2010.
A parapszichológia azokkal a normális pszichikai megismerés keretein kívüli jelenségekkel foglalkozik, amelyek nem sorolhatók a mi tér-idő dimenziónkba és az általános tudományos-fizikai törvények szerint nem magyarázhatók meg. A legutóbbi évszázadban lépett elő a tudományosan kutatott területek közé és a pszichológia mellett az orvostudomány, a pszichiátria, a teológia és a vallástudomány is foglalkozni kezdett vele.
Parapszichológiai jelenségek
Viszonylag bizonyítható (fenomenológiailag megismerhető és empirikusan ellenőrizhető) jelenségnek számítanak ma a telepátia (gondolatátvitel), a tiszta látás (rejtett tudás felismerése), a prekogníció (jövőbeni események előre tudása), a retrokogníció (múlt eseményeinek látása), a pszichometria (egy tárgy múlt, jelen és jövőbeni sorsának leolvasása), a xenoglosszia (nem tanult nyelv megértése vagy beszélése), a kísértetek (ismétlődő, változtatható pszichokinetikus képek, pl. meghalt személyeké) és a bilokáció (egy és ugyanazon személy léte egyszerre több helyen).
Ezekhez járulnak még a fizikailag meg nem magyarázható jelenségek, mint például a telekinézis (tárgyak fizikai összeköttetés nélküli mozgatása), az aszícia (táplálkozás nélküli élet) vagy a levitáció (személy vagy tárgy lebegése).
Próbálkozások a parapszichológiai jelenségek megmagyarázására
A parapszichológiai ismeretek megkövetelik, hogy elvessük azt a felfogást, mely szerint a lélek csupán fiziológiai és magatartásbeli jelenség, és ennél mélyebbre ható szemlélettel nézzük az emberi pszichét (a parapszichológiailag kutatható jelenségekre is tekintettel). Ugyanakkor ezek az ismeretek segítik a vallásos értelemben vett lélek létezésének elfogadását is. Ezáltal elkerülhetetlennek látszik a még jelenleg is érvényes természettudományos világkép módosítása.
A felsorolt jelenségekre mind a mai napig nincs általánosan elfogadott és kielégítő magyarázat. A parapszichológia által bevezetett ,,pszi-t (az érzékeken kívüli jelenségek oka) tudományos pontossággal még nem sikerült igazolni. |
|
PARAPSZICHOLÓGIA
Egy tudomány, amely szétfeszíti eddigi világképünk kereteit
Újra meg újra hallhatunk olyan élményekről, amelyekre megélőik nem találnak magyarázatot. Ilyen például a “gondolati összeköttetés" jelensége. Régi ismerősünk elköltözik a városból, kapcsolatunk megszakad. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy mind többet gondolunk rá. Talán kellene pár sort írni neki. Ebben a pillanatban csöng a telefon, és a vonal végén éppen ez az ismerős!
A következő élmény is eléggé rejtélyes, pedig gyakran előfordul: a ,,déjá-vu"-ról van szó. Idegen tájakon vezet át az utad, először jársz egy városban. Mégis az a megmagyarázhatatlan bizonyosság kerít a hatalmába, hogy már voltál itt, ezt már láttad (déjá-vu – “már láttam").
Hosszan folytathatnánk az ilyen és ehhez hasonló élmények felsorolását. Gyakran mesélnek emberek például arról, hogy megálmodták, ami távol élő hozzátartozóikkal ugyanabban az időpontban történt; nem ritka az sem, hogy az álom megjövendöl később bekövetkező eseményeket, s mikor aztán bekövetkeznek, tisztán emlékezünk az álomra is. Ezek az élmények szerves részei hétköznapjainknak – mégis kevesen beszélnek róluk; talán attól félnek az emberek, hogy nem veszik komolyan őket.
|
Pedig éppen ezek a különös, néha kissé félelmetes tapasztalatok sejtetik velünk: mindennapi képzeteink világa nem a teljes valóság, hanem csak szűk, korlátozott szelete annak. A telepátia (gondolatátvitel), a jövőbelátás és a prekogníció (,,előre-tudás") jelenségét a parapszichológusok alapos vizsgálatoknak vetették alá. A parapszichológia az “okkult", vagyis rejtett, titokzatos jelenségek tudománya. Ezek sokszor nem illenek bele mindennapi világképünkbe, pedig gondos kutatások százai egyértelműen bizonyítják: a telepátia, a jövőbelátás és a prekogníció valóban létezik, nem csupán képzelgés.
Hogy e tény mekkora jelentőséggel bír, azt jól mutatják a paranormális jóslatok. 1979 márciusában súlyos következményekkel járó reaktorbaleset történt a harrisburgi atomerőműben (USA), amit többen előre jeleztek, sőt meg is álmodtak. Egy amerikai egyetemista álmában két Boeing-Jumbot látott összeütközni, s hogy a baleset következtében 583-an vesztették életüket. A fiatalember gondosan lejegyezte az álmát, és a feljegyzést átnyújtotta a Duke-egyetem elnökének, aki azt páncélszekrénybe zárta. Tíz nappal később Teneriffában bekövetkezett minden idők egyik legnagyobb légikatasztrófája: két Jumbo ütközött össze és a halottak száma pontosan 583 volt. |
Hogyan lehetségesek vajon az efféle jóslatok? Egyetlen észszerű magyarázat adódik: fel kell tételeznünk, hogy az ember képes mozgósítani a tudat olyan tartományait is, melyekben az idő és a tér nem játszik szerepet. Aki később bekövetkező eseményeket megálmodik, az “átugorja" az időt, számára az idő szinte nem is létezik. Úgy fest tehát, mintha az idő csak hétköznapi tudatunk síkján létezne, “mögötte" pedig egy magasabb valóságsík húzódik, ahol az idő megszűnik. Lehet, hogy nem is több felszínes illúziónál? Akinek már voltak telepatikus élményei vagy valósultak meg álmai, az joggal teszi föl ezt a kérdést.
Nézzünk még néhányat a nagy port felkavart paranormális jelenségek közül. A “kanálhajlító" Uri Geller még majd mindenki számára fogalom. A hetvenes években gyakran szerepelt a televízióban is az izraeli fiatalember. Minden látszat szerint képes volt pusztán a gondolat erejével evőeszközöket meghajlítani. Később beismerte: előfordult, hogy trükköt is alkalmazott. Ezzel a tömegkommunikáció számára a “Geller"-ügy és az összes hasonló jelenség egyszer s mindenkorra el volt intézve.
Ám ennél a kérdésnél – hogy Uri Geller valóban rendelkezik-e paranormális képességekkel – sokkalta fontosabb valami más: Geller tévészerepléseinek hatására ugyanis világszerte kísérleteket indítottak arról, lehet-e befolyásolni a fémeket a gondolat erejével. így például John B. Hasted professzor, a londoni egyetemhez tartozó Birbeck College Fizikai Intézetének elnöke, aki fémdarabokat mérőműszerekhez csatlakoztatott nyúlásmérővel látott el, s a mérőszalagok a legkisebb változást is rögzítették. Gyerekeknek kellett úgy meghajlítaniuk a fémeket, hogy nem értek hozzá. Általában 50 cm távolságban tartották a kezüket, de előfordult, hogy három, öt, sőt tíz méterről próbálkoztak. A kísérletek zöménél egyértelműen igazolható volt a fémek elhajlása ill. megnyúlása.
Ennél is lenyűgözőbb persze, ha mi magunk érünk el hasonló sikereket. Egy időben divatba jöttek az úgynevezett fémhajlító összejövetelek. 1982-ben is rendeztek egy ilyet, éppen a “Society for Psychical Research" (a legrégibb parapszichológiái kutatóintézet) 100 éves évfordulójának kongresszusán, Cambridge-ben. Itt nem a tudományos kísérletezés volt a cél, hanem a paranormális erők személyes megtapasztalása. Eli Weidenfeld pszichológus így számol be róla: “A résztvevők, 60-70 személy, köztük számos ismert parapszichológus, alig fértek be a terembe. Akinek nem jutott ülőhely, a padlóra kuporodott vagy a falat támasztotta. A hangulat kiváló volt. Egy számomra ismeretlen amerikai, név szerint Alexander vitte a szót. Hozott magával néhány fémtárgyat, amit állítólag paranormális úton hajlítottak meg: kulcsokat, érméket, fémpálcákat és természetesen egy csomó evőeszközt... – Amerikában az ilyen összejöveteleken a résztvevők legalább 80 százalékának sikerül valamit meghajlítania – mondta. Ekkor mindenki kézbe vett egy evőeszközt és elkezdett járkálni a teremben. 20-30 perc múlva megszületett az első eredmény. Valaki meghajlított egy kanalat – U-alakú deformálódás jött létre a nyél legkeskenyebb részén. Az első elhajlást nyomban követte a második a terem másik végében, egyre többen jártak sikerrel, olyan volt az egész, mint valami láncreakció."
Amit az est kezdetén sokan talán megmosolyogtak, az most meghatározó élménnyé vált. A kanál meghajlott, anélkül hogy nyomást gyakoroltak volna rá! Sokkoló tapasztalat az ilyen, valahogy nem igazán illik bele modern világképünkbe. Vagyis a hétköznapi tapasztalás mögött léteznie kell egy rejtett valóságnak, s ott olyan törvények érvényesek, amelyeket egyébként tagadunk. Mert ugyebár “hivatalosan" csak nem görbülhet meg egy kanál magától – pedig, lám, mégiscsak megteszi. |
|
Mi lehet ennek az oka? Számos parapszichológus abból indul ki, hogy a szellem ereje sokkal nagyobb, mint gondolnánk, és nem választható el mereven az anyagtól. Meglehet, hogy mélyebb szinten a szellem azonos az anyaggal, és csak emberi szemszögünkből tűnik úgy, hogy a kettő alapvetően különbözik. így nézve teljesen mindegy, hogy az izmaim vagy a szellemem erejével hajlítom meg a kanalat. A valóság egy egységes “anyag"-ból áll; ezért viselkedik a szellem és az anyag a sziámi ikrekhez hasonlóan: szoros egységet alkotnak, még ha számunkra ez nem is mindig nyilvánvaló.
Minden szellemi tapasztalatnak ez a lényege: létezik egy magasabb, rejtett valóság, amely kívül esik mindennapi világunkon, és léteznek a tudatnak magasabbrendű formái. Ebben a másfajta valóságban megszűnik a tér és az idő, minden, ami itt elválaszt bennünket, ott egységet alkot. A legtöbben mégis ebben a sötét pincében gubbasztanak, és csak azt tartják lehetségesnek, ami a pislákoló fényben fölismerhető. Kinn szikrázik a napfény, ám ők észre sem veszik. A misztikusok, jógik és szellemileg megvilagosultak azonban minden korban ablakot nyitottak erre a valóságra.
[ Forrás: Waldrich, Hans-Peter: Titkos Tanok - Ezoterika (Édesvíz Kiadó, 1991)]
PARAPSZICHOLÓGIA A GYÓGYÁSZATBAN
A parapszichológia (vagy újabban pszichotronika) a lélektan ága, amely az ember neuropszichikus tevékenységének bizonyos, eddig még kevéssé tisztázott megnyilvánulásait tanulmányozza. Ilyen elsősorban az idegen pszichikum tartalmának és a külső környezet tárgyainak ismert érzékszervek közvetítése nélkül történő észlelése (extrasensory perception). A magyar sajtó a parapszichológiát csaknem egyöntetűen a “babonák" címszó alatt tárgyalja; a világ más részein is komoly tudósok osztják ezt a véleményt. Vagy mégsem...? Hiszen az “okkult" jelenségekkel foglalkozó, legalább olyan komoly tudósok viszont úgy vélik, még az asztrológiát sem ítélhetjük el addig, amíg tudományosan be nem bizonyítjuk, hogy az égitestek mozgásának semmi közük az ember nevű lény életműködéséhez. Tudjuk, az égitestek fizikai hatást gyakorolnak bolygónkra és annak élőlényeire... De maradjunk e fejezet tárgyánál. “A parapszichológia tudomány – és már bebizonyította, hogy léteznek paranormális jelenségek" – olvashattuk egyszer a magyar sajtóban is (Magyarország 1977. 37. sz.).
A parapszichológia a pszichikum legtitokzatosabb, többnyire a tudatalattiból kiinduló, a mindennapi normától eltérő megnyilvánulásait vizsgálja, ezért marad el – természetszerűleg – a lélektan többi ágának fejlődésétől. Ennek ellenére a világon sokfelé és már régóta foglalkoznak vele. Az első államilag fenntartott parapszichológiái laboratóriumot a Szovjetunióban, Leningrádban szervezték meg, és elmondhatjuk: az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a nyugati tudósok és stratégák a Szovjetuniót két területen elért eredményei miatt irigyelték a legjobban: az űrkutatás az egyik, a másik a parapszichológia volt. Talán nem árt megjegyezni, hogy Szófiában is működik Parapszichológiái Kutató Intézet. A telepátia a parapszichológia egyik kutatási tárgya. Orvosi felhasználhatósága még nagyon kismértékű, az ez irányú kutatások folyamatban vannak (lásd könyvünk másik fejezetét).
|
Ezzel kapcsolatban kell megemlíteni: sokak szerint az a jó orvos, aki egyidejűleg alkalmaz gyógyító módszereket a testi és a lelki oldal felé. Aki a beteg egyéniségének megfelelő pszichoterápiát képes alkalmazni, jobb eredményeket tud felmutatni, mint az, aki csak a test felől közelít a beteghez és a betegséghez. Több haszonnal kecsegtet a hipnózis. Bár az utóbbi években a nemrégen még szintén a babonák közé sorolt tudomány már előléptetést nyert; az “áltudományok" közül “kiemelték" és egyre gyakrabban olvashatjuk: ez nem tartozik a parapszichológiához ...
Ettől függetlenül ma is nagy a berzenkedés az orvosi berkekbe, hiába bizonyították már be, hogy egyes lelki bajok esetében (is) indokolt és használható. Mint gyógymódot (a szuggesztióval együtt) a sumérek és az egyiptomiak is ismerték.
A híres-hírhedt Mesmer szuggesztióval és a beteg testrészek érintésével gyógyított. Jellemző az ítélet, amit módszeréről a párizsi akadémia vizsgálóbizottsága kiadott: “Megállapítottuk, hogy Mesmer úr szuggesztív hatással van a betegekre. A titokzatos fluidumot az érzékszervek nem foghatják fel, tehát az nem létezik." (Kiemelés tőlem – N. I.)
Tagadhatatlan, hogy ugyanez a szemlélet ma is sokfelé uralkodik a tudományban, holott rengeteg olyan dolgot fedeztünk fel közben, amelyeket érzékszerveink nem foghatnak fel (pl. a különféle sugárzások), ezek létében azonban mégsem kételkedünk. |
A hipnózissal sokan foglalkoztak már. Maga Engels is hipnotizált egy gyereket, és több munkájában kitért a hipnózis hasznosságára. Már az is jelent valamit, hogy Engels szükségesnek találta a jelenséggel való foglalkozást. Pavlov szerint a terhes nők igen sok változatban részesülhetnek a megfelelően alkalmazott orvosi hipnózis és pszichoprofilaxis áldásaiban. Völgyesi professzor könyvében olvashatjuk, hogy milyen sok területen lehet(ne) Magyarországon is alkalmazni a hipnózist a belgyógyászatban, és nem csupán ott. Például a sebészeti és urológiai műtéteknél, a vakbél eltávolításánál, égési sérültek ellátásakor, ugyanígy alkalmazható még foghúzásnál is – érzéstelenítésként. Ismeretes, hogy hipnózissal a vesék működését lehet serkenteni, vagy éppen ellenkezőleg. Vérnyomás- és szívpanaszok, lelki depressziók esetében is használható. Az idült alkoholisták gyógyításában is szerepet játszik. Hogy nem kis csoportot érintő lehetséges gyógymódról van szó, annak bizonysága, hogy az emberek 90%-a jól hipnotizálható. A Nagy Szovjet Enciklopédia szerint alig 5% a hipnózisra és szuggesztióra alkalmatlanok aránya. A szakemberek – tréfásan, de reálisan - úgy vélik: mindenki hipnotizálható, aki aludni szokott.
Levi szerint a hipnózistól ugyan sokat várhat az emberiség, de “nagy kár, hogy mi még úgyszólván sehol sem tartunk". Pesszimizmusa semmiképpen sem indokolt, akkor sem, amikor a gyógymód ellenfeleire így panaszkodik: “Az embereknek szükségük van a csodára, a megmagyarázhatatlanra. Ami érthető, azt nem tisztelik. Úgysem hiszik el, hogy nem vagy mágus, hát ne ábrándítsd ki őket, hagyd meg nekik hitüket. Hiszen éppen ők a támaszaid azokkal szemben, akiket nem lehet meggyőzni, akik mindig ott ülnek az előadótermekben, akik saját szemüknek sem hisznek és sarlatánnak neveznek téged; amikor hipnotizált személyekkel dolgozol, közbekiabálnak, hogy ezek összejátszanak veled." Hányan foglalkoznak parapszichológiával (pszichotronikával) és mind “partizánok"-e? A New Scientist 1972-es(!) kérdőívére érkezett válaszokból csak az derül ki, hogy a megkérdezett tudósok 25%-a a paranormális jelenségek létét bizonyított ténynek fogja fel, 42%-uk pedig teljesen valószínűnek tartja az ilyen jelenségeket. (Tehát mégsem olyan nagy a “hivatalos tudomány" ellenállása, vagy a fenti adatok csak a névtelenül válaszoló, mintegy magánemberként megnyilatkozó tudósok nézeteit tükrözik? Ugyanezek az emberek intézményesen másképpen vélekednek?) Mégis, a többi tudomány peremén tevékenykedő tudósok és kívülállók számához viszonyítva - rendkívül magas számról beszélhetünk. Persze, azért így is kisebbséget képviselnek a “sáncon belüliekkel" szemben. Ne feledjük, hogy a parapszichológia már több mint 100 éves; az első, a londoni parapszichológiái társaság 1882-ben alakult. A modern pszichotronika az érzékenység különféle formáit különbözteti meg: telepátia, megérzés (jelenségek, események, tárgyak érzékelése ismert érzékszervi kapcsolat nélkül), jövőbe látás (a megérzés egyik speciális esete), biofizikai effektusok (föld alatti vizek, üregek, ásványok, tárgyak felderítése), paradiagnosztika (orvosi diagnózis felállítása “megérzés" alapján) stb. Van tehát paramedicina. De mielőtt ebbe belemerülnénk, lássunk néhány ártatlannak tetsző, természetes gyógymódot. Ezeknek semmi közük a “paradolgokhoz", mégis komoly ellenállást kell legyőzniük azoknak a szakembereknek, akik velük foglalkoznak.
[ Forrás: Nemere István: Titkok Könyve (Magyar Eszperantó Szövetség, 1986)]
PARAPSZICHOLÓGIA ÉS METAFIZIKA
A parapszichológia teológiai jelentősége
Az Ó- és Újszövetség, sőt a kereszténység története is beszámol számtalan rendkívüli (gyakran váratlan, nem szándékosan előidézett) eseményről a prófétáknál, Jézus Krisztusnál, az apostoloknál, a szenteknél és másoknál (látomások, hallomások, gyógyítások, bilokációk, lebegések, stb.). Mindezek jóllehet összefüggésben vannak a (gyakran misztikus) istenismerettel és Isten közelségével, analógiájuk a parapszichológia által megvizsgált jelenségekkel megállapítható.
Az Egyház az ilyen események jelentőségét abban látta, hogy általuk jobban megértheti a kinyilatkoztatást. A szenttéavatási eljárás során kritériummá tette annak megvizsgálását, hogy az események isteni eredetűek-e. A pozitív eredmény kisebb-nagyobb mértékben a vallásosság megújulásához vagy új jámborsági formákhoz vezetett (pl. Lourdes, Fatima).
Az újkor természettudományos és a XIX. század mechanikus világ- és emberszemlélete arra késztette a teológiát, hogy az ilyen eseményeket védelmezze, illetve pusztán természetes módon magyarázza. A parapszichológia által megváltoztatott tudományos világkép lehetővé teszi a teológia számára, hogy besorolja és a kereszténységen belül magyarázza a paranormális eseményeket. Ugyanakkor a parapszichológia leíró és feldolgozó eszköztára anélkül nyújt értékes segítséget az igazi és hamis jelenségek megkülönböztetéséhez, hogy át kellene venni az értelmezési modelleket.
Az ilyen teológiai kezdeményezés megszüntethetné a gyakran aggályoskodó tartózkodást a racionálisan fel nem fogható és meg nem magyarázható jelenségekkel szemben, és nemcsak Jézus és tanítványai rendkívüli tetteinak jobb, felszabadultabb megértését adhatná, hanem azt is elősegíthetné, hogy nagyobb bátorsággal éljünk a Szent Pál által felsorolt sokféle karizmával (1Kor 12) önmagunk és az Egyház javára.
A szentpáli Szentlélek-teológia újbóli alkalmazása lehetőséget adna a vallásilag kétes értékű paranormális jelenségek megkülönböztetésére, hozzájárulhatna annak megállapításához, hogy melyik jött létre a Szentlélek közreműködésével (ezért üdvösségtörténetileg jelentős), mi nem isteni eredetű (ezért a keresztény spiritualitás szempontjából jelentéktelen), vagy éppenséggel istenellenes (pl. okkult). Az ilyen irányban fejlődő Szentlélek-tan eligazítást adhatna a különböző paranormális jelenségek magyarázásával és a tudományok közötti párbeszédben új indíttatást adhatna a parapszichológia kérdéseihez.
[Forrás : Nullextra (Reinhold Ortner - Ulrich J. Ortner) ]
» Alternatív Gyógyászat - Hipnózis
» Alternatív Gyógyászat - Tudatkutatás
» Ezotéria - A parajelenségek pszichológiája
» Parapszichológia - Filippinózis (a spirituális műtétekről)
» Parapszichológia Könyvtár
