"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[ » Spirituális Ezotéria Könyvtár « ]
» keret nélkül «

[ előre » ]

Tarr Bence László

A Különbözőség Kincse

- Differences to Treasure -

2011.

A nyugati civilizációs folyamtok következtében, a felvilágosultnak tartott iparosodott társadalmakban, a XXI-ik század végére a férfi, mint korábban veszélyeztetett faj, egyszerűen kihalt. A létben maradásáért folytatott küzdelemben a civilizációs hatásokkal szemben alul maradt. Nyomában egy új nem született, amely ugyan még nyomaiban magán viselte az elsődleges nemi jellegeket, de szőrtelenített címlapfiús arcán már egy új korszak hímnős vonásait viselte, amelyet az időt állóbb távoli kultúrák férfi nemzedéke borzongva és egyben nevetve szemlélt, hogy tudniillik mivé lett a nyugat férfi-ideálja.

A fentebb idézett sorok, nem egy hagymázas lázálom rémképét festik le, hanem egy jól megfigyelhető, folyamatban lévő társadalmi folyamat elővetített jövőképét. Aki figyelemmel kíséri a nyugati társadalmak férfi-nő társas kapcsolatait objektívan láttató házassági, gyermekvállalási, nevelési és válási statisztikáit, ijesztő arányokat és egyre zuhanó görbéket lát. Ma Magyarországon minden második házasság válással végződik, vagy különéléssel átvészelt látszatkapcsolatokkal, míg az emberek többsége 50 éves kor felett, még ha formailag házasságban él is, fokozatosan elszigetelődő magánnyal küszködik. A helyzet valóban ijesztő. Világosan bebizonyosodott a jelenkor nyugati embertípusának a párkapcsolati képtelensége. Ennek a párkapcsolati képtelenségnek a hátterében egy nagyon tág értelemben vett nemi identitászavar rejtezik. A nemi szerepek tisztázatlansága, a teljesen félreértett és félreértelmezett egyenjogúság és egyenlőség rosszul megfogott téveszméje. A mai kor férfijai küzdenek a férfiasságuk diktálta ösztönerőkkel és belső késztetésekkel, a nők küzdenek saját nőiességük diktálta vágyvilágukkal egy olyan férfi és női szerep megszületéséért, amely minden bizonnyal életképtelen, kizárólag művi, kigondolt elv-alapú társadalmi elvárások tükörképe. 

Nemi szerepek és alapprogramok

Több évszázados filozófiai vita tárgya, hogy az embereket általában a civilizációs hatások által megszerzett tanult viselkedés, vagy az ösztönerők befolyásolják erősebben.

Az embert elsősorban gondolkodó állatnak tartó etológiai megközelítések, a mellett érvelnek, hogy bármennyire is legyen kulturálódott egy ember, bármennyire is tanulja meg mi a helyes és kívánatos viselkedésforma, a tudattalan mélyebb rétegeiben valójában a lét- és fajfenntartás ösztönerői vezetik.

A civilizált viselkedés cukros máz, ami kizárólag addig fedi el a valódi arcát, amíg a civilizációs korlátok léteznek. Amikor ezek a korlátok megszűnnek, az ember tudatának elzárt mélyrétegeiből előtör az ösztönember, aki szinte semmiben nem hasonlít a felszínen gondosan kifaragott szoborhoz. A mélyben forrongó vágyvilág tüze, egyetlen szempillantás alatt hamuvá perzsel minden felszínes szerepet és ál-arcot, amint megszűnnek a civilizációs korlátok.

Nemcsak a Sigmund Freud nevéhez köthető pszichoanalitikus irányzat igazolta azt, hogy ez így van, hanem megannyi behaviorista kísérlet, amely fekete-fehéren rámutat arra, hogy a tanult magatartásformák mögött akaratlanul, kényszerítő erővel mozdulnak ösztönös hajtóerők minden emberben, legyen akár férfi, akár nő. Ezek a drive-nak nevezett pszichológiai késztetések viszont merőben eltérők férfiak és nők esetében! A férfias alapprogram még mindig a fajfenntartás etológiai kényszerét tükrözi. Azaz a területszerzésért folytatott harc és küzdelem, a (tér)hódítás, a határvédelem, és a reprodukciós kényszerére irányul. Tudata mélyén minden férfit az Alfa-hímmé válás kényszerítő ereje hajtja. Legyél jobb, több, erősebb, gyorsabb, kápráztass el minden nőstényt, harcolj és hódíts meg minél többet, hogy magodat szétszórva örökíts! A nyugati emancipálódott nő azt hiszi ez a kényszer ’beteges’. Az igazság az, hogy ez nem választott viselkedésforma, hanem a férfi esetében kiküszöbölhetetlen belső hajtóerő, amelyet csak és kizárólag egy civilizációs kényszer hajt igába.

A Báránybőrbe bújtatott Farkas

Az az érdekes, hogy a női alapprogramot őszintén követő nőknek pontosan ez a férfitípus kell. Ez a vonzó. Aki nem tétovázik, aki nyíltan és egyértelműen udvarol, hódít, levesz a lábról. Aki erős, ügyes, bátor, gazdag és szép. Aki csak engem szeret, és csak rólam és gyermekeimről gondoskodik. És itt, ennél az utolsó gondolatnál törik meg az etológiai összhang. Ugyanis a női alapprogram a férfias férfi megszerzésében elsődlegesen eszközt lát, aki képes megvédeni és gondoskodni az utódokról. És míg a férfi alapprogram a versengés, hódítás, szaporodás, addig a női alapprogram a versengés, hódítás, utódgondozás. Kis különbségnek tűnik, de mélységes szakadékot váj a két nem viselkedési normái közé. A nők azt várnák a férfitől, hogy miután megszerezte álmai nőjét, domesztikálódjon. Változzon kezes báránnyá: szelídüljön meg, építsen és teremtsen otthont, legyen gyerek és család-centrikus, járjon a gyerekkel tücsök-zenére, csecsemő-úszásra, balettórára. Csakhogy ezek alapból egyáltalán nem férfias magatartásformák. Ezek klasszikusan női belső parancsok, amelyeket a férfiak persze jól tudnak utánozni és mímelni, és tele is van a hétvégi gyerekmedence agyontetovált macho férfi-apukákkal, akik a hétvégi motorozás helyett, pelenkázással töltik a hétvégét, csakhogy megfeleljenek korunk elvárásainak. De meddig?

Férfiak végveszélyben

Jó, ha mindenki tudja: a férfi és nő jó ha különbözik! Ma mégis a 60 kilós címlapfiúcska termetű, babahordozós, pempőetetős, kötényes konyhatündér az eszményített férfi-ideál. A klasszikus értelemben vett férfias férfi minta eltűnőben van. Helyét átveszi egy civilizációs ártalom, egy olyan kitalált férfi-kép, ami csak romantikus ponyvaregények fantáziavilágban létezik.

Mégis ez a kép olyan erős, hogy korunk fiatal férfija, inkább hasonlítanak a görög mítoszok hímnőjére az androgünöszra, aki csupaszra-borotvált passzív bájával csábítja csak a nőket, de soha nem kezdeményez, nem hódit, nem harcol.

És bár nagyon sok fiatal nő megszenvedi ezt, és a legtöbb fiatal férfit éretlen, zsenge kisfiúnak tartja, és szenved az udvarlás, a hódítás, az erős férfi hiányától, mégsem tűri sokáig ha egyszer végre ilyenre akad. Sőt ő maga veszi fel a klasszikus férfi szerepet: hódít, harcol, kezdeményez, területet véd, irányít. A felcserélődött nemi szerepek modern amazonjai joggal igázzák le a modernkori babahordozós férfitársadalmat. A férfival szemben támasztott egyetlen modernkori elvárás a behódolás marad, a szolgálatkész bébiszitter szerep.

Nem csoda, hogy az ilyen párkapcsolatok zöme nagyon rövid időn belül zátonyra fut, és az elvált apák és anyák zavaros sorsuk felett sorstársaikba kapaszkodva értetlenül néznek egymás tükrébe hogy mit is csináltak rosszul.

Jin és Jang

Nappal és Éjszaka. Erős és Gyenge. Teli és Üres. Pedig a mai világ egypólusúvá lett. Abban hisz, hogy a teljesség egyetlen közös nevezővel leírható, megteremthető, fenntartható. Nem ismeri hogyan lehet hasznos a különbözőség, a szembenállás, a kétpólusú világegyetem. Pedig minden ebből a szembenállásból fakadó feszültségből, a ki-nem-egyenlíthető ellentétből születik. Ha megértjük, hogy az emberi faj sem véletlenül osztott két szembenálló nemre, akik alap-természete valóban különböző, felülemelkedhetünk azon a kényszeren, hogy hamis egyenlőségjelet húzzunk a kettő közé. Az egyenlőség kizárólag rangban értendő, nem takarhat azonosságot, sem egylényegűséget.

Ennek a kettősségnek az összhangját, pontosan a másság adja. Az hogy más és más hajtja a férfit és a nőt. Ha a nők hagyják, hogy a férfiak férfiak maradjanak, hogy felfedezzék, meghódítsák és elhozzák a végtelent, hogy harcaikat, küzdelmeiket máshol és mással vívják, boldog életet élhetnek mellettük. Ha a férfiak hagyják, hogy a nők nők maradjanak, otthont teremtsenek, gyermeket neveljenek, a szépséget és rendet álmodjanak a világba, akkor lesz hová boldogan hazatérniük, ha földet érnek. Közös érdekünk, hogy egymás szemében ne önmagunkat, hanem a másik felünket lássuk; aki kiegészíti életünk, és nem kiváltja azt. Aki nem pusztán saját értékeink felvigyázó őre, hanem kifogyhatatlan önálló kincsestár, aki kész élete gazdagságát velünk megosztani. Ha mindkét fél felismeri, hogy különbözősége által ritka kincsek önálló birtokosa, a kölcsönös adásban közös boldogságra lelhet. Csak osztozni kell… Rajta hát!

» Ezotéria - Árnyék és Lélektárs
» Ezotéria - Másság
» Ezotéria - Duálpár
» Ezotéria - Pár-kapcsolat

 

Light

Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Scarabeus


         

                         

 
[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-04-2011