Vallásfilozófia - Vízkereszt : az „Úr megjelenése” - Epiphany : the manifestation of the Incarnation of Jesus Christ

"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

[« vissza ]	[ » Vallásfilozófia Könyvtár « ]	[ előre »]

Tarr Dániel

Vízkereszt

Epiphania Domini : az „Úr megjelenése”

- Epiphany : the manifestation of the Incarnation of Jesus Christ -

2011.

A "vízkereszt" az "Úr Jézus megjelenésének" ünnepe január 6-án (→jelenés, →teofánia); a →karácsonyi ünnepkör zárónapja és a →farsangi időszak kezdete.

Az ünnep liturgiában használatos elnevezése Epiphania Domini, azaz az "Úr megjelenése". A magyar "vízkereszt" név az e napon végzett →vízszentelés-ből, (a víz megszentelésének szertartásából) származik. Vízkereszt a IV. század végéig a » karácsony-t is magában foglalta, majd ennek elkülönülése után három nagyobb bibliai eseményre emlékezik: 1.) a napkeleti bölcsek eljövetele, 2.) Jézus megkereszteltetése és 3.) Jézus csodatétele a kánai menyegzőn. Ezért a nyugati kereszténységben a vízkereszt-et, a "három királyok ünnepé"-nek is nevezik.

A művészetben az ünnep képe Jézus keresztsége, azaz amikor Jézus megkeresztelkedik.

A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia egy →keresztény ünnep, amelyet általában január 6-án ünnepelnek, ám a római katolikus egyházban sok helyen a legközelebbi →vasárnapra tolják el az →egyházi ünneplését. A keleti kereszténységben a Julián-naptár szerint január 6-7. a karácsony, és 13 nappal később ünneplik a vízkeresztet.

Epiphaneia ünnepét a 4. században tartották meg elsőként a korai keresztény egyházak. Január 6-án először Jézus születésnapját, →karácsonyt ünnepelték. E mellé vették még Jézusnak a →Jordán folyóban való→megkeresztelkedését, valamint első csodatételét is, amikor a kánai menyegzőn a vizet →borrá változtatta. Eképpen vált Jézus háromféle →evangéliumi „megjelenése”, megnyilvánulása az ünnep tanításává. A →Római Birodalom területén december 24-25-én tartott →szaturnália és →Mithrász-ünnepségek miatt azonban a karácsony átkerült a december 25-i időpontra, és ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott. A →katolikus egyházban elsősorban a →háromkirályok tiszteletének, a →keleti keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének az ünnepévé vált.

A vízkeresztről →Alexandriai Kelemen szerint először a gnosztikus és eretnek →Bazilidesz követői emlékeztek meg I. 6: →Jézus keresztségéről, mert azt vallották, hogy az ember Jézus a keresztségkor vált Isten Fiává. E napot az egyiptomiak is a Nap és a Nílus vize ünnepeként ismerték. A keresztények körében 312–325: kezdett terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a →kánai menyegzőnek és a →Háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája Keleten Urunk keresztsége (erre emlékeztet a vízszentelés); Nyugaton a Háromkirályok látogatása (Szt Ágoston és Nagy Szt Leó pápa vízkereszti beszédeiben csak erről van szó). A →gallikán liturgiában az ünnep tárgya a →kenyérszaporítás is (vö. Mt 14,13–21; 15,32–39; Mk 6,31–44; 8,1–10; Lk 9,10–17; Jn 6,1–15). – A II. Vat. Zsin. után I. 6: a Háromkirályok látogatásának ünnepe →vízszenteléssel; Jézus keresztségének ünnepe a köv. vasárnap. A kánai menyegzőről egy közbeeső hétköznapon emlékezünk meg. Vízkereszttel kezdődik a →házszentelés időszaka.

A nyugati kereszténység minden évben vízkeresztkor emlékezik meg a →napkeleti bölcsekről – a hagyomány szerint a nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár. Ezeknek a neveknek mind január 6-án van a →névnapja. A keleti keresztény egyházak →Jézusnak a →Jordán folyóban →Keresztelő Szent János által való →megkeresztelkedését ünneplik ezen a napon. (Az →ónaptárat használó keleti keresztény egyházak a Gergely-naptár szerinti január 19-én tartják, mivel a Julianus-naptár jelenleg 13 nap késésben van a Gergely-naptárhoz képest.) Vízkereszt ünnepe a „karácsonyi tizenketted” (tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a » Farsang kezdete.

Az epifánia a görög epiphaneia, επιφάνεια szóból ered, amelynek jelentése „megjelenés” (a φάινω „megjelenni, feltűnni” igéből). Ezen a napon a →nyugati egyházakban három eseményt ünnepelnek: a →napkeleti bölcsek vagy a hagyomány szerint háromkirályok (Gáspár, Menyhért és Boldizsár) látogatását a gyermek →Jézusnál, Jézus megkeresztelkedését a →Jordán folyóban, valamint az általa véghezvitt első csodát a kánai menyegzőn. Jézus megkeresztelkedésének emlékére a →katolikus templomokban →vizet szentelnek, s ebből a hívek hazavihetnek valamennyit.

A magyar "vízkereszt" kifejezés a víz megszenteléséből, megkereszteléséből ered. A víz és a →tömjén megszenteléséből alakult ki a házszentelés hagyománya is. A keleti egyházak és a katolikus egyház egyaránt a vízkereszt ünnepétől szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól alakította ki ezt a hagyományát. Egy másik katolikus hagyomány szerint a papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe ugrottak érte.

A betlehemi Háromkirályok

Vízkeresztkor felelevenítődik a karácsonyi megemlékezés - a Betlehemben történtekre való emlékezés: ez nem más, mint a →Háromkirályok történetének felevenítése. Az evangélium szerint a három királyok (a napkeleti bölcsek) a betlehemi csillag által vezérelve jöttek keletről Judeába, hogy hódoljanak a zsidók újszülött királyának. Először Jeruzsálemben keresték, de Heródes király Betlehembe utasította őket; ott meglelték a kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. A hagyomány szerint nevük Caspar, Melchior, Balthasar - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - volt, tömjénadományukra a tömjénezés szertartása emlékeztet.

Az ünnepi népszokások közé tartozik a napkeleti bölcsek látogatását felidéző csillagozás vagy háromkirály-járás. A három alakot csak gyermekek személyesíthetik meg, legfőbb kelléke a csillag, amely a három királynak megmutatta az utat Betlehembe.

Vízkereszt napján volt szokás a szentelmények hazavitele: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, a pap krétával a szemöldökfára írta a házszentelés évét és a G, M, B betűket (Gáspár, Menyhért és Boldizsár). A hívek meglátogatásának szokása összekapcsolódott a lélekpénz beszedésével. A vízkereszti népszokásokból mára leginkább csak annyi maradt, hogy ekkor szokás leszedni a karácsonyfát.

A háromkirályok a "napkeleti bölcsek" a Mt 2,1: szereplő magoi apo anatolón (görög), illetve a magi ab oriente (lain) magyar megfelelője (lásd: →káldeusok; →mágusok). A napkeleti bölcsek perzsa papok vagy babilóniai csillagászok voltak, kiknek hazájuk lehetett Arábia, Mezopotámia, Babilónia vagy Perzsia. A keresztény hagyomány ismeri nevüket: Gáspár, Menyhért, Boldizsár, és királynak tartja őket.

Háromkirályok, napkeleti bölcsek, Gáspár, Menyhért, Boldizsár: Jézus →gyermekségtörténetében szereplő személyek, akik a →betlehemi csillagot követve Keletről érkeztek Jeruzsálembe, hogy hódoljanak a zsidók született királya előtt (Mt 2,1-16). - Eldöntetlen, hogy perzsa papok voltak-e, vagy babilóniai csillagászok (görör-latin kifejezéssel →káldeusok; →mágusok). Hazájuk lehetett Arábia, Mezopotámia, Babilónia vagy Perzsia. Abból kiindulva, hogy a magukkal hozott ajándékok Arábia termékei, föltehető, hogy oda valók voltak.

A háromkirályok számát Máté nem említi, de a 3 ajándékból (→arany, →tömjén, →mirha) a 3. század óta arra következtettek, hogy hárman voltak. Egy Párizsban őrzött 7/8. sz. kódex Bithisarea, Melchior, Gathaspa névvel említi őket, ebből alakult a Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

Legendájuk szerint a háromkirályokat Tamás apostol megkeresztelte és püspökké sztelte. Eredményes apostolkodás után néhány nap különbséggel lettek vt-k, közös sírba temették őket. Ilona csnő Konstantinápolyba, Eustorgius püspök Milánóba vitette ereklyéiket, ahol nagy, ház alakú kő szarkofágban őrizték azokat. Amikor 1162: Barbarossa Frigyes (ur. 1155-90) elfoglalta Milánót, az ereklyéket elrejtették. A kölni érsek kérésére a cs. az érs-nek ajándékozta, s 1164. VII. 23: Félix és Nábor katona vt-k ereklyéivel együtt elhelyezték a kölni dómban. Ma is ott tisztelik. Ereklyetartó szekrényük 1170-1220: készült.

Ünnepük a liturgiában: →vízkereszt (jan. 6.). Attribútumaik: korona, ajándékok, ládikó, kancsó, arany tárgyak. A háromkirályok az utasok, favágók és kártyagyárosok védőszentje, hirtelen halál, nyavalyatörés ellen hívták segítségül őket. - A víz mellett a háromkirályok napján szentelték régen a tömjént is. E kettős szentelésből fejlődött ki (épp a háromkirályok nevében!) az emberi hajlékok megszentelése és megfüstölése is vízkereszt nyolcadában (→házszentelés). Nevük kezdőbetűit a megfelelő évszámmal (+ 19 + G + M + B + 97 +) általában a családfő (régebben a →gazda) fölírja az ajtó szemöldökfájára.

Ikonográfia: A háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk. Vsz. a Zsolt 72,10 és Iz 66,6 alapján kezdték királyokként ábrázolni őket. Beda Venerabilis Eu., Ázsia és Afrika képviselőit látja bennük, Gáspár ezért fekete bőrű a képeken. Ábrázolásokon 4, 6 vagy 12 kir. is föltűnt. A 10-11. sz: a képeken nevüket is jelölték (Göreme, Kappadókia, VIII. kpna barlangképei), koronát viseltek. Leggyakrabban a gyermek Jézus előtti hódolatukat ábrázolták. Főbb ábrázolási típusok:

1. háromkirályok imádása. Mária ölében a Gyermekkel oldalt ül profilban, a háromkirályok a másik oldalról hódolattal jönnek; vagy Mária középütt trónon ül a Gyermekkel, a háromkirályok kétoldalt állnak (Adelphia-szarkofág, Szirakuza, Nemz. Múz., 340/45). Néha az imádás Krisztus születésével kapcsolódik, s a háromkirályok a jászolban fekvő kisded előtt hódolnak. Mária és a Gyermek fölött látható a csillag, melyre az első kir. rendszerint fölmutat. Az 5. sz-tól ajándékaikat tálon, a tömjént szaruban adják át. Az 5-6. sz. K-i képeken a háromkirályok 3 életkort (öreg, érett ffi, fiatalember) képviselnek. E különbségtételt átvette a Ny-eu. művagy is, s egészen a középkor közepéig megőrizte. - A bizánci műv-ben egy vagy több angyal és (rendszerint Mária mögött) József is jelen van. A szimmetriára törekvő képeken a kép egyik felében Mária, a Gyermek és a háromkirályok, a másikban 3 pásztor látható (monzai olajos ampulla, 6. sz.).

A középkor →devóciós képein a háromkirályok drága ruhát viselnek, ajándékaikat aranyból és drágakövekből készült tartókban adják át. A kíséretükben lévő angyalokkal, szentekkel és pásztorokkal sokalakos, mozgalmas jelenetté bővült a kép. A háromkirályok közül az egyik Mária előtt térdel, koronáját a földre vagy a karjára teszi; a másik hátrafordul és mutatja a harmadiknak a csillagot (G. Pisano, a pizai dóm szószéke, 1302-11). A ferencesek hatására a képeken egyre bensőségesebb kapcsolat mutatkozik a Gyermek és a háromkirályok között: a háromkirályok megcsókolják a Gyermek lábát, aki megáldja őket. A 15. sz. vége felé a kép egyszerűsödik, csak a legfontosabb személyek láthatók. A barokk ismét a sokalakos kompozíciókat kedvelte K-i pompával. Betlehem művészetében a háromkirályok motívumot mindmáig alkalmazzák, apró részletekkel díszítik.

2. A háromkirályok Heródes előtt (Róma, S. Maria Maggiore, diadalív, 432/40). A 12. sz. után ritkán fordul elő.

3. A háromkirályok követik a csillagot. Legtöbbször az imádással vagy Krisztus születésével együtt ábrázolják (Milánó, Dóm-kincstár, elefántcsontrelief, 5. sz. 2. fele). ALegenda Aurea állítja, hogy a háromkirályokat vezérlő csillagban a Kis Jézus kereszttel, fején töviskoronával tűnt föl, mintegy utalva az Ecce Homo eljövendő nagypénteki királyságára (Rogier van der Weyden képén: Berlin, Áll. Múz., 15. sz.).

4. A háromkirályok vándorlása. Egyidőben jelent meg a bizánci kz-okban és a karoling művészetben. A csillagnézéssel is előfordul (Monreale, bronzkapu, 12. sz.). A román falfest. önállóan is ábrázolta, a gótikában szoborban is megformálták. A híres →bambergi lovast olykor a háromkirályok egyikének tartják.

5. A háromkirályok álma és hazatérése. Álmukat a 9. sz-tól jelenítették meg, 3 egymás mellett alvó emberben. A 12. sz. legendája szerint hajón tértek haza (Firenze, Baptisztérium).

Magyarországon, bár a kultusz hajdani virágzását az ikonográfiai emlékek nagy száma tanúsítja, igen kevés a háromkirályok-patrocínium. Okát részben az ünnepek karácsonyi torlódásában, részben a téli időszakban kereshetjük. Ismert viszont a német bányászoknak a középkor végén fölbukkanó háromkirályok-tisztelete. Vsz. e kultusz emlékei a Breznóbánya melletti, egykor Zólyomlipcse várához tartozó Garampéteri 15. sz. filiális templomának dedikációja, Vibnye (Eisenbach, Vyhne) bányászfalunak egyik, háromkirályok nevét viselő tárnája, Osztroluka (Ostrá Luka) patrocíniuma. Körmöcbánya egykori német bányászfaluinak - Jánoshegy (Johannisberg, Piargy), Kékellő (Blaufuss, Krohule), Dobsina, Késmárk, Nyitrabánya (Kriegerhai, Handlová) - háromkirályok-, illetve →Heródes-játéka eredeti szándék szerint az ünnepre való emlékezés mellett a három szt bányászpatrónus megtisztelése volt. E játékok a falusi legénybíróságok, legénycéhek előadásában még a 20. sz. elején is színre kerültek. - A Kölnből kisugárzó középkor német kultuszt idézi Udvard (Gross-Mutschen, Burgenland) patrocíniuma, valamint Pozsony (Szt Márton-templom, 1414), Körmöcbánya(1456), Győr (1486), Buda (Nagyboldogasszony-templom, 15. sz. 1. fele), Sopron középkor 3 háromkirályok-oltára (Szt Mihály-, Boldogasszony-templom, Szt György-kpna), majd a Szt György-templom barokk kpnája. Oltáruk volt Nagyváradon (1524). Bodrogszög középkori titulusához nyilván a leleszi prem. prépság révén jutott. Egyedülálló a görög katolikus Nyírcsászári patrocíniuma (15. sz.). - A török után németekkel újranépesített Bakonynána (1750, később Szt Anna-templom), Ráckeve (1777, később Keresztelő Szt János-templom), Tass, Környe falvak hosszú útra vállalkozó, keleti új hazába települő lakossága a vándorok napkeleti patrónusainak, a Morgenland kir-ainak oltalma alá helyezte magát, s ezzel német szülőföldjének szakrális hagyományait őrzi tovább. A kassai egyházmegyében Rokitó (1806) temploma viseli a háromkirályok titulusát.

A középkor hazai háromkirályok-ábrázolások a kevés patricínium ellenére is, a kultusz egyetemes magyarországi virágzását tanúsítják. A román időszak alkotásai liturgikus, szinte dogmatikus jellegűek, s alighanem megelőzik Köln hatását. Ennek az archaikus periódusnak kiemelkedő emléke apécsi altemplom lejáratának eu. rangú dombormű-ciklusa (12. sz). Jelentős a →gyulafehérvári székesegyház külső falán elhelyezett háromkirályok-dombormű is (13. sz.), melynek külföldi analógiákból következtetve gonoszűző rendeltetése volt.

A gótikus jámborság devocionális világa viszont a kölni kultusz hatalmas hódítását bizonyítja. A liturgikus és devocionális kifejezés közötti átmenetet az egész magyar katolikus középkoron átvonuló freskóink tükrözik. Legkorábbiak közöttük Vizsoly falképei (11. sz), és csak a reformációval szakadnak meg. A megtestesülés misztériumát megjelenítő képsorozatok később már önálló, szinte öncélú ábrázolássá válnak:

1) középkor falképek: a) képsorozatban, 14. sz.: Almakerék, Martonháza, Nagylibercse, Podolin, Gerény, Haraszt, Keresztfalu; 16. sz.: Prislop; b) önálló ábrázolás, 14. sz.: Beszterce, Hizsnyó, Karaszkó, Nagydisznód, Rimabrezó, Velemér, Vizsoly, Zeykfalva, Zsigra; 15. sz: Bánfalva, Berethalom, Etrefalva, Kőszeg (Szt Jakab-templom), Nagyszombat; 16. sz.: Déva. - 2. gótikus szárnyasoltár-táblakép: 1415: Berethalom, 1450: Aranyosmarót, Bártfa, Liptószentmária, Németlipcse, 1470: Liptószentmiklós, 1474: Kassa (Szt Erzsébet-templom), 1476: Lőcse, 1480: Farkasfalva, Felka, Malompatak, Mosóc, Nagyekemező, Szepeshely, Szepesszombat, Szmrecsány, 1483: Nagyszalók, 1490: Nagytótlak, Szepesváralja, 1494: Lőcse, 1495: Nagylomnic, 1499: Szepeshely, 1500: Dovalló, Késmárk, Lándok, Okolicsnó, Somogyom, Sorostény, 1505: Nagyócsa, 1506: Korpona, 1508: Hizsnyó, 1510: Dubrava, Lőcse, Sztankahermény, 1516: Kassa (Szt Erzsébet-templom), 1518: Szászbogács, 1520: Brulya, Csíksomlyó, Dovalló, Nagyőr, 1524: Nagyőr, 1526: Héthárs, 1530: Csíkcsatószeg, 1540: Székelyzsombor, 1543: Csíkmenaság. -3. faszobrok: 1400: Kislomnic, 1410: Alsóbajom, 1480, 1489: Bártfa, 1470: Szepeshely, 1500: Turócszentmárton, 1510: Kispalugya, Kisszeben. - középkor oltárok: 1450 e. Sopron, 1456: Körmöcbánya, 1470: Szepeshely, 1486: Győr (szegyh.), 1514: Pozsonyszentgyörgy, 1524: Nagyvárad.

A soproni és eperjesi takácsok leginkább német ajkú mestereiből álló céhének a középkor végén ahárom szent király volt a védőszentje. A 18. sz: az aradi m. szűcsök tisztelték őket pártfogóul, nyilván azzal a megfontolással, hogy hosszú téli útjukra jó melegen kellett öltözniök. - A háromkirályok archaikus magyar kultuszának, egyben a moldvai csángók anyanyelvi liturgiájának jellegzetes bizonysága az a zsolozsma, amelyet 1700 k. Forrófalván egy kéziratos énekeskönyvbe jegyeztek be. (Domokos Pál Péter közlése nyomán egyelőre csak himnuszait ismerjük. A matutinum kezdete: Midőn boldog Szűz Mária Szent Fiát szülé világra, Ég mutatott új csillagra, Mely napkeletben ragyaga.)

A háromkirályok legendájának első ismert magyar nyelvű följegyzései a 16. sz. elejéről származnak (a Legenda Aurea nyomán a Debreczeni-kódexben). A szöveg is bizonyítja, hogy a háromkirályok tiszt-ének az ÚSz, illetve a lit. mellett Köln a fő forrása. Természetes, hogy magyarországi kultuszunk is bőségesen merített belőle az Aachenfahrt, vagyis az Aachenbe 7 évenként ismétlődő búcsújárás révén, melyen évszázadokon át egészen II. József (ur. 1780-90) tiltó rendelkezéséig magyarországi zarándokközösségek is megfordultak. Útjukban Köln városát sem kerülték el. Kölni hagyomány szerint ínség idején fogadalmat tettek a háromkirályok tiszteletére. Búcsúsaink Kölnben 6 hétig tartózkodtak, maga a város látta őket vendégül. Rendesen május 2. hetében érkeztek ide. Később csak június után eresztették be őket a Hahnentor nevű kapun, ahol tolmácsok és kórházi emberek ellenőrizték őket, van-e útlevelük és nem hurcolnak-e be valami járványos betegséget. Amikor minden vizsgálat megtörtént, imádkozva és énekelve bevonultak a szegyh-ba. 24 ffi kivált közülük, és előresietett, hogy a nagyharangot ünnepélyesen megkondítsa.

Legnagyobb, búcsúval járó tiszteletben a háromkirályok ereklyéje részesült, amelynek 62 fontos gyertyát ajánlottak föl. Imádságaik egy Prágában őrzött kódexben olvashatók.

- Bibliai utazásukból, de a kölni búcsújárásból is érthető, hogy a három napkeleti király: Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyfelől az utasok, útonjárók, vándorok, zarándokok, másfelől a vendégfogadósok patrónusa lett. A vendégfogadók, szállodák hajdani neve, cégére, címere is szerte az európai kat. világban e három, részben szerecsennek tartott szt vándorra emlékeztetett: Három Király, Három Szerecsen, Három Korona, majd a képzet fokozódó elhalványulásávalSzerecsen, Korona, M. Korona, M. Király, sőt Angol Királynő. Szegeden pl. volt a 19. sz. elején egy Három Korona fogadó, melyről az utcát is Háromkorona u-nak nevezték, s ez az 1879-es árvíz után a jellegtelen Korona utcává szürkült. Ugyanekkor volt Szegeden Három Király vendéglő is. Esztergomban Három Szerecsen kávéház volt még a 20. sz. elején is.

A háromkirályok nevét az útra indulók régebben a térdükre kötötték fáradtság ellen talizmánul; a hosszú útra készülők a középkorban misét (missa de tribus regibus) végeztettek s érmet viseltek a tiszteletükre. (A gyakorlat eleven lehetett, hiszen a hitújító Szkhárosi Horvát András nem megy el korholó szó nélkül mellette.)

- Népi utókorában ebbe az összefüggésbe tartozik, vagyis a jó utazást, szerencsés járás-kelést, boldog megérkezést szolgálja, oltalmazza egy háromkirályok napjára rendelt régi szentelmény is, amelyet a hazai egyh. gyakorlatból valószínű a jozefinizmus száműzött. A szegedi tájon még ma is élő, bár hanyatló szokás, hogy esküvőre menet a menyasszony vagy olykor a vőlegény cipőjébe, csizmájába Szűz Mária képével díszített régi ezüst pénzt, →máriahúszast tesznek, hogy ha rontásba lépnének, ne foghasson rajtuk. Egyébként is igen sokan hordanak, különösen az öregebb nemzedék, ilyen máriahúszast a zsebükben, ami a családban vándorolni szokott nemzedékről nemzedékre.

Az →archaikus népi imádságokban a hívő lélek reggel magát és egész napját, napjának járását-kelését, ügyeit, dolgait a háromkirályok oltalmába ajánlja. Nagyon valószínű, hogy ez az imádságos szokás más népeknél, más nyelveken sem ismeretlen.

A három szent királyok rózsafüzére Orosz István jászladányi búcsúvezető szentember leleményének látszik. Az olvasó 3 szem és tizedből áll. Hiszekegy, Dicsőség, Miatyánk után az üdvözlet: Üdvözlünk titeket, kisded Jézusnak kedves vendégei, Gáspár, Menyhért és Boldizsár, kik a királyi palotát elhagyva, messze távolban felkerestétek a kisded Jézust; a betlehemi istállóban felleltétek, aranyat, temjént, mirhát ajándékoztatok neki. A nép válasza: Imádkozzatok értünk bűnösökért Jézusnál, most és halálunk óráján. Ámen. Vsz. búcsúsok imádkozták ezt is, de Orosz István kz-ából ez nem tűnik ki. - A patosfaiak szerint azokat, akik egész életükön át megböjtölik az ünnep vigíliáját, haláluk óráján a háromkirályok nem hagyják el, hanem Jézushoz vezérlik. Zalaszentbalázs öregasszonyai emlékeznek, hogy régebben imádkoztak a háromkirályokhoz, hogy majd kísérjék el őket utolsó nagy útjukon. Privigye szlovákjai kalácsot hagytak az asztalon háromkirályok ünnepén, ami szintén a halottkultuszt idézi. - Régi középkori érem fölirata: SANCTI TRES REGES GASPAR MELCHIOR BATHASAR: ORATE PRO NOBIS NUNC ET IN HORA MORTIS NOSTRAE. - A háromkirályok bekerültek Csólyospálos szegedi eredetű népének egyik mágikus elajánlásába is: Új hód, új király, háromkirályok: vótatok-e Krisztus születésin? Vótunk. Fájt-e a fogatok? Nem. Adja a jó Isten, az enyüm se fájjon! - A földeáki hívek templomi alamizsnájukat, pénzadományaikat vízkereszt ünnepén nem a perselybe dobják, hanem az oltárra állított betlehemre teszik, követve a háromkirályok ajándékozását. A szegedi tájhoz tartozó Ószentiván (Tiszasziget) népének ajkán az egyik csillagképnek Háromszentkirály a neve. - A háromkirályok nevével számos családnevünk is összefügg: Gáspár, Gaska, Gaskó, Gazsó, Menyhért, Menyhárt, Mencs, Mense, Mengyi, Menyő, Boldizsár, Boltizár, Baltazár, Bódi, Bódis, Boldis, esetleg még Bónis, Bóna, Borúzs. - Az ünnep liturgiájának archaikus középkor világát meggyőző erővel idézi a győri Stella, amely egyúttal a román műveltség hazánkban való korai térhódításának is méltó bizonysága. A fiatal m. kerséget Nyugat, főleg Fro. és a Rajnavidék lit. közösségébe kapcsolja ez a Tractus Stellae, azaz csillagjáték, amelyet a 11. sz. végén Hartvik püspök idejében a győri szegyh-ban adtak elő. Ez a műfaj legkeletibb rnegjelenése Európában.

Jézus keresztsége

Jézus megkeresztelkedésének története. A vízkereszt második evangéliumi története szerint amikor Jézus harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelő Szent János megkeresztelte, ezt követően tanítani kezdett. Ennek emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház ilyenkor tömjént és vizet szentel.

Jézus keresztsége: 1. Jézus megkeresztelkedése Jánosnál a Jordánban, →Jézus megalázkodásának része, mellyel a Megváltó közösséget vállalt a bűnös, a keresztség megtisztító erejére rászoruló emberrel. - A szinoptikusok a tört. eseményt mondják el (Mk 1,9; Mt 3,13-17; Lk 3,21), Jn 1,32 és az ApCsel 10,38 is utal rá. A →keresztség a szokásos alámerítés volt és a bűnbánat jele. Az ősegyh-ban egyesek éppen emiatt fogadták értetlenül. A héberek szerinti apokrif evangéliumban pl. Jézus megkérdezte: „Mit vétettem, hogy menjek és keresztelkedjem meg Jánosnál?” Ezért a kánoni evang-ok nem mulasztják el, hogy közöljék János nyilatkozatát Jézus keresztsége felsőbbrendűségéről. A 4. evang. teszi ezt a legerősebben, hiszen a kv. hátterében ott volt az a vita, amely Ker. János késői tanítványai és az Egyh. tagjai között az 1. sz. végén folyt.

A Jordánban való megkeresztelkedés egészen beletartozik Jézus küldetésébe. Az ósz-i jövendölések szerint ő Jahve szolgája (Iz 53-54), aki magára veszi népe bűneit és engesztelést nyújt. Jézus keresztségenek fő célja azonban az, hogy Jánosnak alkalmat adjon a Jézus melletti tanúskodásra. Jézus keresztségenek 3 termfölötti eleme van: az ég megnyílása ósz-i kifejezés Isten közvetlen beavatkozásának jelzésére (vö. Iz 64,1), a Szentlélek megjelenése galamb képében annak igazolására, hogy a Messiás a Szentlélek teljességét hordozza (Iz 11,2), és végül az égből jövő hang, amely szintén utalás a Zsolt 2,7-re: „Fiam vagy te...” és Iz 42,1-re: „Szolgám vagy, akiben kedvem telik”. Az eredeti formulát bizonyára Márk és Lukács közli: „Te vagy az én szeretett Fiam!” A galamb mint a Szentlélek jelképe az ÓSz-ben nem található, de a késői zsidó irod-ban igen, mint ahogy egyes ránk maradt Targumok bizonyítják. Mindenesetre az evang-ok jelzik, hogy Jézus, legalábbis nyilvános tanításának kezdetétől, tudatában volt istenfiúságának, s erről egész működésével bizonyságot tett. Ezért nevezi Istent következetesen atyjának (Abba), s emberi viselkedése, engedelmessége nem más, mint válasz az Atya szeretetére. Az ősegyh. a jelenetben valóban epifániát, kinyilatkoztatást látott, de az evang. elb-ek már arra a teljességre is rámutatnak, ami benne van a Jézus által rendelt keresztségben. Ezért hozzák a szentháromsági formulát: az Atya szól a Fiúhoz, aki fölött a Szentlélek lebeg. Jézus azért keresztelhet Szentlélekkel, mert ő a Fiú, aki az Atyától minden hatalmat és kiváltságot megkapott. Jézus keresztsége az egyházművészetnek is kifejező témája maradt.

Az ÓSzövetség minden előképe beteljesedett Jézusban, aki nyilvános működését azután kezdte meg, hogy Ker. Szt Jánosnál megkeresztelkedett a Jordánban (vö. Mt 3,13). Önként vette föl Jánostól a bűnösöknek szóló keresztséget. E cselekményben Jézus „önkiüresítése” (Fil 2,7) mutatkozott meg. A Lélek, aki az első teremtéskor ott lebegett a vizek fölött, leszállt Krisztusra, hogy az új teremtésre utaljon, és az Atya Jézust a maga „szeretett Fiának” mondja (Mt 3,16-17). -

2. A megváltó kereszthalál, mely minden ember számára megnyitotta a keresztség forrásait. Jézus már korábban úgy beszélt szenvedéséről, melyet Jeruzsálemben kellett elszenvednie, mint „keresztségről”, amellyel „meg kell keresztelkednie” (Mk 10,38). A vér és a víz, ami a megfeszített Jézus átszúrt oldalából folyt ki (Jn 19,34), a keresztség és az Eucharisztia, az új élet szentségeinek jele (vö. 1Jn 5,6-8). Ezáltal lehetséges „vízből és Szentlélekből születni”, hogy belépjünk Isten országába (Jn 3,5).

3. Ikgr. A legkorábbi ábrázolás a Callistus-katakomba Lucina-sírboltjában van (2. sz. első fele): a Szentlélek galambját fény koszorúzza. Az első ábrázolásokon Jézus kir. gyermekként látható. A Jézus keresztsége témát gyakran kapcsolták a →Jó Pásztorhoz, a lélekmentőhöz (Róma, Via Salaria, szarkofág, 270 k.), ill. Mózes vízfakasztásához (Arles, Anasztaszisz-szarkofág, 4. sz.). Az 5. sz-tól a Jordánt ókori vízistenségek mintájára megszemélyesítve ábrázolták (verdeni elefántcsont ládikó, London, 5. sz. eleje; Ravenna, ariánus baptisztérium). A ravennai baptisztériumban jelent meg Krisztus először mint ifjú. K-en kezdettől fogva így ábrázolták Jézus keresztséget, s a galamb mellett gyakran Isten keze is látható. 2-4 angyal is szerepel a képen: tartják Krisztus ruháit. A festő hangsúlyozza, hogy Jézus nem Ker. Jánostól vette a Szentlelket, hanem az az Atya kezéből szállt le Jézusra; kifejezetten bizánci vonás, hogy két angyal segédkezik, akik a ruhákat tartják, s Jánossal együtt tanúként vannak jelen a megkeresztelkedésnél (mint a keresztelésnél egyébként a keresztszülők). A bizánci ter-en ált-sá vált a születés barlangjához hasonló Jézus keresztsége-barlangelképzelés. Krisztus teljesen elmerül a vízben, a barlangot sötét, rendszerint kék háttér jelzi (or. és bizánci ikonok). A Jordánt kisalakú öregember személyesíti meg. A zarándokbeszámolók alapján gyakran megjelenik a képen a kőoszlop a vaskereszttel, mellyel Jézus keresztségenek a helyét jelölték a Jordán partján. A kora kk-ban a Ny-i Jézus keresztsége-képek a tájábrázolást mellőzték. A galamb gyakran kis olajos edényt hoz a csőrében. A 12. sz. végétől Isten keze helyett az Atya képe jelenik meg. A 14. sz-tól, mivel a keresztség rítusában az alámerítés már nem szerepelt, megváltozott Jézus keresztségenek ábrázolása is: az imádságba merült, álló Krisztus fejére János egy kagylóból önti a vizet (Piero dellaFrancesca, London, 1470). Az újkori műv. új motívumot nem hozott, csak a tájábrázolás vált részletesebbé (Tintoretto, Madrid, Prado, 1580).

4. Az 1930-as években még élő népszokásban Jézus keresztsége emlékére az orsz. K-i és D-i szélein ünnepi ruhában, templomi zászlókkal, imádkozva és alkalmi énekeket zengve a patakhoz vonultak, az előénekes és imádkozó szerepét valamely öreg ember v. asszony látta el. Néhol a beteg, különösen a keléses, megfürdött a patak vizében, másutt hazavitték testi-lelki tisztulásra a vizet.

A kánai menyegző

A vízkereszt harmadik evangéliumi története: Jézus a kánai menyegzőn anyja kérésére az elfogyott bor pótlására a vizet borrá változtatta.

kánai menyegző: I. lakodalom a galilieai →Kánában, „amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a tanítványaival együtt” (Jn 2,1). Ekkor történt →Jézus csodái közül az első, mellyel borrá változtatta a vizet. A víz →átlényegülése miatt a kánai menyegző az →Eucharisztiamisztériumának, mint lakodalom a Bárány menyegzőjének (vö. Jel 19,9) előképe. - 1. A Szentírásban az evangélisták közül csak Szt János írta le a tört-et (2,1-12). Elbeszélése arra enged következtetni, hogy Jézus Natanaellel, Simon Péterrel, Andrással, Fülöppel és Jánossal akkor ért Kánába, amikor a kánai menyegző már javában folyt. A zsidóknál az volt szokás, hogy ha leány volt a menyasszony, akkor egy teljes hétig, ha özvegyasszony ment újra férjhez, akkor 3 napig tartott a menyegző. A vendégek naponta jöttek és mentek, a násznép cserélődött, a násznagynak azonban mindvégig ki kellett tartania. A vendégek étellel való ellátása az étekmester gondja volt. Ha a lakodalom egy hétig tartott, előfordulhatott, hogy elfogyott a bor. Kánában is így történhetett: „Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: Nincs több boruk! Jézus azt felelte: Mit akarsz tőlem, asszony? Még nem jött el az én órám! Erre anyja szólt a felszolgálóknak: Bármit mond nektek, tegyétek meg! Volt ott hat kőkorsó a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: Töltsétek meg a korsókat vízzel! Meg is töltötték őket színültig. Ekkor azt mondta nekik: Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak. Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta, honnét való, a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták. Hívatta a násznagy a vőlegényt, és szemére vetette: Először mindenki a jó bort adja, s csak mikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te mostanáig tartogattad a jó bort! Ezzel kezdte Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.” (2,11). -

2. A kánai menyegző a liturgiában. A kánai menyegző valójában →epifánia, mert a tanítványok számára a kánai menyegzőn vált először láthatóvá Jézus csodatévő ereje, istensége. Ezért lett része a →vízkereszt liturgiájának. A II. Vatikáni Zsinatig a vízkereszt utáni 2. vasárnap, utána az évközi idő 2. vasárnapjának evangéliuma C évben.

3. Ikgr. Mint az →utolsó vacsora előképét korán és gyakran ábrázolták. A 2. sz-tól a víz átváltozása a lényeges elem: Krisztus (olykor egy bottal) megérinti a korsókat. A 4. sz: a→kenyérszaporítás-képpel együtt az Euch-ra utal, annak előképe a →Biblia pauperumokban. Idővel mind több alakos az ábrázolás (szolgák, tanítványok, 450 k. Mária), majd életképpé gazdagodik a jelenet (Ravenna, S. Apollinare Nuovo, mozaik, 520-25; Padova, Cappella degli Scrovegni, Giotto freskója, 1305-07; H. Bosch, 1475 k.; Veronese, 1562-63). - A 12. sz: tűntek föl jelképes elemek: a vőlegény=apostol, menyasszony=Mária Magdolna azonosítások. - A kevés magyar emlék között Vizsoly egyik önálló gótikus freskóján Jézus megáldja az egyik kőkorsót. A kánai menyegző föltűnik Bártfa egyik faliképén, a modern alkotások között Kontuly Béla életművében. A hajdani ereklyekultuszra jellemző, hogy egy bécsi egyetemi tanár a kk. végén a székesfehérvári koronázótp. ereklyéi között a kánai menyegző kőkorsóit is látta. - II. a kánai menyegzőt elbeszélő versezet. 1. Ősforrása (több áttételen keresztül) vsz. a Szt Ciprián pp. és vt-nak (†258) tulajdonított Coena Cypriani. Ez elmondja, hogy volt egyszer napkeleten egy Joel nevezetű kir., aki vendégül látta Ádámot és Évát, az ÓSz pátr-it, próf-it, kir-ait, Jézust és ap-ait, Mártát, de Pilátust, sőt Júdást is. Jézus bort iszik, Márta felszolgál, Dávid hárfázik, Júdás Heródiással táncol. A kir-hoz másnap mindenki ajándékkal köszönt be: Sámson oroszlánnal, Mózes a két kőtáblával, Jézus báránnyal. Egy elnépiesedett ném. változatban a mennyei Jeruzsálem már a földi lét örömeinek tükörképeként jelenik meg. Az élet tánc és ének: Lukács ökröt vág, Péter a lakomához halat fog, Márta főz. Cecília muzsikál, a Tizenegyezer Szűz táncol rá, Orsolya mosolyogva szemléli őket. Eddigi ismereteink szerint e különös vendégségnek egyetlen, versbe foglalt változatát tudjuk idézni a régi Magyarországról, a muraközi vend nép köréből.

A kis Jézus születését ünneplik benne: Fülöp vajért, mézért, Bertalan túróért és egy fazék tojásért, Borbála töpörtyűért, Dorottya vászonért megy, hogy elhozza a Kis Jézusnak. József kis hordóval a szőlőhegyre siet, Lőrinc bárányt, Iván pulykát, Ilona lent ad. Mátyás madarat fog, Jakab dióskalácsról, András almáról, Pál körtéről gondoskodik. Két fehér galambot Rebeka ajándékoz. András borjút vág, mások pogácsát és pálinkát szereznek, Lukács őrt áll. Amink csak van, amit látunk és tudunk: minden legyen a kis Jézusé. Ez a különös imago a m. nép körében sem lehetett ismeretlen, hiszen kk. kódexirodalmunkban is föltűnik (→Sándor-kódex). - A kánai menyegző-kantáta →Tamás Gergely Alajos OFM kalocsavidéki gyermekkorát és a népi katolicizmus világát idéző mesterműve.

2. ének, mely a kánai menyegzőn történteket rímes, verses, játékkal kísért formában adja elő. Ideje kánai menyegző vasárnapja (amikor evang-ként olvasták), ill. →farsang, a lakodalmi vacsora, Mária kézfogójának ünnepe, halotti tor (az elköltözött lélek ugyanis menyegzőt ül az égi vőlegénnyel, Jézussal). A kánai menyegző az Egyh-ban mindig az életöröm, ünneplő emberlét megszentelésének számított, a férfi és asszony, Krisztus és Egyház, Lélek és Isten, Föld és Ég szimbolikus-misztikus nászának. A tisztelettudásnak és bizalmasságnak azt a bonthatatlan készségét, amellyel a régi századok archaikus-szakrális kötöttségek között élő emberei a Szentírás tört-eit a maguk közelébe hozták, eljátszották és átélték, a technika csodálatába belefásult 20. sz: már alig értjük. -

A kánai menyegző előadásának sokfelé külön szert-a volt. Nagycétény barsi faluban az I. világháborúig az ünnepen „egy nagyobb szobában összejöttek a búcsúvezető emberek, a rózsafüzér-társulat tagjai, leányok és menyecskék. Előzőleg megbeszélték, hogy kik szedik össze a lisztet, zsírt a kánai menyegzőhöz szükséges kalácsra, fánkra. A liszt és a zsír összegyűjtését rendesen valamelyik idősebb asszony vállalta. Szombaton este összejöttek az asszonyok, és megsütötték a kalácsot, vasárnap a fánkot. Bort a búcsúvezető emberek vittek, mindegyik 2-3 litert. Vasárnap este 8 óra körül kezdődött a kánai menyegző. Az előzőleg elkészített asztalokat megterítették, majd az érkezés sorrendjében a jelenlévők körülülték: külön a férfiak, külön az asszonyok. A leányok és a gyerekek álltak. Az asztal közepén egy kereszt állt, mellette gyertyák égtek. A keresztet mindenki megcsókolta, mikor a szobába lépett. Amikor megtelt a szoba, kezdődött a kánai menyegző . Először elmondták az Úrangyalát, azután elénekelték a Máriát dicsérni hívek jöjjetekkezdetű éneket, majd Miatyánkot, Üdvözlégyet, Hiszekegyet, fölajánlást Jézus Szt Szívének. Elénekelték a Jézus a rád emlékezés kezdetű éneket, elmondták az örvendetes rózsafüzért, s elénekelték a Szent rózsafüzért végeztünk éneket. Imádkoztak az élőkért, holtakért, majd következett a kánai menyegzőről szóló ének. Ritmusára a konyhában és az ablakok alatt hallgatódzó suhancok nagyokat dobbantottak. A „jó bor mellett, duda nélkül, mit ér a tánc ugrás nélkül” sorokra az éneklő leányok, menyecskék és asszonyok táncolni kezdtek. - Nagyfüged ésErk hevesi falvakban valamelyik módos gazda vendégséget rendezett. Amikor a rokonok, komák és szomszédok összegyűltek, egy legényt és leányt elküldtek az öregasszonyért, aki az evangéliumi tört-et előadta. Ez beköszönt, s a házigazda a főhelyre vezette.

Mindenki fölállt, úgy hallgatta az öregasszony bevezető énekes verssorait, melyekben Jézus áldását kívánja a háznak, s az összes jelenlevőknek. Az asztalon annyi bor, amennyi egy töltésre elég, s minden üveg nyakán pereckalács. Az énekesasszony tölt a maga poharába, és kézbefogván poharát, felállva elénekli Jézus menyegzőbe hívásának tört-ét. Az ének végszavaira felhozzák az ételeket. Esznek, de amikor inni is kellene, az énekesasszony elénekli a borbehozatali strófákat, s intésére 2 legény megint behoz egy töltésnyi bort. Ez a jelenet más-más borbehozatali dalstrófával többször is ismétlődik, de mindig csak egy töltésnyi borra. A vacsora végeztével azonban két legény vedrekkel az ajtóba áll, és az énekesasszony biztatására, énekes szövege végén, két tekintélyesebb gazdavendég intésére kimenvén, vizet hoz a vedrekbe, s ezeket a gazdához v. a gyülekezéskor kijelölt násznagyhoz viszi. Ez megáldja a víznek nevezett bort, az énekesasszony pedig közben elénekli az evangéliumi esemény történetét. Közben-közben emelgeti poharát, ivásra, majd nótára és táncra buzdítja a jelenlévőket, s mikor a mulatságot rendben látja, int, és a maga részéről pár humoros áldást kívánó strófával elbúcsúzik, de a mulatság tovább tart.” - Hagyományőrző helyeken a kánai menyegzőt legalább a muzsikások játszották el a lakodalom két fogása között. Torontáltordán disznótorokban is fölhangzott, a Kisalföldön dudaszóra énekelték.

Népszokások

A magyar népi kalendáriumban a karácsonyi ünnepkör zárónapja, a →farsang kezdete; a →víz, →só, →kréta és →ház szentelésének, régebben a →mozgó ünnepek meghirdetésének napja. – A lányok számára férjjósló nap. Még egyszer meggyújtják a karácsonyfa gyertyáit, szétosztják a megmaradt édességet, a fát tűzre teszik, csak egy ágacskát tűznek belőle a sztkép mögé a gonosz ellen. Délben és este még folyik a vendégeskedés, esti harangszó után a kántálás és a csillagjárás (tractus stellae; →misztériumjáték).

Egyéb szokásaiban gonoszűző és szerencsevarázslónap; időjárásával a tél hosszára, a nyár esős vagy száraz voltára, így a termésre, főleg a bortermésre ad előjelt. Régebben otthon a szenteltvízzel megitatták az állatokat, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, vagy az emberek magukra locsolták, betegségek vagy rontás ellen. Egyes helyeken a ház földjét is meglocsolták, hogy áldás legyen a házon.

A →magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Például →Ipolytarnócon, →Litkén és →Mihálygergén komoly hagyományok kapcsolódnak ehhez az ünnephez. Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is szent vizet hintettek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás, hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G + M + B. Ez egy 15. századi eredetű szokás. A 16. századtól kezdve pedig a csillagének éneklése vált az ünnep részévé.

Az olaszországi hagyomány szerint Befana, az öreg jóboszorkány ezen a napon a jó gyerekeknek ajándékot hoz. Egyes országokban (különösen Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában és a latin-amerikai országokban süteményeket sütnek, amelyek közül egyben ajándékot rejtenek el. Az lesz a nap királya, aki az ajándékot megtalálja. Latin-Amerikában a gyerekek gyakran ezen a napon (Día de los Tres Magos) kapják az ajándékot karácsony helyett.

Vízszentelés, házszentelés

A vízszentelés (latin benedictio aquae): a →víz kiemelése a mindennapos használatból külön →áldással; eredménye a →keresztvíz és a →szenteltvíz. – A pap először →sót áld meg, majd a szentelő imádság közben elvegyíti azt a vízben. Egyszerű vízszentelés bármikor végezhető, ünnepélyes vízszentelés van (ördögűzéssel, zsoltározással és a Mindenszentek litániájával) →vízkeresztkor és a húsvéti vigiliában (→nagyszombat). A vízkereszti vízszentelés a Szentföldről ered. Egy zarándok elbeszélése szerint a jeruzsálemi püspök 570: a Jordánnál, →Jézus keresztsége helyén megáldotta a vizet és keresztelt. Ez a vízszentelés D-Itáliában, a 11. sz: Magyarországon, később az egész Nyugati Egyházban elterjedt.

A házszentelés, házáldás (lat. benedictio domorum): lakóház, lakás megáldása. Vízkereszt (január 6.) napján, illetve hetében a pap →szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat. Az ajtó szemöldökfájára (szentelt) krétával fölírja az évszámot és a népi értelmezés szerint a →Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 19 + G + M + B + 98. Más értelmezés szerint a 3 betű a latin áldásformula kezdőbetűi: Christus Mansionem Benedicat ('Krisztus áldja meg e házat'). Végeznek ugyanilyen módon házszentelést a lakás fölújítása vagy a ház fölépülése után is.

A népi hagyomány a házszentelésnek gonoszűző jelleget tulajdonít. Régebben a házszentelés egyúttal a hívők lajstromba szedésének napja, s a pap és kántor javára fizető nap is volt. Néhol legutoljára a községházát sztelték föl, ahol az elöljáróság jelenlétében a bíró a papnak a templom céljaira pénzalamizsnát adott át. Egyes helyeken a templomban aznap szentelt vízzel maguk a háziak szentelik meg házukat: szobájukat és az istállókat, ólakat is.

A húsvéti házszentelés egykori szokásáról a Rituale Strigoniense (1909) és a Rituale Agriense azonos házszentelési szövegei (benedictio domorum in sabbato sancto paschae) tanúskodnak. A pap karingben és fehér stólában a →keresztkútból a szentolaj belevegyítése előtt merített vízzel indult a lakóházak megszentelésére. - E házszentelés emlékezetét több helyen őrzi a hívő nép, s főleg a székelységben társult sok szokással: Csíkménaságon a pap a templom udvarára csöbrökben odakészített vizet megszenteli, mindenki hazavisz belőle, s otthon a pimpóval, vagyis a virágvasárnapi szentelt barkával a családbeliek hintik meg a házat, a jószágot, udvart, gazdasági épületeket. Zagyvarékason keresztalakban a kútba is öntenek belőle. Ki mit tud, azt mondja hozzája: "Őrizzen meg a jó Isten minden szerencsétlenségtől." Vagy: "Négy evangélista álljon a négy sarkára, hogy a gonosz sátán meg ne kísérthesse."

Farsangi előkészületek

Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerdáig (idén február 22-ig) tart a farsang, a karneválok ünnepi időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz jelképes küzdelmének a megjelenítése. A hamvazószerda utáni napon a böjtöt még felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák, ez a torkos vagy zabálócsütörtök. A magyarság farsangi rítusai és hiedelmei főként a három utolsó farsangi napra - farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre ("a farsang farka") - vonatkoznak, amely télbúcsúztató is. A legjellemzőbb az álarcos, jelmezes alakoskodás, ma is igen híres a mohácsi busójárás. Jellegzetes farsangi ételek a káposzta, a disznóhús, a fánk, és ekkor rendezik a különböző rendű és rangú, társasági és szakmai farsangi bálokat.

[Lásd még: » Vallásfilozófia - Farsang]

[Források: Wikipédia és a Magyar katolikus lexikon]

» Vallásfilozófia - Karácsony
» Vallásfilozófia - Farsang

» VALLÁSFILOZÓFIA E-Könyvtár