"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[» Buddhista Könyvtár «]
» keret nélkül «

[ előre »]

Tarr Dániel

Csenrézi

- Chenrezig -

1996.

A dolgozat a tibeti buddhizmus egyik istenét mutatja be: Avalokiteśvará-t, akit a tibetiek Csenréziként ismernek. Kultuszához tartozó, jellegében egymástól igen eltérő, három vallási jelenséget írok le: egy áldozatot, egy szertartást, és egy meditációt. Ahhoz, hogy ezeket megértsük, - átlássuk hogy Csenrézi (kultusza) önmagában egy komplex vallási jelenség - meg kell vizsgálnunk a vadzsrajána buddhizmus rendszerét, és az ezt meghatározó tantrizmust.

A tibeti vadzsrajána rövid bemutatásával rámutatok egyénközpontúságára és eleven tapasztalatokra támaszkodó jellegére, továbbá az annak gerincét képező hagyományra; a tantrizmusra. Kimutatom, hogy a tantra egy adott guru mágikus-rituális tudást hordozó, titkos tanítása, amely elsősorban olyan mágikus módszer , amelyen keresztül az ember kapcsolatba kerül az istenivel. A tantrikus buddhizmus tehát inkább tekinthető egy zárt tanítványi láncolaton alapuló, mágikus praxisra épülő beavatási rendszernek, mintsem egy intézményes vallásnak.

Ezt bizonyítom a tantrák rendszerének rövid ismertetésével, ahol a “négyfajta tantrát” - a Kriya-tantrát, a Carya-tantrát, a Yoga-tantrát, és az Anuttarayoga-tantrát - az istenre kihegyezve jellemzem, mint a megvalósítás négy szintjét és a gyakorló tudatának fejlettségét. Ezen rendszer mitikus és filozófiai alapjait mutatom be két mahajána tanítás rövid felvázolásával: A “változások világának hat birodalmának” tana (amely maga a mahajána buddhizmus kozmológiája), és a “buddha testek” tana ismertetésén keresztül, amelyet aztán Csenrézire alkalmazva taglalok.

Ezekből a tanításokból következik, hogy az emberi világban (vagyis a hétköznapi kultusz szempontjából) Csenrézi háromféle képpen jelenik meg: Megjelenik az áldozatban, a szertartásban, és a meditációban, mint önmagának különböző aspektusai. Így a tantrát gyakorló szerzetes vagy áldozatot bemutató hívő ugyanazzal az istennel kerül kapcsolatba, csak más megnyilvánulási formáján keresztül. Gyakorlatuk bár nem azonos szintű, értékét tekintve nem különbözik egymástól, hasonló ‘érdemeket’ jelent, csak más tudatossági szinten - máshol tartanak a megvilágosodás felé vezető fokozatos ösvényen.

A legtökéletesebb vallási gyakorlat tehát az lesz, amely az istennek ezt a hármasságát egyszerre valósítja meg - egyszerre lesz áldozat, szertartás, és meditáció. Így például az Anuttarayoga-tanrák lesznek azok a legfelső rituál-mágiai gyakorlatok, amelyekben ez megvalósul. Ennek a komplex, vallási gyakorlatnak lesz tárgya Avalokiteśvara bodhiszattva, akivel ha képes egyesülni a gyakorló, - felfogja annak lényegét - akkor eléri a megvilágosodást, a belép a nirvánába.

Csenrézi

Tibeti buddhista hívő lép be a kolostor szentélyébe. Fején magas kalapja, ami alól kilóg két coffba fogott, fonott haja. Hátán átvetve díszes köpenye, nyakában díszes nyakláncok és ‘rózsafűzér’, vállán tarisznya; jól látható áldozni jött. Leakasztja nyakából a morzsolóját, tarisznyájából kiveszi az áldozati ajándékot (kenyeret, virágot, pénzt) majd a szerzetes vezetésével belép a szentélybe. Míg imádságait elmondja a szentély bejáratánál és tiszteletét kifejezve háromszor leborul az isten előtt, a szerzetes meghajolva a szentség előtt, elhelyezi lábánál az áldozati ajándékokat. Majd együtt imádkoznak. A szerzetes könyörgést mond, hogy az isten figyelmét a hívő kéréseire irányítsa, majd hosszú imák következnek: könyörgés, hódolat és dicsőítés, oltalomkérés, a kívánság elmondása, köszönet mondás, újabb oltalomért könyörgés. A hívő közben többször meghajol, - fárasztó háromlépcsős meghajlással - mindig háromszor. Cselekedete nagy jótettnek számít az isten szemében és üdvös hatással van a megvilágosodás felé vivő hosszú úton. Mikor az imádságnak vége, a szerzetes elmondja áldását, majd a hívő átlépi az eddig elválasztó szent teret, és morzsolóját az istenszoborhoz érinti, hogy annak ereje átszáljon és üdvös hatásait azon keresztül kifejthesse. Otthon majd hozzáérinti saját szentélyének istenszobrához, hogy erejét így növelje. Az ima végével meghajolva távozik, hogy a következő szentélyben mindezt megismételje. Bár általában mindig más és más isteneket keresnek fel, gyakran végigjárják a kolostor összes szentélyét (főleg ha elzarándokoltak egy otthonukhoz képest messze eső kolostorba). Bárhogy is legyen, két istent istent biztosan felkeresnek: a kolostor védelmezőjét, - aki egyben az egész körülötte lévő terület védelmezője is - és Avalokiteśvará-t, az együttérzés boddhisattváját [1] , akit a tibetiek Csenrézinek neveznek....

KÉP

Áldozatothoz készülődő ladakhi buddhisták

 

...Köszönetmondó áldozatot mutatnak be a szerzetesek, a ‘rizs mandala’ szertartását, melyet a legenda szerint maga Indra mutatott be az újszülött Śa kyamuni Buddhának, és amely magában foglalja azt a rítust, amelyet a “Buddha megfürdetéseként” ismernek. Ebben Avalokiteśvarát idézik meg, hogy enyhítse az éhező szellemek (préta) szomját. “Legyenek az éhező szellemek jóllakatva, megfürdetve és mindig megnyugtatva azon tej-patakok által, melyek A rya Avalokiteśvara kezeiből folynak.” A szertartást végző szerzetes, aki Avalokiteśvara szerepében cselekszik, vizet önt jobbjára és baljára, vagy egy kis edénybe, amelyet az ételeket tartó edény jobbján helyeznek el, miközben a következőket kántálja: “OM AH HRÍH HUM OM MANI PADME HUM OM JALAM IDAM SARVA-PRETEBHYAH SVAHA . ” [2] ....

Chenrezig

...Szerzetesek ülik körbe Avalokiteśvarát. A tantrikus bölcsek segítségül hívásának és a menedékvétel szertartása után vizualizációs meditációba kezdenek: “OM SVABHAVA SHUDDHAH SARVA DHARMAH SVABHAVA SHUDDHO ‘HAM [3] . Az én és máshoz való ragaszkodásom által teremtett minden dolog üressé válik. Ezen üres térből megjelenik a szent szótag PA M . Fehér lótusszá változik át, amelyen megjelenik a szent szótag AH . Az AH egy hold koronggá változik, közepében saját tudatom fehérlő HRÍH szótagként. Amelyből fény sugárzik és bevégzi a lények ügyét. Majd a fény visszagyűlik; HRÍH -vel ékesített lótusz arany fénnyel izzik, majd abból ismét horgokhoz és pányvákhoz hasonló fény sugárzik ki, amely meghívja tíz irányból Buddhát és a Bodhisattvát, kik HRÍH -be olvadnak. Egy pillanat alatt megjelenek Lótusz és HRÍH átváltozásából, nemes Csenrézi ifjú, fehérlő alakjában: Tizenegy arca közül legalul a fő fehér, a jobb zöld, a bal vörös; rajta a középső zöld, a jobb vörös, a bal fehér; azon a középső vörös, a jobb fehér, a bal zöld - mind békés. Ezek felett haragos fekete arc, három szemű s vicsorgó, rajta békés vörös arc cuktorral a fejtetőn. Nem díszítik ékszerek. Mind tisztán jelenik meg. Nyolc fő karjából az első pár a szívnél összetéve, második jobb malát tart, harmadik a magasztos adás tartásában van, negyedik kereket tart; a második bal lótuszt, a harmadik kancsót és a negyedik íjat, nyilat.

A maradék kilencszáz-kilencvenkét keze az adás mudrájában van, s minden tenyerében van egy szem. Drágakövekkel ékes bal mellét őzbör fedi, szoknyája kási pamut, a fejékét gyönyörű selyem függők díszítik. Fehér fényt sugároz ki, szivében holdon álló, fehér HRÍH -ből fény árad, s meghívja Potalából Csenrézit és kíséretét. Om BENZA ARGAM AH HUNG. OM BENZA PADEM AH HUNG. OM BENZA PUPE AH HUNG. OM BENZA DÜPE AH HUNG. Om BENZA ALOKE AH HUNG. Om BENZA GENDE AH HUNG. OM BENZA NEVDE AH HUNG. OM BENZA SAPTA AH HUNG.

Tiszta fehér a tested, teljes Buddha fejéked, együttérzően tekintesz minden lényre Csenrézi. Leborulok előtted: DZA HUNG BAM HO. Egymástól elválaszthatatlanná válunk. A három pontot az Om AH HUNG jelöli. A HRÍH-ből ismét fény árad, s a meghatalmazást adó istenségek jönnek; az öt családfő és köre. A szívükből kiárad a négy anya, akik a tudás nektárját tartják, amit reám öntenek. Meghatalmazást kapok - testem nektár tölti fel, túlárad fejtetőmön és Öpamévá változik - a láma lényegévé-, homlokánál Mityöpává, jobb fülemnél Rindzsunggá, bal fülemnél Döndrubbá, tarkón NamparNangdzevé. Öt családfő fejékem. Szívben lótuszon, majd holdon félhüvelyknyi nagyságban megjelenik Csenrézi. Jese Szempa lényegű, szívében a Tingedzin Szempa fehér HRÍH szótag. Abból fény sugárzik ki, megtisztítja a lények minden szennyeződését. Csenrézivé válnak mind, majd a fény összegyűlve visszaolvad a HRÍH-be. NAMO RATNA TRAYAYA, NAMAH ARYA JŇANA SA GARA, VAIROCHANA, BYUHARA JARA, TATHAGATAYA, ARHATE, SAMYAKSAM BUDDHAYA, NAMAH SARVA TATHA GATE BHYAH , ARHATE BHYAH , SAMYAK SAM BUDDHE BHYAH , NAMA ARYA AVALOKITESVARAYA BODHISATTVAYA, MAHA SATTVAYA, MAHA KARUNIKAYA, TADYATHA , OM DHARA, DHARA, DHIRI, DHIRI, DHURU, DHURU, ITTE VATTE, CHALE, CHALE, PRACHALE PRACHALE, KUSUME KUSUME VARE, ILI MILI, JITI JVALA MA PANA YE SVAHA. (OM MANI PADME HUM (108x)).

OM HAJAGRÍVA HUNG PE. OM SVABHAVA SHUDDHAH SARVA DHARMAH SVABHAVA SHUDDHO ‘HAM . Minden üressé válik, e térből szívemben HRÍH szótagból DRUM betű kél, amely velem szemben az égbe kisugárzik, fénnyé olvad és drága anyagokból épített mennyei palotává válik, ami négyszögű, négy kapuja van és a közepén drága trónon, s holdkorongon nyolcszirmú színes lótusz közepén HRÍH szótag áll, amelyből megjelenik Csenrézi, aki hozzám hasonló. Tőle keletre HUNG-ból Mityőpa kél, színe kék, keze földet érintő. Délre TRAM-ból Ridzsung kél, színe sárga és keze az adás mudrájában van. Nyugatra Om-ból fehér Nampar Nangdze kél s keze a megvilágosodás magasztos tartásában. Északra AH-ból Dön Drub kél, a teste színe zöld, keze menedéket ad. Mind a magasztos Buddha tulku aspektusai. OM AH HUNG három pontból fény árad és meghívja az eredeti tudás istenségeit, akik velük eggyé olvadnak: DZA HUNG BAM HO. Elválaszthatatlanná válnak. Ismét fény árad a HRÍH-ből és meghívja a meghatalmazásnak istenségeit, akik meghatalmazást adnak. A nektár talptól felfelé megtölti a fejük tetején túlfolyva a főalak felett öpamévé és a négy buddha felett a családnak megfelelő buddhává válnak. Magam és az előttem álló csenrézi ujjaiból folyamatosan zuhog az eredeti tudás nektárja, és megtölti a bumpát és az összes prétát kielégíti. NAMO RATNA TRAYAYA... A bennem levő Jesepa a szemben lévő mandala főalakjába olvad.” [4]

Bár a három leírás igen eltérő, ugyanahhoz a jelenségkörhöz tartozik. Méghozzá a nyugati orientalisztika által “tantrikus-buddhizmusnak” nevezett vallás egy adott istenségének, Csenrézi (Avalokiteśvara) tiszteletének különböző formái ezek. Csenrézi a tibeti buddhizmus egyik legkitüntetettebb istene, az együttérzés bodhisattvája, aki minden szenvedő lény segítésén buzgólkodik a változások világának mind a hat birodalmában - ezer kezén lévő szemeivel minden szenvedő lényre odafigyel. Szobra ott van minden központi imateremben, külön szentélyből sugározza áldásos erejét; de képe kint van minden tibeti buszban és házi szentélyben is. Rendszeresen áldoznak neki és leborulásokat végeznek előtte, hogy érdemeikkel kiérdemeljék az isten áldásos figyelmét. De Csenrézit hívják segítségül szertartásaik során is, hogy más lényeket nyerjenek meg ügyüknek, vagy hogy elhárítsák az ezzel kapcsolatos nehézségeket. Továbbá a meditációik egyik központi istene is, mivel egy időben mindenhol jelen van, s mint ilyen kivételesen hatalmas isten. Ahhoz, hogy megértsük, hogy Csenrézi (kultusza) önmagában egy komplex vallási jelenség, meg kell vizsgálnunk a vadzsrajána buddhizmus rendszerét, és az ezt meghatározó tantrizmust.

Bár a tibeti vadzsrajána a tételes vallások egyike, mégis talán érdekes megpróbálkozni vallási kultuszainak elemzésével, hiszen a buddhizmus egyik speciális kései ágáról van szó, amely bár mahajána eszméket hirdet, mégis inkább illik rá a ‘lámaizmus’ terminus, hiszen hemzseg a korábbi, sámánisztikus bon vallásból átvett elemektől, és igazából közelebb áll az egyszerű vallások élményvilágához, mintsem a profanizálódott, elvilágosiasodott nagy tételes vallások intézményeihez. Páratlan intenzitású, eleven hitre épített vallási praxist mutat fel, amely ritka még az egyszerű vallások esetében is. Különlegessége többek között abban áll, hogy bonyolult, szerzetesi rendszere; hihetetlen ritualizált összetettsége; kifinomult, összetett filozófiája és kanonizált képzőművészete mellet sikerült megőriznie élményszerűségét, az élő hitre és az ebből származó tapasztalatokon nyugvó elevenségét. Így bár “egyházi kultusznak” látszhat, mégsem teljesen az, hanem az “egyéni kultusz” és az egyházi kultusz furcsa keveréke, hiszen a nirvába való eljutás, a megvilágosodás elérése, minden ember önálló, személyes felaldata, amelyben nincs abszolút szerepe sem a szerzetesi rétegnek, sem a kanonizált vallási hagyománynak.

A tibeti vallás egyedi sajátossága, hogy kétféle hagyományt követ; 1) a szájhagyomány útján terjedő, személyes tanítványi láncolaton alapuló tanításokat, amely egy-egy tantrikus bölcs tanításaira támaszkodik; 2) illetve a buddhista szerzetesi hagyományt követő tanokat. Ebből a kettősségből rengeteg iskola és rend alakult ki, melyekben az a közös, hogy azonos ‘elemeket’ hangsúlyoznak. Három fő vonalat lehet kitapogatni, amelyekre később különböző “rendek” épültek: a bon vallást, a kadam hagyományt, és a buddhizmust. Az ezekre támaszkodó rendeket az általuk továbbörökített tantrikus tanítások alapján lehet leginkább megkülönböztetni egymástól, bár rengeteg az átjárás az egyes tanok esetében. A bonra építve jött létre a Bon-po iskola; a buddhista iskolák közül négy fő iskola lett jelentős: a Nyingma, a Szakja, a Kagyü, és a Gelug iskolák; míg a Kadam beleolvadt a későbbi buddhista Kagyü és Gelug iskolákba. Mindegyik iskolának megvan a saját szertartásokon, meditációs praxisokon, filozófiai tanításokon, és leszármazáson alapuló saját hagyománya; azonban abban mind megegyeznek, hogy a tanításokat három részre osztják, a három y a nának megfelelően: hinay a na, mahajána, és tantray a na. Közös bennük az is, hogy gyakorlatuk általában valamilyen pre-buddhista tantrának a mahajána buddhizmussal egyeztetett módszere.

A mágikus-rituális tudást hordozó, titkos tanításokat, a tantrákat, családi örökségként kezeltek, amelyet féltve őriztek, és csak nagy gonddal adtak tovább. Mi több más tanítványoknak csak fizetség és egyéb szolgáltatások ellenében adták át. Így a ‘rendek’, a későbbieket is beleértve, egy-egy jógi személye köré szerveződött kisebb csoportok voltak, amelyek később intézményesedett iskolákká nőtték ki magukat. Jól megfigyelhető ez a folyamat a hagyományok renddé formálódásának idején, ahol a családi tantrákat megpróbálták rendszerezni és szintetizálni. Így a különböző iskolák más-és-más tantrákat tartanak célravezetőnek, bár nagyon sok az átfedés. Például a Nyingma rend alapját az ősi nyingma pátriárkák által kinyilatkoztatott és szájhagyomány útján fennmaradt tantrák (nyingma) , illetve Padmaszambhava, Shantirakshíta, Longcsen Radzsampa és közeli tanítványai által írt és elrejtett szövegek alkotják. Ezek a termák (gter-ma) , az “újrafelfedezett kincsek”, amelyeket egy megjósolt tertön (gter-ston) “kincs találó” fedez fel és tár fel a közönségnek. De a Szakja rend a vándorjógi Drokmi és tanítványa Koncsog Gyalpo, majd fia Kungá Nyingpo tanításait veszi alapul. Hasonló módon, a Gelug rend a kadamhoz tartozó Atísán és Dromtönön kívül a neves tanító, Congkapa Lozang Dragpa tanításain alapszik, míg a Kagyü rend az indiai jógi Marpa, fekete-mágusból lett tanítványa Milarépa, és tanítványa Gampópa tantráira építkezik. A tantrikus buddhizmus tehát inkább tekinthet ő egy zárt tanítványi láncolaton alapuló, mágikus praxisra épül ő beavatási rendszernek, mintsem egy intézményes vallásnak . Így sokkal régebbi gyökereből táplálkozik, mint a tételes buddhista vallás.

Ez nyilvánvalóvá válik, ha megvizsgáljuk mi is az a tantra. A tantra elsősorban olyan mágikus módszer , amelyen keresztül az ember kapcsolatba kerül az istenivel. Míg a s trá k a külső irányba ható tanításokat őrzik, tehát az imádságok, áldozatok, és külső szertartások szövegeit (továbbá a megértés alapjait képező filozófiai szövegeket), addig a tantrák a befelé irányuló, elsősorban meditációs praxisra vonatkozó tanításokat jelentik. Így a különböző iskolák nagy tantrái (pl.: Kadam - Lam-rim “Fokozatos Ösvény”, Lodzsong “Tudat Képzése”; Nyingma - Dzog Chen “Nagy Tökéletesség” ; Szakja - Lam Dre “Ösvény és Gyümölcse” ; Gelug - Lam-rim, K a lachakra “Idő Kerék” ; Kagyü - Mahamudra “Nagy Pecsét”, stb.) a megvilágosodás elérésének olyan módszerei , amelyek az isteni világgal való kapcsolatteremtésen keresztül, különböző istenségek megidézésével operálnak. Bár ezek kialakulása köthető egy-egy rendhez, ma már mindegyik iskola használja őket. Ezek olyan komplex-mágikus rendszerek, amelyek összetett, egymásra épülő szertartásokból és rítusokból épülnek fel, és végigmennek a “négy fajta tantrán” vagyis a megvalósítás minden szintjén.

Ez a négy fajta tantra a Kriya -tantra, a Carya -tantra, a Yoga-tantra, és az Anuttarayoga-tantra. Ezek a megvilágosodás felé vezető út különböző szintjeinek felelnek meg, s mint ilyen hierarchiában állnak. Módszerük hasonló, bár eredményeik az abszolút jelleg megvalósításának szempontjából közel sem azonosak. A gyakorló a tantra központi istenségét próbálja megidézni, majd megpróbál egyre közelebbi kapcsolatba kerülni vele, - felfogni annak lényegét - míg végül teljesen azonosul az istenséggel. A tantrák hatékonyságukat tekintve, az istennel való kapcsolat szempontjából így jellemzik magukat: A Kriy a -tantra végeredménye az, hogy a gyakorló és az isten ‘egymásra nevet’. Ez azt is jelenti, hogy a gyakorló elsősorban a szertartásban találja meg a biztos alapot, nem pedig a belső megnyugvásban (sam a dhi ), de már felfedezte saját isteni természetét - felkeltette magában a megvilágosodás gondolatát, a bodhicittát. A Cary a -tantra végeredménye az, hogy a gyakorló és az isten ‘kölcsönösen szemléli egymást’, vagyis a gyakorló egyszerre képes a szertartásban és a belső megnyugvásban jelen lenni. A Yoga-tantra végeredménye az, hogy a gyakorló és az isten ‘megfogják egymás kezét’, vagyis a belső koncentráltság erősebb mint a szertartásra helyezett figyelem. Az Anuttarayoga-tantra végeredménye pedig az, hogy a gyakorló és az isten ‘egyesül’, vagyis eléri a teljes belső megnyugvást - feloldódik a világ duális felfogása - a gyakorló azonosul az istennel, felfogja annak jelentését. Az első két tantrát szokás “külső tantrának” is nevezni, míg a második kettőt “belső tantrának”, mivel az első kettőben az istenséget mint külső, objektív valóságot, a későbbi tantrákban mint saját tudatából kivetülő aspektust fogja fel a gyakorló. [5] A különböző istenek a tudat különböző aspektusainak szimbolikus megjelenései. Megjelenésük foka pedig azt tükrözi, hogy a gyakorló tudata milyen mértékben fejlett az adott szempontból. Így az istenekkel való egyesülés a gyakorló tudatának kiteljesedését jelenti.

Ennek a rendszernek a mitikus, illetve a filozófiai vázát a mahajána buddhizmus kozmológiai felfogásában, és az un. “buddha testekről” szóló tanításban találjuk meg. Kozmológiája leegyszerűsítve a következő: A változások világának (samsára ) hat birodalma van, amelyet jól ismerünk a tibeti ‘életkerék’ ábrázolásokról. Ezek: Az istenek világa, a titánok vagy félistenek világa, az emberek világa, az állatok világa, az éhes szellemek világa, és a pokollakók világa. Az istenek világának lakói átadják magukat egyoldalú örömeiknek, és megfeledkeznek a lét igaz természetéről, létük mulandóságáról és határoltságáról. A félistenek világában harc folyik a tudás fájáért, ezek ezért vágyaik által vannak öntudatlanságban. Az emberek világa a céltudatos törekvés birodalma, amelyben a választás szabadsága játszik nagy szerepet. Ebben a létformában tudatosítható a lét igaz természete és így lehetőség nyílik a végső szabadulásra. Az állatok világa a vak sors és a zabolázatlan ösztönök világa. Az állatok nélkülözik a beszéd képességét és így nem képesek a reflexív gondolkodásra. A préták világa a kielégítetlen vágyak birodalma, ahol a nyugalmat nem lelő szellemek laknak, akik elérhetetlen és kielégíthetetlen vágyak miatt szenvednek. Hatalmas, korgó gyomruk és olyan szűk nyakuk van, hogy azon semmit nem tudnak lenyelni, így mindig éhesek. A pokollakók világa a kínok birodalma, ahol a lények nem büntetést szenvednek, hanem az elkövetett tetteik következményeit kapják azáltal, hogy Yama, ‘a halottak bírája’ a “lelkiismeret tükrét” tartja a lény elé. Későbbi tanok szerint ezek a birodalmak úgy helyezkednek el egymáshoz képest, hogy a nyolc hideg pokol van legalul, tetején a nyolc forró pokol, ezt követi az emberi és állati világ (jambudvipa) melynek közepén a Meru-hegy emelkedik, és melynek mélyén ül a megvilágosodott Buddha. A hegynek négy szinje van, ahol lelkileg fejlett lények élnek. A hegy tetejétől indul felfelé a tizenhat menny, ahol az istenek, arhatok (önmagukért megvilágosodottak) és bodhisattvák (másokért megvilágosodottak) helyezkednek el különböző sorrendben.

Ezen szimbolika szerint a gyakorló úgy éri el a szabadulást, hogy az istenek világból hív segítségül egy adott istent vagy bodhisattvát, akinek úgy szerzi meg erejét, hogy felfogja lényegiségét - azonosul vele. Így maga is végigmegy a világok hierarchiáján, sorban megtapasztalja a felsőbb világok természetét, és az ezzel járó létmódokat, míg rá nem ébred a világ igaz természetére, s ezáltal eléri a végső megszabadulást - eljut a nirvába.

A változás világát megjelenítő tibeti ‘életkerék”

Egy másik lényegre mutató mahajána tanítás a “buddha testekről” szóló tanítás. Ezen tanítás szerint a világ magával a Buddhával azonos. Hiszen, mivel “én” nem létezik (nincs szubjektív individuum), nincs kinek elérnie a megvilágosodást. A világ bár tudati természetű, (mitöbb a megvilágosodott tudat természetével bír), a fenomenális világ pusztán egyetlen princípiumnak az illúzió jellegű manifesztációja. Ennek értelmében nem létezik sem sams a ra, sem nirvána, hanem csak az egyetlen, örök Buddha különböző megnyilvánulási ‘szintjei’ - az un. “buddha testek”. Így például amikor a történelmi buddha, Śakyamuni Gautama , megjelent az emberek világában csak illúzióként jelent meg, hogy kinyílvánítsa a tant a szenvedő lényeknek, és valójában sosem mozdult ki az örök nirv a nából. Tehát Buddhának a különböző világoknak megfelelően különböző ‘testei’ vannak: Abszolút természetének teste a Dharmakaya “Tan test”, amely maga a buddhista tan - az örök törvény. Ezzel szemben minden egyéb megnyilvánulása a Rupakaya “Forma test”-hez tartozik, amely már csak illúzió, varázslat (maya). Ennek az utóbbinak két fajtája van: a felsőbb világokhoz tartozó Sambhogakaya “Élvező test”, amely a mennyekben van; és a Nirmanakaya “Látszat test”, amely az emberek világában jelenik meg. Ezek Buddha megnyilvánulási formái is, de magával az adott világ természetével is azonosak. A Nirmanakaya-nak további három fajtája van: a Legfelső-, az Élő-, és a Leképzett Látszat test. Ezek Buddha megjelenési formái az emberi világban. A Legfelső Látszat test az abszolút megnyilvánulása, az Élő Látszat test maga a korporális megjelenése, a Leképzett Látszat test ‘művészileg’ absztrahált megnyilvánulási formája (yiddam, tanka, mandala, mantra, mudra, stb.) [6] , amely azonban ugyanolyan ‘eleven’ megnyilvánulási forma, mint az előző kettő Nirmanakaya.

Ezen szimbolika szerint a gyakorló úgy éri el a szabadulást, hogy a különböző buddha testeket valósítja meg úgy, hogy felfogja azok lényegét - azonosul velük. Így maga is végigmegy a testek hierarchiáján, sorban megtapasztalja a különböző testek természetét, s az ezzel járó létmódokat, míg rá nem ébred a világ igaz természetére, s ezáltal eléri a végső megszabadulást - maga is beleolvad a Dharmak a yába.

Azt olvassuk a Śurańgama-Sutrában, hogy Avalokiteśvara, miután megvalósította a határtalan szabadság és félelemnélküliség transzcendens erőit, fogadalmat tett, hogy minden élőlényt megszabadít bilincsétől és szenvedéseitől. Mivel megvilágosodott lénnyé vált, maga is részévé vált Buddha természetének, vagyis mint isten elfoglalta helyét az istenek világában, illetve teljes, saját karakterű Rupakayaja lett. Mivel saját megvilágosodását más lények megszabadítására irányítja, vagyis nem arhattá, hanem bodhisattvává vált, nemcsak az isteni világhoz tartozó Sa m bhogak a yája van, hanem az emberi világhoz tartozó Nir m a nak a yája is annak minden aspektusával együtt. Sőt, mivel ő az együttérzés univerzális bodhisattvája, a változások világának mind a hat birodalmában megjelenik, hogy a szenvedő lényeken segítsen. Így Avalokiteśvara a poklok világában mint buddha jelenik meg Yama mellett, akinek mint Amith a ba buddha vetülete elhozta a “felismerés tükrét”, amely a lényeket emésztő pokolbeli tüzet tisztító lánggá változtatja. A préták világában egy mennyei ételekkel és italokkal teli tartályt hordoz, amelyek nem változnak át kínzó gyötrelemmé. Ez az ajándék láttatja, hogy a világi vágyakozások tárgyai értéktelenek, s így elcsitulhat a tüzes vágyakozás kínja. Az állatok világában kezében könyvvel jelenik meg, hogy elhozza a lényeknek a beszéd képességét - így a reflexív gondolkodást, s így kikerülhessenek a zabolátlan ösztönök világából. Az emberek világában mint Śakyamuni Buddha jelenik meg, kezeiben az aszkéták vándorbotja és az alamizsnás szilke, hogy mindazoknak, akiknek ‘szemét csak kevés por fedi’ megmutassa a lét mulandóságát és a megszabaduláshoz vezető utat. A félistenek világában lángoló pallost tart a kezében, amely a nemtudás elvágásának szimbóluma, és a felébredésért és a vágytalanság eléréséért folyó ‘harcra’ buzdítja a titánokat. Az istenek világában lanttal jelenik meg, hogy a “Dharma zenéjével” figyelmeztesse az isteni lényeket örömeik mulandó voltáról.

Avalokiteśvara az emberek világában tehát háromféle képen jelenhet meg, a háromféle Nirmanakayának megfelelően: A meditációban mint Legfelső Látszat test jelenik meg, ahol legfelső valóságában, abszolút természetében tapasztalható meg. [Lásd: “Csenrézi meditáció”]. A szertartásban mint Élő Látszat test jelenik meg, ahol egy rítust végző szerzetes személyével azonosul (kölcsönveszi a testét) és fizikálisan cselekszik. [Lásd: “Buddha megfürdetése” szertartás]. Az áldozatban mint Leképzett Látszat test jelenik meg szoborként, festményként, stb. mint az áldozat alanya. [Lásd: áldozat bemutatása]. Így a hétköznapi praxis szempontjából a tantrát gyakorló szerzetes vagy áldozatot bemutató hívő ugyanazzal az istennel kerül kapcsolatba, csak más megnyilvánulási formáján keresztül. Gyakorlatuk bár nem azonos szintű, értékét tekintve nem különbözik egymástól, hasonló ‘érdemeket’ jelent, csak más tudatossági szinten - máshol tartanak a megvilágosodás felé vezető fokozatos ösvényen.

A legtökéletesebb vallási gyakorlat tehát az lesz, amely az istennek ezt a hármasságát egyszerre valósítja meg - egyszerre lesz áldozat, szertartás, és meditáció. Így például az Anuttarayoga-tanrák (pl. K a lacakra-tantra) lesznek azok a legfelső rituál-mágiai gyakorlatok, amelyekben a gyakorló egyszerre tapasztalja meg az isten Nir m a nak a yájának minden aspektusát: Hiszen áldozatokat mutat be egy komplex mágikus térben - az isten képe (tanka), szobra (yiddam), ábrája (yantra) előtt. Eközben az istennel azonosulva, szertartást végez - az isten neveit (mantra) kántálja, és az istent kifejező gesztusokat, kéztartásokat (mudra) ‘imitálva’ mozog vagy táncol. Mindezek túl, közben meditációt (sam a dhi ) folytat - megtapasztalja az isten lényegiségét. Mint látszik megcselekszi “Buddha három misztériumát”; a mudrákban a test ét, a mantrákban a beszéd ét, a szamádhiban a tudat ét. Ebben az extázisban meghaladható az anyagi világ, és megtapasztalható az isten Sambhogakayája is, s így a Rupakaya teljessége. Sőt lehetőség nyílik a teljes továbblépésre is, a Dharmakaya megtapasztalására - ami maga a megvilágosodás, a nirvána elérése.

Ennek a komplex, vallási gyakorlatnak lesz tárgya Avalokiteśvara bodhiszattva, aki úgy szabadítja meg a lényeket a szenvedéstől, hogy saját félelemnélküli és határtalan odaadását állítja például. Ha a gyakorló képes felfogni az isten lényegét, akkor eltűnik az egyént és az istent elválasztó fal - az isten és a gyakorló egyesül. Kitárul a láthatár és a szemlélet eljut a szabadság birodalmába, ahol a lények kölcsönös egymással való együttérzése a megértés természetes alapja. Az együttérzés, a jóság, a felebaráti szeretet, az irgalom és hasonlóak ezen a létszinten már nem ‘eredmények’, hanem a szellemi szabadság természetes megtartásának velejárói. Ha a gyakorló a lények szenvedését felismeri, és azt saját szenvedésén keresztül éli át (pontosabban; ha a ‘saját’ és a ‘más’ közti különbséget már felszámolta), akkor megszabadulása minden lényt magába foglal - tulajdon megváltása azonos lesz minden lény megváltásával. Tette az időn és téren túli, határtalan odaadás cselekedete lesz.

KÉP

A Leh közelében levő Chamba kolostor központi szentélye

a chörten mellett Csenrézi szobra

Felhasznált irodalom:

  • Wayman , Alex : The Buddhist Tantras . [Motilal Banarsiddas, Delhi (1973) 1993].
  • Lessing , F.D.& Wayman, Alex : Introduction to the Buddhist Tantric Systems . [Motilal Banarsiddas, Delhi (1968) 1993].
  • Mullin , G.H. (ed.) : Meditation on the Lower Tantras . [Library of Tibetan Works & Archives, Dharamsala, 1983].
  • Govinda , Anagarika Lama : Om MANI PADME HUM - A vadzsrajána misztika a “Hat Szent Szótag ezoterikus” tanai alapján . [Buddhista Misszió, Budapest 1984].
  • A Karma Ratna Ling Dargye magyarországi Karma-Kagyüpa Közösség “Csenrézi szertartás” meditációs szövege
  • Saját naplófeljegyzéseim 1995 Június 20 - Augusztus 21 közti indiai utazásomról

Jegyzetek:

[1] A bodhiszattva olyan megvilágosodott lény, aki nem tért a nirvănába , hanem a samsăra világában maradt, hogy a szenvedő lényeknek segítsen eljutni a megvilágosodáshoz.

[2] “Om Áh Hrih Hum. Om Mani Padme Hum . Om . Ez a víz az összes éhes szellemé, Szváhá .”

[3] “Om. Minden önvaló üres. A dolgok igaz természete az Üresség. Ham .”

[4] Az idézet a Karma Ratna Ling Dargye magyarországi Karma-Kagyüpa Közösség “Csenrézi szertartás”-ában használt szertartás meditációs szövege.

[5] Ennek alapjai persze a buddhista jógacsára filozófiában keresendők, mely szerint minden jelenség tudati természetű, a dolgok valójában üresek - csak a tudat létezik.

[6] yiddam = isten(szobor); tanka = isten(festmény); mandala/yantra = isten(ábra); mantra = isten(név); mudra = isten (kéztartása)

Word formátumban [« word ]

Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Begging Bowl


         

                         

 

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-06-2005