2011.
A tökéletes társ spirituális emlékezete
|
Minden ember hordozza ezt az emlékezetet és ennek ígéretét. Ez hajt bennünket a párválasztás időtlen labirintusában egyre csak egyre előre, keresve-kutatva a megannyi ember között azt az ideális felet, akinek másik feleként mi magunk újra egészek lehetünk. Van akinek ez a keresés egyetlen mindent beragyogó időfeletti pillanat - egy egyszeri és megismételhetetlen „meglátni és megszeretni” mozzanat. Van akinek egy életidőn át tartó, megannyi személyen átívelő sodródó folyam, amelyben megannyi arc és érintés fonódik össze egyetlen bizonyossággá, hogy van szerelem és van az embernek lelki társa valahol a világban az út legvégén. Nem az út hossza számít és nem is a szereplők számossága. Csak a megérkezés és a megtalálás számít. Annak a felismerése, hogy minden embernek vannak lelki társai, akik segítik és támogatják lelki fejlődését és kiteljesedését, és van lélektársa, aki megtisztulva minden önösség sárarany burkától tökéletes duálpárja lehet, ha engedik megtörténni ezt a csodát.
A hagyományok megőrizték ennek az utazásnak és keresésnek az úti-leírását. A megtalálás térképét, amely a lelkek szerelmes szentélyeinek termeibe vezet. S bár minden ember születése jogán megkapja ezt a leírást, sokan eltemetik magukban és el is felejtik teljesen, hogy merre és hogyan kellene haladniuk, hogy megtalálják a milliárd ember tengernyi sodrásában csodálatos lélektársukat. Ezért vált szinte ezoterikus tudássá ennek bölcselete. Mert a legtöbb ember miután nem tudja az igaz szerelemhez vezető utat, már nem is hisz annak csodájában és létezésében. Csak kevesen őrzik magukban ennek a biztos tudását, s ők az őrzők, akik tudják a létezés legnagyobb csodája a lelkek egyé válása, egymásban feloldódása. |
Ahhoz, hogy ezt megértsük, útnak kell indulnunk magunknak is. Kalandoznunk kell a filozófia, vallás, misztika peremvidékén, hogy ráismerjünk létezésünk spirituális aspektusára: tudniillik, hogy nem véletlen, hanem nagyon is tudott és választott döntéseink sorozata vezet lelki társunk megtalálásához. Ehhez persze el kell fogadnunk a spirituális létszemlélet néhány nagyon egyszerű alapgondolatát.
A spirituális létszemlélet alapja
A spirituális létszemlélet nem vallás vagy filozófia, hanem egyetemes diszciplína. Éppen ezért nem is rejtezik kizárólagos vallási, filozófiai, vagy ezoterikus formák arca mögé, sokkal inkább ezek az arcok tükrözik lényegét. És a spiritualitás lényegi alapállása, hogy feltételezi a világ nem pusztán mechanisztikus gépezet, amelyben a véletlen próbáztatás előnyös tulajdonságai révén választódnak ki a sikeres fajok és egyedek, hanem olyan organikus és egységes rendszer, olyan világegyetem, ahol minden egyednek és fajnak fontos szerepe, rendeltetése, önmaga puszta létezésén túlmutató értelme van. Az ember nem állati szaporodó-gép, aki előnyös genetikai tulajdonságai továbbörökítése céljából keres magának társat, hanem szellemi entitás, aki társas kapcsolataiban és lelki életében képes magasabb létállapotok megtapasztalására. Egyszerűbben szólva, az ember nem azért keres magának társat, hogy egy öntörvényű biológiai kényszertől hajtva szétszórja örökítő anyagát, hanem azért mert a társas lét tükrözi az emberi létforma magasabb rendű lényegét. Az, hogy az emberek más szinten is képesek egymáshoz kapcsolódni, mint puszta biológiai szinten, bizonyítja, hogy ez ember több mint puszta test, egyszerű organizmus, önfenntartó sejtközösség. Az, hogy az ember képes vágyakozni, szeretni, és törődni, hogy képes az önátadásra és önmeghaladásra bizonyítja, hogy a lelki élet színtere által az ember képes többé válni puszta biorobotnál.
A lélekfejlődés 3 stádiuma
A lélektársunk megtalálása szorosan összefügg saját lelki fejlettségünkkel. S ha bár mindnyájan öntudatlanul is a lelki fejlődés útját járjuk, az útleírás szerint három fokozatot kell megélnünk, megtapasztalnunk, kitanulnunk, ahhoz, hogy tökéletes boldogságra leljünk lélektársunk mellett. A különböző hagyományok különböző szavakkal illetik a boldogság ezen stádiumait, mégis közös vonásuk a hármas tagozódás:
1) A testi gyönyör kapuja
Sokan félreértik az emberi test szerepét és rendeltetését. Elfelejtik és eltemetik magukban azt a tudást, hogy a test valóban a lélek temploma, és csak ép testben születhet ép lélek. Míg a görög-római kultúra szépségideálja világosan hirdette a testi szépség és szerelem kultuszát, ma sokan pironkodnak a puszta gondolattól, hogy a kéjvágy, és a testi gyönyörök iránti sóvárgás a lélek hangja. Pedig a világ egyetemes. Legkisebb részlete a legnagyobb egész tükre. Ahogy Platón tanítja a testek iránti vágyakozás mögött a kiegészülés, a teljesség vágya húzódik. Mikor valaki egy szép testhez vonzódik, annak birtokbavételére vágyik, nem a test, hanem a szépség birtoklásának vágya tüzeli. Csak ennek birtokbavételére nincs más eszköze és módja, mert lelki értelemben még fejletlen, mert a testek szeretetén kívül és azon túl még nem lépett mélyebbre.
Nagyon sok ember él ma a lelki társi kapcsolatoknak ezen a szintjén. Igényes és odaadó önmaga és mások testével, élvezi annak szépségét örömét. Sok ember éli meg a boldogság egy bizonyos mértékét a testiségen keresztül, és sok ember segíti egymás kiteljesedését az által, hogy testét kiműveli és megfelelően ápolja, hogy az a lelki vágyódás sajátos oltára lehessen. Nagyot téved az, aki ezt lenézi és lebecsüli! Hiszen a lelki fejlődés első stádiuma ez. Ezért hallgassunk testünk szavára, és halljuk meg kihez és hogyan vonzódik. Tanuljuk meg szeretni, becsülni és élvezni testünket, így nem gátja hanem eszköze és kapuja lehet a mélyebb lelki tartalmaknak.
2) A lelki öröm kapuja
Aki megtapasztalta a testi gyönyörök mámorát, szinte magától nyílik meg a másik fél számára, és tárja fel lelkét és lelki világát. Hány és hány uralkodó adta ki legféltettebb titkát szeretőjének, mert a lélek, a test erejével szemben gyenge és ártatlan. Ez nem rossz értelemben vett gyengeség! Ellágyulás, jótékony elernyedés, a bizalmi viszony szülte áldásos béke és boldogság. Csak amikor a lelkek megnyílnak egymásra, egymás karjaiba rejtve, akkor tapasztalják meg az egymásra találás örömét. Ha a lelki dimenziók feltárulnak, és megnyilatkozás valóban őszinte és teljes, a testi érintkezés képletessé, és akár szükségtelenné is válik. Mint ahogy az idő előre haladtával a lélektársak közötti testi érintkezés el is halványul, másodlagossá válik, vagy akár meg is szűnik egészen.
Az összetartozás és egylényegűség érzését már nem a testi érintkezés adja, hanem az a bizalom és érzelmi rezonancia, ami két ember belső világa között feszül. Az egymásra hangolódott lelki társak megérzik és átveszik egymás örömét, fájdalmát, lélekben egyé válnak, valóban egy test-egy lélekké olvadnak össze. Ezzel teljesítve be a lelki fejlődés második stádiumát. Idős házaspároknál látni ezt a tökéletes összhangot, akik megannyi évtized törődő egymásra figyelése által csiszolódnak ily tökéletesre. A lelki társak ezen csoportja a mai korban ritka kincs, miután az egyre gyorsuló társadalom már nem hagy időt sok ember számára, hogy kivárja ennek az összhangnak a megszületését.
3) A szellemi belátás kapuja
Míg a lelki örömökön osztozó lélektársak harmonikus lelki kapcsolatban élnek, nagyon erősen függnek egymástól, és többnyire csak együtt képesek a boldogság megélésére. Ha lelki fejlődésük útján ráeszmélnek arra, hogy kapcsolatuk és boldogságuk alapja nem a másik fél, akkor lépik át a szellemi boldogság kapuját. Ehhez azt kell felismerni, hogy nem az a boldog akit szeretnek, hanem aki szeret és szerethet. A lelki társi kapcsolatok szellemi szintjén az ember ráébred, boldogságát az táplálja, hogy ő képes a szeretetre, a szeretet adására és megosztására. És ez nem szükségszerűen korlátozódik egyetlen személyre, alakra, megtestesülésre. Lélektársa megannyi formában újra és újra születhet, alakot válthat, ő képes mindenben és mindenkiben felismerni a szeretetre méltót.
Így az egyetlen alak és személy szeretetét felváltja a mindenség szeretete, amiből semmilyen értelemben nem következik a másik fél elhagyása. Sokan gondolhatják, hogy ez hűtlen gondolat. Már nem csak azt az egyet szeretni, hanem mindent és mindenkit. Mégis a lélektársi kapcsolatoknak ezen a legmagasabb szintjén a lelki társak már nem kapni, hanem adni akarnak, megosztani szeretetüket társukkal és a világgal. Az ilyen duálpárok, már nem társfüggők. Mert tudják, hogy életük párja idő, tér és forma feletti tiszta szellem, akitől semmi nem választhatja el őket. Még a halál illúziója sem. Az ilyen lelki társak tökéletes szeretetben segítik, támogatják és szolgálják egymás kiteljesedését és önmegvalósítását, anélkül, hogy önmaguknak bármiről is le kellene mondaniuk, vagy hogy bármiben is hiányt szenvednének.
Kevesen érnek el az út végére egyetlen életidő alatt. De minden ember érzi és tudja, hogy sorsa és rendeltetése ez: feloldódni minden ember szeretetében, ahol lelki társakká válunk egymás számára mindannyian.
» Ezotéria - Árnyék és Lélektárs
» Ezotéria - Lélektársunk tükrében
» Ezotéria - A lélek kapcsolatai
