Gyógyászat - Alternatív Gyógyászat - Homeopátia

A homeopátia szó görög eredetű, jelentése: „hasonló betegség”, ezért magyarul „hasonszenvi gyógymód”-nak is nevezik. A homeopátia alapgondolata, hogy „hasonlót hasonlóval gyógyítunk”. A terápia alapelve, hogy ha egy anyag nagyobb mennyiségben előidéz bizonyos tüneteket, akkor kis mennyiségben alkalmazva mellékhatások nélkül gyógyítani képes az ugyanazokat a tüneteket kiváltó betegséget. Ez a felfogás több ezer éves múltra tekint vissza, habár a módszer csak aránylag a 20. század végére vált önálló terápiás ággá.

A homeopátia olyan holisztikus módszer, melynek egyik alapvetése, hogy szervezetünk öngyógyító - feltéve, hogy megfelelő ellátásban részesül – így a homeopátiás kezelés célja az öngyógyító képességünk serkentése és erősítése.

A homeopátia olyan egyénre szabott gyógymód, amely a beteg ember egészét-testi és lelki tüneteit- egyaránt figyelembe veszi a gyógyszer kiválasztásánál. A gyógymód képviselői természetesen soha nem akarják módszerükkel a klasszikus orvostudományt feleslegessé tenni és támadni, hiszen vannak olyan betegségek és állapotok, amelyekben a szervezet saját védekező erőire nem lehet számítani, tehát homeopátiás szereket nem lehet sikerrel alkalmazni.

Ezért az úgynevezett hagyományos orvoslás és a homeopátia nem egymás riválisai, hanem a beteg ember javát szolgáló, a betegségekben enyhülést és gyógyulást hozó, egymást kiegészítő gyógymódok. A „komplementer medicina”, vagy „nem konvencionális gyógymód „kifejezések mind-mind a hagyományos gyógyító eljárásoktól eltérő gyógyító tevékenységet jelölik.

A homeopata a tüneteket annak jeleként értékeli, hogy szervezetünk küzd a betegség ellen, és olyan orvosságot ír elő, melynek hatóanyaga töményen hasonló tüneteket idézne elő. Olyan gyógyszert keres, amely egész szervezetünk kezelésére alkalmas, nem pedig olyat, amely pusztán a tüneteket veszi célba (bár akut esetekben tünetkezelő szereket is előírhat).

Amikor a homeopata először készít „felmérést” valakiről, felméri a páciens kórelőzményét, az egészségi állapotát, sőt az életmódját, a személyiségének, rokon- és ellenszenveinek, és a betegségének szubjektív tüneteit is, hogy mindezek alapján meghatározhassa a páciens fizikai és érzelmi típusát. Fizikális vizsgálatra néha nem is kerül sor - a kulcs az elmondottakra való odafigyelés és a megértés. A homeopata ugyanis alkati képet akar kapni a betegről. Ezután olyan orvosságot próbál találni, amely sokkal inkább az alkatunknak felel meg, mint csupán az adott betegségnek.

Hogyan működik?

A homeopátiás szerek hatásmechanizmusára irányuló vizsgálatok eddigi eredményei a hatás - rezgés jellegére utalnak. A homeopátiás szerek hatására az oldatok rezonancia - frekvenciája specifikusan és tartósan megváltozik; a víz, mint folyadékkristály "emlékezik".

A homeopátiás szerek saját frekvencia-spektrumai információként tárolódnak a folyadék-kristály szerkezetben, majd a terápia során rezonanciába lépnek a beteg sejtek, szövetek, szervek, illetve az egész szervezet saját frekvenciájával. A homeopátia informatikai úton gyógyít, feltárja a természetben előforduló anyagok rezonanciákban kifejeződő gyógyerejét.

Így érthetjük meg, miért nem gyengül, csak szelídül és mégis erősödik a potenciálás következtében a homeopátiás szerek hatása. Így maradhatnak hatékonyak, miközben kémiai hatóanyag már alig van, vagy egyáltalán nem is található bennük. A potenciálás lépései (hígítás + rázás) során a kiinduló anyag rezgésinformációja egyre mélyebben vésődik bele a vivőanyagba.

A homeopátia legfőbb alapelve az úgynevezett hasonlósági törvény, amelynek értelmében a hasonlók hasonlókkal gyógyíttatnak (similia similibus curantur). A beteg azt a gyógyszeranyagot kapja homeopátiás hígításban, ami hígítatlanul adva az egészséges emberben kiváltja a beteg panaszaihoz hasonló tüneteket.

A homeopátiás gyógymód szemlélete szerint a szervezetben az összes életműködést az életerő irányítja, s az ember addig egészséges, amíg ez az életerő egyensúlyban van. A tünetek a belső zavar jelei, ezért nem szabad allopátiás gyógyszerekkel elnyomni ezeket. A homeopátiás szerek az életerőre kívánnak hatni. Egy adott tünettel szemben fel kell erősíteni a szervezetet, amely általában tudja, hogy mi a teendője. A homeopátiás gyógyítás engedi a folyamatot lejátszódni, azt nem akasztja meg. Ez az alapvető különbség az allopátiás gyógyszerek hatásával szemben.

Első pillanatban a homeopátiás terápia természettudományos szempontból talán furcsának látszik. Aki azonban jól ismeri a gyógymód alapfogalmait, elsajátította jellegzetes gondolatmenetét, megérti, hogy a homeopátiás módszerrel célzottan aktiválhatók a szervezet saját védekező erői a betegségekkel szemben. A szervezet különböző védekező funkciói nélkül a gyógyulás nem is volna lehetséges.

A homeopátia miden irányzatában szabályozó (regulációs) terápia: tehát a kifáradt, blokkolódott öngyógyító folyamatok aktiválására való törekvés és holisztikus gyógymód (tehát nem a betegség, hanem a beteg áll a figyelem középpontjában). Mert valódi terápiás sikerre csak akkor számíthatunk, ha a beteg testi, lelki, szellemi tüneteit egyaránt figyelembe vesszük a homeopátiás szer kiválasztásánál és sikeres terápia esetén mindhárom szinten kedvező folyamatok indulnak el.

A gyógyítás nemcsak a beteg szervre irányul, hanem a testi-lelki egyensúly visszaállítására és egy esetleges újabb betegség megelőzésére. Az alkalmazott gyógyszerek által a szervezettel közölt információ hatására a szervezetben meglévő - csak valamilyen okból gátolt - öngyógyító folyamatok működésbe lépnek.

A homeopátia alkalmazása

A bevált indikációk szerinti homeopátiás gyógyszerválasztást kiterjedten használják világszerte. Léteznek olyan betegségek, ahol a homeopátia minden további nélkül alkalmazható. Külön kiemelhető a gyógyszerallergia, egyes gyermekbetegségek, vagy az influenza. Krónikus betegségek például fejfájás, izületi bántalmak esetén azonban a beteg minden esetben konzultáljon orvosával! Súlyos állapotok estén (sebészeti beavatkozás, antibiotikumos kezelés) elsőként nem szabad homeopátiás szert ajánlani, hanem csak kiegészítő terápiaként célszerű alkalmazni!

Akut panaszaival a beteg először forduljon orvosához vagy gyógyszerészhez, aki az alapvető anamnézis alapján a homeopátiás gyógyszert ajánl!

Öngyógyítás, homeopátiás öngyógyszerelés elsősorban akut testi tünetek gyógyításánál - de krónikus testi problémák kezelése esetén - is alkalmazható, de csak bizonyos nem túl súlyos problémáknál (pl. kisebb sérülések, nátha, köhögés, hasmenés, lámpaláz).

Ez a módszer lehetővé teszi, hogy laikusok is alkalmazzák a homeopátiás szereket és bevonhassák azokat az otthoni gyógyítás szertárába, az úgynevezett házipatikába.

Ezért a homeopátiás szerek alacsony, közepes potenciában a gyógyszertárakban recept nélkül hozzáférhetők.

A házi patika legnagyobb előnye, hogy igazán gyors beavatkozásra ad lehetőséget és nem kell a betegnek minden egyes esetben a gyógyszertárba futkosni. Az öngyógyszereléshez azonban nagyon fontos a beteg számára a megfelelő ismeretek beszerzése. Több nyugati országban már régóta létezik egy átfogó gyakorlati útmutató a homeopátiás szerek otthoni használatáról, tárolásáról, de jelenleg Magyarországon a gyógyszergyárak képviseleteinek tájékoztatói csak részben pótolják ezt a hiányt, ezért a homeopátiás szerek alkalmazása előtt mindenképpen orvosi konzultációra van szükség!

A homeopátia előnyei

A homeopátiás kezelés célja az öngyógyító képességünk serkentése és erősítése. Olyan egyénre szabott gyógymód, amely a beteg ember egészét-testi és lelki tüneteit- egyaránt figyelembe veszi a gyógyszer kiválasztásánál. fontos megemlíteni, hogy a homeopátiás gyógyítás eredményessége tudományos eredményekkel igazolható. A homeopata orvosok közel 200 éve kutatják és alkalmazzák sikerrel a módszert.

A jól megválasztott szer alkalmas akut betegségek és problémák gyógyítására, nemcsak tünetmentesítésre.
Funkcionális zavarok kellő időben történő homeopátiás kezelésével megakadályozható a szervi elváltozások kialakulása.
Regulációs terápia: tehát nem tünetelnyomó módszer.
Minden egyes terápia egyben megelőzés is, mivel edzi a szervezetet, így felkészíti a következő betegségek sikeresebb kivédésére az immunrendszer erősítésével.
Holisztikus, soha nem a betegséget, mindig a beteget kezeli.
Az anamnézis során a beteg lehetőséget kap arra, hogy kibeszélhesse magát, erre a betegek többségének nagy igénye van; a homeopata orvos és a beteg között őszinte bizalmi kapcsolat alakul ki.
Individuális, egyénre szabott, a beteg aktív résztvevője a gyógyulásnak.
A kezelés során nem alakul ki allergia, gyógyszermegszokás, gyógyszerfüggőség, megvonási tünet.
Alkalmazása kellemes, kisgyermekeket, csecsemőket, állatokat is kezelnek ezzel a módszerrel.
A homeopátia szabályainak betartásával a kezelés mellékhatásmentes, de néha, mint ahogyan azt más természetgyógyászati módszereknél is láthatjuk, előfordul, hogy a tünetek a javulást megelőzően felerősödnek, vagy a régebbi panaszok rövid időre kiújulnak, hogy aztán végleg elmúljanak.

A homeopátia háttere

A klasszikus homeopátia a tizenkilencedik században Samuel Christian Friedrich Hahnemann (1755-1843) munkássága során alakult ki. Hahnemann a gondolatait a betegségekről és kezelésükről az Organon (1810) és a Krónikus betegségek elmélete (1821) című műveiben ismertette, melyekben a homeopátia egy alternatívaként jelenik meg a kor olyan bevett orvosi kezeléseivel szemben, mint az érvágás és véreztetés.

Az erek felnyitása, a betegség kihajtása a szervezetből, és a testnedvek egyensúlyának helyreállítása népszerű eljárás volt egészen a XIX. század végéig. Hahnemann elutasította azt a feltevést, hogy a betegséget az azt okozó károsító anyag kiengedésével kell kezelni. Ehelyett azt mondta, hogy a kórokat úgy kell kezelni, hogy segítjük az életerőt helyreállítani a test természetes harmóniáját. Elvetette a többi akkori gyakorlatot is, mint a hashajtók és hánytatók “ópiummal és higanykloriddal”. Visszatekintve, Hahnemann alternatív gyógymódja jóval humánusabb volt és sokkal kevesebb kárt okozott, mint az akkori konvencionális módszerek.

A tudományos orvoslás Hahnemann korában alakult ki, de a homeopátia nem volt része ennek a fejlődésnek. A tudományos orvoslás lényegét tekintve materialista. Az anatómiára, fiziológiára és a kémiára épül. Bár Hahnemann módszere tapasztalati megfigyeléseket is tartalmazott, az elmélete a betegségekről és kezelésükről nem tapasztalati, metafizikai folyamatokat feltételez.

A homeopátia kifejezés két görög szóból származik: homeo (hasonló) és pathos (bántalom). Hahnemann ezt szembeállította a kor bevett módszereivel, melyek "testnedveket" egyensúlyozandó a bajt az ellenkezőjével (allos) kezelték, ezért a konvencionális orvoslást allopátiának hívta. (Bár a modern tudományos orvoslásra nem jellemző, hogy egyensúlyozni akarja a testnedveket, vagy hogy egy betegséget az ellenkezőjével kezel, a modern homeopaták és más "alternatív" gyógymódok hívei még mindig allopátiának nevezik a hagyományos orvoslást.)

A klasszikus homeopátia lényegében olyan kezelési módszer, mely olyan minimális mennyiségű orvosságokkal dolgozik, melyek nagyobb mennyiségben olyan tüneteket okoznának mint a kezelendő betegség. Hahnemann úgy vélte, hogy az orvosság igen kis adagokban is igen erős gyógyító erővel bírhat, mivel a potenciálja befolyásolható heves és módszeres rázással (szukkusszió). Az erő növekedést a rázás hatására dinamizálásnak nevezte. A szukkusszió „anyagtalan és szellemi” erőket szabadíthat fel, ezzel aktivizálva az oldatot. Az ütögetés egy bőrből készült felületen vagy a tenyér élén megduplázza a hígítást.

Hahnemann mintegy száz szert vizsgált meg és próbált ki - melyeknek majdnem mindegyike ma is használatban van - noha a homeopátiás orvosságok száma azóta többszörösére nőtt. A homeopátiás szereket növényi, ásványi, állati eredetű anyagokból állítják elő, a szervezetbe viszont olyan minimális mennyiségben kerülnek, hogy gyakorlatilag nincs is bevitt anyag, csak potencia. A homeopátiával Hahnemann megalapozta a természetes gyógyítás holisztikus rendszerét, amely az egész embert kezeli, nemcsak az egyes tüneteket…

A homeopátia tudományos magyarázata

A homeopátia klasszikus, komplementer gyógymód, azaz a betegség természetétől függően, a beteg érdekei szerint alkalmazható önállóan, vagy a hagyományos medicina más módszereivel kiegészítve azok hatásosságát támogatva.

A homeopata legfőbb célja etiológia keresése, amelynek célja megtalálni a betegséget kiváltó okot. A cél valamely kóros folyamat kiváltó okának megismerése és a panaszok lokalizációja. fontos a testtáj oldalsága: jobb-bal, elől-hátul, amelyeknek a fájdalmak sugárzása tekintetében van jelentősége. fontos az érzések jellegének kiderítése. Például a fájdalom jellemzésére rá kell kérdezni, mert az lehet égő, szúró, vagy lüktető. fontos a modalitás meghatározása, azaz milyen tényezők rontják, vagy javítják a tüneteket. Például figyelembe veendő a hideg - meleg hatása, a nyugalom - mozgás hatása, a napszak amikor a tünetek jelentkeznek, vagy erősödnek.

A homeopátia alapelve szerint a hasonlót a hasonlóval kell gyógyítani, vagyis az a gyógyszer, amelyik meghatározott tüneteket képes egészséges emberben előidézni, az egy betegség során kialakult hasonló állapot gyógyítására is képes. Ez az úgynevezett hasonlósági szabály.

Ahhoz azonban, hogy ezt az elvet a gyakorlatban is alkalmazni tudjuk, meg kell ismernünk azt, hogy a különböző homeopátiás szereknek milyen hatásuk van az egészséges emberi szervezetre. Ezzel jutunk el a homeopátia második alapszabályához, a gyógyszervizsgálathoz.

A homeopátiás szereket nem kutatólaboratóriumokban fejlesztik ki. A gyógyszervizsgálatokban egészséges emberek vesznek részt (tíz-húsz vagy akár több önkéntes személy), akik a vizsgálandó anyagot különböző erősségű, de soha nem veszélyes adagban kapják. Ezek a vizsgálatok általában három hétig tartanak és ez idő alatt lejegyzik a résztvevők összes testi-lelki tünetét és érzetét.

Például az úgynevezett fizikális tüneteiket (hasfájás, fejfájás, ízületi fájdalmak, stb.), az ezekkel összefüggő érzeteik jellegzetességeit, a fájdalmaik jellegét, és azt, hogy mi javít vagy mi ront az állapotukon (pl. görcsös, tépő, nyomó fájdalom, amely pihenésre, esetleg erős nyomásra vagy éppen mozgásra javul vagy romlik). Emellett fontosak a lelki tünetek, tehát az, hogy milyen kedélyállapotba kerülnek a vizsgálat során a személy (izgatott, szorongó, aggódó, stb).

Így áll össze a gyógyszerkép valamennyi tünete. A különféle gyógyszerképeket gyógyszertan könyvekben foglalják össze, amelyeket Materia Medica-nak neveznek. A Materia Medicában szereplő pontos leírások tehát segítségünkre vannak abban, hogy egy adott betegség tüneteinek legjobban megfelelő szer képét kiválaszthassuk és a szerrel a beteget meggyógyítsuk.

A világ legnagyobb homeopátiás gyógyszertára a londoni királyi kórházban található. Itt a londoni gyógyszertárban megtalálható minden olyan homeopátiás szer, amely a gyógyszervizsgálatokon már túljutott, de a törzskönyvezése még nem fejeződött be. Pillanatnyilag ezek száma kb. 4200. E hatalmas gyógyszerkincsből egyedileg választják ki (az alapvető hasonlósági szakág alapján) a beteg számára a legmegfelelőbb szert.

A homeopátiás szer a beteg számára nagyon speciális úton kerül kiválasztásra. Első lépés a homeopátiás anamnézis felvétele, ami egyenlő a tünetek felmérésével. Meg kell figyelni: a beteg viselkedését, megjelenését, kedélyállapotát, szellemi beállítódását, szorongását, aggodalmát, személyes körülményeit, érzelmi reakcióit. A cél megérteni a betegség természetét, és a beteget, aki kifejlesztette magában a betegséget. Ez azért fontos, hogy a beteg individuális kezelésben részesüljön, az anamnézis során nyert adatok feldolgozásából és értékeléséből.

A betegségképnek és a kiválasztott szer gyógyszerképének a lehető legnagyobb fedésben kell lennie - ebben a megfelelő szer megtalálásában a homeopátiás szerek tünetjegyzékei, a Repertóriomok nyújtanak nagy segítséget. A leghatékonyabb homeopátiás szer megválasztásához a négy alapvető paraméter közül legalább hármat össze kell gyűjteni, majd a tünetek rangsorolásával a repertóriumban gyógyszert lehet választani a beteg számára.

Akut betegségek (döntőek a helyi és testi tünetek) gyógyítása során figyelembe kell venni a beteg pszichés és mentális állapotában bekövetkező változásokat is. A megfelelő szer kiválasztásánál előtérbe kerülnek a betegséget kiváltó okok, a pszichés és mentális tünetek és az egyéni és családi anamnézis adatai is. Jó eredmény érhető el tüneti szerekkel, amelyeket alacsony, vagy közepes potenciában, napi többszöri dózisban alkalmazzuk. Megfelelő, jó szer bevételét követően az akut betegség gyorsan, könnyen gyógyul, maradvány tünetek nélkül, és nem követi hosszú lábadozási időszak.

Krónikus betegségek gyógyítása során alkati szerek érhetők el jó eredmények. Az alkati szereket közepes, vagy magas potenciában egyszeri adagban, esetleg azt ritkán ismételve használhatjuk eredményesen, de tüneti szerekkel ilyenkor csak tünetmentesítés érhető el. A krónikus betegségek gyógyulási iránya a "Hering szabályt" követi, mely szerint a tünetek fentről lefelé, belülről kifelé, fontostól a kevésbé fontosig múlnak el. Fordított sorrendben szűnnek meg, mint ahogy megjelentek.

A gyógyulás idejét befolyásolja, hogy a betegség milyen régóta áll fenn. Általánosan elfogadott az a nézet, hogy annyi hónapot vesz igénybe a gyógyulás, ahány éve tart az adott betegség. A legjobb a reakció akkor, ha energetikai szinten és a beteg kreativitásában, pszichés és mentális állapotában is történik pozitív változás. A testi tünetek javulása néha csak ezt követi. Természetesen a homeopata orvos is megvizsgálja fizikálisan a beteget, és szükség esetén igénybe veszi a jelenlegi diagnosztikus lehetőségek széles tárházát is.

A homeopátia határai a diagnózis pontosságában keresendők. Az anamnézis nem mindig ad megfelelő információt, mert a beteg nem figyelte meg magát kellőképpen, valami hatástalanítja a szert, mert például a beteg nem tartja be a bevételi és gyógyszertárolási szabályokat, a műtéti beavatkozás, vagy intenzív ellátás szükségességét nem helyettesítheti. A homeopátia határa ott van, ahol a felerősíteni szánt öngyógyító mechanizmusok kimerültek, vagy ahol irreverzibilis anatómiai károsodások következtek be.

» Alternatív Gyógyászat - Holisztikus gyógyászat

Kérlek adományozz a Alternatív Gyógyászat Könyvtár javára!
(Please support the Alternative Medicine Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)