2010.
Tudományos korunkban a tudat és az emberi elme, illetve intelligencia vizsgálatát a pszichológia tudománya próbálja kideríteni. Ez a tudományterület a modern természettudományos módszerek megközelítéseihez hasonlóan próbálja meg feltérképezni az emberi elme és tudat működésének törvényszerűségeit.
A tudományos módszerek és elméletek rohamos fejlődése ellenére azonban a pszichológia tudománya még mindig hiányát szenvedi egy teljesen átfogó és koherens központi tudatelméletnek, melynek segítségével a modern fizika elméleteihez hasonlóan a tudatos elme szerkezetét és a tapasztalási folyamat törvényszerűségeit értelmezni tudná. Ennek egyik legfőbb oka, hogy noha ez a tudomány elsődlegesen a tudatosság mibenlétének kiderítését tűzte ki központi céljául, ennek ellenére a pszichológia egyetlen területe sem magával a tudatossággal, hanem annak felszíni összetett területeivel, a tudatos tapasztalás és viselkedés vizsgálatával foglalatoskodott.
A tudat fejlődése és hatalma
Szókratész mondta: Tudom, hogy semmit nem tudok, de többet tudok azoknál, akik nem tudják, hogy semmit nem tudnak. Ez a bölcselet a folytonos hullámzásról, magáról az életről, a változás folyamatának végtelenségéről szól. Ennek során folyamatosan próbálgatjuk és megéljük észlelésünk határait, közben új nézőpontok felismerésével magunk is tanulunk. Játék! Játék az ösztönökkel, ötletekkel, gondolatokkal, azok pontosításával, majd megvalósításával. És a folyamat kezdődik újra elölről, illetve más szinten folytatódik egy újabb ötlettel...
|
A tét, hogy képesek vagyunk-e tudatosan is felfogni és használni azokat a dolgokat, amelyek szerencsére anélkül is működnek életünkben, hogy tudnánk róla. Akik élni tudnak ezzel a misztikusnak vélt képességükkel, mint például a sámánok is, azok többnyire gyógyításra vagy valamely más módon a közösség javára használják. Nem más ez, mint a felnőtté válás folyamata.
Az ember ősidők óta keres, kutat, hogy megismerhesse saját magát és a környezetét. Az 5 érzékszervét mindenki természetes módon tanulja meg használni, ezek a bejáratott csatornáink. A világnak ezen kívüli létezését - mivel korábban csak közvetve volt mérhető - sokáig és sokan nem ismerték el, pedig meglétére egyértelmű tapasztalatok voltak. Természetesen minden időben sok múlt azon, ki mit fogad el bizonyítékként, és ezt főleg politikai indítékok határozták meg. Továbblépésként, fizikai ismereteink bővülésével, rajtunk kívül álló érzékelő rendszereket, műszereket fejlesztettünk ki, így ma már egyértelműen meghatározhatóak az elektromosság, a mágnesesség, a fényjelenségek stb. jellemző paraméterei.
Tehát régóta foglalkoztat bennünket az a kérdés: Hogyan ismerhetjük meg a világot és benne magunkat? Lehetséges-e, hogy más dimenzióba is belelássunk? |
A tudomány határai, újabb felismerések
Megismerésünk végesnek tűnik, és az is marad, amíg határt szabunk neki. Hisz elsősorban az igaz vagy nem igaz folyamatos szembeállításával, és csak egy bizonyos nézőpontból vizsgáljuk az eseményeket. Egyértelműen komolytalan elképzelésnek tűnik például, hogy egy tárlatot kulcslyukon keresztül nézzünk végig! Ahelyett, hogy körbejárnánk, közelről és távolról is gyönyörködnénk a képekben, tárgyakban, megszemlélnénk, esetleg megtapintanánk őket, csak szűk, egyoldalú és távoli rátekintést engedélyezzünk magunknak! Beláthatjuk, ily módon csak minimális információt kapunk az egészről! A megoldás természetesen adott. A nézőpontunk változtatásával felszabadíthatjuk magunkat, alternatívákat sorolhatunk fel a megoldásra, és kiválaszthatjuk a számunkra legmegfelelőbbet. A tudományos kutatásban is elértünk az eddig működtetett és a megismerést segítő rendszerek határáig, és mert a megoldási lehetőségek már szűkösek, ezért a továbblépéshez új nézőpontokra tehát paradigmaváltásra van szükség.
Milyen feszítő problémák merültek fel?
A vizsgálódások során ráleltünk néhány dologra, amit már nem lehetett félresöpörni. A parányok világában a részecske, az anyag egyeduralma eltűnik", és annak energiaaspektusa válik fontosabbá, pont az a minőség, melyet megfoghatatlansága miatt eddig nehezen értékeltek (ma már könnyebb az energiát értelmezni, mivel mindenki szembesül a kreativitással, ami személyes energetikai tevékenység). Az anyag és energia egymásra hatásából eredő változások specifikus információt, egyedi lenyomatot, mintázatot jelentenek a külső és belső környezet számára egyaránt.
Valójában milyen kapcsolat van anyag és energia, fizikai test és tudat között?
Az élő szervezet igen bonyolult, érzékenyen reagáló rendszer. Folyamatos jó működéséhez szükséges fenntartania saját stabil belső állapotát és külső kapcsolatát a környezetével. A rezonancia elve szerint csak akkor tud interakcióba lépni önmagán belül és a környezetével is, ha hasonló szerveződés található mindenhol. Ez az algoritmus a világegyetemben megvan, létezik, működik, ezért van esély az élet kialakulására elvileg bárhol a világegyetemben.
Hogyan működik a kapcsolattartás a különböző szintek között (fizikai, lelki, szellemi, más dimenziók)?
Sejtjeinkben másodpercenként átlagosan 7000 biokémiai reakció zajlik. A szervezetben számos rendszer működik a sejten belüli és a sejtek és funkcióik közötti információátvitelre. Ezek közül a biokémiai rendszer (ahol a kémiailag eltérő anyagok - hormonok, citokinek, interleukinek - biztosítják a jelátvitelt) és az idegrendszer (mely a saját elkülönült anatómiai hálózatán keresztül elektromos impulzusokkal, mint digitális jelekkel dolgozik) a legismertebb, szabályozó hatásuk a szervezetben közismerten korlátos. Az anatómiailag szervezett rendszerek képesek szervezeten belüli kommunikációt biztosítani, de nem képesek arra, hogy a környezetbe jeleket juttassanak. Az élőlények egymás közti interakciójához szükség van más mechanizmusokra is, melyek biztosítják, hogy a szervezet nyitott rendszerként léphessen interakcióba. Erre bizonyítékaink is vannak.
Alexander Gurvics orosz kutató már 1922-ben bizonyítékot adott arról, hogy az osztódó sejt fényt bocsát ki, amely fény újabb sejtosztódást idézhet elő. A változást előidéző hatást később mitogenetikus sugárzásnak nevezték el.
A sejtosztódást stimuláló sugárzás felismerése újszerű gondolatokat indított sokakban.
Popp és munkatársai bizonyították, hogy az élő szervezet sejtjei képesek a biofotonok felvételére, raktározására és kisugárzására; és ez a fényanyagcsere biológiai folyamatokat irányít. További kutatásaik eredményeként kiderült, hogy a szervezet a teljes frekvenciatartományban aktív jelkibocsátó. |
|
A környezeti impulzusokra, azaz fizikai behatásokra, stresszre, emóciókra megváltozik az izomerő, a reflexek, az immunműködés; ezek a hatások ma már bizonyítottan elkülöníthetők és mérhetők.
Voll bizonyította, hogy a különböző behatások elektromos változásokat idéznek elő a szervezetben, és olyan gyenge intenzitású jelek gyógyító hatása is kimutatható, mint a homeopatikumok. A korábban csak empirikus módon használt kineziológiai izomteszt hatásmechanizmusára is fény derült az elektrofiziológiai kutatások által. A létrejött izomerősödés reprodukálható így a » kineziológiai izomteszt tudományosan elismertté vált.
Allergiás betegeknél megfigyelhető, hogy bizonyos rezgések a tüneteket előhívják, míg mások azonnal megszüntetik azokat, sőt zavaró frekvenciák jelenlétében is tünetmentessé teszik a beteget. A hasznos rezgések rögzíthetők (vízre vagy más dipólus szerkezetű anyagra átjátszhatók, mágnesesen vagy elektronikusan tárolhatók), így később terápiásan fölhasználhatók. (Lásd: » Voll-módszer)
Gyógyszertesztelések » biorezonanciás eljárásokkal az elektromosan aktív pontokon mért ellenállás-változásból, illetve a szervezet egészének potenciálváltozásaiból az is eldönthető, milyen anyag okozta/okozza a kóros eltérést, és mivel kompenzálható, ellensúlyozható ez a negatív anyagcsere-folyamat.
E folyamatokból érzékelhető, hogy a biofizikai kutatások eredményei nem férnek a korábbi tudományos szemlélet keretébe, ezért abból ki kellett lépni, méghozzá az energia, a gondolat, a tudat részletesebb vizsgálatának irányába.
A szervezet, az élő anyag abban különbözik a környezetétől, hogy állandó önszervezést folytat, ebben folyamatosan szinkronizálja alrendszerei működését, vagyis az anyagcseréjét. Ezt a szervezőképességet, valamint az ezzel járó következetesen meghozott döntések sorozatát nevezzük tudatos tevékenységnek. (Ettől eltér a tudat elkorcsosított, akarattal kevert értelmezése.)
|
Feltételezések szerint a tudat a talamuszban, illetve a központi idegrendszer más régióiban képződő idegimpulzusok eredménye. A kapcsolat a tudat(osság) és létezésünk funkcionális folyamatai között egyértelmű. A bioenergetikai tesztek pedig az érzékelés és tudat kapcsolatát feltételezik, ezen alapulnak. Szellemi tevékenységünknek vannak olyan részei, melyeket rendszeres meditációval vehetünk fokozatosan birtokba, és általa bármit, ami a kozmoszban lehetséges, elérhetünk. Ezek a folyamatok neurobiológiailag (szövettani, elektrofiziológiai változás) azonban nem meghatározhatóak. Olyan kérdéseket feszegetünk tehát, ami egyetemes, összetett, változékony, jó része meghatározhatatlan, ezért ijesztő lehet ahhoz képest, amit eddig gondoltunk róla. Holisztikus megközelítésre van szükség, aminek természetes része az egyes elemek pontos meghatározása, valamint kapcsolataik dinamikájának feltérképezése. A vita a konvencionális tudomány és a holisztikus szemlélet lényeglátása és módszerei között a legegyszerűbben a következőkben fogalmazható meg:
Minél inkább csak a rendszer részleteire koncentrál valami/valaki, annál kevésbé helytállóak az adott részletnek az egésszel kapcsolatban betöltött szerepére vonatkozó megállapításai, tehát annál inkább akadályozni fogja a teljes rendszer látásában.
Minél helytállóbb/alkalmasabb valami a teljes rendszer leírására, annál kevéssé pontos a részletekben, ám ez sokszor egyáltalán nem hátrány, mert ha az egész harmonikusan működik, akkor folyamatosan magához igazítja a részeit (biokibernetika). |
A kineziológiának már régóta aktív tárgya a tudat és a test kapcsolata, azok egymásra hatásának vizsgálata, az ismeretek gyógyító felhasználása. Agyunk irányítja izmaink működését, melyek központi idegrendszerünk digitális kijelzőiként működnek. Már az enyhe izomerő-gyengülés is megbízható információt ad minden változásról. Tudatunk folyamatosan figyeli testünket (besűrűsödött információhalmaz), testünk pedig tudatunk minden rezzenésére pontosan reagál. Az izmokban is megvalósul a tudat és az anyag közvetlen egymásra hatása.
Meglepőnek tűnik, hogy a megbetegedett vagy fájdalmas terület érintése önmagában segíthet a probléma megoldásában. De hasonlóan működik, mint amikor egy gondolat aktiválja az agy bizonyos területét és a keletkezett hullámok EEG-vel kimutathatók. Ez az aktiváció egy gondolati mezőt (primer mező), elektromágneses teret hoz létre. Ez minden információt hordoz, és a változása a fizikai testen kívül is érzékelhetővé válik. Mi történik ezzel az információval? Egy vele hasonló rendszerrel, egy másik elektromágneses csomaggal képes kommunikálni, ahol az információ hasznosul, feldolgozásra kerül. Ugyanez a folyamat játszódik le empátia, telepátia és intuíció esetében is. Egyszerűen ráhangolódunk a másik csatornájára, és pontosan érzékeljük a változását. Ez általában nem tudatos. Tehát a primer mező érzékelésére már létezik, vagy tudatosan létrehozunk egy másodlagos, ún. dekódoló mezőt, amely rezonál az előzővel. Így annak információi érzékelhetők, felfoghatók. Abban az esetben pl., ha a tesztelő már tudja, hogy az árnikát fogja használni a könyökfájdalomra, és erre gondol, ez az agyában egy specifikus régiót aktivál, és ezt létrehozza a páciens agyában is a hatás érvényesül, anélkül, hogy a beteg valóban használná a szert.
Nézzük meg pontosan, mi történik a gyógyítási folyamatban. Az első lépés (pl. izomelgyengülés) a primer mezőben jött létre, ez olyan változást eredményezett a terapeutában, amit ő érzékelt és tudatosan megváltoztatott. E kölcsönhatás következtében visszatért a páciens izomereje. A diagnózis, illetve a gyógyító folyamat elindult, tehát látható és érzékelhető!
Az eddigiekből kiderült, hogy a kommunikáció során olyan kapcsolódási pontjaink vannak, melyek csak másfajta odafigyeléssel foghatók fel, pontosíthatók, viszont alapvetően meghatározzák a folyamatot. A tesztelő és tesztelt személy közösen hozzák létre azt az EM teret, melyben az interakció, kölcsönhatás megvalósul ( megfigyelő integrációs modell ). Ebben a közösen létrehozott energiamezőben/rezgő rendszerben jönnek létre a kapcsolatra jellemző irányított változások is. A modell természetesen mutatja, hogy a megfigyelő sem kívülálló, hanem része a rendszernek. Amennyiben megfelelőképpen engedi magát ráhangolódni, együtt lélegezni, rezonálni, kapcsolódni a tesztelt személlyel - azaz érintetté válik a folyamatban -, képes létrehozni a dekódoló mezőt. A tesztelés, megfigyelés így létrejöhet, és a folyamatos értékelés is a rendszer részévé válik.
A közös mező, energiatér létrehozása tehát fontos kezdő lépés minden további diagnózishoz, illetve terápiához. A kineziológiai teszteléseken alapuló módszerek során ezzel a kölcsönhatással, azaz energiával dolgozunk, ami a test, lélek és szellem egysége. A diagnosztikus interakciók létrehozása és felerősítése egyértelműen emberi sajátosság, aminek rendszerszerű és tudatos alkalmazása az összes bioenergetikai tesztben hasznossá vált.
[ Forrás: www.orvosok.info ]
» Alternatív Gyógyászat - Szellemgyógyászat
» Alternatív Gyógyászat - Orvosi parapszichológia
» Parapszichológia - Filippinózis (a spirituális műtétekről)
