"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[ » Spirituális Ezotéria Könyvtár « ]
» keret nélkül «

[ előre » ]

Tarr Bence László

Agresszió - A Szükséges Rossz

- Agression - The Necessary Bad -

2007.

Sötétség terült a Kuruksétra mezejére. De a harcosok oly féktelen dühvel küzdöttek, a seregek annyira összegomolyogtak, az indulatok olyan vad erőre kaptak, hogy egyik küzdő fél sem gondolt a visszavonulásra, nem tértek éji pihenőre vissza táboraikba, mint eladdig tették. Fáklyák gyúltak ki, hevenyészett máglyák tüze vetett rőt fényt az alvilági démonok gyanánt viaskodókra, s a harc folyt tovább mintha senki sem akarna megpihenni addig, míg egy is él az ellenségből… A küzdők elhomályosult szemei nem tudták már megkülönböztetni, ellenség vagy barát áll-e szemben velük: utolsó erőfeszítéssel nemegyszer saját fegyvertársaikra mértek halálos csapást.” Mahábhárata VII/4.

Eszement férfiak egymást aprító tusakodása. Példáikkal tele van írott történelmünk, és a női lélek könnyáztatva esdekel eme értetlen önpusztító virtus előtt. Miért? És hogyan képes a férfiúi nem, annyi de annyi önpusztító durvaságra? Honnan az anyagi szinten megnyílvánuló faragatlan pusztító erő, amely oly annyira képes eluralni a férfiúi értelmet, hogy erejét a fizikai síkra irányítva, akár önpusztító módon is önmaga és mások ellen cselekedjen. A férfiúi szellemre boruló lila gőz, szellemi homály, oly hirtelen jövő és oly irányíthatatlan, hogy egyes kultúrákban ezen megszállott állapotot külön névvel illetik. Ilyen elnevezés például a berserkergang, ami a nordikus mítoszok nyelvén azon viking férfiak transz szerű állapota, amely irányíthatatlan dühhel vetteti harcba a transzba esőt. Az ilyen berserker, gondolkodás és önféltés nélkül küzd mindennel és mindenkivel, magával a létezéssel, hogy esztelen haragjában átadja magát a pusztítás szellemének, magának a tiszta agressziónak.

Miért van szüksége az embernek, erre a kontrolálhatatlan erőre? Milyen célt szolgál? És honnan ered? Csak a férfiakra jellemző ez a magatartásforma, vagy a nők lelke mélyén is ott szunnyad? Az agresszió latin eredetű szó, amelynek jelentése ‘támadás’. Minden olyan viselkedésforma, amelynek nyílt célja a másiknak sérelmet vagy kárt okozni, ide sorolandó. Mióta világ a világ próbálja minden filozófus, bölcs és gondolkodó megérteni, hogy honnan ered ez az általános késztetés; nem csoda, hogy a társas interakciók vizsgálatánál a modern pszichológia is kiemelt figyelmet szentel ennek a cselekvési formának. A modernkori lélektan atyja, Sigmund Freud, az agresszió forrásának egyfajta velünk született ösztönzőt, úgynevezett drive-ot tesz meg, amely elképzelése szerint az agresszivitás iránti hajlam az emberi nemre jellemző általános hajlam, aminek gyökerét szexuális ösztönök határozzák meg. Erre épít frusztráció-agresszió hipotézise, amely szerint ha egy személyt valami akadályoz bármilyen cél erésében, agresszív indíttatást érez, amely arra ösztönzi őt, hogy megsértse, elpusztítsa a frusztrációt okozó akadályt. A támadás iránti vágy mindaddig fennmarad amíg a személy célját el nem éri.

A szociálpszichológiai elméletek szerint az agresszió, tanult magatartásforma, ami mögött nem áll velünk született ösztönző. Társadalmi minták utánzásával sajátítjuk el, amelyek kritika nélküli átvételével előbb utóbb ‘ösztönösnek’ érezzük annak jelentkezését. Kétségtelen, hogy vannak az agresszív cselekvési formáknak igen látványos szociálpszichológiai megnyilvánulásai: Ha Moyer korai, de nagy hatású osztályozására gondolunk, az agresszió lehet:

Ragadózó agresszivitás – ahol a prédára támad a ragadozó; Hímek közötti agresszió – ahol a cél a versengés a nőstény(ek)ért, dominanciáért stb.; Félelem szülte agresszió – ahol a félelem vagy veszély leküzdésére mozgósított az agresszió; Irritációs agresszió – amit az agresszor frusztrációja indukál; Területvédő agresszió – ahol az adott terület védelmére irányul, és főképp a fajtársak ellen jelentkezik; Anyai agresszió - az anyában ébredő agresszió, melynek célja az utódok védelmezése; Célorientált agresszió - bizonyos célok elérésére irányuló agresszió, ami lehet akár az agresszív viselkedésre adott válasz kitapasztalása is.

Az ismeretlen meghódítása

Az egészen bizonyos, hogy a társas kapcsolatok kialakulásának szempontjából, az agressziónak, elsősorban a férfiaknál kiemelt jelentősége van. Egy egészséges mértékű agresszív hajlam nélkül egy férfi, aligha lehet sikeres pl. a párválasztásban. Ha hiányzik belőle a behatolási, úgynevezett explorációs agresszív hajlam, megfutamodhat minden idegen helyzet elől, és így könnyen magára maradhat. Azoknál a férfiaknál, akiket gyerekkorukban állandóan korlátoztak ‘fiús’ magatartásukban, azaz nem verekedhettek, nem versenghettek más fiúkkal, azt találjuk, hogy felnőtt korukban gondot jelent számukra a nőkkel való kapcsolatteremtés, a ‘hódítás’. Az alapvető nemi szerepekből adódó férfi-női viszony, etológiai értelemben feltételezi, hogy a férfi rendelkezik a szükséges mértékű explorációs agresszióval, amely elég késztetést ad ahhoz, hogy a férfi ismeretlen területre merészkedjen. Ennek alapfeltétele, hogy a férfi egészséges értelemben kiélhesse a ‘hímek közötti’ agressziós késztetését. Ennek társadalmilag is elfogadott formája a ‘versenysport’, ahol a férfiak konszolidált formában is kiélhetik a dominanciáért folytatott harcuk. Mégha közvetlenül nincsenek is jelen a ‘nőstények’ akikért a versengés folyik, a férfiak közötti meccsekenek halálosan komoly tétje van. Ez a primér etológiai kényszer az, amely magyarázattal szolgál focihuligánságra, amikor is két szurkolótábor képes vérremenő harcba bocsátkozni valamilyen ál-indokkal. És bármennyire is metafizikai és misztikus a végső magyarázat: A harc valójában az ismeretlen meghódításának jogáért folyik.

Ha az agresszív viselkedés valóban elsősorban ösztönök által indukált, és így etológiai célokat szolgál, akkor Csányi Vilmossal, a híres etológussal egyetértve, elsősorban valóban területvédő, tulajdon és birtokvédelmi, kívülállókkal és betolakodókkal szembeni, valamint behatolási, határkitapogató célokat szolgál. Ezzel együtt a modern társadalmi közegünkben leggyakrabban mégiscsak az irritációs agresszióval találkozunk, amit a különböző eredetű frusztrációk szülnek. Az állandó akadályoztatás érzéséből fakadó erőszakos hajlam fellángolása férfiaknál és nőknél más és más formában jelentkezik: Míg a férfiak általában fizikai erőkifejtéssel vezetik le a felgyülemlett frusztrációt, addig a női nem az érzelmi és szóbeli bántalmazás eszközeivel szabadul meg a frusztráció érzésétől.

A katarzis

Függetlenül attól, hogy az agresszív magatartásformák velünk születettek, vagy társadalmilag átörökítettek, akár fizikailag levezetettek, akár szóban kiéltek, egy nagyon meghatározott célt szolgálnak: a megtisztulást, régi görög szóval a katarzist. A katarzis egy erős érzelemi tehertől való hirtelen megtisztulás, felszabadulás. Függetlenül attól, hogy valamiféle frusztráció-e a forrása, vagy valami más, ha az agresszió tartós energia, akkor az agresszió kifejezése katartikus lehet, a katarzis pedig az agresszív érzések és cselekedetek intenzitásának csökkenését eredményezheti.

Egyesek szerint az agresszív viselkedés, a szorongás érzését keltheti az agresszorban, ami ezután gátolhatja a további agressziót, főleg akkor ha látja cselekedeteinek sérülésekkel járó következményeit. Bármilyen furcsa, ez egyfajta lelki ‘kielégülés’ érzetét okozza. Ha a frusztráció forrását valamilyen módon bántalmazhatom, megszabadulok annak terhétől, magától az akadálytól.

És itt térhetünk rá az agresszió metafizikájára: miért jelentkezik bennünk ösztönös módón, mérhetetlen indulat, minden esetben amikor akadályoztatva érezzük magunkat. Honnan ez a minden akadályt elsöpörni vágyó vak dühroham? Mint érzelmi reakció, az agresszió is lelki eredetű viselkedésforma, és mint ilyen, nem lehet pusztán káros vagy egyszerűen rossz. Hiszen minden ami a lélekben születik meg, szükségszerűen egyben végtelenül tiszta és teljes is. Így az agresszió is, mint tiszta érzelem alapvetően jó és hasznos célt szolgál. Miután a lélek alapvetően korlátlan entitás, nehezen küzd meg az emberi létforma lehatárolt természetével. A kényszerű korlátokat magára vett lélek, minden esetben kitörni vágyik ‘szorult’ helyzetéből, amikor alapvetően szabad és korlátlan természete szembenállással találkozik. Az akadályoztatás, a korlátozottság, maga az emberi nem korlátoltsága, földi természetű dolog. A lélek birodalmában ismeretlen kategóriák ezek.

Harag

Éppen ezért minden esetben amikor bennünk agresszív indíttatás keletkezik, tulajdonképpen önnön lelkünk kiállt hozzánk. Furcsa, de így van! Harsogó trombitái fülünkbe kiálltják: lelked szabad, légy hát te is az! Ne engedj korlátaidnak, szabadítsd fel magad! Bármilyen ellentmondásos is, a kiélt agresszió valóban lehet a lelki felszabadulás eszköze. És ezt jól tudja mindenki, aki valaha is kiadta lelkét, engedve ennek a belső kényszernek, amely szükségszerű könyörtelen erejével térdre ránt szabad lelkünk roppantó ereje előtt...

 

» Ezotéria - A Bennünk dúló Vihar
» Ezotéria - Örök lázadók: a szabadság vándorai
» Ezotéria - Bűnös Bűntelenség

Light

Kérlek támogasd a Spirituális Ezotéria Könyvtárat!
(Please support the Esoteric Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

Scarabeus


         

                         

 
[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 21-03-2010