2001.
New Age-es világunkban nap mint nap hallhatunk újdonságokat a szellemi önfejlesztés nagyon régi és nagyon új módszereiről, döbbenetesen egyedülálló eszközeiről, mi több, kétnapos tanfolyamon vásárolhatunk már intenzív megvilágosodást, igény szerint választhatunk különböző csodatévők tanításai közül, mégis az esetek többségében az igazi megváltás, a megvilágosodás mintha elmaradna.
Elnézést kérek mindazoktól, akiket már az első bekezdésben méltatlanul sikerült megsértenem, és természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy az utak lépésekből állnak, illetve a lépések kinek-kinek sorsa szerint vezetnek tovább a tökéletesedés felé. A megvilágosodás fogalmával azonban úgy gondolom, nemcsak túl könnyen dobálózunk az ezoterika újjáéledt világában, hanem mintha néha a lényegét felejtenénk el ennek a mindenséget önmagábaölelő, és nemes egyszerűségében tökéletes állapotnak.
|
|
A megvilágosodás tudatállapota elől ugyanis csak és kizárólag önmagunk zárjuk el önmagunkat, mégpedig olyan öntudatlan makacssággal és kitartó raffinériával, amely még a megvilágosodásra törekvő tudatosságot is saját célja ellen képes fordítani. A buddhizmus - ne feledjük el a Buddha szó megvilágosodottat, felébredettet jelent - egyenesen a teljes reinkarnációs folyamatot, vagyis az újjászületések sorozatát tartja szükségesnek a megvilágosodás eléréséhez.
A tibeti tanítások négy hibát látnak a tudat teljes felismerésének legfőbb akadályaként. Elsőképp azt, hogy a tudat természete túlságosan közeli ahhoz, hogy felismerhessük. Másodszor, túlságosan mély is ahhoz, hogy a lényegéig hatolhassunk. Harmadszor - és talán a legmeglepőbb módon -, túlságosan könnyűnek tűnik, hogy elhiggyük, ennyire egyszerű az, hogy semmi másra nincs szükség, mint hogy a mindig jelen lévő tiszta tudatosságban egyszerűen elengedjük magunkat. S végül, a megvilágosodás túlságosan is csodálatos ahhoz, hogy befogadjuk korlátozott gondolkodásmódunkkal. Egyszerűen nem hisszük, hogy a megvilágosodás gondolkodásmódunk valódi természete.
A megvilágosodásról az imént, mint a tudat abszolút teljességéről beszéltünk, olyan természetességgel, ami az azt nem ismerők, pontosabban nem megélők számára, cseppet sem biztos, hogy egyfajta abszolútumot jelent. Az európai ember távoli és misztikus fogalomnak látja, az orvostudomány, pontosabban a pszichológia pedig leginkább a módosult tudatállapotok egy folklórisztikus, vallásos eltúlzásaként könyveli el. Lényegének, a tudat végtelen, és érzéki illúzióktól mentes állapotának megértéséhez először is a tudatról illene valamelyest pontosabb képet magunkévá tennünk.
|
A tudat természetét és pontos definícióit illetően azonban mind az európai filozófia, mind a tudományos pszichológia kétségbeejtően tanácstalan leírásokat ad. Nézzük meg most pontosabban, mit tud a tudatról az analitikus természettudomány. Dacára annak, hogy a tudatosság talán legáltalánosabb és legközösebb emberi élményünk, a pszichológia nem sokkal mond többet róla mint, hogy a tudat az az állapot amiben az ember érzékeli és kontrollálja külső és belső környezetét.
Ha alaposabban belegondolunk, a tudat hihetetlenül sokrétű jelenség, ami a hétköznapi megszokott állapoton kívül számtalan más lehetőséget is biztosít a világ és önmagunk megélését illetően a képzelet, az álom, a víziók és az egészen más dimenziókat sejtető paranormál észlelések és hatások területén. A megvilágosodás állapotának megközelítéséhez az utóbbiakkal szintén tisztába kell legyünk.
Az a mindmáig uralkodó tudományos nézet, ami szerint a tudat csak és kizárólag a koponyánk falain belül létezik, illetve értelmezhető, a parapszichológia bizonyított tényei szerint már tarthatatlan, de legalábbis alaposan megkérdőjelezhető. Az extraszenzoriális percepció, vagyis az érzékszerveken túli észlelés léte a tudat térbeli és időbeli kötetlenségére mutat rá (telepátia, jövőérzékelés), a pszichokinézis, vagyis a gondolatnak a környezetet közvetlenül befolyásoló hatása pedig a tudat és az anyagi valóság tudatfüggő jellegére utal.
A parajelenségek nehezebben megfigyelhető körébe tartozik a legjelentősebb lelki élmények egyike, a halálközeli élmény, vagy szándékolt változatában a testelhagyás (OBE) élménye. Ennek az állapotnak a rendkívülisége egyrészt abban rejlik, hogy a tudat észlelései elhagyják a testet, tehát alkalmasint kívülről láthatjuk magunkat, másrészt átléphetünk egy olyan szellemi tartományba, ahol létünk eseményeit egyfajta rálátásban és emberi összefüggéseiben szemlélhetjük.
Ez a rálátás az okokra és az okozatokra, az ebből az állapotból visszatért emberek számára általában világképformáló változásokat okoz, noha az érzésnek csak az emlékeit tudják felidézni. újraértékelik és ha kell, megváltoztatják életvitelüket, felfedezik a valódi értékeket és célokat, szinte egyetemesen értve ezalatt a szeretet és a tudás valódi jelentőségének felismerését. Megszűnik bennük ezenkívül az elmúlástól való félelem, miközben fokozódik bennük az élet tisztelete. Megtanulják felismerni a lét pillanatainak önmagukban is való szépségét.
De hát mi is történt ezekkel az emberekkel valójában? Nem több és nem kevesebb, minthogy kitekintést nyertek tudatuk szűkösnek bizonyult falai közül, rálátást gondolataik, tetteik csak szemmagasságból átláthatatlan labirintusára. Képzeljük el ezekután milyen szellemi és lelki, vagy mondjuk úgy tudati horizontokba tekinthetnek azok a megvilágosodott emberek, akik meditációikban rendszeresen élik meg az imént részletezett állapotokat.
Pedig ez a lehetőség mindnyájunk számára nyitva áll, mint említettem csupán ellentétes irányú vágyainkhoz való ragaszkodásunk tart vissza tőle. A folyamat és az állapot intellektuális megértése azonban nem feltétele, sőt a fejlett intellektus legtöbbször inkább akadálya a metafizikai felébredés, a megvilágosodás elérésének. Ehhez az állapothoz, - a tibetiek szerint a tudat természetes állapotához - csupán el kell engednünk gondolataink, érzéseink, vágyaink folyamatosan kavargó illúzióit.
Furcsa dolog azonban az emberi ragaszkodás. Ragaszkodni valamihez, kötődést is jelent, s míg a megvilágosodás állapotához szükséges lelkiállapotot akadályozó ragaszkodásainkat nem tudjuk elengedni, az átlépés természetszerűen nem következik be. Választanunk kell tehát, mi az amit igazán szeretnénk.
Egy szétszórt, vágyaktól - és ennek megfelelően frusztrációktól - zsúfolt ördögi körben való tudati létet, avagy - egy merész döntéssel próbára téve türelmesen várakozó tudati teljességünket -, egy harmónikus, rángató szelektől és zavaros fellegektől mentes szellemi hazaérkezést. A választás ugyan nem vagylagos, vagyis a leganyagibb, legeltévedettebb létszakaszok is tapasztalást jelentenek a kiteljesedés felé, és ugyanúgy a szellemi transzmutáció tudatos ám korai fázisaiban fellépő visszaesések is természetesnek vehetők, de a változás intenzitása csak rajtunk múlik. |
|
Amitől félünk - és ne felejtsük el, hogy a félelem az egyik legnagyobb őrzője tudati kapuinknak - az az elvesztéstől való félelem. De hogy egy máshonnan jól ismert szlogennel éljek végül is mit veszthetünk? Igen, csupán a láncainkat. A kalitka ajtaja mindig nyitva áll. Aki úgy képzeli, hogy a megvilágosodás birtokosai egy főtt hal lelki motivációját tudhatják magukénak, és az általunk oly jól ismert szenvedélyeket, - az élet sóját - nélkülözni kénytelenek, azt most kell felvilágosítani, - a magasabb lelkiállapotok nem nélkülözik a magas hőfokú érzelmi és szellemi állapotokat, épp ellenkezőleg, azokat a legmagasabb szinten, ugyanakkor a választhatóság kontrolljával élik meg.
A választás konkrétan azt jelenti, hogy nem válunk hangulataink, vágyaink és indulataink foglyává, tehát nem azok irányítanak minket, hanem mi élünk lelki lehetőségeinkkel, egy higgadt felülnézetből irányítva azokat. Az emberek egyébként így is az önmaguk által választott lelkiállapotokat élik, - gondoljunk csak bele - ha éppen szomorúak, csalódottak, vagy dühösek vagyunk, valahol ragaszkodunk is ezekhez az érzésekhez.
Egy reménytelen és viszonzatlan szerelmes, akinek végül már csak a keserűség és a fájdalom marad, azon keresztül kötődik beteljesülhetetlen vágyához, noha ettől a vágytól, akarata szerint bármikor megválhatna. A "nem tudom megtenni" kijelentés, a lelki döntések területén nyugodtan felcserélhető, a "nem akarom megtenni" kifejezésre.
A változások azonban mindig az aktuális személyiségkép türelmes és szeretetteljes elfogadását, valamint az ahhoz mérhető következő lépést feltételezik. Annak a minden pillanatban jelenlevő választási lehetőségnek a felismerését és döntésszintű alkalmazását, ami sokszor éppen csak egy szót, egy mozdulatot, vagy hallgatást jelent. Apró restségeink építik a poklot, és ugyanígy az önmagukban kicsinynek tűnő sikereink építik földi édenünket.
Az egyszerűség dicsérete - a bölcsesség útja a káprázatok szövevényes világában. Az elméletek és filozófiák csak eszközök, a megvalósítás mindig itt, mindig most és mindig csak rajtunk múlik.
[forrás: Harmonet]
» Parapszichológia - Gondolatok a parapszichológia metafizikai kérdéseiről
» Parapszichológia - Próféták és Csodák - A próféták tanításai és csodái parapszichológiai szemszögből
» Buddhizmus - Megvilágosodás
» Vallásfilozófiai E-Könyvtár
Kérlek támogasd a Parapszichológia Könyvtárat!
(Please support the Parapsychology Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
