[ » Hindu Könyvtár « ]

[« vissza ]

Siva Kultusza

Tartalom

Előszó

» I. Az antropológiai kutatás

A kutatás

» II. A Saivizmus

1. Siva kultuszának kialakulása

2. A mitikus Siva

3. Siva követői

» III. Az erdei hagyomány

1. Aszketizmus

2. Saiva szekták

3. Antropológiai értékelés

» IV. Saiva gyakorlatok

1. Életvitel - Yoga

2. Hatha-yoga

3. Laya-yoga

4. Raja-yoga

5. Tantra-yoga

» V. A Lingam imádat

» Szójegyzék

» Bibliográfia

» English Summary

+ MS Word verison [« read it ]

.

Want to know more?

» read more Hindu writings

and visit the Library

.

[ előre »]

Word formátumban [« word ]

Terepmunka 1.

• Hely : Észak-India
• Idö : 1995 Június 21 – Augusztus 20.
• Cél : Terepmunka elökészítés (Ismerkedés a hinduizmus és buddhizmus élö formáival)
• Résztvevök : Tarr Bence & Tarr Dániel

A vizsgált jelenség felvezetése

Első utunk elsődleges célja az volt, hogy a többéves hindu és buddhista tanulmányaink végeztével megismerkedjünk a hinduizmus és buddhizmus ma létező, élő formáival. A terepmunka során bejárt kulturális zónákban tapasztalt vallási formákban megjelenő azonosságok és különbségek automatikusan a vallási kultúrák akkulturációs folyamataira irányították figyelmünket. A bejárt területeken három fő vallási kultúra keveredését lehet tanulmányozni: az iszlám a hinduizmus és a buddhizmus találkozását. A Punjab-Kasmír-Haryana területen az iszlám és a hindu vallás keveredése szembetűnő [3], mégsem ez keltette fel érdeklődésemet. Sokkal inkább a Himalája vonulatát követő kulturális zónában (Himachal & Uttar Pradesh, Nepál) zajló hindu-buddhista keveredés került az érdeklődésem középpontjába.

Nem célom a hinduizmus és a buddhizmus bemutatása, azonban egy-két gondolat erejéig kitérek rájuk, hiszen pont az ezen az utunkon szerzett tapasztalatok és ismeretek vezettek el ahhoz, hogy a későbbiekben a hinduizmust és buddhizmust közösen átfogó vallási hagyományt – a tantrizmust – kezdjem el vizsgálni.

Hinduizmus

A Hinduk (elsősorban az Indiában illetve Pakisztán, Banglades, Srí Lanka, Nepál és Szikkim-ben élő emberek) különböző hiteit, vallásgyakorlatait, és vallási-társadalmi intézményeit nevezzük hinduizmusnak, amely a Védikus vallásból alakult ki, annak az indo-európai népcsoportnak a vallásából, akik a Kr.e. második században telepedtek le Indiában. Mivel a hinduizmus számos különböző eredetű elemet ötvöz magában, így egy komplex, folytonos egységet képez; s mivel az élet egészére kiterjed, vannak vallási, társadalmi, gazdasági, irodalmi és művészeti aspektusai – így a hinduizmust nem lehet pontosan definiálni. Pusztán körvonalazni lehet, hogy mik a közös gyökereik azoknak az általános jellemvonásoknak, melyeket a legtöbb hindu oszt.

Bár a legtöbb hindu szektának megvannak a saját szent iratai, a legtöbben szintén elfogadják azoknak az iratoknak a szentségét, melyeket Védák-nak nevezünk. Ezek az ősi könyvek a legrégebbi indiai dokumentumok, s az árja hódítók vallását írják le, kb. a Kr.e. 1400-500 közti időszakban. A Védikus vallás vagy Védizmus szinte kizárólag a tűzáldozat (yajna) kultusza köré épült, illetve a világmindenség újrateremtésére, amely ebből az áldozatból származott. Különböző megfeleltetések alapján az áldozat mind a makrokozmosszal, mind a mikrokozmosszal összekapcsolódott, s így az áldozó szimultán módon mind a transzendentális rend működését, mind a saját érdekeinek megvalósulását biztosította. Ezeket az összefüggéseket és megfeleltetéseket írják le a filozófiai védikus szövegek, az Upanisadok, melyekben az a folyamatos újjászületések láncolatából való megszabadulás titkát kutatják. Ezeket tekinthetjük a legelső hindu tanításoknak.

A számos védikus istenségnek különböző kozmikus rendeltetése van, más-más kozmikus kötelességnek tesz eleget. A számtalan istenség közül két isten vált kiemelkedő fontosságúvá a teista hinduizmusban, körülbelül a kereszténység hajnalával egy időben. Vi śnu, a védákban a kiáradás és fenntartás istene, a Bhagavadgíta-ban (“Az Úr Éneke”; kb. Kr.e.200 – Kr.u.200) azonban már Krishna-ként, egyik testetöltéseként jelenik meg. Śíva már igen korán megjelenik a Svetasvatara Upani śad-ban (kb. Kr.e. 400) mint az egyetlen teremtő, fenntartó és pusztító isten; gyökerei a védikus istenben, Rudra-ban keresendők. Ennek a két istennek az imádaton alapuló kultuszai lettek kiemelkedően fontosak a Kr.u. első század végére. Ezen két isten imádatát a középkori szentek és költők olyan érzelem dús buzgalommal töltötték fel, hogy a két kultusz mindmáig a hinduizmus két legfőbb formája.

A teista hinduizmus a védikus áldozati kultuszt olyan vallási formával váltotta fel, amely az istenség megjelenített formájának bemutatott imádatot vagy szolgálatot (puja), illetve egy tiszteletteljes, de gyakran túláradó rajongást (bhakti) jelent. A puja egy többé-kevésbé gondosan kidolgozott rítusból áll, melynek során az istenséget megidézik abba a megjelenített képmásba, melyet vagy a templomban vagy az otthonban állítottak fel, s úgy bánnak vele mint egy királyi vendéggel; vizet, füzéreket, füstölőt, virágot, ételt, stb. ajánlanak fel, majd az istent elbocsátják a bálványból, melyben hajlandó volt átmenetileg megtestesülni. A rítus elsődleges célja az istenséggel való olyan kommunikáció, mely fokozatosan egy szorosabb és állandó kapcsolatot hoz létre az imádó és az isten közt.

A Vaisnavizmus vagy Visnuizmus, azaz Visnu saját személyén vagy valamelyik tíz inkarnációján keresztül történő imádata számos különböző szektát foglal magában. A fontosabbak közé tartoznak a dél-indiai Śrívai śnavák és Dvaitinok, Vallabha követői nyugat-indiában, különböző csoportok Bengálban akiket a szent Caitanya-ra (1485-1533) lehet visszavezetni, illetve a P ăncar ătrinok. A Vaisnavizmus az egyén és a szerető, kegyes isten közti személyes kapcsolatot hangsúlyozza.

A Saivizmus vagy Sívaizmus, azaz Śíva imádata több aszketikus hatást mutat mint a vaisnavizmus és gyakran jógikus misztikus gyakorlatokat is beemel az imádatba. Síva egy ellentmondásos istenség, akit ha emberi alakban ábrázolnak, akkor bár rettentő, de védelmező is. Gyakran ábrázolják fallikus lingam-ként, melynek vannak erotikus és aszketikus vonatkozásai is [4]. A főbb saiva csoportok közé tartoznak a kasmíri Śaivák, és dél-indiai Li ng ăyatok illetve Śaiva Siddh ăntinok.

A hinduizmus harmadik legfőbb eleme a Saktizmus, azaz Śakti istennő kultusza (akit gyakran ábrázolnak Deví, Durga és K ăli istennőkként), melyet gyakran ötvöznek ezoterikus tantrikus módszerek, melyek arra irányulnak, hogy teremtő energiákat (śakti) szabadítsanak fel a gyakorlóban. A saktizmus gyakran a vaisnavizmus és saivizmus jellemvonásaként is megjelenik, amikor is Lakśmi-t vagy Părvati-t imádják, Viśnu illetve Śíva isteni párját – ez a forma kulcsfontosságú szerepet tölt be az indiai falusi életben.

Alapvető tétel minden hindu szekta számára egy örök, végtelen, mindent felölelő, semleges, a végső valóságot megjelenítő princípiumba vetett hit, melyet Brahmannak hívnak. Brahman a minden lényben rejlő, mindent átható energia, melyet úgy ragadhatunk meg mint az élet összes formájának „legbelsőjét” (atman). Sok hindu hagyomány úgy gondolja, hogy a végső vallásos cél tudatosan felismerni a személyes ‘én’ és a kozmikus princípium közti végső azonosságot. Ehhez a Brahman-atman tanításhoz kapcsolódik szorosan a samsara tanítása – vagyis az a felfogás, hogy az egyéni lélek vándorol, – illetve az ezt kiegészítő karma alapelve – vagyis az a törvény, mely szerint a tettek jó vagy rossz következménnyel járnak a jövőben. A folytonos újjászületés fogságban tartja a lelket amíg az ki nem szabadítja magát a lelki önmegismerés segítségével, s így eléri a megszabadulást (mokśa). Általában három útját vagy módját fogadják el a megváltásnak, mást-mást hangsúlyozva az egyes hagyományoknak megfelelően: 1) a rituális vagy közömbös cselekvés útját (karma-mărga); 2) az igaz tudás útját (jnăna-mărga); 3) a bhakti módszerét, azaz az Isten intenzív imádatát.

Néhány tudós szerint a kaszt-rendszer – amely egy relatív ‘tisztaság’ alapján hierarchikusan szétválasztja a hindu társadalmat – a központi egyesítő intézmény a hinduizmuson belül. Egy ősi ideológiai megkülönböztetésből kiindulva, amely a társadalmat négy osztályba sorolta – a papok, a harcosok, a parasztok és kereskedők, illetve a szolgák csoportjára – a komplex kaszt-rendszer átragadt a legkülönbözőbb hindu hagyományokra és sok hindu csoport aktívan támogatja is azt. Sok hindu, bár nem mindenki, elfogadja a Brahman (papi) osztály felsőbbrendűségét, mint a vallásos tisztaság és tudás képviselőit, és sokan támogatják azt az elképzelést is, hogy a társadalmi és vallási feladatok különböző módon meghatározottak a születésnek és a belső képességeknek megfelelően. Ez a dharma mögött rejlő alapelv, vagyis az egyéni cselekedeteket meghatározó vallási és morális törvény.

Buddhizmus

Azt a vallást és filozófiát nevezzük buddhizmusnak, melyet Siddhartha Gautama alapított Észak-Kelet-Indiában valamikor a Kr.e. hatodik és negyedik század közt. A Buddha [5] – mely egy megjelölés, annyit tesz „A Megvilágosodott” – Észak-Kelet-Indiában halt meg Kr.e. 500 és 350 közt, s bár királyi családból származott életét pedig vándorló aszkétaként ( ś ramana ) élte le. Elvetette kortársai tanításait, s meditáció útján elérte a megvilágosodást – a legvégső megértést. Ezután hirdette ki követőinek (a sangha-nak) az „igazságot” (dharma) és a ‘Középső Út’ tanítását, mely a világi élet és az önmegtagadás közti életre tanít. Buddha tanításainak lényegét a ‘Négy Nemes Igazág’ fejti ki: 1) az élet alapvetően kiábrándító és szenvedésteli; 2) a szenvedés oka a személyes vágy a gyönyör, a hatalom és a folyamatos létezés iránt; 3) hogy megszüntessük a kiábrándultságot és szenvedést abba kell hagyni a vágyakozást; 4) A vágyakozás s így a szenvedés megszüntetésének módja pedig a ‘Nyolc Nemes Ösvény’: a helyes nézetek, a helyes szándék, a helyes beszéd, a helyes cselekedet, a helyes életmód, a helyes törekvés, a helyes éberség, és a helyes koncentráció. Buddha másik alapvető tanítása az örök lélek nem létezésének belátása (anatman), továbbá a függő keletkezés (pratitya samutpăda ) igazságának belátása, vagyis hogy minden ok-okozati összefüggésben létezik. Ebből az helyzetből egyetlen leírhatatlan állapotban szabadulhat meg az ember, melyet ellobbanásnak (nirvana) nevezünk.

A tantrikus buddhizmus, melyet Vajrayăna -nak („Gyémántszekér”) vagy Mantrayăna -nak („Mantraszekér”) nevezünk a Kr.u. 7. században vált uralkodóvá Indiában, majd a későbbiekben a legfőbb hatással a Tibetben és Mongóliában kialakuló buddhizmusra volt. A tantrizmus egy ezoterikus módszert takar, amely szigorúan egy beérkezett mester vezetése mellett valósítható csak meg. A tantrikus rítus magába foglalja a beavatandó azonosulását a megidézett istenséggel, s olyan szándékos cselekvéseket hordoz, melyek segítségével az adeptus megvalósítja a dualitások meghaladását – túl kerül a jó és rossz, férfi és nő, samsara és nirvana kettőségén. A tantrikus mesterek bonyolult mágikus módszereket dolgoztak ki, s így kialakultak a mudrák (szent kéztartások), mantrák (szent hangok), és mandalák (a szellemi kozmosz térképei) rituális használatai.

[« tartalom ]

A vizsgált jelenség leírása

A hinduizmus az egész hindusztáni félszigetre kiterjed; jelentős hindu templomok és zarándokhelyek találhatóak mind Észak-, mind Dél-Indiában. Mégis kiemelt helyet jelentenek az úgynevezett tírthák (gázlók), melyek olyan különleges földrajzi helyek, ahol az isteni világ és a földi világ találkozik. A gangeszi zarándokút mentén számos ilyen fontos hely található. Ez az észak-indiai terület (Himachal & Uttar Pradesh, továbbá Bihar) azonban nemcsak a hinduizmus szempontjából fontos – itt alakult ki a buddhizmus is, s így számos fontos buddhista központ és zarándokhely is található. Mi több ennek a sávnak a nyugati részén a tibeti buddhizmus egyik legfőbb, legélőbb fellegvára: Dharamsala – a Dalai Láma jelenlegi központja. Innen északra pedig a Himalája túloldalán fekszik Ladakh a tibeti buddhizmus egyik utolsó bástyája.

Bár utunk egészen Bombayig vezetett, s Közép-India számos izgalmas kulturális zónáján vezetett át [6], itt csak az általunk érintett észak-indiai területekre térek ki, mivel ezek fontosak Siva kultuszát illetően. Kitérek azonban a tibeti buddhizmus egyik fontos utolsó területére Ladakh-ra is, hiszen az egyik legkiválóbb terület a tanrizmus tanulmányozására.

I.) LADAKH

Utazásunk célja az volt, hogy Kőrösi Csoma Sándor útját követve felkeressük az ‘utolsó Shangri-lát’. Azonban Shangri-la helyett a tibeti kultúra fokozatos pusztulásának színhelyét találhattuk csak meg. Ennek oka az 1989-ben Kasmír államban (melyhez 1949-ben hozzácsatolták Ladakhot is) kitört polgárháború. Kashmír színtiszta muszlim terület, s az itt élő mohamedánok szeretnék függetlenségüket kivívni a hindu Indiától. Ez a konfliktus számtalan kasmírit arra kényszerített, hogy elhagyva otthonát elmeneküljön. [7] Miután földrajzi adottságai miatt Ladakh teljesen izolált, a fundamentalista iszlám terrorizmus elől menekülő kasmíri dezertőrök tömege ide menekült. A kényszerű arab terjeszkedés folyamatosan ‘fertőzni’ kezdte a tiszta buddhista lakosságot, s mára már nagy számban találhatók Ladakh falvaiban arabok. Ennek a diaszpórának a mértéke területenként teljesen változó, azonban kikerülhetetlen a buddhista szemléletmód és az iszlám találkozása.

Ebből a kényszerű találkozásból egy teljesen sajátos akkulturációs folyamat jött létre, melynek tanulmányozása páratlan megfigyelésekkel gazdagíthatja a kulturális antropológia tárházát. Erről a sajátos akkulturációról számol be “A Körülmények Hatalma - Tanulmány a Ladakh-i kultúra formaváltozásairól” [8] című cikk.

A helyi kultúra gyors változásai arra késztettek, hogy erre a területre visszatérjünk, így második terepmunkánkat ezen a területen kezdtük. Ladakh tantrikus buddhista vonatkozásairól lásd: Terepmunka 2. – ’Ladakh és Zanskar – Az Utolsó Shangri-la’ című részét.

II) HIMACHAL és UTTAR PRADESH - Siva Földje

A hinduk hite szerint India vizei öröktől folynak, mert eredetük a Meru hegyen van, a világ középpontjának legendás helyén, ahol az istenek is laknak. Innentől a szent folyók leszállnak a földre, Si va göndör haján keresztül, amely lefékezi a vizek sodrát. Nem csoda hát, hogy az a terület, ahonnan India legszentebb folyója, a Gangesz ered, kitüntetett hely a hinduk számára, hiszen innen ered minden szentség - ez az istenek lakóhelye. A folyót a hinduk mint Ganga istennőt tisztelik, a partjain fekvő nagy városok: Varanasi (Benáresz), Allahabad és Haridwar a legfontosabb zarándokközpontok Indiában.

A Gangesz forrásához legközelebb eső templom 3100 m magasan van, egy Gangótri nevű kis faluban, Ri ś ikes zarándokvárostól mintegy félnapi járóföldre. Gaumukh, a Gangesz tényleges forrása 4225 m magasan van, ahol a Gangótri-gleccser a Bhagírathi folyóba ömlik. A forrást imazászlók és kis szentélyek jelölik, a szomszédos barlangokban aszkéták laknak magányos meditációikat végezve.

Az aszkéták (a sădhuk vagy babák) a hindu tantrizmus egyetlen élő képviselői. Ennek jelentőségét egyes indiai származású kutatók már felismerték, és meg is próbálták ezeknek az aszkétáknak az életmódját dokumentálni. [9] Az európai kutatók azonban eddig még nem szenteltek kellő figyelmet nekik. Ennek fő oka az, hogy ezek az aszkéták a modern indiai kultúra egyik periférikus csoportját képezik (legalább is számukban). Ennek ellenére ők azok, akik a hindu vallás magját képező tantrikus hagyományokat őrzik. Éppen ezért ők azok, akik a népi vallási élet központjában állnak. A fentebb említett zarándok-központok egyben szent helyek, ahol ezek az aszkéták vándorlásaikat megszakítva huzamosabb időre megállnak. Éppen azért váltak szent helyekké a fentebb említett helyiségek, mert itt tartózkodnak a szent életet élő vándor-aszkéták. Ezek az emberek kívül állnak az indiai társadalmi renden: nincs családjuk, nem dolgoznak, nem követik a törvény és a vallás előírásait. Ők azok, akik teljes mértékben Isten követésének szentelik életüket. Egész életüket, napjaik minden percét személyes istenüknek szentelt gyakorlataikkal töltik. Az imádat formája azonban nincs előírva: ahány vándorszerzetes, annyiféle mód. (Például a fentebb említett dokumentumfilm egy olyan zarándokutat dokumentált, melyet egy aszkéta tett meg az oldalán gurulva. 4500 km-t gurult szülővárosától a Jammu közelében található Vai ś no Devi templomhoz.) A vallásos hinduk szent embereknek tartják őket, és ellátják őket alamizsnával, és mindennel, amire szükségük van. Kaszton kívülinek tartják, és ezért haláluk után nem temetik el őket. Ha egy mélyen vallásos hindu lelki vezetésre szorul, az esetek túlnyomó részében ezeknek az aszkétáknak a tanácsára hagyatkozik, nem pedig az ortodox hinduizmust képviselő papi kaszt tagjához fordul. A sădhuk tisztelete jelentős - a hindu vallás kiemelkedően fontos tagjai.

Ezeknek az aszkétáknak az életmódja és vallási felfogása megelőzi a tibeti lámákét. A tibeti lámaizmus a hindu aszketizmus ‘domesztikált’ formája. Miután Tibetben nem nagyon lehet vándorló életmódot folytatni - elsősorban a földrajzi adottságok miatt (extrém hőmérséklet, ritka népsűrűség) - muszáj volt a tantrikus vallási formákat letelepíteni. Ezért váltak a tibeti tantrizmus központjaivá a lámakolostorok. Azonban a hindu aszkéták vallási gyakorlatai azok, amelyek a tibeti lámaizmus alapjait képezik. Ezek a gyakorlatok olyan hindu aszkéta szerzeteseken keresztül jutottak Tibetbe, mint Marpa, Năropa és Milarepa, stb. Ezeket az aszkétákat a tibeti buddhisták is mint vallásuk alapító szentjeit tartják számon. A tibeti buddhizmus és a hindu aszketizmus kapcsolatáról számol be „A Nyingma-pák Tanítása” [10] című tanulmány.

Természetesen az indusztrializálódó India a fogyasztói tömegkultúra hatásától már nem sokáig mentes. A nagyobb városok mára már nem sokban különböznek egyes szegényebb kelet-európai nagyvárosoktól. A tömegárú és az ezt forgalmazó tömegkultúra elárasztja Indiát is. Ezt jól meg lehet figyelni az indiai filmgyártásban és a könnyűzenei iparban. Éppen ezért ezeknek a társadalmilag amúgy is perifériás csoportba tartozó aszkétáknak már szinte csak ezek a szent városok nyújtanak menedéket. Célunk az volt, hogy minél jobban megismerjük azt a sajátos vallási jelenséget, mely meggyőződésem szerint a hindu vallás legkorábbi és legbelső lényegét érintő formája.

[« tartalom ]

Terepmunka 1. - Útvonal

• Hely: Észak-India
• Időtartam: 1995. Június 21. – Augusztus 20.
• Cél : Terepmunka elökészítés (Ismerkedés a hinduizmus és buddhizmus élö formáival)
• Résztvevők: Tarr Bence & Tarr Dániel
• Útvonal: 

New Delhi - { Érkezés: New Delhi - India fővárosa} New Delhi » Jammu - {Jammu & Kasmír : Jammu - Rambireswar templom} Jammu » Shrinagar - {Kasmír : Shrinagar = Kasmír fővárosa} ) Pahal Gam - {muzulmán hegyi falucska a Himalája aljában} Shrinagar » Kargil - {Átkelés a Himaláján - Kargil : Muzulmán-Buddhista határváros) Ladakh (Nyugat-Tibet) Kargil » Leh - {Leh = Ladakh központja : Tsemo & Sankar gompa, Leh palota, stb.} · Tikse - {Tikse gompa : a legnagyobb ladakhi kolostor + nagy könyvtár}

[« tartalom ]

I.) A terepmunka után számos cikket írtunk, melyek alkalmasak az adott régiók és kulturális jelenségeik tudományos, illetve népszerűsítő bemutatására.

Tudományos cikkek:

• Tarr Dániel : A Hindu Tantra képviselői és gyakorlata . (Szakdolgozat) - [A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Bp., 1997 & Néprajzi Múzeum Könyvtára]
• Tarr Dániel : Az indiai aszketizmus . (Szigorlati dolgozat) - [ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak, Bp., 1998.]
• Tarr Dániel : Hindu Tantra . [A TKBF Jegyzete, 1996]
• Tarr Dániel : Csenrézi . [MTA Etnoregionális Kutatóközpont Munkafüzetek 10. , 1996]
• Tarr Dániel : Manali ‘95 . [ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak, Bp., 1996.]
• Tarr Dániel : Kashmír ‘95 . [ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak, Bp., 1996.].
• Tarr Dániel : Az Aghori aszkéták . [ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak, Bp., 1996.]
• Tarr Dániel : Az indiai kasztrendszer . [ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak, Bp., 1997.]
• Tarr Dániel : Indiai Aszkéták . - (Kiállítási forgatókönyv) [ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak, Bp., 1998.]

• Tarr Bence : A Nyingma-pák Tanítása . (Szakdolgozat) - [Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Bp., 1997.].
• Tarr Bence : Az amritszári Adi Grantha kultusza . (Szigorlati dolgozat) - [ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak, Bp., 1998.]
• Tarr Bence : A Körülmények Hatalma . [ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak, Bp., 1996.].
• Tarr Bence : Amritsar – A Nektártó . [ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak, Bp., 1996.]
• Tarr Bence : Murti – Az idolátria valódi formája . [ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak, Bp., 1996.]

Népszerűsítő cikkek:

• Tarr Dániel : Indiai Drog ‘95 . [Törökfürdő 1996/1 & Magyar Narancs VIII/28, 1996/06/11]
• Tarr Dániel : Khajuraho – Az indiai szextemplomok . [Magyar Hírlap - Világszám 1. (1997 márc.)]
• Tarr Dániel : Benáresz – Az Aszkéták Városa . - [Magyar Hírlap - Világszám 2. (1997 ápr.)]
• Tarr Dániel : Az Aranytemplom és a Nektártó .
• Tarr Dániel : Manali – A kender világa .
• Tarr Dániel : Kashmír .
• Tarr Dániel : Ladakh – Az utolsó Shangri-la .

Érdekel?   Minden írásos anyag megtalálható a könyvtárban » Library.

II.) Fotóanyag is készült, melyet több helyen is bemutattunk. Kiállításra sajnos nem alkalmas.

III.) Antropológiai napló, melynek alapján a számos tudományos cikk és beszámoló készült.

Visszhang

I.) Előadások & Beszámolók

• Tan Kapuja Buddhista Főiskola [1995 ősz]
• ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak [1996 ősz]
• Tibet Segítő Társaság [1996 tavasz]
• “ INDIA” - Közgazdasági Egyetem, Budapest [1997 ősz].

II.) Rádióriportok

• Tilos Rádió – Éjféli Yeti Műsor [1996 tavasz]
• Fix Rádió – [1996 tavasz & 1997 tavasz]
• Civil Rádió – [1996 ősz]

[« tartalom ]

Terepmunka 2.

• Hely : Ladakh & Zanskar (Tibet), Kathmandu-völgy (Nepál)
• Idö : 1998. Június 25. – Augusztus 24.
• Cél : A hindu és buddhista tantrikus vallási formák vizsgálata
• Résztvevök : Héjjas Emese & Tarr Dániel & Szathmári Botond

A vizsgált jelenség felvezetése

Nem célom, hogy bemutassam a tantrizmussal foglalkozó terjedelmes irodalom kivonatát. Ugyanis a külföldi szakirodalmat ismerve, azt mondhatom, hogy sok száz könyv és tekintélyes mennyiségű cikk jelent meg ebben a témában, melynek jelentős hányadát már tanulmányoztam [11]. Ennek ismeretében a következőket emelném ki:

A Tantra egy adott mester mágikus-rituális tudást hordozó, titkos tanítása, amely elsősorban olyan mágikus módszer, amelyen keresztül az ember kapcsolatba kerül az istenivel. Mint ilyen inkább tekinthető egy zárt tanítványi láncolaton alapuló, mágikus praxisra épülő beavatási rendszernek, mintsem egy vallásnak. A Tantrizmus eredeti formájában egy indiai kultusz volt, de miután kezdeti formája óta folyamatosan változott, nem köthető egyetlen indiai valláshoz sem. Különböző hindu, buddhista, és jain csoportok hasonló tantrikus tanokat vallanak és hasonló tantrikus gyakorlatokat végeznek. Generációk sora specializálódott a Tantra kidolgozására és finomítására, s így kialakultak azok a legfőbb formák, melyek az egyetemes emberi szellem szimbolikus kifejezéséből fakadnak. Minden Tantra általános jelentést hordoz az archetípusok szintjén, így az emberiség elsődleges tudását reprezentálja absztrakt formákban. Hasonló szimbolikus rendszerek jelennek meg szinte minden vallásban. Ezek olyan kozmikus misztériumokat kifejező szimbólumok, gyakorlatok és művészeti formák, melyeken keresztül az ember újra felfedezheti primér valóságát. A Tantrizmus tehát egy komplex vallási jelenség. Mitöbb a Tantra az indiai hagyomány ezoterikus tanítását sűríti össze; a tantrikusok szerint belső látásból született és időtlen igazságokat fejez ki - az ember önmeghaladásának titkát tanítja.

Helytelen lenne a Tantrizmust vallásnak nevezni, és nem mondhatjuk azt sem, hogy egy ‘gondolkodási mód’ lenne. A ‘gondolkodás’, annak általános, logikai és értelmi okfejtés értelmében éppen egyike azon okoknak, amelyek miatt az emberek kiábrándulnak a világból és szenvedőkké válnak attól. A Tantrizmus legalább is ebben látja ennek a legfőbb okát. Éppen ezért a Tantra nem egy gondolkodásmód: A Tantra cselekvés. A Tantra az, amit a tantrikák (“tantrát gyakorlók”) csinálnak. Ez pedig nem olyan valami, amit könyvekből lehet megtanulni, annak ellenére, hogy számos szanszkrit irat létezik, melyet ‘tantrának’ hívnak. Ezek az iratok mind konkrét leírásokat tartalmaznak arra nézve, hogy mit kell tenni, mind fizikai, mind szellemi értelemben. A tantrikus formák arra szolgálnak, hogy az emberben bizonyos “pszichoszomatikus elváltozásokat” okozzanak, és így a gyakorlót kapcsolatba hozzák saját eredeti természetével - az isteni világgal.

A legismertebb tantrikus gyakorlatokhoz tartozó formák: a yantra (tibeti mandala - mely lényegét tekintve egy geometriai forma absztrakt szimbólumokkal) és az ehhez kapcsolódó mantra (mely lényegét tekintve egy csíraszó, illetve szólánc). A legismertebb tantrikus gyakorlatok pedig a dhy ă na (meditáció) és a yoga (jóga). Ezeket más keleti vallások is átvették és alkalmazzák. A tantrizmus nyugaton ismert formája a tantrikus-jóga, melyet szexuál-jógának hívnak szexuális egyesüléseken alapuló gyakorlatai miatt, ez azonban nem fedi a teljes valóságot. A tantrikus gyakorlatok, amelyek kiterjednek a hétköznapi élet minden területére, ezt is felölelik. A tantrizmus azonban sokkal több, mint azt sokan gondolják.

A Tantrizmus az összes mai indiai vallás alapja és megelőző formája , amelyből az egyes indiai vallások merítettek, s melyből bizonyos formákat és gyakorlatokat beemeltek saját rendszerükbe. A Tantra alapja a szexualitás. Ez alatt azonban a termékenységet és a nemzőképességet - a potencialitás két aspektusát - kell értenünk. Ezzel természetesen egyetlen archaikus vallási formától sem különbözik. Éppen ez adja meg különlegességét, hiszen a termékenység-kultuszok jó kétezer éve kihaltak az európai térségből. Pontosan korai eltűnésük miatt nem volt arra idő, hogy ezekből egy komplex vallási és filozófiai rendszer alakuljon ki. Ugyanis a tantrizmus nemcsak a szexualitás körül forog. Komplex gyakorlata szigorú életvitelből áll, összetett rítusok sokaságából, és az arra épülő meditációkból. Amikor egy s ă dhaka (gyakorló) eljut a lelki fejlettség egy meghatározott fokára, akkor tanító mesterétől, a gurujától felhatalmazást kap bizonyos gyakorlatok végzésére. Ezt nevezik beavatásnak. Minden gyakorlathoz tartozik egy yantra és ehhez egy hozzátartozó mantra, amelyek meditációs és jógikus használata a spirituális “felébredés” folyamatához vezet. Így a tantrikus gyakorlatot értelmezhetjük úgy, mint a gyakorló fizikai, lelki és szellemi kiteljesedését a transzcendens valóság irányába.

A tantrikus formák elemzése kimutatta, hogy az adott kulturális jelentésükön túl, ezek általános jelentést is hordoznak az archetípusok szintjén. Éppen ezért ezek a vallási szimbólumok és az ezekhez tartozó gyakorlatok komplex, univerzális jelentéssel bírnak: az emberiség őstudását hordozzák [12]. Hasonló módon a tantrikus formák minden eleme összetett jelentést hordoz. A tantrizmus vizsgálatakor így meg kell vizsgálnunk: 1) az archetipikus formák és hangok rendszereit; 2) az erre épülő rituális cselekedetek összefüggő rendszerét; 3) az archetipikus formákból kibontakozó istenségeket és kozmikus princípiumokat; 4) továbbá az ezek által indukált, emberben működő folyamatokat; 5) majd végezetül ezek alkalmazását a gyakorlati életben, a különböző vallási gyakorlatokban, a templomi építészetben vagy a mágikus praxisokban. Ha megértjük a tantrikus tanítások által kifejezett mikro- és makrokozmosz viszonyát, körvonalazhatjuk az emberiség vallásos viselkedésének alapvető mozgató erőit.

[« tartalom ]

A vizsgált jelenség leírása

A Tantrát ma (1996-ban) két fő csoport gyakorolja: a tibeti buddhista lámák {ld. buddhista Tantra} és a nem ortodox hindu valláshoz tartozó szádhuk {ld. hindu Tantra}. Ennek megfelelően a Tantrizmus ma élő formái három fő területen vizsgálhatóak: 1) Ladakh és Zanskar-ban (Tibet), 2) Himachal és Uttar Pradesh-ben (Észak-India), és 3) Nepál Kathmandu körzetében.

Idő és pénzkorlátok miatt expedíciónk csak a tibeti és nepáli területeket tudta végigjárni, azonban előző utam során jártam az érintett indiai területen is. [Lásd: ‘Terepmunka 1.’]

I.) LADAKH és ZANSKAR - Az utolsó Shangri-la

Ez a kellően titokzatosnak hangzó cím az 1978 március havi National Geographic (Vol.153, No.3) számának vezércikkében szerepel. Tibet egyetlen olyan tartományáról szól, amelyet az 1949-es kínai invázió után nem Kínához, hanem Indiához csatoltak, s így az itt virágzó buddhista kultúra nem vált a felszabadító kínai hadsereg tankjainak céltáblájává. Éppen ez a ‘szerencsés’ sors az, aminek következtében Tibet többi tartományával szemben, ahol is a kínai tudományosság nevében a tibeti buddhista vallás írmagját is kiirtották, Ladakh megmaradhatott annál a közel ezeréves életformánál, ami egész Tibetet jellemezte.

Éppen ezért nevezi Ladakhot Thomas J. Abercrombie, a cikk szerzője, az utolsó Shangri-la-nak. Shangri-la a tibeti hitvilág szerint egy rejtett völgy, melyben az örökéletű beteljesült emberek laknak örök békességben. Ez a völgy a külső világtól teljesen rejtett és nem is áll kapcsolatban azzal; éppen ezért a szent emberek végső menedéke. Mindez igaz volt a ladakhi völgyre is, mely földrajzi adottságai miatt csak nehezen volt megközelíthető, így az 1949-es kínai invázióig teljes elszigeteltségben létezhetett. Az invázió után ezt a völgyet Indiához csatolták, bár földrajzilag nem Indiához tartozik, hiszen a Himalája hegység nyugati nyúlványai mögött található.

Ezt a vidéket járta végig a világhírű magyar származású Kőrösi Csoma Sándor is, akinek nyomai még mind a mai napig fellelhetők. Itt Ladakhban töltött huzamosabb időt, amelynek egy részét (1823 júniusától, 1824 október 22-ig) a Zangla kolostorban töltötte. Ezután Ladakh belső területét Zanskart látogatta meg, majd Ladakhot a Kulu völgy felé hagyta el, hogy azután huzamosabb időt töltsön el Szabáthuban. Második zanskari útja során a Pughtal kolostorban lakott, 1926 őszéig, majd végleg elhagyta Ladakhot. (Az 1995-ös előkészítő utunk során mindkét helyen megtaláltuk nyomait.) Ezután a mai Himachal Pradesh államhoz tartozó Kanam-ban telepedett le, hogy három évig itt tanulmányozza a tibeti buddhizmust. 1830-ban végleg elhagyta a régiót, hogy Sikkimben folytassa kutatásait.

Abercrombie 1978-ban egészen más szemmel nézhette Ladakhot, mint a jó másfél évszázaddal korábban ott járt Kőrösi Csoma. Abercrombie helyzete sok szempontból jobb volt, hiszen ő már szabadon mozoghatott és még fénykorában szemlélhette ezt a területet. Ez annak köszönhető, hogy a terület Indiához való csatolása után egészen 1975-ig katonai területnek számított, és így mesterséges módon maradt meg elszigeteltségében. Az itt élő tibeti népcsoport semmit nem észlelt a kínai invázióból és az indiai hadsereg ‘tapintatos’ bevonulása sem törte meg a hagyományos életmódot. 1975 után a helyzet megváltozott, miután a területet megnyitották a külvilágnak. Ekkor kezdték a keletkutatók és a nyugati kultúra képviselői látogatni ezt a területet. Miután Tibet többi része a kínaiak felügyelete következtében tiltott területté vált, a tibeti kultúra élő formái egyedül itt váltak tanulmányozhatóvá. Mindez mégsem okozott radikális változást a terület önfenntartó belső gazdasági és kulturális rendszerében.

A változóban lévő helyi kultúra ellenére a kolostori rendszer és a hozzá kapcsolódó vallási hagyományok és gyakorlatok az elmúlt hét évszázad óta nem sokat változtak. Sőt az elzártabb területeken (Zanskarban) még érintetlen formában, változatlanul léteznek. Ladakh a tibeti buddhizmus egyik utolsó fellegvára, ahol még tetten érhetőek az ősi vallási hagyományok - ahol még a tantrikus buddhista gyakorlatokat eredeti formájukban végzik. Ladakh nyugati részén és Leh körzetében számtalan kolostorfalu létezik (Alchi, Basgo, Hemis, Lamayuru, Lekir, Matho, Mulbekh, Pharka, Palam, Phyang, Rizong, Sankar, Shergol, Shey, Spitok, Stagna, Stok, Tsemo), nem is beszélve Zanskarról (Karsha, Linghsot, Markha, Padum, Phugtal, Rangdum, Sani, Zangla, Zongkhul), melyek elszigeteltségükben megőrizték eredeti életformájukat és vallási szokásaikat. A kolostori élet és az ahhoz kapcsolódó vallásos viselkedés részletes vizsgálatával a buddhista Tantra talán még most utoljára dokumentálható és ismerhető meg alaposan.

II) KATHMANDU-VÖLGY - A Világ Teteje

Nepál az a különleges ország, amely India és Tibet határán fekszik. Éppen ezért évezredek óta kulturális ütközőállama volt az északról érkező mongo, balt illetve a kínai moszo népcsoportok kultúrája és az indiai indid népcsoportok kultúrája között. Maga a nepáli nép - a tibetivel szemben, amely tisztán mongoloid, - az indid és a mongo népcsoport keverékéből jött létre. Ez a keveredés nem pusztán a népcsoportok, hanem a kultúrák szintjén is így történt. Éppen ezért Nepál talán a világ legszinkretikusabb vallását hozta létre, amit nepáli vallásnak szokás nevezni.

Ezt a vallást, illetve vallási formát joggal nevezhetnénk buddhista hinduizmusnak, vagy hindu buddhizmusnak. Ugyanis a két világvallás teljes akkulturációjáról, szinte tökéletes egybeolvadásáról van szó. Ez nem azt jelenti, hogy a jól elkülöníthető buddhista, illetve hindu vallási elemek teljesen feloldódtak volna egymásban, hanem azt, hogy teljesen párhuzamosan élnek egymás mellett. Ennek a szoros szimbiózisnak az oka Nepál földrajzi fekvése. A gupta-korszak (Kr. u. 320-540) előtt teljes mértékben Indiához tartozott, s része volt az első nagy, az egész indiai félszigetet egyesítő Maurya birodalomnak (Kr.e.322-183). Független királysággá vállása után is megőrizte kulturális kapcsolatát Indiával. Sőt a muszlim hódítás idején (XI-XV.sz.) az indiai szellemiség mentsvárává vált. Kultúrája tehát páratlan: az indiai területekről kiszorult buddhizmus és a hinduizmus keveredéséből áll.

Épp ezért különlegesen érdekes a nepáli tantrizmus. Ugyanis az itt élő aszkéták által gyakorolt tantrikus gyakorlatok egyaránt buddhista tantrák és hindu tantrák is. Ezért a fentebb tárgyalt két terület mellett kiemelkedően fontos lenne a Kathmandu-völgyben élő aszkéták vizsgálata. Bár Kathmandu az elmúlt másfél évtizedben az odalátogató nagyszámú turista hatására az ezt megelőző viszonyokhoz képest ‘modernizálódott’, szemben a ladakhi kultúra tantrikus gyakorlóival, az itt élő aszkétaközösségeket nem fenyegeti közvetlen veszély. Mivel az ide látogató turisták elsősorban a hegyeket és a völgyeket látogatják, így itt még nem alakult ki az a kultur-turizmus, ami Ladakhot fenyegeti. A Kathmandu-völgyben elszórt vallási- és tantrikus központok viszonylag intaktak maradtak. Azonban a békét és magányt kereső aszkéták az egyre elhagyatottabb völgyekbe kényszerülnek, így az általuk folytatott életmód bizonyára változni fog az elkövetkező évtizedek során.

A még tetten érhető ősi vallási formákat, a folyamatos életmódváltozást, továbbá a vallási szokások ezzel járó megváltozását sikerült részben dokumentálni. Az aszkéták vallási gyakorlatainak és szokásainak vizsgálata mellett érdekes megfigyeléseket végeztünk Kathmanduban, mely Közép- és Dél-Ázsia kulturális ütközőpontja .

[« tartalom ]

A vizsgálat haszna

Az expedíció több szempontból hasznosnak bizonyult: 1) Vallásantropológiai kutatásként páratlan, letűnőben lévő vallási jelenségeket dokumentált, rámutatva ezek belső természetére. Mivel a tantrizmus az emberiség primér vallási formáival áll szoros kapcsolatban, mint ilyen rámutathat az ember vallási viselkedésének antropológiai, pszichológiai alapjaira. 2) Szociálantropológiai kutatásként, az Észak-Indiai vallási kultúra változásainak vizsgálatával, rámutat azokra a folyamatokra, melyek egy adott társadalmat kulturálisan átformálnak; illetve azokra a kulturális elemekre, amelyek egy adott kultúra vallásos jelenségeit felváltják. 3) Etnográfiai kutatásként a különböző területeken élő népek egy azonos vallási jelenséghez (a tantrához) kapcsolódó viselkedésének vizsgálatával az interetnikus kapcsolatokat vizsgálta - vagyis azt, hogy az egyes népek kultúrája hogyan hat a velük kapcsolatba kerülő másik nép kultúrájára, illetve milyen kulturális elemek keverednek; milyen formaváltozásokon megy keresztül egy primér kulturális jelenség.

Utoljára, de nem utolsó sorban pedig tisztelettel adózott KőrösiCsomaSándor legendás alakjának, aki az első magyar keletkutató volt. Az expedíció felkutatatta és dokumentálta Kőrösi nyomait Zanskarban.

Számtalan elmélet született arról, hogy egyes magas kultúrák találkozásaiból milyen gondolatok és milyen eszmék születtek. Ezek az elméletek azonban kizárólag történeti feltárások alapján készültek. Miután ez a folyamat a vizsgált területeken most zajlik, páratlan lehetőség nyílik arra, hogy a magas kultúrák találkozásainak akkulturációs folyamatait élőben tanulmányozzuk. Személyes tapasztalataink azt sugallják, hogy a ladakhi kultúra a pusztulás szélén áll, s ennek a találkozásnak a következtében az idős generáció kihalásával teljesen eltűnhet a Föld színéről. Ezt a nézetet osztja az antropológus Helena Norberg-Hodge az “Ancient Futures” [13] című Ladakhról írott munkájában is, és hasonló nézetet vall Peter Matthiessen is, aki szintúgy jeles kutatója ennek a területnek.

Véleményünk szerint a tudományos világ számára legalább két érdekességet rejt ez az expedíció: 1) Mint antropológiai kutatás élőben vizsgálta a magas kultúrák közti akkulturációs folyamatot, és egy adott kulturális jelenség formaváltozásait. Ez páratlan lehetőség, ami csak nagyon ritkán adatik meg. Miután ez a folyamat 1989-ben kezdődött, ez a kezdeti fázistól dokumentálható, és érdekes adatokkal szolgálhat egy folyamatos megfigyelés számára. 2) Az expedíció élő, gyakorolt ‘salvaging anthropology’; mivel egy rohamos mértékben tünedező vallási jelenséget és az ehhez kapcsolódó kultúrát dokumentál, s így olyan kulturális és vallási jelenségeket tárhat fel, melyek még nem ismertek a tudományos világ számára.

[« tartalom ]

Terepmunka 2. - Útvonal

• Hely: Ladakh & Zanskar (Tibet), Kathmandu-völgy (Nepál)
• Időtartam: 1998. Június 25. – Augusztus 24.
• Cél : A hindu és buddhista tantrikus vallási formák vizsgálat
• Résztvevők: Héjjas Emese & Tarr Dániel & Szathmári Botond
• Útvonal:

New Delhi - {New Delhi - India fővárosa} · New Delhi » Kulu - {» Jammu & Kashmir állam: Kulu  - a Himalája aljában fekvő kisváros} · Kulu » Manali - { Manali : Buddhista-Hindu határváros – Dhungri templom & Gadhan gompa} · Vhasist - {Vashisht Muni templom – tűzörző aszkéta & szent fürdő} Lahaul & Spiti (Nyugat-Tibet) · Manali » Keylong - { Átkelés a Himaláján - Keylong : Lahaul & Spiti buddhista királyság közp.} · Keylong - {Sashur gompa : Drugpa kolostor – csham-tánc} · Khardang - {Khardong gompa : Drugpa kolostor – a faluban pedig esküvő} · Satingri - {Tayul gompa : Drugpa kolostor}

[« tartalom ]

Dokumentáció

I.) A kéthónapos út teljes időtartalmáról folyamatos dokumentáció készült (kb. 20 óra videóanyag). Terveinknek megfelelően a videó dokumentáció elegendően jó és bőséges ahhoz, hogy kisfilmeket lehessen összevágni belőle, melyek alkalmasak lennének az adott régiók és kulturális jelenségeik tudományos, illetve népszerűsítő bemutatására.

Az elkészíthető kisfilmek a következők:

Ladakh & Zanskar (Tibet)

• Tibeti buddhista kolostorok
• Buddhista tantrikus gyakorlatok (Mahăkăla puja, tűzáldozat, stb.)
• Tibeti buddhista ünnepek - A shashuri fesztivál (A maszkos lámák tánca (csham))
• Ladakhi ünnepek (ladakhi népviselet és néptánc)
• Egy ladakhi család hétköznapjai (életmód)

Kathmandu-völgy (Nepál)

• Kathmandu - A szent város a világ tetején
• Véres állatáldozatok a Halál Istenének [Kathmandu & Daksink ă li]
• Aszkéták és remeték – szădhu tantrikus gyakorlatok
• Halottégető szertartás Pashupatinathban [Nepál]

II.) A filmes munkán kívül igazán jó fotóanyag is készült, amelyből kiállítást tervezünk az Iparművészeti Múzeum Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeumában és a Néprajzi Múzeumban is. [14]

III.) Antropológiai napló, melynek alapján számos tudományos cikket és beszámolót fogok még írni az adott tudományos intézetek számára. Ilyen ezen írás is.

IV.) Továbbá tervezem egy gazdagon illusztrált könyv megírását és kiadatását a tantrizmusról, melyet adott esetben hátha valaki publikálna.

Tudományos cikkek:

• Tarr Dániel : Siva kultusza . (szakdolgozat) - [ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak, Bp., 1999.]

Népszerűsítő cikkek:

• Tűz Kriszta : Tibet és Nepál . [QG Magazin (1999/03)]

Visszhang

I.) Előadások & Beszámolók

• Tan Kapuja Buddhista Főiskola [1998/10/21]
• ELTE BTK Kulturális Antropológia Szak [1998/11/19]
• Tibet Segítő Társaság [1998/10/31]
• Danubius Nyelviskola [1998/11/20]
• Szabó Ervin Könyvtár [1998/12/09]
• Pedagógiai Intézet [1998/12/18]
• Tibet Konferencia - CEU [1999/03/07]
• Világzenék Klubja - MOM Kultúrház [1999/03/18]

II.) Rádióriportok

• Tilos Rádió – Éjféli Yeti Műsor [1998/10/06]
• Fix Rádió – Dongó Műsor : A Tantra '98 Expedíció [1998/11/15]
• Fix Rádió – Dongó Műsor : Az indiai aszketizmus [1999/03/07]  

III.) Kiállítások

• Tibet Fotó Kiállítás – Iparművészeti Múzeum (Jankovich Tibor és Szathmári Botond képei) [1999/03/09 - 1999/03/21]
• Tibet Kultúrája Néprajzi Kiállítás – Pest center Galéria (Jankovich Tibor és Szathmári Botond gyűjtése) [1999/03/12 - 1999/04/02]

IV.) Filmek

• Tantra ’98 Válogatás – Duna TV (Szederkényi Miklósnak) – semmi válasz

[« tartalom ]

[« tartalom ]

[ előre »]

Teteje