"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[ » Spirituális Ezotéria Könyvtár « ]
» keret nélkül «

[ előre » ]

Tarr Bence László

Egy Második Élet Kapujában

- At the threshold of a Second Life -

2010.

„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala… És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.” (Teremtés könyve)

Herkules Oszlopai, Terra Egyiptia, az Álmok Völgye, Virtuália, Mieville, Theatron… hol egy mennyei álom romantikus tengerpartját, hol letűnt birodalmak réges-rég elkopott köves utcáit koptatja „lábam”, a Forum Romanum macskakövezett hadiútjától, a Kínai Nagy Fal tornyos erődjeinek kanyargós labirintusán át. Miután 1900-ban megmászom az Eiffel tornyot, beugrom néhány macskalény társaságában az égben lebegő Sky-Cinema repülős mozijába, hogy egy megnézzek egy „régi” John Dwayne cowboyfilmet. Majd az este hátralévő részét egy szédítő kavalkád társaságában töltöm egy „valódi” japán rockzenekar „élő” koncertjén. Itt hirtelen több ezren vagyunk „jelen”. Hol is?

Valós virtualitás és virtuális valóság

Több mint hat órát töltök el „odabent” mire kijelentkezem. „Itt” mindjárt hajnalodik. Ahogy az ablak elhúzott függönyei mögül a pirkadó eget kémlelem, átfut az agyamon, milyen tökéletesen automatizált rendszert látok, csak mint a nemrég felkeresett Svarga nevezetű szigeten, ahol az LSL programozási nyelvnek köszönhetően a teljes ökológia automatikusan működik, beleértve a felhők mozgását, esőzéseket, napsütést, rovarok és madarak mozgását, valamint a növényzetet. A vöröses felhőszélek még kicsit túl kontrasztosak, olyan giccsesen művik – bárki láthatja, hogy ilyen csak a mi földi „valóságunkban” van, túl átlátszóan mesterségesnek látszik…

Egy tökéletes 3 dimenziós grafikával megjelenített, valós-idejű, interaktív metaverzumba tett látogatás, bizony szinte mindig azonnal kizökkent a szilárdnak hitt valóságba vetett hitünkből. Két éve jártam itt utoljára, de megdöbbentett ami itt két év alatt teremtődött, amit a Második Életnek nevezett virtuális valóság színterén találtam. A Second Life egy internet alapú 3D-s virtuális világ, melyet a Linden Lab fejlesztett ki már 2003-ban, de igazából a háromdimenziós grafika, és a szélessávú internetelérés hétköznapivá válásával az elmúlt három évben került a figyelem középpontjába. A grafikája helyenként zavarba ejtően élethű, a valódi embereket megjelenítő avatárok szinte fotórealisztikusak, a számos valós világi helyszín mellett pedig képtelenebbnél képtelenebb sci-fibe illő fantáziavilág, és szürreális színtér várja az idelátogatót.

Ebbe a világba bárki ellátogathat egy ingyenesen letölthető kliensprogram segítségével, ami lehetővé teszi a felhasználóinak, avagy a „lakóknak”, hogy mozgó „avatárokon” keresztül egymással és a virtuális világgal kapcsolatba lépjenek. Az eredetileg ind filozófiában használatos avatár kifejezés, ezáltal (is) nyerte el az új jelentéstartalmát. A szó eredetileg egy isten, „emberi (vagy állati) alaköltését” takarja, amire ahhoz van szükség, hogy a mi emberi világunk létsíkján, az istenség, számunkra is felfogható módon jelenhessen meg. A virtuális avatárokon keresztül, ebben a másodlagos világban, a valódi emberek egy másodlagos szintű szociális hálózatot alakíthatnak ki, így ebben a metaverzumban a felhasználók szinte hasonlóan élhetik mindennapjaikat, mintha a való világban tennék azt.

Számos szolgáltatást vehetnek igénybe, felfedezhetik a játékban szereplő üzleteket, szórakoztató egységeket, oktatási intézményeket, tájakat, új ismeretségeket köthetnek más szereplőkkel, felépíthetik saját karakterüket, és mindenféle közösségi programban vehetnek részt. Ha hinni lehet a 2010-es statisztikáknak, jelenleg 18 millió ember éli „második életét”, és bármelyik adott pillanatban átlagosan 38 ezren tartózkodnak ebben a Metaverzumban, bár a csúcsot eddig 88 200 párhuzamos „jelenlét” tette ki 2009 első negyedében.

A Metaverzum

A Second Life persze csak egy az egyre növekvő számú virtuális világ közül, melyet Neal Stephenson Snow Crash című regénye ihletett. Ebben a regényben szerepel először egy olyan mesterséges kibertér, a Metaverzum, amely egyben tökéletes virtuális mása a miénknek, másrészt kiegészül rengeteg képzeletbeli elemmel, amelyek ebben a világban valósak, és a Metaverzum sajátos törvényei mellett valós interakció folytatható velük. Ezáltal a képzelet szülte lények és alkotások ugyan olyan „valóságos” résztvevői, lakói ennek a világnak, mint az emberek által irányított cyber-lények, akik a Metaverzumban találkoznak, üzletelnek, kommunikálnak egymással.

A Second Life-ot és a hozzá hasonlatos virtuális valóságokat, mint a kínai fiatalokat beszippantó HiPiHi, a There, az Active Worlds, vagy a felnőtteket célzó, állítólag 30 millió felhasználót vonzó Red Light Centre (Vörös Lámpás Negyed) sokszor nevezik „játéknak”, azonban ez a meghatározás egyáltalán nem állja meg a helyét. Itt nincsenek pontok, szintek, amiket el kell érni a benne szereplő játékosoknak, továbbá nincsenek győztesek és vesztesek sem, mindenki azonos feltételekkel vesz részt benne. Ezek önfenntartó virtuális környezetek, ahol a résztvevők saját szórakoztatásukra végezhetik teremtő tevékenységüket. Pontosan úgy ahogy teszik ezt a „való világban” is…

Teremtő képzelet

A nagyon is valós megjelenésű virtuális valóságok hihetetlen vonzerejét a szabad felhasználási feltételekből fakadó lehetőségek adják. Ezeket a világokat, a mi valós világunkhoz hasonlóan a felhasználó lakók töltik fel tartalommal. Ők építik a házakat, az utakat, ők alakítják a környezetet, terveznek bútorokat, eszközöket, ruhákat. De ami ennél több, ők tervezik és alakíthatják teljesen szabadon testüket, és bizonyos szabályok között mozgásterüket és képességeiket is. Így a virtuális térben, a ruházati boltok mellett megtaláljuk az „animációs boltokat” is, ahol testrészek, testtartások, mozdulatok, testhelyzetek és mozgások vásárolhatók. Mátrix jelleggel, a fizetés után az egyes mozdulatok azonnal elsajátítódnak, így bárki azonnal lehet tai-csi, vagy kung-fu mester vagy éppenséggel szex-akrobata. Miután itt semmi kényszer nincs, a felhasználók kinézete teljesen eltérhet a való életben létező kinézettől, és legtöbben könnyedén öltik magukra a számukra tökéletes karakter kinézetét. Csupa-csupa hollywoodi tökéletes test, és arcvonás, persze azért sok avatárban keveredik megannyi állati faj és rassz, képregény és rajzfilm-figura vonása.

A megjelenésnek csak a képzelet szab határt, és ez igaz nemcsak az avatárokra, hanem a fizikai környezetre is, ahol megannyi űrbéli sci-fi, valós-alapú, és fantáziavilág az emberi képzelet és találékonyság olyan szédítő példatárát tárja elénk, hogy a képzelet valóban „észvesztő” labirintusában találjuk magunkat. Az emberi elmét valóban képes rabul ejteni ez a „valóság”, hiszen itt könnyebben bontakoztathatja ki teremtő képzeletét. Ebben a valóságban, ahol szuperember-testbe költözve korlátok nélkül berepülheti a minden képzeletet valós közegként megjelenítő metaverzumot, megízlelheti valódi elfeledett természetét: tudniillik, hogy az ember is egy teremtő isten képmására teremtett teremtő, aki teremtőképességét bármelyik világban képes kibontakoztatni – csak a virtuális valóságok világában, könnyebb és egyszerűbb.

Álom az álomban

A spirituális létszemléletet valló tanítások, mind azt állítják, hogy a mi emberi világunk is egy látszatvilág, egy „virtuális valóság”, ha úgy tetszik. Ezért az ember egyetemes küldetése az, hogy ráébredjen ennek a világnak az illuzórikus természetére, és szellemi értelemben felébredjen. A virtuális életterek ma már lehetővé teszik, hogy az ember belépve egy ilyen szinte élethű környezetbe, rövid időn belül elfeledkezzen a valós életéről, hogy egy második életbe temetkezve ott folytassa tevékenységét. Mára a technika oly annyira fejlett, hogy egyre inkább elterjedtté válik, hogy értekezleteket, tréningeket, mi több konferenciákat ilyen virtuális terek „szállodáiban”, konferenciaközpontjaiban tartanak. Ez biztonságosabb, olcsóbb és környezetkímélőbb, és ha a beszámolóknak hinni lehet, ugyanannyira élet-hű, hisz a résztvevők rövid időn belül elfeledkeznek arról, hogy egy monitor képernyője előtt ülnek.

A technika fejlődésével pedig mára már az is lehetővé válik, hogy a virtuális terekben ne csak audiovizuális élményen keresztül legyünk „jelen”, hanem a többi érzékszervünkre is ható konzolokon keresztül. Az egyre teljesebb érzéki hatás, pedig szinte teljesen feledteti, hogy a világ amelyben tartózkodunk „virtuális”. Azaz látszólagos; valaminek a leképeződése képen jött létre, valamilyen határozott célt szolgálva. Egy világ-játékot? Puszta szórakoztatást? Tanulási lehetőséget? Vagy mindezt egyszerre?

Nem tudjuk. Mert a nagy létfelejtésünk állapotában mi is elfeledkeztünk arról, hogy mi hol is vagyunk valójában. Testünknek nevezett avatárjainkban szaladgálunk öt érzékszervünk virtuális világában, és teremtjük, szőjük tovább ezt a nagy közös álmot. Hogy kiért, miért, mennyiért, a világ álmába temetkezve elfeledtetjük egymással teljesen. Ideje ébredni. Talán…

» Transzhumanizmus - Az internet mítosz
» Transzhumanista Könyvtár

» Művészeti Galéria - CyberStation

Light

Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Scarabeus


         

                         

 
[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-04-2011