OKTATÁSI FEHÉRKÖNYV
Tartalom
Előszó
BEVEZETŐ
1. Az oktatás fejlesztési stratégiájának főbb elemei
2. Az oktatást érő gazdasági, társadalmi, technológiai kihívások
1. Versenyképesség és innováció
2. Az oktatás és a munka világa közötti kapcsolat erősítése
3. A társadalmi kohézió problémái
4. Az élet minősége és az emberi erőforrások fejlesztése
5. Az Oktatási Fehérkönyv
» I. Versenyképesség és innováció
1. Bevezetés
2. Helyzetelemzés
3. Jövőkép
4. Teendők
5. Célok
» II. Foglalkoztatáspolitika és esélyteremtés
1. Bevezetés
2. Helyzetelemzés
3. Jövőkép
4. Teendők
» III. Kultúra, indentitás és életminőség
1. Bevezetés
2. Helyzetelemzés
3. Jövőkép
4. Teendők
» IV. Kommunikációs és információs technikák
1. Bevezetés
2. Helyzetelemzés
3. Jövőkép
4. Teendők
» V. Az Élethosszig tartó tanulás
1. Bevezetés
2. Helyzetelemzés
3. Jövőkép
4. Teendők
» VI. Átmenet
1. Bevezetés
2. Helyzetelemzés
3. Jövőkép
4. Teendők
» VII. Finanszírozás
1. Bevezetés
2. Helyzetelemzés
3. Jövőkép
4. Teendők
» VIII. Szabályozás és intézményrendszer
(Nem készült el.)
» IX. Minőségbiztosítás
1. Bevezetés
2. Helyzetelemzés
3. Jövőkép
4. Teendők
5. Utószó
+ MS Word verison [« read it ]
Want to know more?
» visit the Library
. |
Nehéz Győző & Kelemen Balázs
V. FEJEZET
AZ ÉLETHOSSZIG TARTÓ TANULÁS
Az élethosszig tartó tanulás
1. BEVEZETÉS
Az oktatásba történő beruházás egyre fontosabbá válik mind az egyén mind a társadalom számára. A jól képzett népesség megléte előfeltétele a gazdaság növekedésének éppúgy, mint a társadalmi demokráciának. A jobb iskolázás nagyobb lehetőségeket biztosít az egyéneknek, hogy megfelelő minőségű életet éljenek, és hogy megerősítsék helyzetüket a munkaerőpiacon.
Ennél fogva elengedhetetlen, hogy minden egyén – társadalmi helyzetétől függetlenül – szert tehessen széles körű kompetenciákra, amelyek segítségével képessé válik új tudás és készségek elsajátítására aktív élete egész szakaszán keresztül.
Napjaink Európáját a tudás társadalmának gyors evolúciója és az egyre kedvezőtlenebb korösszetételű népesség jellemzi. Ezek a változások önmagukban is az oktatás és a képzés új megközelítését kívánják.
Az Európai Tanács 2000. évi márciusi liszaboni csúcstalálkozója célul tűzte ki, hogy az Európai Uniónak 10 éven belül a világ legdinamikusabb tudás-alapú gazdaságává kell válnia; alkalmasnak kell lennie a fenntartható gazdasági növekedés, jobb munkahelyek és nagyobb társadalmi kohézió elérésére.
Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági fellendülés és a szociális kohézió a tudás-alapú társadalomban csak az oktatáson és a képzésen alapulhat az Európai Tanács 2000. júniusi santa maria da feirai értekezlete következtetéseiben felkéri a ”Tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy (…) illetékességi körük szerint határozzanak meg koherens stratégiát és gyakorlati intézkedéseket a mindenki számára elérhető egész életen át tartó tanulás elősegítése érdekében.” (Az Európai Tanács santa maria da feirai csúcstalálkozójának következtetései, 33. paragrafus.)
1.1. Az egész élten át tartó tanulás fogalma
Az élethosszig tartó tanulás fogalmával kapcsolatban szükséges néhány alapvető dolog stratégiai szintű végiggondolása és hangsúlyozása. Mindenekelőtt azt kell hangsúlyozni, hogy e fogalom mai értelmezése jóval tágabb annál, amit maga a kifejezés első hallásra vagy olvasásra sugall. E fogalom, ahogy azt a fejlett országokban általában értelmezik, négy alapvető elem hangsúlyozásán alapul:
- A figyelem fókusza a történetileg kialakult oktatási intézményrendszerről a tanulóra, a tanulói igényekre terelődik át.
- A hangsúly az előre definiált ismerek elsajátításáról az önálló tanulásra való képesség kialakítására helyeződik át.
- A tanulás a legkülönbözőbb helyeken és formákban folyhat, amelyek jelentős része kívül van a történetileg kialakult intézményes oktatási rendszeren.
- A tanulás az egyén egész életpályán keresztül folyhat.
Teteje
2. HELYZETELEMZÉS
2.1. Az egész életen át tartó tanulás politikájának szükségessége
A hazai társadalom demokratizálódása, a munkaerőpiacon végbemenő változások, a gazdasági szerkezet átalakulása a magyar társadalom számára olyan kihívásokat fogalmazott meg az elmúlt évtizedben, melyek alapján az egyén és a közösség egyaránt tanulásra kényszerült. A centrum országokban az állam, felismerve az egész életen át tartó tanulás jelentőségét a tudásalapú társadalom kialakításában, az informatika minden generáció általi elsajátításának szükségességében, valamint a társadalmi kohézió javítása érdekében nagy súlyt helyez az egész életen át tartó tanulás stratégiájának kialakítására.
Az egész életen át tartó tanulás immár nem csupán az oktatás és képzés egyik aspektusa: ennek kell irányító elvvé válnia az ellátás és részvétel terén a tanulási összefüggések teljes folyamatában. Az elkövetkezendő évtizedben ezt az elképzelést (víziót) kell a gyakorlatban megvalósítani. Európa és benne Magyarország minden polgárának biztosítani kell az esélyt, hogy a társadalmi és gazdasági változás által támasztott igényekhez igazodni tudjanak, és országaink jövőjének kialakításában aktívan részt vehessenek.
2.2. A tanulási képességeket meghatározó alapkészségek fontossága
A 21. évszázad elejére minden eddiginél gyorsabban változik az embereket körülvevő világ. A globalizáció folyamata, a politikai, gazdasági és társadalmi kapcsolatok nemzetköziesedése, a technológiai fejlődés vagy olyan új koncepciók, mint a környezettudatosság megjelenése következtében a követhetetlen sebességgel változó gazdasági és társadalmi alrendszereken belül ugyanilyen gyorsan változik az a tudás, szakértelem, azok a készségek és képességek, melyeket az élet gazdasági és egyéb területei értékelnek, sőt megkövetelnek szereplőiktől. Ez nem csupán újabb és újabb tudás, szakmai jártasság elsajátítását igényli időről időre, hanem a tanulásnak egy gyökeresen új felfogását, új gondolkodásmódot.
Az oktatás szempontjából e gyors változások leglényegesebb következménye, hogy a tradicionális, formális tudás mellett megnőtt azon készségek és képességek jelentősége, melyek egy-egy terület, tantárgy vagy szakma keretein túlnyúlva a tanulási folyamatnak, a munka világának, illetve az életnek minden területén szükségesek a személyek boldogulásához, sikeres teljesítményéhez és beilleszkedéséhez mind az oktatás világába, mind a munkaerőpiacba, mind a társadalomba vagy szűkebb közösségeikbe. Ilyen késségek, képességek, ún. kompetenciák az alapkészségek – írás, olvasás, számolás –, azok a szociális készségek és életviteli kompetenciák, melyek az ember mindennapi közösségben töltött életének alapfeltételei, valamint a változó gazdasági, technológiai környezet és a munkaerőpiac által megkívánt kompetenciák, mint a számítógépes ismeretek, az idegennyelv-tudás vagy a kommunikációs készség. A mindig új kihívások miatt a formális iskolarendszerből való kilépés után is egyre nagyobb szerepet kap a tanulási képesség.
Az oktatási rendszer keresleti oldalát jelentő gazdaság igényein túl új kompetenciák igénye, új kihívások jelentkeznek a kínálati oldalnak, magának az oktatási rendszernek a változásaiból is: új lehetőségeket kínál a megváltozott tanulási környezet, valamint az oktatás új módszereinek, formáinak és technikáinak térhódítása.
A kompetenciák fontosságát egyre szélesebb körben elismerik mind az oktatás, mind a gazdaság területén. Az egyének kompetenciáinak fejlesztése tisztán gazdasági szempontból tekintve is szükséges, hiszen hozzájárulnak
- a termelékenység és a versenyképesség növeléséhez,
- képzett és – mindenekelőtt – alkalmazkodó munkaerő megteremtésével a munkanélküliség minimalizálásához,
- egy, a nemzetközi versenyben is helytálló tudásalapú, innováció-vezérelt gazdaság megteremtéséhez.
Azonban egyetlen kormány sem teheti meg, hogy állampolgáraira csupán mint gazdasági erőforrásokra tekintsen. Szélesebb társadalmi szempontból nézve is rendkívül fontos az emberek tudásának, képzettségének és kompetenciáinak fejlesztése, szélesítése, hiszen a gazdasági alrendszeren túlmutatva nagyban hozzájárulnak
- társadalmi kohézió és az igazságosság növeléséhez,
- az emberi jogok és méltóság tiszteletben tartásához,
- az egyének részvételéhez a közéletben és a demokrácia intézményei életében.
Ezen kompetenciák előtérbe kerülése az oktatásnak, képzésnek olyan új, oktatási szinteken és tudományterületeken túlnyúló átfogó koncepcióját adják, amely – az élethosszig tartó tanuláshoz hasonlóan – az elkövetkezendő évek meghatározó általános gondolkodásmódjává kell, hogy váljon.
2.3. A kompetenciák definiálása
2.3.1 Alapkészségek
Kiemelkedő jelentőséggel bírnak azok az alapkészségek, kulcskompetenciák, melyek a későbbi – élethosszig tartó – tanulás alapfeltételeinek tekinthetők. Ilyenek az írás, az olvasás, a számolás, a beszédkészség, a melyeket a tanulási pálya minél korábbi szakaszában vagy még az iskola előtt kell elsajátítani. Az ezeket ma is átadó iskolai tantárgyak hagyományos felfogásában is szükség van egy szemléletbeli váltásra, hogy az ezen területekhez kapcsolódó tudás is sokkal inkább megalapozza későbbi felhasználásukat, jobban reflektáljon a való életre, a munkaerőpiac feladataira. A matematika-oktatást példaként említve a számolási képességek és a matematikai elméletek átadásának hagyományos felfogásán túl, a tantárgynak segítenie kell általánosabb, gyakorlatiasabb igények kielégítését, így pl. fejlesztenie kell az adatok elemzésének képességét, az általános problémamegoldás készségét, a logikus gondolkodás és érvelés kultúrájának elsajátítását, a különböző helyzetek elemzésének és következtetések levonásának vagy éppen a változások előrejelzésének képességét.
2.3.2 Szociális, életviteli és kulturális kompetenciák
Korábban kevés figyelmet kaptak azok a kompetenciák, melyek nélkülözhetetlenek az egyéni élet megszervezésében, a társadalomban vagy bármilyen szűkebb környezetben való éléshez. Az életviteli kompetenciák, az egyéni gazdálkodás, az önértékelés és önbecsülés képessége, a demokráciában való éléshez szükséges állampolgári készségek, a tolerancia, a mentálhigiénével, a kulturális identitással, a műveltségi és tájékozottsági igényességgel kapcsolatos képességek nélkül elképzelhetetlen az egyéni boldogulás, a társadalomban való tartalmas élet.
2.3.3 A változó gazdasági környezet, a munkaerőpiac által megkívánt kompetenciák
A folytonosan változó gazdasági környezet mindig új feltételei olyan általános kompetenciákat kívánnak meg az emberektől, melyek egyre kevésbé kapcsolódnak egyes tudományterületekhez. A munkaerőpiacra való belépésnél egyre kevesebbre értékelik a konkrét, speciális szaktudást. Helyette a tanulás képessége, új tudás elsajátításának kompetenciája a legfontosabb. Szintén nélkülözhetetlenné váltak a számítógépes ismertek, az idegennyelv-tudás, a csapatmunkára való készség, a kooperativitás, a jó kommunikációs és kapcsolatteremtő képesség, a kreativitás és kezdeményezőkészség, a problémamegoldó képesség, az információ megszerzésének, rendszerezésének és felhasználásának képessége, az egyéni munkaszervezés, az időgazdálkodás vagy az új technológiák alkalmazásának képessége.
Az egyes kompetencia-csoportok között természetesen gyakran elmosódik a határ, hiszen a munkaerőpiac által megkövetelt kompetenciák többsége olyan komplex készség, tulajdonság, mely az élet minden területén, így a magánéletben is hasznos, sőt nélkülözhetetlen.
2.4. Kompetenciák átadása, fejlesztése
2.4.1 Az iskolák feladatai
Az élet, illetve a gazdaság egyes területein egyre inkább szükséges kompetenciák jelentőségének növekedésével lényegesen megnő a szerepük az ezeket a készségeket közvetítő közegeknek és intézményeknek is. Jelentős részük elsajátításának színtere hagyományosan a család kellene, hogy legyen, hiszen többnyire olyan, a személyiséghez szorosan hozzátartozó tulajdonságokat jelentenek, melyet csak a már gyermekkorban a mindennapi életbe mélyen beágyazott természetes életmóddal és tapasztalattal, lehetőség szerint még az iskolás évek előtt el kellene sajátítani. Az oktatási rendszer azonban nem nézheti tétlenül azon családok gyermekeinek fejlődését, amelyek társadalmi, szociális vagy gazdasági helyzetük, kulturális hagyományaik vagy életviteli sajátosságaik miatt nem tudják biztosítani e tulajdonságok és kompetenciák átadását. Az ilyen családban vagy hátrányos helyzetű környezetben felnőtt gyermekek testi-lelki neveléséből teljesen hiányoznának a későbbi életben és munkavállalásban nélkülözhetetlen kompetenciák.
Az életkörülmények és a munkaerőpiac változásából következően azonban szakadék alakult ki az új készségekre való igény és az ezekhez való hozzájutás lehetőségei között. Az iskola ma még nem elégíti ki a munkaerőpiacnak az új kompetenciákra való igényét, ezek még nem épültek be az oktatásba. Az oktatás nem fejleszti a kompetenciákat, viszont bünteti hiányukat, és előítélettel, ellenérzésekkel viseltetik a szükséges készségeket közvetíteni nem tudó családok iránt, mely még jobban elmélyíti a problémákat, és a gyermek egész életén át kísért.
2.4.2 Tartalmi szabályozás
Az iskolarendszer új feladatainak természetesen meg kell jelenniük a tartalmi szabályozásban, a kompetenciáknak be kell épülniük az iskolarendszerű képzés tanterveibe, a kerettantervek keretei között fel kell tárni a tudás-alapú gazdaság által igényelt képességek kereszttantervi fejlesztésének lehetőségeit. Szintén a tantervfejlesztés keretében kell támogatni az általános értelemben vett munkavállalói készségek és a speciális szakmai profilok egymásra épülését. Mindenekelőtt meg kell határozni azokat a készségeket, amelyek elsajátítása elkerülhetetlen a későbbi élet és tanulás szempontjából. Ez azért sem egyszerű feladat, mert sok esetben gondolkodásmódról, attitűdről van szó. Az oktatási és szakképzési rendszerben fejlesztendő kompetenciák meghatározásához elkerülhetetlen a szorosabb és hatékonyabb kapcsolattartás és együttműködés a tudást átadó intézmények, az iskolák és a „megrendelő” gazdaság, a munka világa között. Gondos megfontolást igényel, annak meghatározása, hogy az oktatási pálya melyik szintjén, mikor kell a különböző kompetenciákat átadni.
2.4.3 A kompetenciafejlesztés humán tényezői: a pedagógusképzés
A kompetenciák oktatási rendszerbe való beépítésével jelentősen megváltozik a pedagógus hagyományos szerepe. A tudás kizárólagos birtokosa helyett e készségek átadója lesz, társ a gyermekeknek a készségek elsajátításában. Nem konkrét tudást kell átadnia, hanem olyan tulajdonságokat kell kialakítania a tanulókban, melyekkel gyakran ő maga sem rendelkezik. Ez lehetetlen az oktatás hagyományos módszereivel. Nagyon komoly felelőssége van a pedagógusképzésnek abban, hogy beépítse a kompetenciák oktatásához kapcsolódó elemeket, és hogy új módszertani kultúrát honosítson meg. Maguk a tanárok átadandó kompetenciáit is fejleszteni kell, hogy hitelesen közvetíthessék azokat. Ösztönözni kell a tanárokat a kereszttantervi oktatás lehetőségeinek kiaknázására. A tanítás új felfogása együtt kell, hogy járjon a pedagógusok folyamatos képzésével a pálya későbbi szakaszán is, az iskolának magának is olyan tanuló szervezetté kell válnia, mely folyamatosan megújítja és maga is elsajátítja azokat a tudástartalmakat, melyeket át kell adnia a tanulóknak.
2.4.4 A kompetenciafejlesztés egyéb tényezői: tankönyvek, tanítási segédeszközök
A módszertani kultúra kidolgozásán kívül be kell épülnie a kompetenciafejlesztésnek a tankönyvfejlesztés szempontrendszerébe is. Meghatározó szerepe lehet az egyéb tanítási segédeszközöknek is.
2.5. A kompetenciák mérhetősége, elismerhetősége
A kompetenciák fejlesztésének legnagyobb akadálya, hogy nincs kidolgozott értékelési rendszerük, hiányoznak azok a standardok, melyek alapján általánosan elismerhetőek, a későbbi tanulásba beszámíthatóak lennének. A jelenlegi oktatási rendszer és a munkaerőpiac csak a formális tanulás keretében megszerzett ismerteket, tudást értékeli. Nem tudja beszámítani az iskolarendszeren kívüli, a nem formális tanulás keretében, a munkahelyen vagy az élet bármely más területén, akár a családban, a háztartásban megszerzett szaktudást, tapasztalatot vagy kompetenciákat. Mára a sokrétű elvárásoknak és kompetencia-igényeknek megfelelően a tudás és készségek átadója sem kizárólagosan a hagyományos iskolarendszer.
Alapvető fontosságú az előzetesen megszerzett tudás, készségek és képességek átlátható és egységes értékelése és elismerése függetlenül attól, hogy az oktatás, a munka vagy az élet mely területén sajátították el. Egységes értékelési és elismerési rendszer kidolgozása megkönnyítené a bejutást a formális oktatásba és a munkaerőpiacra is. Egyenes utat jelente a az egyéni tanulási utak rendszere kialakításához. Lehetővé és átláthatóvá tenné a mozgást a formális és nem formális oktatás alrendszerei között, segítené a különböző képzési szintek és formák egymásra épülését és összekötését. Ki kell dolgozni azokat a standardokat és mérési normákat, melyek lehetővé teszik e tudástartalmak egységes kezelését, pl. az ún. „egyéni kompetencia-kártyák” rendszerének alkalmazását.
2.6. A korai gyermekkori oktatás
Korunkban meghatározó munkavállalói tulajdonsággá vált a tanulási képesség, amely döntő feltétele a tudás folyamatos fejlesztésének, a folyamatos szakmai képzésnek vagy szakmaváltásnak. Az egész életen át tartó tanulás szempontjából minden fajta tanulás folyamatos egészet alkot a ‘bölcsőtől a sírig’, amelynek nélkülözhetetlen alapja a mindenki számára biztosított jó minőségű alapoktatás kora gyermekkortól kezdődően. Az életpályán való boldoguláshoz, a tanulási képességek birtoklása döntő fontosságú, amelyet a korai gyermekkori oktatás során kell megalapozni. Az iskolának ebben az életkorban nemcsak ismeretközpontúnak kell lennie, hanem kiemelten fontos, hogy a készségfejlesztés is prioritást élvezzen. A túlzott ismeretközpontúság elveszi a gyerekek életkori, természetes motivációját, s az elvont tudás átadása iránti hajsza megelőlegezi a gyerekek elkedvetlenedését és elfordulását az iskola, és így a tudás, világától.
Hatékony stratégia az egész életen át tartó tanulásra csak kellő szakmai közmegegyezés alapján jöhet létre. Ehhez a legkülönfélébb partneri együttműködés kialakítására van szükség. A partneri együttműködésnek meg kell jelennie az ágazati politikák területén, de magukban kell foglalnia a civil társadalmi szervezetek aktív bevonását.
Egy hatékony stratégia feltételezi a kellő pénzügyi megalapozottságot is. Az emberi erőforrások szintjének nem kielégítő volta egyértelműen kijelöli a cselekvés irányát. Ez nem csak azt jelenti, hogy jelentős befektetés szükséges az emberi erőforrások területén, hanem azt is, hogy újra kell gondolnunk, mit nevezünk erőforrásnak. Azaz az emberi erőforrásba történő befektetést mennyire tekinthetjük tőkebefektetésnek.
Mivel a gyorsan változó, globalizált világ megköveteli a naprakész tudást és szakképzettséget nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ha teljes mértékben ki akarjuk aknázni az emberi erőforrásokat jelentősen javítani kell tanulásban való részvétel és a tanulás eredményének értelmezési és értékelési módozatain. A tudásalapú társadalom kikényszeríti az elismert tanulást. Ez azonban magával kell, hogy hozza a nemzeti minősítési rendszerek kellő mértékű megújítását.
A múltban az oktatás és a munka világa között az átjárás egyszeri esemény volt. Ma már azonban ezt az átjárás mind gyakrabban kell megtennünk. Ehhez azonban információra van szükségünk és olyan tanácsadásra, amely segít nekünk abban, hogy a tanulási utunkat hogyan tervezzük. Ahhoz, hogy a felkínált alternatívák között választani tudjunk szükség van egy folyamatosan rendelkezésre álló tanulási és pályatanácsadó szolgálatra.
Teteje
3. JÖVŐKÉP
3.1. A tanulási módszerek és tevékenységek gazdagítása
Európa, s benne Magyarország versenyképességének megerősítése és a munkaerő foglalkoztathatóságának és alkalmazkodási képességének javítása érdekében soha ekkora igény nem volt még a naprakész információ és tudás hozzáférhetősége iránt, az erőforrások az egyén és a közösség egésze javára történő felhasználására még soha nem volt ekkora késztetés és készség.
- Ha azt akarjuk, hogy a magyar társadalom is egyre nagyobb szelete vegyen részt a tudás-alapú társadalom építésében, akkor elengedhetetlen, hogy a jelenleg létező tanuláshoz való attitűdöt döntő mértékben sikerüljön átalakítani, s hogy a tanuláshoz való viszony pozitív módon változzon. Csak akkor várhatjuk el, hogy az emberek megtervezzék egész életükre szóló tanulási tevékenységüket, ha akarnak tanulni. A tanulást nem akarják majd folytatni, ha életük korai szakaszában a tanulás során kudarcot szenvedtek és személyes tapasztalataik negatívak. Ezen a ponton térünk vissza a készségfejlesztő iskolához. Korai gyermekkorban az ismeretközpontúság egyoldalúsága rengeteg kudarcos iskolai életutat termelhet ki, ami az elkövetkező időszakra teljességgel motiválatlanná teszi a gyerekeket, s a korai életkorok iskolai kudarcai útját tudják állni minden fajta további tanulásnak.
- Újra kell gondolni az okszerű tanulási tevékenység három alapkategóriáját, és meg kell vizsgálni az élethosszig tartó tanulásban betöltött szerepüket:
- Formális tanulás: oktatási és képzési intézményekben valósul meg, és oklevéllel, szakképesítéssel ismerik el.
- Nem formális tanulás: a rendes oktatási és képzési rendszerek mellett zajlik és általában nem ismerik el hivatalos bizonyítvánnyal. A nem formális tanulás lehetséges színtere a munkahely, de megvalósulhat civil társadalmi szervezetek és csoportok (pl. ifjúsági szervezetek, szakszervezet, politikai pártok) tevékenysége keretében is. Megvalósulhat a formális rendszert kiegészítő szervezetek vagy szolgáltatások révén is (pl. művészeti, zenei kurzusok, sportoktatás vagy vizsgára felkészítő magánoktatás).
- Informális tanulás: a mindennapi élet természetes velejárója. A formális és nem formális tanulási formákkal ellentétben, az informális tanulás nem feltétlenül tudatos tanulás, és lehet, hogy maguk az egyének sem ismerik fel tudásuk és készségeik bővülését.
- Napjainkig az oktatáspolitikai gondolkodásmódot, az oktatási és képzési ellátás módjának alakítását és az emberek tanulásról alkotott képzetét a formális tanulás uralta, azaz az emberek legnagyobb része a tanulást csak az iskola világában tudta elképzelni. Az egész életen át tartó tanulás koncepciója által egyre teljesebben jelenik meg látókörünkben a nem formális és az informális tanulás is. A nem formális tanulás természetéből adódóan kívül esik az iskolákon, főiskolákon, képzési központokon vagy egyetemeken. Rendszerint nem tekintik „igazi” tanulásnak, és nincs nagy forgalmi értéke a munkaerőpiacon. A nem formális tanulást ennélfogva általában alulértékelik.
- Az informális tanulás megítélése még ennél is rosszabb, habár ez a tanulás legősibb formája és a gyermekkori tanulás legfőbb alapköve. Az informális tanulás fontosságát aláhúzza az a tény, hogy a számítástechnika hamarabb tért hódított az otthonokban, mint az iskolákban. Az informális közeg hatalmas tanulási tartalékot jelent, és az oktatási és tanulási módszerek fontos innovációs forrása lehet.
Az „egész életen át tartó” tanulás (lifelong learning) kifejezés az időtényezőre utal: az életünk során folyamatosan megvalósuló vagy időszakosan ismétlődő tanulásra. Egy új kifejezés az „élet teljes körére kiterjedő” tanulás (lifewide learning) életünk egy adott szakaszában, az életünk teljes körét átfogó tanulás kiterjedésére hívja fel a figyelmet. Az „élet teljes körére kiterjedő” dimenzió erőteljesebben hangsúlyozza a formális, nem formális és informális tanulási formák egymást kiegészítő jellegét. Arra emlékeztet bennünket, hogy hasznos és élvezetes tanulás valósulhat meg a családban, szabadidőben, közösségi tevékenységek vagy a napi munka során is. Az élet teljes körére kiterjedő tanulás ráébreszt bennünket arra, hogy az oktatás és tanulás olyan szerep és tevékenység, ami időtől és helytől függően változhat és felcserélődhet.
3.2. Az élet teljes körére kiterjedő tanulás
A tudás alapú társadalomban nemcsak a tanulás formái, hanem a tanulás helyszínei is módosulnak. Az oktatás hagyományos színtere, az iskola, a jövőben egy lesz a lehetséges helyszínek közül, ahol tanulhatunk. Ezzel párhuzamosan magának az iskolának a szerepe is módosul: kulturális szerepe csökken, s a szociális küldetés válik egyre fontosabbá. A munkahely tanulásban betöltött szerepe növekszik. A munkahelyegyre inkább tanulószervezetté válik, s a jövőben kiemelten fontos lesz az a szerep, amit a munkavállalók képzésében be tud tölteni. Fontos, hogy minél több foglalkoztatási kategóriában jöjjön létre lehetőség a tanulásra, s megjelenjen a gazdasági-üzleti tevékenység és a tanulás közötti kapcsolatépítés. Külföldi tapasztalatok is megerősítik, hogy a munkahelyi tanulás kedvező hatással van a munkahely életére: kialakítja a munkavállalók körében a vállalati lojalitást, fejleszti a készségeket és növeli a munkahelyi közösségi bizalmat, növeli a termelési hatékonyságot. Az elmúlt évtizedben Magyarországon megnőtt a külföldi befektetések aránya, s ennek következtében sok vegyes vállalat alakult. Ezek a befektetések általában maguk után vonják az új szakképesítésekre és ezek oktatására irányuló igények megjelenését.
Köztudomású, hogy a szegénység mértéke helyi és regionális szinten jelentős különbséget mutat. Ezeken a területeken sokkal gyakoribb az alacsonyabb képzettség, viszont sokkal magasabb a munkanélküliség. A szegénység által különösen sújtott területek felzárkóztatásában a gazdasági újjáélesztés és a növekedés megteremtése kiemelt figyelmet kell, hogy kapjon. Egy alulfejlett, kulturálisan fékezett népességgel bíró terület állandó kísérőelemei nem csak a magas munkanélküliség és a képzettségek hiánya, hanem a magas bűnözés is. Ahhoz, hogy a közösség kiindulópontja lehessen a tanulásnak, a kirekesztettség leküzdésében elengedhetetlen a közösség demokratikus megújulása. A közösségre alapozott tanulásban kiemelt szerepe van a bizalomnak, a párbeszédnek, a szolidaritásnak és az együttes cselekvésnek.
A deprivált területek nemcsak az emberi erőforrások tekintetében szenvednek hiányt, hanem sokszor az infrastruktúrába is csak igen hézagosan kapcsolódnak, tehát a szellemi hátrányokat a területi alulfejlettség megsokszorozza. Ennek ellensúlyozására jönnek létre a teleházak. A teleház elhozza az embereknek az információkat, beilleszti a modern információtechnológiák lehetőségeit annak a közegnek a kultúrájába, ahol a teleházat létrehozták. A teleházaknak azokon a területeken a kiemelt szerepük, ahol a település vagy térség hátrányokkal küzd, és túl nagy az információtechnológia és a létező kultúra közötti rés, mely áthidalhatatlan szakadékká szélesedve reménytelenné teheti az itt élő emberek felzárkózását. A teleház a közeli és távoli kapcsolatok újfajta színtere, amely megadja a lehetőséget a modern kommunikációs technológia elsajátítására (információs kompetencia), s ezáltal a lehetőséget, hogy az egyén bekapcsolódhasson a távoktatásba és a távmunkába.
Ha sokféle, helyben elérhető tanulási lehetőség áll az emberek rendelkezésére, akkor nem kényszerülnek arra, hogy tanulásuk miatt elhagyják lakóhelyüket. Bár a mobilitás önmagában is pozitív tapasztalat, vannak olyan csoportok, például a mozgáskorlátozottak, akik számára a fizikai távollét nem megvalósítható. Ilyen esetekben az otthon elérhető ICT az az eszköz, amiben hatalmas lehetőségek rejlenek, hogy a fizikai problémák áthidalása érdekében, a tudás elérhesse az elszórtan, elszigetelten élő lakosságot. Az ICT kitágítja az egész életen át tartó tanulás lehetőségeit.
A korszerű információs és kommunikációs technológiák egyfelől jelentős – az egész életpályára kiterjedő- tanulási igényt generálnak, másfelől jelentős mértékben átalakítják az oktatási rendszer működését, lehetővé teszik a korábban a távoktatási struktúrákon belül használatos módszertani megoldások szélesebb alkalmazását. Az információs társadalom oktatási intézménye felépítésében, működésében és a hallgatói (tanulói) - tanári (oktatói) szerep átalakításával alapjaiban eltérhet a jelenlegi – sok tekintetben pre-indusztriális formációktól. A számítógépes hálózatok megjelenése és integrálása az oktatásban nem csak technológiai kihívást jelent, de alapjaiban változtatja meg a tanulás-tanítás paradigmáját. Ennek bizonyos feltételei már a jelenlegi magyar oktatásfejlesztési koncepciókban is tetten érhetők. (Sulinet-Írisz, Hungarnet, programok).
Mint már utaltunk rá az egész életen át tartó tanulás folyamata csak kellő, társadalmi méretekben mérhető pozitív tanulási attitűd megléte esetén jöhet létre. Az alulmotivált, az iskola világától idegenkedő emberek számára lelki gátak leomlását eredményezheti az elsődleges tanulásuk elismertetése. A szaktudás elismerése- bármely formában is- hathatós eszköz a munkanélküliség, családi okok vagy betegség miatt a munkaerőpiacról átmenetileg kiesők motiválására is hathatós eszköz. A nem-formális és az informális tanulás elismerésének új formái abban is fontos szerepet játszanak, hogy kiszélesedjen az elismert végzettségek skálája, tekintet nélkül arra, hogy az egyén milyen megfontolásból tanul.
Teteje
4. TEENDŐK
4.1. A tanuláshoz való hozzáférés bővítése
Az egész életen át tartó tanulás sikeres megvalósításának kulcsa az egyéni motiváltság és a tanulási lehetőségek széles skálája. Azaz a tanulási igényt ugyanúgy emelni kell, mint a kínálatot, különösen azok esetében, akik korábban a legkevésbé látták a tanulás és a képzés hasznát. Mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy egy szabadon választott, nyitott tanulási pályát követhessen, és ne kényszerüljön előre meghatározott útvonalon haladva elérni az adott célt. Egyéni tanulási utak kialakítására van szükség, amit megkönnyíthet a kreditrendszer bevezetése. Így akár a külföldön megszerzett tudás is beszámítható a további tanulmányok során, akár itthon, akár külföldön. Ez egész egyszerűen annyit jelent, hogy az oktatási és képzési rendszereknek kell az egyéni szükségletekhez és igényekhez igazodniuk, és nem fordítva. Elengedhetetlen, hogy az egész életen át tartó tanulásban a tanuló és annak igényei álljanak a középpontban, azaz inkább kell az oktatás és képzés keresleti oldalához igazodni, mint a kínálatihoz. A hangsúly a tanárról a tanulóra, az oktatásról a tanulásra helyeződik át.
Ezért tehát a készülő felnőttképzési törvénynek egyre kevésbé kell az oktatást és képzést nyújtó intézményeket finanszíroznia, sokkal inkább a szolgáltatás igénybevevőjét. Ha azt akarjuk, hogy az egész életen át tartó tanulás élő gyakorlat legyen, akkor megfelelő összegeket szükséges a tanulási kedv motiválására és ösztönzésre fordítani. A tanulási részvétel - a felnőtt társadalmat tekintve- alacsony szintjének korlátai között a hátrányos helyzet kiemelten szerepel. A tanulásban való részvétel korlátainak okai között (a hátrányos helyzetűek tekintetében) a helyi tanulási lehetőség hiánya éppúgy szerepel, ahogy a lehetőségekről való alacsony informáltság, a tanulás fontosságának felismerésének hiánya vagy motivációhiány. A tanulásban nem résztvevők úgy tekintenek az oktatási intézményekre, mint ami más csoportok kulturális normáihoz és értékeihez igazodik. Érthető tehát, ha a nem résztvevő csoportok önértékelése negatív. Ha azt akarjuk, hogy a tanuláshoz való negatív beállítottság megváltozzon el kell fogadtatni a társadalom széles körei előtt, hogy minden tanulási forma egyaránt értékes, ahogy minden tanulási tevékenység, legyen az akár nem szándékolt, egyaránt fontos, mind a foglalkoztathatósághoz, mind az aktív állampolgárság megszerzéséhez.
A tanulásból való társadalmi kirekesztettség meglétére szükséges, hogy a hazai oktatási és képzési rendszer reformjai reflektáljanak, s mind jogi mind költségvetési eszközökkel érdemi lépéseket tegyenek a tanulási környezet kialakítására. Az ösztönzés kialakításának egyik első lépése a tanuláshoz való társadalmi közszellem gyökeres megváltoztatása lehet. Ehhez jó eszköz lehet a tanulás szükségességének társadalmi tudatba történő beágyazása direkt promóciós eszközökkel.
Az információs és kommunikációs forradalom lehetővé tette on-line tanulást. Az ICT releváns segítség lehet a tanuláshoz:
-
megfelelően kidolgozott oktatási szoftverek segítségével számtalan addig elvont tudást lehet élményszerűvé tenni, amire különösen nagy szükség van az akadémikus magyar oktatás megújításában, másrészt pedig
-
azon emberek számára is érdemi megoldás, akiknek a tanulási lehetőségekhez való hozzáférése fizikai akadályok miatt eddig nem volt biztosított.
Szükséges kialakítani olyan hálózatot, amelyen keresztül az Internet segítségével, távoktatás keretén belül, az egyén saját otthonában tanulhat az igényeinek megfelelően.
A távoktatás, nyitott képzés világszerte az emberi erőforrás-fejlesztéssel foglalkozó szakemberek figyelmének középpontjába került, hiszen széleskörű eszközrendszerével kiváló lehetőségeket teremt a hagyományos képzési struktúrák kiterjesztésére, az egész életpályára kiterjedő ismeretszerzés támogatására. Ez a képzési forma a fejlett világban mindenütt hangsúlyosan van jelen, és intézményei szerves részét képezik az adott országok szakképzési, köz-, illetve felsőoktatási rendszerének. Legfontosabb ismérvei:
A nyitott és távoktatás olyan oktatási rendszert jelent, amelyben az ismeretek elsajátítása irányított formában, az idő és helyszín hagyományos kötöttségeitől valamilyen fokban függetlenül, tág határok között megválasztható egyéni tempóban történik. Az önálló tananyag-feldolgozást megkönnyíti a speciálisan tervezett – a célcsoport igényeihez igazított – tanulói csomag, illetve a tanulási folyamatot segítő támogatási rendszer (tutori munka, technikai asszisztencia stb.) és infrastruktúra (forrásközpontok, konzultációs központok, gyakorlati képzési helyek, informatikai hálózatok stb.). Összességében megállapítható, hogy a távoktatás ma már a korszerű oktatási rendszerek részévé vált, módszertani, valamint gazdaságossági előnyei a résztvevő valamennyi szereplő számára vonzóvá teheti a képzési formát.
Ma Magyarországon jelentős intézményi bázis áll a távoktatás-fejlesztés rendelkezésére és az elmúlt egy évtized tapasztalataira alapozva a meglévő erőforrások könnyen mobilizálhatóak. Az elmúlt közel tíz esztendőben több - a szakképzés területén meghatározó - távoktatás-fejlesztési tevékenységet is felvállaló szervezet, intézmény kezdte meg tevékenységét. Az egykori Munkaügyi Minisztérium a távoktatási formában működő szakképzés elősegítésére a Magyar Televízióval és az Újképújság Kft-vel közösen megalakította a Magyar Távoktatási Alapítványt, később – 1998-ban – pedig a Kormány felhatalmazása alapján a jelentős anyagi forrásokkal is rendelkező Nyitott Szakképzésért Közalapítványt. A közalapítvány eddigi tevékenységének két éve alatt európai viszonylatban is jelentős anyagi források allokációját valósította meg azzal, hogy megközelítőleg 1 500 millió forint támogatás odaítélésével elősegítette a meglévő nyitott szakképzési programok regisztrálását, új képzések beindítását, módszertani és marketing tevékenységek kezdeményezését, informatikai oktatási hálózat kiépítését. Ugyanakkor a távoktatási programok hatékonyságának növelése megkívánja speciális tanulói csomagok fejlesztése, s a hallgatói tanulást elősegítő szakemberek képzésének megszervezése.
A különböző felsőoktatási intézmények egyre markánsabban fogalmazzák meg saját fejlesztési terveik részeként a különböző nyitott és távoktatási programok bevezetését. Az első egyetemi távoktatási központok Gödöllőn, Pécsett, Veszprémben, Debrecenben, Győrött és Szolnokon jöttek létre. Mára ez a hálózat kiszélesedett és a Műegyetemen, a Budapesti Gazdasági Főiskolán, Szegeden és Miskolcon is kialakultak távoktatási egységek.
A jövőre nézve kiemelten fontos a távoktatási programok számának növelése az alapképzések területén, valamint a távoktatási formák számára a tanulói támogatási rendszerek kiépítésének támogatása. Kiemelt figyelmet kell szentelni annak, hogy a távoktatás számára elkülönített források egy részét az egyedi tanfolyamokon, a regionális távközlési központokban folyó képzésben használatos eszközök azonos sztenderdjeinek a meghatározására, továbbá a távoktatásokra vonatkozó kutatásokra célszerű fordítani.
A tananyagok fejlesztését és előállítását decentralizálni kell, és a képzésbe be kell vonni a jelenleg is működő felsőoktatási intézményeket, ezáltal ösztönözni a hagyományos módon működő intézményeket, hogy a képzési rendszerükben.
A magánszféra távoktatási kezdeményezései eleinte - 1990-93 között - a külföldi nagy távoktatási egyetemek, központok programjainak magyarországi terjesztésében nyilvánultak meg. Ezt a helyzetet jól példázza az Euro-Contact Kft (Open University, UK), Számalk Rt. (International Correspondance Scool, USA), Budapesti Távtanulási Központ (FernUniversitat Hagen, D), EDE Hungary Kft (NKS, N) tevékenysége. A későbbiekben a szolgáltató magánintézmények köre bővült a piaci feltételek, a tudás iránti felfokozott igény az oktatásban, illetve saját belső képzési rendszerének fejlesztésében érdekelt cégek egy részét távoktatási tevékenység bevezetésére ösztönözte. Ezt a csoportot jól példázza a SZTÁV Rt., a Controll Rt., az ELO Kft., Perfekt Rt., a SZÁMALK RT és az LSI közös vállalkozásában működő Gábor Dénes Főiskola, vagy éppen a MATÁV Rt. esete. A szakképzési jellegű távoktatási fejlesztések szempontjából meghatározó jelentőséggel bírhat az NSZI módszertani kutatási tevékenysége, illetve a regionális átképző központok hálózata (RÁK-ok). Ebből kifolyólag szükséges a regionális átképző központok szerepét növelni a távoktatásban.
4.2. Hozzáférés és esélyteremtés
A magyar oktatásban meglehetősen gyakori jelenség a lemorzsolódás.Az 1998/99-es tanévben az általános iskolások 9,9%-a morzsolódott le. A tanulónépesség 6,1%-a 15 éves korára, 2,1%-a pedig 16 éves korára sem végezte el az általános iskola 8. osztályát, amelynek eredményeképpen a lemorzsolódott fiatalnak nincs esélye arra, hogy megszerezze a megfelelő tanulási készségeket. Ezért az egész életen át tartó tanulás fejlesztése egyik kulcsfeladatának a lemorzsolódás csökkentését tekintjük. Ennek megfelelően:
Az iskolai képzési rendszer olyan továbbfejlesztése szükséges, amely képes az iskolába járó fiatalok „benntartására” és az iskoláztatás meghosszabbítására, ugyanakkor képes a folyamatosan változó technológiai és munka-erőpiaci igények kielégítésére, beleértve a profilmódosítást is.(Ezt a célt szolgálja az új típusú szakközépiskolai szakképzési rendszer). Ehhez az iskolákat fokozott anyagi és szakmai támogatásban kell részesíteni, és szükséges biztosítani számukra a munka-erőpiaci információkat.
Fejleszteni szükséges a többszörösen hátrányos helyzetű fiatalok számára az egész életen át tartó tanulás szervezeti és intézményi feltételeit. Az alapvető cél az, hogy a munkaerő-piaci szempontból rászoruló hátrányos helyzetűek az átlagosnál nagyobb támogatást kapjanak nemcsak az iskolai, hanem a munkaerő-piaci képzési lehetőségekhez való hozzáféréshez is. Ennek eléréséhez alapvető feladat az ún. „második esély” iskoláinak a kifejlesztése. Ennek az intézmény-típusnak a tartalmi és szervezeti modelljét a hátrányos helyzetű fiatalok képzésével foglalkozó intézmények konzorciumaiból (iskolák, RÁK-ok, képzési vállalkozások, civil szervezetek) célszerű kialakítani. Ahol tudásátadás mellett kompetenciafejlesztés és életvezetési tanácsadás is folyik.
Az OECD Lifelong Learning for All (1996) című jelentése erőteljesen hangsúlyozza, hogy a gyorsan változó gazdaság és munkaerőpiac igényeinek kielégítéséhez alapvetően szükség van egy új tanulási kultúra kialakítására. Megfogalmazza azt az álláspontot, hogy a meglévő oktatási és képzési formák – amelyeket alapvetően fiatalok számára dolgoztak ki- egyszerűen nem tudnak megfelelően választ adni a társadalom szélesebb köreiben jelentkező kihívásokra.
Az oktatás ugyan nem tud munkahelyeket teremteni, de arra képes, hogy a munkanélküliek és más hátrányos helyzetbe szorultak speciális képzésére és képességfejlesztésére hangsúlyt helyezzen, s ezáltal járulhat hozzá leginkább a munkanélküliség csökkentéséhez. Ehhez azonban új módszertani kultúra meghonosítása szükséges a tanárképzésben, különös tekintettel a kompetenciafejlesztésre. Elengedhetetlen a fiatalok benntartása az oktatási és képzési rendszerbe és ehhez olyan lehetőségeket kell biztosítani, amelyek figyelembe veszik a képzéssel szemben támasztott mai követelményeket. Ugyanakkor fontos, hogy a társadalmilag kirekesztett rétegek oktatási- képzési programjai ne szűköljenek le a gazdaság területére.
Új követelményként fogalmazódik meg a team-munkára való képesség, a kommunikációs kompetencia és az innovatív gondolkodás, ami kritikai attitűd meglétét feltételezi. Ha növelni akarjuk a hozzáférést, lehetőséget kell biztosítani azoknak is, akik lemorzsolódtak a közoktatás rendszeréből. Széleskörű kampánytevékenységet kell folytatni annak érdekében, hogy a lemorzsolódottak számára is elérhetővé váljon széleskörű alapkészségek megszerzése (ide érve az informatikai kompetenciát is), valamint magas színvonalú tanulási tájékoztató és tanácsadási tevékenység. A fiatalok és felnőttek körében egyaránt szükséges pályaorientációs, pályaválasztási és pályakorrekciós tevékenység cél- és feladat meghatározásánál döntő szempont az egész életen át tartó tanulás követelményének középpontba helyezése. Ez az aspektus az összefoglaló néven pályaorientációnak nevezett rendszert- a szakmai és életpálya kiválasztását, majd az azon történő haladást –célirányos és hatékony cselekvések sorozataként tekinti. Ennek megvalósításához az egyénnek – akár iskolai, akár iskolai rendszeren kívül folytatott tanulmányai során szervezett segítséget kell kapnia.
A hosszú távú fejlesztési célok érdekében szükséges operatív jellegű feladatok meghatározása: meg kell oldani az Írisz-Sulinet és a munkaerő-piaci információs rendszerek összekapcsolását. A pályakezdő fiatalok útjának nyomon követésére szükséges tanulói pályakövető rendszer kidolgozása.
4.3. Partnerség
A partnerség és az együttműködés elveinek az érvényesítése csak akkor lehetséges, ha az oktatásra minden szinten a nyitottságjellemző. Ez feltétele számos korábban megfogalmazott cél megvalósításának is, így például az oktatás és a munka világa közötti kapcsolat vagy – különösen a leszakadás és az iskolai kudarc ellen küzdelemben – az iskolák és közvetlen társadalmi környezetük közötti kapcsolat erősítésének. A vállalkozások és szakképző iskolák közötti intézményes kapcsolat több területre is kiterjed:
- A vállalkozások érdekképviseleti szervezeteinek és az iskoláknak a képviselői is részt vesznek az Országos Szakképzési Tanácsban, amely részt vesz a szakképzés irányításában.
- A gazdaság és a szakképzés találkozási pontja a tanulók gyakorlati képzése. Statisztikai adatok alapján az 1999/2000 tanévben a gyakorlati oktatásban részesülő szakmunkástanulók 59%-a részesült különböző méretű és formájú vállalkozásoknál gyakorlati képzésben.
Ebből kifolyólag fontos, hogy a munkaadók aktívabb befolyást gyakoroljanak a képzési szerkezet alakítására, valamint a gyakorlati tanműhelyek számának növelésére. A szakképzés és a gazdaság kapcsolatának sajátos formája a szakképzési hozzájárulás rendszere, melynek célja a gyakorlati képzés támogatása és ösztönzése. Az Országgyűlés rövidesen tárgyalja a szakképzési hozzájárulás intézményét korszerűsítő törvényjavaslatot, amely alapján a szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésének lehetőségei kibővülnek azáltal, hogy a felsőoktatási intézmények számára – fejlesztési megállapodás alapján - a gyakorlati képzés tárgyi feltételeit szolgáló fejlesztési támogatás is elszámolható lesz.
Egy-egy vállalkozó és az oktatási intézmények közötti kapcsolatban ma még az a jellemző, hogy a vállalkozó segítséget nyújt, az oktatási intézmények azért keresik meg a vállalkozókat, hogy ezt vagy azt a cél megvalósulását segítsék, de a szakmai együttműködés még nem annyira elterjedt. Az előrelépés az a lehetőség lenne, ha a gazdasági partnerek az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó keret megállapodásokat hoznának létre, továbbképzési célokat határoznának meg és díjakat alapítanának az ebben a tekintetben kiemelkedő cégek elismerésére. A cél az, hogy az Oktatási Minisztérium országos koordináló szerepének a biztosításával az Országos Munkaügyi Tanács szintjén elő kell készíteni egy megállapodást arról, hogy ajánlások készüljenek az érdekegyeztetés valamennyi szintjén arra vonatkozóan, hogy a munkaadók aktívabb befolyást gyakoroljanak a képzési szerkezet alakítására, valamint a gyakorlati tanműhelyek számának növelésére. A megállapodás keretében célszerű olyan intézkedési javaslatokat, a partnerek együttműködésére vonatkozó konkrét programokat megfogalmazni, amelyek elősegítik a foglalkoztathatóság növelését, mint például a rugalmas foglalkoztatási formák elterjesztéséhez szükséges feltételek meghatározása és kialakításuk megkezdése.
Az ipar és az iskola világa közötti kapcsolatok fejlesztését nagymértékben segítették a Phare programok, különösen azok, amelyek a gazdaság és a felnőttoktatás kapcsolatának erősítését szolgálták. Kiemelten fontos, hogy ezen programokhoz a kormányzat kialakítsa a stabil keretet, s megfelelő hátteret adjon az egyes intézmények közötti kooperáció számára.
A jelenlegi helyzetben az oktatás és a munkaerőpiac közötti kapcsolatot „dialógusok többszintű, laza és hiányos hálózata” jellemzi. A formális együttműködés korlátai miatt még kívánatosabb, hogy a vállalatok és a szakképzés intézményei között kevésbé formális és közvetlenebb kapcsolatok jöjjenek létre. A munkaadók további bevonása az egyik megoldási útja lehet annak a problémának, amely – más országokhoz hasonlóan – Magyarországon is megjelenik, hogy hogyan lehet meggyőzni a munkaadókat arról, hogy többet fektessenek a képzésbe, és ne az államtól várják azt.
4.4. Erőforrások
Annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben a népesség iskolázottsági szintje érdemben növekedett, az aktív népesség több mint a negyede nem rendelkezik szakképzettséggel. Ráadásul jelentős azon társadalmi csoportok száma, akik az államszocialista rendszerben szerzett képzettségeiket a jelenlegi munkaerőpiacon nem tudják kamatoztatni. Egyértelmű tehát, hogy az aktív népesség át- és továbbképzése, a gazdaság átalakulásához és annak hosszú távú igényeihez igazodó folyamatos képzése rendkívül fontos feladat. Ezek a folyamatok szükségessé teszik a kormányzat olyan beavatkozását, amely a folyamatos képzésre vonatkozó oktatáspolitikára épül, s előmozdítja mind a megfelelő képzési kínálat, mind a képzési kereslet kielégítését. Elengedhetetlen, hogy a folyamatos képzésre vonatkozó oktatáspolitikát hosszú távú társadalmi és gazdasági prognózisok alapozzák meg.
Az egész életen át tartó tanulás megvalósítását szolgáló eszközrendszernek több elemből kell állnia:
- a képzési programok bővítése, a képzési kínálat kiszélesítése
- a kereslet kielégítését megkönnyítő finanszírozási és adópolitika.
Az egész életen át tartó tanulás programjában résztvevő szervezetek és együttműködésük kereteinek fejlesztését célzó oktatáspolitika stratégiájának legfontosabb elemei:
- a képzésben résztvevő szervezeteket (önkormányzatok, kormányzati szervek, stb. képviselőit) tömörítő konzultatív fórum létrehozása
- a konzultatív fórum nemzetközi együttműködéseinek, nemzetközi tapasztalatok szerzésének az elősegítése.
A folyamatos és felnőttképzés jelenlegi hazai finanszírozására és a költségmegoszlásra az alábbi a jellemző:
- a költségek legnagyobb részét, több mint a felét a munkáltatók állják
- a költségek körülbelül egytizedét viseli az állam.
A folyamatos és felnőttképzésben résztvevők képzéssel kapcsolatos költségeinek részbeni állami átvállalásának a gazdaságpolitikai alapja az a megközelítés lehet, hogy az élet teljes hosszán át tartó képzés csökkenti a munkanélküliséget, s így a kormányzat munkanélküliséggel kapcsolatos kiadásait, továbbá hozzájárul a gazdaság teljesítményének, a GDP-nek a növeléséhez.
A folyamatos és felnőttképzésben résztvevők költségeinek részbeni állami átvállalására leginkább célszerű módszere az, ha valamennyi aktív kereső adófizető állampolgár számára lehetővé teszi az adórendszer, hogy meghatározott időszakonként szakmai továbbképzése tandíjával, vagy legalábbis annak egy részével személyi jövedelemadó-alapját csökkentse.
Az adóalap csökkentés problémája, hogy az alacsony jövedelműek esetében nem nyújt érzékelhető kedvezményt. Miután ezek a munkavállalói kategóriák általában a legalacsonyabb iskolázottsági kategóriába tartoznak, ebben az esetben célszerű a közvetlen állami támogatású képzési programokat megtartani.
Az egész életen át tartó tanulás kiterjesztésének finanszírozásával kapcsolatos oktatáspolitika másik eleme továbbra is az államilag finanszírozott munkaerő-piaci képzések kell hogy legyenek. Ehhez fontos lenne a Foglalkoztatási Alap nagyobb hányadát képzési támogatásra fordítani. Továbbá a Foglalkoztatási Alapból nyújtott képzési támogatás lehetőségét ki kellene nyitni a jelenlegi, meghatározóan munkanélküliekre vonatkozó körről, a munkanélküliség által fokozottan veszélyeztetett szakképzetlen foglalkoztatott állományra függetlenül attól, hogy munkanélküliek-e vagy sem. Ehhez az szükséges, hogy a Foglalkoztatási Alapból a képzési támogatások arányát a duplájára növeljük.
Az egész életen át tartó tanulás költségeinek viselését megkönnyítő módszer lehet a tandíjhitel, amelynek a hallgatók igényekeit és teherbírását igénybevevő konstrukciója ez év őszén kerül bevezetésre. Középtávú terv a hallgatói hitel kiterjesztése a posztgraduális képzésben résztvevők számára, amellyel így markáns arculatot kap a tanulás egész életen át tartó voltának finanszírozása.
Az egész életen át tartó tanulás kiterjesztésének fontos összetevője az is hogy a képzési kínálat bővüljön. A kínálat egyik bővítésének az eszköze lehet az oktatási szolgáltatást nyújtó szervezetek, vállalkozások adókedvezményezése, ami a nyújtott programok tandíjának alacsonyabb színvonalát eredményezheti, s így generálja a keresletet.
4.5. Rendszerértékelés és fejlesztés
A tudáson alapuló gazdaságban a versenyképesség fenntartása érdekében döntő tényező az emberi erőforrások teljes körű fejlesztése és kiaknázása. Ebben az összefüggésben a diplomák, bizonyítványok, szakképesítések fontos referenciapontként szolgálnak a munkaerőpiacon és a vállalatokon belül a munkáltatók és a munkavállalók számára egyaránt. A tudás felértékelődésével sokkal nagyobb az igény az elismert tanulásra. Ez az igény komoly kihívást fogalmaz meg a nemzeti minősítési rendszerekkel szemben. Az eltérő tanulmányi utak indokolják a szaktudás elismerésének széleskörű rendszerét. A szaktudás elismerése és értékelésemind a hagyományos, mind a nem hagyományos tanulási utakat bejárók számára hathatós motivációs eszköz lehet. A nem formális tanulás elismerésének új formái hozzájárulnak ahhoz, hogy kiszélesedjen az elismert végzettségek skálája, tekintet nélkül arra, hogy az egyén milyen megfontolásból tanul. Ehhez azonban elengedhetetlen megfelelő minőségű rendszerek kifejlesztése az elsődleges tanulás akkreditációjához. Cél, hogy feltárjunk és értékeljünk azokat a képzettségeket és kompetenciákat amelyek értékesek lehetnek a munkaerőpiacon és – esetleg – az egyén sincs tudtába ezen kompetenciáknak.
A megbízható és érvényes elismertetési rendszerek kialakítása és működtetése érdekében nélkülözhetetlen a szakmai kritériumok pontos megállapítása. Kérdés az, hogy hogyan lehet a megfelelő rendszereket kifejleszteni a nem formális és az informális környezetben elsajátított kompetenciák elismertetésére. Az Európai Közösség már számos eszközt kifejlesztett a végzettségek elismertetésére és értékelésére. Ezt figyelembe véve célszerű lenne európai életrajzok(CV) kreditpontokon alapuló egységes formátumának kifejlesztése, amelyhez a már elfogadott kreditrendelet jó hátteret biztosíthat.
A társadalmi mobilitás szempontjából az a kedvező, ha az általános alapoktatást követően, a tanulók a későbbi korrekciós lépéseket megkönnyítő, rövidebb képzési programokba lépnek be, amelyek végén a horizontális mozgások sokféle formája nyílik meg a számukra. A tanulmányi utak ilyen módon történő megszervezése ugyanakkor nemcsak a mobilitás és a társadalmi nyitottság szempontjából kedvezőbb, hanem a költséghatékonyság és az oktatás és a munka világa közötti átmenet szempontjából is. A moduláris programszervezés és a programciklusok hosszának csökkentése nagymértékben elősegítheti a középfokú oktatás záró szakaszának a munkaerőpiac és a felsőfokú oktatás igényeihez való alkalmazkodását, ráadásul moduláris programszervezés megnöveli az esélyét annak, hogy a tanulást valamilyen okból félbeszakító fiatalok később visszatérjenek az oktatásba. A korszerű, a munkaerő-piachoz rugalmasan alkalmazkodó képzés kialakításakor tehát érvényesíteni kell a moduláris rendszert.
Ma Magyarországon körülbelül 1500 intézmény foglalkozik iskolarendszeren kívüli, államilag elismert képesítések megszerzésére irányuló tanfolyamok szervezésével. Kétharmaduk vállalkozási alapon működik, 10%-a non-profit tevékenységként, a fennmaradó rész pedig a hagyományos iskolarendszerhez, illetve a foglalkoztatási problémák kezelése érdekében a kilencvenes évek elején létrehozott állami intézményrendszerhez (RÁK-ok) kötődik. Az oktatási piacra való belépés annak viszonylag egyszerű módja miatt magával hozta az eltérő minőségű képzések megjelenését, ami magával kell hogy hozza a minőségbiztosítási rendszer megjelenését. Jelenleg két olyan terület van, ahol érvényesül a akkreditációra vonatkozó törvényi szabályozás. Az egyik a felsőoktatás, ahol törvény alapján biztosítva van a felsőoktatási intézmények és szakok akkreditációja, a Magyar Akkreditációs Testület tevékenysége. A másik terület a Nemzeti Akkreditációs Testület működése: a gazdasági tevékenységgel összefüggő eljárások. Az akkreditációs eljárások rendkívül fontos alapelve a nyitottság, a mindenki számára való elérhetőség. Az oktatás és a képzés csak akkor lehet kellően hatékony ha csak megfelelően felkészített személyzettel rendelkező intézmények vesznek részt az oktatási folyamatban.
Mindazon intézmények, amelyek részt kívánnak venni az államilag finanszírozott és államilag szabályozott felnőttképzésben nyilvánosságra kell hozniuk képzési céljaikat, eszközeiket, finanszírozási forrásaikat és ezek felhasználását. Kiemelten fontos, hogy az államilag támogatott intézmények nem lehetnek profitorientáltak, az állami eljárások szerint működő intézmények nem lehetnek tagjai kereskedelmi és egyéb vállalkozásoknak. Fontos, minőségbiztosítási követelmény hogy az akkreditációs eljárás eredményeiről folyamatos és nyilvános adatközlés folyjék. Az akkreditációnak egyaránt magában kell foglalnia a kurzusok, a vizsgarendszer és a képzési helyek akkreditációját. Fontos, hogy a minőségbiztosítási folyamatban ne vesszen el az egyén, akinek a képzéséről van szó.
Teteje
|
