Tarr Dániel
Hálaadás Napja
- Thanksgiving -
2012.
Európa-szerte, így hazánkban is egyre inkább divatossá válnak olyan, eredetileg angolszász ünnepek, mint a » Valentin-nap vagy a » Halloween, amelyek komoly bevételi forrásnak számítanak a kereskedelem számára. Azonban más, valódi értékeket hordozó ünnepek nem kapnak ekkora „rivaldafényt”, ezért az alábbiakban egy ilyen kevésbé ismert „különleges napot”, a "Hálaadás Napját" szeretnénk bemutatni.
A „hálaadás” (angolul Thanksgiving) észak-amerikai ünnep. A hagyományok szerint az őszi betakarítások után adnak hálát a termésért Istennek. Az Amerikai Egyesült Államokban, ahol az egyik legfontosabb ünnepnek számít, november hónap negyedik csütörtökjén, Kanadában pedig október második hétfőjén tartják. Az Egyesült Államok népe évről évre november negyedik csütörtökén ünnepli a Hálaadás, avagy angolul Thanksgiving napját. Sok-sok monda és rege veszi körül ezt az ünnepet, annál is inkább, mert voltaképpen nem más, mint kitalált hagyomány, így eredete nem egy bizonyos eseményen, hanem a gyarmati New England puritán hálaadásain alapul.
|
A decemberi ünnepi időszak méltó bevezetője az angolszász kultúra egyik legfontosabb ünnepe, a Hálaadás Napja. Az Amerikába érkező telepesek kezdetben a szárazságot követő esőért, a jó termésért vagy háborús győzelmekért adtak hálát Istennek, de a mai modern ember is megtalálhatja az életében azokat az okokat, amelyekért egy szívből jövő köszönömöt mondhat Istennek, családtagjainak, barátainak, munkaadójának, munkatársainak – vagy bárkinek, akitől az elmúlt időszakban jót kapott.
A hálaadás napja elsősorban az élet ünnepe, a jó dolgokról való megemlékezés, a köszönetnyilvánítás, a közösségi ima, a vidám családi együttlét, a jótékonyság és az áldások élvezetének napja. Az apró figyelmességek, ajándékok sem maradhatnak el ilyenkor. Az első hálaadás napi ajándékcsomagot a wampanoag indiánok törzsfőnöke, Massasoit küldte a telepeseknek. Az indiánok ugyanis a telepesek tábora felől lövések hangjára lettek figyelmesek.
Mikor kiderült, hogy ott ünnepet ülnek, és ennek örömére lövöldöznek a levegőbe, Massasoit azonnal elküldte az erdőbe vadászait. Az ajándéknak szánt öt elejtett szarvassal és vadmadarakkal érkező indiánok ezután együtt ünnepelték a szárazság utáni bőséges aratást a telepesekkel.
Az optimista, köszönetnyilvánításokkal teli, jókedvű hangulat vonzerejét mutatja, hogy a közvélemény-kutatók szerint az Egyesült Államokban a hálaadás az egyetlen olyan nagy ünnep, amit az emberek saját bevallásuk szerint mindenképpen igyekeznek családjuk körében eltölteni – még ha ehhez hosszú utat is kell megtenniük. |
De nem kell ahhoz amerikainak lennünk, hogy mi is megünnepeljük a magunk hálaadás napját. Üdítő felfrissülést jelenthet mindenkinek, ha az évből legalább egy napot tudatosan a jó dolgokról való gondolkodással, megemlékezéssel tölt, akár családi vagy baráti körben. Egy ilyen érzelmi wellnesskezelés után a szürke, borongós téli napokat is könnyebben fogjuk viselni, és ahogy megkedveljük ezt a vidám életérzést, a hálaadást érdemes szokásunkká is tenni.
Hálaadás az Egyesült Államokban
Az első hálaadás története a hagyományok szerint
A hálaadás napját, amely a jókedvről, az ajándékozásról, a családi együttlétről és a közösségi imáról szól, 1863 óta november negyedik csütörtökén ünneplik az Egyesült Államokban. A ma már inkább világinak tartott hálaadás 1941-től kezdődően lett hivatalos nemzeti ünnep, de azt is fontos tudni róla, hogy vallásos eredetű. 1621 őszén a telepesek még nem egészen egy éve éltek Amerikában. Ez alatt az idő alatt a népesség több mint fele különféle betegségekben életét vesztette, vagy éhen halt.
A telepesek ekkor úgy döntöttek, hogy összegyűlnek, de nem azért, hogy a legújabb receptjeiket kipróbálják, hanem hogy az életet ünnepeljék indián barátaikkal. Ezt akkor még nem nevezték hálaadás napjának, hiszen a telepesek inkább a jó aratás miatt ünnepeltek három napon át, és nagy meglepetésükre kilencven wampanoag indián csatlakozott hozzájuk. Az igazi hálaadás napja, amelyen Isten jóságát köszönték meg a telepesek, 1623-ban volt, a két hónapos szárazság végén.
Ezután kezdett kialakulni az a tradíció, hogy hálát adjanak Istennek, amikor például jó termésük volt, vagy egy háborúban győzelmet arattak. 1777-ben a Kontinentális Kongresszus a Saratoga városánál aratott, csodával is felérő győzelem után meghirdette az első országos amerikai hálaadás napját. 1789-ben pedig Washington elnök is számos nemes érvet fogalmazott meg a közös hálaadás és imanap mellett, például, hogy Isten „megvédelmezte az ország népét, és kegyelmesen gondoskodott róla, mielőtt még egy nemzetté lett”, vagy hogy „nagy nyugalmat, egységet és bőséget élvezhettek”. |
|
Mind Plymouth pilgrimjei (zarándokai), mind Boston puritánjai szigorúan kálvinista protestánsok voltak, akik elvetették a vallási naptárakban feltüntetett ünnepeket, amelyek a középkorból maradtak az angol népre. Az ő hitük szerint a karácsony, a húsvét és a szentek napjai nem képezték részét az igazi keresztény egyháznak, ember alkotta kitalációknak tekintették őket, amelyeket ki kell iktatni. Mindössze három vallási ünnepet tartottak meg, amelyekre igazolást tudtak találni az Új Testamentumban: a vasárnapot, a böjt és megalázkodás, valamint a hálaadás és dicséret napjait. Az utóbbi kettő végeredményben egy érem két oldalát képezte, mivel ezeket az isteni gondviselésre adott válaszul jelölték ki. A böjti napokat jobbára a tavaszi időszakban tartották, amikor különben is szűkében voltak az élelemnek, míg a hálaadásokat ősszel, a betakarítást követően. A katolikus és anglikán hálaadásoktól eltérően ezek sohasem estek vasárnapra, inkább az úgynevezett "prédikációs" hétköznapokra, amelyek általában egybeestek a hetipiacokkal.
A mai Egyesült Államok területén az első hálaadást a hagyományok szerint →1621-ben ünnepelték a →Mayflower fedélzetén az előző évben Plymouth-hoz érkező, az Újvilágba az európai vallásüldözések elől menekült telepesek, akiknek mintegy fele a hideg, az éhezés és az idegen, mostoha környezet áldozata lett az első télen. A telepeseket a wampanoag indián törzs segítette ezekben a nehéz időkben, megtanítva nekik többek közt a helyi halászatot és vadászatot, a →kukoricatermesztést, a →juharszirup kinyerésének titkát. A történet szerint az őszi bőséges termés után az életben maradt 51 telepes vezetője, William Bradford nagy ünnepséget rendezett, ahová az indiánokat is meghívták. Az első hálaadást ünneplő telepesek a feljegyzések szerint körülbelül ötvenen voltak, míg a hozzájuk csatlakozó indiánok kilencvenen – majdnem kétszer annyian, mint „vendéglátóik”.
A wampanoag indián törzs egyébként a mai napig létezik, és mintegy 2000 tagot számlál.
Noha a hagyomány szerint az első Hálaadás Napja 1621-ben volt, és a pilgrimek attól kezdve minden évben megülték azt. A valóság ezzel szemben az, hogy ez elsősorban nem volt igazi hálaadás, hanem inkább világinak mondható aratási ünnepség, amely tudomásunk szerint nem ismétlődött meg, tehát mindmáig nem számít egy hagyomány kezdetének. Nem beszélve arról, hogy a pilgrimek sohasem minősítették volna igazi Hálaadás Napjának ezt a lakomát, amelyen a wampanoag indiánok is részt vettek, mivel az ünneplők táncoltak, világi dalokat énekeltek és játékokkal szórakoztak.
|
Az első valódi New England-i kálvinista Hálaadás Napját Plymouth Colony-ban tartották 1623 nyarán. A gyarmatosok meg akarták köszönni Istennek, hogy egy gondviselésszerű zápor megmentette a termésüket. Amikor a dolgok kedvező irányban haladtak, a termés jó volt vagy győzelmet arattak egy háborúban, a New England-iek Hálaadás Napot rendeztek, megköszönvén a Teremtőnek az áldásokat, aztán hazamentek és ünnepi vacsorát tálaltak fel, amely lehetett családi, avagy közösségi jellegű.
Amikor azonban rosszul álltak a dolgok, ha nem volt elég élelem, esetleg a bennszülöttek az ellenállás jeleit mutatták, vagy járvány tizedelte meg őket, akkor böjtre és megalázkodásra tettek felhívást. A templomban bocsánatért és útmutatásért könyörögtek Istenhez.
Az embereket emlékeztették erkölcsi és vallási kötelezettségeikre, és ösztönözték őket nemcsak saját bűneik elhagyására, de másokénak megakadályozására is, hogy így vegyék elejét Isten neheztelésének. |
Az 1700-as években és az 1800-as évek első felében azonban még nem övezte teljes egyetértés az ünnepet az Államokban. A déliek azért húzódoztak tőle, mert az északiak szokásának tartották, a zsidók a keresztények ünnepének, míg a katolikusok protestáns tradíciónak. A hálaadás hagyományok szerinti történetének egyes részletei csupán az 1890-es és 1900-as évek elején alakultak ki, mikor az amerikaiakat megosztó →polgárháború sebeinek begyógyítása és a nagyszámú bevándorló asszimilációjának megkönnyítése érdekében az amerikaiak igyekeztek megteremteni egységes nemzeti identitásukat. ásodik világháború idejére azonban a hálaadás Amerika-szerte az összetartás jelképévé vált, az imádkozásról, jókedvről, családi együttlétről szóló igazi nemzeti ünneppé. Ahogy a tengerentúli mondás tartja: "a hálaadás napja legalább annyira amerikai, mint a sütőtökös pite".
1777-ben a Kontinentális Kongresszus a Saratoga városánál aratott csodával is felérő győzelem után meghirdette az első országos amerikai Hálaadás Napját. A proklamáció híven tükrözte az ünnep New England-i, puritán gyökereit. A napot hivatalosan vallási szertartásnak szánták az isteni gondviselés meghálálása céljából, és mint vasárnap, tilos volt mind a munka, mind a szórakozás. Az ünnep ugyan nem hasonlított a mi hálaadásról való elgondolásunkhoz, amely a családi vacsorára és a vidámságra helyezi a hangsúlyt, de a szigorú érzelmi háttér ellenére csökkenni látszott a régi puritán szenvedély, olyannyira, hogy a hálaadás kevésbé vallásos, inkább világi ünneppé vált. A súlypont áttolódott a vallási szertartásról a családi összejövetelekre. A közösségek továbbra is elmentek a templomba minden Hálaadás Napján, de a társadalmi és étkezési szempontok fontossága egyre növekedett, az ünnep az otthonra és a családi tűzhelyre fordította a fő figyelmet.
Sarah Josepha Hale, egy akkoriban népszerű női magazin szerkesztője 1827-ben kitartó és következetes kampányba kezdett, hogy a hálaadás napját hivatalosan is nyilvánítsák nemzeti ünneppé. Sokak szerint az ő erőfeszítéseinek köszönhető, hogy 1863-ban Lincoln elnök alatt ez megtörtént. A Hálaadás Napjának első, korszerű változatát Abraham Lincoln elnök vezette be 1863-ban: minden november utolsó csütörtökére tűzte ki a Hálaadás Napját. A Hálaadás Napja azonban csak amolyan szentesítetlen szokás maradt egészen 1941-ig.
A nagy gazdasági világválság következményeivel küzdő F. D. Roosevelt elnök azonban 1939-ben minden november negyedik csütörtökére tette át és nemzeti ünneppé nyilvánította az ünnepet, meghosszabbítva ezzel a karácsony előtti bevásárlások időszakát. A lépést országszerte heves tiltakozások követték, és egyes republikánus többségű államokban még több éven keresztül az eredeti időpontban tartották meg az ünnepet. A Kongresszus csak 1942-ben fogadta el a változtatást.
A hálaadás szokásos ünneplése
A köszönetnyilvánítás Isten felé különböző módokon manapság is megmaradt a novemberi ünnepen. Egyházi és vallási szervezetek hálaadással kapcsolatos rendezvényeket tartanak, és karitatív tevékenységeket folytatnak az ünnepnap előtti vagy utáni hétvégéken. Az amerikaiak pedig az ország minden részén útra kelnek, hogy a hálaadás napját együtt tölthessék szeretteikkel egy nagyobb étkezés, illetve vacsora keretében. Éppen ezért ez az egyik legforgalmasabb közlekedési időszak az Államokban; ráadásul sok iskolában többnapos szünet van, így négy-öt napos hosszú hétvégén ünnepelhetnek a családok. Sok otthonban tartják a hagyományt, ami azt jelenti, hogy imát mondanak az étkezés előtt vagy után.
|
Minden évben, hálaadáskor egy pulyka
„kegyelmet kap” az elnöktől. |
Az Amerikai Egyesült Államokban a Hálaadás Napja az egyik legfontosabb nemzeti ünnep. Sok amerikai a hivatalosan is munkaszüneti napnak nyilvánított csütörtököt követő pénteket is kiveszi szabadnapként. Ezen a négynapos hétvégén a közeli családtagok gyakran messziről hazautazva összegyűlnek, hogy együtt ünnepelhessék a hálaadást, melynek elmaradhatatlan tartozéka a hálaadásnapi vacsora.
Sokan megragadják az alkalmat, hogy a hálaadás jótékony hatására hívják fel a figyelmet, a köszönetnyilvánítás ugyanis felérhet egy terápiás kezeléssel. Mivel a hálaadás „hiánya”, vagyis a rossz dolgokra történő összpontosítás depresszióhoz vezethet, gyógymódként szolgálhat egy gondokkal teli személy számára, amikor a vele kapcsolatos pozitív dolgokat veszi számba.
Az amerikaiak minden évben 45 millió pulykát fogyasztanak el hálaadáskor. A pulyka annyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulykanapnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik.
Truman óta az amerikai elnökök minden évben megkegyelmeznek egy pulykának. Az elnöki kegyelemben részesült szárnyasok ezután egy farmon tölthetik hátralévő életüket.
Benjamin Franklin amellett érvelt, hogy az általa unalmasnak tartott sas helyett a pulyka legyen az Egyesült Államok szimbóluma, Thomas Jefferson azonban ellenezte ezt, ezért Franklin „jóvoltából” a hím pulykák angol beceneve máig is „Tom”. |
Az ünnep az USA-ban a →karácsonyi szezon kezdetét is jelzi. A hálaadást követő pénteken hagyományosan igen nagy mértékű leértékelésekkel csábítják az üzletek a vásárlókat, és ennek hatására tipikusan ezen a napon a legnagyobb a kiskereskedelmi forgalom volumene.
Ezen a napon játszanak három →NFL, illetve számos egyetemi és középiskolai amerikaifutball mérkőzést is, ami tovább növeli a nap jelentőségét az amerikaiak számára.
A hálaadási vacsora
A hagyományos hálaadás napi menü legfontosabb része a pulyka, de jellegzetes ételek még a krumplipüré, az édesburgonya, a vörös áfonya-szósz vagy a sütőtökpite. Azt azonban nem árt tudnunk, hogy a telepesek nem egészen ezeket az ételeket fogyasztották első ünnepükön, hanem kacsát, libát, halat, rákot, hattyút, bogyókat, szárított gyümölcsöket, tököt és sok más zöldséget ettek.
Sok víz folyt le a Hudson folyón az 1621-es hálaadás óta, amelyet a közvélemény persze továbbra is az első ilyen ünnepnek tart. Akkoriban azonban még egészen másként festett a dolog. A jó öreg pilgrimek még nem ettek villával, csak kanállal, késsel és urambocsá a tíz ujjukkal fogyasztották a felszolgált ételeket, majd nagy asztalkendővel törölgették kezüket-szájukat. Manapság ezen az ünnepen gyászba borul a pulykatársadalom, mert szinte nincs olyan család, ahol ne szolgálna fel ilyen szárnyast a ház asszonya. A pilgrimek nem ettek feltétlenül pulykát, hacsak véletlenül nem sikerült egy ilyen vadmadarat elejteniük, mivel szaladgált belőlük jó néhány az amerikai erdőkben. A következő különbség a főzelékfélék terén mutatkozik, ugyanis manapság ezek egész hada kerül az asztalra, ami persze akkoriban nem állt ilyen mennyiségben a pilgrimek rendelkezésére.
Láthatjuk, hogy a hálaadás ünnepén rendezett lakomához kezdetben egyáltalán nem tartozott hozzá a ma már elmaradhatatlan pulykaevés – ez a tradíció valójában egy félreértésen alapul. Az 1700-as években ugyanis a bevándorlók még szorgalmasan igyekeztek az amerikai életmód és tradíciók minden elemét elsajátítani. Így történhetett, hogy a bevándorlók iskolából hazatérő gyerekei szüleik faggatására elmondták, hogy Amerikában van egy nagy ünnep, a hálaadás. Az üzenetet azonban a nyelvi és kulturális különbségek miatt sokan úgy fordították le, hogy „az igazi amerikaiak pulykát esznek hálaadáskor” – ami fokozatosan az egész országban elterjedt.
A vacsora hagyományosan legfontosabb eleme, a pulyka olyannyira egybeforrt az ünneppel, hogy a hálaadást néha „pulyka napnak” (Turkey Day, T-Day) is nevezik. Az ünnepi asztalon tradicionálisan szerepelnek még olyan fogások, mint a pulykához felszolgált töltelék, áfonyaszósz, krumplipüré, zöldbab, illetve a sütőtöktorta.
A 17. században bizony sem a telepeseknek, sem a wampanoag indiánoknak nem volt hűtőszekrényük, következésképpen sok szárított hús, főzelék és gyümölcs került az asztalukra. A húsételek általában vadakból kerültek ki, és főként sütötték őket. Egy-egy pilgrimnek az volt a feladata, hogy ilyen alkalmakkor órákig ügyeljen és forgassa a nyársat, hogy a hús egyenletesen piruljon meg. Hát igen, változnak az idők, és mi velük változunk. Ma már a háziasszony beállítja időre a sütőt, beteszi a pulykamadarat, azután felhívja telefonon a barátnőjét, és kellemes beszélgetéssel tölti a sülési időt, ami bizony nem pilgrim módi.
A Hálaadás Napja általában ugyanúgy telik az Egyesült Államokban, mint bármely más évben. A pulykahús ára alaposan felszökik, mint általában az ünnep előtt, de ez senkit sem riaszt vissza a vásárlástól. Vannak persze előrelátó lelkek, akik már hetek óta fagyasztják az ünnepi ételnek szánt szárnyast a mélyhűtőben. Egy átlagos háziasszony egy héttel az ünnep előtt elkezdi megvásárolni a hálaadás napi menü hozzávalóit, és már hétfőn nekiáll a sütés-főzésnek. Mára azonban sokan panaszkodnak, hogy a hálaadás – ahogy szinte valamennyi ünnep – kezd elüzletiesedni. Pedig egy szívből mondott köszönöm sokkal többet ér a legdrágább ajándéknál és legpazarabb lakománál. |
|
Említésre méltó, hogy az erre az időszakra eső elnökválasztások visszásságai sem vetnek árnyékot az amerikaiak ünnepi kedvére. Mindig megtartják a felvonulásokat, a templomok is zsúfolásig megteltek, és a legtöbb család még hetekig is pulykát eszik, mert annyi a maradék. Erre a napra még az elnökjelöltek is békét kötöttek, és családjuk körében vígan fogyasztják az ünnepi pulykasültet. 2009-ben az Egyesült Államokban élő felnőttek 84 százaléka részt vett hálaadás napi vacsorán.
EGY HÁLAADÁSI RECEPT
Ha hálaadás napi vacsora, akkor pulyka, töltelék, tört krumpli és sütőtökpite, igaz? Ha a kérdés az, milyen hagyományos recepttel tudunk szolgálni a vacsorához, már nem is olyan egyszerű a dolog. Sokan talán fel se mérik, hogy hányféle variáció létezik a hagyományos hálaadás napi vacsorára. A pulyka, a töltelék, a krumpli, a zöldségek, a sütőtökpite – ezek csupán az alapok. Azonban ezek elkészítésére millióféle lehetőség áll rendelkezésünkre. Minden családnak megvan a saját kedvenc receptje. Minden egyes fogás magában foglalja a tradíciót, de egyben a tradíció egyéni csavarintásait is. Éppen ettől különleges a hálaadás napi vacsora – magától értetődően enged utat a kreativitásnak. Ha ezt még megfejeljük egy szépen megterített asztallal, kis névkártyákkal a meghívottak számára, az évszaknak és az alkalomnak megfelelő díszítéssel, valamint az asztal körül helyet foglaló családtagokkal és barátokkal, máris jó úton vagyunk, hogy megünnepeljük a saját hálaadás napunkat! De ne feledjük, bármi legyen is a menü, a legfontosabb hozzávaló maga a hála. Az életért, az egészségért, az anyagi ellátásért, a szívünkhöz közel álló emberekért. A hála és a köszönetnyilvánítás nem Amerikából származik, hanem egyenesen a szívünkből. És ez olyasmi, amit bárhol a világon meg lehet ünnepelni.
Egy recept, amiből kiindulhatsz, hogy neked is legyen saját hálaadás napi pulykád.
A tervezés:
Számoljunk nagyjából fél kilónyi pulykahúst személyenként. Ebből még maradni is fog. A töltelékhez szükségünk lesz nagyjából másfél kiló fehér kenyérre (úgy 2-3 naposra).
A pulyka előkészítése:
Vágjuk le a pulyka nyakát, de a farkszárnyat hagyjuk meg. A belseje legyen teljesen kitisztítva. Ha a szív és a máj hozzájárt a pulykához, azokat is fel tudjuk majd használni a töltelékhez. Mossuk meg és szárogassuk meg a pulykát. Közvetlenül sütés előtt tegyük bele a tölteléket, de ne tömjük nagyon meg. Ha kész, húzzuk össze a nyak bőrét, és fogjuk össze egy hústűvel, hogy lezárjuk a pulyka belsejét. Kössük össze a pulykalábakat a farok bőre alatt átvezetett konyhai zsineggel, és helyezzük egy tepsibe a mellrészével felfelé, a szárnyakat pedig forgassuk ki. Kenjük meg a szárnyas bőrét olajjal és fokhagymával. Egy késsel szurkáljuk meg a mellrészt és a combokat, és helyezzünk a hasadékokba fokhagymagerezdeket. Szórjuk meg a pulykát sóval, borssal és egy kevés kakukkfűvel.
A töltelék:
1,5 kg fehér kenyér (2-3 napos)
50 dkg csirke- és pulykabelsőség (szív, máj)
1 db nagy hagyma, felkockázva
2 gerezd fokhagyma, összetörve
1 bögre felaprított zeller
11,5 dkg margarin
2 evőkanál zsálya
só és bors ízlés szerint
7,5 dl csirkehúsleves
Morzsoljuk össze a kenyeret (csak a kenyérbelet, a héját nem). Főzzük puhára a belsőségeket, azután daráljuk le. Olvasszuk meg a vajat, és dobjuk rá a hagymakockákat és a zellert, amíg át nem sülnek. Adjuk hozzá a megtört fokhagymát, és főzzük össze. Tegyünk hozzá sót és borsot, és éppen annyi húslevest, hogy átnedvesedjen, de ne ázzon el benne a töltelékünk. Jobb, ha egy kicsit inkább száraz, mint ha tocsog. A sütőben majd magába fogja szívni a pulykából kisülő szaftot is. Ha megtöltöttük vele a pulykát, és még marad belőle, áttehetjük egy külön edénybe, és betehetjük a pulyka mellé sülni az utolsó félórára.
A sütés:
Melegítsük elő a sütőt 160 fokra. A sütési időt úgy állítsuk be, hogy minden félkilónyi pulykára 18-20 percet számoljunk (pl. két kiló pulyka esetében ez 70-80 perc lesz), illetve amennyiben húshőmérőt használunk, ha eléri a 82 fokot.
Tekerjük be a pulykát alufóliával, de ne túl szorosan. A sütési idő kétharmadánál vágjuk el a lábait összekötő zsineget, és az utolsó 30-45 percben hagyjuk, hogy ropogósra és pirosra süljön.
A szaft:
Amikor a pulyka megsült, és kivettük a tepsiből, öntsük át a levét egy serpenyőbe, és adjunk hozzá úgy félliternyi vizet (a víz a megfőtt krumpli leve is lehet, amennyiben tört krumplit készítünk hozzá). Forraljuk fel, majd adjuk hozzá az előre összekevert lisztet és tejet (2 evőkanál liszt elkeverve 2 dl tejjel), és főzzük, amíg sűrűvé nem válik. Ízesítsük sóval, borssal ízlés szerint. (Matos Shelly)
|
Hálaadás Kanadában
Kanadában is megünneplik a hálaadás napját, ott azonban minden október második hétfőjére esik az ünnep. A kanadai hagyományok →Martin Frobisher →1578-ban, →Új-Fundlandon tartott lakomájára vezetik vissza az ünnepet. Valószínű, hogy az →amerikai függetlenségi háború idején Kanadába menekült lojalisták hoztak magukkal sok, az ünnephez kapcsolódó hagyományt.
Hivatalosan először →1872. →április 5-én ünnepelték a hálaadást Kanadában, a walesi herceg súlyos betegségből való felépülése alkalmából. A következő hivatalos hálaadás csak →1879-ben volt, mikor is a parlament nemzeti ünnepnek nyilvánította. Pontos időpontját többször áthelyezték, míg végül →1957-ben nyerte el a naptárban mostani helyét, október második hétfőjét.
Hálaadás a Bibliában
"Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását." (Zsoltárok 50:23)
Ugyanúgy mint egy zsidó életében, egy keresztény életétől is elválaszthatatlan a hálaadás:
"Ellenben paráznaság, bármiféle tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó; se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: ami nem illik, hanem inkább a hálaadás." (Efezus 5:3-4)
A keresztények számára a hálaadás tekintetében is Jézus a példakép:
"Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala." (Kolossé 3:17)
[Forrás: Wikipédia]
» Vallásfilozófia - Advent
» Vallásfilozófia - Mikulás
» Vallásfilozófia - Luca Napja
» Vallásfilozófia - Hanukka
» Vallásfilozófia - Karácsony
» VALLÁSFILOZÓFIA E-Könyvtár
Kérlek támogasd a Vallásfilozófia Könyvtárat!
(Please support the Religion Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
