Tarr Dániel
Szilveszter
Az Újév ünnepe
- New Year's Eve -
2011.
Szilveszter napja az év utolsó napja, melyet a világ számos országában megünnepelnek. Magyarországon hivatalosan munkanap. A Szilveszter a keresztény hagyományokban I. Szent Szilveszter pápa ünnepe, az újév vigíliája (előestéje).
|
A szilveszteri szokások közös célja, hogy a következő esztendőre egészséget, bőséget, szerencsét, boldogságot varázsoljanak. Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások; ezekkel az ártó, rontó erők háztól való távoltartása a cél. Eszközei igen változatosak, régebben karikás ostor, duda, csengő, kolomp, manapság a petárda és a duda hivatott elűzni a rontást.
Szilveszter az a nap, amelyen a nyugati világ elbúcsúzik az óévtől, I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét, akit 314-ben választottak a keresztény egyház vezetõjének és 335-ben, éppen december 31-én hunyt el Rómában. Az ünnep a nyugati kultúrkörben sokáig ide-oda tolódott. Volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, de előfordult, hogy előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára, és csak néhány évszázada, 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült január elsejére.
Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni.
Az új év első napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre. Amit újév napján (január 1.) cselekszünk, azt tesszük majd egész évben. Az új év első napjaihoz időjárásjóslások, az állattartással kapcsolatos szokások, szerencsejóslatok, tilalmak, és különböző egészségvarázsló eljárások kapcsolódnak. Az gyerekek és felnőttek járták a falvakat, és köszöntőket mondtak minden háznál.
Azt hiszem, mindenki kipróbálta már, s talán sokan az idén is megteszik, hogy segítséget, erőt merítsenek a személyes újrakezdéshez az újév "tiszta lappal" való indulásából, a természet örök megújulásából. |
Az ókori Rómában március elsejével kezdték az évet. Január elseje a Julius Caesar-féle naptárreform után vált évkezdő nappá, melyet Janus tiszteletére nagy ünnepségekkel, lakomákkal és ajándékozással ünnepeltek meg. Janus kétarcú római isten. Ő volt a városkapu, a városba való bemenetel és az útra kelés oltalmazója. Később átvitt értelemben már mindenfajta kezdet és vég istene. Nevéhez kapcsolódott az aratás kezdete, a hadba vonulás, és mindenfajta útra kelés. Az év első hónapját is róla nevezték el Januarius-nak, mivel a visszatekintést és az eljövendőt is szimbolizálja. Általában kettős (előre és hátra tekintő) arccal ábrázolták, férfialakban. Alakja kapcsolatot mutat a Napisten-szimbolikával is. A két égi ajtó, a felkelő és a lenyugvó Nap őrzője, s egyben a téli és a nyári napforduló irányítója. Ilyen esetekben ábrázolásakor két arcán a Nap és a Hold látható.
A keresztény egyház éppen ezért e napot Krisztus körülmetélésének ünnepévé tette. Magyarországon az egész középkoron át az év kezdetét karácsonytól, december 25-től számították. A január elsejei évkezdet a Gergely-féle naptárreform (1582) óta vált általánossá, véglegessé 1691-ben, amikor XI.Ince pápa (1676-1689) tette meg e napot a polgári év kezdetévé. (Az egyházi év advent első napjával kezdődik.) A változó évkezdet következtében az évkezdő szokások és hiedelmek széthúzódtak az adventi időszak kezdetétől március elejéig. |
|
Julius Ceasar naptárreformja: A Julián-féle naptár Julius Ceasar nevéhez fűződik. Hogy a római pontifexek által kezelt naptár érezhető zavarain segítsen, a Kr. előtti 46. évben kiadott rendelettel megreformálta a római naptárt. A római egyházban e naptár használatban volt a középkor végéig, XIII. Gergely pápa (1572-1585) naptárreformjáig, a keleti egyházban viszont napjainkig ezt a naptárt követik. Gergely pápa naptárreformja: A Julianus naptár hibája miatt a XVI. század végén a naptárszámítás már kb. 10 nappal volt előrébb a tényleges időnél. A Julianus-naptár hibájának kiküszöbölésekor először is arra volt szükség, hogy behozzák az elmaradt napokat. XIII. Gergely pápa (1572-1585) egy bizottság javaslata alapján úgy oldotta meg a problémát, hogy 1582. október 4-e után rögtön 15-nek az írását rendelete el.
A néphagyomány és a városi folklór óév-búcsúztató szokásai viszont egyszerűen az év fordulójához kapcsolódnak. Az évkezdet minden népnél bizonyos jelképes elválasztó, szerencse- és bőséghozó praktikákkal jár. Ilyen volt a magyar nép szokása szerint az óévet jelképező szalmabáb földbe temetése, vízbe hajítása (téltemetés), egy öregember-maszkot viselő legénynek játékos kikorbácsolása (!) a faluból (télkiverés), az óév kiharangozása. A bő termést biztosító, gonoszűző szokások közé tartoztak a lármás, álarcos felvonulások, kántálások. (A szilveszter-éji körúti „balhézás” előzményei ezek!) A szilveszteri, helyesebben újévi szerencse-jelképek: a kéményseprő, négylevelű lóhere, patkó, lencse, s főleg a malac szintén régi szokások túlélő tanúi.
December 31-e az év utolsó napja és I. (Szent) Szilveszter pápa emlékünnepe. Bár ő maga nem túl jelentős személyiség, uralkodásának idejére (314–335) esett a kereszténység történetének első nagy fordulópontja. A római birodalom akkori uralkodója, Nagy Konstantin császár nemcsak hogy felhagyott a keresztények üldözésével, intézkedései az egyházat egyenesen az állam első intézményévé emelték.
I. Szent Szilveszter pápáról
→I. Szent Szilveszter volt a 33. →pápa a történelemben. 314. január 31-én választották meg a →keresztény egyház vezetőjének, és egészen 335. december 31-éig töltötte be ezt a hivatalt. Szilveszter római születésű volt, s majdnem huszonkét évig, 314-től 335-ig volt pápa. Elődje, Miltiádész pápa alatt szabadult meg Róma Maxentius zsarnokságától, amikor Nagy Konstantin a Milviusi-hídnál legyőzte őt. Ez meghozta az Egyház számára a szabad vallásgyakorlást is. Tanúk szólnak amellett, hogy Szilvesztert hitvallóként tisztelték, mivel az utolsó üldözésben, Diocletianus idejében állhatatosan megvallotta Krisztust. A felszabadulás első időszakában ugyanis az egész birodalom területén az volt a szokás, hogy olyan férfiakat választottak és szenteltek püspökké, akik az üldözés idején hitvallók voltak.
Szilveszter pápaságának egyik legfontosabb teendője volt az egyházi élet megszervezése Rómában. Maga a császár nem kedvelte Rómát, egész uralkodása alatt mindössze háromszor fordult meg benne, akkor is csak rövid időre.
De éppen e távollétnek köszönhető, hogy nem került sor a pápa és Konstantin között olyan összeütközésekre, amilyenekre -- a császár azon öntudatából fakadóan, hogy ő felelős az Egyház belső békéjéért is -- a keleti püspökök és Konstantin között sor került. |
|
A római püspök primátusának érvényesülése szempontjából Szilveszter pápasága annyiban jelentős, hogy a két zsinatra, melyeket a császár hívott össze (314-ben a dél-franciaországi Arles-ban, 325-ben pedig Niceában), nem személyesen ment el, hanem képviselőt küldött. A történészek nem tudják pontosan megokolni, hogy a pápa maga miért maradt távol e zsinatokról. Azt mondják, lehetséges, hogy szokatlan volt a meghívás a zsinatra, amely eddig egyháztartományok gyűlése volt, most pedig a császár mint politikai vezető az egész birodalom területéről hívta meg a püspököket. Szilveszter tehát óvatosságból nem ment el, s ezt okossága diktálta, mert ezzel gátat tudott vetni a császár befolyásának az Egyház belső ügyeire. Valószínűbb azonban a másik magyarázat: azért küldöttekkel képviseltette magát, mert az addigi gyakorlat szerint a zsinatokon mindig a zsinatnak helyt adó város püspöke elnökölt. Ő pedig mint Róma püspöke nem akart olyan helyzetbe kerülni, hogy Péter utódával szemben valaki más vezesse az Egyház egyetemes gyűlését. Az arles-i zsinatra azt a megindoklást küldte maga a pápa, hogy nem hagyhatja el az Apostolok sírját. S ez így is maradt egészen a középkor végéig: a pápák személyesen nem vettek részt a Rómán kívüli zsinatokon. Az arles-i zsinat határozatait egy tiszteletteljes levél kíséretében megküldték Szilveszternek, igaz akkor még nem jóváhagyásért, hanem hogy az egész Egyháznak hirdesse ki a zsinati határozatokat.
Miltiádész pápa kapta a császártól az első nagy adományt, amellyel a Lateráni palotát a pápa rendelkezésére bocsátotta. A 313 októberére meghirdetett zsinat atyái -- a császár kívánságára az újonnan jelentkező donatizmust vették vizsgálat alá, mivel ez az eretnekség Észak-Afrika egyházaiban súlyos nehézségeket okozott -- már ebbe a palotába gyűlhettek össze. A nagy római templomok építéséről azonban már Szilveszter tárgyalt a császári építészekkel. Konstantin ugyanis elrendelte, hogy a Lateráni palota mellé építsenek egy nagy bazilikát, amely később a ,,Minden Templomok Anyja'' nevet kapta. A pápák egészen a 14. századig ebben a palotában éltek és innen gyakorolták pápai hatalmukat. Szilveszter évei alatt készült a Vatikáni-dombon a Szent Péter sírja fölötti bazilika. Szent Pál sírja fölé egy kisebb bazilikát kezdtek építeni az ostiai út mentén. A Laterántól nem messze pedig megkezdték a Szent Kereszt-bazilika építését, amely arra volt hivatva, hogy a jeruzsálemi szent helyek megjelenítője legyen Rómában.
|
Szilvesztertől semmi írott emlék nem maradt ránk. Zsinatról sem tudunk, amit Rómában tartott volna. A két követtől eltekintve nem avatkozott be a kibontakozó krisztológiai vitába, amelynek alapkérdése Krisztus istensége volt. A kérdést az alexandriai származású Arius pap vetette föl, és ötven éven át folyt a vita, főleg a keleti egyházban. A probléma -- hogy mi módon lehet filozófiailag összeegyeztetni Jézus Krisztus istenségét azzal a tanítással, hogy csak egyetlen Isten van - - az akkori római egyházat különösebben nem érintette. Komolyabban csak Szilveszter utódai avatkoztak be a vitába.
Száz esztendővel Szilveszter halála után hozzáfogtak ahhoz, hogy a történeti források hallgatását pótolják a pápa és a császár kapcsolatára nézve. Nem tudták elviselni, hogy semmi komoly adat nincs arról, milyen viszonyban volt egymással a két fő. A kérdés annál égetőbb volt, mert Konstantinápoly azzal az igénnyel lépett föl, hogy politikai súlya miatt -- s mert Nagy Konstantint a város főtemplomában temették el -- a keleti egyház pátriárkai székhelyei között elsőbbséget kapjon. Ezért legendát költöttek, amely szerint Konstantin Rómában székelt és szoros kapcsolatban állt Szilveszterrel, holott valószínűleg szót sem váltottak egymással, talán csak messziről látta Szilveszter a városba látogató császárt. Ez a ,,helyesbítés'' a mai történettudomány szemében hamisítás, de a minősítés semmit nem változtat azon a tényen, hogy a legenda az egész középkoron át lényegesen befolyásolta az Egyház és a birodalom kapcsolatát.
A szerény Szilveszter pápa alakja a legendák fényében világtörténelmileg egyedülálló jelentőségű, mert ő volt az a pápa, aki Nagy Konstantinnal együtt történelmet formált.
Marcus Aurelius császár (161-180) nagy lovasszobra, amely a római Capitoliumon ma is csodálatot kelt a szemlélőben, akkoriban a Lateráni palota mellett állt. Ebből később arra következtettek, hogy nyilván Konstantint ábrázolja, s csak ennek volt köszönhető, hogy a későbbi korokban nem olvasztották be! A legenda ugyanis elmondja -- természetesen ennek sincs történeti hitele --, hogy a császárt Szilveszter gyógyította meg súlyos betegségéből, majd meg is keresztelte. A császár hálából nagy ajándékokkal halmozta el az Egyházat. |
E legenda magvának rendkívül nagy hatása volt az egyházi állam, illetve a birodalom és a pápaság középkori kapcsolatának alakulására.
A legendában ugyanis az áll, hogy Konstantin törvényt alkotott, melynek értelmében ,,az egész földkerekség papjainak a római püspök ugyanúgy feje, ahogyan az összes hivatalnokok feje a császár''. A legenda késői ábrázolása a Vatikáni Múzeum Konstantin-termében látható, és mutatja a későbbi korok elképzelését Konstantin megtéréséről és ennek egyháztörténelmi jelentőségéről. Mindez egész másként zajlott le, mint ahogy a képek mesélik.
Szilveszter pápa még Konstantin császár előtt, 335. december 30-án halt meg. A Via Salaria mentén, a Priscilla-katakombában temették el.
Ünnepét az 5. század óta általánosan megülik.
A szent pápa életéből, aki az egyháztörténelem fordulópontján kormányozta az Egyházat, annak a legendának alapján mondunk el néhány részletet, amely összekapcsolta őt Konstantin császárral, és nagy csodatévő erőt tulajdonított a pápának.
E legenda szerint a császár, miután Maxentius trónkövetelő fölött győzelmet aratott és meghódította Rómát, még egyszer üldözést kezdett a keresztények ellen. Ezért leprával bűnhődött. Betegségében az egyik éjszaka álmot látott: megjelent neki Péter és Pál apostol, és megmondták, hogy gyógyulást sehol máshol nem remélhet, csak Szilveszter pápánál, aki tud egy csodatévő forrásról, melynek vize mindazokat meggyógyítja, akik megmerülnek benne.
Szilveszter azonban nem volt Rómában, mert az üldözés elől a Soracte- hegy egyik barlangjában húzódott meg. A császár azonnal követeket küldött hozzá, és kérte, jöjjön vissza Rómába. Szilveszter vissza is tért, s tanítani kezdte a császárt a keresztény hitre, megnyittatta vele a börtönöket, melyekben a keresztény foglyokat őrizték, majd elvezette a keresztelőmedencéhez. Ott a császár visszanyerte egészségét. Hálából azonnal törvényeket bocsátott ki az Egyház javára, és nagy ajándékokkal fejezte ki háláját a gyógyulásért. Az egyik templom építésénél ő maga is kapát ragadott, és tizenkét kosárnyi földet a saját vállán szállított el.
Szimbolikus jelentése van a sárkányról szóló történetnek. Eszerint egyszer pogány papok jöttek Konstantinhoz, és keservesen panaszolták, hogy mióta a császár megkeresztelkedett, megjelent egy barlangban egy hatalmas sárkány és naponta több embert fal föl. Konstantin értesítette a dologról a pápát, aki megígérte, hogy ártalmatlanná teszi a sárkányt. Miközben Szilveszter imádkozott, megjelent neki Szent Péter, és fölszólította, hogy minden félelem nélkül ereszkedjék le két papjával együtt a sárkány barlangjába, s Jézus Krisztus nevében kötözzék meg a sárkányt, majd a kereszt jelével pecsételjék le a barlangot.
Szilveszter tehát két reszkető pappal útnak indult. Alászálltak a barlangba, a sátán lakóhelyére, megkötözték a vadállatot, majd lepecsételték a mélyen fekvő barlangot a kereszt jelével, és elindultak vissza a felszín felé. A folyosón azonban belebotlottak két holttestbe: két varázsló lopakodott utánuk kíváncsian, de a vadállat mérges lehelete megölte őket. Szilveszter mindkettőjüket talpra állította, és együtt jöttek föl a várakozó emberekhez. Nem csoda, hogy ezután az emberek seregestül kérték a keresztséget. |
|
[Forrás: Katolikus szentek]
|
Szilveszteri szokások
Az új év első napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre. Amit újév napján (január 1.) cselekszünk, azt tesszük majd egész évben.
|
Az évkezdő újévi szokások főként abból a hitből nőttek ki, hogy a kezdő periódusokban végzett cselekmények analógiás úton maguk után vonják e cselekmények későbbi megismétlődését, ezért az emberek, hogy az egész évi jó szerencsét biztosítsák, igyekeztek csupa kellemes dolgot cselekedni.
Hazánkban számos hiedelem kapcsolódik az óév legutolsó napjához, illetve az újév első napjához. A különböző babonás szokásoknak az élet minden területére kiterjedő hatást tulajdonítanak. Általános hiedelem, hogy ami e napon történik valakivel, az ismétlődik egész évben.
Bizonyos szokások napjainkban is elevenen élnek, gondoljunk csak az esztendőről esztendőre visszatérő újévi fogadalmakra, de szintén ismert manapság is az a vélekedés, miszerint amilyen az újév első napja, olyan lesz annak minden napja. Valószínűleg ez a hiedelem az oka a szilveszteri mulatozásnak és az éjféli pezsgőivásnak is. Így kívánunk az önfeledt ünnepléssel boldogságban gazdag újévet biztosítani magunknak.
Elterjedt szokás, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. E zajkeltés ősi oka sokféle lehetett: a gonosz hatalmak, az óév kiűzése, vagy csak az általános ünnepi féktelenség. Az újévet a fiatal legények köszöntötték olyképpen, hogy a falu utcáit járva kereplővel ás más eszközökkel zajt csaptak, valamint házról-házra járva köszöntőverseket mondtak. |
Egészségvarázsló eljárások
Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Szintén szokás volt éjfélkor vizet húzni a kútról, mert aki ivott ebből az „aranyvízből”, arra gazdagság várt. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe.
Szokás volt újévkor korán reggel a kútnál mosdani, hogy egész évben frissek legyenek. A szegedi tájon pl. az újkigyósiak a kútnál mosdottak, korán kelve. Napközben sem fekszenek le, hogy a következő esztendőben nehogy betegesek legyenek. A tápaiak szerint a fekvő betegeknek is fel kell kelniük ezen a napon, nehogy egész évben az ágyban feküdjenek. Tartózkodnak az összeszólalkozástól is.
Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet. A szilveszter éjjelén megfájduló fog valaminek a halogatását jelöli, amit már nem szabad tovább görgetnünk az új esztendőben.
Szilveszteri étkezési szokások
Az újesztendei jósló, varázsló eljárásoknak igen fontos része volt a táplálkozás, megszabott ételek fogyasztása, illetve bizonyos ételek tiltása. Jól ismert a baromfihús evésének tilalma, mert úgy tartják, a baromfi elkaparná, kikaparná a szerencsét. Disznóhúst kell enni, mert a disznó előtúrja a szerencsét. Előnyben részesítik ilyenkor a szemes terményeket (lencse, rizs, köles), abban a hitben, hogy a sok apró mag pénzbőséget jelent a következő esztendőben. Újévi első látogatónak férfit vártak, mert úgy vélik, ez szerencsét hoz. Volt azonban az állattartással kapcsolatosan is jelentősége. Ugyanis férfi látogató esetén hím állatszaporulatra, nő esetén nőstény állatokra számítottak a következő esztendőben.
Bizonyos táplálkozási tilalmak is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Baromfit nem lehetett enni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét, ellenben ajánlatos volt a malachús fogyasztása, mert az kitúrja a szerencsét. Szemes terményeket is ajánlatos enni – babot, lencsét –, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak. Sok vidéken rétest sütöttek, szintén az analógia jegyében – hosszúra nyúlik az élet, mint a rétestészta.
A babona miatt nem ettek ilyenkor szárnyast sem, mivel úgy tartották, hogy akkor elröpül a szerencse, máshol úgy tartották elkaparja a szerencsét, ezért inkább malacot fogyasztottak, mert akkor bőséges évre volt kilátás, úgy mondták, hogy a disznó „előtúrja” a jó szerencsét. A hal fogyasztásával kapcsolatban már megoszlik a vélemény, a vízparti településeken szerencsét hozónak tartották (minél több pikkely, annál több pénz), míg máshol úgy vélték, hogy a hallal elúszik a szerencse, ezért újévkor nem fogyasztották. |
|
A szilveszteri hagyomány azt mondja, hogy az év első napján az első étkezéskor lencsét kell enni. Ez a biztosítéka az új év sikerének, anyagi szempontból. Nem elég azonban a lencsét megenni, nem szabad kivinnünk semmit a házból és disznóhúst kell ennünk, aki előrekaparja a szerencsénket, és nem szabad szárnyashúsból ételt készíteni, mert az viszont hátrafelé kapar. A lényeg tehát, hogy figyeljünk oda mit eszünk.
Bár a világon nem azonos időpontban jön el az újév pillanata, azonban az a szokás, hogy nagy lakomát tartanak az emberek, mindenhol közös. Az újévi ételekhez elsősorban bőségvarázsló hiedelmek tapadnak, ezért az emberek ilyenkor különös gondot fordítanak az étrendjük összeállítására. Szilveszterkor a néphit szerint szárnyast, halat, vadat szokás enni, hogy az óév minden gondja-baja elröppenjen, elszaladjon, azonban újévkor, január elsején a fő étel a malac, mert kitúrja a szerencsét, és ekkor szokás apró szemes terményeket, babot, lencsét, mákot fogyasztani, mert ezek a gazdagságot szimbolizálják. Manapság gyakoriak ilyenkor a hidegtálak, saláták, apró sós falatok, sütemények, de újévkor a lencse, a malac, és persze a másnaposság elleni korhelyleves készül el a leggyakrabban. Nézzünk egy pár példát és járjuk körbe a világ szilveszteri ételeit:
|
Disznóság
A disznóhús sok kultúrában a vagyont jelképezi, ezért tűnik fel az újévi asztalon, fogyasztása sok jót ígér. Az olaszoknál töltött disznólábat, lencsét, csicseriborsót és kaviárt szolgálnak fel, hogy gazdagodjanak, egészségesek és szerencsések legyenek. Az angolok óva intenek attól, hogy újév napján bárki marhahúst egyen. Mert a marha hátrafelé "túr", ami nem kifejezetten szerencsés, ezzel szemben a malac előrefelé "túr", ezért ők is a disznóhúst kedvelik ilyenkor. Sült és töltött malachúst szokás enni Ausztriában, Spanyolországban, Kubában, Portugáliában és Írországban. Svédországban a malac lábát, Amerikában a sonkát és Lengyelországban a kolbászt kedvelik.
Halpikkely
Az a hal, amelynek pikkelye csillogó, jó szerencsét ígér a világ minden szegletében. A lengyelek az újév napján elsőként pácolt heringet esznek, szerintük ez hoz szerencsét, a németek is a heringre esküsznek. Dániában főtt tőkehalat esznek. A litvánok szerint aki jóllakik újévkor, annak egész évben lesz mit ennie, és jóllakott lesz. Kínában az egész hal az összetartozást és a bőséget jelképezi. |
Gyümölcsarzenál
Kínában a különféle szervírozott kandírozott gyümölcsök megédesítik az élet. A gyümölcsszemek valamilyen szerencsét jelképeznek: a sárgadinnye gazdasági növekedést, a vörösre festett dinnye élvezetet, igazságot, őszinteséget, a licsi erős családi köteléket a savanyú narancs jólétet, a kókuszkopra összetartozást, a földimogyoró, hosszú életet. Az argentinok, spanyolok, mexikóiak, kubaiak és az olaszok éjfélkor tizenkét gömbölyű szőlőszemet fogyasztanak, s hogy az elkövetkező tizenkét hónapjuk igazán szerencsés legyen, minden szemnél kívánnak valamit.
Gyűrűs, kerek és érme alakú ételek
A fánk tipikusan gyűrű alakú sütemény, ami az elkövetkező évet jelképezi, amikor minden kerek lesz az életünkben, vagy éppen az örök körforgásra utalhat. A hollandok emiatt esznek Olieát Bollen nevű, fánkhoz hasonló süteményt újév napján. Nemcsak nálunk, hanem a legtöbb országban úgy gondolkodnak, hogy az aprópénz formájú ételek hozzák meg a kívánt pénzügyi sikereket, így tesznek az afro-amerikaiak is, akik az érme alakú sütijüket "Benne Wafers"-nek hívják. Észak- és Dél-Amerikában tradicionálisan fekete borsót fogyasztanak, mert régen sok ember élete a borsóültetvényeknek volt köszönhető. A "Hopping John" tipikus dél-amerikai étel, ami makarónit, rizst, sajtot, sonkát tartalmaz. Brazíliában, Németországban és Olaszországban éjfél után kolbászt és lencsét esznek, kelet-európai országokban pedig a lencséhez savanyú káposzta dukál, ami a hosszú életet jelképezi.
Tésztafélék
Japánban az ünnep elmaradhatatlan kelléke a pohánka tészta, amelynek hossza a tartós életet szimbolizálja, ezért óvatosan eszik, nehogy véletlenül elszakadjon a tésztaszál. Kínában pedig a tésztát azért nem vágják el, mert az a hosszú életet reprezentálja. A zsidók utolsó fogásként almakompótot, almás pitét, vagy mézbe mártogatott almaszeleteket fogyasztanak, hogy megédesítsék az új esztendőt. |
|
Szilveszteri jóslások
A gazdasági élet kedvező alakulását nagy mértékben befolyásolta az időjárás, így nem véletlen, hogy az ünnepek, jeles napok szinte kivétel nélkül az időjárásjóslás alkalmai is voltak. "Ha újesztendő napján szép napfényes idő van, az jó esztendőt jelent" tartották pl. a bukovinai magyarok. A délvidéki magyarok népi időjárásjóslása szerint "január 1. Újév napján, ha csillagos az ég, rövid lesz a tél, ha piros a hajnal, akkor szeles lesz az esztendő."
Szilveszterkor szokás volt a hajadon lányok körében a párjóslás. Ez úgy történt, hogy a lányok papírdarabokra legények neveit írták. Ezután mindegyik papírt egy-egy darab tésztába tették, amiből gombócokat gyúrtak. Éjfélkor a gombócokat lobogó vízbe dobták, s amelyik gombóc először a felszínre úszott, azt kivették, s így „megtudták” a leendő párjuk nevét.
Egy másik szokás szerint a disznóól oldalát kellett megrúgni, s ha disznók röfögtek, akkor a fiatallány számíthatott rá, hogy az esztendő során férjhez megy.
|
Hagyományos jóslási forma volt az éjféli ólomöntés is, amikor a megolvasztott ólmot hideg vízbe csurgatták, ahol az különböző alakokban dermedt meg, mely alakokból következtetni lehetett a jóslást végzőre váró eseményekre. A lányok ilyen mágikus praktikával azt igyekeznek megtudni, ki lesz a férjük.
A babona szerint, ha karácsony és szilveszter éjjelén, meg Szent-Andrásnapkor ólmot olvasztanak, és azt egy örökölt kulcs karikáján át hideg vizbe öntik, a képződött ólomtörmelék szeszélyes alakjából annak a jövőjét (foglalkozását) jósolják meg, aki azt öntötte: hajadon lányok pedig ebből találgatják, hogy ki és micsoda lesz jövendő férjük.
Az egészségre kevésbé veszélyes, ám ugyanolyan hatékony módszer – a faggyúöntés, gyertyaöntés. Az egyiknél ólmot olvasztanak, a másiknál gyertyafaggyút, vagy viaszt. Minkét eljárás azonos. A felmelegített anyagot hideg vízbe öntik, és megnézik, milyen alakot vett fel. Az alakok formák jellegzetességei utalnak a jövendőre, a formák egymásutánisága az időben előre haladó eseményeket vetíti előre. |
A jósló szokások közé tartozik a hagymakalendárium készítés (12 gerezd fokhagymába sót tesznek; amelyik gerezd reggelre nedves lesz, az annak megfelelő hónapban sok eső vagy hó fog esni), a szilveszteri ólomöntés (a frissen öntött ólom formájából jósolnak), a gombócfőzés (a lányok papírszeletekre férfineveket írnak, ezeket gombócokba dugva vízbe dobják; amelyiket először dobja fel a víz, az lesz a leány jövendő férjének a neve).
Szokás volt a már hosszabb ideje eladósorban lévő lányok kicsúfolása is oly módon, hogy a vénlányok házánál szalmabábut állítottak a falubeli legények.
Azt tartották, ha újév napja reggelén az első látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget.
Újév napi tilalmak
Az ünnepi szokások mellett azonban tilalmak is kötődtek az ünnephez. Tilos például ilyenkor bármit kölcsönkérni, vagy bármit kölcsönadni. "Kölcsön nem adni, semmit nem bontani." Így semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan. Igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Úgy tartották, akit ezen a napon megvernek, azt egész esztendőben verni fogják.
Közismert az a hiedelem, hogy újév napján semmit sem adnak ki a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan. A bukovinai és moldvai magyaroknál ezen a napon, ha kiseperték a házat, eltették a szemetet, mert attól tartottak, ha kidobnák, ezzel a szerencsét vetnék ki.
Újév napján reggel jókor korán kelni, egész évben dolgos lenni. Azonban női munkatilalmi nap is volt, nem volt szabad mosni, varrni. A Gyimes-völgyi magyarok a trágyát sem vitték ki az istállóból. Általában munkatilalom volt, mint a legtöbb jeles napon. Nem volt szabad főzni, mosni, varrni, állatot befogni stb. Mosni már karácsony első napjától tilos volt január 2-ig. Nem lehetett mosott, felakasztott ruha a házban, mert - a száradni kitett bőrök példáján - az sok elhullott állatot jelentene a következő évre.
Szilveszteri mákvetés
Hamarosan közeledik majd a kikelet, a mákvetés ideje. A mák hidegtűrő növény, ezért a magját minél korábban kell a finoman elmunkált talajba elvetni. A hagyomány szerint akkor a legjobb máktermés, amikor az esztendőben - szép, napos időben - szilveszterkor vetjük el a mákot. A szilveszteri mákvetés bőséget és szerencsét hoz. Ezen kívűl termékenységi mágia: a rengeteg mákszem a termékenységet hivatott erősíteni.
A szilveszteri pezsgő
Éjfélkor az első óraütéskor durran a pezsgő dugója. Ez a szexuális potencia kirobbanó erejét - a férfi mag kilövelését szimbolizálja. Azért szokták felrázni a szilveszteri pezsgőt, hogy "jó nagyot durranjon."
Távol lévő szerelmesek ilyenkor egy kicsi pezsgőt öntsenek ki a földre – azért ne a háziak féltett perzsaszőnyegére – mielőtt a többiekkel koccintana, hogy a kedvessel egész évben együtt maradjanak. Egyes hagyományok szerint ez azért is hasznos, mert ha ilyenkor valamit kiöntünk a földre, akkor "dől a lé" egész évben.
A pezsgő egy íves, kúp alakú, hosszúkás pohárba kitöltve gyönyörű látványt nyújthat, ahogy a kis buborékok fölfelé fickándoznak az aranyszínű italban. Tényleg emelheti az ünnepi hanglutatot, gerjesztheti az étvágyat, akár a szexuálisat is. Mérsékelt fogyasztása jót tesz a szervezetnek - aki ezt szilveszterkor is be tudja tartani, csak jól járhat egy-két pohár elfogyasztásával.
Ami a kalóriatartalmat illeti, az igazi pezsgőrajongókat persze valószínűleg egyáltalán nem érdekli más, csak az íz, a zamat. Ilyenkor, szilveszter táján azonban, amikor az ember hajlamosabb többet fogyasztani alkoholból, talán nem mellékes az sem, egy-egy pohárral mennyi kalóriát gurít le a nyelőcsövén a malacsülttől, virslitől, süteményektől amúgy is terhelt gyomrába, s abból mi rakódik majd le. |
|
A szilveszteri álarcosbál
|
A szilveszteri álarcosbál a » Farsangi szokásokból került be az újévi ünnepkörbe: a farsangi karnevál egyik előrehozott "álarcos bál" változata.
A karnevál egyik vonzata a báli szezon – a századok során letisztult duhajkodás nyomaként –, illetve az álarcosbál, ami eredetileg királyi udvarok kiváltsága volt. A reformáció rigorózus keze nyomán elhalt ünnepségeket és felvonulásokat a XVIII. századi felvilágosodás hozta divatba, és a francia forradalom utáni az ún. rongyos – vagy igencsak fényűző – bálok elterjedése után világszerte töretlen népszerűségnek örvend.
A karneválnak a Dionüszosz ünnepekkel való rokonítása is ismeretes, ugyanis az ókori Görögországban volt egy olyan Dionüszosz ünnep, ami éppen a mai farsangi időszakkal esik egybe. Ez az ún. "kis Dionüszia". A falvakban ezt december-január között ünnepelték. Az ekkor rendezett vidám mulatságokat hangos, álarcos felvonulások kísérték. Ezekből alakult ki később az athéni vígjáték. Ezeket az ünnepeket főleg a falvakban tartották. (Az úgynevezett "nagy Dionüszosz" ünnepek tavaszra estek, ilyenkor, március-áprilisban az új bort, a szőlő új virágzását ünnepelték elsősorban a városokban. Ezen ünnepeken drámai versenyeket is rendeztek, s a folyamatos fejlődés során kialakult az athéni tragédia.)
Az álarc az ókorban mindig ijesztő volt, hogy elűzze a telet és megtisztultan üdvözítse a tavaszt. Ezt a funkciót akkor emberáldozatok, mára jelképes bábuk töltik be, óbégatással körített máglyára vetésükkel. Másik szerepe pedig az – addig csak színielőadásokon használt – maszk óvó rejteke, amiben felelősség nélkül azok vagyunk és azt csinálunk, amit akarunk. |
[Lásd még: Wikipédia és a Magyar katolikus lexikon]
Az újévi fogadalom
Az egyik népszerű szokás az újévi fogadalom. December 31-e mágikus erővel bír: az emberek ilyenkor szánják el magukat a legnagyobb döntésekre és életmód-változtatásokra. A Bak időszak [» Téli Napforduló] a belső leltárkészítésünk időszaka is egyben. A Szilveszter a jól elvégzett „leltár” befejezésének ünnepe lehet. Régi beidegződés, mondhatnám, ősi maradvány a gondolkozásunkban, hogy bizonyos számoknak, fordulópontoknak, jeles napoknak különös jelentőséget tulajdonítunk az életünkben. Ilyen a születésnapunk, és ilyen az Újév is: mind a kettő hordozza magában a régi lezárásának, valami új kezdetének a lehetőségét. Szeretnénk megváltoztatni mindazt, amivel elégedetlenek vagyunk.
Az újévi fogadalmak hagyománya nem is olyan régi szokás, mint gondolnánk. Jó néhány évtizeddel ezelőtt az emberek millióinak Magyarországon eszükbe sem jutott, hogy újévi fogadalmat tegyenek és ezzel megváltoztassák az életüket, akárcsak kisebb - jó vagy rossz - szokásokat illetően is. Bár az év utolsó napjához sok babona és népszokás fűződött, ezek inkább a jóslás körébe tartoztak, a fogadkozások, fogadalmak főleg a polgári, liberálisabb társadalomra voltak jellemzők, ott, ahol lehetett választani egyes életstílusok és hétköznapi szokások között.
A vidéken élő parasztemberek, főleg a II. világháború idejéig azt tartották természetesnek, ha életük a megszokott, több száz év alatt kialakult mederben folyt, attól eltérni nem volt illdomos, sőt meg is szólták vagy kiközösítették azt, aki megpróbált abból kitörni. Akár bolondnak is nézték volna, ha például valaki egyszerre csak más stílusú ruhát kezdett volna hordani vagy mást főzött volna egyes napokon, ünnepeken, mint amit a falu többi ötszáz háziasszonya. Ez az erős kötöttség ugyanakkor egyfajta védelmet biztosított, automatikusan meghatározta az élet kereteit, nem kellett gondolkodni azon, ki mit vegyen fel, mit süssön, hogyan fogadja a vendéget, lefogyjon-e vagy abbahagyja a pipázást, netán elkezdjen sportolni vagy inkább utazzon, mint vegyen még egy darab földet. A válaszok mindenre készen voltak: szinte elképzelhetetlen volt, hogy valaki a világlátást válassza a vagyongyarapítás helyett.
A mai életstílus viszont megköveteli az állandó változtatást, az alkalmazkodást az új követelményekhez, a folytonos tanulást.
Mivel a környezetünkre, a nagyvilágra csak igen korlátozott a befolyásunk, saját magunkból kell kiindulnunk, úgy formálni életvitelünket, szokásainkat, hogy jobb, tartalmasabb, egészségesebb legyen az életünk. Természetesen nem kell ezeket az évente csak egyszer bekövetkező napokat megvárni. Bármelyik napon rádöbbenhetünk arra a közhelyszerű egyszerű alapigazságra, hogy "ma van a hátralévő életünk első napja" - és bármikor lehetőségünk van ennek megfelelően átalakítani, megújítani az életünket. |
|
Ne legyenek illúzióink: senkit nem érdekel annyira a sorsunk, egészségünk, mint saját magunkat. Senkinek nem áll annyira az érdekében, hogy szép, hosszú, tartalmas, egészséges életet éljünk, mint nekünk. Ha valami akadályozza ezt, rossz szokásaink, életvitelünk betegségre vezet, bizony, azt magunknak köszönhetjük, de mi magunk tudunk tenni is ellene. Miért is ne lehetne egyszer egy csendes, erre szánt félórában ilyen szempontból végiggondolni, mit lenne jó megjavítani magunk körül, mivel vagyunk elégedetlenek? A leggyakrabban a külsőnkkel illetve bizonyos rossz szokásainkkal kapcsolatban szeretnénk változást.
[Lásd még: Újévi fogadalmak]
Újévi köszöntések
Végül álljon itt a legnépszerűbb népszokás: az újévi köszöntés. A kimondott szó varázserejébe vetett hit az alapja a köszöntés szokásának. A legelterjedtebb "varázsige" amelyet mindenki kíván a "B.U.É.K.", amely a "Boldőg Új Évet Kívánok" rövidítése. Ennek angol változata, amely az egész világon elterjedt a "Happy New Year!" Ezt kívánja az egész világ pontosan december 31.-én éjféli 12:00 órakor.
|
Újévkor, akárcsak majd mindegyik ünnepen házról házra jártak köszönteni a felnőttek és a gyerekek. Ilyen, vagy hasonló versikéket mondtak:
Adjon az isten bort, búzát, barackot,
Szőrös farkú malacot,
Üvegünkbe feneket, hogy mulassunk eleget.
Szekerünkbe kereket, hogy mehessünk eleget,
Boldog új esztendőt kívánunk a házbeli családnak!
Bor, búza, békesség szálljon házatokra
Az új esztendőbe, minden jószágtokra.
Adjon Isten áldást táplálkozástokra,
Virrasszon fel az úr a holnapi napra!
Tiszta szívből szeretetből ezt kívánjuk!
Újév napján kopogtatok.
Magas ajtón, kis ablakon.
Pár szó után odatérek
Adjon Isten a családnak
Aprajának, a nagyjának Boldog új évet! |
Újévi babonák
Még a hitetlenek is "varázsolnak" valamit ezen a napon. Álarcot húznak, hogy elijesszék az óévet magával vivő szellemet, vagy szerencsepénzt tesznek a tárcájukba. A legjobb nap ez a gazdagság varázslásra, gazdaggá teszi az új esztendőnket, ha ilyenkor pénzt találunk.
Sok családban szokás ezen a napon a szerencsepogácsa sütése. A szerencsepogácsa úgy készül, hogy a sima pogácsák egyikének közepébe érmét teszünk, és aki megtalálja, azt éri abban az évben a legnagyobb szerencse. fontos azonban, hogy a pogácsa még az óévben elfogyjon.
Azt tartják, a szilveszteri álom beteljesedik, így ne mulassuk át az egész éjszakát, hanem hagyjunk időt egy jósálomra is!
Éjfélkor az első óraütéskor elfújják a gyertyát, és csak az utolsó óraütéskor gyújtják meg újra (ekkor durran a pezsgő dugója is!). Aki ilyenkor hátra nézve nem látja meg a saját árnyékát, az bizony megrendelheti a koporsóját.
Az állattartással kapcsolatos újévi hagyományok között megtaláljuk a tyúkok abroncsból etetését, mely sokfelé » Luca Napi szokás. Azért tettek a tyúkok köré abroncsot, hogy szét ne széledjenek, és egész évben hazatojjanak. Hajdúböszörményi hiedelem szerint jó tojók lesznek a tyúkok, ha újévkor mindegyiket átdugják a létra fokán.
31 ma is működő újévi babona
1.) A régi magyar babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni. Tehát hagyj ételt a hűtőben, meg a kamrában. (Ahányan megrohamozták a nagyáruházakat az idén is, ebben remélhetőleg nem lesz hiba!)
2.) Ma nem szabad baromfihúst enni, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.
3.) A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken - ezek szerint Budapesten, vagy Szegeden is - szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje.
4.) A boldogságot és az életet többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az új esztendőben.
5.) Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.
6.) Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint "elszáll a tehén haszna", ám ha nincs tehetnünk, akkor is"elszáll a hasznunk". (Ezen a napon nem jó sem kölcsönadni, sem kölcsönvenni semmit.)
7.) Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben.
8.) Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. A lencsét egyes vidékeken babbal, vagy más szemes terménnyel helyettesítik.
9.) A pogácsába Szilveszterkor érmét sütnek, és aki a szerencsepénzt megtalálja, annak bőséges lesz a következő éve. (Kivétel, ha ráharap, és fogorvosra költi az egész vagyonát. Ha a házigazda maga fogorvos, vagy fogtechnikus a húzás méginkább bőséget eredményezhet!) Figyelem, a pogácsának még éjfél előtt el kell fogynia, különben az egész a viszájára fordul! |
|
10.) Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazza a jövendőbeli nevét.(Manapság ezzel is érdemes csínnyán bánni, mert ahány kitekert, faramuci név manapság adódik, a Ladó Utónévkönyv is kevés volna, hogy egyenlő esélyt adjunk a sorsnak.)
|
11.) Újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, mert az egész évet veszekedéssel töltötték volna.
12.) Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, "elvitte az aranyvizet", és egész évben szerencsés volt.
13.) Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.
14.) Ezen a napon tilos kivinni a szemetet, mert kidobjuk vele a szerencsénket.
15.) Szerencsét hoz, ha megtöltjük az összes félig teli/üres konyhai tartónkat. (kávétartó, cukortartó, sótartó, bors tartó, lisztes edény, zsíros bödön, stb...) Ha ezek teli vannak, egész évben bőséget élünk, de ha üresek, vagy alig van bennük, akkor szükséget szenvedünk ezekben a dolgokban. |
16.) A szerelmesek, házasulandók külön figyeltek, hogy a mézes bödön teli legyen, illetve hogy legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk. Ezt a babonát akár ma is ki lehet próbálni.
17.) Egyes vidékeken a gyermekek száját is mézzel kenték meg ezen a napon, hogy édes beszédű, kedves emberré váljon, hogy sok édességet ehessen az esztendőben, na meg persze a praktikus parszti ész nem hagyta figyelmen kívül, hogy az a módszer a száj kicserepesedése ellen is kitűnő.
18.) Pulykát enni is szerencsétlen dolog, mert mérget hoz a házhoz.
19.) Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét. Éjfélkor sokhelyütt meg kellett húzni a malac farkát, hogy bőség és szerencse legyen az új esztendőben. Amilyen hosszan visít a malac, olyan hosszú lesz a jó hírünk az új esztendőben. (Főleg, ha az állatvédők verik ránk, állatkínzásért!)
20.) Nem jó dolog ma nagy értékű holmit vásárolni, mert egész évben kiadások várnak.
21.) Érdemes egy érmét ma elásni, holnap pedig kiásni, így "kincslelő"esztendő vár ránk. |
|
22.) Ma bőségesen kell enni-inni adni a háziállatoknak, kutyának, macskának, lónak, tehénnek, mert ha ma jóllaknak, egész évben jóllaknak. Egyes vidékeken ezt ülönösen a kutyára vonatkoztatták, mivel ha annyi a maradék, hogy a kutya is degeszre tömi a bendőjét, akkor gazdagság vár egész esztendőben.
23.) Éjfél után érdemes jövendőt mondatni, gyertyát önteni, vagy ólmot önteni. (Ólommal óvatosan, mivel az ólom mérgező!) ebből kiderülhet kibe leszünk szerelmesek az esztendőben, vagy megtudhatjuk, mi okozza a szerencsénket, de azt is, hogy ki/mi áll annak útjába.
24.) Aki üzlettel foglalkozik, annak gyümölcsöket kell ennie, hogy gyümölcsöző esztendő köszöntsön rá. Ha almát eszik, számlálja meg, hány almamag van az almában, annyi siker üti a markát abban az esztendőben.
| |
25.) Aki férjhez akar menni, az ügyeljen arra, hogy egy csinos ifjú férfi kívánjon neki elsőnek boldog újesztendőt. Ha nő kíván, az szerencsétlenséget hoz, ha meg idős férfi, akkor ebben az évben sem megy férjhez, ha pedig nős ember, akkor nős férfi szeretője lehet.
26.) Az év utolsó napján tilos mosni, varrni - bevarrják a tyúk fenekét -teregetni, seperni - kiseprik a szerencsét - vasalni - kilapítják a szerencsét - és más hasonlatos házi munkákat végezni.
27.) Az éjféli durrogtatásnak is nagy hagyománya van, egyes vidékeken állati hólyagot (marha vagy sertés) fújtak fel és durrantottak el az óév búcsúztatására. Volt ahol ilyenkor behívták a macskát, és ha a macska messzire szaladt ijedtében, akkor elvitte a szerencsétlenséget, átkokat, boszorkányságot, de a a kutya ijedt meg, az elvitte a házastársi hűséget. (Sajnos az ilyen kutya gyakran balul végezte.) Ennek a szokásnak az utódja a pezsgőbontás, és a petárdázás is. |
28.) Újkeletű babona, hogy ilyenkor legyen legalább egy nagy értéket tartalmazó bankkártya, vagy egy nagy címletű bankó a tárcánkban, hogy az évben ez alá soha ne menjen a vagyonunk.
29.) Sokan ezen a napon tankolják tele az autójukat, hogy a következő évben mindig tele legyen a benzintank.
30.) Akik ma dolgoznak, olyan féle munkát végezzenek amit egész évben kívánnak maguknak és úg végezzék, ahogy egész évben dolgozni akarnak és tudnak. (jókedvben, örömben, vidámságban.) Ha ma dolgozó emberekkel találkozunk, mindegyikükkel legyünk tehát vidámak, dicsérjük meg őket. (Elsején, ha vásárolunk, adjunk 1 Ft"borravalót" szerencsepénznek!)
31.) Szintén új babona, hogy malacos képet, kabalát, vagy az édes évet jelentő marcipán malackát hordanak maguknál akik bőséget és boldogságot akarnak varázsolni.
[Forrás: Harmonet]
» Vallásfilozófia - Karácsony
» Vallásfilozófia - Téli Napforduló
» Vallásfilozófia - Farsang
» VALLÁSFILOZÓFIA E-Könyvtár
Kérlek támogasd a Vallásfilozófia Könyvtárat!
(Please support the Religion Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
