Tarr Dániel
Angyali hierarchia
- Hierarchy of Angels -
2007.
Az angyalok az zsidó, a zoroasztriánus (perzsa), valamint a keresztény és az iszlám hitvilágban szerepelnek, de vannak előzményeik a pogány hitekben is. A Biblia szerint az angyalok szolgáló szellemi lények, akiket Isten arra teremtett, hogy az ő akaratának engedelmeskedjenek. Az Úr angyalainak feladata: Isten dicsérete és imádata, parancsolatainak végrehajtása, isteni üzenetek továbbítása, hívő emberek szolgálata, különösen a gyermekek képviselete, védelme. Közreműködnek Isten terveinek és ígéreteinek megvalósításában (például a megváltás hirdetése, az ellenséges erők ellen való harc Isten népének oldalán, Isten ítéletének végrehajtása).
|
A Biblia szerint az angyalok teremtett, de a jövőt tekintve örökké létező, megsemmisíthetetlen, természetfölötti, szellemi lények, akik Istenhez és az emberekhez hasonlóan személyiséggel, vagyis intelligenciával, a beszédre való képességgel, érzelmekkel, akarattal és öntudattal rendelkeznek; szellemi testük van, képesek testben megjelenni a földi szférában, és így részt venni földi eseményekben. Az angyalokkal foglalkozó keresztény teológiai diszciplína, az angelológia szerint az angyaloknak nincs nemük, a zsidó hagyomány viszont hímneműeknek tartja őket.
A Bibliában az angyalok Isten küldöttei. Számuk meghaladhatja a százmilliót, ám a pontos adatot a Biblia nem közli velünk. A Biblia szerint az angyalok Isten teremtményei, de semmiféle megkülönbeztetett tiszteletet nem igényelnek. Az angyalok azonban erejükre és hatalmukra nézve magasabbrendűek az embernél.
Vannak jó, illetve gonosz angyalok; életterüket tekintve pedig a menny és az ég különböző szintjein kívül a Föld felszínén és a Föld mélyében is megtalálhatók. A jó angyalok Isten akaratát adják hírül az embereknek és segítenek rajtuk. Maga a Sátán is angyal volt, de fellázadt Isten ellen, emiatt egy mennyei háború veszteseként letaszíttatott a mennyből.
Az angyalok általános állapotukban az emberek számára láthatatlan szellemi lények. A Biblia ugyanakkor rengeteg olyan eseményről számol be, amikor kiléptek ebből az elrejtettségből, és valamilyen formában megmutatkoztak embereknek (epifánia: megjelenés, „felbukkanás”). Ez többféleképpen történhet: megmutathatja magát az angyal abban a szellemi dicsőségben és erőben, amely valóságosan sajátja; vagy kiüresítheti magát ebből, és egészen összetéveszthető módon emberként is megjelenhet. Válhat széllé vagy tűzzé is.
|
Az angyalok héber és arám megnevezése מַלְאָךָ malách (magyrul még maleach), amely hírnököt, hírvivőt, követet, küldöttet jelent magyarul. Ez a szó összesen 213 alkalommal fordul elő az Ószövetségben (Angyalok jelennek meg Ábrahám előtt, hogy fia születését megjövendöljék, akárcsak Lótnál, hogy kimentsék Szodomából, Az Újszövetség szerint Jézus születésekor angyalok jelennek meg a pásztoroknak). Ugyanez görögül αγγελος, angelosz (hírnök), latinul angelus.
A Szentírás három főangyal nevét nyilatkoztatja ki: Michaél (Mihály - jelentése: „Ki olyan, mint Isten?”), Gabriél (Gábriel - jelentése: „Isten hőse”). Ide sorolják még Lucifer-t (Hélél ben Sáchárt - jelentése: „Ragyogó / Fénylő / Dicsérő, Hajnal fia”). Ezt a héber nevet (Ézs 14:12) fordították le a Szeptuaginta készítői Heószforosznak, azaz Hajnalcsillagnak, ennek latin fordítása pedig a Lucifer név (mindkettő Fényhordozót jelent). Lucifer lázadása és bukása után új nevet kapott: Sátán, görögül Diabolosz. A Biblia utal arra, hogy az angyalok egyharmadát rántotta magával a lázadásba. Lucifer helyére lép később Rafaél (Rafael). Megjegyzendő, hogy Rafael arkangyal Tóbiás könyvében szerepel, mely nem szerepel a zsidó illetve protestáns kánonban.
Az angyali világot, a mennyországot, először a perzsák kezdték hierarchikusnak tekinteni. Az angyaloknak van egy égi hierarchiájuk, vagy szent rendjük, melyet előszőr Pszeudo-Dionüsziosz Areopagitész jegyzett le, még az vagy században. Ő tisztázta végül az angyalok rendjét, és végül kilenc rendjüket írta le, amely három csoportra, triádra, vagy szférára osztható:
Az első triád angyalai
Az első szféra Angyalai állnak legközelebb Istenhez, s mennyei tanácsadóként szolgálnak:
Ők a Szeráfok, Kerubok és Trónusok. Az első triádban lévő angyalok rendjei – az asztrálsík legmagasabb szintjén működve – mindig Isten mellett vannak, és „Isten hűséges angyalaiként” ismeretesek. Ők soha nem jönnek le a földre, birtokolják az istenséggel és annak belső működésével, megnyilvánulásaival kapcsolatos legmélyebb tudást. A tiszta gondolatokon keresztül nyilvánítják ki az energiát.
I. A Szeráfok
A Szeráfok (a héber szaraf, 'égni szóból' - héber: Seraphim) hatszárnyú szent angyalok, az Úr trónusának őrzői (Iz 6). Az Ószövetségben csak Iz meghívási látomásában szerepelnek (6,1-8). Hat szárnyuk közül kettővel az arcukat, kettővel a lábukat takarják be, kettővel repülnek és a „Szent! Szent! Szent!” dicsőítést éneklik. Ikonográfiai ábrázolásuk a keresztény művészetben a megdicsőült és az ítélő Krisztus képéhez kapcsolódik (Lásd pl: Velence, S. Marco keresztelőkápolnája, 13. sz.). Képük gyakran fölcserélhető a kerubokéval, mert sok szemmel vagy keréken állva is ábrázolják őket.
A szeráfok a legfelső Angyalcsoport, így legközelebb állnak Istenhez. Isten trónját körülvéve különböző hangokkal és a szférák zenéjével dolgoznak. Egyfolytában Istent dicsőítik s így a hangok segítségével egyensúlyban tartják a bolygók mozgását és a mennyeket.
Az Ótestamentumban lángoló teremtményekként írják le őket, mert ők a szeretet Angyalai, és lángolnak a szeretettől
A „szeráf” szó, lángolást jelent. A szeráfok Istenhez legközelebb álló angyalok, fő feladatuk Isten trónjának körül vétele. Ők a tiszta szeretet, a fény és a tűz angyalai, és vigyáznak arra, hogy semmiféle ártó energia ne juthasson át rajtuk az istenséghez. Körülveszik az istenséget, hogy biztosítsák folyamatos létezését, felénk árasztják az energiát, s ez által haladhatunk mi is utainkon. Szüntelenül mozgásban vannak, cselekednek, munkálkodnak.
A szeráfok a tökéletes fény lényei, akik olyan ragyogóan fénylenek, hogy csak kevés ember tekinthet rájuk.
Ezek az angyalok isteni szeretettel és körülményekkel dolgoznak. Senki sem mehet oda hozzájuk az asztrális síkon, kizárólag meghívás által találkozhatunk velük. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem figyelnek ránk, és nem hajlandóak együttműködni velük. Beszélhetünk hozzájuk, kérhetjük segítségüket, de sohasem láthatjuk őket! Ők a szeretet, a fény és a tűz angyalai. |
|
II. A Kerubok
|
A Kerubok (héber: Cherubim) az első triád második csoportjának angyalai. Isten akaratát közvetítik minden síkon, azaz a mennyek krónikusai. Ők a bölcsesség angyalai, és a mennyek küszöbének őrei is, valamint a Frigyláda őrzőiként is ábrázolták őket. A Kerubok a Napból, a Holdból és a csillagokból sugárzó fény őrzői, nevük pedig imádkozót vagy bölcsességet jelent.
A „kerub” szó jelentése: „akik imádkoznak”, vagy „akik közbenjárnak”. Készek arra, hogy védelmet nyújtsanak, és tudást adjanak át számunkra, de csak akkor, amikor mi is készek vagyunk elfogadni azt.
Sokan félig embernek, félig állatnak látták őket, állítólag ragyogóbbak, mint az összes többi angyal. A kerubok eredetileg egyáltalán nem angyalok voltak, de idővel bejutottak a mennyei szférába. Személyes őrangyalként is tevékenykedhetnek.
A kerubok a →Paradicsom és a →frigyláda őrei, a →szeráfokkal együtt Isten közvetlen környezetét alkotják, Istent kísérik. Eredetileg nem angyalok, de a zsidó apologetika nyomán →angyaloknak tekintették őket, mégpedig olyanoknak, mint akik az angyalok rendjében a legmagasabban állnak. Így vette át őket a keresztény hagyomány. Az héb. kerub szó vsz. az akkád karabu, 'áldani' igével (ennek igenévi származékával: karibu) függ össze; a szó Mezopotámiában másodrangú istenséget jelölt. |
Az Ószövetségben Isten azért állította a kerubokat az Édentől keletre, hogy őrizzék az →élet fájához vezető utat (Ter 3,24; vö. Ez 28,14.16). Ezekiel próféta látomásában 4 szárnyú és 4 arcú lények (1 ember-, 1 oroszlán-, 1 bika-, 1 sasarc: →evangélista szimbólumok); Isten dicsőségének trónkocsiját alkotják, mely Isten dicsőségét az égből a földre és a földről az égbe viszi; minden irányban szemük van, szüntelenül forgó kerekeken állnak (vö. 1,4; 9,3; 10; 11,22). A teofániákban is Istent hordozzák (2Sám 22,11; Zsolt 18,11: vö. 104,3; Iz 19,1).
A szent sátorban a frigyládán vagy mellette állnak: 2 arany alak a kiengesztelés helyén, arccal egymás felé fordulnak, szárnyukat a láda fölé terjesztik; kettejük közt adja Isten a kinyilatkoztatást (Kiv 25,18-20.22; 37,8; Szám 7,89; 1Kir 8,6; 1Krón 28,18; 2Krón 5,7). Jahve jelenlétét jelzik; innen ered Isten egyik megjelölése: „aki a kerubok fölött trónol” (1Sám 4,4; 2Sám 6,2; 2Kir 19,15; 1Krón 13,6; Zsolt 80,2; 99,1; Iz 37,16). - Salamon →jeruzsálemi templomában, a →szentek szentjében a szentély felé fordulva álltak az arannyal bevont olajfából készített, 10 könyök magas kerubok szobrai (1Kir 6,23-31; 2Krón 3,10-13). Kultikus díszítőelemként kerubokat szőttek a sátorlapokba, a szent →sátor (Kiv 26,1.31; 36,8.35) és a Templom (2Krón 3,14) függönyébe. - Az Újszövetségben a kerubokat csak a Zsid 9,5 említi, a szövetség ládájának leírásakor. A Jel 4,6-8 négy lénye a kerubok vonásait is hordozza.
Keleti párhuzamok: Az ősi Kelet számos istene és mesealakja hasonlóságot mutat a bibliai kerubokkal. Asszíriában a lamassu emberarcú, oroszlán- vagy bikatestű szárnyas kolosszus, s templomok és paloták bejáratát őrzi. A karibi alárendelt istenek, védőszellemek, akik a főistenséghez vezetik az embert. Eredetileg ember alakban ábrázolták őket, a valódi istenektől csak egy embléma különböztette meg alakjukat. Később szárnyas oroszlán vagy bika, ill. sas formát kaptak. Gyakran láthatók az asszír és újbabilóniai építményeken, nemegyszer az élet fájával. - Az ószövetségi kerubok kétségtelenül összefüggnek az ősi keleti mitikus elképzelésekkel; ezt mindenekelőtt az élet fájával való kapcsolatuk alapján tehetjük föl (vö. Ter 3,24: őrködés a tüzes karddal); de erre enged következtetni Ez 41,18 (pálmamotívum) és az 1Kir 6,29.32 is. Ugyanakkor az Ószövetségben a kerubok nem részesültek kultikus tiszteletben (sehol nem szerepelnek istenséget megillető jelzővel), és kultikus közvetítő szerepet sem töltöttek be. Csak kísérik, jelzik az „isteni” közeledtét vagy jelenlétét, melyet egyszersmind meg is kell óvniuk attól, hogy a hétköznapival, a nem szent dolgokkal érintkezésbe kerüljön.
Első ikonográfiai ábrázolásuk egy Ez-kommentárban található: nem emberszabású, hanem 2 pár szárnyból, 4 arcból, bikalábból és kerékből álló lények (586: Rabula-kódex, Mennybemenetel-miniatúra, Firenze, Bibliotheca Laurenziana). A Ny-eu. művészetben alakult ki a kerubok emberhez hasonló 4 szárnyú angyal képe, legtöbbször a →mandorlában megjelenő eszkat. Krisztus kíséreteként. A kkeletban a kerubokat és a szeráfokat szemekkel és szárnyakkal borított kerékként ábrázolták, csak szárnyaik számában volt különbség. Ezt azonban nem mindig lehet észrevenni, mert néhány angyalnál a 3. pár szárny a hát közepén van, tehát láthatatlan. - A kerubok ábrázolásának gyakori a formája a kerubfejek tüzes mandorlát alkotva. A →máriapócsi kegyképen és másolatain (→Stephanskirche) 2 kerubfej látható, ami utalás lehet a bizánci lit. →Kerub-énekére.
III. A Trónusok
A Trónusok (héber: Ophanim, görög: Thronoi) a harmadik helyen állnak a rangsorban, és ők a bolygók őrzői, más néven Ofanimok. Minden bolygónak saját trónusa van - a mi bolygónk Őrangyala a Föld Angyala. Sokszeműként és kerékként is ismertek, mert Isten trónusa körül hajtják kocsijukat, és mert befolyásolják kerekeinket, azaz csakráinkat. De hídként is szolgálnak az ember, az angyalok és Isten között, így összekötve az eget és földet. A Mennyek őrzői az Irinek.
Azoknak az Angyaloknak akiknek EL-re végződik a nevük szükségük van egy Ofanimra, hogy földi világunkban kifejthessék az erejüket.
Isten szállítóiként dolgoznak, feladatuk a pozitív energia átadása. Ezt az energiát arra fordítják, hogy feltárják az igazságtalanságokat, és gyógyító energiákat küldenek azoknak az embereknek, akiknek szükségük van rá. Ezt az energiát azonban nem közvetlenül küldik hozzánk, hanem általában a személyes őrangyalunkon keresztül juttatják el hozzánk.
New Ages források idegen űrhajókkal és az UFO jelenséggel hozzák kapcsolatba a Trónusokat. |
|
A második triád angyalai
E triád angyalai a szervező és szolgáló angyalok. Inkább az univerzummal foglalkoznak, nem pedig egyes emberekkel, de tudjunk róla, hogy bármikor segítséget nyújtanak a földön, ha arra van szükség. Ők hajtják végre azokat a parancsokat, melyeket az első triád angyalaitól kapnak. A második szféra angyalai az Uralmak (Uraságok), Erősségek (Erények), és Hatalmasságok (Főhatóságok).
IV. Az Uralmak (Uraságok)
|
Az Uralmak vagy Uraságok (görög: Kyriotetai) a náluk alacsonyabb rangsorban lévő angyali csoportoknak a kormányzói és szabályozói. Feladatuk, hogy tanácsokkal lássák el ezeket az Angyalokat. Az ábrázolásokon jobb kezükben arany pálcát tartanak, a bal kezükben Isten Pecsétjét.
Azon munkálkodnak, hogy az emberek boldogok és egészségesek legyenek vezetésük alatt. Nem ismerik el azokat a vezetőket, akik nem viselik szívükön az emberek legfőbb érdekeit. Tökéletes közvetítők, és döntőbírók. |
V. Az Erősségek (Erők vagy Erények)
Az Erősségek vagy Erők (görög: Dynamai - dünameisz) test nélküli, tiszta szellemi, üdvözült személyek (1Kor 15,24; Ef 1,21; 1Pt 3,22). Nevük az ószövetségii apokrif iratokból származik (Hénoch, 4Ezd).
Az Erősségek az ötödikek az Angyalok rangsorában. Két angyal közülük jelen volt Jézus Mennybe menetelénél. A csodák és az áldások Angyalainak tartják őket. Az Isteni fényt képesek hatalmas erővel sugározni, ezért gyakran utalnak rájuk ragyogó vagy fényes jelzővel.
Az Erények Angyalai erőt, bátorságot és motivációt nyújtanak számunkra, a csoda angyalaiként ismertek. Képessé tesznek bennünket arra, hogy többet érjünk el, mint amit gondoltunk volna. Ők a természet angyalai. |
|
VI. A Hatalmasságok (Hatalmak vagy Főhatóságok)
|
A Hatalmasságok vagy Hatalmak (görög: Exusiai, latin: potestates) az üdvözült tiszta szellemek egyik karának →apokrif iratokból származó elnevezése. Az Újszövetségben rendszerint együtt szerepelnek az erősségekkel, fejedelemségekkel, uralmakkal (1Kor 15,24; Ef 1,21; 3,10; 6,12; Kol 1,16; 2,10; 1Pt 3,22).
A Hatalmasságok a hatodik helyet kapták az Angyalok között. Az →angyalrangsorban →Areopagita Dénes (Dionüsziosz Areopagitesz, Pszeudo Dionüsziosz) rendszerében a 2. rendbe, a 6. karba tartoznak. Felettük állnak a →szeráfok, →kerubok, a →trónusok; az →uralmak, →erősségek; alattuk →fejedelemségek, a →főangyalok, és az →angyalok.
A Hatalmasságok a világot uraló földöntúli hatalmak, élükön e világ fejedelmével (Jn 12,31; 2Kor 4,4). A hatalmasságok gondolata és nevei a zsidó apokaliptikából és a →gnózisból erednek. Teremtmények (Kol 1,15) és hatalmukat Istentől kapták, de lázadók, az elbukott teremtést képviselik, s állandóan kísértik és veszélyeztetik az embereket (→Sátán). E hatalmasságok a sötétség uralmát valósítják meg a földön (Lk 22,53; Kol 1,13), de Krisztus legyőzi, lefegyverzi és aláveti őket (1Kor 15,24; Ef 1,21). A hatalmasságokkal folytatott harc végighúzódik a történelmen, sőt egyre erősödik, a ker-nek részt kell benne vennie (2Tesz 2,9; Gal 6,12; Jel 13. f.). A megváltott embernek bizonyossága van arról, hogy a világ hatalmasságai nem tudják elszakítani Krisztustól (Róm 8,38).
A Hatalmak Angyalai felügyelik a halált, a születést és az újjászületést. Az ezoterikus források szerint e csoport tagjai vezetik az "Akasha krónika" feljegyzéseit. Az Akasha krónika a szellemi világban lévő minden tudás kalendáriuma, melyben leírva megtalálható a lélek fejlődése során előforduló összes cselekedet és gondolat. Azonkívül megvédik lelkünket a gonosz lényektől, és bosszút állnak a világban munkálkodó gonoszon.
A Hatalmak Angyalai harcos angyalként vannak számon tartva, Ők védik a mennyországot. Ebbe a családba tartoznak a születés és a halál angyalai. Segítséget nyújtanak a jó és rossz közötti választásban, és biztosítják az univerzum törvényeinek működését. Igazságot osztanak, de cselekedeteik hátterében nem áll bosszú. A figyelmeztetés angyalainak is nevezhetnénk őket, hiszen különféle üzeneteket küldenek számunkra, ha valaki arra készül, hogy ártson nekünk. Ezek az üzenetek sokféleképpen érkezhetnek hozzánk: érzéseken, álmokon, esetleg beszélgetés foszlányokon keresztül. |
A harmadik triád angyalai
A harmadik triád angyalai vesznek részt leginkább a földi történésekben. A Föld angyalainak is tekintik őket, mert nagyon kötődnek az emberi dolgokhoz. Közelről figyelik életünket, az emberi dolgokat. Ide tartoznak a Fejedelemségek (Hercegségek), az Arkangyalok, és azok, akiket egyszerűen Angyaloknak hívnak.
VII. A Fejedelemségek (Hercegségek)
A Fejedelemségek (görög: Arkhai) test nélküli, tiszta szellemi személyes lények. A Szentírásban lényük meglehetősen homályos; az elnevezés talán Dán 7-ből származik; de még az sem világos, vajon az egyes számú arkhé (1Kor 15,14: felsőbbség; Ef 1,21) ugyanazt jelenti-e, mint a szokásosabb többes számú alak. A legtöbb helyen földöntúli hatalmasságok a Fejedelemségek, akik Isten üdvözítő tervével szembeszegülnek, de akiket Krisztus a keresztjével legyőzött (Kol 2,15; Ef 1,21) és akik ellen a hívő keresztényeknek is küzdeniük kell (Ef 6,12). 3,10: és Kol 1,16: a jó szellemek sorába tartoznak a Fejedelemségek.
Fejedelemségek vagy Hercegségek a hetedikek az angyali rangsorban és a nagyobb szervezetekre, csoportokra vigyáznak. Nemzetek, városok, sőt egyes vezetők felett is őrködnek. A hit szerint ebből a rendből származott az az Angyal is, aki Dávidnak segített legyőzni Góliátot.
A Hercegségek Angyalai szállítják a mennyországból jövő és oda irányuló információkat.
A vallás és a politika védelmezői, figyelik az emberi vezetőket, hogy segítsenek az igazságos döntések meghozatalában. Bárhol megtalálhatjuk őket, ahol embercsoportok gyűlnek össze azért, hogy tanuljanak, vagy döntéseket hozzanak (pl. üléstermek). |
|
VIII. Az Arkangyalok (Főangyalok)
|
Az Arkangyalok vagy Főangyalok (görög: Archangeloi) az angyalrangsorban az Angyalok fölött álló, üdvözült szellemi lények. Az angyalok hierarchiájában a nyolcadik helyen vannak, és általában ők a legismertebbek: Mihály, Gábriel, Ráfael, Uriel, Ráguel, Szariel (Sandalfon) és Metatron arkangyalok. Az arkangyalok Isten legfontosabb hírvivői. Minden arkangyalnak van neve, és különleges feladata. Ők azok, akik mindenkivel törődnek, és nagyon szívesen foglalkoznak az emberekkel.
Az Arkangyalok "megvilágító Angyalok is", mert vigyázzák, megvilágítják és irányítják az Angyalok csoportjait, és az emberiség minden részletét. Mivel minden Arkangyalnak és Angyalnak az a feladata, hogy segítsenek nekünk Embereknek, így bármikor és bármilyen problémával kapcsolatban hívhatjuk őket, készséggel segítenek. Mások megsegítése céljából is hívhatjuk őket, ezért is jó ha ismerjük nevükhöz tartozó feladatkörüket, mert így célirányos a cselekedet.
A Szentírásban az Arkangyal név csak a 1Tesz 4,16: és a Júd 9: fordul elő, de az angyalok, akikre utal, az Ószövetségben is szerepelnek: →Mihály (Dán 10,13: „az egyik legfőbb fejedelem”; 12,1: „a nagy fejedelem”), →Ráfael (Tób 12,15: „egy a hét angyal közül, aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen”; vö. Jel 8,2). - A zsidó apokaliptikában 3, 4, ill. 7, a rabbik 6 vagy 7 Arkangyalt ismertek. Az Egyház →Gábrielt, a Máriát köszöntő angyalt (Lk 1,26) is Arkangyalnak tekinti. Az apokrif iratokból ezeken kívül még →Uriel, →Ráguel és Szariel neve ismert. Ikonográfiai szempontból a 7 főangyal az ókeresztény és középkori művészetben igen ritkán fordul elő. Először a 16. sz. elején Palermóban ábrázolták őket (a 7 angyal temploma).
Tiszteletük és ábrázolásuk a századok folyamán hamarosan elterjedt Itáliában, de a pápa soha nem ismerték el őket, ezért néhol a képekről lekaparták a nevüket (Róma, Santa Maria degli Angeli). A bizánci művészetben a Arkangyalok fő →attributuma a →gömb. Gyakran uralkodóként, nevüket föliratozva ábrázolják őket, mindig →nimbusszal. A nyugati művészetben főleg attrib-mal különböztetik meg őket egymástól. Urielnek a képzőművészetben nincs jelentősége, attribútuma sincs.
A 3 Arkangyal mint főtéma ritkán fordul elő képeken. A bizánci művészetben van egy képtípus, melyen Mihály és Gábor Krisztus-medaillont tartanak. Az →angyalok bukásának képein gyakran föltűnnek a Arkangyalok, de mindig Mihály áll az előtérben, aki a mélybe taszítja a bukott angyalokat. A 15. sz: jelent meg egy új képtípus, melynek főalakja Ráfael, aki az ifjú →Tóbiást útján kísérte. A legkülönbözőbb ábrázolásokon szerepelnek a Arkangyalok asszisztenciaként. A kora keresztény és kora középkori képeken gyakran állnak Krisztus és Mária mellett a kupola- vagy apszismozaikokon. Az ókeresztény bazilikák diadalívének oldalán harcosnak öltözött őrök a Arkangyal (Ravenna, S. Apollinare in Classe, 6. sz. közepe). Ördögűző erejük miatt főleg az északi országok középokori művészetében pontos helyük volt a templomok nyugati ill. bejárati oldalán. |
» Hermetika - Archangels (Arkangyalok)
IX. Az Angyalok
Az Angyalok (a görög Angeloi, 'küldött' szóból): üdvözült, tiszta szellemi lények. - Személyek, értelmük és szabad akaratuk van, de testük nincsen. A Szentírásban nem nélküli mennyei lények. Az Egyházi szóhasználatában az üdvözült, tiszta szellemek, szemben az →ördögökkel, a kárhozott tiszta szellemekkel.
Az angyalok személyek mellé vannak kijelölve, és gyakran őrangyalként emlegetik őket. Jelen vannak a születésünknél, velünk maradnak egész életünk során, és segítenek minket ennek az inkarnációnak a végén. Az őrangyalok együtt dolgoznak a kilenc kar összes angyalával. Megvédenek, amikor bajban vagyunk, és segítő kezet nyújtanak terveink végrehajtásában. Meg kell tanulnunk, tehát kinyitni a szánkat, és kommunikálni velük szükségleteinkről, és gondjainkról. Ők ugyanis egy szempillantás alatt továbbítanak üzeneteket, és ha hozzájuk fohászkodunk, érdekünkben segítséget kérnek majd mind az istenségtől, mind az összes többi angyaltól.
Az angyalok léte olyan kérdés, amelyet manapság a Szentírás mítosztalanításával kapcsolatban ismételten fölvetnek. Az →angelológiában hivatkoztunk arra, hogy a teremtett szellemi lények létét kinyilatkoztatott igazságnak kell venni (D 428, 1673, 1783), tehát a Szentírás utalásait nem szabad egyszerűen az isteni hatás mitikus nyelven való leírásának tartani. Uakkor azt is látni kell, hogy az ember üdvét maga Isten munkálja az angyalok által is, az ember pedig a kegyelem által fölhatalmazást kapott arra, hogy szabadon és közvetlenül döntsön Isten mellett vagy ellen.
A szellemi teremtmények léte csak azt mutatja, hogy az ember tört. az üdvösség útján mélyebb dimenziójú, mint azt a közvetlen tapasztalat elárulja. Az angyalok az üdvösségtört-ben a mi szolgatársaink Isten előtt (Jel 22,9). S meg kell látni azt is, hogy a kozmosznak a maga egészében tört. célja van, melyet el kell érnie. Továbbá: ha a szellemi teremtmények a maguk személyességében hozzátartoznak a teremtett világhoz, akkor eleve számolhatunk azzal, hogy hozzájuk való viszonyunk is magán viseli a tört. hullámzásának jegyét, azért közvetítésük, jó vagy rossz hatásuk nem ugyanaz Krisztus előtt és után. Az ember bizonyos nagykorúsodása velük szemben is föltételezhető, még akkor is, ha úgy szerepelnek, mint erők és hatalmasságok vagy mint a világ urai és elemei (Gal 4,5; 1Kor 8,5; 15,24; Kol és Ef több helye). Ez nemcsak a gonosz lelkekkel szemben állítható, hanem a jó angyalokkal kapcsolatban is. A szolgaságból és a kiskorúságból kinőhetünk és elérhetjük a krisztusi nagykorúságot vagy teljességet (Ef 4,13). |
|
- Az Ószövetségben az angyalok létéről szóló kinyilatkoztatás a kánaáni néphit adatait, formáit, vallástört. elemeit használta föl. De amik ott istenek és önálló →démonok, azok a Bibliában leegyszerűsödnek Jahve teremtményeivé. A minduntalan előforduló angyali alak Jahve küldötte (mal'ah Jahve), aki a nép hitében segítő követ (2Sám 14; 2Kir 19,35; Kiv 14,19), az ószövetségi teológiaban Izrael és Jahve kapcsolatának kifejezője (Ter 16,7; 21,17), s ezt az angyali alakot a szöveg azonosítja Jahvéval. A későbbi szövegekben ez az azonosítós már nincs meg, de a személyes küldött szerepe még jobban kiemeli Jahve világfelettiségét. Amellett szó van még olyan égi lényekről, akik a régi Izrael hitében Isten udvartartásának számítottak (Ter 28,11), Isten fiainak is nevezik őket (Jób 1,6; 2,1), az ő üzeneteit közvetítik, de a hittel és a kultusszal kevés kapcsolatuk van. A fogság utáni időben viszont már kialakul a sajátos angyaltan (Jób, Dán). Egyes angyalok nevet kapnak, hallunk a nemzetek őrangyalairól, s Isten beláthatatlanul nagy mennyei udvartartásáról. Az angyalok nagy száma lehet egyszerűen az isteni fönség és hatalom kifejezése. Kirajzolódik közvetítő szerepük is (Ez, Zak). A teremtés alapján Isten abszolút ura teremtményeinek, s ez meghatározza az angyalok és a démonok lehetőségeit. A hellénista fölfogás hatása alatt később egyesek (szadduceusok) kezdték kétségbe vonni az angyalok létét, s megjelenéseiket fantáziaképnek tartották. Uakkor az apokaliptikus irod-ban és a népies vallási fölfogásban még jelentősebb szerepet kapnak, de mindig Isten abszolút uralma alatt.
- Az Újszövetség enyhébb és józanabb formában beszél róluk. Isten orsz-a közeledésének jeleként angyalok kísérik Jézust a megkísértésben, a Getszemáni-kertben és a föltámadásban. Ott vannak születésének híradásánál is, és nagy szerep jut nekik a végítéletkor (Lk 12,8; 2Tesz 1,7; Jel). Az Újszövetség általában nem foglalkozik velük sokat, inkább Krisztus angyalok fölöttiségét emeli ki (Mk 13,32; Zsid 1,4; Kol 1,16; 2,18). A zsidóktól átvett angyal és főangyal név mellett szó van erőkről, hatalmakról, uralmakról, trónusokról, fejedelemségekről, de a közöttük levő különbséget a szöveg sehol nem jelzi. Egyes angyaloknak démoni vonásai vannak és a sátánnal állnak kapcsolatban (1Kor 15,24; Ef 6,2), sőt az ördög angyalairól (Mt 25,41) vagy bukottakról (→angyalok bukása) is hallunk (Júd 6; 2Pt 2,4). Legtöbbet a Jelenések könyve beszél róluk: Isten rendelkezéseit angyalok közvetítik, ők hajtják végre büntető ítéletét. Krisztus a démonok hatalmát megtörte, ezért ellenséges befolyásukat nem terjeszthetik azon túl, amit a Gondviselés meghagyott nekik.
- A hit szempontjából tehát azt mondhatjuk, hogy az angyalok személyes szellemi erők és hatalmasságok (creaturae personales, Humani generis, D 2318), s az egyh. tanítás ezzel a föltételezéssel emlegeti őket, beleértve a gonosz lelkeket is, s azok kísértő hatalmát (D 427, 711, 788, 798). Amikor azonban test nélkülieknek mondjuk őket, még nem merítettük ki a világhoz való viszonyukat. A tomista elgondolás, hogy az angyalok az emberi lélekhez viszonyítva létező szellemi formák (forma subsistens), csak filozófiai és teológiai következtetés. Mindenesetre úgy kell őket elgondolni, hogy lényegük szerint ebben a kozmoszban léteznek mint erők és hatalmasságok. A további spekulációra alapuló megállapítások nem kötelező erejűek. - Éppúgy puszta spekuláción alapszik az angyalok seregének beosztása bizonyos karokra és a közöttük való hierarchia megjelölése. Szt Tamás elgondolásában minden angyal egyúttal külön faj (species), és ilyen értelemben egyed, nem úgy, mint az emberek, akiknek egyedisége a testen keresztül az egy faj keretében valósul meg.
- Az angyalok léte a hit egészéhez tartozik. A Ivagy lateráni zsin. úgy beszél Istenről, mint a látható és láthatatlan, azaz anyagi és szellemi lények Teremtőjéről, s ezzel a szellemi lények létezését is állítani akarja. A zsin. akkor az újrajelentkező manicheus-dualista irányzatot cáfolta, amely szerint a teremtő Isten mellett létezik az abszolút rossz princípiuma is, s ennek is vannak teremtményei. Isten abszolút teremtő hatalmának hangsúlyozásával az Egyh. elítélte a rossz mindenféle abszolutizálását. Az angyaloknak az emberekéhez hasonlóan megvan az üdvrendjük és termfölötti céljuk Isten színelátásában (D 1001, 1003). A Szentírás következetesen tanítja, hogy a jó angyalok Istennél vannak és színelátásának örvendenek. E célt szabad erkölcsi döntéssel érdemelték ki (D 211, 427), de ennek a döntésnek a körülményeiről az egyházi dokumentumok nem szólnak. Próbatételük és döntésük mindenképpen kapcsolatos az emberi üdvrendhez való viszonyukkal, s az ebben az üdvrendben ki is nyilvánul.
Ez azt jelenti, hogy jó és rossz döntésük az időben fejeződik kisegítő és ártó szerepükben. Döntésük azonban az emberi üdvrendet nem határozta meg eleve (D 428, 907). Az emberi üdvrend föltételezi az ember szabad döntését, s abba a szellemi teremtmények hatása csak mint külső tényező játszhat bele. - A jó angyalokat, akik Isten színelátásában vannak, az Egyh. a sztekkel együtt tiszteli (D 302, DS 3320). Az egyh. hagyomány és a lit. ismeri az →őrangyalok tiszteletét is, akiket természetesen az emberi →szabad akarat, a természet és a kegyelem rendjének, valamint az angyalok szellemi természetének megfelelően kell elgondolni. Az angyalokról szóló tanítás tehát beletartozik a kinyilatkoztatásba és az Egyh. hitéletébe. Az igehirdetés legalább abból a szempontból köteles velük foglalkozni, hogy a hívők a Szentírás szövegeit, utalásait józanul, kellő kritikával megértsék, és az üdvrendet úgy fogják föl, mint a Jézus Krisztusban lejátszódott egységes isteni elgondolást.
Ikonográfiai ábrázolásuk szárnyas, égi hírnököket már a sumér, babiloni, egyiptomi, görög és antik római művészetben is ábrázoltak. Mint a győzelem hírnökeinek (Niké és Victoria) legtöbbször női alakjuk van. Az óker. művészetben fiatal, erőteljes ffiak szárnyak nélkül (Priscilla-katakomba, 3. sz. közepe), a 4. sz. végétől ált. szárnyat is viselnek, de nemi jellegük nincs. Rangsorukat attrib-ok jelzik. Ruhátlan ábrázolásuk először Máté szimbólumaként jelenik meg (Róma, S. Pudenziana, apszismozaik, 4. sz. vége). A bizánci művészetben az angyalok udvari ruhát viselnek, és Krisztus vagy Mária kíséretében jelennek meg. A kora középkori Ny-eu. művészet az angyalokat mozgékony és nagyhatalmú lényekként ábrázolta (II. Henrik perikópás könyve, 1020-40, München, Staatsbibliothek). A gótika az angyalokat szép ifjúnak, korabeli diákonus ruhában ábrázolta (Strassburg, Münster, angyalpillér). Uebben az időben alakult ki a gyermek angyalok képe. Giotto és a későbbi reneszánsz festők sok jelenetben ábrázoltak angyalokat: ismét fölbukkan a szárny nélküli típus (Piero della Francesca: Jézus születése, London, National Gallery, 1470 k.). Gyakoriak Krisztus kísérőiként, így az utolsó ítéleteken (Memling: Gdansk, Nemz. Múz., 1473) vagy hatalmat kifejező trónállóként (Róma, S. Maria Maggiore diadalív-mozaikja, 1430 k.). Néha muzsikálnak, hogy a szférák zenéje vagy a mennyország gyönyörűségei érzékletessé váljanak (Bellini: a velencei S. Giobbe oltárképe, 1487 k.). A középkori derekától elterjedt az a szokás, hogy egyes bibliai vagy legendás események hangulatát elmélyítik részvételükkel, így Jézus születésénél (Grünewald Isenheimi oltárán, Colmar, Musée des Unterlinden, 1512-15) vagy siratásánál (Giotto: Scrovegni-kápolna Páduában, 1305 k.). A 13. sz. kölni fest-ében fölbukkant a kis gyermekangyal, s az ol. reneszánszban (az ókori mór figurák hatására) széltében elterjedt (putto). Főleg Donatello népszerűsítette (Angyali üdvözlet-dombormű, Firenze, S. Croce, 1432). Ennek továbbfejlődése a barokk és rokokó felhőkben nyüzsgő gyermek serege (az Asam-fivérek osterhofeni stukkói, 1740 k.). A barokkban elterjedt az őrangyal kép, s kedvelték az atlétaszerű angyalokat is (G. R. Donner adoráló figurái a pozsonyi dómból, Bp., M. Nemz. Galéria, 1730-35). Az angyalok 9 karának bemutatására - elsősorban a bizánci és a hatásának kitett korai ol. fest-ben - szokás volt az →Atyaistent övező köreiket 9 féle színnel elkülöníteni. A 19. sz. művészei az angyalok ábrázolásában a reneszánszból és a késő kkeletból merítették motívumaikat. Különösen a nazarénus festők kedvelték a 15. sz. itáliai művészetének nyulánk, anyagtalan alakjait. - A síremlékművészetben a barokk óta különös szerepet játszottak az angyalok, de szellemi voltukról megfeledkezve egyre inkább testi valóságként ábrázolták őket. Önálló ábrázolástípus mindössze a legelőkelőbbek, a →kerubok, a →szeráfok és a →főangyalok számára alakult ki (→angyalrangsor).
A következő szentek attribútumai: Montepulcianói Szt Ágnes (amikor ktorában elfogyott a kenyér, egy angyal hozott neki 5 kenyeret), Szt Ambrus, Avellinói Szt András, Szt Bonaventura, Szt Domonkos, Szt Dorottya, Római Szt Franciska (gyakran látta őrangyalát, néha olyan fényben, melynél az éjszakai zsolozsmát olvasni tudta), Szt Genovéva, Nepomuki Szt János, Lellisi Szt Kamill, Cortonai Szt Margit, Szt Máté, Nolaszkói Szt Péter, Kosztka Szt Szaniszló (betegségében Szt Borbála angyal kíséretével hozta neki az Oltáriszentséget), Avilai Szt Teréz, Szt Valerianus (Szt Cecilia vőlegénye). G.F.-V.J
További angyali létezők
Az elementálok és dévák
Az elementálok és a dévák is az Angyali hierarchia részei - ők a legalacsonyabb rendű lények. Ezek az emberek szeme előtt megjelenhetnek: ködszerű foltok, felvillanásokban vagy különböző színes alakzatokban.
Az elementálok szoros kapcsolatban állnak a természettel és az elemekkel. Közéjük sorolhatóak a tündérek, törpék, manók, szilfek (légi szellemek), szalamandrák (tűzszellemek), illetve a sellők (vízi szellemek) csoportja is.
A dévák fejlettebb elementálok, feladatuk: az évszakok felügyelete, a folyók és hatalmas erdők védelme, de megtalálhatóak szent kegyhelyek, szent épületek és különböző szent helyek környékén is.
Az energia áramlása minden angyali lény számára központi kérdés. Ha ez az áramlás ugyanis megállna, akkor mindnyájan megszűnnénk létezni. Minden törvényt az angyalok irányítanak, legyen az világméretű, vagy pusztán emberi. Bárkinek a sorsát bármikor megváltoztathatják, egy angyal azonban soha nem működik közre semmiféle gonoszságban. Ha igazságot kell szolgáltatni, akkor azt szeretettel és saját erejével teszi, nem pedig bosszúból.
Ha kétségbe vonjuk, hogy az angyaloknak hatalmukban áll segíteni nekünk, akkor megszakítjuk velük a kapcsolatot. Ha pedig nem hiszünk bennük, netán félünk tőlük, akkor az olyan, mintha falat emelnénk önmagunk és az angyalok közé.
» Hermetika - Archangels (Arkangyalok)
» Hermetika - Isten 72 Neve (Shem ha Mephorash)
» Ezotéria - Az Angyal Válaszol
» Ezotéria - Angyal Teszt
Kérlek támogasd a Hermetikus Könyvtárat!
(Please support the Hermetic Magic Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
