Tarr Dániel

Húsvét

Jézus Krisztus feltámadása

- Easter : Resurrection of Jesus Christ -

2012.

A húsvét napjainkban a →keresztények legfontosabb ünnepe, de a valláson kívül is a tavaszvárás, a →tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a →Hold állásának megfelelően) tartanak. A →Biblia szerint →Jézus – pénteki →keresztre feszítése után – a harmadik napon, →vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember→bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a →halál felett. A húsvét egybeesik a » tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a →feltámadás, az →újjászületés.

Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus →sivatagi →böjtjének emlékére tartott negyvennapos →nagyböjt lezárulását jelzi. A kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. (Erre utal a magyar húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.) A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken „fehérhét” – fehérvasárnapig tart. A húsvét egybeesik a  →zsidó vallás →pészah (→héber) ünnepével is, amely az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe. A húsvét →héber neve „pészah”. A szó „kikerülés”-t, „elkerülés”-t jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A kifejezés az ünnep magyar nevében nem található meg, de →Csíkménaságon a húsvéti körmenet neve: „kikerülés”. Az →angol Easter a →német Ostern szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, →Ostara a tavasz keleti (v.ö. angol East, német Ost) úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. A húsvéti misztérium A húsvéti misztérium (lat. mysterium paschale): Jézus Krisztus szenvedése, halála és föltámadása. Az egyházatyák által használt kifejezést a II. Vatikáni Zsinat újra fölelevenítette: „Az ember megváltásának és Isten tökéletes megdicsőítésének művét az Úr Jézus teljesítette be, elsősorban áldott szenvedésének, a halálból való föltámadásának és dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériuma által. Így halálával halálunkat megtörte, és az életet föltámadásával újjászerzette.” (SC 7) Ebben a húsvéti misztériumban tehát benne van Jézus halála és föltámadása, szenvedése és megdicsőülése. Szenvedését és halálát úgy vállalta, mint vértanúságot, mint ember egészen teljesítette az Atyától kapott küldetést, és ezzel kifejezte a tökéletes engedelmességet. Az igazi személyes érték tehát az Atya előtti hódolat, amelyet az egész emberiség nevében mutatott be. Engedelmessége és hűsége így érdemszerző volt, hiszen egész emberi lelkével szabadon vállalta mint reá szabott kötelességet. Mint Fiú állt az Atyával szemben, ezért az Atyának jutalmaznia kellett engedelmességét. Mivel ő az üdvösség rendjében a második Ádám, azért nemcsak a maga számára szerzett érdemet, hanem mindnyájunk számára. Tehát a megváltást, a bűnök bocsánatát, a megigazulást és az üdvösséget az ő érdeméből kapjuk.

Ugyanakkor szenvedése engesztelés is volt. Nem úgy, hogy helyettünk vállalta a bűnért járó büntetést, hanem úgy, hogy több hódolatot nyújtott az Atyának engedelmességével, mint amit a bűn megtagadott tőle. Az igazságosságnak így túláradó módon eleget tett, ezért az Atya bőkezűen gyakorolhatja irgalmasságát.

Végül halála tökéletes áldozat volt, vagyis kimondottan vallási tett, hiszen engedelmességében elment egészen a vértanuságig, s így mindent odaadott az Atyának, s ezzel elismerte őt az élet urának. De ebben már biztosítva volt örök léte és föltámadása. Megdicsőülésébe is úgy öltözött be, mint második Ádám, így ő a biztosíték azok föltámadására és megdicsőítésére, akik a hitben azonosítják magukat vele. Halála és föltámadása azt igazolta, hogy ez a földi élet az, amely átmehet a mennyei dicsőségbe, s az Atya a földi érdemeket jutalmazza. Így biztosítékot nyertünk arra, hogy az életnek van értelme és célja, és hogy a kerség reménye nem hiábavaló. A húsvéti misztérium úgy van jelen a világban, mint a végső állapot biztosítéka és elővételezése. A teremtett világ ott fog kikötni, ahová már az Elsőszülött eljutott. Ezért az Egyház liturgiája minden vasárnap ennek a misztériumnak a jelenlétét ünnepli, s különösen gyászszertartásait akarja ennek fényében végezni.

[Forrás: Magyar katolikus lexikon]

A húsvéti időszak és helye az egyházi évben

A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely →Jézus negyvennapos →böjtjének emlékére, önmegtartóztatására tanít. Ezt kisebb-nagyobb ünnepek követik s a húsvéti ünnepkör a →pünkösddel zárul. A húsvéttól a pünkösd utáni szombatig tartó időszakot → húsvéti időnek is mondják ( →nagyböjt, →virágvasárnap, →nagyhét, →nagypéntek, →nagyszombat). A nagyhét a nagyböjt utolsó hete →virágvasárnaptól →nagyszombatig. Napjai a →nagyhétfő, →nagykedd, →nagyszerda és a húsvéti szent háromnap. Húsvét napjától a →fehérvasárnapot megelőző szombatig tartó napokat húsvét hetének nevezik. A ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, de jóval régebbi annál. Latin neve: Septuagesima – hetvened, mert hetven napig tart.

A nyugati kereszténység húsvétja mindig →március 22. és →április 25. közé esik (beleértve a határokat is). A következő nap, →húsvéthétfő a legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep.

A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a →mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a →Julián-naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A →Nap mozgása mellett a →Hold mozgásától is függ a dátum némileg a →héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt.

Az →első niceai zsinat →325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, éspedig legyen a keresztény húsvét időpontja a tavaszi →napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Sajnos ennek meghatározására nem jelöltek ki módszert, így például az →alexandriai pátriárka és a →római pápa alá tartozó egyházrész másképpen számította a húsvét időpontját. Később a →6. században alkotta meg →Dionysius Exiguus azt az eljárást, amely azóta is az alapját képezi a húsvét időpontja kiszámításának.

Amennyiben →csillagászati értelemben vesszük a „tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap” formulát, természetesen nem feltétlenül kapjuk meg a húsvétot. A →katolikus egyház →1581-ben →→kánonbanrögzítette azt az számítási módot, mely meghatározza ennek naptári helyét. Mostanra az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház ehhez az eljáráshoz tartja magát. Az →ortodox egyházak dátumszámítási módszere maradt a →gregorián naptárreform előtti Julián-eljárás.

A →szíriai →Aleppóban ülésezett →1997-ben az Egyházak Világtanácsa. Azon javasolták, hogy a hagyományos, képletekre és táblázatokra alapuló számítás helyett csillagászati megfigyelések alapján határozzák meg a keresztény húsvét időpontját, ezzel megszüntethető lenne a keleti és nyugati egyház közötti eltérés is, hiszen a megfigyelés (illetve a közvetlen csillagászati meghatározás) mindegyik egyházrész számára objektív módon rögzítené az ünnepnap dátumát. A reformjavaslat szerint a bevezetés →2001-ben lett volna, de lényegében egyik tag sem fogadta el még.

[Lásd még: →Húsvétszámítás és →Húsvéti vita ]

[Forrás: Wikipédia]

A húsvéti nagyböjt

A nagyböjt (lat. Quadragesima) szent idő, Jézus Krisztus negyven napi böjtölésének, majd kínszenvedésének emlékezete →hamvazószerdától →húsvétvasárnapig.

1. Napjainak száma (→negyven) Jézus pusztai böjtjéhez igazodik (vö. Mt 4,1-11; Mk 1,12-13; Lk 4,1-13). Mivel vasárnap a keresztény ember nem böjtölhet, a nagyböjt hamvazószerda és az első nagyböjti vasárnap közti hétköznapokból, s a köv. 6 hét hétköznapjaiból áll (4 + 6x6 nap). A nagyböjt utolsó hete a →nagyhét, három szt napja →nagycsütörtök, →nagypéntek, →nagyszombat. - Liturgiai színe a →lila.  Szt Ireneusz szerint a 2. sz: egyesek →nagypénteken, mások →nagyszombaton is, vagy húsvét hajnala előtt 40 órán át böjtöltek. Tertullianus szerint a 3. sz. elején a keresztények addig böjtöltek, amíg „elvitetett tőlük a vőlegény” (Mt 9,15), azaz Krisztus sírban nyugvásának idejéig (nagypénteken és nagyszombaton). A 3. sz. közepén az alexandriaiak 1 hétig böjtöltek húsvét előtt. Szt Atanáz 339: Rómából írta az alexandriaiaknak, hogy tartsák meg a 40 napos böjtöt. Ekkor a nagyböjt már ált. volt. A 11. sz-ig késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást később sem. A nagyböjt ideje előkészület volt a →katekumenoknak a →keresztségre, a nyilvános bűnösöknek a nagycsütörtöki feloldozásra, s általában mindenkinek a →húsvéti misztérium ünneplésére. - A II. Vatikáni Zsinatig (1962-65) a nagyböjti 40 napot megelőzte és liturgikusan előkészítette további két hét, a böjtelő (→hetvenedvasárnap,→hatvanadvasárnap, →ötvenedvasárnap; →farsang); az utolsó böjtelőtti nap a →húshagyó kedd. - A 4-5. sz: nagyböjtben csak hétfőn, szerdán és pénteken, a 6. sz. végén már minden hétköznap volt →szentmise, saját miseszövegekkel és →oratio super populummal. Ez az áldozás után külön böjti könyörgés volt a népért; a Római Misekönyv 3. kiadása (2002) ad libitum visszahozta. - A II. Vatikáni Zsinat előtt hetvenedvasárnaptól, azóta hamvazószerdától nagyszombatig nincs →alleluja, s elmarad a templom virágokkal díszítése. - Sajátosan nagyböjti a →keresztúti ájtatosság.  2. A hatályos jog szerint nagyböjtben →szigorú böjt van hamvazószerdán és nagypénteken, hústilalmi napok a péntekek. 3. A bizánci szertartásban. Jeruzsálemben a 4. sz. végén a húsvét előtti 8 hét volt a nagyböjt, mert szombaton és vasárnap nem böjtöltek, így a 40 böjtös hétköznap 8 hétre oszlott el. A húsvét előtti 8. vasárnap (a lat. rítusban hatvanadvasárnap) volt az apokreósz, a →húshagyó vasárnap, a 7. a türofagosz, a →vajhagyó vasárnap. Régebben csak szombaton és vasárnap volt szentmise, a többi napon az →előszenteltek liturgiáját végezték, mert a lit. a mennyei diadal és az öröm ünnepe, a nagyböjt viszont a vezeklésé és a szomorúságé.

4. Magyarországon az Érdy-kódexben negyvenlőböjt. A nagyböjt középkori magyar nyelvhasználatban gyökerező neve a 20. sz. közepéig élt az idősebbek ajkán. Más változata: bűt, a szakrális pogány rétegből került át a keresztény szóhasználatba. - A nagyböjt általában az elcsendesülés ideje (szórakozás kerülése, lakodalmi tilalom stb.). Őseink nagyböjt péntekjein, főként nagypénteken az egész napotveszteglésben, azaz hallgatásban töltötték. Ókeresztény regula szerint a húsfélék mellett lacticinium, keleti, g.k. szóhasználat szerint fehér eledel (tej, túró, vaj, sajt, tojás) sem kerülhetett a hívek asztalára. A böjti hagyomány- és szokásrend a 20. sz. nagy gazd. és társad. változásai, világnézeti forrongásai közepette gyorsan pusztult, aszketikus-erkölcsi szándékaiban lassanként eltűnt. E folyamatot erősítették a folyton enyhülő Egyház rendelkezések is, melyekkel legkevésbé az öregek éltek. - A nagyböjt szigorú megtartóztatásai a régiek számára a „jókedvű adakozás” (vö. 2Kor 9,7) egy lehetősége volt, abban a meggyőződésben, hogy amit az ember Istenért megvon magától, azt lelke százszorosan visszanyeri. A folytonos könnyítések ellenére is a magyar parasztság a 19. sz. végéig csupán halat és olyan eledeleket fogyasztott, melyeket (a szegediek szavával) csak a harmat nevelt, tehát növényféléket. Az enyhítéseket visszautasító öreg tápaiak szerint „könnyű a bűt túrún, kinyérön”, vagyis hiányzik belőle az önmegtagadás. - A nagyböjti vezeklés kemény fajtája volt anegyvenelés (negyvenszer, azaz naponta csak egyszer étkezés naplemente után a nagyböjt egész ideje alatt). - Erdélyben (vsz. a keleti Egyház hatására) esküdtek is a böjtre: Esküszöm az élő Istenre... Szűz Máriára, Tizenkét apostolokra... és minden szent napokra és böjtökre, melyek úgy adják lelkem üdvösségét... - A szegedi, kalocsai tájon a hagyományőrző asszonynép között sokan a nagyböjt péntekjeit, különösen a nagypénteket 3, esetleg 7 szem búzán tartották meg. Patosfán a nagyböjti szerdát, pénteket, szombatot 3 szem búzán és vízen böjtölték meg, mondván, Jézus is így cselekedett a pusztában, azért aki így böjtöl, minden búzaszemen pecsétként meglátja Jézus ábrázatát. - Előfordult az is, hogy a nagycsütörtök esti vacsorától kezdve a föltámadási nagymise utánig semmit sem vettek magukhoz. Privigye (Prievidza) szl. népe szerint az ilyeneknek Isten minden bűnét megbocsátja.

Csonkahét

A húsvéti csonkahét nem más mint "kisfarsang": a farsang idejére eső →csonkahét;  a →hamvazószerda és →nagyböjt első vasárnapja közti napok. Csütörtökön még megették a farsangi ételmaradékot (→kövércsütörtök). Pénteken a 20. sz. elejéig idős asszonyok elmondták Krisztus Urunk töviskoronája zsolozsmáját (→pénteki zsolozsma). Szombaton a német eredetű falvakban a →sajbózás szokása élt. [Lásd még :  » Tél-temetés ]

Húshagyókedd

Húshagyó (lat. carnisprivium, privicarnium, ol. carnevale): a   » Farsang utolsó napjai. - Neve arra utal, hogy a →nagyböjtre készülődve húshagyókor utoljára esznek húst, mintegy elbúcsúznak a hústól (→karnevál), ami a vidámság és bőség jelképe. A hús elhagyása a föltámadásig, húsvétig tart, ami a hús 'vételének' napja. A húshagyó napok régebben a →hamvazószerda előtti vasárnappal kezdődtek, melyet húshagyóvasárnapnak vagy farsangvasárnapnak is mondtak (→ötvenedvasárnap). Vigíliája a Lányi-kódex szerint ahúshagyószombat. A hétköznapok közül ma már Ny-on ált. csak a húshagyó kedd, a bizánci szert-ban a húshagyó vasárnap ismert. - A húshagyó régies névváltozatai: húshagyat; Vasban, Zalában: husajó, huszjó, hushajó; hadifalviak ajkán: húsagyó, húsagyat; északi csángóknál: húshagyás; tréfás székely szóval: csonthagyat; a farsang végére utalva: farsangháromnapok, háromnapok, farsang farka. - Húshagyóvasárnap neve a moldvai, diósfalusi csángóknálpiroskavasárnap, mert az ünnepre különleges kalács, a kultikus jellegű piroska sült; a Székelyföldön, Csíkban csonthagyóvasárnap, sonkahagyóvasárnap; ha farsangon esküdött új pár van a háznál, vővasárnap a neve (Somogyban is); Zoborvidéken:sardóvasárnap, mert a legények sardóznak, vagyis szerencsét, bőséget mennek kívánni; a Görög katolikusoknál: vajhagyóvasárnap. - Húshagyóhétfő v. farsanghétfő Erdélyben: böjtelőhétfő, a húshagyókedd ált. farsangkedd, az északi csángóknál húshagyási kedd, Nagyváty baranyai faluban madzaghagyókedd néven is emlegetik, utalással, hogy a disznótorig már semmi sem lóg a madzagon.

A →tél és a →tavasz közötti szimbolikus küzdelem, mely az óév temetésével kezdődött, a húshagyó napjain éri el tetőpontját. →Cibere vajda és Konc király harca főként húshagyó kedden elevenedett meg a tréfás játékokban. A két bábfigura közül Cibere győzött, ami a böjt kezdetére utalt. Végül mindkét bábot a mezőn elégették. A csángó fiatalság húshagyó hétfőn és kedden kimegy a mezőre, a tavasszal következő munka színhelyére, és ott táncol, bármekkora is a hó. Nemessándorháza szőlősgazdái húshagyó kedden fánkot ettek és néhány tőkét megmetszettek Jézus nevében e szavakkal: Adja rád Szent János az áldását! - A húshagyó egykori →halottkultuszának, a halottak megtisztelésének halvány nyoma, hogy húshagyó kedden Csíkban a beharangozás előtt a fiatalság a templom körül, azaz a hajdanicinteremben (temetőben), az ősök sírja fölött táncol. Mise után hazakísérik a papot, akinek udvarán egészen délig szintén járják a táncot (hamvazószerdán a csíki lányok, legények több faluban a pap udvarán gyülekezve mennek hamvazkodni). - Több csíki faluban (Gyergyóalfalu, Gyergyóditró, Madéfalva, Gyergyócsomafalva) húshagyó keddi szokás volt a→dúsgazdagolás, az ördögfarsang néven is emlegetett Lázár-játék: a legények mutatták be a dúsgazdag és a szegény Lázár példázatát. Gyergyóalfaluban a dúsgazdagolók vízkereszt napján kezdenek házról házra járni, egész farsangon játszanak, húshagyó kedden utoljára. Szerintük a történet is éppen ezen a napon esett meg Lázárral. - Az →ünneprontás hiedelemvilága kötődik a halottakat idéző húshagyóhoz is: a fiatalság féktelen jókedvének nem tud parancsolni, és beletáncol a nagyböjti szent időbe, amikor már vezekléssel, lemondással a húsvétra kellene készülődnie. Ennek egyik büntetése a halálig táncolás (nem tudják abbahagyni).

Hamvazószerda

Hamvazószerda, hamvas szerda (lat. feria quarta cinerum): →nagyböjt kezdő napja a latin szertartásban, a húsvét vasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. - A törekvés, hogy Jézus 40 napos böjtjét kövessék, K-en és Ny-on eltérő kezdőnaphoz vezetett. Ny-on a böjt 40 napja: 6 hét hétköznapjai + 4 nap (→vasárnap, az Úr napján nincs böjt). A nagyböjt kezdő napja tehát, hamvazószerda az →ötvenedvasárnap utáni szerda. A →bizánci szertartásban szombaton nem böjtölnek, a hamvazószerdanak megfelelő nap a latin szertartás →hatvanadvasárnapján van. E napon elhagyják a hús-, egy héttel később a tejételeket is. Innen a húshagyó vasárnap, vajhagyó vasárnap elnevezés. - Az ősegyházban hamvazószerdan kezdődött a →katekumenok közvetlen előkészítése a húsvéti keresztségre és a nyilvános bűnbánók fölkészítése a nagycsütörtöki föloldozásra (→nyilvános vezeklés). A bűnbánókat külön szertartással, a →hamvazással indították (a 12. sz-ig az →ádámkapun át) a vezeklés útjára.

Hamvazószerda →szigorú böjti nap, a böjt 1966: történt reformja után is, azaz e napon 18 éves kortól 60 éves korig csak háromszor szabad étkezni és csak egyszer szabad jóllakni, húst 14 éves kortól nem szabad fogyasztani. - hamvazószerda legrégibb hazai liturgiáját a →Pray-kódex őrizte meg. Hazai jellegzetességnek számíthat benne az exorcismus cineris, 'ördögűzés a hamuból', mely az eu-i lit. hagyományban ritka. Bencés közösségeinknek →Cluny példájára a szertartás után a templom körüli temetőben, acinteremben mezítláb körmenet volt. Az 1500-ból való Baptismale Strigoniense szerint e napon szentelték a zarándokok botját és tarisznyáját, akik voltaképpen szintén vezeklő útra készültek. Népünk a hamvazást többfelé szentelménynek tekinti. Algyő, Maroslele, Kiskunmajsa, Jászladány, Apátfalva idősebb népe úgy tartja, hogy aki hamvazkodik, annak nem fáj a feje. A templomból hazatérők olykor összedörzsölik homlokukat az otthon maradottakéval, hogy azoknak se fájjon a fejük. A tápai anya hazaérkezve, kisgyermekei homlokára dörgöli a homlokán maradt hamut. A kölesdi gyerek markában a keresztapjának, keresztanyjának hamut visz, s rászórja a ruhájukra. Ajándékot kap érte. Ha →Klézse moldvai faluban nem jött el a pap hamvazni, akkor a hívek tavalyi pimpóból, vagyis a virágvasárnapi barkából maguk égettek hamut. Ujjukkal belenyúltak, és úgy vetettek homlokukra keresztet. →Pusztinában a templomi hamvazásról hazajövet az asszonyok meghamvazták a tányért, tálat, kanalat, és csak utána fogtak munkához. Apátfalván, Szajánban régebben szokás volt az is, hogy férfiak jártak házról házra, és egyikük hamvazott. Fáradságukért jutalom járt. A népiessé vált szokás bizonyára a régi török időkbeli licenciátus-hagyományban gyökeredzik, amikor egyes szertartásokat laikusok végeztek. A szokás az egyházi hamvazás újjászületésével párhuzamosan, lappangó gyakorlatként megmaradt, a szakrális színezet azonban elhomályosodott benne.

A rábaközi Szil faluban lapáton hamut vittek a kocsmába, és rászórták azokra a korhelyekre, akik a farsangi mulatozást még nem hagyták abba. Tréfás-komolyan mondogatták nekik: porból lettél, porrá leszel. Az udvarhelyi székelység szerint a hamvazószerdan született gyermek halála után nem rothad el. Az akkor vágott fa sem. Így tartják a zágoniak is. Dány öregei régebben nem gyújtottak tüzet hamvazószerdan. A kiszombori gazdasszony valamikor az egész házat hamuval hintette meg, hogy a bűn, baj, kár elkerülje a családot. A húshagyói vendégeskedés után Szihalom hevesi faluban az a szokás járta, hogy a hívek hamvazószerdan kenyeret, nyers ételféleségeket vittek a templomba. Szentelés után a pap a szegények között osztotta szét. Pusztakovácsi katolikusai a megmaradt farsangi ételeket a református családoknak ajándékozták.

A hamvazószerda és nagyböjt első vasárnapja közötti pár napnak az ország egyes vidékein →csonkahét, a hamvazószerdat követő napnak →kövércsütörtök a neve. - hamvazószerdaval véget ér a →farsang és a mulatozás. Rábahídvégen úgy tudják, hogy a falu határában, a Foki csárdában húshagyókedden lányok-legények báloztak, éjfélkor mindenki abbahagyta a táncot, egy pár azonban tovább rakta, minden kérlelés ellenére. hamvazószerda reggelén a földbe süllyedtek csárdával együtt. - hamvazószerdan a szentelt torma, esetleg retek a középkorban német földön szentelmény volt, mely a papi szert-ok rendjéből kikopva máig őrzi archaikus rendeltetését: a néphit szerint a tavaszi megújulást szolgálja, biztosítja. A megszentelendő húsvéti eledelek mellé tett torma is vsz. e gyakorlat maradványa.

Kövércsütörtök

A kövércsütörtök vagy  →torkos csütörtök két csütörtök népies neve: →farsang utolsó csütörtöki napja és a →hamvazószerda utáni csütörtök. Tréfás nevei: zabáló-, torkos-, tobzódó-, dobozu- (Göcsej), zsíroscsütörtök (Ipolytarnóc, Mihálygerge, Buják). Németlövő és Rábafüzesnémetsége Fastenpfingstenként tartotta számon. Farsang teljes utolsó hete mint kövérhét, zabálóhét is előfordul. A kövércsütörtök farsangi jólét búcsúztatója, készület a köv. böjti időre (a →húshagyó kedd elővételezése). Jó ételeket bő zsírral szoktak főzni, fánkot sütni. A lakmározásban másokat is részesítettek, elsősorban istennébe (Isten nevében) a szegényeket, →koldusokat; megkínálták a betérő vendéget, vándort is. A szólás szerint e napon lakomáznak, sütnek, főznek, szegényeket vendégelnek. Somoska csángó asszonyai e szavakkal nyújtják át a kalácsfélét a szegényeknek: adom e holtakért, legyen e holtakért s magamért es. Bátya idős népe szerint e napon 9x kell jóllakni. Sok helyen este még bál is következett. A hamvazószerda utáni kövércsütörtököt csonkacsütörtök néven is említik (→csonkahét). Az e naphoz kötődő bőséges táplálkozás oka lehetett az is, hogy a →húshagyó keddről megmaradt éltelt el kellett fogyasztani a következő napok szigorú böjtje miatt.

A húsvéti nagyböjt hetei

A hamvazószerda és nagyböjt első vasárnapja közötti pár nap a húshagyóhét vagy csonkahét, Sümegen semmihét. A csütörtök csonkacsütörtök, Székelyföldön kövércsütörtök, zabálócsütörtök, torkoscsütörtök, tobzódócsütörtök, Kolozsvárott böjtfőcsütörtök, Székesfehérvárott torkoscsütörtök, Kethelyen kisfarsang. Ilyenkor még megették vagy a szegényeknek adták a farsangi ételmaradékot, hogy kárba ne vesszen. A péntek (17. sz. kalendáriumban) böjtelőpéntek. 

Introitusuk alapján a nagyböjti vasárnapok neve: →Invocabit, →Reminiscere, →Oculi, →Laetare, →Iudica (Szenvedés-vasárnap); →virágvasárnap a nagyhét kezdete.

Az 1. nagyböjti vasárnap (Invocabit, 'Hozzám kiált') Csonkavasárnap, a Döbrentei-kódexben böjt elő vasárnap; evangéliuma →Jézus megkísértése. A rimaszombati (v. Gömör vármegye) börtön kpnájának jellemző titulusa tentatio Domini a diabolo, búcsúnapja csonkavasárnap. - Részben nagyböjt 1. vasárnapjához kötődött a →téltemetés, mely szimbolikusan a bűnök legyőzésével (temetésével) újjászülető élet játéka volt. 2. vasárnap (Reminiscere, 'Emlékezzél') a Döbrentei-kódexben böjt másod vasárnap, Telegdi Miklósnál és Bujákon nevetlenvasárnap, Tápén guzsahét, Guzsavasárnap, Szakmáron guzsolóhét, guzsolóvasárnap, Hangonyban vitérhét, vitérvasárnap, Győr vidékéntorkoshét, torkosvasárnap. A vas-ot követő hét az evangélium alapján (Urunk színeváltozása)világoshét. 3. vasárnap (Oculi, 'Szemeim'), a Döbrentei-kódexben böjt harmad vasárnap, Telegdi Miklósnál Böjtközépvasárnap; 17. sz. evangélium-magyarázatban szemek vasárnapja. A hét és a vasárnap nevei Tápén nevetlenhét, nevetlenvasárnap, Bujákon fehérvasárnap, Győr vidékén búzahét, Kunszigeten buzsahét, Rábagyarmaton guzsahét, Erdélybenböjtközép, böjtközépszerda, a kalocsai tájon, Szakmáron fébűthét, fébűtvasárnap. - A hétnek a kk. Egyház latinságban hebdomada mediana, a napnak evang-a alapján coecus natus volt a neve (Mt 15,14: ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő gödörbe esik). - A hét szerdája a lőcsei kalendáriumban böjtközépnap, Hahóton kántorhét, Kresznericsnél böjt dereka, kalocsaiaknál félböjtszerda (szigorúan megböjtölték).

4. vasárnap (Laetare, 'Örvendezz') ősi neve Vigadozóvasárnap (1635) v. rózsavasárnap (1635). Utóbbi elnevezést az magyarázza, hogy a pápa →aranyrózsát szokott szentelni, melyet előkelő és jámbor világi személyiségeknek küld ajándékba. A vasárnap neve Tápén, Szakmáron, az É-i csángóknál sükethét, süketvasárnap (a Winkler-kódexben süketpéntekis szerepel), Hollókőn csíkvasárnap, Győr vidékén guzsahét, Kresznericsnél guzsáshét, a Mezőföldön guzsapéntek, a Döbrentei-kódex szerint guzsalyütővasárnap, Bujákonguzsalyvasárnap, Erdélyben böjtközépvasárnap. A guzsaly megnevezés vsz. az asszonyi szövés-fonás befejezését jelentette: tavaszodik, kezdődik a mezei munka. - Az ünnep német neve, a Sommertag a tavaszvárásra, melegedő időre utal (régebben K-No-ban e nap volt a téltemetés napja).

A Laetare vasárnap a nagyböjt 4. vasárnapjának megjelölése introitusának kezdőszava:Laetare Ierusalem (lat. 'Vigadozzál Jeruzsálem'; vö. Iz 66,10) alapján. - A Laetare vasárnap a →nagyböjtközepe. Liturgikus színe a →rózsaszín. 1042: említik először az →aranyrózsa Laetare vasárnapi megáldását. Advent vasárnapjai között a →Gaudete vasárnap a Laetare vasárnap megfelelője. - A m. népi kalendáriumban „guzsalyütő” (napja), mert ekkor hagynak föl végleg a fonással

5. vasárnap (Judica, 'Ítélj meg') a feketehét, Feketevasárnap; szl-ul smrtna, cerna (nedelja). Rá következik a feketehétfő. A Lányi-kódex szerint ez a sükethét, süketvasárnap, előttesüketpéntek, a muraközi horvát nyelvjárásban is gluha (süket vasárnap). - A kereszthét, keresztvasárnap (dominica de passione) nevek is ismertek. - A lit. hagyomány szerint feketevasárnaptól a feltámadási szertartásig a templom feszületeket, továbbá a főoltár képét violaszín lepellel eltakarják, az evangélium alapján: Jézus azonban eltűnt és kiment a templomból (Jn 8,59). - A böjti lepel a középkorban egyúttal a szegények bibliája is volt, mert Jézus életét v. kínszenvedésének állomásait festették rá. A mennyezetről, a triumphusgerendájáról csüngött le, és teljesen eltakarta a szentélyt, ill. a miséző papot a hívek szeme elől. - E vas-on a falusi asszony- és lánynép az ország számos vidékén fekete gyászba öltözve ment a templomba, odahaza a szentképeket is fekete kendővel, ruhával takarták le, amint a templom oltárokon látták.

Feketevasárnap a →nagyböjt 5. vasárnapja,  a →szenvedés idejének időszakának kezdő napja. Introitusa szerint Iudica (lat. 'Ítéld meg [Istenem]') vasárnap. - A liturgikus hagyomány szerint feketevasárnap a templom →feszületeit és a főoltár képét föltámadásig fekete (1965 óta inkább lila) lepellel takarják. A középkorban e →böjti lepelre ráfestették Jézus életének v. szenvedésének egy-egy állomását, s így az a nép számára egyúttal →biblia pauperumként szolgált. Magyarországon a böjti lepel a mennyezetről, a triumphus gerendájáról csüngött le, s eltakarta az egész szentélyt. Figurális változata azonban ismeretlen. Kat. családoknál ma is szokás feketevasárnap fekete drapériát borítani a sztképekre. - Az asszonyok és leányok kat. vidékeinken feketevasárnap feketébe öltözve mentek a templomba.

6. vasárnap (Palmarum, 'Pálmák'): →Virágvasárnap, hete a virághét. Napjai a virágcsütörtök, virágszombat. →Virágvasárnap a húsvétvasárnap előtti vasárnap, nagyböjt utolsó vasárnapja. Jézus bevonulása →Jeruzsálembe, ahol a nép ünnepelte. Ilyenkor hagyományosan barkát szentelnek, s körmenetben vonulnak be a templomba. Virágvasárnap szerepe, hogy bevezesse a szent háromnap liturgiáját. Egyben a nagyböjti előkészület csúcspontja is, mert a Jeruzsálembe való megérkezést jelenti. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát vesz fel. A misén →Máté, Márk, Lukács →evangéliumából olvassák fel a →passiót, meghatározott rendben, minden évben másikat.

Virágvasárnap a →nagyhét első napja. – 1. Elnevezései. Leggyakoribb neve: a Küriaké tón baión (gör.), Dominica palmarum (lat.): ‘a pálmaágak vasárnapja’, az Úr Jézus jeruzsálemi bevonulására utal. Azokon a ter-eken, ahol nincs →pálmafa, használatos a virágvasárnap név, mely zöldellő v. virágzó, Magyarországon a legkorábban virágzó fűzfaágakra utal (→barka,→barkaszentelés). A szenvedés 2. vasárnapja név a →húsvéti idő utolsó két hetére, a szenvedés idejére utal; ezen belül a →feketevasárnaphoz képest a 2. vasárnap a virágvasárnap. – 2. Liturgiájának sajátossága a →barkaszentelés, a →virágvasárnapi körmenet és evangéliumként a →passió, lehetőleg énekelve. A →liturgikus reformig a Máté passió hangzott el. 1967-: „A" évben a Máté-, „B" évben a Márk-, „C" évben a Lukács-passió hangzik (2010: „C” év). – 3. Ikgr.→bevonulás Jeruzsálembe

A Vatikáni Zsinat előtt a nagyböjti előkészítő idő 3 vasárnappal korábban kezdődött: →hetvenedvasárnap, →hatvanadvasárnap, →ötvenedvasárnap.

A hetvenedvasárnap (lat. Septuagesima): a böjtelő első vasárnapja, kódexeinkben kilencben hagyó vasárnap, kilenchagyó vasárnap. Kk. okl-eink keltezésében Circumdederunt vasárnap. A Keleti egyházban, ahol a nagyböjti előkészület ma is 70 nappal a Föltámadás előtt elkezdődik: farizeus és vámos vasárnapja. A 20. sz. elején némely vidékeken az idősebbek már hetedvasárnapon megkezdték a böjt enyhébb formáját (Hangony). - A pap már violába, a bűnbánat színébe öltözik, a miséből elmarad a Glória és az Alleluja. A Lányi-kódex szerint: kilenchagyó, mikor az Alleluját el kell hadni. A középkorban ekkor énekelték az alleluja-búcsúztatót. Lehetséges, hogy ennek emlékét őrzi a mondás, mely szerint a nagyböjt egészen allelujáig tart, vagyis amíg húsvétkor ismét fölhangzik az alleluja. A hetedvasárnapra következő szerda a Lányi-kódexben a kilenchagyó való szeredán. Székesfehérvár-Felsőváros szőlősgazdái, szőlőművesei a Sebestyén-templomban még pár évtizeddel ezelőtt is társulati misét tartottak, minthogy a vasárnap evang-a (Mt 20,1-18) szőlőművesekről szól.  A hatvanadvasárnap (lat. Sexagesima): a böjtelő 2. vasárnapja, a →hetvenedvasárnapot követi. Beythe Istvánnál hatvanadik vasárnap (1584). Az Érdy-kódexben hétben hagyóvasárnap, héthagyóvasárnap, Gyöngyöspatán →kövérvasárnap. - Görögkatolikusainknál (más böjti hagyományaik folytán) ez a húshagyóvasárnap.Evangéliuma (Lk 8,4-15) a magvetőről szól. Ezért Székesfehérvárott a felsővárosiak gazdák vasárnapja néven tartották számon, mert a városrész földműves polgárai munkájuknak áldásáért, jó termésért régebben közösségi misét mondattak. A Zoborvidéken: talalajvasárnap, tananajvasárnap. Szakrális képzetköre nincs, játékos farsangi hangulat jellemzi.

Az ötvenedvasárnap (lat. Quinquagesima): a →hamvazószerda előtti vasárnap 1968-ig. Introitusa alapján →Esto mihi.

A húsvéti nagyhét

A nagyhét: a →nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig. Napjai: nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a →húsvéti szent háromnap. - A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van.

A húsvéti szent háromnap (lat. Sacrum Triduum Paschale): az egész →liturgikus év csúcspontja, eredetileg Jézus Krisztus föltámadását, →húsvétvasárnapot megelőző három nap: →nagycsütörtök, →nagypéntek, →nagyszombat. - Később estétől estéig számolva a napokat, „az Úr szenvedésének és föltámadásának húsvéti szent háromnapja a nagycsütörtök esti szentmisével kezdődik, középpontja a húsvéti virrasztás, befejezője húsvétvasárnap esti dicsérete” (vecsernyéje). - A húsvéti szent háromnap húsvét egyetlen eseményének hármas napja; nem előkészület a húsvétra, hanem maga a húsvéti ünneplés. Tárgya: a) nagycsütörtök estétől nagypéntek délutánig az Úr szent vacsorájának emlékezete és szenvedésének kezdete; b) nagypéntek estétől nagyszombat estéig Jézus kínszenvedése és halála; c) nagyszombat estéjétől húsvétvasárnap estig Urunk föltámadása. Ez az ünneplés tetőfoka, mely →húsvét vigíliájával kezdődik és magában foglalja húsvétvasárnapnak mint az „ünnepek ünnepének” liturgiáját is.

A húsvéti nagyhét nevei: a 4. sz: Hebdomasz megalé (gör.), Septimana maior (lat.): 'Nagy hét'; Hebdomasz hagia, Septimana Sancta: 'szent hét'; Hebdomasz apraktosz, Hebdomada muta: 'csendes hét' (a hivatalos munka szünetelt).

A húsvéti nagyhéten a 3-4. sz: nagyhétfőtől kezdve böjtöltek. Hétfő, kedd, szerda sokáig →aliturgikus nap volt. Szt Hilarius pápa (ur. 461-468) hétfőre és keddre engedélyezte a szentmisét. II. Valentinianus cs. (ur. 375-392) a közhivatalokban nagyhétre munkaszünetet rendelt el, a rabszolgákat is mentesítette a munkától. A nagyhéti munkaszünet bizonyos formában a középkoron végig érvényesült. VIII. Orbán pápa (ur. 1623-44) 1642: a nagyhét napjait hétköznappá nyilvánította. Magyarországon a nép ajkán sanyarúhét, videshét (vizeshét). A természet tavaszi újjászületése az embert is analógiás jellegű megújulásra, cselekvésre és tisztálkodásra indítja. Ezek az ősi tavaszi lusztrációs szokások az egészség és jólét biztosítására, a betegségek távoltartására, a háztájék és jószágok megoltalmazására irányultak. A falusi nép még a 20. sz. közepén is egész portáját megtisztította, kihordta az istállót, kijavította a melléképületeket, söpört, tapasztott, meszelt, egészen megfiatalodott a hajléka. A legkisebb dolognak is ragyognia kellett a tisztaságtól. A szerszámokat is rendbehozták, olykor kifényesítették. Algyő sajátos régi hagyománya, hogy nagyhét elején a gazda az udvaron összegyűjtötte, rendbe tette minden munkaeszközét és imádkozott fölöttük. - Mikor a ház és környezete rendbe jött, a hozzátartozók sírját és a temetőt frissítették föl, árkait megtisztították; azok sírját is rendbe hozták, akiknek már nem volt családbeli gondozójuk. Több helyen (Magyarpolány) felkoszorúzták a sírokat, mint halottak napján, vagy barkacsokrot raktak rá.

Az általános rendteremtésben rejtetten benne volt az ember uralma a rábízottak fölött. Az „annyit birtokolj, amennyit a rendben meg tudsz tartani” ősi szabályát követve valamilyen módon mindent megmozgattak, azaz elválasztották attól, ami rendeltetése szerint nem tartozott hozzá (por, piszok, rovarok, moly stb.; →tisztaság). - Az évi gyónásra, szentáldozásra igen komolyan készültek. Maga a családfő vagy az édesanya szigorúan gondoskodott arról, hogy minden arravaló gyermek, de a szolgáló és béres is elvégezze. A húsvét táján végzendő gyónást a 20. sz elején is a gyónócédula (schedula confessionis) igazolta, melyet a gyónó a paptól kapott. A gyónócédulát régi családi imádságoskönyvekben őrizték, kézírással szerepelt rajta a helység és az évszám. Egyes helyeken a vízkereszti házszentelés alkalmával az asztalra készítették, a plnos jelenlétében a sekrestyés cérnára fűzve összegyűjtötte. - A húsvéti gyónást Tamásiban (Tolna megye) jámbor öregasszonyok nagypéntek délután, a Megváltó halálának órájában a Kálvária keresztje előtt térdelve végezték: magának Jézusnak gyóntak meg. - A nagyhét 3 utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra az új tűzről.

Csíkszentdomokoson nagyhéten Miatyánk-sorozatot imádkoznak, melyet virágvasárnapján negyven Miatyánkkal kezdenek. Nagyhétfőn 30 Miatyánkot mondanak, hogy eszükbe jusson Jézusnak 30 ezüstpénzért történt elárulása. Nagykedden az Úr Jézus földi életének 33 évére emlékezve 33 Miatyánkot végeznek. Nagyszerdán 15 Miatyánkkal enyhítik a töviskorona okozta fájdalmait. Nagycsütörtökön 12 Miatyánkkal emlékeznek a 12 tanítvány "hűtlenségére". Nagypénteken 3 olvasót imádkoznak: a fájdalmast letérdelve, az örvendetest járva, a dicsőségest ülve. Nagyszombaton 40 Miatyánkot mondanak annak emlékére, hogy Jézus 40 óráig maradt a koporsóban. Húsvét napján 40 Miatyánkkal emlékeznek arra, hogy az Úr Jézus feltámadása után 40 napig még tanítványaival maradt.

Nagycsütörtök

Nagycsütörtök a keresztény hagyomány szerint az →utolsó vacsora napja, amikor →Jézus a →Gecsemáné kertben búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Jézus valószínűleg Széder-esti lakomát tartott az Egyiptomból való szabadulás emlékére. Szeretete jeléül megmosta tanítványai lábát. A →Nagyhét ünnepeinek sorában a nagycsütörtök a gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harang.

→Nagycsütörtök az →utolsó vacsora emléknapja, az →Eucharisztia (oltáriszentség) alapításának ünnepe. →Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának szent három napja az utolsó vacsora miséjével kezdődik. Az utolsó vacsorán történt az Oltáriszentség és a papi rend szentségének alapítása. A székesegyházakban nagycsütörtök délelőtt tartja a püspök papjaival együtt ünnepélyes krizmaszentelő misét, amelyen megszenteli a keresztelésnél, bérmálásnál, betegek keneténél, templomszentelésnél használatos szent olajakat, illetve krizmát. Régen ezen a napon történt a bűnösök visszafogadása. Az esti szentmise, az utolsó vacsora miséje a szenvedésre induló Jézus búcsúja övéitől. Jézus Krisztus ekkor adta át búcsúajándékait: szeretetének jelét a lábmosásban, Testének és Vérének szentségét, a papi átváltoztató hatalmat, s mintegy végrendeletül elmondta búcsúbeszédét és főpapi imáját egyházáért. A misében a glória után a harangok megszólalnak, de azután elnémulnak a →nagyszombati vigília glóriájáig, s helyüket a fakereplők foglalják el. E némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi. A mise végeztével az Oltáriszentséget ünnepélyesen az e napokra fenntartott őrzési helyre viszik és a húsvéti vigíliamise áldoztatásáig ott őrzik. Ezután következik az oltárfosztás.

A nap szertartásához tartozik a sötétzsolozsma elimádkozása is. Az oltárra helyezett gyertyatartón minden zsoltárvers után eloltanak egy gyertyát. A gyertyák kioltása az ószövetségi próféták megölését és a szenvedő Krisztust magára hagyó tanítványok hűtlenségét jelképezi.

Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomokban a harangok, „a harangok Rómába mennek", s legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg újra.

Ilyenkor a →székesegyházakat kivéve minden templomban csak egy mise van, az esti órákban. Tilos bármilyen más mise. A székesegyházban délelőtt van az úgynevezett Krizmaszentelési mise. Ezen a misén az adott →egyházmegye összes papjának rész kell vennie. Itt megújítják papi fogadalmunkat, valamint a →püspök megáldja és megszenteli az azt követő évben használt szent olajokat és a krizmát. Háromféle szent olaj van, amit meghatározott szertartásban használnak:

Keresztelendők olaja

Betegek kenete

Krizma (Balzsammal kevert faolaj, kereszteléskor, bérmáláskor, papszenteléskor és templomszenteléskor használják.)

A nagycsütörtöki esti misén a pap az örvendezést, ünneplést jelentő fehér ruhában van. Az →orgona szól, egészen a Dicsőség a magasságban Istennek… kezdetű himnuszig, ami alatt szólnak a harangok, és a csengők is. Utána húsvét vigiliájáig se az →orgona, se a csengő nem szól. („A harangok Rómába mentek…”) Ez jelképezi, hogy senki nem szólt Jézus mellett. A prédikáció után (ahol megtartják) a lábmosás szertartása jön. Ennek hagyománya a Bibliában található, Jézus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát. A mise után következik az ún. oltárfosztás. Ez jelképezi, hogy Jézust megfosztották ruháitól. Ennek nincs szertartása, csendes. A mise után általában a templomokban virrasztást szoktak tartani, mondván Jézus tanítványai elaludtak.

[Forrás: Wikipédia]

Nagycsütörtök: az →utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja, a→húsvéti szent háromnap első napja, az →olajszentelés az →Oltáriszentség alapításának ünnepe. 1. Elnevezései: a) az Eucharisztia alapítása alapján a lat. szert-ban a 4. sz-tól:Coena Domini ('az Úr vacsorája'), Feria quinta in Coena Domini ('az Úr vacsorájának csütörtökje'); 518 e. Natale Calicis ('a kehely születésnapja'), Dies Calicis ('a kehely napja'). - b) a nap kiemelkedő volta szerint a bizánci szert-ban: Hé hagia kai megalé pempté ('a szt és nagy csütörtök'), ebből a szláv és m. nyelvben: nagycsütörtök. - c) a nap szt volta szerint a lat. nyelvterületen a nemzeti nyelveken: szent csütörtök. - d) a →lábmosásszertartása alapján: →mandatum (az antifónáról: Mandatum novum do vobis...'Új parancsot adok'); a bűnbánók feloldozása alapján: Dies absolutionis ('a feloldozás napja'). - e) a lit. szín alapján: Németalföldön a 14. sz: fehércsütörtök. - f) A →zöldcsütörtök névnek több magyarázata van: a nagycsütörtökön feloldozottakat reconciliatinak ('megengesztelődöttek') v. viridesnek ('zöldelőknek') mondták, a nagycsütörtök innen: dies viridium. - Német nyelvterületen aGründonnerstag név vsz. nem a zöld színből származik, hanem a grinen, 'sírni' igéből; bár Galliában valamikor a lit. ruha színe →zöld volt. Magyarországon a katolikus néphagyományban a nagycsütörtök csonkacsütörtök. 2. Liturgiája. a) Az ősegyházban nagycsütörtökön történt a nyilvános bűnösök kiengesztelése. A vezeklők egész nagyböjtben a templom előcsarnokában kérték a hívek imádságait (később erre is utalva lett a koldusok helye). A vezeklők a templom előtt leborultak, majd a Miserere (50.) zsoltárt énekelve bevezették őket, kinyitván a templom minden ajtaját, ezzel fejezte ki az Egyház a teljes bűnbocsánatot. - b) →Aetheria beszámolója szerint a 4. sz. végén Jeruzsálemben 2 szentmise volt: az elsőt a Golgota melletti főtemplomban tartották (Martyrium); a 2. mise a Golgota sziklájánál volt.

Rómában a 7. sz-tól a déli, pápai szentmisében fogadták vissza és oldozták föl a nyilvános bűnbánókat; ekkor volt az olajszentelés; este a plébtemplomokban is volt szentmise az Oltáriszentség alapításának emlékezetére. A lat. szert-ban ez vált ált-sá: délelőtt a püspöki szentmise (krizmamise), melyben az egyhm. számára a szt olajokat szentelik (→krizma), este minden plébtemplomban az utolsó vacsora emlékmiséje. - A krizmamisében→koncelebráció volt akkor is, amikor a lat. szert-ban nem volt szokásban. Az esti szentmiséhez kapcsolódott a 6. sz: először a mozarab liturgiában a lábmosás; a 7. sz-tól a gallikán lit. ter-én az →oltármosás, majd az →oltárfosztás. E szentmise után az Oltáriszentséget nem a tabernákulumban, hanem a →szentsíron őrzik. Azokban a templomokban, ahol a zsolozsmát végzik, nagyszerdán este v. nagycsütörtök reggel külön szertartása van a matutinumnak és laudesnek (→officium tenebrarum). Jeremiás siralmait (→lamentáció, a matutinum 1. olvasmánya) plébtemplomokban is énekelték reggel, a szentmise órájában. - Az esti szentmise a lehető legnagyobb ünnepélyességgel kezdődik. Megszólal a Gloria (→hamvazószerda óta elmaradt), zúgnak a harangok, szólnak a csengők és az orgona, s a könyörgés után csak népének van kíséret nélkül: a harangok Rómába mennek. A harangok és csengők helyett a →kereplő szól.

3. A néphagyomány a harangok elnémulását vidékenként más-más módon magyarázta. A bánáti ném. szülők apró gyermekeiknek azt mondták, hogy a harangok Máriaradnára repültek, hogy húsvéti szentgyónásukat ott ők is elvégezzék; Dusnoki rác gyermeknek úgy mondta az édesanyjuk, hogy a harangok a Jézuskát gyászolni mentek Rómába, csak úgy jönnek vissza, ha jól viselik magukat. Azt is tartották, hogy a harangok azért mennek Rómába, mert az a világ szíve, ahonnan hangjuk az egész földre elhallatszik; a föltámadáskor megszólaló harangot Rómából vélték hallani. - A legenda szerint az 1674. év nagyszombatján Rómában a Szt Péter-templomban a sekrestyés, amint a templom tornyába fölment, ott nagy álmélkodására egy idegen öltözetű ifjat talált mély álomba merülve. Nagy nehezen fölébresztették. Maga köré bámult, alig tudta megérteni, mi történt vele, amíg végre lat. nyelven elmondotta, ki ő és hogyan jött ide. Neve Kopeczky Mihály, Késmárkon diák volt, és nagy vágy támadt benne az örök várost és híres templomait látni. Minthogy azt hallotta, hogy húsvétkor a harangok Rómába repülnek, ő is elhatározta, hogy a haranggal együtt megteszi ezt az utat. Fölmászott tehát a késmárki toronyba, ott az öreg harang belsejébe bújt és szíjjal odakötözte magát a harang nyelvéhez. Egyszerre csak nagy rázkódást érzett, mintha kirepült volna a toronyból, mire elvesztette eszméletét. Nem is nyerte vissza elébb, amíg a Szt Pétersekrestyése föl nem ébresztette. Kopeczky tört-e nagy feltűnést keltett egész Rómában. Pártfogói akadtak, és így nem is tért vissza többé hazánkba. - A nagycsütörtöki Gloriára megszólaló harangszóra Kiskanizsán megrázták a gyümölcsfákat, hogy bőven teremjenek,Magyarbánhegyes faluban a házbeliek közül kiszaladt valaki a kertbe, földet kapott a kezébe és szétszórta, hogy a fagy, dermedtség távozzon a földből. -

Régebben a papok minden hívük lábát megmosták. Később csak a szegyházban volt szokás: a pp. 13 knk-ja v. kispapja, ill. ugyanannyi szegény lábát mosta meg. A 13-as számra több magyarázat van: Mátyást v. Pált jelképezi, mások szerint a vendéglátó házigazdát; de van olyan vélemény is, hogy a szokást Nagy Szt Gergely p. kezdte, akinek tizenharmadiknak angyal jelent meg. Klobusiczky Péter kalocsai érs-ről (†1843) jegyezték föl, hogy a szegényeket lábukat megmosva, megcsókolva személyesen látta vendégül és szolgálta ki őket. - A lit. gyakorlat népi sarjadéka, hogy Gyergyószentmiklóson a pap 12 gyermek lábát mossa és csókolja meg. Istensegíts bukovinai székely faluban akadtak módosabb gazdák, akik 12 meghívott szegény ember lábát mosták meg, majd megvendégelték őket. Hagyományőrző tápai, dusnoki édesanya is megmossa ezen az estén gyermekei lábát. A kérdésre, hogy miért nem a családfő végzi a szertartást, Dusnokon azt felelték, hogy régi szláv közmondás szerint az apa csak vendég a háznál, gyermekeivel az édesanyának kell törődnie. - A hagyomány helyenként kissé módosult, s ezen az estén ki-ki a maga lábát mosta. Vsz. a lábmosás kk. liturgiája ihlette az oltármosást. - A nagycsütörtök játékossá vált szertartása a →pilátusverés, pilátuségetés, szegediesen pancilusozás.

Úrvacsora volt a neve az Utolsó Vacsora emlékezetére a szegedi tanyákon a nagycsütörtök esti böjtös vacsorának. Voltak, akik e vacsorától kezdve húsvéti nagymise utánig semmit sem vettek magukhoz.

Virrasztás. nagycsütörtök este, illetve éjszaka része az Olajfák hegyén imádkozó Jézusra való emlékezés. Kálváriára, útszéli keresztekhez vonultak, elmondták a fájdalmas olvasót, az Úr kínszenvedéséről, Mária anyai fájdalmáról énekeltek. Jászladányban éjjel megkerülték a falut, miközben a stációt, fájdalmas olvasót végezték. Kiskunfélegyházán a határbeli kereszteket járták. Nem a templomból indultak ki, hanem egyes háznépek álltak össze. Énekszó nem volt, csak csöndes imádság. Pincehely asszonyai nagycsütörtök este szintén teljes csöndben mentek ki a határbeli keresztekhez, mint mondták: mindenki a maga titkával panaszkodik az Úrnak. Nagykátán is magában imádkozott a nép egészen hajnalig, a templomból kiindulva a temetőben és a falu keresztjeit járva. Garamszentbenedek (Hronsky Benadik) szl. asszonyai nagycsütörtök este a nyitott koporsóban lévő Krisztus-szobrot ravatalra helyezték, fölvirágozták, majd a hívek késő éjszakáig virrasztottak. - Au-ban gyakoriak az Olajfák hegyén szenvedő Jézus tiszt-ére emelt kápolnák (Ölbergkapelle) és társulatok (Ölbergbruderschaften), melyek ájtatosságaikat egész nagyböjtben végzik. - Nagyhét utolsó napjain és húsvét éjszakáján a hívek magányosan a kertjeikben imádkoztak. A könyörgés, a tavaszi vegetációra való áldáskeresés vsz. az Úrnak a Getszemáné kertben való imádságából s kertészként való megjelenéséből (Jn 20,15) merített ösztönzést. Budaörsön nagycsütörtök reggel könnyű ruhában kimentek a kertbe, és ott térdenállva, nyugat felé fordulva, kitárt karral néhány Miatyánkot végeztek. Nagyszombaton reggel hasonlóképpen tettek, de már keletre fordultak. A németprónaiak nagypénteken imádkoztak a kert rügyező fái alatt. Miskén nagypénteken még napkölte előtt a család minden tagja a portán lévő bodzafa alatt imádkozott. Más helyeken ez húsvét hajnalán történt. A hagyomány jellegzetes továbbélése, hogy a szegedi tanyákon az év más napjain is álmatlan öregek, gondokkal küszködő javakorabeliek éjszakai magányban szintén a kertben, házhoz tartozó szőlőben imádkozták az olvasót.

Hajnali mosakodás. Szokás volt Jézus emlékezetére hajnalban megmosakodni a patakban, v. imádkozni a parton. A hagyomány szerint amikor a megkötözött Jézust elvezették a Getszemáni kertből, a katonák belelökték őt a hídról a Kedron patakba (más vélekedés szerint átgázoltak vele a Kedronon). A víz felfogta Jézus testét (hogy „kőbe ne üsse a lábát”, vö. Zsolt 91,12), s közben magába fogadta a vért a vérrel verítékező testről. Ezért alkalmas a (patak)víz a bűnök lemosására. Bakonybélben már korán reggel a pataknál szoktak imádkozni, Bársonyos népe a patakban fürdött már nagycsütörtök este. Kujáron (Győr) nagypéntek reggel az asszonyok ki szoktak menni a kereszthez, ahol az olvasót imádkozták, megmosakodtak, vizet vittek haza, az otthonmaradtak is megmosakodtak, sőt a jószágokat is lelocsolták vele. Szeged népe régebben a Tiszára szótlanul járt le mosakodni, ennek csökevényesedett formájaként később a szabadban mosakodtak. A 19. sz. derekán hajnali három óra felé a szegedi legények sorba kukorékolva költötték föl a fürdéshez az alvókat (megszólalt a kakas, amikor Péter a Mesterét megtagadta). Egerbaktán nagycsütörtök éjszaka a hívek a templomban virrasztottak, hajnalban aLaskó patakból merített holló vizében mosdottak meg. A palóc Héhalom fiataljai napkölte előtt a patakról hozzák az aranyosvizet. Litke palócai nagycsütörtök este a templomban virrasztottak, hajnalkor a Káposztáspatakban megmosdottak rózsavízben. Galsa (Holisa) táján éjfél után minden épkézláb ember a patakra sietett, a vödröket, kancsókat összeverték, hogy a mélyen alvókat is fölébresszék, a gonosz szellemeket elriasszák. A mosakodás végeztével csöndesen hazamentek, mindenki vizet vitt magával, abban mosakodtak másnap, sőt a húsvéti ünnepek alatt is.

Mezőkövesd hagyománya szerint a házat napkölte előtt a Kánya patakról hozott vízzel szokták körüllocsolni, meg is mosdottak benne. A szentelést húsvét hajnalán szenteltvízzel megismételték. Domaházán a nagycsütörtök éjszaka merített víznek szólatlan víz a neve. -Zagyvarékas méhészei nagypénteken folyóvizet adnak a méheknek, hogy frissebben gyűjtsenek. Az evangélikus tirpák asszonyok nagycsütörtök éjszakáján a virágoskertben imádkozgattak, a férfiak hasonló céllal egy rejtettebb helyet kerestek föl, utána frissen merített vízben mosakodtak meg, s a jószágot is megöntözték. E hagyományt kk. lit. gyakorlat is befolyásolhatta, amikor a húsvéti vízszentelés a folyóparton történt, csak később került be a templomba.

[Forrás: Magyar katolikus lexikon]

Nagypéntek

Nagypéntek a keresztény felekezetek szerint a →húsvét előtti péntek. Ezen a napon emlékeznek meg →Jézus Krisztus kereszthaláláról.

Az →evangéliumok és egyéb korabeli források alapján az időpont meghatározása nem egyszerű feladat. Sokan úgy gondolták, hogy Jézus egy áprilisi péntek este halt meg, amikor a →Dél Keresztje látható volt az égbolt alján →Jeruzsálemtől délre. Ez azonban a →precesszió miatt nem lehetséges. Egy lehetséges időpont →Kr. u. 33., április 3. Ezen a napon →részleges holdfogyatkozás is volt. [Lásd:  →Húsvétszámítás ]

A pontos dátum kiszámítását problémássá teszi a szinoptikus (egybehangzó) evangéliumok és →János evangéliumának beszámolói közötti látszólagos eltérések. Az előzőek leírása szerint az →Utolsó vacsora egyértelműen a zsidó Húsvéti Bárány elfogyasztását jelentette (Mózes emlékezetére), amit a zsidók az év első hónapjának 14. napján, csütörtök este (a zsidó napok naplementétől naplementéig tartanak) azaz a zsidó Nisan hónap 15-én tartották. A másnapi →keresztre feszítés így még mindig Nisan 15-én, de már pénteken történt. János azonban úgy írja le ezt a történetet, hogy az arimátiai József – →Pilátus engedélyével – Jézus holttestét még az ünnepi előkészületek előtt helyezte el a közeli új sírba (Ján19:42), ami azt jelenti, hogy az Utolsó Vacsorát legkésőbb a zsidó Húsvét előtti estén tartotta Jézus tanítványaival. Ennek az ellentmondásnak a feloldására számos kísérlet történt, de a legvalószínűbb magyarázatnak az tűnik, hogy (Ján13:1 alapján) Jézus tudta, hogy eljött az utolsó órája és emiatt az Utolsó Vacsorát előbbre hozta keddre vagy szerdára (ilyen módon több idő juthatott a keresztre feszítés előtti eseményekre is.)

A fontos egyetértés az →evangéliumok között az a tény, hogy a keresztrefeszítés →Poncius Pilátus kormányzása idején történt Kr. u. 26 és 36 között. Ebben az időszakban Nisan 14-e (János alapján) csak 27-ben, 30-ban, 33-ban és 36-ban esett péntekre. Érvek szólnak mindezen évek mellett: Lukács evangéliuma megemlíti, hogy Jézus körülbelül 30. évében, →Keresztelő Szent János pedig Tibérius császár 15. évében kezdte el nyilvános munkásságát. Ha elfogadjuk Kr. e. 6-ot Jézus születési évének, akkor ez a nyilvános működés kezdetét Jézus esetében Kr. u. 26-ra teszi, →Keresztelő Szent János esetében pedig Kr. u. 29-re. (→Tiberius Kr. u. 14-ben lett császár), azaz túl késő Jézushoz viszonyítva (mivel János evangéliuma három különböző húsvétot említ meg Jézus nyilvános élete során.)

Emiatt a keresztrefeszítés idejét Kr. u. 33-ra kell tennünk. Emellett szól az az érvelés is, miszerint →Sejánusnak a zsidók elnyomatására vonatkozó rendeléseit Sejánus halála után, Kr. u. 32-ben Tiberius eltörölte (ami jó magyarázatot adhat arra, hogy Pilátus miért engedett akarata ellenére a Jézus kivégzését követelő zsidóknak.) Ha azonban elfogadjuk azt, hogy Tiberius uralkodását sokan →Augustus császár halála előtti hatalmával kezdik (Kr. u. 11), akkor Keresztelő Szent János munkásságának kezdetét Kr. u. 26-ra lehet tenni, ami Jézus halálának legvalószínűbb időpontját Kr. u. 30. április 7-ére teszi. Tekintettel azonban arra a tényre, hogy a zsidók időszámításukat a →Nap és a →Hold járására alapozták, dátumaikat holdfázisokban fejezték ki, és a mai →naptárakat csak a Kr. u. 5. században kezdték el számításokra alapozni, a korábbi dátumokat, és hogy azok a hét melyik napjára estek, pontosan meghatározni csaknem lehetetlen.

Ezen a napon nincs mise. Téves és kerülendő kifejezés a „csonka mise”. Nagypénteken az egyházban nincs →mise, mert ezen a napon maga →Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Téves és kerülendő kifejezés a csonka mise. Nagypénteken igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a →vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után →János evangéliumából olvassák fel Jézus szenvedéstörténetét, a →passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített →Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a→ nagycsütörtöki misén →konszekrált kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.

Nagypénteken Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás.

[Forrás: Wikipédia]

Nagypéntek: az evangéliumokban Jézus szenvedésének, halálának és temetésének napja, a liturgiában a →húsvéti szent háromnap második napja, →aliturgikus nap, a megváltó szenvedés és →kereszthalál ünnepe. →Szigorú böjti nap.

1. Elnevezései. a) a zsidó naptárból eredően: Paraszkeué (gör.), Parasceve (lat.), 'Készületi nap' (vö. Mt 27,62; Lk 23,54; Jn 19,31). Innen lett a keleti egyházban: Hé hagia kai megalé paraszkeué, 'A szent és nagy készületi nap'. Ebből lett a szláv nyelvekben és a magyarban a Nagy péntek. - A latin egyházban a nagypéntek hivatalos neve: Feria sexta in passione et morte Domini, 'Az Úr szenvedésének és halálának péntekje'. - Angol nyelvterületen 'Hosszú péntek, Jó péntek'. 2. Liturgiája. Azokban a templomokban, ahol a zsolozsmát végzik, a nagypénteki matutinum és laudes az→officium tenebrarum része. Jeremiás siralmait (→lamentáció, a matutinum 1. olvasmánya) plébániatemplomokban is énekelték reggel, a szentmise órájában. - Sok helyen délelőtt (v. du. 3-kor) elvégzik a →keresztutat. A kereszthalál vagy a temetés órájában (3-kor v. 6-kor) kezdődik az ún. →csonka mise, melyben nincs →konszekráció. Az igeliturgiát néma →leborulás vezeti be (lásd a színes képek között) a díszeitől megfosztott oltár előtt (→oltárfosztás). A szert-ban mindvégig megmaradt a 3 olvasmány (Iz 53 f., sztlecke, Szt Jánostól a passió). Utána köv. a nagy →oratio fidelium. Rómában a 6. sz: kapcsolták ehhez az igeliturgiához a Jeruzsálemben már a 4. sz. óta élő →kereszt imádását. A 10. sz. körül vált ált-sá, hogy délelőtt volt az igelit., s du. járultak szentáldozáshoz. A 12-17. sz: a hívők nem áldoztak nagypénteken. Ez a tilalom 1602: Rómán kívül is ált. lett, 1632: Magyarországon is (Pázmány Péter ekkor rendelte el a római rítus bevezetését). 1955-: a szentáldozás a nagypénteki szertartás része. Az oltárok nagypénteken minden díszüktől megfosztottak (→oltárfosztás), az Oltáriszentséget áldoztatás után ismét a →szentsíron őrzik, melynél a szertartás után hosszabb-rövidebb szentségimádás, virrasztás van.

3. A katolikus néphagyományban. A csíki székelység ajkán a nagypéntek hosszúnap, az Északi csángóknál aszupéntek. Ősi hagyomány szerint nagypéntek a mély gyász és böjt napja. Régebben hozzátartozott a hallgatás, a csönd, melyben a tűz is kialszik, a tükröt fekete kendővel takarják le, az órát megállítják, illetve nem húzzák föl; úgy jártak-keltek, mint akiknek halottjuk van a háznál. A középkori liturgia szemlélete és gyakorlata értelmében a tüzet →nagycsütörtökön este eloltották, és a húsvéti szentelt tűz parazsából gerjesztették újra. Addig csak hideg ételt ettek, nagypénteken csak egyszer és csak kenyeret, sót, száraz növényi eledeleket. - A legények ha el is mentek a nekik kedves leányhoz, nem keresték a vele való találkozást, csak egy fekete szalagot kötöttek a kapuhoz közeli fára.

Az imádságokban központi szerepe van a passiónak (népiesenpársió, pásió), a Jézus kínszenvedéséről és kereszthaláláról való elmélkedésnek, a keresztnek és az arma Christi (→szenvedés eszközei) néven összefoglalt kínzóeszközök legendában, énekben, elmélkedő imádságban való számbavételének. Jelentős a szenvedés misztériumjátékokban, felvonulásokban, Mária-siralmakban való fölidézése, elsiratása is. Ősi hagyományokat őriz a Fiát kereső Máriának csíkszentdomokosi és bogdánfalvi siraloméneke, a gyimesi csángók Máriát ébresztő éneke, a halálba menő Krisztus csügési és gyimesbükki búcsúzóéneke. Grál-hagyományokra utal a Krisztus vércseppjeiről szólóbogdánfalvi, csügési, gyimesbükki, csíkszentdomokosi ének. A csügésiek, csíkszentdomokosiak Krisztus keresztjét köszöntik, a gyimesiek a keresztútját járva különösen a 12. stációnál időznek. A csíkcsomortániak az elhagyatott Krisztust siratják, acsíkmenaságiak az elfelejtett szt →vállsebhez is imádkoznak.

Nagypéntek misztériumának évről évre való mélyebb átélésére, megünneplésére a passiójátékok, felvonulások, ájtatosságok (keresztút, fájdalmas olvasó, Mária-siralmak) adtak alkalmat. A passiót az egri szegyházban a középkorban mezítláb adták elő. Amikor a bencés templomokban az éneklésben oda értek, hogy a katonák Jézus ruháit elosztották maguk között, akkor a Pray-kódex szerint szétszakítottak két vászonleplet, és eltűntek velük. Csak a csonkamisére öltöttek sarut. - Régebben nemcsak az asszonyok, hanem a lányok is fekete gyászban mentek a templomba, gyalog, mert kocsira ülni illetlen volt. Csököly református asszonynépe még a 20. sz. elején is tiszta fehérben, eltakart arccal igazodott fel a nagypénteki gyászistentiszteletre. Ezt a ruhát csak kézzel volt szabad megvarrni. Az Ormánságban is fehéret öltöttek magukra nagypénteken. Fehérben mentek a csonkamisére a vend eredetű Tarany asszonyai és lányai is. Az utóbbiaknak még fehér szalag is volt a hajukba fonva.

A kínszenvedés és kereszthalál ünneplése (memoria passionis) nem maradt meg a liturgia, misztériumjáték, ájtatosságok zártabb, alkalomszerűbb keretei között, hanem a templomból kilépve, architektonikus kompozícióként jelent meg a profán környezetben Kálvária, olykor szentgarádics (→szent lépcső) építésében, keresztek, keresztutak állításában.

4. A protestánsoknál a kálvini fölfogás szerint a nagypéntek a legnagyobb ünnep. A passió és lamentáció a reformációtól egészen a 19. sz-ig része volt a magyar protestáns istentiszteletnek is, a nagypénteket a reformátusok és evangélikusok is böjttel ülték. Református hagyomány, hogy a nagyszalontai anyák nagypénteken apró gyermekeiket elviszik a templomba, hogy hamarább kezdjenek beszélni. Görgeteg református anyái kisgyermeküket szintén nagypénteken viszik először templomba, s fejét, nyilván hasonló szándékkal, 3x a falához érintik.

[Forrás: Magyar katolikus lexikon]

Nagyszombat

A nagyszombat a →húsvétot megelőző nap a keresztény naptárban.

Az →anglikánok Easter Even-nek, Low Saturday-nek, a →fülöp-szigetekiek Fekete Szombatnak vagy Sabado de Gloria-nak hívják, →Csehországban az elnevezése Fehér Szombat. Magyar elnevezése a →nagyhétre utal, nagyszombat maga is része a Szent Háromnapnak (triduum sacrum): →nagycsütörtök, →nagypéntek, →nagyszombat. Nagyszombat a →húsvéti örömünnep kezdete. Este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel (ez a →VIII. századból eredő pogány szertartás), ezt követi a keresztvíz-szentelés. A nagyszombati szertartás keretében jönnek vissza a harangok Rómából. 7 olvasmány van, majd a prédikáció után 12 egyetemes könyörgés. Ebben a világ embereiért és vezetőiért, valamint a papságért könyörögnek. Az áldoztatás után a pap - az asszisztencia vezetésével - elindul egy körmenetre. A visszaérkezés után áldást mond, és elbocsátja a híveket. A következő mise általában éjfélkor kezdődik, de egyes egyházközségekben hajnalkor. Ez már →Jézus feltámadását jelzi, ez a vigilia-mise. Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs, a „nagyszombati liturgia” kifejezés téves. A katolikus időszámításban (ősi zsidó alapokra hagyományozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi.

1. Fényliturgia

   Ekkor történik a tűz megáldása, majd arról a húsvéti →gyertya meggyújtása. A húsvéti gyertya (minden résztvevőnél van) jelképezi a feltámadt Jézust. A templomba való bevonulás után énekli a pap a húsvéti öröméneket.

2. Igeliturgia

   Az Igeliturgiában kilenc olvasmány található. Hét az →ószövetségből, egy szentlecke, és az →evangélium, ebből legalább három ószövetségit és az evangéliumot fel kell olvasni. A Szentlecke előtt megszólal az orgona, harangok és a csengők is, amik nagycsütörtök óta hallgatnak. A Szentlecke után felhangzik az alleluja (az örvendezés éneke), ami egész nagyböjtben nem szerepelt a liturgiában. A prédikáció után a keresztségi igék megújítása következik.

3. →Keresztségi liturgia

   Ha vannak keresztelendők, akkor itt történik meg a keresztelés. Ez is régi hagyomány, mivel régen mindig húsvét vigíliáján keresztelték meg a jelölteket. Megáldják a keresztkutat és a szenteltvizet.

4. Eukarisztia liturgiája

   Innen a mise a hagyományos rend szerint folytatódik, de sokkal ünnepélyesebben.

5. Körmenet

   Ez nem tartozik szervesen a húsvéti vigíliához. Lehet körmenetet tartani a mise végén, ezzel „hirdetni a világnak”, hogy feltámadt Krisztus.

[Forrás: Wikipédia]

Nagyszombat (lat. sabbatum sanctum): Jézus sírban pihenésének ideje, a liturgiában a →húsvéti szent háromnap harmadik napja. Üdvtörténetileg e naphoz kötődik →Jézus pokolraszállása is. Az evangéliumok szerint Jézus halálának évében az ószövetségi húsvét →szombatra esett. Jézust az előző (készületi) napon feszítették keresztre s temették el, és a tanítványok a szombatot a törvény előírása szerint nyugalomban töltötték (Lk 23,56). →Jézus föltámadásának ideje vasárnap hajnal (a „Nap” kelte). A liturgiában az Egyház ősi hagyománya a történelmi eseményekre emlékezve a nagyszombatot böjtben és gyászban tölti. Nagypéntekhez hasonlóan nagyszombat is szentmise nélküli nap (→aliturgikus nap), csöndes virrasztás a →szent sírnál, illetve lelki készülődés a föltámadásra (→húsvét vigíliája). Szükséghelyzetekben (háború, járványok) és lelkipásztori meggondolások miatt a vigília liturgiájának bizonyos részeit már nagyszombat délelőtt vagy kora délután elvégezték. 1956: kezdődött az ősi rend visszaállítása. A II. Vatikáni Zsinat →liturgikus reformja szorgalmazza, hogy a húsvéti vigília nagyszombat este, sötétedés után, vagy →húsvétvasárnap hajnalban kezdődjön.

A népszokások az evangélium történetből születtek, s a csöndes virrasztás, →Jézus siratása és a föltámadásra várakozás köré csoportosultak. A kaposváriak húsvét éjszakáján, 2 óra tájban kertjükben elimádkozták a teljes olvasót, vagyis fölidézték magukban az egész megváltástörténetet. →Jézus keresése a hajnalban a sírhoz siető Szt Mária Magdolnát követi.

a) Gazdag hagyománya volt a nagyszombati szentelt tűznek. Régebben (a 20. sz. közepéig) a házaknál is kialudt nagycsütörtökön este a tűz, és a három szt nap alatt nem gyújtották meg. Az új tűz, amellyel húsvéti eledeleiket is főzték, a nagyszombati, megszentelt tűz parazsától v. szenétől lobbant lángra. A nagyszombati új tüzet, számos helyen a temetőből összehordott korhadt keresztfák tüzét szentelte meg a pap. Ez régebben magától adódott, hiszen a temető a templom körül vagy hozzá igen közel volt. A keresztfák tüzéről meggyújtott húsvéti gyertya fényénél a küzdő, szenvedő és diadalmas Egyház találkozott. Az új tűz parazsából a hívek vittek haza és eltették, hamva a köv. hamvazószerda hamuja lett. Ennek természetesen szentelmény jelleget tulajdonítottak. Pestbudán (1792) a templom kapuja előtt famáglyát gyújtottak, amikor a fa már csaknem szénné égett, a pap az izzó faszenet szenteltvízzel meghintette, majd a tűzre vizet öntöttek és eloltották. A pap ezt a néma szenet is megáldotta, s a nép hazavitte. A tűznek ez a hazahordása valamilyen formában mindenütt élt. 20. sz. végi csökevénye volt az ún. füstnézés: húsvét kora reggel az utcán járkálva nézegették a kéményeket, hogy hol ég már a tűz. Ez a füstnézés azoknak az időknek elhomályosodott emléke, amikor a szentelt tüzet házról házra vitték, vagy esetleg az egyik szomszéd adott a másiknak belőle. Sümegen a szentelt parázson rakták meg a tűzhelyen a nagyszombati új tüzet. - Az esztergomi nép még a 20. sz. elején is lámpában vitte haza a szentelt lángot. A soproni Hegykő faluban régebben a szentelt tűz szenével otthon úgy gyújtottak be, hogy a virágvasárnapi barkát és a széndarabot keresztben tették egymás fölé. Sokfelé (Aba, Felnémet, Szeged-Alsóváros) a tűzszentelésre szőlőkarókat vittek, a lángokba tartották, majd otthon eltették, v. a szőlőnek, esetleg szántóföldnek négy sarkába ásták el. Gyöngyös szőlősgazdái a szentelt parazsat ásták el a szőlő négy sarkába. Sopronban a középkor végén egész fuvar szőlővenyigét készítettek elő a templom mellett, hogy mindenkinek jusson belőle. Sióagárdon legalább jelképesen nagyszombat délelőtt szőlőt szoktak metszeni (az előzmények már feledésbe merültek). Ácsteszéren a szentelt tűz elhamvadt parazsával az istálló ajtajára írják: Názáreti Jézus, a zsidók királya. Mecseknádasdon a hozott faszénnel az istálló, ól ajtaját megkeresztezik. Erdősmároknémetjei csillagjelet írtak a tűzszentelésről hozott szénnel az istálló, borospince szemöldökfájára. A szentelt tűz maradványát a bukovinai Andrásfalva székelyei júdásszénnévvel illették.

b) A nagyszombati szent vízhez, illetve a plébtemplom keresztvizének liturgiájához is jellegzetes hagyományok kapcsolódtak. A pap karingben, fehér stólával a keresztkútból merített, s a vízzel elindult a lakóházak megszentelésére. E nagyszombati házszentelés emlékezetét több helyen őrzi a hívő nép, főleg a székelység. Csíkménaságon a pap a templom udvarán csöbrökben odakészített vizet szentelte meg, ebből mindenki merített, s otthon a pimpóval (virágvasárnapi szentelt barkával) a családbeliek hintették meg a jószágot, udvart, gazd. épületeket. Nagybetegnek ebből a szenteltvízből inni adtak. Kászonfeltízen a gyermekek piros tojásért hordták a szenteltvizet a házakhoz. Klézse csángói megkerülik a templom előtti nagy kutat, isznak a vizéből, utána a templomot kerülik meg. Borzsován (Birzava) csak e szenteltvízzel való mosakodás után foghatnak aszentelt elköltéséhez. Zagyvarékason a család ivott belőle, s csak azután nyúlt a húsvéti eledelekhez. Keresztalakban a kútba is öntettek belőle: Uram, Jézusom, tartsd meg, aki iszik ebből a vízből, egészségben: jószágunkat, meg magunkat is. A szenteltvíznek újvíza hangonyi neve.

c) A gonoszt elriasztó szokások mögött az a meggyőződés áll, hogy amikor Krisztus a sírjában fekszik, az ördögök különös hevességgel, ádáz haraggal törnek az emberek megrontására. Az újra megszólaló harangszó, Isten hatalmának, a föltámadt Krisztus dicsőségének hirdetője űzi vissza őket a pokolba. Amikor a harangok visszatértek Rómából, vagyis az ünnepi nagymise Glóriájára valamennyien újra megkondultak, akkor (még a 20. sz. második felében is) nagy lármát csapott a gyermeknép, a felnőttek pedig legalább jelképesen valami munkához fogtak. Magyarbánhegyes csanádi községben a harang hallatára kinyitották a ház ablakait, hogy „beszálljon rajtuk az áldás”. Századvégi följegyzés szerint Bácskában a harang szavát meghallva friss vízben megmosdottak, ill. egy vödör vizet öntöttek a háztetőre.

[Forrás: Magyar katolikus lexikon]

Jézus pokolraszállása

Jézus pokolraszállása: üdvtörténeti esemény a Jézus kereszthalála és föltámadása közötti időben, Jézus pokolraszállása az →apostoli hitvallás ágazata. - A vallástört-ben találunk elbeszéléseket hősöknek a holtak országába való leszállásáról. E hősök kimagaslóan nemes érdemeik (erejük, bátorságuk, áldozatvállalásuk) jutalmaként kapták az istenektől a lehetőséget, hogy élő emberként úgy lehessenek jelen az →alvilágban, hogy az nem árt nekik. Ezzel szemben Jézus pokolraszállása Jézus istenségéből következik: azt fejezi ki, hogy neki mindenkor hatalma volt és van a halál és alvilág fölött.

A Jézus pokolraszállása kifejezésben a pokol nem a kárhozottak bűnhődésének helyét jelöli, hanem a →holtak országát, ahol az összes halott tartózkodik. Az ószövetségi kinyilatkoztatás szerint a holtak lenn, a →seolban, a sötétség országában vannak, s létük egyedüli alapja az, hogy Isten ismeri és számon tartja őket („Én vagyok Ábrahám, Izsák, Jákob Istene”). Isten hatalma abszolút hatalom a holtak világában is (Zsolt 115,17; Iz 38,11). A föltámadásba és a Messiás eljövetelébe vetett hit gyarapodásával együtt terjedt ki a messiási-eszkat. remény a holtak világára is. Az Újszövetségben Jézus föltámadásánál adva volt a tétel, hogy a megváltás javára vált azoknak is, akik már előbb éltek és meghaltak. Erre utaló helyek az Újszövetségben: Mt 12,40; 27,51; Lk 23,42; ApCsel 2,24; Róm 10,7; 1Pt 3,18; 4,6; Zsid 13,20; Jel 1,18. Föltámadásával és a holtak országából való kiszabadulásával Krisztus megtörte a halál és az alvilág (a holtak országa) hatalmát. Ezért mondja a Jel 1,18, hogy az Ő kezében van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa. A Szentírás szerint az alvilágban, mely több részből áll (vö. Lk 16,19-31; →hádesz), más-más helyük (sorsuk) van a jóknak és a rosszaknak (→megfizetés). A Hitvallás a hagyományos értelmezés szerint azt mondja, hogy Jézus az alvilágnak abba a részébe szállt le, melyben az ószövetségi igazak megváltásukra vártak (limbus Patrum v. →pokol tornáca). Az egyházatyák Jézus pokolraszállásat részben megváltástani, részben krisztológiai szempontból dolgozták föl. Megkülönböztették a Krisztus előtt meghalt igazakat és kárhozottakat. Krisztus az igazaknak viszi meg az örömhírt, tehát igehirdetéssel üdvözíti őket, s olyan elképzelés is van, hogy részesíti őket a keresztségben. Más magyarázat szerint amíg Krisztus teste a sírban nyugodott, maga a Logosz, a Fiú ment el a megholtakhoz (egyes atyák szerint teljes megváltói alakjában ment le hozzájuk), s így rájuk is kiterjesztette a megváltást.

Az „alászállt a poklokra” kifejezést mint a keresztségi hitvallás részét (D 3) először Pontianus említi. - A teljes teol. értelmezés szerint Krisztus „alászállása” nem más, mint maga a halál átélése. Az Egyház a hitével tanúsítja, hogy Krisztus valóban meghalt, mégpedig a mi halálunkkal. Magára vette az egész emberi sorsot, s a halál vállalása a teljes engedelmesség kifejezése volt. Egészen vállalta az Atyától kapott küldetést, hogy emberi életével megdicsőítse őt. Ugyanakkor kifejezte azt is, hogy velünk van a halálban, és bennünket is ki tud vezetni a halál átkából. - Az Egyház nem fogadta el Kálvin véleményét, hogy Krisztus lelke a pokol kínját is magára vette, s így a büntetés elviselésével mentett meg bennünket a kárhozattól. Amikor Krisztus, magára véve a halált, osztozott a teremtmény sorsában, majd átment a megdicsőülés állapotába, ezzel azt is jelezte, hogy a megváltásnak megvan a kozmikus hatása is: föltámadása az egész kozmoszt átvezeti a dicsőségbe.

Ikgr. Ábrázolása Keleten született, és ott mindvégig gyakoribb maradt. A jusztinianoszi kor után kezdték anasztaszisz, 'feltámadás' képként értelmezni Jézus pokolraszállásat: Krisztus lemegy a pokolba az ősszülőkért, kezét nyújtja vagy kézen fogva vezeti ki Ádámot és Évát. Csatlakozhat Dávid, Salamon és Keresztelő Szent János is. Krisztus lába alatt látható a megkötözött alvilág (sátán), illetve a pokol kapui keresztben fekszenek előtte. Az első példát a 7. sz-ból ismerjük (Szt Kereszt-ereklyetartó, New York, Metropolitan Museum). A 11. sz-tól kezdődően Krisztus kezében kereszt vagy →keresztzászló van, a megkötözött sátán csak néha, a pokol kapuja mindig látható. A 13. sz: Krisztus Ádám és Éva között áll, kezét nyújtja nekik, s kétoldalt körülveszik a megváltottak. - A Nyugati művészet-ben első példái 800 k. keletkeztek (Müstair, freskók), s Krisztusnak a pokol hatalmával vívott harcát hangsúlyozzák: Krisztus a kereszttel támad a pokol kapuja ellen, mely mögött ördögök vannak. A poklot ált. részletezve ábrázolták. A reneszánszban Jézus pokolraszállása idillikus tájban történik: az egyik oldalon a feltámadó igazak, a másik oldalon a jobb lator látható. A 17. sz-tól a téma nagyon ritka.

[Forrás: Magyar katolikus lexikon]

A húsvéti gyertya (lat. cereus paschalis): nagyobb méretű fehér viaszgyertya, a föltámadt Krisztus jelképe. Törzsén kereszt, évszám, →A és Ω, valamint 5 tömjénszem Krisztus sebeinek emlékére. Eredetileg igen nagy méretű, oszlopszerű volt, ami Istennek a pusztai vándorlás idején →tűzoszlopban való megjelenésére is utalt (vö. Kiv 13,22; 14,24; 33,9; MTörv 1,33). Díszítették a →mozgó ünnepek dátumával, az →epaktával, a pápa megkoronázásának évszámával; olykor kis táblára írták ezeket, s ráakasztották a húsvéti gyertyara. Általában gazdagon díszítették a húsvéti gyertya →gyertyatartóját is. A húsvéti gyertyát a →nagyszombat liturgiájában az új tűzről gyújtják meg, fölajánlásakor énekli a diákonus az →Exsultetet. A →húsvéti időben helye a misézőoltár mellett van. Meggyújtják a közösségi miséken és vecsernyéken, de más szertartásokon is. Pünkösd után a →keresztkút mellé helyezik, és a keresztség szentségének kiszolgáltatásakor gyújtják meg. A húsvéti gyertyához fűződő népszokások egyelőre kevésbé ismertek. Gyöngyöspatán a húsvéti gyertya maradványának Krisztus sebeit jelképező tömjénszemeiből egy darabkát hazavisznek, és cérnára fűzve sírós csecsemő nyakába akasztják. Mihályi falu díszes barokk húsvéti gyertyatartóján (1764) Krisztus föltámadásának, Császár faluén a lángokból újjászülető →őnixnek fa domborműve is ki van faragva (a középkor szimbolikájában a gyertyatartó az →élet fájának jelképe). [Forrás: Magyar katolikus lexikon]

Húsvét vasárnap

Húsvétvasárnap, Resurrexit vasárnap (lat. Dominica Paschalis, Dominica Resurrectionis, Dominica Sancta): a föltámadás vasárnapja, a liturgikus év legnagyobb ünnepe.

Ünnepi miséje a föltámadt Krisztust ünnepli, akié a hatalom és dicsőség mindörökké (kezdő ének). Bennünket arra int, hogy a világosság gyermekeiként új életre kelve az odafönt valókat keressük (könyörgés és szentlecke). A húsvétvasárnapi misében az ünnepi szekvencia kötelező (→Victimae paschali laudes), a hét napjain fakultatív. Húsvétvasárnap a →húsvéti szent háromnap tagjaként a legszorosabb és a legszervesebb vonatkozásban van leginkább a →húsvét vigíliájával. Ezért mindazok számára, akik ezen és nagypénteken, nagycsütörtökön bármi okból nem vehettek részt, nem múlhat el ez a vasárnap csak egyszerűen úgy, mint az év többi vasárnapja, hanem az újjászületés szentségeire való jelszerű utalással (pl. →húsvéti gyertya, újonnan megáldott víz) emlékezetükbe kell idézni a szent háromnap eseményeit. A húsvéti vigília helyettesíti az Olvasmányos imaórát. Akik tehát a vigílián nem vettek részt, annak olvasmányaiból legalább négyet vegyenek azok kantikumaival és könyörgésével. (Megfelelőek: Kiv 14,15-15,1; Ez 36,16-28; Róm 6,3-11; Mt 28,1-10 v. Mk 16,1-8). Ezután végzendő a Te Deum és a könyörgés. Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van. [Forrás: Magyar katolikus lexikon]

Húsvét hétfő

Húsvéthétfő, vízbevetőhétfő, húsvét másnapja: a →húsvétvasárnapot követő nap. Mint →húsvét nyolcadába eső nap X. Pius (ur. 1903-14) rendeletéig (1911) munkaszünetes, nyilvános ünnep. 1998: munkaszüneti nap, nem parancsolt Egyházi ünnep.

A népéletben gazdag szokásvilága alakult ki. Az előző napok liturgikus ünneplései után húsvéthétfő már a profán emberi örömnek, elsősorban a fiatalságnak ünnepe. Szokásai és játékai a húsvéti szt örömnek túláradó, de már elvilágiasodott megnyilatkozásai. Hagyományos mulatságai közül a legismertebb a →húsvéti locsolás (innen a vízbevetőhétfő név). Erdélyben ez a hajnalozás: a Nyárád mentén a 19. sz. végén minden valamirevaló székely legény kötelességének tartotta, hogy húsvét napjára virradóra kedvesének kapujára vagy más feltűnő helyre szép fenyőágat tűzzön a →májusfa és az →életfa variánsaként. Ha a falunak nem volt fenyvese, elmentek érte a negyedik, ötödik határba is. Ha pénzért vagy szép szóért nem kaphatták meg, ellopták. 2-3 fenyőágat szépen összekötöttek, és papírszalagokkal, tojásokkal díszítették föl. Húsvéthétfőn ahol ilyen fenyőágat találtak, bementek a legények, és a lányokat derekasan megöntözték. A magyar néphagyományban húsvéthétfő ezeken túl az →emmauszjárás (vö. Lk 24,13-15), illetve a →mátkatál hordásának ideje. [Forrás: Magyar katolikus lexikon] Ezen a napon sok népszokás él, például a →locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. A húsvéti locsolás, öntözködés: húsvéti szokás, egymás vízzel (újabban illatos anyaggal, kölnivel stb.) való leöntése, behintése jókívánságok kíséretében. - A keresztény hagyomány a húsvéti locsolást a →keresztelésre vezeti vissza, mely hajdan vízbemerítéssel, leöntéssel történt. Amikor az Egyház már az esztendő bármely napján keresztelt, az ősi gyakorlatot a nép tartotta fönn, alkalmazván a maga sajátos szemlélete és igényei szerint. Más magyarázat szerint a húsvéti locsolás az öröm és a vidámság túlcsordulásának jeleként került a húsvéti szokások közé (→húsvéti nevetés). Profán okfejtések a tavaszi lustratio egyik erotikus célzatú változatának tartják (→öntözés). - A húsvéti locsolás napja általában a →húsvéthétfő. Húsvét keddjén sok helyen viszonzásul asszonyok, lányok locsolják meg a férfiakat, Rábaközben külön mondókájuk is van. Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék, szerelmi szimbólum is lehet húsvétkor. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt.

A húsvéti idő

A húsvéti idő (lat. tempus paschale): az →egyházi év →húsvétvasárnaptól →pünkösdvasárnapig tartó 50 napja. A II. Vatikáni Zsinat óta →pünkösdhétfő már a húsvéti időn kívül, az →évközi idő ünnepe. - A húsvéti időnek a →húsvéti ünnepkörön belül előkészületi ideje van: távolabbi előkészülete a 40 napos →nagyböjt, ezen belül a közelebbi előkészület ideje a→húsvéti szent háromnap. A húsvéti idő a →húsvéti misztérium 50 napos kiteljesedése, egyetlen nagy ünnep, egyetlen „nagy vasárnap”: találkozás a Föltámadottal és a Szentlélek kiáradásának megtapasztalása. Az 50 napos időszakból lassan kiemelkedtek egyes napok: először az 50. (→Pünkösd), később a 40. (Urunk mennybemenetelének ünnepe, →áldozócsütörtök). Az 50-es és 40-es szám mögött ószövetségi előképek állnak: 40 a vándorlás, a fölkészülés Istentől rendelt szt idejére (→kivonulás Egyiptomból), 50 a →jubileumi évre és az ószövetségi pünkösdre utal. -

Mivel a húsvéti idő az örvendezés ideje, őskeresztény szokás szerint a húsvéti időben nem volt böjt, nem imádkoztak térdelve. A →húsvéti gyertya az egész húsvéti időben a hívek szeme előtt marad, azaz a húsvét fényében ünnepeljük az egyetlen húsvéti eseményt, melynek része a mennybemenetel és a Lélek elküldése is. E gondolatot juttatják kifejezésre az ünnep egyéb szövegei is.

• Igeliturgiája. Ősi szokás szerint az egész húsvéti időben az Apostolok Cselekedetei és Szt János evangéliuma kerül felolvasásra (utóbbi olvasása a nagyböjt közepén kezdődött).
• Evangéliumok. A szentírási olvasmányok 3 éves ciklusa óta minden vas-nak mindhárom évben sajátos arculata van. A húsvéti idő 1. vasárnapja →húsvétvasárnap. A köv. a régi →fehérvasárnap, ekkor tették le ugyanis a keresztelési fehér ruhát a húsvétkor megkereszteltek. Ezen a vas-on ünnepeljük, ami a Szentírás szerint „húsvét után 8 nappal” történt az ap-okkal és Tamással. Húsvét 3. vas-ját meghatározzák azok a húsvéti megjelenések, melyekben Urunk húsvéti asztalközösséget ünnepel népével. A 4. vasárnap a Jó Pásztor jegyében áll Jn 10 alapján. Az 5. és 6. vasárnap a búcsúzó Jézust (Jn 14-15), a 7. (mennybemenetel-vasárnap) a →főpapi ima részeit állítja elénk (Jn 17). A húsvéti időt a következő vasárnap, Pünkösd zárja.
• Olvasmányok. Az ApCsel egész húsvéti időben való olvasása azt igazolja, hogy Isten igéje elterjedt Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt a föld határáig; s ezáltal a föltámadt és megdicsőült Úr a Szentlélek erejében népe körében van. Ő az eleven szó, az Ige, aki betölti a földkerekséget.
• Szentleckék. Az „A” év az 1Pt-ből merít, mely őskeresztény keresztségi katekézis (annál is inkább megfelelő ez, mert a húsvétot előkészítő nagyböjtben épp az „A” év sajátos témája a keresztség). A „B” évben 1Jn, a „C” évben a Jel kerül olvasásra. Az Apokalipszis a húsvéti esemény eszkat. eseményeit hangsúlyozza és fejti ki. Az Úr föltámadásával ugyanis elérkezett a végső idő, a beteljesedés korszaka. - A liturgikus szövegekben sok az alleluja, a hétköznapi misékben is van Gloria, az officiumokban Te Deum. A prefáció kiemeli, hogy a megdicsőült Krisztus nem hagyott magukra, hanem „reménységgel tölt el minket, titokzatos testének tagjait, hogy követhetjük a mennybe, ahová mint az egyház feje és az élet szerzője érkezett.” -
• Imák, énekek. Az áldozási énekek szövege minden húsvéti vas-on az evangélium szövegéből merít. Előfordul ugyan ez más időben is, de ebben a legfontosabb ünnepi időben különösen fontos és szép ez, mert aláhúzza a gondolatot, hogy a szentmise ige- és áldozati liturgiája összetartozik, vagyis amit az ige asztalánál hirdettünk, az a kegyelem világában az áldozat asztalán megvalósul. Szekvencia csak húsvétvasárnap kötelező, a hét napjain fakultatív (→Victimae paschali laudes).

A hétköznapok elnevezése a vasárnapok nevéből adódik: húsvét 1., 2., stb. hete, illetve húsvét 1., 2. vasárnapja utáni hétfő, kedd stb. A húsvéti idő első nyolc napja,→húsvét nyolcada kiemelt, de nem kiszakított idő, azaz nem bontja meg az 50 nap egységét. - A mennybemenetel és pünkösd közötti napok nem kívánják az elhagyott pünkösdi nyolcadot pótolni, mégis erőteljesebben juttatják érvényre azt a tényt, hogy a húsvéti idő e két jelentős ünnepe közötti napokról van szó. Az új misekönyv szerint a pünkösd előtti szombaton reggel nincs mise a vigíliáról, de este külön szentmise végezhető. - A húsvéti idő antifónája a →Regina coeli (Mennynek királyné asszonya), az Úrangyalát is ez helyettesíti.

Húsvét nyolcada: a →húsvétvasárnapot követő nyolc nap, a →húsvéti idő első része. - Az újonnan megkereszteltek húsvét nyolcadában fehér ruhát viseltek (→fehérvasárnapig), minden nap részt vettek szentmisén, körmenetben a keresztkúthoz vonultak. A 4. sz: húsvét nyolcadának minden napja a római állam törvényei szerint nyilvános ünnep lett munkaszünettel (épp úgy, mint a →nagyhét napjai; →milánói ediktum). A 11. sz-tól, a konstanzi zsinat (1094) rendeletére csak 3 (vasárnap, hétfő, kedd), a 18. sz. vége után 2 nap maradt munkaszünetes ünnep. 1998:→húsvéthétfő munkaszüneti nap, de nem parancsolt ünnep. - húsvét nyolcada kiemelt, de nem kiszakított idő, azaz nem bontja meg a →húsvéti misztérium ünneplésének 50 napos egységét. Mivel napjai az Úr főünnepeként szerepelnek, nem kerülhet helyükbe szentek emléknapja, de hitvallás nincs már a szentmisében. A II. Vat. Zsin-ig minden nap volt a szentmisében szekvencia (→Victimae paschali laudes), azóta fakultatív. A laudesben és a vesperásban, valamint a kompletóriumban a responsorium brevét (→responzórium) ez az antifona helyettesíti: „Ez az a nap, amelyet az Úr szerzett nekünk, ujjongjunk és örvendezzünk, alleluja.”

A magyar népszokás szerint húsvét keddjén sok helyen viszonzásul asszonyok, lányok locsolják meg a férfiakat. Húsvét utáni szerda a száraz szerda. Azt tartják, hogy aki ezen a napon dolgozik, annak elszárad a keze. A pihenés még abból az időből maradt fönn, amikor húsvét nyolcadát is megszentelték. A népi magyarázat már utólagos. Más nyomok is utalnak arra, hogy a nyolcadot hajdanában a nép számontartotta. Máig fehérhét, Somogybankomázóhét a neve. Mindkettő már a fehérvasárnapra is mutat. Görögkatolikusaink ajkánfényeshét. Ilyenkor a halottakat fehér palástban temeti a pap. A kettős ünnepre, főleg húsvét után következő szerdának a szegedi tájon forgószerda a neve, amely asszonyi dologtiltó nap. Görögkatolikusainknál ez a csonkahét, fehérben jártak. Az ő hagyományaik szerint a húsvét és pünkösd közötti pénteken a föltámadás öröme miatt elmaradt a hústól való megtartóztatás. Az első pénteken egyébként sokszor még a maradék pászkát ették. A húsvéti ünnepekre következő péntek az ebijesztő péntek (az ebek, eljutván ismét a pénteki naphoz, azon gondolaton vannak, hogy ismét az elmúlt negyvennapi böjt következik).

Fehérvasárnap: Dominica in albis, tamásvasárnap: a húsvét nyolcadát záró vasárnap, a II. Vatikáni Zsinat óta húsvét 2. vasárnapja. Introitusa alapján Quasimodo-vasárnap. - Nevét onnan nyerte, hogy a →nagyszombaton keresztelt →katekumenok e napon vetették le fehér ruhájukat, melyet egy héten át viseltek. - A fehérvasárnaphoz fűződő ajándékozó jellegű népszokás, a →mátkálás és →komatál-küldés föltehetően ilyen ókeresztény gyökerekhez megy vissza. A fehérvasárnap népies neve ezért „mátkáló-” vagy „komálóvasárnap”. (Napjainkra a →lelki rokonság őrzött meg valamit a barátságkötés, a keresztszülő-keresztgyermek ezen intézményes formájának korabeli vonásaiból.) Hahóton a fehérvasárnap neve mátkavasárnap, az Ormánságban mátkázóvasárnap. - Némely vidéken fehérvasárnapi szokás volt, hogy a →farsang óta férjhez ment leányok menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére koszorú és fátyol nélkül. A fehérvasárnap szakrális tartalmát a Keleti egyházban a halottakról való megemlékezés, a halottak húsvétja jelenti, a nap neve a görög katolikusoknál tamásvasárnap.

[Forrás: Magyar katolikus lexikon]

A húsvéti vigília

Húsvét vigíliája (lat. vigilia paschalis): →húsvét éjszakája, a →húsvéti szent háromnap középpontja, a „vigíliák anyja” (→nagyszombat). - Az ünneplés tárgya a világosság győzelme a sötétség, az élet győzelme a bűn és a halál fölött. Ez a győzelem a kereszten született, a kereszthalál és a föltámadás egymásba fonódik az ünneplésben, főként a keresztelés szertartásban. Az ősegyházban húsvét vigíliája volt a keresztelés éjszakája, amikor a megkereszteltek meghalnak és életre támadnak Krisztussal, Krisztus által és Krisztusban. A keresztség e kegyelme minden húsvét vigíliáján megújul minden megkereszeltben. - Liturgiájának fő részei a II. Vatikáni Zsinat után: 1. a húsvéti fény megáldása, 2. húsvéti örömhirdetés (→Exsultet), 3. ószövetségi olvasmányok, 4. a szentmise kezdete, 5. keresztvíz-szentelés és keresztségi szertartás, 6. a szentmise folytatása, 7. szentséges körmenet (→föltámadási körmenet).

I. Története. A húsvét vigíliája szertartása a maga teljességében visszamutat a 4. sz-ra. Már akkor szerepelt a szertartás 4 részének lényege: a fényünnepség, az olvasmányok, a keresztelés és a szentmise. A fényünnepségnél a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött. A →tűzszentelés a frank birodalomban már a 8. sz: szokás volt a pogány tavaszi tüzek ellensúlyozására, amit Róma a 12. sz: vett át. A →húsvéti gyertya és dicséretének (laus cerei) ősi szertartását szintén a gall liturgia bővítette (a kereszt jelének, az évszámnak és az alfa és omega betűknek a bevésése, a tömjénszemek ráhelyezése stb.). Az olvasmányok minden vigília velejárói voltak kezdettől fogva. A keresztség szentségének kiszolgáltatása húsvét vigíliája éjjelén is már az ősegyház gyakorlata volt. Az ünnepség koronája a szentmise volt. A 4. sz: az egész éjszakát kitöltötte a húsvét ünneplése, annyira, hogy vasárnap nem is volt külön istentisztelet. Ezután fokozatosan mind jobban szombat estére, majd délutánra, illetve délelőttre került át, s a végén a misét megelőző szertartásokat már a kora reggeli órákban tartották. A trienti misekv. ezt a gyakorlatot vette át, miután (1566) általánosságban megtiltott minden délutáni, esti és éjszakai misét. Így keletkezett az a furcsa helyzet, hogy a tűzszentelés, a gyertya meggyújtása, a fényünnepség világos nappal történt, amikor a nap fényessége töltötte be a templomot. A Lumen Christi, azExsultet, a húsvéti alleluja éneklése, a harangszó zúgása mind megtörtént szombat reggel, annak ellenére, hogy a nagyböjt ideje csak nagyszombaton délben ért véget. Mindezt a visszásságot a nagyhét megújított rendje szüntette meg. 1951: Róma megengedte, hogy a ppi székhelyeken az éjjeli órákban lehessen megtartani, 1955: elrendelte, hogy mindenütt az éjszakai órákban ünnepeljék Urunk föltámadását. Ma előírás, hogy a vigília egész szertartását húsvétvasárnapra virradó éjszaka kell végezni úgy, hogy egyrészt nem kezdjük el az éj beállta előtt, másrészt be kell fejezni a vasárnap hajnala előtt. A vigília-mise a szertartásoktól elválasztva nem tartható. Az egész vigília a húsvét éjjeli szentmise rítusa, ezért az új, egységbe öntött vigíliai szentmisét megosztani nem lehet. A pap az egész szertartást fehér miseruhában végzi, a segédkezők is fehér ruhát öltenek. A húsvét vigíliáján részt vevő hívők számára elegendő számú gyertyáról kell gondoskodni. Húsvét vigíliájának jelenlegi szertartása az 1955. évi reform módosított formája, 1970: lépett életbe az új misekönyv kibocsátásával.

II. Szent jelei: a) a →fény, amellyel Krisztus föltámadása bevilágítja ezt az éjszakát. A tűzszentelés szertartása, a húsvéti gyertyának és a hívek gyertyáinak meggyújtása, valamint a templom teljes kivilágítása jelzik Krisztus világosságának szétáradását. - b) a →szó, Isten igéje, amely az ószövetségi előképekben és az ÚSz beteljesedésében adja elénk megváltásunk nagy művét. - c) a →víz, mely a Krisztus halálából és föltámadásából fakadó élet és kegyelem jele és a keresztség anyaga. A keresztség liturgiája és a keresztségi ígéret megújítása tudatosítani akarja, hogy Krisztussal együtt nekünk is meg kell halnunk a bűnnek, és vele együtt föltámadva Istennek kell élnünk. - d) a kenyér és a bor: az eukarisztikus ünneplésben anyaga és eszköze Krisztus halálának és föltámadásának, hiszen a szentmise a →húsvéti misztérium szentségi megjelenítése.

III. Ünneplése. E négy jel egyúttal húsvét vigíliája egész ünneplésének menetét is meghatározza: 1) fényünnepség, 2) igeliturgia, 3) keresztségi liturgia, 4) az Eucharisztia liturgiájaja.

1) A fényünnepség (lucernarium) húsvét vigíliája ünnepélyes megkezdése. A templomban eloltanak minden fényt. A tűzszentelést a templomon kívül, ha ez nem lehetséges, a bejárat belső oldalánál végzik. A pap odavonul az asszisztenciával, melynek egyik tagja a húsvéti gyertyát viszi. A tűzről, annak megáldása után, meggyújtják a húsvéti gyertyát. Ahol nincs lehetőség tűzgyújtásra, ott köszöntés és bevezető szavak után a húsvéti gyertya meggyújtásával kezdődik húsvét vigíliája szertartása. A szokásos jelek beírása és a tömjénszemek beillesztése a húsvéti gyertyába már nem kötelező, de végezhető. (Az öt tömjénszem Jézus megdicsőült öt szent sebét jelképezi.) A Lumen Christi ('Krisztus világossága') éneklése először a bevonulás kezdetén hangzik el, második alkalommal mindannyian meggyújtják gyertyájukat a húsvéti gyertyáról, végül az oltár előtt a harmadszori énekléskor a templom valamennyi fényforrása kigyullad. A húsvéti gyertyát a diákonus viszi (ha van), és ő énekli a Lumen Christit és az Exsultetet. Ez a húsvéti örömének (praeconium paschale) rövidebb vagy hosszabb szöveggel énekelhető, sőt a ppi karok a nép akklamációit is beiktathatják. Ha nincs diákonus, a pap énekli vagy recitálja. Szükség esetén más is énekelheti (pl. kántor), aki azonban nem kér áldást előtte, nem énekli, hogy „az Úr legyen veletek”, valamint a „Most kérlek titeket...” szavakkal kezdődő részt is kihagyja. Az Exsultet éneklése alatt mindenki áll, kezében égő gyertyával.

2) Igeliturgia. Húsvét vigíliája teljes igeliturgiája 7 ószövetségi olvasmányt, szentleckét és evangéliumot tartalmaz. A 7 ószövetségi olvasmány közül hármat (indokolt esetben legalább 2-t) föl kell olvasni. Nem hagyható el a Kiv 14 (a választott nép Egyiptomból való kiszabadulása, amely a húsvét ószövetségi előképe). Az egyes olvasmányokat zsoltár vagy rövid csend, majd az egyes olvasmányok tipológiai értelmét és mondanivalóját kifejezésre juttató könyörgés követi. Az oltár gyertyáinak meggyújtása után a celebráns ünnepélyesen intonálja a Gloriát, s mielőtt a nép átvenné, megszólal az orgona és a csengettyű, zúgnak a harangok. A könyörgést szentlecke, majd ünnepélyes alleluja követi. Evang-olvasásra végezhető füstölés, de égő gyertyákat nem kell vinni. Homília lehet, hitvallás azonban nincs, mert pótolja a keresztségi ígéret megújítása.

4) Az Eucharisztia liturgiája. Az áldozati adományok előkészítésétől a szokott módon folytatódik a szentmise, mely - éjfél előtt is - húsvéti misének számít. Ha a misét közvetlenül követi a →föltámadási körmenet, akkor külön nagy ostyát kell konszekrálni erre a célra, melyet a pap (vagy a diákonus) az áldozás után a szentségtartóba helyez. Az áldozás utáni könyörgés végeztével a pap azonnal kiteszi a Szentséget az oltárra és megtömjénezi. Ha nem következik azonnal a körmenet, akkor az elbocsátó formulában kettős alleluja szerepel. 3) Keresztségi liturgia. A pap a segédkezőkkel a keresztelőkúthoz megy, ha a keresztelőkutat a hívek is látják. Egyébként a vízzel telt edényt a szentélyben helyezik el. A keresztvíz megáldása előtt elhangzik a Mindenszentek litániája, majd a pap megkereszteli a keresztelendőket, ha vannak. A felnőtt keresztelendők a keresztség után mindjárt részesülnek a bérmálás szentségében is. Ha nincsenek keresztelendők és keresztkutat sem kell szentelni, akkor a litánia elmarad, és a szertartás vízmegáldó imádsággal folytatódik. A jelenlévők (kezükben égő gyertyával) megújítják →keresztségi fogadalmukat, a pap szenteltvízzel meghinti őket, és az egyetemes könyörgésekkel fejeződik be a 3. rész. A megszentelt keresztvizet lehetőleg meg kell őrizni az egész húsvéti idő alatt, és ezt kell használni kereszteléseknél, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a keresztség szentségének a húsvéti misztériummal való kapcsolata.

IV. Néprajz. húsvét vigíliájának neve az északi csángóknál: húsvét szenvedje.A moldvai Lészped faluban a szertartásról hazaérkezve és ünnepi asztalhoz ülve így szólnak egymáshoz: Föltámadt Krisztus! Felelet: Higgyünk valóban! Vsz. a keleti Egyház hatása mutatkozik a szokásban. Görög katolikusoktól sokfelé átvett hasonló köszöntés: Christus surrexit! Vere surrexit! Krisztus föltámadott! Valóban föltámadott!

[Forrás: Magyar katolikus lexikon]

Húsvéti szokások Magyarországon

A locsolkodás magyar →húsvéti hagyomány. E szokás szerint →húsvéthétfőn hajnaltól kezdve a →fiúk →vízzel, újabban csak illatos kölnivel locsolják meg az ismerős →lányokat. Ehhez a szokáshoz kapcsolódik az ún. hajnalfa: Húsvéthétfő hajnalán a legények a kiszemelt lány kerítéséhez egy fiatal fát erősítettek, majd másnap bebocsátást kérve alaposan megöntözték a leányzót. A húsvéti locsolás napja általában a →húsvéthétfő. Húsvét keddjén sok helyen viszonzásul asszonyok, lányok locsolják meg a férfiakat, Rábaközben külön mondókájuk is van. A szokás arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a →Jézus feltámadását hirdető →jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a →feltámadáshírét vivő asszonyokat. Az a szokás is ismert Szlovákiában, Csehországban és Lengyelországban. Bár a legismertebb Magyarországon, ez ​​egy utalás a régi szláv gyakorlatban. a Locsolkodás Csehországban írt már Konrád Waldhauser (1326-1369). A Magyarországon szokásról már 17. századi írásos emlékek is fennmaradtak. Vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. A városokban, illetve napjainkban a finomabb formája az elterjedt, amikor illatos parfümféleséggel, locsolóvers elmondásával kell kiérdemelni a jutalmul kapott festett piros →tojást. A locsolóvers külön műfajjá fejlődött. A locsolkodáshoz párosuló – néha engedélyt kérő, néha humorosan fenyegető – rövid vers elmondása. Sok közismert változata létezik, de rögtönzöttek is vannak. A locsolkodással egyenértékű szokás volt a vesszőzés. Sibának nevezték az általában →fűzfavesszőből font vékony →korbácsot, amellyel a legények megcsapkodták a lányokat. A vesszőre ezután a lányok szalagot kötöttek és a fiúkat borral vendégelték meg. Ismert a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában. A tojásfestés is a húsvéti locsoláshoz kapcsolódó elterjedt szokás. A locsolásért cserébe hímes, de legalábbis festett tojás jár a fiúknak. Sok változata és technikája létezik mind a tojáshímzésnek, mind a tojásfestésnek is. A legények az ajándékba kapott tojásokkal játszották, két tojást addig kocogtattak össze, míg az egyik el nem tört. Akié ép maradt, az nyert. Kókányolásnak nevezték a tojásvágást is. A tojást letették a fal tövébe, és öt tyúklépés távolságból kellett belevágni a pénzérmét. Ha beletalált a pénzzel úgy, hogy az megállt a tojásban, akkor a kókányoló nyerte a tojást.

Egy legenda szerint mikor Krisztus a keresztfán függött, előtte egy asszony egy nagy kosár tojással állt meg imádkozni, és Krisztus vére rácseppent a tojásokra. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. Ezért szokás a húsvéti tojást pirosra festeni. A vallásos magyarázaton túl a piros szín nemcsak a vért, az életet, hanem a szerelmet is jelképezi, és ezért a piros tojás szerelmi ajándék, szerelmi szimbólum is lehet húsvétkor. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt.

Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Profán okfejtések a tavaszi lustratio egyik erotikus célzatú változatának tartják (→öntözés). Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni. A tojást hozó →húsvéti nyúl, valószínűleg német nyelvterületről terjedt el Magyarországon.

» Vallásfilozófia - Tavaszi Napforduló
» Vallásfilozófia - Vízkereszt
» Vallásfilozófia - Farsang

» VALLÁSFILOZÓFIA E-Könyvtár

Kérlek támogasd a Vallásfilozófia Könyvtárat!
(Please support the Religion Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

anthropology | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | thelemagick | philosophy | religion | spiritualism | poetry | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-12-2021

privacy policy | terms of service