Hinduizmus - Upanisadok

A hindu filozófiai irodalom legismertebb és legfontosabb alkotásait tartja kezében a Kedves Olvasó. Tegyük hozzá rögtön: mikor a hindu filozófiát említjük, nem a szó modern értelmében vett bölcseletet értjük alatta, hanem szellemi utat és belső megtapasztalást. Mert India bölcsességének a kezdetek óta ez volt a magja, és ez is marad mindaddig, amíg ez a bölcsesség fennmarad.

Így hát az upanisadok sem pusztán bölcseleti művek. Nem érvelik, hanem kinyilatkoztatják, nem rendszerezik, hanem megéneklik a valóságot, helyesebben azt, amit a költészet, a mágia és a bölcselet még egybemosódó ősi korában az ember valóságnak hitt és akként valósított meg.

A bölcsességnek Indiában is a mítosz volt az alapja. A nomád kor énekmondói az istenek világára tekintő örök emberi vágyakozást himnuszokban énekelték meg, így alakult ki évezredek során az indoárja szellemi hagyomány legősibb, mítikus rétege, a Himnuszok Tudása, a Rigvéda.

Miután a nomád indoárja törzsek végleg otthonra leltek Indiában, a mítosz-költészet örökségébe a tradíció egy másik szála szövődött. A kialakuló papi rend a régi idők áldozati szertartásaiból és mágikus praktikáiból egy sajátos papi tudományt kovácsolt. Ennek az áldozati kultusznak a szöveggyűjteménye lett a második tudomány, a Varázsigék Tudása, a Jadzsurvéda.

A himnuszokat valószínűleg már a legősibb időkben is gyakran énekelték. Mindmáig fennmaradt a Rigvéda recitációjának ama sajátos éneklési módja, ami a különböző hosszúságú szótagokat különböző énekhangokon ejtette ki. Ezekből a kantillációs technikákból állt össze később a harmadik védikus tudomány, a Dalok Tudása, a Számavéda.

Bár a későbbi időkben újabb gyűjtemények is keletkeztek - a legfontosabb ezek közül a tűzkultusz köré rendeződő Atharvavéda, a Tűzpapok Tudása volt - az indiai gondolkodás főként az első három gyűjtemény Hármas Tudásából, a költészetből, a varázslásból és a dalból sarjadt. További fejlődését is ez magyarázza.

Az időszámításunk előtti első évezred elején felvirágzó papi műveltség termékenyítően hatott az ősi verbális hagyományra. A mítoszok, a legendák és az ezekre épülő áldozati misztika szellemi örökségét már nem egyes költők és látnokok ápolták, hanem egy külön erre a feladatra hivatott társadalmi osztály, a bráhmanák papi rendje. Ennek következtében a himnuszgyűjtemények mellett felszaporodott a prózában és versprózában elmondott magyarázó szövegek száma is. A bennük található ősi történetek és leírások egy része talán még a Rigvéda himnuszainak korából származik, többségük azonban minden bizonnyal egy későbbi kor terméke. A papi rend kiválóságát és elsőbbségét hangsúlyozzák, az pedig a nomád időkben még nem létezett. Így alakult ki a papi könyvek, a bráhmanák irodalma.

A kasztrendszer kialakulásával azonban megjelentek annak árnyoldalai is. A bráhmanák rendje hamarosan isteni parancsként nyilatkoztatta ki azt a tanítást, hogy egyedül a papság hivatott az ősi bölcsesség közvetítésére, és kiszorítani igyekezett a szellemi hatalomból a vele vetélkedő ksatriák harcosi rendjét. A harcos arisztokrácia nem hagyta ezt válasz nélkül, és megformálta önnön ideológiáját. A ksatria szellemiség figyelmen kívül hagyta a hivatásos papság dogmáit, és a bölcsesség útját leválasztotta a bemerevedett ritualisztikáról. Az ember szellemi célját - talán a régi időkre emlékezve - újra a közvetlen átélésben, a belső megtapasztalásban fogalmazta meg.

A harcosi kasztból született szentekkel egyidőben a bráhmanák körében is egyre több kiváló képességű gondolkodó lépett fel, aki nem elégedett meg a születés által elnyert papi méltóság mázával, hanem élő, megvalósított hagyományt akart.

E szellemi törekvések nyomán az időszámításunk előtti első évezred közepe táján a hivatalos áldozati kultika mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott az ugyancsak ősi eredetű aszketikus remete-élet. A papság és a nemesség legkiválóbb képviselői körében szokássá vált, hogy a családatyák idősödő fejjel erdei remetének mentek, hogy maguk is ténylegesen megvalósítsák a fiatal korban megtanult, felnőttként pedig követett hagyomány elveit. Az erdei remete-élet társadalmi hagyománya a bölcseleti művek új műfajait teremtette meg. Ekkor alakult ki az erdei tanítások, az áranyakák, és a titkos tanítások, az upanisadok irodalma.

Ezek az előzmények magyarázzák az indiai filozófiát alapvető módon meghatározó upanisad-gondolkodás sajátos, kettős karakterét. Az erdei bölcsek tanításai egyértelműen megtagadták a hivatalos papi rend megkövült eszmerendszerét, ez a tagadás azonban a legtöbb esetben egy valódi reformáció jegyében történt, és a tradíció ősi, még eleven szellemi síkjaira próbált visszanyúlni. Így hát, bár az upanisad-tanok a maguk korában meglehetősen modern szemléletet hirdettek, az upanisad szó a későbbi időkben olyan fogalommá lett, amely mégis a legősibb tudás élő átörökítését jelentette. Ez nem csak az upanisadok kerettörténeteiből derül ki egyértelműen, amelyek szinte mindig mester-tanítvány párbeszédre építkeznek, de ezt jelenti maga az upanisad szó is, amit szó szerint a "mester mellé telepedés" kifejezéssel lehetne fordítani.

Ha végigkövetjük azokat a változásokat, amelyek a szellemiség átalakulásával párhuzamosan a védikus hitvilágban és világképben végbementek, akkor fő vonalaiban kirajzolódik előttünk, hogy mi is az upanisadok alaptanítása. Már a Rigvéda késői himnuszaiban megfigyelhető az a törekvés, hogy a bonyolult struktúrájú ősi panteon isteneit az egyetlen Isten abszolút eszményképében egyesítsék. Ekkor több, átmeneti istenalak is kialakult: a papi rendet megjelenítő Imaúr (Brihaszpati), a Világteremtő (Visvakarman), a Teremtőúr (Pradzsápati), és a Szellemi Ember abszolút eszményképe, Purusa. Az új istenek kultusza a korábbi politeista és henoteista hitvilágot monoteista tendenciákkal kezdte átszínezni.

A későbbi századokban ezek az átmeneti istenalakok az egyetlen, egyetemes Isten különböző arcait, tulajdonságait kezdték megtestesíteni. Így alakult ki a papi kultúra hatására a Brahman, az emberi princípiumon (Purusa) keresztül megvalósuló és elmélkedéssel (Brihaszpati) megtapasztalható abszolút teremtőisten (Visvakarman, Pradzsápati) eszményképe.

Az upanisad-filozófia igen lényeges eleme, hogy ez az Istenség kifejezetten a konkrét, egyénre szabott tapasztalásban válik istenné, képes megtestesülni. Így hát az abszolút Isten keresése mindig az abszolút, legmélyebb emberi princípium keresését is jelentette. Ennek az emberi princípiumnak a megnevezésére a legrégebbi idők óta több kísérlet is történt. Egyes tanítók a lélekzettel (prána), mások a test melegével (tédzsasz), a Mindenember Tüzével (agni vaisvánara) azonosították, de eljutottak az élet (ájusz, dzsíva), az intellektus (csit), megismerés (pradzsnyá) absztrakt fogalmához is. Így alakult ki az emberben hőként (tédzsasz) testetöltő, élő (ájusz), lélekző (prána), megismerő (pradzsnyá) intellektusként (csit) megtapasztalható abszolút Lélek, az Átman fogalma.

A Brahman és az Átman fogalmával el is jutottunk az upanisad-filozófia céljához. Említettük már, hogy ez a bölcsesség nem lételmélet, nem teória. Amikor tehát az upanisad-filozófia céljáról beszélünk, leghelyesebb az upanisadot elmondó, író, meghallgató, olvasó, tanulmányozó ember célját érteni alatta. Ez a cél pedig nem az upanisadok értelmezése vagy pusztán gyönyörködés költői szépségükben, hanem minden vallási tanítás igazi lényegét jelentő szellemi út, önmagunk (Átman) és mindannyiunk (Brahman) legmélyebb valóságának megismerése és megtapasztalása.

A belső és a külső világ, az én és az Isten azonosságát sokféle úton próbálták megvalósítani az upanisadok korában. A legősibb módszer a rítus, az áldozat (jadnya) szellemi misztériuma volt. Szinte már a kezdeti időktől fogva társult ehhez egy másik módszer, a lemondás, az aszkézis (tapasz) útja, ami a szellemi akadályok felperzselésével próbálta a lelket alkalmassá tenni a legmélyebb megismerésre. Később az aszkézishez komplex, kiépített erkölcsi tanításrendszer is társult, így alakult ki a szellemi aszkézis módszere, az Igázás, a Jóga.

Az upanisad-tanítások így mindig valamilyen szellemi út részét képezik. Bár ezek a szellemi utak sokféle módszert és gyakorlatot követnek, megegyeznek abban, hogy elsődleges céljuk nem valami féle égi jutalom elnyerése, hanem szellemi állapotok közvetlen megtapasztalása, lényegretörő megismerés. Akár böjtölt egy törekvő, akár jóságos tetteket hajtott végre az emberi világban, akár az isteneknek áldozott, akár elmélyedésben boncolgatta önnön lelkének és tudatának törvényeit, a célja egy volt: a végső, mindent feloldó Tudás, a Véda állapotának megvalósítása.

Kövessük hát az upanisadok szellemét. Üljünk le a fűvánkosra e rég elporladt papok és harcosok körében, mossuk le lábunkról az út porát, töltsünk magunknak az italból, öntsünk egy kanállal az áldozótűzbe és hallgassuk ropogását - ahogy ők tették. Töprengjünk, helyeseljünk és vitázzunk, mélyedjünk el, szentelődjünk, mert ez a legfontosabb.

Bár az upanisadok tudása az Emberről, a Lélekről és a Brahmanról végtelen és ősöreg, mint maga az égbolt, mégis ránk vár. Soha nem zárul be, mindig újra tisztul egy újabb megismerésben. Hogy a tanítás ősi szavaival éljünk: ez a Tudás méz, a mindenséget kedvesként magához ölelő megtapasztalás. Az élettel együtt való, megfoghatatlan, nincsen külseje és belseje, újra meg újra végtelen.

Ez a Tudás az emberi tapasztalással egyidős, és mindaddig fennmarad, amíg tapasztalás lesz a Földön. Nem adja és kapja az ember, hanem minden nemzedékben újra meg újra testet ölt, és éppen ezt teszi ma is. Akkor hát e szellemiség nevében barátsággal köszöntöm elődeimet, fejet hajtok utódaim előtt, és a tollat leteszem ide a papírra.

A Brihadáranyaka-upanisad az upanisad-irodalom legismertebb és legfontosabb alkotása. Ősibb, prózában írt részei a Kr.e. 7. századból származnak, verses betétei néhány évszázaddal későbbiek. A mű Jádnyavalkja Vádzsaszanéja tanításai köré rendeződik, aki az indiai filozófia első név szerint is ismert filozófusa.

A mű első fejezete teremtésmítoszokból áll, amelyek a mindenséget a Brahman és az Átman princípiumából származtatják. A második fejezet egy igen ismert legendával, Báláki és Adzsátasatru király párbeszédével kezdődik, ennek során kirajzolódik előttünk a végső emberi lényeg mibenléte. Ugyanez a legenda a Kausítaki-upanisadban is megtalálható. A továbbiakban Jádnyavalkja is megjelenik. A Lélekről tanít. A fejezetet a híres méz-tanítás zárja, amely a világmindenséget, az emberi tapasztalást az istenek mézéhez hasonlítja.

A harmadik fejezet egy legendás filozófusi vita története, melynek során Jádnyavalkja kifejti az áldozat misztikáját, beszél a tapasztalásról, a halál utáni létről, a világ rendjéről, az istenségek titkos értelméről, de legfőképpen a Lélekről, melyet a világmindenséget és az emberi lényt belülről vezérlő isteni parancsként fogalmaz meg. A negyedik fejezetben Dzsanaka királyt tanítja meg az emberi tudatállapotok, az ébrenlét, az álom és a mélyálom ismeretére, valamint a Lélek vándorlására az újraszületések során.

Az ötödik fejezet nyelvmisztikai, metrikai, ritualisztikai értelmezések tarka füzére. A hatodik fejezet elején hosszabb értekezést találunk a halál utáni lét kérdéseiről. Ezután gyönyörű szerelmi varázslások leírását olvashatjuk. A fejezet - a második és a negyedik fejezethez hasonlóan - tanítólistával végződik.

A Brihadáranyaka-upanisad a fehér Jadzsurvéda vádzsaszanéji iskolájának hagyományában fennmaradt, igen híres papi könyv a Satapatha-bráhmana utolsó fejezete.

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.

1. Bizony a hajnalpír az áldozati paripa feje.^[2] A Nap a szeme, a szél a lélegzése, a Mindenember Tüze ^[3] a torka, az év a teste. Az Ég a háta, a levegőég a hasürege, a Föld a hasa domborodása. Az égtájak az oldalai, a mellékégtájak a bordái, az évszakok a tagjai, a hónapok és a félhónapok az ízületei, a nappalok és az éjszakák a patái, a csillagok a csontjai, a felhőzet a húsa. Abraka a sivatag homokja, erei a folyók, mája és tüdeje a hegyek, szőre a füvek és a fák. A napfelkelte az elülső fele, a naplemente a hátulsó fele. Ha vicsorít, az villám, ha megrázza magát, az mennydörgés, ha vizel, az eső. Hangja a szó.

2. A nappal később teremtetett a paripának, előtte álló áldozó-szilkeként. A nappal méhe a Keleti Óceán. Az éjjel később teremtetett a paripának, mögötte álló áldozó-szilkeként.^[4] Az éjjel méhe a Nyugati Óceán. Ez a két szilke azért teremtetett, hogy az áldozati paripát körülvegyék.

Táltosként húzta az isteneket, harci lóként a tündéreket,^[5] vágtatóként az ördögöket, paripaként az embereket. Rokona néki az óceán, méhe néki az óceán.

1. Kezdetben nem volt semmi sem. A mindenséget éhség és halál fedte be. Mert halál az éhség.^[6] Akkor az éhség megalkotta magának az észt, hogy megtestesüljön. Ezután ragyogva vándorolt. Mert ragyogott, megszületett a víz.

Így keletkezett a ragyogó víztükör (arka). Öröme lesz annak, ki tudja, hogy miből lesz a ragyogás.

2. Mert ragyogás a víz. A víznek föle lett, az megcsomósodott. Ebből lett a Föld. Ő ^[7] fáradozott ezen.^[8] És mert fáradozott, mert felhevült, ereje és verítéke tűzzé változott.

3. Háromfelé osztotta magát. Harmadából tűz lett, harmadából Nap, harmadából szél. Háromrészes lélegzetként szétfolyt mindenfelé. A fejéből lett a keleti égtáj, itt és ott voltak elülső lábai.^[9] A farkából lett a nyugati égtáj, itt és ott voltak hátulsó lábai. A két oldalából lett észak és dél. Hátából lett az Ég, hasüregéből a Levegőég, szügyéből ez a Föld. A Föld a vizekre támaszkodott.

4. Felkelt benne a kívánság egy másik test iránt. Ekkor az éhség, a halál ész-alakban szerelmeskedett a szóval.^[10] A kifröccsent mag lett az esztendő, mert az esztendő addig még nem létezett. Egy évig volt vele viselős, azután megszülte. Amikor az esztendő megszületett, rányitotta torkát, de az esztendő így kiáltott: Bhán! Ebből lett a beszéd (bhan).

5. De rájött: Ha mindössze ennyire vágyok, úgy ez az étel kevés lesz nekem.

És evvel a szóval, evvel a beszéddel ^[11] mindent megteremtett, ami csak létezik: a himnuszokat, a varázsigéket, a dalokat, a ritmusokat, az áldozó lényeket és az áldozati állatokat. Ezután úgy határozott, hogy mindent elemészt, amit csak teremtett. Mert mindent elemészt (ad), ezért Aditivel ^[12] azonos. A mindenség elemésztője lesz, a mindenség lesz étke annak, ki tudja, hogy ez Aditi lényege.

6. Akkor arra vágyott, hogy ennél is nagyobbat áldozzon. Fáradozott és gyötrődött. Mert fáradozott, mert gyötrődött, kiszállt belőle a dicsőség és az erő. A dicsőség és az erő pedig életerők. Amikor kiszálltak belőle az életerők, felfúvódott a teste.^[13] De az ész benne maradt a testben.

7. Akkor arra vágyott: Legyen ez a test alkalmas az áldozatra, így akarok megtestesülni.

Ezért hívják lóáldozatnak (asvamédha) a lóáldozatot. Bizony, csak az tudja a lóáldozatot, ki tudja ezt.

Őrizte ezt a lovat, de nem kötötte meg.^[14] Egy évre rá feláldozta önmagának,^[15] a többi állatot pedig átengedte az isteneknek.

Ezért szól az összes istenekhez a Pradzsápatinak szentelt áldozat. Bizony a lóáldozat a napmeleg. Teste az esztendő. A földi tűz az oltártűz ragyogása. Teste a világok. Ez a kettő ^[16] ugyanaz, mint az oltári tűz ragyogása és a lóáldozat. Ám ugyanakkor mindez az egyetlen isten, vagyis a halál.

Aki tudja ezt, az legyőzi az újrahalált,^[17] azt nem éri el a halál, mert annak lényege lesz a halál, mert ama istenek egyikévé válik.^[18]

1. Kétfélék voltak Pradzsápati gyermekei, istenek ^[20] és ördögök.^[21] Gyengébbek voltak az istenek, erősebbek voltak az ördögök. Ezek a világ uralmán veszekedtek. Így szóltak az istenek:

Mindazt a hasznosat, ami a szóban van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat beszélt, hát azt csak úgy magamagának.^[23] Az ördögök észbekaptak:

Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a szó néha hamisat beszél.

Mindazt a hasznosat, ami az orrban van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat szagolt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:

Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy az orr néha hamisat szagol.

- Legyen hát - felelte a szem és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami a szemben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat látott, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:

Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a szem néha hamisat lát.

- Legyen hát - felelte a fül és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami a fülben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat hallott, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:

Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy a fúl néha hamisat hall.

- Legyen hát - felelte az ész és elénekelte nekik. Mindazt a hasznosat, ami az észben van, elénekelte az isteneknek, de ami boldogságosat gondolt, hát azt csak úgy magamagának. Az ördögök észbekaptak:

Rárohantak és megrontották a gonosszal. Ez a gonosz az, hogy az ész néha hamisat gondol.

- Legyen hát - felelte a száj lélegzete, és elénekelte nekik. Az ördögök észbekaptak:

Rárohantak és meg akarták rontani a gonosszal. De széthullottak és elporladtak, mint a kőnek ütődő agyagrög. Ezért maradtak fenn az istenek, és ezért tűntek le az ördögök.

Aki ezt tudja, az önmagában is fönnmarad,^[25] és minden ellensége eltűnik.

A lélegzet itt lapult meg a szájban (ajam ászjé), ezért nevezik Ajászja bölcsnek. Ő Angirasz bölcs is, mert a lélegzet a tagok nedve (angánám rasza).

9. Dúrnak is hívják mert távol (dúram) marad tőle a halál. Távol marad attól a halál, aki tudja ezt.

10. Miután eme istenség megvédte a gonosztól és a haláltól a többi isteneket, a világ végére zavarta el, oda zavarta el a bennük megbúvó gonoszt.

Ezért ne menjen az ember a népek közé, ne menjen a határokig,^[26] hogy magát a gonosznak át ne adja, hogy magát a halálnak át ne adja.

11. Miután eme istenség megvédte a gonosztól és a haláltól a többi isteneket, át is vitte őket a halálon.^[27]

12. Elsőnek a szót vitte át. Amikor a szó megszabadult a haláltól, tűz lett belőle. Mint ez a tűz, úgy lobog a szó, ha túllép a halálon.

13. Azután az orrot vitte át. Amikor az orr megszabadult a haláltól, szél lett belőle. Mint ez a szél, úgy tisztít az orr, ha túllép a halálon.

14. Azután a szemet vitte át. Amikor a szem megszabadult a haláltól, Nap lett belőle. Mint ez a Nap, úgy ragyog a szem, ha túllép a halálon.

15. Azután a fület vitte át. Amikor a fül megszabadult a haláltól, tér lett belőle. Mint ez a tér, olyan a fül, ha túllép a halálon.

16. Azután az észt vitte át. Amikor a ész megszabadult a haláltól, Hold lett belőle. Mint ez a Hold, úgy világlik az ész, ha túllép a halálon.

Bizony ez az istenség azt is ugyanígy átviszi a halálon, aki tudja ezt.^[28]

17. Azután a száj lélegzete ételt énekelt magának, hogy ehessen.^[29] Mert minden ehetőt ő fogyaszt. Ez tartja itt a Földön.

Ezért van úgy, hogy az étel, amit az ember a lélegzet megörvendeztetésére fogyaszt, a többi istent is jóllakatja.^[30] Bizony ugyanígy szállnak abba az övéi, az lesz az övéi táplálója, fejedelme, hercege, legfőbb uralkodója, az étel evője, aki tudja ezt. És ha az övéi közül valaki szembeszegül azzal, aki tudja ezt, hát nem tudja majd eltartani híveit. De aki aláveti magát, és őt követve arra törekszik, hogy eltartsa az övéit, bizony az el is tudja majd tartani őket.

19. A lélegzet Angirasz, mert a lélegzet a tagok nedve (angánám rasza). És mivel a lélegzet a tagok nedve, ezért van az, hogy amelyik tagot a lélegzet elhagyja, az kiszárad. Ezért ő a tagok nedve.

20. A lélegzet Brihaszpati, mert a szó ima (brihat), és a lélegzet ennek az ura (pati). Ezért ő Brihaszpati.

21. A lélegzet Brahmanaszpati, mert a szó imádság (brahman), és lélegzet ennek az ura (pati). Ezért ő Brahmanaszpati.

22. A lélegzet dal. Mert a szó dal. Mivel a lélegzet nő (szá) és férfi (ama), innen ered a dal (száman) neve.^[31] És onnan is, hogy a lélegzet közös (szama) a hangyában, a szúnyogban, az elefántban, a Három Világban, az egész világmindenségben. Elnyeri a dalt, egyéletű, egyvilágú lesz a dallal, aki tudja e dalt.

23. A lélegzet a felcsendítés. A lélegzet a fent (ud), mert a lélegzet tartja fent (uttabdha) az egész világot. A szó ének. A fent (ud) és az ének (gítha) szavakból adódik a felcsendítés (udgítha) neve.

24. Ezért mondta Brahmadatta, Csikitána Fia, amikor megízlelte a királyok italát:

- A Nedűkirály ^[32] vesse szét a fejem, ha Angirasz mással énekelte a felcsendítést, és nem avval, amivel én!

25. Aki tudja a dal birtokát, annak birtoka lesz. A dal birtoka (szva) pedig a zengés (szvara). Ezért, ha valaki papi tisztre vágyik, az zengő hangot kívánjon magának, zengő hangon töltse be papi tisztét. Ezért szeretne minden áldozó inkább zengő hangú, mintsem birtokos papot az áldozáshoz. Birtoka lesz annak, ki tudja a dal eme birtokát.

26. Aki tudja a dal aranyát, annak aranya lesz. A dal aranya a zengés. Aranya lesz annak, aki tudja a dal eme aranyát.

27. Aki tudja a dal alapját, az megveti lábát. A dal alapja a szó, mert a lélegzet a szón alapul, ha énekel az ember. Mások azt mondják, hogy a dal alapja az étel.

A dalt az előénekes nyitja. Mialatt az előénekes énekel, az áldozó mormolja a következő varázsigéket:

A nemlétből vezess a létbe,
a sötétből vezess a fényre,
a halálból vezess az öröklétre!

Amikor így szól: "A nemlétből vezess a létbe", akkor a nemlét a halált jelenti, a lét pedig az öröklétet. Így hát valójában azt mondja:

Amikor így szól: "A sötétből vezess a fényre", akkor a sötét a halált jelenti, a fény az öröklétet. Így hát valójában azt mondja:

Amikor így szól: "A halálból vezess az öröklétre", hát ebben nincsen semmilyen rejtett jelentés.

A dicsőítő ének további sorai arra szolgálnak, hogy a tudós énekespap ételt énekelhessen saját magának, adományt kérhessen, elmondhassa a maga kívánságait vagy az áldozóét. Ennek tudása elvisz az égi világba, és nem kell félni attól, hogy nem jut el az égi világba, aki tudja e dalt.

1. Kezdetben a világ a Lélek volt egyedül,^[33] egy Ember ^[34] alakjában. Az körültekintett, és önmagán kívül semmit sem látott. Akkor felkiáltott a kezdet kezdetén:

Ebből lett az én szava. Ezért van úgy mind a mai napig, hogyha valakit megszólítanak, az így válaszol: Igen, én vagyok. És csak ezután mondja a többi nevét.

A Lelket azért hívják embernek (purusa), mert minden bűnt előre elégetett (púrva us). Bizony aki tudja ezt, az elégeti, aki elébe akar kerülni.

Mitől is félek, ha rajtam kívül nincsen semmi más? Akkor elhagyta a félelem, hiszen mitől is félhetett volna? Mert félni csak egy másiktól lehet.^[35]

3. Ám a Léleknek nem volt öröme. Ezért nincsen öröme annak, aki egyedül van. Akkor egy másikra vágyott. Akkora volt, mint egy férfi és egy nő, amikor ölelkeznek éppen. Kettévágta (apátajat) magát, ebből lett a férfi (pati) és a nő (patní). Ezért vagyunk önmagunkban csak felek, amint azt Jádnyavalkja magyarázta. Ezért az asszony tölti be az űrt. A Lélek szerelmeskedett a nővel, ebből lettek az emberek.

4. Ám az asszony így fondorkodott: Hogyan is szerelmeskedhet velem, amikor saját magából teremtett? Nohát, álruhát öltök!

A nő tehénné változott, a férfi bikává, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a csordák. A nő kancává változott, a férfi csődörré, a nő szamárkancává, a férfi szamárcsődörré, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a hasítatlan patájúak. A nő kecskévé változott, a férfi bakká, a nő jerkévé változott, a férfi kossá, és szerelmeskedett vele. Ebből lettek a nyájak.

Így történt tehát, hogy a Lélek minden párosat megteremtett, a hangyáig egészen.

5. Akkor felismerte: A teremtés én magam vagyok, mert bizony én teremtettem ezt az egész világot!

Így lett a teremtés szava. Az ő teremtésének válik részesévé, ki tudja ezt.

6. Azután összedörzsölte a kezeit és belefújt, s mint az anyaölből, úgy csiholt tüzet a szájából és a kezeiből.^[36] Ezért nem szőrős belül egyikük sem. Hiszen az anyaölben sincsen szőr legbelül.

És ha mondják is néha, hogy áldozzon az ember ennek vagy annak az istennek, hát tudni kell, hogy a Lélek teremtette a világot egyedül, mert egyedül ő az összes isten.

Férfimagból teremtett minden nedveset. A férfimag nedű.^[37] Mert mindez a világ ételből áll és ételevőből áll.^[38]A nedű az étel, a tűz az étel evője.

Ez a teremtés nagyobb, mint a Brahmá teremtése. Azért nagyobb, mert ez a Lélek magánál hatalmasabb isteneket teremtett, halandóként halhatatlant teremtett.^[39] Az ő teremtésének válik részesévé, ki tudja ezt.

7. Akkor még megnyilvánulatlan volt ez a világ. Névben és alakban nyilvánult meg. Ezért mondják úgy, hogy az ilyen vagy olyan nevű dolognak ilyen vagy olyan alakja van. És névben és alakban nyilvánul meg mind a mai napig. Ezért mondjuk azt, hogy az ilyen vagy olyan nevű dolognak ilyen vagy olyan az alakja.

És a Lélek beleszállt ebbe, egészen körömhegyéig. Úgy rejlik ő, mint kés a tokban, tűz a tűzifában.^[40] Azért nem látni őt, mert szét van osztva. Lélegezve lélegzetnek hívják, szólva beszédnek, látva szemnek, hallva fülnek, értve értelemnek. De mindezek csak a következményei. Ha valaki csak az egyiknek vagy a másiknak szentelődik ezek közül, hát az nem bölcs, mert a Lélek csak részként lakozik az egyikben vagy a másikban. Ezért egyedül a Léleknek kell szentelődni, mert abban egyesülnek mindezek.

Ezért a Lélek a mindenség vadcsapása, mert a mindenséget megismerni egyedül rajta keresztül lehet. Ahogy csapását követve egy állatra rátalálhatunk, ugyanígy dicsőségre és tiszteletre lel, ki tudja ezt.

8. Ezért a Lélek kedvesebb fiúnál, kedvesebb vagyonnál, kedvesebb bármi másnál, mert ő a belső, ő a Lélek.^[41] Ha valaki úgy véli, hogy létezik olyasmi, ami kedvesebb a Léleknél, és egy másik ember azt mondja róla: Elveszíti ezt a kedveset! - hát annak igaza lesz, bizony.

Ezért egyedüli kedvesként a Léleknek kell szentelődni. Aki egyedüli kedvesként a Léleknek szentelődik, annak kedvese nem múlik el.^[42]

9. Azt mondják, hogy az emberek a Brahman tudása révén a mindenséggé lehetnek. De miféle tudás révén vált a Brahman a mindenséggé?

10. Kezdetben a világ a Brahman volt egyedül. Csak magáról tudott. Azt tudta csak: A Brahman vagyok! A mindenséggé így változott. És amelyik isten felismerte ezt, az is a mindenséggé vált, éppen így a bölcsek, éppen így az emberek.

Ma is így van ez. Ha valaki felismeri: A Brahman vagyok! - az a mindenséggé válik, és még az istenek sem tudják meggátolni ebben. Mert ő a Lelke azoknak.

Ám aki más istent imád, és azt mondja: Más ő és más vagyok én - az nem bölcs, hanem az istenek házi barma.^[45] Ahogy a házi barmok az emberek használatára vannak, ugyanígy az istenek használatára vannak az egyes emberek. Milyen nagy kár az, ha akár csak egyetlen barom is elvész, hát még ha több! Ezért nem tetszik az isteneknek, ha az emberek megismerik ezt a tant.^[46]

11. Kezdetben a világ a Brahman volt egyedül. Mivel egyedül volt, még nem bontakozott ki.^[47] Akkor megteremtette saját magán túl ^[48] a nemesen megalkotott harcosi rendet, és a fejedelmeket az istenek körében: Indrát, Varunát, Szómát, Rudrát, Pardzsanját, Jamát és Ísánát.

Ezért nincsen a harcosi rendnél magasabb. Ezért hódolja királyszentelésnél a pap alattvalóként a harcost. Tartozik eme tisztelettel a harcosi rendnek. De a Brahman egyben méhe is a harcosi rendnek. Ezért, bár a királyé a legfőbb hatalom, végül ő is a Brahman méhében kap menedéket. Az anyaölet támadja az, aki megsért egy papot. Annál nagyobb a bűn, minél nemesebbet ér a sérelem.

12. Még nem bontakozott ki teljesen. Akkor megteremtette a polgári rendet és a csoportos isteneket: a Vaszukat, a Rudrákat, az Áditjákat, a Marutokat ^[49] és az összes isteneket.

13. Még nem bontakozott ki teljesen Akkor megteremtette a szolgákat és Púsant.^[50] Mert Púsan a föld, Púsan táplál (pusjati) mindent, ami csak létezik.

14. Még nem bontakozott ki teljesen. Akkor megteremtette saját magán túl a nemesen alkotott törvényt.^[51] A törvény úr az úr fölött, a törvénynél nincsen magasabb. Ezért a gyenge királyként bízhat a törvényben az erőssel szemben is. Mert a törvény az igazság. Ezért mondják azt, hogy valaki helyesen szól, ha igazat szól, illetve igazat szól, ha helyesen szól, mert a helyes és az igaz egy és ugyanaz.

15. A Brahman a papi, harcosi, polgári és paraszti rend. A Brahman a Tűz képében volt az istenek között,^[52] és pappá lett az emberek között. Égi harcosból lett földi harcos, polgárból polgár, szolgából szolga. Azért szeretne az ember tűz által szállni az istenek közé és papnak születni az emberek közé, mert ebben a két formában nyilvánult meg a Brahman közvetlenül.

Ezért ha az ember úgy távozik a világból, hogy nem látta meg saját világát, akkor az nem is segít neki. Éppen úgy, mint ahogyan az a tudás sem, amit nem tanult meg, vagy az a tett sem, amit nem tett meg. És ha valaki eme tudás nélkül cselekedett nagy jót, hát elfogy annak jutalma. Ezért egyedül a Lélek világának kell szentelődni. Aki a Lélek világának szentelődik, annak nem fogynak el tettei, hanem a Lélek megteszi neki, amit kíván.^[53]

16. Ez a Lélek minden lény világa ^[54] egyben. Ha áldoz vagy pappal áldoztat az ember, akkor az istenek világa, ha az írást idézi, akkor a bölcseké, ha halottaknak mutat be áldozatot, vagy utódokért könyörög, akkor az ősöké, ha az embereknek nyújt szállást, akkor az embereké, ha füvet és vizet keres a nyájaknak, akkor a nyájaké, és amikor egy háznál a madarak és a mező állatai, a hangyáig egészen, táplálékra találnak, az ő világuk akkor.

Ahogy saját világának kíván boldogulást, úgy kíván annak boldogulást minden lény, ki tudja ezt. Ez bizony ismert, kikutatták.

17. Kezdetben a világ a Lélek volt egyes-egyedül. Arra vágyott: Bárcsak lenne asszonyom! Bárcsak szaporodnék azután tovább!^[55] Bárcsak lenne birtokom! Bárcsak tetteket vinnék véghez azután!

Ezért van az, hogy ma is erre vágyik, aki egyedül van: Bárcsak lenne asszonyom! Bárcsak szaporodnék azután tovább! Bárcsak lenne birtokom! Bárcsak tetteket vinnék véghez azután! És amíg ezekből egy pici is beteljesületlen, addig az ember tökéletlennek érzi magát.

Tökéletessége pedig ebből áll: az ész a lelke, a szó az asszonya, a lélegzet az utóda, a szem az emberi birtoka, mert szemmel méri fel azt, a fül az isteni birtoka, mert füllel hallja meg azt, a test a tette,^[56] mert testével cselekszik.

Ötrétű tehát az áldozat,^[57] ötrétű az áldozati állat,^[58] ötrétű az ember,^[59] ötrétű minden, mi létezik. Mindent elnyer, ki tudja ezt.

1. Értelemmel és felizzón
Atyánk ^[60] hétféle ételt alkotott.
Az egyik étel általános,^[61]
kettőt osztott az isteneknek,
hármat magának megszabott.
Egyet kínált az állatoknak,
ezen nyugszik minden ott,
mi lélegzik és mi nem.

Hogyhogy nem fogynak el sosem,
pedig falják őket mindenfelől?
Ki érti, hogy miért nem fogynak el,
az a szájával táplálékot eszik,
az elmegy majd az istenekhez,
az a teljességet fogyasztja.

2. Így szól a vers: "Értelemmel és felizzón Atyánk hétféle ételt alkotott" - vagyis az Atya értelemmel és felizzón alkotta meg őket.

"Az egyik étel általános" - vagyis mindenekben megvan. Ez az az étel, amit mindenütt esznek a Földön.^[62] Aki ennek szenteli magát, az nem szabadul meg a gonosztól, mert ez az étel alantas.

"Kettőt adott az isteneknek" - ez az áldott és az áldozott.^[63] Ezt áldozza és adományozza az ember az isteneknek. Mondják ezt az újhold és telihold áldozatának is. Ne csupán egyéni érdekből áldozzon hát az ember!

"Egyet kínált az állatoknak" - ez a tej. Mert először tejet fogyasztanak az állatok és az emberek. Ezért adnak vajat nyalni vagy emlőt szívni az újszülöttnek, és az újszülött borjat is úgy hívják: füvet még nem legelő.

"Ezen nyugszik minden ott, mi lélegzik és mi nem" - mármint a tejen alapul minden ott, mi lélegzik és mi nem. Ám amikor azt mondják: "Ha egy évig tejet áldoz, elhárítja az újrahalált", úgy ezt nem szó szerint kell érteni, hanem sokkal inkább úgy, hogy amelyik napon áldoz, azon a napon hárítja el az újrahalált,^[64] ki tudja ezt. Mert akkor az isteneknek ajánlja fel az ételt, amelyet fogyaszt.

"Hogyhogy nem fogynak el sosem, pedig falják őket mindenfelől?" - az el nem fogyó az Ember, mert ő nemzi az ételt újra meg újra.

"Ki érti, hogy miért nem fogynak el" - az el nem fogyó tehát az Ember. Elmélyedve mindenkor ő teremti meg újra és újra az ételt, önnön tetteként. Mert ha nem tenné, hát elfogyna az, bizony.

"Az a szájával táplálékot eszik" - szája az arca, ekképpen eszi szájával az étket.^[65]

"Az elmegy majd az istenekhez, az a teljességet fogyasztja" - ez pedig megdicsőülése.

3. "Hármat magának megszabott" - ez a három az ész, a szó és a lélegzet, ezeket szabta meg magának.^[66]

Sokszor mondják: Nem láttam meg, mert máshol járt az eszem, nem hallottam meg, mert máshol járt az eszem.

Mert bizony csak ésszel lát és hall az ember. A vágy, döntés, kétség, hit, hitetlenség, bizonyság, bizonytalanság, szégyen, megismerés és félelem - mindezek csupán az ész alakjai. Ezért ismerhetjük fel az érintést akkor is, ha hátulról érnek hozzánk.

A szó a hang. Ez részint véges, részint végtelen.^[67] A lélegzés, vagyis a légzések a következők: belélegzés, kilélegzés, szétlélegzés, fellélegzés és összelélegzés.^[68] Ezekből áll a Lélek, vagyis szóból, észből és lélegzésből.

4. És ugyanezek alkotják a három világot: a szó a Földi Világ, az ész a Levegőég, a lélegzet pedig az Égi Világ.

5. Ugyanezek alkotják a Három Tudást: a szó a Himnuszok Tudása, az ész a Varázsigék Tudása, a lélegzet pedig a Dalok Tudása.

6. Ugyanezek alkotják az isteneket, az ősöket és az embereket: a szó az istenek, az ész az ősök, a lélegzet az emberek.

7. Ugyanezek alkotják az atyát, az anyát és a gyermeket: az ész az atya, a szó az anya, a lélegzet a gyermek.

8. Ugyanezek alkotják a megismertet, a megismerendőt és a meg nem ismertet. Minden megismertnek szóalakja van. Mert a szó a megismert. Ebben segíti azt, ki tudja ezt.

9. Minden megismerendőnek észalakja van. Mert az ész a megismerendő. Ebben segíti azt, ki tudja ezt.

10. Minden meg nem ismertnek lélegzetalakja van. Mert a lélegzet a meg nem ismert. Ebben segíti azt, ki tudja ezt.

11. A szó teste a Föld, fényalakja a tűz. Ezért addig terjed a Föld és a tűz, ameddig a szó elhatol.

12. Az ész teste pedig az Ég, fényalakja a Nap. Ezért addig terjed a Ég és a Nap, ameddig az ész elhatol.

És ez a kettő ^[69] szerelmeskedett, ebből született a lélegzet. Ez Indra. Vetélytársa nincsen, mert csak egy másik lehet vetélytárs. Nem lesz vetélytársa annak, ki tudja ezt.

13. A lélegzet teste pedig a vizek, fényalakja a Hold. Ezért addig terjednek a vizek és a Hold, ameddig a lélegzet elhatol.

Ezek hárman egyforma nagyok és mind végtelenek. Aki végesként szentelődik nekik, az véges világot érdemel. Aki végtelenként szentelődik nekik, az végtelen világot érdemel.

14. Pradzsápati az év,^[70] és Pradzsápati tizenhat részből áll. Az újhold és a telihold közötti éjszakák tizenöt részét alkotják.^[71] Tizenhatodik része nem változik. Az éjszakák által gyarapszik, és azok által csökken újra.^[72] Az újhold éjszakáján tizenhatodik részével minden élőlénybe beléhatol, és megszületik azután a következő hajnalon. Ezért ezen az éjjelen egyetlen életet sem szabad kioltani, még egy gyíkocskáét sem. Az istenség megtisztelése miatt.

15. Bizony az is a tizenhatrészes Pradzsápati, az Ember, az év, aki tudja ezt. Tizenöt része alkotja minden birtokát, tizenhatodik része pedig a Lelke. Csak birtokában gyarapszik és csökken újra. Birtoka a küllők, Lelke a kerékagy. Ezért, ha sokféle baj sújtja is, a Lelke életben marad. Erre mondják: Küllője törve, de megfutott.

16. Három világ van: az Embervilág, az Atyák világa és az Istenek Világa. Az első, az Embervilág egy fiú által nyerhető el, és nem a kegyes tettek jutalmaként. A kegyes tettek által az Atyák világa nyerhető el. A tudás által pedig az Istenek Világa.^[73] A legjobb ezek közül az Istenek Világa, ezért dicsérik az istenek a tudást.

Mert az imádság szó mindent összefoglal, amit a fiú megtanult, az áldozás szó összefoglal minden áldozatot, a világ szó összefoglal minden világot. Ezek mindenre kiterjednek.

Ezért gondolkodik úgy az atya a fiúról: Ha ő a mindenség, akkor engem ebben támogasson!

Így az atya, ki tudja ezt, eltávozva a világból mindeme életerőkkel ^[75] a fiúba száll, és ha bármilyen hibát vétett, a fiú fizet meg érte (púranéna trájati). Innen a fiú (putra) szó. Mert bizony a fiú által él tovább ebben a világban.

18. A Földből és a tűzből belészáll az isteni szó. Az isteni szó pedig az, hogy bármit is szóljon, valóra válik.

19. Az Égből és a Napból belészáll az isteni ész. Az isteni ész pedig az, ami által az ember megéli a tökéletes gyönyört, ami által nincsen gondja többé.

20. A vizekből és a Holdból belészáll az isteni lélegzet. Az isteni lélegzet pedig az, mely bárhol is járjon-keljen, meg nem inog, kár sosem éri.

Aki tudja ezt, az minden teremtmény Lelkévé válik, és olyan lesz, mint ama istenség.^[76] És ahogyan minden teremtmény ama istenséget segíti, ugyanígy segíti minden teremtmény azt is, ki tudja ezt. Ám ami fájdalmat szenvednek a lények, azt megtartják, hozzá csak a jó megy, mert nem megy rossz az istenekhez.

Pradzspáti megalkotta a szerveket, azok pedig, megalkotván, rögtön veszekedni kezdtek:^[77]

- Hadd halljak! - tolakodott a fül. És ugyanígy a többiek, mindegyik a maga módján.

De legyűrte őket fáradtság képében a halál, elragadta és megszállta őket a halál. Ezért fárad el a szó, fárad el a szem, fárad el a fül. Egyedül a száj lélegzetét nem kapta el.

- Bizony közöttünk az a legjobb, aki bárhol is járjon-keljen, meg nem inog, kár sosem éri. Nohát, legyünk hasonlóak hozzá!

És mind hasonlóak lettek hozzá, ezért nevezték el őket a lélegzetről életerőknek.^[78]

Bizony arról nevezik majd el nemzetségét, ki tudja ezt. És aki az ezt tudóval vitába száll, hát az kiszárad és meghal a végén. Eddig a Lélek terén.^[79]

- Hadd világítsak! - tolakodott a Hold. És ugyanígy a többi istenség, mindegyik a maga módján.

Ami az életerők között a száj lélegzete, az az istenek között a szél. Mert a többi istenek nyugodni térnek, de a szél nem. A szél az az istenség, aki sohasem nyugszik el. Erről szól a vers:

23. "Miből a Nap kél és amiből lenyugszik"^[80] - mármint lélegzetből kél és a lélegzetbe nyugszik le újra - "azt tették törvénnyé az istenek, az van ma és az lesz holnap is".

Mert amit az istenek egykoron megszabtak, azt követik ma is. Ezért egyetlen fogadalmat kell követni, belélegezni kell és kilélegezni, és közben azt kívánni: "Ne ragadjon el engem a gonosz, a halál!"

Aki ezt a fogadalmat követi, tartson is ki benne. Egyéletű, egyvilágú lesz eme istenséggel,^[81] ki tudja ezt.

A nevek között a szó minden név dicshimnusza (uktha), mert minden név a szóból keletkezik (utszthá), a szó a dala (száman), mert a szó minden névvel azonos (szama), a szó az imádsága (brahman), mert a szó hordoz (bibharti) minden nevet.^[82]

2. A formák között a szem minden forma dicshimnusza, mert minden forma a szemből keletkezik, a szem a dala, mert a szem minden formával azonos, a szem az imádsága, mert a szem hordoz minden formát.

3. A tettek között a test minden tett dicshimnusza, mert minden tett a testből keletkezik, a test a dala, mert a test minden tettel azonos, a test az imádsága, mert a test hordoz minden tettet.

Bár ez háromrétű, mégis csak egy, mert ez a Lélek. S bár egy a Lélek, háromrétű ugyanakkor. Ő a valóság által eltakart halhatatlan. A lélegzet a halhatatlan, a név és a forma a valóság, ezek takarják el a lélegzetet.

1. Tanult pap volt a gőgös Báláki,^[84] a Gárgja klánból. Így szólt egyszer a kásí-béli Adzsátasatru királyhoz:

- Ezer tehenet kapsz e szóért, hogy majd az emberek összeszaladnak és azt kiabálják: Új Dzsanaka, új Dzsanaka!^[85]

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek minden lény vezéreként, fejeként és királyaként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az lesz minden lény vezére, feje és királya.

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek nagy, fakó köntösű Nedűkirályként ^[86] szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, annak italt préselnek nap nap után, annak étele nem fogy el sosem.

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek fényességesként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az fényességes lesz, és fényességes lesz a nemzetsége annak.

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek teljesként és rendületlenként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az teljében lesz nyájaknak és fiaknak, annak nemzetsége a világban rendületlenül fennmarad.

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek Indra Vaikunthaként,^[87] győzhetetlen hadseregként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az győztes lesz, ellenségeit legyőző győzhetetlen.

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek Diadalmasként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az diadalmas lesz, és diadalmas lesz a nemzetsége annak.

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek képmásként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, ahhoz képmása közelít majd, és semmi olyan, ami tőle különbözne. És aki születik tőle, a képmására születik az is.

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek ragyogóként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az ragyogó lesz, ragyogó lesz a nemzetsége annak, és akivel összekerül, azt is beragyogja.

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek leheletként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az szép kort megér a Földön, azt idő előtt nem hagyja el a lélegzete.

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek örök társakként ^[90] szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az társ nélkül nem marad, azt nem hagyják el hívei.

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek halálként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az szép kort megér a Földön, azt a halál idő előtt el nem ragadja.

- Ne erről beszélj nekem! Én ennek az Embernek testetöltöttként szentelődöm. Ezért ki így szentelődik neki, az testet ölt, és testet ölt a nemzetsége annak.

15. - A szokások ellen való, hogy egy pap magát egy harcos tanítványának adja, és a Brahmant így ismerje meg. De legyen, megtanítalak.

E szavakkal megfogta Báláki kezét, felállt és odavezette egy alvó emberhez. Szólítgatni kezdte az előbbi nevekkel:

- Nagy, fakó köntösű Nedűkirály! - de az fekve maradt. Akkor megrázta a kezével, és az rögtön felébredt.

- Hol volt a megismerésből álló Ember,^[91] mikor ez aludt, és honnan jött vissza az imént?

- Ha így alszik valaki, akkor a megismerésből álló Ember minden érzékszerv megismerését magába húzza vissza, ő pedig a szív üregében bújik el. Mikor megragadta őket, akkor mondják, hogy alszik az ember. Akkor fogva a szaglás, fogva a szó, fogva a látás, fogva a hallás, fogva az ész.^[92]

18. Az álomban, mint saját világaiban vándorol. Ő ott nagy király, főpap, felfelé megy és lefelé. És ahogy egy nagy király magával viszi kíséretét, és országában kedve szerint vándorol, így viszi a megismerésből álló Ember is magával a többi érzékszerveket, és vándorol kedve szerint a testben.^[93]

19. De mikor olyan mélyen elalszik, hogy már semmiről sem tud, akkor a jótevő erekbe ^[94] bújik. Ezekből hetvenkétezer fut ki a szívből a szívszövedékbe. Mint herceg, mint nagy király, mint főpap, úgy hever ő túláradó gyönyörben a szívszövedékben.^[95]

20. Ahogy a pók kibocsátja fonalát, ahogy a tűzből pattognak a szikrák, úgy lobbannak elő a Lélekből minden életerők, minden világok, minden lények és minden istenségek. Titkos tanítása ^[96] ez: a valóság valósága. Mert az életerők a valóság, és ő a valósága azoknak.^[97]

1. Aki ismeri a borjat, annak karámját, fedelét, oszlopát, kötelét, amivel megkötik, az bizony úrrá lesz a hét ellenséges vetélytárson.^[98] A borjú a száj lélegzete. Ennek karámja a test, fedele a fej, oszlopa a lélegzés, megkötő kötele az étel.

2. Ennek szolgálatában állnak a hét mulandótlanok: Rudrához a szem vérereivel kötődik, Pardzsanjához a szemcsarnok vizével kötődik, a Naphoz a szivárványhártyával kötődik, a Tűzhöz a szembogárral kötődik, Indrához a szemfehérjével kötődik, a Földhöz az alsó, az Éghez a felső szempillával kötődik. Étke nem fogy el annak, ki tudja ezt.

Szája előre áll, talpa felfele,
van egy ilyen csésze, pompával tele.
Ennek a peremén hét bölcs lakik,
nyolcadiknak a szó, az imával való.

"Szája előre áll, talpa felfele, van egy ilyen csésze" - ez a fej, mert a fej olyan csésze, melynek szája előre áll, talpa pedig felfelé.

"Pompával tele" - a pompa az érzékszerveket jelenti, velük van tele. Itt tehát az érzékszerveket említik.

"Ennek a peremén hét bölcs lakik" - a hét bölcs az érzékszerveket jelenti, tehát itt is az érzékszerveket említik.

"Nyolcadiknak a szó, az imával való" - a nyolcadik bölcs tehát a szó, és ez az imához kapcsolódik.

4. Mert bizony a két fül Gautama és Bháradvádzsa, mert az egyik fül Gautama, a másik fül pedig Bháradvádzsa. A két szem Visvámitra és Dzsamadagni, mert az egyik szem Visvámitra, a másik pedig Dzsamadagni. A két orrlyuk Vaszistha és Kasjapa, mert az egyik orrlyuk Vaszistha, a másik pedig Kasjapa. Végül pedig a nyelv Atri, mert a nyelv eszi az ételt. Atri pedig annyi, mint evő (atti). Mindenek evője az, minden az étke annak, aki tudja ezt.^[99]

1. A Brahmannak kétféle formája van: az alakzatos és az alaktalan, a mulandó és az örökkévaló, az álló és a mozgó, a való és a túli.^[100]

2. Az az alakzatos, ami a széltől és a levegőégtől különbözik. Ez a mulandó, az álló és a való. Az alakzatos, mulandó, álló és a való lényegét a Nap alkotja, mert a való lényege a Nap.^[101]

3. Alaktalan viszont a szél és a levegőég. Ez az örökkévaló, a mozgó és a túli. Az alaktalan, örökkévaló, mozgó és túli lényegét a napkorongban lévő Ember alkotja, mert a túli lényege a napkorongban lévő Ember. Eddig az istenek terén.

Itt az az alakzatos, ami a lélegzettől és a test üregétől különbözik. Ez a mulandó, az álló és a való. Az alakzatos, mulandó, álló és való lényegét pedig a szem alkotja, mert az itteni lényege a szem.

5. Alaktalan viszont a lélegzet és a test ürege. Ez az örökkévaló, a mozgó és a túli. Az alaktalan, örökkévaló, mozgó és túli lényegét a jobb szemben lévő Ember alkotja, mert a túli lényege a jobb szemben lévő Ember.

6. Ez az Ember ^[102] olyan színű, mint bíbor királyi köntös, mint fehér birkabőr, mint egy piros bogár, mint a tűz világa, mint ahogy villámlik hirtelen.^[103] Bizony mint ahogy villámlik hirtelen, úgy lesz boldogsága annak, ki tudja ezt.

Leírása: nem ilyen és nem olyan.^[104] Mert azonkívül, hogy: nem olyan, más le nem írja. A neve pedig: a valóság valósága. Mert az életerők a valóság, és ő a valósága azoknak.

- Maitréjí, elhagyom otthonomat, így hát mindent elosztok közted és Kátjájaní között.^[106]

- Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor?

- Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet.

3. - Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Uram, amit tudsz, azt add nekem!^[107]

- Kedves vagy nekünk és kedveset beszélsz. Jöjj, ülj ide, elmagyarázom. De jól vésd eszedbe, amit mondok neked!

- Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a papság kedvéért kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a lények kedvéért kedvesek a lények, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség.^[108]

Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyült benne, az tudja ezt az egész világot.

6. Ki a papságot a Lelken kívül tudja, a papságot elveszíti az. Ki a harcosi rangot a Lelken kívül tudja, a harcosi rangot elveszíti az. Ki a világokat a Lelken kívül tudja, a világokat elveszíti az. Ki az isteneket a Lelken kívül tudja, az isteneket elveszíti az. Ki a lényeket a Lelken kívül tudja, a lényeket elveszíti az. Ki a mindenséget a Lelken kívül tudja, a mindenséget elveszíti az. A papság, a harcosi rang, a világok, az istenek, a lények, a mindenség nem más, mint ez a Lélek.

7. Olyan ez, mint amikor a dobot megverik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a dobot vagy a dobost megragadva megragadták a hangot is.

8. Olyan ez, mint amikor kagylókürt rikolt. A hangot kint megfogni nem lehet, de a kürtöt vagy a kürtöst megragadva megragadták a hangot is.

9. Olyan ez, mint amikor a lantot pengetik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a lantot vagy a lantost megragadva megragadták a hangot is.

10. Olyan ez, mint amikor nedves fát tesznek a tűzre, abból füstfelhők szállnak mindenfelé. Bizony így fújta ki ez a nagy lény a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angiraszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket és a magyarázatokat.^[109]

11. Ahogyan minden vizek az óceánba szaladnak, úgy szalad össze benne bőrként minden tapintás, úgy szalad össze benne nyelvként minden íz, úgy szalad össze benne orrként minden szag, úgy szalad össze benne szemként minden kép, úgy szalad össze benne fülként minden hang, úgy szalad össze benne észként minden gondolat, úgy szalad össze benne szívként minden emlékezés, úgy szalad össze benne kézként minden tett, úgy szalad össze benne ágyékként minden kéj, úgy szalad össze benne végbélként minden ürítés, úgy szalad össze benne lábként minden mozgás, úgy szalad össze benne szóként minden tudás.

12. Olyan ez, mint a vízbe vetett só. Feloldódik, kivenni többé nem lehet, de meríts bárhonnan is, sós az mindenütt. E tisztán megismerő lény nagy, végtelen, parttalan. Felemelkedik a létezők köréből, majd beléjük száll megint. De nincsen tudat a halál után, bizony azt mondom én.^[110]

- Amit én mondok, az nem zavar össze, az elég, hogy megértsd. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik a másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt?^[111]

1. Minden lény méze ^[112] a föld, és minden lény méze a földnek. A földben lévő, tündöklő örök Ember, és a Lélek terén a testetöltött, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

2. Minden lény méze a víz, és minden lény méze a víznek. A vízben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a férfimagból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

3. Minden lény méze a tűz, és minden lény méze a tűznek. A tűzben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szóból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

4. Minden lény méze a szél, és minden lény méze a szélnek. A szélben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a lélegzetből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

5. Minden lény méze a Nap, és minden lény méze a Napnak. A Napban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szemből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

6. Minden lény méze a tér, és minden lény méze a térnek. A térben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a fülből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

7. Minden lény méze a Hold, és minden lény méze a Holdnak. A Holdban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az észből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

8. Minden lény méze a villám, és minden lény méze a villámnak. A villámban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a hőből álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

9. Minden lény méze a mennydörgés, és minden lény méze a mennydörgésnek. A mennydörgésben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a hangos morajlásból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

10. Minden lény méze az űr, és minden lény méze az űrnek. Az űrben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a szív üregében búvó, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

11. Minden lény méze a törvény, és minden lény méze a törvénynek. A törvényben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a törvényt követő, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

12. Minden lény méze az igazság, és minden lény méze az igazságnak. Az igazságban lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az igazságból álló, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

13. Minden lény méze az emberlét, és minden lény méze az emberlétnek. Az emberlétben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén az emberlétű, tündöklő, örök Ember a Lélek. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

14. Minden lény méze a Lélek, és minden lény méze a Léleknek. A Lélekben lévő, tündöklő, örök Ember, és a Lélek terén a tündöklő, örök Ember lelke a Lélek maga. Ő a mindenség, ő az örökkévaló Brahman.

15. Bizony ez a Lélek minden lény ura, minden lény királya. Ahogy az abroncs és a kerékagy a küllőket összefogja, úgy fog össze ez a Lélek minden lényt, minden világot és minden életerőt.^[113]

16. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

A nagy tettet, mi hasznotokra lett,
hirdetem én, mint vihar az esőt.
Amidőn Dadhjancs, Atharvan Fia,
a mézet tinéktek lófejjel mutatta meg.^[114]

17. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

Asvinok, ti lófejet raktatok
Dadhjancsra, Atharvan Fiára,
és mézét Tvastarnak ^[115] ő hűen megmutatta,
hogy óvjátok titokként, ó, hatalmasok.^[116]

18. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

Mint várakat,^[117] csinált ő kétlábúakat,
mint várakat, csinált ő négylábúakat.
Madárként szállt ő a várakba be,
Emberként szállt ő a várakba be.^[118]

Bizony ez az Ember lakik minden várban várlakóként. Semmi sincsen, mi ne őt rejtené.

19. Ez az a méz, amit Dadhjancs, Atharvan Fia az Asvinoknak megmutatott. Ezt látva szólt a bölcs:

Az ő képmása lett minden alakban,
ezt kell a képmásának tekinteni.
Varázserővel jár-kél a sokalakú Indra,
befogva néki tízszer száz lova.^[119]

Bizony ő a lovak, bizony ő tíz és ezer és sok és végtelen. A Brahmannak nincsen múltja és jövője, nincsen belseje és külseje. Ez a Lélek a mindent átfogó Brahman. Így hangzik a tanítás.

Pautimásját Gaupavana tanította, Gaupavanát (egy másik) Pautimásja, (ezt a) Pautimásját (egy másik) Gaupavana, Gaupavanát Kausika. Kausikát Kaundinja, Kaundinját Sándilja, Sándilját (egy másik) Kausika és Gautama.

2. Gautamát Ágnivésja, Ágnivésját Sándilja és Ánabhimláta, Ánabhimlátát (egy másik) Ánabhimláta, Ánabhimlátát (egy újabb) Ánabhimláta, (ezt az) Ánabhimlátát (egy) Gautama. Gautamát Szaitava és Prácsínajógja, Szaitavát és Prácsínajógját Párásarja, Párásarját Bháradvádzsa, Bháradvádzsát (egy másik) Bháradvádzsa és (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (szintén egy) Bháradvádzsa, ezt a Bháradvádzsát (egy) Párásarja, Párásarját Vaidzsavápájana, Vaidzsavápájanát Kausikájani.

3. Kausikájanit Ghritakausika, Ghritakausikát Párásarjájana, Párásarjájanát Párásarja. Párásarját Dzsátúkarnja, Dzsátúkarnját Ászurájana és Jászka. Ászurájanát Traivani, Traivanit Aupadzsandhani, Aupadzsandhanit Ászuri, Ászurit (egy) Bháradvádzsa, Bháradvádzsát Átréja, Átréját Mánti, Mántit (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (egy másik) Gautama, (ezt a) Gautamát Vátszja, Vátszját (egy) Sándilja, (ezt a Sándilját) Kaisorja Kápja, Kaisorja Kápját Kumárahárita, Kumáraháritát Gálava, Gálavát Vidarbhíkaundinja, Vidarbhíkaundinját Vatszanapád Bábhrava, Vatszanapád Bábhravát Pantháh Szaubha ra, Pantháh Szaubharát Ajászja Ángirasza, Ajászja Ángiraszát Ábhúti Tvástra, Ábhúti Tvástrát Visvarúpa Tvástra, Visvarúpa Tvástrát a két Asvin, a két Asvint Dadhjancs Átharvana, Dadhjancs Átharvanát Atharvan Daiva, Atharvan Daivát Mritju Prádhvanszana, Mritju Prádhvanszanát Pradhvanszana, Pradhvanszanát Éka Risi, Éka Risit Vipracsitti, Vipracsittit Vjasti, Vjastit Szanáru, Szanárut Szanátana, Szanátanát Szanaga, Szanagát Paramésthin, Paramésthint a Brahman.

1. A vidéha-béli Dzsanaka király áldozást tartott, gazdag jutalommal. Összegyűltek ott a kuruk és a panycsálák papjai. Dzsanaka, Vidéha királya meg akarta tudni, hogy ki a legtudósabb a papok közül. Ezer tehenet csordába hajtatott, és mindegyik szarvára tíz teher aranyat akasztott.^[121]

- Tiszteletre méltó papok! Az hajtsa haza őket, aki a legtudósabb közületek.

- Tiszteljük a legtudósabb papot, de azért vágyakozunk a tehenekre is.^[122]

- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a halál szövi be, a halál lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a halál szövedékétől?

- Az áldozópap,^[123] a Tűz, vagyis a szó. Mert az áldozáskor a szó az áldozópap.^[124] A szó Tűz, a szó áldozópap, a szó az eloldás, a szó a megoldás.

- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a nappal és éjjel szövi be, a nappal és éjjel lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a nappal és éjjel szövedékétől?

- A szerpap, a Nap, vagyis a szem. Mert az áldozáskor a szem a szerpap. A szem Nap, a szem szerpap, a szem az eloldás, a szem a megoldás.

- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világot a telő és fogyó Hold szövi be, a telő és fogyó Hold lepi el. De mi oldja el akkor az áldozót a telő és fogyó Hold szövedékétől?

- Az énekespap, a szél, vagyis a lélegzés. Mert az áldozáskor a lélegzés az énekespap. A lélegzés szél, a lélegzés énekespap, a lélegzés az eloldás, a lélegzés a megoldás.

- Jádnyavalkja! Tudjuk, a Levegőégnek nincsen létrafoka. De akkor miféle hágcsón mászik fel mégis az áldozó az Égi Világba?

- Az imádópap révén, a Hold révén, vagyis az ész révén. Mert az áldozáskor az ész az imádópap. Az ész Hold, az ész imádópap, az ész az eloldás, az ész a megoldás.

- Az, ami kiöntve fellobog, az, ami kiöntve felhabzik, és az, ami kiöntve a földbe szivárog.

- Azzal, mi kiöntve fellobog, eléri az Istenvilágot, mert ehhez hasonlóan lobog az Istenvilág odafenn. Azzal, mi kiöntve felhabzik, eléri az Atyák Világát, mert az Atyák Világa fent van, ehhez hasonlít. Azzal, mi kiöntve a földbe szivárog, eléri az Embervilágot, mert az Embervilág lent van, ehhez hasonlít.

- Az ész. Mert végtelen az ész, végtelenek az összes istenek, végtelen a világ, amit elér ezáltal.

- A meghívó dal a belélegzés, az áldozódal a kilélegzés, a háladal a szétlélegzés.

- A meghívó dal révén eléri a Földi Világot, az áldozó dal révén a Levegőeget, a háladal révén az Égi Világot.

- Jádnyavalkja! Hány megragadó van innen és hány megragadó van onnan?^[125]

2. - A belélegzés egy megragadó, ezt a kilélegzés ^[126] ragadja meg onnan, mert a belélegzés érzi a szagokat.

3. A beszéd is egy megragadó, ezt a nevek ragadják meg onnan, mert a beszéd mondja ki a neveket.

4. A nyelv is egy megragadó, ezt az ízek ragadják meg onnan, mert a nyelv érzi az ízeket.

5. A szem is egy megragadó, ezt a képek ragadják meg onnan, mert a szem látja a képeket.

6. A fül is egy megragadó, ezt a hangok ragadják meg onnan, mert a fül hallja a hangokat.

7. Az ész is egy megragadó, ezt a vágyak ragadják meg onnan, mert az ész gondolja ki a vágyakat.

8. A kéz is egy megragadó, ezt a tettek ragadják meg onnan, mert a kéz teszi a tetteket.

9. A bőr is egy megragadó, ezt a tapintásérzetek ragadják meg onnan, mert a bőr érzi a tapintásérzeteket. Ez hát a nyolc megragadó innen, és a nyolc megragadó onnan.

- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világ a halál étele. De melyik istenség eszi magát a halált?

- Bizony a halál tűz. Mikor ez a víznek ^[127] étke lesz, elkerüli akkor az újrahalált.

- Jádnyavalkja! Ha meghal az ember, kiszállnak-e belőle az életerők, vagy pedig nem?

- Semmiképpen. Éppen hogy összegyűlnek benne, ezért dagad meg, fúvódik fel és hever felpuffadva a halott.^[128]

- A név.^[129] Mert végtelen a név, végtelenek az összes istenek, és végtelen világot lehet elérni ezáltal.

- Jádnyavalkja! Tudjuk, az ember halála után szava a tűzbe száll, lélegzete a szélbe száll, szeme a Napba száll, esze a Holdba száll, füle a térbe száll, teste a földbe száll, Lelke az űrbe száll, szőre a füvekbe száll, haja a fákba száll, vére és férfimagja a vízbe száll. De akkor mi marad meg belőle?

- Ártabhága, add a kezed és kövess! Erről kettesben kell beszélnünk, és nem a sokaság előtt.

Odébb mentek és beszéltek erről, és amit beszéltek, az a tett volt, aminek szentelődtek, az a tett volt.^[130] Bizony jó lesz az ember a jótett által, és rossz lesz a rossztett által.

- Jádnyavalkja! Vándorló tanítványként Madraföldön jártunk, és a Kapi klán-béli Patancsala házában tértünk nyugovóra. Volt egy lánya, akit egy gandharva ^[131] megszállva tartott. Megkérdeztük, hogy kicsoda ő, amire azt felelte, hogy Szudhanvan, Angirasz sarja. Azután megkérdeztük, hogy hol végződnek a világok, és hová jutottak Paríksit ^[132] utódai. Ezt kérdezem hát tőled is. Hová jutottak Paríksit utódai?

- A gandharva azt mondta nektek, hogy oda jutottak, ahová mindenki elér, aki bemutatja a lóáldozatot.

Addig nyúlik az ismert világ, ameddig az istenkocsi harminckét napja elér.^[133] Ezt még kétszer akkora föld veszi körül. A földet kétszer akkora óceán veszi körül. Ott az ég és a tenger között kicsi rés van, mint a szúnyog szárnya, mint a borotva éle. Azokat pedig Indra sólyom alakban a szélbe vitte, a szél felkapta őket és ide repítette, ahol a lóáldozatot bemutatók időznek.

Hát ezt mondta a gandharva, és a szélnek szentelődött. Mert a szél az elérés, a szél a megérkezés. Legyőzi az újrahalált, ki tudja ezt.

- Jádnyavalkja! A megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki Lélekként mindenben benne van!

- Ami belélegzéskor belélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami kilélegzéskor kilélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami szétlélegzéskor szétlélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ami fellélegzéskor fellélegez, az a te Lelked, ami mindenben benne van. Ez hát a te Lelked, ami mindenben benne van.^[134]

- Ez csak amolyan magyarázkodás, mintha azt mondanád: Ez egy tehén, az meg egy ló. A megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki Lélekként mindenben benne van!

- A látás látóját nem láthatod, a hallás hallóját nem hallhatod, az értés értőjét nem értheted, a megismerés megismerőjét nem ismerheted. Az a te Lelked, ami mindenben benne van. Siralmas az, ami különbözik tőle.

- Jádnyavalkja, a megnyilvánult, nem rejtett Brahmanról beszélj nekem, aki mindenben benne van!

- Az, ami túl van az éhségen és a szomjúságon, a gondon és a homályon, az öregségen és a halálon. Bizony ha a papok megtudják ezt a Lelket, elvetik a vágyat fiak után, vagyon után, a világ után és koldulva vándorolnak. Mert fiakra vágyni annyi, mint vagyonra vágyni, vagyonra vágyni annyi, mint a világra vágyni. Hiú vágy mind a kettő. Ezért a pap a tanultságot levetve legyen újra gyermek, a gyermekséget és a tanultságot levetve legyen hallgatag.^[135]

És ha túl van hallgatáson és nem hallgatáson, akkor lesz igazi pap.^[136] És mi teszi igazi pappá? Attól pap, ami valóban pappá teszi. Siralmas az, ami különbözik tőle.

- Jádnyavalkja! Tudjuk, az egész világ a vízbe van beleszőve, a vízzel van beszőve. De mibe van akkor a víz beleszőve, mivel van a víz beszőve?

- Vacsaknu Lánya, ne faggatózz tovább, mert még szétreped a fejed! Olyan istenség felől faggatózol, akiről kérdezni nem szabad. Ne faggatózz tovább!

- Jádnyavalkja! Madraföldön időztünk Patancsala Kápja házában, hogy az áldozást megtanuljuk. Volt ennek egy asszonya, akit egy gandharva megszállva tartott. Megkérdeztük a gandharvát, hogy ki ő, mire azt válaszolta, ő Kabandha, Atharvan ivadéka. Majd így szólt Patancsalához és a tanítványokhoz, mihozzánk:

- Kápja! Tudod-e, mi az a fonál, ami a Földet, a Mennyet és a lényeket összeköti?

- Kápja! Tudod-e, ki az a belső vezető, aki a Földet, a Mennyet és a lényeket belülről vezérli?

- Pedig aki tudja ezt a fonalat és ezt a belső vezetőt, az tudja a Brahmant, tudja a világokat, tudja az isteneket, tudja a tudást, tudja a lényeket, tudja a Lelket, tud mindeneket. Ezután elmagyarázta neki, innen tudom én is. Jádnyavalkja! Ha úgy akarod ezt a csordát hazahajtani, hogy nem tudod ezt a fonalat és ezt a belső vezetőt, hát repedjen szét a fejed!

- Gautama,^[137] jól tudom én, hogy mi ez a fonál, és ki ez a belső vezető.

2. - Gautama, ez a fonál a szél, mert a szél fonala köti össze a Földet, a Mennyet és minden létezőt. Azért mondják a halottról, hogy szétfoszlottak tagjai, mert addig a szél fonala kötötte össze őket.

- Bizony így van, Jádnyavalkja. Most pedig beszélj a belső vezetőről!^[138]

3. - Ami a földben lakozik, de más, mint a föld, amiről nem tud a föld, ami a földet testként felölti, ami a földet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan belső vezető.

4. Ami a vízben lakozik, de más, mint a víz, amiről nem tud a víz, ami a vizet testként felölti, ami a vizet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

5. Ami a tűzben lakozik, de más, mint a tűz, amiről nem tud a tűz, ami a tüzet testként felölti, ami a tüzet belülről vezérli, az a te a Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

6. Ami a levegőégben lakozik, de más mint a levegőég, amiről nem tud a levegőég, ami a levegőeget testként felölti, ami a levegőeget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

7. Ami a szélben lakozik, de más mint a szél, amiről nem tud a szél, ami a szelet testként felölti, ami a szelet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

8. Ami az égben lakozik, de más mint az ég, amiről nem tud az ég, ami az eget testként felölti, ami az eget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

9. Ami a Napban lakozik, de más mint a Nap, amiről nem tud a Nap, ami a Napot testként felölti, ami a Napot belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

10. Ami a térben lakozik, de más mint a tér, amiről nem tud a tér, ami a teret testként felölti, ami a teret belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

11. Ami a Holdban és a csillagokban lakozik, de más mint a Hold és a csillagok, amiről nem tudnak a Hold és a csillagok, ami a Holdat és a csillagokat testként felölti, ami a Holdat és a csillagokat belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

12. Ami az űrben lakozik, de más mint az űr, amiről nem tud az űr, ami az űrt testként felölti, ami az űrt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

13. Ami a sötétségben lakozik, de más mint a sötétség, amiről nem tud a sötétség, ami a sötétséget testként felölti, ami a sötétséget belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

14. Ami a fényben lakozik, de más mint a fény, amiről nem tud a fény, ami a fényt testként felölti, ami a fényt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

15. Ami minden lényben lakozik, de más mint minden lény, amiről nem tud semmilyen lény, ami a lényeket testként felölti, ami a lényeket belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

16. Ami a lélegzetben lakozik, de más mint a lélegzet, amiről nem tud a lélegzet, ami a lélegzetet testként felölti, ami a lélegzetet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

17. Ami a szóban lakozik, de más mint a szó, amiről nem tud a szó, ami a szót testként felölti, ami a szót belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

18. Ami a szemben lakozik, de más mint a szem, amiről nem tud a szem, ami a szemet testként felölti, ami a szemet belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

19. Ami a fülben lakozik, de más mint a fül, amiről nem tud a fül, ami a fület testként felölti, ami a fület belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

20. Ami az észben lakozik, de más mint az ész, amiről nem tud az ész, ami az észt testként felölti, ami az észt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

21. Ami a bőrben lakozik, de más mint a bőr, amiről nem tud a bőr, ami a bőrt testként felölti, ami a bőrt belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

22. Ami a megismerésben lakozik, de más mint a megismerés, amiről nem tud a megismerés, ami a megismerést testként felölti, ami a megismerést belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

23. Ami a férfimagban lakozik, de más mint a férfimag, amiről nem tud a férfimag, ami a férfimagot testként felölti, ami a férfimagot belülről vezérli, az a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető.

24. Ez lát, de nem látható, hall, de nem hallható, ért, de nem érthető, megismer, de nem megismerhető. Nincsen látó ezen kívül, nincsen halló ezen kívül, nincsen értő ezen kívül, nincsen megismerő ezen kívül. Ez a te Lelked, a halhatatlan, belső vezető. Siralmas az, ami különbözik tőle. Akkor Uddálaka, Aruna Fia elhallgatott.

- Tiszteletreméltó papok! Két kérdést mondok még neki. Ha meg tudja válaszolni, úgy bizonyára egyikőtök sem tudja legyőzni őt a papi vitában.

2. - Jádnyavalkja! Úgy lépek eléd kérdéseimmel, mint amikor egy kási-béli vagy vidéha-béli hős íját megfeszíti, hogy ellenfelét keresztülverje két nyilával. Válaszolj, ha tudsz!

3. - Jádnyavalkja! Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, mibe van az beleszőve, mivel van az beszőve?

- Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, az az űrbe van beleszőve, az űrrel van beszőve.

- Tisztelet néked, Jádnyavalkja, a kérdést megválaszoltad. Készülj hát a másodikra!

6. - Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, mibe is van az beleszőve, mivel is van az beszőve?

7. - Ami fölötte van az Égnek, ami alatta van a Földnek, ami az Ég és a Föld között van, amit múltnak, jelennek és jövőnek neveznek, az az űrbe van beleszőve, az űrrel van beszőve.

- Gárgí, ez az, amit a papok mulandótlannak neveznek.^[139] Nem durva és nem finom, nem hosszú és nem rövid, nem izzó és nem folyékony, nem árnyékos és nem sötét, nem szél, nem űr, nem ragad, nincsen íze, nincsen szaga, nincsen szeme, nincsen füle, nincsen szava, nincsen gondolata, nem meleg és nem lélegzik, nincsen szája, nincs mérete, nincs belseje és külseje, semmit sem emészt, és nincs aki megeméssze.

9. Gárgí, ez egy mulandótlan parancs. Ennek szavára válik szét a Hold és a Nap, ennek szavára válik szét az Ég és a Föld, ennek szavára válnak szét a percek, az órák, a nappalok és az éjszakák, a hetek, a hónapok, az évszakok és az évek. Gárgí, eme mulandótlan parancs szavára futnak a folyók a hófödte hegyekből kelet és nyugat felé, mindegyikük a maga megszabott útján. Ennek szavára dicsőítik az emberek az adakozót, ennek szavára gyűlnek az istenek és az ősök az áldozó kanalához.

10. Bizony Gárgí, ha valaki nem tudja, mi ez a mulandótlan, úgy áldozzon bár sok ezer éven át, vagy éljen kegyes életet, csak véges az. Gárgí, ha valaki nem tudja, hogy mi ez a mulandótlan, és így búcsúzik el a világtól, az szánalomra méltó. Ám, aki tudja, hogy mi ez, és így búcsúzik el a világtól, az igazi pap.^[140]

11. Gárgí, ez a mulandótlan lát, de nem látható, hall, de nem hallható, ért, de nem érthető, megismer, de nem megismerhető. Nincsen látó ezen kívül, nincsen halló ezen kívül, nincsen értő ezen kívül, nincsen megismerő ezen kívül. Bizony Gárgí, ebbe a mulandótlanba van az űr beleszőve, ezzel a mulandótlannal van az űr beszőve.

- Tiszteletreméltó papok! Tekintsétek úgy, hogy dicsőség fejet hajtva távozni tőle. Mert a papi vitában bizonnyal le nem győzhetitek őt.

Ő a jegyzék ^[142] szerint válaszolt, amennyit az az összes istenek körében felsorol:

- Helyes, Jádnyavalkja. Nos, hát ki ez a három és háromszáz, három és háromezer isten?

- A nyolc Vaszu, a tizenegy Rudra, a tizenkét Áditja. Ez harmincegy, ezekhez jön még Indra, és Pradzsápati harmincharmadikként.

- A tűz, a föld, a szél, a levegőég, a Nap, a Hold, az ég és a csillagok. Ezek a Vaszuk. Bennük van minden jó (vaszu), ezért nevezik őket Vaszuknak.

- A tíz emberi szerv, és a Lélek tizenegyedikként. Megsirattatják a halottat, amikor kihúzódnak belőle. Megsirattatják (ródajati), ezért nevezik Rudráknak őket.

- Az év tizenkét hónapja. Ezek az egész világot vezérelve szaladnak (ádadáná janti), ezért nevezik őket Áditjáknak.

- A tűz, a föld, a szél, a levegőég, a Nap és az ég. Ez a hat isten, mert ebből a hatból áll az egész világ.

9. - Az, aki megtisztít.^[146] Bár végül is csak egyetlen isten az, aki megtisztít. Hogy miért másfél mégis a neve? Mert az egész világot felszaporítja (adhjardhnoti), ezért másfél (adhjardha) a neve.

- Jádnyavalkja! Otthona a föld, világa a tűz, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.^[147]

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A testet öltött Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

11. - Jádnyavalkja! Otthona a vágy, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A vágyból álló Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

12. - Jádnyavalkja! Otthona a képek, világa a szem, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A Napban lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

13. - Jádnyavalkja! Otthona az űr, világa a fül, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A hallásban és a visszhangban lakozó Ember. De azt már te mondd meg, Sákalja, hogy ennek ki az istene!

14. - Jádnyavalkja! Otthona a sötétség, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. Az árnyékban lakozó Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

15. - Jádnyavalkja! Otthona a képek, világa a szem, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A tükörben lévő Ember.^[148] De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

16. - Jádnyavalkja! Otthona a víz, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A vízben lévő Ember. De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

17. - Jádnyavalkja! Otthona a férfimag, világa a szív, esze a fény. Aki tudja, hogy ki ez az Ember, minden lelkek legmagasabbika, az bizony tudó.

- Jól tudom, hogy ki az az Ember, akit te minden lelkek legmagasabbikának nevezel. A fiúba ömlő Ember.^[149] De azt már te mondd meg Sákalja, hogy ennek ki az istene!

- Sákalja! Téged szemeltek hát ki a papok, hogy kikapard nekik a tüzes gesztenyét?

- Jádnyavalkja! Ki az a Brahman, akinek tudásával a kuruk és a panycsálák papjait így elnémítod?

20. - Ha valóban tudod a teret, annak isteneit, és azt, hogy min alapulnak, akkor mondd meg, hogy ki a Kelet istene?

- A szív. Mert szívvel ismeri meg az ember a képeket. Ezért a szív a képek alapja.

- A szív. Mert szívvel ismeri meg az ember a hitet. Ezért a szív a hit alapja.

- A szív. Mert azt mondják, ha valakinek hozzá hasonló fia születik, hogy szívből jött, szívből teremtett. Ezért a szív a férfimag alapja.

- Az igazság. Amikor avatnak, azt mondják: Igazat szólj! Ezért az igazság a beavatás alapja.

- A szív. Mert szívvel ismeri meg az ember az igazságot. Ezért a szív az igazság alapja.

- Ó, te szószaporító! Azt hiszed talán, hogy lehet az máshol, mint bennünk magunkban. Ha máshol lenne és nem idebent, hát akkor madarak tépnék és kutyák cibálnák!

A Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri.^[154]

Ez hát a nyolc alap, a nyolc világ, a nyolcféle isten, a nyolcféle Ember. De ki az, aki ezt a nyolcféle Embert lebírja, meghaladja, szétkergeti? Erről az Emberről kérdezem tőled a titkos tanítást.^[155] Ha nem tudsz felelni, hát repedjen szét a fejed!^[156] Sákalja nem tudott felelni, és a feje szétrepedt. Rablók hordták szét a csontjait, és használták fel (alantas) célokra.

- Tiszteletreméltó Papok! Kérdezzen, aki akar, vagy kérdezzetek mindannyian. Vagy aki akarja, azt én kérdezem, vagy kérdezhetem mindőtöket.

Akár a fa, az erdő hercege, olyan az ember, bizony.
Haja a levelek, bőre a kéreg, bőre alatti vére a nedv.
Ha megsebzik, vére csorog, mint sebzett fából a lé.
Húsa a fa, ina a háncs, csontja a geszt, veleje bél.
Ha a fát ledöntik, akkor gyökeréből újra fakad.
De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után?
Ne mondd, hogy magja az, mert az csak élőből szökken elő, mint ahogy magjából fakad a fa még halála előtt.
Tépd ki a fát gyökerestül, és újra nem fakad az.
De milyen gyökérből nő ki az ember a halál után?
Nem születik, ki megszületik. Ki is nemzi meg újra?

A Brahman gyönyörű megismerés, legfőbb java az adónak, de annak is, ki lábát megveti, és tudja őt.

1. Királyi fogadás volt egyszer a vidéha-béli Dzsanaka király udvarában. Ezen Jádnyavalkja is megjelent. Azt kérdezte tőle a király:

- Nos, Jádnyavalkja, mit kívánsz, teheneket, vagy okos kérdéseket és válaszokat?

- Mind a kettőt, Nagykirály. Ám előbb azt szeretném hallani, miről beszéltek eddig neked.

- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szó a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem tud beszélni. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?

- A szó csak az otthona, az alapja az űr. Mint a megismerésnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.

- Maga a szó, Nagykirály. Mert szó által ismeri meg az ember a rokonait, szó által ismeri meg a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angiraszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket, a szövétnekeket,^[158] a párbeszédeket, a magyarázatokat, az áldozottat és az adottat, az ételt és az italt, a Földet és a Mennyet, az összes lényeket. Nagykirály, a szó által ismeri meg az ember a Brahmant, ezért a szó a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szó, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.^[159]

- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:

- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a lélegzet a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem tud lélegezni. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?

- A lélegzet csak az otthona, az alapja az űr. Mint kedvesnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.

- Maga a lélegzet, Nagykirály. Mert a lélegzet kedvéért olyanért is áldoz az ember, amiért áldozni nem szabad, azt is elfogadja, amit elfogadni nem szabad. Bárhová szaladjon is halálfélelmében, a lélegzet kedvéért teszi. Ezért a lélegzet a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a lélegzet, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.

- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:

- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szem a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem lát. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?

- A szem csak az otthona, az alapja az űr. Mint a valóságnak, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.

- Maga a szem, Nagykirály. Mert szemmel lát az ember. És amikor azt kérdezik valakitől: Láttad? - akkor felelheti: Láttam, ez a valóság. Ezért a szem a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szem, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.

- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:

- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

5. - Gardabhívipíta ^[160] Bháradvádzsa beszélt arról, hogy a fül a Brahman.

- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a fül a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, aki nem hall. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?

- A fül csak az otthona, az alapja az űr. Mint a végtelenségnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.

- A tér, Nagykirály. Ezért van az, hogy bármilyen irányba menjen az ember, a végére sohasem ér. Mert a tér végtelen. A tér a füllel azonos, ezért a fül a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a fül, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.

- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:

- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy az ész a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, akinek nincsen esze. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?

- Az ész csak az otthona, az alapja az űr. Mint a gyönyörnek, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.

- Maga az ész, Nagykirály. Mert esze ragadja a férfit az asszonyhoz, így nemz azzal fiút a maga képmására. Ebből áll a gyönyör. Ezért az ész a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt az ész, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.

- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:

- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem. Szeretném hallani, hogy miről beszéltek még neked.

- Olyan ember szavának tűnik ez, aki megkapta a tanítást anyjától, atyjától, tanítójától. Ha azt mondta, hogy a szív a Brahman, úgy biztosan arra gondolt, hogy mi is marad annak, akinek nincsen szíve. De vajon a Brahman otthonát és alapját is elárulta-e?

- A szív csak az otthona, az alapja az űr. Mint szilárdnak, úgy kell ekkor a Brahmannak szentelődni.

- Maga a szív, Nagykirály. Minden lény otthona a szív, minden lény támasztéka a szív, minden lény alapja a szív. Ezért a szív a Legfőbb Brahman. Nem hagyja el azt a szív, minden lény ahhoz szalad, istenné válva megy az istenekhez, aki ezt tudja, és így szentelődik neki.

- Ezer tehenet adok neked, egy elefánt nagyságú bikával - mondta Dzsanaka, Vidéha királya. Ám így szólt Jádnyavalkja:

- Atyám azt mondta mindig, semmit se fogadjak el, amíg a tanítást be nem fejeztem.

1. Akkor a vidéha-béli Dzsanaka király odacsusszant hozzá fűvánkosáról, és így szólt:

- Ó, Nagykirály! Ahogy hajót vagy kocsit szerelnek fel a nagy út előtt, úgy láttad el Lelked e titkos tanítással. Tudjuk, hogy gazdag vagy, van kíséreted, a tudást megtanultad, hallottad a titkos tanításokat. Mondd meg nekem, hová kerülsz, ha eltávozol a világból!

2. - Van a jobb szemben egy Ember, akit Gyújtónak (indha) neveznek, de rejtélyes módon Indrának is, mert az istenek a rejtélyeset kedvelik, és kerülik a nyilvánvalót.

3. A bal szemben pedig az Ember képmására ott van a felesége, Virádzs.^[161] Ők a szív közepében ölelik egymást, étkük a szívbéli vér, befedi őket a szív szövedéke, útjuk a felfelé futó ér. Mint ezerfelé ágazó hajszál, olyanok a szív jótevő ^[162] erei. Folyékony ételük ezeken át folyik. Mert ők a testnél válogatottabb ^[163] étkeket esznek.

4. Az Ember előreálló szerveiből lesz a Kelet, jobb felé álló szerveiből lesz a Dél, hátrafelé álló szerveiből lesz a Nyugat, bal felé álló szerveiből lesz az Észak, felfelé álló szerveiből lesz a Zenit, lefelé álló szerveiből lesz a Nadír, összes szerveiből lesz az összes égtáj.

- Te ne félj, magasztos Jádnyavalkja. Mert te tanítottad meg nekünk, hogy miért nem kell félni. Tiéd egész Vidéha, és én magam is!

1. Jádnyavalkja egyszer elment a vidéha-béli Dzsanaka királyhoz. Azt gondolta: Ma nem beszélek!^[166]

De korábban egy tűzáldozatnál kegyet ígért a királynak, és Dzsanaka azt a kegyet kérte, hogy válaszolja meg egy kérdését. Beleegyezett, és Dzsanaka ezt kérdezte tőle:

- Nagykirály, a Nap az ember világa, mert napvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

3. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha a Nap nyugodni tér, mi akkor az ember világa?

- Akkor a Hold az ember világa, mert holdvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

4. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, mi akkor az ember világa?

- Akkor a tűz az ember világa, mert tűzvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

5. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, és a tűz is kialszik, mi akkor az ember világa?

- Akkor a szó az ember világa, mert szóvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába. Ezért, ó, Nagykirály, ha az ember már a kezét se látja, de egy szó felröppen valahol, akkor elindul arrafelé.

6. - Bizony így van, Jádnyavalkja! És ha Hold is, Nap is nyugodni tér, és a tűz is kialszik, és elnémul a szó is, mi akkor az ember világa?

- Akkor a Lélek az ember világa, mert lélekvilágnál ül, jár, dolgozik és tér meg otthonába.

- Az életerők közepette a szívben világló, megismerésből álló ^[167] Ember. Bejárja a két világot,^[168] mégis változatlan marad. Olyan, mintha gondolkodna, olyan, mintha kóborolna, mert amikor elalszik, túllépi a halál formáinak világát.

8. Amikor ez az Ember megszületik, vagyis ha testet ölt, akkor megkötik őt a gonoszságok. Amikor meghal, vagyis ha testéből kiszáll, akkor elhagyja a gonoszságokat.

9. Ennek az Embernek két állapota van, az evilági és a túlvilági. A harmadik, középső állapot az álom.^[169] Ebből a középső állapotból rálát a két másikra, az evilágira és a túlvilágira. Amikor elalszik, innen vesz lendületet a túlsó világba. Ekkor mind a két világot egyformán látja, az itteni rosszat s a túli boldogat. Amikor elalszik, az itteni fenntartó világból vágja ki a mintákat, így építkezik saját fényének erejével.^[170] Magában világlik, magának világa ekkor az Ember.

10. Ott nincsenek kocsik, nincsen mit befogni, és nincsenek utak, így hát kocsikat, lovakat és utakat teremt magának. Ott nincs kedv, öröm és gyönyör, így hát kedvet, örömet és gyönyört teremt magának. Ott nincsenek kutak, tavak és folyók, így hát kutakat, tavakat és folyókat teremt magának. Mert ő a Teremtő.

Álomba merül és testéből kiszáll,
az alvóra éberen alátekint,
fénytestét felölti, megtér honába
az aranyló Ember, a Hattyúkirály.^[171]

12. Alant a fészkére lélegzőn vigyáz,
kiröppen belőle halhatatlanul,
halálon túl kószál vágyát követve
az aranyló Ember, a Hattyúkirály.

13. Álomba merülve ide-oda száll,
isten ő, számtalan formát teremt,
emitt örvendezik és nőkkel vigad,
amott szörnyűt lát, borzalmasat.

Ezért mondják azt, hogy nem szabad az alvót felriasztani, mert nehéz azt meggyógyítani, akihez nem tér vissza a Lélek. Ezért mondják azt is, hogy a Lélek éber az álomban is. Mert ama dolgokat látja az ember álmában is, mint amiket az ébrenlét világában. Ezért világa az ember saját magának.

- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

15. - Miután kedvére fürdött a letisztulásban,^[172] látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az álom állapotába. De amit itt lát, az hozzá nem tapad, mert az Emberhez nem tapadhat semmi sem.

- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

16. - Miután kedvére fürdött az álomállapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az ébrenlét állapotába. De amit itt lát, az hozzá nem tapad, mert az Emberhez nem tapadhat semmi sem.

- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

17. - Miután kedvére fürdött az ébrenléti állapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az álomállapotba.

18. Ahogyan egy nagy hal cikázik a folyó két partja között, úgy cikázik az Ember e két állapot, az itteni és a túlsó part, az ébrenlét és az álom között.

19. És ahogyan a sólyom vagy sas repül az égen, majd szárnyát fáradtan összecsukva fészkére száll, úgy siet az Ember abba az állapotba, ahol nem lát álomképeket és nem érez vágyakat.

20. Mint ezerfelé ágazó hajszál, olyan vékonyak a jótevő erek, telve fehérrel, kékkel, sárgával, zölddel és vörössel.^[173] Ha úgy látja az ember, hogy ölik, szorongatják, elefánt űzi vagy gödörbe esik éppen, csak azt véli tudatlanul valóságnak, amitől ébren is fél. Amikor tudja: Isten vagyok, király vagyok, a mindenség vagyok! - hát ez az ő legmagasabb világa.

21. A mélyálom az Ember igazi alakja, ez mentes a vágyaktól, mentes a rossztól, mentes a félelemtől. Ahogyan a kedvest átölelve külsőről, belsőről mit sem tudunk, ugyanígy nem tud az Ember sem belsőről, sem külsőről a megismerő Lelket ölelve.^[174] Ebben a vágytalan alakban vágyai beteltek, magának vágya, gondot nem ismer.^[175]

22. Az atya itt nem atya, az anya nem anya, a világok nem világok, az istenek nem istenek, a tudás nem tudás, a tolvaj nem tolvaj, a gyilkos nem gyilkos, a korcs nem korcs, a fattyú nem fattyú, a szerzetes nem szerzetes, a remete nem remete. Ekkor már nem érinti a jó és a rossz, ekkor már szíve minden gondján túlemelkedett.^[176]

23. Ha ekkor nem lát, csak azért nem lát, mert nincsen egy másik, mit látni lehet. Ám az örök látó a látást el nem veszítheti.

24. Ha ekkor nem szagol, csak azért nem szagol, mert nincsen egy másik, mit szagolni lehet. Ám az örök szagló a szaglást el nem veszítheti.

25. Ha ekkor nem ízlel, csak azért nem ízlel, mert nincsen egy másik, mit ízlelni lehet. Ám az örök ízlelő az ízlelést el nem veszítheti.

26. Ha ekkor nem szól, csak azért nem szól, mert nincsen egy másik, mit szólni lehet. Ám az örök szóló a szót el nem veszítheti.

27. Ha ekkor nem hall, csak azért nem hall, mert nincsen egy másik, mit hallani lehet. Ám az örök halló a hallást el nem veszítheti.

28. Ha ekkor nem gondolkodik, csak azért nem gondolkodik, mert nincsen egy másik, mit gondolni lehet. Ám az örök gondolkodó a gondolkodást el nem veszítheti.

29. Ha ekkor nem érez, csak azért nem érez, mert nincsen egy másik, mit érezni lehet. Ám az örök érző az érzést el nem veszítheti.

30. Ha ekkor nem ismer, csak azért nem ismer, mert nincsen egy másik, mit ismerni lehet. Ám az örök ismerő az ismerést el nem veszítheti.

31. Mert ahol van másik, ott lehet látni a másikat, ott lehet szagolni a másikat, ott lehet ízlelni a másikat, ott lehet szólni a másikat, ott lehet hallani a másikat, ott lehet gondolni a másikat, ott lehet érezni a másikat, ott lehet ismerni a másikat.^[177]

32. Nagykirály! Olyan a Látó a másik híján, mint a tiszta víz - ekkor övé a Brahman világa. Legfőbb célja ez, legfőbb boldogsága ez, legfőbb világa ez, legfőbb üdve ez. Ennek az üdvnek csak egy kicsinyke része jut a többi lénynek egész életére.

33. Ki gazdag és szerencsés, király a többiek fölött, halmoz minden emberi élvezetet - ez a legfőbb emberi üdv. Száz emberi üdv ér fel egyetlen üdvvel az égbe szállt atyák körében. Az atyáknak száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a gandharvák világában. A gandharvák száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a jutalom-istenek világában.^[178] A jutalom-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a született istenek világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. A született istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel Pradzsápati világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. Pradzsápati száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a Brahman világában, de annak az üdve is ilyen, aki meghallja a tudást, tisztaszívű és vágyát lebírta. Ó, Nagykirály, ez a legnagyobb üdv, ez a Brahman világa.^[179]

- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked, ha elmondod, mi az, mi ennél is feljebb vezet.

Megrettent ekkor Jádnyavalkja: Ez az éles eszű király minden titokból kiforgatott!

34. - Miután kedvére fürdött az álomállapotban, látta a jót és a rosszat, visszasiet akkor előbbi helyére, az ébrenléti állapotba.

35. Ahogyan a túlterhelt kocsi recseg-ropog, úgy nyöszörög a test is a megismerő Lélek súlya alatt, ha végét járja az ember.

36. Ha elsorvad valaki, öregség, betegség emészti, akkor az Ember úgy hullik le tagjairól, mint ahogyan érett termés, gyümölcs vagy bogyó hull le az ágról. Visszasiet akkor előbbi helyére, a lélegzetbe.

37. Ahogyan tanácsnokok, őrök, kocsihajtók és falubírák sietnek az érkező király elébe, kínálják étellel, itallal, hajlékkal feje fölé, és azt kiabálják: Megjött, megérkezett! - így sietnek a lények annak elébe, ki tudja ezt, és azt kiáltják: Megjött a Brahman, megérkezett!

38. Ahogyan tanácsnokok, őrök, kocsihajtók és falubírák sietnek a távozó király köré, ugyanígy gyűlnek az Ember köré az életerők, ha a végét járja valaki.

1. Amikor elgyengül, elájul a Lélek, akkor köréje gyűlnek az életerők. Magához vonzza e fényparányokat, és a szívbe húzódik vissza. A szemben lakó Ember pedig visszaszáll a Napba,^[181] ezért nem ismeri fel többé a képeket.

2. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem lát. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem szagol. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem ízlel. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem szól. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem hall. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem gondolkodik. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem érez. Ekkor mondják: Eggyé vált, nem ismer.

Ekkor felizzik a szív csúcsa, és amikor felizzott, a Lélek kiröppen innen a szemen át, a fejtetőn át, vagy egy másik testrészen át. Amikor kiröppen, magával rántja a lélegzetet. Amikor a lélekzet kiröppen, magával rántja a többi érzékszerveket. A Lélek megismerésből áll, így magával ránt minden megismerőt.^[182] Tudása, tettei és elért bölcsessége vezetik tovább az úton.

3. Ahogyan a hernyó a fűszál végére érve összehúzza magát, hogy átlendüljön a másik levélre, a testet ledobva és a nemtudást eleresztve a Lélek is így vesz lendületet az új kezdet előtt.

4. Ahogyan az ötvös a fémbe vert mintát simára kalapálja, hogy új, szebb formát verjen ki rá, a testet ledobva és a nemtudást eleresztve a Lélek is így teremt új, szebb formát magának az ősök, a gandharvák, az istenek között, Pradzsápatinál, a Brahmannál, vagy más lények körében.

5. Bizony a Lélek a Brahman. Megismerésből áll, lélegzetből áll, észből áll, szemből áll, fülből áll, földből áll, vízből áll, szélből áll, űrből áll, fényből áll és nem fényből áll, vágyból áll és nem vágyból áll, haragból áll és nem haragból áll, törvényből áll és nem törvényből áll - mindenből áll.

Aszerint születik újra, amiből áll, ami szerint cselekszik, ami szerint viselkedik. A jótevő jóvá születik, a gonosztevő gonosszá. Jó lesz az ember a jótett által, és gonosz a gonosz által. Ezért mondják azt, hogy az ember vágyakból áll. Amire vágyik, azt akarja, amit akar, azt teszi, amit tesz, úgy alakul élete.^[183]

Oda csapódik, oda jut a végén,
ahová esze és hímtagja sodorta.
S ha elfogyott a tettek égi jutalma,
újra cselekszik a Földre visszatérvén.^[184]

Így van ez a vágyakozókkal. A nem vágyakozókkal pedig imígyen: Ki vágytalan, vágyai beteltek, csak önmagára vágyik, abból nem szállnak el az életerők, hanem a Brahmanná válik, és a Brahmanhoz jut el.

Ki minden vágyat eléget, halandó szívét se félti,
örök az, és a Brahmant már itt a világban eléri.

Úgy hever a test, ahogyan a levetett, száraz kígyóbőr hever a hangyabolyon. A lélegzet azonban testetlen, örök, ez a Brahman, ez a tiszta fény.

- Magasztos Jádnyavalkja! Ezer tehenet adok néked - szólt Dzsanaka, Vidéha királya. Ő pedig így folytatta:

Ősi úthoz értem, lábam megtalálta,
keskeny az út, vége messzeségbe vész.
Bölcsek tapossák, Brahman tudói,
így repülnek fel az Égi Világba.

9. Rajta van minden, amit csak tanultam,
a fehér, a sárga, kék, zöld és piros.^[185]
Szentek lépnek rá, Brahman tudói,
és ragyogássá válnak megigazultan.

10. Vakságba, sötétségbe buknak a nem tudásnak hódolók,
de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók.^[186]

11. Siralmas világok vakságba, sötétségbe merültek,
a kábán elbukott tudatlanok mind ide kerülnek.

12. Aki a Lelket megismeri és tudja: Én vagyok az!
- miért is akarna ebbe a beteg testbe visszakerülni?

13. Mert ki a testben Lelkét megtalálja,
és érte a mély szakadékba lemegy,
az mindenható, az világteremtő,
övé a világ, magának világa.

14. Már itt a létben meg kell tudni végre,
nagyot veszítünk, ha nem tudjuk meg Őt.
Aki megtudta, az már halhatatlan,
aki Őt nem tudja, szenvedés a bére.^[187]

15. Ám ha az ember a Lelket örök istenként szemléli,
uraként múltnak és jövőnek, úgy nincs oka félni.^[188]

16. Körülötte száll az év s a napok; mint örök életet,
mint világnak világát, úgy imádják őt az istenek.

17. Amin a lények ötféle serege és az űr alapul,
örök Lelkemnek azt tudom én halhatatlanul.

18. Lélegzet lélegzete, szem szeme,
fül füle, gondolat gondolata,^[189]
így tekints hát reá, és tudd meg:
ő az ősöreg Brahman, a lét kezdete.

19. Vésd észbe, nincsen különbség, mert ő így csinálta.
Ki megkülönböztet, az halálból bukik újabb halálba.^[190]

20. Minden, ami van, mérhetetlen, rezdületlen egység.
Űrön túli Lelked örök, nem éri születés, öregség.

21. Értő pap, így közelít majd a bölcsesség tefeléd,
szavaid ne fűzögesd hiába, csak fáraszt a beszéd.

22. Ez a nagy, születetlen Lélek megismerésből áll az életerők kőzött. A szív üregében pihen. Ő a mindenség ura, a mindenség parancsolója, a mindenség fejedelme. Nem lesz nagyobb a jótettek által, és nem lesz kisebb a rosszak által. Ő a mindenség ura a lények parancsolója, a lények őrizője, ő a gát, mely a világokat szétválasztja, hogy össze ne keveredjenek.^[191]

A tudást tanulva, áldozva, adakozva, böjtölve, lemondva őt akarják megismerni a papok. Aki megismerte, hallgataggá lesz. Örök otthonra vágyva a remeték hozzá zarándokolnak. Ezzel a tudással mondtak le a fiakról az ősök: Minek is utód, hiszen Lelkünk maga a világ?

Elhagyták a vágyat fiak után, vagyon után, a világ után, és koldulva vándoroltak. Mert fiakra vágyni annyi, mint vagyonra vágyni, vagyonra vágyni annyi, mint a világra vágyni. Hiú vagy ez is, az is.^[192]

E Lélek azonban nem ilyen és nem olyan. Megragadhatatlan, mert meg nem ragadják, mulandótlan, mert el nem múlik, tiszta, mert hozzá semmi sem tapad. Nem kötődik, meg nem inog, kár sosem éri.^[193] Ki tudja ezt, azt nem gyűri le sem a jó, sem a rossz, amit elkövetett hanem ő gyűri le mindkettőt. Nem gyötri az, hogy elkövetett vagy elmulasztott valamit.

Nagysága a papnak így tart örökké,
nem apasztják művek, nem gyarapítják.
Keresse ezt bátran, és ha megtalálta,
a helytelen tettek nem mocskolják többé.

Ezért ki tudja ezt, az nyugodt, megfékezett, lemondó, türelmes, összeszedett. Meglátja önnön Lelkét, mindent önnön Lelkeként szemlél. Nem gyűri le a rossz, amit elkövetett, hanem ő gyűri le a rosszat, nem gyötri meg a gonosz, hanem ő gyötri meg a gonoszt, ő éget el minden gonoszt. És a rossztól, a szenvedélytől, a kétségtől megszabadulva igazi pap lesz, ó, Nagykirály, akinek világa maga a Brahman

24. Bizony ez a nagy, születetlen Lélek eszi az ételt és adja a jót. Jóra talál, ki tudja ezt.

25. Ez a nagy, születetlen Lélek nem öregszik és nem hal meg. Ő az örök, rendíthetetlen Brahman. Mert rendíthetetlen a Brahman. A rendíthetetlen Brahmanná válik, ki tudja ezt.

1. Jádnyavalkjának két felesége volt, Maitréjí és Kátjájaní. Maitréjí ismerte a Brahman tanát, Kátjájaní azonban csak annyit tudott, amennyit a nők általában. Jádnyavalkja készült remeteségbe vonulni, így szólt tehát:

2. - Maitréjí, elvonulok otthonomból, ezért mindent elosztok közted és Kátjájaní között.

3. - Ó, Uram, még ha a világ minden gazdagsága enyém lenne is, halhatatlanná lennék-e akkor?

- Nem. Úgy élnél, mint a gazdagok, de a vagyon halhatatlansággal nem kecsegtet.

4. - Mit kezdjek azzal, mi nem tesz halhatatlanná? Ó, Uram ! amit tudsz, azt add nekem!

- Kedves voltál eddig is nekünk, és tetszésünk csak fokozódott. Jól van hát, Úrnőm, elmagyarázom. De jól vésd eszedbe, amit mondok neked!

6. Bizony nem a férj kedvéért kedves a férj, hanem a Lélek kedvéért kedves a férj. Nem a feleség kedvéért kedves a feleség, hanem a Lélek kedvéért kedves a feleség. Nem a fiak kedvéért kedvesek a fiak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a fiak. Nem a vagyon kedvéért kedves a vagyon, hanem a Lélek kedvéért kedves a vagyon. Nem a nyájak kedvéért kedvesek a nyájak, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a nyájak. Nem a papság kedvéért kedves a papság, hanem a Lélek kedvéért kedves a papság. Nem a harcosi rang kedvéért kedves a harcosi rang, hanem a Lélek kedvéért kedves a harcosi rang. Nem a világok kedvéért kedvesek a világok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a világok. Nem az istenek kedvéért kedvesek az istenek, hanem a Lélek kedvéért kedvesek az istenek. Nem a tudományok kedvéért kedvesek a tudományok, hanem a Lélek kedvéért kedvesek a tudományok. Nem a lények kedvéért kedvesek a lények hanem a Lélek kedvéért kedvesek a lények. Nem a mindenség kedvéért kedves a mindenség, hanem a Lélek kedvéért kedves a mindenség.

Maitréjí, bizony a Lelket kell látni, azt kell hallani, azt kell megérteni, abban kell elmélyedni. És aki látta, hallotta, megértette ezt a Lelket és elmélyedett benne, az tudja ezt az egész világot.

7. Ki a papságot a Lelken kívül tudja, a papságot elveszíti az. Ki a harcosi rangot a Lelken kívül tudja, a harcosi rangot elveszíti az. Ki a világokat a Lelken kívül tudja, a világokat elveszíti az. Ki az isteneket a lelken kívül tudja, az isteneket elveszíti az. Ki a tudományokat a Lelken kívül tudja, a tudományokat elveszíti az. Ki a lényeket a Lelken kívül tudja, a lényeket elveszíti az. Ki a mindenséget a Lelken kívül tudja, a mindenséget elveszíti az.

8. Olyan ez, mint amikor a dobot megverik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a dobot vagy a dobost megragadva megragadták a hangot is.

9. Olyan ez, mint amikor kagylókürt rikolt. A hangot kint megfogni nem lehet, de a kürtöt vagy a kürtöst megragadva megragadták a hangot is.

10. Olyan ez, mint amikor a lantot pengetik. A hangot kint megfogni nem lehet, de a lantot vagy a lantost megragadva megragadták a hangot is.

11. Olyan ez, mint amikor nedves fát tesznek a tűzre, és abból füstfelhők szállnak mindenfelé. Bizony így fújta ki ez a nagy lény a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, a Tűzpapok és az Angariszok Tudását, a regéket, a mítoszokat, a tudományokat, a titkos tanításokat, a verseket, a szövétnekeket, a párbeszédeket, a magyarázatokat, az áldozottat és az adottat, az ételt és az italt, a Földet és a Mennyet, és minden lényeket. Mindezt ő fújta ki.

12. Ahogyan minden vizek az óceánba szaladnak, úgy szalad össze benne bőrként minden tapintás, úgy szalad össze benne nyelvként minden íz, úgy szalad össze benne orrként minden szag, úgy szalad össze benne szemként minden kép, úgy szalad össze benne fülként minden hang, úgy szalad össze benne észként minden gondolat, úgy szalad össze benne szívként minden emlékezés, úgy szalad össze benne kézként minden tett, úgy szalad össze benne ágyékként minden kéj, úgy szalad össze benne végbélként minden ürítés, úgy szalad össze benne lábként minden mozgás, úgy szalad össze benne szóként minden tudás.

13. Olyan ez, mint a vízbe vetett só, amelynek nincs külseje és belseje, hanem pusztán a só ízéből áll. A Léleknek sincsen külseje és belseje, hanem pusztán megismerésből áll. Felemelkedik a létezők köréből, majd beléjük száll megint. De nincsen tudat a halál után, bizony azt mondom én.

15. - Amit mondok, az nem zavar össze. Bizony mulandótlan, örök törvény ez a Lélek. Mert ahol kettősség van, ott láthatja az egyik másikat, ott szagolhatja az egyik a másikat, ott ízlelheti az egyik a másikat, ott szólíthatja az egyik a másikat, ott hallhatja az egyik a másikat, ott észreveheti az egyik a másikat, ott tapinthatja az egyik a másikat, ott ismerheti az egyik a másikat. De ha egyetlen Lélekké vált minden, hogyan is láthatna az valamit, hogyan is szagolhatna az valamit, hogyan is ízlelhetne az valamit, hogyan is szólhatna az valamit, hogyan is hallhatna az valamit, hogyan is vehetne észre az valamit, hogyan is tapinthatna az valamit, hogyan is ismerhetne az valamit? Hogyan is ismerhetné meg azt, amivel mindent megismert, hogyan is ismerhetné meg a megismerőt?

Maitréjí, most már tudod a tanítást. Ez pedig elég ahhoz, hogy halhatatlanná legyél.

2. Gautamát Ágnivésja, Ágnivésját Gárgja. Gárgját (egy másik) Gárgja, (ezt) a Gárgját (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát Szaitava, Szaitavát Párásarjájana, Párásarjájanát Gárgjájana, Gárgjájanát Uddálakájana, Uddálakájanát Dzsábálájana, Dzsábálájanát Mádhjandinájana, Mádhjandinájanát Szaukarájana, Szaukarájanát Kásájana, Kásájanát Szájakájana, Szájakájanát Kausikájani.

3. Kausikájanit Ghritakausika, Ghritakausikát Párásarjájana, Párásarjájanát Párásarja. Párásarját Dzsátúkarnja, Dzsátúkarnját Ászurájana és Jászka, Ászurájanát Traivani, Traivanit Aupadzsandhani, Aupadzsandhanit Ászuri, Ászurit (egy) Bháradvádzsa, Bháradvádzsát Átréja, Átréját Mánti, Mántit (egy) Gautama, (ezt a) Gautamát (egy másik) Gautama, (ezt a) Gautamát Vátszja, Vátszját (egy) Sándilja, (ezt a Sándilját) Kaisorja Kápja, Kaisorja Kápját Kumárahárita, Kumáraháritát Gálava, Gálavát Vidarbhíkaundinja, Vidarbhíkaundinját Vatszanapád Bábhrava, Vatszanapád Bábhravát Pantháh Szaubhara. Pantháh Szaubharát Ajászja Ángirasza, Ajászja Ángiraszát Ábhúti Tvástra, Ábhúti Tvástrát Visvarúpa Tvástra, Visvarúpa Tvástrát a két Asvin, a két Asvint Dadhjancs Átharvana, Dadhjancs Átharvanát Atharvan Daiva, Atharvan Daivát Mritju Prádhvanszana, Mritju Prádhvanszanát Pradhvanszana, Pradhvanszanát Éka Risi, Éka Risit Vipracsitti, Vipracsittit Vjasti, Vjastit Szanáru, Szanárut Szanátana, Szanátanát Szanaga, Szanagát Paramésthin, Paramésthint a Brahman.

Teljes az Ott és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.

Az égbolt a Brahman, az ősöreg, szeles égbolt. Így mondta ezt Kauravjájaníputra. A papok tudásával tudom, amit tudni érdemes.

1. Háromfélék voltak Pradzsápati gyermekei: istenek, emberek és ördögök. Apjuknál éltek, mint tanítványok. Így szóltak egyszer az istenek:

Da-da-da - ez zeng a mennydörgésben, az isteni hangban újra meg újra. Arra figyelmeztet: fékezd magad, adakozz, légy irgalommal. Ezért ezt a hármat kell gyakorolni: önfékezést, adakozást és irgalmat.

1. A szív Pradzsápati, a szív a Brahman, a szív a mindenség. Ez pedig három szótagból áll: hri-da-jam. Az első szótag a hri. Annak áldoznak (abhiharanti) az övéi és az idegenek, ki tudja ezt. A második szótag a da. Annak adnak (dadati) az övéi és az idegenek, ki tudja ezt. A harmadik szótag a jam. Az égbe mennek (janti), kik tudják ezt.^[197]

1. Ez az, bizony!^[198] Ez az ^[199] volt, vagyis igazság volt. Ki elsőszülöttmek tudja ezt a nagy csodát, és azt, hogy a Brahman a valóság, az úrrá lesz a világokon. Hiszen mi is lehetne úrrá azon, ki elsőszülöttnek tudja ezt a nagy csodát, és azt, hogy a Brahman a valóság?

1. Kezdetben a világ víz volt.^[200] A valóságot a víz szülte. A Brahman a valóság. A Brahman megalkotta a Pradzsápatit, a Pradzsápati az isteneket. Az istenek a valóságnak szentelődnek. A valóság három szótagból áll: sza-ti-am. Az első szótag a sza, a második szótag a ti, a harmadik szótag az am. Az első és utolsó szótag a valóság, ami középen van, az valótlan. A valótlant két oldaláról valóság fogja közre, így lesz egyetlen valósággá a lét. Ki tudja ezt, annak nem árt a valótlan.^[201]

2. E valóság a Nap. Az az Ember a napkorongban, és ez az ember a jobb szemben egymáson alapul. Az a napsugarak révén alapul ezen, ez az életerők révén alapul azon. Ha ez távozni készül a szemből, tisztán látja a napkorongot, a szemébe tűző Nap nem kergeti vissza.^[202]

3. A napkorongban lévő Ember feje a Föld (bhúr). Egy feje van, ezért egy szótag ez. Karjai a Levegőég (bhuvah). Két karja van, ezért két szótag ez. Lábai az Ég (szuvah).^[203] Két lába van, ezért két szótag ez. Titkos neve a nappal (ahar). Elveti (há) és megöli (han) gonoszt, ki tudja ezt.

4. A jobb szemben lévő ember feje a Föld. Egy feje van, ezért egy szótag ez. Karjai a Levegőég. Két karja van, ezért két szótag ez. Lábai az Ég. Két lába van, ezért két szótag ez. Titkos neve az én (aham). Elveti (há) és megöli (han) a gonoszt, ki tudja ezt.

1. Az észből álló,^[204] fényvalóságú Ember itt lakik a szív közepében. Akkora, mint a rizsszem, mint az árpaszem, mégis ő a mindenség ura, a mindenség fejedelme, ő irányít mindent, mi létezik.^[205]

1. Azt mondják, a villám (vidjut) a Brahman,^[206] mert hogy mindent széthasít (vidjati). Széthasítja a villám annak bűneit, ki tudja, hogy a Brahman a villám. Mert a Brahman a villám.

1. A szónak, mint tejelő tehénnek kell szentelődni. Tőgye négyágú: az üdv, az áldás, a hej és a tessék ^[207] szavak. Két ágából, az üdv-ből és az áldás-ból élnek az istenek. A tessék szóból az ősök. A hej szóból az emberek. A szó bikája a lélegzet, borja az ész.

1. A Mindenember Tüze ^[208] itt van az emberben, ezzel emészti a megevett ételt. Ez kelti a ropogást, amit akkor hallunk, ha fülünket befogjuk. Ha távozni készül a testből, nem halljuk többé ropogását.

1. Ha az ember elhagyja ezt a világot, akkor a szélbe repül. A szél akkora rést nyit előtte, mint a kerékagy. Ezen át felrepül, és a Napba jut. A Nap akkora rést nyit előtte, mint a dob nyílása. Ezen át felrepül, és a Holdba jut. A Hold akkora rést nyit előtte, mint a nagydob nyílása. Ezen át felrepül, és abba a világba jut, ahol nincsen hideg és meleg. Itt marad időtlen időkön át.^[209]

1. Az a legnagyobb lemondás, amikor az embert betegség kínozza. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt. Az a legnagyobb lemondás, amikor a halottat az erdőbe viszik. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt. Az a legnagyobb lemondás, amikor a halottat a tűzre vetik. A legfőbb világot éri el, ki tudja ezt.

1. Egyesek azt mondják, hogy a Brahman az étel.^[210] De ez nem így van, mert az étel megromlik, ha nem frissíti a lélegzet. Mások azt mondják, hogy a Brahman a lélegzet. De ez nem így van, mert elapad a lélegzet, ha nincsen étel.

Vajon ha eggyé válik ez a két istenség, elérhető-e ezzel a legfőbb létezés? Mert Prátrida ezt kérdezte egyszer apjától, és azt is hozzátette:

- Ugyan, fiam! Eme eggyé vált istenségekkel hogyan is lehetne a legfőbb létezést elérni?

És még a vi szótagot mondta neki. A vi az étel, mert minden lény étellé válik (vis) egyszer. A ram szótagot is mondta neki. A ram a lélegzet, mert a lélegzet minden lényt megörvendeztet (ram). Minden lény azzá válik, minden lény annak örvendezik, ki tudja ezt.

1. Dicshimnusz. Bizony a lélegzet a dicshimnusz (uktha), mert a lélegzet támasztja alá (utthápajati) az egész világot. Dicshimnuszban jartas, bölcs fia születik (utszthá) annak, egyéletű, egyvilágú lesz a dicshimnusszal, ki tudja ezt.

2. Varázsige. Bizony a lélegzet a varázsige (jadzsusz), mert a lélegzet köt össze (judzsjante) minden létezőt. Minden lény annak üdvére egyesül, egyéletű, egyvilágú lesz a varázsigével, ki tudja ezt.

3. Dal. Bizony a lélegzet a dal (száman), mert minden lény a lélegzetben szalad össze (szamjancsi). Minden lény szolgálón annak üdvére szalad össze, egyéletű, egyvilágú lesz a dallal, ki tudja ezt.

4. Kormányzás. Bizony a lélegzet a kormányzás (ksatra), mert kormányzás a lélegzet. Megóvja (trájaté) az életet a pusztulástól, félelem nélkül kormányoz (ksatram utram), egyéletű, egyvilágú lesz a kormányzással, ki tudja ezt.

1. Föld (bhúmi), Levegőég (antariksa) és Ég (diaur) - nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers első sora.^[211] A Három Világ benne van ebben a sorban. Mindent elnyer, mi a három világban létezik, ki tudja ezt e sorról.

2. Himnuszok (ricsó), varázsigék (jadzsúmsi) és dalok (számáni) - nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers második sora. A Három Tudás benne van ebben a sorban. Mindent elnyer, mi a Három Tudásban fellelhető, ki tudja ezt e sorról.

3. Belélegzés (prána), kilélegzés (apána) és szétlélegzés (vjána) - nyolc szótag ez, és nyolc szótagú a gájatrí vers harmadik sora. Az életerők benne vannak ebben a sorban. Mindazt elnyeri, mi lélegez, ki tudja ezt e sorról.

Szépséges negyedik sorát por sosem éri. Az a Nap, ami ott ragyog. Szépséges (darsata) ez a negyedik, mert meglátható (dadrisa), és por nem éri, mert a Nap minden por felett ragyog. Éppen így ragyog dicsősége és szépsége annak, ki tudja ezt e sorról.

4. A gájatrí vers maga e negyedik, szépséges, por fölött ragyogó során alapul. Ennek a sornak a valóság az alapja. A valóság a szem, mert a szem a valóság. Ezért, ha ketten így vitáznak: Én hallottam! Én meg láttam! - hát annak hisznek, aki látta.

A valóság erőn alapul. Az erő pedig lélegzet. A valóság tehát a lélegzeten alapul. Ezért mondják: Az erő fölötte áll a valóságnak.

Ekképpen a gájatrí vers a Lelken alapul. Ő óvja (trá) az ember háza népét (gaja), ezért nevezik gájatrí-nak. Az ember házanépe az érzékszervek. Amikor a szávitrí verset elmondják valakinek, az megóvja az érzékszerveit.

5. Egyesek a szávitrí verset anustubh versnek ^[212] magyarázzák, mondván: A szó az anustubh, szóként mi ezt tanítjuk. De nem ez a helyes módszer. A szávitrí verset egy gájatrí versnek kell venni. És ha ennek tudója sokra is tesz szert, az bizony nem ér fel a gájatrí versnek egyetlen sorával sem.

6. Ha valaki fogná a teletöltött Három Világot, az csak a szávitrí vers első sorával érne fel. Ha fogná a Három Tudás összességét, az csak a szávitrí vers második sorával érne fel. Ha fogna minden lélegzőt, az csak a szávitrí vers harmadik sorával érne fel.^[213] Ami pedig szépséges, por felett ragyogó sorát illeti, hát az nem olyasmi, amit birtokolhat az ember. Hogyan is lehetne ilyen sokat elvenni?

7. Néki szentelődni így kell: Te vagy a gájatrí, egysoros, kétsoros, háromsoros, négysoros, mégis sortalan (apada), hiszen lábak nélkül (apada) jársz.

Ez utóbbi azt jelenti, hogy ne érje el célját, akit gyűlölünk. Másképpen: Kívánsága ne teljesüljön!

Mert aki ellen így szentelődnek, annak kívánsága nem teljesül. De így is lehet: Legyen az övé az enyém!

- Te a gájatrí vers tudósának mondtad magad, hogy lehet az, hogy mégis elefánt lettél, és terheket kell cipelned?

A szája pedig a tűz.^[215] Mert ha sok mindent teszünk is a tűzbe, végül mindent eléget. És ha sok bűne is van annak, ki tudja ezt, végül az összeset elégeti, és megszületik tisztán, megigazultan, öregségtől és haláltól megszabadultan.

1. Aranykoronggal igazi arcod eltakarod,
tárd fel hát előttünk, ó, Púsan!
Az igazak útján járóknak megmutasd!
Púsan, Ősbölcs, Jama,
Nap, Pradzsápti fia!
Legszebb alakodban látlak meg én,
a Napban az Ember, az vagyok én!
Sóhaj, az örök szélbe szállj,
itteni test, véges porba omolj!

Emlékezz, művem, emlékezz a tettre!
Emlékezz, művem, emlékezz a tettre!
Tűz, segíts meg minket jó utakkal,
Ösvények Tudója, vigyél sikerre!
Téríts le a bűn ferde útjairól,
néked szentelődünk a legszebb szavakkal!

1. Bizony aki tudja a legszentebbet és a legnemesebbet, az a legszentebb és legnemesebb lesz az övéi között. A lélegzet a legszentebb és a legnemesebb. A legszentebb és a legnemesebb lesz az övéi között, és akik között csak akar, ki tudja ezt.

2. Aki tudja a legnagyobb jótevőt, az a legnagyobb jótevő lesz az övéi között. A szó a legnagyobb jótevő. A legnagyobb jótevő lesz az övéi között, és akik között csak akar, ki tudja ezt.

3. Aki tudja az alapot, az megveti lábát síkon és göröngyön. A szem az alap, mert a szem által áll meg az ember síkon és göröngyön. Megveti a lábát síkon és göröngyön, ki tudja ezt.

4. Aki tudja az elérést, az minden vágyát eléri. A fül az elérés, mert a fülhöz ér el minden tudás.^[218] Minden vágyát eléri, ki tudja ezt.

5. Aki tudja az otthont, az otthona lesz az övéinek és az idegeneknek. Az ész az otthon. Otthona lesz az övéinek és az idegeneknek, ki tudja ezt.

6. Aki tudja a szaporodást, annak nyájai, fiai szaporodnak. A férfimag a szaporodás. Nyájai, fiai szaporodnak annak, ki tudja ezt.

7. Ezek az életerők egyszer azon veszekedtek, hogy ki a legnemesebb közülük.^[219] Elmentek a Brahmanhoz, és azt kérdezték tőle:

8. Akkor eltávozott a szó, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:

- Úgy éltünk, mint a néma, akinek nincsen szava, de lélegzettel lélegez, szemmel lát, füllel hall, ésszel észlel és szaporodik a férfimaggal.

9. Ezután eltávozott a szem, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:

- Úgy éltünk, mint a vak, akinek nem lát a szeme, de lélegzettel lélegez, szóval szól, füllel hall, ésszel észlel, és szaporodik a férfimaggal.

10. Ezután eltávozott a fül, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:

- Úgy éltünk, mint a süket, akinek nem hall a füle de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, ésszel észlel, és szaporodik a férfimaggal.

11. Ezután eltávozott az ész, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:

- Úgy éltünk, mint a báva, akinek nincsen esze, de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, füllel hall, és szaporodik a férfimaggal.

12. Ezután eltávozott a férfimag, és egy évig távol maradt. Majd visszatért és azt kérdezte:

- Úgy éltünk, mint a herélt, akinek nincsen férfimagja, de lélegzettel lélegez, szóval szól, szemmel lát, füllel hall, és ésszel észlel.

13. Ezután el akart távozni a lélegzet is, de ahogy az Indus vidéki tüzes paripa cövekét kirántja, úgy rántotta magával a többi életerőt.^[220] Így kérlelték azok:

- Minden az étked ^[221] a kutyáig, a féregig, minden, mi csúszik vagy repül. Öltözéked a víz lesz.

Nem eszik méltatlan ételt, nincs annak méltatlan étel, ki tudja, hogy ez a lélegzet étele. A tanult tudósok azért öblítik ki szájukat étkezés előtt és étkezés után, mert azt gondolják, hogy ezzel felöltöztetik a lélegzetet.

1. Történt egyszer, hogy Svétakétu, Áruni Fia, a panycsálák gyűlésére ment. Ott volt éppen Praváhana, Dzsíbala Fia, akit nagy társaság vett körül. Észrevette Áruni Fiát, és megszólította:

2. - Tudod-e akkor, hogy haláluk után a lények többféle irányba szállnak el?

- Hát azt tudod-e, hogy miért nem telik meg a túlvilág, holott sokan mennek oda újra meg újra?

- Hát azt tudod-e, hányadik áldozás után szólal meg emberi hangon a víz, hogyan száll fel és beszél?

- Hát azt tudod-e, hogyan lép az ember az Istenek Útjára és az Atyák Útjára, és mit kell tenni ahhoz, hogy az istenek vagy az atyák útja megnyíljon előttünk? Nem hallottad-é a bölcs eme szavát:

Mondták, a halálon túl két út vezet,
Atyáknak útja és istenek útja.
Ezeket járja minden a világon,
mi atyától, anyától megszületett.

3. Praváhana marasztalta a fiút, de az nem akart maradni. Hazafutott, és így szólt atyjához:

- Egy katonaember ^[223] öt kérdést tett fel nekem, és én egyikre sem tudtam válaszolni.

- Jól ismersz engem, fiam. Amit tudtam, elmondtam neked. Gyere, menjünk és kérjük tanítását.

Akkor Gautama ^[224] elment Praváhana, Dzsíbala Fia, udvarába. Az hellyel kínálta, lábmosóvizet hozatott, megvendégelte illőn, majd így szólt:

5. - Egyetlen kívánságom van, ezt teljesítsd! Fejtsd ki nekem azt, amit fiamnak mondtál!

6. - Gautama, ez istenekhez mért kívánság. Kívánj valami emberhez mértet!

7. - Hiszen jól tudod, van elég aranyam, tehenem, lovam szolgálóm. Vannak szőnyegeim és takaróim. Akkor se mérj fukar kezekkel, ha nagyról, végtelenről, mérhetetlenről esik szó!

- Akkor kérd úgy, ahogy illik: Hozzád fordulok, Uram! - Hisz tudjuk, hogy e szavakkal folyamodtak az ősök a tanításért.

- Azt kívánom, ne legyen a szívedben harag, tarts meg jó emlékezetedben, miképpen őseid is. Olyan tanítást mondok neked, amilyent eddig még egyetlen pap sem kapott. Hogyan is lehetne megtagadni tőled, ha így beszéltél?

9. Áldozótűz az égi világ, ó, Gautama. A Nap a tűzifája, a sugarak a füstje, a nappal a lángja, az égtájak a parazsa, a mellékégtájak a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a hitet, ebből az áldozásból lesz a Nedűkirály.^[225]

10. Áldozótűz Pardzsanja, ó, Gautama. Az ég a tűzifája, a felhők a füstje, a villám a lángja, a mennykő a parazsa, a jégeső a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a Nedűkirályt, ebből az áldozásból lesz az eső.

11. Áldozótűz a földi világ, ó, Gautama. A föld a tűzifája, a tűz a füstje, az éjjel a lángja, a Hold a parazsa, a csillagok a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az esőt, ebből az áldozásból lesz az étel.

12. Áldozótűz a férfi, ó, Gautama. Kitátott szája a tűzifája, a lélegzet a füstje, a szó a lángja, a szem a parazsa, a fül a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az ételt, ebből az áldozásból lesz a férfimag.

13. Áldozótűz az asszony, ó, Gautama. Az anyaöl a tűzifája, a haj a füstje, az ágyék a lángja, a behatolás a parazsa, a kéj a szikrája.^[226] Ebben a tűzben áldozzák az istenek a férfimagot, ebből az áldozásból lesz az ember. Él, amíg meg nem hal, azután tűzre vetik.

14. Áldozótűz a halotti máglya, ó, Gautama. Tűz a tűzifája, füst a füstje, láng a lángja, parázs a parazsa, szikra a szikrája. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az embert, ebből az áldozásból lesz a fénytestű Ember.^[227]

15. A tűzbe mennek azok, akik tudják ezt, és az erdő remetéi, a hit és az igazság mesterei. A tűzből a nappalba szállnak, a nappalból a holdhónap, majd a napév világos felébe,^[228] a napév világos feléből az istenek világába, az istenek világából a Napba, a Napból a villámba. A villámban az észből álló Ember melléjük szegődik,^[229] ő vezeti őket a Brahman világaiba. A Brahman világaiban benépesítik a legtávolabbi messzeségeket, és nem térnek vissza többé.

16. A füstbe szállnak azok, akik áldozatok, lemondás és adakozás révén nyernek világokat. A füstből az éjbe szállnak, az éjből a holdhónap, majd a napév sötét felébe, a napév sötét feléből az Atyák Világába, az Atyák Világából a Holdba. A Holdban étellé lesznek. Ahogy a Nedűkirályt így isszák: Telj meg és fogyj el! - ugyanígy fogyasztják el őket az istenek.^[230] Azután visszatérnek. Az űrbe szállnak, az űrből a szélbe, a szélből az esőbe, az esőből a földbe. A földben étellé lesznek, majd áldozzák őket a férfitűzben.^[231] Azután megfogannak az asszonyi tűzben, majd újraszületnek a világra. Ez a körforgásuk.

Aki pedig e két út egyikét sem ismeri, az csúszó, repkedő vagy harapó állattá születik.

1. Aki nagy dolgok elnyerésére vágyakozik, az a következőképpen járjon el: Fogjon egy fügefa csészét vagy tálat, és töltse meg sokféle megtisztított, megszentelt füvekkel, magokkal, a napév és a holdhónap fényes felében, férfias csillagzat alatt, egy derűs napon, miután tizenkét napon át megtartotta a tanítványi rítus fogadalmát. Rakjon tüzet, szórja meg e magokkal, és tisztítson áldozóvajat a szokásos módon. Keverjen áldozóitalt és öntsön a vajból a tűzbe eme szavakkal:

Ideöntöm néked az istenek részét,
akik az emberi vágyat keresztezik,
Repítsd el nékik, ó Lények Tudója,^[233]
hogy teli hassal vágyam teljesítsék!
Üdv!

Néked is, ki utam elállod,
s mondod: Az osztó én vagyok!
néked öntöm én a vajat,
hogy sikerüljön, amire vágyok.
Üdv!

2. A legszentebb és a legnemesebb üdvére! A lélegzet üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt cseppentse az áldozóitalba.

- A legnagyobb jótevő üdvére. A szó üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt cseppentse az áldozóitalba.

- Az alap üdvére! A szem üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Az elérés üdvére! A fül üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Az otthon üdvére! Az ész üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A szaporodás üdvére! A férfimag üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

Ezen a módon áldozzon, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

3. - A tűz üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A Nedű üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A Föld üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A Levegőég üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Az Ég üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A Föld, a Levegőég és az Ég üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A papság üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A harcosi rend üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A múlt üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A jövő üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A világ üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A mindenség üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Pradzsápati üdvére! - így szóljon áldozás közben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Te vagy a hullámzó, te vagy a lobogó, te vagy a teljes, te vagy a megépített, te vagy a begyűjtő, te vagy a megidézett, te vagy a megidézendő, te vagy a megénekelt, te vagy a megénekelendő, te vagy a hívott, te vagy a visszahívott, te vagy a nedves megcsillanása, te vagy az űr, te vagy az úr, te vagy az étel, te vagy a fény, te vagy a vég, te vagy a mindent elnyelő.

- Gondoló, gondolj erődre! A király, az úr, a vezér tegyen engem királlyá, úrrá, vezérré!

- Merüljünk el hát a Napban - méztől cseppen a szél, folyó, mézet áraszt a kegyesnek, mézes nékünk fű, fa, virág. A Föld üdvére!

- Szerelmes fényben fürödve - éjjel, hajnal mézes legyél, mézben fürödj meg Földatya, mézes legyél Égatya! A Levegőég üdvére!

- Lelkünket ő megsegítse - mézes legyél Erdőura, mézzé legyél Nap minékünk, mézet adjon minden tehén! Az Ég üdvére!

Ezután ismételje meg a teljes szávitrí verset ^[234] a kísérő mézversekkel együtt, majd szóljon így:

Ezután igya meg a maradékot, mossa meg a kezét, majd üljön a tűz mögé, arccal keletnek. Amikor pirkad, hódolja a Napot, és mondja ezt:

Ezután üljön vissza a tűzhöz ugyanezen a módon, és mondja el a tanítók sorát:

7. Így tanította ezt Uddálaka Áruni tanítványának, Jádnyavalkja Vádzsaszanéjinek, és azt is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

8. Így tanította ezt Jádnyavalkja Vádzsaszanéji tanítványának, Madhuka Paingjának, és azt is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

9. Így tanította ezt Madhuka Paingja tanítványának, Csúla Bhágavittinek, és azt is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

10. Így tanította ezt Csúla Bhágavitti tanítványának, Dzsánaki Ájaszthúnának, és azt is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

11. Így tanította ezt Dzsánaki Ájaszthúna tanítványának, Szatjakáma Dzsábáljának, és azt is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenéd, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

12. Így tanította ezt Szatjakáma Dzsábálja tanítványainak, és azt is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönkre öntenétek, ágat növesztene, levelet hajtana az is.

Ezért e tanítást senki ne mondja el másnak, csak fiának és tanítványainak.

Négyféle módon van fügefa ebben az áldozásban: ebből készül a kanál, a csésze, a tüzelő és a két keverőpálcika. Tízféle a termesztett növény: rizs, árpa, szezám, bab, köles, cirok, búza, lencse, borsó és csicseriborsó. Ezeket megtörik, megalvadt tejjel, mézzel és vajjal fröcskölik, mialatt olvasztott vajat öntenek a tűzbe.

1. Bizony a föld minden lény lényege. A föld lényege a víz, a víz lényege a növények, a növények lényege a virágok, a virágok lényege a gyümölcsök, a gyümölcsök lényege a férfi, a férfi lényege a férfimag.^[235]

És megalkotta a nőt. Megteremtvén a nőt, alul tisztelte meg. Ezért kell alul megtisztelni az asszonyokat. Azután megragadta és magáévá tette ágaskodó nedűpréselő kövével.^[236]

3. A nő ágyéka az oltár, szőre áldozófű, bőre préskő, hüvelye a tűz középen. Ki tudja ezt, és a kéjt így gyakorolja, annak világa mindenre kiterjed, ami csak elérhető az italáldozattal, átszállnak arra asszonyainak jótettei. Ám aki nem tudja ezt, és a kéjt úgy gyakorolja, annak jótettei asszonyaira szállnak át.

4. Uddálaka Áruni, Náka Maudgalja és Kumárahárita tudták ezt. Erre mondták:

- Sokan vannak, kik csak születésüknél fogva papok, és jótettek nélkül, nemzésképtelenül ^[237] távoznak majd a világból. Bizony azok ők, akik nem tudják ezt és a kéjt úgy gyakorolják.

5. Ha valakinek álmában vagy ébren elmegy férfimagja, az keverje meg ujjával, és mondja e verset:

Fűbe, fába, vízbe szaladt,
földre kicsorgott férfimagom
bizony újra visszakapom!
Nemzőerőm elnyerjem én,
tündöklésem visszatérjen,
legyen minden újra helyén!^[238]

Ezután mártsa két ujját elment magjába, majd dörzsölje szemöldökei közé, vagy a mellkasa közepére.

6. Továbbá, ha valaki a vízben látja saját tükörképét,^[239] úgy mondja a következő varázsigét:

Bizony akkor a legpompázatosabb a nő, amikor vérzése véget ér, és bevérzett ruháját levetette. Ezért ekkor közeledjen a férfi a nőhöz, és ekkor kérlelje, amikor az bevérzett ruháját már levetette.

7. Ha nem ad szerelmet, akkor próbálja megvásárolni kegyeit. Ha ekkor sem ad, akkor verje meg bottal vagy kézzel, lépjen át fölötte, és mondja ezt:

9. Továbbá, ha azt akarja a férfi, hogy szerelem ébredjen iránta, akkor tegye a dolgot a nőbe, tapadjanak száj a szájhoz, simogassa meg asszonya ölét és suttogja neki a következőket:

Mi szívből, testből lépsz elő, mi tagjaimnak nedve vagy,^[240]
mint nyíl mérgétől űzött vad, tőlem részegüljön a nő!

10. Ha a férfi nem akarja, hogy asszonya megfoganjon, úgy tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, lélegezzen be, majd lélegezzen ki, és mondja a következőket:

11. Ha viszont azt akarja, hogy a nő megfoganjon, úgy tegye belé a dolgot, tapadjanak száj a szájhoz, lélegezzen ki, majd lélegezzen be és mondja a következőket:

12. Továbbá, ha a férfi asszonyának kedvese van, akit gyűlöl, úgy rakjon tüzet egy nyers agyagedényben, és áldozzon abban fordított módon.^[241] Fordított módon hintsen be vajjal nádszálakat, fordított módon tartsa a tűzbe, és mondja a következőket:

Mert az én tüzemben áldoztál,
a belélekzést és a kilélekzést elveszem tőled én!
Mert az én tüzemben áldoztál,
a nyájakat és a fiakat elveszem tőled én!
Mert az én tüzemben áldoztál,
az áldást és a jótetteket elveszem tőled én!
Mert az én tüzemben áldoztál,
a reményt és a bizalmat elveszem tőled én!

Bizony nemzőerő és jótettek híján távozik ebből a világból, akit egy tudós pap ezzel megátkoz. Ezért nem szabad a tudós és tanult pap asszonyával enyelegni, mert az ellenséggé válik.

13. Továbbá, ha a nő vérzése megjő, ne igyon fémedényből három napon át,^[242] ruháját se mossa ki.^[243] Ne találkozzon alantassal, vagy alantasnak asszonyával. Ha eltelt a három éjszaka, fürödjön meg, és ki lehet vele csépeltetni a rizst a következő szertartásokhoz.

14. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, fehérbőrű fia szülessen, egy tudásban járatos, úgy asszonyával tejben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni.

15. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, barna bőrű, fekete szemű fia szülessen, két tudásban járatos, úgy asszonyával aludttejben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni.

16. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, fekete bőrű, vörös szemű fia szülessen, mind a három tudásban járatos, úgy asszonyával vízben főzzék meg a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni.

17. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, tanult leánya szülessen, úgy asszonyával főzzenek össze rizst és szezámmagot, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen leányt nemzeni.

18. Ha a férfi azt kívánja, hogy hosszúéletű, tanult és ünnepelt fia szülessen, a gyűlések közkedvelt szónoka, úgy asszonyával főzzék össze hússal a rizst, és vajjal leöntve ezt fogyasszák. Így lesznek képesek ilyen fiút nemzeni. Bika vagy bivaly húsa legyen.

19. Továbbá, mikor közeledik a hajnal, a férfi készítsen olvasztott vajat, majd kanalanként áldozzon az étekből, és ezt ismételje:

- A Tűz üdvére! Anumatí ^[244] üdvére! A Napisten üdvére, ő az igazi ösztönző!^[245]

Miután áldozott, fogja a maradékot, egyen belőle, majd adjon asszonyának is. Ezután mosson kezet, töltsön meg egy edényt vízzel, és permetezze be asszonyát háromszor eme szavakkal:

Visvávaszu ^[246] takarodjon,
romlott leányt keressen,
férj és hitves megfoganjon!^[247]

- Én férfi (ama) vagyok, te pedig nő (szá). Én vagyok a dal (száman), te vagy a himnusz,^[248] én vagyok az Ég, te vagy a Föld.

Egymást szépen megragadjuk,
magjainkat egymásnak adjuk,
fiúnkat világra hozzuk!

Ezután tegye belé a dolgot,^[249] tapadjanak száj a szájhoz, simítsa le annak haját háromszor, és mondja ezt:

Visnu építse öled, Tvastar faragja alakod,
Pradzsápati permetezzen, Dhátar ültesse beléd a magot.
Dúsfonatú Sziniválí, teremjél gyümölcsöt neki,
hozzatok gyümölcsöt koszorús, égi Asvinok!

22. Az Asvinok napitalt
aranyvesszővel kevernek,
könyörögjünk, hogy sikerüljön
tizedik hónapra teremned!
Miként tűzmagot őriz a föld,
miként villám magja az égnek,
miként szél magja a térnek,
úgy teszem magzatom beléd!^[250]

23. Mikor eljő a szülés ideje, permetezze meg vízzel asszonyát, és mondja ezt:

Mint tündérrózsa remeg
szélborzolt tónak felszínén,
ki öledben rugdalózik,
burokban szüld meg gyermeked!
Maga repessze burkodat,
mit bekerítve teremtett
zárt karámnak Indra,
és hajtsa ki magzatomat!^[251]

24. Miután a gyermek megszületett, rakjon az atya tüzet, vegye ölébe a gyermeket, keverjen össze fémedényben tejet és vajat, áldozzon kanalanként ebből az italból, és mondja ezt:

Benned én megsokasodjak ezerré,
általad sarjadjon házam hatalma,
gyermekeid, nyájad bőségét
a balsors soha meg ne apassza! Üdv!
Életerőimet áldozom szellemednek. Üdv!
Meggátol engem az áldozás jutalma,
lehet, hogy túl sok, lehet, hogy túl kevés,
segíts hát bölcs Tűz, téged idézlek,
áldozat mestere, te vezess a célba! Üdv!

Ezután keverjen össze tejet, mézet és vajat, etesse a gyermeket aranykanállal, és mondja ezt:

- Beléd helyezem a Földet, beléd helyezem a Levegőeget, beléd helyezem az Eget. A Földet, a Levegőeget, az Eget, mind a hármat beléd helyezem.

27. Ezután adja át a gyermeket anyjának, az nyújtsa keblét a gyermeknek, és mondja ezt:

Az emlőt, a páratlan adakozót,
minden kincsekkel, javakkal áradót,
a minden jóságot beteljesítőt,
azt add nekünk, ó, Folyamistennő!^[252]

Te vagy Ilá istennő,
Mitra és Varuna leánya vagy.
Ki férfit szült a férfinak,
teremj férfit minden időben,
valósítsd meg férfivoltomat!

Bizony ha olyan pap fiaként születik az ember, ki tudja ezt, akkor a legnagyobb pompa, dicsőség és szentség csúcsára ér. Azt mondják majd nekik:

Pautimásí Fiát Kátjájaní fia tanította, Kátjájaní Fiát Gautamí Fia, Gautamí Fiát Bháradvádzsí Fia, Bháradvádzsí Fiát Párásarí Fia, Párásarí Fiát Aupavasztí Fia, Aupavasztí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Kátjájaní (egy másik) Fia, Kátjájaní Fiát Kausikí Fia, Kausikí Fiát Álambí és Vaijághrapadí fiai, Vaijághrapadí Fiát Kánví és Kápí fiai.

2. Kápí Fiát Átréjí Fia, Átréjí Fiát Gautamí (egy másik) Fia, Gautamí Fiát Bháradvádzsí (egy másik) Fia, Bháradvádzsí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Vátszí Fia, Vátszí Fiát Párásarí (egy másik) Fia, Párásarí Fiát Várkáruní Fia, Várkáruní Fiát Várkáruní (egy másik) Fia, Várkáruní Fiát Ártabhágí Fia, Ártabhágí Fiát Saungí Fia, Saungí Fiát Szánkrití Fia, Szánkrití Fiát Álambájaní Fia, Álambájaní Fiát Álambí Fia, Álambí Fiát Dzsájantí Fia, Dzsájantí Fiát Mándúkájaní Fia, Mándúkájaní Fiát Mándúkí Fia, Mándúkí Fiát Sándilí Fia, Sándilí Fiát Ráthítarí Fia, Ráthítarí Fiát Bhálukí Fia, Bhálukí Fiát Krauncsikí két fia, Krauncsikí két fiát Vaidribhatí Fia, Vaidribhatí Fiát Kársakéjí Fia, Kársakéjí Fiát Prácsínajógí Fia, Prácsínajógí Fiát Szándzsiví Fia, Szándzsiví Fiát Prásní és Ászurivászin Fia, Prásní és Ászurivászin Fiát Ászurájana, Ászurájanát Ászuri.

3. Ászurit Jádnyavalkja, Jádnyavalkját Uddálaka, Uddálakát Aruna, Arunát Upavési, Upavésit Kusri, Kusrit Vádzsasravasz, Vádzsasravaszt Dzsihvávant Vádhjóga, Dzsihvávant Vádhjógát Aszita Vársagana, Aszita Vársaganát Harita Kasjapa, Harita Kasjapát Silpa Kasjapa, Silpa Kasjapát Kasjapa Naidhruvi, Kasjapa Naidhruvit a szó (vács), a szót Ambhiní, Ambhinít Áditja.

Az Áditjától származó eme fehér varázsigéket Jádnyavalkja Vádzsaszanéja tanította.

Szándzsiví Fiát Mándúkájani tanította, Mándukájanit Mándavja, Mándavját Kautsza, Kautszát Máhitti, Máhittit Vámakaksájana, Vámakaksájanát Sándilja, Sándilját Vátszja, Vátszját Kusri, Kusrit Jadnyavacsasz Rádzsasztambájana, Jadnyavacsasz Rádzsasztambájanát Tura Kávaséja, Tura Kávaséját Pradzsápati, Pradzsápatit a Brahman.

A Számavéda a Dalok Tudása, hagyományának két legnagyobb iskolája, a Tándja és a Dzsaiminíja iskola volt. Az előbbi több papi könyvet, bráhmanát is alkotott. Ezek egyikének, a Cshándógja-bráhmanának utolsó hét fejezetét képezi a Cshándógja-upanisad.

A mű elsősorban az udgítha, a varázsének, a felcsendítés misztériumával foglalkozik. A régi, többnyire prózában kifejtett upanisad nyolc fejezetre oszlik. Az első két fejezet egyfajta bevezető, sajátos stílusban, varázsmondások, ráolvasások formájában járja körül az OM-hang, a felcsendítés és a varázsének misztikáját. A harmadik rész több rövid tanítás gyűjteménye, amelyek szintén a dal és a mindenség rejtett összefüggéseit tárgyalják. Emellett fohászokat, szertartások leírásait találjuk benne.

A negyedik fejezet három történetet mond el, amelyek hűen tükrözik a korabeli mesterek sajátos tanítási módszereit és gondolkodásmódját. Az ötödik fejezet első része egy lélegzetmítosz, második része a lélek halál utáni útját tárja elénk. Mindkettő változata megtalálható a Cshándógjával rokon másik nagy upanisadban, a Brihadáranyakában. A fejezet harmadik részében Uddálaka bölcs kifejti az átman és a Brahman azonosságáról szóló tanításait.

A költői szépsége miatt méltán világhírű hatodik fejezet Uddálaka Svétakétuhoz intézett tanításait tartalmazza, az egyetemes Lélek mibenlétéről. A következő, hetedik fejezetben egy Szanatkumára nevű bölcs mondja el gondolatait a lét végső természetéről. Az utolsó tanítás fő része egy mítosz, amelyben Pradzsápati tanítja meg az istenek vezetőjét, Indrát, az Önvaló, az átman mibenlétére.

l. E szótaggal kell a felcsendítésnek ^[254] szentelődni, mert azt az OM-mal énekelik.^[255] Kifejtése ennek:

2. A lények lényege a föld, a föld lényege a víz, a víz lényege a növények, a növények lényege az ember, az ember lényege a szó, a szó lényege a himnusz,^[256] a himnusz lényege a dal, a dal lényege a felcsendítés.

3. Ez a felcsendítés a nyolcadik, a legfőbb, a legmagasabb, mindenek végső lényege.

4. A vizsgálat tárgya az, hogy mi a himnusz, mi a dal és mi a felcsendítés ezek közül.

5. A szó a himnusz, a lélegzés a dal, az OM szótag pedig a felcsendítés. Ezért ezek párt alkotnak, a szó a lélegzéssel, a himnusz a dallal.

6. Ez a pár az OM szótagban egyesül. Mikor egy pár ölelkezik, egymás vágyát betölti.

7. Minden vágyat bizonnyal betölt, ki tudja ezt, és a felcsendítésnek e szótagként szentelődik.

8. Ez az egyetértés szava is, mert ha valaki egyetért, azt mondja: OM.^[257] Az egyetértés pedig segítség. Bizony a vágyak megsegítője lesz, ki tudja ezt, és a felcsendítéshez e szótagban szentelődik.

9. Ebben van a Három Tudás, mert az OM-mal hívnak, az OM-mal idéznek, az OM-mal énekelnek, hogy e szótag megtiszteltessék, hatalmához és lényegéhez illőn.

10. Mind a kettő véle áldoz, a tudó és a nemtudó is. De különbség van a tudás és a nemtudás között, mert hatásosabb a tudással, hittel, titkos tanítással ^[258] elvégzett áldozat. Az OM-szótag kifejtése:

1. Midőn Pradzsápati gyermekei, az istenek és az ördögök egymással civódtak, az istenek a felcsendítéshez fogtak, gondolván, ezzel vesznek majd győzelmet az ördögök felett.

2. Felcsendítőn a szaglásnak szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét szagol, illatosat és bűzöset, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

3. Felcsendítőn a szónak szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét beszél, valósat és valótlant, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

4. Felcsendítőn a szemnek szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét lát, szemrevalót és csúfosat, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

5. Felcsendítőn a fülnek szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét hall, kellemeset és harsogót, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

6. Felcsendítőn az észnek szentelődtek, de az ördögök megfertőzték azt a gonosszal. Ezért van az, hogy az ember kétfélét képzel, vonzót és taszítót, merthogy a gonosz megfertőzte azt.

7. Felcsendítőn a száj lélegzetének szentelődtek. És amikor ennek rontottak neki az ördögök, hát úgy pattantak szét, ahogy a kőhöz ütődve pattan szét valami.^[259]

8. Mintha kőhöz ütődne, úgy pattan szét, aki rosszat akar annak, ki tudja ezt, vagy véle szembe száll. Kő lesz az néki, mikor beleütődik.

9. A száj lélegzete nem tesz különbséget illatos és bűzös között, merthogy a gonoszt visszavetette. Ezzel eszik és iszik az ember, ezzel táplálja a többi életerőt.^[260] Ha többé nem lel ételre, kihúzódik akkor. Ezért nyílik ki az ember szája a halálban.

10. Angirasz bölcs így szentelődött a felcsendítésnek, ezért a felcsendítést Angirasznak tartják, merthogy a tagok nedve (angánám rasza) ő.

11. Brihaszpati így szentelődött a felcsendítésnek, ezért a felcsendítést Brihaszpatinak tartják, merthogy a szó ima (brihat), és ő az ura (pati) annak.

12. Ajászja bölcs így szentelődött a felcsendítésnek, ezért a felcsendítést Ajászjának tartják, merthogy a szájból fakad (ászjam ajaté).

13. Ezt tudta meg Baka, Dalbhja Fia, aki a naimisák énekespapja volt, és az ő vágyaikat énekelte meg.

14. A vágyak éneklője lesz bizonnyal, ki tudja ezt, és a felcsendítésnek e szótaggal szentelődik. Eddig a Lélek terén.

A Napnak kell Felcsendítésként szentelődni, mert amikor az felkél (djan), a teremtményekhez csendíti fel a dalt (udgájati). És amikor felkél, elűzi a félelmet és a homályt. A félelem és a homály elűzője lesz, ki tudja ezt.^[261]

2. Egy a lélegzet és a Nap. Ez is meleg, az is meleg. Ezt zengzetesnek (szvara), azt fényességesnek (szvara) vagy visszazengőnek nevezik. Ezért kell felcsendítéssel szentelődni ennek itt és annak ott.

3. De a szétlélegzésnek is felcsendítésként kell szentelődni. Belélegzéskor van belélegzés, kilélegzéskor van kilélegzés, a szétlélegzés pedig az, ami a belélegzést és a kilélegzést összeköti.^[262] A szétlélegzés pedig a szóval azonos. Ezért van az, hogy beszéd közben nem lélegzik be és ki az ember.

4. A szó pedig a himnusszal azonos. Ezért van az, hogy himnuszmondás közben nem lélegzik be és ki az ember. A himnusz pedig a dallal azonos. Ezért van az, hogy daléneklés közben nem lélegzik be és ki az ember. A dal pedig végül a felcsendítéssel azonos. Ezért van az, hogy felcsendítés közben nem lélegzik be és ki az ember.

5. De más, nagy erőt kívánó tetteket, tűzgyújtó fa pörgetését, versenyfutást, erős csomó megfeszítését is úgy végzi, hogy közben nem lélegzik be és ki az ember.^[263] Ez okból is felcsendítésként kell a szétlélegzésnek szentelődni.

6. A felcsendítés (udgítha) egyes szótagjainak pedig így kell szentelődni: Az ud a lélegzet, mert lélegzet által áll fel (ut-tisthati) az ember. A gí a szó, mert az igék (girasz) szavak. A tha az étel, mert étel által áll (szthita) az egész világ.

7. Az ud az Ég, a gí a Levegőég, a tha a Föld. Az ud a Nap, a gí a szél, a tha a tűz. Az ud a Dalok Tudása, a gí a Varázsigék Tudása, a tha a Himnuszok Tudása.

Tejitalt fej annak a szó tejitala, étke lesz annak, az lesz az étel evője, ki tudja ezt, és a felcsendítés szavának e szótagokkal szentelődik.^[264]

Attól a dallamtól kell menedéket kérni, amivel az ember a dicshimnuszt énekli.

9. Attól a himnusztól kell menedéket kérni, amin a dicshimnusz ^[265] alapul, attól a bölcstől, aki azt írta, attól az istentől, akit megdicsér.

10. Attól a mértéktől kell menedéket kérni, amiben az ember a dicshimnuszt énekli. Attól az énekmódtól kell menedéket kérni, amiben az ember a dicshimnuszt elénekli magának.

11. Attól az égtájtól kell menedéket kérni, amerre az ember a dicshimnuszt énekli.

12. Végül pedig szálljon magába az ember, és úgy énekelje a dicshimnuszt, hogy közben vágyára gondol szakadatlan.

13. Így remélhető, hogy teljesül vágya, amivel a dicshimnuszt énekelte, amivel a dicshimnuszt énekelte.

l. Ennek a szótagnak kell szentelődni, mert a felcsendítést az OM-mal énekelik. Kifejtése ennek:^[266]

2. Mikor az istenek megriadtak a haláltól, a Három Tudásba menekültek. A ritmusokba takaróztak, és mert betakaróztak (accshádajan) a ritmusokba, innen a ritmusok (cshandasz) neve.

3. A halál azonban megleste őket a himnuszban, a dalban, a varázsigében, ahogy az ember a halat a vízben meglesi. Észrevették ezt az istenek, és felszállva a himnuszból, a dalból, a varázsigéből a zengésbe menekültek.

4. Mikor az ember a himnuszt idézi, akkor azt az OM-hangban zengeti ki, éppígy a dalt és a varázsigét. Így hát e halhatatlan, rettenthetetlen szótag a zengés. Halhatatlanná és rettenthetetlenné lettek az istenek is, amikor elrejteztek ebben.

5. Mikor az ezt tudó e szótagot morajlón felzengeti, úgy e halhatatlan, rettenthetetlen szótagba, a zengésbe rejtezik el. És aki ebbe rejtezik, az halhatatlan lesz, mint a halhatatlan istenek.

1. A felcsendítés a Morajló,^[267] a Morajló a felcsendítés. Ezért a felcsendítés a Nap, a Nap pedig a Morajló, mert a Nap az OM-ot zengetve jár.

2. - Mert csak őt énekeltem, ezért vagy nékem csak te egyedül. Fordítsd sugarai felé, és tőled majd sokan születnek - így szólt egykoron fiához Kausítaki. Eddig az istenek terén.

A száj lélegzetében kell a felcsendítésnek szentelődni, mert az OM-ot zengetve áramlik ki az.

4. - Mert csak őt énekeltem, ezért vagy nékem csak te egyedül. A sokféle életerőket énekeld, és tudd meg, tőled majd sokan születnek - szólt egykoron fiához Kausítaki.

5. A felcsendítés tehát a Morajló, és a Morajló a felcsendítés. Ezért a főpap helyéről még a hibásan énekelt felcsendítést is ki lehet javítani, bizony ki lehet javítani.

1. A himnusz a Föld, a dal a tűz, ez a dal azon a himnuszon alapul.^[268] Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A Föld ez (szá), a tűz az (ama), ezek lesznek a dallá (száman).

2. A himnusz a Levegőég, a dal a szél, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A Levegőég ez, a szél az, ezek lesznek a dallá.

3. A himnusz az Ég, a dal a Nap, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. Az Ég ez, a Nap az, ezek lesznek a dallá.

4. A himnusz a csillagképek, a dal a Hold, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A csillagképek ez, a Hold az, ezek lesznek a dallá.

5. A himnusz a Nap fehér fénye, a dal a Nap sötétje, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A Nap fehér fénye ez, a Nap sötétje az, ezek lesznek a dallá.

6. A Nap közepében pedig egy aranyló Embert látni,^[269] arany hajú, arany szakállú, arany a körme hegyéig.

7. Szeme pirosló lótuszvirág, neve a fent (ud), mert felette áll ő minden gonosznak. Felette áll majd minden gonosznak, ki tudja ezt.

8. Énekei a himnusz és a dal. Róla nevezték el a felcsendítést (udgítha) és az énekespapot (udgátar), mert ő ezeknek énekese. Ő uralja a Napon túli világot, ő uralja az istenek vágyait. Eddig az istenek terén.

A himnusz a szó, a dal a lélegzet, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A szó ez, a lélegzet az, ezek lesznek a dallá.

2. A himnusz a szem, a dal a test, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A szem ez, a test az, ezek lesznek a dallá.

3. A himnusz a fül, a dal az ész, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A fül ez, az ész az, ezek lesznek a dallá.

4. A himnusz a szem fehérje, a dal a szem sötétje, ez a dal azon a himnuszon alapul. Ezért éneklik a dalt a himnusz alapján. A szem fehérje ez, a szem sötétje az, ezek lesznek a dallá.

5. A szem közepében pedig egy embert látni,^[270] ő a himnusz, ő a dal, ő a dicshimnusz, ő a varázsige, ő az imádság. Alakja, mint amannak alakja, énekei, mint amannak énekei, neve, mint amannak neve.

6. Ő uralja a szemen inneni világot,^[271] ő uralja az emberek vágyait. Akik lanttal énekelnek, őt éneklik, és ő a hasznukra válik.

7. Aki ezt tudón énekli a dalt, mindkettőt megénekli. Amaz által eléri a túlvilágot és az istenek vágyait.

8. Emez által eléri az itteni világot és az emberek vágyait. Ezért így szóljon a tudós énekespap:

9. - Milyen vágyadat énekeljem? - Mert az a vágyak énekének ura, ki tudja ezt, és így énekli a dalt, így énekli a dalt.^[272]

1. Élt egyszer három felcsendítésben jártas énektudó, Silaka Sálávatja, Csaikitájana Dálbhja és Praváhana Dzsaivali. Így beszéltek egymás között:

- Járatosak vagyunk a felcsendítésben, tartsunk hát a felcsendítésről tudós beszédet!

- Méltóságotok szóljon először, szívesen meghallgatom két pap beszédét!

- A Mennynél nincs tovább. A dalt én a Mennybe helyezem, mert a dalban a Mennyet énekelik.

- Csaikitájana Dálbhja, a te dalodnak nincsen alapja. Ha azt mondanák neked, hogy repedjen szét a fejed, hát szétrepedne.^[273]

- A támasztó világnál ^[274] nincsen tovább. A dalt én a támasztó világba helyezem, mert a dalban a támasztó világot énekelik.

- Sálávatja, véges a te dalod. Ha azt mondanák neked, hogy repedjen szét a fejed, hát szétrepedne.

- Az űrből. Mert minden létező az űrből származik, és az űrbe tér vissza megint. Régibb az űr mindannyiuknál, mert az űr a legfőbb menedék.

2. Ez a legkülönb, végtelen felcsendítés. A legkülönb lesz a jussa, a legkülönb világokat nyeri, ki tudja ezt, és a legkülönb felcsendítésnek szentelődik.

3. Ezt tanította Atidhanvan Saunaka Udarasándiljának, és azt is mondta még:

- Amíg ezt tudják felcsendítésnek utódaid, addig e Földön a legkülönb élet lesz a jussuk, és a Mennyben is otthonra lelnek.

4. Aki tudja ezt, és így szentelődik neki, annak a Földön a legkülönb élet lesz a jussa, és a Mennyben is otthonra lel, a Mennyben is otthonra lel.

1. Mikor a kuruk földjét sáskavész tarolta, Usaszti Csákrájana feleségével, Átikíval, éhségtől űzve egy gazdag ember falujába tévedt.

2. Látta, hogy a gazdag ember főtt babot eszik, és koldult belőle. Az így felelt:

5. Miután evett, elvitte asszonyának a maradékot. Az viszont már korábban kéregetett és jóllakott, így hát átvette és eltette az ételt.

8. Odalépett az énekespapokhoz, akik már hangoltak a dicshimnuszra. Közéjük telepedett, és megszólította az előénekest:

9. - Előénekes, szétreped a fejed, ha úgy kezdesz itt énekelni, hogy nem tudod az előének istenét!

- Énekespap, szétreped a fejed, ha úgy akarsz itt énekelni, hogy nem tudod a felcsendítés istenét!

- Utóénekes, szétreped a fejed, ha úgy zárod itt az éneket, hogy nem tudod az utóének istenét!^[276]

- Már mindenütt kerestelek, hogy megbízzalak az áldozással, és csak azért bíztam meg másokat, mert sehol sem találtalak. De most legyen a tiéd az összes papi tiszt.

3. - Jól van. De nékik is engedd meg, hogy a dicshimnuszt énekeljék, és nekem is annyit fizess, mint nekik!

- Azt mondtad nékem, uram: Előénekes, szétreped a fejed, ha úgy kezdesz itt énekelni, hogy nem tudod az előének istenét. Mondd hát, ki ez az isten?

- A lélegzet. Minden lények a lélegzettel szállnak ki és be.^[277] Ez az előének istene. És ha úgy kezdtél volna énekelni, hogy ezt nem tudod, hát szétrepedt volna a fejed úgy, ahogy mondtam neked.

- Azt mondtad nékem uram: Énekespap, szétreped a fejed, ha úgy kezdesz itt énekelni, hogy nem tudod a felcsendítés istenét. Mondd hát, ki ez az isten?

7. - A Nap. Minden lények a felszálló (uccshaih) Naphoz énekelnek. Ezért ő a felcsendítés (udgítha) istene. Ha úgy akartál volna énekelni, hogy ezt nem tudod, hát szétrepedt volna a fejed úgy, ahogy mondtam neked.

- Azt mondtad nékem, uram: Utóénekes, szétreped a fejed, ha úgy zárod itt az éneket, hogy nem tudod az utóének istenét. Mondd hát, ki ez az isten?

9. - Az étel. Minden lény úgy él, hogy ételt vesz magához (pratiharamánáni). Ezért ez az utóének (pratihara) istene. Ha úgy zártad volna az éneket, hogy ezt nem tudod, hát szétrepedt volna a fejed úgy, ahogy mondtam neked, úgy, ahogy mondtam neked.

1. Most pedig a kutyák felcsendítése: Egykoron Baka, Dálbhja Fia, akit Gláva Maitréjának is neveztek, vándorútra indult, hogy tanuljon.

2. Megjelent előtte egy fehér kutya, akit más kutyák is követtek, és azt mondták a fehér kutyának:

4. És megjelentek szépen sorban, mint ahogy a hajnali áldozáshoz készülő papok felvonulnak, egymásba fogódzva. Leültek, és a hin-t ^[279] vonították.

- OM, ehetnék! OM, ihatnék! OM, Varuna, Pradzsápati és a Napisten teremtsen ételt! Ételúr, teremtsd az ételt, teremtsd az ételt! OM!

l. A há-i a Föld, a há-i a szél, az atha a Hold, az iha a test, az í a tűz.

2. Az u a Nap, az é a hívás, az au-hu-i az összes istenek, a hin Pradzsápati, a szvara a lélegzet, a já az étel, a vács a Virádzs.

4. Tejitalt fej annak a szó tejitala, étke lesz annak, az lesz az étel evője, ki tudja a dallamok eme titkos tanát, a dallamok eme titkos tanát.^[280]

1. Jó dolog a teljes dalnak szentelődni, mert a jó (szádhu) a dal (száman), és nem dal a nem derék.

2. Ezért mondják: szelíden (száman) lépett felé, amin azt kell érteni: jóságosan lépett felé. Vagy: szelídség nélkül lépett felé, amin azt kell érteni: nem jóságosan lépett felé.

3. Azt is mondják: vannak javaink (száman), amin azt kell érteni: jól vagyunk. Vagy: ej, nincsenek javaink, aminek értelme: nem vagyunk jól.^[281]

4. Aki tudja ezt, és a dalt jóként tiszteli, az remélheti, hogy jó jellemű lesz, és köréje gyűlnek majd a jó erkölcsűek.

l. A világokban az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a Föld, az előének a tűz, a felcsendítés a Levegőég, az utóének a Nap a végkicsengés az Ég.^[282] Így száll a dal majd felfelé.

2. Visszafelé pedig majd ekképpen: a hin-kiáltás az ég, az előének a Nap, a felcsendítés a Levegőég, az utóének a tűz, a végkicsengés a Föld.

3. Alkalmasak annak a felszálló és visszatérő világok, aki ezt tudja, és a világokban az ötrészes dalnak szentelődik.

1. Az esőben az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a feltámadó szél, az előének a felhőgomolygás, a felcsendítés az eső, az utóének a villám és a dörgés, a végkicsengés, mikor az eső eláll.

2. Annak esőzik, az hoz esőt; aki ezt tudja, és az esőben az ötrészes dalnak szentelődik.

1. A vizekben az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás, amikor a felhők összecsapnak, az előének az eső, a felcsendítés a keletre patakzó víz, az utóének a nyugatra patakzó víz, a végkicsengés az óceán.

2. Nem vész a vízbe, bőséggel lesz annak vize, aki ezt tudja, és a vizekben az ötrészes dalnak szentelődik.

1. Az évszakokban az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a tavasz, az előének a nyár, a felcsendítés az esős-idő, az utóének az ősz, a végkicsengés a tél.

2. Alkalmasak az évszakok annak, bőséggel lesznek évszakai, aki ezt tudja, és az évszakokban az ötrészes dalnak szentelődik.

l. A nyájakban az ötrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a kecske, az előének a juh, a felcsendítés a tehén, az utóének a ló, a végkicsengés az ember.

2. Szaporodnak annak nyájai, bőséggel lesznek nyájai, aki ezt tudja, és a nyájakban az ötrészes dalnak szentelődik.

1. Az életerőkben az ötrészes, legkülönb dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás a lélegzet, az előének a szó, a felcsendítés a szem, az utóének a fül, a végkicsengés az ész, merthogy ezek a legkülönbek.

2. A legkülönb lesz a jussa annak, a legkülönb világokat nyeri, aki ezt tudja, és az életerőkben az ötrészes legkülönb dalnak szentelődik. Eddig az ötrészes dalról.

A beszédben a hétrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás minden hum a beszédben, az előének (prasztáva) minden, ami pra, a kezdő (ádi) az összes á.

2. A felcsendítés (udgítha) az összes ud, az utóének (pratihára) a összes prati, a szalajtott (upadrava) az összes upa, a végkicsengés (nidhana) az összes ni.^[284]

3. Tejitalt fej annak a szó tejitala, étke lesz annak, az lesz az étel evője, aki ezt tudja, és a beszédben a hétrészes dalnak szentelődik.^[285]

1. A Napban is a hétrészes dalnak kell szentelődni. A Nap mindig ugyanaz (szama), ezért dalnak (száman) nevezik őt. Rám világít rám világít! - mindenki ezt hiszi, és mert a Nap egy (szama) mindenkivel, ezért dalnak nevezik őt.

2. Minden lények hozzá kötődnek, ezt tudni kell. A hin-kiáltás a napfelkelte előtti óra, e napidőhöz a nyájak kötődnek. Azért kiáltják: hin, mert a hin-nel részesülnek a dalból.^[286]

3. Az előének a napfelkelte, e napidőhöz az emberek kötődnek. Azért szeretik a dicsőséget (prasztuti) és a dícséretet (prasamszá), mert az előénekkel (prasztáva) részesülnek a dalból.

4. A kezdő a reggeli fejés ideje, e napidőhöz a madarak kötődnek. Azért tudják magukat a levegőben támaszték híján is megtartani (ádája), mert a kezdővel (ádi) részesülnek a dalból.

5. A felcsendítés a délidő, e napidőhöz az istenek kötődnek. Pradzsápati legjobb fiai ők, mert a felcsendítéssel részesülnek a dalból.

6. Az utóének a délután, e napidőhöz a magzatok kötődnek. Azért nem hullanak ki függő helyzetükből (pratihrita), mert az utóénekkel (pratihára) részesülnek a dalból.

7. A szalajtott az alkony előtti óra, e napidőhöz az erdei vadak kötődnek. Az embert meglátva odúba, sűrűbe szaladnak (upadravanti), mert a szalajtottal (upadrava) részesülnek a dalból.

8. A végkicsengés a naplemente, e napidőhöz az atyák szelleme kötődik. Azért temetik (nidadhati) el csontjaikat, mert a végkicsengéssel (nidhana) részesülnek a dalból. Így kell a Napban a hétrészes dalnak szentelődni.

1. A magából kimértben, a halálon túlvivőben ^[287] is a hétrészes dalnak kell szentelődni. A hin-kiáltás (hin-ká-ra) három szótagú, az előének (pra-sztá-va) is három szótagú, ezek megegyeznek.^[288]

2. A kezdő (á-di) két szótagú, az utóének (pra-ti-há-ra) négy szótagú, az egyik a másiknak kétszerese, úgyhogy ezek is megegyeznek.

3. A felcsendítés (ud-gí-tha) három szótagú, a szalajtott (u-pa-dra-va) négy szótagú, három a hárommal azonos, egy szótag a fölösleg, úgyhogy ezek is megegyeznek.

4. A végkicsengés (ni-dha-na) is három szótagú, úgyhogy ez is megegyezik. Ez összesen huszonkét szótag.

5. Huszonegy szótag elvezet a Napba, mert az a huszonegyedik rész.^[289] A huszonkettedik szótag pedig túlvisz a Napon, az Égbolt magasára. Az égbolt (náka) a szenvedéstelen (náka).

6. Elnyeri a Napot, elnyeri a Napon túlit, ki tudja ezt, és a magából kimértben, a halálon túlvivőben a hétrészes dalnak szentelődik, a hétrészes dalnak szentelődik.

1. A hin-kiáltás az ész, az előének a szó, a felcsendítés a szem, az utóének a fül, a végkicsengés a lélegzet. Így van a gájatrí dallam az életerőkbe szőve.

2. Aki az életerőkbe szőve tudja a gájatrí dallamot, életerői megerősödnek annak, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy roppant eszű.^[290]

1. A hin-kiáltás a tűzgyújtó fa pörgetése, az előének a füst feltörése, a felcsendítés a lángra lobbanás, az utóének az izzó parázs, a végkicsengés, ha a tűz elparázslik, a végkicsengés, ha a tűz kihúny. Így van a ratantara dallam a tűzbe szőve.

2. Aki a tűzbe szőve tudja a rathantara dallamot, tanítványai lesznek annak, az lesz az étel evője,^[291] szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy a szájmosó vizet nem köpi a tűzbe.

l. A hin-kiáltás az asszony megszólítása, az előének a kérlelés, a felcsendítés, mikor a férfi hátra dönti asszonyát, az utóének, mikor reája fekszik, a végkicsengés, mikor célba érnek, a végkicsengés, mikor kijön belőle. Így van a vámadévja dallam a szerelembe szőve.

2. Aki a szerelembe szőve tudja a vámadévja dallamot, szerelemben lesz része annak, minden szerelmeskedésben megfogan a magja, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy senkit el nem kerül.

l. A hin-kiáltás a felkelő Nap, az előének a reggel, a felcsendítés a délidő, az utóének a délután, a végkicsengés az alkony. Így van a brihad dallam a Napba szőve.

2. Aki a Napba szőve tudja a brihad dallamot, az tüzes lesz, az lesz az étel evője, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a tűző Napot.

1. A hin-kiáltás, mikor a párák összegyűlnek, az előének a felhőgomolygás, a felcsendítés az eső, az utóének a villám és a dörgés, a végkicsengés, mikor az eső eláll. Így van a vairúpa dallam az esőbe szőve.

2. Aki az esőbe szőve tudja a vairúpa dallamot, annak sokszínű (vairúpa), szépséges barmai lesznek a karámban, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a hulló esőt.

1. A hin-kiáltás a tavasz, az előének a nyár, a felcsendítés az esőidő, az utóének az ősz, a végkicsengés a tél. Így van a vairádzsa dallam az évszakokba szőve.

2. Aki az évszakokba szőve tudja a vairádzsa dallamot, az nyájai, fiai, tanítványai révén szertesugárzik (virádzsati), szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja az évszakokat.

1. A hin-kiáltás a Föld, az előének a Levegőég, a felcsendítés az Ég, az utóének a tér, a végkicsengés az óceán. Így van a sakvarí dallam a világokba szőve.

2. Aki a világokba szőve tudja a sakvarí dallamot, annak világai lesznek, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a világokat.

l. A hin-kiáltás a kecske, az előének a juh, a felcsendítés a tehén, az utóének a ló, a végkicsengés az ember. Így van a revatí dallam a nyájakba szőve.

2. Aki a nyájakba szőve tudja a revatí dallamot, annak bőséggel lesznek nyájai, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja a nyájakat.

l. A hin-kiáltás a szőr, az előének a bőr, a felcsendítés a hús, az utóének a csont, a végkicsengés a velő. Így van a jadnyájadnyíja dallam a testbe szőve.

2. Aki a testbe szőve tudja az jadnyájadnyíja dallamot, annak teste lesz, annak nem törnek el tagjai, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy velőt egy éven át nem fogyaszt, vagy egyáltalán nem fogyaszt.

1. A hin-kiáltás a tűz, az előének a szél, a felcsendítés a Nap, az utóének a csillagképek, a végkicsengés a Hold. Így van a rádzsana dallam az istenekbe szőve.

2. Aki az istenekbe szőve tudja a rádzsana dallamot, élete, hatalma, világa egy lesz az istenekével, szép kort megél a Földön, nyájai, fiai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem panaszolja a papokat.

1. A hin-kiáltás a Három Tudás, az előének a Három Világ, a felcsendítés a Tűz, a Szél és a Nap, az utóének a csillagok, a madarak és a sugarak, a végkicsengés a kígyók, a tündérek és az ősök szellemei. Így van a dal a mindenségbe szőve.

Ötrészes dala e hármas csapatnak,^[292]
nincsen, mi ennél magasabb lenne.
A mindent tudja, aki ezt tudja,
minden égtájak néki adakoznak.

Én vagyok a mindenség! - ennek a tudatnak szentelődni, ez az ő fogadalma, ez az ő fogadalma.

1. Mint bőgő nyájak, úgy éneklem a dalt - ez a Tűz felcsendítése. A mormogott Pradzsápatié, a szépen-ejtett Szómáé, a lágypuha a Szélé, a lágyerős Indráé, a szalonka-énekű Brihaszpatié, a reccsentett Varunáé. Mindegyiknek szentelődni kell, ám Varunáét jobb elkerülni.

2. Az énekes a dalban az isteneknek öröklétet kívánjon, áldozóitalt az ősök szellemének, reménységet az embereknek, a nyájaknak füvet és vizet, az áldozónak égi világot, magának pedig ételt, miközben átszellemülten a következő dicshimnuszra hangol.

3. Minden magánhangzó Indra teste, minden réshang és lehelt Pradzsápatié, minden zöngétlen a halálé. Ha magánhangzóit kifogásolnák az énekesnek, így válaszoljon:

4. Ha réshangjait és leheltjét panaszolnák az énekesnek, így válaszoljon:

5. A magánhangzókat messzecsengőn és erősen kell kiejteni, miközben arra gondol az énekes: Indrának adok erőt.

A zöngétlen hangokat kissé könnyedén kell kiejteni, miközben arra gondol az énekes: Maradjon tőlem távol a Halál.

A rés- és lehelt hangokat érthetően, határozottan és nyíltan kell kiejteni, miközben arra gondol az énekes: Pradzsápatira bízom magam.

l. Háromfajta kötelesség van: az első az áldozás, tanulmány, adakozás, a második a lemondás, a harmadik az, mikor a tanítvány örökre a mester házában marad. Ezeknek a jussa Égi világ, a Brahmanban szilárd azonban öröklétre jut.

2. Pradzsápati melengetve költötte ki a világokat.^[293] Ahogy kikeltek, kiáradt belőlük a Három Tudás. Melengette azt is, és ahogy kikelt, kiáradt belőle a Bhúh, a Bhuvah és a Szvah.^[294]

3. Melengette őket, és ahogy kikeltek, kiáradt belőlük az OM. Ahogy a tű átfűzi a pálmalevél lapokat,^[295] úgy fűz át az OM minden beszédet. Az OM az egész világ, az OM az egész világ.

- A hajnali áldozáskor a Vaszuk kapnak adományt, a déli áldozáskor a Rudrák, a harmadik alkalommal az Áditják és az összes istenek.^[296]

2. Hol talál akkor az áldozó helyet, ha az előbbi istenek már mindent elfoglaltak? Ki nem tudja ezt, hogyan áldozhat? Csak az áldozzon, ki tudja ezt.

3. Hajnali áldozáskor az áldozó üljön az otthoni tűz mögé, arccal északnak, és a Vaszuknak a következő dalt énekelje:

- Tisztelet neked Tűz, Földnek ura, világnak ura! Juttass az áldozónak is világot! Igen, ez az áldozó világa.

Így beszéljen, majd álljon fel, és akkor a Vaszuk adnak néki a hajnali adományból.

7. Déli áldozáskor az áldozó üljön a tűzoltár mögé, arccal északnak, és a Rudráknak a következő dalt énekelje:

- Tisztelet néked Szél, Levegőég ura, világnak ura! Juttass az áldozónak is világot! Igen, ez az áldozó világa.

Így beszéljen, majd álljon fel, és akkor a Rudrák adnak néki a déli adományból.

11. A harmadik áldozáskor az áldozó üljön az áldozati étel tüze mögé, arccal északnak, és az Áditjáknak, majd az összes isteneknek a következő dalt énekelje:

- Tisztelet az Áditjáknak és az összes isteneknek, az Ég urainak, a világ urainak! Juttassatok az áldozónak is világot! Igen, ez az áldozó világa.

16. És akkor az Áditják és az összes istenek adnak néki a harmadik adományból. Az ismeri bizonnyal az áldozás célját és módjait, ki tudja ezt, ki tudja ezt.

1. A Nap az istenek méze.^[297] Keresztfája az Ég, lépe a Levegőég, fias lépe az égi fények.

2. Keleti mézes lépek a keleti napsugarak. Méhei a himnuszok, virága a Himnuszok Tudása. Nektárja úgy lett, hogy a himnuszok ^[298] a Himnuszok Tudását melengették.^[299]

3. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle.

1. Déli mézes lépek a déli napsugarak. Méhei a varázsigék, virága a Varázsigék Tudása, nektárja úgy lett, hogy a varázsigék ^[300] a Varázsigék Tudását melengették.

2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle.

1. Nyugati mézes lépek a nyugati napsugarak. Méhei a dalok, virága a Dalok Tudása, nektárja úgy lett, hogy a dalok ^[301] a Dalok Tudását melengették.

2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle.

1. Északi mézes lépek az északi napsugarak. Méhei a tűz-igék, virágai a történetek és a legendák, nektárja úgy lett, hogy a tűz-igék ^[302] a történeteket és a legendákat melengették.

2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőlük.

1. Felső mézes lépek a felső napsugarak. Méhei a titkos utalások, virága a Brahman, nektárja úgy lett, hogy a titkos utalások ^[303] a Brahmant melengették.

2. És ahogy melengették, a dicsőség, tündöklés, erő, hősiesség és étel nektárja csordult ki belőle.

3. Ez szétáradt, és a Nap körül összegyűlt. Ez az, ami a Nap belsejében rezeg.

4. Ez a nedvek nedve, mert a tudások nedvek, és ez a nedve azoknak. Ez a nektárok nektárja, mert a tudások nektárok, és ez a nektárja azoknak.

1. Az első nektárból élnek a Vaszuk.^[304] Szájuk a Tűz.^[305] Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenek a Nap vörös fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy Vaszu lesz maga is, Tűz-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap vörös fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. Amíg a Nap felkél keleten és lenyugszik nyugaton, mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Vaszuk felett.

1. A második nektárból élnek a Rudrák.^[306] Szájuk Indra. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenek a Nap fehér fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy Rudra lesz maga is, Indra-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap fehér fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. A Nap kétszer addig kél majd délen és nyugszik le északon, mint amíg keleten kél és nyugaton nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Rudrák felett.

l. A harmadik nektárból élnek az Áditják.^[307] Szájuk a Varuna. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenek a Nap kékes fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy Áditja lesz maga is, Varuna-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap kékes fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. A Nap kétszer addig kél majd nyugaton és nyugszik le keleten, mint amíg délen kél és északon nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer az Áditják felett.

1. A negyedik nektárból élnek a Marutok.^[308] Szájuk a Hold. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenek a Nap éjfekete fényébe szállnak, majd jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy Marut lesz maga is, Hold-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap éjfekete fényébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. A Nap kétszer addig kél majd északon és nyugszik le délen, mint amíg nyugaton kél és keleten nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Marutok felett.

1. Az ötödik nektárból élnek a szentek.^[309] Szájuk a Brahman. Mert az istenek nem esznek, nem isznak, hanem jóllaknak attól, hogy nézik a nektárt.

2. Ezek az istenségek a Nap belső rezgésébe szállnak, és jóllakva lépnek ki belőle.

3. Egy szent lesz maga is, Brahman-arcával pusztán csak nézve eme nektártól jóllakik, a Nap belső rezgésébe száll, és jóllakva lép ki belőle, ki tudja e nektárt.

4. A Nap kétszer addig kél majd odafenn és nyugszik le idelenn, mint amíg északon kél és délen nyugszik. Mindaddig a tudó hatalmat és uralmat nyer a Szentek felett.

1. De amikor odafenn felkél, hát nem fog többé sem felkelni, sem lenyugodni, hanem ott marad szépen középen. Erről szól a vers:

2. Nem kelt fel többé a Nap,
nem mozdult, nem tért pihenőre.
Ez az igazság, a Brahman,
ó egek, el ne szakadjak tőle!

3. Nem kél és nem nyugszik a Napja annak, örökre nappala lesz, ki tudja a Brahman eme titkos tanítását.

4. Ezt a tanítást a Brahman Pradzsápatinak mondta el, Pradzsápati Manunak, Manu a teremtményeknek. A Brahman eme tanítását mondta el legidősebb fiának Uddálaka Áruni.

5. Ezért csak legidősebb fiának vagy bizalmas tanítványának adja tovább az ember

6. a Brahman eme tanítását, de senki másnak. És még ha az óceán övezte teljes Földet kínálnák is érte minden kincsével, hát csak gondolja bátran: Többet ér ez annál, többet ér ez annál!

l. A gájatrí dallam minden, ami van.^[310] Mert a gájatrí dallam a szó, és ami van, azt a szó énekli (gájati) és menti (trájate) meg.

2. A gájatrí dallam a Föld, mert minden létező ezen alapul, és le nem esik róla.

3. A Föld pedig az emberi test, mert az életerők ezen alapulnak, és nem esnek ki belőle.

4. Az emberi test pedig az emberi szív, mert az életerők ezen alapulnak, és nem esnek ki belőle.

6. Roppant az ő fennségük,
csak az Ember van magasabban,
negyede a lények,
háromnegyede az Égben halhatatlan.

7. Amit Brahmannak neveznek, az az emberen kívüli űr.^[311] Az emberen kívüli űr pedig egy az emberen belüli űrrel. Az emberen belüli űr

8. pedig azonos a szív üregével. Ez a teljes, ez a változatlan. Teljes és változatlan szentséget ér el, ki tudja ezt.

1. Ennek a szívnek öt isteni nyílása van. Keleti nyílása a belélegzés, a szem, a Nap.^[312] Ezek felé a tündöklésben és az ételben kell szentelődni. Tündökletes ételevő lesz, ki tudja ezt.

2. Déli nyílása a szétlélegzés, a fül, a Hold. Ezek felé a szentségben és a szépségben kell szentelődni. Szent lesz és szépséges, ki tudja ezt.

3. Nyugati nyílása a kilélegzés, a szó, a tűz. Ezek felé a tanítványságban és az ételben kell szentelődni. Tanítványai lesznek, ételevő lesz, ki tudja ezt.

4. Északi nyílása az összelélegzés, az ész, Pardzsanja. Ezek felé a dicsőségben és a hajnalhasadásban kell szentelődni. Dicső és hajnalhasadó lesz, ki tudja ezt.

5. Felső nyílása a fellélegzés,^[313] a bőr, a szél, az űr. Ezek felé az erőben és a hatalomban kell szentelődni. Erős lesz és hatalmas ki tudja ezt.

6. Ez a Brahman öt szolgája, ez a mennyei lét öt kapuőre. Ki tudja a Brahman öt szolgáját és a mennyei lét öt kapuőrét, annak családjában hős születik. Mennyei létbe jut, aki tudja a Brahman öt szolgáját és a mennyei lét öt kapuőrét.

7. És az a fény, ami ott ragyog az Ég fölött, mindenek fölött, mindenek magasán, a legfőbb a világban, az bizony egy az emberben ragyogó fénnyel.

Megszemlélni így kell: Mikor az ember ezt megérzi, testét meleg önti el.^[314] Meghallani úgy lehet, hogy az ember fülét befogja, és olyat hall, mint az égő tűz ropogása. Megszemlélésének, meghallásának így kell szentelődni. Észreveszik és meghallgatják azt, ki tudja ezt, ki tudja ezt.

l. Bizony a Mindenség a Brahman. Lelkesülten kell néki szentelődni a csendben. Tett ^[315] az ember. Ahogy ebben a világban cselekszik, olyanná lesz, ha elmegy. Hát tegyen!

2. Észből álló,^[316] lélegzet a teste, fény az alakja, igazság az akarása, űr a lelke. Mindenható, mindenre vágyó, mindent szagló, mindent ízlelő, átöleli a mindenséget, szótlan, gondtalan.

3. Ez az én Lelkem szívem belsejében kisebb a rizsszemnél, az árpaszemnél, a mustármagnál, a kölesnél, köles kölesénél. Ez az én Lelkem szívem belsejében nagyobb a Földnél, nagyobb a Levegőégnél, nagyobb az Égnél, minden Világoknál nagyobb.

4. Mindenható, mindenre vágyó, mindent szagló, mindent ízlelő, mindent átölelő, szótlan, gondtalan az én Lelkem szívem belsejében. Ez a Brahman, ezzé leszek, ha majd elmegyek. Aki ezt tudja, nincsen kétsége annak.

1. Levegőég belsejű, Föld alapú,
el nem múló láda, az égtájak a sarkai,
az Ég a felnyílása. Kincset rejt e láda,
benne a lét minden drágasága.

2. Keleti égtáját kanálnak hívják, déli égtáját királynak, nyugati égtáját királynőnek, északi égtáját jóllakottnak. Az égtájak borja a szél. Aki az égtájak borjának tudja a szelet, nem sír majd sírva fia halálán:^[317]

3. A sebezhetetlen ládához fordulok ezzel és ezzel és ezzel.^[318]
A lélegzethez fordulok ezzel és ezzel és ezzel.
A Földre lépek ezzel és ezzel és ezzel.
A Levegőéghez fordulok ezzel és ezzel és ezzel.
Az Éghez fordulok ezzel és ezzel és ezzel.
A bhúh-hoz fordulok ezzel és ezzel és ezzel.
A bhuvah-hoz fordulok ezzel és ezzel és ezzel.
A szvah-hoz fordulok ezzel és ezzel és ezzel.^[319]

4. Mikor azt mondtam: a lélegzethez fordulok, akkor a lélegzet minden, ami van, úgyhogy ezekhez fordultam.

5. Mikor azt mondtam: a Földhöz fordulok, akkor azt mondtam, a Földhöz fordulok, a Levegőéghez fordulok, az Éghez fordulok.

6. Mikor azt mondtam: a Levegőéghez fordulok, akkor azt mondtam, a tűzhöz fordulok, a szélhez fordulok, a Naphoz fordulok.

7. Mikor azt mondtam: az Éghez fordulok, akkor azt mondtam, a Himnuszok Tudásához fordulok, a Varázsigék Tudásához fordulok, a Dalok Tudásához fordulok, oda fordulok.

1. Bizony az ember az áldozat. Első huszonnégy éve a hajnalban préselt nedű. Mert a gájitrí mérték huszonnégy szótagos, és gájitrí mértékes a hajnali préselés.^[320] Ebből a Vaszuk részesülnek. A Vaszuk pedig életerők, mert ők teszik a Földet lakhatóvá (vászajati).

- Ti Vaszuk, ti életerők, szőjétek tovább életem eme hajnalban préselt nedűjét a délben préselt nedűhöz, hogy ne legyek olyan áldozati állat, kit a Vaszuk közepette, az életerők közepette leölnek.

3. További negyvennégy éve a délben préselt nedű. Mert a tristubh mérték negyvennégy szótagos, és tristubh mértékes a déli préselés. Ebből a Rudrák részesülnek. A Rudrák pedig életerők, mert mikor kiszállnak, megsirattatják (ródajati) a testet.

- Ti Rudrák, ti életerők, szőjétek tovább életem eme délben préselt nedűjét az alkonyatkor préselt nedűhöz, hogy ne legyek olyan áldozati állat, akit a Rudrák közepette, az életerők közepette leölnek!

5. További negyvennyolc éve az alkonyatkor préselt nedű. Mert a dzsagatí mérték negyvennyolc szótagos, és dzsagatí mértékes az alkonyati préselés. Ebből az Áditják részesülnek. Az Áditják pedig életerők, mert ők azok, akik mindezt magukkal viszik (ádadate).

- Ti Áditják, ti életerők, szőjétek tovább életem eme alkonyatkor préselt nedűjét a végső életkorig, hogy ne legyek olyan áldozati állat, akit az Áditják közepette, az életerők közepette leölnek!

- Minek gyötröd a testem, mikor én azzal nem múlok el? És tizenhat évet élt még a száz fölött. Tizenhat évet él még a száz fölött, ki tudja ezt.

3. Ha valaki tréfálkozik, nevet és szerelmeskedik, az a dicshimnusz és a szabályozás.^[323]

4. A lemondás, odaadás, őszinteség, ártatlanság és igazság, az az áldozati adomány.^[324]

5. Azért mondják: préselt, préselni fog,^[325] mert az előbbi a halála, az utóbbi az újraszületése. A halál pedig a merítkezés.^[326]

6. Ezt tanította Ghóra Ángirasza Krisnának, Dévakí Fiának és mert vágytalan volt, azt is mondta még:

- Az idők végezetén e három igétől kell menedéket kérni: Te vagy az elmúlhatatlan, te vagy az ingathatatlan, az életerők éle vagy! Erről a himnuszok:

7. A kezdetek kezdetén fakadt magot...^[327]
A homályból szállunk elő magasztos fénybe nézve,
magasztos ragyogásba nézve az Isteni Napúr elé,
a legfelső fénybe lépve, a legfelső fénybe lépve.^[328]

l. A Lélek terén az észként kell a Brahmannak szentelődni, és űrként kell a Brahmannak szentelődni az istenek terén. Így kétféleképp is érthető ez a tanítás, a lélek terén és az istenek terén.

2. E Brahmannak négy negyede van. Első negyede a szó, második negyede a lélegzet, harmadik negyede a szem, negyedik negyede a fül.

Első negyede a tűz, második negyede a szél, harmadik negyede a Nap, negyedik negyede a tér. Így kétféleképp is érthető ez a tanítás, a Lélek terén és az istenek terén.

3. A szó a Brahman első negyede, ez a tűz fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt.

4. A lélegzés a Brahman második negyede, ez a szél fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt.

5. A szem a Brahman negyede, ez a Nap fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt.

6. A fül a Brahman negyede, ez a tér fénye által ragyog és parázslik. Híre, dicsősége, tanítványai révén ragyog és parázslik, ki tudja ezt.

Kezdetben nemlétező volt a világ, ez létezővé lett, így keletkezett.^[329] Tojás lett belőle. Az egy évig hevert. Azután szétnyílt kétfele. Kettényílt héja ezüst volt és arany.

2. Ezüst héja a Föld, arany héja az Ég. Mészhéjából lettek a hegyek, hártyájából lettek a felhők és a köd, ereiből lettek a folyók, nedvéből lett az óceán.

3. Kikelt belőle a Nap. Amikor kikelt, hangok, kiáltások, lények és vágyak keltek fel nyomában. Ezért van az, hogy minden pirkadáskor és minden alkonyatkor hangok, kiáltások, lények és vágyak kelnek a Nap nyomában.

4. Aki ezt tudja, és a Napnak a Brahmanként szentelődik, az remélheti, hogy az ujjongó hangok elérik és felüdítik, és felüdítik.

1. Hívő adakozó volt Dzsánasruti Pautrájana, sokat főzetett, mindenfelé hajlékokat emeltetett, hogy őnála étkezzenek.

- Hé! Vigyázz, te vaksi medve! Dzsánasruti Pautrájajának fénye már az égig sugárzik, hozzá ne érj, nehogy megégesd magad!

4. - Ahogy a végső győztes kockadobáshoz számítanak minden kisebb dobást, éppen így szállnak hozzá a lények jótettei. És ahhoz is, ki tudja az ő tudását.

5. Meghallotta ezt Dzsánasruti Pautrájana. Amikor felkelt, étekfogójához így szólt:

6. - Ahogy a végső győztes kockadobáshoz számítanak minden kisebb dobást, éppen így szállnak hozzá a lények jótettei. És ahhoz is, aki tudja az ő tudását.

8. Ott pedig taligája alatt egy ember heverészett, és a pattanásait piszkálgatta éppen. Az étekfogó melléje ült és megszólította:

1. Akkor Dzsánasruti Pautrájana fogott hatszáz tehenet, egy aranyláncot, egy öszvérfogatot, elébe járult és így szólt:

2. - Raikva, itt ez a hatszáz tehén, egy aranylánc, egy öszvérfogat. Uram, tanítsd hát nekem az istent, akinek szentelődsz!

- Mulatságos vagy, te súdra!^[330] Csak tartsd meg ezeket, a tehenekkel együtt!

Akkor Dzsánasruti Pautrájana fogott ezer tehenet, egy aranyláncot, egy öszvérfogatot és a leányát. Elébe járult, és így szólt:

4. - Raikva, itt ez az ezer tehén, egy aranylánc, egy öszvérfogat, egy asszony, és vedd hozzá a falut is, ahol élsz. Tanítsd meg nékem, uram!

- Ó, a súdrája! Hát tehenekkel állít elém, mikor csakis ezzel az arcocskával tud szóra bírni!

- A szél a begyűjtő. Mikor elfújják a tüzet, a szélbe száll. Mikor a Nap lenyugszik, a szélbe száll. Mikor a Hold lenyugszik, a szélbe száll.^[331]

2. Mikor a víz kiszárad, a szélbe száll. Mindezeket a szél gyűjti egybe. Eddig az istenek terén.

A lélegzet az egybegyűjtő. Mikor elalszik az ember, a szó a lélegzetbe száll, a szem a lélegzetbe száll, a fül a lélegzetbe száll, az ész a lélegzetbe száll. Mindezeket a lélegzet gyűjti egybe.^[332]

4. Ez a két egybegyűjtő. A szél az istenek terén, a lélegzet az életerők terén.

5. Történt egyszer, hogy Saunaka Kápéja és Abhipratárin Káksaszéni étkeztek éppen, és egy tanítvány ételt koldult tőlük. De ők semmit sem adtak.

- A mindenségnek egyetlen istene, ki a másik négy erőset elnyeli. Kápéja, nem látják őt a halandók, pedig, ó Abhipratárin minden az ő helye - hát, ennek nem adtatok az ételből, pedig megilleti!

- Az istenek lelke, lények nemzője, aranyló fogú, nagyétkű bölcs tudós. Azt mondják róla, hogy ő a Brahman, ő az emészthetetlen elemésztője. Nohát, tanítvány, így szentelődünk mi néki. Most pedig szólok, hogy te is kapj enni.

8. Valóban, az első öt és a másik öt annyi, mint tíz ^[333] összesen. Ennyi a nyertes dobás. És a nyertes tizes dobás ételt jelent minden tartományban. Ez a virádzs,^[334] az étel evője. Általa válik láthatóvá az egész világ. Látható lesz annak az egész világ, az étel evője lesz, ki tudja ezt, ki tudja ezt.

- Tisztelt anyám, tanítványnak mennék, mondd meg nekem, milyen családból származom?

- Nem tudom, fiam, milyen családból származol. Fiatal koromban sokfelé szolgáltam, így születtél. Magam sem tudom, melyik családból. Engem Dzsabálának hívnak, téged Szatjakámának, nevezd hát magad Szatjakámának, Dzsabálá Fiának.

- Nem tudom, mester, melyik családból származom. Kérdeztem anyámat, és ő azt felelte: Fiatal koromban sokfelé szolgáltam, így születtél. Magam sem tudom, melyik családból. Engem Dzsabálának hívnak, téged Szatjakámának, nevezd hát magad Szatjakámának, Dzsabálá Fiának. Így hát, ó mester, úgy hívom magam: Szatjakáma, Dzsabálá Fia.

- Csak egy pap tud ilyen nyíltan beszélni.^[336] Barátom, fogj tűzifát, tanítványomul fogadlak, mert hű maradtál az igazsághoz. Tanítványául fogadta, majd elé vezetett négyszáz sovány, legyengült tehenet, és így szólt:

2. - Ezren vagyunk. Hajts hát vissza minket, barátom, a mester házába, és megtanítom néked a Brahman egynegyedét.

- Kelet a tizenhatoda, Nyugat a tizenhatoda, Dél a tizenhatoda, Észak a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívják: Messzeséges.

3. Aki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Messzeségesként szentelődik, az messzeséges lesz e világban. Messzeséges világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négy tizenhatodos egynegyedének Messzeségesként szentelődik. Második negyedét majd a tűz tanítja meg neked.

l. Mikor megvirradt, továbbhajtotta a csordát. Ahol rájuk esteledett, tüzet rakott, megkötötte a teheneket, rőzsét szedett, majd leült a tűztől nyugatra, arccal kelet felé.

- A Föld a tizenhatoda, a Levegőég a tizenhatoda, az Ég a tizenhatoda, az Óceán a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívják: Végtelen.

4. Aki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Végtelenként szentelődik, az végtelen lesz e világban. Végtelen világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Végtelenként szentelődik. Harmadik negyedét majd egy hattyú tanítja meg neked.

l. Mikor megvirradt, továbbhajtotta a csordát. Ahol rájuk esteledett, tüzet rakott, megkötötte a teheneket, rőzsét szedett, majd leült a tűztől nyugatra, arccal kelet felé.

- A Tűz a tizenhatoda, a Nap a tizenhatoda, a Hold a tizenhatoda, a Villám a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívják: Tündökletes.

4. Ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Tündökletesként szentelődik, az tündökletes lesz e világban. Tündökletes világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Tündökletesként szentelődik. Negyedik negyedét pedig egy kormorán tanítja meg neked.

1. Mikor megvirradt, továbbhajtotta a csordát. Ahol rájuk esteledett, tüzet rakott, megkötötte a teheneket, rőzsét szedett, majd leült a tűztől nyugatra, arccal kelet felé.

- A lélegzet a tizenhatoda, a szem a tizenhatoda, a fül a tizenhatoda, az ész a tizenhatoda. Barátom, ez a Brahman négytizenhatodos egynegyede, ezt úgy hívák: Otthonos.

4. Ki tudja ezt, és a Brahman eme négytizenhatodos egynegyedének Otthonosként szentelődik, az otthonos lesz e világban. Otthonos világai lesznek annak, ki tudja ezt, és a Brahman eme négy tizenhatodos egynegyedének Otthonosként szentelődik.

3. Hozzád hasonlók mondták, hogy a mestertől nyert tudás visz a legbiztosabban célba.

1. Upakószala, Kamala Fia tanítványként Szatjakamánál, Dzsabálá Fiánál lakott. Tizenkét éve szolgálta áldozótüzeit. A mester a többi tanítványokat visszaengedte otthonukba, de őt nem akarta elengedni.^[337]

- A fiú gyötrődik. Jól szolgálta tüzeidet, ügyelj arra, hogy a tüzek ne a hátad mögött tanítsák. Tanítsd meg néki a tudást!

- Jaj, olyan sok a vágy az emberben. Betegséggel vagyok tele, nem kívánok enni!

- A fiú gyötrődik, pedig jól szolgált minket. Nohát, tanítsuk meg néki a tudást!^[338]

- Tudom, hogy a Brahman a lélegzet. De hogy ő az öröm és a messzeség, ezt nem tudom.

- A Föld, a tűz, az étel és a Nap az én alakjaim. A Napban látható Ember ^[340] pedig én magam vagyok, én magam vagyok.

2. - Aki ezt tudja, és így szentelődik neki, az elveti a gonoszt, az messze jut, szép kort megél a Földön, sokáig él, nem hal ki családja. Segítünk annak ebben és abban a világban, ki tudja ezt, és így szentelődik neki.

- A víz, a tér, a csillagok és a Hold az én alakjaim. A Holdban látható Ember ^[341] pedig én magam vagyok, én magam vagyok.

- A lélegzet, az űr, az ég és a villám az én alakjaim. A villámban látható Ember ^[342] pedig én magam vagyok, én magam vagyok.

- Upakószala barátunk, most már tudod tanunkat és a Lélek tanát. Az utat hozzá majd mestered tanítja meg.

- Úgy ragyog az arcod, barátom, mintha a Brahman tudója lennél. Ki tanította meg neked?

- Hogy ki tanított? Bizony, ezek itt mások, mint aminek látszanak! - felelte és a tüzekre mutatott.

- Nohát, akkor csak a Brahman világairól beszéltek. De én azt is elmondom, hogy semmi gonoszság nem tapadhat ennek tudójához, mint ahogy a lótuszszirom sem ázik el soha.

1. - A szemben látható Ember a Lélek, ez a rendíthetetlen, örök Brahman.^[343] Ezért van az, hogy ha olaj vagy víz cseppen a szembe, a sarkán kitisztul.

2. Ezt a Kedves Pásztorának hívják, mert minden kedvesnek ő a pásztora. Minden kedves pásztora lesz, ki tudja ezt.

3. Úgy is hívják, a Kedves Fejedelme, mert minden kedvesnek ő a fejedelme. Minden kedves fejedelme lesz, ki tudja ezt.

4. Úgy is hívják, a Fény Fejedelme, mert ő fénylik minden világban. Minden világban fénylik, ki tudja ezt.

5. Ezért az ezt tudók a halál után egy fénysugárba lépnek, akár eltemetik őket, akár nem. A fénysugárból a nappalba szállnak, a nappalból a hónap világos felébe, onnan az ég világos felébe, onnan az évbe, az évből a Napba, a Napból a Holdba, a Holdból a villámba. Ott van egy Ember, de nem emberszerű. Ő vezeti őket tovább a Brahmanhoz. Ez az istenek útja, a Brahman útja. És akik erre az útra lépnek, nem pördülnek vissza többé e pörgő világba, e pörgő világba.^[344]

1. Bizony a tisztító szél az áldozat, mert az ő szaladásában megtisztítja ezt a világot. És merthogy szaladásában (jan) megtisztítja ezt a világot, hát ezért ő az áldozat (jadzsnya). Az áldozatnak pedig két ösvénye van: az ész és a szó.

2. Az egyik ösvényt az imádópap teremti az ésszel, a másikat az áldozópap, a szerpap és az énekespap a szóval.^[345] Ezért ha a hajnali áldozásnál az imádópap

3. még az utóvers előtt megtöri a csendet, úgy csak az egyik ösvény nyílik meg, a másik bezárul. Olyan ez, mint egy lábon járni, egy keréken gurulni - kárba vész. Éppen így kárba vész az áldozás, és ha az áldozás kárba vész, kárba vész az áldozó is, az áldozástól csak rosszabb lesz neki.

4. Ha viszont a hajnali áldozásnál az imádópap nem töri meg a csendet az utóvers előtt, úgy megnyitják mind a két ösvényt, nem zárul be a másik.

5. Olyan lesz az, mint két lábon járni, két keréken gurulni, jó alapja lesz az áldozásnak. És ha jó alapja lesz az áldozásnak, jó alapja lesz az áldozónak is, az áldozástól jobb lesz neki.

1. Pradzsápati kiköltötte a világokat.^[346] És ahogy felmelegedtek, nedveket sajtolt ki belőlük: a Földből a tüzet, a Levegőégből a szelet, az Égből a Napot.

2. Kiköltötte ezt a három istent. És ahogy felmelegedtek, nedveket sajtolt ki belőlük: a tűzből a himnuszokat, a szélből a varázsigéket, a Napból a dalokat.

3. Kiköltötte e Három Tudást. És ahogy felmelegedtek, nedveket sajtolt ki belőlük: a himnuszokból a Bhúh, a varázsigékből a Bhuvah, a dalokból a Szvah igéket.^[347]

4. Mikor a himnuszéneklésben nem sikerül valami, akkor az imádópapnak azt kell mondania:

És áldozni közben az otthoni tűzben. Így majd a himnuszok nedve és ereje összetapasztja az áldozati himnuszban vétett hibát.

5. Mikor a varázsmondásban nem sikerül valami, akkor az imádópapnak azt kell mondania:

És áldozni közben a déli tűzben. Így majd a varázsigék nedve és ereje összetapasztja az áldozati varázsigékben vétett hibát.

6. Mikor a daléneklésben nem sikerül valami, akkor az imádópapnak azt kell mondania:

És áldozni közben az áldozati tűzben. Így majd a dalok nedve és ereje összetapasztja az áldozati dalban vétett hibát.

7. Ahogy a só az aranyat összetapasztja, az arany az ezüstöt, az ezüst az ónt, az ón az ólmot, az ólom a vasat, vagy a bőr a fát,

8. úgy tapasztja össze az imádópap az előbbi világok, tudások és istenek erejével az áldozásnál ejtett hibát. Varázs-ír van abban az áldozásban, ahol az imádópap tudja ezt.

9. Északra száll ^[348] az áldozás ott, ahol az imádópap tudja ezt. Az ezt tudó imádópapról szól a vers:

10. Amint vet, úgy arat az ember fia, a sors-utat járó.
Mint hű vadászeb, őrzi az áldást az éber imádó.

Mert a tudós imádópap éberen őrzi az áldozást, az áldozót, és a többi áldozópapot. Ezért csak tudós imádópapot szabad felkérni, és olyat nem, aki nem tudja ezt, olyat nem, aki nem tudja ezt.

1. Aki tudja a legszentebbet és a legnemesebbet, az a legszentebb és a legnemesebb lesz az övéi között. A lélegzet a legszentebb és a legnemesebb.

2. Aki tudja a legnagyobb jótevőt, az a legnagyobb jótevő lesz az övéi között. A szó a legnagyobb jótevő.

3. Aki tudja az alapot, az megveti lábát a földi és az égi világban A szem az alap.

4. Aki tudja az elérést, az minden vágyát eléri, az istenit is, meg az emberit is. A fül az elérés.

8. Akkor eltávozott a szó, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte:

- Úgy éltünk, mint a néma, akinek nincsen szava, de szemmel lát, füllel hall, ésszel eszmél, és lélegzéssel lélekzik.

9. Ezután eltávozott a szem, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte:

- Úgy éltünk, mint a vak, aki nem lát, de szóval szól, füllel hall, ésszel eszmél és lélegzéssel lélegzik.

10. Ezután eltávozott a fül, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte:

- Úgy éltünk, mint a süket, aki nem hall, de szóval szól, szemmel lát, ésszel eszmél és lélegzéssel lélegzik.

11. Ezután eltávozott az ész, és egy évig távol maradt. Majd visszatért, és azt kérdezte:

- Úgy éltünk, mint a báva, akinek nincs esze, de szóval szól, szemmel lát, füllel hall és lélegzettel lélegzik

12. Ezután el akart távozni a lélegzet is, de mint ahogyan a nemes paripa cövekét kirántja, úgy rántotta magával a többi életerőt. Azok elébe járultak, és így kérlelték:

15. Ezért nem mondják, hogy szavak, szemek, fülek vagy eszek, hanem hogy lélegzetek,^[350] merthogy lélegzet valamennyi.

Ezért minden a lélegzet (ana) étke (anna), mert ana a lélegzet másik ismert neve. Bizony, minden az étke lesz annak, ki tudja ezt.

Ezért van az, hogy evés előtt és után vízzel öblögetnek, így lesz a lélegzetnek ruhája, ezért nem marad meztelen.

3. Ezt tanította Szatjakáma, Dzsabála Fia Gósrutinak, Vjághrapad Fiának, és azt, is mondta még:

- Ha ezt egy kiszáradt fatönknek mondanád, ágat növesztene, levelet hajtana az is.^[351]

Keverjen áldozóitalt mézből, savóból, sokféle füvekből a beavatás után, újhold éjszakáján, és mondja ezt:

5. A legszentebb és a legnemesebb üdvére! - eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- A legnagyobb jótevő üdvére! - eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Az alap üdvére! - eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Az elérés üdvére! - eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

- Az otthon üdvére! - Eközben áldozzon olvasztott vajat a tűzben, és ami a kanálon maradt, cseppentse az áldozóitalba.

6. Ezután húzódjon vissza a tűztől, fogja az áldozóitalt a kezébe, és mormolja ezt: - Te vagy a rettenet, mert tőled retten az egész világ. Te vagy a legszentebb és a legnemesebb, a vezér, a király, te tégy hát engem a legszentebbé, a legnemesebbé, vezérré, királlyá! Váljak a mindenséggé!

- Merüljünk el a Napban - és kortyoljon -,
az isteni jóságban - és kortyoljon -,
a legnemesebben, a mindenadóban - és kortyoljon -,
az áldásos erőben! - és igya ki az egészet.

Miután az ón vagy fakupát kimosta, feküdjön le aludni a tűztől nyugat felé, irhára vagy a csupasz földre. Ne szóljon többet, szíve se rezdüljön. Ha azután álmában egy asszony megjelenik, úgy tudni fogja, hogy műve sikerült.

Ha vágyón áldozva álmában
egy asszony megjelenik,
betelik a vágya,
az álomképben ez mutatkozik,
az álomképben ez mutatkozik.

1. Történt, hogy Svétakétu, Uddálaka Fia a panycsálák gyűlésére ment. Praváhana Dzsaivali megszólította:

- Hát azt tudod-e, hogyan szólalnak meg emberi hangon a vizek az ötödik áldozásban?

4. - Akkor hogyan mondhattad azt, hogy tanítottak? Aki ezekre nem tud felelni, hogyan is mondhatja azt, hogy tanították? A fiú mérgesen apjához szaladt, és azt mondta néki:

5. Egy király-féle ezt az öt kérdést tette fel nekem, és egyre sem tudtam válaszolni.

- Most, hogy hallottam őket, meg kell vallanom, hogy én sem tudtam ezeket. Hiszen ha tudtam volna, miért is hallgattam volna el előled?

6. Elment Gautama ^[354] a királyhoz. Az illőn, tisztelettel üdvözölte. Másnap elébe járult a királyi fogadáson. Azt mondta néki a király:

- Méltó Gautama! Válaszd ama jószágot, amit emberi szív csak kívánni tud!

- Azt a jószágot, amit emberi szív kíván, csak tartsd meg magadnak! Azt a beszédet magyarázd meg nekem, amit fiamnak mondtál!

7. Zavarba jött a király és intett, hogy várjon még egy darabig. Majd így szólt:

- Azért maradt a kormányzás mindenütt a harcosi rend kezében, mert ezt a tanítást rajtad kívül és előtted nem tudták még meg a papok.^[355] Majd így folytatta:

1. - Áldozótűz az égi világ, ó, Gautama. A Nap a tűzifája, a sugarak a füstje, a nappal a lángja, a Hold a parazsa, a csillagok a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a hitet, ebből az áldozásból lesz a Nedűkirály.

1. Áldozótűz Pardzsanja, ó, Gautama. A szél a tűzifája, a felhők a füstje, a villám a lángja, a mennykő a parazsa, a jégeső a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a Nedűkirályt ^[356], ebből az áldozásból lesz az eső.

1. Áldozótűz a földi világ, ó, Gautama. Az év a tűzifája, az űr a füstje, az éjjel a lángja, az égtájak a parazsa, a mellékégtájak a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az esőt, ebből az áldozásból lesz az étel.

1. Áldozótűz a férfi, ó, Gautama. A szó a tűzifája, a lélegzet a füstje, a nyelv a lángja, a szem a parazsa, a fül a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek az ételt, ebből az áldozásból lesz a férfimag.

1. Áldozótűz az asszony, ó, Gautama. Öle a tűzifája, megszólítás a füstje, szemérem a lángja, behatolás a parazsa, kéj a szikrája.

2. Ebben a tűzben áldozzák az istenek a férfimagot, ebből az áldozásból lesz a magzat.

1. Hát így szólalnak meg a vizek emberi hangon az ötödik áldozásban. A burokba zárt magzat pedig tíz hónapon át, vagy ameddig tart, az anyaölben pihen, azután megszületik.

2. Születése után él, ameddig élete tart. Halála után a szokás szerint a tűzre vetik, ahonnan jött, ahonnan származott.

1. A tűzbe megy, ki tudja ezt, és akik az erdőkben e szavakkal szentelődnek: Lemondás a hitünk! A tűzből a nappalba szállnak, a nappalból a holdhónap, majd a napév világos felébe.

2. Onnan az évbe, az évből a Napba, a Napból a Holdba, a Holdból a villámba. Ott van egy Ember, de nem emberszerű, ez vezeti őket a Brahmanhoz. Ezt az utat hívják az istenek útjának.

3. A füstbe mennek azok, akik a falvakban e szavakkal szentelődnek: Áldozás és jótett az erényünk! A füstből az éjbe szállnak, az éjből a holdhónap, majd a napév sötét felébe. Ezek nem jutnak el az évbe.

4. Hanem a sötét félévből az atyák világába térnek, az atyák világából az űrbe, az űrből a Holdba. Ez a Nedűkirály, ez az istenek étke, ezt eszik az istenek.

5. Itt időznek addig, amíg el nem fogy tetteik jutalma, majd visszatérnek azon az úton, ahogyan ide jutottak. Az űrbe szállnak, az űrből a szélbe. Ami szél lett, az pára lesz, ami pára lett, az köd lesz,

6. ami köd lett, az felhő lesz, ami felhő lett, az eső lesz és aláhull. Itt pedig újraszületnek rizsként, árpaként, szezámként, babként, fákként, füvekként. És innen bizony nehéz kikerülni. Mert csak az testesül tovább, akit étel alakban megesznek, és férfimagként újra megfogan.

7. Akik helyesen járnak el, remélhetik, hogy jó anyaölben fogannak, papi ölben, harcosi ölben, polgári ölben. De akiknek tettei bűzlenek, azok csak azt remélhetik, hogy bűzös anyaölben fogannak, kutyaölben, disznóölben, korcs asszony ölében.

8. A kicsinyke, örökkön újratermő élőlények egyik utat se járják. Ezekre mondják: Szüless és pusztulj! Ez a harmadik út.^[357]

Bukik a tolvaj és az iszákos,
papgyilkos, mesterét felszarvazó,
de az is, ki ezekkel szóba áll.

10. Aki viszont tudja eme öt áldozótüzet, annak nem árt a gonosz, még ha ilyenek közé kerül is. Ártatlan marad, tiszta a tiszta világban, ki tudja ezt, ki tudja ezt.

1. Prácsínasála Aupamanavja, Szatjajadnya Paulusi, Idradjumna Bhállavéja, Dzsana Sárkaráksja és Budila Ásvatarásvi gazdagok voltak mind, és az írások tudói. Összejártak és azt kutatták, hogy mi a Lélek, és ki a Brahman.

- Nos, Urak, itt van Uddálaka Áruni, ő most éppen Mindenember Lelkét ^[358] tanulja. Járuljunk hát elébe!

- E gazdag és írástudó férfiak kérdezgetni fognak engem, és lehet, hogy nem tudok majd mindenre válaszolni. Inkább máshoz küldöm őket.

- Urak, itt van Asvapati Kaikéja, aki a Mindenember Lelkét tanulja. Járuljunk inkább őelébe.

5. Mikor elébe járultak, az megtisztelte illőn mindőjüket. Mert olyan ember volt, aki minden reggel elmondhatta:

Országomban nincsen tolvaj, nincs uzsorás, ital rabja,
nincs hitetlen, nincs tudatlan, nincs tékozló, nincsen szajha.

- Urak, éppen most tartok áldozást. Annyi adományt kaptok tőlem ti is, mint az áldozópapok, ha itt maradtok az áldozáson.

- Amit tanul az ember, arról tud is beszélni. Te a Mindenember Lelkét tanulod, magyarázd hát el nekünk!

7. Másnap hajnalban elébe járultak, tűzifával a kezükben.^[359] Ő pedig a tanítvány-avatás rítusát mellőzve így beszélt nekik:

- Nos hát, te a tündökletes Mindenember Lelkének szentelődsz, nedűt préselsz ^[361] majd ezért nap mint nap családod körében.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a feje,^[362] és szétrepedt volna a fejed, ha nem jöttél volna hozzám.^[363]

- Nos hát, te a sokformás Mindenember Lelkének szentelődsz, sokféle formát látsz majd ezért családod körében, robogó öszvérfogatot, szolgálót, aranyékszert.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a szeme, és elveszett volna a szemed világa, ha nem jöttél volna hozzám.

- Nos hát, te a sokösvényes Mindenember Lelkének szentelődsz, sokféle adományok szállnak majd hozzád ezért, sokféle szekérsor gördül majd nyomodban.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a lélegzete, és elszorult volna a lélegzeted, ha nem jöttél volna hozzám.

- Nos hát, te a sokféle Mindenember Lelkének szentelődsz, sokféle ivadékod és vagyonod lesz ezért.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a teste, és széthullott volna a tested, ha nem jöttél volna hozzám.

- Nos hát, te a gazdagító Mindenember Lelkének szentelődsz, gyarapodsz, gazdag leszel majd ezért.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a hólyagja, és szétrepedt volna a hólyagod, ha nem jöttél volna hozzám.

- Nos hát, te az alapos Mindenember Lelkének szentelődsz, ezért fiaid, nyájaid már megalapozottak.

2. Ételt eszel majd és kedveset látsz, mert ételt eszik és kedveset lát, tanítványok lesznek majd családjában annak, ki tudja ezt, és a Mindenember Lelkének ekképpen szentelődik. De a Léleknek ez csak a lába, és elszáradt volna a lábad, ha nem jöttél volna hozzám.

- Úgy tudjátok ezt a Mindenember Lelkét, mint bennetek elkülönültet, és így majd ételt esztek. Aki önmagában az arasznyi Mindenember Lelkének szentelődik, az minden világban, minden lényben, minden testben ^[367] ételt eszik.

2. Ennek a Mindenember Lelkének tündökletes a feje, sokformás a szeme, sokösvényes a lélegzete, sokféle a törzse, a teste, Vaszu a hólyagja, a Föld a lába, az oltár a mellkasa, az áldozófű a haja, az otthoni tűz a szíve, az áldozati ételt főző tűz az esze, az áldozótűz a szája.

1. Ezért az étel legeleje alkalmas az áldozásra. E szavakkal áldozzon az ember az első áldozáskor:^[368]

2. Ha a belélegzés jóllakik, jóllakik a szem. Ha a szem jóllakik, jóllakik a Nap. Ha a Nap jóllakik, jóllakik az ég. Ha az ég jóllakik, jóllakik minden, mit az ég és a Nap ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.

2. Ha a szétlélegzés jóllakik, jóllakik a fül. Ha a fül jóllakik, jóllakik a Hold. Ha a Hold jóllakik, jóllakik a tér. Ha a tér jóllakik, jóllakik minden, mit tér és Hold ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.

2. Ha a kilélegzés jóllakik, jóllakik a szó. Ha a szó jóllakik, jóllakik a tűz. Ha a tűz jóllakik, jóllakik a Föld. Ha a Föld jóllakik, jóllakik minden, mit Föld és tűz ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.

2. Ha az összelélegzés jóllakik, jóllakik az ész. Ha az ész jóllakik, jóllakik Pardzsanja. Ha Pardzsanja jóllakik, jóllakik a villám Ha a villám jóllakik, jóllakik minden, mit a villám és Pardzsanja ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.

2. Ha a fellélegzés jóllakik, jóllakik a szél. Ha a szél jóllakik, jóllakik az űr. Ha az űr jóllakik, jóllakik minden, mit szél és űr ural. Ha ezek jóllaknak, jóllakik az ember nyájakban, fiakban, ételben, erőben, tanítványokban.

1. Ha valaki ennek tudása nélkül végzi a tűzáldozatot, olyan az, mintha a parazsat félrekotorva a hamuban akarna áldozni.

2. De ha valaki ennek tudásával végzi a tűzáldozatot, az minden világban, minden lényben, minden lélekben áldozott.

3. Ahogy a száraz fűcsomó elhamvad a tűzre vetve, ügy hamvadnak el annak bűnei, ki tudja ezt, és így végzi a tűzáldozatot.

4. Ezért még ha egy korcsnak adja is a tudó az áldozati étel maradékát, a Mindenember Lelkének áldozott akkor is. Erről szól a vers:

Mint éhes gyermekek körülveszik az ételadó anyát,
úgy veszik körül minden lények a tűz áldozatát, a tűz áldozatát,
a tűz áldozatát.

- Fehérfényes, kedvesem, menj el tanulni, mert a mi nemzetségünkben nem lehetnek tudatlan, csak születés általi papok!

2. Elment a fiú tizenkét évesen, és huszonnégy éves korára minden tudást megtanult. Visszatért akkor büszkén, nagyeszűnek és tanultnak gondolva magát.

- Svtakétu, kedvesem, visszatértél hát büszkén, magadat nagyeszűnek és tanultnak gondolva.

3. De kitanultad-e vajon azt a tanítást is, ami által a hallhatatlan hallható, a gondolhatatlan gondolható, a megismerhetetlen megismerhető?

4. - Úgy kedvesem, ahogyan egy agyaggöröngy által minden agyagtárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában agyag az csupán.

5. Úgy kedvesem, ahogyan egy rézpitykén keresztül minden réztárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában réz az csupán.

6. Úgy kedvesem, ahogyan egy vaspengén keresztül minden vastárgy megismerhető, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában vas az csupán.

7. - Biztosan nem tudták ezt tisztelt mestereim, hiszen ha tudják, miért is hallgatták volna el előlem? Mondd el hát, Uram!

1. Kedvesem, kezdetben a világ a Lét volt egyedül, a nem kettő, az egyetlenegy. Egyesek úgy tanítják, hogy a nemlét volt előbb, a nem kettő, az egyetlenegy, és a Lét ebből keletkezett.^[369]

2. De hogyan is lehetett volna így? Kedvesem, hogyan is lehetett volna nemlétből a Lét? Éppen hogy a Lét volt előbb, a nem kettő, az egyetlenegy.

3. Sokasodjak, szaporodjak! - ezt kívánta a Lét, és megalkotta a Hőt.^[370]

Sokasodjak, szaporodjak! - ezt kívánta a Hő, és megalkotta a Vizet.^[371] Ezért van az, hogy ha a láz vagy a Nap heve fűti az embert, izzadni kezd, víz lesz a hőből.

4. Sokasodjak, szaporodjak! - ezt kívánta a Víz, és megalkotta az Ételt.^[372] Ezért van az, hogy ha eső esik, bőséges étel terem, mert vízből lesz az ember étele.

1. A lények három magból erednek: tojásból születnek, élve születnek, magból születnek.

2. Az az istenség ^[373] ezt kívánta: Eme három istenségbe ^[374] az élő lélekkel én beleszállok, és szétáradok névben és alakban!^[375] Háromságossá teszem mindőjüket.

3. És az az istenség eme három istenségbe az élő lélekkel beleszállott, és szétáradt névben és alakban. Háromságossá tette mindőjüket.

4. Kedvesem, tudd meg hát tőlem, hogyan lett eme három istenség által háromságos minden:

1. A tűz vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe ^[376] az étel alakja.^[377] Ekképpen tűnik el a tűz tűzsége, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a tűz e három alakzat egyesülése csupán.

2. A Nap vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe ^[378] az étel alakja. Ekképpen tűnik el a Nap napsága, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a Nap e három alakzat egyesülése csupán.

3. A Hold vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe ^[379] az étel alakja. Ekképpen tűnik el a Hold holdsága, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a Hold e három alakzat egyesülése csupán.

4. A villám vörös színe a hő alakja, fehér színe a víz alakja, fekete színe az étel alakja. Ekképpen tűnik el a villám villámsága, mert a sokféle formák csak szavak, a megnevezéstől függenek, valójában a villám e három alakzat egyesülése csupán.

Nem merülhet fel semmi sem, mit ne hallottunk volna, ne gondoltunk volna, ne ismertünk volna meg. Mindent megtudtak e három által.

6. Mert tudták, hogy ami vörös, az a hő alakja, ami fehér, az a víz alakja, ami fekete, az az étel alakja.

7. És ami még ismeretlen volt, megismerték e három istenség kapcsolatában. Kedvesem, tudd meg hát tőlem, hogyan jut be ez a három istenség az emberbe, hogyan osztódik mindegyikük háromfelé:

1. A megevett étel három részre oszlik. Legdurvább részéből ürülék lesz, középső részéből hús, legfinomabb részéből ész.

2. A megivott víz három részre oszlik. Legdurvább részéből vizelet lesz, középső részéből vér, legfinomabb részéből lélegzet.

3. A megevett hő ^[380] három részre oszlik. Legdurvább részéből csont lesz, középső részéből velő, legfinomabb részéből beszéd.^[381]

4. Mert Ételből van az ész, vízből van a lélegzet és hőből van a szó, kedvesem.

5. Mert ételből van az ész, vízből van a lélegzet, hőből van a szó, kedvesem.

1. - Kedvesem, tizenhat részből áll az ember. Ne egyél tizenöt napon át, de vizet igyál kedved szerint. Ha iszol, nem távozik el tőled a vízből való lélegzet.^[382]

2. És a fiú nem evett tizenöt napon át. Majd visszatért apjához, és így szólt:

- Kedvesem, ahogy a lobogó nagy tűz egyetlen szentjánosbogárnyi zsarátnokba húzódik vissza, és többé nem lobog, úgy húzódott vissza egyetlen részbe tizenöt részed, és az már nem képes a Tudás szavát idézni. Menj, egyél, és mondom tovább!

4. A fiú evett, majd újra apja elébe járult, és mindenre tudott felelni, amit csak kérdezett. Apja azt mondta néki:

5. - Kedvesem, ahogy a szentjánosbogárnyi zsarátnokba visszabújt tüzet száraz fűvel fel lehet éleszteni, hogy lobogjon, és ég már azután,

6. úgy lobbant lángra a te egyetlen részbe visszahúzódott tizenöt részed is az étel által, ezért vagy képes a Tudás szavát idézni. Mert ételből van az ész, vízből a lélegzet és hőből van a szó, kedvesem. Így tanította, így tanította.

- Kedvesem, hadd tanítsalak az álom állapotára. Kedvesem, amikor azt mondják, hogy alszik az ember, akkor a lét egységébe tért.^[383] Magába szállt, és azért mondják, hogy alszik (szvapiti), merthogy magába szállt (szvam apíta).

2. Ahogy a fonállal megkötött madár verdes jobbra-balra, és támaszt máshol nem találva a reptetőfára visszaszáll, éppen így verdes az ész is jobbra-balra, és támaszt máshol nem találva a lélegzetre visszaszáll. Mert az ész reptetőfája a lélegzet, kedvesem.

3. Kedvesem, hadd tanítsalak az éhségre és a szomjúságra. Azért mondják, hogy éhes (asanájá) az ember, mert a víz kihajtja belőle a megevett ételt (asitam najate). Ahogy tehenek, lovak, emberek pásztoráról beszélnek, éppígy a víz az étel pásztora (asa nája). Úgy tudd a testet, mint ennek a sarját, akkor majd nem lesz gyökértelen.

4. És mi másban gyökerezne, mint az ételben? Az étel sarját pedig vidd vissza a vízre mint gyökérre, a víz sarját a hőre mint gyökérre, a hő sarját vidd vissza a Létre mint gyökérre. Minden lénynek a Lét a gyökere, a Lét az otthona, a Lét az alapja.

5. Továbbá pedig azért mondják, hogy szomjas (udanjá) az ember, mert a hő kihajtja belőle a megivott vizet (uda njá). Ahogy tehenek, lovak, emberek pásztoráról beszélnek, éppígy a hő a víz pásztora (uda nja) Úgy tudd a testet, mint ennek a sarját, akkor majd nem lesz gyökértelen.

6. És mi másban gyökerezne,^[384] mint a vízben? A víz sarját pedig vidd vissza a hőre mint gyökérre, a hő sarját vidd vissza a Létre mint gyökérre. Minden lénynek a Lét a gyökere, a Lét az otthona, a Lét az alapja. Azt pedig, kedvesem, már az előbb ^[385] elmagyaráztam, hogyan lesz az emberben e három istenség mindegyike háromságos.

Kedvesem, ha meghal az ember, a szó az észbe száll, az ész a lélegzetbe száll, a lélegzet a hőbe száll, a hő a legfőbb istenségbe ^[386] száll.

7. Ez a parányi ^[387] a mindenség lényege, ez a Valóság,^[388] ez a Lélek, ez vagy Te is, Svétakétu.

1. - Kedvesem, mikor a méhek mézet készítenek, sokféle virágról gyűjtik össze a nedveket.

2. Ahogy az összegyűjtött nedvek sem tudnak arról, hogy mely fáról kerültek oda, éppen úgy a lét-egységbe szállt lények sem tudnak arról, hogy a lét-egységbe szálltak.^[389]

3. És ami tigris volt, oroszlán, farkas, vadkan, féreg, madár, szúnyog vagy bögöly, ami volt, az lesz majd megint.

4. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.

1. - Kedvesem, futnak a folyók keleten keletnek, nyugaton nyugatnak, óceánból óceánba szaladnak, óceánná válnak mindannyian.^[390] És ahogy ők sem tudnak arról, hogy melyikük melyik folyó volt korábban, éppen így a lét-egységből visszatérő lények sem tudnak arról, hogy a lét-egységből tértek vissza.

2. És ami tigris volt, oroszlán, farkas, vadkan, féreg, madár, szúnyog vagy bögöly, ami volt, az lesz majd megint.

3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.

1. - Kedvesem, ha megmetszik ezt a nagy fát a gyökerénél, nedvet ereszt, mert él. Ha megmetszik a törzsén, nedvet ereszt, mert él. Ha megmetszik az ágán, nedvet ereszt, mert él. Íme, itt áll ő az élő lélekkel átitatva, pompásan, örömtől duzzadón.

2. Ha elhagyja az élet az egyik ágát, elszárad az. Ha elhagyja a másik ágát, elszárad az. Ha elhagyja a harmadik ágát, elszárad az. Ha elhagyja az egész fát, elszárad az egész. Jegyezd meg ezt, kedvesem.

3. Mert a test meghal, ha elhagyja az élet, az élet azonban nem hal meg soha. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.

3. Hidd el, kedvesem, ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.

- Nos hát, kedvesem, éppen így a Létet sem láthatod meg a testben, pedig benne van.

3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.^[391]

1. - Kedvesem, olyan ez, mint ha egy gandhára-bélit bekötött szemekkel a vadonba vezetnének, és ott eleresztenének. Bolyongana az keletre, nyugatra, délre, mert bekötött szemekkel vezették oda, és engedték szabadon.

2. De ha leveszi a szeméről valaki a kendőt, és azt mondja neki: Erre van Gandhára, erre indulj! - ha tanult és okos ember, akkor faluról falura kérdezősködve hazaér. Hát ilyen az az ember is, aki tanítóra lelt. Tudja jól: Addig tart csak ez, amíg a megváltást el nem érem, azután otthonomba térek!

3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.

1. - A haldoklót körülveszik rokonai és kérdezgetik: Felismersz még? Felismersz még? Amíg szava az észbe nem száll, esze a lélegzetbe nem száll, lélegzete a hőbe nem száll, hője a legfőbb istenségbe nem száll, addig felismeri őket.

2. Ám ha szava az észbe szállt, esze a lélegzetbe szállt, lélegzete a hőbe szállt, hője a legfőbb istenségbe szállt, úgy többé már nem ismeri fel őket.^[392]

3. Ez a parányi a mindenség lényege, ez a Valóság, ez a Lélek. Ez vagy Te is, Svétakétu.

1. - Kedvesem, megkötött kezekkel hurcolnak egy embert, és azt kiabálják: Rabló, gonosztevő, tüzesítsétek a fejszét!^[393] Ha ő tette, igaztalannak bizonyul. Igaztalanul szólva igaztalanba takaródzik, megfogja a tüzes fejszét, megég, kivégzik.

2. De ha nem ő tette, igaznak bizonyul. Igazat szólva az igazságba takaródzik, megfogja a tüzes fejszét, nem ég meg, szabadon eresztik.

3. Ami által ő meg nem égett, az a mindenség lényege, az a Valóság, az a Lélek, Az vagy Te is, Svétakétu.

1. - Taníts, Uram! - e szavakkal lépett a Nárada Szanatkumárához.^[394] Az pedig így válaszolt:

2. - Uram, tanultam a Himnuszok Tudását, a Varázsigék tudását, a Dalok Tudását, negyediknek a Tűzpapok Tudását, ötödik tudásként a regéket és a mítoszokat, továbbá nyelvtant, számtant, az ősrítusokat, sorstudományt, naptárt, bölcs vitát, kormányzást, az istenek, a Brahman és a szellemek tudományát, harctant, csillagászatot, kígyómágiát, a gandharvák művészetét. Hát ez az, uram, amit tanultam.

3. Így hát az írások tudója vagyok, de nem vagyok a Lélek tudója. Azt hallottam a hozzád hasonlóktól, hogy minden gondját legyőzi a Lélek tudója. Engem pedig, ó, Uram, gondok gyötörnek. Vezess át engem a gondon túli másik partra!

4. Név a Himnuszok Tudása, a Varázsigék Tudása, a Dalok Tudása, negyediknek a Tűzpapok Tudása, ötödik tudásként a regék és a mítoszok, továbbá a nyelvtan, a számtan, az ősrítusok, a sorstudomány, a naptár, a bölcs vita, a kormányzás, az istenek, a Brahman és a szellemek tudománya, a harctan, a csillagászat, a kígyómágia, a gandharvák művészete ^[396] - mindez a név. Szentelődj a névnek!

5. Aki Brahmanként szentelődik a névnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a név kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a Névnek.

1. - A beszéd bizony nagyobb a névnél. Mert a beszéd érteti meg a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, negyediknek a Tűzpapok Tudását, ötödik tudásként a regéket és a mítoszokat, továbbá a nyelvtant, a számtant, az ősrítusokat, a sorstudományt, a naptárt, a bölcs vitát, a kormányzást, az istenek, a Brahman és a szellemek tudományát, a harctant, a csillagászatot, a kígyómágiát és a gandharvák művészetét, valamint az Eget, a Földet, a szelet, az űrt, a vizet, a tüzet, az isteneket és az embereket, a nyájakat és a madarakat, a füveket és a fákat, a vadakat egészen a féregig, a szúnyogig, a hangyáig, a jogosat és a jogtalant, az igazat és az igaztalant, a jót és a rosszat, a kelletlent és a szíveset. Ha nem lenne a beszéd, nem lenne érthető a jogos és a jogtalan, az igaz és az igaztalan, a jó és a rossz, a kelletlen és a szíves. Mivel mindezt a szó érteti meg. Szentelődj a beszédnek!^[397]

2. Aki Brahmanként szentelődik a beszédnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a beszéd kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a beszédnek.

1. - Az ész ^[398] bizony nagyobb a beszédnél. Ahogy két makkot, két magot vagy két bogyót egyetlen marok összefog, úgy fogja össze az ész a nevet és a beszédet. Ha az ember arra fordítja az eszét, hogy a szent igéket és dalokat tanulja, hát akkor meg is tanulja őket. Ha arra, hogy tetteket tegyen, hát akkor meg is teszi. Ha arra, hogy nyájakra, fiakra vágyjon, hát akkor vágyik is rájuk. Ha arra, hogy a földi és az égi világra vágyjon, hát akkor vágyik is rájuk. Mert az ész a Lélek, az ész a világ, az ész a Brahman. Szentelődj az észnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az észnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az ész kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az észnek.

1. - Az akarat ^[399] bizony nagyobb az észnél. Mert amit akar az ember, arra fordítja eszét, azután arra mondja a szót, azt nevezi meg. A név tartalmaz minden igét, az igék tartalmazzák a tetteket.

2. Mindezek az akaratban egyek, az akarat a lelkük, az akarat az alapjuk. Akarattal lett az Ég és a Föld, akarattal lett az űr és a szél, akarattal lett a víz és a tűz, ezek akaratából lesz az eső, az eső akaratából lesz az étel, az étel akaratából lesznek az életerők, az életerők akaratából lesznek az igék, az igék akaratából lesznek a tettek, a tettek akaratából lesz a világ, a világ akaratából lesznek mindenek. Ez az akarat, szentelődj az akaratnak.

3. Aki Brahmanként szentelődik az Akaratnak, az elnyeri az akarattal teremtett világokat, a szilárdan állókat szilárdan, az alaposakat alaposan, a nem rendülőket nem rendülőn. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az akarat kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az akaratnak.

1. - Az eszme ^[400] bizony nagyobb az akaratnál. Mert előbb az eszmét ragadja meg az ember, és csak azután az akaratot. Azután irányul az ésszel, azután beszél, azután mondja a nevet. A név tartalmaz minden igét, az igék tartalmazzák a tetteket.

2. Mindezek az eszmében egyek, az eszme a lelkük, az eszme az alapjuk. Ezért ha sokat is tud valaki, de eszméi nincsenek, azt mondják: Bármit is tudjon, jelentéktelen. Mert ha valóban bölcs lenne, nem lenne híján az eszmének. Ha viszont valaki keveset is tud, de eszméi vannak, hát rá figyelnek majd az emberek. Mert mindezek az eszmében egyek, az eszme a lelkük, az eszme az alapjuk. Szentelődj az eszmének!

3. Aki Brahmanként szentelődik az eszmének, az elnyeri az eszmével teremtett világokat, a szilárdan állókat szilárdan, az alaposakat alaposan, a nem rendülőket nem rendülőn. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az eszme kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az eszmének.

1. - Az elmélyedés bizony nagyobb az eszménél. Elmélyedésben van az Ég, elmélyedésben van a Levegőég, elmélyedésben van a Föld, elmélyedésben vannak a vizek, elmélyedésben vannak a hegyek, elmélyedésben vannak az istenek és az emberek. Akik az emberek közül az elmélyedés adományából részesülnek, azok roppant nagyságra jutnak, a többiek pedig kicsikék, civódók, káromkodók és pletykálkodók. Az elmélyedés adományából csak a megfontoltak részesülnek. Szentelődj az elmélyedésnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az elmélyedésnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az Elmélyedés kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az elmélyedésnek.

1. - A megismerés ^[401] bizony nagyobb az elmélyedésnél. Mert megismeréssel érti meg az ember a Himnuszok Tudását, a Varázsigék Tudását, a Dalok Tudását, negyediknek a Tűzpapok Tudását, ötödik tudásként a regéket és a mítoszokat, továbbá a nyelvtant, a számtant, az ősrítusokat, a sorstudományt, a naptárt, a bölcs vitát, a kormányzást, az istenek, a Brahman és a szellemek tudományát, a harctant, a csillagászatot, a kígyómágiát, a tündéri művészeteket, valamint az Eget, a Földet, a szelet, az űrt, a vizet, a tüzet, az isteneket és az embereket, a nyájakat és a madarakat, a füveket és a fákat, a vadakat egészen a féregig, a szúnyogig, a hangyáig, a jogosat és a jogtalant, az igazat és az igaztalant, a jót és a rosszat, a kelletlent és a szíveset, ezenkívül az ételt és italt, a földi és az égi világot - mindezt az ember a megismeréssel érti meg. Szentelődj a megismerésnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a megismerésnek, az elnyeri a megismerésben, megértésben gazdag világokat. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a megismerés kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a megismerésnek.

1. - Az erő ^[402] bizony nagyobb a megismerésnél. Mert száz megismerő is megremeg egyetlen erőstől. Mert aki erős, az feláll. Aki feláll, az elindul. Aki elindul, az odaér. Aki odaér, az látni fog, az hallani fog, az gondolni fog, az eszmélni fog, az tenni fog, az érteni fog. Erőn alapul a Föld, erőn alapul a Levegőég, erőn alapul az Ég, erőn alapulnak a hegyek, erőn alapulnak az istenek és az emberek, erőn alapulnak a nyájak és a madarak, a füvek és a fák, a vadak a féregig, a szúnyogig, a hangyáig, erőn alapul a világ. Szentelődj az erőnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az erőnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az erő kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az Erőnek.

1. - Az étel ^[403] bizony nagyobb az erőnél. Mert aki tíz éjjelen és nappalon át nem eszik, az ugyan életben marad, de nem lesz látó, nem lesz halló, gondoló, eszmélő, tevő és értő. De ha ételt vesz magához, hát újra látni fog, hallani fog, gondolni fog, eszmélni fog, tenni fog és érteni fog. Szentelődj az ételnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az ételnek, az elnyeri az ételben, italban bőséges világokat, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az étel kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az ételnek.

1. - A víz bizony nagyobb az ételnél. Mert ha nem esik elég eső, szétfoszlanak az életerők, és azt gondolja az ember: Nem lesz elég az étel. De ha elég eső esik, ujjonganak akkor az életerők, és azt gondolja az ember: Elég lesz az étel. Kocsonyás vízből van a Föld, a Levegőég, az Ég, a hegyek, az istenek és az emberek, a nyájak és a madarak, a füvek és a fák, a vadak a férgekig, a szúnyogig, a hangyáig - kocsonyás vízből vannak mindezek. Szentelődj a víznek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a víznek, az minden vágyát eléri, az jóllakik, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a víz kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a víznek.

1. A hő ^[404] bizony nagyobb a víznél. Mert a szelet visszatartva ez hevíti fel az űrt. Ezért mondják: Nyomasztó a hőség, izzó a hőség, eső lesz biztosan. Először a hő jelenik meg, azután ereszti el a vizet. Ekkor csapkodnak a villámok felfelé és szerteszét, ekkor dörög az ég. Ezért mondják: Villámlik, dörög az ég, eső lesz biztosan. Először a hő jelenik meg tehát, azután ereszti el a vizet. Szentelődj a hőnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a hőnek, az heves lesz, az elnyeri a heves és ragyogó, homályt oszlató világokat. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a hő kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a hőnek.

1. - Az űr ^[405] bizony nagyobb a hőnél. Mert az űrben van mind a kettő, a Nap és a Hold, ott van a villám, a csillagok és a tűz.^[406] Az űr által kiált, hall és válaszol az ember. Az űrben élvez vagy nem élvez, az űrbe születik, az űrnek születik. Szentelődj az Űrnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az űrnek, az elnyeri az üres, fényteres, határtalan, messzejárható világokat. Kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az űr kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az űrnek.

1. - Az emlékezés ^[407] bizony nagyobb az űrnél, Mert ha sokan összegyűlnek is, de emlékezésük nincsen, hát nem fognak semmit sem hallani, gondolni vagy megérteni. Ha viszont van emlékezésük, akkor hallani fognak, gondolni fognak, érteni fognak. Mert az emlékezés által ismeri fel az ember még saját nyájait, fiait is. Szentelődj az emlékezésnek!

2. Aki Brahmanként szentelődik az emlékezésnek, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre az emlékezés kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik az emlékezésnek.

1. - A remény ^[408] bizony nagyobb az emlékezésnél. Mert remény lobbantja fel az emlékezést, az így tanulja meg az igéket, így végez szent tetteket, így vágyik nyájakra, fiakra, földi és égi világra. Szentelődj a reménynek!

2. Aki Brahmanként szentelődik a reménynek, annak a remény minden vágyát teljesíti, az nem hiába imádkozik, az kedve szerint minden vidéket bejár, amerre a remény kiterjed, merthogy Brahmanként szentelődik a reménynek.

1. - A lélegzet ^[409] bizony nagyobb a reménynél. Mert ahogy a kerékagy a küllőket összefogja, úgy fog össze mindent a lélegzet. A lélegzet viszi el az életet, a lélegzet éltet, adja az életet. A lélegzet az apa, a lélegzet az anya, a fivér, a nővér, a tanító, a pap.

2. Ha valaki apára, anyára, fivérre, nővérre, tanítóra vagy papra akár csak rákiabál, azt mondják: Fúj, apagyilkos, anyagyilkos, testvérgyilkos, tanítógyilkos, papgyilkos vagy, szégyelld magad!

3. Ha viszont a lélegzet elszállta után ezeket akár máglyán égeti is el, és csontjaikat bottal tördösi, hogy jobban égjenek, hát akkor sem mondják rá, hogy apagyilkos, anyagyilkos, testvérgyilkos, tanítógyilkos, papgyilkos.

4. Mert mindezek ^[410] a lélegzet. Aki így látja, így gondolja és így érti meg a dolgot, az a győztes a papi vitában. És ha így szólnak hozzá: Te vagy a győztes! - hát ismerje el, ne tagadja!

1. - Aki megismer, az mond igazságot, és nem mond igazságot, aki nem ismer meg. Csak a megismerő mond igazságot. A megismerést kell megismerni!

1. - Az ismer meg, aki gondolkodik, és nem ismer meg, aki nem gondolkodik. Csak a gondolkodó ismer meg egyedül. A gondolkodást ^[411] kell megismerni!

1. - Az gondolkodik, aki hisz, és nem gondolkodik, aki hitetlen. Csak a hívő gondolkodik. A hitet kell megismerni!

1. - Az hisz, aki termékeny talajra ^[412] lel, és nem hisz az, aki nem lel termékeny talajra. Csak a termékeny talajra lelt hisz egyedül. A termékeny talajt kell megismerni!

1. - Az lel termékeny talajra, aki teremt, és nem lel termékeny talajra a nem teremtő. Csak a teremtő lel termékeny talajra. A teremtést ^[413] kell megismerni!

1. - Az teremt, aki örömét leli benne, és nem teremt, ki nem leli örömét. Csak az örömét lelő teremt egyedül. Az örömöt ^[414] kell megismerni!

1. - A hatalmasságban van öröm, és nincs öröm a kicsinyben. Csak a hatalmasságban van öröm. A hatalmasságot ^[415] kell megismerni!

1. - Aki nem a mást látja, nem a mást hallja, nem a mást érti, ott van a hatalmasság.^[416] Aki a mást hallja, a mást látja, a mást érti, ott van a kicsiny. A hatalmasság örök, a kicsiny mulandó.

2. Mert ebben a világban a hatalmasságot nyájakban, lovakban, elefántokban, aranyban, szolgákban, asszonyokban, földekben, rétekben keresik. De én azt mondom, nem így van, nem így van. Mert ebben a világban minden valami máson alapul.

1. De a hatalmasság fent van és lent van, keletre innen, nyugatra innen, északra, délre innen, hatalmasság az egész világ.^[417]

Azt követi az énképzet,^[418] amikor azt feleli: Fent vagyok és lent vagyok, keletre innen és nyugatra innen, északra, délre innen, én vagyok az egész világ.

2. Azt követi a Lélek, ami fent van és lent van, keletre innen, nyugatra innen, északra, délre innen, a Lélek az egész világ. Aki így lát, így ért és így gondolkozik, a Lélekkel játszva, a Lélekkel szerelmeskedve, a Lélekben élvezetet lelve, az magát uralja, és kedve szerint jár-kél minden világban. De aki nem így lát, azt más uralja, eltűnnek annak világai, és nem jár-kél kedve szerint minden világban.

1. Aki látja, gondolja és megérti ezt, annak a Lélekből lesz a lélegzet, a Lélekből lesz a remény, a Lélekből lesz az emlékezés, a Lélekből lesz az űr, a Lélekből lesz a hő, a Lélekből lesz a víz, a Lélekből lesz az elmúlás és a teremtés, a Lélekből lesz az étel, a Lélekből lesz az erő, a Lélekből lesz a megismerés, a Lélekből lesz az elmélyedés, a Lélekből lesz az eszme, a Lélekből lesz az akarat, a Lélekből lesz az ész, a Lélekből lesz a beszéd, a Lélekből lesz a név, a Lélekből lesznek az igék és a tettek, a Lélekből lesz az egész világ.

Nem lát a Látó sem halált, sem kórt, és nem lát szenvedést,
a mindenséget látja ő, azt hatja át ő minden irányban.
Egységes ő, Háromságos, Ötös, Hetes és Kilences.
Azt is tanítják, benne az ember Tizenegy részre lel,
meg hogy Száztizenegyre oszlik - igen, ő a Húszezer!

Ki tisztán étkezik, az tiszta marad, és a tiszta tanítást hűen megőrzi. Ha a tanítást hűen megőrzi emlékezetében, úgy megszabadul minden köteléktől.

Miután a Náradát elhagyta a tisztátalanság, Szanatkumára megmutatta néki a sötétség túlpartját.^[419] Ezért nevezik Szkandának, ezért nevezik Szkandának.^[420]

- A Brahman eme városában van egy kicsiny ház,^[421] abban egy kicsiny lótuszvirág,^[422] abban egy kicsi űr. Ami ebben van, azt kell kutatni, azt kell felismerni.

- A Brahman eme városában van egy kicsiny ház, abban egy kicsiny lótuszvirág, abban egy kicsi űr. De mi az, mi ebben van, mit kell kutatni, mit kell megismerni?

- A szív eme ürege akkora, mint a világűr.^[423] Magába foglalja az Eget és a Földet, a tüzet és a szelet, a Napot és a Holdat, a villámot és a csillagokat, és mindent, ami a Földön az emberé, vagy nem az övé.

- Ha a Brahman eme városa mindent magába foglal, minden lényeket és minden vágyakat, mi marad meg akkor ebből, ha a test megvénül, elenyészik?

- Nem vénül ez együtt az emberrel. Ha az embert meg is ölik, őt meg nem ölik. Ez a Brahman igazi városa, ami magába zár minden vágyakat. Ez a bűntelen, nem vénülő, halhatatlan, szenvedéstől, éhségtől, szomjúságtól mentes Lélek, - igaz a vágya, igaz az akarása.

Az emberek a Földön földi célokért élnek, királyi hatalomért, földbirtokért, és úgy hajszolják a vágyakat, mintha parancsra tennék. Ahogy itt a Földön elmúlik a munka gyümölcse, hát ugyanúgy eltűnik egyszer a jótettek jutalma is az égi világban.

6. Ezért aki úgy távozik ebből a világból, hogy nem ismerte meg a Lelket és az igazi vágyakat, az egyetlen világban sem lesz szabad. De aki úgy távozik ebből a világból, hogy megismerte a Lelket és az igazi vágyakat, az szabad lesz minden világban.

1. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az atyák világát, megjelennek akkor az atyák, kívánsága szerint, megnyílik előtte az atyák világa és örvendezik.

2. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az anyák világát, megjelennek akkor az anyák, kívánsága szerint, megnyílik előtte az anyák világa és örvendezik.

3. Ha ezzel a vággyal akarja az ember a fivérek világát, megjelennek akkor a fivérek, kívánsága szerint, megnyílik előtte a fivérek világa és örvendezik.

4. Ha ezzel a vággyal akarja az ember a nővérek világát, megjelennek akkor a nővérek, kívánsága szerint, megnyílik előtte a nővérek világa és örvendezik.

5. Ha ezzel a vággyal akarja az ember a barátok világát, megjelennek akkor a barátok, kívánsága szerint, megnyílik előtte a barátok világa és örvendezik.

6. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az illatok és koszorúk világát, megjelennek akkor az illatok és koszorúk, kívánsága szerint, megnyílik előtte az illatok és koszorúk világa és örvendezik.

7. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az étel és ital világát, megjelenik akkor az étel és ital, kívánsága szerint, megnyílik előtte az étel és ital világa és örvendezik.

8. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az ének és zeneszó világát, megjelenik akkor az ének és zeneszó, kívánsága szerint, megnyílik előtte az ének és zeneszó világa és örvendezik.

9. Ha ezzel a vággyal akarja az ember az asszonyok világát, megjelennek akkor az asszonyok, kívánsága szerint, megnyílik előtte az asszonyok világa és örvendezik.

10. Bármilyen célra vágyjon, bármit akarjon, megjelenik néki, megnyílik előtte és örvendezik.

1. Valótlanság fedi el az igaz vágyakat. Igazából itt vannak, de rájuk borul a valótlan. Ezért van az, hogy ha valaki eltávozik az élők sorából, nem látják többé az emberek.

2. De itt a szívben minden földi lényt és minden eltávozottat, minden vágyottat és el nem értet meg lehet találni, mert itt vannak az igaz vágyak, miket a valótlanság elborít. Olyan ez, mint az elásott aranykincs, ami fölött nap mint nap elmegy az ember, mert nem tudja helyét. Éppen így nem találják meg a lények a Brahman világát sem, bár nap mint nap benne járnak,^[424] mert a valótlanság elzárja előlük.

3. Ez a Lélek bizony a szívben van. A szívben (hridi), van ez (ajam), ezért nevezik szívnek (hridajam) a szívet. Aki tudja ezt, az nap mint nap az égi világba száll.

4. Az az elnyugvás, mikor kiszáll a testből, és igazi alakját felvéve a legfőbb fénybe száll, ez a Lélek, a rendíthetetlen, örök Brahman - így tanította a mester. És eme Brahmannak igazság (szatjam) a neve.

5. E szó három szótagból áll: szat-ti-jam.^[425] A szat az öröklét, a ti a mulandóság, a jam pedig átfogja mind a kettőt. Mert átfogja (jam) mind a kettőt, ezért jam a neve.

1. A Lélek a gát, ami szétválasztja a világokat, hogy össze ne folyjanak.^[426] Ezt a gátat nem töri át az éjjel és a nappal, az öregség, szenvedés és halál, a jó és rossz tettek. Minden bűnök visszaverődnek róla, mert bűntelen a Brahman világa.

2. S bizony, ha egy vak átkel ezen a gáton, látó lesz megint, a csonka egész lesz, a beteg felépül. És ha az éjszaka átkel ezen a gáton, nappal lesz belőle, mert fényességes a Brahman világa örökkön örökké.

3. Ezért aki a Brahman világát tanítványként megtalálja, annak megnyílik a Brahman világa, az szabadon él minden világban.

1. A tanítványság az áldozat (jadnya), mert tanítványság révén értő mesterre (jo dzsnyáta) lel az ember. És a tanítványság az áldozott (ista), mert a tanítványság révén talál a Lélekre az, ki erre vágyik (istvá).

2. A tanítványság a Nedű ünnepe (szattrájana), mert tanítványság révén lel az ember igaz menedékre (szat trána). A tanítványság a hallgatás (mauna), mert tanítványság révén talál az ember a Lélekre, és gondolkodik (manute) felőle.

3. A tanítványság a böjtölés (anásakájana), mert tanítványság révén lel az ember nem romló (na nasjati) eleségre. És a tanítványság a remeteség (aranjánaja), mert az Ára és Nja a Brahman világának két tava, ahonnan a lelkesítő (airammadíja) vizek fakadnak, ahol a szómától csepegő fa, az Aparádzsita, s az arany Prabhuvimita paloták állnak.^[427]

4. Ezért aki a Brahman világában az Ára és Nja tavát tanítványként megtalálja, megnyílik annak a Brahman világa, és szabadon él minden világban.

1. Barna, fehér, kék, sárga és piros finomsággal vannak tele a szív erei. És a Nap is barna, fehér, kék, sárga és piros színű.

2. Ahogy a hosszú országút két falut köt össze, ezt azzal, azt meg ezzel, úgy kötnek össze két világot a napsugarak, ezt azzal, azt meg ezzel. Kiröppennek onnan a Napból, és ide az erekbe bújnak, kiröppennek innen az erekből, és oda a Napba jutnak.

3. Ezért ha valaki elalszik és teljes elnyugvásba ér úgy, hogy már álomképeket sem lát, akkor ezekbe az erekbe búvik, és nem éri el őt a gonosz, mert a tündöklő hővel egyesül.

4. Ha pedig valaki elgyengül, akkor körbe ülik, és így kérdezgetik: Felismersz még, felismersz még? És amíg el nem hagyja a testet, addig megismeri őket.

5. De ha elhagyja a testet, felrepül akkor a napsugarakon,^[429] és gondolatsebesen felszáll az OM-hanggal a Napba. A Nap az égi világ kapuja a tudónak kitárul, a tudatlannak bezárul.

A szívnek van száz és egy vezetéke,
a fej tetejére csak egyetlen vezet.^[430]
Ezen át jutsz el majd az öröklétbe,
és szerteszét futnak mind a többiek,^[431]
mind a többiek.

1. - A Lélek bűntelen, nem szenved, nem vénül, nem hal meg sosem, nem éhezik, nem szomjazik, igaz a vágya, igaz az akarása, őt kell keresni, őt kell megismerni. Minden vágya és minden világa teljesül annak, ki megtalálta és megismerte ezt a Lelket - Pradzsápati mondta ezt.

- Na jó, hát keressük meg ezt a Lelket, hiszen ki megtalálja, teljesül annak minden vágya és minden világa!

Útra kelt akkor Indra az istenek közül és a Virócsana az ördögök közül. Tűzifával a kezükben Pradzsápati elé járultak külön-külön.

3. Tanítványként éltek nála harminckét éven át. Azt kérdezte akkor Pradzsápati:

- A Lélek bűntelen, nem szenved, nem vénül, nem hal meg sosem, nem éhezik, nem szomjazik, igaz a vágya, igaz az akarása, őt kell keresni, őt kell megismerni. Minden vágya és minden világa teljesül annak, ki megtalálta és megismerte ezt a Lelket. Uram, magyarázd meg ezt a mondásodat, mert erre vágyunk, ezért élünk nálad mint tanítványaid.

- Nézzétek meg magatokat egy tál vízben, és mondjátok meg utána, hogy mi az, amit a Lélekből meg nem láttatok!

2. - No, akkor ékesítsétek magatokat szépen, öltözzetek díszes ruhába, kenekedjetek, és úgy nézzetek újra a víztükörbe!

3. - Uram, akiket ott látunk, egészen olyanok, mint mi magunk, felékesítve szépen, felöltözve díszes ruhába, kikenekedve.

- Úgy mennek el innen, hogy nem lelték és értették meg a Lelket. Legyen akár isten, akár ördög, alul marad, ha ezt a tanítást követi.

Virócsana elégedetten tért vissza az ördögökhöz, és így hirdette a tant:

- A testnek kell örülni, a testnek kell hódolni, mert aki a testnek örül, a testnek hódol itt a Földön, az eléri a földi és az égi világot!

5. Ezért van az, hogy aki nem adakozik, nem hisz, nem áldoz, azt mondják arra mind a mai napig: Micsoda ördögfattya! Mert ez az ördögök tanítása. És aki meghal, annak holttestét útravalóval látják el, felöltöztetik, felékesítik, mert azt hiszik, hogy ezáltal el fogja érni az égi világot.

1. Indra viszont gondolkodóba esett, még mielőtt visszatért volna az istenekhez:

- Igaz ugyan, hogy ha szépen ékes, drága ruhába öltözött és kikenekedett volt ez a test, akkor olyan volt az a Lélek is a víztükörben. Igen ám, de ha ez itt vak, hát vak az is, ha ez béna, hát béna az is, ha ez nyomorék, hát nyomorék az is, ha ez meghal, hát meghal az is. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

2. Így hát visszatért újra, tűzifával a kezében. Pradzsápati pedig azt kérdezte tőle: - Magasztos, elégedetten távoztál innen Virócsanával együtt. Mire vágysz még, hogy újra visszatértél?

- Uram, igaz ugyan, hogyha szépen ékes, drága ruhába öltözött és kikenekedett volt ez a test, akkor olyan volt az a Lélek is a víztükörben. Igen ám, de ha ez itt vak, hát vak az is, ha ez béna, hát béna az is, ha ez nyomorék, hát nyomorék az is, ha ez meghal, hát meghal az is. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

- Bizony, Magasztos, így van ez. De tovább akarlak tanítani a dologról, maradj hát nálam tanítványként még harminckét évig!

- Ami az álomban vándorol boldogan,^[433] az a Lélek, az a rendíthetetlen, örök Brahman.

Indra erre elégedetten eltávozott. De gondolkodóba esett, még mielőtt visszatért volna az istenekhez:

- Igaz ugyan, hogy ha a test vak is, béna is, nyomorék is, nem vak, nem béna, nem nyomorék a Lélek.

2. Nem hal ugyan meg, ha a testet megölik, nem bénul meg, ha a test megbénul, de mégis úgy éli meg, mintha megölnék, mintha fenyegetnék, mintha szenvedne, mintha keseregne. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

3. Így hát visszatért újra, tűzifával a kezében. Pradzsápati pedig azt kérdezte tőle:

- Magasztos, elégedetten távoztál innen. Mire vágysz még, hogy újra visszatértél?

- Uram, igaz ugyan, hogy ha a test vak is, béna is, nyomorék is, nem vak, nem béna, nem nyomorék a Lélek.

4. Nem hal ugyan meg, ha a testet megölik, nem bénul meg, ha a test megbénul, de mégis úgy éli meg, mintha megölnék, mintha fenyegetnék, mintha szenvedne, mintha keseregne. Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

- Bizony, Magasztos, így van ez. De tovább akarlak tanítani a dologról, maradj hát nálam tanítványként még harminckét évig!

- Ha valaki elalszik és teljes elnyugvásba ér úgy, hogy már álomképeket se lát, az a Lélek, az a rendíthetetlen, örök Brahman.

Indra erre elégedetten eltávozott. De gondolkodóba esett, még mielőtt visszatért volna az istenekhez:

- De hiszen ebben az állapotban ^[434] nem tud az ember sem másokról, sem saját magáról! Még azt sem tudja, hogy ő maga létezik! A semmibe lép be ekkor! Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!^[435]

2. Így hát visszatért újra, tűzifával a kezében. Pradzsápati pedig azt kérdezte tőle: - Magasztos, elégedetten távoztál innen. Mire vágysz még, hogy újra visszatértél?

- Uram, de hát abban az állapotban nem tud az ember sem másokról, sem saját magáról! Még azt sem tudja, hogy ő maga létezik! A semmibe lép be akkor! Ebben pedig nem látok semmi bíztatót!

- Bizony, Magasztos, így van ez. De tovább akarlak tanítani arról, hogy mégsincs az máshol, mint abban az állapotban. Maradj hát nálam tanítványként még öt évig!

És ő nála maradt tanítványként még öt éven át. Ez már százegy év volt összesen. Ezért mondják, hogy százegy évig tanult Pradzsápatinál Indra.^[436]

- Magasztos, bizony mulandó a test, halálnak rabja. De ez a testetlen, halhatatlan Lélek lakóhelye. A testetöltött élvezet és fájdalom rabja, mert a testetöltött kiszolgáltatott a fájdalomnak és az élvezetnek. A Testetlen az, mit nem érint a fájdalom és az élvezet.

2. A szél, a felhő, a mennydörgés és a villám testetlenek. Felszállnak ők a világból a legfőbb fénybe, így öltik fel igazi alakjukat.

3. Hasonló módon száll ki a testből a Lélek az elnyugvásban.^[437] A legfelső fénybe száll, így ölti fel igazi alakját. Itt kószál a legfőbb Lélek, asszonyokkal, kocsikkal, barátokkal mulat, játszik, örvendezik és nem törődik a testtel. Mint ökör, a lélegzet húzza a testet.

4. Mikor a szem a mindenségre nyílik, az Ember van akkor a szemben, a szem csak a látásra eszköze. Ha szagolni akar az ember, a Lélek van akkor az orrban, az orr csak a szaglásra eszköze. Ha szólni akar az ember, a Lélek van akkor a hangban, a hang csak a szólásra eszköze. Ha hallani akar az ember, a Lélek van akkor a fülben, a fül csak a hallásra eszköze.

5. Ha észlelni akar az ember, a Lélek van akkor az észben, az ész csak az Isten szeme, és ő az ésszel, az Isten szemével látja az örömöket, és élvezi őket.

6. Lélekként szentelődnek neki a Brahman világában az istenek, teljesül ezért minden vágyuk és világuk. Teljesül annak minden vágya és világa, ki ezt a Lelket megtalálja és ismeri.

1. A sötétből a színesbe megyek, a színesből a sötétbe megyek. Ahogy a paripa megrázza sörényét, lerázom a gonoszt ^[438] és megszabadulok, mint a Hold Ráhu ^[439] haragjától. Levetem a testet, és felkészült lélekkel a Brahman nem-teremtett világába szállok, oda szállok.

1. Az űr által terjed szét a név és alak. Amiben ez a kettő van, az a Lélek, az örök Brahman. A Teremtő házába, a Teremtő csarnokába lépek én. Vagyok a papok ékessége, vagyok a harcosok ékessége, vagyok a városi nép ékessége. Hűen követtem, ékes így lettem én. Add, hogy én, az ékességek ékessége, ne őszüljek meg fogatlanul, ne legyek nyálas, fogatlan agg!

1. Ezt a tanítást a Brahman Pradzsápatinak mondta el, Pradzsápati Manunak, Manu a teremtményeknek adta tovább. Aki a tanító házában él, néki szolgál, és maradék idejében a tudást tanulja, majd hazatér családja körébe, és ott is tisztán gyakorolja tovább a tudást, jámbor fiakat nevel, érzékeit a Lélekben elcsendesíti, az áldozaton kívül semmilyen lényt meg nem sebez. Ha egész élete során így cselekszik, akkor a Brahman világába jut, és nem tér vissza többé, nem tér vissza többé.

A mű címének egy legenda a magyarázata. Régen egy nagy bölcsnek Itará nevű asszonyától fia született, de a fiút elhanyagolta, többi asszonyától született gyermekeit szerette jobban. Itará rendkívüli erényeit bizonyítja, hogy közbenjárására végül maga a Föld istene figyelmeztette a bölcset hibájára. Itarától utóbb papi klán származott, amely a Rigvéda hagyományát követte. Nekik tulajdonították a Rigvédához tartozó Aitaréja-bráhmanát és -áranyakát. Az upanisad ez utóbbinak harmadik fejezetét képezi.

A mű a korai upanisad-irodalom alkotása, ezt nyelvezete, prózai stílusa és témái is mutatják. Az első fejezet teremtésmítosz, a világnak és az embernek a Lélekből való teremtését beszéli el. A második fejezet kiegészíti ezt a gondolatot, és megmutatja, miként ölt testet a Lélek a világban a született emberen keresztül. A harmadik fejezet a Lélek fogalmát annak legmagasabb megnyilvánulási területével, a megismeréssel azonosítja.

1. Kezdetben a világ a Lélek volt egyedül,^[440] rajta kívül nem pislantott semmi sem. Támadt egy gondolata:

2. Akkor megteremtette világokként az Áradatot,^[441] a Fénytereket,^[442] a Halottat ^[443] és a Vizeket.^[444] Az Áradat túl van az Égen, az Ég a talaja. A Fényterek a Levegőég. A Halott a Föld, ez alatt vannak a Vizek.

Akkor az Ember szája felnyílt, mint a tojás, szájából kiszállt a szó, a szóból kiszállt a tűz.

Felnyílt az orr, az orrból kiszállt a szaglás, a szaglásból kiszállt a szél.

Felnyíltak a szemek, a szemekből kiszállt a látás, a látásból kiszállt a Nap.

Felnyíltak a fülek, a fülekből kiszállt a hallás, a hallásból kiszállt a tér.

Felnyílt a bőr, a bőrből kinőtt a szőr, a szőrből kinőttek a növények és a fák.

Felnyílt a köldök, a köldökből kiszállt a kilélekzés, a kilélekzésből kiszállt a halál.

Felnyílt a hímtag, a hímtagból kifröccsent a mag, a magból kifröccsent a víz.

1. A teremtett istenségek ^[447] az Óceánba vetették magukat, a lélek azonban az Óceánra szabadította az éhséget és a szomjúságot. Kérlelni kezdték akkor:

4. Így történt tehát, hogy a tűz szóként a szájába költözött, a szél szaglásként az orrába költözött, a Nap látásként a szemébe költözött, a tér hallásként a fülébe költözött, a füvek és a fák szőrként a bőrébe költöztek, a Hold észként a szívébe költözött, a kilélekzés halálként a köldökébe költözött, a víz férfimagként a hímtagjába költözött.^[449]

Ezért van az, hogy amikor áldozati ételt helyeznek az istenek elé, az éhség és a szomjúság szintén részesül abból.

2. Melengette a vizeket, és a meleg vizekből egy alakzat született. E teremtett alakzat lett az étel.

3. E megteremtett alakzat megpróbált elszökni előle. Meg akarta ragadni a szóval, de szóval nem tudta megragadni. Ha szóval meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az ételről való beszéddel jól lehetne lakni.

4. Meg akarta ragadni a szaglással, de szaglással nem tudta megragadni. Ha szaglással meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel szagával jól lehetne lakni.

5. Meg akarta ragadni a szemmel, de szemmel nem tudta megragadni. Ha szemmel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel látásával jól lehetne lakni.

6. Meg akarta ragadni a füllel, de füllel nem tudta megragadni. Ha füllel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel hallásával jól lehetne lakni.

7. Meg akarta ragadni a bőrrel, de bőrrel nem tudta megragadni. Ha bőrrel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel megérintésével jól lehetne lakni.

8. Meg akarta ragadni az ésszel, de ésszel nem tudta megragadni. Ha ésszel meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel gondolatával jól lehetne lakni.

9. Meg akarta ragadni a hímtaggal, de hímtaggal nem tudta megragadni. Ha hímtaggal meg tudta volna ragadni, úgy pusztán az étel kilövellésével jól lehetne lakni.

10. Meg akarta ragadni a kilélekzéssel, és be is kapta rögtön.^[450] Ezért a szél (váju) az étel elfogója (ávajat), ezért a szél az étel éltetője (annáju).

- Ha szól a szó, ha szagol a szaglás, lát a szem, hall a fül, a bőr tapint, gondol az ész, a kilélekzés kilélegez, lövell a hímtag - ki vagyok akkor én?

12. Szétfeszítette a koponyát, és mint kapun, belépett rajta keresztül. Koponyavarratnak hívják ezt a kaput, ez az üdv helye.^[451]

A Léleknek három lakhelye van és három álom-állapota. Ébren a szemben, álmodva az észben, mélyálomban a szívüregben lakik.^[452]

Idandrának hívják ezért, Idandra a valódi neve.^[453] Idandrát pedig Indrának is nevezik rejtélyesen, hiszen az istenek szeretik a rejtélyeset, az istenek szeretik a rejtélyeset.

1. Kezdetben a férfiben a Lélek a csíra, magja a testrészekből összegyűlt erő. Magában hordja ezt a Lelket, majd az asszonyba önti, így nemzi meg.^[454] Ez a Lélek első születése.

2. Lelke az asszony lelkévé válik, testének része lesz, ezért nincsen ártalmára. Az asszony magához veszi és táplálja a férfi lelkét.

3. Mert táplálja, őt is táplálni kell. Az asszony úgy hordja majd ki, mint testének gyümölcsét. A férfi neveli fiát már a születés előtt és annak utána is. Önmaga lelkét neveli benne, hogy a világ tovább szövődjék. Mert így szövődik tovább a világ. Ez a Lélek második születése.^[455]

4. A férfi a gyermek lelkét szent dolgokra serkenti. Másik lelke ^[456] pedig, ha megtette dolgát, megvénül, eltávozik, majd újra megszületik. Ez a Lélek harmadik születése.^[457]

Még anyám öléből ki sem jutottam,
és minden istenek születését tudtam.
Száz ércváros tartott fogva engem,
mégis elrepültem, sasnál sebesebben.^[458]

5. És mert tudta ezt, testétől elszakadva felrepült, és az égi világban minden vágya betelt. Így lett halhatatlan, így lett halhatatlan.

1. Hogy ki Ő? Lélekként szentelődünk felé. De melyik Lélek a kettő közül?^[460] Az lenne tán, aki a formát látja, vagy aki a hangot hallja, vagy aki a szagot szagolja, vagy aki a szót kimondja, vagy aki az édeset és nem édeset megkülönbözteti?

2. A szív, az ész, a megfontolás, a ráismerés, a megismerés, a felismerés, az értelem, a belátás, a döntés, a szándék, a vágy, a szenvedély, az emlékezés, az elképzelés, az erő, az élet, a szeretet, az akarat - mindez a megismerés sokféle neve.

3. Ez a Brahman, ez Indra, ez Pradzsápati és minden istenek, az öt elem, a föld, a szél, az űr, a víz, a tűz, a kicsi lények és ami hozzájuk hasonlít, a sokféle mag, a tojásszülöttek, az élve szülöttek, a nyákból szülöttek, a magból szülöttek, a lovak, a barmok, az emberek, az elefántok, minden, ami él, fut, repül vagy mozdulatlan - megismerés mozgatja mindezt, mindez a megismerésre épül. A világot a megismerés vezérli, a megismerés az alap, a megismerés a Brahman!

4. Vámadéva e felismerő Lélekkel ^[461] szállt fel a Földről, és telt be minden vágya az égi világban. Így lett halhatatlan, így lett halhatatlan!

A Kausítaki-upanisad szintén a Rigvédához tartozik, a Kausítaki-bráhmanához csatolt áranyaka 3-6. fejezetét képzi. Az Aitaréja-upanisad testvérműve, gyakran egymás után állnak a gyűjteményekben. A Kausítaki szó ősi klánnév, a ragadozómadarat jelentő kusitaka szóból származik. A mű szintén a régi típusú upanisadok körébe sorolható, ez különösen a második fejezetben tűnik szembe, ami régi varázslások leírását tartalmazza.

Az upanisadot hagyományosan három tanításkörre osztják. Az első fejezetet a Heverő Tanának is nevezik, ez a Léleknek az istenek, illetve az ősök ösvényén bejárt kétféle, halál utáni útját és a Brahman égi világát tárja fel. A második fejezet, a Lélegzet-Tan, a Lélek princípiumát a lélegzés fogalmához köti. Ezt a gondolatot fűzi tovább a Lélek-Tudásnak nevezett harmadik és negyedik fejezet is, ami a Lelket szintén a lélegzés és megismerés tudattényezőivel hozza összefüggésbe. A negyedik Tanítás más szövegváltozatban a Brihadáranyaka-upanisad második fejezetében is fölbukkan.

1. Történt, hogy Csitra, Gángja Fia, áldozni akart, és papnak Árunit hívta meg. Az pedig fiát, Svétakétut küldte, hogy ő végezze el az áldozatot. Mikor megérkezett, Csitra azt kérdezte tőle:

- Te lennél hát Guatama. Nos, menedéke az ennek a világnak, ahová engem az áldozással elvezetsz, vagy pedig út, mi egy másik világba vezet?

- Nem is tudom. Meg kell kérdeznem tanítómat - felelte a fiú. Hazament, és megkérdezte apját:

- Ezt én sem tudom. Tartsuk hát meg áldozócsarnokában a tanítást, hogy megkapjuk érte a miénknél magasabb tudást. Gyere, menjünk mind a ketten!

Így aztán Áruni tűzifával kezében járult Csitra, Gángja Fia, elébe, és így szólt:

- Gautama Sarja, első vagy a papok között, mert nem vakít el a gőg. Jöjj, megismertetlek a dologgal!

- A Holdba száll minden, mi elhagyja ezt a világot. Életerőik duzzasztják azt teliholddá. Azért fogy el, mert újabb születésbe juttatja őket.^[463]

A Hold azonban kapuja is az égi világnak. De csak azt engedi át, ki kérdésére válaszolni tud. Aki nem képes válaszolni, azt esőként alázúdítja a Földre. Ezek újraszületnek emitt vagy amott, féregként, bogárként, halként, madárként, oroszlánként, vadkanként, emberként vagy egyéb alakban, tetteik és tudásuk szerint.

Évszakok! Magja voltam én a fénynek
A tizenötször nemzett Atyavilágban.^[464]
A férfiba nemzeni ti tettetek,^[465]
általa fogantam meg az anyában.
Tizenkét-tizenhárom ^[466] részes atyámtól
tizenkét részes évként, hónapként
születtem én, és újra megszülettem.
Évszakok, kísérjetek halálba engem,
hogy ezt és azt az utat ^[467] értőn felismerjem.
Az igazság által, a lemondás által legyek
az évszak, legyek az évszakok gyermeke!^[468]

3. Mikor az istenek útjára lép, először a tűzvilágba ér, majd a szélvilágba, Varuna világába, Indra világába, Pradzsápati világába és végül a Brahman világába.^[470]

Ebben a világban van az Áradat Tava, az Áldozatmulasztó Pillanatok, a Nemvénülő Folyó, az Enyhet Adó Fa, a Körülkerített Város, a Legyőzhetetlenség Palotája, ennek Indra és Pradzsápati a kapuőre, itt van a Tágasság Csarnoka, a Ragyogás Trónusa, a Mérhetetlen Erő Heverője, Eszes és Szemes,^[471] a szolgáló ikerleányok, akik a világot virágból szövik, Anyácska és Dajkácska ^[472] apszaraszok ^[473] és az Ambajá folyók. Ebbe a világba jut, ki tudja ezt.

- Szaladjatok hát elébe! A Nemvénülő Folyó partjára az én dicsőségem hozta őt, nem is vénül meg soha.

4. Ötszáz apszarasz megy majd elébe, százan gyümölcsöt visznek, százan keneteket, százan koszorúkat, százan köntösöket, százan illatos porokat. Felékesítik majd a Brahman ékességeivel, és midőn illőn felékesítették elindul majd a Brahman elébe a Brahman tudója.

Odaér az Áradat tavához, és átkél rajta az ésszel. Akik pedig csak a jelennek élnek, elmerülnek benne, mikor belelépnek.

Odaér a Nemvénülő Folyóhoz, és azon is átkel az ésszel. Lerázza magáról akkor a jót és a rosszat, amit elkövetett. Akik őt jó szívvel ismerték meg, átveszik tőle a jótetteket, akik őt rossz szívvel ismerték meg, átveszik tőle a rossz tetteket. Ahogy a kocsihajtó tekint a pörgő kerékre, úgy tekint ő alá nappalra és éjre, jóra és rosszra, minden kettősségre. A jó és rossz tettektől megszabadulva jut a Brahmanhoz a Brahman tudója.

Odaér a Ragyogás Trónusához. Ennek a brihad és a rathantara dallamok az elülső lábai, a saitja és a naudhasza dallamok a hátulsó lábai, a vairúpa és a vairádzsa dallamok a karfái, a sákvara és a raitva dallamok az ülése. Ez a megismerés, mert megismeréssel lát messze az ember.

Odaér a Mérhetetlen Erő Heverőjéhez. Ez a lélegzet. A Múlt és a Jövő az elülső lábai, a Szentség és az Enyhület a hátulsó lábai, a bhadra és a jadnyájadnyíja dallamok a fejtámlái, a brihad és a rathantara a deszkái, a himnusz ^[474] és a dal ^[475] a hosszanti hevederei, a varázsige ^[476] a kereszthevedere, szómaszálakkal van kitömve, a felcsendítés a takarója, a szépség a vánkosa. Ezen ül a Brahman. Melléje lép fel, ki tudja ezt.

6. - Vagyok az évszak, az évszakok szülötte. Az űr méhéből jöttem, az asszonyba magként ömlöttem. Az év tüze vagyok, minden létező lelke vagyok. Minden létező lelke Te vagy. Ami Te vagy, az vagyok én is.

- Ami az istenektől és az életerőktől különbözik, az a való (szat), ami az istenekkel és az életerőkkel azonos, az a ság (jam).^[477] Egy szóval ez a valóság (szatjam). Ez maga a mindenség, és a mindenség Te vagy - ezt kell felelni.

Teste himnusz, hasa varázsdal, feje ének, nem múlik el,
ez a Brahman nagy látnoka, ez az, mit értőn tudni kell.

Bizony, ez a Brahman győzelme, ez a Brahman sikeredése. Ezzel a győzelemmel győzedelmes, ezzel a sikerrel sikerül annak, ki tudja ezt, ki tudja ezt.

E lélegző Brahmannak az ész a követe, a szem az őre, a fül a hírnöke, a szó a szolgálója. Aki tudja, hogy a lélekző Brahmannak az ész a követe, a szem az őre, a fül a hírnöke, a szó a szolgálója, annak követe lesz, annak őre lesz, annak hírnöke lesz, annak szolgálója lesz.

E lélekző Brahmannak mindeme istenségek kéretlenül is hoznak adományt. Minden lények kéretlenül is hoznak adományt annak, ki tudja ezt. Titkos tanítása: nem kérni. Úgy tesz a nem kérő, mint aki egy faluban koldulva semmit sem kapott, majd leül, és azt gondolja magában: Most már akkor sem ennék, ha adnának.

Akkor majd odamennek hozzá és szólítgatják, akik elküldték előbb. Így van ez a nem kérővel. Ételhozók jönnek és kérlelik:

E lélekző Brahmant legkívül a szó veszi körül. A szó sáncain belül a szem van, a szem sáncain belül a fül van, a fül sáncain belül az ész van, az ész sáncain belül a lélekzet van. E lélekző Brahmannak mindeme istenségek ^[479] kéretlenül is hoznak adományt. Minden lények kéretlenül is hoznak adományt, ki tudja ezt.

Titkos tanítása: nem kérni. Úgy tesz a nem kérő, mint aki egy faluban koldulva semmit sem kapott, majd leül, és azt gondolja magában: Most már akkor sem ennék, ha adnának.

Akkor majd odamennek hozzá és szólítgatják, akik elküldték előbb. Így van ez a nem kérővel. Ételhozók jönnek és kérlelik:

Ha valaki egy bizonyos jószágra vágyik, rakjon tüzet telihold vagy újhold éjszakáján, vagy a hónap világos felében, kedvező csillagzat alatt. Kerülje meg, szórja meg, hintse meg, térdeljen mellé a jobb térdével, öntsön rá kanállal olvasztott vajat, és mondja ezt:

- A lélegzet a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki!

- A megismerés a begyűjtés istene. Magtáramba hozza azt nékem onnan! Üdv néki!

Ezután szagoljon bele a füstbe, kenje meg vajjal tagjait, majd némán járuljon az adott személy ^[481] elébe, és mondja el célját. Követet is küldhet, biztosan eléri majd, amire vágyik.

Ha valaki kedves akar lenni egy vagy több férfi vagy asszony szívében, úgy áldozzon vajjal az említett módon és időben az említett isteneknek, és mondja ezt:

Ezután szagoljon bele a füstbe, kenje meg vajjal tagjait, majd némán járuljon az adott személy elébe, és próbálja megérinteni, vagy álljon szél felőli oldalára, és úgy szóljon hozzá. Beleszeretnek, vágyakozva gondolnak majd rá biztosan.

Amíg az ember beszél, addig nem tud belélegezni, ekkor a belélegzést a szóban áldozza fel. Amíg az ember belélegzik, addig nem tud beszélni, ekkor a szót a belélegzésben áldozza fel. El nem múló és szakadatlan ez a két áldozás, mert őket az ember ébren és álomban szüntelenül műveli. Véges azonban a többi áldozat, mert azok csak tettekből állnak. A régi tudósok ezért nem végeztek tűzáldozatot.

- Himnuszként (rics) kell néki szentelődni, mert minden lények ennek kiválóságát dicsőítik (abhiarcsjante). Varázsigeként (jadzsusz) kell néki szentelődni, mert minden lények ennek kiválóságához kötődnek (judzsjate). Dalként (száman) kell néki szentelődni, mert minden lények az ő kiválóságához hajlanak (szamnamante). Szépségként, dicsőségként, erőként kell néki szentelődni.

Ahogy minden tanok közül a dicshimnusz a legszebb, legdicsőbb és legerősebb, éppen így a legszebb, legdicsőbb és legerősebb lesz a lények között az is, ki tudja ezt.

Ebben szenteli meg lelkét a szerpap, hogy az kész legyen a tettre, az áldozásra, ebbe szövi varázsige-lelkét. E varázsige-lélekbe szövi a főpap a maga himnuszos lelkét, e himnuszos lélekbe szövi az énekespap a maga dal-lelkét.^[484] Így lesz a dicshimnusz a Három Tudás Lelke. Ennek lelkévé, ezzé a Lélekké válik, ki tudja ezt.

Mindentgyőző Kausítaki úgy tisztelte a felkelő Napot, hogy áldozózsinórral övezve magát vizet hozott, és háromszor öntött egy tálba belőle, miközben ezt mondta a Napnak:

És a Nap elűzte minden bűnét, amit éjjel vagy nappal elkövetett. Ugyanígy elűzi a Nap éjjeli-nappali bűneit annak is, ki tudja ezt, és így hódol neki.

8. Továbbá: az előbbi módon hódoljon az ember a nyugaton kelő Holdnak a hónap ama felében, mikor az újhold éjszakája közeleg, vagy dobjon felé két fűszálat és mondja ezt:

Szépen ívelő szívem Égben és Holdban nyugodjon,
öröklétre ez tanítson, fiakért könnyem ne hulljon!

Ha született már fia, nem hal meg őelőtte.^[485] Ha pedig még nem született, úgy ezeket a verseket idézze:

Telj meg! Beléd szállok én...
Italok és erők szálljanak beléd...
Mérhetetlen fiai által duzzasztott sugár...^[486]

- Ne az én életemmel, utódaimmal, nyájaimmal töltekezz! Annak életével, utódaival, nyájaival töltekezz, aki gyűlöl minket, és akit mi is gyűlölünk!^[487] Térve térek Indrához, térve térek a Naphoz! - és ezzel forduljon meg jobbfelé.

9. Továbbá: Az előbbi módon hódoljon az ember telihold éjjelén a keleten kelő Holdnak, és mondja ezt:

- Te vagy a messzetekintő Nedűkirály. Te vagy az ötszájú Pradzsápati. A te szád a pap, ezzel a száddal eszed a királyokat. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! A te szád a király, ezzel a száddal eszed a világi népet. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! A te szád a sas, ezzel a száddal eszed a madarakat. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! A te szád a tűz, ezzel a száddal eszed ezt a világot. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé! Ötödik szád tebenned van, ezzel a száddal eszed az összes lényeket. Ezzel a száddal tegyél engem is ételevővé!

Ne az én életemmel, utódaimmal, nyájaimmal fogyatkozz! Annak életével, utódaival, nyájaival fogyatkozz, aki gyűlöl minket, és akit mi is gyűlölünk! Térve térek az istenekhez, térve térek a Naphoz! - és ezzel forduljon meg jobbfelé.

10. Továbbá: ha az ember asszonyával akar hálni, úgy érintse meg azt a szíve fölött, és mondja ezt:

Szépen ívelő szíved Pradzsápatinál nyugodjon,
tudóvá engem ez tegyen, fiakért könnyem ne hulljon!

11. Továbbá: Ha útjáról tér meg az atya, csókolja meg fiának fejét, és mondja ezt:

Tagjaimból lettél és szívemből születtél drága kincs,
lelkem vagy nékem, ó fiam, száz őszre vígan rátekints!

Kőszikla, harci bárd legyél, összegyűlt arany, drága kincs,
fényem vagy nékem, ó fiam, száz őszre vígan rátekints!

- Amivel Pradzsápati ölelte teremtményeit, hogy épen megmaradjanak, azzal ölellek téged itt.

- Ne törj, ne hullj, száz őszt megélj! Fiam, neveddel ajkamon csókolom meg fejed.

- Úgy hívlak magamhoz, mint tehén a borját. Hin! - és hallassa felé háromszor a hin-kiáltást.^[490]

A Brahman lángja lobban, amikor ég a tűz, és belehal, ha nem ég. Fénye ekkor a Napba száll, lélegzése a szélbe.^[491]

A Brahman lángja lobban, amikor világít a Nap, és belehal, ha nem fénylik. A Nap fénye ekkor a Holdba száll, lélegzése a szélbe.

A Brahman lángja lobban, amikor világít a Hold, és belehal, ha nem süt. A Hold fénye ekkor a villámba száll, lélegzése a szélbe.

A Brahman lángja lobban, amikor a villám cikázik, és belehal, ha nem cikázik. A villám fénye ekkor a szélbe száll, lélegzése a szélbe.

Így hát mindeme istenségek a szélbe szállnak, a szélbe halnak, de nem vesznek el, hanem kiemelkednek belőle megint.

13. A Brahman lángja lobban, amikor szól a szó, és belehal, ha nem szól. A szó fénye ekkor a szembe száll, lélegzése a lélegzésbe.

A Brahman lángja lobban, amikor lát a szem, és belehal, ha nem lát. A szem fénye ekkor a fülbe száll, lélekzése a lélekzésbe.

A Brahman lángja lobban, amikor hall a fül, és belehal, ha nem hall. A fül fénye ekkor az észbe száll, lélekzése a lélegzésbe.

A Brahman lángja lobban, amikor gondol az ész, és belehal, ha nem gondol. Az ész fénye ekkor a lélekzésbe száll, lélegzése a lélegzésbe.

Így hát mindeme istenségek a lélegzésbe szállnak, a lélegzésbe halnak, de nem vesznek el, hanem kiemelkednek belőle megint.

Bizony, ha az északi és a déli hegyek mind nekiindulnának is, hogy ennek tudóját betemessék, betemetni akkor tudnák. Akik azonban gyűlölik, és akiket ő is gyűlöl, azok majd mind meghalnak körülötte.

Ezek az istenségek ^[492] azon veszekedtek, hogy ki a legkülönb közülük. Kiszálltak a testből, és az úgy zuhant el, mint egy kiszáradt fatörzs.

Akkor visszaszállt a szó. Szólva szólt a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt a szem. Szólva szólt és látva látott a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt a fül. Szólva szólt, látva látott és hallva hallott a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt az ész. Szólva szólt, látva látott, hallva hallott és gondolva gondolt a test, de elterülve ott maradt. Akkor visszaszállt a lélekzet, és a test felpattant azonnal.

Belátták akkor a többi istenségek, hogy a lélegzet a legkülönb. Részévé lettek a lélegzetnek, a Felismerő Léleknek, kiszálltak a testből véle együtt, és a szélben megvetve lábuk az űrré lényegültek, az égbe szálltak.

Aki tudja ezt, és minden lény lélegzetét, a Felismerő Lelket belátja, az kiszáll ezzel a testből, és a szélben megvetve lábát az űrré lényegül, az égbe száll. Oda jut, ahová ezek az istenségek jutottak, és ahogy halhatatlanná váltak eme istenségek, halhatatlanná válik ő is.

15. És most az atya és a fiú rítusáról, avagy az átörökítésről:^[493]

Mikor az atya halálát érzi, szórassa be akkor friss fűvel a házat, gyújtasson tüzet, tétessen a tál mellé egy korsó vizet, tiszta, új ruhában feküdjön, és így hívja magához fiát. A fiú fejtől lépjen hozzá, hajoljon meg, és érzékszerveit érintse az apa érzékszerveihez. Úgy is tehetik, hogy arccal ülnek egymás felé. Ezen a módon örökítsenek:

A fiú ezután úgy menjen ki az ajtón, hogy atyja jobbfelől essék. Az még így kiált utána:

Erre a fiú bal vállán keresztül visszanéz, és köntösével vagy kezével arcát eltakarva így válaszol:

Ha az atya mégis felgyógyul, úgy fia uralma alatt kell élnie, vagy vándorló remetének mehet. Ha viszont meghal, akkor a fiúba szállnak át életerői, ahogy az rendjénvaló, ahogy az rendjénvaló.

1. Történt, hogy Pratardana, Divodásza Fia, férfihoz illő küzdelem révén Indra kedves hajlékába jutott. Azt mondta neki Indra:

- Válaszd ki nékem te magad azt, mit az emberek számára a legjobbnak tartasz!

- Magasabb nem választ az alacsonyabb helyett. Te válassz hát, mert alattam állsz!

De Pratardana nem engedett igazából. Mert Indra az igazság. Akkor így szólt Indra:

- Úgy hát ismerj meg engem! Mert bizony azt tartom, az ember számára az a legjobb, ha engem megismer. Megöltem Tvastar háromfejű fiát, a Sebszájúakat hiénák elé vetettem, felrúgtam sok megállapodást, leöltem a Prahládikat az égben, Puloma fiait a légben, a Sötétfejűeket a Földön,^[494] mégsem görbült meg hajam szála sem ezért. Így hát, aki engem megismer, nem szűkül annak világa semmilyen tette miatt, sem lopásért, sem magzatölésért, sem anyagyilkosságért, sem apagyilkosságért, és ha bármilyen rosszat elkövetett, nem kell sápadnia miatta.

- A lélegzet vagyok én. Megismerő Lélekként,^[495] örök életként szentelődj nekem! A lélegzet élet az élet lélegzet. Mert amíg lélegzet van a testben, addig élet is van benne. Ebben a világban az öröklétet lélegzettel lehet elérni, megismerés révén pedig az igaz elhatározást. Aki örök életként hódol engem, az szép kort megél a Földön, az Égi Világban pedig mulandótlan lesz és örök.

- Egyesek úgy tanítják, hogy az életerők egységbe olvadnak össze, mert hiszen senki sem tudja egyszerre tudatosítani a nevet, a formát, a hangot, és a gondolatot. Így hát az életerők egységbe olvadnak össze, és egymás után tudatosulnak mindezek. Ha szól a szó, véle együtt szól a többi életerő, ha lát a szem, véle együtt lát a többi életerő, ha hall a fül, véle együtt hall a többi életerő, ha gondol az ész, véle együtt gondol a többi életerő, ha lélegzik a lélegzés, véle együtt lélegzik a többi életerő.

3. Szó nélkül is lehet élni, hisz láttunk már némákat. Szem nélkül is lehet élni, hisz láttunk már vakokat. Fül nélkül is lehet élni, hisz láttunk már süketeket. Ész nélkül is lehet élni, hisz láttunk már bávákat. Levágott kézzel, levágott lábbal is lehet élni, hisz láttunk már ilyeneket.

A lélegzet, a Megismerő Lélek az, ami kifeszíti és felegyenesíti (utthápajati) ezt a testet, ezért dicshimnuszként (uktha) kell hódolni néki. Mert a lélekzet Megismerés, a megismerés lélegzet. Ezek együtt vannak a testben, és együtt is lépnek ki belőle. Ezt megmutatni és megérteni így lehet:

Ha egy ember olyan mélyen alszik, hogy már álomképeket sem lát, akkor eggyé vált ezzel a lélegzettel.^[496] Ekkor belé száll a szó az összes nevekkel, a szem az összes formákkal, a fül az összes hangokkal, az ész az összes gondolatokkal. És ha felébred, mint fellobbanó tűzből a szikrák, úgy pattannak ki helyükre a Lélekből az összes életerők, az életerőkből az istenek,^[497] az istenekből a világok. Ezt bizonyítani és megérteni így lehet:

Mikor halálos beteg az ember, legyengül, elájul, és azt mondják róla: nincs már eszénél, nem lát, nem hall, nem beszél, nem gondolkodik - akkor eggyé vált ezzel a lélegzettel. Ekkor belé száll a szó az összes nevekkel, a szem az összes formákkal, a fül az összes hangokkal, az ész az összes gondolatokkal. Ha még feleszmél, mint fellobbanó tűzből a szikrák, úgy pattannak ki helyükre a Lélekből az összes életerők, az életerőkből az istenek, az istenekből a világok.

4. Ha pedig kilép a testből, a többiek is kilépnek vele.^[498] A szó a lélegzetbe száll az összes nevekkel, mert a szó által nyerte el az összes nevet. Az orr a lélegzetbe száll az összes szagokkal, mert az orr által nyerte el az összes szagot. A szem a lélegzetbe száll az összes formákkal, mert a szem által nyerte el az összes formát. A fül a lélegzetbe száll az összes hangokkal, mert a fül által nyerte el az összes hangot. Az ész a lélegzetbe száll az összes gondolattal, mert az ész által nyerte el az összes gondolatot. Így nyer el mindent a lélegzetben. Mert a lélegzet megismerés, a megismerés lélegzet. Ezek együtt vannak a testben, és együtt is lépnek ki belőle. Most pedig kifejtjük, hogyan lesznek eggyé a megismerésben minden létezők:^[499]

5. A szó egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a név. Az orr egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a szag. A szem egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a forma. A fül egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a hang. A nyelv egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme az íz. A kéz egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a tett. A test egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme az élvezet és a fájdalom. A hímtag egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a kéj, a gyönyör és a nemzőerő. A láb egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a járás. A megismerés egy kiszakadt rész belőle, ennek külső lételeme a gondolat, a megismerendő és a vágy.^[500]

6. A megismeréssel szárnyaló szó minden nevet elér. A megismeréssel szárnyaló orr minden szagot elér. A megismeréssel szárnyaló szem minden formát elér. A megismeréssel szárnyaló fül minden hangot elér. A megismeréssel szárnyaló nyelv minden ízt elér. A megismeréssel szárnyaló kéz minden tettet elér. A megismeréssel szárnyaló test az élvezetet és a fájdalmat eléri. A megismeréssel szárnyaló hímtag a kéjt, gyönyört és nemzőerőt eléri. A megismeréssel szárnyaló láb minden járást elér. A Felismeréssel szárnyaló gondolkodás a gondolatot, a megismerendőt és a vágyat eléri.

7. Megismerés nélkül a szó egyedül egyetlen nevet sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre, hogy mit mondok.

Megismerés nélkül az orr egyedül egyetlen szagot sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre a szagot.

Megismerés nélkül a szem egyedül egyetlen formát sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre a formát.

Megismerés nélkül a fül egyedül egyetlen hangot sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre a hangot.

Megismerés nélkül a nyelv egyedül egyetlen ízt sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem éreztem az ízt.

Megismerés nélkül a kéz egyedül egyetlen tettet sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre, mit teszek.

Megismerés nélkül a test egyedül egyetlen élvezetet vagy fájdalmat sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem éreztem élvezetet vagy fájdalmat.

Megismerés nélkül a hímtag egyedül egyetlen kéjt, gyönyört vagy nemzést sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem éreztem kéjt, gyönyört vagy nemzést.

Megismerés nélkül a láb egyedül egyetlen járást sem tudna megismerni. Ilyenkor mondják: Máshol járt az eszem, ezért nem vettem észre, hogy megyek.

Megismerés nélkül egyetlen gondolat sem tudna létrejönni, egyetlen gondolatot sem lehetne felismerni.

8. Ne a szót akard megismerni, hanem azt tudd, aki szól! Ne a szagot akard megismerni, hanem azt tudd, aki szagol! Ne a formát akard megismerni, hanem azt tudd, aki lát! Ne a hangot akard megismerni, hanem azt tudd, aki hall! Ne az ízt akard megismerni, hanem azt tudd, aki ízlel! Ne a tetteket akard megismerni, hanem azt tudd, aki tesz! Ne az élvezetet és fájdalmat akard megismerni, hanem azt tudd, aki az élvezetet és fájdalmat érzi! Ne a kéjt, gyönyört és nemzőerőt akard megismerni, hanem azt tudd, aki a kéjt, gyönyört és nemzőerőt érzi! Ne a járást akard megismerni, hanem azt tudd, aki jár! Ne az észt akard megismerni, hanem azt tudd, aki észlel!

Mert a megismeréstől függ a tíz külső lételem,^[501] és a lételemektől függ a megismerés tízféle tagja.^[502] A megismerés tagjai nélkül nem lennének lételemek, a lételemek nélkül nem lennének a megismerés tagjai, mert pusztán az egyik által és a másiknak híján semmi sem ölthetne formát.

Ezek nem különböznek egymástól, hanem ahogy a küllők a kerékagyba szorulnak, és a kerékagy a küllőkre támaszkodik, úgy támaszkodnak a lételemek a megismerés tagjaira,^[503] azok pedig a lélegzetre, hiszen a lélegzet maga a megismerő Lélek,^[504] az Üdv, a nem vénülő, a halhatatlan.

Nem gyarapszik a jótett által, és nem csökken a rossztett által, hiszen ő az, aki jót tétet azzal, kit felfelé akar a világból vezetni, és rosszat tétet azzal, kit le akar taszítani. Ő a világ őre, a világ parancsolója, a mindenség uralkodója, ő az én Lelkem - ezt kell tudni. Ő az én Lelkem - ezt kell tudni.

1. Élt egyszer egy tudós, Báláki, Gángja Fia. Lakott az usinarák, a szatvanok, a matszják, a kuruk és a pancsálák között, de ismerős volt Kásiban és Vidéhában is. Elment egyszer a kási-béli Adzsátasatru királyhoz, és azt mondta neki:

- Ezer tehenet kapsz e szóért, hogy majd az emberek összeszaladnak, és azt kiabálják: Új Dzsanaka! Új Dzsanaka!

2. Erről beszéltek: a Napban - Brahman, a Holdban - étel, a villámban - igazság, a mennydörgésben - hang, az űrben - teljes, a szélben - Indra Vaikuntha, a tűzben - diadalmas, a vízben - tündökletes. Eddig az istenek terén. A Lélek terén pedig: a tükörben - hasonmás, az árnyékban - társ, a visszhangban - élet, a hangban - halál, az álomban - Jama, a testben - Pradzsápati, a jobb szemben - szó, a bal szemben - igazság lelke.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Brahmanként, fehér ruhásként, legfőbbként, minden lény fejeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az legfőbb lesz, minden lény feje.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Nedűkirályként,^[505] az étel lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az az étel lelke lesz.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Az igazság lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az az igazság lelke lesz.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A hang lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az a hang lelke lesz.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A teljes és rezdületlen Brahmanként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az teljében lesz nyájnak és fiaknak, ő és fiai el nem távoznak idő előtt.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Indra Vaikunthaként, legyőzhetetlen hadseregként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az győző lesz, ellenségeit legyőző győzhetetlen.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Diadalmasként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az diadalmas lesz a többiek között.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A tündöklés lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki az a tündöklés lelke lesz.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Hasonmásként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, csak hasonmása születik annak, és nem születik olyan utóda, aki hasonmása ne lenne.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. El nem váló társként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az társra talál, társa terem annak.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Életként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az fiaival együtt ki nem alszik idő előtt.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Halálként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az fiaival együtt meg nem hal idő előtt.

15. - Én a Felismerő Lélekként álomba merült és az álomban vándorló Embernek szentelődöm.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Jama királyként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, ahhoz minden mint legjobbhoz kötődik (jamjate).

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Pradzsápatiként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, annak teremnek majd nyájai és utódai.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. A szó lelkeként, a tűz lelkeként, a fény lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az mindezeknek lelke lesz.

- Ezért kár volt engedélyt kérned a beszédre. Az igazság lelkeként, a villám lelkeként, a tündöklés lelkeként szentelődöm én neki. Aki így szentelődik neki, az mindezeknek lelke lesz.

- No, ezért aztán igazán kár volt engedélyt kérned a beszédre, amikor arra ajánlkoztál, hogy a Brahmant nékem elmagyarázod. Mert bizony, Báláki, azt kell tudni, aki ezeknek az Embereknek is teremtője, akinek műve a világ.

- A szokások ellen való, hogy egy harcos tanítványának papot fogadjon. De gyere, megtanítlak!

E szavakkal megfogta annak kezét, és kimentek mind a ketten. Ott egy alvó emberre találtak, és Adzsátasatru szólítgatni kezdte az előbbi nevekkel:

De az fekve maradt. Akkor megbökte a botjával, mire rögtön felébredt. Így szólt a király:

- Akarod-e tudni, hogy hol pihent, hogy ment oda, és hogy jött vissza onnan? "Jótevőknek" hívják a szív ereit, ezek a szívből erednek, és azt körülveszik. A hajszálnál ezerszer vékonyabbak. Vörösbarna, fehér, fekete, sárga és vörös finomság tölti ki őket. Ezekben pihen az, ki úgy alszik, hogy már álomképeket se lát. Az életerők itt lesznek eggyé. Ekkor belé száll a szó az összes nevekkel, a szem az összes formákkal, a fül az összes hangokkal, az ész az összes gondolatokkal. És ha felébred, mint a lobogó tűzből a szikrák, úgy pattannak ki helyükre a Lélekből az összes életerők, az életerőkből az istenek, az istenekből a világok.

20. Ahogy a kés rejlik a tokban, a tűz a tűzifában, úgy tölti ki a Felismerő Lélek a testet egészen a körmökig, a hajszálakig. Eme Lélektől úgy függenek a többi lelkek, mint a mestertől segédei. Mert ahogy a mester a segédekkel együtt eszik, és enni ad nekik, úgy eszik együtt a megismerő Lélek a többiekkel, úgy ad enni azoknak.

Amíg Indra nem ismerte meg ezt a Lelket, addig hatalmasabbak voltak nála az ördögök, és amikor megismerte, akkor verte csak le őket. Így lett minden lények és istenek között a legkülönb, a maga királya, legfőbb uralkodó.

Éppen így legyőz minden gonoszt, így lesz minden lények és istenek között a legkülönb, a maga királya, legfőbb uralkodó, ki tudja ezt, ki tudja ezt.

A cím a mű tanításait követő papi klán (fogoly) totemállatának nevéből, a valószínűleg hangutánzó tittiri szóból adódik. A Taittiríja-upanisad a Fekete-Jadzsurvéda hagyományköréhez tartozik, ez részben tanításait is magyarázza.

Három részből áll. Az első a Hangtan Virágfüzére, ez a Jadzsurvéda varázsige-tanának misztikájával foglalkozik, és témájában némileg eltér a második és a harmadik résztől. A Brahman Virágfüzére - ez a rész egyes recenziókban az Üdv Virágfüzére címen szerepel - a Brahman megismerését taglalja a Lélek öt síkjának feltárása által. Bhrigu Virágfüzére továbbfűzi ezt a tanítást, ebben apja oktatja ki Bhrigu bölcset arról, miként ismerhető meg a Brahman és a Lélek az említett síkok megtapasztalásán keresztül. A Taittiríja-upanisad a védikus irodalomban a Taittiríja-bráhmanához sorolt áranyaka 7-9. fejezetét képezi.

Üdvünkre legyél Mitra, Brihaszpati, Arjaman, Indra,
Varuna, világot lépő Visnu, üdvünkre légy!^[506]

A Brahmannak tisztelet! Tisztelet néked, ó szél, mert a szembeötlő Brahman te vagy, a szembeötlő Brahmannak téged akarlak tudni!^[507] A rend szóljon belőlem, az igazság szóljon belőlem! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót!

A hangtant így magyarázzuk: hangszín és csengés, mérték és hangsúly, dallam és kötés ^[508] - ennyiből áll a hangok tana.

Tovább magyarázzuk a hangkötés titkos tanát. Ez ötféle módon is kifejthető: a világok terén, a világfények terén, a tudás terén, a nemzés terén és a Lélek terén. Ezeket hívják nagy összekötéseknek.

2. Ímhol a világok terén: az elöl álló hang a Föld, a mögötte álló az ég, a kötés az űr, a kötő a szél. Hát így van a világok terén.

3. Ímhol a világfények terén: az elöl álló hang a tűz, a mögötte álló a Nap, a kötés az esővíz, a kötő a villám. Hát így van a világfények, terén.

4. Ímhol a tudás terén: az elöl álló hang a tanító, a mögötte álló a tanítvány, a kötés a tudás, a kötő a tanítás. Hát így van a tudás terén.

5. Ímhol a nemzés terén: az elöl álló hang az anya, a mögötte álló az atya, a kötés a gyermek, a kötő a nemzés. Hát így van a nemzés terén.

6. Ímhol a Lélek terén: az elöl álló hang az alsó fogsor a mögötte álló a felső fogsor kötés a szó, a kötő a nyelv. Hát így van a Lélek terén.

Ezek a nagy összekötések. Akinek a nagy összekötéseket elmagyarázzák, s így megtudja őket, ahhoz majd nyájak, utódok, tanítványok serege, étel és égi világ kötődik.

1. Énekből, öröklétből született,
Dalokban énekelt sokformás bika,^[509]
Indra, adj bölcsességet,
legyek az öröklét tartóoszlopa!

Testem szent műveket tegyen, nyelvem méztől édes legyen, fülem messzehalló, Brahmant rejtő ereklyetartó, bölcsességre taníts engem, tudásom el ne feledjem!

2. Ha áradón megérkezik, hosszú időre költözik,
nyájat és ruhát szaporít, ételt és italt sokasít.

Hozd nékem Szerencse Úrnőt,
nyájjal bírót, gyapjút szövőt! Üdv!
Minden tanítvány felém haladjon! Üdv!
Minden tanítvány belém olvadjon! Üdv!
Minden tanítvány nevemmel haljon! Üdv!
Minden tanítvány megcsillapodjon! Üdv!
Minden tanítvány békére jusson! Üdv!

3. Legyek törzsem büszkesége! Üdv!
Legyek jobbak ékessége! Üdv!
Legyek az istennek része! Üdv!
Legyen az isten is részem! Üdv!
Ezerfelé szétágazó, bűneimtől feloldozó! Üdv!
Ahogy a víz zuhan a földre, tegnapok szállnak a Holdba,
ó, Teremtő, úgy siessenek felém tanítványaim! Üdv!
Te vagy menedékem, világosíts meg belém hatolva!
Szétáradón béküljön minden tanítvány! Üdv!

1. Bhúh! Bhuvah! Szuvah!^[510] - Ez a három szent kiáltás. Ezekben van a Mahah, a negyedik. Mahácsamaszja tanította így. Ez a Brahman, ez a Lélek, a többi istenségek csak ennek tagjai.

2. A Bhúh a Föld, a Bhuvah a Levegőég, a Szuvah az Ég. A Mahah a Nap, mert a világok a Nap által gyarapodnak (mahijante). A Bhúh a tűz, a Bhuvah a szél, a Szuvah a Nap. A Mahah a Hold, mert a világfények a Hold által gyarapodnak. A Bhúh a Himnuszok Tudása, a Bhuvah a Dalok Tudása, a Szuvah a Varázsigék Tudása. A Mahah a Brahman, mert a tudások a Brahman által gyarapodnak. A Bhúh a belélegzés, a Bhuvah a kilélegzés, a Szuvah a szétlélegzés. A Mahah az étel, mert az életerők az étel által gyarapodnak. Ez a négyszer négy a négy szent felkiáltás. Aki tudja ezt, a Brahmant tudja, az istenek áldoznak annak.

1. Az észből álló, aranyló örök Ember a szív üregében lakik. Indra méhe a torokból lecsüngő kicsiny húsdarab.^[511] A hajforgó helyén szétfeszíti a koponya két felét,^[512] és a Bhúh igével a tűzbe lép, a Bhuvah igével a szélbe lép, a Szuvah igével a Napba lép, a Mahah igével a Brahmanba lép. Ott lesz önmagának ura, ott lesz az ész ura, a szó ura, a szem ura, a fül ura, a megismerés ura, evvel lesz a Brahmanná, kinek teste az űr, lelke a valóság, a lélegzetben játszik, az üdvben eszmél, a nyugalmat éri el és örökkévaló.

1. Föld, Levegőég, Ég, égtájak és mellékégtájak.
Tűz, szél, Nap, Hold és csillagok.
Víz, füvek, fák, űr és Lélek.

Be-, ki-, szét-, fel- és összelélegzés.
Szem, fül, ész, szó és tapintás.
Bőr, hús, ín, csont és velő.

Az OM a Brahman, az OM minden a világon.^[514] Az OM a példázat. Mikor az áldozópap így szól: Hallasd a szót! - akkor a társa ezt kiáltja. Az OM-mal éneklik a dalt, az OM-som-mal idézik a tant, az OM-mal hívja a szerpap a választ, az OM-mal kiált az imádópap, a tűzrítust az áldozó az OM-mal tartja meg, az OM-mal kezdi a pap, ha mondani akarja:

1. Rend és tanulás által, igazság és tanulás által, lemondás és tanulás által, fegyelem és tanulás által, béke és tanulás által, tűz és tanulás által, tűzáldozat és tanulás által, vendégbarátság és tanulás által, emberszeretet és tanulás által, utódok és tanulás által, nemzés és tanulás által, ivadékok és tanulás által.

1. Dicsőségem hegyként magaslik, megrezgetem a fákat,
megtisztító napsugárként örök fényitalom árad.

- Igazat szólj! A törvényt megtartsd! A Tanulást el ne mulaszd! Ha felkínáltad a tanítónak a barátság adományát, ügyelj arra is, hogy nemzetséged lánca el ne szakadjon.

Az igazságot el ne mulaszd!
A törvényt el ne mulaszd!
Az üdvöset el ne mulaszd!
Birtokodat el ne mulaszd!
A tanulást el ne mulaszd!

Istenként tekints anyádra!
Istenként tekints atyádra!
Istenként tekints tanítódra!
Istenként tekints vendégedre!
Mocsoktalan tetteket kövess!
Más tetteket ne kövess!
Szolgáló tetteket kövess!
Más tetteket ne kövess!

3. Ha találkozol náladnál kiválóbb papokkal, fel ne sóhajts elégedetten,^[515] míg azok le nem ültek!

Hittel adakozz, hit nélkül ne adakozz, derűsen adakozz, szeméremmel ^[516] adakozz, félve adakozz, érzőn adakozz!

4. Ha kétségeid vannak egy tett vagy esemény felől, akkor nézz körül, nincsenek-e ott figyelmes, fegyelmezett, a törvényt követő, de nem szőrszálhasogató papok, és ahogy ők tennének a helyedben, úgy tegyél te is!

Végül pedig: Ha rossz hírűek közé kerülnél, akkor nézz körül, hogy nincsenek-e ott figyelmes, fegyelmezett, a törvényt követő, de nem szőrszálhasogató papok, és ahogy ők tennének a helyedben, úgy tegyél te is!

Ez a parancs, ez a szabály, ez a végső tudás.^[517] Ennek szentelődj, csak ennek szentelődj!

Üdvünkre légy Mitra, Brihaszpati, Arjaman, Indra,
Varuna, világot lépő Visnu, üdvünkre légy!

A Brahmannak tisztelet! Tisztelet néked, ó szél, mert a szembeötlő Brahman te vagy, a szembeötlő Brahmannak téged akarlak tudni! A rend szóljon belőlem, az igazság szóljon belőlem! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót! Engem ez megsegítsen, segítse meg a szólót!

Igazság, megismerés és végtelen:^[518]
a Brahmannal minden vágyát betölti,
ki így tudja az örökbölcs Brahmant
a szív üregében és a legfőbb helyen.

Eme Lélekből keletkezett az űr,^[519] az űrből a szél, a szélből a tűz, a tűzből a víz, a vízből a föld, a földből a növények, a növényekből az étel, az ételből az ember.^[520] Az ember az ételnek nedvéből áll.^[521] Feje is az, jobbja is az, balja is az, törzse is az, alsó része is az, alapja is az.

2. Ételből lettek a lények, így kerültek a Földre mind,
ételből nyertek életet, étellé lesznek majd megint.
Ezért az első az étel, illetik gyógyító névvel.
Brahmant ételként imádók, övék lesz minden étel.
Ezért az első az étel, illetik gyógyító névvel.
Ételből lesznek a lények, ételből nőnek fel mind,
lények és étel egymást eszik, ételnek ezért nevezik.^[522]

Az étel nedvéből álló ^[523] Lélektől különbözik a lélegzetből álló ^[524] belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve (púrna). Amaz tehát ember (purusa) alakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a belélegzés, a szétlélegzés a jobbja, a kilélegzés a balja, az űr a törzse, a föld az alsó része, az alapja. Erről szól a vers:

3. Minden isten, ember, állat a lélegzetet követi,
ez a lényeknek élete, minden-életnek nevezik.
Eléri az, ki a Brahmant lélegzetként tiszteli,
ez a lényeknek élete, minden-életnek nevezik.

A lélegzetből állótól különbözik az észből álló ^[526] belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve. Az tehát emberalakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a varázsige, a himnusz a jobbja, a dal a balja, az utasítás a törzse, a tűzpapok és az Angariszok igéi az alsó része, az alapja.^[527] Erről szól a vers:

4. Amit nem érnek el szavak,
amit ész fel nem fog sosem,
a Brahman üdvét ki tudja,
azt nem éri többé félelem.

Az észből állótól különbözik a megismerésből álló ^[529] belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve. Az tehát emberalakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a hit, a jog a jobbja, az igazság a balja, az Igázás a törzse, a nagyság az alsó része, az alapja. Erről szól a vers:

5. Megismeréssel áldoz, megismerőn alkot tetteket,
megismerő Brahmanként imádják őt az istenek.
A megismerő Brahmant ki tudja, és el nem felejti,
a test bűneit levetve minden vágyát az betölti.

A megismerésből állótól különbözik az üdvből álló ^[531] belső Lélek. Amaz ezzel van kitöltve. Az tehát emberalakú, és mert az emberalakú, emberalakú ez is. Feje a kedv, a derű a jobbja, az öröm a balja, az üdv a törzse, a Brahman az alsó része, az alapja. Erről szól a vers:

6. Ki tudja: a Nincs a Brahman,
az akkor is van, hogyha nincs.
Ki tudja: a Van a Brahman,
hogy van ő, arról tudni lehet.

A Lélek arra vágyott: Sokká akarok lenni, nemzeni akarok utódokat! És felizzott.^[533] Mikor felizzott, megteremtette az egész világot, mindent, ami van. Miután megteremtette őket, beléjük hatolt. Létező volt és nem létező, kimondható és kimondhatatlan, otthonos és otthontalan, értelmes és értelmetlen, valós és valótlan. Valósként lett ő minden, ami van. Mert ez a valóság. Erről szól a vers:

7. Kezdetben nem volt semmi sem,
a lét ebből keletkezett,
magából teremtette magát,
ezért mondják: jól teremtett.^[534]

Ez a jól teremtett a lényeg. Üdvözül az, ki a lényeget eléri. Mert hogyan is lehetne élni, hogyan is lehetne lélegezni, ha az űrben nem volna ott az üdv? Mert Ő üdvöt teremt. És aki ebben a láthatatlanban, testetlenben, kimondhatatlanban, otthontalanban biztonságra lel és megveti lábát, azt többé nem éri félelem. Ám aki megbontja a létet ^[535] annak félelme megmarad.^[536] De olyannak félelme ez, aki magát tudónak véli. Erről szól a vers:

8. Tőle rettenve fúj a szél, tőle rettenve kél a Nap,
Tőle rettenve tűz, villám, még a halál is megszalad.^[537]

Ha valaki fiatal, kiváló, tudásra szomjas, a leggyorsabb, legbátrabb és legerősebb, övé a földnek minden gazdagsága - ez egy emberi üdv. Száz emberi üdv ér fel egyetlen üdvvel a gandharva-emberek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A gandharva-emberek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a gandharva-istenek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A gandharva-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a tartós égi világba jutott atyák között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A tartós égi világba jutott atyák száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a megszületett istenek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A megszületett istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel a jutalom-istenek között, akik tetteik révén jutnak az istenek közé, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. A jutalom-istenek száz üdve ér fel egyetlen üdvvel az istenek között, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Az istenek száz üdve ér fel Indra egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Indra száz üdve ér fel Brihaszpati egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Brihaszpati száz üdve ér fel Pradzsápati egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta. Pradzsápati száz üdve ér fel a Brahman egyetlen üdvével, de annak üdve is ilyen, ki meghallja a tudást, és vágyát lebírta.

Aki itt van az emberben, és aki ott van a Napban, az egy. Aki tudja ezt, és így búcsúzik a világtól, az az étel nedvéből álló Lelket eléri, a lélegzetből álló Lelket eléri, az észből álló Lelket eléri, a megismerésből álló Lelket eléri, az üdvből álló Lelket eléri.^[539]

9. Mit nem érnek el a szavak, s az ész fel nem fog sosem,
a Brahman üdvét ki tudja, azt nem éri többé félelem.

Nem gyötrik többé a kérdések: Milyen jót mulasztottam el, milyen rosszat követtem el?

Ki tudja ezt, az a Lelket eléri. Mind a két kérdéstől megszabadul, és a Lelket eléri. Így hangzik a titkos tanítás.

1. Történt egyszer, hogy Bhrigu atyjához, Varunához lépett és így szólt:

- Tiszteletreméltó, tanítsd meg nékem a Brahman! - és megemlítette az ételt, a lélegzetet, a szemet, a fület, az észt és a szót. Apja pedig így válaszolt:

- Bizony, amiből a lények lesznek, amiből születve élnek, és amibe haláluk után újra visszatérnek, az a Brahman, megismerni azt kell.

2. Akkor a fiú lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: az étel a Brahman. Mert ételből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint.^[540] Noha ezt már megértette, újra apja elé járult, és így szólt:

3. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: a lélegzet a Brahman. Mert lélegzetből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elébe járult, és így szólt:

4. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: az ész a Brahman. Mert észből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elébe járult, és így szólt:

5. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: a megismerés a Brahman. Mert megismerésből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint. Noha ezt már megértette, újra apja elébe járult, és így szólt:

6. Akkor lemondást gyakorolt. Ahogy lemondást gyakorolt, felismerte: az üdv a Brahman. Mert az üdvből lesznek a lények, ebből születve élnek, és haláluk után ebbe térnek vissza megint.

Bhrigu Váruninak eme tanítása a legmagasabb Égen alapul. Ki tudja ezt, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem kifogásolja az ételt.^[541]

7. A lélegzet az étel, a test az étel evője. A test az lélegzeten, a lélegzet a testen alapul. Így az ételen alapul az étel. Ki tudja azt, hogy az étel alapja az étel, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy nem veti meg az ételt.

8. A víz az étel, a fény az étel evője.^[542] A fény a vízen, a víz a fényen alapul. Így az ételen alapul az étel. Ki tudja azt, hogy az étel alapja az étel, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy megsokasítja az ételt.

9. A föld az étel, az űr az étel evője. Az űr a földön, a föld az űrön alapul. Így az ételen alapul az étel. Ki tudja azt, hogy az étel alapja az étel, az megveti lábát, dúskál az ételben, ő lesz az étel evője, nyájai, fiai, tanítványai bőven teremnek, nagy a dicsősége. Fogadalma az, hogy mindenkit vendégül fogad.

10. Ezért az ilyen ember bőséges ételhez jut minden úton. Az emberek azt mondják majd róla: Az étel csak néki gyarapszik! Ki tudja ezt, az első étel ^[543] az elején csak annak gyarapszik. A középső étel ^[544] középen csak annak gyarapszik. Az utolsó étel ^[545] a végén csak annak gyarapszik.

11. Bőségként lakik a szóban, bőségként és Igázásként ^[546] a belélegzésben és a kilélegzésben, tettként a kezekben, járásként a lábakban, megszabadulásként az ürítésben - az emberben így kell megismerni.

12. Az istenekben pedig: torkig lakottságként lakik az esőben, erőként a villámban, pompaként a nyájakban, tündöklésként a csillagokban, szaporodásként, öröklétként és kéjként a nemzőszervben, mindenségként az űrben.

Alapként kell néki szentelődni, akkor az ember megveti lábát. Nagyságként kell néki szentelődni, akkor naggyá lesz az ember. Dicsőségként kell néki szentelődni, akkor dicső lesz az ember. Meghajolva kell néki szentelődni, kedvünkre hajlanak akkor a vágyak.

13. Varázsigeként kell néki szentelődni, varázslóvá lesz akkor az ember. Pusztító varázsigeként kell néki szentelődni, meghalnak akkor körös-körül a gyűlölködő ellenfelek és a gyűlölködő rokonok.

Aki itt van az emberben, és aki ott van a Napban, az egy. Ki tudja ezt, és így búcsúzik a világtól, az az étel nedvéből álló Lelket elérve, a lélegzetből álló Lelket elérve, az észből álló Lelket elérve, a megismerésből álló Lelket elérve, az üdvből álló Lelket elérve túllép a világokon.^[547] Az kedve szerint táplálkozva, kedve szerinti formát öltve vándorol, és ezt az éneket dalolja:

14. Ó csoda! Ó csoda! Ó csoda!
Vagyok az étel, az étel, az étel!
Vagyok az étel evője!
Vagyok az étel evője!
Vagyok az étel evője!
Vagyok a vers éneklője!
Vagyok a vers éneklője!
Vagyok a vers éneklője!
Vagyok a világ elsőszülötte!
Vagyok az istenek ős-örök köldöke!
Aki engem ad, az engem jóllakat!
Vagyok az étel, ételevők evője!
Az egész lét felett én uralkodom!

Rövid terjedelme ellenére is igen jelentős mű a Talavakára-upanisad. A szövegben két jól elkülöníthető tanítást találunk. Az Első és Második Szakasz a Lélek mibenlétét és megismerhetőségét kutatja, és a megoldást végül a tárgyi tudás meghaladásában és a közvetlen intuícióban, a ráébredésben mutatja fel. Az ősibb eredetű harmadik szakaszt minden bizonnyal később csatolhatták az első két rész verseihez, gondolatilag azonban mégis rokonságot mutat az előbbiekkel. Egy legendába ágyazva a védikus istenségek tudatfolyamatokkal való azonosítását kísérli meg. Kitüntetett szerepet itt is az Indra istennel azonosított intuitív megismerés kap, ez az, ami által a Brahman közvetlenül megtapasztalható.

A Talavakára-upanisad a védikus énektudomány, a Számavéda tanításköréhez kapcsolódik, ezt neve is mutatja. A talava szó egy ősi ritmushangszer, esetleg egy tapsoló énekmód megnevezése volt, az iskola minden bizonnyal így memorizálta és recitálta a szent szövegeket. Az upanisad két másik néven is ismeretes, néhol Dzsaminíja-, még gyakrabban Kéna-upanisad néven találjuk meg. Az előbbi egy papi nemzetség neve, az utóbbi pedig az upanisad kezdőszavára utal.

1. Ki röpteti, küldi az eszméletet?
Ki feszíti bentről a lélekzetet?
Szavunk a szólásra kicsoda küldi?
Mely isten nyitja a szemet és fület?^[548]

2. Hallásnak hallását, észnek eszét,
szónak szavát, lélekzet lélekzetét,
látás látását a bölcs elereszti,^[549]
és örök lesz, amint bevégzi életét.

3. Szem nem látja, szó nem mondja, ész sem tudja kiötleni,
ismeretlen marad, nem tudjuk, hogyan fogják tanítani.

4. Ami szóval nem mondható, ami a szót is kimondja,
tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.^[550]

5. Amit az ész ki nem gondol, mi az észt is kigondolja,
tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.

6. Ami szemmel nem látható, mi a szemet is meglátja,
tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.

7. Ami füllel nem hallható, mi a fület is meghallja,
tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.

8. Mit a légzés be nem szívhat, mi a légzést is mozgatja,
tudd, ez a Brahman, és nem a népek imádottja.

1. Ha azt hiszed, hogy a Brahmant jól tudod, úgy csalódni fogsz, hiszen csak töredékét ismerheted annak, mi őbelőle benned és az istenek körében testet ölt.^[551] Úgy vélem, meg kell vizsgálnod tudásodat.^[552]

2. Nem hiszem, hogy jól tudom,
és nem vélem tudni, mit nem tudok.
Őt tudom, ha ezt tudom,
és nem őt tudom, ha mást tudok.^[553]

3. A nem ismerő ismeri őt, az ismerő nem tudja meg.
Ismerőké a nemtudás, nemtudóké az ismeret.^[554]

4. Ha benned felébred, elvezet az örökléthez,
hogy ő a Lélek, ez erőt ad, tudása meg örökké tesz.

5. Ki őt felleli, az lesz igazságban,
ki nem tudja meg, az nagyot veszít.
Őt látja a bölcs minden létezőben,
és örök lesz élete majd a halálban.

1. Történt, hogy a Brahman győzelemre segítette az isteneket.^[555] Az istenek azonban büszkélkedtek a Brahman győzelme felett, mert úgy vélték:

2. Észrevette ezt a Brahman, és megjelent előttük. Ők pedig nem ismerték fel, és azt kérdezték:

6. Akkor a Brahman egy fűszálat tett elé, hogy perzselje fel azt. A tűz nekiesett teljes erőből, de felperzselni nem tudta. Visszatért, és így szólt:

10. Akkor a Brahman egy fűszálat tett elé, hogy söpörje el azt. A Szél nekiesett teljes erőből, de elsöpörni nem tudta. Visszatért, és így szólt:

12. Helyén egy gyönyörű leányt talált, Lenvirágot, a Hóborította leányát. Megkérdezte tőle:

1. - Ez a Brahman. Ti a Brahman győzelmén büszkélkedtetek. Akkor a Indra megtudta végül, hogy az a Brahman volt.

2. Ezért e három, a Tűz, a Szél és Indra több, mint a többi isten, mert ők érintették közvetlenül a Brahmant, ők ismerték meg először Őt.

3. Ezért Indra több, mint a többi isten, mert ő érintette közvetlenül a Brahmant, ő ismerte meg először Őt.^[559]

4. Róla mondja a tanítás: Az istenek terén akkor jelenik meg, mikor villámlik hirtelen, az ember becsukja a szemét, és azt kiáltja: Ah! Ő ez a felkiáltás.^[560]

5. A Lélek terén pedig akkor jelenik meg, mikor az embernek valami hirtelen eszébe villan, és visszaemlékszik egy pillanat alatt.

6. Úgy is hívják: vágyni rá.^[561] E vágyni rá alakban kell néki szentelődni. Arra vágynak mind a lények, ki tudja ezt.

7. Azt kérted, hogy mondjam el a titkos tanítást. Elmondtam hát a titkos tanítást, a Brahman titkos tanát.

8. Alapja lemondás, önuralom és tettek, tagjai a tudások, otthona az igazság.

9. Elveti a rosszat, és a győzhetetlen égi világban veti meg lábát, ott veti meg lábát, ki tudja ezt, ki tudja ezt.

A Prasna-upanisad az upanisad-irodalomban egyedülálló szerkezetet követ: hat kérdésből és az ezekre adott tanításokból áll. A mű központi bölcse, Pippaláda sajátos tűzimádó jóga-utat követett, ebből adódik az upanisad gondolati magva, a lélegző Naplélek eszményképe.

A kérdések összefüggenek. Az első az anyagi világ és a Lélek teremtésére vonatkozik, a második a kitüntetett lélegzetre, a harmadik a lélegzetnek az emberben való szétáradására, a negyedik a lélegző tudatra, az ötödik az eddigiek és az OM misztikájára, a hatodik kérdés pedig az ember rejtett anatómiáját kutatja. A Prasna-upanisadot mítikus szerzője alapján az Atharvavéda Pippaláda-recenziójához sorolják.

1. Szukésan Bháradvádzsa, Saivja Szatjakáma, Szaurjájanin Gárgja, Kauszalja Ásvalájana, Bhárgava Vaidarbhi és Kavandhin Kátjájana a Brahmant követték, a Brahman mellett szilárdan megálltak, így kutattak a legfőbb Brahman után. Tűzifával kezükben ^[562] felkeresték a magasztos Pippaláda mestert. Arra gondoltak, hogy ő fog majd róla mindent megtanítani.

- Töltsetek el nálam egy évet lemondásban, tisztán és hívőn. Kérdezhettek azután, amit akartok. Mindenre megtanítlak, amit csak tudok.

3. Az év letelt. Elsőnek Kavandhin Kátjájana járult elébe, és azt kérdezte:

- Pradzsápati utódokra vágyott. Felizzott,^[563] és ahogy felizzott, egy pár lett belőle. Ez a pár a lélekzet és a birtok.^[564] Azt mondta magában: Majd ez a kettő nemz nékem számos utódot.

5. A Nap a lélekzet, a Hold a birtok. A birtok mindaz, mi formás és formátlan. Így hát a forma a birtok maga.

6. Mikor a Nap felkél, sugarába szívja a keleti életerőket. Mikor végighalad a déli, nyugati, északi, fenti, lenti és középső égtájakon, mindent bevilágít, minden életerőt felszív sugarába.

7. Ez a minden emberben bennerejlő sokformás tűz életerőként lobban elő. Így mondja ezt a vers:

8. Hódolom a sokformás,
aranyló Lények Tudóját,^[565]
ezt a tündöklő legfőbb menedéket.
Százfelől világít ezer sugarával,
és Napba röpíti az életerőket.

9. Pradzsápati az év,^[566] és ennek kétféle útja van, a déli és az északi.^[567] Akik e szavakkal tisztelik: Áldozás és jótett a dolgunk! - azok csak a Holdba jutnak el, és újra visszatérnek mindannyian. Az utódokra vágyó bölcsek ezért indulnak el a déli úton. Ez az atyáknak útja, ez a birtok.

10. Az északi útra azok lépnek, akik a Lelket keresték lemondással, tisztasággal, hittel és tudással. Ők a Napba jutnak. Itt van az életerők gyűjtőhelye. Ez az öröklét, itt nincs félelem, ez a legfőbb menedék, innen már nincsen visszatérés, ők már itt maradnak. Erről szól a vers:

11. Mondják, az ötlábú, tizenkét részes Atya
testesüljön meg az égben.
Ám ugyanakkor hét kerekével,
hat küllőjével ide ragyogjon.^[568]

12. Pradzsápati a hónap. Sötét fele a birtok, világos fele a lélegzet.^[569] Ezért az ennek szentelődő bölcsek a hónap világos felében áldoznak, míg a többiek a sötétben.

13. Pradzsápati a nappal és az éjjel. A lélegzete a nappal, a birtoka az éjjel. Aki a kéjt nappal gyakorolja, az életerőit elpazarolja. Ennek az lenne a lemondás, hogy éjjel élvezze a kéjt.

14. Pradzsápati az étel. Ebből lesz a férfimag,^[570] a születettek pedig ebből születnek.

A lemondó jut a Brahman honába,
mi züllés, tévedés, csalás nélküli.
Az ér el ide, ki folttalan, tiszta,
akinek erőből fakad tisztasága.

- Mester, a született lényeket hány isten tartja fent, a testet melyik ragyogja be, ki a legfőbb közülük?

- Ez az isten az űr, a szél, a tűz, a víz, a Föld, a szó, az ész, a szem, a fül. Mikor a testet beragyogták, így dicsekedtek:

- Nem ám! Mind elvakultatok, mert én vagyok az, ki magam ötfelé osztom, én támasztom, én tartom fent ezt a nádat!

4. De nem hittek neki. Akkor úgy tett, mintha sértve ki akarna repülni. Pedig ha kirepül, a többi vele repül, ha az megáll, megáll a többi is. Úgy mennek utána, mint a méhek a rajzó királynő után. Amíg marad, marad a többi is, mármint a szó, az ész, a szem és a fül.^[571] Megelégülnek akkor, és a lélegzetet így dicsérik:

5. Úgy ég ő, mint a tűz, úgy tűz ő, mint a Nap,
ő Pardzsanja, a Magasztos ^[572] és a szél.
Te vagy a birtok, mi van és mi nincs, a Föld örök istene.

6. Mint küllőt kerékagy, tartja a lélegzet a dolgokat:
himnuszt, igét, dalt, áldozatot, harcosokat, papokat.

7. Rejlesz, mint Pradzsápati a méhben, és megszületsz megint,
áldozáskor minden élő életerőként rád tekint.

8. Isteneknek és ősöknek itallal csak te áldozol,
tűz-Angiraszoknak igazságot, bölcseknek utat hozol.

9. Tündöklő fényed Indra, te vagy Rudra maga,
Napként a légtérben vándorolsz, te vagy a fények ura.

10. Lélegzet! Mikor esőzve áldást hozol a Földnek,
ujjonganak lényeid, tele hassal néked örülnek.

11. Ősi bölcs, mindenség ura, magad-avatta életerő,
Mátarisvan,^[573] fogadd az ételt, hisz te vagy az Ételevő!

12. Mi a szóban, szemben, fülben, észben van belőled,^[574]
hagyd meg azt kegyesen nekünk, hogy el ne szakadjunk tőled!

13. Lélegzeterő a Föld, és mi fent van a Harmadik Égben,
óvj, mint fiát az anya, tarts meg az üdvben, bölcsességben!

- Mester, honnét van a lélekzet, hogyan megy be a testbe, hogy marad meg mégis, ha magát megosztja, hogyan húzódik ki belőle? A külső világot és a belső lelket hogyan hatja át?

- E kérdéssel túl messzire mégy, de válaszolok neked, mert úgy gondolom, kedves vagy a Brahman előtt.

3. A lélegzet a Lélekből születik. Mint emberből árnyéka, úgy nő ki belőle. Az ész tudta nélkül megy be a testbe.

4. Ahogy a király hivatalnokait utasítja: Menj ebbe vagy abba a faluba! - így bízza meg ő is a különböző életerőket.

5. A nemzésre és az ürítésre a kilélegzés felügyel. A szemben és a fülben, az orron és a szájon át a belélegzés honol. Az összelélegzés (szamána) van középen, ő az, mi az áldozott ételt a testtel azonossá (szama) teszi, ebből lobban a hét tűz.^[575]

6. A Lélek a szívben lakik. Ennek száz és egy vezetéke van. Ezek mindegyikéhez újabb száz kapcsolódik, s ezek mindegyikéhez újabb hetvenkétezer. A szétlélegzés ezekben kering.

7. Ha jót tett az ember, akkor a fellélegzés jó világba vezeti a felfelé futó egyetlen éren át, ha gonoszat, akkor gonosz világba. Ha mindkettőt, akkor az emberi világba.^[576]

8. A belélegzés úgy száll fel, mint a felkelő Nap, mert a belélegzésnek a Nap nyújt támaszt a szemben.^[577] A Föld istene a kilélegzést ^[578] támasztja. Az összelélegzés a levegőég, a szétlélegzés a szél.

9. A fellélegzés a hő.^[579] Ha ez a hő kialszik, az észbe gyűjtött többi életerővel újra testet ölt az ember.

10. Amint az ész utoljára gondolt, úgy lép a lélegzetbe a hőbe szállt lélegzet pedig a Lélekkel együtt az elképzelt világba vezeti.

11. Nem fogynak el ama halhatatlannak utódai, ki tudja ezt, és a lélegzetet ismeri. Erről szól a vers:

Ki megérti bent a lélegzetet,
forrását, otthonát, alapulását,
külső világban ötfelé oszlását,
csak az éri el az örök életet,
csak az éri el az örök életet.

- Mester, mi az, ami az emberben elalszik, és mi az, mi ébren marad? Melyik isten látja az álmokat? A mélyálom kéje kié? Mindezek min alapulnak?

- Gárgja, ahogyan alkonyatkor a Nap sugarai az izzó korongban egyesülnek, és pirkadatkor szétáradnak megint, ugyanígy a legfőbb istenségben, az észben egyesülnek mindezek. Ezért van az, hogy ekkor az ember nem lát, nem szagol, nem hall, nem ízlel, nem érez, nem szól, nem fog, nem élvez, nem ürít, nem járkál fel és alá, hanem: alszik.

3. Ekkor a várban csak a lélegzet tüzei égnek. A kilélegzés az otthoni tűz, a szétlélegzés tüze főzi az áldozati ételt, a belélegzés (prána) pedig az áldozati láng, mert ezt az otthoni tűzről véve gyújtják (pranajanam).^[580]

4. Az összelélegzésnek (szamána) azért ez a neve, mert ő egyenlíti ki (szamam najati) a belélegzés és kilélegzés két italáldozatát. Az ész az áldozat megrendelője, a fellélegzés az áldozat gyümölcse, mert ő vezeti el nap mint nap a Brahmanhoz az áldozót.

5. Roppant hatalmát ez az isten az álomban éli át, mert az itt vagy ott látottakat itt újra látja, az itt vagy ott hallottakat itt újra hallja, amit különböző helyeken és tájakon tapasztalt, itt egységben tapasztalja meg újra.^[581] Látottat és nemlátottat, hallottat és nemhallottat, tapasztaltat és nemtapasztaltat, valósat és nemvalósat itt egyaránt lát, az egységet látja.

6. De amikor a tündöklő hő elönti, ez az isten sem lát álmokat. A testben ilyenkor árad szét a kéj.^[582]

7. Barátom, ahogy a madarak térnek nyugovóra otthonukban, a fán, úgy tér minden nyugovóra a Legfőbb Lélekben:

8. A föld és a földanyag, a víz és a vízanyag, a hő és a hőanyag, a szél és a szélanyag, az űr és az űranyag, a szem és a látható, a fül és a hallható, az orr és a szagolható, a nyelv és az ízlelhető, a bőr és a tapintható, a szó és a szólható, a kéz és a fogható, a hímtag és a nemzhető, az ürítés és az üríthető, a láb és a léphető, az ész és az észlelhető, az ébredet és az ébreszthető, az énképzet és az elsajátítható, a tudat és a tudható, a hő és a hevíthető, a lélegzet és a fenntartható.

9. Mert ez a látó, érző, halló, szagló, ízlelő, elképzelő, ébredő, cselekvő, megismerő emberi Lélek a mulandótlan legfőbb Lelken alapul.

10. Barátom, ebbe a legfőbb mulandótlanba lép be, ki ezt az árnyéktalan, testetlen, vértelen, fényességes mulandótlant megismeri. Mindenhatóvá és mindenséggé lesz, ki tudja ezt. Erről szól a vers:

Barátom, ki a mulandótlant ismeri,
ahol a megismerő Lélek, az istenek,
az életerők és a lények elpihennek,
az mindentudó, a mindenséget elnyeri.

- Mester, aki haláláig a szent OM szótagon elmélkedik, melyik világba kerül utána?

- Szatjakáma, az OM szótag a fenti és a lenti ^[583] Brahman. Ezért ki tudón ezen alapul, elnyeri az egyiket, vagy a másikat.

3. Aki az OM egy mértékéről ^[584] elmélkedik, azt tanulja meg, hogyan kell gyorsan újra a Földre születni. A himnuszok ^[585] az embervilágba vezetik, lemondó lesz, hívő és tiszta, roppant hatalomra jut.^[586]

4. Aki két mértékét vési eszébe, azt a varázsigék a levegőégen át a Holdvilágba repítik, a Holdvilág hatalmát kiélvezi, majd visszatér a Földre.^[587]

5. Aki viszont az OM szótag mindhárom mértéke által a legfőbb Emberről elmélkedik, az a tündöklő hő révén a Napba jut. Levedli a gonoszt, mint a kígyó a bőrét, és a dalok a Brahman világába vezetik.^[588] Eme életfeletti helyről látja az Embert, a vár urát.^[589]

6. Megtéve külső, belső és köztes tetteket,
a három mértéket kötve, összefogva
és soha nem mulasztva megismerő
halandót semmi sem rendíti meg.

7. Űrbe igével, himnusszal a Földig,
dallal a bölcsek hirdette világba,
az OM-ot követve oda jut a bölcs,
hol a békés, örök Legfőbb időzik.

- Mester, Hiranjanábha Kauszalja herceg jött egyszer hozzám, és azt kérdezte, tudom-e a tizenhatrészes Embert. Azt feleltem, hogy nem tudom, hiszen ha tudnám, már biztosan beszéltem volna róla. Aki meg hazudik, az gyökerestül kiszárad, így hát nem hazudhattam. Ő némán felszállt kocsijára és elvágtatott. Téged kérdezlek hát, hol van ez az Ember?

- Barátom, ez az Ember itt van a testben, belőle sarjad a tizenhat rész.^[590]

3. Egyszer ez így gondolkozott: Mi legyen az, minek távoztával magam is kiszállok, és megmaradásával én is megmaradok?

4. Megalkotta a lélegzetet, a lélegzetből a hitet, az űrt, a szelet, a fényt, a vizet, a földet, az érzékszerveket, az észt, az ételt, az ételből az erőt, a lemondást, az eszméket, a tettet, a világokat, a világokban a neveket.

5. Ám ahogy az óceánba ömlő folyók is eltűnnek, mert elmosódik formájuk és nevük,^[591] ugyanígy van ez a mindent belátó Emberrel is. E tizenhat rész az Emberbe ömlik, elveszíti formáját és nevét, és egyszerűen csak Embernek hívják. Ez részek nélkül is fennmarad, ez halhatatlan. Erről szól a vers:

6. Mint küllőt kerékagy, részeit az Ember összetartja.
Ki tudja, mit tudni kell, nem vesz erőt a halál se rajta.

A címben szereplő mandúka szó békát jelent, ezt egy papi nemzetség választotta totemállatul, az ő hagyományukban őrződött meg a Mándúkja-upanisad. A mű az upanisad-irodalom legtömörebb alkotása. Egyes szakaszai szinte csak címszavakban sorolnak fel olyan fogalmakat, amelyeknél más szövegekben esetleg több oldalnyi magyarázatot is találunk.

A Mándúkja-upanisad a védikus kultika három nagy területét köti egybe: a kantillációs tradíció szent OM-szótagjához kapcsolja a tűz-ritualisztika és az átman-teória elemeit. A tömör, szútra-stílusú upanisadhoz később verses kommentár is készült, ezt a hagyomány Gaudapádának tulajdonítja. Bár a címben szereplő nemzetség a Rigvéda hagyománykörét követte, a Mándúkja-upanisadot - minden bizonnyal tanításai miatt - mégis az Atharvavédához sorolták a védikus irodalom rendszerezésekor.

1. A mindenség ez a szótag.^[592] Kifejtése ennek: minden az OM-hang, ami volt, ami van, ami lesz, és az is az OM-hang, ami túl van a három időn.

2. Minden a Brahman, a Brahman pedig a Lélek, és a Léleknek négy negyede van.

3. Első negyede az ébren lévő, kifelé megismerő, héttagú,^[593] tizenkilenc szájú,^[594] durvát ^[595] evő Mindenember Tüze Lélek.^[596]

4. Második negyede az álomban lévő, befelé megismerő, héttagú, tizenkilenc szájú, válogatottat ^[597] evő Tündökletes ^[598] Lélek.

5. A mélyálom az az állapot, ahol az ember nem érez vágyakat és nem lát álmokat. Harmadik negyede a mélyálomban lévő, eggyé vált,^[599] pusztán megismerésből álló,^[600] üdvből álló ^[601] és az üdvöt tudat-szájával evő megismerő ^[602] Lélek.

6. Ez úr mindenek fölött, ez mindentudó, ez a belső vezető,^[603] ez a mindenség méhe,^[604] a lények teremtése és elmúlása.^[605]

7. Befelé nem ismer, kifelé nem ismer, kétfelé nem ismer, pusztán megismerésből nem áll, sem megismert, sem nem megismert, nem látható, kimondhatatlan, megfoghatatlan, jellemezhetetlen, kigondolhatatlan, jelölhetetlen, az egyetlen Lélek hitén megálló, érzékvilágot feloldó, nyugodt, szent, szétszakíthatatlan - ez a negyedik negyed, a Lélek maga, megismerni ezt kell.

8. A lélek az OM-szótag a hangok terén, mert hogy négy mértékes az OM-hang.^[606] A mértékek negyedek, a negyedek mértékek, mégpedig az a, az u és az m hangok.

9. Az első mérték az a hang, az ébren lévő Mindenember Tüze Lélek. Ez van az eltérés (ápti) és az elsőség (ádimattva) szavakban. Minden vágyát eléri, és első lesz abból, ki tudja ezt.

10. A második mérték az u hang, az álomban lévő Tündökletes Lélek. Ez van a fenntartás (utkarsa) és a kétfelől (ubhajatva) szavakban. Ki ezt tudja, az fenntartja a tudást, kétfelől tisztelik,^[607] családjában nem születik olyan, ki ne tudná a Brahmant.

11. A harmadik mérték az m hang, a mélyálomban lévő Felismerő Lélek. Ez van a felépítés (miti) és a lerombolás (apiti-minoti) szavakban. Felépíti és lerombolja az egész világot, ki tudja ezt.

12. Mértéke nincsen a kimondhatatlan, érzékvilágot feloldó, szent, szétszakíthatatlan negyediknek. Az OM-hang ebben a Lélek maga. Lelkével a Lélekbe száll, ki tudja ezt, ki tudja ezt.

Az Ísa-upanisad címét kezdő soráról kapta. Ez szójáték, kétféleképpen is fordítható: "Az Úr ruháját hordja minden" vagy "az Úrban lakozik minden". Bár az upanisad gyűjtemények többféle sorrendet követnek, megegyeznek abban, hogy az Ísa-upanisad áll az első helyen. Nem véletlenül, hiszen a költői szépségű mű egyben az upanisad-filozófia esszenciája.

A 4-5. és 8. versszak a Lélek fogalmát tárgyalja, az 1-2. és a 6-7. a Lélek tudásának, illetve e tudás erkölcsi vetületének problémáját, a 3. és a 9-10. pedig a tudást és a nemtudást különbözteti meg egymástól. A transzcendens tudás világon túlvivő útját leíró utolsó négy versszak lazán illeszkedik a mű szerkezetébe. Egyes tanítók úgy mondják, hogy egy régi halotti imáról szakadt le, így építették az upanisadba. E rész népszerűségét jellemzi, hogy szó szerinti formában megtaláljuk a Brihadáranyaka-upanisad ötödik fejezetében.

Az Ísa-upanisad a Jadzsurvéda egyik énekköréhez, a Vádzsaszanéji-szamhitához tartozik, így néhol Vádzsaszanéji-szamhitá-upanisad néven szerepel.

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.

1. Az Úr ruháját hordja minden, mi sereglik itt a Földön,
Azzal élj, mit rád hagyott, másnak java ne gyötörjön.

2. Száz évet élhetsz nyugodtan, ha így teszed meg dolgodat,
Másik választásod nincsen, a sors reád így nem tapad.

3. Az ördögök világait vakság és sötétség fedi,
Elhullva ide kerülnek önnön lelkük gyilkosai.

4. A mozdulatlan Egy az észt meghaladja,
az istenek sem tudják utolérni őt,
csendben állva ér utol minden futót,
Mátarisvan a vizet őbenne tartja.

5. Ő mozdulva mozdulatlan,^[608] távolban van Ő és közelben,
Ő mindenben benne rejlik, kívül van mégis mindenen.^[609]

6. Ki az összes létezőket önnön lelkében szemléli,
minden lényben a Lelket látva többé nincs oka félni.

7. Mert ki minden létezőben önnön lelkére rátalál,
Az Egységet ismerőhöz hogy érhetne fel gond, homály?

8. Ő körbe kiterjed testetlen, tiszta,
világos, sebzetlen, bűn sosem éri.
Látó bölcs, magától való mindenható,
a dolgok rendjét örökre kiszabta.

9. Vakságba, sötétségbe buknak a nemtudásnak hódolók
de ennél is nagyobb sötétbe a tudást csak kóstolók.^[610]

10. Mondták: máshová visz a tudás, máshová a nemtudás.
Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

11. Ki tudás és nemtudás kettősségét egyaránt tudó,
az nemtudón halált legyűrő, tudón örökkévaló.

12. Vakságba, sötétségbe buknak a nemlétnek hódolók,
de ennél is nagyobb sötétbe a létet csak kóstolók.

13. Mondták: máshová vezet a lét, és a nemlét ^[611] megint más.
Ezt hallottuk az ősöktől, így maradt ránk a tanítás.

14. Aki a lét és nemlét kettősségét egyaránt tudó,
az nemlétezőn halált legyűrő, létezőn örökkévaló.

15. Aranykoronggal igazi arcod eltakarod,
tárd fel hát előttünk, ó Púsan!
Az igazak útján járóknak megmutasd!
Púsan, Ősbölcs, Jama,
Nap, Pradzsápatinak fia!

16. Legszebb alakodban látlak meg én,
a Napban az Ember, az vagyok Én!^[612]
Sóhaj az örök szélbe szállj,
itteni test véges porba omolj!

18. Tűz, segíts meg minket jó utakkal,^[613]
ösvények tudója, vigyél sikerre!
Téríts le a bűn ferde útjairól,
néked szentelődünk a legszebb szavakkal!^[614]

Teljes az Ott, és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesen mégis megmarad.

A Katha-upanisad a fekete Jadzsurvéda Káthaka-iskolájának alkotása, ezért gyakran Káthaka-upanisad néven találjuk meg a gyűjteményekben. A mű egy, a Taittiríja-bráhmanában megtalálható legendába ágyazza be az upanisadok Istenről és Lélekről szóló tanításait. Ez a legenda elbeszéli, hogy Nacsikétasz - "Vágybíratlan" - a Halál, Jama házába tért be a halhatatlanság tudását kutatva, és magától a Haláltól kapta meg ennek tudományát.

A mű két jól elkülöníthető részre osztható. Voltaképpen az első három szakasz tartalmazza az upanisad halhatatlanságról szóló tanítását. Ezt a Halál az abszolút Léleknek a jóga szellemi útján való megtapasztalásaként vázolja fel. Nem véletlen tehát, hogy a mű a szánkhja jóga filozófia kedvelt hivatkozási alapja lett. Az utolsó három szakaszt minden bizonnyal később csatolták az upanisadhoz, ezek többnyire már csak az előbbiekben kifejtett tanításokat magyarázzák, részletezik tovább.

2. Volt néki egy Nacsikétasz nevű fia. Bár még ifjú volt, egy látomás futott rajta keresztül, mikor az áldozóbarmokat felvezették. Azt gondolta:

3. Tejük kifejten, kábán, fűvel és vízzel telve belül,
vélük az áldozathozó is örömtelen világba kerül!

5. Sokakat bizony megelőzök, sokakkal együtt megyek.
Mit tervez hát Jama, általa mivé leszek?

6. Nézz a jövőbe, nézz hátra az ősökre, a múltra!
Pusztul a halandó, mint a kalász, és születik újra.^[616]

7. - Mindenember Tüzeként jő házadba a papi vendég.
Vaivaszvata,^[617] hozz vizet, hogy vágya csillapodjék.

8. Vágytól és reménytől, baráti szótól
áldozatoktól, nyájaktól, fiaktól -
mindettől megfosztja magát a balga,
ha megtagad bármit a vendéglő paptól.^[618]

9. - Nem ettél házamban három éjen át,
papi vendég, tisztelet néked ezért,
és hódolat nekem! Bármi légyen is az,
kívánhatsz magadnak három adományt.

10. - Elcsitult haraggal, újra kedvesen
fogadjon Gautama engem.^[619]
Így köszöntsön, ha majd elengedsz.
Három kegyedből az első ez legyen.

11. - Auddálaka Áruni ^[620] kegyes lesz majd újra,
szava parancsa alól most feloldom.
Dühét feledve alszik, látva fiát
halálnak torkából megszabadulva.

12. - Az égi világban nincsen aki fél,
Te sem vagy ott, sem rettentő öregség;
legyőzve e kettőt, éhet és szomjat,
gondtalan öröm a mennyei lét.

13. - Jama, te tudod az égbe vivő tüzet,
hívőn figyellek, míg elmagyarázod.
Halhatatlan lesz, ki az égbe elér,
ez legyen, akarom, második kegyed!

14. - Elmondom hát néked az égi tüzet,
Nacsikétasz, ügyelj értőn szavamra:
a végtelen világba jutás alapja,
tudd meg hát tőlem, titokba rejtezett!

15. És beszélt a világ ősi tüzéről,
hogy mekkora s hány kő kell megrakni azt,^[621]
ő utána mondott szép sorban mindent,
és folytatta a Jama, telve örömtől.

16. Értőn és kegyesen azt mondta néki:
- Kapsz tőlem ma még egy további kegyet.
Vedd e tanítás pompás koszorúját:
nevedet fogja ez a tűz viselni.^[622]

17. Háromszor rakva Nacsikétasz tüzét,
háromszor kötve ^[623] három áldozattal,^[624]
halált és születést lebír az ember,
és megbékül tudva a teremtés istenét.

18. Három tüzet rakva vágybíratlanul,
háromszor égve és háromszor értve,
eloldja magát halál kötelétől,
és örül az égben gondtalanul.

19. Elmondtam, mit kértél, a másodikat.
Nacsikétasz, ez hát az égi tűz,
nevedet fogja ez a tűz viselni.
Halljam hát akkor a harmadikat!

20. - Kétségek vannak, ha meghal az ember,
mondják, hogy van még, de azt is, hogy nincsen.^[625]
Általad szereznék bizonyosságot,
világosíts fel harmadik kegyeddel!

21. - Nehéz beszélni e titkos dologról,
kétséges ez még az isteneknek is.
Nacsikétasz, válassz hát más kegyet,
ne kényszeríts erre, oldj fel szavamtól!

22. - Hát még az istenek is telve kétellyel?
S éppen te mondod: nehéz megérteni?
Senki sem tudná jobban tanítani,
nincsen kívánság, mi felérne ezzel!

23 - Legyen tiéd a Föld minden hatalma,
válassz sok utódot, száz évig élőt,
aranyat, marhát, lovat, elefántot!
Oly soká élhetsz, míg vágyad akarja!

24. És ha kielégít téged e kegy
Nacsikétasz, légy hatalmas úr a Földön!
Élvezővé teszlek! Vágya-beteltté!
Válassz hát vagyont és hosszú életet!

25. Bármi vágya van a halandó világnak,
tetszésed szerint mind beteljesüljön!
Nézd, hárfás leányok e díszes kocsin,
eddig ilyet még senki sem kapott!
Neked adom őket, hogy szolgáljanak,
csak titkát ne kutasd többé a halálnak!^[626]

26. - Elveszíti hevét minden élvezet,
mert holnapig tart csak a halandó élet.
De még a teljes élet is túl kevés,
tartsd meg hát kocsid, táncod és éneked!

27. Nem szerez örömet nékem a vagyon.
Minek is vagyon, ha rád néz az ember?
Csak addig élünk, amíg te akarod,
választott kegyem hát csak ez maradjon!

28. Halandó és öreg, ha már megízlelte,
ami ott meg nem hal, és meg nem öregszik,
szín és pompa kéje ha nem érinti már,
hosszú életnek hogyan is örülne?

29. A kéteset mondd el nékünk, ó Halál,
ezt a titokba burkolózott kegyet!
Nem kérek más tudást, csak azt egyedül,
hogy mi vár reánk a nagy út után.

1. - A Jobb és az előnyös nem ugyanaz,
választhat az ember e kettő közül.
Ki előnyöst választ, elvéti célját,
ki a Jobbat akarja, üdvözül az.

2. A Jobb és az előnyös odaáll eléd,
hogy mindkettőt értve ítéld meg őket.
A bölcs előnyös helyett a jobbra tör,
előnyre hajlani balga dőreség.

3. Nacsikétasz, amire vágyakoznak,
az előnyt és talmi előnyt értőn elveted.
Nem kötött meg a birtok köteléke,
amibe oly sokan belegabalyodnak.

4. Nagy a különbség, egymást tagadják,
amit tudásnak, és nemtudásnak hívnak.
Látom, Nacsikétasz a tudást szomjazza,
a sereglő vágyak el nem ragadják.

5. A többi dagasztja a nemtudás sarát,
gondolva magát bölcsnek és tudónak.
Sürögnek-forognak, mint mikor a vak
egy világtalanra bízza magát.^[627]

6. Hogy meg kell majd halni, nem érti a tompa,
elvakítja birtok, talmi büszkeség.
Véli: A lét csak ennyi, azon túl semmi!
és hatalmamba kerül újra meg újra.

7. Miről hallani kell, a többi nem tudja,
és nem is mind érti, ki hallgatja azt.
Csoda, ha tanítják, derék ki megérti,
csoda, ha megértik, derék, kit tanítja.

8. Sok töprengéssel is nehéz megérteni,
ha egy avatatlan magyarázza el.
S ha nincsen mestere, aki tanítsa,
nem lehet azt csak úgy kiötleni.

9. Kisebb a legkisebbnél, olyan finom az,
gondolat nem éri, csak ha tanítják.
Barátom, ilyen kérdezőre vágytam!
Te elérted, mert kitartó vagy és igaz.

10. Tudom, mulandó, amit kincsnek vélnek,
és mulandóval örök el nem érhető.
Ezért égetek Nacsikétasz tűzzel,
és mulandóval az örökhöz érek.

11. Vágynak betelését, világ alapját,
tett végtelenségét, menekvés partját,
távolit, alapot, ének hatalmát
te láttad - de elszántan lemondtál.

12. Mi nem látható, mert túl van szemeden,
a szív üregében rejlő ősi titkot,
aki legbenső lelkéig igázva
tudja, túljut a gondon és élvezeten.

13. Elvetve a dolgot, a lényegre törve
hallja és érti meg ezt a halandó.
Örvendezik majd az örülnivalón,
és vágybíratlan otthon nyílik előtte.

14. Túl van a tetten és nem-tetten,
túl van a jón és a rosszon,
mondd meg, ha láttál olyat,
mi túl van a jövőn, a múlton.

15. Mit minden aszkéták hívőn mondanak,
mit minden tanítvány ismétel vágyón,
mi mindent összefoglal - hát halld meg a Szót,
mit minden tudások tanítanak!
Így hangzik: OM

16. E szótag a legnagyobb, maga a Brahman e szótag!^[628]
Minden kívánsága teljesül e szótagot tudónak.

17. Ez a legkülönb alap, mert ez az alap van legfelül.
S az alap tudója a Brahman világában örül.

18. Nem hal meg a tudó, sohasem szülték,
nem lesz semmivé, nincs valahonnan.
Ősöreg, szakadatlan-születetlen,
ha a test meg is hal, őt meg nem ölték.

19. Ha öltnek hiszi magát az ölt, és ölőnek az ölő,
téved ez is, az is, mert Az ^[629] nem öl, és meg nem ölhető.

20. A kicsinél kisebb; a nagyot meghaladja,^[630]
Lélekként rejlik a lények szívében,
gondja-tűnötten a roppant nagy Lelket
Teremtő kegyéből a vágytalan látja.^[631]

21. Ülve messze vándorol, heverve a létet körülveszi.^[632]
E józanul ittasult istent rajtam kívül ki ismeri?

22. Az állandótlanban ő megáll, a testben sincs teste,
nem aggódik a bölcs, mert Lélekként pillant mindenre.^[633]

23. Távol áll a Lélek bármiféle szótól,
az értelemtől, a sok tanulástól.
Csak akit ő választ, az érti meg őt,
annak ölt majd testet saját magától.^[634]

24. Aki nyughatatlan, ki nem hagyja el a hibás utat,
ki békétlen kedélyű, az utána hiába kutat.

25. Hogy foghatná fel azt, ki a papságot és a nemességet
úgy falja fel, mint a halál vizébe kevert rizspépet?

1. Kétféle ivó a tettek jutalma,^[635]
a szív üregében rejlenek ők.
Fénynek-árnyéknak hívja a bölcs őket,
ki Nacsikétasz tüzét ötszörösen rakja.

2. A legnagyobb Brahmanért rakjatok Nacsikétasz-tüzet!
A rendíthetetlen túlsó partra hídként majd ez vezet.

3. Tudd meg hát: A Lélek kocsiban ül, a test pedig kocsi.
Az gyeplő csupán, a kocsit az eszmélet ^[636] vezeti.

4. Az érzékek lovak, az út az érzékek érzéklete,
Az élvező ^[637] a Lélek, az ész és az érzékek együttese.

5. Ki értetlenül él, mindig csapongó gondolattal,
úgy küzd az érzékekkel, mint kocsis a rossz lovakkal.

6. Ám ki értőn él, mindig fegyelmezett gondolattal,
messzire jut az érzékekkel, mint kocsis a jó lovakkal.

7. Hiszen ki értetlen él, nem gondolkodóan, tisztátlanul,
az nem jut a túlsó partra, s a forgatagba visszahull.

8. Ám aki értő módon él, és mindig tisztán gondolkodik,
a túlsó partot eléri, és onnan többé nem születik.

9. Aki megfontolt, és mindig kezében az ész, a zabla,
célba érvén Visnu legfőbb lábanyomát tapossa.^[638]

10. Érzéken túli az érzéktárgy, ez ^[639] alatta áll az észnek,
észen túli az eszmélet, efölötti a Roppant Lélek.^[640]

11. A Roppantnál több a nyivánulatlan,^[641] ennél az Ember.^[642]
Az ember fölött semmi sincs, hisz mi is érne fel ezzel?

12. Minden lénynek ő a rejlő lelke, fénye láthatatlan.
Csak tisztaszeműek látják meg őt a rejtett finomban.

13. A bölcs fékezze szavát az észben, azt az eszméletben,
ezt a Roppant Lélekben, ezt pedig a Béke-Lélekben.^[643]

14. Állj fel! Eszmélj! Találj kiválóbbakat, figyelj szavukra!
Az út: borotva élen haladni. A bölcs ezt tanítja.

15. Hallás, érzés, látás, szaglás nem éri,
nem múlik, örök és mindig megmarad,
nagynál nagyobb, végtelen, nincs kezdete.
Szabad a haláltól, aki ezt megérti.

16. Annak bölcsessége ékíti a Brahman otthonát,
ki meghallja és továbbadja Jama vágybíratlan tanát.

17. Ki e legfőbb titkot papnak vagy halottnak ^[644] elbeszéli,
az a végtelent eléri, az a végtelent eléri.

1. Útját a Teremtő kifelé fúrta,
kifelé nézünk hát és nem belülre.
A legbenső Lélekre pillant a bölcs,
az örökre vágyik, erre visz útja.

2. Ám kinti vágyakat hajszol a balga,
és hálóját kiveti rá a halál.^[645]
Csak a bölcs tudja, mi a halhatatlan,
és múlót öröknek miért is akarna?

3. A formát, ízt, érzetet, hangot és szagot ő fogja fel,
tapasztaláshoz rajta kívül más hogyan juthatna el?
Ez az, bizony!

4. Az álom és ébrenlét állapota véle látható.
Nem retten többé a bölcs, a Roppant Lelket tudó.

5. Ki értőn idebent tudja e mézet evő Lelket,
urát a múltnak, jövőnek, az nem ismer félelmet.^[646]
Ez az, bizony!

6. Előbb volt Ő, mint a Hő, az Ősvíznél is előbbvaló,
a dolgok mélyén rejlő, a lényekben megnyilvánuló.
Ez az, bizony!

7. Ő Aditi, a lélekzettel pattan elő,
a dolgok mélyén rejlő, a lényekkel együtt születő.
Ez az, bizony!

8. Úgy rejlik Ő, mint tűz a tűzifában,^[647]
mint jólfogant magzat anyja ölében.
Az ébredők hívják, így lobban elő
tűz képében, hajnali áldozásban.^[648]
Ez az, bizony!

9. A Nap Belőle kél fel, és elnyugszik újra Benne.^[649]
Mindenek fölött való, minden isten az Ő szülötte.
Ez az, bizony!

10. Ami itt van, az van ott is, mert az csak ennek a mása.
Ki megkülönböztet, az halálból bukik újabb halálba.

11. Nincs semmilyen különbség - mert ő így csinálta.
Ki megkülönböztet, az halálból bukik újabb halálba.^[650]

12. Hüvelyknyi Emberként van a Lélek a test közepében.^[651]
Múlt-jövő ura, ma is, holnap is ő van a létben.
Ez az, bizony!

13. E hüvelyknyi Ember füstnélküli láng képében ragyog.
Ki tudja múlt és jövő urát, az többé meg nem inog.
Ez az, bizony!

14. Ahogy a záporeső lezúdul a meredek hegy oldalán,
Válogat a balga, és rohan az egyes dolgok után.

15. Miként a víz tiszta marad a tiszta vízhez keverve,
Ó, Gautama sarja,^[652] ilyen a bölcs értő lelke.

1. Ki a születetlen szellem tizenegykapus várát ^[653] uralja,
meg nem inog, és örök lesz testéből megszabadulva.
Ez az, bizony!

2. Ő vízen lebegő hattyú, Ő Nap az égen,
pap az oltárnál, házba belépő vendég.
Emberben, törvényben, térben, égben lakozik,
vízből, földből, rendből és kőből születik.^[654]

3. A belékzést felvezeti,^[655] a kilékzést visszaveti,
középen trónol törpeként,^[656] minden isten őt tiszteli.

4. Ha vége a testnek, a testetöltött belőle kiszakad.
A testből kiszállva mi az, mi változatlan megmarad?
Ez az, bizony!

5. A halandókat nem belégzés és kilégzés élteti.
Az ad nékik életet, ki e kettőt is működteti.

6. Legyen! Elmondom az örök Brahman titkos lényegét,
tudd hát végre a Lélek halál utáni történetét!

7. Ki-ki tette és tudása szerint. Anyaölbe kerülnek
egyesek, mások újra születve fákká testesülnek.

8. Az Ember álmában is éber marad,
képeket alkot, követve vágyakat.^[657]
Ő az, mi tiszta, Ő a Brahman, örök az Ő neve,
Benne szunnyad minden világ, nem lépi túl semmi se.^[658]

9. Ahogy a tűz a világban szétszalad,
és hűen magához mindenhez simul,
ekképp ölt a Lélek számtalan ruhát,
a lényekben van, mégis kívül marad.^[659]

10. Ahogy a szél a világban szétszalad,
és hűen magához mindenhez simul,
ekképp ölt a Lélek számtalan ruhát,
a lényekben van, mégis kívül marad.

11. Nem ejt foltot a többi szem hibája
mindenek szemén, az egyetlen Napon,
így nem ejthet foltot a lények Lelkén
a külső lét, a siralmak világa.

12. E belső Lélek, minden létező ura,
egyetlen önmagát megsokszorozza.
Aki Őt bölcsen idebent tudja,
az örökre boldog, más pedig soha.^[660]

13. A lelkek Lelke, mulandók Mulandótlana,
sokak Egyetlene szüli a vágyakat.
Aki Őt bölcsen idebent tudja,
az örökre boldog, más pedig soha.^[661]

14. Ő Az! Leírhatatlan öröm!
Másnak nevezni céltalan.
Miről ismerszik meg akkor?
Fénylik-e, vagy visszfénye van?

15. Nap, Hold csillagvilág ott sose fénylik,
nem ragyog ott a villám s a földi tűz.
Magában tündököl mindenek fölött,
minden létezőben Ő tükröződik.^[662]

1. Gyökere fent és ága lent, öröknek tudd a Paripafát,^[663]
Ő az, mi tiszta, Ő a Brahman, öröknek nevezik Őt,
semmi sem lépheti túl, mert Belőle jő minden világ.^[664]
Ez az, bizony!

2. A kiáradt világot Ő mozgatja, lélekezteti,
Felvillanás és döbbenet ^[665] - örök, ki megismeri.

3. Tőle döbbenve ég a tűz, Tőle döbbenve tűz a Nap,
a szél, a villám és halál Tőle döbbenve megszalad.^[666]

4. A rothadó testiségből akik fel tudnak riadni,
fényességes világban fogják majd újra visszakapni.

5. Mint a tükör, olyan önmagában,
az atyáknak világában álom,
a gandharva-világban olyan, mint a víz,
fény és árnyék a Brahman honában.

6. Hogyan kelnek és tűnnek alá különféle érzékletek -
a bölcs ezt jól ismeri, és szíve többé nem remeg.

7. Érzéken túli az ész, fölé a Szellem kerül,
majd a Roppant Lélek. A Nyilvánulatlan van legfelül.^[667]

8. E Nyilvánulatlan felett a mindenható Ember áll,
ki Őt megismeri, az szabad, nem éri többé halál.

9. Formáját a látás fel nem fedi,
mert fel nem éri őt senkinek szeme,
csak ha felkészült már a szív s az értelem.
Halhatatlan az, ki Őt megismeri!^[668]

10. Mikor az érzékek és az
ész csendben elpihennek,
eszmélet se moccan, ez az,
mit Magasútnak neveznek.

11. Ő az Igázás, az érzékek szilárd megfékezése,
kitartva ezt: a lét teremtése és megszüntetése.

12. Beszéd, gondolat és látás Őt soha meg nem nevezik,
egyetlen szó utal csak reá, ez a szó az, hogy: Létezik.

13. Csak a Van szó fogja fel, különben széthull kétfele.^[669]
Ha érted szavát, feltárul előtted titkos lényege.

14. Ha végleg eltűnik szívéből minden rejtett szenvedély,
örök lesz akkor a halandó, s a Brahman honába ér.

15. Ha minden bilincsét lerázta már a halandó szíve,
örök lesz akkor az ember, ezt tanítja a szent ige.

16. Száz meg egy vezetéke van a szívnek,
közülük felfelé csak egyetlen vezet.
Halhatatlan égbe ezáltal jutunk,
kifelé ágaznak mind a többiek.^[670]

17. A hüvelyknyi Ember a legbelső Lélek,^[671]
minden lény szívében megtalálható.
Tépd ki hát bátran, mint a nádat a gazból,
tudd, Ő a tiszta, Ő a Halhatatlan,
tudd, Ő a tiszta, Ő a Halhatatlan.

18. Nacsikétasz haláltudón kapta meg
az Igázás eme tökéletes tanát,
vágyai tűntével fellelte végre
a Brahman honát, és örökre tiszta lett.

Költői szépségében az Ísával vetekszik a Mundaka-upanisad. Nevét egy aszketikus rendről kapta, melynek tagjai kopaszra nyírták fejüket, ez elterjedt volt a késői bráhmanizmus korában. A Mundaka-upanisad az új stílusú upanisadok közé tartozik, voltaképpen az ősi szövegek - kiváltképpen a Brihadáranyaka-upanisad - eszméit rendezi új, verses formába. Három tanításból áll, az első a Brahman megismerésére való felkészülést vázolja, a második az Isten-Lélek princípium körülírását adja, a harmadik pedig a Brahmanhoz vezető utat mutatja meg, ami az egyéni és az egyetemes lélek kettős princípiumából indul ki. Ez a gondolat lesz a késői upanisad filozófia és a majdani védánta létszemléletének alapja. A Mundaka-upanisad az Atharvavéda hagyományköréhez tartozik, ez különösen az első tanítás verseiből derül ki, ami az isteni út szellemi előkészületeit a tűzrítus misztikájába ágyazza be.

1. A Brahman lett az első isten,
a világteremtő, a lét pásztora.^[672]
Első fiának, Atharvannak mondta el
a Brahman tudását, minél több nincsen.

2. E fenti és lenti Brahman tanát ^[673]
Atharvantól Angir kapta meg,
majd Szatjaváha Bháradvádzsa,
ki Angarisznak adta tovább.

3. Úgy volt ezután, hogy a nagybirtokú Saunaka illő módon Angarisz elébe járult, és azt kérdezte tőle:

- Tiszteletreméltó! Mi az, amit megismerve az ember az egész világot megismeri?

- Amint a Brahman tudói mondják, tudni két tudást kell: a fentit és a lentit.

5. A lenti a Himnuszok Tudása, a Varázsigék Tudása, a Dalok Tudása, a Tűzpapok Tudása, a hangtan, a rítus, a nyelvtan, a szótan, a mértékek és a csillagok tana.^[674] A fenti meg az, amivel a mulandótlan ^[675] megismerhető.

6. Ez láthatatlan, foghatatlan, törzse nincs, színe,
szeme-füle nincsen, keze-lába nincsen,
örök, mindenható, el van rejtve jól,
változatlan, csak a bölcsek látják, ő a mindenség öle.

7. Ahogy a pók mászik elő a fonálon,
ahogy a fű sarjad a földből, ahogy
a haj fakad a fejből, úgy fakad
e mulandótlanból minden a világon.

8. Izzón terjed a Brahman, az élet sarjad ebben,
majd lélekzet, ész, igazság, világ - és öröklét a tettben.

9. Mindent tudó és ismerő, felizzik a megismeréssel,
mind ebből fakad: a Hatalmas, a név, forma és az étel.

Sokfelé hatnak a Három Tudásban
az ősi dalokban énekelt tettek,
igazságra vágyva őket tegyétek,
így öltenek testet a valóságban.

2. Ha a láng kicsap, ha az áldozótűz fellobog éppen,
öntsd rá hittel az italt két vajáldozás szünetében.

3. Aki nem áldoz Holdnak havára,^[676]
évszakra, vetésre, vendégelésre,
minden istenek javára - mert hamis -,
elvétetik attól mind a hét világa.^[677]

4. Fekete, csapongó, szikrákat hányja,
tűzpiros, észsebes, füstbeborított,
szerteviláglón körbenyaldosó,
ilyen az áldozat hétféle lángja.

5. Kik dolgukat teszik, míg ezek égnek,
és jókor öntik az áldozatot,
felrepítik őket a napsugarak,
majd Isteni Uruk trónjához lépnek.

6. - Gyere hát, gyere hát! - lobban az étel,
és napsugáron repíti az áldozót.
- Itt van a szentek Brahman világa -
hízeleg néki e kedves beszéddel.

7. De inog a máglya és bizony ledől,
ha a tizennyolc ^[678] alantas tettre tör.
Az ostobák, kik ezt vélik jobbnak,
vénség és halál hatalmába jutnak.

8. Dagasztják buzgón a nemtudás sarát,
gondolva magukat bölcsnek, tudónak,
csetlenek-botlanak, mint mikor a vak
egy világtalanra bízza magát.^[679]

9. Hívői e tettnek tudók sose lesznek,
forgolódnak a nemtudás sarában.
Célunkhoz értünk! - gondolják ostobán,
és jutalmuk fogytán újra születnek.^[680]

10. Áldozást és tettet a legtöbbre tartva,
nem tudva arról, hogy mi az, mi jobb,
bérük fogytával a tettek egéből ^[681]
a létbe ^[682] születnek, vagy pedig alatta.^[683]

11. Ám kik az erdőn hívőn gyakorolnak,
békültek, tudók, adományból élnek,
portalanul lépnek a Nap kapujába,^[684]
s a Lélek, az Ember honába jutnak.

12. Vizsgálva a bölcs a tett-világokat ^[685]
elveti! A nemtevőt semmi sem teszi.^[686]
Fával kezében keresi mesterét,^[687]
ki tudja a Brahmant s az írásokat.

13. Ha megbékült szívvel fordult hozzája,
illőn, csendesen, úgy elmondja a bölcs,
hogy milyen a mulandótlan Brahman,
az Ember, a valóság igaz tudása.

Miként a lobogó tűzből születve mind,
szikrák repülnek ezer irányba,
sokféle lénye a mulandótlannak
így rajzik elő, és vissza megint.^[688]

2. Kívül és belül van az Istenember,^[689]
nincsen néki arca.
Nem születik, lélegzik, észlel,
a mulandótlant meghaladja.

3. A Lélekzet, az ész, az érzékek mind belőle lesznek.
Űr, szél, tűz, víz és mindenthordó föld tőle születnek.

4. Feje tűz, Nap és Hold szeméből égnek,
füle a tér, hangja a Tudás szava,
szelet sóhajt, szíve a lét, lába a Föld,^[690]
ő a belső Lelke minden létezőnek.

5. Belőle lesz a tűz és tűzifája, a Nap.
A Holdból eső lesz, sarjak a földből.
Magját a férfi az asszonyba önti,
így nemz az Ember majd utódokat.^[691]

6. Himnuszt, dalt, igét világra ő hozott,^[692]
avatást, áldást, tettet, adományokat,
évet, adakozót, és ama világokat,
amiket Nap és Hold fénye tisztított.^[693]

7. Minden istenek belőle születnek,
emberek, nyájak, madarak és szentek,^[694]
belégzés, kilégzés, a rizs és az árpa,^[695]
lemondás, igazság, tanítás szabálya.

8. A hétféle érzékelés belőle jő,
hét tűzifája, lángja, adománya.
A hétféle világ,^[696] ahol kiterjednek,
szíve üregéből bújik elő.

9. Tengereket szül és hegységeket,
folyók futnak belőle szerteszét,
ő sarjaszt növényeket és nedveket,
ezzel lelkesíti át a lényeket.

10. Barátom! Ki tudja szíve rejtekén,
hogy az Ember a tett, a lemondás,
az örök Brahman, a mindenség maga,^[697]
a nemtudás kötelét az tépi szét.

1. Ki fő helyén pihen a szív üregében,
ki megnyilvánult és rejtve marad,
ki pislantva-lélegezve
az életet tartja egybe,^[698]
ki létet és nemlétet meghalad,
a Lények Ura, ki túl van a megismerésen.

2. Ki lobban, ki túltesz a kicsiny parányon,
ki őröket támaszt és világokat,
a Brahmant, az örök életet,
a szót, az észt, a lélegzetet,
mi igazságot és öröklétet ad -
célodnak csak ezt tekintsd, ó barátom!

3. Kezedben legyen a titkos tan íja,
tedd rá hegyes nyilát az elmélyedésnek,
feszítsd meg azt a szellem erejével,
ezzel találj a mulandótlan célba.

4. Íja a morajló,^[699] nyila a lélek, a Brahman a célja.
Ki lankadatlan így halad, csak az talál a célba.

5. Az Ég, a Föld, a Légtér belé szövődnek,^[700]
az ész, az érzékszervek csapata.
Értsétek: ő az örök híd ^[701] és a Lélek,
hagyjátok el, amit mások beszélnek!

6. Mint küllők a kerékagyból erednek,
központja ő a szívereknek.^[702]
Belül időzik, sokfelé születik.
Mondjátok: OM - és Lélekben mélyedjetek!
Üdv! A sötétség túlpartjára ^[703] Ő vezet.

7. Mindent tudó és ismerő, hatalma világként mutatkozik.
Szív üregébe, a Brahman várába Lélekként Ő bújik.

8. Észanyagban lélekzőn testet vezet,^[704]
ételben gyökérzik, szívben bújik el,
itt lelik fel a tisztaszemű bölcsek
az üdvalakút,^[705] az örök fényeset.

9. Ki látja a fentit, a lentit,^[706] a tett gyümölcsét az elveti.^[707]
Kétség többé nem kínozza, szíve bilincsét eltöri.

10. A Brahman, az Egy, pompás aranyburokból sugárzik,
a Lélek tudói tudják, a fények fénye hogyan világlik.

11. Nap, Hold, csillagvilág ott sose fénylik,
nem ragyog ott villám és földi tűz.
Magában tündököl mindenek fölött,
minden létezőben ő tükröződik.^[708]

12. Örök a Brahman keletre innen,
nyugaton, északon, délen ő honol,
felfelé-lefelé terjed a fénye,
Brahman bizony e ragyogó Minden.

1. Párosan röppen fel két jóbarát,^[709]
körülrepülnek egy hatalmas fát.
Ízlel az egyik, édes gyümölcsre lel,
nem eszik a másik, csak némán figyel.^[710]

2. E fáról az ember alázuhan,
elbódul, elájul, vesztébe rohan.
De tisztelve-látva társa hatalmát
felröppen újra és elűzi gondját.^[711]

3. Ki látva látja az arany ékességet,
Teremtőt, Embert, a Brahmant nemző Urat,
lerázza magáról a jót és a rosszat,^[712]
és tisztán éri el a Legfőbb Egységet.

4. Minden élőben lélegzetként ragyog,
értő és tudó, rossz szó fel nem éri.
A Lélekkel játszik, a Lélekkel örül ^[713] -
a Brahmant tudóban ez a legnagyobb.

5. Igazság, lemondás a Lelket felfedi,
helyes megértés, örök tanítványság.
Fényként tündököl a testből elő,
az látja csak meg, ki bűnét elveti.

6. Igazságra vezet és nem hamisságra,
igazság nyitja az Istenek Útját.
Vágya-betelten a bölcset ez viszi
a legfőbb igazság örök honába.

7. Hatalmas, égi, nem fér az észbe,
finom finomján mégis túlviláglik,
messzibb a messzinél, mégis közel van,
ide van rejtve a látó szívébe.

8. Szem el nem éri, szó el nem éri,
tettek, lemondás vagy bármilyen isten,
ha csitul az értés és tisztul a szív,
az ember az osztatlant látja és megérti.

9. A parányi Lélek a szívbe bezárul,
az öt lélegzet átitatja ezt,
szívbe van a szellem lélegzőn beszőve,
ha tiszta a szív, a Lélek kitárul.

10. Ama vágyvilágokat és képeket
kapod, mit szíveddel tisztán akartál.^[714]
Ezért ha üdvöset kívánsz magadnak,
tiszteld a Lelket ismerő bölcseket.

1. Az Embernek hódolva vágytalanul
otthonában tudja a bölcs a Brahmant,
miből a világnak fényei ragyognak,
s a született világtól megszabadul.

2. Akinek eszére csak vágyai hatnak,
azt vágy szüli jobbra, vágy szüli balra.^[715]
De ha vágya-tűnötten érik a szellem,
minden vágyai már itt elapadnak.

3. Távol áll a Lélek bármiféle szótól,
az értelemtől, a sok tanulástól.
Csak akit Ő választ, az érti meg Őt,
annak ölt majd testet saját magától.^[716]

4. Erőtlenek a Lélekhez el nem érnek,
tévesen sanyargók, állhatatlanok.
Tudón törekedj, ez az igaz eszköz,
a Brahman lakába így tér a Lélek!

5. A megismerő bölcsek őt fellelik,
Lelkük megérett, nyugodt és szenvtelen.
Lelkükig igázva minden szenvedélyt,
a mindenséget mindenhol elnyerik.

6. Ki megérti a Végső Tudás szavát,
lemondón gyakorol, tiszta szellemű,
Brahman-világba, végső célba ér,
mindentől szabad, legyőzi a halált.

7. A tizenöt rész ^[717] méhébe visszatér,
minden istenség a maga helyére,
a tett és a Megismerő Lélek ^[718]
eggyé válva az örök Egységbe ér.

8. Ahogyan folyók futnak a tengerbe,
nevük és alakjuk elveszítik mind,^[719]
így szállnak a bölcsek névtelenül
a Mindenekfeletti Isten-emberbe.

9. Aki a Legfőbb Brahman ismeri, a Legfőbb Brahmanná válik az. Családjából senki sem születik, ki ne lenne a Brahman tudója. Túljut a gondon, túljut a rosszon, szíve bilincsétől megszabadul és örök. Erre mondják:

10. Olyannak tanítsd a Brahman tanát,
ki tevő, halló, a Brahmant hiszi,
önmagát áldozza az egyetlen bölcsnek,
és letette rendjén a fej fogadalmát.^[720]

11. Ez az Igazság. Az Angarisz ezt tanította. Senki se elmélkedjék ezen, amíg meg nem tette fogadalmát.

Egyes tanítók úgy tartják, hogy Svétásvatara valóságos személy volt, - erre a mű végén utalást is találunk. A svétásvatara szó azonban szószerint fehér öszvérrel bírót jelent, vagyis inkább szellemi szintre, tudatállapotra, mintsem konkrét személyre utal, mivel úgy tartják, hogy a fehér öszvér a megfékezett tudat szimbóluma. Ezt az értelmezést az a tény is alátámasztani látszik, hogy a Svétásvatara-upanisad a szánkhja-jóga filozófia szentirata lett, ez az iskola pedig éppen a tudat megfékezésével próbálja az abszolút egységet megvalósítani. A művet egyes vallástudósok egyenesen a szánkhja ősbölcsétől, Kapilától származtatják. A szöveg aránylag rendezetlen volta késői eredetére utal. Szinte nem is összefüggő alkotás, hanem különböző időkből és kultuszkörökből átvett idézetek, bölcsmondások lazán összefüggő gyűjteménye. Afféle gondolati ikonosztáz, amelyben az Istenség arcainak mindegyikét megtaláljuk. Rudra-Ísvara gyakran elhangzó neve szintén erős jóga hatást bizonyít, hiszen tudjuk, hogy ő a hindu panteonban Jógésvara, az Igázás Ura volt. A Svétásvatara-upanisad a Fekete-Jadzsurvéda irodalomköréhez tartozik.

Ki a Brahman, mi oka a létnek?
Honnan születtünk? Támaszt mi ad nekünk?
Bölcsek, mi mozgatja, mi vezérli bennünk
érzését a kéjnek és a szenvedésnek?^[721]

2. Természet, idő, anyag, sors szeszélye
emberhez kötődik ^[722] - vélheted vajon,
hogy ebből születtünk? Nem! Mert van a Lélek!
Ám tőle se függhet kéje, szenvedése!^[723]

3. Elmélyedve és igázva ^[724] látni meg
az önjellegekbe ^[725] borított isteni Lélekerőt.
Ő minden okot,^[726] Lelket ^[727] és időt
megelőz, mert ő az Egy.

4. Tizenhat végű,^[728] háromságos ^[729] kerék,
ötven ^[730] küllő erről, húsz ^[731] pedig arról.
Hat nyolcas ^[732] a mindenség szála, két okú,^[733]
három utas,^[734] tompulni egy ^[735] is elég.

5. Öt forrásból ^[736] áradó öt folyamán ^[737]
öt szélhullám,^[738] öt eszmélőn-gyökeres,^[739]
öt örvényes,^[740] fájdalomhulláma öt,^[741]
ötvenágú,^[742] öt a gátja ^[743] - tudjuk ám!

6. Egy hattyú ^[744] kószál e Brahman kerékben,^[745]
mi minden lelkeset magába foglal.
Elszakítja magát a Kerékforgatótól,^[746]
és annak kegyéből jut az öröklétbe.

7. A legfőbb Brahmanról dalok dalolják:
örök alapja ő a Háromságnak.^[747]
Ki felleli ebben a Brahman magját,
nem születik többé, eléri célját.

8. A mulandót a mulandótlanhoz köti,
megnyilvánult és megnyilvánulatlan az Úr.
Bilincsben élvez,^[748] ki nem tudja az Istent,
bilincse hull annak, ki őt megismeri.

9. Ért - nem ért, úr - nem úr:^[749] örök e páros.
Élvez az egyik ^[750] a tárgyba gabalyodva,
sokformás, tétlen,^[751] örök Lélek a másik,^[752]
tudja: a Brahman ez a Háromságos.^[753]

10. Az ősanyag ^[754] folyik, de Az nem, ki elveszi,^[755]
a folyó és a Lélek örök istene.
Ki rá gondol, hozzá kötődik, övé lesz,
a káprázatot végül majd elveti.

11. Az Isten tudója bilincsét lerázza,
eltűnik a szenvedés, születés, halál.
Ki rá gondol a halálban, harmadikra ^[756] lép,
egyedüli ^[757] úr lesz, betelik a vágya.

12. Tudjátok, mindig a Lélekben állnak,
és nincsen náluk fontosabb tudható:
élvező, élvezett, kerék forgatója -
Brahmannak hívják együtt e hármat.

13. Miként a tűz kialszik, hogy pihenjen,
és elbújik a fában láthatatlanul,
majd a dörzsfákban újra felizzik ^[758]
így lobban fel Ő az OM-mal a testben.

14. Dörzsfává téve a testet,
az OM-hang páncélját elmédben
buzgón pörgetve ^[759] megláthatod,
hol van a rejtett tűz, az Isten.

15. Mint magnak olaját, vajat a tejben,
tüzet a fában, vizet a mederben -
aki őrá tekint igaz lemondásban,
önnön lelkében fogja megtalálni

16. A mindent átható Lelket, a tejnek elrejtett vaját,
lélektudón és lemondón, a titkos tan Brahmanát,
a titkos tan Brahmanát.

1. Az észt, az értelmet a Nap ^[760] a lényegben kötötte meg,
ő az, ki nékünk a Földre küldte a fényt-hozó Tüzet.

2. Eszünk a Napisten által űzve meg van kötve jól
az égi dalhoz és az erőhöz.

3. Megkötött ésszel, értelemmel Égbe szállunk fényesen,
hatalmasan világítsunk, a Nap akarja, így legyen!

4. Igázva ész és igázva értelem -
a Nagy Dalnok ^[761] költői mind ilyenek.
Áldozat adóját, szokások tudóját,
a Napnak Istenét dicsérik szüntelen.^[762]

5. Tisztelésre hozom az ősi imát,
messzire szálljon, mint Napnak futása,
meghallják mindenütt az örök sarjai,
és akik már elérték az Ég otthonát.^[763]

6. Ahol a tűz a széltől felizzik és a fába harap,
hol Nedű csorog bőségesen ^[764] - onnan jön a gondolat.^[765]

7. A Napisten által űzve
örvendjetek az ős-imának!
Anyaölnek ezt tekintsd,
s a régi tettek messze szállnak!^[766]

8. Felemelve arcát, kinyújtva karját,
szívébe zárva eszét és érzékeit,
így tudja majd a Brahman hajóján
átszelni a bölcs a félelmek folyóját.

9. Lélekzetét fojtja mozdulatlanul,
orrán keresztül fújja ki azt,^[767]
és a kocsit ama rossz lovakkal ^[768]
el nem ereszti meggondolatlanul.

10. Egy tiszta hely, de nem homok vagy meder,
mit tűz, áradás, zsivajgás el nem ér,
hol észt és szemet semmi nem zavar,
e széltől óvott hajlék majd megfelel.^[769]

11. Ha a Brahman megnyilatkozik,
igázón ^[770] e formákban megmutatkozik:
köd, füst, ragyogás, szél, tűz és fénybogár,
villám, hegyikristály és holdsugár.^[771]

12. Öt dolog képezi az igázás erényét:
a föld, a víz, a tűz, a szél és az űr.^[772]
Kórról, vénségről, halálról mit se tud,
ki igázó tűzből ^[773] építi testét.

13. Könnyűség, egészség, a vágyak elmúlnak,
tiszta csengő hang, kisimult vonások,
kellemes illat és kevés ürülék: az
igázás először ezt tűzi ki célnak.

14. Ahogy a tükör, mit egykor por fedett,
megtisztultan tűzlángként felragyog,
ilyen csak az lesz, ki látja a Lelket,
célját bevégzi, nem ismer félelmet.

15. Ki lelke valóját fáklyává teszi,
hogy a Brahmant igázva lássa meg,
ki szilárd, rezdületlen, mindentől tiszta -
az Istent megismer, béklyóit elveti.

16. Bizony ő az Isten minden irányban,^[774]
régen született, még az anyaölben.
Született már és meg fog még születni,
a lényekben rejlik, mindenhol ott van.^[775]

17. Tűzben rejlő Isten, vízben rejtező,
aki áthatja az egész világot,
ki a fákban és füvekben testet ölt,
tisztelve légyen Ő, tisztelve légyen Ő!^[776]

1. Hálóját kivetvén uralva Úr az Egy,^[777]
minden világot uralva Úr az Egy,
születve-élve Ő az Egyetlenegy -
aki ezt tudja, az lesz halhatatlan.

2. Rudra az Egy, nincs néki párja.
Uralva ural ő minden világot,
s az idők beteltén lényeit a Pásztor
haragvón adja át a pusztulásnak.^[778]

3. Mindenhol arcok, mindenhol szemek,
mindenhol lábak, mindenhol kezek,
karjával, szárnyával az Isten, az Egy,
így kovácsol össze Földet és Eget.^[779]

4. Kiből az istenek teremtve lettek,
a Nagy Bölcs, Rudra, lét uralkodója,
az aranymagzat megalkotója,^[780]
nyisson meg minket nemes eszméletnek!^[781]

5. Rudra! Szent, szelíd, barátságos arcod is van neked!
Hegyúr!^[782] Láthatóvá nékünk ezt az üdvhozót tegyed!^[783]

6. Hegyúr! Ne lődd ki kezedből azt a rémisztő nyilat.
Hegylakó! Légy kegyes, ne ölj embert és állatokat!^[784]

7. De még feljebb áll a Brahman,
minden lény szívébe ő rejtezik el,
az Egy a mindenséget átkarolja -
csak az lesz örök, ki ezt az Urat tudja.

8. E hatalmas Embert szívem megismerte,
a homályon átfénylő napsugarast,
aki ezt tudja, átmegy a halálon,
nincs másik ösvény, mit járni lehetne.^[785]

9. Fölötte álló semmi sem lehet,
nincs nála kisebb és nincsen nagyobb,
hatalmas fa az Egy, égben gyökérzik,
a mindenséget az Ember tölti meg.

10. Fölötte áll ő ennek a világnak,
formája nincsen, nem sorvasztja semmi,
aki megismerte, az már halhatatlan,
az őt nem tudónak szenvedés a bére.^[786]

11. Mindenhol fej, arc és nyak,^[787]
minden lény szívében rejtezik.
Mindent áthat ő magasztosan,^[788]
mindenben szentségként lakik.

12. Hatalmas úr ám az Ember, ő serkenti a szellemet.
Rezdületlen fénysugár, ama tiszta helyre ^[789] ő vezet.

13. A hüvelyknyi Ember ^[790] a Lélekben rejtezik,
minden lény szívében megtalálható,
felkészült szívvel és felkészült ésszel
örökké lesznek, kik őt megismerik.^[791]

14. Ezerfejű az Ember. Ezernyi lába, ezernyi karja
befedi szépen a Földet, és tíz ujjal meg is haladja.^[792]

15. Minden az Ember. Ő az ura a múltnak, a jövőnek,
az öröklétnek, és minden ételtől sarjadó lénynek.^[793]

16. Mindenhol kéz és láb, mindenhol feje, szeme, arca,
mindenhol hall, figyel, így áll a világot átkarolva.^[794]

17. Az érzékeket meghaladja, mert ő az érzékek fénye,
mindenek gazdája, ura és nagy menedéke.

18. Kilenckapus várban ^[795] hattyúként lakik,
majd kiröppen onnan.^[796]
Uralja ő az egész világot,
mi áll, mi mozdulatlan.

19. Kéz nélkül is fog, láb nélkül is szalad,
szeme, füle nincsen, mégis lát és hall,
tudható tudója, őt nem tudja senki,
úgy mondják: ő az első Ember, a Nagy.

20. A kicsinél kisebb, a nagyot meghaladja,
lélekként rejlik a lények szívében,
nem-akaró Lelkét, hatalmas urát
isteni kegyből a gondtalan látja.^[797]

21. Én tudom őt, a nem vénülő ősit,
mindenek Lelkét, mindenhol áradót,
kiről a Brahman tudói mondják:
mivel Az örök, hát nem is születik.

1. Rejtett teremtője a sokféle színnek,
a sok-erős Isten, a színtelen Egy,
ki a létet végül a kezdetbe oldja,
nyisson meg minket nemes eszméletnek!

2. Te vagy a tűz, a Nap, te vagy a Hold és a szelek,
te vagy a tiszta Brahman, Pradzsápati és a vizek.^[798]

3. Te vagy a férfi és az asszony, vénülten te markolsz botot,
az ifjú s a lány te vagy, gyermekként arcod forgatod.^[799]

4. Zöldeskék madár vagy, szemed vöröslik,^[800]
villámterhes ég, évszakok, tengerek.
Kezdeted nincsen, elérsz mindenhová,
minden létező belőled születik.

5. Egy vörös, fehér és fekete kecske ^[801]
számtalan hasonló gidát kölykezik.
Hágja az egyik bak,^[802] kéjtől vakultan,
elégül a másik ^[803] és eltávozik.

6. Párosan röppen fel két jóbarát,
körülrepülnek egy hatalmas fát,
ízlel az egyik, édes gyümölcsre lel,
nem eszik a másik, csak némán figyel.^[804]

7. E fáról az ember alázuhan,
elbódul, elájul, vesztébe rohan.
De tisztelve-látva társa hatalmát,
felröppen újra és elűzi gondját.^[805]

8. Himnuszos hangja a Legfelső Égnek,
ezen trónolnak minden istenségek.
Mit segít a himnusz annak, ki nem tud?
Akik őt tudják, ide azok gyűlnek.^[806]

9. Énekek, rítus, tettek, fogadalmak,
múlt és jövendő, tudások tudása,
a létet a Varázsló ^[807] ebből csinálta,
a másik ^[808] rabja lesz eme káprázatnak.

10. Tudd, a természettel a varázsló Nagy Úr kápráztat el,
s közben áthatja az egész világot testrészeivel.

11. Ő az Egyetlen minden anyaölben,
minden belőle lesz és benne múlik el.
Aki e bőkezű, dicső urat tudja,
megnyugszik végleg az örök békében.

12. Kiből az istenek teremtve lettek,
a Nagy Bölcs, Rudra, a lét uralkodója,
ki az aranymagot látta megszületni,
nyisson meg minket nemes eszméletnek!^[809]

13. Aki ura az isteneknek,
akiben világok elpihennek,
aki a négylábúak s a kétlábúak ura,
miféle istent imádunk áldozattal?^[810]

14. Finom finomját káosz közepében,
világot teremtő sokformás urat -
ki tudja a létet ölelő szentséget,
megnyugszik végleg az örök békében.^[811]

15. Ki tudja a lét-időnek pásztorát,
a lényekben rejlő mindenség urát,
akihez istenek és bölcsek kötődnek -
a halál kötelét csak az vágja át.

16. Finomabb a vajnál, színénél a tejnek,
szentségként rejlik minden létezőben -
ki tudja ezt a létet ölelő Egyet,
lehullanak arról minden kötelékek.^[812]

17. A lét-teremtő Úrnak roppant a Lelke,
a lények szívében megtalálható,
felkészült szívvel és felkészült ésszel
halhatatlan lesz, aki megismerte.

18. Oszlik a homály, sem nappal, sem éjjel,
sem lét, sem nemlét, csak ő van, a Szentség.
Ő az OM és a Nap szerelmes fénye,^[813]
ő árad szét az ős-megismeréssel.

19. Széltében-hosszában át nem érhető, nincsen közepe,
hasonmása sincsen néki, Nagy Dicsőség az ő neve.^[814]

20. Formáját a látás fel nem fedi,
mert nem éri fel őt senkinek szeme,
szívvel és ésszel a szívben időzik,
halhatatlan az, ki őt megismeri.^[815]

21. Nem született! - ki tudja ezt,
elébe léphet félelmesen.
Rudra, tarts meg örökké!
Kegyes arcodat mutasd nekem!

22. Rudra, ne sújts le hőseinkre!
Életünket és fiúnkat, sarjainkat,
nyájainkat, lovainkat el ne vedd!^[816]
Áldozva hívunk meg téged e helyre!

1. Egy párost rejt magában a végtelen,
örök Brahman: tudást és nemtudást.
Múlik a nemtudás, örök a tudás,
de megint más az, ami úr mindezen.

2. Ő az egyetlen minden anyaölben,
ki a rőt Ős-bölccsel ^[817] értőn megfogant,
s látta azt megszületni, ki benne van
minden alakban, minden születésben.

3. Kiveti az isten újra meg újra
a hálót a rétre, majd megint behúzza.^[818]
Teremtőn országol főurai által,
az egész világra kiterjed uralma.

4. Ahogy a Napbika fénye kiterjed
felfelé, lefelé, keresztül-kasul,
az Egyetlen Isten, a szent, a kedves
így vezet minden méhből születettet.

5. Lényege: érlelni világ méheként.
Aminek érni kell, ő növeszti azt,
az egész létet ez az Egy vezérli,
ő szabja meg annak minden jellegét.

6. Kik a titkos tan titkos tudását,
a Brahman Istent, tudásnak forrását,
megismerték, öröklétbe értek,
mint az ős-istenek, mint a régi szentek.

7. Jellegbe zártan, gyümölcsöt termően,
a tettek gyümölcsét el is fogyasztva,
vándorol az élet sokformás ura,
háromságos úton, három minőségben.^[819]

8. Hüvelyk a hossza, Napként világlik,
az énség képzete rabul ejti őt.
Eszmélet és lélek által testet ölt,
tűhegynyi hosszú bizony ez a másik.^[820]

9. Vedd a hajszál századrészét,
mennyi annak is százada?
Örökké lesz a Lélek,
ha azt gondolod, hogy ekkora.

10. Nem asszony Ő és nem férfi,
semlegesként sem létezik,
maga választja testét,
ebbe és abba így költözik.

11. Képzet, észlelés, látás vakítja,
étel, ital és eső gyarapítja,
tetteket követve így lép előre,
így halad, így ölt testet újra.

12. Erényei alapján választ a Lélek
finom vagy durva formát magának,
és tettének, lelkének erényei
lesznek majd okává újabb kötésnek.^[821]

13. Híján a kezdetnek, híján a végnek,
sokformás Teremtő a káosz közepén -
ki tudja e létet ölelő Istent,
lehullnak arról minden kötelékek.^[822]

14. Ki a fészektelen, létet és
nemlétet teremtő szentet,
a részeket összekötő ^[823] Istent
keresi a szívben, az elhagyja a testet.

1. Egyesek magától-valóról ^[824] beszélnek,
mások az időről, de tévednek mind.^[825]
Az isteni Nagyság a mindenségben -
ez a hajtója a Brahman-keréknek.^[826]

2. A létet ez mindenhol elborítja,
időteremtő, mindentudó értelem,
minőséges, a tettet ő vezérli,
a föld, a víz, a tűz, szél s az űr a nyitja.

3. Amit teremtett, azt újra elveszi,
hogy a lét-lényeggel ^[827] egységbe lépjen,
eggyel, kettővel,^[828] hárommal ^[829] és nyolccal,^[830]
az idő által, finom jellegében.^[831]

4. Hogy nekifogjon újra egy minőséges
tettnek,^[832] s a mindenség jellegeit kiszabja.
Ha jellegek nincsenek, a tettek megszűnnek,
ilyen az ő másik, tétlen ^[833] alakja.

5. Ő a kapcsolat oka,^[834] a lét kezdete,
túl van a három időn, nincs néki része,
létrejön mégis sokféle alakban,
mint szívünk imádott, ősi istene.

6. Nagyobb, mint Világfa, idő és alak,
körötte pörög a létforgatag.
E törvénnyel büntetőt és jutalmazót,
a lét bennünk rejlő örök oszlopát,

7. az urak leghatalmasabb Urát,
az istenek legfőbb Istenét,
hercegek odaát országló Hercegét,
csak Őt keressük, a lét dicső Urát.

8. Teendője és tette nincs neki,
senki sem látott hozzá hasonlót.
Legfőbb erejét halljuk mindenütt,
a tudás hatalmát s a tettet ő szüli.

9. A világon senki nem parancsol neki,
nincsen gazdája, nincs ami jelölje,
ő az ok, ő a tapasztalás ura,
senki sem uralja, senki sem szüli.

10. Ahogy a pók szövi be magát szállal,
az ősanyagban így bújik el az Isten.
A Brahmanhoz ő vezessen!

11. Minden létezőben ott rejlik az Isten,
minden lénynek ő a belső Lelke.
Őrzi a tettet, mindenbe öltözik,
látó tudat csupán, minősége nincsen.

12. Ő a nemcselekvők egyetlen Ura,
az egyetlen magot megsokszorozza,
aki őt bölcsen idebent tudja,
az örökre boldog, más pedig soha.^[835]

13. Ki a lelkek Lelkét, mulandók Örökét,
a sokak vágyat betöltő Egyetlen Istent,
az Okot megtudja számvetéssel és
igázón, összes bilincsét az tépi szét.^[836]

14. Nap, Hold, csillagvilág ott sose fénylik,
nem ragyog ott a villám s a földi tűz.
Magában tündököl mindenek fölött,
minden létezőben ő tükröződik.^[837]

15. Hattyúkirály úszik a lét közepén,
tűzként repül be ő a vizekbe -
aki ezt tudja, átmegy a halálon,
nincs másik ösvény, mit járni lehetne.^[838]

16. Világ alkotója, magának méhe,
időteremtő, mindentudó értelem,
minőséges, anyag és tudat ura,
vándorlás,^[839] szabadság, oldás-kötés oka.

17. Ebből áll az örök isteni értelem,
a mindenség mindenható Pásztora,
Eme világ fölött örökkön ő az Úr,
és az uralomnak nincsen más oka.

18. Ki a Brahmant régen megcsinálta,
ki átadta néki a tudományokat,
a feleszmélésben látható Isten -
oltalmat ő adjon szabadulásra.

19. Osztatlan, tétlen, békés, káromlás nem éri, folttalan.
Öröklét felfelé ívelő hídja,^[840] parázsló fénye ^[841] van.

20. Ha majd az ember mint ruhába, az űrbe úgy öltözik,
a szenvedésnek az vet véget, isten-tudás nélkül is.

21. Lemondón és a Nagy Úrnak kegyéből
Svétásvatara a Brahmant így tudta meg,
így mondta el a bölcs remeték körében,
így merített a gyógyító bölcsességből.

22. Ősidőkben tárta fel a végső tudás e titkokat,
ne add annak, ki békétlen, nem tanítványod vagy fiad!

23. Ki hatalmas szeretettel néz Istenre és mesterre,
ha megérti ezt a tant, úgy felviláglik Roppant Lelke -
felviláglik Roppant Lelke.

JEGYZETEK

1. Gyakori mantra a világban testetöltött, s azon kívül álló Brahmanról. Ez a mantra vezeti be az Ísa-upanisadot is. ^[VISSZA]

2. A lóáldozat a védikus kor egyik legjelentősebb rítusa volt, amelyet a nép egészének jólétéért mutattak be. A későbbi, misztikus szövegek a lóáldozatot a mindenség teremtésével azonosították, és Purusának, az Első Embernek világot teremtő feláldozásával hozták összefüggésbe. ^[VISSZA]

3. Agni Vaisvánara: őt néhol a Nappal, néhol a test melegével azonosítják. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 3. és 9. Katha-upanisad 1.7. Mándúkja-upanisad 3. és 9. A Vaisvánara máshol a Lélek jelzője. Lásd: Cshándógja-upanisad 5.12-18. ^[VISSZA]

4. Szilkeként vagy hatalomként. Sankara azt mondja, az elülső aranyszilke a Napot jelenti, a hátulsó ezüstszilke pedig a Holdat. A szövegben szereplő mahiman szó jelentheti a szilkébe kitöltött szóma-ital mámorító erejét is. ^[VISSZA]

5. Gandharvákat, félisteni lényeket. ^[VISSZA]

6. Lásd az Aitaréja-upanisad első tanításának 2. szakaszát. Itt a Lélek szabadítja az ősóceánra az éhséget és a szomjúságot, hogy az oda rejtőzött istenségeket teremtésre késztesse. Az éhség mindkét esetben a létet teremtő vágy szimbóluma, és minden bizonnyal a Rigvéda 10.129. himnuszára vezethető vissza, amely a létet a vágyból származtatja. ^[VISSZA]

7. Mármint az éhség-halál, amiről a továbbiakban kiderül, hogy az áldozati paripával azonos. ^[VISSZA]

8. Értsd: lemondást, aszkézist gyakorolt. ^[VISSZA]

9. Az upanisad elmondója ilyenkor az adott égtájakra mutatott. ^[VISSZA]

10. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 1.5. 11-12. ^[VISSZA]

11. Szó szerint: evvel a Lélekkel, evvel az önmagával. ^[VISSZA]

12. Aditi (Mérhetetlen) az égbolt isteneit, így Varunát, a Napot, a Holdat szülő égistennő. ^[VISSZA]

13. Mert az életerők eltávoztával a test meghalt, feláldozódott. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.2.11. ^[VISSZA]

14. A lóáldozatot a régi időkben úgy mutatták be, hogy egy fehér paripát szabadon eresztettek, és engedték, hogy egy évig kedve szerint kóboroljon. A lovat harcosok csapata követte, és minden területet meghódoltatott, amit a paripa bejárt. Csak ezután fogták el, és áldozták fel a nép üdvére. ^[VISSZA]

15. Vagyis a halál áldozati lóvá változott, és ló képében áldozta fel magát, hogy a világot megteremtse. ^[VISSZA]

16. A földi tűz és a Nap heve. ^[VISSZA]

17. Más szóval az újraszületést. Azt tartották ugyanis, hogy a halott lelke az ősök útjára lépve újra meghal, így tér vissza a földi világba. ^[VISSZA]

18. Akik részt vesznek a lóáldozaton. ^[VISSZA]

19. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 1.2. Itt arra is választ kapunk, hogy miért a lélegzet az, aki győzelemre viszi a többi érzékszerveket. Ugyanis a kilélegzéssel lehet a felcsendítést, az énekhangot megzendíteni. Hasonló legendát találunk emellett a Brihadáranyaka-upanisad 1.5.21. részében. Itt az istenségek elfáradnak, s ezért győzi le őket a halál. A Brihadáranyaka-upanisad 6.1.7-14. és a Cshándógja-upanisad 5.1.6-15. részében azért győz a lélegzet, mert az ő távozása a test halálát jelenti, s gyakorlatilag ugyanezt mondja a Kausítaki-upanisad 2.9. és 3.2-3. valamint a Prasna-upanisad 2.2-4. része is. Az Aitaréja-upanisadban (1.3.1-10.) pedig az emésztést is magába foglaló kilélegzés az, amivel a megteremtett ember a táplálékot meg tudja ragadni. ^[VISSZA]

20. Az istenekről a továbbiakban kiderül, hogy valójában az emberi érzékszervekről, képességekről van szó. ^[VISSZA]

21. Aszurák: az ősidőkben ők is istenek voltak, majd titánokká, ellen-istenségekké változtak, s az upanisadokban már ebben a szerepkörben bukkannak fel. ^[VISSZA]

22. Az udgíthával, a legszentebb áldozati énekkel. ^[VISSZA]

23. Értsd: a szó és a többi érzékszerv különbséget tesz a jó és a rossz között, kedvét leli a tapasztalásban, s ezért marad alatta a lélegzetnek. ^[VISSZA]

24. Vagyis annak, ami nem azonos az orr lélegzetével, a szaglással. ^[VISSZA]

25. Vagy: megmarad önnön lelkében. ^[VISSZA]

26. Értsd: az ismert világ határain túl élő, barbár és démoni népek közé. ^[VISSZA]

27. A szöveg a továbbiakban két fontos gondolatot fejt ki. Egyrészt felsorolja az emberi képességeknek megfeleltetett egyetemes analógiákat, másrészt ismerteti azt az elképzelést, hogy a halál után az embert alkotó életerők a lételemekben oldódnak fel. Vesd össze: Aitaréja-upanisad 1.2.4. ^[VISSZA]

28. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.2. Kausítaki-upanisad 3.5. ^[VISSZA]

29. Az áldozópapok dicsőítő énekkel fohászkodtak bő termést hozó esőért. ^[VISSZA]

30. A korabeli hiedelem szerint a táplálékot a lefelé szálló lélegzéssel, az apónával emésztjük meg. ^[VISSZA]

31. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 6.4.20. ^[VISSZA]

32. A szóma-ital istene. ^[VISSZA]

33. Vagy: kezdetben a világ egymagában volt. ^[VISSZA]

34. Purusa, az első, kozmikus ember. ^[VISSZA]

35. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 2.7. ^[VISSZA]

36. Akkoriban két fa összedörzsölésével és erőteljes fújásával csiholtak tüzet. A tűzgyújtás ezért gyakran a szerelmeskedés és a nemzés szimbóluma. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 1.13. ^[VISSZA]

37. A szóma-ital. ^[VISSZA]

38. Értsd: tapasztaltból és tapasztalóból, vagy a lét hierarchiájában alacsonyabban és magasabban állóból. Lásd: Taittiríja-upanisad 2.2.-3. ^[VISSZA]

39. Brahmá későbbi istenalak. Ő is a világ teremtője, de közvetlenül nem vesz részt a teremtett világban. Az upanisadok igen fontos gondolata a világként testet öltő, s ezáltal a megnyilvánult önmagánál is hatalmasabbat teremtő Brahman vagy Világlélek eszméje. ^[VISSZA]

40. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 4.20. ^[VISSZA]

41. Vesd össze: Bríhadáranyaka-upanisad 2.4.5. ^[VISSZA]

42. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.4.5. ^[VISSZA]

43. Az első földi ember. ^[VISSZA]

44. Lásd: Rigvéda, 4.26.1. ^[VISSZA]

45. Értsd: áldozati állata. ^[VISSZA]

46. Az isteneknek tehát nem érdeke, hogy az ember a végső tudás birtokába jusson, mert így kikerül hatalmuk alól. ^[VISSZA]

47. A következő rész a kasztok teremtéséről szól. Ez idő tájt négy fő társadalmi osztály, a papi (bráhmana), a harcosi (ksatrija), a polgári (vaisja) és a szolga (súdra) kaszt létezett. A szöveg kissé önkényesen rendel az egyes társadalmi rétegekhez istenségeket. Rejtélyes Ísána alakja, ő úgy Visnu, mint Siva jelzője is lehet. ^[VISSZA]

48. Mármint a Brahmant a földi világban megtestesítő bráhmana renden túl. Egyesek ezt a passzust úgy értelmezik, hogy a Brahman saját magánál (értsd: a papságnál) különbnek teremtette a harcosokat. Az upanisadokban más helyeken is felbukkan a papi és harcosi kaszt vetélkedése a szellemi elsőbbségért. Így például a Brihadáranyaka-upanisad 6.2. részében egy ksatrija oktat ki egy bráhmanát. ^[VISSZA]

49. A Vaszuk szerencsehozó félistenek, az Áditják fényistenségek, a Rudrák és a Marutok pedig zivatar és forgószél istenek. ^[VISSZA]

50. Az utak és a nyájak ősi pásztoristene. ^[VISSZA]

51. A mindent irányító világtörvényt, a Dharmát, ami a társadalmi osztályok kötelességeit is magába foglalja. ^[VISSZA]

52. A tűz, Agni, a papi kaszt legkedveltebb istene, mert ő égeti el és továbbítja az istenekhez az áldozatot. ^[VISSZA]

53. Ennek bővebb kifejtését lásd: Cshándógja-upanisad 8.2. ^[VISSZA]

54. Értsd: otthona, támasztéka, fenntartója. ^[VISSZA]

55. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 2.6. ^[VISSZA]

56. Szó szerint: átmanja, amit gyakran használnak test jelentéssel. ^[VISSZA]

57. Istenekhez, bölcsekhez, ősökhöz, emberekhez és állatokhoz intézett. ^[VISSZA]

58. Ló, szarvasmarha, kecske, juh és ember. ^[VISSZA]

59. Ész, szó, lélegzet, szem-fül és test (Deussen közlése szerint). ^[VISSZA]

60. A Teremtőúr, Pradzsápati. ^[VISSZA]

61. Lásd: Taittiríja-upanisad 2.2. ^[VISSZA]

62. Vagyis az anyagi, földi táplálék. ^[VISSZA]

63. Az áldozati máglyáról felszálló füst és illat az istenek tápláléka. ^[VISSZA]

64. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.2.7. ^[VISSZA]

65. Mivel az érzékszervek, amelyekkel táplálkozik, az arcon helyezkednek el. ^[VISSZA]

66. Az étel itt már átvitt értelemben értendő. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.4.6. szakaszának 2. lábjegyzetével. ^[VISSZA]

67. Emberi hangként véges, égi hangként végtelen. ^[VISSZA]

68. Az ötféle lélegzésről lásd bővebben: Cshándógja-upanisad 5.19-23. Prasna-upanisad 3. ^[VISSZA]

69. Mármint az ész és a szó. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.2.4. ^[VISSZA]

70. Az év gyakran a tökéletesség és a mindenség szimbóluma. Lásd: Prasna-upanisad 1.9. ^[VISSZA]

71. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 1.2. ^[VISSZA]

72. A Holdként megnyilvánuló Pradzsápati. ^[VISSZA]

73. Ennek bővebb kifejtését lásd még: Kausítaki-upanisad 1.2. és 6.2. Cshándógja-upanisad 4.15. és 5.10. Prasna-upanisad 1.9-10. ^[VISSZA]

74. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 2.15. ^[VISSZA]

75. A szóval, az ésszel és a lélegzettel. ^[VISSZA]

76. Pradzsápati. ^[VISSZA]

77. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.3. és 6.1. és Cshándógja upanisad 1.2. és 5.1. és Kausítaki-upanisad 2.9. és 3.3. Aitaréja-upanisad 1.3. Prasnaupanisad 2.2-4. ^[VISSZA]

78. Az érzékszerveket gyakran nevezik életerőknek, pránáknak, ami valójában lélegzetet jelent. ^[VISSZA]

79. Vagy: eddig a testben. E formula általában a Brahman és az átman közötti mikro- és makrokozmikus analógiákra utal. ^[VISSZA]

80. Vesd össze: Katha-upanisad 4.9. ^[VISSZA]

81. A Széllel. ^[VISSZA]

82. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 2.6. ^[VISSZA]

83. E legenda változatát lásd: Kausítaki-upanisad 4. Hasonló tanítást fejt ki Jádnyavalkja is e mű 3.9. szakaszában. ^[VISSZA]

84. Egyesek szerint a gőgös (dripta) a név részét képezi, s a bölcselőt Dripta-Bálákinak hívták. ^[VISSZA]

85. Egy bőkezűségéről híres király neve, akivel e mű harmadik és negyedik fejezetében találkozunk majd. ^[VISSZA]

86. A Hold isteneként, aki egyszersmind a szóma-ital ura. ^[VISSZA]

87. Itt: a Szélistenként. ^[VISSZA]

88. A tükörben lévő ember az Önvaló, az Átman külső tükröződése. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 8.8.1. ^[VISSZA]

89. A lélegzet. ^[VISSZA]

90. Az égtájakként, melyek nem szakíthatók el egymástól. ^[VISSZA]

91. Vidnyánamaja-purusa. Lásd még: Aitaréja-upanisad 3.3-4. Kausítaki-upanisad 3. Taittiríja-upanisad 2.4-5. ^[VISSZA]

92. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.1-2. ^[VISSZA]

93. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.9-22. ^[VISSZA]

94. A hita-erekről szóló tanítást lásd még: Brihadáranyaka-upanisad 4.2.3. és 4.3.20. és 4.4.9. Kausítaki-upanisad 4.19. Katha-upanisad 6.16. Cshándógja-upanisad 8.6.1. Mundaka-upanisad 2.2.6. ^[VISSZA]

95. Vesd össze: Mándúkja-upanisad 5-6. ^[VISSZA]

96. Szó szerint: upanisadja. ^[VISSZA]

97. E tanítás bővebb kifejtését lásd a Brihadáranyaka-upanisad 4.3.7-32. szakaszában. ^[VISSZA]

98. A fej hét nyílásán. Sankara szerint azért ellenségesek, mert a Lelket az érzékvilághoz bilincselik. ^[VISSZA]

99. A szöveg a hét ősbölcset sorolja föl. Talán azt akarja sugallni, hogy a legnagyobb bölcs a tulajdon érzékelésünk. ^[VISSZA]

100. Szójáték a való (szat) és a túli (tjam) szavakkal, amelyek együtt az igazság (szatjam) szavát teszik ki. ^[VISSZA]

101. Értsd: a Nap. ^[VISSZA]

102. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 3.19. 3 A napkorongban lévő Ember (purusa) az egyetemes, a jobb szemben lévő pedig a testetöltött Lélek szimbóluma. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.5.2. Cshándógja-upanisad 1.6.6-7. és 4.15. és 8.6.5. Taittiríja-upanisad 2.8. Ísa-upanisad 16. ^[VISSZA]

103. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.6. Talavakára-upanisad 4.4. ^[VISSZA]

104. Néti, néti. Gyakori formula a szavakkal kifejezhetetlen, végső valóságra. ^[VISSZA]

105. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.5. ^[VISSZA]

106. Korabeli szokás volt, hogy a felsőbb kasztok tagjai gyermekeik felnövekedése után minden földi birtokukat hátrahagyva remeteségbe vonultak. ^[VISSZA]

107. Vesd össze: Nacsikétasz és Jama párbeszédét: Katha-upanisad 1. ^[VISSZA]

108. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1 .4.8. ^[VISSZA]

109. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 7.1.4. ^[VISSZA]

110. Mivel az egyéni Lélek az egyetemes Lélekbe száll, s nem marad vissza más az ember után, csak tettei, illetve azok következményei. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 3.2.13. ^[VISSZA]

111. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 3.8. ^[VISSZA]

112. A méz a mindenséget összetartó erőnek, az isteneket éltető legmagasztosabb tápláléknak és a legfőbb üdvnek a jelképe. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 3. ^[VISSZA]

113. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 1.6. és 3.18. ^[VISSZA]

114. Rigvéda, 1.116.12. E régi legenda elmeséli, hogy Dadhjancs felkutatta Indra féltve őrzött italának rejtekhelyét, majd megmutatta azt az emberi fajt segítő isteni ikerpárnak, az Asvinoknak. Az Asvinok lófejet helyeztek Dadhjancs nyakára, hogy Indra bosszúja erre sújtson. ^[VISSZA]

115. Tvastar az istenek ácsa, ezermestere volt. ^[VISSZA]

116. Lásd: Rigvéda, 1.117.22. ^[VISSZA]

117. A vár a test jelképe. Vesd össze: Mundaka-upanisad 2.2.7. Svétásvatara-upanisad 3.18. ^[VISSZA]

118. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 3.18. ^[VISSZA]

119. Rigvéda 6.47.18. ^[VISSZA]

120. Nagyrészt megegyezik a Brihadáranyaka-upanisad 4.6. szakaszával. ^[VISSZA]

121. A harmadik fejezet egy híres hitvitát örökít meg. Akkoriban szokás volt ilyen módon eldönteni, ki a legjártasabb és legelmélyültebb a tanításokban és az áldozatok ismeretében. Hasonló legendát tartalmaz a Brihadáranyaka-upanisad 4.1. szakasza és a Cshándógja-upanisad 1.10-11. szakasza is. ^[VISSZA]

122. Deussen gúnyt feltételez e mondatban. ^[VISSZA]

123. Az áldozat bemutatásakor a négy legfontosabb papi tisztség az áldozópap (hótar), a szerpap (adhvarju), az énekespap (udgátar) és az imádópap (brahman) volt. A hótar a Rigvéda himnuszait mondta, az adhvarju az áldozat műveleteit hajtotta végre, az udgátar a Számavédát énekelte, a brahman pedig varázsigékkel védte az áldozati tisztást a rontó hatalmak ellen. ^[VISSZA]

124. Vagyis Jádnyavalkja azt tanítja, hogy az ember képességei, szava, lélegzése, látása és esze mutatják be papként az igazi áldozatot. ^[VISSZA]

125. Vagy: hány megragadó (értsd: érzékszerv) van itt, és hány fölötte álló megragadó (értsd: egyetemes életerő). Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.3.11-16. Kausítaki-upanisad 3.5. és 3.8. ^[VISSZA]

126. Talán azért is, mert a kilélegzés a test párolgásával és a szellentéssel is azonos, így kapcsolatban áll a szagokkal. ^[VISSZA]

127. A víz itt - Deussen szerint - a Lélek tudásának jelképe. ^[VISSZA]

128. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.2.6. ^[VISSZA]

129. Mivel a halott a Lélek eltávozta után sem veszíti el nevét. ^[VISSZA]

130. Vagyis az emberből semmi sem marad meg halála után, csak tettének következményei, mivel Lelke az egyetemes Lélekbe száll, teste és érzékszervei pedig feloldódnak a lételemekben. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.5. ^[VISSZA]

131. Félisteni, tündér-szerű lény a hindu mitológiában. ^[VISSZA]

132. Egy mitikus király neve. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.10. ^[VISSZA]

133. Vagyis harminckét napi járóföldnyire. ^[VISSZA]

134. Az átman tehát az ötféle pránával azonos, bár Jádnyavalkja a szamánát nem említi. Az öt lélegzet tanát lásd bővebben: Prasna-upanisad 3. valamint: Cshándógja-upanisad 1.3.3-4. és 3.13.1-6. és 5.19-23. ^[VISSZA]

135. Vagy: bölcs. Szójáték a muni szóval, ami mind a kettőt jelenti. Vesd össze: e mű 4.4.22. szakaszával. ^[VISSZA]

136. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.8.10. és 4.4.23. ^[VISSZA]

137. Uddálaka Áruni klánneve. ^[VISSZA]

138. Antarjámin, a Lélek gyakori jelzője. ^[VISSZA]

139. Aksara: ez a szó egyszersmind hangot is jelent, s az OM szótaggal azonos. Vesd össze: Mundaka-upanisad 1.1.5. ^[VISSZA]

140. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.5.1. és 4.4.23. ^[VISSZA]

141. Valószínűleg beszélő név. Jelentése: csavaros eszű, tanult. ^[VISSZA]

142. A Nivid. ^[VISSZA]

143. Értsd: az áldozati állatok. ^[VISSZA]

144. A Föld, a Levegőég és a Menny. ^[VISSZA]

145. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.12. ^[VISSZA]

146. A szél. ^[VISSZA]

147. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.1. Kausítaki-upanisad 4. ^[VISSZA]

148. A tükörben és a vízben lévő ember az Önvaló, az Átman külső tükröződése. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 8.8.1. ^[VISSZA]

149. Értsd a férfimagban lakozó Lélek. Vesd össze: Aitaréja-upanisad 2.1. ^[VISSZA]

150. A halál istene, akinek hatalma a feláldozott halálán alapul. Dél egyébként az ártó erők iránya. ^[VISSZA]

151. Varuna eleinte az Ég istene volt, itt az égi vizek szolgálnak alapjául, később a tenger istenévé változott. ^[VISSZA]

152. Utalás a feláldozott Purusára, akinek magjából lettek a vizek. ^[VISSZA]

153. A szóma növény az északi Himalája vidékén termett. ^[VISSZA]

154. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.2.4. és 4.4.22. ^[VISSZA]

155. Vagy: az upanisadok purusájáról kérdezlek. ^[VISSZA]

156. Többször is felbukkanó fenyegetés a nem tudónak. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.3.24. ^[VISSZA]

157. Az itt kifejtett tanítás 2-5. pontja más változatban a Cshándógja-upanisad 3.18.3-6. részében is megtalálható. ^[VISSZA]

158. A szútrákat. ^[VISSZA]

159. Ugyanennek kifejtését lásd: Cshándógja-upanisad 7.2. ^[VISSZA]

160. Deussen azt feltételezi, gúnynévről van szó. Jelentése: kövér szamár. ^[VISSZA]

161. A két szemben s a szívben lakozó Indra és Virádzs a testetöltött Lélek gyakori jelképei. Lásd még: Brihadáranyaka-upanisad 2.3.5. és 5.5. Aitaréja-upanisad 1.3.13. Kausítaki-upanisad 4.17-18. Katha-upanisad 4.12-13. Svétásvatara-panisad 5. 8-10. ^[VISSZA]

162. Lásd a Brihadáranyaka-upanisad 2.1.19. lábjegyzeteit. ^[VISSZA]

163. Vesd össze: Mándúkja-upanisad 4. ^[VISSZA]

164. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.9.26. és 4.4.22. ^[VISSZA]

165. Vagy: elérted a békességet. ^[VISSZA]

166. Az upanisad legendák gyakori motívuma, hogy a tanító nem akarja elmondani a legfőbb tant, vagy helyette alacsonyabbrendű tudást, esetleg világi örömöt ajánl fel. Így tesz Jama a Katha-upanisadban (1.), Indra a Kausítaki-upanisadban (3.1 .), Praváhana a Brihadáranyaka-upanisadban (6.2.6.). ^[VISSZA]

167. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.2. Taittiríja-upanisad 2.4-5. ^[VISSZA]

168. Az evilágit és a túlvilágit, amint az a következőkből kiderül. ^[VISSZA]

169. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.1.18-19. Később a Lélek három állapotáról, (ébrenlét, álom, mélyálom) szóló tanítást egy negyedikkel is kiegészítették. A Mándúkja-upanisad 7. ezt a Lélek igazi állapotának nevezi. Lásd még: Cshándógja upanisad 6.8.1-2. ^[VISSZA]

170. Vesd össze: Prasna-upanisad 4.5. Mándúkja-upanisad 4. Katha-upanisad 5.8. ^[VISSZA]

171. Vagy: a költöző hattyúcsapat élén repülő madár. Gyakori jelképe a testetöltött Léleknek. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 1.6. és 3.18. ^[VISSZA]

172. A mélyálomban. ^[VISSZA]

173. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.1.19. és 4.3.20. Kausítaki-upanisad 4.19. Katha-upanisad 6.16. Cshándógja-upanisad 8.6.1. ^[VISSZA]

174. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 3.8. Mándúkja-upanisad 5. ^[VISSZA]

175. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.1.16-19. ^[VISSZA]

176. Vesd össze: Prasna-upanisad 4.6. Mándúkja-upanisad 5. ^[VISSZA]

177. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.4.14. és 4.5.15. ^[VISSZA]

178. Akik jótetteik révén jutottak a mennybe. ^[VISSZA]

179. Hasonló tanítás található a Taittiríja-upanisad 2.8. szakaszában. ^[VISSZA]

180. Hasonló tanítás található a Cshándógja-upanisad 8.6. szakaszában. ^[VISSZA]

181. Mert nem kergetik vissza a napsugarak. ^[VISSZA]

182. Lásd még: Taittiríja-upanisad 2.4-5. ^[VISSZA]

183. A tettekről és azok következményéről szóló karma-tan egyik legfontosabb megfogalmazása. Lásd még: Brihadáranyaka-upanisad 3.2.13. Cshándógja-upanisad 5.10.7. ^[VISSZA]

184. Vesd össze: Mundaka-upanisad 3.2.2. ^[VISSZA]

185. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 2.19. és 4.2.3. és 4.3.20. Kausítaki-upanisad 4.19. Katha-upanisad 6.16. Cshándógja-upanisad 8.6.1. ^[VISSZA]

186. Lásd: Ísa-upanisad 9. ^[VISSZA]

187. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 3.10. ^[VISSZA]

188. Vesd össze: Ísa-upanisad 6. ^[VISSZA]

189. Vesd össze: Talavakára-upanisad 1.2. ^[VISSZA]

190. Vesd össze: Katha-upanisad 4.11. ^[VISSZA]

191. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 8.4.1. ^[VISSZA]

192. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.5. ^[VISSZA]

193. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.5.1. és 3.8.10. ^[VISSZA]

194. Szinte szó szerint megegyezik e mű 2.4. szakaszával. ^[VISSZA]

195. Nagyrészt megegyezik a 2.6. szakasszal. ^[VISSZA]

196. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 1.1. ^[VISSZA]

197. A hridaja szó egy másik etimológiáját lásd: Cshándógja-upanisad 8.3.3. ^[VISSZA]

198. Tad vai tad: a megismerés szavai. Lásd: Katha-upanisad 4-6. ^[VISSZA]

199. Értsd: ez a világ a Brahman volt. ^[VISSZA]

200. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 1.6. ^[VISSZA]

201. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 8.3.5. ^[VISSZA]

202. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.3.3-4. Cshándógja-upanisad 1.6-7. és 1.7.1-5. és 4.15. és 8.6.5. Taittiríja-upanisad 2.8. Ísa-upanisad 16. ^[VISSZA]

203. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 5-6. Cshándógja-upanisad 2.23.2. és 4.17.3. ^[VISSZA]

204. Manómaja. Lásd még: Cshándógja-upanisad 3.14.2. Taittiríja-upanisad 2.3-4. ^[VISSZA]

205. Vesd össze: Katha-upanisad 4.12-13. és 6.17. Svétásvatara-upanisad 3.13. és 5.8. ^[VISSZA]

206. Vesd össze: Talavakára-upanisad 4.4. ^[VISSZA]

207. Szváhá, vasat, hanta, szvadhá: az áldozat során mondott varázsigék. ^[VISSZA]

208. Lásd még: Brihadáranyaka-upanisad 1.1. Mándúkja-upanisad 3. és 6. Katha-upanisad 1.7. Cshándógja-upanisad 3.13.7. ^[VISSZA]

209. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.3.2. ^[VISSZA]

210. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 2.1. ^[VISSZA]

211. A gájatrí egy háromszor nyolc szótagos versmérték. Lásd még: Cshándógja-upanisad 3.12. ^[VISSZA]

212. Az anustubh vers négy nyolcszótagos verslábból áll. ^[VISSZA]

213. A szávitrí vers az egyik legismertebb napfohász. Szanszkritül így hangzik: tat szavitur varénjam, bhargó dévaszja dhímahdhijó, jó nah pracsódaját. Fordítását lásd e mű 6.3.6. szakaszában. ^[VISSZA]

214. Budila vagy elefántként született újra büntetésből, vagy pedig kihullott a papságból és teherhordóként élt, mivel nem volt az áldozat igazi tudója, s úgy fogadott el áldozati adományt. ^[VISSZA]

215. Ami az áldozatot elégeti, s az égbe repíti. ^[VISSZA]

216. Lásd: Ísa-upanisad 15-18. ^[VISSZA]

217. Csaknem megegyezik a Cshándógja-upanisad 5.1. szakaszával. Lásd még: Kausítaki-upanisad 1.2. ^[VISSZA]

218. Tekintve, hogy e korban még nem írták le, hanem nemzedékről nemzedékre szóban hagyományozták tovább a szent szövegeket. ^[VISSZA]

219. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.3. és 1.5.21. Cshándógja-upanisad 1.2. és 5.1. Kausítaki-upanisad 2.14. és 3.3. Aitaréja-upanisad 1.3. Prasna-upanisad 2.2-4. ^[VISSZA]

220. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 3.4. ^[VISSZA]

221. Szójáték az étel (anna) és a lélegzet (ana) szavakkal. ^[VISSZA]

222. Nagyrész megegyezik a Cshándógja-upanisad 5.3-10. szakasszal. Lásd még: Kausítaki-upanisad 1.1-2. ^[VISSZA]

223. Rádzsanja. fontos elem, hogy ksatrija kaszt béli Praváhana tanít egy papot. ^[VISSZA]

224. Áruni klánneve. ^[VISSZA]

225. Szómarádzsa, aki itt egyszersmind az esőistennel, Pardzsanjával azonos. ^[VISSZA]

226. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 6.4.3. ^[VISSZA]

227. A halál után a testből eltávozó Lélek. ^[VISSZA]

228. Vagyis abba a félhónapba, amikor a Hold növekszik, és abba a félévbe, amikor a nappalok hosszabbak az éjszakáknál. Vesd össze: Prasna-upanisad 1.9-10. ^[VISSZA]

229. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.6. ^[VISSZA]

230. Értsd: addig maradnak a Holdban, amíg kiélvezik tetteik jutalmát. Lásd: Cshándógja-upanisad 5.10.5. ^[VISSZA]

231. Értsd: a férfi által megevett ételből a férfimagba kerülnek. ^[VISSZA]

232. Vesd össze: Cshándógja-upanisad, 5.2.5. ^[VISSZA]

233. Dzsátavéda, a Tűzisten jelzője. ^[VISSZA]

234. A szávitrí versről bővebben: Brihadáranyaka-upanisad 5.14. ^[VISSZA]

235. Mivel ezek egymást fogyasztják. Hasonló gondolat a Cshándógja-upanisad 1.1.2. szakaszban. ^[VISSZA]

236. Értsd: hímtagjával. A szöveg a szómaáldozatot írja le a szerelmi aktus jelképeivel. ^[VISSZA]

237. A legnagyobb csapások egyikének számított, ha valaki fiúgyermek nélkül hagyta el a világot. ^[VISSZA]

238. Vesd össze: Atharvavéda, 7.67.1. ^[VISSZA]

239. Értsd: tükörbe néz. ^[VISSZA]

240. Értsd: a férfimag. ^[VISSZA]

241. Ami egyszersmind ártást hoz. ^[VISSZA]

242. Hanem cserépedényből vagy levélből hajtogatott pohárból, amelyek eldobhatók használat után. ^[VISSZA]

243. Csak a harmadik nap, a fürdés után. ^[VISSZA]

244. A szerelmeskedés istennője. ^[VISSZA]

245. A Napisten (Szavitar) neve szó szerint ösztönzőt jelent. ^[VISSZA]

246. Visvávaszu a korabeli hiedelem szerint a szüzekben lakozó gandharva szellem volt, s a házassági ceremónia alkalmával kérték meg, hogy hagyja el a menyasszonyt. ^[VISSZA]

247. Vesd össze: Rigvéda, 10.85.22. ^[VISSZA]

248. Amin a dal alapul. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.3.22. Cshándógja-upanisad 1.6.1. ^[VISSZA]

249. Artha: vagy a hímtagról, vagy a férfimagról van szó. ^[VISSZA]

250. Rigvéda, 10.184.1-3.2. Vesd össze: Rigvéda 5.78.7-8. ^[VISSZA]

251. Rigvéda, 1.164.49. ^[VISSZA]

252. Az adomány istennője. ^[VISSZA]

253. A felsorolás 1-2. pontjában szereplő személynevek ősanyákat jelölnek. ^[VISSZA]

254. Az udgíthának, a legszentebb kantillációnak. ^[VISSZA]

255. Az OM a himnuszt bevezető varázsige. Vesd össze: Tittiríja-upanisad 1.8. ^[VISSZA]

256. A rics, azaz a Rigvéda himnuszai. ^[VISSZA]

257. Az OM szótag az ősi időkben a helyeslés szava is volt. ^[VISSZA]

258. Szó szerint: upanisaddal. ^[VISSZA]

259. Mivel a lélegzet nem tesz különbséget jó és rossz között. ^[VISSZA]

260. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.3.17. és 6.1.14. Aitaréja-upanisad 1.2. ^[VISSZA]

261. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 1.11.7. ^[VISSZA]

262. Vagyis a két lélegzés közötti szünet, amikor a testben a pránák szétáradnak. Az öt lélegzet tanítását lásd még a Prasna-upanisadban, valamint Brihadáranyaka-upanisad 3.4.1. és a Cshándógja-upanisad 3.13.1-6. és 5.19-24. szakaszaiban. ^[VISSZA]

263. Értsd: lélegzetét visszatartja. ^[VISSZA]

264. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 2.8.3. ^[VISSZA]

265. A sztótra. ^[VISSZA]

266. Lásd: Cshándógja-upanisad 1.1.1. ^[VISSZA]

267. Pranava, az OM hang. ^[VISSZA]

268. A Rigvéda himnuszainak dalai. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 6.4.20. ^[VISSZA]

269. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.5.2. Cshándógja-upanisad 1.7.5. és 4.15. és 8.6.5. Taittiríja-upanisad 2.8. Ísa-upanisad 16. ^[VISSZA]

270. Vesd össze: Brihadáranyakaq-upanisad 5.5.2. Cshándógja-upanisad 1.7.5. és 4.15. és 8.6.5. Taittiríja-upanisad 2.8. Ísa-upanisad 16. ^[VISSZA]

271. Értsd: az ember belsejét. ^[VISSZA]

272. A legtöbb áldozat azt célozta, hogy a papokkal áldoztató valamely vágya teljesüljön. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 1.3.28. ^[VISSZA]

273. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.9. lábjegyzet. ^[VISSZA]

274. A Földnél. ^[VISSZA]

275. A vallási előírások tiltották, hogy egy pap egyen vagy igyon más maradékából. ^[VISSZA]

276. Az előénekes (prasztótar) a bevezető éneket (prasztáva), az énekespap (udgátar) a Felcsendítést (udgítha), az utóénekes (pratihartar) pedig az utóéneket (pratihára) énekelte az áldozatnál. ^[VISSZA]

277. A testbe. ^[VISSZA]

278. Feltehető, hogy ezt a szakaszt az áldozás titkát nem ismerő, névleges papok elleni gúny jegyében írták. ^[VISSZA]

279. A dalt bevezető egyik gyakori varázsige. ^[VISSZA]

280. Az eddigiekben felhasznált szótagok gyakran használt kantillációs mantrák, dallamok nevei. ^[VISSZA]

281. Lefordíthatatlan szójátékok, melyeket az egybeírt és többféleképpen szétválasztható szanszkrit kifejezések tesznek lehetővé. ^[VISSZA]

282. A HIN-kiáltás, az előének (prasztáva), a felcsendítés (udgítha), az utóének (pratihára) és a végkicsengés (nidhana) a dal (száman) öt része. ^[VISSZA]

283. Melynek részei: hin, ádi, prasztava, udgítha, pratihára, upadrava, nidhana. ^[VISSZA]

284. A pra, á, ud, prati, upa, ni a leggyakoribb szanszkrit igekötők, a felsorolt hét elem pedig a dal részeinek egy másféle bontásából adódik. ^[VISSZA]

285. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 1.3.7. ^[VISSZA]

286. A hin a tehénbőgés hangutánzó szava is. ^[VISSZA]

287. Magában a dalban. ^[VISSZA]

288. Szama = azonos, száman = dal. ^[VISSZA]

289. A húsz rész a bráhmanák szerint a tizenkét hónap, az öt évszak és a három világ. ^[VISSZA]

290. Mivel az ész (manasz) is az egyik prána. ^[VISSZA]

291. Egyrészt szokásos formula, másrészt a tűz gyakori jelzője is. ^[VISSZA]

292. Az első pontban felsorolt 15 fogalom. ^[VISSZA]

293. Vagy: sanyargatta magát. Vesd össze: Aitaréja-upanisad 1.1.4. Cshándógja-upanisad 3.1.3. és 4.17. Prasna-upanisad 1.1.4. ^[VISSZA]

294. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.5. Cshándógja-upanisad 3.15.3. és 4.17. Taittiríja-upanisad 1.5-6. ^[VISSZA]

295. Az első szentiratokat pálmalevélre írták, melyeket egy fonállal fűztek össze. ^[VISSZA]

296. A Vaszuk a Föld, a Rudrák a Levegőég, az Áditják pedig az Ég istenei voltak. ^[VISSZA]

297. Hasonló méz-tanítás található a Brihadáranyaka-upanisad 2.5. szakaszában. ^[VISSZA]

298. A ricsek. ^[VISSZA]

299. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 2.23.2. és 4.17. Aitaréja-upanisad 1.1.4. ^[VISSZA]

300. A jadzsuszok. ^[VISSZA]

301. A számanok. ^[VISSZA]

302. Az atharva-versek. ^[VISSZA]

303. A guhjá ádésák ^[VISSZA]

304. Itt: a földi világ istenei. ^[VISSZA]

305. Mivel a Tűz égeti el és közvetíti az istenekhez az áldozatot. ^[VISSZA]

306. Itt: a vihar istenei. ^[VISSZA]

307. Itt az ég istenei. ^[VISSZA]

308. Forgószél istenek. ^[VISSZA]

309. A szádhuk. ^[VISSZA]

310. Lásd még: Brihadáranyaka-upanisad 5.14. ^[VISSZA]

311. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 2.1. ^[VISSZA]

312. Vesd össze: Prasna-upanisad 3.8. ^[VISSZA]

313. Vesd össze: Prasna-upanisad 2.7. és 2.9. ^[VISSZA]

314. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.9. ^[VISSZA]

315. Kratu. ^[VISSZA]

316. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.6. Tittiríja-upanisad 2.3-4. ^[VISSZA]

317. Értsd: nem hal meg fia őelőtte. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 2.7. ^[VISSZA]

318. Lásd a következő, 4. pontot. ^[VISSZA]

319. Lásd még: Brihadáranyaka-upanisad 5.5. Cshándógja-upanisad 2.23.2. és 4.17.3. Taittiríja-upanisad 1.5. ^[VISSZA]

320. Naponta háromszor mutattak be szóma-áldozatot: reggel, délben és este. ^[VISSZA]

321. A díksá. ^[VISSZA]

322. Az upaszad. ^[VISSZA]

323. A sztuta és a sásztra. ^[VISSZA]

324. A daksiná. ^[VISSZA]

325. Átvitt értelemben: nemzett, nemzeni fog. ^[VISSZA]

326. Az avabhrita. A beavatás, a démon elkergetése, a dicshimnusz, a szabályozás és az adomány mind a szómaáldozat kísérő rítusai; a merítkezést, a tisztító fürdőt az áldozat végén vette az áldozó. ^[VISSZA]

327. Lásd: Rigvéda 8.6.30. ^[VISSZA]

328. Lásd: Rigvéda 1.50.10. ^[VISSZA]

329. Ellentétben a Cshándógja-upanisad 6.2. szakaszával. ^[VISSZA]

330. Ez a megszólítás egy magasabb kaszt-béli számára sértésnek számított. ^[VISSZA]

331. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 2.8. Taittiríja-upanisad 1.1. ^[VISSZA]

332. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 3.4. ^[VISSZA]

333. A szél, a tűz, a Nap, a Hold, a víz, a lélegzet, a szó, a szem, a fül és az ész. ^[VISSZA]

334. Egy tíz szótagos versmérték neve. ^[VISSZA]

335. Mint oly sok esetben, itt is beszélő névvel van dolgunk, ami szó szerint azt jelenti: Igazság Vágya, a Leányanya Fia. ^[VISSZA]

336. Ahhoz, hogy valaki egy pap tanítványa legyen, magának is felső kasztba kellett tartoznia. Egy megesett szolgáló gyermeke kaszton kívülinek számított, így általában méltatlannak tartották a szent tudományok elsajátítására. ^[VISSZA]

337. Mert nem adta még át a tanítást. ^[VISSZA]

338. Figyelemreméltó, hogy Upakószala ugyanúgy, személytelen mestertől kapja meg a tudást, mint annak idején tanítója, Szatjakáma. ^[VISSZA]

339. Az áldozatot három tűzön mutatták be. Az első az otthoni tűz (gárhapatja), a második az ételt főző tűz (anváhárjapacsana), a harmadik az áldozatot elégető tűz (áhavaníja). ^[VISSZA]

340. Az egyetemes Lélek. ^[VISSZA]

341. Az Atyák Útjára tért Lélek. ^[VISSZA]

342. Az Istenek Útjára lépett Lélek. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.1.4. és 2.5.8. és 6.2.13. ^[VISSZA]

343. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.3.5. és 5.5.2. Cshándógja-upanisad 1.7.5. és 8.7.4. Taittiríja-upanisad 2.8. ^[VISSZA]

344. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 6.2.15. ^[VISSZA]

345. Az imádópapnak az áldozásnál tilos volt megszólalnia, míg a többiek folyamatosan mondták a varázsigéket. ^[VISSZA]

346. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 2.23.2. és 3.1.3. Aitaréja-upanisad 1.1.4. ^[VISSZA]

347. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 2.23.2. és 3.15.3. Brihadáranyaka-upanisad 5.5. Taittiríja-upanisad 1.5-6. ^[VISSZA]

348. Értsd: meghallgatásra talál. ^[VISSZA]

349. A Cshándógja-upanisad 5.1-2. szakasza nagyrészt megegyezik a Brihadáranyaka-upanisad 6.1. szakaszával. ^[VISSZA]

350. Vagy életerők. Gyakran használják az összes emberi érzékszervre és képességre a prána szót. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.5.21. ^[VISSZA]

351. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 6.3.7. ^[VISSZA]

352. A szöveg innentől a Brihadáranyaka-upanisad 6.3. variánsa. ^[VISSZA]

353. Ez a szakasz nagyrészt a Brihadáranyaka-upanisad 6.2. szakaszával. Lásd még: Kausítaki-upanisad 1. ^[VISSZA]

354. Az apa, Áruni másik neve. ^[VISSZA]

355. A szöveg ezen a ponton eltér a Brihadáranyaka-upanisadtól. Praváhana mondása fényt derít a papi és harcosi kaszt vetélkedésére a szellemi uralomért. ^[VISSZA]

356. A Holdat. ^[VISSZA]

357. Vesd össze: Mundaka-upanisad 1.2.10. ^[VISSZA]

358. Átman vaisvánara. ^[VISSZA]

359. Ezen a módon ajánlkozott valaki tanítványnak. Lásd Prasna-upanisad 1.1. ^[VISSZA]

360. Asvapati tanításai erősen emlékeztetnek a Brihadáranyaka-upanisad 2.1. és a Kausítaki-upanisad 4. szakaszára. ^[VISSZA]

361. Értsd: lesz majd táplálékod. ^[VISSZA]

362. A gondolat, hogy a mindenség egy egyetemes lény testrészeiből áll, ősi eredetű. Lásd a Rigvéda 10.90. himnuszát, amely elmondja, hogy a világot a kozmikus Ember, Purusa feláldozása és feldarabolása révén teremtették az istenek. ^[VISSZA]

363. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.9. lábjegyzet. ^[VISSZA]

364. Szatjajadnya másik neve. ^[VISSZA]

365. Budila másik neve. ^[VISSZA]

366. Uddálaka másik neve. ^[VISSZA]

367. Szó szerint: átmanban, önvalóban. ^[VISSZA]

368. A szöveg a továbbiakban az agnihótr áldozat egyes műveleteit kapcsolja össze az öt lélegzés tanával. Utóbbit lásd még a Prasna-upanisadban, valamint: Cshándógja-upanisad 1.3.3-4. és 3.13.1-6. Brihadáranyaka-upanisad 3.4.1. ^[VISSZA]

369. Ellentétben a Cshándógja-upanisad 3.19. szakaszával. ^[VISSZA]

370. A tédzsaszt. ^[VISSZA]

371. Az ápaszt. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 7.11.1. ^[VISSZA]

372. Az annát. ^[VISSZA]

373. A tiszta lét (szat). ^[VISSZA]

374. A hőbe, a vízbe és az ételbe. Sokan ebben a szánkhja filozófia három létminőségét, a radzsaszt, a szattvát és a tamaszt vélik felfedezni. ^[VISSZA]

375. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.4.7. ^[VISSZA]

376. Értsd: a füst. ^[VISSZA]

377. A három szín valószínűleg a szánkhja három gunáját jelképezi. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 4.5. ^[VISSZA]

378. Értsd: az éjszaka. ^[VISSZA]

379. Értsd: az újhold. ^[VISSZA]

380. Értsd: a megevett étel melege és a fűszerek heve. ^[VISSZA]

381. A tűz és a beszéd összefüggését lásd: Brihadáranyaka-upanisad 1.3.12. ^[VISSZA]

382. Értsd: nem halsz meg. ^[VISSZA]

383. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.21. Mándúkja-upanisad 4.5. ^[VISSZA]

384. Az étel. ^[VISSZA]

385. Lásd: Cshándógja-upanisad 6.5. ^[VISSZA]

386. A Létbe. ^[VISSZA]

387. Animan, a testetöltött Lélek jelzője. ^[VISSZA]

388. Tattva. E kifejezés egyszersmind szójátékot alkot az "ez vagy te" (tat tvam aszi) mondattal. ^[VISSZA]

389. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.4.11. ^[VISSZA]

390. Vesd össze: Prasna-upanisad 6.5. Mundaka-upanisad 3.2.8. ^[VISSZA]

391. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.4.12. ^[VISSZA]

392. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.1-2. ^[VISSZA]

393. Az Európában ismeretes istenítélethez hasonló eljárás. ^[VISSZA]

394. Nárada az egyik legismertebb ősbölcs, Szanatkumára pedig Szkandával, a harc istenével azonos. A szöveg tehát azt sugallja, hogy ismét egy harcos oktat egy papot. Ebből a szempontból igen fontos az a gondolat, hogy a védák tudása pusztán csak név. ^[VISSZA]

395. Náma. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 6.4. ^[VISSZA]

396. Vesd össze: Mundaka-upanisad 1.1.5. ^[VISSZA]

397. Vács. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.2.3. ^[VISSZA]

398. Manasz. ^[VISSZA]

399. Vagy döntés (szamkalpa). ^[VISSZA]

400. Vagy tudat (csitta). ^[VISSZA]

401. Vidnyána. ^[VISSZA]

402. Bala. ^[VISSZA]

403. Anna. ^[VISSZA]

404. Tédzsasz. ^[VISSZA]

405. Ákása. ^[VISSZA]

406. Értsd: a hő megnyilvánulási formái. ^[VISSZA]

407. Szmara. A szöveg innentől kezdve egyre rejtélyesebb. Az emlékezés talán az előző születésre való emlékezést jelenti. ^[VISSZA]

408. Ásá. ^[VISSZA]

409. Prána. A lélegzet itt az élet princípiumát jelenti. ^[VISSZA]

410. Az eddig felsorolt fogalmak. ^[VISSZA]

411. Mati. ^[VISSZA]

412. Vagy alapra (nisthá). ^[VISSZA]

413. Kriti ^[VISSZA]

414. Szukha. ^[VISSZA]

415. Bhúman. ^[VISSZA]

416. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.4.14. ^[VISSZA]

417. Vesd össze: Mundaka-upanisad 2.2.12. Svétásvatara-upanisad 2.16. ^[VISSZA]

418. Ahamkára. Az első megkülönböztetett, individuális elem a létben. Egyben a szánkhja filozófia egyik alapfogalma. ^[VISSZA]

419. Vesd össze: Mundaka-upanisad 2.2.6. ^[VISSZA]

420. A hadisten, Szkanda neve szó szerint "átszökkenőt" jelent. ^[VISSZA]

421. A test. ^[VISSZA]

422. A szív. ^[VISSZA]

423. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 2.1. ^[VISSZA]

424. A mélyálomban. ^[VISSZA]

425. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.5.1. ^[VISSZA]

426. Vesd össze: Brihadáraka-upanisad 4.4.22. ^[VISSZA]

427. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 1.3. ^[VISSZA]

428. Igen hasonló tanítás a Brihadáranyaka-upanisad 4.4. szakaszához. ^[VISSZA]

429. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.5.2. ^[VISSZA]

430. Vesd össze: Prasna-upanisad 3.7. ^[VISSZA]

431. Lásd: Katha-upanisad 6.16. ^[VISSZA]

432. Vagyis a legkülső, testként megjelenő Lélek. ^[VISSZA]

433. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.9-10. ^[VISSZA]

434. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.21-22. ^[VISSZA]

435. Hasonlóképpen retten meg ettől az állapottól Maitréjí is a Brihadáranyaka-upanisad 2.4.13. szakaszában. ^[VISSZA]

436. Indra a Talavakára-upanisadban is kitűnik a többi isten közül abban, hogy ő ismeri meg először a Brahmant. ^[VISSZA]

437. Értsd: a mélyálomban. ^[VISSZA]

438. Vesd össze: Mundaka-upanisad 3.1.3. ^[VISSZA]

439. A holdat újra meg újra felfaló démon neve. ^[VISSZA]

440. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.4.1. és 17. ^[VISSZA]

441. Ambhasz, ez az égi vizeket jelenti. ^[VISSZA]

442. Vagy égi fényeket (marícsir), ez az égboltot és a légteret jelenti. ^[VISSZA]

443. Mara. Értsd: a Föld. ^[VISSZA]

444. Ápasz, vagyis a föld alatti vizek. ^[VISSZA]

445. A kozmikus embert, Purusát. A szöveg innentől a Rigvéda 10.90. himnuszában foglalt teremtést fejti ki. Lásd még: Cshándógja-upanisad 5.12-18. ^[VISSZA]

446. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 3.1-5. ^[VISSZA]

447. - a tűz, a szél, és így tovább, az előző szakaszban felsorolt lételemek. ^[VISSZA]

448. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 2.7. ^[VISSZA]

449. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.3.11-17. ^[VISSZA]

450. A kilélekzés (apána) itt a táplálkozással, a belső szelekkel és az emésztéssel azonos. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 1.2.9. ^[VISSZA]

451. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 1.6.1. ^[VISSZA]

452. Az eredeti szövegben csak névmások állnak, a mesélő ilyenkor az adott testrészekre mutatott. ^[VISSZA]

453. Más helyen a testetöltött, egyéni Lélek neve Indha. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 4.2.2. ^[VISSZA]

454. Ugyanis a Lélek nemcsak a férfiben, hanem annak magjában is külön testetölt. Lásd Cshándógja-upanisad 5.7. ^[VISSZA]

455. Vagyis a gyermek születése és felnevelkedése során. ^[VISSZA]

456. Értsd: egyéni, testetöltött Lelke. ^[VISSZA]

457. Vagyis az apa újraszületése során. ^[VISSZA]

458. Lásd: Rigvéda, 4.27.1. ^[VISSZA]

459. Egy ősi bölcs neve, a Rigvéda többi himnuszának szerzője. ^[VISSZA]

460. A testetöltött egyéni, vagy az egyetemes örök Lélek. ^[VISSZA]

461. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.1.17. Kausítaki-upanisad 3.2. ^[VISSZA]

462. A tanítás, különösképpen annak bevezető legendája, igen hasonló a Brihadáranyaka-upanisad 6.2. és a Cshándógja-upanisad 5.3. szakaszához. ^[VISSZA]

463. Vesd össze: Mundaka-upanisad 1.2.9. ^[VISSZA]

464. A tizenöt nap alatt telő, illetve fogyó Holdban. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 1.5.14. ^[VISSZA]

465. Lásd: Aitaréja-upanisad 1.2.1. ^[VISSZA]

466. Utalás a 12 hónapos, illetve a 13 holdhónapból álló évre. ^[VISSZA]

467. Az Atyák illetve az Istenek Útját, lásd a továbbiakban. ^[VISSZA]

468. Így szóljon a halott Lelke. ^[VISSZA]

469. Ezt kérdezi majd a Hold. ^[VISSZA]

470. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 6.2.15. Cshándógja-upanisad 5.10.1-2. ^[VISSZA]

471. Mánaszí és Csáksusí. ^[VISSZA]

472. Ambá és Ambájaví. ^[VISSZA]

473. Égi tündérek. ^[VISSZA]

474. A rics. ^[VISSZA]

475. A száman ^[VISSZA]

476. A jadzsusz. ^[VISSZA]

477. Vagy: az "az, ami". (jam) ^[VISSZA]

478. Értsd: az égi vizek. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.5.1. ^[VISSZA]

479. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.3.1. lábjegyzet. ^[VISSZA]

480. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 6.3.2. ^[VISSZA]

481. Akitől a vágyott javak elnyerése függ. ^[VISSZA]

482. Az istenek itt az érzékszerveket jelentik, amint a varázsmondásból kiderül. ^[VISSZA]

483. Uktha. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.6.1. ^[VISSZA]

484. Az áldozás alatt a szerpap a varázsigéket, az énekespap a dalokat, a főpap pedig a himnuszokat recitálta. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.1. ^[VISSZA]

485. Vesd össze Cshándógja-upanisad 3.15.2. ^[VISSZA]

486. Lásd: Rigvéda, 1.91.16. és 18. ^[VISSZA]

487. Utalás arra, hogy a Holdat a meghalt lelkek duzzasztják teliholddá. ^[VISSZA]

488. Lásd: Rigvéda, 3.36.10. ^[VISSZA]

489. Lásd: Rigvéda, 2.21.6. ^[VISSZA]

490. Az áldozati éneket nyitó felkiáltás, egyben a borját hívó tehén hangja. Lásd: Cshándógja-upanisad 2.2-21. ^[VISSZA]

491. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 1.1. Cshándógja-upanisad 4.3. ^[VISSZA]

492. Értsd: a fenti érzékszervek. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.3. és 1.5.21. és 7.14. Cshándógja-upanisad 1.2. és 6.15. Aitaréja-upanisad 1.3. Kausítaki-upanisad 3.3. Prasna-upanisad 2.2-4. ^[VISSZA]

493. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.5.17. ^[VISSZA]

494. Utalások Indra korábbi hőstetteire. ^[VISSZA]

495. Vesd össze: Aitaréja-upanisad 3. ^[VISSZA]

496. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.21. Mándúkja-upanisad 5. ^[VISSZA]

497. Értsd: az érzékszervek. ^[VISSZA]

498. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.1-2. ^[VISSZA]

499. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.2.17. Aitaréja-upanisad 3.3-4. ^[VISSZA]

500. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.3.11-16. és 3.2. ^[VISSZA]

501. A név, a szag, a forma, a hang, az íz, a tett, az élvezet és fájdalom, a kéj, a gyönyör. ^[VISSZA]

502. A beszéd, a szem, az orr, a fül, a nyelv, a kéz, a test, a hímtag, a láb és a megismerés. ^[VISSZA]

503. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.2. ^[VISSZA]

504. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.21. Mándúkja-upanisad 5. ^[VISSZA]

505. Az ételt hozó esőistenként. ^[VISSZA]

506. Lásd: Rigvéda, 1.90.9. ^[VISSZA]

507. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 2.12. Cshándógja-upanisad 4.3. ^[VISSZA]

508. A védikus szövegek recitálása során a különböző hosszúságú szótagokat különböző hangmagasságokban, mintegy énekelve ejtik ki. A szóvégi és szókezdő hangok összeolvadnak, s ezt a hasonulást írásban is jelölik. Ezt nevezik "kötésnek". ^[VISSZA]

509. Értsd: Indra isten. ^[VISSZA]

510. A három világ neve. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 5.5.3. Cshándógja-upanisad 2.23.2. és 3.15.3. és 4.17.3-6. ^[VISSZA]

511. Értsd: a nyelvcsap, az uvula. ^[VISSZA]

512. Vesd össze: Aitaréja-upanisad 1.3.12. ^[VISSZA]

513. Értsd: a fent említett ötös csoportok megértése révén. Továbbá lásd: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.17. ^[VISSZA]

514. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 1.1. ^[VISSZA]

515. Értsd: ne helyezd magad kényelembe. ^[VISSZA]

516. Értsd: ne büszkélkedj felette. ^[VISSZA]

517. Védánta ^[VISSZA]

518. Más szövegváltozat szerint: igazság, megismerés és üdv. ^[VISSZA]

519. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 3.12.7-8. ^[VISSZA]

520. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 1.1.2. ^[VISSZA]

521. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 6.5.1. ^[VISSZA]

522. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.5.1. ^[VISSZA]

523. Annamaja. ^[VISSZA]

524. Pránajama. ^[VISSZA]

525. Értsd: az étel nedvéből álló Lélek. ^[VISSZA]

526. Manómaja. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 5.5. ^[VISSZA]

527. Értsd: az észből álló Lelket a kívülről megtanult szent szövegek képezik. ^[VISSZA]

528. Értsd: a lélegzetből álló Lélek. ^[VISSZA]

529. Vidnyánamaja. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.1.16. és 4.3.7. és 4.4.2. Mundaka-upanisad 3.2.7. ^[VISSZA]

530. Értsd: az észből álló Lélek. ^[VISSZA]

531. Ánandamaja. ^[VISSZA]

532. Értsd: a megismerésből álló Lélek. ^[VISSZA]

533. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.4.17. ^[VISSZA]

534. Szójáték a maga-teremtett (szvakrita) és a jól teremtett (szukrita) szavakkal. Vesd össze: Aitaréja-upanisad 1.2.3. ^[VISSZA]

535. Értsd: a tapasztaló és a tapasztalt kettősségére. ^[VISSZA]

536. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.4.2. ^[VISSZA]

537. Vesd össze: Katha-upanisad 6.3. ^[VISSZA]

538. Hasonló felsorolás: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.33. ^[VISSZA]

539. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 3.13. ^[VISSZA]

540. Vesd össze: Mundaka-upanisad 2.1.1. ^[VISSZA]

541. Hasonló fogadalmak találhatók a Cshándógja-upanisad 2.11-20 szakaszaiban. ^[VISSZA]

542. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.4.6. ^[VISSZA]

543. Értsd: a lélegzet. ^[VISSZA]

544. Értsd: a víz. ^[VISSZA]

545. Értsd: a föld. ^[VISSZA]

546. Jógaként. ^[VISSZA]

547. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 2.8. ^[VISSZA]

548. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 1.1. ^[VISSZA]

549. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.18. Cshándógja-upanisad 8.12.4. ^[VISSZA]

550. Értsd: nem az, akit az emberek Brahmanként tisztelnek. ^[VISSZA]

551. Vesd össze: Ísa-upanisad 9-10. ^[VISSZA]

552. A mester szavai a tanítványhoz. ^[VISSZA]

553. A tanítvány válasza. ^[VISSZA]

554. Újra a mester szavai. ^[VISSZA]

555. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.3. ^[VISSZA]

556. Vagy: csodalény (jaksa). ^[VISSZA]

557. Dzsátavéda: Agni, a Tűz egyik gyakori jelzője. Lásd: Prasna-upanisad 1.8. ^[VISSZA]

558. A Szél-isten egy másik neve. ^[VISSZA]

559. Indra más helyen is mint a Brahmanhoz s a végső tudáshoz legközelebb álló isten bukkan fel. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 8.7-12. Kausítaki-upanisad 3. ^[VISSZA]

560. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.3.6. és 5.7. Katha-upanisad 6.2. ^[VISSZA]

561. Tad-vanam. ^[VISSZA]

562. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 5.11.7. lábjegyzet. ^[VISSZA]

563. Vagy: sanyargatta magát. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.2.2. Cshándógja-upanisad 2.23.2. Aitaréja-upanisad 1.1.4. ^[VISSZA]

564. Raji. ^[VISSZA]

565. Vesd össze: Talavakára-upanisad 3.3. lábjegyzet. ^[VISSZA]

566. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.5.14. ^[VISSZA]

567. Utalás az Atyák és az Istenek Útjára. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 6.2.15. lábjegyzet. Cshándógja-upanisad 5.10. ^[VISSZA]

568. Lásd: Rigvéda 1.164.12. ^[VISSZA]

569. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.5.14. ^[VISSZA]

570. Vesd össze: Brigadáranyaka-upanisad 6.2.12. ^[VISSZA]

571. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.3.2.-6. és 1.5.21. és 6.1.7-14. Cshándógja-upanisad 2.2. és 5.1.6-15. Kausítaki-upanisad 2.1. Aitaréja-upanisad 1.3. ^[VISSZA]

572. Indra jelzője. ^[VISSZA]

573. A szél (lélegzet) istene. ^[VISSZA]

574. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.5.21. lábjegyzet. ^[VISSZA]

575. A két szemből, orrnyílásból, fülből és a szájból lobogó érzékelés tüze. Lásd: Mundaka-upanisad 2.1.8. és 1.2.4. ^[VISSZA]

576. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 3.13.5. ^[VISSZA]

577. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 3.13.1. ^[VISSZA]

578. Itt: a szellentést. ^[VISSZA]

579. Az öt lélegzet így egyetemes princípiumokhoz kötődik: a belélegzés (prána) az Éghez, a kilélegzés (apána) a Földhöz, az összelélegzés (szamána) a levegőéghez, a szétlélegzés (vjána) az ebben mozgó szélhez, a fellélegzés (udána) pedig az életet, létet teremtő hőhöz; a lélegzés ilyen megélésében válik eggyé a külső és belső világ. ^[VISSZA]

580. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 5.19-22. ^[VISSZA]

581. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.9. ^[VISSZA]

582. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.21-22 Mándúkja-upanisad 5. ^[VISSZA]

583. Értsd a megnyilvánult és a megnyilvánulatlan. Vesd össze: Mundaka-upanisad 1.1.4-6. ^[VISSZA]

584. Az OM (A-U-M) hangot vagy három, vagy pedig négy morás szótagnak tekintik. Vesd össze: Mándúkja-upanisad. ^[VISSZA]

585. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 1.4. ^[VISSZA]

586. Vesd össze: Mándúkja-upanisad 9. ^[VISSZA]

587. Értsd: az Atyák Útját járja végig. Vesd össze: Mándúkja-upanisad 10. ^[VISSZA]

588. Értsd: az Istenek Útját járja végig. Vesd össze: Mándúkja-upanisad 11-12. ^[VISSZA]

589. Értsd: a testetöltött lelket. ^[VISSZA]

590. A tizenhat rész felsorolását lásd a továbbiakban, a 4. pont alatt. Vagy: Brihadáranyaka-upanisad 1.5.14. Vesd össze: Mundaka-upanisad 3.2.7. ^[VISSZA]

591. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 6.10.1. Mundaka-upanisad 3.2.8. ^[VISSZA]

592. Vesd össze: Katha-upanisad 2.15-16. ^[VISSZA]

593. Sankara szerint: feje az Ég, szeme a Nap, hólyagja a víz, lába a föld, melle az oltár, szíve az otthoni tűz, szája az áldozati máglya. ^[VISSZA]

594. Az öt érzékszerv (látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás), az öt cselekvő szerv (beszéd, fogás, járás, nemzés, ürítés), az öt lélegzet, az ész (manasz), az én-képzet (ahamkára), az eszmélet (buddhi) és a tudat (csitta). ^[VISSZA]

595. Értsd: anyagi táplálékot és külső tapasztalásokat. ^[VISSZA]

596. Agni-vaisvánara-átman. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 5.11-18. ^[VISSZA]

597. Pravivikta. Értsd: belső tapasztalásokat. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.1.19. és 4.2.3. ^[VISSZA]

598. Taidzsasza. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.9. ^[VISSZA]

599. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.2. ^[VISSZA]

600. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.5.13. ^[VISSZA]

601. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 2.5. ^[VISSZA]

602. Prádnya. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.21. Kausítaki-upanisad 3.8. ^[VISSZA]

603. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.7. ^[VISSZA]

604. Vesd össze: Katha-upanisad 6.11. ^[VISSZA]

605. Vesd össze: Katha-upanisad 6.11. ^[VISSZA]

606. Vesd össze: Prasna-upanisad 5.3. lábjegyzet. ^[VISSZA]

607. Értsd: barátai is, ellenségei is. ^[VISSZA]

608. Vesd össze: Katha-upanisad 2.21. ^[VISSZA]

609. Vesd össze: Mundaka-upanisad 2.2.2. ^[VISSZA]

610. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.10. Vesd össze: Talavakára-upanisad 2.1-2. ^[VISSZA]

611. Vagy: a keletkezés és az elmúlás. ^[VISSZA]

612. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.3.6. lábjegyzet. ^[VISSZA]

613. Értsd: a halotti máglya tüze vezessen az Istenek Útjára. ^[VISSZA]

614. Az utolsó négy versszakot lásd: Brihadáranyaka-upanisad 5.15. ^[VISSZA]

615. Nacsikétasz ekkor elindul a Halál házába; a szöveg a 7. verstől kezdve kettejük párbeszéde. ^[VISSZA]

616. E két vers a Halál házába tartó Nacsikétasz monológja. ^[VISSZA]

617. A Halálisten másik neve. ^[VISSZA]

618. E két verset Nacsikétasz a Halálhoz intézi. ^[VISSZA]

619. Az apa, Vádzsasravasza. ^[VISSZA]

620. Az apa, Vádzsasravasza. ^[VISSZA]

621. A tűzoltárt. ^[VISSZA]

622. E legenda emlékéül mindmáig Nacsikétasz-tűznek nevezik a tűzáldozat egyik tüzét. ^[VISSZA]

623. A kommentár szerint apához, anyához és tanítóhoz. ^[VISSZA]

624. Vagy: három kegyes cselekedettel - a kommentár szerint: áldozattal, a szent szövegek tanulmányozásával és alamizsna adással. ^[VISSZA]

625. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 2.4.12. ^[VISSZA]

626. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.1. lábjegyzet. ^[VISSZA]

627. Vesd össze: Mundaka-upanisad 1.2.8. ^[VISSZA]

628. Vesd össze: Mándukja-upanisad 1. ^[VISSZA]

629. A Lélek ^[VISSZA]

630. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 3.14.3. ^[VISSZA]

631. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 3.20. ^[VISSZA]

632. Vesd össze: Ísa-upanisad 5. ^[VISSZA]

633. Vesd össze: Ísa-upanisad 6. ^[VISSZA]

634. Lásd: Mundaka, 3.2.3. ^[VISSZA]

635. A testet öltött, egyéni Lélek és az egyetemes Lélek. ^[VISSZA]

636. A buddhi ^[VISSZA]

637. A tapasztaló ^[VISSZA]

638. Értsd: az Égbe jut. ^[VISSZA]

639. Értsd: az öt érzék. ^[VISSZA]

640. Mahán átmá, az egyetemes lélek, amiből a szánkhja filozófia szerint a természet is kibomlik. Vesd össze: Katha-upanisad 6.7. ^[VISSZA]

641. Avjakta. ^[VISSZA]

642. Purusa. ^[VISSZA]

643. Értsd: a megnyilvánulatban. ^[VISSZA]

644. Hogy annak Lelkét a halál után a jó útra segítse. ^[VISSZA]

645. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 5.3. ^[VISSZA]

646. Vesd össze: Ísa-upanisad 6. ^[VISSZA]

647. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.4.7. ^[VISSZA]

648. Lásd: Rigvéda, 10.121.6. ^[VISSZA]

649. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.5.23. Katha-upanisad 5.8. ^[VISSZA]

650. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.19. ^[VISSZA]

651. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 5.6. Katha-upanisad 5.3. és 6.17. ^[VISSZA]

652. Nacsikétasz másik neve. ^[VISSZA]

653. A testet. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 3.18. ^[VISSZA]

654. Lásd: Rigvéda, 4.40.5. ^[VISSZA]

655. A fejbe vezető éren át. Lásd: Prasna-upanisad 3.7. Cshándógja-upanisad 8.6.6. ^[VISSZA]

656. Lásd: Katha-upanisad 4.13. ^[VISSZA]

657. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.9. ^[VISSZA]

658. Vesd össze: Katha-upanisad 4.9. és 6.1. ^[VISSZA]

659. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.1.1. lábjegyzet. ^[VISSZA]

660. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 6.12. ^[VISSZA]

661. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 6.13 ^[VISSZA]

662. Lásd: Mundaka-upanisad 2.2.11. Svétásvatara-upanisad 6.14. ^[VISSZA]

663. Indiai fügefa, aminek lecsüngő légzőgyökerei a földben újra meggyökereznek, új törzset képeznek, így a fa nem szárad el soha, s a halhatatlanság jelképe Indiában. ^[VISSZA]

664. Vesd össze: Katha-upanisad 4.9. és 5.8. ^[VISSZA]

665. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.3.6. és 5.7. ^[VISSZA]

666. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 2.8. ^[VISSZA]

667. Vesd össze: Katha-upanisad 3.10-11. ^[VISSZA]

668. Lásd: Svétásvatara-upanisad 4.20. ^[VISSZA]

669. Tapasztalóra és tapasztaltra. ^[VISSZA]

670. Lásd: Cshándógja-upanisad 8.6.6. ^[VISSZA]

671. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 5.6. Katha-upanisad 4.12-13., Svétásvatara-upanisad 3.13. és 5.8. ^[VISSZA]

672. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 3.1. ^[VISSZA]

673. Vesd össze: Prasna-upanisad 5.2. ^[VISSZA]

674. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 7.1.2. ^[VISSZA]

675. Aksara. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.8.8. ^[VISSZA]

676. Havonta kétszer, újholdkor és teliholdkor tartanak áldozatot. ^[VISSZA]

677. A kommentár szerint ezek: Föld (bhúr), Levegőég (bhuvah), Ég (szvah), nagyság (mahat), születés (dzsanasz), lemondás (tapasz) és igazság (szatja). ^[VISSZA]

678. Értsd: az áldozáson részt vevő tizenhat pap, az áldozó és annak felesége. ^[VISSZA]

679. Vesd össze: Katha-upanisad 2.5. ^[VISSZA]

680. Vesd össze: Kausítaki-upanisad 1.2. ^[VISSZA]

681. Értsd: a jó cselekedetek jutalmaként elnyert mennyországból. ^[VISSZA]

682. Értsd: az emberi létbe. ^[VISSZA]

683. Lásd: Cshándógja-upanisad 5.10.7-8. ^[VISSZA]

684. Lásd: Brihadáranyaka-upanisad 5.5.2. ^[VISSZA]

685. Értsd: a jó és rossz tettek révén elnyert világokat. Vesd össze: Prasna-upanisad 3.7. ^[VISSZA]

686. Utalás a Brahman világára, amit nem a jótettek jutalmaként, hanem a Lélek megismerésével nyer el az ember. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 8.13.1. ^[VISSZA]

687. Lásd: Cshándógja-upanisad 5.11.7. lábjegyzet. ^[VISSZA]

688. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 3.1. ^[VISSZA]

689. Vesd össze: Ísa-upanisad 5. ^[VISSZA]

690. Vesd össze: Rigvéda, 10.90.14. ^[VISSZA]

691. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 6.2. 9-14. Cshándógja-upanisad 5.4-9. ^[VISSZA]

692. Vesd össze: Rigvéda, 10.90.9. ^[VISSZA]

693. Értsd: az Atyák és az Istenek Útját. Lásd: Cshándógja-upanisad 5.10. ^[VISSZA]

694. Vesd össze: Rigvéda, 10.90.8. ^[VISSZA]

695. Vesd össze: Atharvavéda, 11.4.13. ^[VISSZA]

696. Lásd: Mundaka-upanisad 1.2.3. lábjegyzet. ^[VISSZA]

697. Vesd össze: Rigvéda, 10.90.2. ^[VISSZA]

698. Vesd össze: Rigvéda, 10.121.3. ^[VISSZA]

699. Az OM hang. ^[VISSZA]

700. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 3.6.1. ^[VISSZA]

701. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 6.19. ^[VISSZA]

702. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.1.19. ^[VISSZA]

703. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 7.26.2. ^[VISSZA]

704. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 3.14.2. ^[VISSZA]

705. Lásd: Taittiríja-upanisad 2.5. ^[VISSZA]

706. Vesd össze: Prasna-upanisad 5.2. Mundaka-upanisad 1.1.2. ^[VISSZA]

707. Vesd össze: Mundaka-upanisad 1.2.12. lábjegyzet. ^[VISSZA]

708. Lásd: Katha-upanisad 5.15. Svétásvatara-upanisad 6.14. ^[VISSZA]

709. A testetöltött és az egyetemes Lélek ^[VISSZA]

710. Lásd: Svétásvatara-upanisad 4.6. Vesd össze: Rigvéda, 1.164.20. ^[VISSZA]

711. Lásd: Svétásvatara-upanisad 4.7. ^[VISSZA]

712. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 8.13.1. ^[VISSZA]

713. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 7.25.2. ^[VISSZA]

714. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 8.2. Prasna-upanisad 3.7. ^[VISSZA]

715. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.6. ^[VISSZA]

716. Lásd: Katha-upanisad 2.23. ^[VISSZA]

717. Lásd: Prasna-upanisad 6.2. ^[VISSZA]

718. Vesd össze: Taittiríja-upanisad 2.4. ^[VISSZA]

719. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 6.10.1. Prasna-upanisad 6.5. ^[VISSZA]

720. A "fej fogadalma" ceremónián Sankara szerint egy izzó faszénnel teli fémedényt kellett fejen tartani. ^[VISSZA]

721. Vesd össze: Talavakára-upanisad 1.1. ^[VISSZA]

722. Amint azt materialista iskolák állítják. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 6.1. ^[VISSZA]

723. Értsd: nem teremti, hanem függ a szenvedéstől. ^[VISSZA]

724. A jóga által. ^[VISSZA]

725. A három gunába: a szattvába, radzsaszba és tamaszba. ^[VISSZA]

726. Értsd: a Svétásvatara-upanisad 1.2. versében felsorolt okokat. ^[VISSZA]

727. Értsd: az egyéni Lelket, ami alávetett a szenvedésnek. ^[VISSZA]

728. Ezek: az ész (manasz), a szervek (szem, fül, nyelv, bőr, orr, kéz, láb, ürítés, nemzés, beszéd) és az elemek (föld, víz, tűz, levegő, űr). ^[VISSZA]

729. A három minőség: a szellemi (szattva), a vágyakozó (radzsasz) és a homályos (tamasz). ^[VISSZA]

730. A szöveg a tompaságtól a megvilágosodásig terjedő ötven tudatszintre céloz. ^[VISSZA]

731. A tíz szerv és annak tárgyai. ^[VISSZA]

732. Az ész, az énképzet, az eszmélet és az öt elem; a test nyolc alkotórésze; a nyolc tökéletesség (sziddhi); a nyolc erény; a nyolc létforma (erkölcsös és erkölcstelen, megismerő és meg nem ismerő, vágyakozó és vágytalan, uralt és nem uralt); a nyolc emberfeletti lény (Brahman, Pradzsápati, a dévák, a gandharvák, a jaksák, a ráksaszák, a pisácsák és az ősök szellemei). ^[VISSZA]

733. A jó és a rossz tettek. ^[VISSZA]

734. Az Atyák és az Istenek Útja, valamint a közvetlen megvilágosodás. Lásd: Svétásvatara-upanisad 1.12. ^[VISSZA]

735. Az önösség. ^[VISSZA]

736. Az öt elemből. ^[VISSZA]

737. Az öt érzékszerv csatornáin. ^[VISSZA]

738. Az öt lélegzés. Lásd: Prasna-upanisad 3. ^[VISSZA]

739. Öt érzékszerves. ^[VISSZA]

740. Öt érzéklettel (kép, hang, szag, íz, tapintásérzet) bíró. ^[VISSZA]

741. A fogantatás, a születés, a betegség, a vénség és a halál fájdalma. ^[VISSZA]

742. Az előbb említett ötven tudatállapot. ^[VISSZA]

743. Az öt szerv: nemtudás, önösség, vágy, viszolygás és kötődés. ^[VISSZA]

744. Az egyéni Lélek. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.3.11-13. Svétásvatara-upanisad 3.18. ^[VISSZA]

745. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 6.1. ^[VISSZA]

746. A Brahmantól. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.5.15. ^[VISSZA]

747. A tapasztaló, a tapasztalt és a Kerékforgató, vagyis az egyéni lélek, a világ és az egyetemes Lélek hármasságának. ^[VISSZA]

748. Értsd: tapasztal. ^[VISSZA]

749. Értsd: az egyéni Lelket nemtudás fedi és a szervek uralják, míg az egyetemes Lélek (az Isten) ennek ellentéte. ^[VISSZA]

750. A testetöltött Lélek. ^[VISSZA]

751. Értsd: nem vesz részt a körforgásban. ^[VISSZA]

752. Az egyetemes Lélek. ^[VISSZA]

753. Lásd: Svétásvatara-upanisad 1.7. ^[VISSZA]

754. Pradhána. ^[VISSZA]

755. Hara. ^[VISSZA]

756. A közvetlen megvilágosodás útjára, szemben az Atyák és az Istenek Útjával. ^[VISSZA]

757. Kévala. ^[VISSZA]

758. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 1.4.6. ^[VISSZA]

759. A tüzet ekkoriban rendszerint még tűzfúróval gyújtották. ^[VISSZA]

760. Az életadó Nap: Szavitar. Az első öt vers a Vádzsaszanéjí-szamhitá 11. 1-5. variánsa. ^[VISSZA]

761. Értsd: a Napisten. ^[VISSZA]

762. Vesd össze: Rigvéda, 5.81.1. ^[VISSZA]

763. Vesd össze: Rigvéda, 10.13.1. ^[VISSZA]

764. Értsd: a szóma-áldozatnál. ^[VISSZA]

765. Manasz. ^[VISSZA]

766. Értsd: megszabadulsz a korábbi tettek következményeitől, a karmától. Vesd össze: Rigvéda, 6.16.17-18. ^[VISSZA]

767. A jóga pránájáma gyakorlatának leírása. ^[VISSZA]

768. Értsd: az elmét a csapongó érzékszervekkel és gondolatokkal. Lásd: Katha-upanisad 3.3-6. ^[VISSZA]

769. A jóga gyakorlására. ^[VISSZA]

770. Értsd: a jógát gyakorolva. ^[VISSZA]

771. Misztikus élmények, előjelek a jóga gyakorlása során. ^[VISSZA]

772. Vagyis a lételemek, amelyek a következő versben említett hatha-jóga fontos eszközei. ^[VISSZA]

773. Értsd: a lemondás (tapasz) hevéből. ^[VISSZA]

774. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 7.25.1. Mundaka-upanisad 2.2.12. ^[VISSZA]

775. Lásd: Vádzsaszanéji-szamhitá 32.4. ^[VISSZA]

776. Lásd: Taittiríja-szamhitá 5.5.9.3. ^[VISSZA]

777. Vesd össze: Katha-upanisad 4.2. Svétásvatara-upanisad 5.3. Sankara a hálót a világ káprázatával (májá) azonosítja. ^[VISSZA]

778. Az egyetemes Isten e szakaszban főként Rudra-Siva (a jóga ura) és Jama halálisten arcában jelenik meg. ^[VISSZA]

779. Lásd: Rigvéda, 10.81.3. ^[VISSZA]

780. Hiranjagarbha. Utalás egy teremtésmítoszra, amely szerint a világot Brahman egy aranytojásból teremtette meg. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 3.19. ^[VISSZA]

781. Lásd: Svétásvatara-upanisad 4.12. ^[VISSZA]

782. A Hegyúr és a Hegylakó Rudra isten nevei, aki eredetileg az őserdők és a vadállatok hegytetőn lakó istensége volt. ^[VISSZA]

783. Lásd: Vádzsaszanéji-szamhitá 16.2. Rudrát, hogy az iránta érzett félelmet enyhítsék, később Magasztosnak (Siva) nevezték el. ^[VISSZA]

784. Lásd: Vádzsaszanéji-szamhitá, 16.3. Rudra a védikus panteon egyik legrettegettebb alakja volt. Nyilaival embereket és állatokat terített le, s így egyfajta halálisten szerepét is betöltötte. ^[VISSZA]

785. Lásd: Vádzsaszanéji-szamhitá 31.18. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 6.15. ^[VISSZA]

786. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 4.4.14. ^[VISSZA]

787. Vesd össze: Rigvéda 10.81.3. Svétásvatara-upanisad 3.16. ^[VISSZA]

788. Sivaként. ^[VISSZA]

789. Lásd: Katha-upanisad 3.9. ^[VISSZA]

790. Vesd össze: Katha-upanisad 6.17. Svétásvatara-upanisad 5.8. ^[VISSZA]

791. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 4.17. ^[VISSZA]

792. Lásd: Rigvéda, 10.90.1. ^[VISSZA]

793. Lásd: Rigvéda, 10.90.2. ^[VISSZA]

794. Vesd össze: Rigvéda 10.81.3. Svétásvatara-upanisad 3.11. ^[VISSZA]

795. A testben. Vesd össze: Katha-upanisad 5.1. ^[VISSZA]

796. Az álomban és a halálban. Vesd össze: Brihadáranyaka-upanisad 2.5.18. és 4.3.11. Svétásvatara-upanisad 1.6. ^[VISSZA]

797. Vesd össze: Katha-upanisad 2.20. ^[VISSZA]

798. Lásd: Vádzsaszanéji-szamhitá 32.1. ^[VISSZA]

799. Lásd: Atharvavéda 10.8.27. ^[VISSZA]

800. Rejtélyes hasonlat, valószínűleg az egyetemes és a testetöltött Lélekre vonatkozik. ^[VISSZA]

801. Szójáték az adzsa szóval, ami kecskét is, születetlent is jelent. A születetlen az ősanyag, a fekete, vörös és fehér pedig a három minőség, a tamasz, a radzsasz és a szattva szimbóluma. Vesd össze: Cshándógja-upanisad 6.4.1-4. ^[VISSZA]

802. Az érzetekhez kötődő egyéni lélek. Lásd a következő verset. ^[VISSZA]

803. Az érzetek által érintetlen, egyetemes Lélek. ^[VISSZA]

804. Lásd: Mundaka-upanisad 3.1.1. ^[VISSZA]

805. Lásd Mundaka-upanisad 3.1.2. ^[VISSZA]

806. Vesd össze: Rigvéda, 1.164.39. ^[VISSZA]

807. Májin, az Isten. ^[VISSZA]

808. Az egyéni Lélek. ^[VISSZA]

809. Lásd: Svétásvatara-upanisad 3.4. ^[VISSZA]

810. Vesd össze: Rigvéda, 10.121.3. ^[VISSZA]

811. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 5.13. ^[VISSZA]

812. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 3.13. ^[VISSZA]

813. Vesd össze: Rigvéda 3.62.10. ^[VISSZA]

814. Lásd: Vádzsaszanéji-szamhitá, 32.2-3. ^[VISSZA]

815. Lásd: Katha-upanisad 6.9. ^[VISSZA]

816. Lásd: Svétásvatara-upanisad 3.6. lábjegyzet. Vesd össze: Rigvéda, 1.114.8. ^[VISSZA]

817. Az aranymagzattal, a lét csírájával. Lásd: Svétásvatara-upanisad 3.4. lábjegyzet. ^[VISSZA]

818. Vesd össze: Katha-upanisad 4.2. Svétásvatara-upanisad 3.1. ^[VISSZA]

819. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 1.4. lábjegyzet. ^[VISSZA]

820. A testet öltött Lélek. Lásd: Svétásvatara-upanisad 3.13. ^[VISSZA]

821. Értsd: újabb születésnek. ^[VISSZA]

822. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 4.14. ^[VISSZA]

823. Utalás a tizenhat részre. Lásd: Prasna-upanisad 6. ^[VISSZA]

824. Vagyis a természetről, mint legfőbb princípiumról. ^[VISSZA]

825. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 1.2. ^[VISSZA]

826. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 1.6. ^[VISSZA]

827. Tattvaszja tattvéna. Értsd: a megnyilvánulatlan Brahman. ^[VISSZA]

828. Értsd: a megnyilvánulttal és a megnyilvánulatlannal. ^[VISSZA]

829. Értsd: a három minőséggel. ^[VISSZA]

830. Értsd: az eszmélettel, az énképzettel, az ésszel, s az öt finom-elemmel (tanmátra). ^[VISSZA]

831. Értsd: a finom, még nem anyagi gunákkal. ^[VISSZA]

832. Vagyis a gunák révén újra kibontakozzon. ^[VISSZA]

833. Értsd: megnyilvánulatlan. ^[VISSZA]

834. Értsd: a Lélek és a természet kapcsolatának ^[VISSZA]

835. Vesd össze: Katha-upanisad 5.12. ^[VISSZA]

836. Vesd össze: Katha-upanisad 5.13. ^[VISSZA]

837. Lásd: Katha-upanisad 5.15. Mundaka-upanisad 2.2.11. ^[VISSZA]

838. Vesd össze: Svétásvatara-upanisad 3.8. ^[VISSZA]

839. Értsd: a létforgatag. ^[VISSZA]

840. Vesd össze: Mundaka-upanisad 2.2.5. ^[VISSZA]

841. Értsd: füst nélküli. Vesd össze: Katha-upanisad 4.13. ^[VISSZA]