Tarr Dániel
Hanukka
A templomszentelés ünnepe
- Hanukkah : The rededication of the Holy Temple -
(Festival of Lights)
2011.
A hanukka (→héberül חֲנֻכָּה ḥănukkâ, pontozatlanul חנוכה is, felszentelés), az egyik leghosszabb, nyolc napig tartó →zsidó ünnep: a "fény ünnepe". A Makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére (i. e. 165.), a →jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik. Azon →zsidó ünnepek közé tartozik, melyek nem a →Tórán alapulnak (ilyen még például →Purim), abban egyedi, hogy egy hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében. Ettől eltekintve több párhuzamot is mutat más "fény ünnepekkel" és hagyományokkal. A „templomszentelés ünnepe” (latin dedicatio ecclesiae) a keresztény hagyományokban is ismert, mitöbb Jézus Krisztus is rendszeresen feljárt megünnepelni a hanukkát (János ev. 10/22). Ezt az ünnepet ismerik leginkább a nem zsidók körében. A legfontosabb vallási szertartás az, hogy minden este meggyújtják a chánukái menóra egyik újabb lángját.
A zsidó hagyományokban a hanukka a kisebb ünnepekhez tartozik. Kisebb ünnepeknek azokat a szertartásokat nevezzük, amelyek nem a Mózes könyveiben szereplő eseményekkel kapcsolatosak, hanem a bibliai idők végén vagy azután történtekkel. A Makkabeusok könyveit, amelyekben ezeket az eseményeket feljegyezték, a zsidó iratok apokrifnek nevezték, mert nem tartoztak a zsidó kánonhoz, de a keresztény egyház elfogadta sugalmazott könyvnek, s az Ószövetségben megtalálható. Mivel a zsidók számára az ebben leírt események a történelemben már a Bibliában leírt események után következtek, a hanukát posztbiblikus, azaz a bibliai idők utáni ünnepnek nevezik.
A Mózes utáni idők három jeles napja Tisá BeÁv áv hónap 9-e, a Purim és a Chánuká (hanukka). Szertartási előírásaik kevésbé szigorúak, mint a nagyünnepiek. Chánukákor például szabad dolgozni.
A hanukka elsődlegesen a jeruzsálemi templom újraszentelésének ünnepe, melyet a Kiszleu 25. és a rá következő 7 nap ünnepelnek (vö. Szám 7,11; 2Krón 7,5: Salamon idejében; Ezd 6,16: Ezdrás idejében). Másodsorban a Kr. e. 165: a szíriaiak fölötti győzelem után keletkezett a Templom megtisztításának, fölszentelésének és az új →égőáldozati oltár felállításának emlékére tartott ünnep (vö. 1Mak 4,54-59; 2Mak 2,16.19; 10,6). A hanukkija (hanukkamenóra (8 karú gyertyatartó)) meggyújtása ma is hozzátartozik a 8 napig tartó ünnephez.
A templomszentelés ünnepe (latin dedicatio ecclesiae) a keresztény hagyományokban is ismert: a fölszentelt templomokban évenként tartott liturgikus megemlékezés. Az Újszövetség-ben görög neve enkaini (a Vulgata-ban encaenia; Jn 10,22). Először a fény ünnepeként ülték, valószínűleg annak emlékére, hogy a Templomban újra meggyújthatták a mécseseket. Innen érthető, hogy Josephus Flaviusnál phota ('mécstartó') néven szerepel. A hatályos liturgikus szabályok szerint a nagy római bazilikák a templomszentelés ünnepet (XI. 9: →lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház, XI. 22: →vatikáni Szent Péter-bazilika, VIII. 5: →Santa Maria Maggiore-bazilika) az egész Egyház, a székesegyházak templomszentelés ünnepet az egész egyházmegye, a plébániatemplomokét az egyházközségek, az egyéb templomokét az adott közösségek ülik meg a szentelés évfordulóján.
[Források: Wikipédia , A zsidóság szótára és a Magyar katolikus lexikon]
|
|
Chánuká, a fény ünnepe
Hág háórim: a fények ünnepe. Miután a Makkabeusok megtisztították a szentélyt, csupán egy napra elegendő →kóser olajat találtak, amellyel meggyújthatták a szent gyertyatartót, a →menórát. Új olaj előállítására nyolc napra volt szükség, de ekkor a hagyomány szerint csoda történt: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. Ennek emlékére a hanukka első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a zsidó családok, és olyan helyre teszik őket, ahol hirdethetik az isteni csodát. A gyertyatartót, amelybe a gyertyákat helyezik, →Hanukkijának hívják.
A hanukkijának, azaz a hanukkai menórának kilenc ága van, nyolc normál gyertyatartó és - középen - egy „szolga” (sámás vagy sámesz). A „szolga” segítségével kell meggyújtani a nyolc gyertyát vagy mécsest. Első nap egyet, másodikon kettőt és így tovább. Az ünnep végén minden láng ég (nyolc plusz a szolga), így szimbolizálva, hogy az olaj kitartott nyolc napig. (Ne feledjük, hogy a zsidó naptár szerinti napok napnyugtával kezdődnek, tehát az első gyertyát az ünnepi dátum előtti este kell meggyújtani.)
|
Az ünnep minden estéjén egy gyertyával többet gyújtunk meg. Ez azt a csodát jelképezi, amely i. e. 165-ben történt, amikor a zsidóságukhoz hűséges kevesek a Makkabeusok vezetésével legyőzték a szíriai görögök hatalmas hadseregét. A győzelem után újjáavatott szentélyben csak egy napra elegendő olaj maradt a menóra lángjának meggyújtásához, ez azonban mégis nyolc napig égett.
A chánukái menóra nyolckarú kandeláber, amelyen külön helye van a "szolgalángnak". A karok lehetnek gyertyatartóként vagy viaszmécstartóként kiképezve. A lángokat a "szolgával" gyújtjuk meg: ezt sámásnak hívják. A gyújtás után – égve – visszatesszük a helyére.
A jeruzsálemi szentélybeli Menóra lángjainak és a Chánuká lángjainak a meggyújtása között azonban vannak különbségek, egyebek között a következők:
a. A Menóra lángjait a Szentély falain belül gyújtották meg, a Chánuká lángjait „a ház bejárata előtt.”
b. A Menóra lángjait napközben gyújtották meg, a Chánukáét pedig „napszállta után”, azért, hogy este égjenek. |
A lubavicsi rebbe a különbséget így magyarázza:
"A Menóra lángjait olyan helyen gyújtották meg, ahol a szentség nyíltan megnyilvánult – a Szentélyben. Ennek következtében, mikor a görögök miatt a Szentély tisztátalanná vált, a szent szolgálat minden eleme, de főképp a Menóra meggyújtása lehetetlenné vált.
A Chánuká-gyertyák más célt szolgálnak: céljuk, hogy megvilágítsák környezetünket, s földerítsék az éj sötétségét, a szellemi góleszt. A Chánuká gyertyái képesek arra, hogy ellenálljanak a gonosz erőknek. A Chánuká lángjai tehát "jobban fénylenek", mint a Menóra lángjai. Ez tükröződik abban is, hogy a Menóra lángjait a Szentélyt megszentségtelenítő görög beavatkozás hatástalanította, a Chánuká fényeit azonban sosem lehet hatástalanítani: még a száműzetésben, a legmélyebb sötétség idején is ragyognak.
A fentieket tükrözi az is, hogy Chánukákor több gyertyát gyújtunk (nyolcat), mint a Szentélyben (hetet). Ezek a számoknak jelentőségük van. A hetes a természet rendjén belüli tökéletességre utal, amint az a hét hét napjában is tükröződik. Következésképp a Szentélyben, ahől az isteni szentség feltárul, hét láng is elegendő, mivel a hét a természet rendjének fényét jelképezi.
Amikor azonban a gólesz sötétségébe akarunk fényt hozni, egy olyan lángra is szükség van, amely meghaladja a természetes rendet. Ilyen fénye van a Chánukákor meggyújtott nyolc gyertyának, mivel a nyolcas szám olyan fényre utal, amit semmiféle határ nem korlátoz."
[Forrás: A fény két hullámhossza ]
A MENÓRA FÉNYÉNEK ÁLDÁSAI
A fények meggyújtása előtti áldások:
"Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki megszentelt minket parancsolatokkal, s meghagyta, hogy gyújtsunk Chánukára gyertyát."
"Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya: csodákat műveltél atyáink idején, az akkori idők ezen napjaiban."
A következő áldást csak az első estén mondjuk (vagy amelyik napon először gyújtunk Chánuká-gyertyát):
"Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a Világ Királya, ki életben tartott s megőrzött bennünket, s engedte megérni mostani időnket."
A fények meggyújtása utáni áldás:
"Meggyújtjuk ezeket a gyertyákat, hogy felidézzük Általad való megmenekülésünket és a csodákat, amelyeket ősatyáinkkal cselekedtél az ő idejükben ezeken a napokon, szent fopapjaid által. Chánuká nyolc napjának szent fényei ezek, amelyekkel nem szabad világítanunk, csak néznünk szabad őket, hogy hálát adjunk Neked, és magasztaljuk nagy Nevedet csodatételeidért és Általad való megmenekülésünkért."
[Hayim Halevi Donin kalauza (Forrás: A Chánukai szertartások ]
A Szentély újjáavatásának ünnepe
Chánuká (hanukka) ünnepe kiszlév hó 25-én kezdődik, és nyolc napig tart. Annak a győzelemnek állít emléket, amelyet a Mákkábeusok három évig tartó szabadságharc után arattak az Izraelt elfoglaló szíriai görögök fölött, és legyőzték a görögök hellenista zsidó támogatóit is, akik változtatásokat akartak bevezetni a zsidó vallásgyakorlatban. A harc i. e. 165-ben a Jeruzsálemi Templom visszafoglalásával ért véget. A "chánuká" azt jelenti: "felavatás", s arra utal, hogy újra Isten oltalmába ajánlották a Templomot, amelyet a pogány bálványok és praktikák beszennyeztek.
A Chánuká (hanukka) az egyetlen ünnep, amely nem a Biblia elbeszéléséből ered, az egyetlen, amely hadi eseményt örökít meg: egyszóval az az ünnep, amely leginkább hídnak tekinthető az ősi zsidóság és modern világunk között, és a legmesszebbre esik a mózesi kinyilatkoztatástól. Ha elindulunk az időben a Sínai felé, a naptár mérföldkövei közül elsőként a Chánukába botlunk. Nemcsak időben áll a legközelebb hozzánk: a válsághelyzet is ismerős, amely világra segítette.
Chánuká azt ünnepli, hogy a zsidók a Második Templom idején sikeres lázadást robbantottak ki a Nagy Sándor összeomlott birodalma helyébe lépett egyik utódállamocska, a szíriai görög Szeleukosz-házi királyság uralma ellen.
Az →i. e. 2. század közepén a →Júdeát kormányzó görög uralkodó, →IV. Antiokhosz Epiphanész, a nyolcadik szeleukida király, az eddig vallási önállóságot élvező Júdeában korlátozó intézkedéseket vezetett be, hogy elősegítse a →hellenizmus térhódítását (el akarta görögösíteni Júdeát). I. e. 168-ban katonáinak sikerült egy istenbálványt felállítaniuk a jeruzsálemi Templomban: elhelyezte →Zeusz szobrát a jeruzsálemi templom Szentélyében, megszentségtelenítve azt, és arra kötelezte a zsidókat, hogy a Tóra szigorú tilalmát megszegve boruljanak le a városokban körülhordozott bálványok előtt és hitehagyott zsidó papoknak disznót kellett áldozniuk a görög isten számára Salamon Szentélyének udvarán.
Antiókhosz fejvesztés terhe mellett egész Júdea területén megtiltotta a Biblia tanítását és a fiúk körülmetélését. Hadserege az országot járta, bálványokat állított és kitért papokat helyezett el minden faluban, amit a lakosság eleinte a döbbenettől és félelemtől bénultan, ellenállás nélkül fogadott. Az áttörés akkor következett be, amikor a papi Hásmoneus-családból származó, idős Mátitjáhu egy Modiin nevű kisvárosban megtagadta a fétis előtt való áldozást, és saját kezével ölte meg azt az embert, aki vállalkozott helyette a disznó leölésére. Öt fia elmenekítette a megtorló sereg elől: a hegyekben lázadást szerveztek és felkelést robbantottak ki, majd fia, Júda Mákábi vezetésével győzelmet arattak a túlerőben lévő szír-görög seregek felett; három év alatt kisöpörték őket egész Júdeából.
I. e. 165-ben, kiszlév hónap 25-én a hűségesek Judá Mákábi, Mátitjáhu harcos fia vezetésével visszafoglalták a Templomot, megtisztították a szentélyt és újból felavatták azt. Ezután több mint két évszázadig folytatódott a szolgálat, amíg a rómaiak 70-ben el nem foglalták Jeruzsálemet, s le nem rombolták az Örökkévaló Házát, amely azonban egyszer még újjá fog épülni.
A csodát fel kell mutatni a világnak
Miután visszafoglalták a Templomot megkezdődött a nyolc napon át tartó megtisztítási és újjáavatási ceremónia. A Chánuká "felavatást" jelent.
Az ünnep annak a nyolc napnak az emlékét őrzi, amelyen a Templomot visszaállították az Örökkévaló imádatának szolgálatába. A legenda szerint ugyanis a Mákábeusok a visszafoglalt Templomban csupán egyetlen korsó "tiszta olajat" találtak, amelyen épségben volt a főpap pecsétje, így használatra alkalmas maradt. Ez azonban csak egy napra volt elegendő. Tudták, hogy legalább nyolc napba telik, amíg új, tiszta olajat tudnak készíteni, mégis teletöltötték vele a Templom nagy menóráját, és meggyújtották lángjait. Az olaj a legenda szerint nyolc napon át égett.
Ezért van az, hogy a Chánuká lángjainak a törvény szerint az ablakban kell égniük, hogy a járókelők lássák őket. A bölcsek ezt úgy nevezték: "a csoda hirdetése". |
|
A zsidó tanítás, a Talmud azt mondja, hogy ezt a csodát úgy kell hirdetni, hogy a gyertyatartót kitesszük az ablakba vagy az utcai ajtófélfán kívülre. Sötétedés után kell meggyújtani a gyertyákat úgy, hogy mindenki lássa a fényt – és azt, hogy a fény hogyan győzedelmeskedik a sötétség felett. Azt, hogy egészen kis fény is milyen nagy sötétséget tud legyőzni – ami az ünnep jelentőségét is kifejezi. Ez a fény minden ember életében jelképezi a csodát, aminek nagyon nagy jelentősége van abban a sötétségben, amit sokszor megélünk. Innen ered az ünnep ismertsége is, hiszen a bölcsek azt mondták, hogy ezt a fényt "ki kell rakni" az utcára.
A 20. század elején a hanuka az egyik legjelentősebb zsidó örömünneppé lett. Izraelben örömtüzeket gyújtanak, fáklyás felvonulást tartanak, kivilágítják a városok utcáit. Világszerte nagyszabású rendezvények, műsoros estek követik egymást ezekben a napokban. Különösen a zsidó ifjúság érzi magáénak a szabadság és a fény ünnepét: a gyerekek ajándékban részesülnek (olykor mind a nyolc estén külön-külön meglepetés várja őket), a fiatalok bált, táncos összejövetelt rendeznek, szórakoztató műsorokkal, vetélkedőkkel egészítik ki a közös gyertyagyújtás örömét.
Az utóbbi néhány évtizedben a világ nagyon sok városában tovább vitték a fény felmutatását, és köztereken kezdték hirdetni a csodát: központi nagy gyertyagyújtásokat szoktak szervezni. Budapesten is a Nyugati téren a Chábád Lubavics Zsidó Nevelési és Oktatási Alapítvány, valamint az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség közösen megrendezi a nagy hanukai gyertyagyújtást. De emellett sok más program is van, hiszen például minden főtérre ki szokták tenni a gyertyatartókat – amelyek igazából már nem is gyertyatartók, hanem három-négy méter magas mécsesek. Most már Magyarországon is ez a legismertebb zsidó ünnep. Mindenki tud róla, hiszen a hanuka nagyjából egybeesik a karácsonnyal, tehát egyébként is ünnepi időszakban van. Ha pedig valaki elhalad a Nyugati téren, nem tudja nem észrevenni a gyertyagyújtási ünnepséget, ahol a finom olajban sülő fánkok mellett minden este több száz ember önfeledten táncol.
A hanuka azonban továbbra is megőrizte családi jellegét, a pislákoló lángok meghitt otthonná tudják varázsolni a lakást, a szeretet fényeit képesek felébreszteni lelkünk mélyén. Az égő gyertyákat az ablak közelébe helyezzük el, hogy fényük hadd világítson kifelé is. Ám ahhoz, hogy az apró lángokból újra hitet és boldog örömet meríthessünk, meg kell ismernünk, és magunkénak kell éreznünk azokat. Ha szívünk nyitott a fények tükröződni fognak benne!
[Forrás: A kisebb ünnepek és Hanuka: fények hirdetik a csodát]
A pörgettyűzés
Noha a Hanukához tartozó micvák közé csak gyertyák gyújtása, valamint a teljes hallel ima elmondása tartozik, ez mostanra számos egyéb szokással is kibővült, ezek egyike a trenderlizés.
A →hanukkija meggyújtása után sok otthonban szokás trenderlit játszani: minden játékos 10 vagy 15 (igazi vagy csoki-) pénzzel, vagy mogyoróval indul, és egyet a talonba is tesznek. Az első játékos megforgatja a trenderlit és utána attól függően, hogy az melyik oldalára esett, nyer egyet a talonból vagy kénytelen betenni a paklija egy részét.
A hanukka fontos kelléke egy speciális négy oldalú pörgettyű, a →trenderli. A jiddis eredetű szó →héberül szevivón, de dreidel, dradel, kreisel, trompo néven is ismerik egyes országokban.
A trenderlivel gyerekek játszhatnak hanuka alatt csoportban. A pörgettyű négy oldalán egy-egy betű olvasható, és ezek a betűk határozzák meg a játékosok által teendő továbbiakat:
| betű |
jiddisül |
érték |
jelentés |
| נ |
nún |
nischt |
semmi |
a következő játékos jön |
| ג |
gimel |
gantz |
minden |
a játékos mindent visz (a bankot), mindenki újat tesz be |
| ה |
hé |
halb |
fél |
a játékos a betétek felét viszi (páratlannál a kevesebbet) |
| ש |
sin |
shtel |
betét |
a játékos egyet (vagy kettőt) befizet a banknak |
A játék addig zajlik ameddig az egyik játékos mindent el nem visz.
→Izraelben a ש helyett פ (pé) szerepel a negyedik oldalon, amely a pó itt szót jelöli a sám ott helyett. Ennek magyarázata az, hogy a négy betű egy-egy mondatot is alkot:
- a diaszpórában: נס גדול היה שם (nész gádól hájá sám), vagyis nagy csoda történt ott',
- Izraelben: נס גדול היה פה (nész gádól hájá pó) nagy csoda történt itt'.
|
|
A mai Chánuká
Ez az ünnep a téli estéken különösen meghitt és sok vidámsággal teli. A gyerekek →trenderlivel (hanukkai pörgettyű) játszanak, olajban sült finomságokat kapnak (például →latkesz-t) és hanukkai dalokat énekelnek, a nők pedig Hannára és hét fiára emlékeznek, akik inkább a mártírhalált választották, mintsem hogy megszegjék Isten törvényét és leboruljanak az idegen istenek előtt.
A középkortól kezdve ezen az ünnepen ajándékot is kapnak a zsidó gyerekek, mert a →karácsonyt megünneplő →keresztényekkel szemben rossz érzés lenne nekik, ha ők nem lennének megajándékozva. Korunkban előfordul, hogy a hanukka minden napján ajándékkal kedveskednek a gyermekeknek, ezzel is erősebbé téve a vallási hovatartozás érzését.
Részlet Herman Wouk : "Én Istenem" című írásából:
"Jó lenne abban a hitben ringatni magunkat, hogy a Chánuká tartalmi azonossága keltette fel az iránta való érdeklődést. Ám ennek más, tökéletesen kézenfekvő oka van. Az időszámítás vak véletlene folytán a mi kis ünnepünk a naptárban igen közel esik a kereszténység egyik nagy ünnepéhez. Ez az egybeesés teremtette újjá a Chánukát.
A régi Chánuká sötét, tél közepi félünnep volt, korán beálló esték, későn kezdődő reggelek idején, havas, latyakos napokon, amelyeknek kékesszürke homályán alig tört át a hunyorgó utcalámpák sárgás fénye. Azt sem igen lehetett tudni, hogy egyáltalán ünnep van. A papák reggelente munkába mentek, a gyerekek mindennap elkutyagoltak az iskolába, és esténként odakaparták a házi feladatot. Nem tartottak ünnepi istentiszteletet a zsinagógában, nem olvastak erre az alkalomra szóló tekercset, nem voltak színpompás ünnepi szokások, nem volt bibliai történet. Nyolc napon át az apa munka után elénekelte a csak erre az alkalomra szóló dalt az egybegyűlt családdal a dallamot, amely azóta is a téli félhomály szomorúságát, kifújt kezünkön a hideg szél nedves csípését, a radiátor sistergését, a hulló hó illatát juttatja eszünkbe , s gyertyát gyújtott a nyolcágú menórában az ablakpárkányon: az első estén egyet, a másodikon kettőt, s mindennap eggyel többet, mígnem az utolsó napon nyolc gyertya lobogott egymás mellett. A gyertyák, akár az ünnep maga, gyengécskék és igénytelenek voltak, sápatag narancsszín lángjuk alatt hamar elgörbültek, lekókadtak, és gyorsan leégtek, nem úgy, mint a komoly szombati gyertyák, amelyek fél éjszaka kitartottak.
A Chánuká első estéje volt a legmozgalmasabb, mert a gyerekek ilyenkor Chánuká-pénzt kaptak a nagyszülőktől, negyed vagy fél dollárt, ami valóságos vagyonnak számított, hacsak a gondos mama máris elő nem kapta a fémperselyt, hogy a pénzdarabokat rögtön elnyelje a szörnyűséges fekete hasadék, a gyermekkor örömeinek örök megrontója. Ezen az estén volt új étel a látkesz, a krumplifánk, amit csak az örökké éhes gyerek tud igazán élvezni és hálásan fogadni.
A zsidó iskolában volt némi Purim-szerű hangulat, talán attól, hogy a "görögök" és a "zsidók" papírsisakban, kartonból készült pajzsokkal és kardokkal felfegyverkezve megvívtak egymással. A tanárok elmondták a Mákábeusok történetét és a lámpás legendáját, amelyben csodálatos módon nyolc napon át égett az olaj a Templomban. Nemigen volt jelentősége az egésznek, mert nem szerepelt a Bibliában, és a zsinagógában sem történt semmi különös, leszámítva a néhány külön imádságot. A gyerekek néha diót, mazsolát, cukorkát kaptak, és egy fura kis pörgettyűt, a drájdlt: e forgó dobókocka segítségével meg lehetett duplázni vagy el lehetett veszíteni az édességet. Többé-kevésbé ilyen volt a régi Chánuká: meglehetősen vidám és jelentős ünnep, de gyengécske a Szukothoz és Peszáchhoz vagy a szombatokhoz képest. A karácsonyi nagyáruház mindenkori forgataga persze szökőárként sodorta el.
Egész nemzedéknyi zsidó gyerek nőtt föl, aki minden decemberben úgy érezte, hogy a sötét utcán lődörög egy ház előtt, s odabent vidám mulatság folyik, míg ő sóvárogva leskelődik befelé. Hogy a judaizmusnak megvan a maga gazdagsága és vidámsága, az nem sokat nyomott a latban. A legtöbb második generációs amerikai zsidó keveset tudott saját hitéről: csak azt látták, hogy a keresztényeknek van egy ragyogó téli ünnepük, nekik meg nincs. Voltak családok, amelyek a legegyszerűbb módon oldották meg a problémát: karácsonyfát állítottak, bevezették a karácsonyi ajándékozást és a karácsonyi dalokat, hogy a gyerekek ne érezzék kirekesztve magukat, és különben is, úgymond, a karácsonyfa mindössze szép téli dekoráció, minden vallásos tartalom nélkül.
Ugyanakkor azokban az iskolákban, amelyekbe sok zsidó gyerek járt, két ünnepet tartottak, karácsonyt és Chánukát, a kölcsönös udvariasság és tolerancia jegyében. Ez azután újra fölkeltette a zsidók érdeklődését a Chánuká iránt. Még azok is elkezdték helyénvalónak érezni, hogy villanymenórát tegyenek az ablakba, sőt talán azt is, hogy gyertyát gyújtsanak, akik a Mennyből az angyalt énekelték karácsonykor. Így megoldódott a probléma azzal, hogy a gyerekek mindkét világból megkapják a legjobbat." [...]
[Részlet Herman Wouk : "Én Istenem" című írásából (Forrás: A mai Chánuká)]
A hanukka időpontja
A hanuka minden évben más világi dátumra esik:
A →zsidó naptár szerint:
A →Gergely-naptár szerint:
- 5766: 2005. december 26. – 2006.január 3.
- 5767: 2006. december 16–23.
- 5768: 2007. december 5–12.
- 5769: 2008. december 21–29.
- 5770: 2009. december 12–20.
- 5771: 2010. december 2–10.
- 5772: 2011. december 21–29.
- 5773: 2012. december 9–17.
- 5774: 2013. november 27–5.
- 5775: 2014. december 17–25.
- 5776: 2015. december 7–15.
Hag hanuka szaméah! Örömteli hanukka ünnepet!
» Vallásfilozófia - Advent
» Vallásfilozófia - Mikulás
» Vallásfilozófia - Luca Napja
» Vallásfilozófia - Karácsony
» VALLÁSFILOZÓFIA E-Könyvtár
