"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         buddhism banner

         
 

[« vissza ]

[ » Buddhista Könyvtár « ]

[ előre »]

   

Csecangpa Ratna Sri Buddhi Rinpócse tanítása

Bódhicsitta

(Tibetiből fordította Agócs Tamás)

- Bodhicitta -

2005.

Bodhicitta

OM MANI PADME HUNG HRI

A Rinpócse a következőket mondotta:

– Most, hogy egyszer értékes emberi létformához jutottunk, amelyben lehetőségünk nyílt a Dharma gyakorlására, meg kell tennünk minden tőlünk telhetőt, mind önmagunk, mind mások érdekében. Ehhez azonban komolyan neki kell látnunk a Dharma gyakorlásához, amihez legelőször is ki kell alakítanunk magunkban a különleges bódhicsittát, a szeretetteljes együttérzést.

dot

(I) Ennek két oldala van: a viszonylagos, illetve az abszolút értelemben vett bódhicsitta.

– A viszonylagos értelemben vett bódhicsittának szintén két oldala van: az óhajtó, illetve a tevékeny bódhicsitta.

– A bódhicsitta lényege az együttérzés, aminek pedig három fajtája van:

(1) Az élőlények javára irányuló együttérzés

(2) A Dharmára irányuló együttérzés

(3) A semmire sem irányuló együttérzés

dot

1. Az élőlények javára irányuló együttérzés az óhajtó bódhicsitta felkeltése, amin a következőképpen kell meditálni:

– Minden gyakorlási szakasz kezdetén gondoljuk el, hogy a szüleink, akiknek a mostani testünket és életüket köszönhetjük, és általában az élőlények, akiknek a száma annyi, mint az égen a csillag, mind egy szálig csak boldogságra vágynak, mégis minden tettükkel csak szenvedést okoznak. Milyen megrendíto, milyen szánalomra méltó a tévelygésük és az ostobaságuk! Pedig a világ összes élolénye között egyetlen-egy olyan sem akad, aki ne lett volna az édesanyám vagy az édesapám! Ha egy halomba összehordanám mindazon élőlények húsát, akik valaha szüleim voltak, nagyobb lenne az a Himalájánál; ha a vérüket összegyujteném, több lenne az a Csendes-óceánnál. Amikor a gyermekük voltam, rengeteget vétkeztek testben, szóban és gondolatban azért, hogy felneveljenek; ezért keringnek azóta is fel-alá a létforgatagban.

– Szüleim közül egyesek a pokolba kerültek, ahol forróság és hideg gyötri oket; egyesek a szellemvilágba kerültek, ahol éhség és szomjúság kínozza oket; egyesek az állatvilágba születtek, ahol butaságban szenvednek, és az emberek kihasználják, ütlegelik és lemészárolják oket. Közülük sokan az emberi világba születtek, de még itt is rengeteg szenvedés sújtja oket; vannak, akik a titánok közé születtek, ahol állandó harc és veszekedés az osztályrészük; vannak, akik az isteni világba születtek, ahol viszonylag gondtalan, hosszú és örömökben gazdag életet élhetnek, de végül nekik is át kell élniük az alacsonyabb rendu létformába való visszazuhanás fájdalmát.

– Szeretett szüleim tehát mindannyian a hatféle létbirodalom világai közt vándorolnak, ahol szenvedéseiknek se vége, se hossza és semmi esélyük a megszabadulásra: mily megrendíto! Mit is tehetnék, hogy boldoggá tegyem oket? Mit tehetnék, hogy megmentsem oket szenvedéseiktol? Mit tehetnék, hogy elérjék a megvilágosodást? Rám vár a feladat, hogy tegyek valamit ezekért a lényekért. Igen, nekem kell segítségükre sietnem, mert egykoron mindnyájan szüleim voltak, és ha én mindig a saját boldogságomat kergetem, miközben ok ilyen óriási nagy bajban vannak, akkor igazán szégyelhetem magam! Meg kell hát szabadítanom őket ettol a hosszan tartó, kegyetlen szenvedéstol!

– Szegény szüleim, akik alacsony létformába születtek, még az OM MANI PADME HUNG mantrát sem képesek kimondani, én azonban most szerencsés emberi létformához jutottam, testi és szellemi képességeim birtokában vagyok, ráadásul találkoztam a szent Dharmával. Most kell megragadnom tehát az alkalmat, hogy tegyek valamit szüleim, az összes élolény érdekében. Boldoggá kell tennem oket egy idore, legalább ideiglenesen meg kell oket mentenem a szenvedéstol, végül pedig hozzá kell segítenem oket a megvilágosodás eléréséhez. Ezért hát mindaddig, amíg a létforgatag ki nem üresedik, mind testileg, mind szóban, mind pedig gondolatban törekszem az üdvre és erényre, s a mélységes bódhiszattva-cselekedetek gyakorlásába kezdek!

– Ekképp gondolkodjunk! Ez volt tehát az óhajtó bódhicsitta, az élőlények javára irányuló együttérzés felkeltése.

dot

2. Most pedig következzék a tevékeny bódhicsitta, a Dharmára irányuló együttérzés felkeltése:

– Ne csak üljünk és gondolkodjunk azon, hogy az összes élőlény érdekében, testileg, szóban és gondolatban az üdvre és erényre akarunk törekedni, hanem most azonnal tegyünk is valamit! A szokványos világban végezzük a hat önfelülmúló cselekedetet, vagy a felépítés és beteljesítés mélységes gyakorlatát! végső szinten meditáljunk a tudat ürességén, az éntelenségen, amibol hiányzik mindenfajta képzettársítás és a saját természetétol sugárzik! Leljük meg magunkban az egyensúlyt, amelyben az üresség szíve maga az együttérzés! A meditációt követően ismerjük fel, hogy ilyen tudatunk természetes, eredeti állapota, s akkor magától felébred bennünk az együttérzés a szüleink iránt, akik nem ismerik a módszert, amely által ez felismerhető.

– Ez volt tehát a tevékeny bódhicsitta, s Dharmára irányuló együttérzés felkeltése.

dot

3. Most pedig következzék a végső bódhicsitta, a semmire sem irányuló együttérzés felkeltése!

– A végső bódhicsitta természete fogalmiságtól mentes és túl van mindenfajta értelmezésen. Üresen fénylő tudatosság, melyben semmi sem homályosítja a valóságot. Ebben az állapotban nicsenek élőlények, akik "rosszak", és nincsenek buddhák, akik "jók"; nincs senki és semmi, amire az együttérzés irányulhatna. Idozzünk nyugodtan és egykedvűen abban az értelmen túli állapotban, amelynek nincs semmiféle tárgya: sem mi magunk, akik az együttérzésen meditálunk, sem élőlények, akikre ez az együttérzés irányulna, sem együttérzés.

– Ez volt az abszolút értelemben vett bódhicsitta, a semmire sem irányuló együttérzés.

dot

(II)

– Az élőlényekre irányuló együttérzésből, az óhajtó bódhicsittából jön létre a Varázstest gyümölcse.
– A Dharmára irányuló együttérzésből, a tevékeny bódhicsittából jön létre az Élvezettest gyümölcse.
– A semmire sem irányuló együttérzésből, a végso bódhicsittából jön létre a Léttest gyümölcse.

– Ha a kristálytiszta bódhicsitta hatja át minden cselekedetünket, akkor bármit teszünk — akár állunk, akár járunk, akár eszünk, akár alszunk, — minden Dharmává válik. Ha azonban nem alakítjuk ki magunkban e tiszta bódhicsittát, akkor a legmagasabb rendűnek kikiáltott megközelítések, a Nagy Pecsét és a Nagy Beteljesülés útján sem haladunk valójában az ösvényen. A kristálytiszta bódhicsitta tehát alapvető fontosságú.

– A hínajána és a mahájána között csupán a bódhicsitta mértéke tesz különbséget. Olyan mértékben válunk a többi lény javára, amilyen mértékben kifejlesztjük magunkban a bódhicsittát. Ha megvan bennünk a kristálytiszta bódhicsitta, és a mély értelmű tanítások szellemében járunk el, akkor – még ha ebben a jelenlegi életünkben nem is tudunk jobbítani az élőlények helyzetén – egészen biztosan eljön majd az az idő, amikor képesek leszünk kiüríteni a létforgatag legmélyebb bugyrait is.

– Ezért sose felejtsük el:

(1) Mielőtt bármiféle üdvös cselekedet elvégzésébe fognánk, felébreszteni magunkban a bódhicsittát;

(2) magát a tevékenységet a lények érdekében elvégezni; és

(3) végezetül felajánlani az üdvös cselekedetből származó érdemet az összes lény boldogulásáért.

– Ha ekképp cselekszel, mahájána jógi lesz belőled, így hát ezt a keveset vésd észbe! – fejezte be beszédét a Rinpócse.

Word formátumban [« word ]

begging buddha

line

Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

line

Begging Bowl

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]


         

buddhist banner                         

Web Matrix

line

anthropology | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | thelemagick | philosophy | religion | spiritualism | poetry | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

line

Last updated: 21-12-2021

privacy policy | terms of service