"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[ » Spirituális Ezotéria Könyvtár « ]
» keret nélkül «

[ előre » ]

Tarr Bence László

A Holdistennő Három Arca

Az anya, a banya és a szűz

- The Three Faces of the Moon Goddess -

2011.

Az emberiség ősi kultúrájának főalakja a nagy Istenanya, a Magna Mater, aki a Mindenség és az istenek szülőanyja. A földdel, így a természet termékenységével áll szoros kapcsolatban, nem is csoda, hogy minden archaikus nyelvben az anya és az anyag szavak, egyetlen tőről fakadnak, a magyarban éppúgy, mint a latin máter és matéria esetében.

Az ember számtalan néven emlegeti ezt az ősanyát, ő az óind Prithiví, a nyugati sémi Asirat, a kis-ázsiai Kübelé, a görög Gaia és Rheia, s ő a kereszténység Máriája, országunk védelmező istenanyja.

Mitől nő a nő?

Furcsa, hogy a modern nyugati civilizáció által teremtett világ egyáltalán ilyen elemi kérdést vet fel. Az emberiség korábbi kulturkorszakaiban, ahol a többség még élő kapcsolatot ápolt a hagyománnyal, ahol az általános létszemlélet spirituális gyökerekből táplálkozott, ez a kérdés fel sem merülhetett. A válasz olyan triviális és adott: A nő a termékenységet, a táplálást, az anyagi világhoz való kötődést, a passzivitást, a befelé fordulást jeleníti meg, s mint a kíniai jin-elem esetében, a legtöbb kultúra a sötétséggel, a holddal, az ősvízzel, illetve a megtermékenyülő földdel párosítja. A nő, a földi létezés fenntartója, aki földi testet ad az égi természetű léleknek. Egy nő természetesen attól nő, hogy növeszt, táplál, formát ad a megformálhatatlannak, hogy alkot, teremt, világra hoz.

Teszi ezt a legkézenfekvőbb módon mint anya, ahol a teremtés tárgya maga az új élet, egy világra hozott gyermek. Csak a nők képesek erre a legnagyobb csodára: hogy életet adjanak. Életet adjanak a holt anyagnak. Hogy az atomok, puszta energiák öntudatlan holt tereibe elültessék az élet magját, hogy ahogy Arisztotelész fogalmaz „átlelkesítsék” azt, formába öntsék a megformálhatatlan szabad lelket, az emberi szellemet. Hogy testetöltött alakban megjelenhessünk ebben a világban. Ezért is hordozza az Egyiptomi Ízis anyaistennő kezében az élet kulcsát jelképező hurkos keresztet, az ankhot.

A földi világban a nő a megtestesítő, az alakot öltő, a formát adó, a teremtő. Ezért is állította megannyi gnosztikus keresztény irányzat, hogy a teremtő Isten csakis női nemű lehet, hiszen a földi világban a teremtés kulcsa a nők kezébe adatott. És ez így van. Megkérdőjelezhetetlenül. Az élet vize, a magzatvíz, és a mi világunkba minden ember egy anyaméh barlangjából érkezett, átélve a lelki átváltozás, a testetöltés, és megformálódás rejtélyes, és csodálatos transzmutációját. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mi világunk fennállásának, puszta létezésének záloga a , a nőiség. Ez a teremtőképesség, ez az isteni adottság, hogy új élet foganhat bennük és jöhet világra általuk.

Anyaság és Nőiesség

Egy ezoterikus, vagy spirituális létszemlélet oldaláról nézve, kimondottan diabolikus, ördögi ez a szétválasztás. Egyáltalán hogyan merülhet fel, hogy a nőiesség és az anyaság ketté választódik, elhajlik, elválik egymástól? Megint a sötét korszak, a spirituális értelemben vett emberi világvége, a káli júgát kell okolnunk? Érdekes és bonyolult kérdés ez. Mert egyszerre érhető tetten benne, a felszabadulást keresi örök lélek szabadságvágya, és a modernkori nemi szerepzavarból fakadó desperált szereptévesztés.

A modern, divatos nők körében egyre elterjedtebb életforma a „szingliségnek” nevezett egyedülállóság, autonómnak tételezett függetlenség. Ez az életmód legtöbbször öntudatlan választás eredménye, egyfajta pszichológiai torzulás által szült belső kényszer végkimenetele, ami elsősorban a párkapcsolati képtelenségben, a bizalmi alapokon nyugvó önátadástól való félelemben érhető tetten. Egy nemesebb korban az ilyen életforma választása nem ebből fakadt. A „szűziességet” választó, az anyaszerepet megtagadó és attól elforduló nők indíttatása mögött egy spirituális irányvétel volt keresendő. Ők azok a női formában megtestesülő lelkek, akik mélyen lázadnak az anyag terhe és nyűge ellen, akik érzik és tudják, hogy nem ez a halálra ítélt, anyagba zárt létezés valódi természetünk, ezért megtagadják annak folytonosságát, újrateremtését. Ezért az éggel, az anyag felettivel kötnek „jegyességet”, Isten mátkáivá, jegyeseivé lesznek, élő tanúbizonyságot téve a mellett, hogy hiszik és vallják, hogy van más, nemesebb „élet” a földi életformán kívül és túl.

Az ilyen szüzeket, minden kultúrában félték és tisztelték, mert szembefordulásuk az anyagi világgal, emberfeletti hatalommal és erővel, „Isten áldásával” ruházta fel őket. Veszta templomának szüzességet fogadó papnőit, 40 év szolgálatuk lejárta után nem volt férfi ki elmerte volna venni „nőül”. Mert a nemiségük, és nembéli késztetésük feladásával, valamiféle nemtelen vagy pontosabban fogalmazva nem-feletti, és így egyben ember feletti erőre tettek szert, amitől félni kellett.

A modern kor női közül nagyon kevesen vannak azok, akik a nőiesség ezen aspektusát választják; akik a női anya szereptől azért fordulnak el, hogy egy magasabb világ felé fordítsák arcukat. Tudni kell: a spirituális létszemlélet tükrében nézve a szingli nem egy lelki, tisztább dimenziót választó Veszta szűz, hanem sokszor egy belső hiányérzettel küszködő, saját nemi identitászavara által hajszolt kereső.

Anya és banya

Az emberi természet kettős – égi és földi, azaz isteni és állati, ennélfogva minden anya-isten-nő szerepe ellentmondásos, amire pontosan az anya-banya szópár hasonlósága és ellentétes értelme is utal. A Bibliában Éva, a halált hozó bűn anyja a test esendőségét, míg Szűz Mária, a Megváltó Anyja a megtisztult lélek örökkévalóságát képviselve személyesíti meg ezt a kettőséget. Ez a két ellenpólus egy nagy triád, egy szent női háromság két véglete, amely az ezoterikus hagyományokban a Hold ciklusaihoz kötődik. A nőiség és a Hold viszonya minden természetközeli és archaikus kultúrában adott volt, hiszen a Hold a női menses biológiai ritmusának, és a föld vegetációs ciklusának ura. Magában a Hold, az átváltozás, ismétlődés, növekedés és fogyás, halál és újjászületés, illetve az újrakezdés jelképe.

A Hold növekvő fázisa a teremtő anya női szerepével analóg, hiszen az újholddal kezdődik a vetés ideje, és a néphit szerint a holddal együtt nő minden. A telihold a betakarítás ideje, az új élet születésének harmada, ami egyben az élet diadalát hirdető holdsarlón álló szűz anya-isten-nő alakja jeleníti meg, aki az istengyermek világra hozatalával együtt megőrizte erejét, szűzi aspektusát. A triászt a fogyó Hold banya aspektusa zárja le, ami a teljes hanyatlás, és a saját erejét folyamatosan elvesztő az élet elvételének hatalmával bíró „öreganya” alakjában testesül meg. A görög hagyományban a Holdistennő hármas triászát Luna, Diána, és Hekaté testesíti meg.

A hagyomány megőrizte azt a tudást is, hogy a nőiség három aspektusa nem egymásból következik. Nem egy „fejlődési” ciklus három egymásra következő fázisa. Ez azt jelenti, hogy az élet erejét folyamatosan elveszejtő banya aspektus nem a másik kettőből következik, és mégcsak szükségserűen nem is a másik két megelőző aspektus után. Nem törvényszerű, hogy az élete végére minden nő házisárkánnyá változik. Megőrizhető és fenntartható bármelyik másik aspektus egy egész életen át. Ami persze azt is jelenti, hogy az életfelemésztő banya aspektus nem kor, inkább jellem és benső irányvétel kérdése. A szingliség, a magányos nőiség modernkori életformáját választó nők annak a veszélynek vannak kitéve, hogy a folyamatosan fogyatkozó éltető napfény hiányában életerőik önemésztő folyamatokba fordulnak át.

Ma sok nő gondolja, hiszi, ráér anyává válni; ezt nem kell elsietni. Ez teljesen kifordult alapállás. A gyümölcs a fán nem harcol azzal, hogy a napfény megérlelje. Megérik, mert ez a világ rendje, ott és akkor amikor eljön az ideje. A modern nőnek nem harcolni kellene valami ellen, hanem valamiért. Hogy megélhesse nőiességét teremtőképessége kibontakoztatásán át. És ha ennek formája már nem a gyermekvállalás, akkor is amíg csak él fennmarad minden nőben a vágy és képesség, hogy alkosson, teremtsen, világra hozza, benső világának termékeny kincseit.

» Ezotéria - Magna Mater
» Ezotéria - A különbözőség Kincse - Mitől Férfi a férfi?
» Ezotéria - Árnyék és Lélektárs
» Ezotéria - Duálpár
» Ezotéria - Pár-kapcsolat

Light

Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Scarabeus


         

                         

 
[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-03-2011