Lao-ce
Tao Te King
- Lao-tse: Tao Te King -
Ágner Lajos, Stojics Iván és Kulcsár F. Imre fordításában
[« lapoz ] További fordítások |
Az Út és Erény könyve
|
További fordítások [» lapoz ]
|
[ « lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
Ágner Lajos fordítása [i] |
Stojics Iván fordítása [ii] |
Kulcsár F. Imre fordítása [ iii] |
| |
|
ELSŐ RÉSZ |
1. AZ ÖRÖK TAO
A Tao, amelyet szavakkal kifejezhetünk,
nem az örök Tao.
A név, amelyet az ember ki tud fejezni,
nem az örök név.
A meg nem nevezhető Tao az égnek és földnek ősoka.
A megnevezhető Tao minden teremtmény ősanyja.
Már a régiek szerint:
csak az állandó vágynélküliség állapota
tesz képessé a fenséges titok szemléletére.
Ellenben, aki nem szabadul meg a vágyaktól,
csak a külső jelenségeket szemlélheti.
Ez a kettő tulajdonképpen eredetében egy.
Csak a nevük különböző.
Ez az egység a nagy titokzatosság, titkok titka.
Minden titkok megnyilvánulásának kapuja.
|
1. fejezet
Az örökkévaló Tao szavakban ki nem fejezhető.
Minden elnevezés, mellyel az örökkévaló Taot illethetjük, fogyatékos.
Ez a megnevezhetetlen Tao teremtője az égnek és a földnek.
A látható természet külső megnyilatkozása a láthatatlan Taonak.
Tao megismerésére csak a teljesen megtisztult lélek juthat.
A szenvedélyek rabja csak a külső természetet láthatja.
A láthatatlan Tao és a látható természet tulajdonképpen egyetlen egy
fenséges élettenger.
Csakhogy a Tao a kifürkészhetetlen ősök, a titokzatos szülőanya.
|
1.
Az ÚT , ha mondja szó:
nem az örök ÚT .
A név, ha mondható:
nem az örök név.
Ha neve nincs:
kezdete Égnek, Földnek;
ha neve van:
anyja a létezőknek.
Aki vágytalan,
látja a csodát;
a vágy
látja burkolatát.
Egy a gyökér,
csak más a szó.
Együtt:
mélység, titok.
Kapu –
homályba nyitó.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
2. A BÖLCS PÉLDÁJA
A világon mindenki felismeri a szépet,
de ezzel együtt a rútat is.
Mindenki megismeri a jót,
de ezzel együtt a rosszat is.
Azért olvassuk a régi íróknál:
A lét és nemlét eszméje egymásból fakadnak.
A nehéz és könnyű egymástól érthetők.
Hosszúság és rövidség egymást magyarázzák.
A magas és mély is egymástól érthetők.
Szó és hang szintén egymástól érthetők.
Elől és hátul egymásból következnek.
Ezért a bölcs mindenben kitart
az akaratnélküli cselekvés mellett.
Példaadás, nem szó az ő tanítása.
A teremtmények körülözönlik és ő nem hagyja őket cserben.
Alkot s magának nincs semmije.
Munkál s a munka jutalmára maga nem tart számot.
Ha műve be van fejezve, magának nem igényel semmit.
És mert sohasem igényel semmit, sohasem veszthet semmit.
|
2. fejezet
Ha az emberek tudják, mi a szép, azt is tudják, mi a rút.
Ha tudják, mi a jó, tudják azt is, mi a rossz.
Ha megismerik majd az igazi létet, azt is fogják tudni, mi a képzelt lét.
Ennek megismerése épp úgy függ kölcsönösen egymástól, miként a
megkülönböztetés a nehéz és a könnyű, a messze és a közelálló, a magas és
az alacsony, az éles és a tompa, a jelen és a jövő között.
A bölcs ezt nem téveszti szem elől. Tanít bőbeszédűség nélkül, cselekszik
megerőltetés nélkül, teremt birtokvágy nélkül, működik hiúság nélkül.
És mivel csak lelki javakat gyüjt, örök kincshez jut.
|
2.
Tudod a szépet –
megvan a rút.
Tudod a jót –
megvan a rossz.
Van és nincs egymást kibontja,
nehéz és könnyű egymást alkotja,
hosszú, rövid egymásnak latja.
Magas és mély egymást mutatja,
hang és zene egymást befonja,
előbbi. későbbi egy mást adja.
A bölcs:
tett nélkül cselekszik,
szavak nélkül tanít;
a dolgok előlépnek,
ő nem vonakodik.
Meg nem tart,
meg nem ragad,
nem félt –
s minden vele marad.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
3. A FÖLDI BÉKE
Ha a fejedelem az előkelőket nem részesíti előnyben,
akkor nem lesz irígység és versengés az emberek között.
Ha nem helyez súlyt a nehezen elérhető dolgokra,
akkor a nép között nem lesznek rablók és tolvajok.
Aki nem törekszik érzéki dolgokra,
annak lelke nyugodt.
Tehát a bölcs uralkodó úgy kormányoz,
hogy a nép szívét megszabadítja az érzéki vágyaktól
és lelküket erőssé teszi.
Azon van, hogy a nép igénytelen maradjon,
de jellemszilárd legyen.
Mindig óvja az embereket a téves ismeretektől
és mentessé teszi őket a vágyaktól.
Azon van, hogy akiknek csak külvilági ismereteik vannak,
ne hírdethessék azokat tevékeny törtetés nélkül
s így rend lesz a birodalomban.
|
3. fejezet
Ha ki nem tüntetünk egyes embereket, elkerüljük az egymásközt való
irígykedést.
Ha nem tulajdonítunk értéket ritka dolgoknak, megakadályozzuk a lopni vágyást.
Ha nem áhitozzuk az érzéki dolgokat, megtartjuk lelki nyugalmunkat.
A bölcs tehát akként uralkodik magán, hogy lelkét megtisztítja a
szenvedélyektől.
Izmait pihenteti, csontjait erősíti. Megóvja az embereket a rossznak
ismeretétől és ilyképpen távol tartja tőlük a szenvedélyeket.
A bölcs cselekszik minden önakarat nélkül és ezáltal mindent kormányoz.
|
3.
Ne engedd kiválni a kiválóakat,
s nem civódik a nép;
ne gyűjts kincshalmokat,
s nem rabol a nép;
ne fitogtasd javaidat,
s nem forrong a nép.
A bölcs uralom:
lelohasztja vágyaikat,
megtölti hasukat;
gyengíti akaratukat,
erősíti csontjaikat.
A nép maradjon tudatlan, vágytalan,
s az okosok ne sürögjenek.
A bölcs nem cselekszik,
így uralma: rend.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
4. A TAO ÖRÖKTŐL FOGVA VAN
A Tao lény nélküli,
mégis hatásában kifogyhatatlan.
Az ő titokzatos mélysége
minden dolgok forrása és teremtője,
egyszerű,
nem hivalkodó,
láthatatlan
örökkévaló némaság.
Nem tudom kitől lett,
előbb volt, mint az Úr.
|
4. fejezet
A Tao határtalan, végtelen; az ő mélysége kútforrása mindennek, ami van.
A Tao gömbölyűvé változtatja a szögletes dolgokat és a zűrzavarból
összhangot teremt. Előtte minden egyforma értékkel bír.
Azt nem tudom, hogy az örökkévaló Tao miből született, mert idősebbnek
kell lenni magánál a Teremtőnél.
|
4.
Az ÚT üres, de nem fogy soha.
Mély,
mindenek atyja.
Az éleket tompítja,
a csomót megoldja,
a fényt fakítja,
por, s lehull a porba.
Titok, ó,
s milyen való!
Nem tudom, kinek szülötte,
ős,
az Ősnek őse.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
5. A TAOT BENSŐNKBEN KELL MEGISMERNI
Az ég és föld nem ismeri a részrehajlást.
Minden teremtményt úgy tekint,
mint egy áldozati szalmabábot.
A bölcs ember nem ismeri a részrehajlást,
úgy tekinti az embereket, mint a szalmabábokat.
Az ég és föld közti űr
nemde hasonló a fúvóhoz?
Ez a látszólagos űr,
mint a fúvó, kimeríthetetlen.
Minél jobban mozgásban van,
annál hatékonyabb.
A Tao szavakkal meg nem nevezhető,
bensőnkben kell megismernünk.
|
5. fejezet
Sem az ég, sem a föld nem kedveli különösen ezt vagy amazt. Előttük az
összes személyek és dolgok csak fejlesztő eszközök.
A bölcs sem tüntet ki senkit. Tudja, hogy az emberek mind kivétel nélkül
magasztos célból vannak ezen a földön.
|
5.
Az Ég és Föld érdes,
nem emberi;
a dolgok szalmakutyák neki.
A bölcs érdes,
nem emberi;
az emberek szalmakutyák neki.
Az Ég és Föld tere
mint a fujtató:
üres, de nem apad;
mozog, nem lohad.
A sok szó
mire való?
A mérték a jó.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
6. A TAO A TEREMTÉS FORRÁSA
A mélység szelleme halhatatlan,
ezért nevezzük a titokzatos égi anyának.
Ő az örök teremtés forrása,
a mindenség kezdete.
Örökké levő és tevékenységében szűntelenül ható.
|
6. fejezet
Miként a völgyben lévő folyó sem szárad ki, úgy a szellem sem enyészik
el soha.
A szellem kiapadhatatlan szülőanya.
E szülőanya szülte az eget és a földet.
A Nagy Szülőanya örökkévaló és saját magában rejt mindent.
|
6.
Örök a völgy öle:
asszony, homály
Kapuja:
Ég s Föld gyökere.
Jelenvaló,
sosem-fogyó.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
7. AZ ÖNZÉS ELLEN
Ég és föld örök
és miért örök mindakettő?
Mert nem magukért élnek,
azért élnek örökké.
Ezért a bölcsnek is a maga énje közömbös.
És így lesz ő a legnagyobb a többi emberek között.
Nem magának él,
azért tűnik ki egyénisége a többiek között.
Tökéletes, mivel nincs benne önzés.
|
7. fejezet
Mind az ég, mind a föld örökéletű.
Örökéletűek, mert teljesen mentek minden önzéstől.
A bölcs is, akinek közömbös a saját énje, a legnagyobb az emberek közt.
Jóllehet nem gondoskodik személyes létéről, mégsem vész el.
Mivel a legönzetlenebb, épp ezért a legvédettebb is.
|
7.
Az Ég és Föld nem-múló.
Nem magáért van,
azért nem-múló.
A bölcs:
háttérben áll,
s elöl jár;
kívül marad,
s belül áll.
Magára nem gondol,
s mindent megtalál.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
8. A TÖKÉLETES EMBER
A legfőbb jóság hasonlatos a vízhez.
A víz természeténél fogva hasznára van a lényeknek.
Mert nem áll ellen abban,
hogy magában akarna maradni.
Mivel megelégszik olyan helyekkel is,
amit az emberek kerülnek,
azért közel van a Taohoz.
A tökéletes ember is az alsóbb helyeken szeret lakni.
Gondolkodásában szereti a mélységet,
az emberekhez jóakaró,
a beszédben őszinte,
a kormányzatban szereti a rendet,
a munkában a lehetőségekhez alkalmazkodik,
vállalatait a maga idejében végzi,
nem törtet, azért nincsenek ellenségei.
|
8. fejezet
Miként az igénytelen víz használata, úgy a Taotól áthatott szerény bölcs
élete is áldásos az emberekre.
Átadván magát a Tao szellemének, a bölcs iparkodik híven megfelelni
hivatásának; olyan mélységes, mint a szívbeli érzések; jóakaratában
odaadó; szavahihető; ahol uralkodik, tisztítólag hat; kész
mindenkinek szolgálni; kellő időben cselekszik; és mivel nem
okvetetlenkedik, nincsenek ellenségei.
|
8.
A legjobb:
akár a víz.
Szolgál s mélybe száll,
mint az ÚT .
Lakni a Föld jó,
szeretni a szív jó,
adni a jóság jó,
szólni az igazság jó;
kormányozni a rend jó,
dolgozni a jártasság jó,
tenni időben jó.
Nem veszít,
aki nem civakodó.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
9. A BÖLCS ZÁRKÓZOTTSÁGA
Jobb az edényt tele nem tölteni,
semhogy két kézzel kelljen vinni
a túlságosan teli edényt.
Ha az éles tárgyat gyakran használják,
elveszti az élét.
Az arannyal és drágakövekkel megrakott házra
senki sem tud vigyázni.
Ha a gazdagsághoz és ranghoz dölyf járul,
ez romlást von maga után.
Ha valaki érdemes munkát végzett,
és dicsőséget szerzett magának,
az vonuljon vissza,
ezt rendeli a Tao.
|
9. fejezet
Tanácsos felhagyni a gazdagságra való szüntelen törekvéssel.
A folytonos használat és állandó köszörülés elkoptatja a legtartósabb
tárgyakat is.
Mikor a ház tele van ékszerekkel, ki kezeskedhetik értük?
A gazdagság és a dicsőséggel velejár a gond meg a büszkeség.
Mérsékelni magát, mikor valami jót tettünk és jön nyomában a tisztelet:
út a mennyországhoz.
|
9.
A teli kicsordul,
az él kicsorbul.
Arany, drágakő,
őrizni ki tudja?
Rang, gőg
vesztedet okozza.
Végezd munkád,
majd vonulj magadba:
ez az Ég ÚTja.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
10. AZ IGAZI ERÉNY
Akinél ész és szív összhangban van,
annál nincs meghasonlás.
Aki szenvedélyeit legyőzi,
s magát szelídségre kényszeríti,
annak lelke hasonlatos a kis gyermekéhez.
Aki belsejét megtisztítja,
minden vétektől mentes lesz.
Aki a népet szeretve kormányozza az országot,
nem uralkodik sok rendszabállyal,
a dolgok folyását a természetre bízza,
az élet minden körülményei között nyugodtan élhet,
mint ahogy az anyamadár nyugodtan ül a fészkében.
Aki a dolgok mélyéig hatol, meglehet ismeretek nélkül.
A bölcs oltalmazza és ellátja népet.
Alkot és mitsem igényel.
Hatékony s amellett szerény,
uralkodik zsarnokság nélkül,
ez az igazi erény.
|
10. fejezet
A felbomlást el lehet kerülni, ha természeti és szellemi erőinket megóvjuk
és erényesek vagyunk
Megóvhatjuk ifjúságunkat, ha szenvedélyeinket fékezzük s mindenkor
szelidséget tanusítunk.
Tiszták maradhatunk, ha lelkünket a tisztátalantól távol tartjuk.
Ismeretlenül élhetünk, ha az embereket csakis szeretettel kormányozzuk.
Megmenekülhetünk az elrozsdásodástól, ha a mennyország kapuját
állhatatosan használjuk.
Zavartalanul és észrevétlenül élhetünk, ha lelkünk kristálytiszta minden
oldalról.
Az a legnagyobb erény, ha törekszünk a fejlődést előbbre vinni, ha
teremtünk birtokvágy nélkül, ha cselekszünk jutalmat nem várva,
és ha lelkünkkel mindjobban felemelkedünk önhitt törekvés nélkül.
|
10.
Életed-erőd összefonod:
egy leszel.
Leheleted gyöngére fogod:
gyermek leszel.
Mélységes tükröd megtisztítod:
bölcs leszel.
Néped jósággal kormányozod:
nyugalmas leszel.
Az Ég kapuit nyitod, zárod:
asszony leszel.
A mindent megérted,
a mindent látod:
nem-tudó leszel.
Életre hívni és táplálni,
életre hívni, nem birtokolni,
tenni, nem megmarkolni,
engedni, nem uralkodni:
ez a mély ERÉNY .
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
11. ANYAG ÉS LÉNYEG
A kocsikerék harminc küllője,
mely egy kerékagyban találkozik,
a középen levő űr által lesz használhatóvá.
Az agyagból készült edény azáltal válik használhatóvá,
mert belseje üres.
A falba vágott ajtó és ablak használhatósága abban van,
hogy a falban űrt alkotnak.
A ház használhatósága abban van,
hogy a falak közt űr van.
Tehát az anyag a dolgok hasznosságát,
az anyagtalan a lényegét határozza meg.
|
11. fejezet
A kocsikerék harminc küllője, mely egyesül a kerékagyban, csak azáltal
válik hasznavehetővé, hogy a kerékagy közepe ki van lyukasztva.
Az agyagos edények azért hasznavehetők, mert belsejük üres.
Az ajtók és ablakok azért hasznosak a házban, mert kinyithatók.
A ház azért hasznos, mert üres.
A földi élet nem egyéb keresetnél; míg az érzékfölötti lét a szerzemény
élvezete.
|
11.
Harminc küllő a kerékagy körül,
belül üresség:
így jó a kerék.
Agyagból az edény,
belül üresség:
így jó az edény.
Ajtót, ablakot vágnak a falban,
(ürességet):
így jó a ház.
A dolog használható,
az üresség hasznot-adó.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
12. A VÁGYAK FÉKEZÉSE
Az erős fény megvakítja az embert.
Az erős hang az ember fülét süketté teheti.
Az erős fűszer a nyelv ízlelő képességét eltompítja.
Lóverseny és vadászat elvadítják az emberi vágyakat.
Nehezen elérhető drágaságok
az embert gonoszra csábítják.
Ezért a bölcs a lelke sugallatát követi
és nem a szem kívánságait.
Ez utóbbit figyelmen kívül hagyja
és az előbbit gondozza. |
12. fejezet
A túlságos fénytől káprázik a szem, az erős dörejtől megsüketülhet az
ember, az ínyeskedés elrontja az ízt, az élvvágy durvítja a lelket
és a birtokvágy kísértésbe ejt minket.
Épp ezért a bölcs lelkéről gondoskodik, nem pedig érzékei kívánságairól.
Ezektől elfordul és csak a lelkének él.
|
12.
Az öt szín
vakítja szemed,
az öt hang
tompítja füled,
az öt íz
megrontja ínyed,
verseny, vadászat
zaklatja szíved,
a ritka kincs
terheli életed.
A bölcs
a bensőre ad,
nem a szemét legelteti.
Nem azt:
ezt teszi.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
13. RANG ÉS MÉLTÓSÁG ELLEN
Rang és kegyvesztés egyaránt nyugtalanságot okoz.
A rang, a méltóság teher, mint a test terhe.
Mit akar ez mondani?
– A méltóságtól úgy féljetek, mint a kegyvesztéstől".
A méltóság lealacsonyít.
Egyaránt félelmet ébreszt,
akár elnyeri, akár elveszti az ember.
Így értendő, hogy a rangtól úgy kell félni,
mint a kegyvesztéstől.
Mit jelent ez?
A méltóság teher, mint a test terhe".
Ugy-e a test teher?
De, ha már megszabadultunk a testtől,
a terhet sem kell többé cipelnünk.
Aki úgy szereti és becsüli az országot, mint önmagát,
az méltó az ország kormányzására. |
13. fejezet
A világi (külső) becsületesség meg a becstelenség egyaránt kútforrása
a félelemnek.
A jósors és a balsors kialakul az emberek lelki mivolta szerint.
A becsületesség meg a becstelenséggel úgy vagyunk, hogy mivel
a becstelenség megaláz, félünk tőle, akár nincs jelen
(t. i. ha becsülnek), akár jelen van (t. i. ha nem becsülnek).
Így tehát a becsületesség és a becstelenség el nem választható a
félelemtől, melyet egyformán szül mind a kettő.
A jósorsról meg, a balsorsról pedig azt mondhatjuk: a személyt éri
az egyik vagy a másik sors aszerint, hogy mit érdemel. Ha tehát
személy nem léteznék, sors sem létezhetnék.
A jósors abba a helyzetbe juttathatja az embert, hogy uralkodjék egy darab
ideig a földön.
De a szeretet erejével örökké uralkodhatik az egész világon!
|
13.
Siker, kudarc:
egyként rettegés;
dicsőség, bukás:
egyként csapás.
Miért?
A siker megaláz:
elnyerni rettegés,
elveszteni csapás.
Veszít,
aki nem gondol magával;
nem veszít,
aki nem gondol magával.
Aki a birodalomra figyel, nem magára,
arra kell bízni a birodalmat;
aki a birodalomra ügyel, nem magára,
arra kell hagyni a birodalmat.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
14. RANG ÉS MÉLTÓSÁG ELLEN
Rang és kegyvesztés egyaránt nyugtalanságot okoz.
A rang, a méltóság teher, mint a test terhe.
Mit akar ez mondani?
– A méltóságtól úgy féljetek, mint a kegyvesztéstől".
A méltóság lealacsonyít.
Egyaránt félelmet ébreszt,
akár elnyeri, akár elveszti az ember.
Így értendő, hogy a rangtól úgy kell félni,
mint a kegyvesztéstől.
Mit jelent ez?
A méltóság teher, mint a test terhe".
Ugy-e a test teher?
De, ha már megszabadultunk a testtől,
a terhet sem kell többé cipelnünk.
Aki úgy szereti és becsüli az országot, mint önmagát,
az méltó az ország kormányzására. |
14. fejezet
A Világosság az, amit nem láthatunk, bármennyire fürkésszük is.
A Csend az, amit nem hallhatunk, akárhogy figyelünk is rá.
Az Üresség az, amit meg nem tapinthatunk, ha utána nyúlunk is.
Mivel mindez a Nagy Ismeretlen, ennélfogva a Nagy Egységnek, Taonak,
tekinthetjük.
A Tao nem fényes fent és nem sötét lent.
A Tao tevékenysége határtalan, de meg nem nevezhető.
Amikor Tao magából kilép, ugyancsak magához tér vissza.
Így nyilatkozik meg és ölt alakot a Nagy Ismeretlen.
Ez a kifürkészhetetlen titok.
Ha előtte megyünk, nem látjuk az ábrázatát.
Ha utána járunk, nem látjuk a hátát.
És mégis megtalálta az utat az, aki a Taonak ősrégi bölcsesége szerint él.
|
14.
Nézem, nem látom,
neve: simuló;
hallgatom, nem hallom,
neve: illanó;
megfognám, nem tudom,
neve: finom.
E három nem:
egy titok.
Kívül nem világos,
belül nem sötét,
formátlan forma,
testtelen kép.
A nemlétbe lép.
Nézem, hiába:
arca nincsen,
teste nincsen –
árnyak árnya.
Ős ÚT vezessen
a jelenbe át;
a kezdetet tudd,
az ÚT fonalát.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
15. AZ ERÉNY RÉGI PÉLDAKÉPEI
A hajdankor bölcsei okosak, finomak,
szellemesek, mélyértelműek voltak.
Mivel mélyértelműek voltak,
nem értették meg őket teljesen.
Mivel nem értették őket eléggé,
azért megkísérlem őket megérteni.
Mily óvatosak voltak!
Mint az az ember, aki télen átkel a folyón.
Mily éberek voltak,
mint mikor valaki mind a két szomszédjától fél.
Méltóságosak voltak, mint egy idegen.
Előzékenyek voltak, mint amily olvadékony a jég.
Egyszerűek, igénytelenek voltak, mint a nyers fa.
Szeretetreméltóak, kedvesek voltak, mint a völgy.
Titokzatosak voltak, mint a mély víz.
Ki tudja a homályosat megvilágítani?
Ki tud életet lehelni a holt anyagba?
Aki telítve van a Taoval,
annak nincs szüksége más teljességére.
Aki más teljességére nem törekszik,
azt az új meg nem vakítja.
Az, ha egyszerű is, tökéletes. |
15. fejezet
A régi bölcsek igen jártasak voltak az isteni mélységek titokzatos
ismeretében.
Mivoltuk mélysége kifürkészhetetlen volt.
Mélységük oly nagy volt, hogy el sem képzelhetem magamnak.
Oly körültekintők voltak, mint az az ember, aki áradozó folyón kel át.
Oly óvatosak voltak, mint az az ember, ki környezetétől tart.
Oly figyelmesek voltak, mint az idegenben utazó.
Oly engedékenyek voltak, mint a hó a nappal szemben.
Oly igénytelenek voltak, mint az imént vágott fa.
Oly szerények voltak, mint a csendes völgy.
És oly mélyek voltak, mint a mélységes víz.
Nemde, a zavaros vizet azáltal tehetjük átlátszóvá, hogy nyugodni hagyjuk?
Nemde, valamely mozdulatlan tárgyat azáltal megindíthatunk, hogy mozgatni
kezdjük?
Mindazok, kik ezen az úton haladnak, nem szorulnak többé megújhodásra.
Mivel mentek minden önhittségtől, megöregszenek anélkül, hogy újra kellene
őket megtölteni.
|
15.
Az őskor mesterei
finomak voltak, mélyre hatoltak;
rejtőzők,
megfoghatatlanok.
Leírom őket úgy-ahogy:
mint a téli folyón árkelűk, megfontoltak;
mint a szomszédoktól rettegők, óvatosak;
mint a vendég, illedelmesek;
mint az olvadó jég, engedelmesek;
mint a rönk, egyszerűek;
mint a völgy, tágasak;
mint az örvény, homályosak.
Ha nyugszik az örvény:
tisztul lassan;
ha mozdul a nyugvó:
éled lassan.
Aki az ÚTon jár,
megtelni nem kíván.
A réginél megáll,
nem vágyik új után.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
16. VISSZATÉRÉS AZ EREDETHEZ
Aki a vágyaktól mentes,
az állandóan megőrzi lelke nyugalmát.
A dolgok keletkeznek és elmúlnak,
elérik kifejlődésüket, aztán vissztérnek eredetükbe.
Az eredethez visszatérni annyi, mint megnyugodni.
Megnyugodni azt jelenti, hogy rendeltetését betöltötte.
Rendeltetését betölteni annyi,
mint az örök rendet megismerni.
Az örök rendet megismerni annyi, mint megvilágosodni.
Aki az örök rendet nem akarja megérteni,
az a szenvedélynek hódol és romlásba rohan.
Aki az örök rendet felismeri, az nagylelkű.
Aki nagylelkű, az igazságos.
Aki igazságos, az királyi.
Aki királyi, az az égig ér.
Az égi annyi, mint a Tao.
A Tao örök.
Aki olyan, mint a Tao,
annak a test múlandósága nem árthat. |
16. fejezet
Önts ki lelkedből mindent, és azután maradj meg ott, ahol vagy.
Az összes dolgok egyaránt alakot öltenek az életben; de hová látjuk őket
ismét visszatérni?
Minden gyökerestül elenyészik, miután egy darab ideig virágzott.
Ezt a visszavonulást az őseredethez békének nevezik, és nem más, mint
visszatérés az elkerülhetetlenhez.
Ezt a visszatérést az elkerülhetetlenhez, fenntartásnak nevezik.
Aki e fenntartást ismeri, az jogosan "fényesnek" nevezhető.
Aki e fenntartást megismerte, az nem hoszszabbítja meg többé szenvedéseit.
Aki e fenntartást ismeri, az a Nagy Lélekhez tartozik.
Akinek lelke nagy, az uralkodik.
Aki uralkodik, az fejedelem.
Mivel fejedelem, azért mennyei lény.
Minthogy mennyei lény, azért Tao.
És mivel Tao, azért örökkévaló. Ha teste el is porlad, mégsem károsodik.
|
16.
Az üresség mélyére érek,
a nagy nyugalmat őrzöm.
A dolgok előlépnek,
s látom, amint visszatérnek.
A dolog mind-mind virul,
s a gyökérbe tér meg.
Ez a nyugalom:
elfogadni a sorsot.
A sorsot elfogadni: maradandóság,
a maradandót tudni: világosság.
Aki nem tudja,
vesztébe rohan;
aki tudja,
mindent átfogó.
Aki mindent átfogó: igazságos,
aki igazságos: uralkodó.
Az uralkodó az Égé,
az Ég az ÚTé.
aki az ÚTon jár,
örökkévaló.
Teste a halálé,
ő nem-haló.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
17. ESZMÉNYI URALOM
A régi kor nagy uralkodóinak kormányzata alatt
a nép csak azt tudta róluk, hogy léteznek.
Utódaikat szerették és dícsérték,
ezek utódaitól már féltek
és a későbbieket megvetették.
Aki nem hisz, benne sem bíznak az emberek.
A régi nagyok fenséges szavai
mily megfontoltak is voltak!
Ha feladataikat megoldották,
tökéletes munkát végeztek.
A nép csak ennyit mondott:
függetlenek és szabadok vagyunk.
|
17. fejezet
Az emberiség első korszakában felismerték az emberek feljebbvalóikat.
A másodikban szolgáltak és hízelegtek nekik.
A harmadikban féltek tőlük.
A negyedikben megvetették őket.
Ahol hiányzik a hit, ott nincsen meg a bizalomkeltő erő sem.
Mily óvatosak voltak régente az emberek kifejezéseikben!
És ha valami jót cselekedtek, azt mondták: "Hívek vagyunk természetünkhöz!"
|
17.
A nagy uralkodókról
a nép alig tudta, hogy vannak.
Utódaikat tisztelte, szerette,
azokéit rettegte,
majd megvetette.
Ha nem bízik,
nem bíznak benne.
Ha szavai megfontoltak,
munkája teljes,
dolga sikeres.
A nép egyre mondja:
minden természetes.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
18. AZ ERKÖLCSÖK ROMLÁSA
Ahol az emberek elhagyták a Taot,
ott emlegetik mindig az emberszeretetet és az igazságot.
A sok okoskodás és világi ismeret
teremtette a nagy hazugságokat.
Ahol a rokonok közt nincs egyetértés,
ott prédikálnak mindig családi érzésről és szeretetről.
Mikor az országban zavaros viszonyok vannak,
akkor magasztalják a hűséget és engedelmességet. |
18. fejezet
Ha elvész a nagy Tao ismerete, az emberek a könyörületességhez és
a kötelességtudáshoz tartják magukat felebarátaikkal szemben.
Ha a földi bölcseségnek hódolnak az emberek, elszaporodnak a tudákosok.
Ha a családi szoros kötelék meglazul, helyébe lép a gyermekek kötelessége
meg a szülők elnézése.
Ha nagy a világon a békétlenség, mindenütt felbukkannak a honmentők.
|
18.
A nagy UTat odahagyják:
megjelenik a jogosság, jóság.
Megszületik a tudás:
megjelenik a képmutatás.
A rokonok közt viszály támad:
megjelenik a gyermeki alázat.
Bajban az ország:
megjelennek a hű miniszterek.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
19. AZ ÁLERÉNY ÉS ÁLBÖLCSESSÉG ELLEN
Hagyjatok fel álerkölcseitekkel és álbölcsességtekkel,
az emberek százszorosan boldogabbak lesznek.
Hagyjatok föl az emberszeretet és igazság emlegetésével,
és a nép visszatér a gyermeki kötelességhez és szeretethez.
Hagyjatok fel az önzéssel és nyerészkedéssel,
mindjárt nem lesznek tolvajok és rablók.
Ebben a három dologban nem elég a szép látszat,
azért gondoskodjatok róla,
hogy az emberek valami maradandóhoz ragaszkodjanak.
Legyetek egyszerűek és becsületesek,
legyetek önzetlenek és fékezzétek vágyaitokat. |
19. fejezet
Ha az emberek lemondanának önhitt szenteskedésükről meg önakaratos
bölcselkedésükről, nagy javukra válnék.
Ha lemondanának az önakaratos kegyosztásról és önhitt cselekvésről,
visszatérnének igazi természetükhöz.
Ha lemondanának kitüntetésekről és a nyereségvágyról, elpusztulnának
a tolvajok.
E három önhitt dolognak istápolása sikerre nem vezethet. Ezért hát
szálljanak ez önhitt dolgok vissza oda, ahonnét kiindultak.
Te pedig támadj föl veledszületett egyszerűségedben, ismerd meg az
igazságot, fékezd önzésedet és rázd Ie magadról a dicsőségvágy békóit!
|
19.
Hagyjátok az okosságot,
s a nép jóléte százszoros lesz.
Hagyjátok a jóságot, jogosságot,
s visszatér a gyermeki szeretet.
Hagyjátok a mesterkedést,
s tolvaj, rabló nem fenyeget.
E három csak külszín,
nem elég.
Legyen mérték mindenkinek
a nyíltság,
az egyszerűség –
a vágy helyett,
önzés helyett.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
20. ELKÜLÖNÜLÉS A TÖMEGTŐL
Hagyjatok fel a tudóskodással
és megszabadultok a gondoktól.
Mi különbség van igen és valóban között? Semmi.
Mi különbség van jó és rossz között? Igen nagy.
Amit az egész világ félve tisztel,
azt nem szabad nem tisztelni.
Oh, határtalan setétség!
Hogy nem akar végeszakadni!
Az emberek ujjonganak örömükben,
mint fényes áldozati ünnepélyeken.
Vagy mikor tavaszi ünnepen felhágnak a toronyba.
Csak én heverek csendben, lustán,
mint aki nem kaptam jelet a cselekvésre.
Mint az újszülött, aki még nem tud nevetni.
Fáradt vándor vagyok, akinek nincs hová fordulnia.
A nagytömeg bőségben él, csak én vagyok koldus.
Valóban együgyű és zavarosfejű vagyok.
Az emberek világosságban élnek,
csak én vagyok homályos.
A tömeg víg, csak én vagyok szomorú.
Nyugtalan vagyok, mint a tenger.
Folyton űzetve, mint aki sehol sem tud megállni.
Mindenkinek van hivatása, csak én vagyok buta paraszt.
Egyedül én vagyok más, mint a többi emberek.
Mert én tisztelem teremtő és fenntartó Anyámat. |
20. fejezet
Mondj le tudákosságodról és megszabadulsz a gondoktól.
Az "ámbár" és az "igen" között való különbség elvégre is nem nagy.
Segédkezzél te is, hogy az emberek megkülönböztessék a jót a rossztól.
Mert, bizony, e megkülönböztetés dolgában mindenkor gondosnak kell lennünk.
Sajnos azonban, az embereknek sohasem akaródzik megszabadulni dőreségüktől.
És oly sok dicsőségvágy van bennük!
Magamra vagyok hagyva szerénységemben, mert nem óhajtok feltünni.
Olyan fejletlen vagyok, mint valamely kis gyermek.
Otthonom sincs, akárcsak valamely árvának.
Az emberek mind bővelkednek javakban, én pedig teljesen szegény vagyok.
És milyen tudatlan meg korlátolt vagyok: nem tudok már eligazodni!
Mindenki tündöklik tudásával, csak én vagyok sötétségben.
Mindenki tud megkülönböztetni, én azonban képtelen vagyok tájékozódni.
Hullámzok, mint a tenger, és nyugtalanul ide-oda vetődöm szüntelenül.
Mindenki tud érvényesülni; csak én vagyok mellőzve és kiközösítve.
Az emberek elfordulnak tőlem; de azért boldognak érzem magam Anyámnak keblén!
|
20.
Hagyd a tudást,
s múlik a gond
"Igen", és "úgy van":
van-e különbség?
Jó és rossz:
van-e különbség?
Amit mindenki fél,
félni kell? –
Ó, zűrzavar,
örvény végtelen!
Az emberek boldogok
mint a Nagy Áldozaton,
mint tavasz-ünnepen.
Csak én vagyok, mint újszülött,
jeltelen.
Mindenki gazdag,
én nincstelen.
Ténfergő jöttment,
helyem nem lelem.
Tétova,
zavart a szívem.
Az emberek fénylenek,
homályos én vagyok.
Az emberek éberek,
mihaszna én vagyok.
Az emberek tevékenyek,
tétlen én vagytok.
Hánykódó hullám,
kósza szél:
én vagyok más csupán.
De gyámolít
tápláló Anyám.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
21. A SZÍV ÜRESSÉGE
A mindent teremtő erő a Taoból és általa lett.
A Tao láthatatlan és felfoghatatlanul hat a lényekre.
Láthatatlan és felfoghatatlan,
minden forma benne van.
Meg nem érthető és felfoghatatlan.
Minden dolog benne van.
Mélységes és titokzatos,
benne van a lét magva.
Ez a lényeg csalhatatlan.
Benne van a hit.
Neve kezdettől fogva mind a mai napig változatlan.
Minden dolog eredete tőle van.
Honnan tudom, hogy minden dolog eredete tőle van?
Mert ismerem a Taot. |
21. fejezet
A legnagyobb erény az, hogy csakis a Tao szavát kövessük.
Tao felfoghatatlan és kifürkészhetetlen.
De jóllehet felfoghatatlan és kifürkészhetetlen, megnyilatkozik
szemmellátható teremtése útján.
A Tao mélységes és homályos, de van igazi lényege.
Örök időktől fogva mindmostanig változatlan maradt a lényege.
Ez a lényege benne van az összes teremtményekben is, amióta csak léteznek.
És hogyan tudhatom meg a teremtmények eredetét?
Csakis Taonak segítségével!
|
21.
A nagy ERÉNY
az ÚTon jár.
Az ÚT :
ködös homály.
Homály és köd,
benne: képek;
köd és homály,
benne: dolgok.
Sötét, mély,
benne: csírák.
Csírája: igazság,
benne: bizonyosság.
Őskortól máig
megvan neve,
benne a forrás:
mindennek kezdete.
Mindennek kezdetét holnap látom?
Önmagából.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
22. AZ ALÁZATOSSÁG MAGASZTALÁSA
Ami nem teljes, teljessé válik.
Ami görbe, egyenessé lesz.
Ami üres, megtelik.
Ami öreg, megújhodik.
Akinek kevés van, annak adatik.
Akinek sok van, hiányt fog szenvedni.
A bölcs felfogja az Egyet
és ezért ő lesz a birodalom mintaképe.
Nem akar tündökölni, azért megvilágosodott.
Maga nem akar semmi lenni, ezáltal lesz fenség.
Nem dicsekszik és tökéleteset alkot.
Nem tolja magát előtérbe, mégis az élre kerül.
Nem harcol, senki nem száll vele vitába.
A régi közmondás azt tartja: Ami fél volt, teljessé válik".
Vajon üres szavak-e ezek?
Bizony az igazi tökéletességhez
minden magától odaáramlik. |
22. fejezet
Aki alázatos, mindvégig részesül védelemben.
Aki meghajtja magát, az ki fog egyenesedni.
Aki kiömlik, megtelik.
Aki elkopik, megújhodik.
Aki meghódol, fel fog emelkedni.
Aki önakaratosan felemelkedik, kénytelen lesz megalázkodni.
Épp ezért a bölcs az élet egységét tartja szem előtt és így követésre
méltó példát mutat mindenkinek.
A bölcs nem dicsekvő és épp ezért tündöklik.
Nem önző és épp ezért dicsérik. Nem hiú és épp ezért becsülik.
Nem gőgös, és épp ezért tisztelik.
És mivel senkivel sem vetélkedik, nincs ellensége.
A régi mondás, hogy: "Aki alázatos, mindvégig részesül védelemben",
valóban nem üres szólam, mert az alázatos ember kétségkívül békében
visszatér igazi hazájába.
|
22.
Részből lesz egész,
teli üresből;
új a régiből,
sok a kevésből.
A sok pedig
összezavarodik.
A bölcs az Egyet őrzi,
s a sokaság mértéke lesz.
Homályba vonul,
ezért fénylik elő;
nem hivalkodik,
ezért hívják elő;
nem dicsekszik,
ezért dicsérik;
nem áll az élre,
ezért követik.
Nem harcol, ezért
le nem győzhetik.
A régiek mondták:
az egész részből lesz.
Üres szó ez?
A teljesség visszahajol
a kezdethez.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
23. A TAO KÖVETŐJE
Keveset szólj, - ez a természetes.
A forgószél nem tart holnapig.
A záporeső nem tart egész nap.
És kitől függ mindez?
Az Égtől és a Földtől.
Ég és Föld nem képes tartósabban hatni,
annál kevésbé az ember.
A régiek szerint:
aki a Taonak hódol, egy lesz vele.
Aki az erényt követi, annak lénye az erény.
Aki gonosznak hódol, gonoszul vész.
Aki a Taoval egy lesz, azt a Tao átöleli.
Aki az erénynek hódol, annak az erény hatalom.
Aki a gonosszal egy, azt a gonosz elpusztítja.
Bizony mondom nektek,
aki nem hisz, annak mások sem hisznek. |
23. fejezet
Mérsékeld magad a beszédben, hogy fenntartsd magad.
A zivatar nem tart reggelig.
Nem szokott esni egy napnál tovább.
Kié a hatalom a zivatar és eső fölött, ha nem az égé meg a földé?
És ha az ég meg a föld képtelen e dolgokat egyhuzamban soká fenntartani,
hogyan lehetne szertelen az ember?
Ha az ember mindenben egyezik a Taoval, azonossá válik vele.
Az erényes ember egyesült az erénynyel.
A bűnös ember egyesült a bűnnel.
Aki elmerült a Taoban, azt örömmel üdvözlik a Taonak tisztelői.
Aki azonos az erénynyel, azt szívesen fogadják az erényesek.
Aki pedig azonos a bűnnel, annak örömest szolgálnak bűnnel a bűnösök.
Mert ahol bizalom nincs, ott bizalom nem támadhat.
|
23.
A természet kevésszavú.
A forgószél
nem tart egész reggel,
a vihar
nem tart egész nap.
Honnan ered?
Az Égből, a Földből.
Ég és Föld nem alkot maradandót,
az ember sem.
Aki az ÚTon jár,
az ÚT tal egy;
aki az ERÉNYt bírja,
az ERÉNNYEL egy.
Aki az ÚT ról letér,
romlásba megy.
Ha az ÚT tal egy,
az ÚT vezeti;
Ha az ERÉNNYEL egy,
az ERÉNY átöleli.
A tévelygés:
romlásba viszi.
Ha nem bízik,
senki nem követi.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
24. AZ ELŐKELŐSÉG
Aki lábujjhegyen áll, nem áll szilárdan.
Aki szétterpesztett lábakkal jár, nem halad előre.
Aki fitogtatja magát, az nem tündöklik.
Az önzőnek nincs becsülete.
Öndicséret nem igazi érdem.
Aki magát előtérbe tolja, az nem előkelő.
A fentieknek a Taohoz semmi köze.
Ezek annyit érnek, mint a konyhahulladék.
A bölcs, akiben a Tao van, távol van az ilyenektől. |
24. fejezet
Aki lábujjhegyen áll, ingadozik.
Aki másba kapaszkodik, visszamarad.
Az önragyogás nem tündöklik.
Az önmegbecsüléssel nem juthatunk igazi tisztelethez .
Az öndicséret érdem nélkül való.
Aki önmagát felemeli, hiába teszi.
Mindennek semmi köze sincs Taohoz.
Épp ezért távol tartják magukat a Taotól áthatott bölcsek mindezektől.
|
24.
Aki ágaskodik, nem áll szilárdan;
aki nagyokat lép, nem jut messze.
A fényeskedő
nem jut a fénybe,
a dicsekvő
nem jut dicsőségre;
a nagyravágyót
nem veszik észre,
a hivalkodót
nem hívják élre.
Az ÚT hoz mérve:
hiú fölösleg,
méltó a megvetésre.
Nem erre visz
az ÚT ösvénye.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
25. A NÉGY NAGYSÁG
Van egy lény: felfoghatatlan és tökéletes.
Ég és Föld keletkezése előtt már megvolt.
Hangtalan és test nélküli.
Mindenfelé áradó.
Változhatatlan és örök.
Nevezhetjük a világ anyjának.
Mivel nevét nem tudom, elnevezem Taonak.
Meg akarom nevezni, elnevezem fenségesnek.
Fenséges annyi, mint végtelenbe haladó.
Végtelen annyit jelent,
hogy a legmesszebb távolságokig is elér.
Messze távolokba hat és mindenütt jelen van.
Már a régiek azt mondták:
A Tao nagy, az Ég nagy, a Föld nagy, a császár nagy.
Négyféle nagyság van a világon
és ezek egyike az emberek királya.
Az ember a Föld függvénye,
a Föld az Ég függvénye,
az Ég a Tao függvénye,
a Tao törvénye sajátmagában van.
|
25. fejezet
Mielőtt az ég és föld alakot öltött volna, a világ eredeti egyszerűségében
rejlett.
A mindenség zavartalan volt és felfoghatatlan.
Magában létezett végtelen egységében.
Végtelen egységében semmi korlátai nem voltak.
Az életnek ezt az egységes állapotát Egyetemes Anyának kell tekintenünk.
A nevét nem tudom: de elnevezem Taonak.
Ha meg kell jelölnöm valamely tulajdonságát, azt mondom, hogy: végtelen.
Mivel végtelen, azt mondom, hogy kifürkészhetetlen.
Mivel kifürkészhetetlen, azt mondom, hogy megközelíthetetlen.
Mivel megközelíthetetlen, azt mondom, hogy mindenütt jelen van.
És ilyképpen a Tao a legfelsőbb;
az ég a legfelsőbb;
a föld a legfelsőbb;
a fejedelem a legfelsőbb.
A világegyetemben négyféle uralom van; de a kormányzat egyetlen egy.
Az ember alá van vetve a földnek.
A föld alá van vetve az égnek.
Az ég alá van vetve a Taonak.
A Tao pedig önmagát kormányozza.
|
25.
Valami:
gomolygó teljesség,
előbb volt, mint Föld és Ég.
Néma, nem változó,
jelenvaló,
nem-fogyó.
Mindenek Anyjának mondható.
Nevét nem tudom,
ÚT nak mondom,
így mondom: nagy.
Nagy, messze érő,
messze érő, távolba tűnő,
távolba tűnő:
visszatérő.
Az ÚT nagy,
az Ég nagy,
a Föld nagy,
a király is nagy.
Négy nagy van a világon,
egyik: a király.
Az ember törvénye a Föld,
a Föld törvénye az Ég,
az Ég törvénye az ÚT ,
az ÚT törvénye: önmaga.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
26. A NEHÉZ MIBENLÉTE
A nehéz a könnyű gyökere.
A nyugalom a mozgás irányítója.
A bölcs, ha egész nap jár-kel is,
sohasem veszti el lelki nyugalmát.
Ha pompás kastélyai vannak,
nyugodtan lakja és nyugodtan távozik belőle.
Még inkább kell lelki nyugalommal bírnia
a tízezer harci kocsi urának.
Mert, ha könnyelmű, elveszti a népet.
Ha szenvedélyes, elveszti a trónt. |
26. fejezet
A nehézség alapja a könnyűségnek.
A nyugalom alapja a mozgásnak.
A bölcs sohasem veszíti el benső támasztékát és nyugalmát.
Még ha gyönyörű palotái is vannak, békésen és ragaszkodás nélkül él bennök.
Miért is játszanék egy dúsgazdag király, kinek sok szolgája van,
értéktelen dolgokkal?
Könnyelműségével elveszítené szolgáit és állhatatlanságával a trónját.
|
26.
A nehéz: a könnyű alapja,
a nyugalom: a mozgás ura.
A bölcs, ha naphosszat vándorol,
terhét nem hagyja.
Bármily csodás tájat lát,
őrzi nyugalmát.
Az uralkodó
könnyelműségre ne adja magát.
Ha könnyelmű:
elveszti alapját,
ha kapkod:
elveszti uralmát.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
27. A BÖLCS TEVÉKENYSÉGE
A jó vándor mindig megtalálja a helyes utat.
A jó szónok nem vált ki ellenzést.
A jó számolónak nem kell számológép.
A jó házgondnok nem tesz zárat az ajtókra,
mégsem törnek be a házba.
Aki mester a kötésben, nem köt csomókat,
kötését mégsem lehet kibogozni.
Ez érvényes a bölcs uralkodóra is.
A bölcs mindig tud felebarátain segíteni
és sohasem hagy el senkit.
Minden teremtményen tud segíteni,
nem hagy semmit elveszni.
Mert ő belsőleg megvilágosodott.
A magasabbrendű ember az alacsonyabbrendűek vezetője.
Az alcsonyabbrendű a magasabbrendűnek eszköze.
Aki tanítóját nem tiszteli,
aki tanítványát nem szereti,
minden tudása mellett is nagy vakságban él.
Ezt igen fontos tudni a népnek és az állam vezetőjének. |
27. fejezet
Aki helyesen jár, annak nyomában föl nem kavarodik a por.
Aki helyesen beszél, nem támaszt ellenmondást.
Aki helyesen tud számolni, nincs szüksége számtanra.
A szorgos őrnek nem kellenek rekeszek, de azért senki sem férhet ahhoz,
amit csukva tart.
A helyesen megkötni tudóknak nincs szükségük kötélre, de azért senki sem
oldhatja föl azt, amit megkötöttek.
A bölcs állandó és jótékony segélyforrás felebarátai számára.
Senkit sem taszít vissza.
Jól tud fenntartani mindent.
Semmit sem vet meg.
Értelme mindenre kiterjed.
A jó emberek oktatják egymást kölcsönösen; a rossz emberek pedig azonegyek
a földdel, melyben turkálnak.
Aki nem tiszteli tanítóját, és azt, amiből merít, meg nem becsüli, csak
önmagát ámítja, még ha bölcsnek is képzelné magát.
Mindez épp olyan fontos, amilyen különös.
|
27.
A jó vándor nyoma nem látható,
a jó szónok szava tiszta szó,
szárroló nélkül számol
a jó számoló.
Aki kapuját jól zárja,
retesz nélkül zárja –
mégsem nyitja senki;
aki jó kötést köt,
kötél nélkül köti –
mégsem oldja senki.
A bölcs:
az emberek segítője,
nem fordul el senkitől;
a dolgok segítője,
nem fordul el semmitől.
Ez a mély világosság.
A jó a rossznak mestere,
a rossz a jónak eszköze.
Aki nem tiszteli mesterét,
nem becsüli eszközét,
legyen bár tudós, tévúton tántorog.
Ez a nagy titok.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
28. VISSZATÉRÉS AZ EGYSZERŰSÉGHEZ
Akiben a férfias erő mellett nőies szelídség van,
az a birodalom mintaképe.
Aki a birodalom mintaképe,
mindig megmarad az erény mellett
és hasonlatos lesz az újszülötthöz.
Aki érzi a maga felsőbbségét, s mégis alázatos marad,
az lesz a birodalom mintaképe.
Aki a birodalom mintaképe, az örök erény követője,
nyugodtan visszatérhet az ősi egyszerű élethez.
Aki érzi a maga felsőbbségét, mégis alázatos marad,
az lesz a világ mintaképe.
Aki a világ mintaképe, az örök erény követője,
nyugodtan visszatérhet az ősi egyszerűségbe.
Egyszerűsége hasonlatos a durva fához.
A fát lenyesik, mielőtt szerszámot faragnak belőle
A bölcs, aki a tökéletesség mintaképe,
a hivatalnokok közt első lesz az államban.
Igazi nagy uralkodónak nem szabad zsarnoknak lenni. |
28. fejezet
Az az ember, aki elérve férfikorát, a női tulajdonságokat is ápolja
lelkében, olyan lesz, mint a hatalmas birodalmi csatorna.
Az isteni erő sohasem fogja őt elhagyni, mert átjáróúl szolgál neki.
Az ilyen ember újra gyermekké válik
Aki sötétségben marad, jóllehet megismerte a világosságot, fényleni fog
mindenki számára.
És mivel mindenki számára fénylik, nem fogja elkerülni az isteni erő,
és visszatér majd a tökéletes léthez.
Aki szerény, jóllehet az isteni dicsőséget megismerte, olyan, mint a
termékeny völgy.
És mivel termékeny völgy, el fogja tölteni az isteni erő, és visszavonul
majd az egyszerű ősélethez.
Ez az egyszerű ősélet az, ami külsőleg megnyilatkozván, megteremti a
számtalan életformákat.
A bölcs, aki ezt fel tudja fogni, az összes uralkodók közül a legnagyobb.
És végül: a tökéletes kormányzat az, amely senkit sem mellőz vagy károsít.
|
28.
Aki a férfiasságot ismeri,
nőiségét mégis őrzi,
hegyi patak a világon.
Hegyi patak a világom:
nem hagyja el az örök ERÉNY ,
a gyermekségbe visszatér.
Aki a fényességet ismeri,
sötétségét mégis őrzi,
példa a világon.
Példa a világon:
nem veti el az örök ERÉNY ,
a határtalanba visszatér.
Aki a dicsőséget ismeri,
rejtettségét mégis őrzi,
völgy a világon.
Völgy a világon:
táplálja az örök ERÉNY ,
az egyszerűségbe visszatér.
A rönköt felaprítják:
szerszám lesz.
A bölcs használja:
vezető lesz.
A nagy uralom
keveset tesz.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
29. A BÖLCS KERÜLI A TÚLZÁST
Ha valaki a birodalmat erőszakkal akarja kormányozni,
ez, mint a tapasztalat mutatja, nem sikerül.
A birodalom szellemi eredetű alakulat,
és nem lehet erőszakkal vezetni.
Aki erőszakot alkalmaz a kormányzásban,
megrontja a birodalmat.
Aki a hatalmat zsarnoki módon érvényesíti,
az elveszti azt.
A világon minden változó és múlandó,
az emberek váltakozva,
hol elől, hol hátul haladnak,
majd erőszakosak, majd gyengék,
majd indulatosak, majd higgadtak,
majd győzők, majd legyőzöttek.
A bölcs azonban sohasem becsvágyó,
mindig kerüli a nagyzolást,
kerüli mindenben a túlzást. |
29. fejezet
Könnyen belátható, hogy az az ember, aki önakaratosan akarná megjavítani
a világot, sohasem készülne el munkájával.
Az emberek lelkét faragni nem lehet.
Mert aki önakaratosan óhajt javítgatni, az csak ront.
Hiszen, ha az egyik előbbre megy, a másik hátramarad.
Ha az egyik nekilendül, a másik alábbszáll.
Ha az egyik megerősödik, a másik meggyengül.
Ha az egyik támogatásban részesül, a másik szükségképpen mellőzésnek van
kitéve.
Épp ezért a bölcs távol tartja magát minden vakbuzgóságtól és
meggondolatlanságtól.
|
29.
Aki a világot megragadná,
jól tudom: célhoz nem ér.
A világ áldozati edény,
érinthetetlen.
Aki megérinti: összetöri,
aki megragadja: elveszíti.
A létezők:
elöl járnak vagy hátul haladnak,
erősek vagy gyengék maradnak,
meleget vagy hideget fújnak,
emelkednek vagy lehullnak.
A bölcs:
kerüli a mértéktelent,
kerüli a túlzást,
kerüli a feleslegest.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
30. A HÁBORÚ ELLEN
Aki a Tao értelmében kormányoz,
az nem alkalmaz fegyvert a birodalomban.
Bánásmódja a kiegyenlítés.
A seregek nyomában felburjánzik a gaz és gyom.
Nagy háborúnak nyomában jár az éhezés.
A derék eltökélt, de kerüli az erőszakot.
Nem dicsekvő, sohasem fennhéjázó.
Csak akkor harcol, ha szükséges.
Távol van tőle az erőszak.
Ha a teremtmények erejükben kifejlődtek, megöregednek.
Aminek ilyen változó sorsa van, az nem Tao-szerű,
ami nem Tao-szerű, az múlandó. |
30. fejezet
Aki a fejedelemnek Tao szellemében segédkezik, megadásra kényszeríti
a magukra hagyott alattvalókat.
Cselekedetének következményeitől nincs oka félnie.
A jó harcos bátor ott, ahol szükséges, de hiúságból nem teszi ki magát
veszedelemnek.
Bátor, ha szükséges, de lenyügözni nem szokott senkit.
Bátor, ha szükséges, de nem szokott dicsekedni.
Bátor, ha szükséges, de büszkélkedni nem szokott.
Bátor, ha szükséges, de nem erőszakoskodik.
A vakbuzgóság csak árt, mert Tao nemismeréséből ered, és így hiábavaló.
|
30.
Aki az ÚTon járva szolgálja urát,
nem erővel tart rendet.
Tudja:
az erő ellene fordulhat.
Tüskebokor terem a hadsereg nyomán,
éhínség jár a háború után.
A jó vezér, ha győz: megáll,
nem hódít mindenáron.
Győz, nem dicsekszik;
győz, nem büszkélkedik;
győz, nem kevélykedik.
Győz, ha nem tehet mást –
győz, nem hatalmaskodik.
A dolgok virulnak,
s elhervadnak.
Az erőszak:
út az ÚT ellenében.
Aki az ÚT tal szembeszáll,
utoléri a halál.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
31. A FEGYVEREK ELLEN
A legszebb fegyverek is szerencsétlenséget hozó eszközök,
ezért méltán ellenük van minden Tao-követő ember.
A nemes ember békében a baloldalt tartja megtisztelőnek,
a fegyverviselésnél a jobboldal a tiszteletadó.
A fegyverek szerencsétlenséget okozó tárgyak.
Nem nemeslelkű embernek való eszközök.
Nemes csak akkor él velük, mikor nem tehet másképp,
mert a bölcsre nézve a béke és nyugalom a legfontosabb.
A bölcs győz, de nem örül neki.
Mert aki örül a fegyveres győzelemnek,
az emberölésnek örül.
Aki az emberölésnek örül, nem gondolja meg,
hogy nem éri el azt, amire
a birodalom javáért törekednie kellene.
Békében a baloldal a megtisztelő hely, háborúban a jobb.
Az alvezér a baloldalon áll, a fővezér a jobboldalon.
Ez úgy van, mint a temetési menetnél szokás.
Sok embert ölni bánatot és könnyet jelent.
Ezért a diadalmas sereg úgy vonul, mint a temetési menet. |
31. fejezet
A fegyver, noha díszűl szokott szolgálni, nem való az üdvösségre vágyónak,
és mindenkire nézve egyaránt félelmetes.
Épp ezért a Taotól áthatott ember óvakodik ott letelepedni, ahol fegyverek
vannak.
Béke idején bal oldalon hordják a kardot (hüvelyben).
Az előkelő ember is balra teszi otthonában a díszhelyet.
A harcos azonban, aki ütközetbe vonul, a küzdő jobbkézért rajong.
A fegyverek nyomában baljóslat jár.
A felvilágosodott ember csak akkor nyul fegyverhez, ha el nem kerülheti.
Legfőbb óhaja a békesseg.
Nem ujjong, ha győzedelmeskedik.
Aki győzelmén ujjong, az örvend felebarátainak elpusztulásán.
Aki pedig ilyesmin örvend, nem alkalmatos arra, hogy uralkodjék a földön.
A háború sok bánatnak és könnynek a forrása.
Épp ezért a győzelmes hadsereg útja olyan, mint a temetkező gyászmenet.
|
31.
A legszebb fegyver is bajhozó:
mindenki gyűlöli.
Az ÚTon járó
kerüli.
A nemes lelkű
otthon a bal oldalt tiszteli,
hadban a jobb oldalt tiszteli.
A fegyver bajhozó,
nem a nemes lelkű eszköze;
ha másként nem tehet,
akkor él vele.
Béke, nyugalom
a legfőbb neki.
Ha győz, nem örömmel.
Aki örömmel győz,
az emberölésnek örül.
Aki az emberülésnek örül,
célját nem éri el.
Szerencsében a bal oldalt tisztelik,
gyászban a jobb oldalt tisztelik:
az alvezér bal oldalon,
a fővezér jobb oldalon.
Diadalmenet:
gyászmenet.
Én a megölteket gyászolom.
A győzelem:
könny,
fájdalom.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
32. A BÖLCS ERÉNYE
Az örök Tao névtelen.
Ősi egyszerűségében legyőzhetetlenül nagy.
Ha fejedelmek és királyok a Tao követői volnának,
úgy minden lény magától tisztelné őket.
Ég és föld egyesülnének és mézes harmatot hintenének alá.
A népnek nem volna szüksége uralkodókra.
Béke és rend volna a nép közt
anélkül, hogy valaki parancsolna nekik.
Mikor a Tao teremt, csak akkor van neve.
A név elhatárolja a dolgokat.
Aki ezt felismeri és a Tao-t követi, minden veszélyt kikerül.
A Tao rendeltetése az ég alatt,
hogy hasonlatosan a vizeket befogadó tengerhez
mindennek végtelen célja legyen |
32. fejezet
A Tao, az örökkévaló egység, meg nem nevezhető.
A számtalan világok mind benne vannak ez egységben és nem kívüle.
Ha valamely fejedelem elmerülhetne Tao eredeti egyszerűségébe, az egész
világ örömest alávetné magát neki.
Mind az ég, mind a föld egyesülnének, hogy táplálják őt.
Mindenki kényszer nélkül találná meg természetes helyét.
A Tao nem tesz különbséget az emberek között és nem osztályozza őket, mert
hiszen minden őbenne él.
A Tao bölcsesége nem ismer emberalkotta megkülönböztetéseket.
A Tao olyan viszonyban van a külső világgal, mint a nagy tenger a völgyben
csörgedező patakokkal és a feléje siető folyókkal.
|
32.
Az ÚT örök, névtelen;
egyszerű,
de ereje végtelen.
Ha megőriznék fejedelmek, királyok.
meghódolnának a világok.
Ég, Föld összefonódna,
édes harmat hullna,
a nép
magától békében volna.
A rend-faragás:
név,
határ.
Határ:
tudni kell megállni,
nyugtot találni
Az ÚT ,
mint az óceán
oda minden visszatalál.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
33. KÜLÖNBÖZŐ ERÉNYEK
Aki másokat ismer, okos.
Aki magát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hős.
Aki megelégedett, az gazdag.
Aki bátran tör előre, az eléri célját.
Aki helyét nem hagyja el, az maradandó.
Aki a halállal nem enyészik el, annak örök élete lesz.
|
33. fejezet
Aki másokat felismer, okos.
Aki önmagát felismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, erős.
Aki önmagát legyőzi, hatalmas lelkű.
Aki megelégedett, gazdag.
Aki célt tűzött ki magának, gyorsan halad.
Aki, ha közeleg a halál pillanata, birtokában van lelke tisztaságának,
meghalván, örökéletbe lép át.
|
33.
Aki másokat ismer, tudós,
aki magát ismeri: bölcs.
Aki másokat legyőz, hatalmas,
aki magát legyőzi: erős.
Aki elégedett: gazdag,
aki előretör, kemény,
aki megáll: szilárd.
Aki maradandó: él –
nem lát halált.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
34. A TÖKÉLETESSÉG FELADATA
A nagy Tao mindenütt jelenvaló.
Jobbról-balról mindenütt jelen van.
Minden teremtmény egyedül neki köszönheti létét.
És ő mindegyiket gondjaiba veszi.
Teremti őket, de nem mondja a magáénak.
Minden teremtményt táplál és szeret.
De nem adja velük szemben az urat.
Mivel örökké igénytelen, a legkisebbnek mondhatjuk.
Mindent magában foglal,
de nem adja velük szemben az urat.
Azért a nagyok közt a lagnagyobbnak nevezhetjük.
A bölcs ember sem adja a nagyot,
azért képes nagyot alkotni. |
34. fejezet
A végtelen Tao mindent áthat.
Az összes élet a Taoból táplálkozik és benne talál menedéket.
A Tao mindent véghezvisz.
Szeretettel táplálja a mindenségét.
Nem ismer sem dicsőségvágyat, sem önzést.
A legalázatosabbnak mondható.
Végezetül őhozzá tér vissza minden, de azért ennek révén nem gyarapodik.
A Tao a legfelsőbb hatalom.
Épp ezért a bölcs szüntelenül óvakodik az önhitt felmagasztalástól.
De épp ily módon jut igazi nagyságra.
|
34.
A nagy ÚT árad –
balra folyik,
jobbra folyik.
Minden belőle ered,
s ő mindent gyámolít.
Táplál, ruház,
nem hatalmaskodik.
Ápol, ad,
s rejtve marad.
Vágya nincs,
ezért kicsiny;
mindent befogad,
ezért nagy.
Éppígy a bölcs:
nem tesz nagyot,
úgy alkot nagyot.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
35. A TAO KÖVETÉSE BOLDOGSÁGOT AD
Aki a fenséges Tao mellett kitart,
annak hódol az egész világ.
Ahol az uralkodó Tao-követő, ott nicsenek bajok.
Béke, boldogság, alázat honol a birodalomban.
Ahol zene és vidám lakoma van, ott megáll az idegen.
De, sajnos, az örök Tao nem vonzza úgy az embereket.
Aki felnéz a Tao-ra, nem látja.
Aki figyel rá, nem hallja.
De aki él vele, örökké kívánja. |
35. fejezet
Ha a Tao ismerete lakoznék az emberek szívében, megváltoznék az egész világ.
Megszünnék a szenvedés és a lélek megtelnék csodálatos nyugalommal.
De az emberek lármás táncvigalmakra vágyódnak. A Tao ismerete nincs ínyükre.
Mert szemük nem látja és fülük nem hallja a Taot.
És mégis kimeríthetetlen a Taonak szelleme.
|
35.
Ha a nagy Mintát megőrzik,
a világ visszatér.
Visszatér,
bántódás nem éri:
nyugalomban, békében él.
Megpihen az idegen utazó:
milyen csábító az ételillat, az ének!
Ám nincs íze az ÚT ízének.
Ránézünk: kicsiny, nem látható;
hallgatjuk: halk, nem hallható –
de használhatjuk:
nem-fogyó.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
36. A TITOK NYITJA
A terebélyes összemegy.
Az erős gyönge lesz.
Ami emelkedik, alászáll.
Aki kapni akar, tanuljon meg adni.
Ezen példákkal egy mélyebb igazság van megvilágítva:
– A puha legyőzi a keményet,
A gyenge legyőzi az erőset."
Jobb a halakat meghagyni a vízben.
Legjobb, ha az emberek nem ismerik meg
a gyilkos fegyvereket. |
36. fejezet
A természet akadékoskodása nem egyéb, mint fokozatos erőgyarapodás.
Akit a természet gyöngíteni óhajt, azt előbb megerősíti .
Akit megalázni óhajt, azt előbb felemeli.
Akit megfosztani óhajt, azt előbb gazdagítja.
Ezt nevezem én rejtett összhangnak vagy megdicsőülésnek
Az, ami eleinte lágy és gyönge, legyőzi lassankint a kemény és erős
természetet.
De meg kell fontolni, hogy miként a halat sem lehet veszedelem nélkül
a szárazföldre bízni, épp úgy a birodalom fegyverzetét sem lehet
veszedelem nélkül vakon rábízni az alattvalókra.
|
36.
Hogy egybefogjuk:
elengedni,
hogy gyöngítsük:
erősíteni.
Hogy bevégezzük:
elkezdeni,
hogy megtaláljuk:
elveszteni.
Ez a rejtőző fény.
A lágy legyőzi a keményet,
a gyönge legyőzi az erőset.
A hal ne hagyja el a víz mélyeit,
a nép ne lássa az ország fegyvereit.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
37. A HATALOM HELYES GYAKORLÁSA
A Tao örök nyugalom, mégis örökké teremt.
Oh, bárcsak a királyok és fejedelmek követnék a Tao-t.
A világ magától, belső ösztönből, változatlan maradna.
És ha vágyak támadnának, hogy átalakítsák,
én megtenném a magamét, hogy őket
a névtelen Tao igénytelenségével visszatartsam.
A névtelen Tao vezet a vágynélküliséghez,
ez vezet a lelki nyugalomhoz
és így a birodalomban tökéletes lesz a rend. |
37. fejezet
A Tao önmagában nyugszik, de azért szülőanyja az egész mindenségnek.
Ha a fejedelmek és uralkodók a Taotól át volnának hatva, az emberiség
szemlátomást tökéletesednék
A fel-felmerülő érzéki vágyak mindjobban meghátrálnának a Taonak ismerete
elől.
A vágyakozás és vétkezés megszűnnék és helyébe lépne a lelki nyugalom.
És ilyképpen az emberiség teljesen újjászületnék.
|
37.
Az örök ÚT nem tevékeny,
elvéhez mindent tétlen.
Ha megőrzik fejedelmek, királyok,
minden él békességben.
Nem kapkodnak, nem sürögnek,
az egyszerűség megvédi őket.
Az egyszerűség vágytalan,
a vágytalanság nyugalmat ad.
És rend van az Ég alatt.
|
|
|
További fordítások [» lapoz ]
MÁSODIK RÉSZ
|
38. AZ ERÉNY
A magasabbrendű erény nem fitogtatja magát,
azért igazi erény.
Az alsóbbrendű erény mindig erénynek akar látszani,
és azért nem igazi értelemben való erény.
A magasabbrendű erény a dolgok folyását
a természetre bízza.
Az alsóbbrendű erény törtet és mindent erőszakol.
Az igazi emberszeretet tevékeny anélkül,
hogy a maga előnyét keresné.
Az igazi igazságszeretet tevékeny, célja van vele.
Az igazi erkölcs is tevékeny, de ha valaki nem követi,
kényszeríti őt, hogy kövesse.
Azért mondják:
Ahol a Taot megtagadják, ott felbukkan az erény.
Ahol az erényt nem követik, ott felbukkan a szeretet.
Ahol nincs emberszeretet, ott felbukkan az igazságosság.
Ahol az igazságot megtagadják, ott felbukkan az erkölcs.
Ez az úgynevezett erkölcs azonban csak
látszata a hűségnek és szeretetnek
és a bomlás kezdete.
A külső tudás a Tao-nak csak virága és a butaság kezdete.
Azért az igazi férfiú a belsőt igyekszik meghódítani,
és nem elégszik meg a külső látszattal.
A gyümölcsöt tartja meg és nem a virágot.
Az elsőt választja és a másodikat elveti. |
38. fejezet
Az igazi, isteni erényt nem szabad összetéveszteni a közönséges, világi
erénynyel, mert nagy köztük a különbség.
A közönséges erényt általában ismerik, de nincs meg benne amannak igazi
lényege.
Az igazi erény magától megnyilvánul anélkül, hogy érdemeket óhajtana szerezni.
A közönséges erény számító és kitüntetésekre vágyik.
Az igazi jóindulat cselekszik dicsekvés nélkül; szintúgy az igazi
igazságosság is tesz, de semmit nem követel.
A közönséges erény haszonleső és épp ezért meg sem becsülik igazán.
Ez a tetszelgő erény csak merő látszata a Taonak és épp ezért csak az
emberek sokaságának való.
A bölcs szilárd alapra helyezkedik és nem támaszkodik a látszatra.
A látszattól elfordul és átkarolja a valót.
|
38.
A nagy ERÉNY nem tudja ERÉNYét,
ezért ERÉNY .
A kis ERÉNY keresi ERÉNYét,
ezért nem ERÉNY .
A nagy ERÉNY
cél nélkül,
tett nélkül cselekszik;
a nagy jóság
cél nélkül,
tettel cselekszik.
Az igazságosság célért,
tettel cselekszik;
a szertartásosság cselekszik,
s ha nem viszonozzák,
feltűri ujját,
úgy kényszerít.
Jól mondják:
ha elvész az ÚT – itt az ERÉNY ,
ha elvész az ERÉNY – itt a jóság,
ha elvész a jóság – itt az igazságosság,
ha elvész az igazságosság:
itt a szertartásosság.
A szertartásosság:
a hit, a tisztesség külszíne,
a zűrzavar kezdete.
Az előre-tudás az ÚT meddő virága,
a tévelygés kezdete.
Ezért a bölcs:
a szilárdra ügyel, nem a ruhára;
a magra,
nem a virágra.
Nem azt:
ezt teszi.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [» lapoz ]
|
39. A TÖRVÉNY FORRÁSA
Kezdetben a Taoból lettek:
Az Ég, mely a Taonak köszöni világosságát.
A Föld, mely a Taonak köszöni szilárdságát.
A Szellem, mely a Taonak köszöni az öntudatot.
A Mélység a Tao által lett teljessé.
Minden lény a Taonak köszöni az életét.
Az uralkodók a Tao által lettek a világ vezetői.
Minden a mindenható Egytől ered.
Az Ég világosság nélkül összeomlanék.
A Föld szilárdság nélkül szétmállanék.
A Szellem öntudat nélkül felbomlanék.
A völgyek víz nélkül kiszáradnának.
A teremtmények élet nélkül elpusztulnának.
Az uralkodók tekintély nélkül elbuknának.
A nagy fejedelmek és királyok magukat
árvának, csekélységnek, méltatlanoknak nevezik.
Nemde ez azért van,
mert ők a nyers földet teszik lényük alapjának.
A kocsi egyes részei még nem kocsik.
A fenti királyok kerülik a drágakő ragyogását,
s leszállnak az egyszerű néphez,
mikor durva kődarabhoz hasonlítják magukat. |
39. fejezet
A végtelen, egyetlen Tao ősidőtől fogva táplálja az ég tisztaságát, a föld
szilárdságát, a szellemek bölcseségét, a völgyek termékenységét,
a teremtmények életét, a fejedelmek és uralkodók hatalmát.
Mindennek a kútforrása a végtelen Tao.
Tao nélkül elhomályosodnék az ég tisztasága, szétmállanék a föld
szilárdsága, elenyésznék a szellemek bölcsesége, megszűnnék
a völgyek termékenysége, megsemmisülne a teremtmények élete,
és romba dőlne a fejedelmek és uralkodók hatalma.
Ebből láthatjuk, hogy a földi dicsőség abból táplálkozik, ami emberi
dicsőség nélkül való, és hogy a földi nagyság arra támaszkodik,
ami elképzelhető nagyság nélkül való.
Épp ezért nevezik nálunk a fejedelmeket és uralkodókat "árváknak"
és kereketlen szekereknek.
Hiszen a tekintélyüket nem tudhatják be saját érdemüknek és a Tao akarata
nélkül valóban olyanok volnának, mint a szekér kerekek nélkül.
A sok fejedelem közül csak kevesen vannak áthatva a Tao szellemétől és épp
ezért ne tartsunk minden csillogó követ igazi drágakőnek; aminthogy
nem minden fénytelen kő sem közönséges
|
39.
Egységben egy lett ősidőkben:
az Ég,
hogy tiszta legyen általa;
a Föld,
hogy szilárd legyen általa;
a szellemek,
hogy erejük legyen általa;
a völgy,
hogy virágzó legyen általa;
a király,
hogy uralkodjék általa.
Tisztaság nélkül
az Ég beszakadna;
szilárdság nélkül
a Föld megremegne;
hatalom nélkül
a szellem erőtlen lenne;
virágzás nélkül
a völgy kopár lenne;
méltóság nélkül
a trón megrendülne.
Alázat az erős hatalma,
alacsony a magas alapja.
Az uralkodó neve:
"méltatlan", "özvegy", "árva".
Igen,
hisz: alacsony a magas alapja.
A nagy dicsőség
nem dicső.
Ne légy, mint jáde, ékes;
légy szürke, mint a kő.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
40. ŐS-TAO
A Tao útja az örök körforgás.
A Tao megnyilatkozási módja a megnyugvás.
Minden lény a létből keletkezett.
A lét az Ős-Tao-ból.
|
40. fejezet
Minden, ami volt, van és lesz, az egész mindenség élete és jövője a Taoból
táplálkozik.
Tao legfőbb tulajdonságának az egyetemes szeretetet mondhatjuk.
A látható világ a láthatatlan örökkévaló Tao szeretetéből keletkezett.
|
40.
Visszatérés az ÚT iránya,
gyöngeség az ÚT ereje.
Minden dolog a létből ered,
a lét a nemlétből ered.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
41. HASONLÓSÁG ÉS KÜLÖNBSÉG
Az előkelő gondolkodású emberek, ha a Tao-ról hallanak,
akkor minden igyekezetükkel követik a Tao-t
és nem fordulnak el tőle.
Az átlagemberek, ha a Tao-ról hallanak,
egy ideig követik, azután elfelejtik.
A közönséges emberek, ha a Tao-ról hallanak,
szeretnek gúnyolódni rajta.
Ha ily embernek a Tao nem szolgálna gúny tárgyául,
bizonyára nem volna joggal Tao-nak nevezhető.
Ezért mondták a régi verselők:
Akit a Tao megvilágosított, azt homályosnak tartják.
Aki a Tao-ban haladt előre, azt elmaradottnak tartják.
Aki a Tao-hoz hasonló, azt közönségesnek tartják.
Aki a legtökéletesebb az erényben, azt ócsárolják.
Aki tisztaéletű, az szerintük együgyű.
Akiben többféle jelenség van, azt kevésre becsülik.
A szilárd jellemű ember a gyarlók szemében ingatag.
Az igazi erkölcs az ő szemükben züllés.
A fenséges Tao olyan, mint a végtelen négyszög,
melynek nincs sarka.
A fenséges Tao olyan, mint a végtelen nagy hang,
amely ritkán hallható.
A fenséges Tao olyan, mint a végtelen nagy edény,
amely sohasem készül el.
A fenséges Tao olyan, mint a végtelen nagy kép,
melynek határai elmosódnak.
A Tao titokzatos és névtelen.
Csak ő képes áldani és tökéletessé tenni. |
41. fejezet
Ha a bölcs a Tao szavát hallja, egész lelkével követi.
Ha közönséges ember hallja a Tao szavát, tétovázik és csakhamar elfelejti.
Ha durva ember hallja, kineveti.
De a Tao nem is volna Tao, ha kicsinyes emberek ki nem nevetnék.
Aki megismerte a Taot, többé el nem fordul tőle.
Aki megismerte a Taoból eredő erényt, többé nem tágít tőle.
Aki lelki tisztaságra jutott, többé be nem szennyezi magát.
A Tao hatalma olyan nagy, amilyen nagy a határtalan mindenség.
A Tao hangtalan hangját csak a bölcs hallhatja.
A Tao láthatatlan és közelebbről meg nem nevezhetó.
Bizony, a Tao el van rejtve szemünk elől és nincsen neve; de azért
fenntartja és tökéletességre vezeti egész mindenségét,
és ilyképpen üdvös mind a kezdetén, mind a végén.
|
41.
Ha kiváló ember hall az ÚTtól
követi;
ha köznapi ember hall az ÚTról,
hol követi,
hol elhagyja;
ha ostoba ember hall az ÚTról,
nevet rajta.
Ha az ostobák nem nevetnék,
ÚT nak nem nevezhetnénk.
Régóta mondják:
a sima ÚT mintha göröngyös volna,
az egyenes ÚT mintha visszafordulna,
a világos ÚT mintha homályba hullna. –
A magas ERÉNY mély völgynek látszik,
a tisztaság fakónak látszik,
a tág ERÉNY szűknek látszik,
a szilárd ERÉNY gyöngének látszik,
a természetes kopottnak látszik. –
A hatalmas tér sarok nélkül való,
a hatalmas hang alig hallható,
a hatalmas edény lassan alakuló,
a hatalmas kép halványodó.
Az ÚT rejtőző, névtelen;
ajándékozó,
teljességet adó.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
42. A TAO ÚTJA
A Tao-ból lett az egység.
Egyből lett a kettő.
Kettőből lett a három.
A háromság hozta létre a teremtményeket.
A teremtmények a Jin és Jang őselemből lettek.
Mindkettőt az életlehellet köti össze.
Az emberek nem szeretik, ha tökéletlennek,
méltatlannak nevezik őket.
De azért a fejedelmek és királyok
szokták magukat ilyen címekkel is illetni.
Azért joggal mondják:
Aki magát lealacsonyítja, fölemelkedik,
aki fölemeli magát, alább kerül.
Ezt tanítja a közmondás:
A zsarnokok nem halnak meg természetes halállal.
A magam részéről ezt én is alaptanomnak tekintem.
|
42. fejezet
Az örökkévaló Taoból keletkezett az Egy.
Az Egyből származott a Kettő.
A Kettőből lett a Három.
A Háromból pedig alakot öltött az egész mindenség.
Az egész világ a láthatatlan létből táplálkozik; a szemmellátható dolgok
csak tünemények.
Az összes dolgok együvétartozása a Taonak a végtelen egységén alapul.
Az emberek sértődötten idegenkednek attól, hogy árváknak, vagy kereketlen
szekereknek mondják őket; de a fennkölt gondolkodású fejedelmek
(bölcsek) szerénységükben épp ezeket az elnevezéseket használják
magukra nézve.
Mert a bölcsek tudják, hogy mindent csak a Taonak köszönhetnek; tehát nem
képzelődők, mint a vaklelkű emberek.
Az emberek ily különböző viselkedésére utalok én tanításomban.
Tanításom folyton-folyvást utal a Taonak benső áldásos értékére, melyet
útonállók tőlünk soha el nem rabolhatnak.
|
42.
Az ÚT szüli az egyet,
az egy a kettőt,
a kettő a hármat,
a három a létezőket.
A létezők hátán a jin,
keblén a jang;
a lélekerő adja
összhangjukat.
Az emberek
mindennél jobban gyűlölik
az árvaságot, szegénységet,
elhagyatottságot.
Mégis:
a fejedelmek így nevezik magukat.
Gyakran van így:
aki veszít, nyer; aki nyer, veszít.
Így mondták a régiek,
én is így mondom:
aki erőszakos,
erőszakos halált hal.
Tanításom
erre alapozom.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
43. A MINDENHATÓ TEVÉKENYSÉG
A lágy legyőzi a keményet.
Az anyagtalan behatol a szilárdba.
Ebből világlik ki a cselekvésnélküliség értéke.
Tanít szavak nélkül, tökéletesít a maga példájával.
A világon csak kevésnek sikerül ez.
|
43. fejezet
A Tao szelleme áthatja az egész szemmellátható világot.
Ebből csak az következik, hogy a mindenségnek fontos célja kell hogy legyen.
Szavakkal ez meg nem magyarázható és csak kevés ember látja át; de idővel
mindjobban megértik majd az emberek ezt a nagy igazságot!
|
43.
A lágy a világon
legyőzi a keményet,
az üresség
átjárja a szilárdat.
Ez a nem-cselekvés.
A szótlan tanítást,
a nem-cselekvés hatalmát
kevesen értik.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
44. INTELMEK
Mi fontosabb: a hírnév, vagy a saját éned?
Mi ér többet: a testi jólét, vagy a vagyon?
Mi rosszabb: nyerni vagy veszteni?
A régiek azt mondták:
Aki szenvedélyek rabja, az könnyelműen sokat elpazarol.
Aki sokat gyűjt, sokat veszthet.
Aki megelégedett, az nem szenved lealacsonyítást.
Aki önmagát fékezi, elkerüli a veszélyt.
Aki megelégszik a Tao-val, azt a Tao maradandóvá teszi.
|
44. fejezet
Mi értékesebb neked: a lelked vagy a földi gazdagság?
Mi a nagyobb rossz: lelked elkárhozása vagy földi kincseidnek elpusztulása ?
Bizony, mondom, a földi javak felhalmozása hiábavaló és mulékony dolog.
De aki megelégedett és mindenben mértékletes, el nem kárhozik és
halhatatlanná lesz idővel.
|
44.
Hírnév vagy élet,
melyik becsesebb?
Élet vagy kincs,
melyik fontosabb?
Nyerni, veszteni,
melyik kínosabb?
Aki sokat halmoz,
sokat veszít;
aki sokat gyűjt,
sokat elszalaszt.
Ha az eleget tudja,
nem éri szégyen,
ha a határt tudja,
nem fenyegeti veszély.
A maradandóban él.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
45. A LELKI TISZTASÁG ÉS BÉKE VÁLTJA
MEG A VILÁGOT
A bölcs a maga tökéletességét tökéletlenségnek tartja.
Ezáltal lesz maradandó az ő hatása.
A bölcs a maga teljességét ürességnek tartja.
Ezáltal kifogyhatatlan lesz az ő tevékenysége.
A bölcs a maga egyenességét görbeségnek,
okosságát balgaságnak,
kiváló szónoki képességét dadogásnak tartja.
A mozgás legyőzi a hideget.
A nyugalom legyőzi a hőséget.
Akiben lelki tisztaság és béke van, az a világ példaképe.
|
45. fejezet
Aki annak a tudatára ébred, hogy mindaz, amit (szellemi életében) elért,
tökéletlen, tovább törekedhetik.
Aki átlátja, hogy elért tudása délibábos, folytathatja tudásszerzését.
A világi ember becsületessége általában csak képmutatás; a bölcsesége
fonákság; az ékesszólása hebegés.
Az ember legyőzi, munkájával a szegénységet és megfontoltságával
megbirkózik az élet nehézségeivel; de lelki tisztaságával
és nyugalmával urává válik az egész világnak.
|
45.
A tökéletes hiányosnak látszik,
de hasznossága nem-múló;
a teljes üresnek látszik,
de hasznossága nem-fogyó.
Az egyenes mintha görbe lenne,
az ügyes mintha ügyefogyott lenne,
az ékesszóló mintha dadogó lenne. –
A mozgás legyőzi a hideget,
a nyugalom legyőzi a meleget.
Tisztaság,
nyugalom
az Ég alatt rendet teremt.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
46. A VÁGYAK MÉRSÉKLÉSE
Ha a birodalom népei között a Tao érvényesül,
akkor a lovakat a mezőkön ekébe fogják.
Ha a birodalomban nem érvényesül a Tao,
akkor a birodalom legelőin hadimének legelnek.
Nincs nagyobb vétek, mint a szenvedélyek rabjának lenni.
Nincs nagyobb boldogtalanság, mint az elégedetlenség.
Nincs ártalmasabb bűn, mint a kapzsiság.
Ezért jól jegyezzétek meg:
Aki megelégedett tud lenni,
annak örökké van mindene.
|
46. fejezet
Ha az emberek szívében Tao uralkodik, termékeny szántóföldeken használják
lovaikat.
Ha a Taotól elfordulnak, pusztító csatatérre küldik azokat.
Nincs nagyobb rossz a vágyakozásnál.
Nincs nagyobb fájdalom az elégedetlenségnél.
Nincs nagyobb vétek a kapzsiságnál.
Akinek tehát a lelke meg nem zavarodik, el nem muló boldogságra jut.
|
46.
Ha a világ követi az urat,
földet trágyáznak a versenylovak.
Ha a világ elhagyja az U T at,
mezon legelnek a harci lovak.
Nincs nagyobb bűn,
mint a vágynak engedni;
nagyobb nyűg,
mint határt nem ismerni;
nagyobb hiba,
mint szerzésre törekedni.
Aki az eléggel megelégszik,
elégedett tud lenni.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
47. A BÖLCS SZEMLÉLETE
A világot megismerheti az ember anélkül,
hogy kimenne a házból.
Az ég Tao-ját úgy is láthatja az ember,
ha nem néz ki az ablakon.
Minél messzebb megy valaki a külvilági ismeretekben,
annál kevésbé van igazi ismerete.
Ezért a bölcs ember nem megy messze,
mégis eljut a megismeréshez.
Nem látja a dolgokat, mégis meghatározza őket.
Nem törtet, mégis sikerül neki tökéleteset alkotni.
|
47. fejezet
Megismerhetjük a világot anélkül, hogy kilépnénk a házunkból; épp így
megláthatjuk a magasztos Taot is anélkül, hogy kinéznénk ablakunkból.
Minél messzebbre elkalandozik az ember, annál kevésbé találhatja meg Taot.
Épp ezért a bölcs, megnyugodva sorsába, eljut a Taonak megismerésére,
és önakaratoskodás nélkül válik látóvá.
|
47.
Nem kell az ajtón kilépned,
hogy az Ég ÚTját elérd;
nem kell az ablakon kinézned,
hogy a világot megértsd.
Minél messzebb jutsz,
annál kevesebbet tudsz.
A bölcs:
nem jár,
mégis megtalál;
nem néz,
mégis megnevez;
nem cselekszik,
s teljessé tesz.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
48. A VU-VÉ ELV KÖVETÉSE
Aki a világi tudományokba elmerül,
az napról-napra több vágy rabja lesz.
Aki a Tao-ba merül el, annak vágyai lelohadnak.
Egész addig, míg eljut a Vu-Vé-hez,
a Vu-Vé elvet követve, nem avatkozik a természet folyásába
és mégis minden magától rendben megy.
A birodalom kormányát csak az nyerheti el,
aki nem avatkozik kelleténél többet a dolgokba.
Ha valaki kelleténél többet avatkozik a dolgokba,
nem méltó az uralomra.
|
48. fejezet
Önakaratos tudásvágytól mindjobban megzavarodunk.
De a Tao megismerésétől újra felépülünk.
Tartóztasd tehát magad és bízzál átalakulásodban.
Mert a legfelső (isteni) lét valóban létezik.
Ha nem léteznék, annak szülöttje, a látható mindenség sem létezhetnék,
veled egyetemben!
|
48.
Aki tanul,
naponta gyarapszik;
aki az ÚTon jár,
naponta fogyatkozik.
Apad, fogyatkozik –
a nem-cselekvésbe ér.
S nem-cselekvéssel
elvégez mindent.
A nem-cselekvés
elnyeri a világot,
a cselekvés
nem nyeri el.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
49. AZ IGAZI FELEBARÁTI SZERETET
A bölcsnek nincs önző szíve.
A népet úgy szereti, mint saját magát.
A jókkal szemben jó, a rosszakkal szemben is jó,
mert lényege a jóság.
Az igazakhoz hű, a hamisakhoz is hű,
mert lényege az emberszeretet.
A bölcs magánosan, csendes visszavonultságban él
a nagyvilágban, de szívébe zár mindenkit.
A nép föltekint és figyel reá,
ő pedig a népet gyermekének tekinti.
|
49. fejezet
A bölcs szíve tele van emberszeretettel.
Abból nem zár ki senkit.
A vétkezőket sem, mert megértéssel tekintvén rájuk, bízik javulásukban.
Szerényen él és szeretete határtalan.
Az emberek bíznak őbenne, mert mint saját gyermekeire tekint mindnyájukra.
|
49.
A bölcsnek nincs örök szíve:
a nép szíve az ő szíve.
Jó a jókhoz,
jó a hamisakhoz,
mert az ERÉNY :
jóság.
Hisz a jóknak,
hisz a hamisaknak,
mert az ERÉNY :
bizalom.
A bölcs félénken él az Ég alatt,
szívét együgyűvé teszi.
Mindenkit gyermekévé fogad,
s a világ őt követi.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
50. A SEBEZHETETLEN EMBER
A világra jönni annyi, mint a halál küszöbéhez jutni.
Életnek, halálnak tizenhárom csatlósa van.
Az ember alighogy megszületik, már ez a tizenhárom csatlós
viszi a halál felé.
Miért van ez?
Mert az ember a maga életét túlságosan vágyakban éli le.
Hallottam valaha a következőket:
Aki életét helyesen éli le, annak nem kell
vándorútján sem tigristől, sem orrszarvútól félnie.
Az ilyen ember az ellenség hadseregén át is
páncél és fegyver nélkül szabadon vonulhat el,
mert sem a tigris, sem az orrszarvú, sem a fegyver
nem tud neki ártani.
Miért van ez?
Mert az ilyen ember sebezhetetlen.
|
50. fejezet
Minden, ami alakot ölt a földön, annak idején ismét eltűnik.
Tizenhárom kapu vezet a földi élethez.
És éppen annyi kapu vezet a halálhoz.
Miért? Mert az emberek áhítozzák a földi életet és elvakultságukban
rettegnek a haláltól.
De az az ember, aki igazi életmegismerésre jutott, megnyugvással halad az
élet ösvényén, nem félvén sem az orrszarvútól, sem a tigristől, sem pedig
az öldöklő ütközettől.
Mert mi félni valója volna mindezektől annak, aki a testi halál igazi
mivoltát ismeri?
|
50.
Kilépni az életbe:
belépni a halálba.
A testen
tizenhárom hely az életé,
tizenhárom a halálé.
Tizenhárom hely halálra ad:
miért?
Az életvágy miatt.
Mondják:
akiben egy az életerő,
orrszarvúval, tigrissel nem találkozik;
fegyvert nem visel, úgy hadakozik.
Orrszarvú szarva nem találja,
tigris karma nem találja,
fegyver éle nem találja.
Miért?
Nincs rajta halál-hely,
hol a halál megtalálja.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
51. AZ ERÉNY GYAKORLÁSA
A Tao teremti a teremtményeket
és a belőle áradó legfőbb erő fenntartja,
testi formába önti és képességekkel ruházza fel őket.
Ezért a teremtmények közt nincs egy sem,
mely a Taot ne imádná és a legfőbb erőt ne tisztelné.
És ezt a Taonak kijáró hódolatot és a legfőbb erőnek
kijáró tiszteletet senki sem parancsolja rájuk,
ez a hódolat és tisztelet mindig önmagától jön.
Már a régiek is azt mondták:
A Tao teremti és fenntartja,
felneveli és gyarapítja a teremtményeket,
erőt ad nekik s tőle függ, hogy kifejlődnek és megérnek.
Ő gondoskodik róluk és védelmezi őket.
Azért a bölcs is alkot és mitsem mond a magáénak.
Tevékenykedik és nem igényel semmit.
Vezet, de nem parancsol.
Ez az igazi erény.
|
51. fejezet
A Tao a mindenségnek teremtője; a belőle fakadó fennkölt erények a nevelők.
Az emberi lelkek alakot öltenek a földön, hogy isteni erények útján
tökéletességre jussanak.
Ezért kell a végtelen Taot dicsőíteni és az isteni erényeket szeretni.
A Tao dicsőitése és az erény szeretete nem emberalkotta parancsolatok.
Meggyőződésből erednek önként és örökké tartanak.
A Tao mindennek a teremtője; az isteni erények pedig táplálják,
gyarapitják, érlelik és védelmezik az emberi lelket.
A Tao azokat is élteti, akik nem ismerik őt; azokat is támogatja, akik nem
támaszkodnak őreá; azokat is táplálja, akik nem ismerik fennkölt
mivoltát.
És ebben nyilvánul meg a Taonak isteni magasztossága és határtalan irgalma.
|
51.
Az ÚT szül,
az ERÉNY táplál.
A dolgok alakot öltenek,
erejük kiteljesül.
A létezők
az UTat tisztelik,
az ERÉNYt becsülik.
Ez így természetes,
nem parancsra teszik.
Az ÚT szül,
az ERÉNY táplál.
Ápol, segít,
védelmez, óv,
nevel, kiteljesít.
Életre hívni és táplálni,
életre hívni, nem birtokolni,
tenni, nem megmarkolni,
engedni, nem uralkodni:
ez a mély ERÉNY.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
52. VISSZATÉRÉS AZ EREDETBE
A világ ősokát ég és föld anyjának hívhatjuk.
Aki anyját megtalálta, az az ő gyermekének tudja magát.
Aki az ő gyermekének tudja magát,
hűségesen kitart anyja mellett.
És az Én megszüntével vértezve van minden veszély ellen.
Ha az ember az érzéki világ ösztöneitől elzárja magát,
nyugodt lehet, ha a halál közeleg.
De aki a földi örömöket keresi,
annak nincs szabadulása, ha földi létét befejezte.
Megvilágosodott, aki a láthatatlan Taot látja.
Hős, aki lényének szelídségét megőrzi.
Az ilyen megvilágosodva tér az örök fényességhez.
Ha valaki a Tao fényességét élvezi,
mindig visszatér az eredetbe.
Nem hal meg testi halállal,
hanem bejut az örök életbe.
|
52. fejezet
Az alakot öltött nagy mindenségnek kell hogy szülőanyja legyen.
E szülőanyának mi is gyermekei vagyunk.
Ha tehát meg is halunk, e szülőanyánk oltalma alá kerülünk; épp ezért
a testi haláltól nincs okunk rettegni.
Gyarapodjunk csak minden jóban és izmosodjunk élő hitben;
az elköltözésünket nyugodtan bevárhatjuk.
De ha lelkünket elhanyagoljuk és elmerülünk a földi önzésbe, bizony nem
üdvözülhetünk.
Törekedjünk megismerni a Taonak magasztosságát és óvjuk meg lelkünk
tisztaságát. Ily módon felemelkedünk a Taonak világosságába, és meghalván,
fényes otthonunkba lépünk majd át.
Bizony, aki nem vész el a sötétségben, örökéletre fog ébredni!
|
52.
A világ kezdete:
a világ Anyja.
Aki az Anyát megtalálja,
gyermekeit is megtalálta.
Ha az Anyához visszatalál,
nem győz felette a halál.
Aki ajtaját becsukja,
kapuját bezárja,
békére lel.
Aki ajtaját kinyitja,
kapuját kitárja,
életét herdálja el.
Aki a kicsit látja, bölcs;
aki lágyságát őrzi, erős.
Aki a fényt látja,
s belül megtalálja:
nem jut halálra.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
53. A GÖRBE ÚT
Ha elegendő megismerésem volna, hogy a Tao útján járjak,
csak attól félnék, hogy ne erőszakoljam a dolgok folyását.
Mert a Taot rendkívül egyszerü elérni,
de az emberek szeretik a mellékutakat.
Ahol a paloták a kelleténél pompásabbak,
a mezőkön gyom burjánzik és a magtárak üresek,
ahol díszes tarka ruhákat öltenek,
ahol cifra kardot viselnek,
ahol evés-ivásban mértéket nem tartanak,
ahol vagyont, kincseket gyűjtenek,
ott rablóvilág uralkodik, nem a Tao.
|
53. fejezet
Bölcseséget áhítozok, hogy követhessem a magasztos Tao szavát, mert
az önuralom oly nehéz dolog.
A végtelen Tao fenséges; de az emberek csak a szemmellátható dolgokat
áhitozzák.
Épp ezért a sokaság a fejedelmi palotát tartja a legfenségesebbnek.
Az emberek csak szántás-vetésre gondolnak, meg cifra ruházkodásra,
kardforgatásra, lakmározásra és vagyonosodásra.
Mindez pedig torzsalkodásra és nagyzolásra vezet, de nem a fenséges Taohoz.
|
53.
Ha ÚTon járok,
arra vigyázok,
nehogy letérjek.
A nagy ÚT egyenes,
ám az emberek mellékösvényre térnek.
Palotáik ragyognak,
földjeik gazosak;
csűrjeik üresek,
ruháik ékesek.
Kardot viselnek,
ételben dúskálnak,
kincset gyűjtenek.
Erre mondják:
rablók tivornyája,
tolvajuk tanyája.
Az ÚT
nem erre vezet.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
54. A BELSŐ SZEMLÉLET ÁPOLÁSA
Amit jól megalapoznak, az maradandó.
Amit jól őriznek, az nem vész el.
Akinek gyermekei és unokái vannak, annak emlékét
az utódok kegyeletes áldozatokkal tisztelik meg.
Ha a fejedelem a Taot a saját személyében ápolja,
akkor az ő erénye az igazi erény lesz.
Ha a családban ápolja a Taot,
akkor az ő erénye dúsan virul a családban.
Ha a közösségben ápolja a Taot,
akkor az ő erénye maradandó lesz.
Ha az országban ápolja a Taot,
akkor ez az egész országban áldásos lesz.
Ha a birodalomban ápolja az erényt,
akkor a boldogság egyetemes lesz.
A régiek szerint:
Az egyént a Taot követő személyhez képest kell értékelni.
A családot a Taot követő családhoz képest,
a közösséget a Taot követő közösséghez képest,
az országot a Taot követő országhoz képest,
a birodalmat egyetemes jóléte szerint kell értékelni.
|
54. fejezet
Akinek lelkében az erények gyökeret vertek, többé ki nem téphetők belőle.
Aki ragaszkodik az erényekhez, egybeforr velük.
Az utódai tisztelni fogják emlékét szüntelenül.
Aki saját magában ápolja az erényeket, az erényes; de aki egész
családjában ápolja őket, annak erénye értékesebb. És még értékesebb
annak az erénye, aki egész községében előmozdítja a nemesbülést.
Aki végre az egész országban terjeszti a nemesbülést, annak erénye
szerfölött áldásos; tökéletes pedig annak az erénye, aki az egész
világban támogatja a jót.
Vagyis: minél nagyobb körben mozdítjuk elő a nemesbülést, annál értékesebb
a működésünk.
És miképpen gyarapíthatjuk a jót az egész világban ?
Ha követjük a Tao szavát!
|
54.
A jó palántát
ki nem gyomlálják;
amit jól megfognak,
el nem ragadjak –
örökkön áldoznak
fiak, unokák.
Ha ápolja magában,
ERÉNY e való
ha ápolja családjában,
ERÉNY e gazdagodó;
ha ápolja falujában,
ERÉNY e maradandó;
ha ápolja az országban,
ERÉNY e gyümölcs-hozó;
ha ápolja a világban,
ERÉNY e mindent átfogó
Mi az én: magamban látom,
mi a család: családomban látom,
mi a falu: falumban látom,
mi az ország: országomban látom,
mi a világ: a világban látom
Mi a világ,
honnan látom?
Önmagából.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
55. AKI AZ ÖRÖKKÉVALÓT MEGISMERI,
MEGVILÁGOSODOTT
Akiben az erény teljessége van,
hasonlatos az újszölött gyermekhez.
A gyermek semmit sem tud a mérges kígyóról,
sem a vadállatról, sem a ragadozó madárról.
A gyermek nem ismeri a veszélyt.
Csontjai gyengék, vágya erőtlen,
mégis erősen tud markolni.
A nemekről nincs tudomása,
de nemi szerve izgul,
mert szervezete tökéletesen kialakult.
Egész nap kiabál és hangja mégsem rekedt,
mert testében tökéletes a belső összhang.
Aki az éggel való összhangzatot ismeri, az örökké él.
Aki az örökkévalót megismeri, az bölcs.
Aki magában az erényt gyarapítja, az boldog.
Aki a szív vágyait a lelkierőnek aláveti, az erős.
Ha a teremtmények kifejlődtek, akkor öregedni kezdenek.
Az öregség már Tao nélkül való állapot.
Ami Tao nélkül való, az közel van a véghez.
|
55. fejezet
Akit a Tao szelleme áthat, olyanná lesz, mint az újonnan született gyermek.
A mérges kígyók meg nem marják, a vadállatok nem támadják és a ragadozó
madarak nem bántják.
Gyöngék még a csontjai és nem feszülnek az izmai, de azért kezének fogása
kemény.
Benne vannak mind a férfias, mind a nőies tulajdonságok.
Ha egész napon át kiabálna csecsemő módjára, mégsem fáradna el.
Mert összhangban van a Nagy Természettel.
Ez összhangnak megismerése a Taoból ered és felsőbb öntudatra meg
halhatatlanságra vezet.
Aki önző életet él és lelkét elhanyagolja, nem ismerheti meg a Taot;
megöregedvén, meghal a halhatatlanság kincse nélkül.
Mert ami nem ,Tao, az mulandó.
|
55.
Aki a teljes ERÉNYt bírja:
mint újszülött gyerek.
Darázs nem csípi, kígyó nem marja,
nem ragadja meg
vadállat karma.
Gyöngék a csontjai,
lágyak az izmai,
fogása mégis erős.
Nem ismeri férfi-nő egyesülését,
mégis föláll vesszeje,
oly hatalmas
magjának ereje.
Egész nap kiálthat,
nem lesz rekedt,
oly hatalmas az összhang ereje.
Az összhangot tudni: maradandóság,
a maradandót tudni: világosság.
Az erőt erőltetni:
erőszak.
A dolgok virulnak, s elhervadnak.
Az erőszak:
út az ÚT ellenében.
Aki az ÚT tal szembeszáll,
utoléri a halál.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
56. AZ ERÉNY NEM HIVALKODÓ
A bölcs, aki ismeri a Taot, nem beszél róla.
Aki beszél róla, nem ismeri a Taot.
Aki ismeri a Taot, ajkait bezárja
és az érzékek kapuit eltorlaszolja.
Ami éles, letompítja,
ami zavaros, megtisztítja,
ami vakító, mérsékeli,
igénytelen, mint a porszem.
Ez a Tao-val való titokzatos hasonlatosság.
A bölcs cselekvési módjában nem befolyásolható.
Sem szeretettel, sem ócsárlással, sem haszonnal,
sem kártevéssel, sem tisztességgel, sem becsmérléssel.
Azért ő a birodalomban a legtiszteletreméltóbb férfiu.
|
56. fejezet
Aki megismerte a Taot, nem kérkedik vele; aki kérkedik vele, nem ismeri Taot.
A bölcs szívébe rejti boldogságát, melyet a Taonak szikrája gyujtott lelkében.
Mindjobban elmerül a Tao világosságába és nem törődik sem anyagi
károsodásával vagy gyarapodásával, sem pedig az emberek becsmérlésével
vagy tiszteletével.
Ő csak a Taoval kíván egyesülni, a felfoghatatlannal, kifürkészhetetlennel
és végtelennel, az egész mindenség éltetőjével és üdvözítőjével!
|
56.
Aki tud, nem beszél,
aki beszél, nem tud.
Az ajtót becsukni,
a kaput bezárni,
az éleket tompítani,
a csomót oldani,
a fényt fakítani,
porba hullani:
ez a mély azonosulás.
Bizalom nem érintheti,
elutasítás nem érintheti;
nyereség nem érintheti,
veszteség nem érintheti;
dicsőség nem érintheti,
gyalázat nem érintheti.
Minden hódol neki.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
57. AZ IGAZI KORMÁNYZAT
Az országot törvényekkel kormányozzák.
A háborúban cselvetéssel hadakoznak.
Természetes fejlődés mellett rend van az államban.
Honnan tudom, hogy ez így van?
Mert minél több tilalom és korlátozás van a birodalomban,
annál szegényebb lesz a nép.
Ha a birodalomban a fegyverek szabad használata
meg van engedve, akkor zavarok vannak a nép közt.
Minél több a ravaszság és mesterkedés
az emberekkel való bánásmódban, annál több
váratlan és szokatlan dolog történik.
Minél több törvényt és rendeletet hirdetnek ki,
annál több a tolvaj és rabló.
A bölcs már régen megmondta a következőket:
Én nem parancsolok és a nép mégis jólétben él.
Szeretem a békét és a nép magától becsületes lesz.
Nem erőszakolom a dolgokat s a nép magától boldogul.
Mentes vagyok a vágyaktól, és a nép
magától egyszerű és igénytelen lesz.
|
57. fejezet
Igazsággal legjobban lehet az országot kormányozni.
Az erőszakoskodás csak árt.
Minél szűkebb határok közé szorítják a nép cselekvő szabadságát, annál
inkább hanyatlik az ország.
Minél jobban van a nép felfegyverezve, annál harcrakészebbek a feiedelmek.
Minél nagyobb az árúsítók ravaszsága, annál általánosabb a költekező fényűzés.
És minél több a tilalom és rendszabály, annál lazábbak az erkölcsök.
A bölcs fejedelem tehát ezt mondja: Nem tervezgetek sokat és nem
erőszakoskodom, mert így a nép a legtermészetesebben fejlődik.
Népem nemesbülését mozdítom elő és ily módon az emberek mindjobban
maguktól javulnak.
Népem szellemi tökéletesbülését támogatom és ilyképpen az emberek
mindinkább felvilágosodnak.
E nemes törekvésemmel legjobban felvirágoztathatom országomat.
|
57.
A béke követi a rendet,
a háború megtöri a rendet.
A nem-cselekvés elvégez mindent.
Honnan tudom?
Innen:
Ahol a szabályok gyarapodnak,
szegény az ország;
ahol fegyverek villognak,
felfordul az ország;
ahol mesterek ügyeskednek,
sok a fölösleges holmi;
ahol a törvények sokasodnak,
a nép megy rabolni.
Ezért mondja a bölcs:
nem cselekszem – megváltozik a nép,
nyugton vagyok – megjavul a nép,
nem sürgölődöm – gazdagodik a nép,
vágyam nincs – egyszerű a nép.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
58. SZABADSÁG, ELNYOMÁS
Szabadságtisztelő kormányzat alatt a nép boldog.
Ahol túlbuzgó a kormányzat, ott nyomoruságos a nép élete.
A nyomoruság csak árnyéka a boldogságnak.
A boldogságra állandóan leselkedik a nyomor.
De ki látja be, hogy a legfőbb dolog,
ha nem kormányozzák túlságosan a népet?
Különben az igazak gonoszakká, a jók csalókká lesznek.
Valóban a nép szemének vaksága igen sokáig tart.
A bölcs ember igaz, de nem ejt sebeket.
Lelkiismeretes, de nem ócsárol másokat.
Igazságos, de nem önkénykedő.
Tündöklő, de nem hivalkodó.
|
58. fejezet
Bizony, igazságos kormányzat alatt szépen halad a nép; igazságtalan
kormányzat alatt pedig nyomorba jut.
De a nyomor árnyéka a boldogságnak, a boldogság meg öltözete a nyomornak!
Ha megszünik a becsületesség, helyébe lép a zsarolás, és még azok is
eltévelyednek, akik azelőtt jók voltak.
A nép bizony már régóta bolyong sötétségben!
A bölcs mindig becsületes, de azért az embereket nem bírálgatja.
Mindig igazságos, és épp ezért senkit sem szokott becsmérelni.
Mindig egyeneslelkű, de embertársait nem kényszeríti rá.
Szóval a bölcs világlik, de nem kápráztat!
|
58.
Közönyös az uralom:
boldog a nép,
magabiztos az uralom:
alattomos a nép.
Balsors, szerencse
egymásra lép.
Ki tudja a határt?
A görbe egyenes?
Igaz a hamis?
Az ember ösvénye
tévelygésbe visz.
A bölcs:
hegyes, de nem károsít;
éles, de nem sebesít;
egyenes, de nem igazít;
fénylő, de nem vakít.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
59. TAKARÉKOSSÁG
A kormányzatban, mellyel az ember az eget szolgálja,
semmi sem oly fontos, mint a szükséges tartalék megteremtése.
A takarékosságot idejében kell megkezdeni.
Aki így cselekszik, az az erény kincseit gyűjti magának.
Aki az erény kincseit gyűjti magának, az mindenható.
Aki mindenható, az nem ismer határokat.
Aki nem ismer határokat,
az egész birodalom népét megnyeri magának.
Aki a birodalom népét megnyerte magának, az maradandó.
Az ilyennek még gyökere van a népben.
Útja a halhatatlansághoz vezet.
|
59. fejezet
Az, aki uralkodván a földön, az égnek kíván szolgálni, legjobban teszi,
ha híven követi a Tao szavát.
Aki ez ösvényen halad, gyarapodik az összes erényekben.
A fennkölt erényekben megizmosodván, mindjobban hatalmassá válik a lelke.
Hatalmas lelkével korlátlanúl uralkodhatik birodalmában.
Ilyen ember egybeforrt az Anyjával és halhatatlanságra jutott.
Ilyen ember mély gyökeret vert az el nem muló Életben.
Ilyen ember örökön-örökké egyesült Taoval!
|
59.
A kormányzásban,
az Ég szolgálatában
legfontosabb a tartalék.
A tartalékul időben kell gyűjteni.
Aki időben gyűjt,
ERÉNYe gazdag.
Ha ERÉNYe gazdag:
legyőzhetetlen;
ha legyőzhetetlen:
nincs határa;
ha nincs határa:
a birodalom övé.
Ha az Anya övé,
uralma megmarad.
Ez a mély gyökér, a biztos alap:
ÚT ,
mely hosszú életet,
örök-létet ad.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
60. AZ URALKODÁS GYAKORLÁSA
Egy nagy birodalmat úgy kell vezetni,
mint ahogy a kis halakat sütik.
Ahol a birodalomban a Tao uralkodik,
ott a szellemek nem jutnak ártó szerephez.
Nem mintha erejük nem volna hozzá,
de erejüket nem érvényesítik az ellenségesen az emberek ellen.
Egyszerűen csak nem ellenségesek az emberekkel szemben.
A bölcs uralkodó sem nyomja el a népet,
se az egyik, se a másik nem árt:
mert az erény egyesíti őket áldásos hatásukban.
|
60. fejezet
A bölcs fejedelem épp oly könnyen kormányozza országát, amily könnyen megy
apró halaknak főzése.
A Tao szellemétől áthatott kormányzat ugyanis nem kapkod, mint az emberi
gyarlóság.
Tao szelleme csak üdvös lehet az emberekre; a sok rossz csakis az emberi
lélek gyarlóságából fakad.
Épp ezért a bölcs fejedelem, követvén a Tao szavát, nemcsak hogy országát
károsítani nem fogja, hanem épp ellenkezőleg, csak áldására fog válni.
|
60.
Nagy ország vezetése:
mint apró halak megsütése.
Ha az uralom az ÚTon jár,
nincs hatalmak a szellemeknek.
Nincs hatalmuk –
nem ártanak az embereknek.
Éppígy a bölcs:
nem árt az embereknek.
Nem ártanak egymásnak;
az ERÉNYben eggyé válnak.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
61. AZ ALÁZAT DICSÉRETE
Egy nagy ország hasonlatos a folyamhoz,
melybe az Ég alatt minden víz beletorkollik.
Hasonlatos az asszonyhoz;
az asszony szelídségével meghódítja a férfit.
De a szelídség odaadást jelent.
A nagy ország közeledésével
megnyeri a kis országot.
A kis ország a nagyhoz való alkalmazkodásával
megnyeri magának a nagy országot.
Némelyek azért odaadók,
mert a másikat meg akarják nyerni,
és mások azért odaadók,
mert meg akarnak nyeretni.
De ha a nagy országok nem akarnak egyebet,
mint az embereket magukban egyesíteni és táplálni,
a kis országok nem akarnak mást, mint csatlakozni
és embertársaiknak szolgálni:
így mindkettő eléri célját, amire törekszik.
Ehhez azonban - mint mondtuk - szükséges,
hogy a nagyok emberségesek és odaadók legyenek.
|
61. fejezet
Az ország nagyjainak jóakaróan kellene alkalmazkodniok a néphez.
Miként a teremtő-principium: az ég, áldásosan egybeolvadt a
szülö-principiummal: a földdel, épp így kellene az ország nagyjainak
is egybeolvadni a néppel.
A nagyok emberszerető leereszkedése és, ami ezzel kapcsolatos: a nép
szolgálatra-kész, hálás felemelkedése bizonyára nagyot lendítene az ország
sorsán.
Szükséges mindenekelőtt, hogy a nagyok szivesen leereszkedjenek.
|
61.
A nagy ország folyammeder:
mindent befogad.
Mint az asszony nyugalma:
győz, mert alul marad.
Ha a nagy ország a kicsi alá terül,
egy lesz vele;
ha a kis ország a nagy alá kerül,
egy lesz vele.
A nagy ország egyesít és táplál,
a kis ország csatlakozik és szolgál.
Mindkettő java teljesül,
ha a nagy marad alul.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
62. AKI KERESI, MEGTALÁLJA A TAOT
A Tao minden teremtmények szent oltalma,
a jó emberek drága kincse,
a rosszak végső menedéke.
Szép szókkal sokat lehet az emberekkel elérni.
De nemes cselekedetekkel
teljesen meg lehet őket nyerni és irányítani.
De hát hogy állunk a rosszakkal?
Vajon miért kellene őket veszni engedni?
Miattuk állították oda példának
az uralkodókat és minisztereket.
Bár a fejedelemeknek olyan főhivatalnokai vannak,
akik nefritlemezt tartanak szájuk előtt,
mikor az ég fiával beszélnek
és négyes fogaton járnak,
ez még mindig nem annyi, mint
a Tao-ban való megnyugvás és gyarapodás.
Vajon miért tisztelték a régiek a Taot?
Nemde azért, mert róla bizonyára elmondhatjuk, hogy:
Mindenki megtalálhatja őt, aki keresi
és ő a vétkeseknek elengedi vétküket.
Azért ő az egész világ tiszteletének tárgya.
|
62. fejezet
A Tao szent menedék az összes emberek számára.
A nemesszivű embereknek legfelső szentélyük, a vétkes embereknek az utolsó
reményük a Tao.
Hízelgő szavakkal lehet ugyan sikereket aratni a mindennapi életben,
de a Taohoz csakis nemes tettekkel emelkedhetünk fel.
Vannak-e emberek, akiknek a Tao nem a legfelső szentély?
Vannak-e emberek, akiknek értékesebb a tisztelgés az udvari méltóságoktól
környezett császárnál?
Milyen semmitmondó mindez a magasztos Taohoz való közeledéshez képest!
És miképpen tisztelték a régiek a Taot? Nem oly módon bizony, hogy
pusztán könyörögtek őhozzá, hanem olyképpen, hogy többé nem vétkeztek
ellene.
A legnagyszerűbb a világon a Tao!
|
62.
Az ÚT mindenek őre,
jók kincse,
rosszak védelmezője.
Hímes szavak
viszonzásra lelnek,
nemes tettek
figyelmet érdemelnek.
De én
a rossz embert sem vetem meg.
Mikor az Ég Fia trónra lép,
három miniszter elébe lép:
jáde jogart, díszszekeret adnak át.
Követnék inkább az ÚT nyomát!
Miért tisztelték a régiek az UTat?
Mert elmondhatták:
aki keresi, megleli,
a bűn bocsánatát elnyeri.
A világ ezért tiszteli.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
63. A ROSSZAT IS JÓVAL VISZONOZZÁTOK
Cselekedjél a természet rendje szerint,
sohase erőszakold a dolgokat,
ne keresd a túlzott élvezeteket,
lásd meg a nagyot a kicsiben,
lásd meg a sokat a kevésben,
a rosszat is jóval viszonozd.
A nehezet addig vállald, míg könnyű,
a kicsiből csinálj nagyot.
Mert a világon a legnehezebb dolgok
valami könnyűvel kezdődnek.
A legnagyobb dolgok is
valami kicsivel kezdődnek.
A bölcs ember sohasem gondol a maga nagyságára,
éppen ezért képes tökéleteset alkotni.
Aki könnyen igér, kevés hitelre talál.
Aki a nehezet könnyen veszi,
bizonyára sok nehézséget küzd le az életben.
A bölcs mindig mérlegeli a nehézségeket.
És éppen azért mindent könnyűnek talál.
|
63. fejezet
A bölcs cselekszik haszonleső számítás és makacs ragaszkodás nélkül;
törekszik megtalálni a nagyot a kicsinyben és a sokféleségben
az egységet; a rosszra jóval válaszol; nehéz munkát végez, míg
végzése könnyű; és nagy dolgokat cselekszik, míg kicsinyek még.
A nehéz dolgok könnyűekben és a nagy dolgok kicsinyekben gyökereznek.
Ezért végezhet a bölcs nagy dolgokat anélkül, hogy erre törekednék.
A könnyelmű embernek sikere nem lehet és szüntelenül nehézségekkel küzködik.
Ellenben a bölcs már a kicsiny dolgokra ügyel és ilyképpen elkerüli a
nehézségeket.
|
63.
Aki tett nélkül cselekszik,
sürgés nélkül munkálkodik:
a fanyart ízesnek találja,
a kicsinyben a nagyot látja,
a gyűlöletet ERÉNYre váltja.
Aki nehezet vállal,
könnyűvel kezdje;
aki nagyra készül,
kicsinnyel kezdje.
Ezért a bölcs:
nem végez nagyot,
úgy alkot nagyot.
Aki könnyen ígér,
nem hisznek neki;
nehéz a dolga,
ha a nehezet feledi.
A bölcs:
számol a nehézséggel,
így elkerüli.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
64. ÜGYELJ A JELENTÉKTELENRE IS
Ami nyugszik, könnyen tartható.
Ami még nem jelentkezett,
arra könnyen lehet készülni.
Ami gyenge, könnyen törik.
Ami csirájában van, még elfojtható.
Azért légy óvatos és előrelátó,
nehogy valami baj érjen.
A rendről addig kell gondoskodni,
míg a zavar be nem következik.
A fatörzs hajszálvékony gyökérből fejlődik.
A 9 emeletes tornyot is egy kosárnyi földből kezdik rakni.
Az ezer mérföldnyi út is egy lépéssel kezdődik.
Aki a természet folyása ellen tesz, kárát vallja.
Aki csak magának kapar, előbb-utóbb vesztes lesz..
Ezért a bölcs nem cselekszik önzésből,
és soha nem lesz kárvallott.
Nem kaparint semmit magához és nem veszt semmit.
Ellenben a nép, mely mindig a hasznot nézi,
mielőtt befejezne valamit, elrontja,
mert a kivitel előtt elhanyagolta a célt.
Ha az ember a végét úgy megfontolná,
mint a kezdetet, akkor nem szenvedne kárt.
A bölcs legyőzi szenvedélyét,
s nem becsüli sokra a nehezen elérhető javakat.
Nem törekszik a tudós dicsőségére
s ahol a tömeg jár, azt a teret kerüli.
A természet rendje szerint cselekszik,
anélkül, hogy zavarná azt fondorlattal vagy erőszakkal.
|
64. fejezet
Ami nyugodt, könnyen tartható.
Amit várunk, könnyen megszerezhetjük.
Ami törékeny, könnyen eltörik.
Ami kicsiny, könnyen szétfoszlik.
Végezd el munkádat, még mielőtt alakot öltött volna; rendezd dolgaidat,
még mielőtt zavarok támadtak volna.
A hatalmas fatörzs apró gyökérből keletkezett.
A kilencemeletes palota kis területen épült.
Az ezermérföldes utazás első lépéssel kezdődött.
Aki tervezget, megsemmisít; aki kapkod, veszít.
Épp ezért a bölcs sem nem tervezget, sem nem kapkod, és ily módon sohasem
károsodik.
A bölcs csak el nem muló dolgokra törekszik és ezért nem csalódik.
Az emberek ellenben csak a mulékony földi dolgokat áhítozzák és ezért
csalódnak.
A bölcs megbecsüli azt, amit az emberek meg nem becsülnek és elfordul
attól, ami nehezen kapható.
Tudákosságra nem pályázik és csak annak szenteli magát, aminek nincs
értéke az emberek szemében.
Így törekszik a bölcs minden tekintetben természetes fejlődésre, és
cselekszik önakarat nélkül.
|
64.
A nyugvó könnyen megfogható,
a jeltelen könnyen formálható,
a gyönge könnyen szétbontható,
az apró könnyen széthordható.
Gondolj vele,
amíg nem is létezik;
tégy rendet,
mielőtt zűrzavar keletkezik.
A hatalmas fa
kicsiny csírából nő magasra;
a kilenc emeletes torony
előbb csak egy kis földhalom;
az utazásra, ha messze is jutunk,
egyetlen lépéssel indulunk.
Cselekvésnek kudarc a bére,
ragaszkodásnak vesztés a vége.
Ezért a bölcs:
nem cselekszik,
s nem vall kudarcot semmivel;
nem ragad meg,
s nem veszít semmit el.
Az emberek
már-már a célnál vannak,
mégis kudarcot vallanak.
Akkor is ügyelj, ha már közel a cél,
s kudarc nem ér.
Ezért a bölcs:
vágyik vágytalanságra,
nem kell neki a ritka, drága,
tanul tudatlan lenni,
az elhagyotthoz visszamenni.
A dolguk önnön rendjét tartja szemmel –
cselekedni nem mer.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
65. A TISZTA LÉLEK
Akik régente kitüntek a Tao követésében,
azok nem törődtek a nép felvilágosításával,
hanem egyszerű és természetes
viszonyok közt tartották a népet.
Tanult népet nehéz vezetni.
Az államot ravasz fogásokkal kormányozni
annyi, mint tönkretenni.
Aki az államot nem fondorlattal kormányozza,
az boldoggá teszi azt.
Aki ezt a két dolgot tudja, az példakép.
Ha valaki a nép eszményképe tud lenni,
az ilyen uralkodót az igazi erény díszíti.
Az ilyennek erénye mélységes és messze világító,
egyénisége mindenkitől különböző
és működése nagy elismerést arat.
|
65. fejezet
Régente arra törekedtek a Taotól áthatott kormányzók, hogy a nép ne külső
csillogáshoz, hanem igazi jóléthez jusson.
A kormányzás terén nagy hiba a ravaszkodás.
A ravaszkodás valóban csapás az országra, míg az egyeneslelkű kormányzat
áldás.
Ennek őszinte megszívlelését igazi erénynek nevezem én.
Mélységes és mindenre kiterjedő ez az igazi erény, és ha el is üt egyéb
felfogástól, mindenesetre teljes rendet teremhet az országban.
|
65.
Akik hajdan az U T at követték.
nem világosították fel a népet,
hanem együgyűvé tették.
Nehéz a nép kormányzása,
ha sok a tudása.
Aki tudással kormányoz,
az ország megrablója;
aki nem-tudással kormányoz,
az ország boldogítója.
Aki ezt tudja,
a mértéket tudja.
A mértéket tudni:
mély ERÉNY .
A mély ERÉNY a tágasság, a béke.
Visszavisz
az egyszerű-egészbe.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
66. ÖNMEGTAGADÁS
Hogy a folyamok és a tengerek
a völgyek összes vizeinek királyai,
ez onnan van, hogy mélyebben fekszenek.
Ezért ők az összes vizek királyai.
Ennek megfelelően a bölcs,
ha mint uralkodó az emberek fölött akar állni,
akkor szolgálja őket.
Az ilyen uralkodó a nép igazi vezetője.
Jóllehet a maga énjét háttérbe szorítja.
Ily módon a bölcs fejedelem uralkodik
anélkül, hogy a nép el lenne nyomva.
Az első helyen van anélkül,
hogy valaki mellőzve érezné magát.
Az emberek szivesen emelik maguk fölé,
mert mások jogát nem teszi vitássá.
S mert nem törtet, hogy előre jusson,
senkise versenyezhet vele.
|
66. fejezet
Az, ami a nagy folyókat és tengereket arra képesíti, hogy számtalan kisebb
folyót magukba fogadjanak, nem egyéb, mint a mély fekvésük. Abban
van a felsőségük.
Ilyképpen a közéletben szereplő bölcs sem helyezi magát a nép fölé;
nem tolakodó, hanem szerény.
Ilymódon összhangzó az emberi haladás; torzsalkodásnak nyoma sincs.
Ilyen bölcs az egész világ szeretetére számíthat.
Nem kívánván a maga számára semmit, ellenségei sem lehetnek.
|
66.
A folyam, a tenger
miért a völgyek fejedelme?
A legmélyebb a medre,
azért :a völgyek fejedelme.
A bölcs:
a nép fölött áll,
mert alatta marad;
vezet,
mert mögötte halad.
Nem nyomaszt uralma,
nem riaszt hatalma –
örömmel követik,
meg nem elégelik.
Győzhetetlen,
mert nem küzd senki ellen.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
67. HÁROM KINCS
Az egész világ nagynak nevez engem
és azt mondja, hogy más vagyok, mint a többi ember.
De éppen ebben rejlik a nagyság,
hogy valaki más, mint a többi.
A többiek tündökölni akarnak,
pedig valóságban kicsinyek.
Van három kincsem, ezeket becsülöm és megőrzöm.
Az egyik a szeretet,
a másik a megelégedés,
a harmadik az alázat.
A szeretet erőssé teszi az embert.
A megelégedés nagylelkűvé.
Az alázat tesz képessé
egy birodalom kormányzatára.
Manapság az emberek mitsem akarnak
tudni a felebaráti szeretetről.
Manapság az emberek kíméletlenek.
Semmit sem akarnak tudni a takarékosságról
s ehelyett annál pazarlóbbak..
Semmit sem akarnak tudni a szerénységről,
ehelyett annál jobban törtetők.
De ez maga a halál!
A szeretet a harcban győztessé, a védekezésben erőssé tesz.
Az ég irgalmával átöleli, akit meg akar menteni.
|
67. fejezet
Mindenki elismeri, hogy Tao szelleme fenséges; de egyszersmind
elérhetetlennek mondják az emberek.
Valóban: a fenségessége elérhetetlennek tünteti föl; ha nem volna oly
fenséges, az emberek már rég felismerték volna.
Ily viszonyok közepett a bölcs három drága kincshez ragaszkodik összes
erejével.
Az első az emberszeretet.
A második a megelégedettség.
A harmadik a szerénység.
Akiben szeretet lakozik, az erős; aki megelégedett, az bátor; aki szerény,
az fennkölt és üdvözülni fog.
Az emberek azonban elfordulnak a szeretettől és ezért gyöngék; nincsenek
megelégedve és ezért bátortalanok; nem szerények és ezért örökké
kapaszkodók.
Mindnyájuk a halálba rohan.
A bölcs ellenben, aki szeretettel van eltelve, szilárdan áll az életben
minden félelem nélkül.
A Tao tehát szeretetet ébreszt az emberek szívében, hogy üdvözülhessenek.
|
67.
Mondják:
hatalmas az én UTam,
de haszontalan.
Éppen, mert hatalmas,
azért haszontalan.
Ha hasznos volna,
már elfogyott volna.
Három kincsem:
a szeretet,
a mérték,
s hogy eltel járni nem merek.
Bátor lehet aki szeret,
bőkezű, aki mértékletes,
vezető, aki kíméletes.
De ma:
szeretet nélkül mernek,
mérték nélkül nyernek,
alázat nélkül vezetnek.
A halálba mennek.
A szeretet a harcban
győzelmet arat;
aki vele védi magát,
megmarad.
Akit az Ég meg akar menteni,
szeretettel védelmezi.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
68. AZ ÉGGEL VALÓ ÖSSZHANG
Az igazi vezér nem háborúskodó.
Az igazi katona nem indulatos.
Az igazi győző erőszak nélkül győz.
Az győz igazán, aki önmagát legyőzi.
Ez a békéhez vezető igazi út.
Ez az emberek vezetésének erénye.
Ez az Éggel való összhang.
Ősidőktől fogva ez a legfőbb eszme.
|
68. fejezet
A bölcs sem nem durva, sem nem harcias.
Ellenkezőleg: jóságos, béketűrő és alkalmazkodó.
Nemes példával jár elől, ösvényt mutatván az embereknek a mennyországhoz.
Ez a legfőbb cél a régi bölcsek szerint.
|
68.
A jó hadvezér nem harcravágyó,
a jó harcosban nem kél harag,
a jó hódító nem száll csatába,
a jó vezető alul marad.
Erre mondják:
nem-küzdő ERÉNY ,
erre mondják:
irányító erő,
erre mondják:
legmagasabb –
Éggel egyesülő.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
69. A TITOKZATOS MEGFEJTÉSE
Egy bölcs hadvezér azt mondta:
– Jobb a vendég szerepét játszani, mint a gazdáét."
– Jobb egy lábnyira visszahúzódni,
mint egy hüvelyknyivel előre menni."
Ez annyit jelent, mint előrejutni menetelés nélkül,
visszaszorítani fegyver nélkül,
célt érni erőszak nélkül,
foglyot ejteni fegyver nélkül.
Nincs nagyobb baj, mint egy könnyelmű háború.
Aki könnyelműen támad,
az a legértékesebb kincseit elveszti.
Ahol két sereg összeütközik, ott az győz,
aki azt nehéz szívvel teszi.
|
69. fejezet
Egy bölcs hadvezér ezt mondta: "Inkább szeretek vendég lenni, mint
házigazda és inkább meghátrálok, semmint előre nyomuljak".
Ez annyit jelent, mint csatarendben lenni, de azért nem rohanni az
ütközetbe; a fegyvereket előkészíteni harcoló kedv nélkül; a kardhoz
nyúlni, de hüvelyéből ki nem húzni; és nekirontani az ellenségnek,
még mielőtt találkoztunk volna vele.
Semmi sem oly hátrányos, mint könnyelműen rohanni az ütközetbe.
Aki így cselekszik, könnyen elveszítheti mindenét.
Ha két ellenséges hatalom harcba keveredik, az győz, amely megbánta
harcias kedvét.
|
69.
Így tartja a hadvezér:
gazda lenni nem merek,
inkább vendég legyek;
hüvelyknyit haladni nem merek,
ha ölnyit visszaléphetek.
Erre mondják:
haladni lépés nélkül,
küzdeni kar nélkül,
védeni harc nélkül,
győzni had nélkül.
Nagy hiba
lebecsülni az ellenséget.
Ha alábecsülöm ellenségem,
elveszítem saját becsem.
Amikor két had összecsap,
a szelídé lesz a győzelem.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
70. NEHEZEN ÉRTENEK MEG
Az én szavaim igen könnyen érthetők,
igen könnyen követhetők.
És mégsincs senki az országban,
aki azokat megérteni és követni képes.
Szavaim egy tiszteletet parancsoló Atyától,
műveim az Úrtól erednek.
Azért nem értenek meg engem az emberek,
mert a Taot nem értik meg.
Hogy kevesen értenek meg, ez az én dicsőségem.
A bölcs durva gyapjúruhában jár ugyan,
de keblében kincseket hordoz. |
70. fejezet
Szavaim könnyen érthetők és követhetők.
És mégsem értik és követik őket az emberek.
Mert a szavaim a Taoban és tetteim a legfelső törvényben gyökereznek.
Aki pedig azokat nem ismeri, engem sem ismerhet.
Csak kevesen ismernek engem, de ezek szerfölött tisztelnek.
A bölcs külsőleg szegény, de a lelkében kincset rejt.
|
70.
Szavamat érteni könnyű,
követni könnyű.
Ám az Ég alatt
nem érti senki,
nem követi senki.
Szavamnak őse van,
tettemnek ura van:
ezt nem értik,
azért nem értenek.
Kevesen értenek,
ez adja értékemet.
A bölcs darócruhája
kincset rejteget.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
71. A LEGFŐBB TUDOMÁNY
A legfőbb tudomány saját tudatlanságunk beismerése.
Betegség nem tudni, hogy mitsem tudhatunk.
Aki ezt a betegséget felismeri, nem lesz beteg.
A bölcs nem beteg, mert ő ezen betegséget felismeri.
Azért a bölcs mentes ezen betegségtől.
|
71. fejezet
A leghasznosabb tudás: saját tudatlansagunk felismerése.
Aki ezt nem tudja, beteg.
Aki betegségét felismerte, meggyógyul.
A bölcs nem beteg, mert igazi önmegismerése van.
|
71.
A nemtudás tudása
a legnagyobb;
a tudás nemtudása
szenvedés.
Aki a szenvedésről tudja: szenvedés,
elkerüli a szenvedést.
A bölcs elkerüli a szenvedést –
a szenvedésről tudja: szenvedés,
így elkerüli a szenvedést.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
72. MEGELÉGEDÉS
Ha az emberek nem óvatosak a veszéllyel szemben,
akkor valami igen nagy veszélynek tehetik ki magukat.
Senki se tartsa a maga helyzetét szűkösnek,
senki se legyen sorsával elégedetlen.
Az életviszonyok csak azért szűkösek,
mert az ember nincs velük megelégedve.
A bölcs tisztában van önmagával,
de nem vágyik tekintélyre.
A bölcs ismeri a maga értékét,
de sohasem becsüli túl önmagát.
Épp azért kerüli az utóbbit és keresi az előbbit.
|
72. fejezet
Ha az emberek nem ügyelnek eléggé a mostani veszedelmekre, úgy annál
nagyobb veszedelmeknek teszik ki magukat a jövőben.
Óvakodjatok, emberek, lakástokat kibővíteni azért, mert elégedetlenek
vagytok mostani állapototokkal!
Ha meg nem vetitek mostani lakástokat, nem lesz bajotok.
A bölcs, akinek igazi önmegismerése van, nem kiván tündökölni.
Szeretettel tekint magára, de azért magát túl nem becsüli.
Ilyképpen lemond minden gőgről és igazi megelégedést talál a lelkében.
|
72.
Ha a nép nem féli a félelmetest,
eljő a nagy félelmetes.
Lakhelyét ne szűkítsd meg,
életét ne bolygasd meg.
Ha nem bolygatod,
nem bolydul ellened.
A bölcs:
ismeri magát,
de nem mutatja magát;
becsüli magát,
de nem dicséri magát.
Nem azt:
ezt teszi.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
73. NAGY AZ ÉG HÁLÓJA
Akinek van bátorsága vakmerőnek lenni, az öl.
Akinek nincs bátorsága erre, az kíméli az életet.
Mindkettő lehet hasznos és káros is.
De ki tudja megmondani, hogy az ég kit ejt el?
Ezért nehéz a bölcsnek a döntés.
Az ég Tao-ja erőszak nélkül tud győzni.
Nem parancsol, mégis engedelmeskednek neki.
Nem szólít senkit, mégis önként hódolnak neki.
Nyugodtan vár, de biztos a maga célja felől.
Az ég hálója tágas, de senki sem kerüli ki.
|
73. fejezet
Aki bátorságát vakmerőséggel párosítja, elvész.
Aki bátorságát önfegyelmezéssel köti össze, üdvözül.
Az egyik bátorság káros, a másik üdvös.
De ki mondhatja meg, miért sujtja az egyiket az ég?
A bölcs jól tudja, hogy nehéz dolog helyesen cselekedni.
A Tao nem törekvő és mégis mindent legyőz; nem használ szavakat és mégis
helyesen válaszol; nem hivogat és mégis feléje siet minden.
A Tao felségesen nyugodt és mégis tökéletesen működnek a világtervei.
Az ég hálója nem sűrű, de azért semmi sem menekülhet meg belőle!
|
73.
Aki merni bátor: meghal,
aki félni bátor: él.
Az egyik hasznos,
a másik káros.
Amit gyűlöl az Ég,
ki tudja, hogy miért?
Az Ég ÚTja:
győz, nem harcol;
nem szól, de válaszol;
nem kiált, de egybehív;
lassú,
de beteljesít.
Az Ég hálója végtelen tág;
szövése ritka,
de nem jut rajta semmi át.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
74. AZ ÖNÁMÍTÁS KORLÁTOZÁSA
Ha a nép nem fél a haláltól,
hogy lehet akkor megfélemlíteni?
Ha az emberek intézményeket létesítenének,
hogy a nép állandóan féljen a halálbüntetéstől
és ha minden gonosztevőt be lehetne börtönöztetni
és kivégeztetni, - ki merné ezt megtenni?
Van egy élet-halál fölött ítélő nagy bíró,
aki halállal sujtja a gyilkost.
Megmondatott:
Aki a legfőbb büntetőbíró helyett halállal büntet,
hasonlatos ahhoz az avatatlanhoz,
aki az ácsmester helyett veszi kezébe a fejszét.
Hogy valaki e nagy ácsmester helyett
vegye kezébe a fejszét, az ritkán esik meg
az illető kezének megsebzése nélkül.
|
74. fejezet
Ha a nép nem fél a haláltól: mi értelme van a halálbüntetésnek?
Ha pedig, a nép fél a haláltól: ki lehetne oly vakmerő, hogy halállal
sujtsa a gonosztevőket?
Halállal csak a világok Ura sujthat!
Aki az élet és halál egyetlen örök bírája hatáskörét bitorolja, olyan,
mint aki az ács helyett éles bárddal akarna dolgozni: rendszerint
megsebzi magát.
|
74.
Ha a nép nem fél a haláltól,
miért halállal sújtani?
Ha félne a haláltál,
ki merné halállal sújtani?
Halállal
csak a Halál Ura sújthat.
Aki helyette öl,
az ács helyett ácsol.
Aki az ács helyett ácsol,
megvágja magát.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
75. A VÁGYAK KÁRT OKOZNAK
A nép éhezik, mert az ország előkelői
túlsok adójövedelmet emésztenek föl.
Ezért van, hogy a nép éhezik.
Hogy a nép nehezen kormányozható, ez onnan van,
mert az állam vezetői túlsok rendszabályt alkalmaznak.
Ezért kormányozható nehezen a nép.
Hogy a nép a halált könnyen veszi,
ez onnan van, mert vágyik az élet buja élvezetére.
Aki nem becsüli sokra az élet örömeit,
okosabb, mint aki túlbecsüli azokat.
|
75. fejezet
Miért sínylődik nyomorban a nép?
Mert feljebbvalói fényűzően akarnak élni és súlyos terheket rónak a népre.
Ez az oka a nép nyomorának.
Miért kormányozható oly nehezen a nép?
Mert feljebbvalói akaratosak.
Ez az oka a nép elégedetlenségének.
És miért nem törődik a nép a halállal?
Mert benne látja a megváltóját.
Ez az oka a nép halálmegvetésének.
De ha élő hitük volna az embereknek, vigaszuk is volna!
|
75.
A nép éhezik.
Az urak sok adót szednek,
azért éhezik.
A népet nehéz féken tartani.
Az urak sürgölődnek,
azért nehéz féken tartani.
A nép nem féli a halált.
Az urak az életben dúskálnak,
azért nem féli a halált.
Aki nem félti életét,
megőrzi életét.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
76. AZ ERŐS ÉS A GYENGE
Az ember teste életében hajlékony és puha.
Mikor meghal, merev és kemény.
Minden a nagy természetben: fű, fa, bokor,
amíg él, hajlékony és nedvdús,
de amikor elhal, száraz és merev lesz.
Ebből is látjuk, hogy a merevség
és keménység a halál kísérője.
A hajlékonyság és puhaság az életé.
Aki csak fegyvereiben erős, az nem győz.
A legerősebb fa leghamarább dül ki.
A merevség és keménység alsóbbrendű,
a rugalmasság, puhaság felsőbbrendű.
|
76. fejezet
Ifjú korában az ember rugékony; halálához közeledvén, mindinkább megmerevedik.
A növények és fák is rugékonyak, míg fiatalok, és merevek, ha hervadni,
korhadni kezdenek.
A merevség tehát kisérője a halódásnak, míg a rugékonyság a viruló életnek
a társa.
Az íjnak íve is csak kemény fadarab csupán és csakis a rajta lévő húr
révén válik használhatóvá.
És így a merevség, keménység alsóbbrendű, míg a rugékonyság, finomság
felsőbbrendű.
|
76.
Mikor az ember megszületik:
gyenge, lágy.
Mikor meghal:
kemény, erős.
Mikor a fák, füvek sarjadnak:
gyengék, hajlékonyak.
Mikor elhalnak:
kemények, szárazak.
A kemény, erős: a halálé;
a gyenge, lágy: az életé.
Az erős fegyver csatát veszít,
a kemény fa eltörik;
az erős, hatalmas lenn marad,
a gyenge, lágy: emelkedik.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
77. AZ ÉG TAO-JA
Az ég Tao-ja mennyire hasonlít az íjjászéhoz!
A magasat leszorítja, az alacsoyt fölemeli.
Elvesz azoktól, akiknek sok van,
hogy másoknál a hiányt enyhítse.
Az ég Tao-jának tevékenysége az:
A bőséget csökkenti, a hiányt enyhíti.
Az ember Tao-ja nem szokott így cselekedni.
Hanem elvesz ott ahol kevés van,
azért, hogy a bővelkedőnek adjon.
De hol van az az ember, aki bőségben él
és gazdagságát az egész ország javára használja fel?
Csak az képes erre, akit a Tao megvilágosított.
Ezért a bölcs ad, anélkül, hogy jutalmat várna.
Tökéleteset alkot anélkül,
hogy abból magának érdemet kovácsolna.
Bölcsességét sose fitogtatja mások előtt.
|
77. fejezet
Miként az íjász balkezével távolabb tartja magától a kemény ívet,
jobbkezével pedig közelebb húzza magához az engedékeny húrt,
épp úgy a Tao is távol tartja magától a keményszívű nagyokat
és magához öleli az engedelmes kicsinyeket.
A kicsapongók elkárhoznak, de a szűkölködők üdvözülnek.
Az égi Tao igazságos: mindenkit kárpótol.
A Tao útja nem az emberek útja.
Az emberek szipolyozzák a gyöngéket, hogy fényűzően élhessenek.
Csak az az ember, aki a Taotól van áthatva, nemes és önzetlen.
A bölcs jótékony és kötelességét híven teljesíti, de jutalomra nem gondol.
Így gyarapítja a gazdagságát!
|
77.
Az Ég ÚTja, mint az íjász:
a magasat lenyomja,
az alacsonyt fölemeli;
a sokból elvesz,
a keveset megnöveli.
Az Ég ÚTja:
a sokból elvenni,
a keveset teljéssé tenni.
Az emberek útja:
a kevésből elvenni,
a sokhoz hozzátenni.
Ki az, aki feleslegét a világnak nyújtja?
Aki az U T at követi.
A bölcs:
alkot, de nem birtokol;
létrehoz, de nem ragaszkodik;
mások fölé
nem magasodik.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
78. KIRÁLY ÉS FŐPAP
Az egész világon nincs lágyabb valami, mint a víz.
És mégis legerősebb abban, hogy legyőzi a szilárdat.
Legyőzhetetlen, mert mindenhez alkalmazkodó.
Mindenki tudja, hogy a gyenge legyőzi az erőset,
a puha a keményet.
De senki se tud aszerint cselekedni.
Ezért mondja a bölcs:
– Aki a világ bűnét magára veszi, az az igazi főpap.
Aki az ország terhét magára vállalja, az igazi uralkodó."
Igaz, de mily csodás szavak ezek!
|
78. fejezet
Semmi sem oly gyönge és engedékeny a világon, mint a víz, és mégis nincs
párja, ha le kell győzni a merev, kemény anyagot.
Ez a hatalom a győzni nem-akarásból származik.
Mindenki tudja, hogy a lágyság legyőzi a keménységet, miként az
engedékenység a makacsságot.
De senki sem tartja magát ehhez!
A régi bölcsek ezt mondták:
Aki elviseli a földi élet viszontagságait, az fennkölt lélek. Aki pedig a
földi nyomorból a maga részét kiveszi, az valóban uralkodó a földön!
E szavak, noha különösek, mély igazságot tartalmaznak.
|
78.
Nincs lágyabb, engedékenyebb az Ég alatt,
mint a víz.
Mégis:
a keményet, erőset legyőzi.
Mert a nemlét segíti.
A gyenge az erőset legyőzi,
a lágy a keményet legyőzi:
mindenki tudja,
mégsem teszi.
Így szól a bölcs:
aki az ország szennyét magára veszi,
az áldozat ura;
aki az ország gondját magára veszi,
a birodalom ura.
Az igaz szavak
fonákul hangzanak.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
79. A KÖTELESSÉGRŐL
Ahol valami nagy viszálykodást egyenlítenek ki,
ott mindig megmarad valami a gyűlölködésből.
Hogy lehet ezt jóvátenni?
A bölcs csak arra ügyel,
hogy maga híven teljesítse kötelességét,
és nem gondol arra,
vajon a többiek is így cselekszenek-e.
Az erényes ember tudja kötelességét.
Aki nem követi az erényt,
az a maga jogait hangoztatja.
Az ég Tao-ja nem ismer kedvezést.
Az ég Tao-ja a jókat mindig segíti.
|
79. fejezet
Ha valaki megpróbálná az élet nagy egyenetlenségeit elsimítani,
lehetetlen, hogy ez neki sikerüljön, mert az emberek gyarlóságánál
fogva mindig fennmaradna még sok egyenetlenség.
Ki is tudná az összes embereket megjavítani?
Épp ezért a bölcs csak arra ügyel, hogy ő maga híven teljesítse
kötelességét, és nem gondol azzal, vajjon a többiek is így
cselekednek-e.
Míg az erényes ember csak kötelességének él, az erénytelen csupán
nyereségét tartja szem előtt.
A Tao igazságos lévén, mindig csak a jó embert jutalmazza meg.
|
79.
Nagy a harag,
nagy a béke –
de nincs vége:
nyoma marad.
Jól van ez így?
A bölcs:
felrója a rovást,
de nem követeli jogát.
Aki az ERÉNYt bírja,
a rovást felírja;
aki az ERÉNYt elhagyja,
a rovást behajtja.
Az Ég ÚTja
nem rokonait óvja:
a jók pártfogója.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
80. AZ ESZMÉNYI ORSZÁG
Elképzelek magamban egy kis országot kevés lakossal.
Legyen benne tíz vagy több derék hivatalnok,
és ezeknek ne kelljen a hatalmukat igénybe venni.
A nép ne féljen a haláltól,
és ne vándoroljon a távoli országokba.
Bár van hajója, kocsija,
ne kelljen messze távolba utaznia.
Bár van fegyvere, páncélja,
ne kelljen sose hadakoznia.
Az emberek térjenek vissza ahhoz az egyszerű állapothoz,
amikor zsinórcsomókat használtak írásként.
Legyen ételük jóízű, ruhájuk egyszerű és csinos.
Lakásuk békés, erkölcseik szelídek.
A szomszéd községek oly közel legyenek egymáshoz,
hogy a kakaskukorékolás és kutyaugatás
egymáshoz áthallható legyen.
Az emberek éljenek nagy kort,
és haljanak meg anélkül,
hogy ide-oda utaztak volna.
|
80. fejezet
Ha kis országom volna, melyben csak tíz vagy száz embernek volna
fegyverzete, úgy még arra sem volna szükség.
Megtanítanám a népemet, hogy a halált szomorú dolognak tartsa, és senki
nem indulna annak keresésére.
Jóllehet sok hajója meg kocsija volna népemnek, mégsem vándorolna ki senki.
Noha népemnek sok fegyvere volna, mégsem óhajtana senki felfegyverkezni.
A legegyszerűbb írásmódhoz térne vissza a népem.
Megelégednék egyszerű étellel, ruhával és lakással, és jól érezné magát
mesterkéletlen erkölcsei közepett.
És ha oly közel volna is a szomszédos ország, hogy áthallatszanék a
sürgés-forgás, a népem megöregednék és meghalna anélkül, hogy valaha
ösztönt érzett volna oda ellátogatni.
|
80.
Kicsi legyen az ország, kevés a nép.
Ha volna is szerszám,
ne használja.
Féljen a haláltól,
messzire ne járjon.
Páncélban, fegyverrel
ne hadakozzon;
hajón, kocsin, ha volna is,
ne utazzon.
Csomóírást bogozzon.
Legyen szép az élete,
ízes az étele,
tiszta a ruhája,
békés a lakása.
S ha két nép oly közel lakik,
hogy egyik a másikra lát,
s hallják túlról a kakaskukorékolást,
kutyaugatást,
úgy érjenek meg öregkort, halált,
hogy nem jártak egymáshoz át.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
81. A TAN LÉNYEGE
Az őszinte szó nem mindig kellemes.
A kellemesen hangzó beszéd nem mindig őszinte.
A Taot követő ember nem vitatkozik.
Aki vitatkozik, az nem Tao-követő.
A Tao-követő nem tudálékos.
Aki tudálékos, az nem ismeri a Taot.
A bölcs ember nem gyűjt kincseket.
Minél többet tesz másokért,
annál többje van neki.
Minél többet ad másoknak,
annál gazdagabb.
Az ég törvénye az, hogy áld
anélkül, hogy ártana.
A bölcs ember törvénye az,
hogy a természet rendje szerint él és cselekszik.
|
81. fejezet
Őszinte szavak nem tetszetősek.
Tetszetős szavak nem érdemelnek hitelt.
Aki a Taoba elmerült, nem okvetetlenkedik.
Aki ellenmondó, nem otthonos Taoban.
Aki a Taot ismeri, nem tudákos
Aki tudákos, nem ismeri a Taot.
A bölcs nem óhajt meggazdagodni.
Minél többet ad, annál többel bír.
Minél áldozatrakészebb. annál inkább gyarapodik.
Ilyen a magasztos Tao szelleme, amely az egész mindenséget áthatja,
de semmit meg nem károsít; és ilyen a Taotól áthatott bölcs,
aki híven működik, de semmi önző célra nem törekszik.
|
81.
Nem ékes az egyenes szó;
nem egyenes az ékes szó.
Nem bizonygat, aki jó;
nem jó, aki bizonygató.
A tudós nem sokat-tudó;
a sokat-tudó: nem tudó.
A bölcs nem kincshalmozó.
Ha másoknak segít, ő gyarapodik;
ha másoknak ad, ő gazdagodik.
Az Ég ÚTja:
óvni, nem ártani;
a bölcs ÚTja:
tenni, nem hántani.
|
| [« Teteje ] |
|
|
[i] Lao-ce: TAO TE KING . Fordította: Ágner Lajos [Officina könyvtár 32/33, Budapest, 1943] (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)
[ii] Lao-ce: TAO TE KING . Fordította: Stojics Iván (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)
[iii] Lao-ce: TAO TE KING - Az Út és az Erény könyve. Fordította: Kulcsár F. Imre [Kairosz Kiadó, 2001] (Forrás: Terebess Ázsia E-Tár)
Kérlek támogasd a Taoista Könyvtárat!
(Please support the Taoist Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
