[Fraternitas Mercurii Hermetis könyvtár]
Egy Másik Recept
SAL HARMONIACUM VEGETABILE LULLII
- Another Recipe -
SAL HARMONIACUM VEGETABILE LULLII
Vinum rubeum vel album receptje (Végy vörös vagy fehér bort!) Öntsd bomlasztónak balneumba, hagyd húsz napig állni, hogy alkotórészeiket könnyen szét lehessen választani! Párolj le ezen keresztül lassú tűzön aqua ardenst és rektifikáld addig, amíg az üledék teljesen elfogy! Aztán addig desztilláld hamugödörben a maradékot, amíg az edény alján a folyékony szurokhoz hasonló anyag nem marad. A desztillált üledéket tedd félre, vedd elő az előbb említett anyagot és önts belőle négyu jjnyit az üledékre, majd állítsd az üvegcsét két napra balneumba, aztán egy napra hamuba, hogy lassú tűzön főjön. Az eredmény egy erősen színezett üledék lesz, amit önts egy másik edénybe. Az első edényedet újra helyezd két napra az üledékkel balneumba, egy napra hamuba, majd ismét ürítsd ki egy harmadik edénybe. Folytasd addig, amíg az üledék már nem színeződik el. Vedd ki az üledéket, a felét vagy a harmadát ülepítsd újra balneumben, és ezzel is végezd el ugyanúgy a fent leírt folyamatot. Ha már nem színeződik el az üledéked, akkor az edény alján egyfajta fehér földet kapsz. Közben az üledék magába szívta az összes olajat. Ha ki akarod nyerni az olajat, akkor desztilláld megint balneumban, míg az üledék az edény tetejére felszáll, az olaj pedig vörös színűen az alján marad. Most vedd a földet és önts rá háromujjnyi mercuriust (növényit, vagy aqua ardenst), állítsd ezt az üvegcsét egy napra hamuágyba, hogy lassan főjön.
Aztán desztillációval tiszta földet nyersz ki belőle, mint fent is. Az üledéket tedd félre! Önts két ujjnyit egy másik aqua ardensből az úgynevezett "földre", újra tedd két napra hamuágyba, és a hamuban desztilláld, mint az előbb! Addig folytasd ezt, amíg nyoma sem marad a "szellemnek" (spiritusnak vagy animának is nevezik) a "földben", hanem minden, amit akként ismerhetnél fel, elillant az aqua ardens-szel. A "földből" egy teljesen finom por marad, amit ha egy izzó lapocskára teszel, nem füstöl, ami azt bizonyítja, hogy nincs benne spiritus vagy anima. Digeráld ezt a földet egy háromlábú edényzetben, és tíz napon (és éjszakán) keresztül hagyd egyenletes tűz fölött állni. Aztán önts egy ujjnyi olyan aqua ardenst rá, amelyben benne van még a spiritus vagy anima, majd ismét tedd a háromlábú edénybe egy napra. Majd tedd balneumba, és desztillációval kinyersz belőle olyan aqua ardenst, amelyben már nincs spiritus vagy anima, mert az a földben marad.
Aztán önts rá másik aqua ardenst, és addig ismételd az eljárást, amíg a föld magába szívja a spiritust. Ezt abból tudod megállapítani, hogy ha a földet izzó lapra teszed, füstölni fog. Ezt a földet hat napig digeráld a háromágú edényben, majd tedd hamuba, nagyobb lángra addig, amíg az edény oldalán, a szublimáció során megjelenik a mercurius vegetabilis, az alján pedig ott marad a "terra damnata", amely művünk szempontjából nem lényeges. A mercuriust gyorsan gyűjtsd össze, és állítsd fel keletkezése után nyomban két napra, hogy összekeveredjen, és átjárja saját "vize" (mixionem cum sua aque), így olyan "víz" lesz belőle, amely rendelkezik azzal az erővel, hogy minden fémet feloldjon, miközben lényegüket megóvja. Ezt a vizet nevezzük mi "menstruum vegetabile"-nek.
|
Azért mutattam be itt ezt a folyamatot – ami egészen őszintén számol be a Vinum rubeum vel album-tól kezdve az oly sokat emlegetett és félreértelmezett "mercurius" előállításáról –, hogy rámutassak, mennyire hosszadalmasak és nehezek az alkimista munkálatok. Ráadásul ez még csak egy részfolyamata a nagy hermetikus műnek!
A LAPIS PHILOSOPHORUM előállításához vezető út bemutatásakor a hermetikus mesterek legtöbbször csak innen kezdik leírni a folyamatot, vagy rögtön a borszeszből (vinum rebeum vel album) indulnak ki anélkül, hogy annak előállításáról a legcsekélyebb említést is tennék, és rögtön az úgynevezett "ROTÁCIÓKRA" ugranak át, miután a mercurius már kész van, az "arany mag" már a "SZŰZ FÖLDBEN" rejtőzik, hogy "a színeken keresztül" mehessen.
Látható, hogy a beavatottak képesek voltak gátlástalanul feláldozni a nagy, egyetemes folyamat egyes részeit, csak hogy a titkos borszeszük, a "spiritus vini philosophici", és a titkos tüzük előállítását titokban tarthassák. És ezt tették évszázadokon keresztül folyamatosan, rendíthetetlenül. Mindamellett néhány burkolt megjegyzésben említést tesznek néha a titkos borszeszről, a titkos "sótüzükről" pedig az írásaikban szinte semmit sem találhatunk. Bár itt-ott szerepel valamiféle tűz, pl.: "a mi tüzünk nem az elemi tűz", de ez minden. |
A Titkos Sótűz szerepel a Nagy Mű, és munkáik elején, e nélkül a "vinum rubeum vel album", a "spiritus vini philosophici" nem készíthető el. Hogy mekkora becsben tartották ezt a tüzet, az is mutatja, hogy a titkos tüzüket szimbolizáló szalamandrát helyezték a Lisieux-i kapu középső féloszlopának tetejére, és ahogy Fulcanelli is írja azt művében:
"Bizonyos módon úgy tűnik, hogy ez a kényelmes nyugalmi állapot védőszelleme, mert a középső pillér feletti konzol síkjából faragták ki, és felnyúlik egészen a pajta ablakának szemöldökfájáig."
|
Az alkímiában, a hermetikus műben a cél elérésének két útja ismeretes: az úgynevezett "rövid, száraz út" és az úgynevezett "hosszú, nedves út". A nedves és száraz út megnevezés csak nagyon feltételesen helytálló, hiszen, mint már mondtuk, annak, amit először el kell készíteni, a "sótűz"-nek nélkülözhetetlen alkotóeleme a víz. Ezt a nagyon hosszadalmas és fáradságos előkészítő munkát – legalábbis a kezdeti szakaszát – az alkimisták a salétromfőzők kézzel végzett műveletéhez hasonlították, és női munkának, "asszonymunkának" titulálták az itt szükséges lúg elkészítése miatt. A munka további stádiumait mindennek lehet nevezni, csak "asszonymunkának" nem, hiszen ez egy rendkívül aprólékos, és egyáltalán nem veszélytelen eljárás.
Az úgynevezett "rövid, száraz út" nem vezet el minket a "titkos borszeszhez", hanem az ásványok és fémek "tűzsóval" való kezelését mutatja meg. Igazság szerint innen a "száraz út" elnevezés. A "hosszú és nedves út" elnevezés előkelőbb, viszont összehasonlíthatatlanul nehezebb és időigényesebb folyamat, és messzemenően tökéletesebb eredményhez vezet. A neve is pontosan ráillik a számtalan desztilláció miatt, amire szükség van az eljárás során.
Egy igazi szabadkőművestől származó, rövid könyvben (cím: HERMES TRISMEGISTUS IGAZI, ŐSI TERMÉSZETÚTJA, Lipcse, 1782) a következő utalás található a "nedves" és a "száraz" útról: |
"A filozófusok két útról tesznek említést az írásaikban, amelyeken keresztül egy olyan tinktúrát nyerünk, amiről egyesek a száraz, míg mások a nedves út elnevezést adták. Bármelyik úttal dolgozhatunk a tinktúra kinyeréséhez, az eljárás elején nincs különbség köztük, hiszen mindkét esetben a szárazsággal és a nedvességgel kell operálnunk. Mégis megkülönböztetik a kettőt. A különböző megnevezések abból erednek, hogy a száraz eljárás során előállított tinktúrát, az aranyat száraz porként egy tégelybe zárják, és tökéletes állapotba hozzák, ezzel szemben a nedves eljárás során az aranyhoz a feloldott, szofikus merkúrunk segítségével jutnak el, a tökéletes állapotot pedig az elemek megfordításával érik el."
Az imént idézett részlet Johannes Seger Weidenfeld művéből való, a hosszú és nedves utat tárgyalja. Ez az út az úgynevezett gumi elkészítésén keresztül elvezet minket a híres "príma matéria" előállításáig, amely anyagot a természetben sehol nem lehet fellelni, hanem fáradságos munkával kell elkészíteni, és amelyből a mercuriust lehet desztillálással előállítani. Innen már csak egy lépés választ el minket a "spiritus vini philosophici"-től, vagy más néven a "BEAVATOTTAK TITKOS BORSZESZÉTŐL". Ezen a ponton már a kezünkben van a "vinum rubeum vel album", ahonnan egyenes út vezet az arany vagy az ezüst (vagy mindkettő) kidolgozásához, a rotáción keresztül a "vörös vagy fehér tinktúrához".
|
Az imént említett "príma matéria" szintén egyike azon dolgoknak, amelyek a kétségbeesetten kutató alkimistáknak a mai napig fejtörést okoznak. Honnan vegyék? Hol találják? Bernhardi gróf (1406-1490), aki hatvan éven keresztül tévúton járt, de végül, öregségére mégiscsak elért a célhoz; elkészítette a "követ". Azt írja a "príma matériáról", hogy "azt sem az ásványi, sem a növényi, sem pedig az állati eredetű anyagok közt kell keresni, mert a három birodalom egyikében sem fogjuk megtalálni". És más, megbízható alkimistáknál is hasonló figyelmeztetéseket olvashatunk. Akkor hát hol van a "príma matéria"? Hogyan juthatunk hozzá? Egy nagyon jó, de rendkívül bonyolult alkimista írásban, a "Bölcsek vízkövében" például röviden és egyszerűen a következőket olvashatjuk:
"Ha mindezt alaposan áttanulmányoztad, és a fejedben van a "príma matériáról" való összes ismeret, akkor kezdhetsz neki a munkának…" És tovább: "Hogy mennyire elengedhetetlen a príma, vagy secunda matériáról való összes ismeret azok számára, akik meg óhajtják azt szerezni, azt nem hangsúlyozzák eléggé a filozófusok. És nem is figyelmeztetnek megfelelő súllyal arra, hogy ez az anyag egyetlen dologból áll, és ebből mindenféle egyéb összetevő nélkül nyerhető ki a "kő" – még ha annak ezer fajta nevet is adtak. Csodálatra méltó tulajdonságokkal ruházzák fel, s összetevőire számokkal utalnak, vagyis hogy kezdetben három alkotórészből tevődik össze, pedig egyetlen, tiszta anyag." Máshol: "Legelőször is a nevezett anyagot, amit a filozófusok a természet legnagyobb kincsének tartottak, mindenek előtt szét kell bontanod, és fel kell oldanod…"
|
Hasonlóképpen mint itt, a "Bölcsek vízköve" című műben, más szavahihető alkimista írásokban is találunk a príma matériára vonatkozó olyan utalásokat, amelyből kiderül, hogy "príma secunda"-nak is hívják, illetve hogy előállítása kezdetén három összetevőből áll, holott a végén egyetlen, tiszta anyag. Mindebből kiderül, hogy a príma matériát sehol nem találhatjuk meg a természetben, hanem ezt elő kell állítani.
Bernhardi gróf idejében – két évszázaddal a könyvnyomtatás feltalálása előtt – a szórványosan fellelhető alkímiai kézíratokban is alig találunk erre vonatkozó utalásokat. Tehát ebből is látszik, hogy a gróf az alkímia megszállottjaként évtizedekig abban a hitben volt, hogy a príma matériát csakis a három természeti elem egyikében találhatjuk meg.
Olvasni is mulatságos, ahogy a gróf a maga nyílt, őszinte módján beszámol arról, hogy mi mindent megtett a príma matéria felkutatásáért, hogy aztán hosszú idő és rengeteg felesleges költség után végül rájöjjön, hogy mindez hiábavaló volt:
"Végül már olyan tapasztalt kollégákat hívtam segítségül, akik mindent tudtak, de mégsem sikerült nekik semmi. Dolgoztunk vitriolból és alumíniummal, illetve a következőképp nevezett anyagokkal és eszközökkel: alumen rochae, glaciei, scissile, plumosum, de India. Mindenféle ásványban keresgéltem, és miután az ásványi követ sehol sem találtam, turkáltam vérben, vizeletben emberi ürülékben, hajban, spermában, petében, és hasonló szodomita dolgokban. Ezekből akartam megcsinálni a bölcsek kövét, de minél tovább kutattam, annál messzebb jutottam tőle. Szétválasztottam, vagyis szét akartam választani a négy elemet, kémcsőben cirkuláltattam, desztilláltam, rektifikáltam, infundáltam, lepároltam, kalcináltam, szublimáltam, konjugáltam, öntöttem, égettem és olvasztottam, a tűz számtalan, csalóka eszközét bevetettem. Eközben sok évet elfecséreltem, és amikor már harmincnyolc éves voltam, még mindig a növényi követ kerestem. Gyógyfüvekben, és állatokban véltem megtalálni a mercuriust. Összesen, ez alatt a három év alatt, amíg ilyen erőltetett, irreális elképzelések alapján dolgoztam, mindent összevetve 6000 koronát költöttem el."
"Tehát a hitetek csak olyan, mint egy mustármag…" Az ő hite végül még sem jutalmazta meg, nem igazolódott be.
Hiszen nagyon messze kell annak menni,
Idegen földön és tengereken át,
Aki az ősi hegyet keresi,
Ahol a Bölcsek Köve rejlik.
Ez a záró strófája egy angol alkimista költeménynek, amely az aranygyapjú utáni titkokkal övezett, fáradságos keresésre utal.
Forrás: [» Hermit ]
» Hermetika - Alkímia
» Hermetika - Bevezetés az Alkímiába
Kérlek támogasd a Hermetikus Könyvtárat!
(Please support the Hermetic Magic Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
