Mivel a misztikus cél magában foglal egy közvetlen tapasztalatot, hívhatjuk misztikus tapasztalatnak vagy misztikai tapasztalatnak.

A misztikus célt nem lehet precízen megnevezni, mert túllép a nevekkel és meghatározásokkal együttjáró normál megkülönböztetéseken. Egyetlen név, leírás vagy meghatározás sem lehet teljes, tehát végülis a misztikus cél név nélküli. Habár ezen cél sok-sok neve és metafórája szükségszerűen részrehajló, mindig ugyanaz marad, attól függetlenül, hogy minek hívjuk: „átkelni az Alvilágon”, „megvilágosodás”, „kozmikus tudatosság”, „samadhi”, „egyesülés az Abszolúttal”,  „egyesülés Istennel”, „a célnak és tárgyának egyesülése”, „a mikrokozmosz és a makrokozmosz egyesülése”, „ellentétek egyesülése”, „a Nirvana elérése”, „beteljesíteni a Nagy Művet” vagy bármi egyéb.

Mivel a misztikus cél ugyanaz és független az időtől, helytől vagy kultúrától (a sokféle külső forma ellenére) a Thelemita miszticizmus nem egy új dolog; pusztán szimbólumok és módszerek sajátos csoportja, ami ugyanazt az Igazságot éri el, mint bármely más megvilágosodást kereső az emberi történelem során.

A Thelemita miszticizmus tudatában van az emberi történelem során létező miszticizmus sokféle ágának, épp ezért képes a részleges igazságok, szimbólumok és nyelvek mögé látni, amikkel a különböző természetű és kúltúrájú emberek magyarázták a misztikus igazságot.

Thelemita nyelven kifejezve Crowley néha egyenlőséget von a misziticizmus és a jóga közt, az utóbbit egyszerűen csak Egyesülésként definiálva. Amennyiben a misziticizmust érthetjük egyesülésként Istennel (vagy az Abszolúttal, Igazsággal, Valósággal, vagy bármi mással), akkor a miszticizmus és a jóga alapvetően ugyanazt jelentik és gyakorlatilag minden esetben felcserélhetőek ahol Crowley megemlíti őket.

Sok hasonlat létezik az ösvény leírására, az egyik maga Az Ösvény. A hasonlatok csak térképek lehetnek, amelyek ábrázolják és vezetik az egyén haladását a cél felé vezető útján.

Maga az ösvény a fegyelem és képzés különböző eszközeit jelenti a misztikus cél eléréséhez, és ezek a módszerek gyakran a meditáció és/vagy önfeláldozás sajátosságai.

Minden kultúrában található valamilyen szellemi képzési rendszer – ezt gyakran beavatásnak hívjuk a Thelemában – viszont a különböző rendszereknek különböző módszereik, és különböző nyelvezetük van arra, hogy az ösvényről és a célról beszéljenek. Ennek ellenére maga a misztikus cél alapvetően mindig ugyanaz. 

A Misztikus egy olyan ember, aki már elérte ezt a célt vagy az ahhoz vezető ösvényen van. A misztikusok nem szorítkoznak az Igazság, Valóság, Isten, az Egy vagy az Abszolút (vagy nevezzük, ahogy akarod) puszta szellemi ismeretére vagy érzelmi megérzésére.

Akár önként választva vagy egyfajtaképpen a hívásra válaszolva a misztikusok azok, akik maga az Igazság közvetlen megtapasztalásának irányábadolgoznak, valamint azon, hogy a megfelelő hozzáállással és erőfeszítéssel el is érjék ezt a megtapasztalást. Ha a következő analógia alapján azt mondjuk, hogy a misztikus cél vagy Igazság olyan, mint a tűz, akkor a filozófus megelégszik a tűzről gondolkodással és annak megfogalmazásával, a tudós megelégszik a tűz megfigyelésével és irányításával, a romantikus megelégszik azzal, hogy imádja a tüzet és verset ír erről, de a misztikus csak azzal elégszik meg, ha megismeri a tüzet azáltal, hogy az elégeti és felemészti őt.

Ez a misztikus tapasztalat vagy misztikus cél nem egy másvilág, vagy egy tárgy, vagy egy állapot, ami minden mástól különböző vagy távol álló. Az, hogy „túllép eme világ határain” csak egy metafóra nem pedig a valóság. Ez egy olyan tapasztalat, amit lehetséges egyénileg és tudatosan elérni (és már el is érték korábban) miközben élnek és ébren vannak. Azon misztikusok, akik elérik a misztikus célt, nem szűnnek meg fizikailag létezni és továbbra is képesek cselekedni a világban. A misztikus célt bárki elérheti, ha a megfelelő módszereket alkalmazza, csakúgy, mint ahogyan a sejteket is lehet érzékelni, ha valaki megfelelően használ egy mikroszkópot.

A közvetlen megtapasztalás nem azt jelenti, hogy másoktól hallunk a misztikus célról, intellektuálisan átgondoljuk, vagy hogy pozitív (esetleg negatív) érzéseink vannak az elképzeléssel kapcsolatban; azt jelenti, hogy gyakorlatilag szándékosan beépítjük ezt a célt az öntudatunkba. A közvetlen megtapasztalás az, amikor az érzékelésünk módjának átváltásán keresztül tapasztaljuk meg a misztikus célt, amikor maga az érzékelésünk változik meg. Ugyanúgy tapasztaljuk meg közvetlenül a misztikus „egyesülést” a misztikus célon belül, mint ahogyan közvetlenül tapasztaljuk meg az alvás állapotát is, amikor alszunk. Intim, közvetlen, félreéthetetlen csakúgy, mint ahogy a fejfájást vagy részegséget közvetlenül intimnek, közvetlennek és félreérthetetlennek tapasztaljuk meg. A misztikus célt néha “Samadhi-nak” hívjuk, és olyan analógiában használjuk, mint pl. az Álmodás: Ébredés – Ébredés: Samadhi, így ugyanis egy tudatossági állapotára utal. Ezért hívjuk néha a misztikus célt „Misztikus Tudatosságnak” vagy Egyesült / Nem-szétválasztott / Kozmikus tudatosságnak.

• Érzékletek: A miszticizmus nem a dolgok fizikai érzéklete, beleérteve a tapintást, ízlelést, szaglást, látást vagy hallást.

• Épp ezért említi minden egyes misztikus az érzékletek bizonyos visszafogásának és/vagy túllépésének fontosságát.
• A miszticizmus ösvényét és célját kísérhetik érzékleti jelenségek, amik akár hasznosak is lehetnek különböző módokon, de ezek egyike sem maga a Cél. 
• Az érzékleti jelenségek nagyon intimek, mivel közvetlenül érzékeli őket az illető, épp ezért nagyon sok velük kapcsolatos metafórát és jelképet használnak a miszticizmusban (pl. “látni Istent” “érezni az isteni csókokat” “hallani Isten szavát” “érezni Isten illatát” “megérinteni” vagy akár szexuálisan egyesülni Istennel stb.)

• Intellektus: a miszticizmus nem jelenti a dolgok intellektuális ismeretét, ideértve a matematikát, tudományt, logikát, pop kultúrát és magát a miszticizmust is (ha tudsz a célról, az még nem jelenti annak elérését; a térkép az nem maga a terület).

• A miszticizmus nem ésszerűség, és nem is hit. Ezért a misztikus célt gyakran az ésszerűségen túliként magyarázzák, pl. az intellektusnak, tudásnak, logikának vagy racionalizmusnak és a miszticizmusnak semmi köze a „hithez” annak hétköznapi értelmezésben, miszerint elfogadunk tények nélküli javaslatokat. A misztikus a közvetlen megtapasztalás tökéletes bizonyítékát követeli. Bizonyosságot nem pedig hitet.
• A miszticizmusnak semmi köze a tudományból eredő (empirizmus) vagy a logikán keresztül elért (racionalitás) tudáshoz; a miszticizmust a tudás egy bizonyos fajtája, az igazság közvetlen megtapasztalása érdekli. Az átlagos tudástól való megkülönböztetés végett ezt gyakran Bölcsességnek vagy Megértésnek, illetve nagy T-vel kezdődő Tudásnak hívják (esetleg elé teszik az „igaz” vagy „tökéletes” szót, így lesz belőle például Igaz Bölcsesség vagy a Bölcsesség Tökéletesítése).
• Habár a tudás lehet a miszticizmus ösvényének és céljának a velejárója, akár hasznos is lehet bizonyos módokon, de ez nem maga a Cél.

• Érzelem: A miszticizmus nem a felemelkedett érzelmeket jelenti vagy bármely más érzelmi tapasztalatot (felemelkedett, eltompult, furcsa, egyedülálló, potens, ömlengő, magával húzó, stb.).

• Ez az oka annak, hogy jóformán minden misztikus megemlíti az „alacsonyabb természet megszelidítésének” szükségességét annak érdekében, hogy meglássuk az Igazságot; ha nem így teszünk, akkor a látásunk elhomályosul.
• Habár az érzelem lehet a miszticizmus ösvényének és céljának velejárója, akár hasznos is lehet bizonyos módokon, de ez nem maga a Cél. 

• Morális mintaképnek lenni: a miszticizmus nem azt jelenti, hogy morális mintaképek vagyunk, a „szentekhez” kapcsolódó erényesség ragyogó példái. Nem azt jelenti, hogy „jó emberek” vagy akár „spirituális emberek” vagyunk. Az átlagos vallások különböző erényei és bűnei egyáltalán nem a miszticizmus velejárói. Azok a bűnök, amik megakadályozzák a misztikus cél tökéletes elérését, bűnöknek számítanak; azok az erények, amik támogatják a misztikus cél tökéletes elérését, erényeknek számítanak. Viszont ezekere a misztikus cél végéhez vezető eszközökként tekintünk. A Misztikus nem azért lép a misztikus ösvényre és nem azért halad rajta, hogy a kollegái dicsőítsék, vagy hogy a moralitás ragyogó példájaként tekintsenek rá. Pláne a Thelemita miszticizmusban a moralitás csak egy eszköz a misztikus cél eléréséhez és mivel mindenki egyén, a moralitás is különbözhet minden egyén számára. Ez nem azt jelenti, hogy a misztikusokat nem érdeklik az erények és a bűnök, hanem azt, hogy az ő szemükben ezek vagy hátráltatják, vagy segítik őket az Isten/Igazság/Abszolút közvetlen megtapasztalásában. A morális mintaképpel ellentétben a tömegek sok misztikust igazából kritizálnak, üldöznek, gyaláznak, a „természetellenes”, „civilizálatlan” vagy „istenkáromló” viselkedésük miatt. Híres misztikusokat, mint például Meister Eckhartot, Mansur Al-Hallajt, és még Krisztust is üldözték az istenkáromlásaik miatt. A misztikusok „felháborító” viselkedése annyira átható, hogy még kifejezés is van rá: „bolond bölcsesség”. 

A mágia Crowley híres definíciója szerint: „változás okozásának a tudománya és művészete úgy, hogy az megfeleljen az Akaratnak”. Tehát a mágia sok olyan módszert foglal magába, amelyek által a mágus fokozatosan kiterjesztheti, meghódíthatja és gazdagíthatja az Akaratát. A mágust az érdekli, hogy több erőre tegyen szert az Akarata megvalósításához, alapvetően erősebb irányítás (a testé és az elméé), nagyobb tudás (önmagáról és a világról), valamint több képesség által.

A miszticizmus fenti meghatározása szerint: „a végső spirituális igazság vagy cél közvetlen megtapasztalásának eléréshez vezető tudomány és művészet”. Épp ezért nincs más cél, csak ezen közvetlen tapasztalás elérése. Bármi, ami akadályozza eme cél elérését úgy, hogy eltérít attól, nem része az ösvénynek. Bármi, ami segíti a cél elérését úgy, hogy méginkább arra irányítja a koncentrálást, része az ösvénynek.