|
Tarr Bence László
A lélek kapcsolatai
- Spiritual Relationships -
2011.
A lelki kapcsolatok nagyon sokfélék és sokrétűek lehetnek. A fogalmak szövevényes labirintusában könnyen eltévedhet a gyakorlatlan utazó. Az alapfogalmak tisztázásához veszünk útmutató fonalat kezünkbe cikkünkkel.
A mai ezoterikus szóhasználatban közkeletű kifejezés lett a „lélektárs” fogalma, ez miben különbözik a korábban is használatos „lelki társ” kifejezéstől?
|
Az ember, társas lény. Fogantatása pillanatától egy másik élőlény testében fejlődik, anyjának testi-lelki állapotainak kitéve. Minden magzat olyan erős biopszichológiai szimbiózisban él az őt éltető anyjával, hogy ez a pszichés kapcsolat a megszületést követően is sokáig fennáll még. Nem is kell magyarázni, hogy az anya és gyermeke nagyon sokáig egymás „lelki társai”, együtt sírnak, együtt nevetnek, átveszik egymás érzelmi állapotait. Az anya halálra izgulja magát gyermeke első balett vizsgáján, a gyermeke pedig együtt siratja meg anyjával a romantikus filmek drámai helyzeteit. Elsősorban az anya-lány kapcsolatok mélyülnek el annyira, hogy gyakorlatilag a harmadik szereplő, a férfi férj szinte kikerül ebből az új szerelemből. Sok anya gondolja, vallja, hogy ő ilyenkor csak lánya legjobb barátnője – valójában azonban önmaga idealizált formáját teremti újra lányában, gyermekében.
A „lelki társ” gyakran idealizált személy; akiben vagy aki által kiteljesedni látjuk önmagunk. Akiben, vagy aki által megélhetjük magunkat olyannak amilyenek valójában vagyunk, vagy amilyenek valójában lenni szeretnénk. Miután nagyon sok ember képtelen önmagát szeretni és híven elfogadni, sokszor van szükség egy olyan személyre, aki egyfajta külső kontrollt testesít meg, tükröt tart elénk, amelyben megláthatjuk igazi arcunk.
Éppen ezért kell tudnunk, a lelki társ nem mindig csak ideális, vagy idealizált személy lehet. Tükröt olyan társak is tarthatnak elénk, akik éppen, hogy nem ideálisak, hanem saját rossz tulajdonságaink kivetülései, megtestesülései. Az ilyen „rossz” lelki társak éppen azáltal segítik lelki fejlődésünk, hogy rávilágítanak mindazokra a rossz tulajdonságokra, negatív és alacsony életminőségekre, amelyeket meg kívánunk haladni. |
A „lélektárs” ezzel szemben az ezotériában, azt az ideális párt jelenti, aki belső tulajdonságaiban velünk rokon természetű. Ez nem azt jelenti, hogy tárgyi értelemben ugyan az az érdeklődése! Azaz nem szükségszerűen szereti ugyanazt a zenét, vagy színészt, könyvet vagy ételt, sőt sokszor nagyon is eltérő ízlésvilággal rendelkezik. Nem a külsőségek és a külső jelenségvilág szintjén hasonlatos hozzánk, hanem egy mélyebb szinten, a lelki dimenzió szintjén hasonlít. Éppen ezért nehezebb felismerni ki ilyen lehetséges lélektárs, mert hogy egyetlen életút alatt, nem pusztán egyetlen személy lehet ilyen rokon lélek. Ahogy személyiségünk az életünk során változik, csiszolódik, öregszik, bölcsül, úgy válnak más és más emberek rokon lelkűekké. Sokszor csak egészen idős korban, az életútjuk végén eszmélnek rá emberek, valójában kikkel is állnak időfeletti, lelki rokonságban. És boldog is az aki ráismer valódi rokonaira, akárhány éves legyen is. Ha valakinek megadatik, hogy egy ilyen rokon lélek kísérje végig életét, akkor beszélhetünk lélektársakról.
Miben más a „duálpár” a lélektárstól?
A rokon lelkek nagyon speciális csoportját képviselik a duálpárok. Ezek azok a lélektársak, akik többnyire hosszú és fájdalmas együttlét során tökéletes gyémánttá csiszolódnak egymás mellett. Életük és személyiségük tökéletes foglalatává válik a másikénak, és valóban olyan tökéletesen illeszkednek egymáséhoz, mint a kínai jin-jang ábrázoláson a hullámvonallal félbevágott kör. Persze jó ha tudjuk tökéletesen metszett gyémánt természetes módon nem születik! Minden gyémántot vágni, és csiszolni kell, míg ki nem bontja az önmagában hordozott tökéletes szépséget, ragyogó fényt.
Minden ember lelke ilyen, csiszolatlan gyémánt. Törhetetlen, sziklaszilárd, a fémnél is keményebb. Csak egy másik gyémánttal lehet alakítani rajta. A Duálpár, két ragyogó ékkővé lett makulátlan gyémánt, amely egymást faragta, csiszolta tisztává. Az ilyen emberpár sugárzik, mint a fény, de mindkettő önmagában teljes és egész, nem szorul a másik fényére, pompájára. Míg minden lelki társ nagyon is függ egymástól, még akkor is ha rokon lelkű lélektársakról van is szó, egy duálpár tökéletesen autonóm egyének lélekkapcsolata. Itt nincs függőség, semmiféle egymásrautaltság, dependencia, csak boldogságos együtt-lét. A duálpárok nem függnek egymástól, mégsem az egyedülállóságot választják. A független tökéletesség tiszta tudatával választják egymást, hogy párban éljék le közös életük, az egyedüllét helyett. |
|
Sokan gondolják, hogy a duálpárok között nincs és nem is lehet diszharmónia, egyenetlenség, súrlódás. Ez a végeredményt tekintve így is van. Csak míg a rokon lelkű lélektársak eljutnak idáig, addig fúrás-faragás van, és bizonyára sok-sok kemény ütközés és súrlódás. A legtöbb ember a menthetetlen romantikus lányregény-hősök világából meríti eszményi ideáljait, és ezért képzeli azt, hogy minden ideális pár fehérlovas hintóban éli boldog életét, amíg meg nem hal. A valóság természete persze nem ilyen. A természet csupa változás, átalakulás, forrongó megújulás. Ahogy változik a világ, úgy változnak vele az emberek is, és bár lelkünk mélyén állandó és változatlan alap rejtezik, személyiségünk felszínesebb rétegeiben ugyanúgy zajlanak a változások, amik folyamatos megújulásra késztetnek bennünket és kapcsolatainkat is.
Az ezotériában sokan gondolják, hogy az egypetéjű ikrek rokon lelkek, sőt talán egyetlen lélek ketté hasadt alakjai. Milyen lélektársi kapcsolat áll fenn az ikrek között?
|
Az ikrek természetesen lelki társai egymásnak, annak legelemibb pszichológiai értelmében. Egy iker sohasem tapasztalta meg milyen egyedül lenni, örökös társa személyében már magzati korban osztozik a világon valakivel. Az ikrek (függetlenül attól, hogy egy vagy két petéjűek), éppen ezért nagyon sokáig „társfüggőségben” szenvednek. Mindenképpen szükségük van egy másik félre, akivel minden gondjukat-bajukat, örömüket-bánatukat megoszthatják. Az ikrek nem szükségszerűen rokon lelkek, de szinte minden esetben lélektársak, annak spirituális értelmében. Azaz két olyan lélek közös testet öltéséről van szó, ahol a két lélek valamilyen nagyon fontos üzenetet és tanítást közvetít a másik fél számára. Ez a tanítás persze lehet nagyon húsbavágó és fájdalmas felismeréseket hozó. Ilyen esetben az ikrek nagyon is eltérő belső tulajdonságokkal rendelkeznek, szinte fény és árnyék karaktereket jelenítenek meg. Az ilyen iker-lelkek egymás komplementerei, azaz ugyanannak a személyiség típusnak a két arcát testesítik meg. Ha ezt az ikrek nem ismerik fel időben, könnyen meggyűlölhetik egymást, és másik felükben csak a rosszat képesek meglátni. Identitásuk alapját ilyenkor a „rossz” másik félre építik, és „az én nem olyan vagyok” alapgondolatára építik. Ez persze nagyon torz és nagyon erős társfüggőséget tükröz, ahol pont a „nem akarok olyan lenni, mint ő” alapgondolata munkálkodik. Pedig az iker-lélektárs kapcsolatokban pont az a fontos, hogy mi az amit az egyik fél önmagában hordoz, és amit a másik fél nem tud, vagy nem akar befogadni. A tanítás, és a spirituális értelemben vett fejlődés lehetősége mindig ott rejtezik. |
Léteznek olyan iker-lélektárs kapcsolatok, ahol valódi rokon lelkek öltenek testet egymás mellett. Az ilyen lélektárs kapcsolatok nagyon hasznosak és erősek tudnak lenni, ha a felek engedik, hogy a rokon természetük egymást erősítse és ne gyengítse. Gyakran azonban a rokon természet rivalizáláshoz, és féltékenykedéshez vezet, ami végül elszakítja az iker-lelkeket egymástól. Ez az elszakadás azonban többnyire csak színlelt és tettetett, a valódi lelki kötelék elszakíthatatlan.
Mi a lélektársi kapcsolatokban a közös?
Az emberek lelki szinten sokkal erősebben kötődnek egymáshoz, mint a puszta biológiai vagy fiziológiai szinten. Ha valakivel évek óta nem találkoztunk, de erős érzelmi kötődést érzünk iránta, ha évek elteltével találkozunk ott folytatjuk a kapcsolatunkat vele, ahol abbahagytuk. Nem éljük meg az elveszett időt, a másik fél hiányát. Ez azért van, mert a lélek dimenziója nem ismeri az időt, sem a teret. Az itt kötött kapcsolatok idő felettiek, úgymond az öröklétnek szólnak. Ezért van, hogy amikor két ember lelki rokonságot érez egymáshoz biztosan érzi, hogy kapcsolatuk nem ott és akkor kezdődött, csak a felismerésnek van kezdete, hogy a másik ember „rokonunk”, barátunk, lelki társunk.
Függetlenül attól, hogy ez a lelki rokonság milyen mértékű, a lélektársi kapcsolatok közös célja, hogy a benne társkapcsolatban lévő lelkek közösen fejlődjenek, előre haladjanak szellemük kiteljesítése, és az önmegvalósítás felé. Lélektársainkat pedig onnan ismerhetjük fel, hogy nem pusztán önmagukat, hanem önmaguk kiteljesítése által bennünket is segítenek és támogatnak önmegvalósításunkban, így valóban lélekközösséget vállalnak velünk és céljainkkal.
» Ezotéria - Duálpárok
» Ezotéria - Csoportos lélekfejlődés
» Ezotéria - A lélektársi kapcsolatok három útja
Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
