Tarr Dániel
Luca Napja
Fényhozók és Boszorkányok
- St. Lucia's Day : Festival of Lights -
2011.
A karácsonyi ünnepkör egyik érdekes napja december 13-a, vagyis Luca nap. De mi is ennek a részben keresztény, részben egyedinek tekinthető magyar szokásnak a története?
A karácsonyi várakozás tele van számos népi hiedelemmel, hagyománnyal. A téli ünnepkör egyik legkülönlegesebb dátuma december 13. "Luca Napja". Jövendölések, babonák szövik át az év egyik legsötétebb napját és éjszakáját. A legtöbb babona, hiedelem, varázslás ehhez a naphoz kötődik, hiszen az év legsötétebb napja kiváló alkalmat teremt az okkult erők megidézésére, így a jóslásokra és boszorkányűzésre is. Azt tartják ilyenkor szabadon garázdálkodnak a gonoszok.
Luca napja (december 13.) a 16. századi Gergely-féle naptárreform előtt (1582) az év legrövidebb napja volt. Az egyház is bizonyára azért választotta ünnepének december 13-át, mert ez volt az év legrövidebb napja, a » téli napforduló-nak, a "világosság születésének" kezdete. Sok helyen innen számították a nappalok hosszabbodását. Így magyarázható, hogy a magyar népi képzelet szerint is december hó folyamán e naphoz kötődik a legtöbb varázslás, népi babona. Ma már a téli napforduló csillagászati és földrajzi eseménye december 21-én következik be. De régen a téli napfordulót a napistenek születésének időpontjaként tisztelték, sőt e napot három és fél évszázaddal Jézus születése után is megünnepelték.
Korábban e jeles dátum a nők számára dologtiltó nap volt. Az ősi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek. Ilyenkor a nőknek nem volt szabad dolgozniuk, s aki ezt megszegte, azt Luca megbüntette. A tilalom napjának is nevezték: tilos volt tüzet gyújtani vagy varrni, mert büntetésből Luca bevarrta a tyúkok “tojókáját”. Tilos volt kölcsönadni bármit is, mert az egy évre elvitte a szerencsét is. E napon sem kölcsönadni, sem kölcsönkérni nem volt szabad, nehogy a kölcsön a boszorkányok kezére kerüljön. Nem szabadott mosni, és innentől a kémény alá kötözött nyírfa seprűvel volt csak szabad söpörni egész karácsonyig.
Luca napján egykor számos szokás volt divatban. A fiatalok ezen az ünnepen, sok helyen alakoskodni is jártak. A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a Lucázást, aminek során a termékenységvarázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak.
Luca napját az egész magyar nyelvterületen gonoszjáró napnak tartották, ezért mindenütt védekeztek a boszorkányok ellen. A gonoszjáró nap azt jelenti, hogy ilyenkor a boszorkányok, bűbájosok, rontó lények szabadon tevékenykedhettek, és tevékenykedtek is. Megrontották - azaz betegségeket, fájdalmat, bajt vagy bosszúságot okoztak - az embereknek, állatoknak. |
|
A gonosz ellen fokhagymával lehetett védekezni, méghozzá úgy, hogy az ember megette, vagy bekente vele az ajtófélfáját, vagy az ablakkeretet. Arra is jó volt a fokhagyma, hogy az állatokat megvédjék a rontástól. Ilyenkor az istállót kenték meg. Fokhagymával dörzsölték be az állatok fejét is, az ólak ajtajára keresztet rajzoltak, hamut szórtak a kapuk elé, lefekvés előtt fokhagymás kenyeret ettek, hogy szagával elriasszák a gonosz szellemeket. A bunyevácok is fokhagymát tettek az ablakba, ez a rontást távol tartotta a háztól. Volt ahol az istálló bejáratát is bekenték fokhagymával, nehogy az állatokban kárt tegyen Luca. Egyes vidékeken fokhagymával rajzoltak keresztet az ólak ajtajára, s közben mondogatták: "Luca, Luca, távol légy!"
Luca napján vigyázni kellett a söprűkre is; elzárták a seprűket, nehogy azon nyargalásszanak a boszorkányok. Ilyenkor is, mint általában gonoszjáró napokon elrakták, elrejtették őket, hogy nehogy azzal repüljenek el a boszorkányok a boszorkányszombatra (találkozójukra) a Gellérthegyre.
Jóslásairól is híres ez a nap. Az év legsötétebb napja kiváló alkalmat teremtett a jóslásokra, boszorkányűzésre. Ilyenkor állítólag a kártyák is többet elárulnak.
Ki is az a "Luca"?
A néphit kétféle Lucát ismer: a jóságost és a boszorkányost. Ez utóbbi terjedt el a néphagyományban. A keresztény vallásban tisztelt szent, Santa Lucia mellett a magyar néphagyományok szerint létezik egy ártó, rontó nőalak, még az ősi hiedelemvilágból származó boszorkány, az úgynevezett Luca-asszony is. A Szent Luca-alak a sötétség miatt átalakult Luca-boszorkánnyá. Hazánkban Luca kísértetszerű lény, és sok boszorkányság kapcsolódik hozzá. A magyar néphitben Luca nem hasonlít a legendabeli Szent Lúciához, sokkal inkább kísértetszerű, rémisztő szellem alak, kinek külseje csúnya öregasszonyé vagy fehérleples alaké. Szerepe a büntetés és a rontás. Megbünteti azt, aki fon, kenyeret süt, vagy mos december 13-án. Kölcsönadni sem volt ajánlott ilyenkor semmit, mert az elvitt dolog boszorkányok kezére kerülhetett. Emiatt korábban ritkán adták e nevet a lánygyermekeknek, mióta azonban ez az archaikus hagyomány háttérbe szorult, gyakoribbak lettek nálunk is a Lucák.
|
A keresztény hagyományok szerint "Luca" nem más, mint Szent Lucia, akinek alakját ezen a napon köszöntik a keresztények. A Lucia – magyarul Luca – név a latin lux (fény), azaz a „fényesség” szóból származik. A fénnyel való kapcsolata miatt már a középkorban a szemfájósok védőszentjének is tekintették. Maga Dante is megemlékezik erről az Isteni Színjátékban.
Két történet is él Szent Lucáról: Az egyik legenda szerint egy előkelő szicíliai családból származó katolikus lány volt. A keresztény hitre tért Luca szüzességet fogadott, hogy életét Krisztusnak szentelhesse, majd mártírhalált halt érte. (Az egyház ma nem ismeri el.) A másik történet szerint a vakok, szemfájósok, utcanők, menyasszonyok védelmezője a messzi északhoz, Svédországhoz kötődik. Ott a mai napig nagy ünnep december 13. Ilyenkor a kislányok fehér ruhába bújnak, és gyertyával vonulnak.
A legendák szerint Szent Luca Kr.u. a III. és IV. század fordulóján élt Szicília szigetén, Siracusában. Nemesi család tagja volt, fiatal lány, aki egy alkalommal elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, hogy a szent közbenjárását kérjék a gyógyulás érdekében. Édesanyja gyógyulása után Lúcia álmában megjelent Szent Ágota, aki húgának nevezte őt, s elmondta neki, hogy saját hitével is meg tudta volna gyógyítani anyját. Ezután meghívta az égiek seregébe és megígérte Lúciának, hogy szüzessége és szeretete jutalmaként Isten nagy dicsőségben fogja részesíteni Siracusa városát, hasonlóan, mint ahogy Catania városa is dicsőséget szerzett Ágota vértanúsága által. |
Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Ezután Lúcia kérésére anyja ígéretet tett neki, hogy nem fogják őt férjhez adni, s a hozomány fölött tetszés szerint rendelkezhet. Lúcia e vagyont a szegényekre fordította, amit vőlegénye rossz szemmel nézett. Amikor pedig a férfi ráébredt, hogy elesett a házasságtól és a hozománytól, bosszúból bíróság elé hurcolta Lúciát.
Az elhagyott vőlegény nem tudott belenyugodni csalódottságába, s ezért keresztény hite miatt feljelentette a lányt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem mindent megkísérelt, hogy Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására kényszerítse, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült: a →Szentlélek olyan nehézzé tette a testét, hogy nem tudták őt elmozdítani helyéről - még ötven igavonó barommal sem sikerült elvonszolni a szüzet. Végül kegyetlen kínzások után a bíró halálra ítélte a leányt. A fejedelem ezután kiadta a parancsot: olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el! Ám a tűz sem fogott Lucián. Miután a torkába kardot döftek, nem halt meg azonnal, hanem még tanította a népet, halála előtt még befejezte imáját, és megjósolta a keresztényüldözések végét. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte, s csak akkor lehelte ki lelkét, miután egy paptól megkapta az utolsó kenetet...
Sírja fölé később bazilika épült. Mivel Lúcia Jézus Krisztus menyasszonyának vallotta magát, ezért házasságszerző szent, s az eladó lányoknak mennyei pártfogója.A hagyomány szerint Lucia neve napján meggyfaágat vágtak, vízbe tették, s ha kizöldült, a lány a következő évben férjhez ment…
Egy másik hagyomány szerint saját maga szúrta ki a szemét, hogy ne tetsszen kérőjének. Legendája szerint mivel pogány kérője Lúciában legszebbnek a szemeit tartotta, ezért a leány kivájta azokat, és elküldte neki. A Szűzanya azonban még szebbekkel ajándékozta meg. Innen fakad, hogy a szemfájósok védőszentjeként is tisztelik. Ezért is lett a későbbi szent a szemfájósok, és a vakok védelmezője. Lúcia a védőszentje a szembetegségben szenvedőknek és vakoknak, a bűnbánó prostituáltaknak, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozóknak (földművesek, kézművesek, varrónők, párnakészítők, nyergesek).
Luca-szék („Boszorkánykereső”)
A legnevezetesebb népi szokás az úgynevezett Luca székének faragása. A "Luca-szék" arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait… A hiedelem szerint, aki rááll karácsonykor az éjféli misén pontban éjfélkor a maga által készített székre, az megláthatja, hogy kik a →boszorkányok, mert ilyenkor azok szarvat viselnek.
A széknek olyan erősnek kellett lennie, hogy egy férfiember súlyát megtartsa. →December 26-án az →éjféli misére a „mesterek”, (rendszerint fiatal emberek), a kabátjuk alá rejtve lopták be a templomba a széket, majd ráállva, megláthatták a boszorkányt. A boszorkányok ilyenkor szarvakat hordtak és emiatt a templomkapun belépve a fejüket le kellett hajtaniuk. A Luca székén állva éjfélkor viszont felismerték őket.
Amennyiben valaki észreveszi a banyákat, azonnal el kellett menekülnie, mert máskülönben a boszorkák széttépik. A menekülők a zsebükben mákot vittek, hogy menekülés közben elszórhassák. A hazaúton mákot kell elszórnia, mert a boszorkányok kötelesek a mákot felszedni, s így a Luca széke készítője megmenekül a bosszújuktól. A boszorkányoknak a mákszemeket fel kellett szedegetniük és így nem tudták elkapni a fiatalokat. Ha a Luca-széke készítőjének sikerül szerencsésen hazaérnie, a széket azonnal el kell égetnie, fokhagymát kell tennie a kulcslyukba, kést kell vágni a bal ajtófélfába és keresztbe kell állítania a söprűt, hogy minden rontástól védve legyen.
A Luca-széket december 13-án kezdték készíteni több fából, és karácsony előestéjére fejezték be. Készítője Luca napjától kezdve, mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak Karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. A lényeg, hogy minden nap kellett rajta csinálni valamit. Ehhez kötődik a mondás, mely szerint: “Lassan készül, mint a Luca széke”. |
|
|
|
A széket fiatal legények, férfiak titokban készítették. 13 (esetenként 9) féle fából készült a szék. A hagyomány szerint a széket többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Szögek helyett kizárólag bükkfából faragott ékek tartják össze.
Más vidékeken nem Luca-széket, hanem Luca-inget készítettek, de a hagyomány lényege ugyanaz volt.
Luca napján kezdték fonni az ún. lucasugarat (= ostort) karácsony estéjéig. A Luca-ostor ennek a népszokásnak egy változata, amit úgy kellett elkészíteni, hogy az ostort alkotó zsinegen kellett minden nap egyet csavani, majd karácsony éjjelén pattogtatni vele. Az ostor hangjára odagyűltek a boszorkányok. Azt tartották, ezzel könnyen lehet kezelni az igavonó állatokat.
Más, az ördögi teremtések elriasztását szolgáló eszköz volt a Luca fokhagymája. Aki Luca-nap estéjén, lefekvés előtt egy gerezd fokhagymát lenyel, távol tartja magától a boszorkányokat, a rossz szellemeket. |
A Luca szék hagyományos alakja, az ősrégi idők óta varázserejűnek hitt →pentagramma vagy pentalfa (németül trudenfuss vagy alpfuss), magyarul boszorkányszög: egy szabályos →ötszög köré irt öt egyenlő szárú →háromszögből kialakuló →csillag. Ezt a szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből készült formát állítólag már a kelták varázsló papjai, és a druidák is ismerték.
A →pentagramma egyetlen vonallal megrajzolt ötágú csillag, a rituális mágiában más varázsjelek megjelenítésére is használják. Nevezik signum pythagoricumnak (a püthagoreusok jelének), signum Hygeaének (Hügieia, az egészség istennője jelének), signum salutatisnak (az egészség jelének), boszorkánylábnak, aszerint, hogy milyen szimbolikus tartományhoz kapcsolódik. A késő antik →abraxasz amulettek után megjelenik a Nyugat mágikus irodalmában is. A gnosztikus-manicheista csoportok szent száma az öt volt, az öt elemnek (fény, levegő, szél, tűz, víz) megfelelően, ezért központi szimbólumuk volt a pentagramma. Lehet, hogy ebben – az alkímiához hasonlóan – a gnosztikus természetfelfogás egyik titokzatos áramlata nyilvánul meg, amelyet a hivatalos egyház által képviselt hit elől el kellett rejteni. Mágikus szertartásokon gyakran használatos valaminek a felidézésére. A pentagrammának teljesen zártnak, nyílás nélkülinek kell lennie. Hagyományosan a csúcsával felfelé néző pentagramma a „fehérmágiát”, a lefelé néző a „fekete mágiát” jelenti. Az előbbit a bal ágon kezdik, jobbra folytatják, onnan ismét balra lefelé haladnak, míg elérnek a kiindulópontig. |
|
|
Szórom a mákot (Tóthárpád Ferenc verse Luca napra)
Luca, Luca széke
elkészül-e végre?
Édesapám faragja,
kész már minden darabja.
Össze kéne rakni!
Minek még faragni?
Türelmetlen gyermekek
várják már az ünnepet.
Karácsonykor éjjel
félve nézek széjjel.
Szórom, szórom a mákot,
nagyon-nagyon vigyázok.
Éjfélkor felcsendül,
hálaének zendül.
Minden hívő énekel,
szentmisével ünnepel.
Felállok a székre,
Luca, Luca-székre.
Templomajtók nyíljatok!
Boszorkányok fussatok! |
Luca-búza
Luca napján egykor számos szokás volt divatban. Ezek közé tartozott az úgynevezett Luca-búza keltetése. Luca napján A falusi asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Ebből a következő év termését próbálták megjósolni. Anyáink, nagyanyáink ekkor ültettek egy tálba búzát, és a kikelt szemekből következtettek a termésre. (Gyerekkel a mai napig kellemes időtöltés, remek játék lehet a hosszú téli estéken.) Sok helyen a karácsonyfa alá tették a búzát, ezzel pedig az életet szimbolizálták. Később a kikelt búzával az adventi oltárt díszítették.
Később e szokás átlényegült, kapcsolódott a keresztény liturgiához: a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Egyes vidékeken kék szalaggal kötötték át, sőt égő gyertyát is helyeztek közéje. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, egyben Jézust jelképezte.
Más vidéken a karácsonyfa alá tették, mint az élet jelképét. Ha karácsonyig minden elvetett szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. |
|
Luca napi jóslások
Jóslásairól is híres ez a nap. A legtöbb babona, hiedelem, varázslás ehhez a naphoz kötődik, hiszen az év legsötétebb napja kiváló alkalmat teremt az okkult erők megidézésére, így a jóslásokra és boszorkányűzésre is. Ez a nap épp úgy alkalmas volt termékenység varázslására, mint házasság-, halál- és időjóslásra, vagy bizonyos női munkák tiltására. A néphagyományban igen jelentős nap, Luca méhében hordozza az újesztendő reménységeit, igaz gondjait és próbatételeit is. Bár a hagyományok már nem élnek olyan elevenen, egy-kettőt érdemes kipróbálni – akár egyedül, akár barátokkal – Luca napján, már csak szórakozásból is.
|
Az első látogatóból a várható állatszaporulatra jósoltak. Ugyanis, ha Luca reggelén férfi lép a házba, a szaporodás bika lesz, ha pedig nőlátogató érkezik, üsző. Luca napkor, ha megverjük a diófát, következő évben jó termés lesz. Sok helyütt Luca estéjén – Luca segítségével készítik el a gyógyfüvekből az orvosságokat az állatoknak.
De legelterjedtebbek a szerelmi jóslások voltak. Hajadonok számára szinte kötelezőek voltak a szerelmi jóslások. A házasságkötés előtt álló lányok leggyakrabban ezen a napon gombócot vagy derelyét főztek, amelyik megmondta ki lesz a férjük. Mindegyikbe egy férfi nevét rejtették. A 12 derelyét vagy gombócokat forrásban lévő vízbe dobták, majd azt, amelyik gombóc legelőször a víz felszínére jött (elsőnek "felugrott"), gyorsan kikapták. Az abban elrejtett fiúnév jelentette a jövendőbeli keresztnevét. Vagy ólmot öntöttek, hogy megtudhassák leendő férjük foglalkozását. Egy másik jóslás szerint a papírszeleteket a lányok egyesével a tűzbe dobták. Csak az utolsó cédulát hagyták meg, mert a ráírt név mutatta a vőlegény nevét.
Az ekkor készített lucapogácsával jósoltak a jövendő élettárs személyére, e célból készítették a lucacédulákat is. 12 nevet írtak rájuk, egyet mindennap tűzbe vetettek, amelyik karácsonyra megmaradt, az mutatta a jövendőbélit. Egyes vidékeken pénzt is sütöttek a pogácsákba. Aki a pénzes pogácsát kapta, az anyagi jólétre számíthatott a következő évben.
A szerelmi mágiákhoz tartozik a luca-zöldághajtás is. A lányok somgallyat tettek a vízbe, hogy karácsonyra kizöldüljön. Ha az ágak Karácsonyra kizöldültek, a lány hamarosan férjhez ment. Ezt magukkal vitték az éjféli misére, utána titokban megérintették azt a legényt, akit ily módon is igyekeztek magukhoz kötni.
A szemétdombra állva hallgatóztak, s ahonnan a kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallották, úgy vélték, abból az irányból jön majd az a legény, aki őket elveszi feleségül.
A házasságkötés idejére is megvolt a jóslási mód: a lány megzörgette a disznóól tetejét. Ha a malac nem szólalt meg, az a a közeli házasságkötés eljövetelét jelezte. Amennyiben a disznó elröffentette magát, akkor annyi évig maradt pártában a lány, amennyit az állat röfögött. |
Ehhez a naphoz még számtalan, élettel és halállal kapcsolatos szokás is kapcsolódik: Luca napján az emberek tollat tettek a pogácsákra, és akié megperzselődött, az közeli halálra számíthatott.
Érdekesség, hogy az angolszász területről ismert, száj és szemnyílással ellátott sütőtök, magyar területen is ismert volt. A Dunántúlon ezen a napon készítették, belsejébe gyertyát tettek, majd az ablakba helyezték, hogy a háziakat megijesszék.
Luca napi népszokások: Lucázás, alakoskodás, kotyolás, palázolás
Szintén Luca napkor voltak szokásban bizonyos, finomnak éppen nem mondható tréfák is. Luca estéje és éjszakája a tréfálkozásnak, a lopkodásnak is helyet adott. A legények a lányos házaknál gyakran tréfálkoztak, például az udvarban szétszórták a szalmát. Egyes vidékeken a legények leakasztották a kertkaput, máshol a szekereket darabjaikra szedték, és a háztetőn állították össze, a gazda legnagyobb bosszúságára.Néhány fiatal bohócnak öltözve koldulni járt. Mások az udvaron lévő kútból lopták a vizet. Másnap reggel sok udvar tátongott bejárati kapu nélkül. A lopkodók elvitték a kiskaput még a hatodik szomszédba is, míg végül valaki rá nem talált valahol a gödörben, vagy a pincében. Sokszor az utcaajtót szalmával kötötték be. A kisebbek pedig Luca napjának hajnalán szellemnek öltőzve járták körbe a házakat.
A naphoz fűződő hiedelmek főleg naptári jellegűek, és főleg a tyúkok termékenységvarázslatához kötődnek. A praktikák, mágikus eljárások és szövegek a tyúkok szaporaságát, tojáshozamának növekedését igyekeztek elősegíteni. Tilos varrni, mert "bevarrják a tyúk fenekét. - Éjjel 12 órakor megbökdösik a tyúkokat piszkafával, hogy jól tojjanak. Ha nem volt tojás, aszt mondták: Nem jól piszkafáztunk! - A gazdasszony minél többet üljön, vagy feküdjön napközben, hogy a kotlók is jó ülősek legyenek. „Ülni kell a kuckóban, hogy sok kotlóstyúk legyen!” - Az ősszel eltett ágas-bogas, újas tingirit (= tengeri, kukorica) Lucanapján reggel és karácsony másnapján etették meg a tyukokkal, hogy sok legyen belőlük, jól szaporodjanak. - Darált napraforgóval apró pogácsákat sütöttek, hogy a tyúkok sokat tojjanak. Legalább hét féle magot szórtak nekik Lucakor. - Országszerte ismert hiedelem volt, hogy ilyenkor a gazdasszony, „Aki soha életében nem lopott, Luca napján lopott a szomszédtól egy marék szalmát s egy tojást, betette a tojófészekbe s azt mondta: „A mi tyúkunk tojjogájjon, a szomszidé kotkodájjon!”
Dél-Dunántúlon Luca napjának hajnalán „kotyolni” vagy „palázolni” indultak a kisfiúk, többnyire egy idősebb legény vezetésével. Lopott szalmát vagy fadarabot vittek magukkal, s arra térdepelve mondták el köszöntőjüket, bő termést, a jószág nagy szaporulatát kívánva. A háziasszony vízzel fröcskölte, kukoricával öntötte le őket, s ezt utána libáival, tyúkjaival itatta, etette fel. „Kity-koty-kity-koty” volt a köszöntő kezdő sora, innen származik a "kotyolás" kifejezés.
A néphagyomány szerint a fiúk végigjárták a falut, hogy jókívánságaikat fejezzék ki. A fiúgyerekek házról házra járva mondták, énekelték a termékenységvarázsló mágikus szövegüket. Talán nem csak az idősebbek fújják kívülről az egykoron nagy népszerűségnek örvendő kotyoló mondókát:
|
|
|
|
“Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!
Kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a falu hossza,
Szalonnájuk olyan széles legyen, mint a mestergerenda,
Zsírjuk annyi legyen, mint kútban a víz!
Annyi pénzük legyen, mint a pelyva,
Annyi csirkéjük legyen, mint a fûszál,
Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag!
Luca, Luca, kitty-kotty,
Tojjanak a tiktyok!”
Vagy más vidékeken a következőt mondták:
"Luca-Luca kitty-kotty Tojjanak a tiktyok, luggyok! Kalbászunk olyan hosszi legyen, mint a falu hossza! Szalonnájuk olyan vastag legyen, mint a mestergerenda! Zsírjuk annyi legyen, mint kútba a víz! Pénzük annyi legyen, mint pelyvakutyóba a pelyva! Lányok csöcse akkora legyen, mint a bugyogakorsó!
Lányok segge akkora legyen, mint a kemence szája! Fejszéjek, fúrójuk úgy álljon a helibe, mint az én tököm a helibe!Luca, Luca kitty-kotty tojjanak a tiktyok, luggyok!"
A kotyolók térdük alá szalmát tettek, amit azután a gazdasszony a tyúkok alá vitt. A vendégeket a konyhában ültették le, és úgy tartották, szerencsét hoz a tyúkokra, ha aznap legény érkezik elsőnek a házhoz. A kotyolók ajándékba tojást kaptak, de ha nem, akkor fenyegetőzni kezdtek: "Egy csirkéjük legyen, az is vak legyen!"
A fiatalok ezen az ünnepen, sok helyen "alakoskodni" is jártak. Fehér lepelbe öltözött legények, esetleg lányok, asszonyok, arcukat belisztezték, vagy fehér tüllkendőt tettek, hogy felismerhetetlenek legyenek. Lisztbe mártott tollseprűvel sepregettek. Egyes helyeken fehér lepedőben, bekormozott arccal rémísztgették a fiúk a lányokat. Egyedül vagy többen a lányokhoz jártak, másutt a gyerekeket ijesztgették vagy a fonóházakat keresték fel. A legények pedig a lányos házakhoz jártak, s ott ilyen és hasonló mondókákat mondtak. A jókívánságokért cserébe pedig tojást kaptak ajándékba. |
A Luca-asszonynak öltözött maskara vezette a Lucázást, aminek során a termékenységvarázslathoz szükséges rigmusokat adtak elő. A fehér lepelbe öltözött lányok ilyenkor házakhoz mentek, ahol általában különböző jókívánságokkal a tyúkok szaporulatára akartak hatni. Volt, ahol a tyúkokat is megpiszkálták. Mondóka kíséretében megpiszkálták a tyúkokat is, hogy jó sok tojást tojjanak. A Luca néha büntet, néha ajándékoz.
Luca-naptár
A Luca-naptár a régi magyar Luca-hagyománykör egyik eleme. Szokás volt az is, hogy az emberek Luca napjától kezdve 12 napon át megfigyelték az időjárást. Úgy vélték ugyanis, hogy amilyen az első nap, olyan lesz az eljövendő év első hónapja, amilyen a második nap, olyan a második hónap és így tovább. A karácsonyig eltelt 12 nap a 12 hónapot jelölte. Luca nap volt a január, az utána következő nap a február és így tovább. Eszerint minden hónap olyan lesz, mint a neki megfelelő nap a tizenkettőből. Ha esik, esős, ha száraz, akkor a hónap is száraznak várható. Ezt nevezik Luca kalendáriumának.
A lucakalendárium szerint a karácsonyig eltelt 12 nap időjárásából lehet következtetni az egész évire, a lucabúzából pedig a következő év termésére. A Luca-naptár szerint a következő esztendő januárjában a megfigyelési helyen olyan idő lesz (átlagosan), mint Luca napján (december 13.), februárban olyan, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsonyig, ami a következő decemberi időjárásra utal.
A lucahagyma kalendáriumot is szívesen hívták segítségül: az időjárásra a székelyek hagymából jósoltak. Luca-napján hat vöröshagymát félbevágtak, kiszedték a közepét, és a vöröshagymából lefejtettek 12 réteget. Ez az év egy-egy hónapjának felelt meg. Mindegyiknek egy kevés sót szórtak a belsejébe. Attól függően, mennyire eresztett levet egy-egy fél hagyma, következtettek a jövő év hónapjainak csapadékosságára. Amelyikben elovadt, az a hónap esősnek ígérkezett, a többi száraznak.
A Svéd Luca-nap
Bár Magyarországon is többféle hagyomány fűződik e naphoz, Santa Lucia megünneplése főleg Svédországban terjedt el. A Skandináv országokban, ahol a fényre a hosszú zord tél miatt nagyon vágynak az emberek, Luca napja lényegesen jelentősebb ünnep, mint nálunk. Skandináviában ez a nap a "Lussi hosszú éjszaka" napja, amikor a monda szerint a törpék, nissék, manók az év leghosszabb éjszakáján házról házra járnak megnézni, hogy feldiszitve várják-e az ott lakók a karácsonyt. Ahol nem volt diszités, ott lehetett "rosszalkodni". Amikor a kereszténység megjelent északon ez a két ünnepnap összekeveredett és végül kezdetét vette a Santa Lucia ünneplése.
Több nagyvárosban saját "Lucia-t" választanak. Az iskolákba fehér ruhába öltöznek a lányok, és a kiválasztott kislány a fején a négy gyertyás koszorúval körbejárja az épületet, miközben éneklik a Santa Lucia éneket. Utána pedig ünnepelnek. Stocholmban a zeneiskolások nagy koncertet tartanak. De a Lucia-napot nem csak kis közösségekben ünneplik meg: Stockholmban például minden évben november 13. és 28. között lehet szavazni "a város Luciájára", akit a Skansenben ünnepélyes keretek között koronáznak meg.
A Luca-napi ünneplés hagyományának gyökerei a XVIII. századig nyúlnak vissza, az első feljegyzések még 1764-ből származnak. A modern Lucia-tradíciót azonban csak 1927-től számítjuk, ekkor választották meg ugyanis az egyik újságban Stockholm Luciáját és tartottak nyilvános felvonulást a város utcáin. Ez a szokás a múlt század második felében országosan is elterjedt, és mára a Luca-nap "megülése" természetes része lett a svéd karácsonyi ünnepségsorozatnak.
December 13. – ami a régi időszámítás szerint az év leghosszabb éjszakája – a középkor óta a katolikus szent, Lucia nevenapja. Maga a Lucia név a latin ”lux” szóból ered, ami fényt, fénysugarat jelent. Ezért is öltöznek az ünneplő nők (ma már főleg gyerekek) ezen a sötét napon fehér ruhába, derekukon piros szalagot vagy ezüst lamettát, fejükön gyertyakoszorút viselve ― a hagyomány szerint így űzik el a sötétséget és hoznak fényt a téli éjszakába. |
|
|
|
A Luca-napi ünnepségsorozat egyik csúcsa a Luciatåg, vagyis a Luca-napi felvonulás. Legelől Lucia megy, a fején gyertyával díszített koronát visel. Udvarhölgyei (tärnorna) gyertyát tartanak ― bár a valódi gyertyákat mára, biztonsági okokból, elemes világítás váltotta fel ―, a csillagfiúk (stjärngossarna) pedig botra erősített aranycsillagot visznek a kezükben és csúcsos, fehér sapkát viselnek a fejükön. A menet végén a kismanók (tomtenissarna) haladnak, kis mécsesüket szorongatva.
A Luca-nap igazából nem családi ünnep, hanem sokkal inkább közösségi. A gyerekek Lucia-öltözetben ünnepelnek az iskolákban, óvodákban, majd énekelve bejárják a közeli munkahelyeket, szociális otthonokat, közintézményeket. Az üzletekben, bankokban a betérőket ilyenkor lussekatt-tal, glögg-gel, pepparkakor-ral kínálják. A gyerekek később visszamennek az iskolába, ahol közösen karácsonyi édességeket (julgodis) készítenek marcipánból, égetett cukorból, puffasztott rizsből és csokoládéból.
A svédeik ilyenkor glöggöt isznak és lussekatt süteményt esznek, amit kimondottan erre a napra sütnek. |
» Vallásfilozófia - Advent
» Vallásfilozófia - Mikulás
» Vallásfilozófia - Téli napforduló
» Vallásfilozófia - Hanukka
» Vallásfilozófia - Karácsony
» VALLÁSFILOZÓFIA E-Könyvtár
Kérlek támogasd a Vallásfilozófia Könyvtárat!
(Please support the Religion Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
