1997.
A GYIK angol nyelvű eredetije 1995 júliusától érhető el a World Wide Weben. Azóta több mint harmincezren olvasták el, továbbá lefordították spanyolra, portugálra, olaszra, finnre (ezúttal pedig magyarra). Folyóiratokban és önálló füzetkékben is megjelent Argentínában, Mexikóban, Angliában és Ausztráliában.
Kérlek támogasd a Parapszichológia Könyvtárat!
(Please support the Parapsychology Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
Ezt a GYIK-et a parapszichológia -- a népszerű nyelven parajelenségeknek nevezett jelenségcsoportot vizsgáló tudományág -- iránt érdeklődő kutatók és tudósok egy alkalmilag összeállt csoportja állította össze. A csoport tagjai között van fizikus, pszichológus, filozófus, statisztikus, matematikus, számítógéptudós, vegyész, antropológus és történész. A szöveg főbb szerzőit és intézményeiket a dokumentum végén soroljuk fel.
A csoport tagjainak többsége a Parapszichológiai Társaság (Parapsychological Association) tagja. Az 1957-ben alapított PT egy nemzetközi tudóstársaság, amelyet 1969-ben beválasztottak az Amerikai Társaság a Tudomány Előreviteléért elnevezésű szervezetbe is. Noha ez a GYIK nem a PT hivatalos publikációja, szerzői között szerepel a PT számos korábbi elnöke, a jelenlegi elnök, valamint a PT Igazgatótanácsának több tagja. A szerzőknek a parapszichológiai kutatás terén laboratóriumokban és külső helyszíneken szerzett tapasztalatai összesen több mint 400 évnyire tehetők.
A szerzők megpróbáltak a GYIK minden egyes kérdését illetően egyetértésre jutni, de -- mint az számos más szellemi tevékenységgel is megesik, különösen fiatal, multidiszciplináris területeken -- némely kérdésben éles véleménykülönbségek alakultak ki. E véleménykülönbségek ellenére a szerzők úgy gondolják, hogy az egyre növekvő közérdeklődés, a megbízható információk hiánya, valamint a témához kötődő számos mítosz és torzítás miatt fontos volt mielőbb elérhetővé tenni néhány alapinformációt a World Wide Weben.
Aki további kérdésekkel szeretné bővíteni a GYIK-et, javaslatait e-mailben küldje el Dean Radinnek vagy nézze meg Tudatkutatási Osztály honlapját.
Ez a dokumentum általános bevezetést kíván adni a parapszichológiába, olyan olvasók számára, akik e tárgyban nem vagy alig rendelkeznek előtanulmányokkal, a középiskolai tanulóktól kezdve egészen a professzionális tudósokig. A megcélzott széles közönség nagy kihívást jelent a szerzők számára, mert a parapszichológia problémáinak valamelyes megértéséhez számos tudományág legalább futólagos szintű ismerete szükséges; ide sorolhatjuk a statisztikát, a kísérlettervezés elméletét, a kvantummechanikát, a tudományszociológát és tudományfilozófiát, a parapszichológia történetét, valamint a parapszichológia tudományos szakirodalmát.
Mivel széles közönséghez kívánunk szólni, csak érintőlegesen foglalkozunk egy sor technikai részletkérdéssel, amelyek egyébként érdekes problémák és viták forrásai. Úgy szeretnénk az olvasó számára világossá tenni a parapszichológia bonyolult témakörét, hogy közben elkerüljük a fontos kérdések fölötti átsiklást, és ne tegyük semmitmondóvá az alapvető mondanivalót. Néhány különösen kényes kérdéssel az e célra beiktatott Technikai jegyzet című részekben foglalkozunk.
Igyekszünk -- főleg a Weben található más forrásokra mutató linkek révén -- útmutatást adni a parapszichológiával kapcsolatos információforrásokhoz. Ide tartoznak többek között a legfontosabb vitás kérdések részletei, a leginkább elfogadott elméletek, az empirikus bizonyítékokról szóló eszmecserék, valamint linkek folyóiratcikkekre, forrásgyűjteményekre, célkitűzések ismertetésére, továbbá egyes kutatók és tudóstársaságok honlapjaira.
E dokumentum tartalma és stílusa vita tárgya volt a szerzők között. Legalább ötféle potenciális olvasót azonosítottunk: természettudósok, társadalomtudósok és pszichológusok, kemény szkeptikusok, lelkes New Age-hívők, valamint tudományos vagy parapszichológiai előképzettséggel nem vagy alig rendelkező olvasók.
Úgy véltük: a természettudósok számára fontos, hogy ismertessük a módszertani kérdéseket és a terminológiát, továbbá foglalkozzunk a parapszichológia szokásos bírálataival. A társadalomtudósok és pszichológusok számára szóltunk néhány szót annak a megfigyelésnek a következményeiről, hogy az emberek minden kultúrában, minden történelmi időszakban beszámoltak bizonyos paranormális tapasztalatokról. A kemény szkeptikusok, vagy a parapszichológiát csak a szkeptikus irodalomból ismerő olvasók esetében úgy éreztük, fontos rámutatnunk arra a tényre, hogy perdöntő jelentőségű, tudományosan meggyőző tapasztalati adatok állnak rendelkezésünkre a parajelenségekkel kapcsolatban. A New Age iránt érdeklődő, az iránt lelkesedő vagy abban hívő olvasókra gondolva pedig úgy véltük, feltétlenül jeleznünk kell a tudományos adatok által valóban alátámasztott jelenségek csoportjának határait. A témáról, ill. a tudományról és a tudomány módszereiről talán semmit vagy csak keveset tudó többi olvasó számára igyekeztük a lehető legtöbbet elmondani a témáról, amennyi egy efféle dokumentum keretein belül még elmondható. A GYIK későbbi kiadásait további hiperlinkekkel fogjuk kiegészíteni.
[« tartalom ]
A parapszichológia egyes, az emberi tapasztalással kapcsolatos szokatlan jelenségek természettudományos és bölcseleti vizsgálata.
Régóta ismert és elfogadott, józan gondolkodáson alapuló feltevés az, hogy a szubjektív és az objektív dolgok világa egymástól teljesen elkülönül, nincs átfedés közöttük. Szubjektív az, ami "itt van, a fejünkben", objektív pedig az, ami "ott van, a külvilágban". A parapszichológia által vizsgált jelenségek valamiképpen arra utalnak, hogy az élesen kettéváló szubjektív és objektív dolgok valójában egy folytonos tartomány két végét testesíthetik meg, s egyes jelenségek némelykor valahová a tisztán szubjektív és a tisztán objektív véglet közé esnek. Ezeket a jelenségeket "anomális" jelenségeknek nevezzük, mert a mai tudományos modellekkel nehéz megmagyarázni őket.
Ezek az anomáliák három általános kategóriába sorolhatók (a szakkifejezések meghatározását lásd később): ESP, PK, valamint a testi halál utáni túlélésre utaló jelenségek, többek között a halálközeli élmények, a szellemek jelenései és a reinkarnáció. A parapszichológusok többsége ma úgy véli, hogy a további kutatások ezekre a jelenségekre tudományos magyarázattal fognak szolgálni, noha nem egyértelmű, hogy ez lehetséges-e mai tudományos ismereteink jelentős (egyesek szerint forradalmi) kiterjesztése nélkül. Más kutatók szerint az emlékezet és az érzékelés ma létező tudományos modelljei elégségesek némelyik vagy az összes parapszichológiai jelenség megmagyarázásához.
A sajtó által gyakorta sugallt nézettel ellentétben a parapszichológia nem azonos "mindenféle paranormális vagy bizarr dolog" vizsgálatával. A parapszichológia nem foglalkozik továbbá az asztrológiával, az ufókkal, a Yeti keresésével, az újpogánysággal, a vámpírokkal, az alkímiával és a varázslással sem. Számos tudós nagy gyanakvással tekint a parapszichológiára, mert a szót sokan különféle titokzatos jelenségek, határterületek és áltudományok garmadájával társították az elmúlt évtizedekben. A parapszichológiát gyakran összefüggésbe hozzák -- szintén helytelenül -- egy sor különféle, "mágikus" képességekkel rendelkező szórakoztató művésszel, bűvészekkel és úgynevezett "paranormális" nyomozókkal is. Ráadásul egyes önjelölt "parafenomének" is parapszichológusnak nevezik magukat -- mi azonban nem ezzel foglalkozunk.
Sokan érzik úgy, hogy a parapszichológiai jelenségek legfurcsább és egyben legérdekesebb vonása az, hogy látszólag nincsenek alávetve a tér és az idő ismert korlátainak. Azonkívül ezeknél a jelenségeknél elmosódik az elme és az anyag közötti éles határvonal. Az alapvető parapszichológiai jelenségeket a következőképpen szokás csoportosítani:
- Telepátia: Elme és elme közötti közvetlen kommunikáció.
- Prekogníció (más néven premoníció, megérzés): Információszerzés jövőbeli eseményekről olyan helyzetekben, amelyekben az információhoz hagyományos úton történő következtetés által nem lehet hozzájutni. Sok ember számol be prekognitívnak tűnő álmokról.
- Clairvoyance (más szóval tisztánlátás vagy távolbalátás): Információszerzés távoli, a normális érzékszervek érzékelési tartományán kívüli helyeken zajló eseményekről.
- ESP: Extraszenzoriális percepció, azaz érzékszerveken kívüli érzékelés. Ez egy általános kifejezés a normális érzékszervekkel nem elérhető eseményekről történő információszerzésre. Ide tartozik a telepátia, a clairvoyance (tisztánlátás) és a prekogníció.
- Pszichokinézis: Röviden PK; közvetlen mentális kölcsönhatás létesítése élő vagy élettelen fizikai objektumokkal.
- Bio-PK: Közvetlen mentális kölcsönhatás élő rendszerekkel.
- NDE: "Near death experience", azaz halálközeli élmény; a klinikai halál állapotából újraélesztett személyek által leírt élmény. NDE alatt gyakran a béke érzését, OBE-t, fények látását és más jelenségeket magában foglaló, tipikus halálközeli élményt értik.
- OBE: "Out-of-body experience", azaz testenkívüliség-élmény; a testtől való elkülönültség érzésének élménye. Gyakran olyan vizuális észlelés kíséri, mintha az észlelő saját teste fölött elhelyezkedő nézőpontból szemlélné az eseményeket.
- Reinkarnáció: Az a hit, miszerint egymást követő életeket élünk. Ezt elsősorban óvodás korú gyermekek korábbi életekről szóló beszámolói alapján feltételezik.
- Kísértetjárás: Bizonyos helyeken megfigyelt, újra és újra bekövetkező furcsa jelenségek, többek között szellemek jelenései, hangok, tárgyak elmozdulása és más effektusok.
- Poltergeist: Nagyméretű PK-jelenségek, melyeket gyakran szellemeknek tulajdonítanak. Ma már úgy véljük, hogy ezeket a jelenségeket egy élő személy idézi elő, gyakorta egy serdülő.
- Pszí: Semleges szó a parapszichológiai jelenségekre. A "pszí" és a "paranormális" rokon értelmű szavak.
A fenti kifejezések a hétköznapi nyelvhasználatot tükrözik, a parapszichológusok azonban általában semlegesebb vagy műveleti értelmű fogalmakkal határozzák meg a pszít. Ennek az az oka, hogy a megjelölések gyakran erős, de ki nem mondott másodlagos jelentéseket hordoznak, melyek téves értelmezésekhez vezethetnek.
A telepátiát például lényegében a gondolatolvasással azonosítja a közvélemény. A gyakorlatban, különösen pedig a laboratóriumi kutatásokban, a telepátiaélmények ritkán jelentik tényleges gondolatok észlelését, maga a jelenség pedig sok esetben nem feltétlenül teszi szükségessé két elme egymás közti kommunikációját -- "magyarázható" clairvoyance-ként vagy prekognícióként is. Soha ne feledkezzünk meg arról, hogy a pszí leírására használt elnevezések és fogalmak tulajdonképpen többet mondanak azokról a helyzetekről, amelyekben a jelenségek megfigyelhetők, mint maguknak a jelenségeknek az alapvető tulajdonságairól. Ha két eseményt ugyanabba a kategóriába sorolunk is, ez még nem jelenti azt, hogy azonos eseményekről van szó.
Ezen felül a tudományos gyakorlatban a fentebb felsorolt alapfogalmakat rendszerint olyan jelzőkkel látják el, mint "látszólagos", "vélelmezett", "állítólagos", stb. Ugyanis számos, feltételezetten pszível összefüggő jelenség esetében fennáll az a lehetőség, hogy mégsem pszí áll a hátterében, hanem normális pszichológiai, vagy tévesen értelmezett fizikai okok.
[« tartalom ]
A parapszichológia főként a lehetséges következményei miatt érdekes. Csak néhány példa: a pszí-jelenségek arra utalnak, hogy (a) a tudomány ismeretei az Univerzum természetéről nem teljesek; (b) az emberi képességek lehetőségeit és korlátait alábecsültük; (c) a test és az elme elkülönülésével kapcsolatos alapvető feltevéseink és filozófiai meggyőződéseink tévesek lehetnek; továbbá (d) a "csodák" isteni eredetével kapcsolatos vallási elképzelések szintén tévesek lehetnek.
Hozzá kell tennünk, hogy a parapszichológusok nagy része -- köztük e GYIK szerzőinek többsége is -- a pszí-jelenségeket empirikusan, az adatokra összpontosítva közelíti meg, és amennyire csak lehet, elkerüli az adatok által alá nem támasztott, spekulatív elképzelések megvitatását. Némely kutató azonban úgy véli, hogy a parapszichológia eddigi eredményeinek számos fontos következménye van, többek között az ember spirituális természetével kapcsolatban is. Ezért -- e dokumentum széles olvasóközönségére tekintettel -- a következőtechnikai jegyzetben bemutatjuk a pszí létezésének néhány lehetséges következményét, hozzátéve persze, hogy ez a rész teljesen spekulatív.
- A fizikusok általában azért érdeklődnek a parapszichológia iránt, mert az felveti annak lehetőségét, hogy valamit alapvetően félreértünk a tér és az idő természetével, valamint az energia és az információ átvitelével kapcsolatban.
- A biológusokat azért érdekli a téma, mert a pszí a világ érzékelésének egy újabb, eddig megmagyarázatlan módjára mutathat rá.
- A pszichológusok érdeklődését a pszínek az észlelés és a memória természetével kapcsolatos jelentősége táplálja.
- A filozófusok pedig azért érdeklődnek, mert a pszí-jelenségek szorosan összefüggenek számos ősrégi filozófiai problémával, így az elme szerepével a fizikai világban, valamint az objektív, ill. a szubjektív dolgok természetével és viszonyával.
- A teológusok és a közvélemény azért találja a parapszichológiát érdekfeszítőnek, mert a személyes pszí-élményt átélő személyeknek gyakran az az érzésük, hogy az átélt eseményeknek mély, szavakkal ki nem fejezhető jelentése van. Egyesek emiatt úgy vélik, hogy a pszínek "spirituális" következményei is vannak.
A tudományos világnézet alapját képező materialisztikus szemszögből nézve az emberi tudat nem több, mint az Agy, a Test és az Idegrendszer (röviden "ATIR") együttes működésének terméke. Tehát bármennyire különbözőnek látszik is az elme a kézzelfogható, szilárd testektől, végső soron mégis egyedül az ATIR elektrokémiai működése hozza létre, s ennélfogva teljes mértékben az ATIR-tól függ. Ha az ATIR meghal, a tudat is elvész. Ebből az alapállásból nézve a testi halál utáni túléléssel, a szellemekkel, jelenésekkel kapcsolatos állítások nem lehetnek mások, mint a vágyvezérelt gondolkodás termékei. Továbbá, az anyagi működés korlátai automatikusan meghatározzák a mentális működés végső korlátait, ily módon -- a világ működésével kapcsolatos jelenlegi ismereteink alapján -- az ESP és a PK lehetetlenségnek tűnik.
Ennek ellenére pszí-jelenségek minden kultúrában, minden történelmi időben történtek, s továbbra is történnek; egyes leírt jelenségek létezését pedig a tudósok tudományos módszerekkel, meggyőzően igazolták. Mivel a pszí látszólag átlépi az anyagi működés feltételezett korlátait, egyesek értelmezése szerint a pszí alátámasztja azt az elképzelést, hogy az elme mégiscsak több, mint pusztán az ATIR terméke, és van valami olyasmi, hogy "lélek", vagy efféle.
Ez a "nem fizikai" valami, amelyet a tér és az idő látszólag nem korlátoz a mai tudományos modellek által elvárt mértékben, túlélheti a testi halált. Ha ez igaz, akkor egyes spirituális elképzelések és praktikák fontos igazságok hordozói lehetnek. A parapszichológia természetesen nagyon messze van attól, hogy képes legyen azt mondani: "az adatok azt mutatják, hogy az X vallásnak (X helyébe helyettesítse mindenki a kedvenc vallását) igaza van az A, B és C vallási tantételekben, a P, Q és R dogmák azonban óriási tévedések".
Hangsúlyoznunk kell: Bár megemlítettük, hogy a parapszichológia eredményeinek lehetnek spirituális szempontból is következményei, ez távolról sem jelenti azt, hogy a parapszichológusokat valamiféle leplezett spirituális szándék vezérli. A parapszichológia egyes bírálói a jelek szerint azt hiszik, hogy minden parapszichológusnak titkolt vallási motivációi vannak, és igazából az a célja, hogy igazolja a lélek létezését. Ennek az állításnak semmivel sem több az igazságtartalma, mint annak, hogy minden vegyésznek titkolt alkimista törekvései vannak, és igazából az a célja, hogy a higanyt arannyá változtassa. A komoly kutatókat éppoly sokféle tényező vonzza valamely területhez, mint amilyen sokféle a kutatók előképzettsége és személyisége.
[« tartalom ]
Az élő rendszerekkel való közvetlen mentális kölcsönhatások vizsgálatai arra utalnak, hogy a hagyományos szellemi gyógyító módszerek -- pl. az ima -- hátterében valódi, pszí által közvetített hatások állhatnak. A jövőben ezekre a jelenségekre alapozva lehetségessé válhat hatékonyabb gyógyító módszerek kidolgozása.
A pszínek szerepe lehet Murphy törvényében is: "ami elromolhat, az el is romlik". Azaz, az érzékeny elektronikus áramkörökkel működő korszerű berendezések, például a fénymásológépek és a számítógépek némelykor közvetlen kölcsönhatásba léphetnek az emberi szándékokkal, és alkalmatlan időpontokban megmagyarázhatatlanul csődöt mondhatnak. Természetesen ennek a fordítottja is bekövetkezhet. Ily módon fennáll a lehetősége az érzékeny berendezések mentális úton történő javításának vagy irányításának. Ez a technológia nagy hasznára válhatna a fogyatékos embereknek.
Az egyéb lehetséges alkalmazások között megemlíthetjük a döntések jobb előkészítését, az eltűnt személyek és értéktárgyak helyének felderítését, valamint a térben, ill. időben távoli, vagy más okból hozzáférhetetlen helyeken lezajló események leírását. Ide tartozhatnak a pszível dolgozó történészek és jósok is.
A magasan fejlett pszí-képességek hasznosak lehetnek a pszichoterápiában és egyéb tanácsadói feladatkörökben. A pszí statisztikai előnyt biztosíthat használói számára a pénzpiacokon, és segíthet régészeti kincsek felkutatásában is.
[« tartalom ]
Mint a multidiszciplináris területeken általában, a parapszichológiában is számos útja van a kutatásoknak. Az öt legfontosabb módszer a következő:
- Kultúrtörténeti kutatás: a filozófiai vonatkozások megvitatása és a történeti háttér vizsgálata.
- Elemző kutatás: nagy adatbázisok statisztikai értékelése.
- Esettanulmányok: személyes pszí-élmények beható vizsgálata, helyszíni kutatások, valamint a különböző kultúrákban meglévő, pszível kapcsolatos elképzelések és gyakorlati eljárások összehasonlítása.
- Elméleti kutatás: a pszí matematikai, leíró és fenomenológiai modelljeinek kidolgozása.
- Kísérleti kutatás: pszí-effektusok laboratóriumi vizsgálata.
Bár az öt megközelítés mindegyike hozzájárul a terület fejlődéséhez, a "kemény bizonyítékok" elsődleges forrását a parapszichológiában is az ellenőrzött laboratóriumi kísérletek jelentik. A tudományos módszer szigorú kritériumait alkalmazva a kutatók az elmúlt hat évtized során egyre meggyőzőbb és meggyőzőbb adatbázist hoztak létre bizonyos pszí-jelenségek vizsgálatának eredményeiből.
Ez alatt az idő alatt a megtervezett kísérleteknek több nagy típusát fejlesztették ki, néhány kiválasztott kísérletet pedig kutatók tucatjai több száz alkalommal végeztek el világszerte. A kísérletezés során némelykor pontosan megismétlik a korábban végzett kísérleteket; gyakoribb azonban, hogy elviekben hasonló, de több ellenőrzési lehetőséget nyújtó, illetve több kérdés megválaszolására alkalmas kísérleteket terveznek és végeznek el. Arról, hogy honnan tudjuk, hogy a pszí-kísérletek reprodukálhatóak, alapos összefoglalást olvashatunk Dean Radin The Conscious Universe (A tudatos univerzum) című könyvében.
[« tartalom ]
A népszerű könyvek és mozifilmek (pl. Szellemirtók) hatására sokan azt hiszik, hogy a pszível kísérletezők ma elsősorban a jólismert "ESP-kártyákat" használják. Ez egy 25 lapból álló kártyacsomag, melyben ötféle szimbólumot ábrázoló kártya található meg öt példányban: négyzet, kör, hullámvonal, kereszt és csillag. Ilyen kártyákat elsősorban J. B. Rhine és munkatársai használtak a korai pszí-kísérletekben, az 1930-as évektől kezdve egészen az 1960-as évekig. Az ESP-kártyák meggyőző bizonyítékot szolgáltattak az ESP létezésére, ma már azonban ritkán használják őket a szakemberek. A ma végzett kísérletek közül a következő négy bizonyult a legmeggyőzőbbnek és leggyümölcsözőbbnek:
A pszichokinézisről (PK) az A. függelékben adunk részletesebb leírást.
Az elektronika és a számítógépkorszak beköszöntésével a kutatóknak lehetősége nyílt arra, hogy nagymértékben automatizált kísérleteket tervezzenek az elme és az anyag kölcsönhatásának tanulmányozására. Az egyik ilyen kísérletben egy, elektronikus vagy radioaktív zaj segítségével működő véletlenszám-generátor (Random Number Generator, RNG) egy adatsort állít elő, majd ezt az adatsort számítógépes programmal elemzik.
A tipikus RNG-kísérletben a kísérleti alany megpróbálja mentális úton megváltoztatni a véletlenszámok eloszlását. A kísérlet egyenértékű azzal a feladattal, hogy egy érme sokszori feldobásakor több fejet dobjunk, mint írást. Az elektronikus, számítógépesített kísérletnek természetesen számos előnye van a korábban végzett kutatásokhoz képest, melyekben még pénzérméket és dobókockákat használtak. Az RNG-kísérlet lehetővé teszi a gondos tudományos ellenőrzést és az igen nagy sebességű adatgyűjtést, ugyanakkor nagyfokú rugalmasságot biztosít.
Az adatbázis egy 1989-ben közzétett metaanalízise során az elemzők 800 kísérletet értékeltek ki, melyeket a megelőző 30 évben több mint 60 kutató végzett. Az effektus nagysága igen kicsinek bizonyult, de nagyon következetesen jelen volt; a teljesen véletlenszerű effektushoz képest a statisztikai eltérés a standard hiba kb. 15-szöröse volt. Annak valószínűsége, hogy a megfigyelt effektus valójában nulla (vagyis nincs pszí), kevesebb mint egy az egybillióhoz. Ez azt igazolja, hogy az emberi tudat valóban képes egy véletlenszerű fizikai rendszer viselkedését befolyásolni. Továbbá, miközben a kísérlet minősége az idők során jelentősen javult, a megfigyelt effektus nagysága nem változott ezzel összefüggésben -- ellentétben a szkeptikus bírálók egyik gyakori, de nyilvánvalóan alaptalan állításával.
Az élő rendszereken történő pszichokinézist bio-PK-nak is hívják, újabban egyes kutatók pedig a DMILS (Direct Mental Interactions with Living Systems, közvetlen mentális kölcsönhatás élő rendszerekkel) elnevezést alkalmazzák a jelenségre. Ma már az orvostudomány képes a szervezet belső működését különféle eszközökkel követni, az idegrendszer működését például EEG-vel és biofeedback technikákkal. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy megvizsgáljuk: vajon a biológiai rendszerek is befolyásolhatók-e mentális úton, hasonlóan a véletlenszám-generátorokon történő PK-hoz.
Az egyik legsikeresebb DMILS-kísérlet azt a sokak által ismert jelenséget vizsgálja, hogy az ember gyakran megérzi, amikor valaki nézi. A kísérletben a "néző" és a "nézett" két, egymástól elszigetelt helyen tartózkodik, és a nézőt időnként megkérik, hogy egyszerűen bámuljon rá a nézettre. A "nézés" zárt láncú televíziós rendszeren keresztül történik. Eközben automatikusan és folyamatosan rögzítik a nézett idegrendszerének aktivitását. Az ilyen és ehhez hasonló DMILS-kísérletek összesített adatbázisa meggyőzően bizonyítja, hogy egy személynek egy másik, tőle elszigetelt személyre irányuló figyelme jelentősen serkentheti vagy csillapíthatja a nézett, ill. figyelt személy idegrendszerét, a nézőnek adott utasításnak megfelelően.
Az érzékeléssel kapcsolatos pszí-jelenségek egyik elmélete szerint a "pszí-jelek" gyakran jelen vannak az agyban, de a normális érzékszervekből befutó idegrendszeri zaj miatt nehéz észrevenni őket. A "ganzfeld" ("egész mező", bővebb leírást lásd a B. függelékben) technikát azért fejlesztették ki, hogy segítségével elnyomják ezt a külső zajt, oly módon, hogy az érzékszerveket gyenge, semmiféle mintázatot nem tartalmazó, állandó inger hatásának teszik ki, mely a külső világ zajait elnyomja. A tipikus ganzfeld kísérletben a telepatikus "adó" és "vevő" személy egymástól elkülönítetten foglal helyet, a vevőt ganzfeldbe helyezik, majd az adónak egy állóképet (vagy egy videoklipet) mutatnak, és megkérik, hogy mentálisan küldje el a képet a vevőnek.
A vevőt megkérik, hogy -- miközben ganzfeldben van -- folyamatosan, szóban számoljon be minden mentális folyamatáról: képekről, gondolatokról, érzésekről. A küldési időszak végén -- ez tipikusan 20--40 perc hosszúságú -- a vevőt kiveszik a ganzfeldből és négy képet mutatnak neki. A négy kép közül az egyik az, amelyet az adó küldött, a másik három ellenőrzést szolgáló "csapda". A vevő megkísérli kiválasztani a négy kép közül a valódi célképet. Ehhez a ganzfeldben átélt érzékleteit használja fel, ezek nyújtanak számára támpontot, hogy mi lehetett a mentálisan "küldött" kép. Ha nincs telepátia, akkor a véletlen törvényei alapján várhatóan 4 esetből átlagosan 1-ben fogja a vevő a helyes célképet választani, vagyis 25% lesz a "találati arány". Mintegy két tucat kutató végzett világszerte ilyen kísérleteket, mára mintegy 700 egyedi vizsgálat eredményei állnak rendelkezésünkre. Az eredmények azt mutatják, hogy a helyes célképet átlagosan az esetek 34%-ában választja ki a vevő. Ez igen szignifikáns eredmény, amely arra utal, hogy a telepátia -- legalábbis a leírt kísérlet révén meghatározott műveleti értelemben -- létezik.
A ganzfeld technika alkalmazása megmutatta, hogy mentális információcsere lehetséges a vevő megváltozott tudatállapotában (ganzfeldben). A távolbalátási kísérletben, legalábbis számos formája közül az egyikben, azt vizsgáljuk: lehet-e különleges tudatállapot és "adó" személy nélkül információt nyerni. Az egyik fajta távolbalátási kísérletben például egy több száz fényképből álló fényképgyűjteményt használnak. Ezek közül valaki véletlenszerűen kiválaszt egyet -- ez lesz a célkép --, és félreteszi egy távoli helyre. A kísérleti alany ezután megpróbál információt nyerni a távoli képről, s rajzvázlatot készít róla vagy más módon leírja. Ezt megismétlik például 7 különböző célképpel. A próba kiértékelésére számos különböző módszert fejlesztettek ki, köztük igen kifinomult módszereket is. Az egyik gyakori (és könnyű) módszer az, hogy vesszük a hét célképet és a kísérleti alany hét válaszát, ezeket összekeverjük, majd felkérünk néhány független "ítélőbírót", hogy a válaszokat rangsorolja vagy párosítsa a célképekkel. Ha valóban volt információátvitel, akkor a válaszoknak jobban kell egyezniük a helyes célképekkel, mint a többi célképpel.
Az elmúlt 25 évben több tucat kutató több ezer ilyen kísérletet végzett, több száz kísérleti alany részvételével. Az összesített adatbázis meggyőzően mutatja, hogy valóban lehet információt szerezni távoli fényképekről, helyszínekről és eseményekről. Hasonló kísérletek segítségével sikerrel vizsgálták a prekogníció jelenségét is; ilyenkor a kísérleti alanyt arra kérték, hogy írjon le egy olyan fényképet, amelyet a jövőben fognak véletlenszerűen kiválasztani.
A parapszichológia ugyanazokat a módszereket használja, amelyeket más tudományterületek. A laboratóriumi vizsgálatokban a pszichológia, a biológia és a fizika kutatási módszereit alkalmazzák, a helyszíni vizsgálatokban a szociológia és az antropológia módszereit. E területek kutatási módszereiről számos szakkönyv szól, így meg sem próbáljuk összefoglalni őket.
Ami a parapszichológia esetében különleges, az az, hogy igen nagy figyelmet kell szentelni a "hagyományos" magyarázatoknak. A pszí-jelenségeket ugyanis úgy definiáltuk, mint olyan jelenségeket, amelyekben nem hagyományos, tehát nem jelenleg ismert módon történik információátvitel. "ESP"-ről például akkor beszélünk, ha valaki anélkül szerez tudomást valamely, a környezetében történő dologról, hogy az információhoz látás, hallás, érintés, szaglás vagy más ismert érzékszervi úton jutna hozzá, ill. hogy képes lenne a "célinformációt" valami módon kikövetkeztetni, kitalálni. Akkor beszélünk "PK"-ról, ha egy fizikai rendszer látszólag válaszol valakinek a szándékaira, noha nincs ismert fizikai kapcsolat a személy és a "célrendszer" között. A "nélkül" szó és a "nincs ismert ..." szókapcsolat nagyon gyakran felbukkan a pszí-jelenségek leírásaiban.
A parapszichológiai kutatásoknak emiatt igen fontos eleme az ismert kapcsolatteremtési módok kiküszöbölése a laboratóriumi kísérletekből. Amikor értékeljük az emberek élménybeszámolóit, szintén alaposan meg kell vizsgálni az összes lehetséges kapcsolatteremtési módot. Az ESP-kutatások esetében ehhez ismerni kell az érzékelés, az észlelés, az emlékezet, a gondolkodás és a kommunikáció pszichológiáját, valamint az érzékelés és a mozgás biológiáját és fizikáját. A PK-vizsgálatoknál pedig fontos ismerni a "céltárgy" fizikai jellemzőit, működését, és hogy mi minden lehet hatással rá. A helyszíni vizsgálatoknál és a legtöbb laboratóriumi vizsgálatnál fontos ismerni azokat a módozatokat, amelyek révén az emberek kommunikálhatnak, hatással lehetnek egymásra. A helyszíni (nem laboratóriumi) vizsgálatoknál természetesen sokkal nehezebb kiküszöbölni a hagyományos magyarázatokat, mint a laboratóriumban, mert nem tudjuk előre megteremteni azokat a feltételeket, amelyek kizárják az emberek, ill. az emberek és a "céltárgyak" közötti hagyományos kapcsolatteremtési módokat.
Még ha jól ellenőrzésünk alatt tartjuk vagy teljesen kiküszöböljük is az ismert kapcsolatteremtési módokat, akkor is mindig fennáll annak lehetősége, hogy amit megfigyeltünk, pusztán véletlenül történt meg. Például, ha valaki látszólag ESP-vel tudomást szerez egy távoli eseményről, akkor lehetséges, hogy valójában csak találomra mondott valamit, ami véletlenül hasonlít a távoli eseményre. Ami pedig PK-hatásnak tűnik valamely fizikai rendszeren, az talán csak egy véletlen változás, amely történetesen a megfelelő időben történt. Emiatt fontos ismerni azokat a statisztikai módszereket, amelyekkel meg lehet állapítani, hogy mennyi a valószínűsége annak, hogy az adott esemény véletlenül történt. El kell tudni dönteni továbbá, hogy mikor tekintjük a véletlent annyira valószínűtlennek, hogy megalapozottan kimondhassuk: valóban pszí-jelenség történt.
A helyszíni kutatások, terepvizsgálatok célja nem annak vizsgálata, hogy az emberek pszí-élményei valóban pszí-jelenségek-e. Ezek a kutatások inkább olyan kérdésekre keresik a választ, hogy "Miről számolnak be az emberek az általuk pszí-élménynek tartott tapasztalataik kapcsán?", "Hogyan befolyásolják ezek az élmények az emberek életét?", és "Befolyásolja-e az emberek pszichológiai alkata és kulturális háttere azt, hogy mennyire hajlamosak egyes tapasztalataikat pszí-élményeknek tekinteni?". Ez sima antropológiai, szociológiai vagy pszichológiai kutatás, és nem teszi szükségessé a hagyományos magyarázatok gondos kiküszöbölését. A terepvizsgálatok azért értékesek, mert az emberek által valóságosan átélt élményeket vizsgálják. Az ilyen élmények közé tartoznak a prekognitív álmok, testenkívüliség-élmények, telepatikus benyomások, aurák, előző életek emléknyomai, kísértetek jelenései és a poltergeistek. A kutatások révén információt nyerünk e jelenségek előfordulásáról, fenomenológiájáról, valamint az élmények demográfiai és pszichológiai tényezőkkel való összefüggéseiről.
Bár a terepvizsgálatok, esettanulmányok általában nem csupán a szakemberek számára érthetőek, sőt, gyakran kifejezetten izgalmasak, bölcsen tesszük, ha elkerüljük azt a hibát, hogy az egyedi esetek alapján elhamarkodott következtetéseket vonunk le a pszí természetével kapcsolatban. Persze, mivel a spontán esettanulmányok a "nyers tapasztalatokra" összpontosítanak, ezzel sokszor olyan oldalát mutatják meg a pszínek, amely az ellenőrzött laboratóriumi kísérletekből gyakorta hiányzik. Az esettanulmányok lehetőséget adnak arra, hogy felismerjük az élmények mögött rejlő személyes jelentéseket és pszichodinamikai tényezőket, ez pedig fontos útmutatásokat adhat a pszí lehetséges mechanizmusait illetően is.
A laboratóriumi kutatások egyik fontos célja annak megállapítása, hogy a terepvizsgálatokban és spontán esettanulmányokban leírt élmények milyen mértékben igazolhatóak a ma használatos tudományos módszerekkel. Ha az élmények laboratóriumban ellenőrizhetőnek, megismételhetőnek bizonyulnak, akkor a laboratóriumi munka súlypontja áthelyeződik a "bizonyítékorientált" kutatásról a "folyamatorientált" kutatásra, melynek célja az egyes jelenségek pszichológiai, élettani és fizikai mechanizmusainak felderítése.
[« tartalom ]
Az építő bírálat a tudományban alapvető fontosságú, és az aktív pszí-kutatók többsége szívesen fogadja. Erős szkepticizmusra számítanak, és valójában sok parapszichológus sokkal szkeptikusabb a pszít illetően, mint azt a legtöbb "külső" tudós gondolná.
Annak viszont általában nem örülnek a parapszichológusok, hogy a parapszichológia leghangosabb bírálóinak némelyike valójában "álbírálatot" fogalmaz meg. Egyes szkeptikusok némelykor igen ellenséges hangvételű, ledorongoló kritikákkal állnak elő, s ezeket gyakran erős meggyőződéssel vallott, előítéletes álláspontból fogalmazzák meg. Az ilyen bírálatot nem építő kritikának szánják, hanem egész egyszerűen tekintélyelvű alapon próbálják a pszí lehetetlenségét "bebizonyítani".
A tudomány körein kívül állók többnyire azt feltételezik, hogy a pszí-kutatás hasznáról szóló szkeptikus viták a tudományos eszmecserék szokásos szabályai szerint zajlanak. Sajnos nem mindig ez a helyzet. A lenéző hangvételű retorika és a személyeskedés túlságosan gyakran fordul elő a pszível kapcsolatos vitákban. A parapszichológia társadalomtudománya, illetve általában az, ahogyan a tudomány az anomáliákhoz viszonyul, rendkívül érdekes téma, és nagyon jól rávilágít a tudomány tényleges működésének nagyon is emberi oldalaira. E téma részletesebb tárgyalása meghaladja e GYIK kereteit, Dean Radin The Conscious Universe című könyve azonban részletesen taglalja.
Bírálat: A látszólag sikeres kísérletek és eredményeik mögött valójában hanyag munka, rosszul képzett kutatók, módszertani hibák, szelektív adatközlés és statisztikai problémák állnak. Ennélfogva a pszí-jelenségekre egy szemernyi tudományos bizonyíték sincsen.
Válasz: Ezekkel a kérdésekkel a kísérleti irodalom metaanalitikai áttekintései behatóan foglalkoznak. Az eredmények egyértelműen mutatják, hogy a sikeres kísérleteket nem lehet ezekkel a kifogásokkal kimagyarázni. A Harvard Egyetem tudományos módszerekkel foglalkozó szakemberei megállapították, hogy a mai legjobb kísérleti pszí-kutatások messzemenően megfelelnek a tudományosság normáinak, sőt, gyakran szigorúbb mércét állítanak maguk elé, mint a mai társadalom- és természettudományi kutatások általában. Továbbá, az évek során a parapszichológusok igen hatásosan cáfoltak egyes, egyedi vizsgálatokkal szemben felhozott bírálatokat. Az elmúlt évtizedben olyan kísérleti eljárásokat fejlesztettek ki, amelyek gyakorlatilag az összes módszertani bírálat lehetőségét kivédik, még a csalás és az összejátszás lehetőségét is, például úgy, hogy szkeptikusokat is bevonnak a kísérletbe.
Bírálat: A pszí-jelenségek megsértik a tudomány alapvető, meghatározott korlátokat megszabó alapelveit, ennélfogva lehetetlenek.
Válasz: Húsz évvel ezelőtt ez a bírálat meglehetősen gyakran elhangzott az állítólagos pszí-jelenségekkel kapcsolatban. Azóta számos tudományterületen jelentős előrelépés történt, és a tudományos világszemlélet rohamléptekkel változik. A korlátokat megszabó alapelveket folyamatosan újradefiniálják. Továbbá, a parapszichológia alapvető fontosságú tapasztalati adatbázisa ma már olyan anomáliákra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerűen nem "tűnnek el", így a fenti bírálat már nem meggyőző, és egyre ritkábban hangzik el a kétkedők szájából. Figyelembe véve a tudomány változásának mai ütemét, legjobb esetben is meggondolatlanság -- legrosszabb esetben pedig egyenesen esztelenség -- a pszít a lehetetlenségek birodalmába utalni.
Bírálat: A parapszichológia nem tud felmutatni egyetlen "megismételhető" kísérletet sem.
Válasz: Sokan, amikor megismételhető pszí-kísérletről beszélnek, általában olyasféle kísérletre gondolnak, mint amilyeneket általános iskolában a fizika- vagy kémiaórákon végeznek, például a gravitációs gyorsulás kimutatására vagy egyszerű kémiai reakciók demonstrálására. Az ilyen kísérletek kimenetelét mindig viszonylag kevés, jól ismert és jól ellenőrizhető körülmény határozza meg, ezért gyakorlatilag bárki, bármikor megismételheti őket: mindig működni fognak. A parapszichológia, sőt, a legtöbb társadalomtudomány és viselkedéstudomány esetében azonban nem ragaszkodhatunk az ilyen szintű megismételhetőséghez. A pszí-kísérletekben általában nagy a változók száma, s ezek közül némelyiket kevéssé értjük, és nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni. Ilyen körülmények között a tudósok statisztikai érvekkel demonstrálják a "megismételhetőséget" a szokásos, de korlátozó "ha létezik, akkor meg kell tudnom csinálni, amikor csak akarom" szemlélet helyett.
Ha feltesszük, hogy a pszí nem létezik, akkor azt várhatnánk, hogy a kutatók a jól elvégzett pszí-kísérleteknek mintegy 5%-át "sikeresnek" (azaz statisztikailag szignifikánsnak) minősítenék, egyszerűen a puszta véletlen folytán. De tegyük fel, hogy megfigyeléseink szerint 100, valóban elvégzett pszí-kísérlet közül következetesen és szabályszerűen mintegy 20 bizonyul sikeresnek. Rendkívül valószínűtlen, hogy ez véletlenül van így, s ez azt sugallja, hogy a kísérletek némelyikénél valóban jelen volt valamiféle pszí-hatás. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy mindegy egyes kísérlet 80% valószínűséggel "kudarccal" végződik. Ha tehát egy kritikus megismételne egy pszí-kísérletet, hogy lássa, "létezik-e" a jelenség, s a kísérlet sikertelenül végződne, nyilvánvalóan helytelen volna az egyetlen kísérlet alapján kimondani, hogy a pszí nem létezik, mert nem megismételhető.
A kísérletek megismételhetőségének megállapítására van egy, széles körben elfogadott módszer: a metaanalízis. Ezt a kvantitatív módszert nagyon gyakran használják a társadalomtudományokban, a pszichológiában és az orvostudományban arra, hogy számos független kísérlet kutatási eredményeit összegezzék. Kb. 1985 óta sokféle pszí-kísérlet eredményeire alkalmazták a metaanalízist. Az analízisek nagy része azt állapította meg, hogy a kísérletek eredményei mögött nem a véletlen áll, s nem magyarázhatók módszertani hibákkal, szelektív adatközléssel, és egyéb feltételezett "normális" tényezők hatásával sem. Egyetlen magyarázat marad: a pszí; s számos kísérlettípus esetében független kutatók kétségtelenül reprodukálni tudták a vizsgált jelenséget.
[« tartalom ]
A parapszichológia továbbra is vitatott, annak ellenére, hogy tudományosan megalapozott, meggyőző, sőt perdöntő bizonyítékokat tud felmutatni. Ennek három fő oka van:
Először, a média és a közvélemény nagy része a parapszichológiát gyakran összetéveszti bizonyos szenzációhajhász, tudománytalan állításokkal és a "paranormálisról" szóló anekdotákkal. Ez a széles körben elterjedt félreértés sok tudóst arra késztet, hogy a területet komoly tanulmányozásra méltatlannak minősítse. Egyszerűen úgy gondolják, hogy nem érdemes idejüket a bizonyítékok megvizsgálására pazarolni.
Továbbá, a parapszichológia bizonyítékainak természetét nem könnyű megérteni. Bár a metaanalitikai eredmények meggyőzőek és lényegbevágóak, speciális ismeretekre van szükség a bizonyítékok e formájának megértéséhez. Azok számára, akik nem járatosak a statisztikában, vagy nem bíznak benne (utóbbi többnyire félreértésből adódik), a bizonyíték nem fog nagyon meggyőzőnek tűnni. Ezek az emberek nemritkán a "nagy dobás", a "pszí bele a képünkbe", vagyis a magától értetődő, nyilvánvaló pszí-jelenségek keresésébe kezdenek, s rendre óriási mennyiségű anekdotikus bizonyítékra bukkannak; tudományosan igazolható, hiteles adatokat azonban gyakorlatilag nem találnak. A hosszas fejtegetéseket, mint amilyen ebben a GYIK-ben is olvasható, annak bizonyítékaként értelmezik, hogy igazából senki sem tudja, mi folyik, és a tudósok továbbra is csak bizonytalankodnak és üres szócséplést folytatnak a témáról.
Válaszunk egyszerű: A pszí bizonyos formáira rendkívül meggyőző tudományos bizonyítékaink vannak. A más tudományterületeken is használatos bizonyítási normákat alkalmazva nagy bizonyossággal kimondhatjuk: a pszí létezik, és egy keveset már kezdünk kideríteni róla és a pszí-jelenségekre képes személyekről.
Másodszor, még ha hajlandó is valaki a bizonyítékok megvizsgálására, kiderül, hogy a meggyőző munkák nagy része szűk körben terjesztett szakmai folyóiratokban jelent meg. Ezek megtalálhatóak a legtöbb nagy egyetemi könyvtárban, de sok esetben a tudósoknak maguktól a szerzőktől kell másolatokat, technikai beszámolókat kérniük a munkákról. Ez a GYIK részben azért jött létre, hogy ezt a problémát enyhítse, és hogy megjelöljön más forrásokat. (Lásd a Hol kaphatok még több információt c. fejezetet.)
Harmadszor, egyes emberek félnek attól, hogy a pszí valóságos lehet. A pszítől való félelem például az alábbi okok következménye lehet:
- Ördögi erőkkel, mágiával, boszorkánysággal függhet össze.
- Énünk határainak elvesztésével fenyegethet.
- Egyes emberek képesek lehetnek olvasni a gondolataidban, s így megtudhatják, hogy titkos (vagy tudattalan) szexuális vagy agresszív tartalmú vágyaid vannak, vagy még annál is rosszabb.
- Ha beszélsz róla, az emberek bolondnak nézhetnek.
- Ha azt hiszed, hogy megtapasztaltad a pszít, lehet, hogy tényleg bolond vagy.
- Szüleid hatéves korod előtt rossz néven vették, amikor időnként egy kis telepátiát mutattál be.
- A pszíről való gondolkodás középkorias, babonás gondolkodásmódhoz vezet, ez pedig elősegíti a veszélyes, primitív gondolkodás elterjedését.
- ESP útján megtudhatsz olyan dolgokat magadról vagy másokról, amikről inkább nem akarsz tudni -- pl. értesülhetsz a nemsokára bekövetkező balesetekről, és más olyan dolgokról, amelyek tudásáért nem szívesen vállalnál felelősséget.
- A pszí megzavarhatja az én elkülönülésének és fejlődésének normális folyamatát. Emiatt kifinomult stratégiákat fejlesztettünk ki a kulturális gátlás érvényesítésére.
- Ha képes vagy telepátiára, hogyan fogod megkülönböztetni a saját gondolataidat másokétól? Esetleg elmebeteggé válsz emiatt.
- Számos ember személyiségében van egy önromboló vonás. Milyen károkat okozhat a pszí, ha e tényező szolgálatában használják fel? Erről Jule Eisenbud írt Parapsychology and the Unconscious (A parapszichológia és a tudattalan) című könyvében.
- Ha a pszí létezik, hányat kell majd feladnom dédelgetett nézeteim közül?
- Ha a pszí létezik, akkor ez azt jelenti, hogy egy parafenomén figyelhet engem, miközben a mellékhelyiséget használom?
- Ha a pszí létezik, akkor talán nem tudom annyira elszigetelni magamat a világban jelen lévő fájdalomtól és szenvedéstől.
A fenti listát Jeffrey Mishlove, az Intuíciós Hálózat igazgatója (Elvont Tudományok Intézete) szívességből bocsátotta rendelkezésünkre.
[« tartalom ]
A pontosság kedvéért előrebocsátjuk, hogy amikor azt mondjuk: "az X létezik", ez alatt azt értjük, hogy az X vizsgálata céljából elvégzett kísérletek jelenleg rendelkezésre álló, összesített statisztikai adatbázisa erős, tudományosan megalapozott bizonyítékot szolgáltat a megismételhető, anomális X-jelenségek előfordulására.
Ezt észben tartva, kimondható, hogy az ESP létezik, a prekogníció létezik, a telepátia létezik, továbbá a PK létezik. Az ESP statisztikailag nagy biztonsággal kimutatható, tehát ismételt próbák során megbízhatóan megjelenik, de ha célképek gyanánt egyszerű mértani alakzatokat választunk, akkor az effektus eléggé gyenge. Fényképekkel, rövid videofilmekkel gyakran sokszorta nagyobb effektust lehet kimérni, és bizonyos jelek arra utalnak, hogy a valóságos helyszínekre (nem pedig a helyszínek fényképeire) irányuló ESP, főleg természetes helyzetekben, még erősebb lehet.
Egyes PK-hatások létezését is egyértelműen kimutatták. Amikor a kísérleti személyek véletlenszerű ingadozásokat mutató mechanikai vagy elektromos berendezésekre összpontosítják figyelmüket, az ingadozások az adott személy szándékának megfelelő módon megváltoznak. A kontrollkísérlet során, amikor a kísérleti személyek másra figyelnek, az ingadozások a véletlen törvényei szerint alakulnak.
Footos megjegyezni, hogy amikor ESP-ről, telepátiáról és PK-ról beszélünk, akkor ezeket a szavakat technikai értelemben használjuk, nem népszerű értelmükben. Lásd a Mit vizsgálnak a parapszichológusok? című fejezetet.
A pszí mechanizmusait illetően igen sokféle vélemény van. Mivel a terület multidiszciplináris, vannak fizikai elméletek, pszichológiai elméletek, pszichofizikai elméletek, szociológiai elméletek, és ezek kombinációi. A vélemények skálájának egyik végén a "fizikalistákat" találjuk, akik úgy vélik, hogy a "pszí-érzékelési képesség" olyan, mint bármely más emberi érzékszervi rendszer, ennélfogva valószínűleg meg tudjuk majd magyarázni a biofizika, a kémia és a kognitív tudomány ismert törvényeivel. Ezek az elméletalkotók azt jósolják, hogy a pszí beilleszthető lesz a tudomány ma ismert rendszerébe, esetleg a rendszer néhány módosításával vagy kiterjesztésével.A skála másik végén a "mentalistákat" találjuk, akik szerint a valóság nem is létezne, ha nem az emberi tudat lenne a világ lényege. Ezek az elméletalkotók a Világegyetemet sokkal elevenebb, forrongóbb valaminek képzelik, ezért szerintük a pszínek a jelenlegi tudományos modellekbe való beillesztéséhez a ma ismert tudomány jelentős átalakítására lesz szükség. A parapszichológiában részben azért zajlanak olyan heves elméleti viták, mert a szellem, a vallás, az élet értelme és más filozófiai rejtvények olyan tudományterületek meggondolásaival fonódnak össze, mint a kvantummechanika, a valószínűségelmélet és az idegtudomány.Egyes elméletalkotók megpróbálták összekapcsolni a pszí-jelenségeket a kvantummechanika egyes, alkalmasnak tűnő fogalmaival, mint amilyen a nemlokalizált hullámfüggvény, az egymástól távol lévő pontok közötti azonnali (egyidejű) korreláció, és más anomáliák. Ezek a javaslatok mindig heves vitákat robbantanak ki, és úgy tűnik, egy idő után a vita mindig oda lyukad ki, hogy az elmélet hívei kijelentik: a vitapartnerek nem értik a kvantummechanikát. (Ez az oka annak, hogy itt nem tárgyaljuk a pszí kvantummechanikai elméleteit. Lásd azonban a Cambridge Egyetemen az Anyag-Elme Egyesítési Projektet).
[« tartalom ]
Az irodalomjegyzéket lásd a C. függelékben. Lásd még Dean Radin The Conscious Universe (A tudatos Világegyetem) című könyvét, mely 1997 augusztusa óta kapható a HarperCollins kiadónál. Van továbbá egy egészen kiváló CD-ROM is a parapszichológiáról, Psi Explorer címmel.
A tudományos parapszichológiában érdekelt nemzetközi társaságok a következők:
- Parapszichológiai Társaság (Parapsychological Association)
- Tudományos és Orvosi Hálózat (Scientific and Medical Network)
- Társaság a Tudományos Kutatásért (Society for Scientific Exploration)
- Társaság a Parajelenségek Kutatásáért, London (Society for Psychical Research)
- Amerikai Társaság a Parajelenségek Kutatásáért, New York, USA (American Society for Psychical Research)
A főbb, független bírálókat alkalmazó parapszichológiai folyóiratok ma a következők:
- European Journal of Parapsychology
- Journal of Parapsychology
- Journal of the American Society of Psychic Research
- Journal of the Society of Psychical Research
- Zeitschrift für Psychologische Grenzgebiete
A következő folyóiratok is közöltek már parapszichológiai cikkeket:
- Foundations of Physics
- Journal of Scientific Exploration
- Proceedings of the IEEE
- Psychological Bulletin
- Statistical Science
- Subtle Energies
- Science
- Nature
[« tartalom ]
Ma az az általános vélemény, hogy azok a különféle, titokzatos fizikai hatások, amelyeket a régebbi korokban szellemeknek (testüktől különvált lelkeknek) tulajdonítottak -- pl. tárgyak elmozdulásai, furcsa hangok, rejtélyes szagok, az elektromos berendezések lerobbanása -- valójában Poltergeist-jelenségek (lásd alább). A szellemek fizikai kísérő hatások nélküli jelenéseiről úgy véljük, hogy vagy normális pszichológiai hatások (azaz hallucinációk), vagy esetleg pszí által közvetített valódi információk.
A Poltergeist (német szó, jelentése "kopogó szellem") általában furcsa elektromos hatások és egyes tárgyak megmagyarázhatatlan elmozdulásai formájában jelentkezik. Ezeket a jelenségeket egy időben szellemeknek tulajdonították, de a kutatók, különösen pedig William G. Roll több évtizedes vizsgálódásai során összegyűlt bizonyítékok azt mutatják, hogy a Poltergeistek valójában olyan PK-hatások, amelyeket egy vagy több személy, többnyire zaklatott lelkiállapotú serdülők idéznek elő. Ezt a fogalmat manapság gyakran az "RSPK" rövidítéssel ("Recurrent Spontaneous PK" -- "Ismétlődő spontán PK") jelölik.
Egyes kaszinói játékok elméleti előnye a ház javára általában elég kicsi, az optimálisan játszott kockajátéknál pl. 1% körüli. Ez azt jelenti, hogy hosszú távon a jó kockajátékos minden megjátszott dollárjából átlagosan 99 centet visszanyerhet. A gyakorlatban a ház a legtöbb játékban ennél jóval nagyobb bevételeket kasszíroz, mert az emberek ritkán játszanak következetesen, nyereményeiket újra felteszik, azonkívül a kaszinói környezetet szándékosan úgy tervezték, hogy zajos legyen és a látvány hátráltassa az összpontosítást. Ha tehát egy parafenomén észrevehető mértékben meg akarná csappantani a kaszinó nyereségét, akkor (a) meg kellene értenie a játékok stratégiáját, (b) következetesen e stratégiák szerint kellene játszania, (c) meg kellene állnia, amikor előnyt szerez, és (d) megbízható, erős pszít kellene következetesen alkalmaznia.
Hosszú távon a kaszinók profitja jól előrejelezhetően stabil, de mivel egyes pszí-effektusok létezése bebizonyosodott, egy jó, következetes parafenomén (aki tudja, hogyan kell a kaszinói játékokat játszani), _elvben_ valóban kereshetne némi pénzt szerencsejátékokkal. Továbbá, sok ember, aki képes gyenge pszí alkalmazására, képes lehet kis ingadozásokat okozni a kaszinók profitjában -- ennek ellenőrzéséhez azonban óriási mennyiségű kaszinói adat gondos elemzésére volna szükség, márpedig ilyen adatokat nehéz beszerezni.
A "channelling" kifejezés azt az állítólagos jelenséget jelöli, melyben egy halott ember lelke, vagy más nem-fizikai entitás egy érzékeny személyen keresztül, annak közvetítésével beszél vagy cselekszik. A XIX. század vége felé az ilyen személyeket médiumoknak hívták, s a halottak lelkével való állítólagos kommunikációról szinte minden történelmi korszakból, s a legtöbb kultúrából vannak beszámolóink. Egyes kutatók úgy vélik, hogy az egyes különleges tehetségekkel, pl. Mozarttal (zene) vagy Ramanujannal (matematika) kapcsolatos beszámolók bizonyítják a channelling valóságosságát.
Míg a halottak lelkétől és egyéb másvilági lelkektől érkező közlések egy része nyilvánvalóan értelmetlen zagyvaság, más közlések igen sok emberre hatottak ösztönzőleg, és továbbra is különféle "megvilágosodások" forrásai. A kinyilatkoztatott vallások és egyes látnoki élmények például a channeling révén közvetített információ speciális formái. Az azonban, hogy az információ valóban paranormális forrásból származik-e, avagy a médium tudattalanjából, örökzöld vitatéma.
Szinte minden történelmi korban születtek beszámolók különféle látványos eseményekről, például a föld fölött lebegő (levitáló) emberekről, szentekről, akik a semmiből varázsoltak elő bizonyos tárgyakat, és olyan "mágusokról", akik érintés nélkül tudtak tárgyakat mozgatni, meghajlítani és eltörni. Sajnos azok az emberek, akik saját állításuk szerint képesek ilyesmire, a legtöbb esetben pénzzé kívánják tenni "csodás képességeiket". Mivel igen nagy a csalás lehetősége, és bűvészmutatványokkal viszonylag könnyű a paranormális jelenségeket nagy pontossággal utánzó hatásokat kelteni, e nagy méretű effektusokra igen kevés megbízható bizonyíték van. Ismerünk néhány esetet, melyekben kis tárgyak valóban elmozdultak, általánosságban véve azonban a nagyméretű PK, másszóval makro-PK létezése ma még erősen megkérdőjelezhető.
[« tartalom ]
Megjegyzés: Csupán az angol nyelvterületen folytatott parapszichológiai kutatások egy részének történetét vázoljuk fel. A pszít, mint régi, kultúrák határain átívelő jelenséget sokan, sokféle módon vizsgálták a történelem során.
1880
A nyugati világban művelt parapszichológia a spiritizmus iránti komoly, tudományos érdeklődésből nőtt ki Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban az 1800-as évek végén. A Brit Társaság a Parajelenségek Kutatásáért nevű szervezetet 1882-ben, az Amerikai Társaság a Parajelenségek Kutatásáért nevű párját pedig 1885-ben a kor vezető tudósai alapították azzal a céllal, hogy megvizsgálják azokat a médiumokat, akik saját állításuk szerint kapcsolatba tudnak lépni a halottakkal vagy más parajelenséget képesek produkálni. A korai időkben főleg leíró jellegű, anekdotikus beszámolók születtek, például prekognitív álmokról, asztaltáncoltatásról, szellemek jelenéseiről, stb. A Parajelenségek Kutatásáért Társaságok egyes tagjai a maguk tervezte speciális eszközökkel próbálták vizsgálni a parafenomének által állítólag produkált jelenségeket. A társaságok tagjainak, pl. az angol Frederic Myers-nek és az amerikai William James-nek akkoriban megjelent könyvei és esettanulmányai mindmáig klasszikusnak számítanak.
1900-tól az 1960-as évekig
1917-ben J. E. Coover, a Stanford Egyetem pszichológusa volt az egyik első kutató, aki kísérleti módszereket használt a pszí-képességek laboratóriumi vizsgálatára. A pszí-kutatás új korszaka azonban csak 1927-ben indult el egy biológus, J. B. Rhine fellépésével. Rhine és munkatársai új, eredeti kísérleti eljárásokat dolgoztak ki és népszerűsítették az "ESP" és "parapszichológia" szakkifejezéseket. Rhine laboratóriuma a Duke Egyetemen (Durham, North Carolina állam) -- mely kezdetben a pszichológiai tanszék része volt -- csakhamar az egész világon hírnévre tett szert, mint a tudományosan megalapozott, színvonalas pszí-kutatás úttörője. 1935-ben Rhine a Duke Egyetemen létrehozta az első független, egyetemi parapszichológiai laboratóriumot. Legismertebb kutatási programjai közül kiemelendők a speciális kártyákkal végzett ESP-vizsgálatok és a dobókockákkal végzett PK-tesztek. 1965-ben Rhine nyugdíjba vonult a Duke-ról, laboratóriumát pedig kivonta az egyetem fennhatósága alól. E laboratórium utóda, a Rhine Kutatóközpont Parapszichológiai Intézete ma is aktívan részt vesz a pszí-kutatásokban, Richard Broughton vezetésével.
1960-as évek
A parapszichológia iránti érdeklődés az 1960-as években robbanásszerűen megnőtt, s ez újabb kutatási programok elindítását eredményezte. William G. Roll North Carolina államban (USA) létrehozta a Parajelenségek Kutatásáért Alapítványt. Roll leginkább a Poltergeisttel és a szellemjárásra emlékeztető jelenségekkel kapcsolatos kutatásairól ismert. Ma is pszí-kutatással foglalkozik Georgiában.
Ian Stevenson a Virginiai Orvosi Egyetem Pszichiátriai Tanszékének részeként létrehozta a Parapszichológiai Osztályt. Stevenson kutatásai elsősorban spontán eseményekre irányulnak, többek között prekognitív álmokkal és telepatikus benyomásokkal foglalkozik. Legismertebb azonban a halál utáni élettel kapcsolatos jelenségek körében végzett úttörő munkája, ezen belül is különösen indiai, burmai és thaiföldi gyerekek reinkarnáció jellegű eseteire irányuló kutatása. Osztályát ma Személyiségkutatási Osztálynak hívják, és Stevenson továbbra is tevékeny a kutatásban.
Karlis Osis az Amerikai Társaság a Parajelenségek Kutatásáért nevű szervezet tudományos munkatársaként New York-ban megkapta a "Chester Carlson munkatárs" kitüntető címet. Osis kutatásokat folytatott az OBE-val kapcsolatban, felmérést készített az ezzel kapcsolatos nézetekről, attitűdökről, esettanulmányokat készített jelenésekkel kapcsolatban, s talán legismertebb a haldoklók látomásairól szóló eredeti munkája. Osis már nyugdíjba ment.
Az Edinburgh-i Egyetem Parapszichológiai Tanszékén John Beloff kezdte meg a kutatásokat. 1985-ben a tanszéken létrehozták a Parapszichológia "Koestler-katedráját", Arthur Koestler, az író, és felesége, Cynthia hagyatékából. A katedrát először Robert L. Morris kapta meg. Morris kutatócsoportja és a vele dolgozó doktoranduszhallgatók tevékenyen dolgoznak a parapszichológiának egy olyan megközelítésén, amely a pszí-kölcsönhatások megértésére és elősegítésére, megkönnyítésére helyezi a hangsúlyt. További információkért lásd a Koestler Parapszichológiai Csoport honlapját.
Nagyszabású kutatási programot indított Montague Ullman és Stanley Krippner Brooklynban (New York állam, USA), a Maimonides Kórházban. Ez a csoport, melynek később Charles Honorton is tagja lett, elsősorban az álomtelepátia terén végzett munkájáról ismert. Amikor a Maimonidesben megvalósított program 1979-ben véget ért, Charles Honorton Princetonban (New Jersey állam, USA) új laboratóriumot nyitott, mely a Pszichofizikai Kutatólaboratóriumok nevet kapta. Honorton laboratóriuma, mely 1989-ig működött, elsősorban ganzfeldben végzett telepátiakísérleteiről, mikro-PK vizsgálatairól és metaanalitikai munkájáról ismert. Krippner mai is tevékenyen kutat San Franciscóban (California állam, USA), a Saybrook Intézetben. Honorton tragikus módon 1993-ban meghalt, midőn az Edinburgh-i Egyetemen parapszichológiai doktori fokozata megszerzésén munkálkodott.
Charles Tart pszichológiaprofesszor, aki leginkább a módosult tudatállapotokkal kapcsolatos úttörő munkájáról híres, Davisben, a Kalifornia Egyetemen tanított és ott folytatott parapszichológiai kutatásokat. Az egyetemről mára nyugdíjba ment, jelenleg egyéb helyeken, többek között a Palo Alto-i (California állam) Transzperszonális Pszichológiai Intézetben tanít és kutat.
1970-es évek
1972-ben nagyszabású pszí-kutatási program indult a kaliforniai Menlo Parkban, az SRI International (korábban Stanford Kutatóintézet) nevű agytrösztben. A programot két fizikus, Harold Puthoff és Russel Targ indította el, s később egy másik fizikus, Edwin May is csatlakozott a gárdához. Az SRI-program középpontjában a távolbalátás kutatása állt (magát a szót is itt találták ki). 1985-ben May vette át a program irányítását, Puthoff máshol talált állást. Amikor 1989-ben May is távozott az SRI Internationalból, elindított egy hasonló programot a Palo Alto-i Kognitív Tudományok Laboratóriumában, mely a SAIC (Science Applications International Corporation) nevű, a tudomány alkalmazásait támogató nemzetközi vállalat egyik intézménye. Ez a program elsősorban a benne alkalmazott magas szintű technológiákról volt ismert -- például magnetoenkefalográfot használtak a pszí-feladatokat végrehajtó személyek agyműködésének vizsgálatára. A laboratórium elméleti modelleket is alkotott a mikro-PK-ra, a távolbalátás kutatásában pedig elsősorban "fizikalista" megközelítést alkalmazott. Ma a laboratórium megváltozott szervezeti keretek kozott múkodik.
1979-ben egy másik pszí-kutatási program is kezdődött Princetonban (New Jersey állam), a Princetoni Egyetem Mérnöki Tudományok Karán. Ezt a programot Robert Jahn, a Mérnöki Tudományok Karának dékánja alapította. A PEAR (Princeton Engineering Anomalies Research -- Princetoni Mérnökkar, Anomáliák Kutatása) Laboratórium ma is folytatja kutatásait, legismertebb a mikro-PK vizsgálatokkal kapcsolatos komoly adatbázisairól, más fizikai rendszereken végzett PK-vizsgálatairól, "prekognitív távolbalátási" kísérleteiről, valamint arról az elméleti munkáról, melyben a pszí működését a kvantummechanika metaforáival próbálták összekapcsolni.
1990-es évek
1993 végén Dean Radin a Las Vegas-i Nevada Egyetem egyik egységén, a Harry Reid Környezettudományi Központon belül létrehozta a Tudatkutatási Osztályt. A laboratórium alapkutatást és alkalmazott kutatást végez a pszí-jelenségekkel kapcsolatban.
1995-ben Richard Wiseman elindított egy pszí-kutatási programot a Hertfordshire-i Egyetem (Anglia) Pszichológiai Tanszékén, Susan Blackmore pedig egy hasonló programot alapított Bristolban (Anglia), a Nyugat-Angliai Egyetem Pszichológiai Tanszékén.
[« tartalom ]
Parapszichológiából Magyarországon jelenleg nem lehet tudományos fokozatot szerezni, és külföldön is csak kevés helyen. A külföldi lehetőségekkel kapcsolatban lásd e GYIK eredeti, angol nyelvű változatának megfelelő fejezetét.
-
-
-
-
Hertfordshire-i Egyetem (Anglia) Pszichológiai Tanszéke
-
Eötvös Loránd Tudományegyetem (Magyarország)
-
Virginiai Egyetem (USA) Pszichiátriai Tanszéke
-
Rhine Kutatóközpont (Durham, North Carolina állam, USA) Parapszichológiai Intézete
-
-
-
Princeton-i Egyetem (Princeton, New Jersey állam, USA)
PEAR Laboratóriuma [Princeton Mérnökkar Anomáliakutató Laboratóriuma]
[« tartalom ]
- Szerkesztő: Dean Radin, PhD (Nevada Egyetem [Las Vegas, Nevada állam, USA] Tudatkutatási Osztálya)
- Carlos Alvarado, MS (Edinburgh-i Egyetem, Skócia)
- Dick Bierman, PhD (Amszterdami Egyetem, Anomális Kogníció)
- Topher Cooper, BSc (Voice Processing Corporation [Cambridge, Massachusetts állam, USA])
- Edwin May, PhD (Kognitív Tudományok Laboratóriuma [Palo Alto, California állam, USA])
- Roger Nelson, PhD (PEAR Laboratórium [Princeton-i Egyetem, Princeton, New Jersey állam, USA])
- Ephraim Schechter, PhD (Colorado Egyetem [Boulder, Colorado állam, USA])
- James Spottiswoode, BSc (James Spottiswoode és Társasága, California, USA)
- Charles Tart, PhD (California Egyetem [Davis, California állam, USA])
fontOS: Minden, ami ebben a GYIK-ban olvasható, személyes vélemény. E GYIK tehát semmi módon nem tükrözi egyetlen szervezet, cég vagy egyetem hivatalos álláspontját.
[« tartalom ]
A. függelék
Pszichokinézis
Egy tipikus pszichokinézis-kísérlet elemei
Ma a legtöbb kísérletnél személyi számítógépet használnak arra, hogy a célrendszerből érkező adatokat összegyűjtsék és azokról a kísérlet résztvevője számára valamiféle visszajelzést (általában színes, grafikus megjelenítést) biztosítsanak. Némelykor külön e célra készített elektronikus berendezéseket is használnak; ilyen pl. a híres Schmidt-féle "fénykör", amelynél a véletlenszámokat generáló forrás kör alakban elhelyezett villanykörtesort vezérel oly módon, hogy az égő villanykörte látszólag körmozgást végez, a mozgás jellegét és irányát pedig a véletlenszámok határozzák meg. Az adatgyűjtés többnyire teljesen automatikus, és általában biztonsági óvintézkedéseket is alkalmaznak az adatok illetéktelen manipulálásának megakadályozása végett.
A mikropszichokinézisnél (szemben a Poltergeist-jelenségeknél gyakran megfigyelt makropszichokinézissel) a célrendszer jellemzően egy ténylegesen véletlen fizikai rendszer, szakkifejezéssel véletlenszám-generátor vagy véletlenesemény-generátor (Random Number/Event Generator, rövidítve RNG/REG). Ennek alapja lehet például egy olyan berendezés, amely az elektronikus zajt erősíti fel, vagy egy Geiger-számláló, amely radioaktív bomlást regisztrál. Mivel a laboratóriumban mérhető PK-effektus általában nagyon kicsi, statisztikai analízisre van szükség annak eldöntésére, valóban van-e hatás. A véletlenszám-generátorok azért hasznosak, mert kimenetük statisztikai eloszlásfüggvénye jól ismert. Az eloszlásfüggvénytől való eltérést -- ha minden lehetséges mesterséges torzítás kizárható -- a pszichokinetikus hatás bizonyítékának tekintjük.
Az anekdotákban régóta szerepel az a gondolat, hogy a paraképességek valamilyen módon összefüggenek a környezeti hatásokkal. A varázslatok jobban működnek bizonyos helyeken, bizonyos holdfázisok idején, továbbá jobban működnek éjjel, mint nappal. A médiumok jó és rossz hangulatokról, atmoszférákról beszélnek, a szellemjárást rejtélyes hideg fuvallatok kísérik, stb. A parapszichológia azonban egészen a legutóbbi időkig egyáltalán nem foglalkozott a környezet szerepével.
Az elmúlt néhány évben világszerte (pl. Edinburgh-ben is) több vizsgálatot is végeztek a környezet egyik elemével, a geomágneses térrel kapcsolatban. A kutatókat az érdekelte, van-e valami összefüggés a geomágneses tér aktivitása és a pszí között. Noha az összefüggés mibenlétére nem derült fény, és feltehető, hogy nem közvetlen ok-okozati kapcsolatról van szó, a vizsgálatok következetesen azt mutatták, hogy az ESP (érzékszerveken kívüli érzékelés) hatékonyabban működik olyankor, amikor a geomágneses tér viszonylag nyugodt, kevéssé változik. A PK-val való összefüggést kevesebb vizsgálat vette górcső alá, és ezek kevésbé szolgáltattak következetes eredményeket, egyes kísérletezők eredményei azonban arra utalnak, hogy a jó pszichokinetikus teljesítmény inkább az aktívabb, változékonyabb geomágneses térhez kötődik.
Egyes kutatók más környezeti tényezőket vizsgálnak, a levegő ionkoncentrációjától kezdve egészen az aktuális holdfázisig.
Ezeknél a vizsgálatoknál az egyik probléma az, hogy nincs világos elképzelésünk arról, hogy milyen mechanizmus teremthet kapcsolatot a pszí és a környezet között. Általánosságban a következő lehetőségek állnak fenn:
- a vizsgált fizikai jellemző valamiképpen kölcsönhatásba lép a pszí mögött rejlő mechanizmussal, avagy részét képezi annak;
- a környezet valamiképpen pszichológiai hatást gyakorol az emberre, s ez közvetve vagy közvetlenül befolyásolja a pszí-működéseket.
Természetesen, mivel a való életben fellépő helyzetek ritkán egyszerűek, a két lehetőség egyidejűleg is megvalósulhat.
A pszichokinézis-kísérletek résztvevői általában normális, hétköznapi emberek, akik szívességből, önkéntesen vállalkoznak arra, hogy segítenek a kísérletben. Többségük egyáltalán nem állítja magáról, hogy különleges, csodálatos paraképességei vagy -tapasztalatai lennének, és nem is vallja magát szükségképpen valamely ezzel kapcsolatos nézetrendszer hívének, sőt, némelyikük kifejezetten nem hisz a pszí létezésében! Mint az egyetemeken végzett kutatásoknál általában, a résztvevők között sok az egyetemista önkéntes, de rendszerint minden korosztályból vannak önkéntesek. Edinburgh-ben az önkéntesek semmiféle fizetséget nem kapnak részvételükért.
A résztvevőket jellemzően arra kérik, hogy figyeljék a visszajelző rendszer lámpáit vagy képernyőjét, amely a célrendszer viselkedését tükrözi. A kísérlet jellegétől függően a résztvevő részletesebb leírást kaphat magáról a célrendszerről is, avagy egyszerűen csak arra kérik, hogy próbálja meg befolyásolni a visszajelzéseket. (Ez egyébként a PK-kutatás egyik furcsasága: a kísérlet sikeressége függetlennek tűnik a feladat bonyolultságától. Tehát a résztvevőnek mindössze a visszajelzéseket kell megpróbálnia befolyásolni, noha maga a célrendszer rendkívül bonyolult is lehet.) Az, hogy a résztvevő milyen stratégiát alkalmaz a siker érdekében, szintén a kísérlet jellegétől függ. Egyes esetekben arra kérik a résztvevőt, hogy először végezzen néhány relaxációs gyakorlatot, majd passzívan képzelje el, hogy a visszajelzés úgy alakul, ahogyan ő kívánja. Más esetekben pedig éppenhogy arra kérik, hogy legyen a lehető legizgatottabb, sőt, mondja meg a visszajelző rendszernek, hogy az mit tegyen! Ezt a második megközelítést ritkábban alkalmazzák, mert a vizsgálatok inkább arra utalnak, hogy -- legalábbis laboratóriumi környezetben -- az első stratégia, az ún. passzív törekvés a hatásosabb.
[« tartalom ]
B. függelék
Ganzfeld
A ganzfeld (német szó, jelentése: egész tér) technikát három kutató, William Braud, Charles Honorton és Adrian Parker alkalmazta először -- egymástól függetlenül -- a parapszichológiában. Alapja az érzékszervi észlelések teljes kizárása, ami annyit jelent, hogy a kísérleti személy környezetéből minden olyan ingerforrást eltávolítunk, amely értelmes vagy valamiféle mintázatot tartalmazó ingert bocsáthat ki. A korábbi pszichológiai kísérletek tanúsága szerint ugyanis ez az állapot megnöveli a résztvevő képzeletében spontán létrejövő belső képek mennyiségét. Mivel a képzelt belső képek sok esetben közvetítenek feltételezett paranormális benyomásokat az emberek számára, a kutatók úgy gondolták, hogy ez a technika hasznos lehet a parapszichológiai kutatásban is.
A pszí-kísérleteknél a ganzfeld eljárásnak alapvetően négy fő eleme van. Kattints a megfelelő ábrarészletre ezek ismertetéséhez.
A kísérletvezető szobája a vevő szobája mellett van, a két szoba között pedig mikrofonok és hangszórók segítségével kétirányú akusztikus összeköttetés van, tehát a kísérletvezető hallja, amit a vevő mond, és beszélhet is hozzá. Az adóval azonban egyiküknek sincsen semmiféle kapcsolata, és a kísérlet végéig egyikük sem tudja meg, hogy az adott kísérletben melyik videoklipet mutatják be az adónak.
A kísérletvezető hozzáfér az audiovizuális berendezéseket vezérlő egységhez, de mivel az eljárás szinte teljesen számítógépvezérelt, a kísérletező fő feladata a vevő által mondottak feljegyzése.
A vevő egy szigetelt szobában tartózkodik, és csak a kísérletvezetővel kommunikálhat, akivel mikrofon és hangszóró segítségével kétirányú akusztikus kapcsolatban van. A vevő szobája kettős falú helyiség, kettős ajtóval; mindenfajta külső hangot leárnyékol. A vevő szobájában semmiféle olyan hang vagy rezgés nem hallható, nem érezhető, amely az adó szobájából származik.
A mintázatot mutató vizuális ingereket úgy szüntetik meg, hogy a vevő két szemére áttetsző műanyag félgömböket (félbevágott pingponglabdákat) helyeznek, s ezeket lágy vörös fénnyel megvilágítják. A vevőt megkérik, hogy mindvégig tartsa nyitva a szemét a félgömbök alatt, így egyenletesen üres látvány tárul elé.
A mintázatot tartalmazó hangingereket oly módon szűrik ki, hogy a vevő fülébe fejhallgatón keresztül egyenletes fehérzajt sugároznak.
A tapintási ingereket úgy csökkentik a lehető legkisebbre, hogy a vevőt kényelmes székbe ültetik, továbbá megkérik, hogy dőljön hátra, és végezzen relaxációs gyakorlatokat izmai ellazítására.
A vevő mintegy 30 percig marad ganzfeldben, s közben a mikrofonon keresztül szóban közvetít minden belső képet, amely képzeletében megjelenik, továbbá minden eszébe jutó gondolatáról és testi érzéséről is beszámol. Ez az impressziós szakasz.
Miután lezajlott az impressziós szakasz, a kísérletvezető röviden elismétli a vevő benyomásait, hogy a vevő emlékezetébe véshesse azokat.
A vevő ezután leveszi szeméről a félgömböket. Monitoron megnéz négy lehetséges célklipet, melyek közül az egyik a kísérlet során az adónak bemutatott klip másolata, a másik három az ellenőrzést szolgáló "csali". A vevő és/vagy egy független bíráló rangsorolja vagy pontozza a négy célklipet, aszerint, hogy mennyire hasonlítanak a vevő benyomásaira. Sikeres a kísérlet, ha a valódi célklip az első helyre kerül, ill. a legmagasabb pontszámot kapja.
Mivel véletlen találgatás esetén egy a négyhez (azaz 25%) az esélye a helyes célklip eltalálásának, sikeres a kísérletsorozat akkor, ha a kísérleti személy az esetek 25 százalékánál szignifikánsan nagyobb részében eltalálja a helyes célklipet.
A kísérletben a céltárgyat (egy videoklipet) álvéletlen számokat generáló számítógépprogram választja ki (Edinburgh-ben az MS-DOS Quick Basic RND függvényét használják e célra).
A rendelkezésre álló nagyszámú videoklipből 4--4 klipet tartalmazó klipcsoportokat állítanak össze, úgy, hogy egy-egy csoporton belül a négy klip a lehető legkülönbözőbb legyen. A számítógép először egy ilyen klipnégyest választ ki, majd a klipnégyesen belül kiválasztja az egyik klipet -- ez lesz a célklip.
A videólejátszó egy külön, szintén hangszigetelt szobában helyezkedik el. Ezzel biztosítható, hogy még a kísérletvezető se találhassa ki, hogy melyik klip a célklip, például olyan finom megfigyelések alapján, hogy mondjuk mennyi ideig tekercseli előre a lejátszó a videokazettát a klip lejátszása előtt.
Két egyforma videokazettát és videólejátszót használnak a kísérlethez. Az egyik lejátszó a célklipet játssza le az adónak, a másik pedig a négy lehetséges klipet (a célklipet és a három "csalit") játssza le a vevőnek. Ezzel biztosítható, hogy a vevő olyan apró jelekből se következtethessen a valódi célklipre, mint amilyen a többedszeri lejátszásnál esetlegesen megfigyelhető képminőség-romlás.
Az adó egy külön szobában tartózkodik, távol mind az adótól, mind a kísérletvezetőtől.
Az adó televíziós képernyőn egy ismétlődő videoklipet néz, a hozzátartozó hangot pedig fejhallgatón keresztül hallgatja. Feladata az, hogy valami módon közvetítse a vevőnek a videoklipben lévő információt és a klip által kiváltott érzelmeket.
Az adó hallja, amit a vevő mond, így lehetővé válik számára, hogy szükség esetén változtasson "adási stratégiáján". Kifelé azonban az adónak nincs információs csatornája; az adó teljesen elszigetelt, és a kísérlet alatt senkivel sem kommunikálhat.
Az oldal angol eredetijét Paul Stevens készítette, Deborah Delanoy és Kathy Dalton segítségével.
[« tartalom ]
C. függelék
Irodalomjegyzék
PSI Explorer - CD-ROM a parapszichológiáról
- Atkinson, R., Atkinson, R. C., Smith, E. E. & Bem, D. J. (1994, 1997): Pszichológia. Osiris-Századvég (1994), Osiris (1997), Budapest. Egyetemi pszichológiatankönyv, mely tartalmaz egy fejezetet a modern parapszichológiáról is.
- Buda B. (1988): A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest. A nem-verbális jelzések tulajdonságai és szerepük az emberek közötti érintkezésben. A parajelenségekkel kapcsolatban abból a szempontból fontos, hogy a nem-verbális jelzéseken alapuló információt sokan összetévesztik a telepátiaval.
- Eysenck, H. J. és Sargent, C. (1994): Mégis van magyarázat? A paranormális jelenségek titkai. Magyar Könyvklub, Budapest. Bemutatja a tehetséges parafenoméneket, a korai kutatásokat, a pszí-jelenségekkel összefüggésbe hozható modern fizikai elméleteket, a terület történetét. Olvasmányos, sok képpel.
- Király J. (1960): Mi a spiritizmus? Okkult jelenségek lélektani vizsgálata. Gondolat Kiadó, Budapest. Történeti összefoglaló a spritizmusról, bíráló szemlélettel.
- Ryzl, M. (1993): Telepátia és tisztánlátás. A tér és idő korlátait átlépő jelenségek. Édesvíz Kiadó, Budapest. Tudományos módszerrel végzett kutatások összefoglalása kb. a hatvanas évekig.
- Vassy Z. (1989): A parapszichológia tudományos irányzata. Akadémiai Kiadó, Budapest. Tömör összefoglalás az érzékszerveken kívüli érzékelésre és a pszichokinézisre vonatkozó, tudományos módszerrel elért eredmenyekről és a kutatások módszereiről.
- Vasziljev, L. L. (1964): Telepátia. Gondolat Kiadó, Budapest. A szerző - leningrádi fiziológus - és munkatársai saját kísérleteinek összefoglalása.
- Radin, D. (1997): The Conscious Universe. San Francisco: HarperEdge. A parapszichológia naprakész, átfogó és közérthető összefoglalása.
- Broughton, R. (1991). Parapsychology: The Controversial Science New York: Ballantine Books. A parapszichológia általános áttekintése. A laboratóriumi eredményekre összpontosít, de vannak benne fejezetek a hétköznapi pszí-jelenségekről is, többek között a Poltergeistekről.
- Edge, H.L., Morris, R.L., Rush, J.H. & Palmer, J. (1986): Foundations of Parapsychology: Exploring the Boundaries of Human Capability. London: Routledge & Kegan Paul. A parapszichológia módszereit, eredményeit, elméleteit mutatja be, s szót ejt a pszí-jelenségek tudományos, filozófiai és társadalmi vonatkozásairól is. A szkeptikus nézeteket is ismerteti. Nyelvezete eléggé szakmai, nem mindig olvasmányos.
- Irwin, H. J. (1989): An Introduction to Parapsychology, 2nd Edition. McFarland Press. Felvázolja a parapszichológia eredetét, összefoglalja az ESP, a PK, a poltergeistek, a halálközeli és a testenkívüliség-élmények laboratóriumi és helyszíni kutatásait. Olvasmányos.
- Krippner, S. (Ed.) Advances in Parapsychological Research (Volumes 1 - 6) . New York: Plenum Press (1977, 1978, 1982); London: McFarland (1984, 1987, 1991). Hivatásos parapszichológusok által írott, többnyire erősen szakmai jellegű összefoglaló cikkek.
- Jahn, R. & Dunne, B. (1987). Margins of reality. Harcourt Brace Jovanovich. A Princeton Egyetem Mérnökkara Anomáliák Kutatólaboratóriumában zajlott tízévi kutatás és az ott született elméletek összefoglalása. Átfogó, tudományos stílusú mű.
- Wolman, B.B. (Ed.) (1986). Handbook of Parapsychology. McFarland Press. A parapszichológia kiváló, de kissé elavult antológiája. 32 szerző számos nézőpontból fejti ki a témát. Jó forrásmunka.
- Becker, C. B. (1993): Paranormal experience and survival of death. State University of New York Press.
- Berger, A. S. (1988): Evidence of life after death: A casebook for the tough-minded. Thomas.
- Gauld, A. (1983): Mediumship and Survival: A Century of Investigations. Granada.
- Moody, R. & Perry, P. (1993): Reunions: Visionary encounters with departed loved ones. Villard.
- Ring, K. (1984): Heading Toward Omega: In search of the meaning of the Near Death Experience, New York: William Morrow.
- Ring, K. (1980): Life at Death: A Scientific Investigation of the Near-Death Experience. New York: Coward, McCann & Geoghegan (1980).
- Stevenson, I. (1974, 75, 77, 80): Twenty cases suggestive of reincarnation (több kötetben).University of Virginia Press.
- Blackmore, S.J. (1982): Beyond the Body: An Investigation of Out-of-the-Body Experiences. London: Heineman
- Gabbard, G.O. & Twemlow, S.W. (1984):With the Eyes of the Mind. New York: Praegar Scientific
- Green, C.E. (1968): Out-of-the-Body Experiences. London: Hamish Hamilton
- Irwin, H. J. (1985):Flight of Mind: A Psychological Study of the Out-of-Body Experience. Metuchen, N.J.: Scarecrow Press
- Collins, H.M. & Pinch, T.J. (1982): Frames of Meaning: The Social Construction of Extraordinary Science. London: Routledge & Kegan Paul
- French, P.A. (Ed.) (1975): Philosophers in Wonderland: Philosophy and Psychical Research. St. Paul, Minnesota: Llewellyn
- Grim, P. (Ed.) (1982)Philosophy of Science and the Occult. Albany: New York: State University of New York Press
- Hanen, M.P., Osler, M.J. and Weyant, R.G. (Eds.) (1980) Science, Pseudo-Science and Society. Waterloo, Ontario: Wilfrid Laurier University Press
- Ludwig, J. (Ed.) (1978): Philosophy and Parapsychology. Buffalo, New York: Prometheus
- Thakur, S.C. (1976): Philosophy and Psychical Research. London: George Allen & Unwin
- Wheatley, J.M.O. & Edge, H.L. (1976) Philosophical Dimensions of Parapsychology. Springfield, Illinois: Charles C. Thomas
- D'Espagnat, B. (1983): In Search of Reality. New York: Springer-Verlag.
- LeShan, L. (1984): From Newton to ESP. Wellingborough, Northamptonshire: Turnstone Press.
- LeShan, L. & Margenau, H. (1982): Einstein's Space & Van Gogh's Sky. New York: Macmillan.
- Oteri, L. (Ed.) (1975): Quantum Physics and Parapsychology. Proceedings of an International Conference. New York: Parapsychology Foundation, Inc.
- Prigogine, I. & Stengers, I. (1984): Order Out of Chaos. Toronto: Bantam Books.
- Wilber, K. (Ed.) (1984): Quantum Questions. Boulder, Colorado: Shambhala.
- Zukav, G. (1979): The Dancing Wu Li Masters. New York: William Morrow.
- Journal of Parapsychology [Parapsychology Press, a Rhine Research Center (Durham, NC, USA) egyik leányvállalata]
- European Journal of Parapsychology [Koestler Chair of Parapsychology, University of Edinburgh, Edinburgh, Skócia]
- Journal of the American Society for Psychical Research
- American Society for Psychical Research, 5 West 73rd Street, New York, N.Y. 10023, USA.
- Journal of the Society for Psychical Research [Society for Psychical Research, London, England.]
- Journal of Scientific Exploration [ Society for Scientific Exploration.]
- Subtle Energies [International Society for the Study of Subtle Energies and Energy Medicine, 356 Goldco Circle, Golden, CO 80401. E-mail: 74040.1273@compuserve.com]
- Bem, D. J. and Honorton, C. (1994): Does psi exist? Replicable evidence for an anomalous process of information transfer, Psychological Bulletin, 115, 4-18. A cikk teljes szövege itt olvasható.
- Child, I. L. (1985): Psychology and anomalous observations: The question of ESP in dreams. American Psychologist, 40, 1219-1230.
- Jahn, R. G. and Dunne, B. J. (1986): On the quantum mechanics of consciousness, with application to anomalous phenomena. Foundations of Physics, 16, 721-772.
- Jahn, R. G. (1982): The persistent paradox of psychic phenomena: An engineering perspective. Proceedings of the IEEE, 70, 136-170.
- Radin, D. I. (1989): Searching for "signatures" in anomalous human-machine interaction research: A neural network approach. Journal of Scientific Exploration, 3, 185-200.
- Radin, D. I. & Nelson, R. D. (1989): Evidence for consciousness-related anomalies in random physical systems. Foundations of Physics, 19, 1499-1514.
- Radin, D. I. (1994): On complexity and pragmatism. Journal of Scientific Exploration, 8 (4), 523-534. A cikk szövege itt olvasható.
- Rao, K. R. & Palmer, J. (1987): The anomaly called psi: Recent research and criticism. Behavioral and Brain Sciences, 10, 539-551.
- Utts, J. (1991): Replication and meta-analysis in parapsychology. Statistical Science, 6, 363-378.
Az eredeti irodalomjegyzéket Helen Sims (Edinburgh-i Egyetem) bocsátotta rendelkezésre.
A magyar nyelvű könyvek listáját Vassy Zoltán állította össze.
[« tartalom ]
fordította: Szilágyi András - A fordítást szakmailag ellenőrizte: Vassy Zoltán (1997) [forrás: MEK]
» Parapszichológia - A parapszichológia története és tényei
Kérlek támogasd a Parapszichológia Könyvtárat!
(Please support the Parapsychology Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
