"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[» Buddhista Könyvtár «]
» keret nélkül «

[ előre »]

Soós Sándor

Sinran

CREDO Evangélikus Műhely, IX. évfolyam, 2003. 3-4. szám.

 

- Shinran -

2003.

Creative Commons License

Word formátumban [« word ]


Egyetlen vétségen át - mely csupán pillanatig tartott,
világkorszakokra a
legmélyebb pokolra kerül valaki -
hogyan is kerülhetne akár csak szóba is a jó
sors, ha valaki már kezdettelen ideje halmozta a bűnöket?

És nem lesz szabaddá
pusztán egy bűn
levezeklése által sem,
mert a régi bűnön át, még
mialatt azt levezekelte,
előállt egy újabb bűn.
[1]

 

Sinran 1173-ban született, Kiotó környékén, Hino Arinori fiaként. Nyolcéves korában lett szerzetessé Kiotóban, az Enrjakudzsi kolostorban. A korszak, amelyben élt, a japán történelem egyik viszályokkal és háborúkkal terhes időszaka volt. A 12. század végén zárult le az a hosszú háborúskodás, a Genpei-háború, amely két nagy nemesi család között zajlott le, s amelynek véget értével hosszú időre leáldozott a császári kormányzás időszaka s vele a boldog aranykor emléke. Minden addigi érték megkérdőjeleződött, minden, ami bizonyosnak tűnt, mulandónak bizonyult.

Shinran Ronin

Az országot feldúlták a harcolók, a nemesség pártokra szakadva küzdött egymással, a közrend megszűnt, éhínségek és járványok söpörtek végig a városokon és falvakon. Az utcákon temetetlen halottak hevertek, és senki sem lehetett biztos abban, hogy megéri a holnapot. Ilyen háttérrel alakult ki az a sajátos világkép, amelyet leginkább a nihilizmus legextrémebb formáival rokoníthatunk. [2] Az elkerülhetetlen pusztulás tehetetlen várása, az eltűnt értékekre való szomorú emlékezés és az eltűnt tökéletesség szinte hiábavaló keresése jellemezte a kor gondolkodóinak létlátását. Nem véletlen, hogy a világ hiábavalóságát tanítása alapjává tevő buddhizmus szerepe éppen ebben a korszakban növekszik meg, és kilépve a kolostorok falai közül, lesz népi vallássá. Sinran ennek a vallási megújhodásnak lesz egyik kulcsfigurája. Gyermekkoráról nem sokat tudunk. Ifjúkori nevelője a hírneves főapát, Dzsien [3] volt.

Kolostori alapképzésének befejeztével Amida Buddha Csarnokában lett szerpap a Hiei-hegyen. Az Enrjakudzsi kolostor szerzeteseként a kor minden jelentősebb, Japánban megjelenő buddhista irányzatával megismerkedhetett. Ez a kolostor eredetileg a Szaicsó [4] nevéhez kapcsolódó Tendai irányzat főtemploma, ám már a legkorábbi időktől kezdve (788-ban remetéskedett itt Szaicsó, majd 805-ben alapítja meg a kolostort) úgy is emlegetik, mint "a nemzet templomát", amely az ezoterikus buddhizmus szemszögéből az egész császárság szellemi központja.[5] Nagy hírű mesterek, rendalapítók és tanítók egész sora kezdte meg itt pályafutását, vagy tanult és elmélkedett itt életének egy szakaszában. Rjónin, Eiszai, Dógen és Nicsiren,[6] hogy csak a legnagyobbakat említsük, mind e falak között sajátította el a Tan alapjait.[7] A buddhizmus tanrendszeréből természetesen főként a Mahájána[8] és a Vadzsrajána [9] szövegeit és gyakorlatait tanulmányozták, s ebből következik, hogy mindnyájan ismerték azokat a tanításokat, amelyek a Tiszta Föld iskolájának szövegeiben hagyományozódtak át.

Amida - Amitábha Buddha kultusza Koreán át kínai közvetítéssel érkezett el Japánba, tulajdonképpen rögtön a buddhizmus átvételekor. Ő a Nyugati Paradicsom ura, az öt Ősbuddha [10] egyike, aki a buddhizmus Nagy Szekér irányzatának egyik központi alakja. Az Amitábha név jelentése: Végtelen Fény, Határtalan Fény. [11] Mint a Nyugati Paradicsom Buddhája, még Bódhiszattvaként [12] fogadalmat tett, hogy minden hozzá fohászkodó lényt elvezet örök és múlhatatlan mennyországába. Bár alakját később úgy tekinteték, mint a Sákjamuni Buddha idő feletti létmódját,[13] mint Istenség a korai buddhista szövegekben nem szerepel, és nem is ismerik a Kis Szekér [14] irányzatait követő országokban. [15] A köréje fonódó tanításokban iráni mazdaista, indiai védikus, keresztény és később Kínában taoista elemek szövődtek egybe. Különös érdekessége kultuszának, hogy a törekvők számára a Nyugati Paradicsomban való újjászületés mintegy a megvilágosodás célkitűzésének helyébe lép. A róla szóló tanítások három legfontosabbika a Mahá-Szikhávatí-vjúha-szútra, [16] az Amitábha-szútra [17] és a "Meditáció-szútra".[18] Ezek a művek, valamint számtalan kommentárjuk igen nagy népszerűségnek örvendett a japán mesterek körében. Sinran, aki szerpapként igen fontos szolgálatot látott el a templomban - a "nenbucu" varázsima állandó végzéséért volt felelős, mind a szövegekkel, mind a meditációs és imatechnikákkal behatóan megismerkedik. Kolostori életéről nem tudunk sokat, ezekről az évekről később nem árult el semmit. Az bizonyos, hogy feladatát kielégítően látta el, hiszen az igen szigorú elvárások szerint hamar elbocsátották és megbüntették azt a szerzetest, aki vétett vagy mulasztott valamiben.

Amikor azután 1201-ben belekezdett egy száz napig tartó elvonulásba, [19] még nem tudhatta, hogy élete gyökeres fordulatot vesz: a kilencvenötödik nap éjjelén álmában megjelent előtte a japán buddhizmus mitikus alakja, Sótoku herceg, és az álomban elvezette Hónenhez, aki ekkortól lett mesterévé.

Sótoku herceg (572-672) legendás alakká vált Japánban. Államférfi, régens, birodalomépítő és nagy tudású bölcs volt. Ő, mint a buddhizmus egyik fő meghonosítója a szigetországban, s persze maga is neves tudós, úgy élt a szerzetesi hagyományban, mint a Könyörületességből Alátekintő Bódhiszattva [20]testet öltése. Sinran Avalókitésvara képében látja meg a herceget, [21] aki mintegy felszólítja a buddhizmus megújítására. A látomás hatására elhagyja addigi életét, és az álomképben bemutatott mestere keresésére indul.

 

De akkor én, a kopasz-tudatlan Sinran,
a Kennin legelső évében felhagytam
a komplikált gyakorlatokkal,
s a Legelső Fogadalom
[22] lett egyszerre menedékem.

Hónen (1133-1212), aki mesterévé lett, Mimasakában, a mai Okajama prefektúrában született. Apja egy alacsony rangú szamuráj, Uruma Tokikuni [23] volt. Kilencévesen lett szerzetessé, majd 15 éves korában örök fogadalmat tett a tendai iskolában. 1150-ben magányos aszkétaéletbe kezdett a Hiei-hegy egyik kolostorában, Kurotaniban. Mind a tendai iskolának, mind a régi buddhista iskolának, a narai teológiának mesterévé lett, ám ezekben a formákban nem találta meg azt a tökéletességet, amit kitartóan keresett. Amitábha kultusza, különösen a varázsima recitálása tűnt számára az egyedül célravezető módszernek. 1175-ben alapítja meg [24] saját iskoláját, melyet Dzsódónak [25] nevezett el. Az Amidizmus addigi formáit újrafogalmazva a varázsima [26] recitálásának kiemelt fontosságát hirdette, amelynek mind a teológiai képzés és tudás, mind a tradicionális meditáció és aszkézis alárendelődött rendszerében. Ám Hónen ezen utóbbi elemeket nem utasította el, és nem is tartotta szükségtelennek. Tanításában inkább a hangsúlyt helyezte át a recitációs imamódra, amely természetesen addig is ismert volt.[27]

Ám azzal, hogy a hosszú tanulás és szigorú előképzés fontosságát megkérdőjelezte, egyszerre teremtett alapot egy népi vallási irányzat megjelenéséhez és a buddhista tanítás szinte teljes újraértelmezéséhez. A megszülető iskola igen nagy népszerűségre tett szert, olyannyira, hogy hamarosan felkeltette az udvarral szoros kapcsolatban álló hagyományos szerzetesség figyelmét és rosszallását. Bár Hónen mindent elkövetett, hogy követői túlkapásainak gátat szabjon, törekvése nem járt sikerrel.[28] 1204-re valóságos hadjárat indul a mester és tanítványai ellen, négy szerzetesét ki is végzik. A dolog odáig fajult, hogy végül 1207-ben Hónent Sikkoku szigetére száműzték, ahonnan csak néhány hónappal a halála előtt tért vissza Kioltóba. A száműzés egyik kiváltó oka Hónen tanítványainak sokszor közbotrányt okozó viselkedése, és nemegyszer erőszakosságba torkolló makacssága volt. A másik ok a hagyományos iskolák ellenkezése és elutasítása az új tanítás iránt, amely végül szervezett ellenkezést szült, s a tiltakozás petícióként a császári udvarba is eljutott.[29] Mint a fő tanítványok egyike, Sinran sem kerülhette el a száműzetést, Ecsigóban telepítették le, szerzetesi öltözékétől és nevétől megfosztották.

Bár életének ezen időszakáról nem sokat tudunk, az bizonyos, hogy ekkor házasodik meg, s hét vagy nyolc gyermeke is születik. Ő volt az első buddhista szerzetes, aki nyíltan megházasodott,[30] és példája később számos követőre talált. Ez életének egyik olyan rejtélyes motívuma, amely valószínűleg kora fiatalságában gyökerezik.

Ó, te bolond énem!
Fuldokolsz a vágyak tengerében,
s evilág hegyén bolyongsz!
Nézz hát végig magadon!
Jobban teszed, ha inkább szomorkodol!

A testi vággyal való küzdelem Sinran egyik legmegoldhatatlanabbnak tűnő problémája volt annak idején, még ifjú szerzetesként. Végül, amikor már nem látott más megoldást, egy második zarándoklatot tett a Csóhódzsi szentélyébe, hogy a Könyörületesség Urának segítségét kérje vívódásában. A Bódhiszattva ismét megjelent előtte és igen meglepő revelációban részesítette:

Ha a vágy kínzó ereje által
szüzességi fogadalmadat megszeged,
ám tegyed!
Én éretted csodálatosan szép, női alakot öltök
és a kedveseddé leszek.
S azután, ha üt végső órád,
országom, az örök boldogság hona vár rád!

Felvette a Fudzsii Zensin nevet, és egyszerű, a körülményekhez alkalmazkodó életet élt, mestere tanításain elmélkedve és napi gyakorlatként végezve a nenbucu varázsima recitálását.

1211-ben a száműző dekrétumot visszavonják, de ő nem tér vissza korábbi kolostorába, hanem a mai Ibaraki prefektúrában, Inadában telepedik meg. Döntésének egyik oka az lehetett, hogy mesterének halálhíre eljutott hozzá.

Hónen, mondják, eleven buddha volt.
Békésen ült a lótusztrón legfelső grádicsán
És úgy tanított tanult férfiakat, akárha
novíciusok lennének.
Hónen mindössze egyoldalnyi tana csodálatos!
[31]

Itt már tanítványok egész köre hallgatja beszédeit, akik közül soknak a neve is fennmaradt. Ezekben az években állítja össze élete fő művét is, a Kjógjósinsót. Ez egy antológiai a szútrákhoz és a kommentárokhoz fűzött gondolataiból. Az első változattal 1224 őszére készült el. Művének központi fogalma a hit, mint a legfontosabb út a Nyugati Paradicsomba. Ezt az írását többször átolvassa és kijavítja, majd a végső változatot lemásolja tanítványai számára. Több himnuszt is ír ekkor. Tulajdonképpen ezekben az években érlelődik meg benne az a tanrendszer, amelyet a Dzsódó-sinsú iskola hirdet. Az amidizmus addigi formáihoz képest radikálisan szakít minden addigi irányzattal és formával. Tanítása szerint a Buddha tökéletességéből fakadó erő - amely nem az ember sajátja, hanem objektíven létező külső valóság - az egyetlen, amely megmenti az embert, tekintet nélkül annak képességeire, tudására vagy erkölcsi állapotára. A hit - "tariki" - külső erő, amely már önmagában Amitábha kegyelmének [32] egyik formája. Kezdettelen és vég nélküli örökkévalóság a Buddha, amelynek transzcendens szférájába nem juthat el a korlátok között megnyilvánuló ember.

A megvilágosodás mindezek alapján nem nyugodhat semmiféle gyakorlaton, meditáción vagy imán, hanem csak és kizárólag azon a hiten, amely egyetlen szemvillanás alatt a tökéletes Buddha-földre emeli az embert, legyen az bármilyen bűnös. A bűn, amely a buddhizmuson belül két fő formával bír, egy örök, nem megfogható kezdetű abszolút,[33] valamint egy, az erkölcsi és személyes létbeli egyedi megjelenéssel,[34] Amitábha fogadalmán át eleve legyőzetett, és valójában nem is bír fontossággal. Az érdemek vagy a megtisztulás így érvényét veszti, és nem is értelmezhető. Szakított azzal a népszerű elképzeléssel is, hogy a Buddha a halálos ágyán fekvő emberért jön el, aki csak a legeslegvégső pillanatban ismeri meg megmentőjét. Sinran tanításában a hit felébredése az a pillanat, amelyben az ember a Nyugati Paradicsomba ragadtatik. Híveit ekképpen a Buddhákkal egyenrangúnak tekintette. A Tiszta Föld tanításainak ezen értelmezése azt is magába foglalta, hogy nagy megnyugvást és lelki békét adott azoknak a híveknek, akik sorsukat így már beteljesítettnek élhették át. Sinran új értelmezést adott azoknak a tanoknak is, amelyek a Buddha-testeket foglalták magukba.

A klasszikus felosztás hármasságát, a Nírmánakája [35], Dharmakája [36]és Szambhógakája [37] rendszerét két test, egy véges emberi és egy öröktől fogva való, abszolút Buddhamező különválására váltotta, amit a hitben és odaadásban realizálódó szeretet tesz egyfajta rejtett hármassággá. A hit kiemelt fontosságát azonban - s ezt nem szabad elfelejtenünk - olyan korban jelentette ki, amely a teljes létbizonytalanság időszaka volt.[38] Az az emberi világ, amely tapasztalati szinten elé tárult, a buddhista "hat világ" közül sokkalta inkább a pokol képét idézte, semmint a törekvés színterét adó emberi világot.[39] Ebből a kontextusból talán már érthető, hogy azon a buddhizmuson belül, amely mindig is az emberi tettet állította tanításának középpontjába,[40] miért jelenhetett meg és kaphatott kiemelt szerepet az önmegismerés módozataitól látszólag oly messzire álló puszta hit. Hiszen a Felébredett éppen azokhoz intézte szavait, akik a "Nemesek Ösvényére Lépők", vagyis a helyes felismerés, elhatározás, megnyilatkozás és törekvés útján felelőssé válnak tetteikért.

Pontosan ez, az emberi felelősség teljes és mindenre kiterjedő felvállalása jelentette és jelenti azt a szellemi utat, amely megkülönbözteti a megszabadulásra törekvőt a közönséges embertől. Ez azonban csak a legmélyebb hit - a felébredésbe vetett hit és bizonyosság - mindent felölelő tartományában nyerheti el értelmét. Buddha a Tan pillérévé tette ezt, még ha sokszor kimondatlanul is. Másfelől, önvalóssággal bíró, nem illúzió természetű világot, amelyben valódi születés, szenvedés vagy megszabadulás jelen volna, egyetlen buddhista iskola sem ismer. Sinran tanításában a régi iskolák módszerei és időhöz kötődő aspektusai úgy jelentek meg mégis, mint elégtelen és sehova nem vivő, elavult eszközök. Ezért vetette el őket, tanításában a végső idők emberi tehetetlenségére koncentrálva. Jellemző módon egész hátralévő életén keresztül vívódott a tanítás tökéletes formába öntésével.

Tunyaságba süppedt régen,
de ma már éberen vigyáz,
bevilágítja a Földet,
mint Hold a tiszta éjszakát.
[41]

1235 körül tért vissza Kiotóba, ahol kiterjedt irodalmi tevékenységet folytatott. Töprengéseiről és gondolatairól sokat elárulnak azok a levelek, amelyeket tanítványainak írt ekkoriban. Életének alkonyán egy igen nehéz és keserű problémával kell szembenéznie. Az egyik fia, Zenran, aki apja tanításait a Kantó vidékén terjesztette, egyre inkább önállósodni és elszakadni akarva, saját iskola alapításába fogott, megosztva ezzel a közösséget. Apa és fiú között a viszony úgy elmérgesedett, hogy végül Sinran 1256-ban végleg szakított vele, és megtiltotta neki, hogy tanítson, illetve végleg elhatárolta magát tőle.

1262-ben halt meg, s testét a higasijamai Ennindzsi szentélyben hamvasztották el. A nevéhez kötődő iskola intézményként való megalapítása már követőinek feladatává lett. A későbbiek során a Dzsódó-sinsú tíz, egymástól többé-kevésbé eltérő irányzat alakjában jelent meg, s ezt a formáját megőrizte mind a mai napig, amikor is a legnépesebb japán buddhista közösségként áll fenn. [42]

"Amikor az Amida-hit nagy japán mesterét, Sinrant azzal vádolták, hogy túl könnyűnek mutatja az üdvösségre vezető utat, ő így felelt:

"Dehogy könnyű az én utam! A gőgös ember számára a legnehezebb dolog éppen az, hogy ne magára, hanem másra hagyatkozzék." [43]


SZÖVEGEK

Amitábha 48 fogadalmából [44]

1. A három szenvedésteli születés - pokolbéli, éhesszellem-létben való, állati - nem lehetséges országomban.

2. Az emberek és az istenek soha nem vágynak vissza országomból a három szenvedésteli születésbe.

8. Világomban minden ember azzal a képességgel születik meg, hogy képes lesz ismerni azokat a gondolatokat, amelyeket a magasabb világok lényei gondolnak.

10. Az országomban élő emberek és istenek közül egyetlenegy sem fog ragaszkodni semmihez, még a saját testéhez sem.

13. Létem és életem végtelen lesz.

15. A világomban élő minden ember és isten is végtelen életű lehet ezáltal, ám szándéka szerint e végtelen életről szabadon le is mondhat.

18. A tíz világirány minden lénye, aki csak segítségül hívja nevemet, tízszer kimondva azt, valóban az én országomban fognak újjászületni, kivéve, ha vétkesek az öt főbűn valamelyikében, vagy ártottak a Tannak.

19. Halálának pillanatában megjelenek a tíz világirány minden olyan lényének, aki életében a megvilágosodásnak szentelte magát, és gyakorolta a jótetteket.

20. A tíz világirány minden olyan lénye eléri általam vágya beteljesedését, aki meghallja nevemet, a Tiszta Földre vágyik és a jót cselekszi.

31. Országom ragyogó tisztasága által képes lesz visszatükrözni a tíz világirány Buddháinak tökéletességét.

35. A tíz világirány mindama női, akik a tökéletességre vágynak, de gyűlölik női testüket, haláluk után megszabadulnak e nyűgtől kegyelemből, s nem születnek nőként többé.

39. Az országomban élők abban a boldogságban időznek majd, amelyben a vágyain úrrá lett szerzetes időzik.

45. A más világok bódhiszattvái a meditáció legmagasabb állapotában [45] elmerülve teljesíthetik be a Buddhaságot nevem erejéből.

48. A más világok bódhiszattvái a Tan három szintjét színről színre látják majd, és a felébredés tudatossága visszafordíthatatlanul eltölti őket.


Az Igaz Hitről
[46]
(részlet)

Ő, kinek élte véget nem érő, Buddha, menedékünk!
A fénysugarat, melyhez ember fel nem érhet, illesse tisztelet!

Hózó Boszacu [47] eljövendő létének még csírájában volt akkoron, s a Könyörületesség Királya [48], a hatalmas Buddha lábainál ülve hallgatta a megszabadulás tanait, amikor meglátta hirtelen minden Buddha Tiszta Földjének ősokát, s ebben megismert minden jót és rosszat, amely csak a világban van. S szövetséget kötött, fogadalmat téve, mely megdönthetetlen és felülmúlhatatlan, s mit nem tett addig senki sem, öt végtelen világkorszak alatt végzett aszkézisben megerősítve és újra meg újra megfogadva: "A világnak mind a tíz irányában hallják majd üdvöt hozó nevem. Szétsugárzó fényben hatom át mind a három világot, a Tiszta Örömbe vonva az egész valóságot. Minden lényt beragyogjon e fény! Amitábha Neve legyen a nagy mű, a menekülést elhozó!" [...]


Sinran mondásaiból
[49]

"Amint az emberben a hitbéli bizakodás által felkél a szándék arra, hogy a Buddha nevét hívja segítségül, hogy Amitábha fogadalmának csodaereje által megmeneküljön, hamarosan részesül áldásában, amely megtartja magában és nem veti el soha. Amitábha időknek előtti fogadalmában nincs különbség idős és fiatal ember, jó vagy rossz között, amit majd mind elnyer, az egy, s a szívbéli hiten nyugszik. Hiszen a Buddha fogadalmát éppen azért tette, hogy az embert, kinek bűne mély és terhes, s ki a test vágyódásaiban megragadt, megmenthesse. Mivel korábbi fogadalma éppen az volt, hogy pusztán a belé vetett hit már megmentővé legyen, nincs is szükség másra, bármilyen jó cselekedet végrehajtására. Nincs is valójában semmi sem, ami jobb lenne, mint Buddha nevének segítségül hívása. Szörnyű tetteitől sem kellene félnie, hiszen nincs és nem lehet olyan bűn, amely elég erős volna ahhoz, hogy Amitábha korábbi szándékát megakadályozhatná."


Himnusz a Genzerijaku Vazanból
[50]

Amikor valaki a "Namu Amida Bucut" kántálja,
Brahma és Indra
[51] leborul előtte, s a
Jó és kegyes istenek sokasága
Éjjel és nappal éltét vigyázza.

Amikor valaki a "Namu Amida Bucut" kántálja,
Őrzi őt és együtt óvja a négy világirány Istenkirálya,
[52]
Megóvja nappal és éjjel,
Minden démont elűzve ád menedéket.

Amikor valaki a "Namu Amida Bucut" kántálja,
Fejet hajtanak előtte a föld istenei is,
S miként a tárgyat az árnyék követi,
Követik óvón melléállva.

Amikor valaki a "Namu Amida Bucut" kántálja,
Leborul előtte maga a Sárkánykirály
[53],
S minden sárkány is - nappal és éjjel
Mind csak őt vigyázza.

Amikor valaki a "Namu Amida Bucut" kántálja,
Leborul előtte a Halál Királya
[54],
S az Öt Lét bíráival együtt - nappal és éjjel
Mind csak őt vigyázza.

Amikor valaki a "Namu Amida Bucut" kántálja,
Sákjamuni előtt megjelenik a Legmagasabb Ég
[55]
Királya, óvja őt és védi
Oltalmába ajánlva.

Az ég és föld minden istene
Nem más ekkor, mint a Jónak szelleme,
S mind eme istenek megvédik azt,
Ki a Nenbucu útján halad.

A felmérhetetlen Fogadalom-erő,
Csak a Megvilágosodáshoz mérhető.
S hogy juthatnának oda gonosz szellemek,
Ahol e hit megjelent?

» Zen Buddhizmus - Ikkjú Szódzsun
» Zen Buddhizmus - Lin-csi
» Zen Buddhizmus - Zen tanítások

Jegyzetek

[1] Sántidéva: Bódhicsárjavatára, 4/22-23. vers.

[2] A japán létszemléletre mindig is jellemző melankolikus hangvétel - lásd példaként a "mono no avare": minden dolgok állandótlanságának az irodalom kezdeteitől nyomon követhető jelenléte ezekben az évtizedekben a végletekig felfokozódik.

[3] 1155-ben született és 1225-ben halt meg, ő a szerzője annak a történeti-filozófiai írásnak, amely a "mappó", vagyis a buddhista eszkatológia egyik alapműve Japánban. A "Gukansó" a buddhista törvény hanyatlásának periódusait kapcsolja össze a japán uralkodók sorával, a letűnt tökéletességtől a jelenig, mely a véget hozza el. A közelgő világvége várásának elmélete egészen biztosan alapvetően meghatározta Sinran egész munkásságát.

[4] 767-822 között élt.

[5] Az alapító szándéka szerint új utakat keresett, így szakított a korábbi idők irányzataival, az úgynevezett Nara-buddhizmussal, az addig legfontosabb központnak számító Tódaidzsivel, illetve a tendai korábbi irányzataival.

[6] Rjónin (1072-1132) a Tiszta Föld iskola egyik nagy tanítója volt. Eiszai (1141-1215) a rinzai, Dógen (1200-1263) a szótó zen iskola megalapítója, meghonosítója Japánban. Nicsiren (1222-1282) az Amidista népi buddhizmus legnagyobb és legellentmondásosabb alakja és szektaalapítója.

[7] A kolostor a későbbi időkben is megőrizte kiemelt szerepét, nagy befolyással bírt a császári udvarra, s kiterjedt hatalma révén önálló politikai tényezőként lépett fel, egészen a 16. századig, amikor azután az ország újraegyesítése nagy feladatának egyik lépéseként Oda Nobunaga katonai erővel megtörte hatalmát, 1571. szeptember 30-án a kolostort 3000 szerzetesével együtt elpusztította. 1642-ben azután újra felépítették a Szaicsó alapította épületet. A pompás fapagoda Japán harmadik legnagyobb ilyen épülete.

[8] Nagy Szekér.

[9] Gyémánt Szekér.

[10] Az Ősbuddhák -"Ádibuddhák" a Nagy Szekér tanításaiban azok az okságon túli örök megvilágosultak, akiknek a különböző világban megjelenő Buddhák és Bódhiszattvák a megnyilvánulásai. A különböző művekben mint a tiszta tapasztalás és teljes megszabadulás szimbólumai szerepelnek.

[11] Egy másik elnevezése: Amitájusz, "Örök élet". Kínában és Japánban a két alak tulajdonképpen különvált és önálló kultusszal bírt, bár Amitájusz tisztelete alig jelent meg a szigetországban.

[12] A megvilágosodást elérve, a lények üdvéért a világ köreiben megmaradó felébredett.

[13] Ikonográfiai ábrázolásain igen könnyen összetéveszthető a Történeti Buddhával, kezeit legtöbbször meditációs tartásban tartja, lótuszülésben helyezkedik el, szerzetesi csuhát visel, feje tetején koponyadudorral - usnísával - ábrázolják.

[14] Hinájána.

[15]15 Délkelet-Ázsia országaiban.

[16] A mű a Krisztus utáni első században született és öt különálló, különböző iskolákhoz köthető kínai fordítása volt ismert. A szútra legfontosabb tanítása Amitábha fogadalmainak felsorolása.

[17] Ezt a szútrát Kr. u. 402 körül Kumáradzsíva fordította kínaira. A viszonylag rövid mű legfontosabb eleme a nenbucu varázsima recitálásának ismertetése.

[18] Ez a szöveg Kínában keletkezhetett, és a Történeti Buddha tanításaként közli az Amitábha Országában való születést eredményező meditáció módozatainak ismertetését.

[19] Az elvonulás a buddhista iskoláknál olyan zarándoklat és lelki gyakorlat, amelynek idején a szerzetes fokozottan a meditációra és az imagyakorlatokra koncentrál. Általában valamely híres templomot vagy szentélyt kerestek fel ennek keretében, s a hely védőistenségének oltalma alatt végezték el a gyakorlatot.

[20] Avalókitésvara Bódhiszattva, aki a Tan rendszerében Amitábha kivetülése, mintegy immanens és aktív formája.

[21] Az elvonuláskor Rokkakudóba, a Csóhódzsi templomba vonult vissza, amelynek védőistensége Avalókitésvara, fő védőszentje Sótoku herceg volt.

[22] Amitábha fogadalma minden lény megmentésére.

[23] A hatalmi és klánharcokba belebonyolódó nemest egyik ellenfele könyörtelenül lemészárolta. Apja halála egy életre ellenszenvessé tette Hónen szemében is elhatárolódásra késztette.

[24] Az alapítással kapcsolatban igen fontos megjegyezni, hogy Keleten, az európai gyakorlattal ellentétben, amely sokkal inkább törekszik megőrizni a hagyomány tisztaságát, szinte minden jelentősebb buddhista mester saját iskolát és tanítványi láncot hozott létre. Ezek népszerűsége és ismertsége a lehető legnagyobb szélsőségek között mozog, ami azonban fontos, az az, hogy Hónen és Sinran szélsőséges szakítása a tanultakkal nem kirívó példa, hanem éppen - egyfajtaképpen - szabálykövetés.

[25] Ez Amitábha paradicsomának, Szukhávatínak japán neve.

[26] A nenbucu tulajdonképpen az indiai tantrikus - Gyémánt Szekér - mantrahagyomány egy formájának is tekinthető, folyamatos ismétlése jelentette az imamódot. Maga a "Namu Amida Bucu" varázsima az értelmezések szerint a személyes és törekvő tudat, a "Namu", Hódolat kifejeződésben jelenik meg, és lesz eggyé az abszolúttal a Buddha nevének kimondásában.

[27] Saját rendszerében napjában 70 000-szer kellett elismételni a varázsimát.

[28] Intéseit hét pontba foglalva tárta tanítványai elé, amelyek sokat elárulnak a történtekről: 1. Azért, mert Amitábhát követitek, még ne kritizáljátok a singon és a tendai tanításait, más Buddhákat és bódhiszattvákat. 2. Ne vitatkozzatok más gyakorlatokat végző tudósokkal és gyakorlókkal. 3. Ne próbáljátok a máshitűeket nézetük elhagyására kényszeríteni. 4. Ne bátorítsátok a húsevést, az ivást és a szexuális kicsapongást a Nenbucu nevében. Ne nézzétek le az erények útján járókat. 5. Józan ítélőképesség és mértékletesség nélkül ne hirdessétek tanításainkat, és ne keveredjetek vitákba hiábavalóan. 6. Ne ereszkedjetek le a populáris és tetszetős stílushoz, ha tanítotok. 7. Sokszor teljesen légből kapott és minden valóságot nélkülöző elképzeléseiteket ne állítsátok be a mester tanításaként.

[29] Ez az irat volt a Kófukudzsi szódzsó. A pontokba szedet vádirat szintén sokat elárul a japán buddhizmus helyzetéről és problémáiról: 1. Hiba és tévedés, hogy császári engedély nélkül alakítottak új szektát. 2. Hiba és tévedés, hogy új ábrázolásokat és fogalmakat vezettek be a köztudatba, képeiken Amitábha híveit közvetlenül megvilágítja a Buddha fénye, ami a többi, régi iskolakövetőit viszont nem világítja meg. 3. Hiba és tévedés a Sákjamuni Buddha szerepének hanyagolása. 4. Hiba és tévedés, hogy elhanyagolják a jócselekedeteket, a nenbucu kivételével. 5. Hiba és tévedés, hogy visszautasítják a sintó isteneket. 6. Hiba és tévedés, hogy a nenbucu kivételével minden más, a Tiszta Földre vivő módszert elvetnek. 7. Hiba és tévedés, hogy félreértik a nenbucu jelentőségét és szerepét. 8. Hiba és tévedés, hogy elvetik a szerzetesi fegyelem tanításait és előírásait, és kompromisszumot kötöttek a világi élettel. 9. Hiba és tévedés, hogy tanaikkal zavart támasztottak a nép körében, elvetve a Tan és a Császár harmóniáját.

[30] Bár a szerzetesi fogadalom eredetileg a teljes nőtlenséget foglalta magába, nem Japánban találkozunk először nős és óvatosan fogalmazva a női nemet el nem utasító buddhista aszkéta alakjával. Az indiai tantrikus vagy a kínai, taoista elemeket ötvöző Nagy Szekér irányzatok közül több egyenesen férfi és nő testi együttéléséből vezeti le gyakorlatait, a nőiségnek mint világot alakító erőnek kiemelt fontosságot tulajdonítva. Másfelől azzal, hogy a házaséleten belül tekintették megvalósíthatónak a megszabadulás gyakorlatait, lehetőséget teremtettek arra, hogy az addig zárt szerzetesi közösségben jelen lévő buddhizmus a világi életet fel nem adó emberek számára is megélhető legyen. Ebben a megközelítésben a szüzesség fogadalma az erkölcsösségben megnyilvánuló tisztaságként jelent meg.

[31] Ikkjú Szódzsun verse.

[32] A kegyelem nem a Buddha cselekedete, hanem maga a Buddha.

[33] Ez az "avidjá" a nemtudás, amely a buddhista filozófiában a szenvedéssel teljes lét ősoka és forrása.

[34] A tettek következményeként jelenítve meg azt a létet, amely maga a személyes sors.

[35] Látszattest, Elvarázsolt Test, a Buddha látható, emberi alakja.

[36] A Tan-Test, a nem változó időfeletti jelenlét létmódja.

[37] A Gyönyörűség-Test, amely az átváltoztatás hordozója.

[38] Semmi sem áll ettől távolabb, mint a mai késztermékvilág késztermék-vallásossága. Abban a világban jó nem várt az emberre, és épeszű ember egyetlen percet sem akart tovább eltölteni az elviselhetetlen kínban.

[39] A hat világ örvénylő körében az emberi világ a törekvés és a változás színtere, ahonnan a megszabadulás elérhető.

[40] Olyannyira, hogy valódi buddhista teológiáról nem is beszélhetünk.

[41] Dhammapada: 172. vers. Fordította: Fórizs László.

[42] Pontos számadatot jellemző módon nem adhatunk, de legalább 15 millió hívővel kell számolni.

[43] Nemeshegyi Péter idézi 1999 decemberében, az Új folyam 11-12. számában megjelent cikkében.

[44] A Mahá-Szukhávatí-vjúha-szútrában szereplő fogadalmak közül legyen itt néhány.

[45] Szamádhi - szemlélő és szemlélt tökéletes egybefonódása a tökéletességben.

[46] Sósinge. A Sinran által írt mű összefoglalja az Amitábhára vonatkozó tanításokat, és bemutatja az iskola szellemi leszármazását Nágárdzsunától a kínai mestereken át egészen Sinranig. A mesterek sora a következő: Nágárdzsuna, Vaszubandhu, T'an-luan (japánul: Donran; 476-542), Tao-cso (japánul: Dósaku; 562-645), San-tao (japánul: Zendó, 613-681), Gensin, más néven Esin (942-1017), aki a kultusz meghonosítója volt Japánban, Hónen és Sinran.

[47] Dharmákara Bódhiszattva, Amitábha buddha megtestesülésének neve a szövegekben aszkétaként jelenik meg.

[48] Avalókitésvara - itt tulajdonképpen a történeti Buddhával is azonosítható.

[49] Sinran mondásait és szóbeli tanításait tanítványai írták le és állították össze szöveggé, amely mintegy önálló hagyományként öröklődött nemzedékről nemzedékre. A szövegek fő gondozója Sinran unokája volt.

[50] Sinran több himnuszt is írt, ezek általában a kínai versforma szabályosságát követik.

[51] Indiai istenek, Brahma a teremtő, Indra a Villámok Istene - az Istenek Királya.

[52] Lókapála.

[53] Az alvilági vizek ura.

[54] Jáma.

[55] Paranírmitá-vasavartin szamádhi.

Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Begging Bowl


         

                         

 

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 04-12-2012