|
Tarr Bence László
Árnyék és Lélektárs
- The Shadow and the Soul-mate -
2010.
„Similis simili gaudet - A hasonló a hasonlónak örül” – latin mondás
Ha a Lélektárs fogalmat halljuk, sokunknak
egyből romantikus képek jutnak eszünkbe. Tengerparti séták, meghitt
vacsorák, szavak nélküli rokon gondolatok, egymásba feledkező
szerelmespárok. És valóban sok lélektárs valóban lehet egyben „duálpár”
is, de az ilyen lélektárs ritka, mint a fehér holló.
Lelkünk és társbérlőink
|
Nem hiszem, hogy
ismernék olyan embert, aki életében csak egyetlen ember iránt érzett
vonzalmat, áhított szeretetet, szerelmet. Gyerekkori szerelmeink,
tinédzser ideáljaink, felnőtt párkapcsolataink jellege és tárgya
egészen más és más. Az óvodás első csók izgalma és fontossága, az adott
fejlődési szakaszban ugyan olyan jelentőséggel bír, mint esküvőnk
napján az oltár előtt. Ahogy személyiségünk változik, fejlődik,
úgy változnak persze preferenciáink is, de az alapérzés nem változik:
minden ember társra vágyik. Szinte születése pillanatától
keresi-kutatja, ki lehet, mi lehet az ő lélek-társa, és ha nem éri menet
közben túl sok csalódás, szíve ajtaját bátran és örömmel nyitja meg
újra és újra a betérő szíves vendégek előtt.
Hogy kik lesznek azok akik társainkká
lesznek, vagy ideig-óráig, vagy akár egy egész életen át, az minden
esetben rólunk árulkodik. Lélek-társunk saját személyiségünk tükre,
amelyben jó, ha megnézzük magunkat! Hány és hány embert ismerek, aki
sokszor panaszkodik élettársára, annak viselkedésére, és szokásaira –
pedig minden esetben csak és kizárólag ők azok, akik úgy döntöttek és
döntenek folyamatosan, hogy ezzel a társsal élik életüket.
Sokszor
nehéz és fájdalmas szembenézni azzal, hogy életünk párja, lelkünk
társbérlője már nem tükröz bennünket. Ehhez fontos felismerni, hogy
minden ember folyamatosan változik, és a lelki fejlődés különböző
szakaszaiban tart. Az emberi lélek, noha időtlen jelleggel bír, a
spirituális ébredés fokozatainak megfelelően, más-más felismerési
stádiumban lehet. Mikor társat választunk magunknak, leggyakrabban
olyan társat választunk, aki velünk „egy szinten áll”, aki hozzánk
hasonló – hisz a hasonló a hasonlót szereti. Ez csak természetes, hisz
az ember mindig a személyes preferenciák mellett választ. Tiniként a
diszkósok, a diszkósokkal, a rockerek a rockerekkel barátkoznak; és ez
legtöbbször így is marad „felnőtt” korban is. |
A hasonlóságokon alapuló lélektárs
kapcsolatok tartósságának záloga, az együtt fejlődés! Hiszen ahogy
öregszünk, új hatások érnek, aminek mentén változunk, ezért ha nagyon
más irányba fejlődik két ember érdeklődése, bármennyire is ideális és
harmonikus volt egykoron két ember között a kapcsolat, idővel ez az
összhang teljesen eltűnhet. Sokan nehezen is értik meg, hogy miért van
az, hogy a hosszú ideig, akár évtizedekig a legnagyobb boldogságban és
összhangban élő párok, lélektársak kapcsolatai, később hogyan
bomolhatnak meg, miért mennek sokszor tönkre? A válasz egyszerű: Minden
változik. És ha a hasonlóságra épülő párkapcsolatok párosai nem együtt
és nem egy irányba változnak, törvényszerű, hogy egymás görbe tükreivé
legyenek. Így egymásra és egymás szemébe nézve, már nem a jót, nem a
harmóniát látják, hanem egymás torz tükörképeit.
Hibás gondolat ilyenkor a másik felet
hibáztatni vagy vádolni. Ilyen helyzetben senki sem rossz vagy hibás.
Csak „más” lett. És egy sokkal tágabb perspektívából nézve, pont ez a
hasznos és a jó, mert a változás hozhatja egyedül a fejlődés
lehetőségét. Csak az ilyen lélektársaknak egymás elengedése nagyon
nehéz.
Lélektárs és az Árnyék
A hasonlóságokra építő lélektársakkal szemben
sokszor előfordul, hogy valaki pont ellentétes tulajdonságokkal bíró
társat választ magának. Ennek oka abban keresendő, hogy ahogy C.G. Jung
pszichoanalitikus megállapítása mondja, mindnyájunkban ott él az
„árnyék”, személyiségünk ellenpontja. Miután a legtöbb ember saját
lelkivilága mélységeibe nem könnyen vagy nem szívesen néz, ezt az
árnyékot projektálja, kivetíti a külső világba. Ha én nagyon
határozottan azt gondolom és állítom magamról, hogy én sohasem válhatnék
munkanélküli alkoholistává, könnyen vonzok be lélektársként pont egy
ilyen embert. Ha én egy életvidám, emberszerető közösségi embernek
hiszem magam, lélektársként könnyen egy kedvetlen, emberkerülő mufurcot
„vonzok be”. Sokan csak később ébrednek rá társuk ilyen
tulajdonságaira, és sokan úgy hiszik, hogy a sors kegyetlen és ironikus
fricskája ez. Pedig óriási tanulási lehetőséget kaptak ezzel arra, hogy
felfedezzék, felismerjék a saját személyiségükben mi az, amitől a
legjobban félnek, amivel a legkevésbé akarnak érintkezni, ami saját
lelkük árnyéka.
Az árnyék-lélektársakkal való kapcsolat
legnagyobb buktatója a mártíromság. Amikor valaki azt gondolja vagy
hiszi, hogy a felismert és tudatosított „rossz” társ mellett, minden
nehézség ellenére ki kell tartani. Tudni kell: az árnyék-kapcsolatok
minden esetben ugródeszkák. Lehetőség a lélek fejlődésére. De jó tudni,
hogy a természet rendje szerint minden a világosság felé törekszik. A
lelki kiteljesedés záloga a boldogság és az elégedettség iránti
természetes igény, így az ennek keresése is. Egy árnyék-kapcsolatban
ügyelni kell arra, hogy ne az árnyék-én húzza le a kapcsolatot, hanem az
öntudatos-én emelje a másikat – ha lehetséges. Tapasztalatom szerint
sajnos a legtöbb ilyen kapcsolat „menthetetlen”. Vagy pontosabban
szólva a megmentése záloga pont a szakítás, az elválás. Általában ez az
a sokk, ami a visszatartó, vagy lefele csúszó árnyék szereplőt
kijózanítja, felébreszti ebből a szerepből. A kilépés persze jó, ha
időben történik. Nem kell, hogy végzetes legyen. Bár tanulságos példa
volt számomra, amikor egy árnyék-kapcsolat lecsúszott alkoholista
férje, egyetlen kijózanító pillanattal tette le élete hátralevő részére
az üveget, mikor felesége váratlan hirtelenséggel rákban meghalt, és
elhagyta őt. A fájdalmas szembesülés, és a lélektárs elvesztése, valódi
katarzist, lelki megtisztulást hozott életébe. Tágabb perspektívából
nézve, lélektársa a legnagyobb áldozatot hozta érte, hogy segítse lelki
fejlődését.
A fény felé
A spirituális létszemlélet arra tanít
bennünket, hogy ismerjük fel, ebben a világban mindenki tanuló és
tanító is egyben. Minden párkapcsolatunk, első szerelmünktől, a halálos
ágyunk mellett virrasztó lélektársunkig, azt a célt szolgálja, hogy
tanuljunk, fejlődjünk általa. Érdekes paradoxon az a tény is, hogy
ahogyan a kor haladtával egy ponton túl testünk leépül, szellemünk pont
ellentétes módon teljesedik ki. Életünk nagy kalandja során megannyi
utastársunk azért kerül velünk kapcsolatba, mert mindnyájan valamilyen
ajándékot hoznak nekünk. Persze néha ez az „ajándék” megannyi
ostorcsapás, kijózanító fájdalom, kellemetlen ösztökélés, hogy haladni
kell. Lépni kell tovább, vagy másfelé. A világosság, a józanság, a
boldogság felé.
Egy biztos: az Univerzum alaptörvénye a
Szeretet. A vonzás. A kapcsolat. Senkinek de senkinek nem sorsa vagy
végzete a magány, az egyedüllét vagy a rossz párkapcsolat. Megannyi
lélek-társ hasznos kapcsolata által, pont a súrlódások, az
összeütközések által, lelkünk gyémánttá csiszolódik, hogy a tiszta fény,
ragyogó tükre, prizmája lehessen, mely magunk és mások életének pompás
ékességévé válik. És ha lelkünk megtisztult, a vonzás univerzális
törvénye szerint olyan lélektársat vonzunk magunkhoz, aki tökéletes
párunk, a duádunk, valódi másik felünk. Selyem foglalata
gyémánt-lelkünk, boldog életének.
» Ezotéria - Duálpár
» Ezotéria - Pár-kapcsolat
» Ezotéria - A Különbözőség Kincse
Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
