyomtatott ábra, amely az asztrológiai tan értelmében felvilágosítást adott azokról a -megfelelésekről, hogy az érvágás (phlobotomia)melyik fajtájára a zodiákus melyik jegyében van szükség. Ha eret vágtak, ki kellett nyírtani egy eret, és a tönkre ment vagy á fölöslegessé lett vért le Csapolni, és az ereknek levegőt csinálni" [Zedler Lexikon, 1732]. Az érvágáshoz mindig behatóan figyelembe vették a Hold helyzetét azokban az állatövi jegyekben, amelyekben veszélyesnek számított, hagy lehetőleg akkor vágjanak eret, amikor a Hold olyan jegyben állt, amely alá a vágandó testrész volt rendelve... Ezeket a szabályokat széltében-hosszában meg lehetett találni az ún. érvágási cédulákon, amelyek egylapos nyomatként ezerszámra forogtak közkézen a nép között, később pedig a kalendáriumokban és a praktikákban (H. A. Strauss 1926. 83-84. o.). A 19. évszázadig többnyire egylapos nyomat formájában terjesztett E. e. segített a falusi borbélyoknak ás kovácsoknak abban, hogy a legjobbkor és biztosan végezhessék el a phlebotomiát az állatövi jegyeknek alárendelt szervek szerint Ha pl. a Nap a Kos jegyében haladt, akkor az érvágás nem volt ajánlatos, mert mind a kend a fejet uralja és ezért fejfájásokat okozhattak.
Ókori szövegek (például Maniliusé,Tiberius kortársáé) jelzik, hagy már akkoriban is ismertek a későbbi E. e.-hez hasonló figurákat. „A Kos védi a fejet, a nyakat a Bika, a karok. fényes Ikrek, a ti uralmatok alá vetik magukat a vállék az Oroszlánhoz tartoznak, a Ráknak a mell engedelmes..."stb. Hasonlót mond a Corpus hermeticum "A makrokozmosz rendelkezik a zodiákus 1 2 jegyével és az ember is éppúgy rendelkezik velük: a fajétól, a Kostól a lábáig, amely a Halaknak felel meg". A "csillaghitűek, ha eret vágtak, ha halat nyírtak, ha körmöt vágtak, ha purgáltak, ha a gyereket elválasztották stb. pontosan igazodtak a holdfázishoz és kedvező csillagaik konstellációjához" (Stemplinger t 948, 202. o.) Vö. ~latromatematika. A középkori kéziratok nemegyszer ábrázolják az „állatövi emberkét", az E. e. elődjét (az ábrákat lásd MacNeice 1965, 12J. o., Rosenberg1949, IV. tábla); vö. J. M. Knapp: 7ierkreismann undAderlassmann (Az állatövi emberke és az érvágó emberke) is. Valamint Ciba-ZeitschrilL Basel 1953, 758. és a köv. o. A Castiglioni: Der Aderlass (Az érvágás) uo.; 7 954, Nr. 66.
[Biedermann, Hans – A mágikus művészetek zseblexikona . (Kentaur, Budapest, 1973, 1989)]
[Ω] |
ÉSZAK: A nyugati ceremoniális mágiában a Föld alapelemmel társított égtáj, melyet Uriél arkangyal ural. [Lásd még: » Égtáj(ak)]
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
ÉSZAKI JEGYEK: Az asztrológiában a kostól (Aries) a szűzig (Virgo) terjedő zodiákus jegyek. [Lásd még: Domináns jegyek]
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
ÉSZAKPONT: Az asztrológiában a negyedik ház imum coelije vagy házcsúcsa. A horoszkóp alján helyezkedik el.
[Drury, Nevill – A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . (Elektra, 1985, 1992)]
[Ω] |
A | B | C | D | E | F | G | H | I | J | K | L | M | N | O | P | Q | R | S | T | U | V | Z
| |
Kérlek támogasd a Hermetikus Könyvtárat!
(Please support the Hermetic Magic Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
|
|
|
| |
| [« vissza ] |
|
[ előre »] |
|
