"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[ » Spirituális Ezotéria Könyvtár « ]
» keret nélkül «

[ előre » ]

Tarr Bence László

Magna Mater
- Az anyaság misztériuma -

- Mistery of the Mother -

2008.

Delphoi, a görögség legszentebb beavatási helyének neve, a ‘delphüsz’ szóval hozható kapcsolatba, amelynek jelentése: anyaméh. Központi szentélyének közelében megannyi omphalosz, fogadalmi köldök-kő utal arra, hogy nemcsak a jóslatkérés szent helyéül, hanem a szellemi újjászületés helyeként is szolgált a megannyi ókori zarándok számára, aki a Világ mitikus szellemi központját, köldökét lelte megtalálni a Földanya méhében. Gaia, vagy Rheia a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater görög istennője, aki a mindenség és az istenek szülőanyja. Ő a földi létezés fenntartója, aki földi testet ad az égi természetű lényeknek: nekünk. Nekünk embereknek. Formát-adó törődő kezei nyomát, egyetlen végtelen kötelékkén ott viseljük magunkon mindnyájan, testünk eredetének, geometriai központjában. A köldökünkben. És ha köldökünk csonkjáról a láthatatlan fonál, amely az anyák végtelen láncolatán át összeköt bennünket minden korok anyáival, rég le is hullott testünk oltáráról, az örök kötelék mégis köt bennünket; határtalan téren és a végtelen időn át.

Mindenki anyától született. Minden ember és állat, minden magasabb rendű érző lény. A létbelépés kapuja ez. Maga a nőiség; amely képes a szellemi befogadására, hogy megtermékenyülve általa, formát és testet adjon neki. Az emberek világában mindenki csakis ezen a kapun át érkezhetett, és ez az aranykapu, amelyen átbújva az emberi világ megszületett. Az archaikus gondolkodás jól ismerte ennek a misztériumát. Ezért van, hogy az anya és az anyag szó minden szent nyelvben rokon és talán rokon értelmű is. Mint például a latin mater és a materia szavaink.

Utal ez arra, hogy az anyag egyben tápláló és védelmező közegünk is, amelyben megtestesülve megpihenhet szellemünk, csakúgy mint jó anyánk ölén. Nem véletlen, hogy a legmagasabb isteni minőséget szinte minden vallásban egyetemesen a galaktotropusza, a gyermekét szoptató anyaistennő jelképezi, akinek tápláló teje maga az égi táplálék, az isteni adomány. És ha még kultuszát időközönként háttérbe is szorítja valamiféle erőszakos férfi-hérosz világmegváltó, jámbor türelemmel, töretlen folytonossága lévén visszatér örökkön. És, hogy a hét szabad művészet közül a filozófia jelképe miért pont a gyermekét szoptató anya, talán magyarázni sem kell.

A valódi bölcsesség forrása, a valódi teremtés origója mindig az anya-isten-nő. Az ember, a teremtmény, csakis általa léphet erre a földre, és bizonnyal erre is utal a héber ádám (ember) szó jelentése is, mely ‘vörös földet’ jelent. A vörös szín, mely a vér és ezáltal az élet örök jelképe, emlékeztessen mindnyájunkat, hogy anyánk vére táplált bennünket, és vele egyetlen körbe zárva nyugodtunk szívén kilenc holdidőn át. És, hogy az egyetlen ős-anya, a magna mater vére folyik mindnyájunkban.

Bármennyire abszurdnak tűnik, de igaz ez a képtelenség. S megannyi tudós elme, eme rettentő sejtelem nyomát kutatva, a DNS-be zárt emlékezés nyomain fel is kerekedik, hogy meglelje az ős-Afrikában minden népek ős-anyját. S mily érdekes a rátalálás; a külső világban is meglelhető mindaz, amit valójában a bensőnkben kellene keresnünk. Mert hiába leli meg a tudóstársadalom az emberiség ős-anyját egy képzelt őskor, képzelt ős-emberében, ez a köldökzsinór térben és időben befelé vezet.

Magna Mater - Innana

Belső utakon - a jelképek üzenete

Az anyagi megtestesülés kapujának minden időkben a barlang archetoposza felel meg, míg az anyaság ősképe a nemkülönben barlangszerű, mandula formájú mandorla, amelynek ragyogásával övezve oly gyakran látjuk magát az uralkodó Krisztus-királyt. A barlang-mandorla kapuján át belépve kezdődik az örök labirintus, a föld méhe, melynek csavarodó belein át visszatérhet a tudat a maga magzati állapotába, mely egyben az élet-halál kapuja is. Az anyaméh, amelyen át minden ember a világra érkezik valódi dimenzió-kapu, melyen keresztül a túlvilági lét kezdődik. Nem véletlen, hogy az anyaméh szimbolikusan analóg a híd vagy a csónak jelképeivel, utalván arra, hogy valahonnan távolról, egy másik partról érkezünk. Mint ilyen, a nő a túlvilág kapujának őrzője. S mint minden kapuőr, figyelmeztet arra az archaikus mágikus hiedelemre, mely szerint a küszöbre lépni tilos, csak átlépni lehet rajta. Nincs megállj! Ha valaki megfogant, létbe lépett, meg is kell, hogy testesüljön – megszületnie mindenkinek meg kell! Ezt a jelentéstartalmat használja ki az ábrázolás, mikor mandorlás-Krisztussal díszítik a templomok kapuit: „Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül.”

A túlvilágról érkezünk tehát, és anyává lenni annyit jelent: megnyílni a határtalan végtelen felé, hogy befogadhasd a végtelent. A szellemet. Ami testet akar ölteni. És a testetöltésben, az anyagivá válásban, idegen szóval a materializálódásban, az emberi természet magára veszi a kettőséget: égi és földi természetű, isteni és állati természetűvé válik. Isteni szelleme állati testet ölt, amely sokszor mint büntetés, vagy maga a bűnbeesés jelenik meg. Ezért van, hogy sok hagyományban a fogantatást és születést előidéző nemi aktust bűnnek fogják fel, ami egyben a szűziesség túlvilági erényként való felfogását is értelmezhetővé teszi. Aki anyává válik, szükségszerűen megnyitja magában a túlvilág kapuját, amely a teremtés törvénye szerint csukva áll. A mesék más nyelvén szólva, felfedi a szivárványt, amire halandó nem léphet. Persze érdemes megjegyezni, hogy a Freud-i pszichoanalízis értelmében mindezen képzetek mögött a férfiak kasztrációs félelme áll, amely fél elvenni a nő szüzességét.

Egy biztos, ahhoz hogy a kapu megnyílhasson, áldozatra van szükség. Ezért van, hogy a legtöbb mítoszban a barlang szájánál őrállat vagy sárkány áll, aki mint pl. a minoszi labirintus Minotaurusza, emberáldozatot követel, vagy a Heszperiszek aranyalmát rejtő kertjét őrző Ládon, akit Héraklész kell, hogy megöljön. De hasonlóan ott a bibliai (sárkány)kígyó, aki Évát őrzi Ádámtól, s hogy megkaphassa őt, bűnbe kell, hogy essen. Persze a pszichoanalitikus felfogásban a sárkány minden esetben maga a férfiúi nemi szerv, amely a barlang száját vigyázza, hogy mások be ne léphessenek rajta. Mégis, ha a kapu feltárul és belépünk rajta, a túlvilági tündérkertek várnak odaát.

Anya és lánya

Anyaság

Az ember kettős természetéből fakadóan, szerepei is kettősek maradnak. Bennük van az éltető és a pusztító, a felemelő és a lehúzó. És nincs ez másként az anyaság kérdésében sem,  amit oly kézzelfogható módon az anya és a banya szavaink hasonlósága és ellentétes értelme is felfed. Életadó szellemmel áthatott természete mellett, benne rejlik az éjfekete sötétség, maga a sárkányság, amely csábító rontásával megrontja és a látszólagos halálnak adja a testetöltött szellemet. Ilyen sárkányi minőség csak az anyákban lakozik, akik már megnyitották bensőjük, és szabadjára engedték szexuális energiáik minden kígyótáncát.

És ezért van, hogy a férfiak szemében a női nem, mindig hármas természetében testesül meg. Hasonlóan a Hold három plusz egy fázisához, a női minőség is három plusz egy stádiumon megy keresztül, a férfiak szemében. A nőiséggel való első találkozás egy férfi életében, az anyai aspektussal való találkozás, majd a szeretői minőséggel, majd a feleség minőséggel, aki mások anyjává válik, és ott az érintetlen, szűzi közös leány-gyermek aspektus. A makulátlan, érintetlen titkokat őrző jövendő. Ő az eljövendő idők záloga, aki akkor is lesz, amikor már a szülők meghaltak. Szűzi titka a jövendő generációk titkait hordozza, amelynek felfedése a nemző atyák számára szigorú tabu minden kultúrában.  A férfiúi természet mégis egészen más minőségben vonzódik a női princípium ilyen jellegű megnyilvánulásához; és a szülő anyák érzik ezt. Ezért lesznek többnyire féltékenyek lányuk apjukhoz fűzött kapcsolatára.

Mikor összekerülnek, anya és leánya, kapcsolatuk ellentétes alapállapotuk, és minőségük miatt biztosan vészterhes lesz. Ez a pszichológiából ismert Elektra-komplex, ami a férfiak Ödipusz-komplexéhez hasonlóan, az anya-leánya összeférhetetlenséget jelenti. Az ellentétek hátterében minden esetben a férfiúi nemhez való viszony rejtezik, és a titkos bölcsesség, az anyaág misztériumának tudásféltése, amelyet az anyák a lányaik elől akarnak rejteni. Ezért van, hogy egy anya-leány kapcsolat vagy nagyon jól működik, vagy egyáltalán nem. Ha az anya képes megosztani titkos bölcsességét leányával, ha őt is felnőtt anya-isten-nőként kezeli, kapcsolatuk jól működő lesz, ha azonban ez az alapállás hiányzik, kapcsulatuk biztosan zátonyra fut. Legalább is egy ideig.

Egy bizonyos, a legtöbb anya-leány kapcsolat akkor kerül a megfelelő mederbe, amikor a leány is anyává válik. Ilyenkor születik meg a felismerés, hogy ők mindeddig csak minőségeikben voltak mások, de mindvégig ők voltak az élet és az emberi világ kapuőrzői. Ilyenkor ébred rá mindenki, hogy kapcsolatuk a legmélyebb közös gyökérből táplálkozott.

Éppen ezért, az anyáknak érdemes felismerni, hogy lányaik is anyák, csak az idő homálya feledteti ezt a tényt. És jó ha megérthetik, hogy ez az anyagi világ az ő közös világuk, és, hogy anyaságuk egymás világát nem kisebbíti, hanem épphogy folyton növeli, a végetnemérő folytonosság Ariadné-fonalával.

» Ezotéria - A Holdistennő Három Arca
» Ezotéria - Spirituális Gyereknevelés

Light

Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Scarabeus


         

                         

 
[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-03-2010