Tarr Dániel
Őszi Napforduló
Az őszi napéjegyenlőség
- Autumn Equinox -
2013.
A csillagászati ősz szeptember 21. (valójában általában 22-én vagy 23-án) kezdődik: ezt nevezzük "őszi napéjegyenlőségnek". A déli féltekén e napon kezdődik a csillagászati tavasz. Ettől kezdve a Nap a Baktérítő felé távolodik az Egyenlítőtől, sugarai egyre laposabb szöget zárnak be a földtengellyel. Ezért az északi féltekén rövidülnek és hűlnek a nappalok, közelít a tél. A meteorológiai ősz Európában már szeptember elején beköszönt.
A fény, a Nap erejének, tüzének csökkenése ekkor éri el újra az egyensúly állapotát: a nappal és az éjszaka egyforma hosszú. E naptól a sötétség válik erősebbé, a külvilági tűz fogyásával a belső, befelé forduló, emésztő tűz nyer teret. Őseink táltosai a régi hitben élve kis kenyereket (pogácsákat) osztottak, elsősorban a szegények között.
Ez a nap a "Földanya ünnepe", a gyümölcsérésé, a beérett termésé, a szüreté és a megnyugvásé. Ha ezen a napon tiszta az idő, jó lesz a bortermés. Ezután kezdődnek az őszi pásztorünnepek, a gazdasági év végét jelentő szüreti mulatságok.
A régi kelták és a kínaiak viszont már augusztus elején megülték az ősz kezdőünnepét, náluk az őszi napéjegyenlőség napja az évszak zenitje, annak eszmei közepét foglalta el. A kínai naptárban például az ősz augusztus 7-én kezdődik és november 6-ig tart s az "őszpont" az évszakot majdnem pontosan kétszer másfél holdhónapra, 46 illetve 44 napra osztja. A kínai és japán őszt a krizantém-ünnepek aranyozzák be. Ez a virág, melyet Európa csak a XVIII. század végén ismert meg, a japánok és kínaiak „őszi rózsája” volt. Nyílásának ideje miatt e gondolatot Európa is átvette, így lett a krizantém őszszimbólum, a temetők halottak napi dísze nálunk is. |
|
Az őszi napéjegyenlőség csillagászati háttere
A Föld keringése és az évszakok
Bolygónk egy enyhén elnyúlt, ellipszis alakú pályán kerüli meg a Napot 365 nap 6 óra 9 perc 9 másodperc alatt. Ezt nevezik csillagászati évnek, amely a Napnak az égi ekliptika ugyanazon pontján két egymást követő áthaladása között telik el. A Föld napközelpontja (perihélium) 147,1 millió km-re, naptávolpontja (aphélium) 152,1 millió km-re húzódik központi csillagunktól, átlagos naptávolsága 149,6 millió km.
|
A Nap körüli keringést a Földről a Nap lassú, a háttércsillagok előtt történő látszólagos körbevándorlásaként figyelhetjük meg. A Föld Nap körüli keringésének síkja az ekliptika, így a Nap égen megtett útja ennek égi vetülete, amelyet égi ekliptikának nevezünk. Mivel a Föld forgástengelye 23,5 fokos szöget zár be az ekliptikára állított merőlegeshez képest, egyenlítőnk égre vetített képe: az égi egyenlítő ugyancsak ekkora szöget zár be az égi ekliptikához képest.
Ezzel kapcsolatban számos érdekes megfigyelés tehető, ezeket az egyszerűség kedvéért az északi félteke példáján, hazánk földrajzi szélességéről mutatjuk be.
Amikor a forgástengely északi pólusa van közelebb a Naphoz, központi csillagunk látszólag az ekliptikának az égi egyenlítő "feletti", attól észak felé eső részén tartózkodik. Minél közelebb látszik egy égitest az északi pólushoz, annál hosszabb időt tölt a horizont felett. Ekkor a Nap is hosszabb időn át van a látóhatár felett, és magasabbra is jut az égen. |
A Nap legnagyobb delelési magasságát a » nyári napforduló napján, június 22-én éri el 66 fokkal a látóhatár felett. Hosszabb időn át árasztja sugarait (hosszabb a nappal), mivel több időt tölt a horizont felett; és magasabbról süt, így adott területre nagyobb mennyiségű sugárzása jut. A Nap ekkor északkeleten kel és északnyugaton nyugszik. A terület felmelegedése erős - ilyenkor van nyár az északi féltekén.
Ahogy bolygónk folytatja Nap körüli keringését (mivel a forgástengely a térben közel stabil helyzetű), az északi pólus a Naptól távolodni kezd, a déli pedig közeledni. Eközben az északi féltekéről azt láthatjuk, hogy a Nap egyre délebben, egyre alacsonyabban mutatkozik az égen. Egyre alacsonyabbról süt, egységnyi területre egyre kisebb energiát ad; és egyre rövidebb ideig tartózkodik a horizont felett, azaz a nappalok rövidülnek és az éjszakák hosszabbodnak. Egyre délebbi ponton kel és nyugszik, és ezek együttes következményeként csökken a hőmérséklet.
Amint a Nap egyre délebbre vándorol az ekliptika mentén, szeptember 23-án eléri az ekliptika és az égi egyenlítő metszéspontját, amelyet "őszpont"-nak nevezünk. Ez az őszi napéjegyenlőség napja, ekkor a Nap ugyanannyi időt tölt a horizont felett, mint alatta, így a nappal és az éjszaka hossza megegyezik. A delelés magassága azonos földrajzi szélességünkkel, ezen a napon központi csillagunk pontosan keleten kel és nyugaton nyugszik.
Amint a következő napokban folytatja látszólagos útját, az éjszakák hosszabbak lesznek a nappaloknál, a besugárzás tovább gyengül és egyre hidegebb lesz. Egyre délebben kel és nyugszik, december 22-én éri el útjának legdélibb pontját. Ekkor a mi szélességünkről nézve még deleléskor is mindössze 19 fokkal emelkedik a horizont fölé, ilyenkor a leggyengébb a besugárzás. A Nap délkeleten kel és délnyugaton nyugszik. Ez a » téli napforduló, ami után ismét észak felé veszi útját központi csillagunk, és fokozatosan emelkedni kezd.
Március 21-én érkezik el az ekliptika és az égi egyenlítő másik metszéspontjába, amelyet "tavaszpont"-nak nevezünk. A » tavaszi napfordulót követően ismét az éjszakák lesznek a rövidebbek és a nappalok a hosszabbak. |
|
A tél és a nyár hőmérsékleti maximuma illetve minimuma nem esik egybe a maximális illetve minimális besugárzás időpontjával, mivel az egyes területek felmelegedéséhez és lehűléséhez idő szükséges. Ennek következtében 1-2 hónapot késnek az évszakok.
A Nap éves járásának, a különböző földrajzi szélességeken elhelyezkedő megfigyelők más és más módon lesznek tanúi. Ha pontosan a póluson tartózkodunk, a Nap majdnem fél évet van a horizont felett, és közel ugyanennyit alatta, azaz itt fél évig tart a nappal és újabb fél évig az éjszaka (eltekintve a szürkülettől). Az északi pólusnál a helyi nyár idején a Nap június 22-én delel, 23,5 fokkal a horizont felett. Ezután lassan süllyedni kezd - a Föld tengelyforgása miatt természetesen 24 óra alatt mindig körbejár, de nem jut a horizont alá - és egy enyhe spirális mentén megközelíti a látóhatárt. Miután lenyugszik, féléves éjszaka borul az északi pólusra. A Nap az egyenlítőn június 22-én éri el útjának legészakibb pontját, ekkor 66,5 fokkal delel a horizont felett. Az őszi és tavaszi napéjegyenlőségkor delel a zenitben, majd a téli napfordulókor legdélebben, ismét 66,5 fokkal a horizont felett. A nyári napforduló alkalmával a Nap a Ráktérítő felett delel a zenitben, ekkor látszólag a Bika csillagképben tartózkodik. Itt "fordul meg" és veszi útját ismét dél felé. (Régebben ez a pont a Rák csillagképben helyezkedett el, innen a Ráktérítő elnevezés.) A Baktérítőnél a helyzet hasonló, csak itt a Nyilas csillagképben tartózkodik, amikor észak felé veszi útját.
Bolygónk forgástengelyének térbeli helyzete csak közelítőleg nevezhető stabilnak, a valóságban lassan változik, ezt nevezik pólusingadozásnak. Ennek két fő összetevője van: a →precesszió és a nutáció.
A Föld átmérője az egyenlítőn nagyobb, mint a pólusoknál. Bolygónk forgástengelye 23,5 fokos szöget zár be a pályasíkra állított merőlegeshez képest - amit a Nap és a Hold csökkenteni próbál, és forgatónyomatékot fejt ki ellipszoid alakú bolygónkra. Ennek a Föld, tehetetlensége folytán megpróbál ellenállni, és a két hatás eredőjeként a forgástengely az ekliptika síkjára állított merőlegeshez képest egy kúpfelület mentén körbejár. Így az ekliptika és az égi egyenlítő metszéspontjának égi helyzete is megváltozik, és a tavaszpont (természetesen az őszpont is) évenként 50 ívmásodpercet nyugat felé vándorol, 25729 év alatt pedig teljesen körbefordul. Ezt nevezik precessziónak, ez az oka annak is, hogy a nyári napforduló idején ma már nem a Rák csillagképben tartózkodik a Nap.
A nutáció létrejöttének oka, hogy a Hold pályasíkja 5 fokos szöget zár be az ekliptikával, a kettő metszéspontja az előbb említetthez hasonlóan körbejár, 18,6 évenként megtéve egy teljes fordulatot. Ez a periodicitás rárakódik a precesszióra, így bolygónk forgástengelye nem egy sima, hanem egy hullámos kúpfelület mentén mozog. |
|
[Forrás » Csillagászati tankönyv kezdőknek és haladóknak ]
A Napéjegyenlőség
Napéjegyenlőségnek (→latinul aequinoctium) nevezzük azt, amikor egy égitest mindkét féltekéjén a nappal és az éjszaka hossza megegyezik: ekkor a →Nap 90° magasan delel az →Egyenlítő felett, így a nappal és az éjszaka ezeken a napokon mindenhol ugyanannyi ideig tart.
|
A szeptemberi napéjegyenlőség napja →szeptember 22. (illetve →szeptember 23.). Az északi féltekén őszi napéjegyenlőségnek, a délin tavaszi napéjegyenlőségnek nevezik. A két félgömbön ez a csillagászati ősz, illetve a csillagászati tavasz kezdete is egyben.
A →Földön a márciusi napéjegyenlőség napja általában →március 21. (illetve →március 20., ritkán →március 19., a naptárrendszer és a Föld mozgásának eltérései miatt). 2011-ben még március 21-ére esett a csillagászati tavasz kezdete, de mivel 2012-ben szökőév lesz, 20-án reggel következik be. Ezt követően 365 napos évek jönnek, és a napéjegyenlőség időpontja ismét egyre későbbre tolódik, de 2015-ben is még március 20-ára esik, nem sokkal éjfél előtt köszönt be a csillagászati tavasz.
Ezután, mielőtt még újra elérné 21-ét, ismét szökőév jön, ezért 2016-ban a napéjegyenlőség március 20-án reggelre kerül vissza. A négyévenkénti 45 perces csúszás azt eredményezi, hogy 2012-től 2047-ig minden évben március 20-ára, 2048-ban viszont már 19-ére esik a jeles nap közép-európai idő szerint. Mivel a 2100-as esztendőben kimarad az egyébként négyévenként esedékes szökőnap, ezzel 1 napot előrefelé mozdul el a folyamat, és 2102-ben már ismét 21-én következik be a természet újjászületésének e fontos szimbóluma." |
Az északi félgömbön tavaszi napéjegyenlőségnek, a délin őszi napéjegyenlőségnek nevezik. A két féltekén ez a csillagászati →tavasz, illetve a csillagászati →ősz kezdete is egyben.
Az időnként előforduló eltérés a naptári és csillagászati számítás között abból adódik, hogy a →katolikus egyház annak érdekében, hogy a →húsvét időpontját egyszerűbben meg lehessen határozni, a napéjegyenlőség időpontját mindig március 21-ére teszi.
Az "Őszpont"
Az "őszpont" az ekliptika és az égi egyenlítő metszéspontjai az éggömbön, az a két pont, ahol a Nap látszólagos éves pályája során keresztezi az égi egyenlítőt: a tavaszponton áthaladtakor D-É, az őszponton áthaladtakor É-D irányban.
Az "őszpont" az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, amelyiknél a Nap éves mozgása során az éggömb északi féltekéjéről a délire lép.
A földtengely változásával együtt az északi és déli égi pólus helyzete is változik, ami az →ekvatoriális koordináta-rendszerek egyik kiindulópontja, így a hatás a csillagok →rektaszcenziójának és →deklinációjának változását is maga után vonja. A luniszoláris precesszió következtében az égi egyenlítő és az ekliptika metszéspontjainak – a →tavaszpontnak és az őszpontnak – a helyzete is változik 50,3"/év mértékben. A tavaszpont és az őszpont közel 25 920 év alatt a Nap ekliptika menti látszólagos mozgásával ellentétes irányban körbeér az ekliptikán. Az utóbbi időközt platóni vagy nagy évnek nevezzük. A tavaszpont az →ókori görögök idején a →Halak csillagképbe esett.
[Forrás: Wikipédia] |
|
Őszi napfordulós ünnepek
Az őszi napéjegyenlőséggel hivatalosan is elkezdősik az ősz, mivel szeptember 21-én a Föld bolygó átlépi azt a határt, amikor az éjszakák már hosszabbak, mint a nappalok. Az őszi napéjegyenlőség csillagásztailag általában szeptember 22-re esik. Ezen a napon pont ugyanolyan hosszú lesz a nappal, mint az éjszaka. Ettől fogva pedig megállíthatatlanul robogunk az őszbe, és a sötét órák száma napról-napra növekszik majd, egészen decemberig 21-ig, a » téli napforduló-ig.
|
Az őszi napforduló ősi ünnep: a Földanya ünnepe, a beérett termés, a gyümölcsök, a szüret ünnepe. Ilyenkor olyan földi javakkal ajándékoz meg minket a természet, melyekhez nem juthatunk hozzá az év többi részében – friss dió, mogyoró ropog a fogunk alatt, friss mustot iszunk, lédús szőlőt, körtét eszünk.
A természet hanyatlóban, a télre készülődik, a visszavonulás, pihenés, nyugalom ideje következik el. A Nap bágyadtabb, de még fényes, van ereje.
Ezért Mabon ünnepének színe a barna, sárga, narancsszínek.
Az ételek közül a gabonafélék, a sütemények, a dió, mogyoró, zöldségek, alma, répa, burgonya, szőlő.
A druidák, akik a kelta vallás papjai voltak az ókorban, ekkor tartották a Mabon-t, ami a gazdag aratás megköszönésére és az utolsó betakarítási nap eljövetelére szolgált, hálát adtak a bő termésért a Földanyának.
Miután behozták az utolsó aratást, nagy ünneplést csaptak, áldozatokat mutattak be az istenségnek, máglyákat gyújtottak, mézsört ittak és elraktározták a termést télire.
Nagy-Brittaniában és Írország különböző területein ilyenkor zarándokoltak ki a sírköves temetőkbe, és ott tüzet gyújtva elijesztették az ártó szellemeket. Hitük szerint ilyenkor, az éjszaka és a nappal kiegyenlített helyzetet miatt biztonságban végezhették el ezt a szertartásukat.
|
Mabon ünnepe
Ez a Földanya ünnepe, a gyümölcsérésé, a beérett termésé, a szüreté és a megnyugvásé. Az ősi kelták Mabon-nak (aki a Földanya Istene) nevezték a nyári termés és a kemény munka befejezésének ünnepét. Behozták az utolsó aratást, mielőtt még a tél magáénak követelte és fehér csöndbe burkolta volna a földet. Ekkor ünnepelték meg azt a bő termést, amit a föld adott nekik.
Az ünnep másik neve Modron. Modron a termékeny, wales-i Földanya, a Fiatalság istenének, Maponosnak (Mabon) anyja. Mabon a vadászat istensége is, emellett a szerelemé és a termékenységé. Az ünnep egyéb további elnevezései: Alban Elfed, borszüret, Avalon ünnepe, Ungathering ünnepe, Harvest Home.
Ősi praktikák is kapcsolódtak az őszi napéjegyenlőséghez. Az egyik rítus az ún. "nyakvágás", mely csak nevében ijesztő, ugyanis az utolsó kévét nevezték nyaknak, mely a hiedelmek szerint az Aratás szellemét tartalmazta.
Mivel senki sem akarta vállalni a „gyilkosságért” a felelősséget, ezért az aratók kellő távolságból rádobálták a sarlóikat és úgy vágták le az utolsó kévét, így végül is közösen fejezték be az aratást. Később a levágott nyakat vízbe mártották, ezzel is éppen elég esőt kívántak maguknak a következő évre. Ezen kívül csutkababát készítettek: lányt formáltak belőle, ha bő volt a termés, ezzel ellentétben fiút, ha gyérnek bizonyult a betakarított termés. Ezt a babát az emberek otthonukban őrizték és a gabona szelleme miatt a következő évig, vagyis aratásig őrizték. Természetesen elmaradhatatlan volt a tánc és éneklés, amivel megáldották a termést, és kérik hogy a jövendő termés is hasonlóan bőséges legyen.
Az ősi tradíció szerint Mabon napján elégetik egy férfi bábuját vagy képmását is. Ez a szokás nem az emberi áldozatok emlékét őrzi, hanem a gabonaistenség testének rituális megsemmisítését. A szokások közé tartozott, hogy ezen a napon elégették egy férfi szalmabábuját, vagy képmását a szántóföldön vagy a mezőn, ezzel szimbolizálták a gabonaisten testének rituális megsemmisítését. Ezen kívül oltárt emeltek, amit őszi gyümölcsökkel, falevelekkel, virágokkal díszítettek és gyertyát gyújtottak az ünnep tiszteletére.
Mabon ünnepének kellékei:
- Ételek: gabonafélék, kenyérfélék, sütemények, bab, dió, mogyoró, zöldségek, alma almabor, répa, hagyma, burgonya, gránátalma, szőlő.
- Füstölők és illatok: benzoin, mirha, zsálya
- Gyertyák (tűz): barna, zöld, narancsszín, sárgák
- Drágakövek: karneol, lapis lazuli, zafír, sárga achát
|
|
Mabon-szertartások
Ilyenkor sétáltak a kelták az erdőkben, mezőkön és összegyűjtötték a magokat, gyümölcsöket, hüvelyeseket és száraz növényeket. Ezekkel díszítették az otthonaikat és az ünnepre felállított oltárt. Sétáljunk mi is a természetben, erdőn, mezőn! Gyűjtsünk magokat, hüvelyeseket, bogyókat, száraz növényeket, fák és bokrok termését! Ezekkel díszíthetjük otthonunkat, illetve jól jönnek későbbi varázspraktikáinkhoz...
|
Ezen az ünnepen pontosan követni kell a már felsoroltak mellett néhány ősi praktikát:
- "nyak" vágása: A nyak volt az utolsó kéve, mely állva maradt, és a hiedelem szerint az Aratás Szellemét tartalmazza. Mivel senki sem akarta vállalni a felelősséget a megöléséért, ezért az aratók kellő távolságból rádobálták a sarlóikat, amíg végül levágták a "nyakat" és így ez közös cselekedet lett.
- "csutkababa": az Istennőt ábrázolta. Ha az aratás bőséges volt, a Lány foglalta el a fő helyet a fesztiválon. Ha szegényes volt, akkor Banya lett belőle. Gyakorta a Lány figurát a parasztok otthonukban tartották, hogy a gabona szellemét szimbolizálja, s a következő évig / aratásig őrizték.
- "nyak vízbe mártása": az utolsó kévét vízbe mártották, amint behozták a földekről, s ez éppen elégséges esőt hozott a következő év termésének.
- tánc: jelentős szertartás az összes mezőgazdasági ünnepen. Így áldják meg a magot, s kérik, segítse nőni jövőre, és az aratást is megáldja. A dalok boldogok, vidámak.
|
Szüreti mulatság
A szüret a különböző történelmi korokban mindig többet jelentett egyszerű munkánál. Ünnepnek számított és számít ma is, hiszen egy egész évi munka gyümölcsével szembesül a szőlőművelő. "A szüret a XVI. és XVII. században igazi sátorosünnep volt, melyre még a hadviselő vitézek is hazasiettek. Városaink statumai szerint szüret idején még a törvénykezés is szünetelt!"
Az 1700-as évektől az 1900-as évek közepéig mindig október végén zajlott a szőlőtermés betakarítása Tokaj-hegyalján. Október 28-a, Simon-Júda - a szőlők védőszentjének napja - volt a nyitány: ezelőtt szüret hivatalosan nem kezdődhetett. Annyira szigorúan betartották ezt a fordulónapot, hogy egyes községekben harangzúgás és mozsárágyúk dörgése jelezte a munka kezdetét.
A szüret menete egyszerű volt:kisebb birtokosoknál kalákában szedték le a szőlőt, rokonok, ismerősök segítettek be, akiket a gazda látott el ebéddel. Elmaradhatatlan volt a pogácsa, pálinka, lacipecsenye, gulyás és a bor. A nők szedtek, a férfiak puttonyoztak. A szedők (lányok,asszonyok) görbe késsel, kacorral (szőlőmetsző kés), vagy metszőollóval vágták le a fürt nyelét. Minden puttonyos kezében ott volt a frissen vágott vessző, melyre minden puttony szőlő után egy-egy rovást faragtak. A szedők mögött, kezében kis pálcával, a pallér csapkodta a leveleket - ügyelve arra, hogy sor ki ne maradjon, tőke szedetlen ne legyen -, továbbá irányította a munka menetét is. A puttonyból a szőlőt a terhesbe öntötték, amely mellett ott álltak sorban a gyerekek, és három-négyágú karókkal, az úgynevezett csömöszölővel zúzták a szőlőt. A szüret végeztével felcsendült a végzésnóta, a szekereken hazavitték a terhest és az embereket.
Ezután megkezdődött a szőlő feldolgozása: darálás, áztatás, taposás, préselés, fordítás... A régi időkből maradt fenn az a kedves szokás, hogy ha a gazda jó, azaz kivívta a résztvevők megbecsülését, a puttonyos legények vagy a szüretet vezető pallér négyágú szőlőkoronát készített számára. Amit aztán felpántlikázva, a tisztelet jeléül átadtak a házánál, mire ő áldomást ivott szüretelő munkásaival. |
|
A gazdagok szürete mind külsőségeiben, mind tartalmában eltért az egyszerű birtokosokétól. Itt a gazdák ki se mentek a szőlőbe. Megbíztak egy szüretgazdát, rendszerint a vincellérüket, hogy képviselje őket, és irányítsa a kint folyó munkát. A szüret végeztével rendezték meg aztán a hetedhét országra szóló szüreti bált, amely alkalom volt rokoni látogatásra, ismerkedésre, eljegyzésre és egyszerű szórakozásra.
|
Az ünnep régen
Szüretkor megélénkült a szőlőhegy. A munkavégzés alatt is jellemző volt -közösségi munka lévén - a tréfálkozás, az éneklés, a hangoskodás. Utána azonban valódi ünneppé alakult a nap. A szüretelők a végzésnapon a hegyről levonulva szüreti koszorút vittek a vállukon. Ez a koszorú fém, vagy favázra aggatott szőlőfürtökből állt, amelyet búzával, vagy szalagokkal, esetleg borosüveggel díszítettek. A feudalizmus idején a menet ilyenkor a földesúr házához vonult köszönteni. Itt a dolgozók verses rigmusokat mondtak, melyekben szót ejtettek a gazda fukarságáról, vagy jószívűségéről is. A földesúr ezután megvendégelte munkásait, s este általában táncos mulatságot is tartott. A szüreti felvonulás.
A szüret befejezését nem csak a feudális időkben ünnepelték meg. Szüreti felvonulás és bál sok városban még ma is van. A szerepköröket (bíró, bíróné, csőszlányok, csőszlegények, kisbíró, táncmesterek) ma is beöltözött szereplők alakítják. A menet fontos szereplője volt a múlt században a borkirály, vagy bálkirály. Ő, illetve a családja volt felelős az esti mulatság rendezéséért. A menet érdekessége az úgynevezett baksus figurája, ami egy botra, vagy hordóra ültetett, piros ruhás férfibábu volt. Alakja Bacchusszal, a görög mitológia boristenével ( másik nevén Dionüszosz) hozható kapcsolatba. A szüreti menet jellegzetes figurái a tolvaj és a csősz, akik veszekedésükkel szórakoztatják a közönséget, de rajtuk kívül olyan beöltözött szereplők is jelen voltak, amilyen alakoskodók (jelmezbe bújt, szerepet játszó figura) általában a farsangi felvonulásokon szerepelnek. Ilyenek például a török, a szerecsen, a vándorárus, az úrfi, a cigány, a medvetáncoltató stb. figurája. |
A szürethez kapcsolódó mulatságok
A szürethez kapcsolódó mulatságok közül legjelentősebbek a felvonulások. A 18. század második felében alakultak ki az úgynevezett Baksus ünnepségek, amelyek megrendezése görög és római mintákon alapult. Az antik hagyomány e továbbélő formáját vándorló kádárlegények ismerték meg német vagy nyugati szláv területeken, és hozták magukkal.
Az eredetileg a görögök körében meglévő Dionüszosz-kultusz a rómaiak Bacchus-kultuszában folytatódott, akik minden év decemberében, 17-e és 23-a között ülték szaturnáliáikat - a későbbi bacchanáliákat -, amikor megajándékozták, megvendégelték egymást. A kereszténység kezdetén ezek az ünnepségek a böjt előtti » farsang idejére tolódtak. Amik Rómában, Firenzében, Nápolyban és Franciaországban álarcos felvonulásokban csúcsosodtak ki - ezeknek volt a neve a "carne vale", azaz "búcsú a hústól". Tokaj-hegyalján a Bacchus-kultuszhoz fűződő ünnepek kezdetben ugyancsak a farsang idejére estek, amikor már az újbor is kiforrott.
Az 1700-as évek elejétől - a népi szüreti szokások kifejlődésével - azonban fokozatosan október-novemberre húzódtak át. Tokaj-hegyalján Bacchust nem római istenként ábrázolták, hanem nemzetiszínű hordón "lovagló" magyar huszár formájában. Baksus Pajtásnak hívták: innen ered a Baksus-ünnep elnevezés. Baksus Pajtás egyik kezében lopótököt tartott, a másikban koccintásra kész poharat. Mint már írtuk, rendszerint hordóra ültették, és a baksusvivők két rúd segítségével vállukra emelve vitték. Előtte két, fehér ruhás szűz leány lépdelt, akik egy szőlőtőkét kísértek. |
|
Ezek a szokások évről-évre színesedtek, újabb meg újabb népi elemekkel gazdagodtak, mint például Erdőbényén a kádártánc, Mádon a török menyecskerablás és a mádi zsidó, Rátkán a lakodalmas, Tokajban és Tarcalon a kisbíró és a szüreti bál. Mindezek együttes hatására alakultak ki és mosódtak egybe a jelenbéli szüreti felvonulások.
A szüreti bál
Az iparosok, a szegények és a gazdalegények régen külön bálokat tartottak. Később, főleg a kisebb településeken egy-egy nagyobb, közös mulatságon ünnepeltek. A bálokban a szüreti menet szereplői tovább viselték tisztségeiket. A csőszlányok és csőszlegények feladata például az volt, hogy a külön erre a célra felaggatott, vagy dekorációként használt szőlőfürtöket őrizzék. A bál folyamán ugyanis a résztvevők ezekről "lopkodtak". Akit "lopáson" értek, azt "megbüntették". Bírságot kellett fizetnie. Ezt a pénzt aztán a szervezők (korábban a borkirály, vagy bálkirály) a bál rendezési költségeire fordította. Sok helyen egyébként ez a szőlőlopás-játék még az 1970- es években is a szüreti bál része volt. A szüreti mulatság általában reggelig is eltartott.
Szüreti nóták
A szőlő szedése közben sokat énekeltek, tréfálkoztak, hangoskodtak a szedők. A munka végeztével a hegyről lefelé menet, vagy a szüreti bálon is jellemző volt a nótaszó. A bálozók a táncok után, vagy azok szünetében daloltak.
[Forrás » A szüret és a szüreti mulatságok ]
Szent Mihály napja
A katolikus hagyomány szerint Szent Mihály (Mihály arkangyal más néven Michael arkangyal) egyike a 7 →arkangyalnak (főangyalnak), ő a mennyei hadak nagy vezére és győztes harcosa. Ünnepnapja →szeptember 29. (A →6. századtól tartják.) Jelképe hatalmas kardja, mellyel legyőz minden gonoszt, akaratereje hatalmas, mint ahogyan ő maga is. Isten iránti hűsége megingathatatlan.
Szent Mihály főangyal, más néven →Szent Mihály arkangyal, a mennyei seregek fejedelme. Az egyház oltalmazója, küzdelmeinek átfogója. Ősi hagyomány szerint patrónusa a keresztény katonáknak is, főleg, ha a pogányság ellen a hitért küzdenek. A világ végén harcolni fog minden hívő keresztény lélekért, hogy kiragadja a sátán hatalmából. A haldoklókat is oltalmazza, majd átvezeti õket a másvilágra. Õ teszi mérlegre az ember jócselekedeteit és gonoszságait. Mihály tehát az Utolsó Ítélet arkangyala. Hol a világítélő Krisztus társaságában, hol pedig önállóan, két kezében karddal és mérleggel jelenik meg a középkori templomaink kapubejárata fölött, vagy bent a diadalíveken.
Az angyalok életéről nincsenek az emberekéhez hasonló életrajzi adatok. Az ő életük más formában valósul meg. Történetük a teremtéssel kezdődött, ők lettek a legtökéletesebb teremtmények. Kegyelembe öltöztek - tanítják a szent írók - és próbára lett téve a hűségük.
Istentől kapott szabad akaratuk tette lehetővé a jó angyalok számára a hűséget, a lázadóknak pedig a bukást. A hűséges, jó angyalok jutalma örök boldogság, a bukottak számára a büntetés az örök kárhozat lett.
A szenthagyomány Mihályt teszi meg a nagy harc vezérévé, ebben a harcban a bukott angyalok le lettek taszítva a mennyből (Jel 12, 7-9). Mihályé és angyaltársaié lett a mennyország, mert Isten volt az egyetlen gazdagságuk. Menedékük és fegyverük Isten volt. Lucifer úgy gondolta, hogy elég lesz önmagának, függetlenedni akart, és ezzel bezárult a léte, behatárolta saját magát. Lucifer uralkodni akart, eldönteni jót és rosszat, Istentől függetlenül. A jó angyalok viszont Szent Mihály vezetésével Isten szolgálatában, küldetésük teljesítésében lettek pozitív létezők, angyali lelkek - ez határozza meg őket - tudják, hogy másként nem létezhetnek. |
|
A keresztény hagyomány szerint Nagy Szent Gergelynek is megjelent Hadrián császár mauzóleuma felett, jelezve a nagy pestis járvány végét. Ma Rómában az Angyalvár tetején látható szent Mihály ércszobra és erre a jelenésre figyelmeztet. Szent Mihályt lovagrendek tisztelték védőszentjüknek, hadseregek hímezték képét zászlóikra. Szent István apostoli királyunk az ő védnöksége alá helyezte egyházmegyéinket. Erős védelmezőre, harcosra volt szükség, hogy a kereszténység győzzön a pogány erők felett. Szent Mihály mindent Istennek adott vissza - dicsőséget, tiszteletet.
Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy nem kereshetünk kizárólag földi érvényesülést, azt hogy ne minden áron uraljunk mindent és mindenkit. Semmilyen felsőbbrendűségi érzést nem táplálhatunk önmagunkban, mert ezzel önnön létünket, keresztény életünket, lényünk legmélyét támadnánk. Szent Mihály főangyalhoz hasonlóan legyünk azon, hogy minden tehetségünkkel Istent szolgáljuk, hogy ez által nyerjen igazi értelmet minden tettünk és egész földi életünk.
Torockó népe szakrális szemlélete szerint a halál és temetés Szent Mihály gondviselésében inkább menyegző, mint fekete gyász. A halottnak ősi szegedi hiedelem szerint Szent Mihály a vőfélye, ő kéri ki és viszi a menyasszonyt, az emberi lelket az örök menyegzőre, Urának örömébe. Az ő oltalmára bízzák, amikor a Szent Mihály lova néven emlegetett ravatalra téve, utolsó útján a sírhoz kísérik. Tápai szólás szerint: aki meghalt, azt mögrúgta a Szent Mihály lova. Az eszköz és kifejezés egyébként országszerte ismeretes.
A természetben, az időjárásban is változás áll be: Szent Mihály napja az őszi napéjegyenlőség tájára esik, mintegy ott áll a tél kapujában. "Szent Mihály-nap után egy icce víz, két icce sár." Egy göcseji mondás szerint Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet. Szamosháton pedig azt mondják, hogy aki Szent Mihály-nap után szalmakalapban jár, attól nem kérnek tanácsot.
A juhászok úgy tartották, ha Mihály éjszakáján összefekszik a birka, akkor nagy tél lesz, ha pedig szét, akkor enyhe. Az idő hidegebbre fordul, a bánátiak szerint megszakad a fű gyökere. Úgy is mondják, hogy "Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehet kihúzni a füvet". A palicsiak szerint a hal a víz fenekére húzódik, nincs többé halfogás.
A nap a gazdasági évnek is nevezetes őszi fordulója. Valamikor eddig legelt a Szent György napkor kieresztett marha a pusztán. Dunántúlon ez a nap a gulyások jelentős ünnepe volt. A pásztorok Csíkban ekkor térnek vissza a havasokról, és télire gazdáik gondviselésére bízzák a jószágot. A juhászok is ilyenkor adják át a juhokat, kapják meg a bérüket, és a többi cselédhez hasonlóan vagy újból elszegődnek a régi gazdához, vagy új gazda után néznek. A szegődtetés, a "váltakozás" napja, Szent Mihály napja. A cselédek ekkor változtatnak helyet, ekkor költözködnek.
[Forrás » Őszi Napéjegyenlőség ünnepe és a Szent Mihály napjához köthető ünnepkör ]
Elköszönés ünnep
Az őszi napéjegyenlőség napjához és az azt követő időszakhoz az elmúlás, búcsúzás és a számadás köthető. A bacsák és a tudók hagyatéka szerint ezen időszak volt, amikor megemlékeztek őseikről-hőseikről.
Ünnepet, ha megülsz
Őseidről megemlékezz!
Öreg Puszta Atyánkról megemlékezz!
Szépmező Szárnyáról megemlékezz!
Csillagösvényre lépőről megemlékezz!
Kantárfejét földbe tegyed,
Fegyvereit ne feledjed!
Áldozz fehérborral,
Lelküknek ajánljad!
Ételed birka levese legyen
Őseid hite, szokása szerint! |
Elköszönő ének
Ne kérdezd Ember hol van, merre jár
Táltos lovat küldött érte Szél Kagán
Éjfekete csődört, híres hősnek valót
Csillagösvényen messze nyargalót
Hősök Mulató Mezején, Arany Atyánk előtt
Az a fekete táltos letette őt.
Hírét-nevét, tetteit mi soroljuk el Neked, Atyánk!
Fogadd őt szívesen, és az ő lelke viseljen gondot reánk |
» Vallásfilozófia - Tavaszi Napéjegyenlőség
» Ezotéria - Nyári Napforduló
» Vallásfilozófia - Téli Napforduló
» VALLÁSFILOZÓFIA E-Könyvtár
Kérlek támogasd a Vallásfilozófia Könyvtárat!
(Please support the Religion Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
