A lingam imádat
A lingam (phallosz) Śiva megtestesült alakja, az isten kettős természetének hű mása. Bár Śiva az aszkézis, a világtól való visszavonulás és a jóga istene, leginkább a phallosz alakjában tisztelik, amely az erotika és a szexuális energia szimbóluma. A Śiva-lingam állandóan erekciós állapotban van. Śiva ugyanis soha nem ontja, hanem mindig visszatartja magját. [1] Már a tantrikus mozgalom létrejötte előtt is, amely a szexuális jelképrendszert használta föl az ellentétek egységének bemutatására, a lingamot úgy ábrázolták, mint ami a yoniból (vulvából), azaz a női energiából nő ki. A lingam és a yoni jelképezik a hím- és nőnemű egységét, az égét és a földét. Ezek tehát a lét teljességének szimbólumai.
A Linga-purana néven ismert legendában egy guru úgy magyarázza meg a Śiva-lingam imádatát, hogy elmesél egy ősi mítoszt azokból az időkből, amikor a Világegyetem még sötétségbe volt burkolva, és víz öntötte el azt. Viśnu és Brahma azon vitatkoztak, melyikük a nagyobb isten. Ekkor a vizekből egy hatalmas tűzcsóva emelkedett ki, olyan magas volt, hogy szinte végtelennek látszott. Akkor elindult a két isten, hogy megkeresse az oszlop magasságát és mélységét. Viśnu vaddisznó alakját öltötte föl, és lemerült a vízbe, míg Brahma hattyúvá változott, és felszállt a magasba. Úgy tértek vissza, hogy egyikük sem tudta megállapítani az oszlop méreteit. Akkor megjelent Śiva, és elmagyarázta, hogy az égő oszlop a lingam kozmikus alakja volt, a megtestesült erő földi jelképe.
Egy másik legenda máshogy beszéli el a Śiva-lingam eredetét. Egy csapat bölcs az erdőbe vonult, hogy ott aszkéta életet éljen, ám nem értették meg igazán Śiva nagyságát. Hogy megbüntesse őket, Śiva meztelen jógi képében jelent meg, csapzott és piszkos volt a szenvedésektől, ám így is elcsábította a bölcsek feleségeit. A felbőszült bölcsek kasztrálták Śivát, de abban a pillanatban, amikor lingamja földre hullt, az egész világ sötétségbe borult. A bölcsek ekkor rájöttek tévedésükre, és könyörögtek Śivához, hogy adja vissza a fényt a világnak. Śiva beleegyezett, azzal a föltétellel, hogy attól kezdve a bölcsek a lingam alakjában imádják őt. [Waterstone, 1996:67] |
Śiva-linga |
A legtöbb szakember egyetért abban, hogy a lingam kultusz kialakulása jóval megelőzi az árja inváziót (Kr.e. 1500) és az korai ókorban gyökeredzik. Gömbölyített fejű, phalloszra hasonlító rudacskákat és ún. 'gyűrű-köveket' találtak a Harappai leletek közt, melyek a linga-nak és yoni-nak a prototípusai. A védikus árják úgy tűnik ellenezték a lingam-imádatot, de irodalmi és művészeti bizonyítékok azt mutatják, hogy jelenlegi formájában már a Kr.u. 1-2. században létezett. A Gupta korszakban a lingam kultuszt konvencionális keretek közé akarták szorítani, így ezután a korábbi korszakokra jellemző, eredeti phallikus realizmussal szemben az lingam imádat elvontabb ábrázolásmódokban jelent meg.
A linga szanszkrítül azt jelenti „jel” vagy „megkülönböztető szimbólum”. Mint Śiva phalloszának szimbólumát a teremtő erő jeleként imádják. A linga minden śaiva templom központi termében megtalálható, mint az imádat legfőbb tárgya, de megtalálható szinte minden hindu családi oltáron is szerte Indiában. Śiva antropomorf ábrázolásainak általános imádata kevésbé elterjedt. Ez alól kivétel az ún. ekamukha-linga, amelynek az egyik oldalára Śiva képe van faragva ’hidat’ képezve az isten elvont és megjelenített alakjai között. Śiva-lingamokon megjelenő alakját gyakran jelenítik meg négy vagy öt fejjel – hol haragvó, hol meditáló, vagy épp hermafrodita alakjában ábrázolják.
ekamukha Śiva-lingam
|
A yoni, amely a női nemi szerv szimbóluma – így Śakti istennőé is – gyakran képezi a merevedő linga alapját. A nemi egyesülést megjelenítő szimbólum, a Śiva-lingam arra emlékeztet, hogy a férfi és női princípiumok örök egységet alkotnak, s együtt fejezik ki a létezés teljességét.
A yoni-nak külön kultikus imádata létezik a saktizmusban. Ez gyakran a női nemi szervvel való aktív szexuális kapcsolatot jelentette. [2]
A lingam imádatnak számos formája van. A legáltalánosabb tiszteleti forma, hogy friss virágokat, friss füvet, gyümölcsöt, leveleket, tiszta vizet és nap szárította rizst áldoznak. Az áldozati ajándékok tisztasága, továbbá az áldozatot bemutató személy tisztasága elsőrendű. |
Miként sok más jelképet is, a lingamot is megmossák tejjel és vízzel, majd bekenik olvasztott vajjal, valamint ajándékokat helyeznek rá. A linga és a yoni bekenése vajjal és megöntözése tejjel erős szexuális szimbólum, amely a termékenységi erők könnyű áramlását biztosítja.
Érdekes példa a lingam imádat sokrétű formájára a Madhya Pradeś államban található (volt) śakta központban, Khajuraho-ban fekvő Matangesvara-templom. Központi szentélyében egy 2.5 méter magas lingam található, melyet úgy imádnak, hogy az áldozók körbeállják a lingamot a yoni peremén állva. Megfogják egymás kezét, így körbezárják a lingát, s vallásos énekeket énekelnek, míg az áldozópap (brahmana) tejjel és vízzel locsolja a lingamot, amely körbefolyik a lingamon, majd kivezetődik a templomból egy kis csatornán a szent fürdőmedencébe. Az imádathoz tartozik az is, hogy mindennapos reggeli fürdés után vizet visznek a templomba, hogy megöntözzék a lingamot. |
lingam-puja
|
lingamok ezrei a Jangambari Math udvarán |
A lingam imádás egy másik érdekes példája a benáreszi Jangambari Math kolostor. Több mint 60 000 lingamot hagytak itt a zarándokok, így házi készítésű lingamok ezrei borítják be az udvart. Továbbá sok ezer fekszik az alsóbb rétegekben. A zarándokok ellakhatnak a kolostor 50 szobájának valamelyikében, melyek hamar meg is telnek Śiva házasságának éves ünnepén. Benáreszre (Varanasi) jellemző a Gangesz-folyó iszapjából készült fekete lingamok sokasága, melyek megtalálhatóak szinte minden házi oltáron szerte Indiában.
A lingamokat általában kőből faragták, ám készülhetett kavicsból, homokkőből, sőt akár hangyabolyból is. Néha folyók mellé építenek kürtő szerű ling amo kat, amelyekbe belevezetik a vizet, így az állandó ejakulációt szimulál. Különböző lingamokat készítenek szantálfa kenőcsből vagy folyami agyagból különböző rítusokhoz, amelyeket aztán fel is áldoznak. Készítenek azonban gyönyörűen kidolgozott lingamokat is fából, márványból, drágakövekből vagy nemesfémből is. A szobor formája kanonizált – adottak a magasság, a vastagság és a felső görbület arányai. A mukhalingam-ra ráfaragják Śiva egy vagy több arcát. |
Egy másik gyakori ábrázolás Dél-Indiában a lingodbhavamurti, amely Śivát úgy ábrázolja, mint aki egy tüzes lingamból emelkedik ki. Ez abból a szektáriánus mítoszból származik, amely elmeséli Viśnu és Brahma hatalmi vitáját, amikor is Śiva hatalmas tűzoszlopként jelent meg előttük, hogy megtörje büszkeségüket. [3]
Különösen nagy tiszteletben tartják a svayambhuva-lingamokat, amelyek természeti formációkból jönnek létre, mint például a jégből kialakult lingam Jammu határában vagy a híres cseppkőoszlop, az amarathi-lingam. Ezekről úgy tartják, hogy maga Śiva ereje hozta létre őket az idők kezdetén. Az amarathi-lingamhoz minden augusztusi holdtöltekor hinduk ezrei zarándokolnak el az India és Tibet határán álló hegyi barlangba. Közel 70 ilyen természetes lingamot imádnak India különböző részein.
|
tojás lingam
|
A hagyomány szerint az öt alapvető elemet (föld, víz, tűz, levegő és tér) öt lingam-templom jelképezi Dél-Indiában – mindegyik a Śiva hívők fontos zarándokhelye. Az első a k ancipurami Ekambareśvar-ban álló föld-lingam. A második a víz-lingam, a Tiruccirapalli templomváros melletti Srirangam szigetén, a Jambukeśvar-templomban. A víz-lingam egy forrás által táplált kis medencében áll. A harmadik, a tűz-lingam Tiruvannamalay-ban, Dél-India egyik legnagyobb Śiva templomában található. Itt tertják november végén a nagy tűzünnepet, amelynek tizedik, utolsó napján hatalmas máglyát raknak, Ś ivának tűzoszlopként való megjelenése emlékére. A levegő- vagy szél-lingam Kalahasti-ban, az A ndhra Pradeś államban lévő Svarnamukhi folyó partján áll. A város a Vijayanagar-dinasztia vallási fővárosa volt. A központi Kalahastíśvara-templom őrzi a szél-lingamot. Az ötödik elemet, a teret, a Cidambaram-ban található lingam jelképezi. Itt áll a hatalmas Csola-kori templom, Śiva Nataraja és tánca, az A nanda Tandava emlékére. A csidambarami kristály-lingam a legjelentősebb az öt közül, mert Śivának a többi négyet is fölülmúló ötödik arcát jelképezi.
A lingam mint a teremtő erő szimbóluma mágikus jelkép is. Ez úgy jut kifejezésre, hogy sokszor Śiva phalloszát a hétfejű kobra vigyázza. Ez arra a teremtő energiákkal való kapcsolatra utal, amelyet jól kifejez az a gyakorlatrendszer, melyet kundalíni-yoga-nak neveznek. Ebben a tantrikus raja-yoga-ban, a gerincoszlop aljánál az ágyékot körülölelve egy kígyó alszik feltekeredve. A gyakorlat célja a phalloszban koncentrálódó szexuális energia visszafordítása, hogy az ne kifelé, hanem befelé távozzon, s kígyó módjára felkússzon a gerincoszlopon, míg elérve a fejtetőt azonnali megvilágosodáshoz vezet. A lingam szimbólumában megnyilvánuló szexuális energia így összekapcsolódik a szellemi megvilágosodás energiájával. A tantrikus felfogás szerint a szexuális teremtőképesség azonos a szellemi teremtőképességgel, azaz a megvilágosodással.
Ezt az elképzelést bizonyítja az is, hogy bizonyos tantrikus aszkéta csoportoknál feltűnt azon képességük, hogy péniszüket állandó izgalmi állapotban tartották minden külső inger vagy belső akarat nélkül. A Pancavimśa-BrśahamanaVratyákra című műben találjunk a vataraśana bölcsek leírását, amely kitér az aszkéták péniszére is. Ghurye arra a következtetésre jut, hogy az aszkéta csoport neve, az “urdhvamanthino” bölcsek arra a megkülönböztető képességükre utal, hogy a péniszüket izgalmi állapotban tudták tartani különösebb külső hatás vagy izgalom nélkül. [4] |
lingamot őrző kobra |
Ez a képesség egyértelműen a proto-arya termékenységi kultuszokból származik, melyre jellemző volt a fallosz-imádat, s mely Śivát mint lingamot imádta. Valószínűleg az aszkéta pénisze is imádat tárgya lehetett legalább a 17. század végéig, de a tantrizmusban minden bizonnyal [Hartsuiker; 1993:17]. [5]
Egy másik érdekes śaiva szekta, amely kapcsolatba hozható a lingam imádattal a lingayat szekta. A lingayat szekta imádata középpontjában Śiva fallikus tisztelete áll. Követői egy kis lingamot viselnek nyakukban és közvetlenül - bhaktánta módon - imádják Śivát. Innen származik a nevük is: lingayat “lingát viselők”. A fallikus jelkép Śivát szimbolizálja, s nyakban való hordása egyértelműen jelzi a szekta brahmanizmus elleni fellépést, hiszen minden felső kaszthoz tartozó, ortodox hindu nő és férfi egy szent madzagot hord a nyaka körül. [6]
A lingam imádat egész Indiában elterjedt – mindenhol találunk lingamokat. Tiszteletük erősen összefonódik Śiva és Śakti alakjával. Mint a teremtő két princípium szexuális szimbólumai kifejezik azt az egységet, mely minden hindu törekvés lényege: az ellentétek végső egyesítését. |
lingayat lingam tartó
|
[« tartalom ]
lingam szertartás
OM NAMMO ŚIVAYA
|
