Lao-ce
Tao Te King
- Lao-tse: Tao Te King -
Dao Ngoc Thang, Tőkei Ferenc és Szentmihályi Szabó Péter fordításábanó
[« lapoz ] További fordítások |
Az Út és Erény könyve
|
További fordítások [» lapoz ]
|
[ « lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
Dao Ngoc Thang fordítása [i] |
Tőkei Ferenc fordítása [ii] |
Szentmihályi Szabó Péter fordítása [iii] |
| |
|
|
1.
Járható az ÚT,
még sem egy út.
Nevezhető valahogyan,
nem egy néven.
Nevezhetetlen,
akár Ég, Föld Őskezdete.
Neve van, ahogy anyja van
a Tízezer Dolognak.
Megvizsgálására
nincs vágyunk,
csoda.
Tudni akarjuk,
mi az?
Nem az.
Ez a két arc
egy dolgot takar:
az Utat, útra kelést.
Más-más lehet a név,
egy helyre megy.
A Csodás Mélységre.
A Mély megértése
még kiásottabb értetlenség.
Minden csoda
csodába nyílik be. |
1.
A tao, amelyet szavakkal ki lehet fejezni, nem az örök tao. A név (ming), amelyet meg lehet nevezni, nem az örök név. [1] Az, aminek nincsen neve, az ég és föld kezdete (sî). Aminek neve van, az minden dolog (wan-wu) anyja.
Ezért: csak az ismerheti meg (a tao) csodálatos titkát, akinek soha nincsenek vágyai; akinek pedig örökké vágyai vannak, az csak véges formáját szemlélheti. Ez a kettő <a lényeg és a jelenség> közös eredetű, csak a nevük különböző. Együtt nevezzük őket csodálatosnak, s egyik csodálatostól a másik csodálatos felé (haladni): minden titkok kapuja.
|
1. frázis
Az az út, amelyről beszélni lehet,
Nem az állandó út;
Az a név, amelyet meg lehet nevezni,
Nem az állandó név.
Névtelen volt mennynek és földnek kezdete;
A névvel felruházott volt a miriád lény anyja.
Tehát tartóztasd meg magad vágyaidtól,
Hogy megfigyelhesd titkaikat,
De engedj utat vágyaidnak, hogy megfigyelhesd tüneteiket.
E két vágy s e két titok-tünet ugyanaz,
De nevükben keletkezéskor kettéválnak.
Mivel ugyanazok, rejtelmeknek hívjuk őket,
Rejtelmek rejtelmek hátán -
Sokféle titkok kapujában.
1. parafrázis
Sokféle titkok kapujában
Kezdődik az Út.
Ó, félek, kedvesem, az Úttól.
Tudom, a rejtelmek vége mi.
Mégis, ha megnevezlek,
Mint választott-anyámat
És vágyaim parancsnokát,
Az Út már bennem van,
Le sem térhetek.
S ha megneveztelek,
S magamba ittam rejtelmeid,
Miként az Útét,
Máris felesleges vagy,
Akár az Út,
Mert bennem vagy te végleg,
Kapudban indulás és érkezés. |
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
2.
Magas Ég alatt
az köztudott,
hogy
már az ötlet csúnya:
szépet szépre fess,
s mily rossz egy hajlam:
jót jóra rászabj!
Egyik él a másikban:
Nincs és Van.
Nehéz és Könnyű
egymást teljesíti.
Rövid és Hosszú
egymást méregeti.
Alacsony néha
Magas fölé hajol.
Hátul ballagó követ,
Elöl járó is követ.
Hang, Dallam
csendül egymásba.
Ezt tudva a Csodás Mindentudó
ügyeket rendez ujját nem mozgatva,
annyit sem tesz.
A Tízezer Dolgot,
egyet sem kihagyva,
anélkül igazgatja,
hogy kiejtene egyetlen szót.
Él, nem szerez javat.
Tesz, nem gyakorol kegyet.
Ott nem telepszik le, hol
érdemeket szerzett.
Ott nem telepedett le.
El sem ment volna avégett.
|
2.
Amikor az égalattiban mindenki felismeri a szépről, hogy szép, akkor megjelenik a rút is. Amikor mindenki felismeri a jóról, hogy jó, akkor megjelenik a rossz is.
Ezért: lét (ju) és nemlét (wu) egymásból születik, nehéz és könnyű egymást hozza létre, hosszú és rövid egymást alakítja, magas és mély egymásba hajlik, zeneszó és énekhang egymással cseng össze, előbbi és későbbi egymást követi.
Így aztán a bölcs ember (seng-zsen) a nem-cselekvés (wu-wei) tevékenységével él s a szavak nélküli (pu-jen) tanítást valósítja meg. (Akkor) minden dolog hat rá, és (ő ezt) nem utasítja vissza. [2] (A bölcs) létrehoz, de nem veszi birtokába; teremt, de nem ragaszkodik (ahhoz, amit teremtett). Művét beteljesíti, de nem él vele. S éppen azért, mert nem él vele, nem is veszítheti el. [3]
|
2. frázis
Az egész világ szépnek ismeri azt, ami szép,
De ez csak a csúnya; az egész világ jónak
Ismeri el a jót, de azért az csak rossz.
Így a Valami és a Semmi egymást szülik,
A nehéz és a könnyű kiegészítik egymást,
A hosszú és a rövid feltételezik egymást,
A magas és az alacsony egymás felé hajolnak;
A hang s a zörej harmóniába lép;
Az előbb s az után egymást követi.
Ezért a bölcs oly tettekre szorítja magát,
Mely nem jár cselekvéssel, s olyan tanítást
Gyakorol, mely nem használ szavakat.
Az Örök Körből támadnak miriád lények,
Az mégsem parancsol nekik;
Eletet ad nekik, mégsem akarja birtokolni őket;
Jót tesz velük, mégsem kíván érte hálát;
Elvégzi feladatát, de nem vár elismerést.
Mivel sosem vár elismerést,
Az elismerés sosem hagyja el.
2. parafrázis
A világ ítéletével mit sem törődöm,
Mégis a világ határozza meg minden léptemet.
Őrültek véleménye szerint vagyok normális.
Így a Valami Semmit szül,
A nehéz és a könnyű nem egészíti ki egymást,
A hosszú hosszabb, mint a rövid,
A magas elnéz az alacsony fölött,
A zörej elnyomja a hangot,
És az után mindig előbb van, mint az előbb.
Ezért a bölcs bolondhoz válik hasonlatossá,
Cselekvéssel cselekszik, szavakkal tanít,
S önző módon szereti azt, aki nem szeret.
Az Örök Körből támadnak miriád lények,
S a Örök Kör parancsol nekik,
Életet ad nekik, és birtokolja őket,
Rosszat tesz velük, és hálát követel,
Végzi feladatát, és elismerést vár,
S mivel mindig elismerést vár,
A miriád lény gyűlöli őt.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
3.
Nincs az a kaszt,
mi elég magas.
Az emberek
versengnek érte.
Nincs az a kincs,
mi elég ritka.
Gazdát cserél
embert tolvajra.
Nincs az a vágy,
mi eléggé bezárt.
Emberek szíve
zűrökre hajlik.
A Csodás Mindentudó
a népet arra biztatja,
hogy a szív legyen üres,
az érzés valós,
az akarat engedékeny,
a jellem erős.
Természetétől fogva
a népnek nincs tudása, sem vágya.
Még ha tud,
fut a tettek elől.
Nincs törvénykező,
nincs hát törvényszegő.
|
3.
Ha nem becsülik meg a kiválóakat (hien), akkor a nép közt nem lesz marakodás. Ha nem tartják nagyra a nehezen megszerezhető vagyontárgyakat (huo), akkor a nép közt nem lesz többé rablás. Ha rá sem néznek arra, ami felszíthatja vágyukat, akkor a nép közt nem lesz többé felfordulás.
Ezért a bölcs ember úgy kormányoz jól, hogy üressé teszi a szívét, [4] de megtölti a hasát, gyengévé teszi az akarását (csî), de erősíti a csontjait. Mindig arra törekszik, hogy a népnek ne legyen se tudása, se vágya. Arra törekszik, hogy akinek pedig tudása van, az ne merészeljen tevékenykedni. Megvalósítja tehát a nem-cselekvést, [5] és minden a legteljesebb rendben lesz.
|
3. frázis
Ha nem tisztelik az értékes embereket,
Az emberek elégedetlenek lesznek,
Ha nem értékelünk olyan dolgokat,
Amelyekhez nem könnyű hozzájutni, visszatartjuk
Az embereket a lopástól. Ha nem mutatunk nekik
Kívánatos dolgokat, háborítatlan marad elméjük.
Ezért, ha az embereket kormányozni akarja,
a bölcs kiüríti elméjüket, de megtölti hasukat,
Gyengíti akaratukat, de erősíti csontjaikat.
Mindig megtartja őket érintetlennek a tudástól,
És vágyaktól szabadon, és biztosítja,
Hogy az okosabbak sosem merészeljenek cselekedni.
Tedd azt, amivel nem jár együtt cselekvés,
És akkor győzedelmeskedik a rend.
3. parafrázis
Itt csak látszólag tisztelik az értékes embereket,
Ezért még az értéktelen emberek is értékesnek
Képzelik magukat, és persze zúgolódnak. S mivel
Túlságosan értékelünk olyan dolgokat, amelyekhez
Nehéz hozzájutni (lakás, kocsi, hétvégi villa),
Nem tartjuk vissza az embereket a lopástól.
Kívánatos dolgokat mutatunk nekik a valóságban
És filmeken, ezért elméjük háborgó és irígy.
Ezért, ha az embereket kormányozni akarja
A bölcs, kiüríti elméjüket, de megtölti hasukat,
Gyengíti akaratukat, de erősíti csontjaikat
(lásd még tömegsport, kocogó-mozgalom, tévétorna).
De mindig megtartja őket érintetlennek a tudástól.
Ezért iskolát, újságot, mozit és tévét adunk nekik,
Hogy szabadon vágyakozzanak, ha csak ez kell nekik,
S az okosabbak sosem merészeljenek cselekedni.
Tedd azt, amivel nem jár együtt cselekvés,
És győzedelmeskedik a rend.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
4.
Az Út űr.
Még sem kell gondolni róla,
hogy egy betemetetlen
szakadék.
A Tízezer Dolog
összetartozik:
szorultságban
eszét élezi
szabadságban
vesztegeti, szórja;
együtt lenni,
okosabb;
együtt tenni,
rejtve a tökéletlenség.
Vagy rólam
nem tudni,
kicsoda apám,
engem képzelhetnél
az Ősatyák előtti
Ős helyébe?
|
4.
A tao üres, de ha velük élünk (jung), sohasem tudjuk kimeríteni. Milyen mélységes! Igazi ősatyja (cung) minden dolognak. Tompít minden élességet, megszüntet minden zavarosságot, mérsékel minden ragyogást, egyesít minden porszemet. [6] Olyan mély, hogy senki sem tud a végére járni! Én nem tudom, hogy szülötte-e valakinek. (Csak azt tudom, hogy) mint képmás (sziang), [7] az ősöket is megelőzi.
|
4. frázis
Az Út üres, de használat nem koptatja el.
Mélyen vezet, akár a miriád lény őse.
Tompítsd az élességet;
Bogozd ki a csomókat;
Enyhítsd pillantásod tüzét;
A kerék mindig csak régi kerékvágásban menjen.
Csak sötétben látható, csak úgy tűnik, mintha ott volna.
Nem tudom, kinek a fia.
Isten ősatyját formázza.
4. parafrázis
Az Út üres, csak halálba visz,
Mégis fontoskodik, akár a miriád lény őse.
Élesítsd meg magad, hogy egyszer vágni tudj,
Csomózd össze sorsod, adj utódaidnak munkát,
És lángoljon pillantásod tüze!
Nem lennének utak, ha minden kerék
Csak régi kerékvágásokban járna.
Csak sötétben tudod majd meg, ki voltál,
Megtudod, kinek a fia.
Az Út üres, üres az Ég: legalább Te légy tele.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
5.
Ég, Föld könyörtelen,
hogy a Tízezer Dolgot
múlandóságra ítéli,
és a Csodás Mindentudó
könyörtelen, hogy
a népet veti
szalmakutya sorsára
Ég, Föld hatalmas
fújtatója elé?
Az elmúlás
nem eltűnés, s a
mozdulatok mind
újabb indulások.
Erről kár végszavakig
menni. Nem mint
otthon maradni.
|
5.
Az ég és a föld nem emberséges (zsen), minden létezővel (wan-wu) úgy bánik, mint afféle szalmakutyával. [8] A bölcs ember sem emberséges, úgy bánik az emberekkel (po-szing), mint afféle szalmakutyákkal. De az ég és föld közötti tér éppen olyan, mint a kovácsfújtató! Üres, és mégsem omlik össze, ha pedig mozog, egyre több jön ki belőle. Bármennyi azonban a szó, az mind kimerül. Sokkal jobb, ha megőrizzük azt, ami bennünk van (csung).
|
5. frázis
Menny és föld könyörtelen, úgy bánnak
A miriád lénnyel, mint a kutyával; a bölcs
Könyörtelen, és úgy bánik az emberekkel,
Mint a kutyákkal.
Vajon nem olyan-e a menny és a föld közti térség,
Mint egy fújtató?
Üres, anélkül, hogy kiürülhetne,
Minél többet dolgozik, annál több jön ki belőe.
A sok beszéd szükségképp csendhez vezet.
Jobb, ha eleve az ürességhez tartjuk magunkat.
5. parafrázis
Ó igen, menny és föld könyörtelen, és
A miriád lény is az, úgy bánik mennyel
És földdel, mint a kutyával,
Bennük árulja el magát.
Könyörtelen a bölccsel is.
A menny és föld közötti térség összeszűkült,
Tele van megválaszolatlan kérdésekkel,
Sírással és nevetéssel, mint a fújtató,
Mely duda is lehet.
A sok beszéd pedig még több beszédhez vezet,
És mindegy, mihez tartjuk magunkat,
Mit prédikáljon üres üresnek ürességről?
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
6.
A Barlang Szelleme örök,
a Mélység Anyja.
Hasadásából tán Ég, Föld is eredt,
dolgok szüntelenül jönnek:
a gond nélkül használható dolgok.
|
6.
A völgy szelleme <az üresség> sohasem hal meg. [9] Ezt nevezzük csodálatos asszonyinak (p'in). A csodálatos asszonyinak a kapuját nevezzük ég és föld gyökerének. Örökké jelen van, s kimeríthetetlenül élhetünk vele (jung).
|
6. frázis
A völgy szelleme sosem hal meg.
Ezt nevezik titokzatos asszonyiságnak.
A titokzatos asszonyiság kapuját
Pedig nevezik menny és föld gyökerének.
Homályosan látható csak, úgy tűnik,
Mintha ott volna,
De a használat el sosem koptatja.
6. parafrázis
A völgy szelleme, ó, az a völgy!
Magom rég elapadt, ez a völgy meglesz,
Az asszonyiság kapuja teremni akar,
Mit érdekli a földet, ki nyitja meg méhét,
Ő teremni akar. Menny és pokol gyökere,
Minden fenség és árulás innen indul,
Ebből a völgyből, az álom és az ébredés,
Az emlék, a feledés. Visszaszületni
Ciklusokon át, ólomkorból aranykorba,
Homályosan látható, mintha még ott volna,
De az a völgy lassan feltöltődik,
S kiszárad, megöregszik körülötte a táj.
S akkor hol a szellem?
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
7.
Az ég terjed
végtelen vég felé.
A föld marad
időtlen időre.
Ég, Föld örök, mert
a képmását
nem teremti meg.
A Csodás Mindentudó
magára
nem mintha ne gondolna,
de úgy jár élen,
hogy marad hátul;
úgy van középen,
hogy kívül helyezkedik.
Így beteljesül,
hogy a maga ura.
|
7.
Az ég örök, a föld maradandó. Az ég és föld azáltal lehet örök s maradandó, hogy egyikük sem önmagának él. Ezért képesek örökké élni. Ugyanígy a bölcs ember önmagát a háttérbe helyezi s így kerül előre, önmagával nem törődik s így őrzi meg énjét. Nem igaz-e, hogy egyéni érdekeit (szî) éppen azáltal tudja betölteni, hogy nincsenek egyéni érdekei?
|
7. frázis
A menny és a föld kitartó. Amiért a
Menny és a föld kitartó lehet, azért van,
Mert nem adnak önmaguknak életet.
Ezért lehetnek hosszúéletűek.
Ezért a bölcs utolsónak teszi saját
Személyét, s így elsőként következik,
Külsődlegesként kezeli, s ezért megőrzi.
Vajon nem azért van-e ez így, mert
Nem gondol magára, s ezért aztán
Eléri magán-céljait?
7. parafrázis
Csak a föld kitartó - egy darabig.
De már nem sokáig adhat Ő sem
Önmagának életet. Csak a menny lehet
Hosszúéletű, mert kitalált mélységekbe tűnik.
Ezért a bölcs elsőnek teszi saját személyét,
Mert csak önmagában lehet biztos,
De kívülről tekint ő saját magára, mert
Tudja jól: veszendő. S elnézi könyvespolcán
Más bölcsek veszendő műveit,
S - megbocsáthatatlan - nincs kedve semmihez.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
8.
A tökéletesség
akár a víz
vizet hord
mint áldást
a Tízezer Dologra
nem válogatva, merre jut.
A sok rossznak ember az okozója,
így ahány ember, annyi út
vezet a javulásra.
Szív a mély tudást jobbítja.
Adomány az emberszeretetnek
kézbe való jósága.
Szókimondás a bizalmat erősíti.
A rend tartósabb, ha
minden a helyén való.
Gyakorlat a képzettet
jártassá teszi, mozgás
az időt érdekessé.
Törtetés nélkül
nincs elhibázás.
|
8.
A legmagasabb jóság (sang-san) hasonló a vízhez. A víz jósága (san) az, hogy hasznára van minden létezőnek, anélkül hogy küzdene; s megelégszik azokkal a helyekkel, amelyeket minden ember gyűlöl. Ezért van (a víz) oly közel a tao-hoz.
Lakozásra legjobb a föld, érzelmekben legjobb a mély, az emberi kapcsolatokban legjobb az emberség (zsen), a szó legyen mindig megbízható (szin), a kormányzás teremtsen mindig rendet, a szolgálat feleljen meg a képességeknek, a vállalkozás igazodjék a megfelelő időhöz. [10] Ez mind azért (jó), mert nem vezet vetélkedéshez, s ezért nem hibázik.
|
8. frázis
A legfőbb jó olyan, miként a víz. Mert leginkább a
Víz az, amely jót tesz a miriád lénnyel, anélkül,
Hogy végképp kielégítse őket, és ott pihen meg,
Ahol senki sem szeretne lenni,
Így jut közel az Úthoz.
A háznak a helye az, ami számít,
Az elme értékét mélysége szabja meg,
A barátnál a jóakarat a fontos,
Beszédben a jószándék számít,
A kormányzásban a rend a lényeg,
Az üzletben a képesség jelent valamit,
A cselekvésben, hogy időben történjék.
Mivel sosem elégít ki, sosem hibázik.
8. parafrázis
Hát nincs legfőbb jó! Csak közönyös természet,
Mint a víz, amely itat, füröszt és fullaszt
Egyaránt. Nincs végkielégítés, csak a halál,
A legfőbb pihenés, amelyet nem kívánunk.
A semmin át vezet utunk a nagyobb semmibe.
Addig pedig bizony a háznak ára számít,
Az elme értékét ravaszsága szabja meg,
A barátnak csak vagyona s hatalma fontos,
A beszédben a hihetőség varázsa számít,
A kormányzásban a csend a lényeg,
Az üzletben a szemtelenség számít,
A cselekvésben, hogy észrevétlen maradjon.
Mivel sosem cselekszel, sosem hibázol.
Nyugodj meg, azért meghalsz majd te is.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
9.
Ami untig elég,
de tart még,
jobb annak,
ha vége.
Ami éles,
de fenik még,
nem lesz annak
éle.
Arany, gyöngy
kivillan,
nem vár sokat,
míg lába kel.
Gazdag élet,
kikent élet
a gőg tűzét
szítja,
már utoléri
az ítélet.
Akinek dolga
beteljesül,
és visszavonul,
az tud égi
törvényekről.
|
9.
Aki túlságosan megfeszíti íját, az jobban tette volna, ha idejében abbahagyja (a feszítést); aki pedig túlságosan élesre feni (kését), az nem tudja sokáig megőrizni (élesen). Az arannyal és drágakővel teli termet senki sem tudja megőrizni. Aki gazdagságával és előkelőségével kevélykedik, maga zúdít magára szerencsétlenséget. Ha művedet véghezvitted, nyomban vonulj vissza, (mert) ez az ég tao-ja.
|
9. frázis
Jobb, ha nem töltöd a kancsót tele,
Akkor fel nem borul;
Ha bármit kiélezel,
Élét örökre nem tartja meg;
Arany és gyémánt gyűlhet rakásra,
De nem lesz senki, hogy őrizze kincsed.
Ha pöffeszkedsz rangban és vagyonban,
Csak bajt hozol magadra.
Ha azonban visszavonulsz, feladatod végeztével,
A mennybe jutsz.
9. parafrázis
Tölts tele minden kancsót,
Csak a tele kancsó nem borul fel.
Élezd ki a kardod,
Nem vághatsz vele úgysem örökkévalóságig.
Aranyat, gyémántot gyűjteni nem lehet úgysem,
Őrzője van annak, sok fegyveres őre.
Nincs más igazi vagyon, igazi rang,
Csak az éles kard és az örökös készenlét.
Félelmed növeled, ha bármit elérsz.
És nincs feladat, mi után visszavonulj,
S nincs menny,
Csak megvalósíthatatlan vágyaid,
Melyekről, mihelyt megvalósítottad, menten
Kiderül, hogy hiú ostobaságok.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
10.
Nemde?
Az övéire úgy gondolni
csak az elválasztott képes.
Selyemleheletet úgy lélegezni
csak az újszülött tud.
Álnok képektől megszabadul,
ha igaz a lélek.
Népnek szeretetet, országnak rendet
az tud adni, ki okoskodni nem tud.
Az égadta kapuk őrzése
csak a nők, nőstények erénye.
Világképe annak tiszta,
kit becsvágy nem fűt.
Azonban!
Élete mindenkinek van.
Élni, és éltetni!
Élni, nem szerezni javat.
Tenni, nem gyakorolni kegyet.
Élen járás, nem uraság.
Ezek mind a Mélységek
legfőbb erényei.
|
10.
Aki lelke (p'o) nyugalmának megóvására megtartja az egységet, abban nem fog meghasonlás <vágy> ébredni. Aki leheletét (k'i) úgy tudja irányítani, hogy egészen gyengévé teszi, az hasonlóvá lesz egy újszülött gyermekhez. Ha tökéletesen megtisztítja a 'csodálatos tükröt' <szemléletét>, akkor semmi folt nem marad rajta <sohasem téved>.
Ha szereti a népet s jól kormányozza a fejedelemséget, akkor nincs szüksége okoskodásra (csî). Az ég kapuinak kinyílásában és becsukódásában <a világegyetem működésében> ő tehát asszonyi <passzív> szerepet játszik. Ennek a sarkigazságnak a megértése teszi lehetővé számára a nem-cselekvést.
Megszülni (a dolgokat) és táplálni őket, megszülni és mégsem birtokolni őket, megalkotni őket és nem élni velük, vezetőnek lenni (csang) és mégsem uraskodni (cai): ezt nevezzük csodálatos erénynek (tö).
|
10. frázis
Ha fejedben hordozod zavart testi lelked,
Karodba veheted-e az Egyet,
Hogy el ne ereszd?
Ha összpontosítasz lélegzetedre, lehetsz-e
Oly könnyű, mint egy csecsemő?
Megtisztíthatod-e titokzatos tükröd, a lelked
Úgy, hogy ne legyen folt rajta?
Tudod-e szeretni a népet, kormányozni az államot
Úgy, hogy ne folyamodj semmi cselekvéshez?
Mikor a menny kapui kinyílnak, becsukódnak,
Tudsz-e alkalmazkodni a női szerephez?
Ha kiválóságod áthatja a négy világtájat,
Képes leszel-e a semmit-sem-tudásra?
Mert ez ad nekik életet, ez táplálja őket.
Ez ad nekik életet, de nem akarja bírni őket,
Jót tesz velük, de nem kéri hálájukat,
Ez intézi a sorsuk, de nem kér a tekintélyből.
Ezt hívják a titkos erénynek.
10. parafrázis
Ó igen, fejemben hordom összes lelkemet,
Testem állandó parancsait,
S már tudom, sosem veszem karomba
Azt az Egyet, inkább eleresztem.
Lélegzetem sebes, bizonytalan,
Bármikor meghalhatok, akár egy csecsemő.
Titokzatos tükröm, a lelkem
Örök homályban szendereg.
A nép még nem tudja, kormányozni kívánom,
S az állam még nem folyamodik cselekvéshez.
Mikor a menny kapui kinyílnak, becsukódnak,
Én nem fekszem nő-módra hanyatt,
S ha kiválóságom áthatja a négy világtájat,
Semmit sem akarok felejteni.
Mert tudásom ad nekik életet, ez táplálja
Őket, s bár életet ad, szabadok lesznek,
Jót tesz velük, de nem kéri hálájukat,
Intézi sorsukat, de nem kér a tekintélyből.
Ezt hívják a titkos erénynek,
Ez a demokrácia is.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
11.
Harminc küllő egy kerékagyban.
E semmiség nélkül
a kocsi használhatatlan.
Edények készülnek agyagból.
E semmiség nélkül
az edény használhatatlan.
Házon van ablak, ajtó.
E semmiség nélkül
a ház nem használható.
Így van az, hogy
a tárgyak hasznosak,
de a nem-tárgyaktól lesznek
olyanok.
|
11.
Harminc küllő együtt tesz ki egy kereket, de a kerék használhatóságát éppen a (küllők közti) nemlét <űr> biztosítja. Agyagot forgatva csináljuk az edényeket, de az edény használhatóságát éppen a benne levő nemlét biztosítja. Ajtót és ablakot vágva csináljuk a házat, de a ház használhatóságát éppen a benne levő nemlét <belső tere> biztosítja. Ezért a lét hasznot (li) hajt számunkra, a nemlét azonban használhatóságot (jung) biztosít.
|
11. frázis
Harminc küllő
Osztozik egyetlen kerékagyon.
Állítsd a benne lévő semmit célod szolgálatába,
És máris használhatod a szekeret. Dagassz
Agyagot, ha edényt akarsz készíteni.
Állítsd a benne lévő semmit célod szolgálatába,
És máris használhatod az edényt.
Vágd ki az ajtókat s ablakokat, ha
Szobát akarsz. Állítsd a benne lévő
Űrt célod szolgálatába, és máris
Használhatod a szobát.
Így, amit nyerünk, az Valami, mégis
A Semmi segítségével állhat szolgálatunkba.
11. parafrázis
Harminc trillió atom
Osztozik egymagadon,
Így vagy, így lehetsz egy Hatalom.
Állítsd a benned lévő semmit
Céljaid szolgálatába, s máris
Használhatod e testet
Evésre, alvásra, szeretkezésre,
Főleg a munkára.
Használd fel magadat,
Vegyülj el az anyagban,
Teljesítsd be az anyag sorsát.
Mindegy, mit teszel, csak tedd,
Belső űröd a külső űr tükre.
S mint minden vég,
A tiéd is diadalmas lesz,
Ha már elfelejtetted a szó értelmét:
Diadal.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
12.
A szem nem lát,
ha az öt színt tartja szem előtt.
A fül nem hall,
ha az öt hangra figyel.
A száj dolgok ízét veszti,
ha az öt ízt keresgeti.
Megvadul a szív,
ha a vadászathoz kell szokni hozzá.
A jellemen esik csorba,
ha a jellemes kincsek után áhítozik. Ezért nem bízik
szemében a Csodás Mindentudó.
Érzéseivel gazdagszik meg.
Hagyja elmenni, ami megy,
s azt fogadja el, ami jön.
|
12.
Az öt szín vakká teszi az ember szemét, az öt hang süketté teszi az ember fülét, az öt íz eltompítja az ember ínyét. [11] A sok lovaglás és vadászat megbolondítja az ember szívét. A nehezen szerezhető vagyontárgyak mozgásában gátolják az embert. Ezért a bölcs ember a bensőjével törődik s nem a szemével. Elveti tehát az "azt", s az "ezt" választja.
|
12. frázis
Az öt szín elvakítja az embert;
Az öt hang megsüketíti füleit;
Az öt íz bántja a szájpadlást;
A lovaglás s a vadászat
Izgalma elvadítja az elmét;
A nehezen hozzáférhető javak
Csak az útját nehezítik.
Ezért a bölcs
Csak a hasának él,
Nem a szemének.
Ezért elveti egyiket, elfogadja a másikat.
12. parafrázis
Az öt szín kevés a szemnek,
Az öt hang csak pentaton.
Az öt íz elsorvasztja a szájpadlást,
A gépkocsi és a vadászat
Csak akkor jó, ha nem előjog;
Utazni csak akkor jó,
Ha az ember felülhet a vonatra azonnal.
A nehezen megszerezhető javak
megnehezítik az életet,
amely a javak megszerzésére épül.
Ezért a bölcs
vagy kivonul a világból,
vagy megpróbál alkalmazkodni hozzá.
Eléri, ami elérhető,
és nem bosszankodik, ha fölötte
elhúznak a gépek,
tele hivatalos bölcsek hadával.
S még mindig marad egy óvszer:
kikapcsolni a rádiót vagy a tévét,
ha mindezt elmagyarázza.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
13.
Kegy és veszítése
egyre megy.
Előléptetés
a bajok hírnöke,
már testet sanyargat. Miért van ez így?
A kegy eszedbe vési:
félj, vannak felsőbbek!
A veszítése lökés
az aljak alja felé,
még nem féltél eleget!
Az előléptetés öröme miért üröm?
Ha nem volna testem,
ugyan, mi baj érhet?
Testemmel
"jó magasan" ne legyek!
Lennék magas poszton,
a világ csüngne rajtam,
s a szeretet is a világgal
mind a vállamon.
|
13.
A dicsőség és szégyen: félelem. Az előkelőség: nagy csapás, (mely) mintha csak testünket érné. Miért mondjuk, hogy a dicsőség és szégyen félelem? Mert a dicsőség olyan az alattvalók (hia) számára, hogy amikor megszerzik, félnek, és amikor elveszítik, ugyancsak félnek. Ezért mondjuk, hogy a dicsőség és szégyen: félelem. S miért mondjuk, hogy az előkelőség nagy szerencsétlenség az életben? Mert éppen akkor lesz osztályrészem nagy szerencsétlenség, ha számomra csak saját énem létezik. Ha azonban elérem, hogy ne (csak) saját énem létezzék a számomra, akkor miféle szerencsétlenségben lehetne részem? Ezért: az égalattit csak arra lehet rábízni, aki úgy előkelő <tölti be hivatalát>, hogy saját énje egy az égalattival, és az égalattit csak arra lehet ráhagyni, aki úgy tudja szeretni, hogy saját énje egy az égalattival.
|
13. frázis
A kegy és a kegyvesztettség megdöbbenti az embert;
A magas rang, akárcsak a testünk,
Sok bajnak forrása.
Mit értünk az alatt, hogy a kegy és a kegyvesztettség
Megdöbbenti az embert? Ha kegy fordul az alattvaló felé,
Éppúgy meglepi, mintha megvonják a kegyet.
Ezt értjük az alatt, hogy a kegy és a kegyvesztettség
Megdöbbenti az embert. Mit értünk az alatt,
Hogy a magas rang, akárcsak a testünk, sok
Bajnak forrása? Ennek oka az, hogy nagy
Bajban vagyok, ha testem van. Ha már
Nincs testem, ugyan mi baj érhet?
Ezért hát, aki testét többre becsüli,
Mint a birodalom feletti uralmat,
Arra rá lehet bízni a birodalmat.
Arra, aki jobban szereti testét,
Mint a birodalom feletti uralmat,
Rá lehet bízni a birodalom őrzését.
13. parafrázis
A kegy és kegyvesztettség akkor a legmeglepőbb,
Ha senki sem tudja pontosan,
Demokrácia vagy diktatúra van-e.
A magas rang bármikor elveszíthető,
Ezért nem árt a jövőre gondolni néha,
A birodalom szolgálati kocsijának ára
Néha túl magas. De még mindig jobb
A hedonizmus, mint az aszkétizmus,
Mert aki szereti testét, megőrzi
Humorérzékét, viszont
A humorérzék nélküli emberek veszélyesek,
Mert ostobák. Azt hiszik, örökké élnek,
Legalább lábjegyzetekben,
Hiúságuk sebezhetővé teszi elveiket,
Rájuk tehát nem bízható
Még a legkisebb birodalom sem.
Általában legjobb, ha a birodalom őrzését
Nem bízzák senkire. Akkor megmarad.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
14.
Amit látnánk, de látni nem tudjuk,
az az ott-van-nem-látható.
Amit hallanánk, de hallani nem tudjuk,
az az ott-van-nem-hallható.
Amit megfognánk, de nem tudjuk,
az az ott-van-nem-kapható.
Ez a három
végszavakkal sem leírható,
együtt kavarog
egybe, egybe.
Felsője nem világos,
alsója nem sötét.
Kívül-belül
van-és-nincs.
Nem ragad rá egy név.
Az anyagtalanhoz visszatért.
Alakja nem ölt alakot.
Formája nem önt formát.
Jó gazdának sem a vendége.
Jó követőnek sem a tanítója. Az Út a múlt elfogadójáé.
A Lét a jelen kihasználójáé.
Aki az Őskezdetről tud,
annak tudatába vésett az Út.
|
14.
Nézem és nem látom, ezért a neve: észrevehetetlen (ji). Hallgatom és nem hallom, ezért a neve: illanó (hi). Megragadom, de nem tudom megfogni, ezért a neve: parányi (wei). E három (tulajdonságot) nem lehet tovább elemezni, így hát összeolvadnak és egységet alkotnak. Felkelvén nem fénylik, lenyugodván nem homályosul el; végtelen, és nem lehet megnevezni, s minduntalan visszatér a dolgok nemlétébe. Ezért nevezik alaktalan alaknak, testetlen képnek; ezért nevezik homályosnak és ködösnek. Szembe megyek vele s nem látom az elejét, utána megyek s nem látom a végét.
Aki megragadja a múlt tao-ját és azzal irányítja a jelen létét, aki fel tudja ismerni a régi kezdetet, az elmondhatja, hogy (kezében tartja) a tao fonalát.
|
14. frázis
Tünékenynek hívjuk, ami nem látható;
Ritkának mondjuk, ami nem hallható;
S a megérinthetetlent percnek nevezzük.
E három mélysége nem mérhető,
Ezért összekeverjük őket, s egyként tekintünk rájuk.
Felső része nem kápráztató,
Alsó része nem homályos.
Éppen hogy kivehető, így hát nem lehet kimondani, mi az,
És abba tér vissza, amely anyag nélkül való.
Ez az alak, mely alaktalan,
Képmás, mely anyagtalan.
Bizonytalannak, árnyszerűnek mondjuk.
Menj közel hozzá és nem látod fejét,
Kövesd nyomát és nem látod, merre ment.
Haladj a régmúlt nyomában mindig,
Hogy a jelen tájékát el ne hagyd.
Ha tudod, hol indulj el a régmúltban,
Fonál mentén haladsz az Úton át.
14. parafrázis
Tünékeny, ritka, megérinthetetlen.
A nevek világa milyen csalóka,
Kínától Magyarországig, angol közvetítéssel.
Bábel öröke még mindig, s örökre sújt.
De ez a tünékeny, ritka, megérinthetetlen
Lehet akár az Anyag, akár az Idő, akár az Isten.
Ezért összekeverjük őket, s egyként tekintünk rájuk.
Éppen hogy kivehető, alaktalan, anyagtalan.
Mennénk közel hozzá,
Mert egyedül vagyunk,
Nyomai mind embernyomok.
Régmúltba vesznénk,
De a jelen túlságosan veszélyes,
S az Utat,
Te tünékeny, ritka, megérinthetetlen,
Csak te mutathatod nekünk,
Lehetőleg ne vérrel és vassal,
De csókkal és simogatással,
Mert kicsik vagyunk, félünk,
És túl rövid ideig élünk.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
15.
Elmúlt idők
tökéletes embere
mélységesen bölcs,
varázslatos.
Őt leírni, bizony, bajos!
Róla valami bizonyos.
Megfontolt, mint ki
gázolni készül
téli vízen.
Körültekintő,
mintha mind a négy
szomszédjától
rettegne.
Komoly,
egy vendég.
Olvadó,
jég.
Egyszerű,
egy farönk.
Befogadó,
egy barlang.
Nagy kavarodás benne,
a víz:
ha zavaros,
úgy felkavarodott,
hogy jobban nem lehet,
majd tiszta lesz;
ha tiszta,
úgy sima,
hogy jobban nem lehet,
majd zavaros lesz. Mai ember,
hogy az Utat megőrizze,
vágyakkal ne
teljen meg!
S akkor magát
mind újabb
kiformálásoktól
kíméli meg.*
*: Egyes kommentátorok szerint ez a két oldal
nem tartozott az eredeti Lao-ce sorai közé.
|
15.
Hajdanában azok, akik legjobbak voltak az írástudók közül (sî), a legészrevehetetlenebbek, a legcsodálatosabbak voltak. Titokzatos erők hatották át őket, és senki sem tudta kiismerni őket. És mert senki sem tudta kiismerni őket, én is csak erőszakoltan adhatok képet róluk. Óvatosak voltak, mint aki télen folyamon kel át; aggodalmasak, mint aki tart a szomszédaitól; méltóságteljesek, mint aki vendégségben jár; engedékenyek, mint a jég, amely éppen olvadni kezd; egyszerűek, mint a megmunkálatlan fadarab; mindent-befogadók, akárcsak a völgy; és átláthatatlanok, akár a zavaros víz. Ki képes zavarossá lenni a tisztasággal, lecsendesítvén azt ragyogó tisztává válni? Ki képes nyugalomban lenni a tartóssággal, mozgásba hozván azt és lassanként életre kelteni? Akik megőrizték a tao-t, s nem vágyakoztak telhetetlenül. És éppen mert nem voltak telhetetlenek, el tudták viselni az elhasználódást megújulás nélkül.
|
15. frázis
Az, ki az Utat jól ismerte, régi időktől
Kifinomult, titkosan értő,
S túl mélységes ahhoz, hogy megismerjék.
Mert meg nem ismerhették,
Csak felületesen lehet leírni:
Habozón, mint télen átkelni folyón,
Óvatosan, mintha félnél szomszédaitól,
Illemtudóan, mint a vendég,
Szétszakadva, mint olvadó jég,
Tömören, mint a faragatlan tuskó,
Üresen, mint a völgy,
Sötéten, mint a sáros víz.
Ki lehet sáros, hogy leülepedvén, áttetsző legyen ?
Ki élhet úgy nyugalomban, hogy lassan moccanjon
Benne az élet?
Aki imigyen tart ki az út mellett,
Nem akar tele lenni. S mivel nincs tele ő,
Ezért mindig koptatják, ám mégis új marad.
15. parafrázis
Én nem ismerem az Utat. Lehet piros, zöld,
Fekete. Lehet durva, selymes, és túl nyilvánvaló.
Nem tudjuk megismerni, s ha mégis,
Nem tudjuk elmondani másnak.
Tanító vagyok, s nem tudom megtanítani az utat.
Költő vagyok, s nem tudom megénekelni.
Politikus vagyok, s nem tudom megindokolni.
Mert tömör ez a kérdés, mint faragatlan tuskó,
És üres, mint ez a völgy itt, s ezek az újságok.
Vajon ki tudjuk-e várni, hogy a történelem
Sáros folyója leülepedvén, áttetsző legyen?
Ki élhet itt nyugalomban, ha bármikor
Lehullhat a Bomba? S ha bármikor nem hullhat le?
Aki imígyen keresi még az utat,
Nem tud sohasem tele lenni,
S mivel nincs tele ő,
Elkoptatják a kérdések, és sohasem lehet új.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
16.
Sodródik az üresség végleteibe,
vagy odakötve ragaszkodik az egyhez.
A Tízezer Dolog mind azt látatja meg,
hogy egyszer jön, máskor megy.
Fordul-térül, de mind visszakerül
a gyökeréhez.
A gyökér nem megy sehová,
mégis a sors kezére játszik.
A sors állandó. A megismerése
mégis okos játék.
Aki ezt nem ismeri,
az bajt kever, a bajt keresi.
Aki megismeri,
az nagylelkű.
Aki nagylelkű,
az az egyenletességet szereti.
Aki szereti,
az magában teljes.
Aki teljes,
az az eget követi.
az az Utat megismeri.
Aki megismeri,
az örökséget kap, hogy
egész életében
ne rettegjen! |
16.
Elérek a teljes ürességig, megőrzöm a rendíthetetlen nyugalmat, és minden dolog maga növekedik, én meg csak szemlélem visszatérésüket <körforgásukat>. Íme, minden dolog felvirágzik, s minden visszatér a gyökeréhez <kezdetéhez>. A gyökérhez való visszatérést nevezik nyugalomnak, erről pedig azt mondják: meghódolás a sors előtt (fu ming). A meghódolás a sors előtt: állandóság. Aki megérti az állandóságot, az felvilágosult (ming). Aki az állandóságot nem érti, az vakon megy a szerencsétlenségbe. Ismerni az állandóságot: mindent magába fogadni (zsung). Mindent magába fogadni: igazságosság (kung). Az igazságosság: királyi tisztség (wang). A királyi tisztség: megfelelés az égnek (t'ien). Az ég pedig: megfelelés a tao-nak. Végül a tao: örök. Ha (teste) el is vész, nem pusztul el ő maga.
|
16. frázis
Én mindent megteszek, hogy kiürüljek;
Erősen tartom magam a csendhez.
A miriád lény mind együtt kel fel,
S én nézem, amint elnyugszanak.
A buzgó élőlények
Mind visszatérnek külön gyökerükhöz.
S ha visszajutnak gyökerükhöz, az a nyugalom.
Ezt jelenti, ha valaki sorsához visszatér.
Ha sorsunkhoz visszatérünk, az az állandóság.
Az állandóság ismerete különös kiváltság.
Jaj annak, ki akarattal újít,
Miközben tudatlan az állandó felől,
De ha az ember az állandó ismeretéből cselekszik,
Cselekedete pártatlansághoz vezet,
A pártatlanság királyi léthez,
A királyi lét a mennybe,
A menny az Úthoz,
Az Út az örökkévalóhoz,
S napjaink végezetéig nem lel ránk
Semmi veszély.
16. parafrázis
Tele akarok lenni, tele,
lenni a világ közepe,
csendes és lármás, éjjel és nappal,
míg a miriád lény atyja fel nem fal.
Nincs gyökerem, ez hát a nyugalom,
sorsom a sorsnak visszaadom,
s élek más sorsokban, naponta ezerben,
minden regényhős sorsában a lelkem,
nem vagyok pártatlan, de pártom sincsen,
engem, a langyost, kiköpne az Isten,
veszélyesen élek, mert bizonytalan
ma minden, ami lenni mer, ami van,
s az Út... ugyan, ez a fűvel benőtt ösvény...!
Utak szalagjával a lelkem bekötözném.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
17.
Van szó, mi túltesz
minden máson.
Ezt tudják magas rangon,
s alant. Ezen túli szóművelés:
már háznépbeli hízelgés.
Ezen is túl:
maga a félelem.
S túlontúl:
az már közönyös!
Hihető szó nem elég.
Van hitetlen, ki ebből nem kér.
Magas röptű, becses szavak
mint siker, hőstett
az egyszerű nép fülében
mind levegő.
|
17.
A legfelsőbbekről az alattvalók éppen csak tudták, hogy vannak. Az utána következőknek a közelébe igyekeztek, és magasztalni kezdték őket. Ezután félni kezdtek tőle, végül pedig megvetéssel illették. Ezért ha a bizalom (a nép iránt) nem elegendő, hogyne lenne bizalmatlanság (a nép részéről is)? Ám aki meggondoltságával minden szavának megbecsülést szerez, annak vállalkozásai beteljesülnek, dolgai sikerülnek, és a nép (po-szing) mind azt mondja, hogy ez a természetesség (cî-zsan). [12]
|
17. frázis
Még a legjobb uralkodó is csak árnyékszerú létet
Jelent alattvalóinak.
Ezután jön az uralkodó, kit szeretnek és dicsérnek;
Eztán következik, akitől félnek,
Eztán, akivel sok mindent megtehetnek.
Ha nincs elég hit, akkor hiányzik a jóakarat.
Tehát habozik, nem ejt ki könnyű szavakat.
Ha feladatát elvégezte, munkája készen,
Az emberek azt mondják: "Ennek természetesen
Így kellett történnie."
17. parafrázis
Csak rossz uralkodó lehet,
mert a hatalom megront.
Mégis vannak uralkodók,
akik kételkednek ebben.
Megpróbálják, mit érnek
el szeretettel és félelemmel,
hittel és cinizmussal,
törvénnyel és törvénytelenséggel.
Ha túl okos az uralkodó,
meg fogják ölni.
Ha túl ostoba, félre fogják állítani.
Ha elég következetes volt,
békét teremtett, és nem volt éhínség alatta,
a nép jó uralkodóként emlékezik majd rá.
De ez nem jelent semmit:
az emberek a lelkük mélyén tudják,
jó esetben nem volna szükség uralkodókra,
akik tetszésük szerint elárulhatják
vagy megmenthetik népüket.
De azért valaki mindig uralkodó akar lenni,
ez természetes dolog.
A jéghegy csúcsa kint van a vízből,
így messzebb lát, de elolvad.
Lent hidegebb és sötétebb minden,
de feltétlenül biztonságosabb.
A jéghegy csúcsának küldetése van,
a jéghegy aljának saját élete.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
18.
Nagyok útja hanyatlóban
emberségről, igazságról papolnak.
Elmésség, szellem kiragyogása
előfutára a szóforgató mestereknek.
Vérrokonok közt is van viszály,
jöhet az atyafiúi kötelességtudás.
Országban zűr, házban zavar,
kell az alattvalói odaadás. |
18.
Mikor a nagy tao-t pusztulni hagyták, megjelent az emberség (zsen) és az igazságosság (ji). Mikor pedig elkezdődött a bölcselkedés, megjelent a nagy képmutatás. Mikor a hat rokon [13] nem tudott többé békében megférni egymással, megjelent a gyermeki kegyelet (hiao) és a szülői szeretet (c'î). Mióta a fejedelemséget és családjait (kuo-kia) felfordulás borítja homályba, azóta megjelentek a "hűséges alattvalók".
|
18. frázis
Ha a nagy utat nem használják,
Megjelenik a jóakarat s a becsület;
Amikor az okosság jön elő,
Kezdődik a képmutatás;
Ha a hat viszony (apa és fiú,
Báty és öcs, férj és feleség) viszálykodik,
Ott szerető gyermekek lesznek;
Ha az állam szellemi sötétségben él,
Hűségesek a miniszterek.
18. parafrázis
Ha a nagy utat nem használják,
Megjelenik a korrupció és becstelenség,
Amikor a ravaszság jön elő,
Kezdődik az országos képmutatás,
Ha a hat viszony viszálykodik egymással,
Ideges szülők lesznek s ideges gyerekek.
Ha az állam szellemi sötétségben él,
Hűségesek a miniszterek,
S mindenki más, aki elég nagy fizetést
Kap az államtól.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
19.
Nincsenek szentek,
sem tudósok:
a köznépnek
több jóból jut.
Nincsenek jótevők,
sem lekötelezők:
a család felé
fordul a nép.
Nincsenek ügyeskedők,
sem haszonlesők:
rabló, tolvaj
is jóra tér. Hogy szép legyen,
amit csinálsz,
nem elegendő
ez a három.
Munkád
megjelenésében hó,
tartalmában fa;
nem lélektükör,
sem vágykemence?!
|
19.
Ha elvetnék a bölcsességet (seng) és a tudást csî), akkor a nép haszna százszoros lenne. Ha elvetnék az emberséget (zsen) és az igazságosságot (ji), akkor a nép újra szülőtisztelő (hiao) és gyermekét szerető (c'î) lenne. Ha elvetnék a műveskedést (k'iao) és a haszonlesést (li), akkor tolvajok és rablók nem léteznének többé. E három dologról azt tartják, hogy műveltségnek (wen) nem elegendők. Ezért elrendeltetik, hogy legyen, ami még ehhez tartozik: legyenek olyan egyszerűek, mint a megmunkálatlan fadarab, (szüntelenül) csökkentsék önzésüket (szî) és mérsékeljék vágyaikat. [14]
|
19. frázis
Irtsátok ki a bölcset, vessétek el a tudóst,
S a nép százszorosan nyer vele majd;
Irtsátok ki a jóakaratot, a helyes magatartást,
És a nép ismét jószívű lesz,
Irtsátok ki a találékonyságot, vessétek el a hasznot,
És nem lesz több tolvaj és bandita sem.
E három úgyis csak hamis dísz, nem elég,
S a népnek kell valami, amihez hozzáadhatja magát:
Állitsátok hát ki a dísztelent és öleljétek
A faragatlan tuskót,
Keveset gondoljatok önmagatokra,
S minél kevesebb legyen az, mire vágytok.
19. parafrázis
Államférfiak, irtsátok ki a bölcset,
vessétek el a tudóst,
alapítsatok inkább egyetemet és kutatóintézeteket.
Irtsátok ki a helyes magatartást, az erkölcsöt,
legyen a nép sunyi, de tudja a büntető törvényt,
irtsátok ki a találékonyságot, vessétek el a hasznot,
És mindenki tolvaj és bandita lesz.
Díszítsétek fel a várost, fessétek ki az utcát.
A népnek kell valami, amihez kösse magát,
állítsátok ki a dísztelent, s mondjátok: díszes,
öleltessétek velük a faragatlan tuskót,
s mondjátok, szépen faragott,
gondoljatok csak mindig önmagatokra,
s minél több legyen az, mire vágytok.
Úgysem sikerül.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
20.
Az agyontanult,
s a gondtalan,
a kivételezett,
s az alantas,
a jóságos,
és a gonosz
együtt menve
meddig jut?
Távolságtartást
ha megmérni lehet,
olyan messze
a közép. Nagy nép
ragyog, ragyog,
mint ki lakomán
részt vehet, mint
ki magasan
toronyból nézi hol
a tavasz?
Egyedül
kikötök
jelre várok.
Mint a csecsemő,
még-nem-tipegő
izeg-mozog
nem itt, sem ott.
Mindenből többet
raktároz a nép.
Örökségem
lelkem, szívem
butasága.
Ki fénylik, ki nem
csak én élek
homályban.
Ki fürkészik, ki nem
csak bágyadok
szomorúan.
A tenger ily sótlan volna?
A vihar ily lagymatag?
A népség is formában,
csak én vagyok
faragatlan.
Vagyok amolyan,
de úgy drága nekem
a Tápláló Anya. *
* : Egyes kommentátorok szerint ez a két oldal
nem tartozott az eredeti Lao-ce sorai közé.
|
20.
Ha nem lenne többé tanulás (hio), nem létezhetne bánat sem. Az "igen" és a "jól van" között voltaképpen mi a különbség? S a jó meg a rossz között mily nagy a különbség! Amitől az emberek tartanak, attól bizony tartani kell. [15]
Ó, mily zűrzavaros (a világ)! Még nincsen közepe <nincs látható rendje>! A sokaság emberei ragyognak, mintha éppen a Nagy Áldozatot (t'ai-lao) mutatnák be, vagy éppen a Tavasz-toronyba (cs'un-t'ai) igyekeznének felfelé. Csak én vagyok mozdulatlan, jósjelet sem adva magamról! Akárcsak az újszülött, aki még nem is mosolyog. Fáradtan bolyongok, mint akinek nincs hova megtérnie! Az embereknek mind van fölöslegük is, csak én vagyok olyan, mint aki elvesztette mindenét. Valóban, az én szívem az ostoba emberek szíve! Ó mily zűrzavar! A közönséges emberek (szu-zsen) ragyognak, csak én vagyok maga a homály. A közönséges emberek egyre fürkésznek-kutatnak, csak én vagyok mindig egykedvű. Ó, nyughatatlan vagyok, miként a tenger, és hányódom egyre, mintha sose lenne megállásom! Minden embernek van mivel foglalkoznia, csak én vagyok buta és semmirekellő. (Mert) csak én vagyok más, mint a többi ember: én az Anyából való táplálkozást tartom a legtöbbre. [16]
|
20. frázis
Irtsátok ki a tudást, és nem lesz több gond.
Mi különbség van az igen és a nem között?
A jó és a rossz között mi a különbség?
Amitől mások félnek, attól nekünk is félni kell.
Mint a viasz, vagyunk, de nem töltjük be a formát.
A sokaság örvendezik,
Mintha részt venne a nagy ünnepen,
Vagy kimenne a természetbe tavasszal.
Csak én vagyok tétlen, nem adok jeleket,
Mint csecsemő, aki még nem tanult mosolyogni.
Helyem nem találom, mintha nem volna hová haza mennem.
Bezzeg a sokaság mindenből kiveszi a részét.
Csak én szűkölködöm, úgy tetszik.
Agyam, akár a bolondé, oly üres,
A köznapi emberek világosak,
Csak én vagyok hebehurgya.
A köznapi emberek éberek,
Csak én vagyok lassú.
Nyugodt, mint a tenger,
Mint magasban a szél, mely sose szűnik.
A sokaságnak mind megvan a célja.
Csak én vagyok ostoba és faragatlan.
Csak én vagyok más, mint a többiek,
És örülök, hogy még táplál az anyám.
20. parafrázis
Irtsátok ki a tudást és nem lesz több gond.
A lapos földgolyó éppoly veszélyes, mint a kerek.
Az olvasás csaknem olyan veszélyes, mint az írás.
Aki olvas, elóbb-utóbb még írni kezd.
Eszébe jutnak nemcsak kötelességei, de jogai is.
Amitől mások félnek, attól nekünk is félni kell.
Mint a viasz, sosem töltjük be a formát,
De azért formának valahol messze lennie kell.
A sokaság őrei olyanok, mint a sokaság.
A sokaság örvendezik, ha békén hagyják néha.
Csak én vagyok tétlen, nem adok jeleket,
A köznapi emberekhez hiába igyekszem hasonulni,
Az ő céljaik elérhetőek, az enyém gyanússá tesz,
Mert magamban nevetek, ha nevemben szólnak,
S a belső nevetést kimutatja a szem tükre.
S ki tudja, van-e különbség bölcs és bolond között?
A múltbeli jóról most megtudiuk, rossz volt.
A jelenbeli rosszról megtudjuk, egyedül jó.
De vajon mit tudunk meg a jövőről?
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
21.
Az Erény tudása
az Út megjárása.
Az Úton dolgok
homályból jönnek.
Egy-egy jelkép.
Megvan a jel,
ködlik körül
az alak.
Halvány még, de
megvan benne
a lényeg,
ami megbízható,
ami igaz.
Régen vagy ma
név ragad rá,
mert megszemlélik. Mivel tudhatjuk
egy dologról, hogy mi az
igazából?
Csak ezzel.
|
21.
A hatalmas erény (tö) formái csak a tao-nak vannak alárendelve. A tao maga, mint dolog, homályos és megfoghatatlan.
Ó, megfoghatatlan és homályos! (De) benne képek (sziang) vannak.
Ó igen, homályos és megfoghatatlan! (De) benne dolgok vannak.
Ó, átláthatatlan és sötét! (De) benne csírák (cing) vannak. Ezek a csírák nagyon igazak, benne van (tehát) az igazság (szin). A régmúlt időktől mind a mai napig nem is veszett el a neve (ming), hanem minden dolog kezdetének jelölésére szolgál. Hogy honnan ismerem én minden dolog kezdetét? Éppen általa. [17]
|
21. frázis
A nagy erényű ember minden pillanatában
Az utat követi, és csak az utat.
Mint minden dolog, az út is
Árnyékos és bizonytalan.
Bizonytalan és árnyékos,
De van benne valami kép;
Árnyékos és bizonytalan,
De mégis van benne anyag.
Homályos és sötét,
De van benne lényeg.
Ez a lényeg egészen eredeti
És van benne valami, ami megmérhető.
A jelentől visszafelé a régmúlt korokig
Neve sosem hagyta el.
Arra szolgál, hogy a sokaság atyáit vegye szemügyre.
Hogyan tudom, hogy a sokaság atyái
Ilyenek? Pontosan ezáltal.
21. parafrázis
Nincs út, csak utak, azok is rosszak.
Így az erényes embert felismerni nehéz.
Árnyékos és bizonytalan utakon jár,
gazemberekkel testvériségben.
Vagy tán ő is gazember lett közben?
Védekezésből hozzájuk hasonult?
Nem lehet büntetlenül sétálgatni
gazemberek közt, akik miatt nincs Út,
csak utak, azok is rosszak.
De a rossz útban is megvan a lényeg,
a rossz út is vezet valahová,
a jelentől visszafelé a régmúlt korokig,
neve sosem hagyta el: Történelem.
Arra szolgál, hogy a sokaság atyáit
jól szemügyre vehessük,
s később a magunk vétkeit is
általa megmagyarázzuk.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
22.
Rész az egész,
görbe az egyenes.
Sekély víz telik meg,
ócskaság újul meg.
A kevés a többit hozza,
a bőség a zűrzavart. A Csodás Mindentudó
az egyetlen Eggyel megelégszik.
Amiből származik
a világi mérték.
Nincs megjelenése,
marad a fénye.
Nincs bizonykodása,
bonthatatlanul teljes.
Nem fegyelmezi meg magát,
már egyenletes.
Nem feszíti meg erejét,
már állhatatos.
Nem vetekszik senkivel,
a világon
senki vele meg nem vetekedhet.
"Rész az egész" -
régen is ezt mondták,
nem üres szófecsérlés.
Nemcsak vár rád a teljesség,
az is teljesül,
hogy épséggel kikerülsz belőle.
|
22.
A nem teljes teljessé válik, a görbe egyenessé lesz, az üres teltté lesz, az elöregedett újjáalakul, a kevésből pedig sok lesz. A sok aztán zavarokat okoz. [18]
Ezért a bölcs ember megőrzi az egységet, és az égalatti példaképe lesz. Nem mutogatja magát, ezért ragyog; nem bizonygatja kiválóságát, ezért kiváló; nem dicsekszik (előre), ezért szerez érdemeket <sikerülnek a dolgai>; nem követel tiszteletet magának, ezért lesz elismert vezető (csang). Nem küzd senkivel, s éppen ezért az égalattiban senki sem képes megküzdeni vele. [19]
Vajon üres szavakat mondtak-e a régiek, akik így szóltak: "a nem teljes teljessé válik"? Ha igazán teljessé válik (az ember), akkor visszatér (a tao-hoz).
|
22. frázis
Aki meghajol, megmarad;
A meghajlott így egyenes;
Az üres így teli;
A viseltes így új;
A kevés így jár jól,
A sokaság így jön zavarba.
Ezért a bölcs keblére öleli az Egyet,
És ő a birodalom példaképe.
Nem mutatja magát, így szembeszökő;
Nem ad magának igazat, ezért kiváló;
Nem dicsekszik, így érdemdús;
Nem ad magára, ezért kitartó.
Mivel nem verseng senkivel, a birodalomban
Senki sincs abban a helyzetben, hogy
Versenyre keljen vele.
Amint a bölcsek mondották: "Aki meghajol,
Megmarad" - nem üres mondás.
Valóban így maradhatunk meg mindhalálig.
22. parafrázis
Aki meghajol, megmarad,
Elhajlik, mint a fűszál,
S kiegyenesedik, ha elvonultak a tankok.
De vannak fűszálak, melyek nem egyenesednek ki.
Vannak fűszálak, amelyek kiégnek.
A sokaság így jön zavarba.
Ezért a bölcs keblére öleli az Egyet,
És a birodalom példaképe,
Ha okosan hallgat.
Nem mutatja magát, így szembeszökő,
Nem ad senkinek igazat, ezért kiváló.
Jönnek hozzá fiatal bölcsek,
Kérdezik tőle az Utat.
"Aki meghajol, megmarad."
S a fiatal bölcsek kelletlen meghajolnak,
Bölcs kifejezést erőltetve üres arcukra.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
23.
Szűk szó a természet szava.
Egy hajnali szél nem kavar
jó délig. Egy álló napig
nem tart egy-egy zápor.
Kinek a szabottja?
Ég, Föld dolga.
Nem örök a hasznuk sem,
még hogy az legyen
az embercsinálta. Az ember dolga
az Út követése.
Az útra kelt
vele egybekelt
mint az erényes.
Az erényes
vele eggyé vált
mint az elveszett.
Az elveszett
magát feltalálja
az Út megjárója
magát feltalálja
az Erényben, öröm.
Az erényes
magát feltalálja
az elveszítésben, öröm.
Nem elég a hihető szó sem,
van hitetlen, ki ebből nem kér.
|
23.
A kevés beszéd az, ami természetes (cî-zsan). Ugyanezért a dühöngő szél nem tart egész reggel, a zuhogó eső nem tart egész nap. S ki csinálja ezeket? Az ég és a föld. Ha pedig az ég és föld sem képes hosszan tartó dolgokra, hogyan csinálhatna ilyet az ember? Ezért kell minden dolgát a tao szerint végeznie.
Aki a tao szerint él, azonosul a tao-val. Aki birtokolja az erényt (tö), azonosul az erénnyel. Aki az erénytelenségen fáradozik, azonosul az elvesztéssel. (De) aki azonosult a tao-val, az a tao-t már meg is szerezte; aki azonosult az erénnyel, az az erényt már meg is szerezte; aki pedig azonosult az elvesztéssel, az az elvesztettet már vissza is nyerte. Ha valakinek a bizalma (szin) nem elegendő, az mindig bizalmatlansággal találkozik. [20]
|
23. frázis
Hogy csak ritkán élünk a szavakkal,
Az természetes.
Hiszen a szélroham nem tarthat egész reggel,
A felhőszakadás sem tarthat egész nap.
Kik azok, akik ezeket keltik? Az ég és a föld
Ha még az ég és föld sem tart örökké, hogyan
Tudna az ember?
Ezért kell követnünk az utat.
Az út embere alkalmazkodik az úthoz;
Az erényes ember alkakmazkodik az erényhez;
Az ég embere pedig az éghez.
Ki az úthoz alkalmazkodik, azt elfogadja örömmel az út,
Ki az erényhez alkalmazkodik, azt elfogadja örömmel
Az erény, s ki az éghez, azt örömmel befogadja az ég.
Amikor nincs elég a hitből, ott hiányzik a a jóakarat.
23. parafrázis
Gyakran élünk a szavakkal,
Ez természetes,
Hiszen egész nap szavakat hallunk,
S kik azok, akik ezeket keltik? Az ég és a föld.
Ha még az ég és föld sem tart örökké, hogyan
Tartanának a szavak?
Ezért kell követnünk az utat,
A szavak nélküli utat,
Mert ki az úthoz alkalmazkodik,
Annak már nincs szüksége szavakra,
S örömmel elfogadja az ég.
A Földet behálózzák a hazug szavak,
Szóbőséggel gyötrik a népet a szósámánok,
Ezért aztán a hallgatagokra
Örömmel emlékszik a nép.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
24.
Lábujjhegyen
nem jó állni.
Terpeszlábakkal
nem jó járni. Megjelenésbe
belevész a fény.
Bizonykodásban
törik meg a teljesség.
Fegyelemmel nem lesz
egyenletes.
Fitogtatással nem lesz
maradandó.
Van szólás, mint útravaló:
a túltáplált
fölöslegeset csinál,
vagy gonosz lesz.
Az Út vándora
nem ver gyökeret.
|
24.
Aki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan; aki (túlságosan) nagyot lép nem halad előre; [21] aki magát mutogatja, nem ragyog; aki bizonygatja kiválóságát, nem tartják kiválónak; aki előre dicsekszik, nem szerez érdemeket; aki megköveteli magának a tiszteletet, nem lesz elismert vezető. Ha a tao-hoz tartjuk magunkat, minderre csak azt mondhatjuk: fölösleges etetés, haszontalan cselekedet; az ilyet pedig minden létező (wu) gyűlöli. Ezért aki birtokolja a tao-t, nem tesz ilyesmit.
|
24. frázis
Az, aki lábujjhegyen jár, nem tud állni;
Aki nagyokat lép, nem tud gyalogolni.
Aki magát mutogatja, nem szembeszökő;
Aki azt hiszi, igaza van, nem kiváló férfi;
Aki dicsekszik, érdemtelen;
Aki hetvenkedik, nem tart ki soká.
Az út szemszögéből nézve csak
"Felesleges étkek és hasztalan, káros kinövések."
Mivel vannak Dolgok, amelyek megvetik őket,
Az, akié az út, velük nem lakozik.
24. parafrázis
Ma már csak az áll meg, aki lábujjhegyen jár,
Össze ne dőljön e korhadt birodalom.
Persze mindenki azt hiszi, igaza van,
S mindenki dicsekszik, miatta jutottunk ide.
Az út szemszögéből nézve ez mind felesleges.
E káros duzzanatok és felesleges étkek
Többnyire jó vezetők, jó családapák,
Szorgalmas újságolvasók és ismerik a törvényt,
Csak velük született, örökölt és szorgosan
Fejlesztett ostobaságukat bánhatja a nép.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
25.
Még az ég, föld megjelenése előtt
csendben, észrevétlenül
egy valami kivált
a zűrzavarból.
Egyként született,
nem átalakult, nem változott.
Körülírható,
nem kerekíthető.
Másként nem lehet ő
a Mindenség Anyja.
Nem tudom őt
nevezni hogyan kellett.
Találtam rá
az Út elnevezést.
Ugyanúgy lehet a neve
Nagyszerű, mert roppanterejű,
Leszálló, mert nagyszerű,
Messze Terülő, mert leszálló,
Visszaható, mert messze terülő.
Az Út nagyszerű,
az Ég az, a Föld az,
az Ember is az.
Jelen van a négy Nagy,
egyikük az Ember,
ki ragad a Földhöz.
A Föld az Eget követi.
Az Ég uralkodik
az Út szerint.
Az Út teljesedik
a Természetben.
|
25.
Van egy dolog (wu), mely a káoszban (hun) is teljes volt, s mely még az ég és a föld előtt született. Ó, mily hangtalan, milyen üres! [22] Magában áll szilárdan és nem változik, mindenüvé eljut, és nem fenyegeti semmi veszély. Méltán tartják őt az égalatti anyjának. Nem tudom a valódi nevét (ming), kisebbik nevén szólítva (cî) nevezem tao-nak. Erőszakoltan nevet adva neki azt mondom, hogy "nagy", a "nagyot" pedig "tovahaladónak" is mondhatom, a "tovahaladót" "messzeségbe tűnőnek", végül a "messzeségbe tűnőt" "visszatérőnek". Ezért nagy a tao, ezért nagy az ég, ezért nagy a föld, s ezért nagy a király (wang) is. [23] Mert "határainkon belül" négy nagyság létezik, s a király ezek közül az egyik megtisztelő helyen lakozik. Az ember a föld törvényeit követi, a föld az ég törvényeit követi, az ég a tao törvényeit követi, a tao pedig a természet (cî-zsan) törvényeit követi.
|
25. frázis
Van egy dolog, amely zavarosan alakult ki,
Az ég és a föld előtt született.
Csendes és üres,
Egymagában áll, és nem változik,
Körben jár, és nem fárad el.
Képes arra, hogy a világ anyja legyen.
Nem tudom a nevét,
Így nevezem csupán "az útnak".
Hevenyészett néven nevezem, "nagynak",
Mivel nagy, úgy is leírják, mint visszahúzódó,
Visszahúzódó, úgy is leírják, messze van,
Mert messze van, úgy írják le, visszafordul.
Ezért nagy az út, nagy az ég, a föld nagy,
A király is nagy. A birodalomban négy
Nagy dolog van a király mellett.
Az ember utánozza a földet,
A föld az eget,
Az ég az utat,
És az út azt, ami természetesen az, ami.
25. parafrázis
Van egy dolog, amely zavarosan alakult ki,
Az ég és a föld előtt született.
Csendes és üres,
Egymagában áll, és nem változik,
Körben jár, és nem fárad el.
Nem tudom, képes e arra,
Hogy a világ anyja legyen.
Nem tudom a nevét.
Mondják őt kozmosznak, világegyetemnek,
Mások az Isten szóval írják őt le,
De senki sem érti útjait.
Szolgálják őt tudósok és papok,
Firtatják, mi a szándéka,
Vajon miért teszi mindezt velünk.
Az ember utánozza a földet,
A föld az eget,
Az ég vajon kit utánoz?
Végtelen és értelmetlen ürességet,
Avagy végtelen Tervet?
S vajon beleférünk-e mi is abba a Tervbe,
S vajon jó-e a Terv?
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
26.
Súly a súlytalanság gyökere.
Csend a mozgalmasság ura.
Ezért a Csodás Mindentudó
bár jár naphosszat,
a kocsijának súlya
meg nem rázza.
Mindent lát egy nyugodt helyről,
a természetfölöttiről. Az égalattiban a
Tízezer Szekér ura
hogy játszhat súlytalant
a nép felett?!
Ha a népet könnyen veszi, benne
gyökerét meg nem ereszti.
Zúgolódás lesz mindenhol.
Az uraságát könnyen elveszíti.
|
26.
A nehéz a könnyű gyökere <alapja>, a nyugalom a mozgás ura (kiün). Ezért "a bölcs ember ha egész nap utazik is, nem hagyja el kocsija nehezét" <terhét>. S legyen bármily ragyogó látvány a szeme előtt, ül tovább nyugodtan, vágyaktól mentesen. Vajon megengedhetné-e magának tízezer hadiszekér ura, hogy könnyű <könnyelmű> legyen az égalatti (kormányzásában)? Ha könnyelmű, elveszíti az alapot; ha folyton mozog, elveszíti az "urat".
|
26. frázis
A nehéz a fényesség gyökere;
A nyugodt a nyugtalannak ura.
Ezért a gazda, ha egész nap utazik,
Sosem veszi le szemét a megrakott szekerekről.
Csak ha már biztonságban van
Falak és őrtornyok mögött,
Csak akkor pihen el békén,
S szabadul meg a gondtól.
Hát akkor tízezer harci szekér birtokosa
Hogyan gyújthatna fényt magából
A birodalom szemében?
Ha fényt ad, a gyökér rohad el;
Ha az úr nyugtalan, biztosan elvész.
26. parafrázis
A nehéz a fényesség gyökere,
A fényesség hullámokban érkezik messziről.
A nyugodt a nyugtalannak ura,
De persze vannak bölcs nyugodtak, és ostobák.
Nagy baj, ha ostoba nyugodt
A nyugtalannak ura.
Hiába nem veszi le szemét a Gazda
A megrakott szekerekről,
Azok sosem lehetnek biztonságban,
Mert folyton lopnak a szekerekröl.
Tízezer harci szekér birtokosa
Bizonyosan csak sötétséget bocsát ki magából,
Ha pedig fényt ad, a gyökér rohad el,
S ha megelégelik önhitt erejét a nyugtalanok,
Biztosan elvész, vér és könny közt,
Elvész a Gazda, tízezer modern harci szekerével.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
27.
Jó járásnak
nincs nyoma.
Jó beszédnek
nincs toldata.
Jó számoláshoz
nem kell eszköz.
Jó ajtóhoz nem való a retesz,
kinyitni attól még lehet.
Jó kötéshez nem való a kötél,
az meglazul egykettőre. A Csodás Mindentudó
segít emberen, tárgyon
anélkül, hogy
őket rontaná.
Ez a Rejtett Fény
világossága.
A tökéletes a tökéletlent tanítja,
a tökéletlen a tökéletest támogatja.
Aki tanítóját nem tiszteli,
aki támogatóját nem becsüli,
az nagyot tévedhet,
még ha lángész is, hisz
a lényegek
harmóniájáról
feledkezik meg.
|
27.
Aki jól tud előrehaladni, annak nem kell keréknyom <példa>; aki jól tud beszélni, nem mutat gyengeséget; aki jól tud számolni, nem használ számoló-szerszámot; aki jól tud ajtót zárni, reteszek nélkül is úgy bezárja, hogy nem lehet kinyitni; aki jól tud kötni, kötelek nélkül is úgy megköti, hogy nem lehet megoldani.
Ezért a bölcs ember mindig kész legyen, hogy megsegítse az embereket, és soha ne vesse el magától az embereket; mindig kész legyen, hogy megsegítse a lényeket (wu), és soha ne vesse el magától a lényeket. Ezt nevezzük igazán mély bölcsességnek. [24] Így a tökéletes ember (san-zsen) a tökéletlen emberek mestere, a tökéletlenek pedig a tökéletes ember nyersanyagai. Aki nem becsüli meg a mesterét, vagy aki nem bánik szeretettel a nyersanyagával, az tudhat akármennyit, nagy tévelygésben leledzik. Ezt nevezzük a legfontosabb titoknak.
|
27. frázis
Aki jó utazó, nem hagy keréknyomokat;
Aki jó szónok, annak nem botlik a nyelve;
Aki jó számoló, nem használ számológépet;
Aki jól ért a becsukáshoz, nem használ zárat,
De amit becsuk, azt mégsem lehet kinyitni;
Aki jól ért a kötéshez, nem használ kötelet,
De amit megköt, azt nem lehet kibogozni.
Ezért a bölcs mindig kitűnik abban, hogy
Megment embereket, s így senkit se hagy el;
Mindig kitűnik abban, hogy megment dolgokat,
S így semmit se hagy el.
Ezt mondják úgy: valaki tisztán lát.
Ezért a jó ember az a tanár, akitől
Tanulhat a rossz;
És a rossz ember az anyag, melyen dolgozhat a jó.
Ha nem szeretik a tanárt,
Sem az anyagot,
Akkor, bár ez okos dolognak tetszik, nagy rémületre vall.
Ezt nevezik a lényegesnek és a titkosnak.
27. parafrázis
Aki jó utazó, nem hagy nyomot maga után,
Mint életén át, a térben is jeltelen utazik.
Aki jó utazó, nem vágyik haza, nincs is hazája.
Aki jó szónok, azt mondja, amit várnak tőle,
Folyékonyan és legalább négy nyelven.
Aki jól ért a becsukáshoz, nem használ zárakat,
Elég a tilalom, hogy kinyitni ne merjék,
Amit jól becsukott. S akiket becsukott,
Mindig jól továbbadják a tilalmat.
Aki jól ért a kötéshez, nem használ kötelet,
De amit megköt - házasság, szerződés, béke -
Azt utódainak sem sikerül kibogozni.
Ilyen hát a haza bölcse, aki nem hagy nyomot,
Jó szónok és jó utazó, jól ért a becsukáshoz,
A kötéshez, ezért mondják róla: tisztán lát.
A bölcs nem szereti a jó embereket,
Sem a rosszakat, hanem a kettő közti átmenetet,
Ezek számára írja elő bonyolult törvényeit is.
Hiába nem szeretik a tanárt s az anyagot,
Ezt nevezik lényeges és titkos tudománynak,
S mögötte a bölcs rémülete, hogy egyszer kiderül.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
28.
Férfias-nőies.
Van mit fedezni,
van mit őrizni.
Forrás a világra,
az erény folytonossága.
Ha eltér, visszavárja
a gyermekiség.
Fekete-fehér.
Van mit tudni,
van mit tartani.
Mérték a világra,
az erény egyenletessége.
Ha eltér, visszavárja
a szélsőnélküli.
Büszke-gyalázatos.
Van mit ismerni,
van mit takarni.
Igény a világra,
az erény teljessége.
Ha eltér, visszavárja
az együgyűség.
Egy farönkből
sok eszköz faragható.
A Csodás Mindentudó
tábornagynak tekinti a farönköt,
teszi naggyá, nem aprítja. |
28.
Aki tudja, mi a férfiasság, mégis megőrzi a nőiességet, az hegyipatakká lesz az égalatti számára. Aki az égalatti hegyipatakja lett, azt nem hagyja el az örök erő (cs'ang-tö), és visszatér a csecsemőállapotba. Aki tudja, mi a fehér <ragyogás>, mégis megőrzi feketeségét <ismeretlenségét>, az példaképpé lesz az égalatti számára. Aki az égalatti példaképe lett, annak örök ereje nem tévelyeg, és visszatér a határtalanságba. Aki tudja, mi a dicsőség, mégis megőrzi szégyenét <mellőzöttségét>, az maga lesz a Völgy az égalatti számára. S aki az égalatti Völgye lett, annak ereje állandóan elégséges lesz, s visszatér a faragatlan fa állapotába (p'u). Amikor a faragatlan fa szétdarabolódik, szerszám lesz belőle. [25] De ha a bölcs ember felhasználja, akkor a hivatalnokok vezetője lesz. Ezért a nagy kormányzáshoz nem kell erőszak.
|
28. frázis
Ismerd a hímét,
De tartsd magad a nőstény szerepéhez,
S légy a birodalom szakadéka.
Ha a birodalom szakadéka vagy,
Akkor az állandó erény nem fog elhagyni,
És újra az leszel, ami voltál: csecsemő.
Ismerd a fehérét,
De tartsd magad a fekete szerepéhez,
S légy a birodalom mintaképe.
Ha a birodalom mintaképe vagy,
Akkor az állandó erény nem hiányzik,
S te visszatérsz a végtelenhez.
Ismerd a becsületét,
De tartsd magad a kegyvesztett szerepéhez,
És légy a birodalom völgye.
Ha a birodalom völgye vagy,
Akkor elég lesz az állandó erény,
És ismét a faragatlan tömb leszel.
Ha a faragatlan tömb széttörik, edények
Lesznek belőle.
A bölcs hasznot húz ezekből, és a hivatalnokok
Ura lesz.
Ezért aztán a legnagyobb vágás
Sem vágja ketté.
28. parafrázis
A nőstény szerepe, igen, az.
Azt kellene jobban megfigyelni.
Hogy befogad, és teremt valamit,
makacsul és közönyösen.
Én csak a Birodalom szakadéka lehetek,
ha szerencsém lesz,
belezuhan a Birodalom.
Amíg a Birodalom bele nem zuhan,
én a Birodalom mintaképe leszek,
nem foghatnak rajta semmi galádságon,
állandó erényem, a Törvény mindig
ott lesz kezem ügyében.
Nem tartozhatom a becstelenek közé,
ezért hát kegyvesztett leszek mindig,
de ez erőt ad,
hogy a Birodalom igazi völgye legyek,
amely magasabb, mint a kinevezett hegyek itt.
Faragatlan tömb vagyok, magam faragom,
de hasznot húzok a széttört darabokból,
a hivatalnokokból, akik félnek a völgytől.
Ha a bölcs megfontoltan száll szembe
a Nagy Birodalommal, szétválik emez,
de a bölcset a legnagyobb vágás sem vágja ketté.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
29.
A nagyra törőket nézem,
hogy foglalják el a világot.
Csak tudnák! Ha világi szentségek
kézről-kézre adhatók volnának...
Aki kapja kézbe, el is veszíti.
Aki megformálja, annak
a hiúsága fullad szégyenbe. Dolgok mennek, vagy követnek.
Meleget fújnak, vagy hideget lehelnek.
Gyengék, vagy erősek.
Terebélyesek, vagy csökevényesek.
Úgyhogy a Csodás Mindentudó
ékesítést, nagyzást, bírálgatást
elereszt.
|
29.
Aki (erővel) meg akarja hódítani az égalattit s ezért tevékenykedik, az - én látom - nem fogja elérni célját. Az égalatti egy szent edény (sen-k'i), amelyhez nem lehet hozzányúlni. Aki hozzáér, megkárosítja; aki megragadja, elveszíti. [26] Mert a dolgok (wu) közül megy az egyik, követi a másik, meleget lehel az egyik, hideget fúj a másik, erősödik az egyik, gyengül a másik, gyarapszik az egyik, elpusztul a másik.
Ezért a bölcs ember elutasítja magától a túlzásokat, elveti a mértéktelenséget, elveti a szélsőségeket.
|
29. frázis
Bárki áll is a birodalom élére,
Ha valamit tenni akar,
Nem szabad késlekednie.
A birodalom szent hajó,
És semmit sem szabad vele tenni.
Ha bárki valamit tesz, elrontja,
Ha bárki hatalmába keríti,
Elveszíti.
Ezért hát vannak dolgok,
Amelyek vezetnek, s mások követik ezeket;
Vannak, kik pihegnek, mások lihegnek;
Vannak, kik pusztítanak,
S vannak, kik elpusztulnak.
Ezért a bölcs kerüli a túlzást, a különcséget,
És a szemtelenséget.
29. parafrázis
A birodalom élére
most senki sem állhat.
Csak a Császár nevezhet ki valakit
az adók beszedésére.
Ezért nehéz a dolguk azoknak,
akik a birodalmat őrizni akarják.
Szívükben szánják a szerencsétlent,
akiben megbízik a Császár,
és beismerik, ők sem tennének mást,
ha a balvégzet helyére állítaná őket.
A bölcs kerüli a túlzást, különcséget,
és a szemtelenséget,
de már ezzel is túloz, különcködik,
és szemtelen is,
mert amíg a Császár birodalma erős,
e hazug birodalom élére
bizony senki sem állhat.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
30.
Az Út úgy segít,
hogy Vándor a Gazda is.
Az Út úgy erősít, hogy
semmi haderőt nem visz.
A Mester is visszatér
a gyomokhoz, a tövisekhez,
ha beteljesedett a dolga. A nagy hadsereg után
keserves évek jönnek.
A tökéletes ember után
gyümölcs terem,
nyoma sincs az erőnek.
Eredményes, nem feszíti magát.
Eredményre vezet,
nem fegyelmez senkit.
Gyümölcsöt hoz, nem kevélységet.
Gyümölcsöt teremt,
nem hiúságot, sem hatalmat.
A daliából is vén lesz.
Az Út tagadója korán tagadta.
|
30.
Aki a tao-val szolgálja az emberek urát <a fejedelmet>, az nem igázza le hadsereggel az égalattit, hiszen ez a tette könnyen ellene fordulhat. Mert amerre hadsereg járt, csak tüske és tövisbozót terem, s a nagy háborúk nyomában mindig ínséges esztendők járnak. [27]
Az igazán jó (hadvezér) célhoz ér és megállapodik, s nem vetemedik arra, hogy erőszakot alkalmazzon. Célhoz ér, de nem emeli fel magát; célhoz ér, de nem dicsőíti magát; célhoz ér, de nem kevélykedik; célhoz ér, de csak azért, mert nem tehet mást; célhoz ér, de nem alkalmaz erőszakot.
Ha a dolgok (wu) elérik erejük teljét, elöregszenek. (Az erőszak) tehát ellentmond a tao-nak. A tao-nak ellentmondani pedig: korai halál.
|
30. frázis
Aki az emberek uralkodóját az Út által
Segíti, nem akarja megfélemlíteni
A Birodalmat fegyvercsörgetéssel.
Mert ez olyasvalami, ami visszaüt.
Ahol csapatok táboroztak,
Jól nőnek a szederbokrok;
A hatalmas hadseregek nyomában
Mindig rossz az aratás.
Aki jól akar cselekedni,
Hadjáratát hamar be kívánja fejemi,
És nem akar ezzel megfélemlíteni senkit.
Fejezd be a háborút, de ne dicsekedj;
Fejezd be a háborút, de ne hetvenkedj;
Fejezd be, de ne légy pökhendi;
Fejezd be, de csak akkor, ha nincs más lehetőség;
Fejezd be, de ne a terror kedvéért.
Aki erejének teljében bántalmazza az időset,
Az Út ellenében cselekszik.
S aki az Út ellenében cselekszik,
Korai véget ér.
30. parafrázis
A Birodalmat csak fegyvercsörgetéssel lehet
megfélemlíteni és egyben tartani,
bár a fegyverek ma zajtalanabbak,
(csak a végén van nagyobb bumm),
és minden zajtalan fegyver visszaüt.
Ahol csapatok táboroztak,
eltünnek a férfiak és gyűlölt gyermekeket
szülnek a nők.
A hatalmas és mindig szabadító
hadseregek nyomában rossz az aratás.
Aki jól akar cselekedni, nem ijed meg a hadseregektől,
de kerüli a háborút,
mert háborút elveszteni rettenetes,
háborút nyerni még veszedelmesebb.
Aki erejének teljében bántalmazza
a gyengébbet - reálpolitikus.
Az Út ellenében cselekszik,
s korai véget ér,
de vajon melyik Hatalom törődik az Úttal?
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
31.
Jó katona nem hoz jót.
Vagy tán fegyver a gonosz?
Ítéleteket az Út vándora
nem hoz. Házban balra van a jó hely,
hadban szól jobbra is a vonulj!
Jó katona nem hoz jót.
Fegyver nem hord szívet.
Hozzányúlni csak kénytelenül kellhet.
Akkor fő a lélekjelenlét!
Győzelem mámorában
tisztán látni lehet-e, hogy mi szép?
Már-már kedvtelésből gyilkolnak.
Ki kedvtelésből gyilkol, annak
a világ nem jelent semmit!
Bal oldalon feltűnik a jó jel,
jobbon bizony máris az ómen.
Alvezér a balt foglalja el,
a fővezér máris a jobbon.
Mint a gyászünnepségen:
könnyet ejtenek, miután öltek,
a győzelmet ünnepli a gyászmenet.
|
31.
A remek fegyverek: a szerencsétlenség eszközei. A létezők (wu) mind gyűlölik ezeket, az tehát, aki a tao-t birtokolja, nem él velük. A nemes ember (kiün-cî) békeidőben a baloldalt tiszteli, háborúban azonban a jobboldalt tartja nagyra. A fegyverek: a szerencsétlenség eszközei; nem lehetnek a nemes ember (kiün-cî) eszközei. Csak akkor élhet velük, ha nem tehet mást, mert a nyugalom megőrzését tartja a legfontosabbnak. Ha kivívta a győzelmet, nem tartja azt szépnek, mert aki győzelmét szépnek tartja, az örvendezik az emberek legyilkolása felett. Aki pedig örvendezik az emberek legyilkolása felett, az becsvágyát az égalattiban soha el nem érheti. Szerencsés eseménykor a baloldalt becsülik, szerencsétlen eseménykor a jobboldalt. A szárnyak vezérei baloldalon állnak, a fővezér pedig a jobboldalon: elmondható, hogy (a háborút) temetési szertartásnak kell felfognunk. [28] A legyilkolt emberek sokaságát bizony gyászolni és keservesen siratni kell; a háborús győzelem bizony temetési szertartás.
|
31. frázis
Mivel a fegyverek baljós előjelűek,
És vannak Dolgok, melyek gyűlölik őket,
Mint az, aki az Út szerint él, - nem él velük.
Az ember a baloldalnak kedvez,
Ha otthon van, de a jobbnak, ha háborúba megy.
A fegyverek baljós előjelű eszközök, nem
Úriembernek valók.
Ha arra kényszerülünk, hogy fegyverhez nyúljunk,
Jobb, ha élvezet nélkül tesszük. Nincs dicsóség
A győzelemben, s ha ennek ellenére dicsőítjük
Akkor az emberek legyilkolását dícsérjük.
Az, aki az emberek legyilkolását dicséri,
Sosem jut messze a birodalomban.
Az öröm alkalmával a baloldal élvez előnyt,
A gyász alkalmával a jobb. A hadnagy helye
A baloldalon van; a tábornok helye a jobbon.
Ez azt jelenti, hogy be kell tartani
A gyász szertartásait.
Ha sok embert megölnek, szánalomrnal kell
Sírnunk felettük. Ha győztünk a háborúban,
Be kell tartanunk a gyász szertartásait.
31. parafrázis
A fegyverek baljós előjelűek,
És az örök dolgok gyűlölik őket,
De az Út nem törődik a fegyverekkel.
Bárcsak világos lenne már egyszer,
Hol állanak a Jók, s hol a Gonoszak,
Akkor az Út áldást adna a fegyverekre is.
De az Út még eddig sosem adott áldást,
Ezt jobb, ha megjegyezzük.
A fegyverek csak úriembereknek valók,
Az ember elveti őket.
Mégis előfordul, hogy fegyverhez nyúlunk,
Félelemmel és szánalommal telve,
Tehát nem szívesen.
Mi tudjuk, nincs dicsőség a győzelemben,
De azért irígyeljük a győzteseket,
Akik kitünően értik, hogy torzítsák el utólag
Az eseményeket, mert mindig a győztesek
Az emberszeretők, a szabadság bajnokai,
A jog istápolói, de fegyverek nélkül
Mindezek ellenkezői lehetnének.
Aki az emberek legyilkolását dicséri,
Messze jut a Birodalomban, ha jól megindokolja.
A legyőzött ellenség így mindig a Gonosszal egyenlő,
Ez az egész eljárás gyöngéje.
A hadnagyok a baloldalon halnak meg,
A tábornokok a jobboldalon állnak,
Mereven, cvikkeresen, mint a díszszemléken,
Egészen az akasztófáig.
Mi nem győztünk semmiféle háborúban félezer éve,
Ezért jogunk van az örömre.
Az öröm alkalmával a baloldal élvez előnyt.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
32.
Az Út változatlan.
Nincs neve, akár egy farönk.
Noha egy kicsinyített világ,
nincsenek ezen szolgák.
Ha a király
az Utat megőrzi,
a Tízezer Dolog
önmagát megbecsüli.
Az ég, föld forog egymásba,
világra jó áldást bocsát.
Parancs nincs, rend van. Név van minden születéssel.
Neve van, azzal ismerik el.
Elismerik, hát tudni kell,
megállni hol-hogyan kell,
hogy alkuvás ne legyen.
Hasonlóak:
az Út a világban,
csermely a barlangban,
folyó a tengerben.
|
32.
A tao örök és nincsen neve (ming). A faragatlan fa <a természetiség> lehet akármilyen kicsiny, az égalattiban senki sem képes szolgájává tenni (cs'en). Ha a fejedelmek és királyok (hou wang) képesek rá, hogy megőrizzék, akkor minden létező (wan-wu) magától fog hódolni nekik. Akkor az ég és a föld harmóniában csengene össze, s édes harmatot <boldogságot> bocsátanának alá, a nép pedig minden parancs nélkül, magától megnyugodna.
Amikor elkezdődött a faragás <a rend megteremtése>, megjelentek a nevek (ming). S minthogy a nevek már megjelentek, (velük) meg lehet ismerni a határokat is. [29] Aki tudja, hol kell megállnia, elkerülheti a veszélyeket.
Olyan az égalattiban a tao létezése, mint mikor a hegyi patakok és völgyi vizek a folyókba és tengerekbe ömlenek. |
32. frázis
Az út örökre névtelen.
Bár a faragatlan kő kicsiny,
Senki a világon nem merheti kérni a hűségét.
Ha a nagyurak és hercegek ragaszkodnának az Úthoz,
A miriád lény meghódolna előttük saját akaratából,
Menny és föld egyesülne és édes harmat hullna,
S akkor az emberek igazságosak lesznek,
Bár senki sem rendelkezik így.
Csak ha az Út megszakad, akkor vannak nevek.
Mihelyt megjelennek a nevek,
Tudnunk kell, hogy ideje megállni,
Megszabadulhatunk a veszélytől.
Az Út a világ számára olyan, mint a Folyó
Meg a Tenger a csermelyhez és patakhoz képest.
32. parafrázis
Tulajdonképpen minden névtelen.
A neveket a névvel időlegesen ellátott
Kis férgek adják - szintén időlegesen.
A dolgok névtelenül léteznek,
Mint a kövek, az elemek, az atomok.
Ha a nagyurak ragaszkodnának az Úthoz,
Meghódolna elóttük minden -
De ebben az esetben nem is lehetnének
Nagyurak sem, és hódolatról beszélni sem illik.
Menny és föld egyesülése ezért legfeljebb
Ama nagy robbanásban képzelhető el majd,
Hol a Sátán egybesül az Úristennel,
Forró krémként közbül a vitatott tárgy: az Emberiség.
Most minden esetre túl sok a név,
Mind megírja élete hosszú történetét,
Családja érdektelen legendáriumát,
Holott arra sem méltó, hogy a névtelenek
Lába nyomát katalógusba vegye.
Eme névtelen névvel ellátottak
Uralmuk alá hajtják a bolygót,
Lassanként minden lényegtelennek neve lesz.
De az Útra egyikük sem jut el.
A szennyvíz is szétterül, kibuzoghat a földből,
Mégsem hívjuk forrásnak,
S nem várja a Tenger!
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
33.
Az elmét
az emberismeret
élessé teszi,
az önismeret világossá.
Az erőt
a győztes mutogatja,
az önön győzött magába
szilárdítja.
Annak bő a bőség,
ki tudja azt, mi az elegendő.
Annak van becsvágya,
ki folyton
magát űzi utakra.
Aki magát nem veszíti el,
az állhatatos.
Halála sem megy veszendőbe,
hosszabbítja az életét.
|
33.
Aki ismeri az embereket, az okos; aki ismeri önmagát, az bölcs. Aki másokat legyőz, az erős; aki önmagát legyőzi, az hatalmas. Aki tudja, mikor elég, az gazdag. Aki erőszakosan törekszi, az (csupán) becsvágyát birtokolja. De aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él. Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan.
|
33. frázis
Az, aki másokat ismer, okos;
Aki önmagát ismeri, bölcs.
Aki másokat legyőz, annak ereje van;
Aki legyőzi magát, az erős.
Aki ismeri a megelégedést, gazdag.
Aki kitartó, az céllal élő ember;
Aki nem veszti el a fejét, kitart;
Aki végigéli napjait, annak hosszú élete volt.
33. parafrázis
Én ismerek másokat, s nem vagyok okos;
Irsmerem magamat, s nem vagyok bölcs.
Nem tudok másokat legyőzni, pedig erős vagyok,
Nem tudom legyőzni magam, mert nem is akarom.
Nem ismerem a megelégedést, csak a pokol urai
Sugallják ezt az ostobáknak,
Kitartó vagyok hitetlenségemben,
Míg el nem vesztem a fejem.
Mégis van bennem valami,
Ami túlmutat ezen az egyetemes szürkeségen,
Csak most még elsimulok ebben a szürkeségben,
Míg lesz alkalom felmutatni magamból,
Ami lényeges. Addig pedig
É]jen a szürkeség, éljen a szür-ke-ség,
S az értékek deficitje
És az élet árának emelkedése!
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
34.
Jobbra is fut,
balra is eljut,
nagy ez az Út.
A Tízezer Dolog kiútja. Életet ad, nem tesz különbséget.
Beteljesít, nem vesz birtokba.
Tőle Tízezer Dolog
jóllakottabb, melegebb.
S nem kell félni,
hogy a szolgája lesz.
Az természetes,
hogy semmit nem akar,
hisz a szó is nagy rá,
hogy apró.
A Tízezer Dolog hozzá tér vissza,
de nem mint urához a szolga.
Erre már nem méretes
az a szó sem,
hogy óriás.
Az Út vége
sem tenné magát naggyá.
Ezért nagyszerű
a megléte. |
34.
A hatalmas tao szétömlik mindenüvé, megtalálni jobbra is, balra is. Minden létező (wan-wu) reá támaszkodva születik meg, s ő sohasem tagadja meg őket. Az ő érdeme (kung), hogy megalkotta őket, de nem (kell neki az) a hírnév (ming), hogy birtokolja őket (ju). [30] Ruház és betakar minden létezőt (wan-wu), de nem akar urukká (csu) lenni. Soha nem kíván semmit; megérdemli a Kicsiny <szerény> nevet. Minden létező (wan-wu) visszatér hozzá <hódol neki>, de nem tudják, hogy uruk van. Megérdemli tehát a Hatalmas nevet. Mivel önmagát sohasem tartja hatalmasnak, éppen ezért tud igazán hatalmassá válni. [31]
|
34. frázis
Az Út széles, kinyúlik balra is, jobbra is.
A miriád lény élete függ tőle,
Mégsem tart igényt hatalomra.
Bevégzi feladatát, mégsem kér az érdemből.
Felruházza és táplálja a miriád lényt,
Mégsem akar gazdájuk lenni.
Örökre mentes a vágytól, ezért
Kicsinynek lehet hívni;
De mivel nem akar gazdájuk lenni,
Ha a miriád lény felé fordul,
Nagynak is nevezhető.
Mivel sosem próbál meg nagy lenni,
Sikerül naggyá válnia végül.
34. parafrázis
Az Út igen keskeny, jobbra és balra annál szélesebb.
Az Út szélén igen veszélyes a járás.
A miriád lény élete függ tőle,
Melyik jut hatalomra.
Mert ha bevégzi feladatát, bizony
Kér majd az érdemből, kér hetedízig.
És gazdája lesz az Útra terelteknek.
De ki ruházza fel, ki táplálja a miriád lényt?
Mert a kicsi dolgok mindig nagyok szeretnének lenni,
A kis országok nagyok,
A kis emberek nagyok -
De a nagy emberek élete kicsik kezében van,
És a nagy országok nagysága
Úgy terjed, mint a rák,
S ahogy terjed, úgy halnak el a nagy országban
Régi, már meghódított területek.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
35.
A Nagy Jelkép
elfogadása
a nagy világ
megmozdulása.
Mozgalmas bár, nincs ebből ártalom,
csak igazi békeség, nyugodalom. Utazókat zene, illat
meg-megállít.
Az Út szava ízt nem ad,
dalként nem hat.
Tágra nyílt szemnek sem látható.
Csupa fülnek sem hallható.
A hasznossága ettől még
fogyhatatlanul örökre tart.
|
35.
Aki szilárdan tartja a Nagy Formát (ta-sziang), az jár (szabadon) az égalattiban, mívelkedik, de senkit sem bánt. A békesség és nyugalom a legnagyobb (jó). A muzsikaszó és lakoma-illat az arra járó idegent pihenőre csábítja. (De) a tao, amely elhagyja szájunkat, milyen sótalan, mennyire nincs íze! Ha valaki nézi, nincs mit meglátnia; ha valaki hallgatja, nincs mit meghallania. Aki azonban használja (jung), az nem tudja kimeríteni.
|
35. frázis
Vedd birtokodba a nagy képmást,
És a birodalom el fog jönni hozzád.
Ha eljön hozzád és nem éri semmi baj,
Biztonságban lesz.
A zene és az étel
Arra csábítja az utazót, hogy megálljon.
Az Út, ha áthalad a szájon, íztelen.
Nem látható,
Nem hallható,
S nem romlik meg, bármennyit járnak rajta.
35. parafrázis
Vedd birtokodba a Nagy Képmást,
(mely persze mindig változó),
És a Birodalom el fog jönni hozzád,
Az persze kiszámíthatatlan,
Hogy titkos ügynökökkel-e, avagy
Nyilvános megbízásokkal, díjakkal
És lekötelező ajándékokkal.
Ha eljön hozzád, és nem ér semmi baj,
Biztonságban leszel.
Élvezheted a zenét és az ételt,
Utazhatsz a Birodalom engedélyével,
S beszélhetsz az Útról,
Melyen ugyan sosem jártál,
Hollétét sem tudod,
De birtokodban a Nagy Képmás,
Amely tudja,
S nem tanácsos másként vélekedni.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
36.
Ha szorítás a cél,
a lazítás arra szolgál.
Ha fosztás a cél,
a jutalom annak használ.
A megerősítő adomány
meggyengítést jövendöl.
S végső soron valahány
fokozat mind
a rangfosztásnak dukál. Az erő elvész, a gyenge éli túl.
Egy hal a vizén túl nem jut el.
Egy ember gondja
nem az ország érdekével
kezdődik.
|
36.
Amit össze akarnak zsugorítani, elkerülhetetlenül kiterjesztik; amit meg akarnak gyengíteni, elkerülhetetlenül megerősítik; amit el akarnak pusztítani, elkerülhetetlenül felvirágoztatják; amit el akarnak lopni, elkerülhetetlenül odaadják. Erről mondják, hogy nehezen érthető (wei-ming). A lágy legyőzi a keményet, a gyenge legyőzi az erőset. A halnak nem ajánlatos elhagyni a víz mélyét. A fejedelemség éles fegyvereit nem tanácsos mutogatni az embereknek. [32]
|
36. frázis
Ha azt akarod, hogy valami összehúzódjon,
Akkor ki kell nyújtanod előbb;
Ha azt akarod, hogy valami meggyengüljön,
Először meg kell erősítened;
Ha azt akarod, hogy valamit félretegyenek,
Először fel kell állítanod;
Ha valamit el akarsz venni valamiből,
Először adnod kell hozzá.
Ezt hívják finom bölcsességnek.
Az alázatos és a gyenge le fogja győzni
A keményet és erőset.
A halaknak nem szabad megengedni,
Hogy elhagyják a mélyvizet;
Az államhatalom eszközeit
Nem szabad megmutatni senkinek.
36. parafrázis
Azt akarom, hogy meggyengüljön,
De nincs erőm erősíteni,
Mert az ostobaság világrendszere
Elözönli a földet.
Nem vagyok hajlandó felállítani azt,
Amit már régen félre kellett volna tenni,
Nem hiszek a kommentátoroknak,
Az újságíróknak, íróknak, ideológusoknak,
Moralistáknak és papoknak, mert tudom,
Ha valamit el akarok venni valamiből,
Először hozzá is kell adnom.
Ez a finom bölcsesség erkölcstelen,
Akár a dramatizált népi játékok
És a hülyeségig ringatott koala-mackók,
S a szegény (magyar) vándormunkások,
Akik semmiről sem tudtak.
Nem hiszek abban, hogy a gyengék
Legyőzik az erőset. Inkább a hülyék.
Mélyvízben élünk, nem engednek
A szabad felszínre (talán nincs is),
De jól ismerjük az államhatalom eszközeit.
A béke lehet undorító is, bármilyen hasznos.
(Egy olyan ország, mely nem tudja kielégítően
Megoldani évtizedekig az üres üvegek visszavételét,
Ne álmodozzon semmiről, s ne legyen büszke
Külföldi Nobel-díjasaira.)
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
37.
Az Út változatlan.
Nincs semmi tennivaló,
de semmi sincs, mi készületlen.
Ha a király
az Utat megőrzi,
a Tízezer Dolog
önmagától formálódik ki.
Formájával kiforrott
a feltűnést keltő vágy is,
mit legyűrni csak önmaga tud,
hogy a név-szalmával együtt
ne égjen el a lényeg-farönk. A farönk névtelen, vágytalan,
ezért boldogul nyugodalomban.
A világ úgyis
jó alapon áll,
szilárd alapon.
|
37.
A tao mindig nem-cselekvő (wu-wei), de nincs olyan, amit ne tudna megtenni. [33] Ha a fejedelmek és királyok (hou wang) képesek lennének megőrizni (a tao-t), akkor a tízezer létező (wan-wu) nyomban megváltozna magától. És ha megváltozván is tevékenykedni akarnának, meg kellene fékeznem őket a névtelen (wu-ming) egyszerűségével (p'u). [34] A névtelen egyszerűsége (wu-ming csî p'u) éppen abban áll, hogy egyáltalában nincsenek vágyai (wu-jü). Nem vágyakozni pedig: nyugalom; és az égalattiban magától helyreáll a rend. [35]
|
37. frázis
Az Út sosem cselekszik, mégsem marad semmi belen.
Ha a nagyurak és hercegek az Úton tudnának maradni,
A miriád lény saját akaratából alakulna át.
Miután átalakultak, ha mégis felütné fejét a vágyakozás,
Én le fogom nyomni a névtelen, faragatlan kő súlyával.
A névtelen, faragatlan kő
Nem egyéb, mint a vágyakozástól való szabadság,
És ha én megszűnök vágyakozni és nyugton maradok,
A Birodalom békében fog élni saját akaratából.
37. parafrázis
Az Út sosem cselekszik, csak járnak rajta.
Az Út nem szereti, ha járnak rajta.
A Nagyurak és fejedelmek sosem lépnek
Az útra, mert ők gyalog sosem járnak.
A miriád lény saját akaratából nem tehet semmit.
Csak a vágyakozás él bennük az Út után,
De ott a nagyurak járművei surrognak.
A szabadság utáni vágyakozást el fogják
Nyomni a névtelen, faragatlan kő súlyával,
Szögesdróttal és aknazárral.
Ha az, aki ezt látja, megszűnik vágyakozni,
És nyugton marad,
A Birodalom békében fog élni,
De meglesz az ára.
|
|
|
További fordítások [ » lapoz ] |
38.
|
38.
A magas erény birtokosa (sang-tö) nem mutogatja erényét, s éppen ezért birtokolja az erényt. Az alantas erény birtokosa (hia-tö) nem tud elszakadni az erény mutogatásától, s ezért nincs birtokában az igazi erény. A magas erény nem-cselekvő (wu-wei), s a nemlét (wu) révén működik (wei); az alantas erény tevékenykedik, s a lét (ju) révén működik. A magas emberség (sang-zsen) tevékenykedik, s a nemlét (wu) révén cselekszik (wei); a magas igazságosság (sang-ji) tevékenykedik, s a lét (ju) révén cselekszik. A magas szertartásosság (sang-li) tevékenykedik, és amikor senki sem felel neki, akkor (birtokosa) felhajtja ruhaujját és előre tör <erőszakkal kényszeríti az embereket a szertartások betartására>. Ezért a tao elvesztése után jelenik meg az erény (tö), az erény elvesztése után jelenik meg az emberség (zsen), az emberség elvesztése után jelenik meg az igazságosság (ji), s az igazságosság elvesztése után jelenik meg a szertartásosság (li).
Márpedig a szertartásosság: a hűség (csung) és bizalom (szin) külső héja csupán; s minden felfordulás kezdete. Az előre-tudás pedig: a tao virága csupán, s az ostobaság kezdete.
Ezért a (tao megértésében) felnőtt ember a szilárd alapra helyezkedik s nem marad meg a vékony héjon; a gyümölcsnél marad, és nem a virágnál. Így távol tartja magától az egyiket, megragadja a másikat. [36]
|
38. frázis
A legerényesebb ember nem tartja magát az erényhez,
Ezért erényes. A legkevésbé erényes ember sosem
Tér el az erénytől, ezért van az, hogy nem erényes.
Az előbbi sosem cselekszik, mégsem hagy semmit
Belenül. Az utóbbi cselekszik, de utána
Belen dolgok maradnak. A legnagyobb jóakarattal
Bíró ember cselekszik, de nem külső okból. A nagyon
Korrekt ember cselekszik, de külső okból. Az az ember,
Aki jól ismeri a szertartásokat, cselekszik, de ha
Senki sem reagál, nekigyürkőzik, és erőszakkal
Akarja rábeszélését folytatni. Ezért amikor az Út
Elveszett, megvolt az erény; amikor elveszett az
Erény, megjelent a jóakarat; ha elveszett a jóakarat,
Ott volt a korrektség; ha a korrektség eltűnt,
Megjelentek a szertartások.
A szertartások azt jelzik, hogy fogyóban a hűség,
És a jóhiszeműség,
És kezdődik a rendezetlenség;
Az előre sejtés az Út virágos díszítése,
És a dőreség kezdete.
Ezért a nagyszerű ember a dolgok sűrűjében van,
Nem a hígságban; a gyümölcsben, nem a virágban,
Ezért elveti az egyiket, elfogadja a másikat.
38. parafrázis
Az "erény" szó hallatán ma az emberek többsége nevet.
Még csak nem is nevet, oly ismeretlenül hangzik.
Nincs szabály, nem lehet tehát kivétel sem.
A legerényesebb emberek összekeveredtek
a tudatos gazemberekkel és a tudatlan erénycsőszökkel.
A cselekvést hét lakattal őrzik, és szuronyokkal.
Az erényes ember megelégszik dőreségével, hogy
mindent előre látott, es ha kell, megássa sírját.
Elveszett az Út, az erény, a korrektség és jóakarat.
A szertartások maradtak, amelyeket mindenki kinevet.
Vagy talán ez lenne az Út? A nevetés, a teljes üresség?
Nincs sűrűje a dolgoknak, nincsen gyümölcse,
csupán gyorsan hervadó virágok kötelező ünnepeken.
Ezért ez a világ még koszorút sem érdemel.
És előrelátható1ag nem is kap koszorút sírjára.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
39.
|
39.
Íme azok, amelyek már az ősidőkben elérték az egységet: az ég az egység révén lett tiszta, a föld az egység révén lett rendületlen, a szellem (sen) az egység révén jutott öntudatra (ling), a völgy az egység révén lett tele, s minden létező (wan-wu) az egység révén született, a fejedelmek és királyok (hou wang) is az egység elérése útján lettek az égalatti irányítóivá. Mindez az egységnek köszönhető. [37]
Ha az ég nem lett volna általa tiszta, szétesett volna; ha a föld nem lett volna általa rendületlen, meghasadt volna; ha a szellem nem jutott volna általa öntudatra, semmivé válna; ha a völgy nem lenne általa tele, kiszáradna; ha a tízezer létező nem általa születne, (születés helyett) elpusztulna; ha a fejedelmek és királyok nem általa lennének irányítók s ezért megbecsültek, akkor megdöntenék őket. [38]
Ezért az előkelő a jelentéktelent tartja alapjának, a magas az alacsonyt tartja alapzatának. S ezért mondják önmagukról a fejedelmek és királyok: "Árva", "Elhagyatott", "Ellátatlan". Nem azt jelenti-e ez, hogy a jelentéktelent tekintik alapnak? [39] S éppen ezért: ha egyenként számba vesszük a kocsi (darabjait), az nem a kocsi. [40] Ne vágyakozzunk hát a jade ragyogására, legyünk inkább egyszerűek, akár a kő.
|
39. frázis
Régóta ezek lettek az Egyetlen birtokai:
A menny az Egyetlen erényében tiszta;
A föld az Egyetlen erényében megállapodott;
Az istenek az Egyetlen erényében erősek;
A völgy az Egyetlen erényében telik be;
A miriád lény az Egyetlen erényében él;
A nagyurak és hercegek az Egyetlen erényében
Lesznek a birodalom vezetői.
Az Egyetlen az, ami ezeket azokká teszi, amik.
Anélkül, ami megtisztítja, a menny megszakadhatna;
Anélkül, ami megállapodottá teszi, a föld elsüllyedhetne;
Anélkül, ami erőt ad nekik, az istenek elemésztenék magukat;
Anélkül, ami betölti őket, a völgyek kiszáradnának;
Anélkül, ami életben tartja őket, a miriád lény elpusztulna;
Anélkül, ami vezetőkké teszi őket, a nagyurak és hercegek elbuknának.
Így szükséges, hogy a felsőbbrendűnek az alsóbbrendű legyen gyökere;
A magasnak az alacsony az alapja.
Íly módon a nagyurak és hercegek úgy utalnak magukra,
Mint "magányosak", "elhagyottak", "szerencsétlenek".
Vajon ez nem annak a jele, hogy az alacsonyakban van gyökerük?
Így a legnagyobb hírnév az, ami névtelen,
Nem akarván egy lenni sok hasonló jáspis között,
Sem magasan trónolni, mint a kövek.
39. parafrázis
Az Egyetlen sok. Az Egyetlen fikció.
Jönnek az Azonosítatlan Repülő Tárgyak,
Bennük és általuk új istenek és új ellenségek.
A menny piszkos, a föld reng,
A völgy helyet cserél a heggyel,
Vezetőink, sajnos, nem különböznek a vezetettektől.
Az alacsonynak a magas az alapja,
A magasra hivatkozik folyton az alacsony,
Tőle nyeri saját értelmetlensége igazolását.
Nem akarok lenni sem jáspis, sem kő,
Névtelenségem vagy hírnevem az döntse el,
Mondtam-e, tettem-e valamit,
Ami ellentmond borúlátó jóslataimnak.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
40.
|
40.
Az ellentétesség (fan): a tao mozgása; a gyengeség: a tao tulajdonsága (jung). Az égalattiban minden dolog (wan-wu) a létből (ju) születik ugyan, de maga a lét a nemlétből (wu) születik.
|
40. frázis
Visszafordulva mozog az Út.
Az Út a gyengeség eszközével él.
A világon lévő miriád lény Valamiből
Születik, és a Valami Semmiből.
40. parafrázis
Visszafordul a Történelem,
Bozontos szőrű, görnyedt emberelőttiek
Élnek a gyengeség veszélyes eszközével.
Egymást nemzi miriád lény,
Fehér, fekete, vörös és sárga,
De főleg a sárga s a barna.
Egymást nemzi miriád lény,
Egyre közelebb az Ősrobbanáshoz,
És a türelmetlen Semmihez,
Melyet zavar ez a jövőtlen nyüzsgés.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
41.
|
41.
Ha kiváló képességű ember (sang-sî) a tao-ról hall, minden erejével igyekszik azt megvalósítani (a maga gyakorlatában). Ha közepes képességű ember (csung-sî) a tao-ról hall, hol megőrzi, hol meg elveszíti (a hallottakat). Ha pedig alantas képességű ember (hia-sî) hall a tao-ról, nagyot nevet rajta. Ha nem nevetne rajta, (az, amiről hallott) meg sem érdemelné, hogy tao-nak nevezzék.
Ezért született a mondás: "A világosság útja (tao): mintha sötét lenne; az előre vivő út (tao): mintha visszafelé haladna; a sima út (tao): mintha hepehupás lenne; a magas erény (sang-tö): mintha közönséges lenne; a legfehérebb: mintha maszatos lenne; a hatalmas erény: mintha fogyatékos lenne; az erény erősítése: mintha gyengítése lenne; a természetes állapot: mintha (színes lenne, csak színe) megfakult volna."
A legnagyobb négyszögnek (ta-fang) nincsenek sarkai, a hatalmas edény (ta-k'i) csak sokára készül el, a hatalmas zene (ta-jin) alig ad hangot, s a hatalmas képnek (ta-sziang) nincsen alakja (hing). A tao rejtett, és nincsen neve. Mégis csak a tao tud támogatni (tai) és beteljesedéshez juttatni (minden létezőt).
|
41. frázis
Mikor a legjobb tanuló hall az Útról.
Szorgalmasan gyakorolja;
Ha az átlagos tanuló hall az Útról,
Úgy tetszik néki, egyszer már ott van,
S eltűnik a másik pillanatban;
Mikor a legrosszabb tanuló hall az Útról,
Hangosan nevet.
Ha nem nevetne,
Méltatlanná válna az Úthoz.
Ezért a Csien jené az út:
Az út, ami fényes, unalmasnak látszik.
Az út, ami előre visz, úgy tetszik, visszafelé fut;
A síma út göröngyösnek látszik.
A legnagyobb erény olyan, mint a völgy;
A legfehérebb mocskosnak tetszik;
A nagy erény hiányos a szemnek;
A buzgó erény lustának tűnik;
Az egyszerű erény piszkosnak tetszik;
A nagy négyszögnek nincsenek sarkai.
A nagy hajót sokáig építik,
A nagy zeneszóban megritkul a hang,
A nagy képmásnak nincsen alakja.
Az út névtelenségbe rejti magát.
Csak az út tűnik ki az adományban.
És a befejezésben.
41. parafrázis
Elég volt a fecsegésből az Útról!
Záhony és Hegyeshalom között?
A Boráros tér és Ady Endre tér között?
Odakinn szakad a téli eső,
Alszik az asszony s a gyerek,
Nincs érvényes útlevelem,
S a fizetésem háromezerkétszáz forint.
Az út, ami előre visz, úgy tetszik,
Visszafelé fut, ezért kevesebb a jelszó.
A nagy hajót néha túl soká építik.
Nincs olyan űrhajó, mely engem is elvinne,
Jobbak erre a célra engedelmes ember-robotok
Üres az űr nélkülem, üresebb nálam
Üres, mint a jövő, s meglehet,
Viccekkel és paradoxonokkal lesz teleírva.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
42.
|
42.
A tao szülte az Egyet, az Egy szülte a kettőt, a kettő szülte a hármat, s a három szülte az összes létezőket (wan-wu). Minden létező hátán hordja a jin-t, keblén viseli a jang-ot, s az átható lehelet (k'i) teremt összhangot (e két princípium között).
Amitől az emberek legjobban irtóznak, az éppen az "Árva", "Elhagyatott", "Ellátatlan" állapot, s a királyok és fejedelmek (wang hou) mégis így nevezik magukat. Ezért a dolgok (wu) gyakran azáltal növekednek meg, hogy csökkentik őket, s gyakran azáltal csökkennek, hogy növelik őket. [41]
Csak amit mások tanítottak nekem, azt tanítom én is másoknak. Azt az erőszakos embert, aki természetes halált hal, mesteremnek fogom tekinteni.
|
42. frázis
Az út nemzi az egyet; az egy nemzi a kettőt.
A kettő nemzi a hármat;
A három nemzi a miriád lényt.
A miriád lény hátán hordja a jint,
És átöleli a jangot, és a kettőnek
Öszevegyült nemző ereje.
Nincs szó, amit az emberek jobban gyűlölnének,
Mint "magányos", "elhagyott", és "boldogtalan",
Mégis a nagyurak és hercegek így beszélnek magukról.
Íly módon egy dolog néha megnő attól, hogy
Csökkentik, és csökken azáltal, hogy hozzátesznek.
Amit mások tanítanak, én is vallom: -
"Az erőszakosak nem halnak meg természetes
halállal". Ez lesz életem szabálya.
42. parafrázis
Én nemzem az egyet, a kettőt, a hármat,
A miriád lény súlya rám nehezedik.
Már gyűlölöm a jint s a jangot,
A miriád lény kiszorít engem a Földről.
Nem vagyok nagyúr, se herceg,
Mégis magányos, elhagyott vagyok,
Bár nem boldogtalan.
Mert körülnézvén látom, mindenki az.
Nem vagyok erőszakos, de vágyom az erőszakra,
Az erőszakosak ellen.
Lelkem mélyén nem akarok meghalni
Természetes halállal.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
43.
|
43.
Az égalatti leglágyabbja <a víz> mindig legyőzi az égalatti legkeményebbjét <a sziklát>. [42] Ami a nemlétből (wu-ju) jön, az oda is behatol, ahol nincs közbülső tér (wu-kien). Így értem én meg a nem-cselekvés (wu-wei) hasznosságát. Ám a szavak nélküli tanítást és a nem-cselekvés hasznát az égalattiban csak nagyon kevesen érik el <értik meg>. [43]
|
43. frázis
A legalázatosabb dolog a világon
Letiporhatja azt, ami legkeményebb
A világon - az, ami anyagtalan,
Behatolhat abba, aminek nincsenek hézagai.
Ezért tudom, miért jó, ha nem
Folyamodunk cselekvéshez.
A szavak nélküli tanítás,
A cselekvés nélküliség jótéteménye,
Ezek olyan dolgok, amelyeket
Csak nagyon kevesen értenek a világon.
43. parafrázis
Tudom, amit nem tudok.
Tudatlanságom határtalan.
Alázatos vagyok a végtelenségig,
Mégis kétségeim vannak: lesz-e bennem
Elegendő alázat a Kard, a Golyó s a Bomba
Elviseléséhez.
Még nem folyamodom cselekvéshez.
De nem lehet sokáig elodázni,
Ezt sejtik a Birodalom vezetői is.
Nagyon kevesek értik a világon,
Mikor jó a cselekvés nélküliség,
S mikor kell cselekedni.
Megfigyelem az embereket,
Kiválasztom, ki lesz az, akivel
Megosztom ezt a tudásom.
Ha áll az idő, konzervatív vagyok,
Ha megindul, forradalmár.
A kettő határán álcázom magam,
És szerencsére, miként most is,
Kevesen értik, amit mondok.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
44.
|
44.
A hírnév vagy az élet: melyik áll közelebb hozzánk? az élet vagy a vásárolt javak (huo): melyik jelent többet? A szerzés vagy a vesztés: melyik a rosszabb? Így van az, hogy aki nagyon zsugori, hatalmasan pazarol, s minél többet halmoz fel valaki, annál nagyobb lesz a vesztesége. Aki tudja, mikor elég, az nem kerül szégyenbe; s aki tudja, hol kell megállni, nem kerül veszedelembe; így lehetünk biztonságban örökké.
|
44. frázis
A neved vagy a személyed,
Melyik a drágább?
A személyed avagy a vagyonod,
Melyik ér többet?
Nyereség vagy veszteség,
Melyik a nagyobb csapás?
Ezért van az, hogy a nagy aljasság
Biztosan nagy kiadásra vezet;
Túl sok áru a raktáron
Biztosan hatalmas veszteségbe visz.
Ismerd meg a megelégedést,
És nem lesz gyászos a véged;
Tudd, mikor kell megállni,
És nem kerülsz szembe veszéllyel.
És akkor kitartasz.
44. parafrázis
Nevem és személyem egyformán drága.
Vagyonom sincs, nyereségem sem lehet,
Erről gondoskodik a Birodalom.
Ha aljas is vagyok, nem vezet nagy kiadásra,
Kisszerű életet élünk mind,
Bár túl sok áru hever raktáron.
Nem ismerjük a megelégedést,
Van, aki lop, csal, hazudik,
Így gondoskodik békés öregkoráról.
A szerepek jól megoszlanak.
E kicsiny országban kisszerű bűnöket
Követünk el nap mint nap,
Nem kerül senki veszélybe,
Aki tudja, hol kell megállni.
A közös hazugság azonban a legveszélyesebb,
Nehéz hosszú évtizedek után is
Kikeveredni abból, amire
Legyintettünk gyáván, és hallgatván helyeseltük.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
45.
|
45.
A nagy tökéletesség (ta-cs' eng) olyan, mintha tökéletlen lenne, hasznossága (jung) azonban nem fogyatkozik <működése végtelen>. A nagy teljesség (ta-jing) olyan, mint az üresség, hasznossága azonban sohasem merül ki. Ami nagyon egyenes, az hasonló a görbéhez; aki nagyon ügyes, hasonlít az ügyetlenhez; aki nagy vitatkozó (pien), hasonlít a dadogóhoz. A mozgás legyőzi a hideget, a nyugalom legyőzi a forróságot; a tiszta nyugalom az égalatti rendező elve (cseng). [44]
|
45. frázis
A nagy tökéletesség töredékesnek látszik,
De a használat mégsem rontja meg;
A nagy teljesség üresnek látszik,
De a használat mégsem szárítja ki;
A nagy egyenesség hajlottnak látszik;
A nagy ügyesség ügyetlennek;
A nagy ékesszólás dadogónak.
A nyugtalanság legyőzi a hideget;
A nyugalom legyőzi a meleget.
Ha az ember tiszta és nyugodt,
A birodalom vezére lehet.
45. parafrázis
Milyen nehéz (átmeneti) egyensúlyt teremteni
Ebben a (látszólag) egyetlen életben!
Szeretnél lenni nyugodt megfigyelő,
Cselekvő harcos, megfontolt vezér?
Mindenkit becsaptak valahol, valamikor.
Ezért csapja be önmagát mindenki, aki él.
Dadogó a költészet, ügyetlen ügyesség.
Véged, ha szavakhoz menekülsz.
A Birodalom vezérei piszkosak és nyugtalanok,
Így hát gondold meg, mi akarsz lenni.
Ostobaság és tehetetlenség
Hajtja nyájba a Vezér mögé az embereket.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
46.
|
46.
Mikor az égalattiban érvényesül a tao, visszahozzák a vágtató lovakat, hogy trágyázzák a földet. Amikor az égalattiban nem érvényesül a tao, hadilovakat tenyésztenek még a külvárosban <a szent áldozati helyen> is. Nincs nagyobb bűn a sok vágyakozásnál. [45] Nincs nagyobb szerencsétlenség, mint nem tudni, mikor elég, s nincs nagyobb veszedelem, mint nyereségre vágyni. Ezért aki meg tud elégedni azzal, ami elég, örökké elégedett lesz.
|
46. frázis
Amikor az út diadalt arat a birodalomban,
A gyors lábú lovakat arra használják,
Hogy felszántsák a földeket;
Mikor az út nem győzedelmeskedik a birodalomban,
Harci méneket tenyésztenek a határon.
Nincs nagyobb bűn, mint ha túl sok a vágyunk;
Nincs nagyobb szerencsétlenség,
Mint amikor nem vagyunk elégedettek;
Nincs nagyobb boldogtalanság, mint az irígység.
Ezért, aki elégedett, annak mindig elég jut majd.
46. parafrázis
Ó, igen, a kényes, gyors lábú lovakkal
Ugart szántatnak ebben a Birodalomban,
És tompa, lusta harci méneket
Tenyésztenek a határon idegen szakértők.
Mindenki elégedett, ha kérdezik erről,
Titkon azonban marja őket az irígység.
Különösen kényes a helyzet
Két birodalom határvidékén:
Ott mindig bizonytalanok az értékek,
S mindig akad bőven
Irígyelni és rettegni való.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
47.
|
47.
(A bölcs) ki sem lép az ajtón, s megismeri az égalattit <a világot>. Ki sem pillant az ablakon, mégis látja az égi tao-t <a természet törvényét>. Minél messzebbre kalandozik valaki, annál kevesebbet ismer meg. Ezért a bölcs ember (seng-zsen) nem járkál, mégis megismeri (a dolgokat); nem nézelődik, mégis megnevezi (a dolgokat); nem tevékenykedik, mégis beteljesíti (művét).
|
47. frázis
Nem kell külföldet járnunk akhoz,
Hogy megismerjük az egész világot;
Nem kell kinéznünk az ablakon,
Hogy meglássuk a mennyekbe vezető utat.
Minél messzebb megy az ember,
Annál kevesebbet tud.
Ezért a bölcs tud, anélkül
Hogy elmozdulna helyéről,
Azonosul mindennel, bár semmit sem lát,
S célhoz ér anélkül, hogy cselekedne.
47. parafrázis
Külföldet kell járnunk,
Hogy megismerjük magunkat,
A dolgok lényege ugyanis a hasonlítás.
Ha kinézünk az ablakon,
Legalább elfelejtjük, zárva vagyon
Hosszú ideje a mennyekbe vezető út.
Minél messzebb megy az ember,
Annál részletesebben tudja azt, amit nem tud.
Csak a bölcs tud mindent anélkül,
Hogy elmozdulna helyéről,
De szenvedés nélkül azonosulni lehetetlen
A világgal, amelyben kevesen vannak a bölcsek.
És annyi a cél benne, ahány szavunk van a célra.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
48.
|
48.
Aki tanulással foglalkozik, az napról napra gyarapodik (tudásban); aki a tao szerint él, az napról napra csökken (vágyak dolgában). Elvesz belőlük és ismét elvesz belőlük, s végül elérkezik a nem-cselekvéshez (wu-wei). A nem-cselekvés számára pedig nem létezik olyan, amit ne tudna megtenni. Az égalatti megnyerése csak a nem-dolgoztatás (wu-sî) révén lehetséges. Aki dolgoztat (ju-sî), sohasem tudja megnyerni az égalattit. [46]
|
48. frázis
Ha a tudást keresed, minden nap többet tudsz;
Ha az Utat keresed, minden nap kevesebbet tudsz.
Az ember egyre kevesebbet tesz, míg végül semmit sem
Csinál, s ha már egyáltalán semmit sem tesz,
Akkor semmi sem marad elvégezetlen.
Mindig a beavatkozástól mentesség nyerte meg a
Birodalmat. Ha beavatkozol, nem érsz fel
A feladathoz, hogy megnyerd a birodalmat.
48. parafrázis
A tudást kerestem, minden nap többet tudok.
És látván látom, milyen keserű a tudás!
A tudás megbénítja az ember tetterejét,
Mert mindenre lehet igent és nemet mondani,
Nézőpont kérdése az egész.
A cselekvés a tudatlanság következménye.
Valahányszor cselekedtem, kihívtam az ég haragját.
Így hát resten és egyre többet tudva élek,
Jaj, ez a Birodalom nem érdemes a
Megnyerésre, és jaj, az az Út
A tudatlanoknak van fenntartva.
De hogyan verhetném ki fejemből
A tudást, melynek neve kétségbeesés?
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
49.
|
49.
A bölcs embernek (seng-zsen) nincsen saját szíve; a nép (po-szing) szívét teszi saját szívévé. Én <a bölcs> a jókkal jól bánok, s jól bánok a rosszakkal is; (így) szerzek [47] jóságot (san). Én hiszek a megbízhatóaknak, s ugyanúgy hiszek a megbízhatatlanoknak is; (így) nyerek bizalmat (szin). A bölcs ember félénken él az égalattiban, s az égalattiért együgyűvé lesz. Mindenki (po-szing) megfeszítve figyel szemével és fülével, de a bölcs ember mindent úgy érzékel, mint egy csecsemő.
|
49. frázis
A bölcsnek nincs saját elméje.
Ő a nép elméjét használja, mint sajátját.
Azokkal, akik jók, úgy bánok, mint jókkal
Azokkal, akik nem jók, szintén úgy bánok.
Mint akik jók. Ha így cselekszem, javulok
Jóságban. Akikben megvan a jóhiszeműség,
Azokban megbízom. Azokban is bízom, akikben
Nincs meg a jóhiszeműség. Ha így cselekszem,
Jóhiszeműségemben fejlődöm magam is.
A bölcs, ha kísérletet tesz, hogy elvonja
A birodalom figyelmét, sürgősen el akarja
Tompítani a birodalom elméjét.
Az embereknek mind van valamije, amivel
Elfoglalják szemüket és fülüket,
S a bölcs valamennyiükkel úgy bánik,
Mint gyerekekkel.
49. parafrázis
A bölcs népe helyett gondolkodik,
A politikus népe helyett cselekszik.
Vajon mikor gondolkodik és cselekszik
Maga helyett a nép?
Megpróbáltam jó lenni a gonoszokhoz:
Azt hitték, csak félelemből teszem.
A gonoszok azt hiszik, a nagylelkűség
Mögött gyengeség rejtőzködik.
Ezért a gonoszoknak természetben fizetek,
Nem számíthatnak béketűrésemre,
Csupán feledékenységemre.
Nem szeretem, ha ostobák gyermekként
Bánnak velem, sem a kinevezett bölcsek,
Sem a nem-választott vezetők.
Magam erejéből akarok bölcs lenni,
S a nép akaratából vezető.
Gondolkodom és cselekszem.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
50.
|
50.
Aki kilép az életbe, belép a halálba. Az "élet követői" tizenhárman vannak; a "halál követői" szintén tizenhárman. [48] Miért van az, hogy az ember életében és tevékenységében tizenhárom "halálos hely" <sebezhető pont> van? Mert (az emberek) életüket nagyon is bőségesen táplálják. [49]
Hallottam, hogy aki jól tudja irányítani az életét, az szárazföldön járva nem találkozik tigrissel és vadbivallyal, hadba szállván pedig nem kell fegyvert hordania. A vadbivaly sehol sem tudja belédöfni szarvát, a tigrisnek nincs hol belévájni karmait, s a katonák nem tudják, hol döfjék át kardjukkal. Miért van ez így? Mert nincs rajta halálos hely.
|
50. frázis
Amikor az egyik utat választod, életet jelent,
A másik út pedig halált, egyharmaduk
Bajtársak lesznek az életben, egyharmaduk
A halálban, s ott vannak azok, akik szeretik
Az életet, s ezért a halál birodalmába
Vonulnak, s ez a harmadik harmad.
Miért van ez így? Mert túlságosan szeretik
Az életet. Hallottam, azt mondják, aki
Jól őrzi életét, nem találkozik orrszarvúval
Vagy tigrissel, ha útrakel, s nem éri fegyver,
Ha egy hadseregnek támad is.
Mert nincs, ahová az orrszarvú belevághatná
Szarvát; nincs, ahová a tigris belemélyeszthetné
Karmait; nincs, ahová a fegyver pengéjét
Belevágja. Miért van ez így? Mert számára
Nem létezik a halál birodalma.
50. parafrázis
Volt, mikor úgy indultam el az életben,
Bajtársam lesz majd mind, aki ismer.
Aztán megcsalt az egyik, elárult a másik,
Elhülyült a harmadik, meghalt a negyedik.
Akik szeretik az életet, gyakran
Meghalnak ezért, s akik fogcsikorgatva
Gyűlölnek élni, azokra hosszú életet,
Hírnevet és vagyont pazarol a Semmi.
Csak legalább őket megóvhatnám a haláltól,
Akik méltók lennének igaz életre!
Mert az ő keblük tárva orrszarvú, tigris
Előtt, fegyver pengéje előtt, s bárhogyan
Őrködöm is, nem halhatok meg annyi helyett!
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
51.
|
51.
A tao életre hívja (a dolgokat), a tö pedig táplálja őket. A dolgok (wu) formát öltenek (hing), erősségük <képességük> kiteljesedik. Ezért a létezők (wan-wu) között nincs olyan, amely ne tisztelné a tao-t s ne becsülné nagyra a tö-t. A tao-t tisztelet illeti, a tö-t becsülés illeti, (mert) egyik sem parancsol (ming), hanem (maga) az örök természetesség (ju-zsan).
A tao tehát életre hívja (a dolgokat), a tö táplálja őket, vezeti és neveli őket, érleli és tökéletesíti őket, ápolja és védelmezi őket. Életre hív, de nem birtokolja; létrehoz, de nem tartja meg, vezet, de nem parancsolgat: íme, ez a titokzatos tö. [50] |
51. frázis
Az út ad nekik életet;
Az erény táplálja őket;
A dolgok formát adnak nekik,
A körülmények megérlelik őket,
Ezért a miriád lény mind tiszteli az utat,
És megbecsüli az erényt. Mégis, az utat nem
Azért tisztelik, az erényt nem azért becsülik,
Mert valamely hatóság így rendelte el,
Hanem mert így természetes.
Íly módon az út életet ad nekik és táplálja őket;
Beteljesüléshez és érettséghez juttatja őket;
Eteti őket és menedéket ad nekik.
Életet ad nekik, de nem kéri birtokukat;
Jót tesz velük, de nem követel hálát.
Ő az intézóje sorsuknak, de nem él a hatalommal.
Ilyen a rejtelmes erény.
51. parafrázis
Mintha barbár, írástudatlan
Bennszülöttek közt élnék,
Kiktől elrabolták saját kultúrájukat,
De nem kaptak cserében mást,
Csak gyorsan romló, importált csodákat,
Fényes, haszontalan csecsebecséket.
És homályos igéreteket
A távoli jövőre.
Újabban még az igéretek is.
Gyérebben csörgedeznek,
Nemsokára, itt a zajban, bűzben,
Szemétben, egy birodalom roncstelepén.
Már a szemünkbe is mondják,
Barbárok, írástudatlanok vagytok.
Bennszülöttek, kultúra nélkül,
Dolgozzatok, vagy lopjatok,
Bennünket nem érdekel,
Egymást lopjátok, bennszülöttek,
A mi részünk biztosítva van.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
52.
|
52.
Az égalattinak van kezdete <alapelve>, s ezt nevezzük az égalatti anyjának. [51] Aki elérte már az anyát, általa megismeri a gyermekeit is. S ha ismeri már a gyermekeket, s ekkor visszatér az anyjukhoz: élete végéig nem kerülhet veszedelembe. Aki betömi (vágyainak) nyílását, aki bezárja (vágyainak) kapuját, az élete végéig nem fárad el. De ha kitárja (vágyainak) nyílását, ha elmerül a tevékenységben, akkor élete végéig nem menekszik meg a (bajtól).
Meglátni a kicsinyt: világosság; megőrizni a gyengét: erő. Aki felhasználja a (külső) ragyogást, majd visszatér a (belső) világossághoz, [52] az megóvja önmagát minden bajtól. Íme, az örökkévaló gyakorlása.
|
52. frázis
A világnak volt kezdete,
S ez a kezdet lehetett anyja a világnak.
Ha már ismered az anyát,
Ismerd meg gyerekét is,
Ha már megismerted a gyereket,
Menj vissza, ragaszkodj az anyához,
És napjaid végeztéig nem lel rád a veszély.
Zárd el érzékeid nyílását,
Csukd be az ajtót,
És akkor nem sorvad el az élted.
De tárd ki a nyílásokat,
Bajt hozol a fejedre,
És napjaid végezetéig nem lelsz nyugodalmat.
Ha meglátod a kicsit, belátó vagy;
Ha tartod magad a magukat megadókhoz, erős vagy.
Élj hát a fénnyel,
De ne légy belátó.
Ne hozz szerencsétlenséget magadra.
Ezt nevezik annak, ha valaki
Az állandóságot követi.
52. parafrázis
A világnak lehet, volt kezdete,
Lehet, hogy nem. De mi volt az Ősrobbanás előtt?
S ha világunk szétrobban, magába visszahullik,
S majd újra robban rendre,
Vajon nem valami égi idióta suhanc
Kétütemű motorjának belsejében élünk?
Oly kevés ez az öt érzék,
Oly kevés nyílásunk a vi]ágra,
Örömre, bánatra kevés.
Élek a fénnyel, engedelmeskedem neki,
Követem az állandóságot e vad világban,
Megbecsülöm az állandóságot,
Bár kételyeim vannak
Akár az anyát szeretem - a Kezdetet,
Akár gyerekét - a Világot,
Helyem és viszonyom esetleges,
És felment minden felelősségtől,
Hiszen én vagyok a Bolond.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
53.
|
53.
Ha csak szemernyi tudással rendelkezem és a hatalmas tao útján haladok, akkor csak attól van félnivalóm, hogy letévedek róla. A hatalmas tao útja sima, de az emberek (min) szeretik a mellékutakat.
Ha az udvarban nagy rend uralkodik, akkor a szántóföldeket gaz borítja, a magtárak pedig üresek. Ékes kelmékbe öltöznek, éles kardokat viselnek, dúskálnak ételben és italban, vagyonuk (c'ai huo) több a kelleténél. Mindezt úgy hívjuk: rablás és hivalkodás. Nem ez a tao útja!
|
53. frázis
Ha a legkisebb tudást birtokolnám,
A nagy útra lépvén csak attól félnék,
Ösvényekre tévedek, melyek félrevisznek.
A nagy úton könnyű a járás,
Az emberek mégis a mellékutakat kedvelik.
Az udvar romlott,
A földeket benőtte a gyom,
A magtárak üresek;
Mégis vannak, akik finom ruhákba bújnak,
Kard csüng oldalukon,
Tele vannak étellel-itallal,
És túlságosan is gazdagok.
Úgy ismerik őket, mint akik élenjárnak
Minden rablásban.
De ez valóban messze esik az úttól.
53. parafrázis
Ráléptem már a nagy útra,
A becsület érik bennem, mint a halál.
Ösvényekre sosem félek letérni,
Engem már ezek is visznek az útra.
Ha az ember eleget látott,
Könnyű a nagy úton a járás,
Hiszen az út mentén mindent
Felver a gyom, és gyors gépkocsikon
Surrannak a pokolba az udvar képviselői,
S az üres magtárak kitüntetett őrizői.
Minden rablásban élenjárnak,
S bár az úton járnak, messze vannak az úttól.
Helyben járnak, bármily sebesen,
De nem tudják. Néha irígylem őket ezért.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
54.
|
54.
Akit szilárdan megalapozott (a tao), azt nem lehet elragadni; akit jól átölelt (a tao), azt nem lehet elmozdítani. A fiak és unokák áldozataival (így) marad meg (az ősök erénye).
Aki tökéletesíti (a tao-t) saját magában, az az erény (tö) által igaz lesz; aki tökéletesíti a családjában, annak (családja) az erény által bőséges lesz; aki tökéletesíti a falujában, annak (faluja) az erény által kimagasló lesz; aki tökéletesíti a fejedelemségében, annak (fejedelemsége) az erény által gazdag lesz; aki pedig tökéletesíti az égalattiban, annak erénye egyetemes (p'u) lesz.
Így magunkról megismerhetjük, mi az: önmagunk; a családról megismerhetjük, mi a család; a faluról megismerhetjük, mi a falu; a fejedelemségről megismerhetjük, mi a fejedelemség, s az égalattiról megismerhetjük, mi az égalatti. Hogy honnan tudom én, milyen az égalatti <a világ> ? Hát innen <magamról>.
|
54. frázis
Aminek erős a gyökere, azt nem lehet kihúzni;
Amit karunkban szorosan tartunk,
Az nem csúszik ki belőle,
Ezáltal az áldozati ajándék
Sosem fogy el az utódok kezéből.
Míveld ezt személyedben,
És erénye több lesz az elégnél;
Míveld ezt kis faludban,
S erénye majd kitart;
Míveld ezt államodban,
S erénye majd bővelkedik;
Míveld ezt a birodalomban,
S erénye mindent áthat.
Ezért hát nézd a személyt a személyen át;
Nézd a családot a családon keresztül;
Nézz a falura a falun át; nézd az államot
Az államon át, és a birodalmat
A birodalmon keresztül.
Miként tudom, hogy ilyen a birodalom?
Éppen ezáltal.
54. parafrázis
Erős a gyökerem,gyermekek tartják,
Holtak tartják, ők az én gyökereim
Erős gyökereim a földben,
Erős léggyökereim a jövőben.
Övék az én áldozati ajándékom,
S ezé a kis országé, mely sosem volt
Birodalom.
Mennék én kis faluban lakni,
Mívelném az erényt ebben az államban
Melyet fegyverrel és szóval tönkretettek,
S amelyből sosem lehet már
Birodalom.
De vajon nem ez az Út éppen,
Egy ilyen kis falu-országban,
Mely már sohasem lehet
Birodalom?
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
55.
|
55.
Aki birtokában van az erény (tö) teljességének, az olyan, mint egy újszülött. Mérges rovar és kígyó meg nem csípi, bőszült vadállat nem támad reá, ragadozó madár nem tépi szét. Csontjai gyengék, izmai lágyak, mégis szilárdan tartja (a tao-t). Mit sem tud még a férfi és nő egyesüléséről, mégis képes (életet) teremteni. Ez az életerő legmagasabb foka. Egész nap képes kiáltozni, mégsem reked be soha. Ez a harmónia legmagasabb foka.
Ismerni a harmóniát: örökké létezni. Ismerni az örökkévalóságot: világosan látni. Csordultig tölteni <habzsolni> az életet: baljós előjel. Ha a szív <a vágy> hajszolja az életerőt (k'i), megmerevedést okoz. Ha valamely létező (wu) ereje teljében megöregszik, akkor elmondhatjuk, hogy nem a tao szerint él. Aki pedig nem a tao szerint él, az korai halállal pusztul el.
|
55. frázis
Az, aki bővelkedik az erényben,
Az újszülötthöz hasonlítható:
Mérges rovarok nem csípik meg,
Vadállatok nem vetik rá magukat,
Ragadozó madarak nem csapnak le rá.
Csontjaik gyengék, izmaik finomak,
Mégis erős a szorításuk.
Nem tud semmit a férfi és nő egyesüléséről,
Hímtagja mégis megmozdul:
Ez azért van, mert férfiassaga most a legnagyobb.
Üvölt egész nap, mégsem reked be;
Ez azért van, mert harmóniája most a legnagyobb.
A harmónia tudását nevezik állandóságnak,
Az állandóság tudását bölcsességnek.
Ha növelni akarjuk életerőnket,
Azt baljósnak nevezik,
Mert a szellem csak erőszakkal serkentheti
A légzést.
Ha egy életerős lény kárt tesz az öregnek,
Akkor az út ellen halad.
S aki az út ellenében halad,
Korai véget ér.
55. parafrázis
Az újszülött nem bővelkedik semmi erényben,
Tudatlansága miatt oly igen ártatlan még.
Ha kíméli az élet, csak azért teszi ezt,
Hogy később majd teljes erővel lecsapjon.
Nem jobb egyetlen nemzedéknek sem a sorsa,
Mert nincs, nem lehet igazi haladás,
Sírásuk ma éppoly keserves, mint tegnap.
Egész nap üvölthet a kisded,
Bizony bereked, s elhallgat magától,
Megismeri a Törvényt, mely mindent berekeszt majd.
Növelni akarja fokról fokra életerejét,
Hatalmát kiterjeszti másokra,
S szükségképp kárt tesz az öregnek.
Mert nincsen haladás, csak harc,
S a célja ismeretlen.
Egy úton haladunk,
De mindegyikünknek mások a tiltó táblák,
S máshol vár ránk rövid enyhülés,
És hosszú bánat; mert aki bármilyen útra lép,
Bizony mondom, pusztán e lépés által
Korai véget ér.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
56.
|
56.
Aki tud, az nem beszél; aki pedig beszél, az nem tud. [53] Betömni (a vágyak) nyílásait, bezárni (a vágyak) kapuját, tompítani minden élességet, megoldani minden csomót, mérsékelni minden ragyogást, elegyengetni (t'ung) minden port: íme, ezt nevezzük titokzatos azonosításnak (t'ung). Ezért (a bölcset) nem lehet közeli rokonként kezelni, nem lehet távoli rokonként kezelni, nem lehet hasznot hajtani neki, nem lehet megkárosítani, nem lehet mint előkelőt tisztelni, s nem lehet mint közrendűt megvetni. Így lesz ő a legelőkelőbb az egész égalattiban.
|
56. frázis
Aki tud, nem beszél; aki beszél, nem tud.
Torlaszold el a nyílásokat;
Zárd be az ajtókat.
Tompítsd le az éleket;
Bogozd ki a csomókat;
Enyhítsd a vakító fényt;
Csak régi kerékvágásban haladjon szekered.
Ez úgy ismeretes, mint titokzatos azonosság.
Ezért nem juthatsz közel hozzá,
De nem is távolíthatod el,
Nem tehetsz vele jót, nem okozhatsz neki kárt,
Nem tudod nemesebbé tenni, nem tudod lealázni,
Ezért értékeli a birodalom.
56. parafrázis
Aki tud, nem beszél; aki beszél, nem tud.
Pedig hányan tudnának itt beszélni,
Ezen a szegény világon!
Akik beszélnek, nagy garral görgetve szavakat
Emelvényről, mikrofonsor mögül,
Kamera előtt, azok papírról olvassák,
Ha ugyan olvasni tudnak.
Senki sem figyel rájuk, ezt ők is sejtik,
De megszokták már az emelvényt,
S aki tudna beszélni, elfelejti
Veszélyes szavait, ha felér
A drapériákkal ékesített emelvényre,
Zászlóerdő és jelszavak alatt.
Ezért nem juthatsz közel azokhoz, ott
Az emelvényen; nem juthatsz közel,
De el sem távolíthatod őket.
Állnak és ágálnak,
Szavukat undorral elkapkodja a szél.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
57.
|
57.
A fejedelemséget egyenességgel <szabályokkal> lehet kormányozni, háborút pedig ravaszsággal <szabályoktól elrugaszkodva> lehet viselni. Az égalattit meghódítani azonban csak a nem-dolgoztatás (wu-sî) útján lehet. Hogy én honnan tudom azt, hogy az égalattiban így van? Hát innen: [54] minél több tilalmas dolog van az égalattiban, annál szegényebb a nép; ha a népnek sok éles fegyvere van, a fejedelemségben és a családokban (kuo kia) felfordulás támad; minél több ember lesz ügyes mester, annál több ritka tárgyat <árut> találnak fel; s minél több a törvény és parancs, annál jobban elszaporodnak a rablók és tolvajok.
Ezért a bölcs ember (seng-zsen) azt mondja: Ha én nem-cselekvő vagyok (wu-wei), akkor a nép magától megváltozik; ha én szeretem a nyugalmat, akkor a nép magától megjavul; ha nekem nincs tevékenységem (wu-sî), akkor a nép magától meggazdagodik; s ha nekem nincsenek vágyaim, akkor a nép magától visszatér a faragatlan fa állapotába (p'u).
|
57. frázis
Kormányozd az államot úgy, hogy őszinte vagy;
Viselj háborút úgy, hogy agyafúrt vagy,
De nyerd meg a birodalmat úgy,
Hogy ne légy kotnyeles.
Honnan tudom, hogy ez így van? Ezáltal.
Minél több tilos dolog van a birodalomban,
Annál szegényebb a nép;
Minél több éles szerszáma van a népnek,
Annál boldogabb az állam;
Minél több készséggel rendelkeznek az emberek,
Annál több újdonság terjed el;
Minél jobban ismerik a törvényeket és rendeleteket,
Annál több a tolvaj és a rabló.
Ezért a bölcs azt mondja:
Nem cselekszem, és az emberek maguktól átalakulnak;
Jobban kedvelem a csöndet, és az emberek maguktól
Megjavulnak;
Nem vagyok kotnyeles, és az emberek
Maguktól meggazdagodnak;
Mentes vagyok a vágytól és az emberek
Maguktól lesznek egyszerűek, mint
A faragatlan kő.
57. parafrázis
Sajnos, sem az ember, sem a kormány
Nem lehet befelé őszinte, kifelé agyafúrt.
Senki sem jön el magától a bölcsért,
Hogy királlyá tegye,
Ha nem reklámozzák a bolondok.
Minél több tilos dolog van az országban,
Annál szegényebb a nép,
De a tilalmak legalább elszórakoztatják.
Szegény és erőszakos államoknak
Gyönyörű alkotmányai vannak,
S gyakran éneklik a himnuszt.
A tolvajok és rablók jól ismerik
A törvényeket, rendeleteket.
Néha ők maguk csinálják őket.
Az ilyen államban minden csak papiron van,
Még az állam is,
És az emberek durvák és faragatlanok.
Nem a bőség és béke tette őket egyszerűvé,
Hanem a tudatlanság, szegénység és az önzés.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
58.
|
58.
Amikor a kormányzat unott és levert <nemtörődöm>, akkor a nép egyszerű és boldog; amikor a kormányzat fürkésző <éber>, akkor a nép szerencsétlen. Ó, a szerencsétlenség: erre támaszkodik a szerencse! [55] Ó, a szerencse: ezen alapszik a boldogság! Ugyan ki ismeri a végleteket? Ott nincs igaz és hamis. A szabályos újra meg újra szabálytalanná lesz, a jó újra meg újra rosszra fordul, és az ember mily régi időtől fogva tévelyeg!
Ezért a bölcs ember (seng-zsen) négyszöget formál, de nem nyeseget (másokat), sarkot alakít, de nem vág le (másokból), egyenes, de nem feszít meg (másokat), ragyogó, de nem vakít el (másokat).
|
58. frázis
Amikor a kormányzás meg van zavarva,
Az emberek egyszerűek;
Ha a kormány éber,
Az emberek ravaszak.
A jószerencse a szerencsétlenségen ágaskodik,
A jószerencse alatt ott kuksol a szerencsétlenség.
Ki ismeri a határt? Az őszinte talán
Nem létezik? Az őszinte újból ravasz lesz,
S a jó ismét szörnyeteg.
Valóban régen volt, amióta az embereket megzavarták.
Ezért a bölcs szögletes, de nem ejt karcolást,
Éle van, de nem szúr vele,
Kiterjeszkedik, de nem mások kárára,
Világlik, de nem kápráztat el.
58. parafrázis
Szégyenkezem.
Szégyenkezem, hogy ezek azok az emberek.
Szégyenkezem, hogy ez az az év,
Szégyenkezem, hogy ilyenek az öregek.
Szégyenkezem, hogy ilyenek a fiatalok.
De ki ismeri a határt?
Lehet, utódaink még büszkék is lesznek,
Mert ők még jobban szégyenkeznek.
A történelem az utólagos szégyenkezés.
Zsugorodott országban, zsugorodott aggyal,
Zsugorodott gyomorral.
A bölcsre itt mi szükség volna?
Nevezzétek ki mindjárt főbolondnak.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
59.
|
59.
A fejedelemség kormányzásában és az ég szolgálatában semmi sem oly fontos, mint a felhalmozás. Ez a felhalmozás az, amelyről elmondhatjuk, hogy korán kell összeszedni. Az idejében-alkalmazás esetén beszélhetünk az erény (tö) nagy felhalmozásáról. A felhalmozott erény: legyőzhetetlen. Ami legyőzhetetlen, annak senki sem ismeri a határát. Aminek pedig senki sem ismeri határát, azzal birtokban lehet tartani a fejedelemséget (ju-kuo). Aki a fejedelemséget birtokolván az Anyához megy, maradandóságot biztosít. Ezt nevezik mély gyökérnek és biztos alapnak. Ez az örökké létező tao. [56]
|
59. frázis
Ha kormányozzuk a népet és szolgáljuk a mennyet,
Jobb, ha az uralkodó kegyelmes.
Mivel kegyelmes,
El lehet mondani róla,
Hogy kezdettől fogva követi az utat;
S mert kezdettől követi az utat,
El lehet mondani róla,
Hogy bőven gyűjti az erényt;
S mert bőven gyűjti az erényt,
Semmi sem állhat útjába;
Ha semmi sem állhat útjába,
Senki sem tudja határát;
Ha senki sem tudja a határát,
Övé lehet az ország;
Ha az ország szülőanyja övé,
Akkor kitarthat.
Ezt hívják a mély gyökerek és erős hajtások
Útjának, mely által az ember
Megérhet sok napot.
59. parafrázis
Most már tudom, hogy gyűlölöm
Lao Cse mestert, és az utat,
Ezt a rothadt bölcseletet,
Mely mindig a gyakorlatból indul ki,
És rothadt fiakat nevel,
Intézményekbe gyűjti be őket,
És mosolyognak, mosolyognak,
Szerintük nincs értelme a harcnak,
Úgy érzik, megfizetik őket azért,
Hogy ezt vallják nyilvánosan,
S szorgalmasan idézzék
Akarva-akaratlan Lao Csét.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
60.
|
60.
Egy nagy fejedelemség kormányzása olyan, mint kicsiny halak sütése <magától megy>. Ha az égalattit a tao-val kormányozzák, akkor a holtak szellemei (kui) nem művelnek csodákat (pu-sen). S nemcsak hogy nem művelnek csodákat a holtak szellemei, hanem: csodáikkal (sen) nem ártanak többé az embereknek. S nemcsak hogy ők nem ártanak többé csodáikkal az embereknek, hanem: a bölcs ember (seng-zsen) sem árt többé az embereknek. Ha pedig ezek ketten nem ártanak, akkor tö-jük találkozik és egyesül.
|
60. frázis
Nagy államot kormányozni olyan nehéz,
Mint apró halat főzni.
Ha a birodalmat az úttal egyetértésben
Kormányozzák, a szellemek elvesztik hatalmukat.
Vagy inkább nem is hatalmukat vesztik el,
Hanem, bár megmarad hatalmuk,
Nem ártanak a népnek.
Nemcsak ők, akiknek hatalmuk van,
Nem bántják a népet,
De a bölcs sem árt az embereknek.
Mivel egyikük sem okoz kárt,
Mindegyik a másik érdemének tulajdonítja ezt.
60. parafrázis
Kis államot kormányozni olyan nehéz,
Mint nagy halat kifogni.
A hatalom kényes dolog,
Ha nem akar ártani a népnek.
Ha a Birodalmat jól kormányozzák,
A kis államot kormányozni könnyű.
A bölcs használni szeretne a népnek,
De nehéz egyezségre jutni a kormánnyal,
Mert mindkettő a saját érdeméről beszél,
S mögöttük ott magaslik a Birodalom.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
61.
|
61.
A nagy fejedelemség legyen (a folyókat maga felé irányító) alsó folyás vidéke, az égalatti minden dolgának gócpontja, az égalatti nősténye. A nőstény mindig a nyugalom révén győzi le a hímet, s a nyugalomnak megfelelően mindig alul van. [57]
Ezért a nagy fejedelemség állítsa magát a kis fejedelemség alá, s akkor nyeri meg magának a kis fejedelemséget; a kis fejedelemség pedig, amely a nagy fejedelemség alatt áll, éppen ennek révén nyeri meg a nagy fejedelemséget. Tehát egyszer az önmagunk alulra helyezése révén nyerünk meg valamit, máskor meg azáltal, hogy valóban alacsonyan állunk. A nagy országnak nem szabad többet kívánnia, mint hogy egyesítve (további népeket) megszaporítsa lakosságát; a kis fejedelemségnek pedig nem szabad többet kívánnia, mint hogy csatlakozván (egy nagy fejedelemséghez) foglalkoztatni tudja (sűrű) lakosságát. Így mindkettőnek teljesül a vágya. A nagy tehát mindig alul helyezkedjék el.
|
61. frázis
Egy nagy állam olyan, mint egy folyó legalsó szakasza
Az a hely, ahol a világ összes patakja egyesül.
Amikor a világ egyesül,
A nő mindig többet nyer a férfitól, ha csendben marad.
Ha csendben van, az alsó helyzetet veszi fel.
Íly módon a nagy állam, ha alsó helyzetet foglal el,
Magához csatolja a kis államot;
A kis állam, ha az alsó helyzetet veszi fel,
A nagy államhoz köti magát.
Így az egyik, amikor felveszi az alsó helyzetet,
Magához csatol;
A másik, amikor felveszi az alsó helyzetet,
Odaköti magát.
Mindaz, amit a nagy állam akar, az,
Hogy a másikat szárnya alá vegye;
Mindaz, amit a kis állam akar, az,
Hogy szolgálatait elfogadja a másik.
Ha mindkettő meg akarja ta]álni saját helyét,
Helyes, ha a nagy állam veszi fel az alsó helyzetet.
61. parafrázis
A nagy állam olyan, mint a tenger,
A kis állam olyan, mint a folyó.
Akárhogy igyekszik, végül mégis
A tengerbe jut.
A folyó ritkán választhatja meg,
Melyik tengert táplálja vizével.
Mindig lesznek patakok, akik felajánlják
Szolgálatukat a legközelebbi tengernek,
S végtére is mindent eldöntenek
Az évezredes partvonalak, azok
Meredeksége és lejtési szöge.
A folyó egyetlen büszkesége, hogy
Még nem a tenger, bár arrafelé tart,
S az utolsó métereken
Nehéz szétválasztani őket,
Bár az egyik iható, a másik ihatatlan.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
62.
|
62.
A tao: minden dolog (wan-wu) délnyugati sarka <alapja>. [58] A jó embereknek kincse, a rossz embereknek oltalmazója. A szép szavakkal lehet a piacon tiszteletet szerezni, tiszteletre méltó tettekkel lehet hivatalt szerezni; [59] de azok (is), akik rosszak, vajon miért vetnék el (ezeket az alkalmakat)? Ezért amikor elfoglalja trónját az Ég Fia, és helyén áll a három főember (szan-kung), bár vannak, akik drágakőkorongot nyújtanak át és négyesfogatot vezetnek elő, nincs különb (ajándék), mint (otthon maradva) ezt a tao-t küldeni be (a palotába). Mi volt hát az ok, amiért a régi időkben oly nagyra becsülték ezt a tao-t? Az, hogy (joggal) mondhatták: "Aki keresi, megtalálja; akinek bűne van (ju-cui), bocsánatot nyer." Ezért tartották az égalatti legértékesebbjének.
|
62. frázis
Az út a miriád lény menedéke.
Ez az, amivel a jó ember védelmet nyújt,
S amellyel a gonoszt megvédelmezik.
A szép szavak, ha felajánlják őket,
Magas rangot nyernek viszonzásképpen.
A szép tettek az embert mások fölé emelhetik,
Még ha nem is jó valaki, miért kellene
Magára hagyni?
Ezért, amikor a császárt beiktatják, és a három
Herceg-minisztert kinevezik, az, aki az út szerint
Ad ajándékot, anélkül hogy helyéről elmozdulna,
Jobb, mint az, aki jáspis-tálakat kínál,
Négylovas fogattal. Miért becsülték régtől ezt az utat?
Hát nem mondták meg régen, hogy az út révén az ember
Megkapja, amit akar, és elkerüli a következményeit
Annak, aki átlépte határait az útnak?
Ezért az utat értékeli a birodalom.
62. parafrázis
Az az út régen elveszett,
Nincs már állandóság a birodalmakban.
Ó, hova menjek, ahol még érvényes egy út?
A szép szavak, igaz, ha felkínálják őket,
Még mindig magas rangot nyernek viszonzásul,
De szép tettekre nincsen mód már hosszú ideje.
Korhadó birodalomban minden időleges, átmeneti,
A vezetők félnek a vezetettektől, s viszont,
Az ajándékok félelemből születnek.
Már azt is megtapsolják, aki ragaszkodik
Saját tévedéseihez és hazugságaihoz.
Azt mondják róla: meggyőződése van.
Azt mondják róla: szolgálni akar.
Pedig csupán makacs volt tévedéseiben,
És haszna származott belőlük.
Mert a Birodalom sosem akarja a teljes igazságot,
A Bölcs pedig ritkán meri.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
63.
|
63.
Aki a nem-cselekvéssel (wu-wei) cselekszik, a tevékenység-nélküliséggel (wu-sî) intézi ügyeit, ízletesnek találja az íz-nélkülit (wu-wei), az meglátja a nagyot a kicsinyben s a sokat a kevésben, a gyűlöletet erénnyel (tö) viszonozza, [60] nehéz dolgot tervezve a könnyebbjével kezdi, nagy dolgokra készülve a csekélyekkel kezdi. Mert az égalattiban minden nehéz dolog feltétlenül könnyűből jön létre, s az égalatti minden nagy tette feltétlenül csekélyből fakad.
Így a bölcs (seng) sohasem művel nagy dolgokat, s éppen ezért képes nagy dolgokat vinni véghez. Aki könnyen ígér, az iránt mindig megfogyatkozik a bizalom. Aki sok dolgot tart könnyűnek, mindig sok nehézre bukkan. Ám a bölcs ember (seng-zsen) mindent nehéznek tart, s éppen ezért (igazi) nehézséggel sohasem találkozik.
|
63. frázis
Cselekedd azt, amivel nem jár cselekvés;
Keresd azt, ami zavaró; ízleld azt,
Aminek nincs íze.
Csinálj a kicsinyből nagyot és a kevésből sokat;
Tégy jót azzal, aki téged megsértett.
Készíts terveket a nehézség leküzdésére,
Mielőtt az valóban nehéz lesz; csinálj valami
Nagyot úgy, hogy akkor kezded el, mikor kicsiny.
A nehéz dolgoknak a világban kezdetüket
A könnyű dolgoktól kell venniük.
A nagy dolgoknak a kicsinyekben kell kezdődniük.
Ezért, mivel a bölcs sosem próbál meg
Nagy lenni, sikerül naggyá lennie mégis.
Aki elhamarkodottan tesz igéreteket,
Ritkán tartja meg a szavát;
Aki a dolgokat többnyire könnyen veszi,
Gyakorta találja magát szemben nehézségekkel.
Ezért még a bölcs is egyes dolgokkal úgy foglalkozik,
Mint nehezekkel.
Ezért van, hogy végül nem győzik le a nehézségek.
63. parafrázis
Mondhatná mindezt X. elvtárs a Központból,
Köszönöm szépen a tanácsot, Lao Cse elvtárs!
Majd cselekszem én is úgy, ahogy Ön,
Azzal nem jár cselekvés, ugyebár. Keresem, ami
Nem zavaró (Önök számára a Központban),
Ízlelem azt, aminek nincs íze,
S nem marad el, remélem, a jutalom.
Vigyázzon, még az Ön főnöke is lehetek,
Kedves X. elvtárs a Központból,
S én mondom majd: csinálj a kicsinyből nagyot.
De nem idealizmus ez, Lao Cse elvtárs?
Győzzük le inkább a nehézségeket,
Melyek azért vannak, ugyebár,
Hogy legyőzzük őket, még mindig marad
Belőlük elegendő. Bölcs lettem, látja,
Most már igazán várom a jutalmat.
De csak olyan díjra gondoljon, Lao Cse elvtárs,
Amely pénzzel is jár. Az erkölcsi elismerés
Korunkban viccnek is rossz. Mert azt
Nem Ön adja, egyszerűen azért.
Nincs harag köztünk, ugye, Lao Cse elvtárs?
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
64.
|
64.
Ami nyugalomban van, azt könnyű megtartani; ami még jósjelet sem adott magáról <meg sem született>, arról könnyű tervet szőni; ami törékeny, azt könnyű szétzúzni; ami pedig parányi, azt könnyű szerte szórni. A dolgokkal már akkor törődni kell, amikor még nem is léteznek; rendet teremteni akkor kell, amikor még nincsen felfordulás. A fatörzs, amit egy ember (éppen) átölel(het), egy apró sarjból nőtt ki; a kilenc emeltes torony egy kis földhányásból emelkedik ki; s az ezer mérföldes utazás egyetlen kis lépéssel kezdődik. [61]
Aki cselekszik, kudarcot vall; aki megragad valamit, elveszíti. Ezért a bölcs ember (seng-zsen) nem-cselekvő (wu-wei), s így sohasem vall kudarcot; nem ragad magához semmit, s így nem is veszít el semmit. [62] Azok az emberek, akik tevékenykednek (c'ung sî), mindig közel jutnak a sikerhez, mégis kudarcot vallanak. Aki a végre éppen úgy vigyáz, mint a kezdetre, azt dolgiban sohasem érheti kudarc. Ezért a bölcs ember (seng-zsen) csak arra vágyik, hogy ne vágyakozzék; nem becsüli nagyra a nehezen megszerezhető javakat <az árukat>; csak azt tanulja meg, ami nem tudomány (pu-hio); oda fordul vissza, amit az emberek maguk mögött hagytak (ti. a dolgok eredeti állapotához). Így segíti elő, hogy a dolgok (wan-wu) megmaradjanak természetes állapotukban (cî-zsan), és sohasem merészel cselekedni <beleavatkozni a dolgok folyásába>.
|
64. frázis
Könnyű fenntartani egy helyzetet,
Amíg biztos a helyzet;
Könnyű foglalkozni egy helyzettel,
Mielőtt kialakulnának tünetei;
Könnyű eltörni valamit, amikor még törékeny;
Könnyű eltüntetni valamit, ha még kicsiny.
Addig foglalkozz egy dologgal, amíg csak semmiség;
Tartsd rendben a dolgokat, mielőtt a zűrzavar beáll.
A fa, amelyet épp, hogy átölelhetsz,
Aprócska hajtásokból nő ki lent;
A kilenc emeletes függőkert is
Egyetlen talicska földből emelkedik;
Az ezer mérföldes utazás is
Az ember lába alatt kezdődik el.
Aki bármit tesz vele, tönkre fogja tenni;
Aki megkaparintja, el fogja veszteni.
Ezért a bölcs, mert nem tesz semmit,
Soha semmit tönkre nem tesz; és
Mert semmit sem kaparint meg,
Semmit sem veszít el.
Vállalkozásaik közben az emberek
Mindig tönkreteszik őket a siker határán.
Légy oly körültekintő a végén, mint először,
És nem megy vállalkozásod tönkre.
Ezért a bölcs arra vágyik, hogy ne vágyjon,
És nem becsüli azokat a javakat,
Amelyeket nehéz megszerezni;
Megtanul meglenni tanulás nélkül,
És jóváteszi a sokaság vétkeit,
Hogy segítsen a miriád lénynek,
Hogy természetes legyen, s visszatartsa magát
Attól, hogy cselekedni merjen.
64. parafrázis
Ne tartsuk fenn ezt a helyzetet,
Mert már túl régen bizonytalan.
Ne foglalkozzunk a helyzettel,
Mert tünetei ránk is átragadnak.
Zűrzavarban élünk, s emberemlékezet óta
Ilyen volt itt a helyzet.
Bár tudjuk, akármit is teszünk,
Tönkre fogjuk tenni a helyzetet,
S amit ma nyerhetünk, elveszítjük holnap,
Azért vállalkozásunk a méltóság nevében
Megcselekedjük, mert a bölcsek mind
Szolgának álltak, és tanulni restek.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
65.
|
65.
A régi időkben azok, akik tudták, hogyan kell gyakorolni a tao-t, [63] nem arra törekedtek, hogy felvilágosítsák (ming) a népet, hanem arra, hogy (ismét) ostobábbá tegyék. A népet akkor nehéz kormányozni, ha sokat tud. Ezért a fejedelemséget ismeretek (csî) segítségével kormányozni: a fejedelemség megrablása; ám a fejedelemséget a nem-tudás (pu-csî) segítségével kormányozni: a fejedelemség boldoggá tevése. Aki e kettő közt különbséget tud tenni, annak már van mértéke s példája. Ha mindig megértjük e kettő (különbségét), az mérték és példa lesz. S ha valaki ezeket alkalmazza, az a titokzatos tö. A titokzatos tö mélységes és messzire ható, s a dolgokkal (wu) ellentétes (fan), de végül is vele lehet eljutni a nagy összhanghoz (ta-sun).
|
65. frázis
Régóta így van, hogy azok, akik leginkább
Követni tudták az utat, nem használták
Fel arra, hogy felvilágosítsák a népet,
Hanem hogy szemellenzőt rakjanak reá.
Amiért az embereket oly nehéz kormányozni,
Amiatt van, hogy túl okosak.
Ezért, ha egy államot okossággal kormányoznak,
Az az állam kárára lesz;
Ha egy államot nem okossággal vezetnek,
Az az állam jótéteménye.
Ez a két út a modell.
Ha mindig ismerjük a modellt,
Titkos erények birtoklói vagyunk.
A titkos erény mély és messzire nyúlik,
De ha a dolgok visszafordulnak,
Megfordulunk velük együtt.
Csak így érhető el a teljes összhang.
65. parafrázis
Konformisták, figyelem!
Örüljetek, ha az állam
Nem kormányoz okossággal,
Tiétek lesz az állam egésze,
S ama titkos erény.
Ti vagytok az állam, nem a nép,
Mely sajnos, túl okos ahhoz képest,
Hogy mégsem az állam.
Készítsetek új meg új modelleket,
A Legújabb Nagy Mechanizmust,
De ismétlem, örüljetek, ha az állam
Nem kormányoz okossággal.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
66.
|
66.
A folyam és a tenger azért tud a száz völgy <minden más patak és folyó> királya lenni, mert alattuk helyezkedik el. Ezért tud a száz völgy királya lenni. [64]
Így tehát (a bölcs embernek), ha fölötte akar állni a népnek, akkor úgy kell beszélnie, mint aki alatta áll. Ha előtte akar járni a népnek, önmagát kell hátulra helyeznie. Ezért a bölcs ember (seng-zsen) felül áll, de úgy, hogy a nép nem érzi súlyát; elöl áll, de úgy, hogy a népet nem éri károsodás. Így aztán az égalatti örömmel fogadja irányítását és sohasem elégeli meg. És mert sohasem harcol, az égalattiban senki sem képes versengeni vele.
|
66. frázis
Amiért a Folyó és a Tenger a száz völgy
Királya lehet, az azért van, mert felveszi
Az alsó helyzetet. Ezért lehet a száz völgy ura.
Így hát, ha a nép felett uralkodni vágyunk,
Saját szavainkkal meg kell alázkodnunk előttük;
S ha vezetni akarjuk az embereket,
Követnünk kell őket személyünkben is.
Ezézt a bölcs elfoglalja helyét a nép felett,
De ez terhet nem jelent; a nép előtt foglal
Helyet, de nem okoz torlódást. Ezért
A birodalom örömmel támogatja őt,
És sosem fárad el ebben.
Mivel nem verseng semmiért, a birodalomban
Senki sincs abban a helyzetben,
Hogy versenyre keljen vele.
66. parafrázis
Amiért a Folyó, amiért a Tenger,
Amiért az UFO-k, amiért az Isten,
Amiért az Állam, amiért a Költő
Felveszi a megfelelő alsó helyzetet
Szinte szekszuális értelemben mind.
Saját szavaikkal alázkodnak meg.
Ha vezetni akarjuk a népet,
Bújjunk atombiztos bunkereinkbe,
Ne jelentsünk terhet nekik,
Vagy ha igen, ne közöljék az újságok.
Ne versengjünk semmiért,
Majd kiutalják néhai érdemeinkért,
Legyen az kitüntetés vagy díszsírhely.
De a legtöbben megelégszenek egy lábjegyzettel:
"Emésztett és ürített a XX. század vége felé."
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
67.
|
67.
Az égalattiban mindenki azt mondja, hogy az én (tao-m) mintha nagyon hatalmas, de mintha oktalan (pu-sziao) lenne. Pedig éppen azért látszik oktalannak, mert hatalmas. Ami normálisnak látszik, annak végül mindig kiderül a kicsinysége!
Három kincsem van, ezekhez ragaszkodom, ezeket őrzöm. Az elsőt úgy hívják: kegyesség (c'î); a másodikat úgy hívják: mérséklet; s a harmadikat úgy mondhatom: nem merészelem az égalatti elé helyezni magamat. Csak aki kegyes, az képes bátorságra; csak aki mérsékelt, az lehet hatalmas; csak aki nem merészeli magát az égalatti elé helyezni, az lehet feladatát jól betöltő vezető.
Manapság azonban kegyesség nélkül akarnak bátrak lenni, mérséklet nélkül akarnak hatalmasok lenni, önmaguk háttérbe helyezése nélkül akarnak elöl járni; így hát elpusztulnak. Pedig aki kegyességgel háborúzik, azé a győzelem, s aki vele védekezik, az rendíthetetlen. Akit az ég <a természet> meg akar menteni, azt a kegyesség által védelmezi meg.
|
67. frázis
Az egész világ azt mondja, hogy utam nagy
És semmihez sem hasonlít. Azért sem hasonlít
Semmire, mert hatalmas. Ha valamire hasonlítana,
Már régóta kicsiny lett volna.
Három kincsem van,
Amelyet megtartok és kedvelek.
Az elsőnek neve együttérzés,
A másodiké takarékosság,
A harmadik: hogy nem merem vállalni
A vezetést a birodalomban.
Ha az ember együttérez,
Nem engedheti meg magának,
Hogy bátor legyen,
Ha az ember takarékos, megengedheti magának,
Hogy kiterjessze hatáskörét,
S ha nem meri vállalni a vezetést
A birodalomban, a hivatalnokok ura lehet.
Ha pedig elhagyjuk az együttérzést a bátorság
Kedvéért, a takarékosságot a terjeszkedésért,
A hátulsó helyet a vezetésért, bizonyosan
Halállal végezzük.
Az együttérzés segélyével az ember diadalt arat,
Ha támad, és védelme bevehetetlen.
Amit segít az ég, azt megtámogatja
Az együttérzés adományával.
67. parafrázis
Az én utam hosszú és senkiéhez sem hasonló
Hűséges vagyok én az utamhoz
Vállalom mint sorsomat is
Az út és a sors ugyanaz
Együttérzek a világgal
De nem takarékoskodom az életemmel
Ebben a birodalomban senki sem
Vállalja a vezetést
Mert aki együttérez a világgal
Nem meri vállalni mindazt
Amivel a vezetés jár
De te aki mindezt megérted
Takarékos vagy és kellőképpen
Félsz a felelősségtől
Hiszen erre tanítottak
Vagyis a hivatalnokok ura leszel
És parancsolni fogsz nekem
És elvitethetsz lecsukathatsz
Ha mégis vállalod a felelősséget.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
68.
|
68.
Az igazán jó tiszt (si) nem vágtat előre (hadiszekerén), az igazán jó harcos nem haragos. Aki igazán győzni tud az ellenség fölött, az nem harcol vele; [65] aki igazán irányítani (jung) tudja embereit, az önmagát alájuk helyezi. Ezt nevezzük a nem-harcolás tö-jének, ezt hívjuk erőnek az emberek irányítására, s erről mondjuk, hogy végső foka a régi időktől fogva létező éggel <természettel> való egyesülésnek.
|
68. frázis
Aki harcosnak kiváló, nem tűnik iszonytatónak;
Aki kitűnik bajvívásban, sosem gyúl haragra;
Aki kitűnik ellensége legyőzésében, nem keresi a vitát;
Aki kitűnik abban, hogy szolgálatba vesz másokat,
Megalázkodik előttük.
Ezt úgy ismerik, mint a nem-megelégedés erényét;
Ezt úgy ismerik, mint mások erőfeszítésének hasznosítását;
Ezt úgy ismerik, mint az ég fenségének megfelelőjét.
68. parafrázis
Nem tűnök kiváló harcosnak,
Mert ellenfeleim visszahúzódnak,
Nem vagyok iszonytató mert
Nem akarok bosszút állni,
Nem tűnök ki bajvívásban,
Bár gyakran gyúlok haragra,
S jobb híján a vitát keresem.
Nem veszek szolgálatba másokat,
S nem alázkodom meg előttük.
Elégedetlen vagyok,
Bár nem zsákmányolok ki senkit,
Nem tudom, fenséges-e az ég,
Mert országos sötétségben élek,
S a magam szerény eszközeivel,
Szerény bérért
Gyarapítom a sötétet.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
69.
|
69.
A hadművészetben (jung-ping) azt szokták mondani: "Nem merek gazda <védő> lenni, inkább leszek vendég <támadó>. Ha nem merek egy hüvelyknyit előre nyomulni, egy lábnyit vonulok vissza." Ezt nevezik előrehaladás nélküli (wu-hing) előrehaladásnak, ruhaujj feltűrésének a meztelen kar mutogatása nélkül, szembenállás nélküli sorbaállásnak, fegyvertelen megragadásnak.
Nincs nagyobb szerencsétlenség, mint lebecsülni az ellenséget <meggondolatlanul támadni>; az ellenség lebecsülése már-már elvesztegeti az én kincsemet <a tao-t>. Ezért van, hogy amikor két hadsereg összecsap, azé lesz a győzelem, amelyik siránkozik (a háború miatt). |
69. frázis
A stratégáknak van egy mondásuk,
Nem merem játszani a házigazdát,
De játszom a vendég szerepét,
Nem merek előremenni egy hüvelyket,
Hátrálok inkább helyette egy lábnyit.
Ez úgy ismeretes, mint amikor előre menetelnek,
Amikor nincs út,
Feltűrik az ingujjat, amikor nincs kar,
Erőszakkal vonszolják az ellenfelet,
Amikor nincs ellenfél,
És fegyvert ragadnak, amikor nincs fegyver.
Nincs nagyobb balsors, mint amikor
Túl könnyedén veszik az ellenséget.
Amikor így tettem, csaknem ráment vagyonom.
Íly módon a két fél közül aki fegyvert
Emel egymásra, a bánat-sújtotta lesz az,
Aki győz.
69. parafrázis
Nincs utazás, de építünk utakat.
Építünk utat, de nem épül.
Vannak építők, de minek?
Hiszen ők sem utazhatnak.
A két ellenfél közül,
Ha szabad jósolnom,
Az győz, aki jobban sajnálja övéit,
S nem szívesen bocsátkozik a harcba.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
70.
|
70.
Az én szavaimat nagyon könnyű megérteni, s nagyon könnyű megvalósítani is őket. Az égalattiban mégsem tudja megérteni senki, mégsem tudja megvalósítani senki (a tanításomat). Pedig szavaimnak van őse <alapja>, tetteimnek van ura <vezető elve>.[66] Éppen ezt nem tudják megérteni az emberek, s ezért nem ismernek engem. Nagyon kevesen értenek meg engem, de éppen ebben rejlik értékem. Hiszen a bölcs ember (seng-zsen) durva ruhát visel kívül, de jade-t hord a keblében.
|
70. frázis
A szavaimat nagyon könnyű megérteni,
És nagyon könnyű átültetni gyakorlatba,
Még sincs senki a világon, aki értené,
S aki megvalósítaná őket.
A szavaknak megvan az ősük, a tetteknek uruk van.
Mivel az emberek tudatlanok, nem értenek.
Akik értenek engem, kevesen vannak;
Akik nyomomban járnak, azokat tisztelet éri.
Ezért a bölcs, bár háziszőttes ruhába öltozik,
Öltözéke alatt drága jáspisékszert visel.
70. parafrázis
A szavaimat könnyű megérteni,
És nagyon könnyű átültetni a gyakorlatba,
Még sincs senki a világon, aki értené
Egyszerű szavaim.
De akik nyomomban járnak,
Azokat tisztelet éri,
Várja őket a korbács, a száműzetés,
A börtön vagy a bitó,
Mert túl egyszerű mindaz, amit mondok,
És azt mondom, amit gondolok,
Ez a bűnöm.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
71.
|
71.
A tudást nem-tudásnak tartani: a legmagasabb fok. A nem-tudást tudásnak tartani: betegség. Csak aki betegségnek ismeri fel a betegséget, az tud ezáltal megszabadulni a betegségtől. A bölcs ember (seng-zsen) sohasem beteg, mert azáltal, hogy betegségnek tudja a betegséget, megszabadítja magát a betegségtől.
|
71. frázis
Tudni s mégis azt hinni, nem tudunk, a legjobb;
Nem tudni, s mégis azt hinni, hogy tudunk,
Nehézséghez vezet.
Ha éberek vagyunk a nehézséggel szemben, elkerülhetjük.
A bölcs nem találkozik nehézséggel. Ez azért van,
Mert éber vele szemben, tehát nem találkozik
Semmi nehézséggel.
71. parafrázis
A bölcs látja, egyre kevesebbet tud,
De még mindig jóval többet, mint ami hasznos,
Mert katasztrófa előtt nincs szükség bölcsekre,
Elszaporodnak a bolondok.
A bölcs csupán idézőjelbe teheti magát,
A történelem úgyis zárójelbe teszi.
Katasztrófa előtt a bölcs is
Csak egyéni előnyökre törhet,
S tisztességét is csak egyéni halálban
Kamatoztatja.
Ha valaki igazán bölcs,
Mindig találkozik a nehézségekkel,
Más kérdés megint,
Hogy nem vesz róluk tudomást.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
72.
|
72.
Ha [67] a népnek nem kell félnie a hatalomtól, akkor érkezik el az igazán nagy hatalom. Ne szűkítsd össze a lakóhelyét <ne zárd börtönbe>, ne háborgasd abban, amiből él, és ha nem fogod zaklatni, éppen ezért nem fog téged megelégelni. Ezért a bölcs ember (seng-zsen) ismeri magát <hatalmát>, de nem mutogatja magát; szereti is magát <becsüli bölcsességét>, de nem állítja előkelő helyre magát. Elutasítja tehát az egyiket, s a másikhoz tartja magát.
|
72. frázis
Ha az emberekből hiányzik a megfelelő érzék
A félelemhez, valami szörnyű megpróbáltatás
Következik el rájuk.
Ne zsúfold össze életterüket; ne
Nyomjátok le életszínvonalukat. Ha
Nem nyomod le őket, nem fáradnak el
A tehertől.
Ennélfogva a bölcs ismeri önmagát,
De nem teszi szemlére, szereti magát,
De nem bálványozza.
Íly módon elveti az egyiket, elfogadja a másikat.
72. parafrázis
Most majd újra megtanulnak félni az emberek,
Bár a szörnyű megpróbáltatásnak még nincs neve,
De életterük zsúfolt, már gyűlölik egymást,
Irígykednek, acsarkodnak, ki lopott többet,
És életszínvonaluk rohamosan csökken.
Le kell nyomni őket, hogy majd felálljanak,
És megtisztultan ledobják terhüket.
A bölcs ismeri őket, megérti aggodalmukat,
És nem teszi közszemlére tudását.
Szereti az embereket, de nem bálványozza őket,
Mert az emberekkel jót tenni nem lehet,
Jónak lenni kell, vagy talán születni erre,
A sérült kromoszómák azonban jól burjánzanak.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
73.
|
73.
Aki úgy bátor, hogy mindent mer, az öl. Aki abban bátor, hogy nem mer, az életet ad. Ez kétféle (bátorság): az egyik hasznot hajt, a másik kárt okoz. Az ég <a természet> gyűlöli az egyiket, de ki tudja ennek az okát? Ez még a bölcs embernek (seng-zsen) is nehezen érthető. [68]
Az ég <a természet> tao-ja sohasem harcol, mégis győzni tud; sohasem beszél, mégis helyes választ tud adni; nem hív senkit magához és (minden) magától jön el hozzá; csendben van, mégis tud tervezni <irányítani>. Az ég hálója hatalmas, de bármily nagyok a szemei, senkit át nem ereszt.
|
73. frázis
Az, akiben nincs félelem, mert bátor,
Szembetalálkozik majd halálával;
Az, akiben nincs félelem, mert gyáva,
Életben fog maradni.
A kettő közül az egyik jóra vezet, rosszra a másik.
A menny gyűlöli, amit gyűlöl,
Ki tudhatja az okát?
Ezért még a bölcs is nehéznek talál némely dolgot.
A menny útja
Kiválik abban, hogy győz verseny nélkül,
Válaszol, bár nem heszél,
Magához vonz, bár nem hív senkit,
Terveket kovácsol, bár céltalannak tetszik.
Az ég hálója szélesre vetve. Bár nem sűrű szemű.
Semmi sem csúszik rajta át.
73. parafrázis
Bátran meghalni régen tudtak talán.
A bátor halál értelmes kell, hogy legyen.
Ha gyáván halunk meg, nyüszítve,
Gyógyszerekkel és hazugságokkal tele.
A menny nagyon gyűlol ma minket.
Bár győzne, válaszolna, vonzana!
Bár lenne terv mindabban, amit
Csak gyávaságból viselünk el!
Terv lenne vérben, könnyben, halálban?
Az ég hálója szélesre vetve.
De vajon nem csúszott keresztül rajta
Egész világunk?
Él-e még a Halász, ki hálóját kitette,
S ha él és zsákmányért visszatér,
Nem egyetlen jogos célja-e, hogy
Felfaljon mindannyiunkat?
Kannibál Halász! Gyáván halok meg, nyüszítve.
A menny nagyon gyűlöl ma minket.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
74.
|
74.
Ha a nép nem fél a haláltól, miért kell akkor a halállal <halálbüntetéssel> rettegésben tartani? És ha feltételezzük, hogy az emberek félnek a haláltól és rendkívüli dolognak tartják azt, ki merné megragadni és megölni őket?
Az öldöklésnek örökös irányítója van (ti. a tao), aki öldökölhet. És ha valaki az öldöklés irányítója helyett öldököl, arról elmondhatjuk, hogy az ácsmester helyett próbál hasogatni. Ám aki az ácsmester helyett próbál hasogatni, az ritkán menekül meg attól, hogy megvágja a kezét.
|
74. frázis
Ha az emberek nem félnek a haláltól,
Miért kellene őket halállal ijesztgetni?
Ha az emberek mindig félnek a haláltól,
S ha letartóztathatnám és halálra ítélném
Mindazokat, akik új dolgokat kitalálnak,
Vajon ki merészelne ez ellen cselekedni?
Van hivatásos hóhér, akinek ölés a feladata.
A hóhér nevében ölni ugyanaz, mint
Az ácsmester nevében a fát legyalulni.
Ha az ács helyett gyalulnak, bizony, kevesen
Menekülnek meg attól, hogy meg ne sebezzék
Saját kezüket.
74. parafrázis
Az emberek félnek a haláltól,
Ezért ritkán beszélnek róla.
A halál régi dolog és szükséges is.
Gondoljuk meg, mi lenne a világból,
Ha a hatalom és a pénz birtokosai
Örökké élnének ráadásul,
S büntetlenül irthatnák azokat,
Akik új dolgokat kitalálnak?
De azok, akik hivatásként választják
Az ölést, megérdemlik a halált,
Bármilyen hóhér nevében cselekednek.
Új dolgokat kell sürgősen kitalálni,
Miközben a halál higgadtan várakozik.
Tiszteljétek a halált, emberek,
A Szabadság, Egyenlőség, Testvériség
Legigazabb barátját!
Ölelésében mindenki szabad, egyenlő s
Testvér lészen.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
75.
|
75.
A nép azért éhezik, mert a fölötte állók (sang) túlságosan sok adógabonát (sui) esznek. Csak azért éhezik. A népet azért nehéz kormányozni, mert a fölötte állók sokat tevékenykednek (ju-wei). Csak ezért nehéz kormányozni. A nép azért veszi semmibe a halált, mert (a fölötte állók) oly mohón habzsolják az életet. Csak ezért veszi semmibe a halált. S bizony, aki semmit sem tesz az életéért, az bölcs igazán (hien) az élet becsülésében (kui seng). [69]
|
75. frázis
Az emberek éhesek:
Azért van ez, mert a hivatalban levők túl sokat
Zabálnak fel adóban,
Hát az emberek éhesek.
Az embereket nehéz kormányozni:
Ez azért van, mert a hatalom emberei túlságosan is
Szeretnek cselekedni, ezért nehéz kormányozni
A népet.
Az emberek túl könnyen veszik a halált:
Azért van ez, mert az emberek túlságosan bíznak
Az életben, hogy könnyen veszik a halált.
Mert bölcsebb az az ember, akinek haszontalan
Az élet, mint az, aki becsüli az életet.
75. parafrázis
Az embcrek még nem igazán éhesek,
S főképp nem mindenütt.
De még megvan a másodlagos éhség,
A javak megszokása és szerelme.
Senki sem szereti, ha elveszik tőle,
Amije egyszer már megvolt.
De a szabad emberek elmondják fiaiknak,
Milyen volt a régi szabadság.
Az embereket nehéz kormányozni,
Mert gyűlölik, ha kormányozzák őket.
Ragaszkodnak a jobb élethez,
És ha sorsuk valóban rosszra fordul,
Káromkodnak először, aztán harcba szállnak,
Mert az életet jobban becsülik, mint a halált.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
76.
|
76.
Az ember születésekor lágy és gyenge, halála után pedig kemény és erős. Minden dolog (wan-wu), minden fű és fa születésekor lágy és hajlékony, halála után pedig száraz és merev.
Ezért ami kemény és erős, az a halál követője; ami pedig lágy és gyenge, az az élet követője. S így van az, hogy amelyik fegyver erős, elpusztul, s ha a fa (törzse) erős, eltörik. Az erős és hatalmas mindig alulra kerül, a lágy és gyenge azonban felülre kerül.
|
76. frázis
Az ember hajlékony és gyenge, míg él,
De kemény és merev, ha meghalt. A füvek
És fák hajlékonyak és törékenyek, amíg élnek,
De szárazak és zsugorodottak, ha halottak.
Íly módon a kemény és az erős a halál bajtársa;
A hajlékony és gyenge az élet szövetségese.
Éppen ezért az a fegyver, mely erős, nem fog
Győzelmet aratni; az igazán erős fa
Kibírja a fejszét. Az erős és a nagy felveszi
Az alsó helyzetet, a hajlékony és a gyenge a felsőt.
76. parafrázis
Lassan a természet egészen visszaszorul.
Csak a könyvek őrzik az erdők és folyók színeit,
A fényképek, festmények és az illékony versek.
Minden egyre keményebb lesz s egyre erősebb,
És földi uralmát végképp megszilárdítja a halál.
De én élek még, mint a fák s a füvek,
Hajlékony és gyenge vagyok, mint az élet,
Legalul vagyok én a Nagy Láncolatban,
S a legfelső láncszemhez szólok: Segítség!
Lassan a természet egészen visszaszorul.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
77.
|
77.
Az ég <a természet> tao-ja hasonlít az íj megfeszítéséhez: mikor az addig magasan álló részét leszorítják, az addig alacsonyan álló rész felemelkedik; ahol addig nagyon sok volt, onnan elvettek, ahol pedig nem volt elég, ott gyarapítottak. Az ég tao-ja elvesz attól, akinek túlságosan sok van, s gyarapítja azt, akinek elegendője sincs; az emberek tao-ja azonban nem ezt teszi, hanem elvesz attól, akinek elegendője sincs, hogy felajánlja annak, akinek amúgy is túlságosan sok van. S ugyan ki képes oly sokat birtokolni, hogy azt felajánlhassa az egész égalattinak? [70] Csak az, ki a tao-t birtokolja. Így hát a bölcs ember (seng-zsen) befolyásol, de nem támaszkodik erre; beteljesíti művét, de nem időzik el (a sikerben); mert sohasem vágyik arra, hogy mutogassa kiválóságát (hien). [71]
|
77. frázis
Nem olyan a menny útja, mint egy íj felajzása?
A magasat lenyomja,
Az alacsonyt felemeli,
A bőségesből elvesz,
A hiányoshoz hozzátesz.
A menny módszere az, hogy elvesz a bőségesből,
Hogy pótolja azt, ami hiányos.
Az ember módszere más. Elvesz azoktól,
Akik ínségesek, hogy felajánlja azoknak,
Akiknek máris több van az elégnél. És ki az,
Aki el tudja venni magától, amiben bővelkedik,
S felajánlja a birodalomnak?
Csak ő ismeri az utat.
Ezért a bölcs jót cselekszik velük, de nem várja
A hálát,
Végrehajtja feladatát, de nem kér az érdemből.
Nem azért van-e ez, mert nem akarja,
Hogy másoknál jobb embernek tartsák?
77. parafrázis
A menny húrja rég leeresztve,
Felajzva vár a Pokol, s kilövi nyilait.
A Pokol a magasat felemeli,
Az alacsonyt lenyomja,
A bőségesből elvesz,
A hiányoshoz hozzátesz,
Az egyenlőség nevében.
Aztán figyel, hogyan támad mindebből háborúság.
Nincsen már senki, aki bízna a Birodalomban,
Ezért önkéntes adóra senki se számítson.
A bölcs jól ismeri a menny gyengeségét,
A Pokol erőit, tehát igyekszik jót cselekedni
A Pokol engedélyével, mert veszedelmes volna,
Ha azt hinnék, mást akar, mint a Pokol.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
78.
|
78.
Az égalattiban semmi sem lágyabb és gyengébb, mint a víz, s mégis, ha megtámadja a kemény és erős dolgokat, nincs, ami versenyre tudna kelni vele. És nincs, ami meg tudná változtatni. [72]
Hogy a gyenge mindig legyőzi az erőset, a lágy pedig legyőzi a szilárdat, azt az égalattiban mindenki tudja, de nincs senki, aki meg is tudná valósítani. Ezért a bölcs ember (seng-zsen) azt mondja: "Aki elfogadja a fejedelemség (jelképes) göröngyét, azt nevezik a föld- és gabonaistenek (sö-ci) urának (csu); aki pedig elfogadja <magára vállalja> a fejedelemség minden szerencsétlenségét, az az égalatti királya (wang) lesz."
A helyes szavak (cseng jen) olyanok, mint az ellentétük (fan).
|
78. frázis
A világon nincs semmi, a víznél
Ami megadóbb lenne és gyengébb.
De semmi sem versenyezhet vele,
Ha keményet és erőset kell megtámadni.
Ez azért van így, mert semmi sem
Foglalhatja el a helyét.
Hogy a gyenge legyőzi az erőset,
És a megadóbb legyőzi a keményet,
Mindenki tudja a világon, mégsem képes senki
Átültetni ezt a tudást a gyakorlatba.
Ezért a bölcs azt mondja,
Hogy aki az állam megaláztatását magára veszi,
Olyan uralkodónak neveztetik, aki méltó arra,
Hogy áldozatot ajánljon fel a föld
És a köles istenségeinek;
Aki pedig az állam bajait magára veszi,
Királynak neveztetik, aki méltó
Az egész birodalom feletti uralomra.
Az őszinte szavak
Paradox módon hangzanak.
78. parafrázis
Gyenge vagyok és kiszolgáltatott,
Mégis rám vannak utalva.
Üvöltök fájdalmamban,
Mégis tőlem várnak vigaszt.
Nem szeretnek úgy, ahogy szeretném,
S én feltétel nélkül szeretek.
Magamra veszem hazám megaláztatását,
De nem lesz belőlem uralkodó.
Magamra veszem hazám bajait,
S méltó leszek a bajok elviselésére.
Az őszinte szavak
Paradox módon hangzanak.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
79.
|
79.
A [73] nagy elégedetlenség megbékítése (ho) mindig tápot ad újabb elégedetlenségre. Hogyan lehetne (ezt) jónak tartani! Ezért a bölcs ember (seng-zsen) kezében tartja a baloldali rovásokat <jogainak bizonylatát>, de sohasem terheli meg (követelésével) az embereket. A tö birtoklása: rovásokkal <kötelezvényekkel> rendelkezni; a tö hiánya pedig: adókkal (cs'ö) rendelkezni <be is hajtani a követelést>. Az égi <természeti> tao-nak nincs rokonsága <nem részrehajló>, hanem mindig a jó ember pártján áll.
|
79. frázis
Ha két nagy ellenség békét köt egymással,
Bizonyos, hogy marad némi ellenségesség
Köztük, amely nem oszlik el.
Hogyan lehetne ezt tökéletesnek tekinteni?
Így hát a bölcs elveszi a hitelező rováspálcáját,
De nem követel fizetséget a néptől.
Az erényes ember gondjaiba veszi a rováspálcát,
Az erény nélküli ember a követelést.
Csak a menny útja nem mutatja jelét
A részrehajlásnak.
Az ég öröktől fogva a jó ember pártján van.
79. parafrázis
Ha két nagy ellenség békét köt egymással,
A kicsiny országoknak éppúgy van félnivalójuk,
Mint háború esetén.
Mert könnyen eladhatják lányaikat, fiaikat,
Termésüket, gyáraikat, útjaikat,
Az alkuba belefoglalhatják őket tudtuk nélkül,
S nem mindegy, csak a gaznak, ki a gazda,
Ha már gazda nélkül nem lehet élni.
Még mintha a menny is jeleit mutatná
A protekciónak és megvesztegetésnek:
Mindig az erősebb ellenfél pártján van,
S tetteit utólag igazolja.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
80.
|
80.
Legyen kicsiny az ország (kuo), de kevés a népe. Legyen úgy, hogy birtokoljanak bár tízszeres és százszoros (munkát végző) szerszámokat (k'i), de ne használják azokat. Legyen úgy, hogy a nép inkább két halált haljon (otthon), de ne menjen soha messzire. Birtokoljanak bár hajókat és kocsikat, senki se szálljon azokra; birtokoljanak bár páncélokat s fegyvereket, senki se vegye elő azokat. Legyen úgy, hogy az emberek ismét csomókat kötözzenek, s azokat használják (írás gyanánt). Találják édesnek az ételüket, szépnek a ruhájukat, lakjanak békésen otthonukban, s leljék örömüket szokásaikban. A szomszédos országokból (kuo) akár át is lássanak egymáshoz, s hallják kölcsönösen a kakaskukorékolást és kutyaugatást, a nép mégis úgy érje el az öregséget és halált, hogy sohasem fordult meg odaát.
|
80. frázis
Csökkentsd az állam méretét és népességét.
Biztosítsd, hogy még ka az emberek rendelkeznek is
Hadieszközökkel egy csapat vagy zászlóalj erejéig,
Ne használhassák őket; és hogy vonakodjanak
Távoli helyekre menni, mivel a halált nem veszik
Könnyen.
Bár vannak hajóik, szekereik, nem veszik hasznukat,
S bár van páncéljuk és fegyverük, nincs alkalmuk arra,
Hogy mutogassák.
Tégy róla, hogy az emberek visszatérjenek
A csomózott kötél használatához,
Találjanak enyhülést táplálékukban,
Szépséget ruházatukban,
Legyenek elégedettek lakhelyükkel,
És legyenek boldogok azzal, ahogy élnek.
Bár az egymás mellett lévő államokból átlátni
A másikba, és a csaholó kutyákat és kukorékoló
Kakasokat áthallani az egyik államból a másikba,
De azért az egyik állam népe öregedjék és
Haljon meg úgy, hogy sose volt dolga a másikkal.
80. parafrázis
Hát ez sikerült (a csökkentés).
Most már valóban idehallani
A kutyacsaholást és a kakasszót.
(Ráadásul honfitársaink kutyáit és kakasait.)
Rendelkezünk szerény hadieszközökkel,
De jobb, ha nem használjuk őket.
Távoli helyekre sem szívesen
Menetelünk többé.
Páncélozott járműveinket és fegyvereinket
Azért hagyományosan megmutogatjuk,
És néhány ajándék-repülőnk V-jét.
Az emberek azonban nem boldogok
Így, ahogy élnek, illetve
Fordított arányban boldogok (sohasem mért)
Intelligenciahányadosukkal.
A szomszédos államok egyformák,
Nem is érdemes átmenni egyikből a másikba.
|
[« Teteje ]
[« lapoz ] További fordítások |
|
További fordítások [ » lapoz ] |
81.
|
81.
A megbízható szavak nem szépek, a szép szavak nem megbízhatóak. Aki jó, az nem vitatkozik (pien), s aki vitatkozik, az nem jó. Aki tud, az nem tudóskodik (po), s aki tudóskodik, az nem tud. [74] A bölcs embernek (seng-zsen) nem kell felhalmoznia; mindent az emberekért tesz, s neki annál több lesz; mindenét az embereknek adja, s ezáltal csak gyarapodik. Az ég <a természet> tao-ja úgy élesít (li), hogy sohasem vág (hai); a bölcs ember (seng-zsen) tao-ja úgy cselekszik, hogy sohasem harcol.
|
81. frázis
Az igaz szavak nem szépek; a szép szavak
Nem igazak. A jó szavak nem rábeszélőek;
A rábeszélő szavak nem jók. Annak, aki tud,
Nincs széles műveltsége; akinek széles
A műveltsége, az nem tud.
A bölcs nem halmoz fel.
Mivel mindent, amije van, másoknak adományoz,
Egyre többje van;
Mivel mindent, amije volt, másoknak adott,
Egyre gazdagabb.
Az ég útja olyan, hogy jót tesz és nem okoz kárt;
A bölcs útja nagylelkű és nem verseng senkivel.
81. parafrázis
Milyen igaz!
|
| [« Teteje ] |
|
|
Jegyzetek:
1.
[1] A mű e két bevezető mondatának fordításunkban olvasható hagyományos értelmezését újabban vitatják. A hagyományostól legtávolabb álló javaslat szerint az "örök" (cs'ang) szót "közönséges"-nek kellene értelmeznünk. Ennek egyebek között az is ellentmond, hogy a cs'ang helyett eges szövegvariánsokban sang-ot olvashatunk, amelynek értelme: "magasztos".
2.
[2] A harmadik bekezdés első mondata Ma Sziü-lun szerint a 37.-ben van a maga helyén, harmadik mondata pedig Ma szerint voltaképpen kommentár, mely később csúszhatott bele az eredeti szövegbe.
[3] A három utolsó mondat Ma Sziü-lun szerint csupán az 51.-ben van a maga helyén.
3.
[4] A mondat úgy is fordítható, hogy a bölcs uralkodó "üressé teszi (a nép) szívét, de megtölti (a nép) hasát" stb.
[5] Ma szerint ez a félmondat is kommentárból való.
4.
[6] A mondat Ma szerint az 61.-ben van a maga helyén.
[7] A "képmás" (sziang) értelme valószínűleg: "képzet".
5.
[8] Értelme: a természet nem ismeri az "emberség" konfuciánus erényét, minden létezővel úgy bánik, mint élettelen tárggyal. Szalmakutyákat az ókori Kínában temetések alkalmával "áldoztak fel".
6.
[9] Egy szövegkorrekció a "völgy" jelentésű ku írásjegy helyett a "gabona" jelentésű ku írásjegyet olvasná, s "tápláló (v. éltető) szellem"-nek fordítaná az első két szót. Valószínű, hogy a "völgy" és a "gabona" egyébként is rokon fogalmával - a kiejtés homofóniája segítségével - a szöveg tudatos szójátékot űz.
7.
[10] A mondatban több olyasmi olvasható, ami, különösen az "emberség" dicsérete, ellentmond a mű más helyeinek. Ma Sziü-lun kihagyja a szövegből.
8.
[11] Az öt szín: kékeszöld, sárga, piros, fehér, fekete. Az öt hang: a kínai pentaton skála hangjai, ezenkívül öt hangnem. Az öt íz: keserű, savanyú, sós, csípős, édes.
17.
[12] Ma Sziü-lun szerint az "annak vállalkozásai" szavakkal kezdődő befejezés a 37. végére helyezendő.
18.
[13] A hat rokon: valószínűleg az apa és az anya, az idősebb és a fiatalabb fivér, valamint a feleség és a gyermek (v. a férj).
19.
[14] Ma Sziü-lun a 20. első mondatát ide helyezi, ugyancsak bevezető mondatnak. Ugyanő a "műveltség" (wen) helyett "kormányzás"-t (cseng) javasol.
20.
[15] A bevezető mondatról lásd előző jegyzetünket. A bekezdés utolsó mondatát Ma Sziü-lun a 72.-be helyezi.
[16] Ma Sziü-lun a második bekezdés mondatait átrendezi, anélkül azonban, hogy ezzel a szöveg értelme jelentősen módosulna.
21.
[17] A három utolsó mondat egy ugyancsak lehetséges fordítása: "A régmúlt időktől mind a mai napig nem veszett el a rendeltetése (ming), hogy általa buzdíttassék az Atyák serege. Honnan tudjuk, hogy így áll a dolog az összes Atyákkal? Ez által."
22.
[18] A bekezdés utolsó mondatát Ma Sziü-lun elhagyja.
[19] Ma a bekezdés első mondatát a 39.-be, második mondatát a 24.-be, harmadik mondatát a 68.-ba helyezi. A második mondat utolsó része így is fordítható: "nem fitogtatja (sikereit), ezért azok tartósak (cs'ang)".
23.
[20] Az eléggé problematikus szöveg több kritikusa az utolsó mondatot elhagyja. Ma Sziü-lun a fejezet első mondatát az első bekezdés végére helyezi.
24.
[21] A mondat hátralevő részét Ma Sziü-lun a fejezet végére helyezi, majd ennek is utána csatolja a 22.-ből elhagyott mondatot (vö. [19] jegyzetünkkel). Az "aki megköveteli magának a tiszteletet" stb. így is fordítható: "aki fitogtatja (sikereit), annak (eredményei) nem tartósak" (vö. ugyancsak [19] jegyzetünkkel).
25.
[22] Ma Sziü-lun szövegében ezután az olvasható: "Az űrben (lebeg), meg nem áll!"
[23] Egy szövegvariánsban a "király" (wang) helyett az "ember" (zsen) írásjegy olvasható.
27.
[24] Ma Sziün-lun szövegében a második bekezdés első két mondata helyett egy a 62.-ből ide helyezett mondat olvasható: "Lehet-e olyan eset, hogy a nem-tökéleteseket (pu-san) elvessük?" Az "igazán mély bölcsesség" lehet "a megvilágosodottságra való hagyatkozás" is.
28.
[25] A "szerszám" (k'i) szó átvitt értelemben "hivatalnok"-ot is jelenthet; így érthető a mondat kapcsolata a következővel. - Ma Sziü-lun szövegkorrekciója a fejezet értelmét nem módosítja.
29.
[26] Ma Sziü-lun ide toldja be a 64.-ből a következőket: "Ezért a bölcs ember nem-cselekszik, s így sohasem vall kudarcot; nem ragad magához semmit, s így nem veszít el semmit". Ma a bekezdés utolsó mondatában is megváltoztatja a hagyományos szöveg több írásjegyét, jelentős értelem-módosítás nélkül.
30.
[27] Ma Sziü-lun a mondat utolsó részét elhagyja. A második bekezdésben Ma a "célhoz ér" írásjegyeket "merészel" írásjegyekkel helyettesíti.
31.
[28] Ma Sziü-lun a második és negyedik, valamint a nyolcadik és kilencedik mondatot kommentárnak tartja.
32.
[29] Ma Sziü-lun a fejezet java részét a 37.-be helyezi, itt csupán a következőket hagyja: "A névtelennek csak akkor lett neve, amikor elkezdődött a faragás. S mikor már a nevek megjelentek, azóta tudjuk azt is, hol álljunk meg."
34.
[30] A mondat Ma Sziü-lun szerint - helyesebb formában - csupán a 77.-ben van a maga helyén.
[31] Ma szerint az utolsó mondat a 63.-ba tartozik.
36.
[32] Ma szerint "A lágy legyőzi a keményet, a gyenge legyőzi az erőset" mondat a 78.-ba tartozik, onnan viszont e fejezet végére helyezendő: "Ezért a bölcs ember nem kívánja mutogatni bölcsességét (hien)".
37.
[33] Ma szöveg-rendezésében: "A tao örök, s nem-cselekvése nincs amit meg ne tenne" (vö. [29] jegyzetünkkel).
[34] Ezután Ma szerint a 32.-ből ide utalt mondatok következnek (vö. [29] jegyzetünkkel), majd a 43.-ból a két utolsó mondat, ezután a 2.-ból: "Így aztán a bölcs ember a nem-cselekvés tevékenységével él s a szavak nélküli tanítást valósítja meg" (vö. [2] jegyzetünkkel); végül pedig a 17.-ből: "Vállalkozásai beteljesülnek, dolgai sikerülnek, és a nép mind azt mondja, hogy ez a természetesség (vö. [12] jegyzetünkkel).
[35] A két utolsó mondatot Ma Sziü-lun kommentárnak tartja.
38.
[3.] A fejezet több szövegvariánsban maradt ránk, a változatok azonban csak egyes írásjegyeket érintenek, s az értelmet alig módosítják.
39.
[37] Ma Sziü-lun a fejezet első bekezdése elé a 42. első bekezdését helyezi, a bekezdés utolsó mondatát pedig kommentárnak tartja.
[38] Ide Ma Sziü-lun beiktatja a 22. második bekezdésének első mondatát (vö. [19] jegyzetünkkel).
[39] Ide Ma Sziü-lun a 42. második bekezdésének első mondatát iktatja.
[40] Egy szövegvariáns szerint: "Ezért a túlzott dicséret nem dicséret". Ezt fogadja el Ma Sziü-lun is, majd beiktatja még a 42. második bekezdésének második mondatát is.
42.
[41] Ma Sziü-lun a fejezet első bekezdését a 39. elejére helyezi (vö. [37] jegyzetünkkel), második bekezdését pedig a 39. (vö. [39] és [40] jegyzetünkkel). Szerinte ennek a fejezetnek eredeti szövege csupán a harmadik bekezdésből állt.
43.
[42] Ide Ma Sziü-lun beiktatja a 78. első mondatát.
[43] A két utolsó mondatot Ma a 37.-be helyezi (vö. [34] jegyzetünkkel), helyébe a 78. második mondatát is ide iktatja.
45.
[44] Ma Sziü-lun a fejezet második felében néhány értelmi kiegészítést lát szükségesnek, az utolsó mondatot pedig így alakítja: "A nagy hideg legyőzi a meleget, a fagy legyőzi a forróságot; aki ismeri a tisztaságot és ismeri a nyugalmat, az rendet teremt az égalattiban."
46.
[45] Ez a mondat egy a Han Fei-cî-ben olvasható idézet alapján helyezendő a hagyományos szövegbe.
48.
[46] Ma Sziü-lun a fejezet végére helyezi az 57. első három mondatát, valamint befejezésül a "Hát innen" szavakat.
49.
[47] A "szerzek" és később "nyerek" jelentésű tö írásjegy helyett Wang Pi hagyományos szövegében az "erény" tö írásjegye olvasható.
50.
[48] Az "élet követői" és a "halál követői": az emberi test négy végtagja és kilenc nyílása. Az első bekezdés azonban másképpen, a hagyományos felfogástól eltérően is értelmezhető. A "tizenhárom" helyett "tíz közül három" fordítással: "Akik az életet követik <az élet felé tartanak>, tízből hárman vannak; akik a halált követik, tízből (ugyancsak) hárman vannak; végül olyan ember, aki az életet keresve halála helyéhez jut, tízből (megint csak) három. Miért van ez így? Mert (az emberek) életüket nagyon is bőségesen táplálják."
[49] Ide Ma Sziü-lun betoldja a 75. utolsó mondatát.
51.
[50] A fejezet első bekezdésében néhány nem jelentős szövegmódosítás lehetséges. Az "íme, ez a titokzatos tö" szavak Ma Sziü-lun szerint a 65.-be valók, helyükbe a 2. befejező mondatait oktatja (vö. [3] jegyzetünkkel).
52.
[51] Ma Sziü-lun szerint: "minden dolog anyjának"; ami értelmileg indokolt módosítás.
[52] "Aki felhasználja a ragyogást, majd visszatér a világossághoz"; ez Ma szerint az 55.-be tartozik.
56.
[53] Az első mondat Ma szerint a 81. elejére helyezendő.
57.
[54] Az első mondatok a "Hát innen" szavakkal bezárólag Ma szerint a 48. végére valók (vö. [46] jegyzetünkkel).
58.
[55] Ez és a következő mondat Ma szerint kihagyandó. Helyette Ma szerint a fejezet a következőkkel végződik: "Ó, szerencsétlenség: erre támaszkodik a szerencse! Ó, a szerencse: ezt gyűri maga alá a szerencsétlenség! A bölcs ember látja ezt egyedül. A közönséges emberek (csung-zsen) hogyan tudnák ennek határát?"
59.
[56] A két utolsó mondat a hagyományos szöveg szó szerinti fordításában: "Ez az útja annak, hogy mélyre nyúló gyökerekkel és szilárd alappal örök legyen az élet a tartós nézéssel <szemlélettel>".
61.
[57] Ma Sziü-lun szerint "az égalatti minden dolgának gócpontja" szavaktól az első bekezdés a 46.-ba helyezendő, onnan pedig ide hozandó annak első bekezdése.
62.
[58] A ház délnyugati sarka a családi áldozatok bemutatásának helye, s ilyenformán a ház legtiszteltebb, alapvetőnek tekintett pontja.
[59] A harmadik mondat eddig: Ma Sziü-lun szerint a fejezet végére való; ez esetben a mondat hátralevő részét is némiképpen módosítani kellene.
63.
[60] "A gyűlöletet erénnyel viszonozza" szavak Ma szerint a 79. elejére valók. A bekezdés hátralevő részét, valamint a második bekezdés első mondatát Ma a 64.-be helyezi át.
64.
[61] Ma átrendezésében a szöveg az első bekezdés utolsó mondatával kezdődik ("A fatörzs, amit egy ember..."), utána kerül a 63.-ból áthelyezett három, majd a fejezet hagyományos szövegének első két mondata.
[62] A második bekezdés első két mondatát Ma a 29.-be helyezi (vö. [26] jegyzetünkkel).
65.
[63] Ma szövegében: "akik tudták, hogyan kell kormányozni az égalattit".
66.
[64] Ma az első bekezdést a 61.-be helyezi, onnan pedig ide iktatja az első bekezdés másfél mondatát (vö. [57] jegyzetünkkel).
68.
[65] Ma a fejezet szövegét némiképpen átrendezi, ide pedig a 22. második bekezdésének utolsó mondatát iktatja (vö. [19] jegyzetünkkel).
70.
[66] Ezt a mondatot Ma a fejezet végére helyezi.
72.
[67] Ma a fejezet első mondatául ide iktatja a 20. első bekezdésének utolsó mondatát (vö. [15] jegyzetünkkel).
73.
[68] A bekezdés utolsó mondatának Ma szerint a 63.-ban van a helye.
75.
[69] Az utolsó mondatot Ma az 50.-be helyezi át (vö. [49] jegyzetünkkel).
77.
[70] Ma javaslata szerint: "felajánlhassa annak, akinek nincs elég".
[71] Ma az utolsó mondatot a 38.-ba utalja, helyette ide helyezi a 81. negyedik és ötödik mondatát.
78.
[72] Ma az első bekezdést a 43.-ba utalja (vö. [42] és [43] jegyzetünkkel).
79.
[73] Ma első mondatnak ide iktatja a 63.-ból való "A gyűlöletet erénnyel viszonozzuk" szavakat (vö. [60] jegyzetünkkel).
81.
[74] Ma szerint a fejezet eredeti szövege csupán ennyi volt; csak az elejére helyez még egy mondatot az 56.-ból (vö. [53] és [71] jegyzetünkkel).
[« Teteje ]
[i] Lao-ce: Az Út könyve . Fordította: Dao Ngoc Thang [Heliodos, 1997] (Forrás: Terebess Ázsia E-Tár)
Előszó:
Lao-cével, az öreg bölccsel még nem, de a gondolatvilágával korán találkoztam. Nemcsak velem találkozott, hanem tudva-tudatlanul a Távol-Kelet talán minden gyermekével. Emlékszem, amikor az Ég-Föld-Ős kultusza is tiltott dolog volt, anyám arra utasított, hogy az ajtónkat nyissam résnyire, hadd vegyüljön tömegbe, a nagy Útjára a szobai légörvény, amibe rajzolódott szantálillatú, halvány füst.
Ez értehető volt, de az már kevésbé, hogy a Lao-cének tulajdonított rövid írás, ami nem vers, sem próza, nyelvezetével nem nyújt semmi élvezetet, mégis évszázadok után, nemzedékről nemzedékre élénk érdeklődést kelt az emberekben. Újabb értelmezésre nemcsak az írástudókat, de a császárokat is kihívja. Eddig ezernyi megfejtésről tudhatunk. Lehet, hogy több változata lesz, mint ahány írásjel a műben?
Az írás rendkívül tömör. Csak mint egy vázlat. Az írásjeleknek, mint a pont, a vessző, a kérdőjel, és a szavaknak, mint az és, a vagy, a de hiánya miatt a mondatokat különböző tagolással különbözően lehet képzelni. Még ugyanazt a mondatot is lehet többféleképpen érteni, mert a szavak szinte csak sejtelmekre engednek következtetni. Ezért van olyan sok értelmezése, s ugyanilyen sok fordítása. Ezek körül nagy vita soha nem keletkezett, mert senki nem mondhatja magáról, hogy érti igazán Lao-cét.
Bárhogy értelmezik, az eredmény mindig egy ép, mélységesen bölcs, és értékes mondanivaló. Talán ez a mű titka.
Az értelmezésnél, fordításnál igyekeztem nagyon körültekintően eljárni. A nyelvi örökség segített, hogy ráérezzek a szavak kevésbé ismeretes jelentéseire. Szótárakat nem használtam. A számomra ismeretlen szavak jelentését a régi írásokban (és fordításaikban) kerestem. Több ezer éves írásokról van szó, mint a "Változások Könyve", a "Tang-kori versek", vagy a "Vietnami Ly írások, amelyek idősebbek, vagy néhány évszázaddal fiatalabbak, mint amilyen idős lehet Lao-ce műve. A magyar fordításon sokat dolgoztam, egy-egy mondattal sokszor éjszakákon át álmodtam.
Ezennel is köszönetet szeretnék mondani a magyar barátaimnak, különösen Márton Tamásnak, akik sokat segítettek, hogy ez a fordítás létrejöjjön.
Dao Ngoc Thang
[« Teteje ]
[ii] Lao-ce: TAO TÖ KING . Fordította: Tőkei Ferenc [Kínai filozófia, Ókor, Második kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964, 17-54. oldal] (Forrás: Terebess Ázsia E-Tár)
Tőkei Ferenc: A TAOIZMUS ALAPVETÉSE
A taoizmus hagyományos fő művének eredeti címe: Lao-cî; s ez a cím, amely Öreg Mester-t jelent, a hagyomány szerint a mű szerzőjének neve. Ez a hagyományos szerző Konfuciusz egy idősebb kortársa lett volna; a személyéről szóló hagyomány azonban ellentmondó és bizonyíthatatlan, ezért nem érdemel különösebb figyelmet. Annál kevésbé, mert maga a Lao-cî (később Tao tö king) című könyv bizonyíthatóan nem lehet régebbi az i. e. IV. századnál. Sőt, ez a dátum is csak a lehetőségek felső határa. H. Maspero szerint a Lao-cî (Lao Tan) személyére hivatkozó szerző e művet az i. e. IV. század vége felé, Csuang-cî működése után írta (H. Maspero, La Chine antique. Paris 1955. 407-408. 1.), mint az akkor már javában virágzó taoista tanok egy rövid összefoglalását. A. Waley még tovább megy, szerinte a Lao-cî-t 240 körül írták (A. Waley, The Way and its Power. London 1934. 86. skk.), és a könyv főként az ún. legista filozófusok ellen irányuló polémia. Feng Ju-lan is úgy véli, hogy a Lao-cî megszületése nem képzelhető el a "vitatkozó" (másként, "nominalista") filozófusok, Hui sî és Kung-szun Lung működése előtt (Fung Yu-lan, A Short History of Chinese Philosophy. New York 1960. 93-94. 1.) Nos, a Waley által javasolt i. e. 240 körüli időpont a lehetséges datálás alsó határa. A mű minden olvasója könnyen megállapíthatja, hogy bármily tömör és aforisztikus szöveg is a Lao-cî, lehetetlen nem észrevenni benne bizonyos polémiát a legista nézetekkel, valamint a név (ming) problémáival való viaskodást. Elképzelhető tehát, hogy a mű legalábbis egyidős a Csuang-cî-val. S hogy kötetünkben mégis a Csuang-cî elé helyezzük, annak oka nem a hagyomány (amelynek egyébként ma is vannak képviselői), hanem a mű jellege. Tömörségével és világosságával kiválóan alkalmas arra, hogy az olvasó megismerje belőle a taoista filozófia alapgondolatait.
Az i. e. IV. század vége és a III. század első fele (a Lao-cî keletkezésének ideje): a taoizmus fokozatos kialakulásának időszaka. Hogyan, miből fejlődött ki a taoizmus? Feng Ju-lan nyomán rámutattunk már (vö.: Az egoista Jang Csu", Kínai filozófia, Ókor, Első kötet, Akadémiai Kiadó, 1962. 301-303. 1.) a taoista gondolkodás két csírájára: a Lun-jü-ben olvasható, "visszavonult bölcsek" legendájára és Jang Csu "önzés" elvére. Nem kétséges, hogy az i. e. III. századra kiteljesedő taoista filozófiának ez a két mozzanat volt a legfontosabb előzménye. A "visszavonult bölcsek" legendáját Jang Csu "egoizmusával", s mindkettőt Lao-ci (a mű ismeretlen szerzőjére gondolunk) és Csuang-cî taoizmusával a közélettől való visszavonulás magatartása köti össze, ez a magatartás pedig meghatározó jelentőségű az egész taoista gondolkodás számára. A taoizmus legáltalánosabb meghatározása ez lehetne: a közélettől való visszavonulás ideológiája. Ahhoz azonban, hogy megértsük, hogyan hozhatott létre ez a számunkra igazolhatatlannak látszó magatartás nagyon jelentős és később a "közélet" számára is nagy hatású filozófiát az ókori Kínában, egy pillantást kell vetnünk a kínai társadalom ókori fejlődésére.
Aligha szorul bizonyításra, hogy a Csou-kor átmeneti típusú, patriarchális-bürokratikus társadalmában e civilizáció kezdetei óta két alapvető emberi-politikai magatartás áll szemben egymással: hivatalnokká lenni vagy elutasítani a hivatalt. A fejlődés elején, a Csou-kor első felében azonban ez a két véglet még nem állhatott szemben egymással összemérhető módon, mert akkor még a patriarchális családi szervezetek és az ezekre épülő állami intézmények közti konfliktus állt előtérben. Ezért találunk a konfuciánus és motista tanításokkal (amelyek közt a döntő ellentmondás feszül) szemben a IV-III. századig csupán elszórt és kezdetleges "visszavonulás"-elméleteket, s ezért lehetetlen, hogy már Konfuciusszal egy időben kifejlődött volna a taoizmus is. A IV-III. századra azonban a kuo (állam) és a kia (patriarchális család) konfliktusa olyan élessé lesz, mint eladdig soha, és az utópiák világából a gyakorlati politika napirendjére kerül az egységes állam megteremtésének feladata. Meng-cî műveiből láthattuk, hogy a IV. század második felében viszonylag igen eleven és sokszínű filozófiai élet bontakozik ki, éles viták folynak, amelynek során polarizáció megy végbe: az egyik oldalon a konfucianizmus még fokozottabban a patriarchális arisztokrácia apologetikája lesz, a másik oldalon Mo Ti hajdani utópiája gyakorlati megvalósításának lehetőségeit keresik a legizmus előfutárai. S ahogy a történelem mind közelebb hozza az egységes kínai állam megteremtésének pillanatát, ahogy a patriarchális arisztokrácia és az állami hivatalnokok harcából fokozatosan egy egységes hivatalnoki osztály, a patriarchalizmust a maga szolgálatába állító mandarinság kerül ki győztesen, úgy alakul ki fokról fokra a mindenféle hivatalviselés elutasításának magatartása. Attól fogva, hogy C'in sî Huang-ti megteremti az egységes kínai államot, majd a Han-dinasztia az egész császári Kína történetére szólóan intézményesíti a mandarinizmust, a taoizmus, mint a hivatal elutasításának ideológiája, hatalmas szerepet játszik Kína politikai és kulturális életében. Ezzel azonban - a taoizmus nagy jelentőségének hangsúlyozása érdekében - túlságosan előre szaladtunk. Mint látni fogjuk, a taoizmus igen nagy szerepet játszott még a legizmus kialakulásában s ezzel együtt az egységes kínai állam megteremtésében is.
Visszakanyarodva a taoizmus kialakulásának problémájához, előzményei között feltétlenül meg kell említenünk a konfucianizmus első nagy ellenlábasát, Mo Ti iskoláját is; Mo Ti logikus érvelésmódja, szembenállása a konfuciánus morállal, egyetemességre-törekvése, háború-gyűlölete stb. mind fellelhető a Lao-cî lapjain. Sőt, a Csuang-cî XXXIII. könyvének szerzője gondolatilag a taoizmus előzményének tekinti a békét hirdető motista Szung Hing-et (Szung K'eng, Szung Jung-cî) és Jin Wen-t, valamint a természetességet (ha nem panteizmust) hirdető P'eng Meng-et, T'ien P'ien-t és Sen Tao-t is. Ezek az i. e. IV. század második felében élt filozófusok lehettek a Lao-cî szerzőjének kortársai is, de ez esetben is bizonyosra vehetjük, hogy komoly hatást gyakoroltak reá; ha nem személyesen, akkor úgy, hogy ezek az elméletek a kor levegőjében voltak. Ehhez még hozzá számíthatjuk a legizmus kortársai előfutárait, valamint a kínai "szofistákat", s akkor megközelítően felvázoltuk a taoizmus születésének ideológiai körülményeit.
Lássuk most, milyen választ ad a Lao-cî szerzője a kor alapvető kérdéseire. A Lao-cî filozófiájának megítélésében döntő jelentőségű a tao fogalmának értelmezése. Ismeretes, hogy akadtak európai interpretátorok, akik a tao-ban valamiféle egyisten-fogalmat fedeztek fel. Tudnunk kell, hogy - mint Mo Ti "ég" fogalmának vizsgálatakor láttuk - a Csou-kori Kínában az egyistenhit kialakulása is előrelépés lett volna, hiszen egyetlen hatalomnak rendelte volna alá a patriarchális család őseit, erkölcsi normáit, intézményeit. Ám a Lao-cî-ben megfogalmazott tao ennél lényegesen több: alapjában véve nem más, mint a "dolgok", az anyagi világ mozgását meghatározó törvény, természettörvény. A tao mindenekelőtt az örökké mozgó, változó világ végső egységének elve, s hogy a Lao-cî szerzője ezt az egységet nem egy különös vagy egyes anyagban véli fellelni, mint a korai görög materialisták, hanem egy általánosban, a törvényben, ezzel a világ anyagiságának felismeréséhez legalább olyan közel jut, mint Hérakleitos a maga logos-fogalmával. A tao korábban, a konfuciánusok műveiben nem jelentett mást, mint morális tanítást, erkölcsileg helyes utat; ezt a fogalmat a taoizmus általánosította a természettörvény jelentésig, s ez a Lao-cî szerzőjének legnagyobb vívmánya.
Jang Hing-sun egy bizonyos egyszerűsítéstől nem mentes könyvében Drevnyekitajszkij filoszof Lao-czi ijego ucsenyije (Moszkva - Leningrád 1950) a Lao-cî szerzőjét naiv materialista és ösztönös dialektikus gondolkodónak tartja. Jang Hing-sun szerint a XLII. fejezet első mondatát, hogy ti. "A tao szülte az Egyet, az Egy szülte a kettőt, a kettő szülte a hármat, s a három szülte az összes létezőket", valahogy úgy kell értelmeznünk, hogy a tao őskáoszából először az "ősanyag" ("lehelet", k'i) emelkedett ki, ebből az ellentétes elvű jin "ősanyag" és jang "ősanyag", e kettő szüntelen harcából az ég, a föld és az ember, s e háromból származik minden dolog. Nos, ez elképzelhető, de annyi bizonyos, hogy a tao anyagisága a műben nincs kifejtve, még az idézett megfogalmazásban is igen homályos, hogy tehát a Lao-cî tao-fogalma csak annyiban anyagelvű, amennyiben minden nyílt vallásos elképzelést kizár, és amennyiben mi, huszadik századi emberek tudjuk, hogy minden törvény hordozója az anyag. A Lao-cî szerzőjének gondolkodásában ez korántsem lehetett ilyen világos, és semmiképpen sem szövegromlás vagy hamisítás eredménye, hogy a tao az egész műben elvont marad, elvontságával alkalmat kínálva arra, hogy ez a természettörvény-fogalom más taoisták kezén valamiféle anyagon túli, természetfeletti világba helyeződjék át. A Lao-cî szerzője a világnak anyagiságában való egységét legfeljebb megsejthette, és sejtésének adekvát kifejezést éppen az elvont törvény-fogalommal adhatott. Nagy igazságot sejtett meg, de tovább nem léphetett, nem is lépett senki az ókori Kínában. Az egyes fejezetek olvasásakor tanúi lehetünk a szerző hatalmas küzdelmének a jobb kifejtésért, pontosabb meghatározásért; ezért találkozunk annyi hasonlattal (Völgy, víz, asszonyiság stb.), ismétléssel, új meg új nekirugaszkodással. De így is, a költészet mankóival is: a Lao-cî tao-fogalma az ókori kínai filozófia legmagasabb rendű kategóriája, legjobb általánosítása, egyik legnagyobb vívmánya.
Mert a tao: a világ dialektikus mozgásának törvénye. A világon minden változik, keletkezik és elpusztul, mégpedig úgy, hogy minden dolog a saját ellentétébe csap át, az ellentétek harcban állnak egymással és egységet alkotnak (a szerző ez utóbbit hangsúlyozza), s mindez maguknak a dolgoknak belső törvénye, a dolgok mozgásába beleavatkozni nem lehet és nem szabad. A bölcs ember - ehhez szól az egész könyv - egyetlen feladata, hogy felismerje és tétlenül (wuwei) szemlélje a törvény működését, s éljen vele összhangban, ezzel mutasson példát. A nép minden baja éppen onnan ered, hogy a hivatalnokok nem hagyják érvényesülni a természeti törvényt, megsértik a tao-t, visszaélnek hatalmukkal. Az örök változás dialektikájának felismerésétől - az etikai és politikai állásfoglaláson keresztül - eljutunk az örök nyugalom eszményéig. Hogyan lehetséges ez? Ha felkutatjuk a taoizmus osztály-alapjait, egészen természetesnek fogjuk találni.
A Lao-cî eszményi életformája egy olyan kicsiny és elszigetelt faluközösség, amelynek lakói minden újat elutasítanak, és hiába hallik át a szomszéd faluból a kutyák ugatása és kakasok kukorékolása, még oda sem mennek át egész életükben (LXXX. fejezet). A hivatal elutasítása tehát: paraszti elzárkózás, falusi idill. A taoista filozófusok természetesen nem voltak parasztok, de a taoista filozófia objektíve a paraszti faluközösségek érdekeit fejezte ki. A faluközösségek azok, amelyek szemben állnak mindenféle kormányzással és hivatallal, konfuciánus erkölcsi normákkal és műveltséggel, minden "városi" újítással, "versengéssel", "cselekvéssel", "okossággal", "hamissággal", kereskedők ravaszságával és hadvezérek dúlásával; ebből a nézőpontból kerül egymás mellé a konfucianizmus és a "legizmus" szelleme, egyszóval minden, ami pusztulással fenyegeti a faluközösséget. Másrészt ezen a talajon foglalható nagy rendszerbe a "visszavonult bölcsek" hagyománya, Mo Ti "békeszeretete", Jang Csu "mindent magának" elve, valamint a kortársi filozófusok pacifista és panteista tanításai. A paraszti álláspontról lehet keményen bírálni a fennálló rendet, patriarchalizmust és bürokratizmust egyaránt, de vajon lehet-e megnyugtató és főleg célra vezető választ adni a kor alapkérdésére, az "égalatti" egyesítésének problémájára? A Lao-cî itt-ott arról tanúskodik, hogy ebben még szerzője sem volt mindig biztos (pl. a XX. fejezet).
A taoizmus még nem adott helyes választ a döntő kérdésre, de a Lao-cî jól megindokolt konfuciánus-ellenessége, a dolgok dialektikus változásáról szóló tanítása, legfőképpen pedig a természettörvény felfedezése nélkül sohasem lett volna legista ideológia, de egységes kínai állam sem. Ez a Csou-kori taoizmus történelmi jelentősége.
A hagyományos felosztás szerint a Lao-cî két részből áll: az első könyv (I-XXXVII. fejezet) magával a tao-val, a második (XXXVIII-LXXXI. fejezet) a tao attribútuma szerepét játszó "erény"-nyel, "hatalom"-mal (tö) foglalkozik; e felosztásnak azonban nincs jelentősége. A szöveg, amely fordításunkban olvasható, a Wang Pi (226-249) által (kommentárjaival együtt) ránk hagyott legrégebbi, hagyományos szöveg. Ennek elrendezését és pontosságát az újabb szövegkritikusok vitatják. A szövegkorrekció dolgában a legradikálisabb Ma Sziü-lun (Lao-cî kiao-ku, Peking 1956), ezért jegyzeteinkben az általa javasolt fontosabb módosításokat tüntetjük fel; így az olvasó meggyőződhetik róla, hogy a Lao-cî alapgondolatait még a legmerészebb szövegkritika sem módosíthatja lényegesen.
[« Teteje ]
[iii] Lao Cse intelmei . Fordította: Szentmihályi Szabó Péter [Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1980] (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)
[« Teteje ]
Kérlek támogasd a Taoista Könyvtárat!
(Please support the Taoist Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
