Lao-ce

Tao Te King

- Lao-tse: Tao Te King -

Weöres Sándor, Karátson Gábor és Hatvany Bertalan fordításában

Az Út és Erény könyve

További fordítások [» lapoz ]

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]

[12]

[13]

[14]

[15]

[16]

[17]

[18]

[19]

[20]

[21]

[22]

[23]

[24]

[25]

[26]

[27]

[28]

[29]

[30]

[31]

[32]

[33]

[34]

[35]

[36]

[37]

[38]

[39]

[40]

[41]

[42]

[43]

[44]

[45]

[46]

[47]

[48]

[49]

[50]

[51]

[52]

[53]

[54]

[55]

[56]

[57]

[58]

[59]

[60]

[61]

[62]

[63]

[64]

[65]

[66]

[67]

[68]

[69]

[70]

[71]

[72]

[73]

[74]

[75]

[76]

[77]

[78]

[79]

[80]

[81]

Weöres Sándor fordítása [i]	Karátson Gábor fordítása [ii]	Hatvany Bertalan fordítása [iii]
AZ ÚT		További fordítások [» lapoz ]
1. [1] Az út, mely szóba-fogható, nem az öröktől-való; a szó, mely rája-mondható, nem az örök szó. Ha neve nincs: ég s föld alapja; ha neve van: minden dolgok anyja. Ezért: aki vágytalan, a nagy titkot megfejtheti; de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti. E kettő mögött közös a forrás, csupán nevük más. Közösségük: csoda, s egyik csodától a másik felé tárul a nagy titok kapuja.	1. beszélni beszélhetsz utakról csakhogy az sohasem az Örök Út tao megnevezhetsz neveket de soha nem tudod megnevezni az Örök Nevet Semminek nevezzük Ég és Föld kezdetét Létnek nevezzük a Tízezer Dolog Anyját vagyis hát legyen is csak örökre Semmi hogy megláthassuk a Csodát legyen örökre Lét hogy megláthassuk Körvonalát és együtt lakik ez a pár de más a nevük színre lépve már együtt laknak ők a Mélység Mélység egyre mélyebb Mélység Minden Csoda Kapuja	1. Járható út nem való Út, mondható név nem való név. Nemlét: Ég és Föld forrása. Lét: a tízezer lény anyja. Lét és nemlét forgásában nemlét a titkok csírája, lét, határok láttatója. Egy e kettő, csak nevük más: egységük a titkok titka minden csodának kapuja.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
2. [2] Mikor a szépet megismerik, felbukkan a rút is; mikor a jót megismerik, felbukkan a rossz is. Lét és nemlét szüli egymást, nehéz és könnyű megalkotja egymást, hosszú és rövid alakítja egymást, magas es mély kulcsolja egymást, sok hang összeolvasztja egymást, korábbi s későbbi követi egymást. Ezért a bölcs sürgés nélkül működik, szó nélkül tanít, nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik, alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el se veszíti.	2. az égalattiban mindenki tudja hogy szép a szép és ezzel megvan már a rút is mindenki tudja hogy jó a jó és ezzel megvan már a rossz is mert Lét és Nemlét egymást teremtik nehéz könnyű egymást beteljesítik hosszú rövid egymást valóra váltják kiméri egymást mélység és magasság énekszó dallam egymásba csendül elöl és hátul egymás után lendül így hát a szentek elmélkedéseinek tárgya a nemcselekvés szavak nélkül tanítanak fölkél a tízezer dolog nem hagyják cserben őket szülnek nem birtokolnak munkálkodnak de úgy mint aki maga nem is létezik cselekszenek de aztán tovább ott nem maradnak s épp mert ott tovább nem maradnak el sem hagyatnak	2. A Szép az Ég alatt mindenkinek szép, ezért tudjuk, hogy rút az, ami rút. A Jó az Ég alatt mindenkinek jó, ezért tudjuk, hogy rossz az, ami rossz. Lám, egymást szülik a Lét és a Nemlét, együttes-egy a nehéz meg a könnyű, egymást mérik a hosszú s a rövid, magasság, mélység egymást egyenlítik, a hang s az ének egybehangzanak, egy sort követ, mi elöl jár, mi hátrább. A bölcs ezért hát tétlenül tevékeny, a tanítása ezért szótalan... Tízezer lényre hat, kit se taszít el, alkot és művel, gyarapít, irányít, soha nem parancsol: célt ér és továbbáll. Művére nem büszke, ezért maradandó.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
3. [3] Ha nem emelik fel az okosakat, a nép közt rend es béke fakad; ha nem kell többé a ritka, drága, megszűnik a nép kirablása; ha nem a vágy uralkodik, a nép szíve megnyughatik. Ezért a bölcs a szívet kiüríti, a gyomrot teletölti, a sóvárgást gyengíti, a csontot erősíti, hogy az emberek ne tudjanak, ne vágyjanak, az okosak veszteg maradjanak. A nem-sürgés ez és rend és békesség lesz.	3. ne tartották volna nagyra a nagyokat s a pártviszály nem vert volna fészket a népben ne állt volna akkora becsben sok drága holmi s nem indult volna a népből senki sem rabolni ne fitogtatták volna a vágy tárgyait s nem támadt volna a nép szívében zűrzavar vagyis hát errefelé terelgetik őket a szentek szívük üres legyen teli a gyomruk becsvágyuk szinte semmi lágy erős a csontjuk maradjon csak a nép tudatlan vágytalan akik meg tudnak valamit ne merjenek cselekedni ha senki sem cselekszik majd minden jóra fordul	3. Hol a hiú érdemnek nincs jutalma, ott ismeretlen a vetélkedés. Hol ritka kincsnek nincs keresete, mit keresnének ott a tolvajok? Hol nincs, amit az ember megkívánna, mindenkinek békén marad szíve. Ezért, a bölcs ember kormányzatában, üres a szív, telt a gyomor, gyenge a becsvágy, izmos a kar, tudatlan a nép, vágytalan, s hallgatnak a ravaszkodók. A bölcs ember tétlenségben tevékeny: kormányzatában rendet így teremt.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
4. [4] Az út üres, de működését abba sose hagyja. És mélységes, mindennek ősatyja. Élet tompítja, görcseit oldja, fényét fakítja, elvegyül porba. Megfoghatatlan és mégis van. Én nem tudom, ki a szülője, de vénebb, mint a tünemények őse.	4. üres edény az Út: járhatni rajta de soha sincs egészen ott: túláradó az Út szakadék! mintha csak a tízezer dolog őse volna elveszi élüket bonyodalmaikat kibogozza enyhíti fényüket belevegyül porukba mély tiszta víz: mintha létezne tényleg nem tudom ki fia úgy látszik előbb volt mint az Úr	4. Üres edény az Út: betölthetetlen, kimeríthetetlen, feneketlen. Tízezer lény őse az Út. Tompul benne az él, kibonyolul a bog, árnyba borul a fény és elsimul a nyom. Örök mélység: ki szülte, nem tudom. Császári ősök előtti világnak a képe ez, a tükre...
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
5. [5] Az ég és föld nem emberi: neki a dolgok, mint szalma-kutyák. A bölcs ember sem emberi: neki a lények, mint szalma-kutyák. Az ég és föld közötti tér, akár a fujtató, üres és nem szakad be, mozog és egyre több száll belőle: kell rá szó, ezernyi; jobb némán befelé figyelni.	5. Ég Föld nem kedvez senkinek a tízezer dolgot olybá veszik mint a szalmakutyákat a szentek sem kedveznek senkinek olybá veszik a sokaságot mint a szalmakutyákat Ég Föld köze akár a kovácsfújtató: üres és mégsem roskad össze magában zihálva zihál egy zajos muzsikában szavak szavak sok semmiség jobb ha megőrzöd a Közép	5. Embertelen az Ég, a Föld: tízezer lénnyel bánik úgy, mintha megannyi szalmakutya volna. A bölcs is, lám, embertelen: az egész néppel bánik úgy, mintha megannyi szalmakutya volna. De Ég és Föld köze kovácsnak fújtatója: üres, mégsem merül ki sohasem: dolgoztatod, újjátelik. Hiú szavak hiú soránál jobb a szívünk középútját követni.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
6. [6] Csodálatos asszonynak hívják: ő a völgy örök szelleme. A csodálatos asszony kapuja ég s föld gyökere. Végtelenul munkálkodik, nem fárad el sose.	6. a Völgy Szelleme nem hal meg mondhatjuk rá a Misztikus Mama a Misztikus Mama kapuja Ég és Föld gyökere maga selyem selyem mintha volna hagyatkozz rá el sose fárad	6. Halhatatlan a völgynek szelleme: nőstényiségnek titka ez. Nőstényiség titkának kapujában vert gyökeret az Ég s a Föld. Örök a gyökér minden rostja. Nyűdd - el nem nyűheted soha!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
7. Örök az ég és örök a föld. Azért örök az ég s a föld, mert nem önmagukért élnek, ezért nem fogy belőlük az élet. Éppígy a bölcs: hátrahúzódik, ezért halad, nem őrzi magát, ezért megmarad. Így van: saját érdeke nem űzi sose, ezért teljesül saját érdeke.	7. az Ég örök a Föld régóta fönnáll Ég Föld azért örök történetük azért tart olyan régóta már önmaguk számára meg se születtek örökéletűek azért lehetnek szóval a szentek hátravetik énjüket s énjük előkerül elvetik énjüket és énjük fönnmarad talán mert nincsenek magánügyeik azért teljesülnek be a magányban ügyeik	7. Örök az Ég, maradandó a Föld: Ég, Föld nem önző, ezért maradandó. A bölcs a sor végével is beéri, ezért kerül minduntalan az élre. Nem óvja létét, mégis ép marad s mert önző vágyat a bölcs sohsem érez, lám, minden kívánsága teljesül.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
8. [8] A legfőbb jó a vízhez hasonló: mindennek hasznos, de nem harcos; az alantasban is jelenlevő: a víz az út-hoz hasonló. Az élet a földet kövesse, a sziv a benső melyet kövesse, a barátság az emberit kövesse, a beszéd a valót kövesse, az uralom a rendet kövesse, a szolgálat a lehetőt kövesse, a tett a kellő időt kövesse. Ha készséges, de nem erőszakos: nem kél zúgolódás semerre.	8. a legfőbb jóság olyan mint a víz mert jó a víz; mert javára van a tízezer dolognak, mert nem viszálykodik nyugszik oly helyeken miket nincs ember aki meg ne vetne így aztán kicsit az Útra is hasonlít ebben mert lakni jó ez a Föld, mert mély a szived, mert mindenki aki összefügg szeret is már, mert szólsz s az már maga hit, mert a derekasság rendbe is teszi ha mit intéz mert ha belefogsz az azt jelenti képes is vagy, mert ahogy működik maga az már a kairosz csak aki nem viszálykodik azt nem érheti gáncs sem	8. Minden javak között legjobb a víz, hisz tízezer lény látja békés hasznát. De lám, a víz a mélységben marad: az árok mélyét megveti az ember, de árkok Útját keresi a víz. Csak jól választott földön jó az otthon, a szív mélysége jó s a jó barátság, és a beszédben jó csak az igaz szó. A kormányzásban jó a rend, munkálkodásban jó az ész, s csak idejében jó a tett: aki a harcot megveti, nem rója azt meg senki sem!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
9. [9] Aki tölt színültig: jobb, ha előbb abbahagyja. Aki túl-élesre fen: élét hamar kicsorbítja. Arannyal, ékkővel teli kamra: megőrizni senkise bírja. Kincs, gőg, rang egyszerre: mekkora szerencsétlenség! Alkotni, adni, majd visszavonulni: ez az égi bölcsesség.	9. megragad ni és teletöl teni sosem ér annyit mint idejében megállni; az éles penge é lét köszörülve vigyázni sokáig nem lehet azt sem csinálni; arannyal jádéval teli csarnok akárhogy is hamar elvész az is gazdagság tisztesség ágaskodó kevélység magától a veszede lemre visz munkán érdemen túl az én az visszafordul ballag az égi uton	9. Ha peremig töltöd kancsód, kicsordul, s az agyonköszörült kard: csorba vas. Ki termeiben kincset kincsre halmoz, hiába őrzi háza kapuit ki tisztségére, nagy pénzére büszke, vesztére büszke: elbukik hamar. Ha dolgod elvégezted, állj tovább, ne késlekedj. Az Egek Útja ez.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
10. [10] Aki teste-lelke egységét megőrzi, azt a kétség nem bontja meg. Aki természetét szelíddé símítja, egyszerű, mint az újszülött gyerek. Aki látását megtisztítja, elkerüli a tévedéseket. A nép megnyerése, ország kormányzása nem kíván tudós elméletet. Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak, nyugalmasak és békességesek. E tudásból kibontakozik a sürgés-nélküli cselekedet. Megszülni és felnevelni, létrehozni és nem kívánni, megalkotni és nem birtokolni, hatalmaskodás nélkül vezetni: ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.	10. elrendezheted-e kik benned élnek a lenti lelkeket szét nem szóródva őrizni az Egyet fölébehajolsz-e az élet légzuhatagának hajlékony leszel mint a kisgyerek megtisztítod-e még homályos tükrödet szeplőtelen legyen szeretni a népet az országot igazgatni tudás nincs semmisem nyílnak csukódnak mennyei ajtók az anyamadárnak ott kell lennie fehér fény négyfelől átható megértés senkinek nem kell semmit sem tennie szüld meg őket legeltesd őket szüld meg ne birtokold munkálkodj de mintha csak a világon se volnál növelj csak ne nevelj ezt nevezik Elrejtezett Erénynek ez hszüan te a Titkos Élet	10. Ura vagy annyira szívednek, lelkednek, hogy egységbe forrhass az Örök Egésszel? Ura vagy annyira a lélekzetednek, hogy halkra lágyíthasd, gyermekpihegéssé? Ura vagy annyira szellemed tükrének, hogy fölt nélkül láthasd magadban a Titkot? Népednek lehetsz-é ura és barátja, szerető barátja, tétlen, ismeretlen? Tudod-é követni anyatyúk példáját, s az Egek kapuit kinyitni, bezárni? Tétlen és tudatlan, szemlélődő szívvel meggondolsz-e mindent, megértesz-e mindent? Alkoss, táplálj, mit sem igényelj, gyarapíts, irányíts, sohase parancsolj, jutalmat ne várj: Íme az Ige titkos erénye.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
11. [11] Harminc küllő kerít egy kerékagyat, de köztük üresség rejlik: a kerék ezért használható. Agyagból formálják az edényt, de benne üresség rejlik: az edény ezért használható. A házon ajtót-ablakot nyitnak, mert belül üresség rejlik: a ház ezért használható. Így hasznos a létező és hasznot-adó a nemlétező.	11. a kerékagy középen ül benne harminc küllő egyesül a kocsi az csak a semmi által használható végy agyagot vizeset formálgass edényeket belül csak a semmi ül az a praxis egyedül vágj ajtót-ablakot csinálj szobát kinézni ki-bemenni a szoba attól lakható hogy ott lakik benne a semmi azért a létezőt haszonra válthatod de nemlétében fölhasználhatod	11. Harminc küllős kerék haszna: küllők között az üresség. Üres agyagkorsó haszna, megtöltheted: üres volna. Házadban is ez a hasznos: üres ajtó, üres ablak. Hasznos ami van, de létnél hasznosabb, mi nincs: a nemlét.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
12. [12] Látást az öt szín tompít, hallást az öt hang tompít, ízlést az öt íz tompít, a vágtatás, vadászat megbolondít, a nehezen elérhető mind bűnbe lódít. Ezért a bölcs nem a szemét, inkább a gyomrát tömi, neki nem a távoli kell, hanem a közeli.	12. az öt szín megvakít az öt hang megsiketít az öt íztől kipállik a szád vadászat hallali halihé halihó a tébolyt hozza rád nehezen beszerezhető árucikkekkel gáncsolgat a világ így vannak hát ezzel a szentek kósza képeknél fontosabb a bendő és elvetik amazt hisz emez elegendő	12. Vakít az öt szín, öt hang süketít, ínyrontó az öt íz szédítő a hajtóvadászat, s rabbá tesz minden drága kincs. A bölcs a benső mélységekbe néz, nem kell neki mi szemmel látható, nem kell neki az egyik, csak a másik.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
13. Dicsőség, szégyen: egyforma félelem. A rang: az élet legnagyobb csapása. Dicsőség, szégyen: mért csak félelem? Mert a dicsőséget a közemberek szorongva nyerik el, szorongva vesztik el. A dicsőség is, szégyen is, csak puszta félelem. A rang mért az élet csapása? Mert legnagyobb csapás az önszeretet. Ha nincs bennem önszeretet, ugyan mi bajom lehet? Ezért: a világért élő kiválóságra bízható a világ; és a világért élő jóságra építhet a világ.	13. tisztesség vagy gyalázat - mind csak hideglelés betegségedet úgy szeresd mint önnön testedet tisztességedben is gyalázatodban is miért e rémület a tisztesség magasba von a gyalázat elejt megkaparintani rémület elszalasztani rémület tisztesség gyalázat ezért olyan akár a rémület a nagy betegséget minek szeressem úgy mint önnön testem testem van azért érhetnek ekkora csapások nincs test nincs szenvedés aki annyira becsüli a világot mint sajátmagát az törődhet már a világgal aki úgy szereti a világot mint sajátmagát arra rá lehet már bízni a világot	13. Kegyek után futni, kegyek vesztén sírni, egyaránt bolondság: boldogtalanságod ten-testeddel érzed. Kegyek után futni, kegyek vesztén sírni, mért baj ez a kettő? Kegyek elnyerése felemel magasba kegyek elvesztése földre sújt, a mélybe - kegyek elnyerése, kegyek elvesztése: mindkettő bolondság! Testedben mért érzed boldogtalanságod? csak testeddel érzed: ha nem volna tested, fájdalmad se volna! Tested-é az ország? Kormányozd hazádat! Tested-é a néped? Ura vagy a népnek!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
14. Ránézek, de nem látom, ezért neve: nem látható. Hallgatom, de nem hallom, ezért neve: nem hallható. Megragadnám, de meg nem foghatom, ezért neve: a legparányibb. E három titok egységbe olvad. Felszíne sem világos, alapja sem homályos, végtelen, névtelen, visszavezet a nemlétbe szüntelen. Neve: formátlan forma, tárgy-nélküli kép, neve: a sötét. Szembetérek s nem látom arcát, követem és nem látom hátát. Az őskor útját birtokolva s a jelenkort általa megragadva rálátni mindennek eredetére: ez az út vezető-fűzére.	14. nézel reá semmit se látsz neve Messzire ment fülelsz reá semmit se hallasz neve Csend utánanyúlsz el nem nyered neve Se kint se bent ezt a Hármat tovább kutatni sehogyan sem lehet mert ott Homály van mi van ott az Egy fölfelé száll nem ragyog lefelé hull el nem sötétül fonál szalad végtelenül ide s tova halad megnevezhetetlen és visszatér a dolgok nélküli semmibe ezt mondjuk úgy a nincs-alak alakja ez a dolgok nélküli forma erre mondjuk hogy-hogy el van mosódva találkozol vele s nem látod arcát mögötte mész és nem látod a hátát őrizd te csak a Régiek Útját őrajta járj a jelenbeli létben az Ős Kezdetet aki ismeri az Utat hol fut most is fölleli	14. Csak nézed és nem látod: láthatatlan. Csak hallgatod s nem hallod: hangtalan. Érintve sem érzed: megfoghatatlan. E három: Egy. Ne is keress tovább... Keltében nem ragyog, nyugtában nem sötét, alakja végtelen, formája névtelen, így tér a Semmibe. Alaktalan alak, anyagtalan anyag, nevében: puszta szó. Elébe mégy s nem látod kezdetét, utána jársz s nem látod, mit követsz, de hogyha híven jársz a múltak Útján, tiéd a Ma, s tiéd az ősi Kezdet: így bogozod ki az Út fonalát!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
15. Hajdan az ihletettek ismerték a rejtőzőt és rejtettet, de őket mélyükig nem ismerte senki. Mert nem lehetett őket megismerni, a kép róluk csak ennyi: mint téli folyón átkelők, vigyáztak, mint szomszédaiktól félők, figyeltek, mint a vendégek, tartózkodtak, mint olvadó jégen, óvakodtak, mint a rönk-fa, egyszerűek voltak, mint a völgykatlan, mélységesek voltak, mint a homály, át nem derengtek. Nyugalmukat bizton őrizve formálták a szennyesből tisztát. Az örök áramlással békességben, ismerték az élet nyitját. Az úton jártak, mérték nélkül nem vágyakoztak, s mert mohók sose voltak, megelégedtek a létezővel és újat nem alkottak.	15. akik a régi időkben kiválók voltak mint mesterek titokzatosak voltak előkelők mély tudományok ismerői kikutathatatlan sejtelmesek annyira érthetetlenek hogy akár le is lehet rajzolni őket vigyázatosak voltak mint aki télidőben átgázol egy folyón körültekintők mint aki mind a négy szomszédjától retteg csupa méltóság mint egy vendég engedékenyek mint amikor már olvadozik a jég tisztességesek mint a faragatlan tuskó távoliak mint a völgyek zavarosak mint a sáros pocsolyák van-e hát aki ezt a zűrzavart itt földerítené Lassan kitisztul van-e aki sokáig várni tud tetteknek idejéig Lassacskán élni kezd törődj az Úttal s ne kívánj olyan nagyon kiteljesedni ha nem kívánsz kiteljesedni fáradt lehetsz anélkül hogy meg akarnál újulni mindjárt	15. A régi bölcsek tiszta szellemét, titokzatos mélységüknek csodáját hogy értenőnk meg? Azt tudjuk csupán, alakjukat hogy látta a világ. Óvatos volt a régi bölcs, mint aki télvízben kél át a gázlón. Vigyázatos, mint aki mérges szomszédok között él. Tartózkodó, mint vendég idegenben, és engedékeny, mint az olvadó jég, de egyszerű s kemény, akár a tuskó. Szíves, akár a tágas völgy öle, de mint a zavaros víz, oly homályos. A zavaros víz vajon hogy derül meg? Megtisztul az, nyugalma megderíti. Mi ád nyugalmat? Mozgás lassulása. Ez volt a régi bölcsek Útja, ez! S ha létedet nem töltöd peremig, az Űrből éledsz újra s meg-megújulsz!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
16. Ahol megvalósul a teljes üresség, ott a nyugalom tisztán megmarad, minden növekszik a maga rendjén, az örök áramlásban körbe-halad. Minden virul, terem, s a kezdethez visszatér szüntelen. A kezdethez visszatérés: a béke. A béke: az élet visszatérte. Az élet visszatérte: állandóság. Az állandóság tudása: világosság. Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar. Aki az állandót ismeri, bölcs lesz, aki bölcs lett, igazságos lesz, aki igazságos lett, király lesz, a király az eget követi, az ég az utat követi, az út örökkévaló, és minden rendjén-való.	16. juss el a végső ürességig állhatatosan őrizd a csendet a tízezer dolog mind együtt föláll látom ahogy fordulni kezdenek a dolgok valamennyien visszafordulnak gyökereikhez a gyökerekhez visszatérni: csend azt mondjuk: az Ég elrendelése mennyei sorsához aki visszatér: maradandó a maradandót megismerni: fény nem ismerni a maradandót: téboly és verem a maradandó ismerete: türelem aki türelmes abban nincs előítélet nincsen benne előítélet körben halad körben halad vagyis nagy nagy vagyis ő maga az Út az Út csak fut tovább lehull a test semmit se veszt	16. Érj a tiszta Űrig, őrködj nyugtod csendjén. Tiszta Űrbe szállva, nyugalmad csendjében, tízezrek sürgése sohase zavarjon, szemlélődj, elmélkedj dolgok visszatértén. Minden mi virágzik, gyökerébe roskad, vissza, gyökerébe: így tér nyugalomra. Nyugalomra térés: terhek lerakása. Terhek lerakása: sors örök törvénye. Felvilágosult bölcs, ki e törvényt tudja ki nem tudja, balgán rohan pusztulásba. Ki e törvényt tudja, türelmes, megértő, igazságos ember: emberek királya. Felség az Igazság - felséges az Ég is, s örök az Ég Útja. Ki ez Utat járja, mindhalálig boldog, s műve halhatatlan.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
17. A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok. Szerették, felemelték, aztán rettegték, végül megvetették. Aki hűtlen, hívet nem lel. De ha ígérete szerint cselekszik, munkája sikerül, érdeme növekszik, és a nép azt mondja rája: "A természet útját járja."	17. a legmagasztosabbról az alsóbb csak annyit tud létezni létezik a rákövetkezőt mint jó rokont dícsérik ismét a rákövetkezőt rettegik az ezutánit már csak megvetik akinek nincs hite annak hitele sincs furcsa jószág a szó félelmes távoli kincs kész már a mű a munka elvégeztetett s beszél a sokaság szólnak az emberek "így élünk háborítatlanul magunkban"	17. A kormányfőről hajdanában csak azt tudták, él valahol. Később szerették, megbecsülték, még később rettegték szavát, végül mindenki megutálta. Ki kétkedik mások szavában, hazugságot vet és arat. A régi bölcs oly hallgatag volt, hogy kincset ért minden szava, s ha elvégezte alkotását, ezt jól csináltuk - szólt a nép.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
18. [18] Mikor a nagy utat semmibe dobták, megjelent az erkölcs és méltányosság. Mikor kezdődött az okoskodás, megjelent a nagy hazudozás. Mikor a hat rokon összeveszett, megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet. Mikor zavaros az ország, megjelennek a hűséges szolgák.	18. az Út az Út alighogy elveszett már ott is volt Emberség Törvénytisztelet eljött Bölcsesség és Tudás Álszentség is megszületett családi körben nincs Harmónia s már Gyermeki Pietásról a Papa Részvétéről papolnak hazádban Romlás Zűrzavar a Hűséges Miniszter is megjelenik maholnap	18. Hol elhagyottan pusztul a nagy Út, az emberséges erkölcsé a szó. Hol becsben áll a nagyképű tudás, képmutatónak jár ott tisztelet. Hol civakodik mind a hat rokon, derék fiakról szólnak szép mesék. Hol romba dől a trón és a haza, a hűséges miniszter ott nagy úr.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
19. [19] Ha eldobják az okosságot, a tudósságot, akkor lesz a nép százszor áldott. Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot, gyermeki tisztelet, szülői szeretet vezeti a sokaságot. Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot, nem lesznek többé tolvajok, betyárok. Három jele a kevés-bölcsességnek. Mutassák meg az ember-népnek az egyszerűséget, az épséget, hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket.	19. hagyjatok már fel a szenteskedéssel vessétek félre a tudást s mindjárt boldogabb lesz a nép jobb sora lesz szemlátomást elég volt már az emberségből a kötelességtudástól is végre visszakozni kell és újra ismerkedik majd a nép a gyermeki pietással és az irgalmazó szeretettel szakadjatok el a szakértelemtől a nyereségvágynak ne nyissatok ajtót és eltűnnek világotokból a tolvajok és a rablók mily szép e három sajnos nem elég juthatnának valami jobbra még lássátok meg a dísztelen fehéret őrizzétek a faragatlan tuskót fogjátok vissza gondolataitokat csillapítsátok vágyaitokat	19. Bölcsességed vesd a sutra, tudásodat vesd el: százszorosan száll, meglátod, népedre az áldás. Igazságod vesd a sutra, erkölcsödet vesd el, s a fiúi szeretet, lám, új életre ébred. Hasznod lestét vesd a sutra, ravaszságod vesd el, s eltűnnek az országodból tolvajok s a rablók. S ha nem volna elegendő ez a három törvény, követendő jó például hirdesd meg a népnek: egyszerű légy, mint a tuskó, nyers és faragatlan, önzésedet vesd a sutra, add fel cifra vágyad!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
20. [20] Hagyd el a tanultságod és meg nem bánod. Igéret és ígérgetés: mi különbség? Jó és rossz: mily különbség! De amitől mindenki retten, azt nem vethetjük félre büntetlen. Ó, zűr! Még minden rendezetlen! Ám az emberek ragyognak folyton, mint ünnepi lakomán, vagy tavasz-érkezéskor a tornyon. Egyedül én vagyok nyugodt, nem állok a fénybe, akár a még világra-nem-hozott. Forgok az áramlásban, nem lel szilárd helyet a lábam; mindenkinek van bőviben, csupán nekem nincs semmi sem: lám, bolond szív jutott nekem! Ó, zűrzavar! A közönséges emberek ragyognak, homályban én vagyok csak; a közönséges emberek mind szemfülesek, közönyös én vagyok csak. Örvénylő tenger ragad magával, sodródom, nincs megállásom. Mindenkinek megvan a dolga, bolondnak, durvának csak én mutatkozom. Egyedül én vagyok más, mint az emberek, mert az ős-forrásból táplálkozom.	20. hagyjatok fel a tanulással s nem lesznek gondjaitok igenis és ühüm mint tudjuk egyremegy nem így a jó a rossz no lám mi furcsa kegy amit mindenki tisztel megvetnem nem szabad határtalan sivárság hogy vége nem szakad a sokaság tolong ragyog mulat mintha csak a nagy áldozatra sietne mintha csak tavasz volna már ideje volna már tornyokba szállni csak én vagyok tétlen csüggeteg én még nem kaptam jósjelet mint újszülöttnek is az ember az első mosolyára vár mint aki ebbe itt már nagyon belefáradt máshova nem mehet az emberek mind bőségben élnek én mintha elkallódtam volna magam is lám lám az én szivem az együgyű emberek szive: oly könnyen áttekinthető a közönséges emberek tündökölnek csak én vagyok zavaros sötét a közönséges emberek jaj de okosak én gyászolok csak élhetetlenül nyugtalanul mint hullámot hullámra vet a tenger járok mint sziklák közt a szél ki tudja hova-merre az ember mindenki tudja mi lesz célirányos én vagyok egyedül makacs falusi sáros egyedül én vagyok más mint mindenki más Anyám tejét szeretném inni én	20. Hagyd a tudást: csak gondod szaporítja. Kár megtanulnod, hogy mi a különbség úgy van s igen közt. Jó és rossz között nagy a különbség, azt mondják, meg azt is: kerüld, mit más kerül. Ez mire jó? csak végeláthatatlan szóbeszéd ez! De hogyha áldozati lakomán, vagy a tavasz farsangi ünnepén az emberek nagy-vígan egybegyűlnek, részvétlen nyugtom mint az újszülötté, aki még a mosolyt sem ismeri: bárhova nézzek, helyem nem találom. Bőségben élnek mind az emberek, csak énnekem veszett el mindenem? A sok okosnál ostobább vagyok, buta vagyok bizony, nagyon buta! Az okosaké a világ, enyém csak a homály: tenger hulláma hord, jövök, megyek, s a hasznos, dolgos emberek között haszontalan vagyok, nyers és tudatlan. De egyben mégis én vagyok különb: csak engem szoptat az Anyai Emlő.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
21. [21] A hatalmas erény változatai az utat követik. Az út magában-véve árny és köd. Köd és árny, hol képek rejlenek. Árny és köd, hol dolgok rejlenek. Mélység, köd, hol magvak rejlenek. Látuk: valóság, belük: igazság. Õskortól máig nem kallódott el a neve: általa megnevezhető mindennek kezdete. Mindennek kezdetét mint tudhatom? Csupán vele.	21. a legfönségesebb Erény kiléte mindígre csak az Út formája-képe akit Útnak nevezünk az a jószág hol eltűnik hol meg azért valóság valamilyen valóság s eltűnik őbenne vannak a képek tűnékeny ám valahogyan valóság őbenne vannak a dolgok gyöngéd sötét rejtőző-Nap-sötét őbenne nyugszik a mag ez a mag éteri halhatatlan őbenne rejlik a hit eleitől fogva a mostani időkig e Név bennünket el sosem hagyott őbenne ismerszenek mind a kezdetek honnan tudom hogy minden kezdetek formája ez na honnan innen csak innen	21. Az Őserő igézete az Úton ölt csak alakot. Tűnő az Út, mint délibáb, megfoghatatlan, mérhetetlen, árnyképek tűnő délibábja, de életcsírák hordozója: megfoghatatlan, mérhetetlen. Igaz való minden csírája, s minden csírája csalhatatlan: a hajdankortól mind a máig csak Egy maradt az Út neve. Mert Egy az Út csak, Egy a Forrás, az ősi Forrás csak az Út: s ezt hogy tudom? Csak így: tudom.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
22. A hiányos kikerekül, a görbe kiegyenesül, az üres megtelik, az elvénhedt újjáalakul, a kevés megsokasul, a sok megzavar. Ezért a bölcs az egy-egészet óvja: ő a világ példája. Nem áll a fénybe, ezért fényes, magát nem hirdeti, ezért híres, magát nem dícséri, ezért dicső, magát nem kínálja, ezért vezető. Nem indul küzdelembe, ezért senkise győz felette. A régiek megmondották: A hiányos kikerekül. Nem holmi üres szó. Az igazi, a teljes: minden fölé terül.	22. sarló volt és megtelik kunkor egyenesedik lik-lukban gyűlnek a tócsák elhasznált megújhodik kevés megszaporodik a sok zavarosodik aztán a szentek az életvitel egységét elérték és ők lettek az égalattiban a mérték maguk meg sem jelennek úgy lesznek fényesek önmagukat igaznak sose tartják úgy lesznek nevezetesek nem dicsekszenek úgy hoznak létre műveket önmagukat föl nem magasztalják soha és hosszú életűek ha valaki nem verseng önmaga hiába a világnak vele versenyt futnia a régesrégi szó hogy "sarló volt és megtelik" ugye hogy nemcsak szófia beszéd volt kerekedj már ki kérlek teljesedj ki kezd már feléd fordulni minden	22. Hajolj, hajlékonyan maradsz egész. Mert egyenesre lendül ami görbe, és megtelik az Űr, megújul ami elnyűtt, kincset nyer a szegény s kincset veszít a gazdag. Bölcs emberé az Ősegység öle: egységbe mér mindent az Ég alatt, nem lép a színre, árnyban is ragyog, határozatlan, mégis hathatós, sohsem dicsekszik, így arat sikert, csak csendben alkot, s műve fennmarad. A bölcs nem verseng, s így az Ég alatt versenyre véle nem kél senki sem. Ezért igaz a régi, régi mondás: Hajolj, hajlékonyan maradsz egész. Egész maradsz, egész világ tiéd!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
23. A keves szó, mint a természet: az erős szél nem fúj egy reggelen át, a zápor nem tart egész napon át. Küldője: ég s föld. Nem alkot maradandót az ég s föld, még-úgy-sem az ember. Ezért az út-on járjon az ember, akkor közös az út-tal, az erényes közös az erénnyel, a vesztő közös a veszteséggel. Aki közös az út-tal, az út-at elnyeri. Aki közös az erénnyel, az erényt elnyeri. Aki közös a veszteséggel, a vesztettet elnyeri. S aki kétségben imbolyog, annak szavát senkise hiszi.	23. ami csak úgy van halkszavú hiszen a forgószél se tombol egy egész reggelen át a záporeső sem szakad egész nap Kicsoda tettei ezek? Ég és Föld tettei! Ég-Föld maga sem alkothat maradandót hát akkor az ember! azért aki teljes erejéből az Utat követi azt az Út is befogadja az Útra aki teljes erejéből az Erényt követi azt az Erény befogadja az Erénybe aki teljes erejéből a Vesztést követi a Vesztés befogadja a Veszteségbe az Útonjárónak örül ám az Út aki egy az Erénnyel vele örül az Erény aki belevész a Veszteségbe a Veszteség megörvendezteti Ha nincs hited, hogy lehetnél hitelre?	23. Hallgass. A Mindenség is szófukar. Hamar kifullad a sebes vihar, a déli zápor sem hull estelig. Kié a zápor, a vihar kié? Zápor, vihar az Égé és a Földé! S ha ily múló az Ég s a Föld műve, múlóbb, bizony, az emberi beszéd. Ki az Utat járja, egybeforr az Úttal. Kiben él az Ige, egy ő az Igével. Ki vesztét keresi, egy a pusztulással. Azé az Út, ki egy az Úttal, az igézőé az Ige, pusztítóé a pusztulás. Ki kétkedik mások szavában, hazugságot vet és arat.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
24. A lábujjhegyre ágaskodó nem áll sokáig, a nagy léptekkel rohanó nem megy sokáig, a fénybe-álló nem lesz fényes, a magát-hirdető nem lesz híres, a magát-dícsérő nem lesz dicső, a magát-kínáló nem lesz vezető. Ezek az úton: rohadék, hulladék, utálkozva elkerülik, az út-on járó rá se lép.	24. az ágaskodókra bukás vár aki loholva jár egyhelyben áll színrelépők nem fényesek magamutogatók nem nevezetesek a dicsekvők nem hoznak létre műveket önnönmaguk fölmagasztalói nem hosszú életűek Az Útról nézvést mindez ételmaradék csupán gennyes fekély fölös buzgólkodás amelyet minden élőlény utál amely mellett az útonjáró meg nem áll	24. Ki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan, ki lábát szétveti, nem jut előre, kinek csak a szerep kell, nem ragyog, és mit sem alkot a makacskodó. Büszkélkedés sikert sohasem arat, üres dicsekvés sem hoz diadalt. Az Úton nem kell ennyit tenni-venni - fölös táplálék, sok fölös beszéd csak émelyít, mindenkit undorít - az Út nem ez. A bölcs továbbhalad.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
25. [25] Íme az ős-zűrből keletkezett, az ég és föld előtt született: mily békés, mily üres! Magában van, nem változik, zavartalan mindenütt működik. Õ az ég-alattinak anyja. Nevét nem ismerem, kisebb nevén út-nak mondom, elmém szerint nagynak mondom, a nagyot távolodónak mondom, a távolodót eltűnőnek mondom, az eltűnőt visszatérőnek mondom. Ezért nagy az út, az ég, a föld s a király. A világon négy nagy létezik s a király köztük az egyik. Az ember a földet követi, a föld az eget követi, az ég az út-at követi, az út önnön rendjét követi.	25. valami létrejött a homályban megszületik Égnél-Földnél korábban oly csöndes oly magányos egyedül áll s nem változik körben szalad és nem kerül veszélybe lehetne mondani Az Égalatti Anyja én nem tudom nevét adott nevén szokott mondatni Útnak üggyel-bajjal hogy megnevezzük azt mondjuk Legnagyobb a legnagyobb vagyis kiterjed kiterjed vagyis a messzeségbe ér a messzeségbe ér s ez azt jelenti visszatér azért nagy az Út nagy az Ég nagy a Föld és nagy a Király is Négyen vannak nagyok a térben és köztük van a Király is az Ember mértéke a Föld a Föld mértéke az Ég az Ég mértéke az Út az Út mértéke meg csak úgy adódik	25. Vénebb az Égnél, ősibb a Földnél formátlanul is a Való: szótlan, határtalan Való, változatlan örök Való. Mindent betölt, fáradhatatlan: mindennek anyja tán az Ég alatt. Igaz nevét nem ismerem - úgy mondom, ez az Út, úgy mondom, nagy az Út. De csak halad, csak terjed ami nagy, csak terjed, messzi messzeségbe terjed, s a távol messzeségben körbezárul. Hazatérés ez. Mondom, nagy az Út. Mi nagy? Csak ez: az Út, az Ég, a Föld, s nagy még az Ember, mindenek királya. Nagy mind a négy, s az ember nagy király. Az ember útja, mértéke a Föld, a Földnek útja, mértéke az Ég, az Égnek egy a mértéke: az Út, de az Útnak mértéke a Való.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
26. A nehéz a könnyű alapja, a nyugalom a mozgás apja. Ezért a bölcs naphosszat munkálkodva, szekere terhét el nem hagyja. Ragyogót nem remél, teljes békében, veszteg él. Aki tízezer szekér gazdája, néz a világba, nem lát önmagába. Aki könnyelmű, elveszti alapját, aki nyugtalan, elveszti apját.	26. fönt fönt a könnyűség lent a gyökér a súly a nyugtalankodás ura a csönd azért a szent egész nap vándorol és el nem távolodna a súlyos társzekerektől semmiképpen jönnek virágos rétek bűvös látlatok magánya csendje nagy távol lobog mert hiszen mit is remélhetünk mi lesz abból ha a tízezer harcikocsi ura akár csak magában is az égalattit félvállról veszi? A könnyelmű a gyökerektől elszakad A nyugtalankodó gazdátalan marad	26. Könnyűnek is súlyos a gyökere: a nyugalom a szenvedély ura. Ha országnagy naphosszat jár úton, nem hagyja hátra málhás-szekerét: így békén elmélkedhetik, nyugodtan, míg tornyok őrzik sürgő táborát. Ki tízezer harcos-szekér ura, könnyelmű ember vajon hogy lehetne? A könnyelműnek elvész gyökere, a szenvedélyesnek elvész uralma.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
27. Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot; a gondos-beszédű nem kelt haragot; jó számolónak nem kell tábla; ki ajtót zárni tud, zár nélkül is bezárja, hogy ki nem nyitják; ki csomót kötni tud, kötél nélkül is megköti, ki nem bogozzák. Ezért a bölcs vigyáz az emberekre, senkit meg nem vetve; ügyel a létezőkre, semmit el nem vetve. Ez a kétszeres világosság. A jó a rossznak tanítója, a rossz a jónak támasztója. Ha nem becsülik tanítóikat, ha nem szeretik támasztóikat: olyan a legbölcsebb, mint a legvakabb. Íme a legmélyebb és legsúlyosabb.	27. jó utazó nem hagy kerékvágást se lábnyomot jó szónok nem liheg nem hebeg habog jó számolónak minek számolópálcikák jó házon nincs se kulcs se zár nem járja tolvaj nem éri kár madzag nélkül köt csomót a jó csomózó kibogozni mégse tudod így hát a szentek is gyakorta általában jóságuk éppen az meg tudják menteni az embereket senkit sem vetnek el gyakorta általában jóságuk éppen az meg tudják menteni ha mi holmi semmit sem dobnak el Ezt mondjuk úgy fényruhát ölteni azért a jó a rossz számára mester a rossz a jónak erő és tehetség nem tisztelni mesterünket tehetségünket nem szeretni akármilyen okos vagy is nagy balgaság Ím itt a csodák lényege	27. Ki jól halad, nyom nélkül is halad, ki jól beszél, nem vár dicséretet, ki jól számol, nem kell annak rovás, retesz nélkül zárul a jó kapu, csomó nélkül csomóz a jó kötés. A bölcs, ki minden embert megsegít, minddel törődik, senkit sem hagy el, javít, mindenkiről gondoskodik, senkit se vet meg, senkit a világon. Fényében így világosul a visszfény: így válik jó a rossznak mesterévé, s a rossz csak nyers anyag a jó kezében. Ki tanítóját nem becsüli meg és nem kíméli a nyers anyagot, hiába annak az eszes tudás, hibázik az, hibát hibára ront: csodák titokzatos csodája ez.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
28. [28] Aki tudja férfi-hatalmát, mégis őrzi nő-lágyságát: hegyi-ér a világon, az erény-t el nem vesztette, csecsemő marad örökre. Aki tudja fehérségét, mégis őrzi feketeségét: példa a világon. Aki példa a világon, az erény-nyel összeillő, állandóhoz visszatérő. Aki tudja dicsőségét, mégis őrzi rejtettségét: völgy a világon. Aki völgy a világon, erény-ben lesz tökéletes, egyszerű és természetes. A természetes elhal: eszköz lesz, erő, a bölcs él vele, így lesz vezető; ezért: a rendhez nem kell a had ereje.	28. ismerd meg férfivoltodat őrizd nőiségedet hegyifolyó-szakadék lehess az Ég alatt hegyifolyó-szakadék az örök erény el sose hagy hazatérsz s mint a kisgyerek újra olyan vagy ismerd meg világosságodat őrizd sötétségedet az égalattiban a mérce légy világ mércéje te az örök erény tőled el sose tér utad a végtelenbe ér ismerd meg dicsőségedet őrizd szégyenedet az égalatti völgye légy a világ völgye vagy erényed örök s ha ezzel beéred a faragatlan tuskóhoz lehet hasonlítani téged fölszabdalják a tuskót faragnak tálakat belőle A szent kezén így születik az Öreg Hivatalnok: a Nagy Faragó keveset farag	28. Ki, tudva férfi-létét, vállalja női sorsát, világok szakadéka: világok szakadéka, örök Igék edénye gyermekkorába tér meg. Ki, tudva mi fehérlik, a feketét kívánja, mértéke a világnak: mértéke a világnak, igézője Igéknek a végtelenbe tér meg. Dicsőséget ki ismer s szégyenben tud maradni, az völgye a világnak: mély völgye a világnak, s a nyers Egészbe tér meg. Ha szerszámmá faragják, széthull a nyers fatuskó, de bölcs ember kezében lám, kormányrúd a tuskó: bizony csak az a mester, ki nem hullat forgácsot.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
29. Aki erőszakkal birodalmat foglal, kudarcot vall: ez a tapasztalat. Az ég-alatti, mint csodálatos urna: sérteni nem szabad, aki érinti, sem érinti, aki megfogja, elveszíti. Ezért mindennek rendje-sorja: halad egyik, követi másik, virul egyik, hervad másik, erősül egyik, gyengül másik, keletkezik egyik, elenyész másik. Ezért a bölcs kerüli a túláradót, kerüli a hívalkodót, kerüli a kápráztatót.	29. azt képzeled tán hogy megkaparinthatod a mindenséget és átváltoztathatod? Nem hiszem hogy ez sikerülni fog a mindenség szent edény és jobb volna vele semmihez se fogni alig értik már tönkreteszik akik megragadják elveszítik hol előrerontva hol hátul kullogva hol prüszkölve hol sohajtva hol erősen hol kiaszódva hol pusztítva hol pusztulva így hát a szentek kerülik a szélsőségeket a mértéktelenséget és az önhittséget is	29. Ki hatalomra tör az Ég alatt mind elbukik: minden becsvágy hiú. Szentelt edény az uralom, ország-világ uralma: megrontja, ki utánakap, elveszíti, ki megtartaná. Az ember sorsa tarka sors: vezet az egyik, követi a másik, liheg az egyik, piheg a másik, erős az egyik, gyenge a másik, helytáll az egyik, elbukik a másik. A bölcsnek nem kell ez a tarkaság, cselekvés láza, célok kergetése...
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
30. [30] Aki az út-on járva urát szolgálja, nem igáz le országokat hadsereggel, hiszen őellene is fordul a dárda. Hol had vonult, tövis lepi a rétet, nagy harc után jönnek ínséges évek az eszes: győz és megtorpan, nem tobzódik a diadalban, győz és nem magasodik, győz és nem cifrálkodik, győz és nem kevélykedik, győz, mert győzni kényszeríttetik, győz, de sohasem erőszakoskodik. Olykor a lények már ifjan vének, ellene szegülnek az út rendjének, s ha így van: korán sírba térnek.	30. ha kik az emberek vezetőit az Úton támogatják hódításba az Ég alatt sohase fognak mert az efféle dolgok visszaütnek Nagy hadsereg amerre dúltak tövisbokor nő csak tüskés szederinda katonatömegek ahol robajogva vonultak keserves évek köszöntenek ott a világra légy eltökélt és azzal elég ne merj kényszerhez folyamodni eltökélt az lehetsz hetvenkedő nem légy eltökélt ne légy hivalkodó légy eltökélt kevély ne légy légy eltökélt ha másként nem lehet légy eltökélt erőszakos ne légy ami erős megöregszik hamar már erre mondjuk hogy nem az Úton jár már útja nincs már elveszett	30. Ki az Úton szolgálja ország-világ urát, fegyverrel sohse hódít: a harc bosszút arat. Tüskés bogáncs terem csak a táborok helyén, s a háború nyomában ínség csapása jár. Az elszánt hadvezérnek elég a győzelem: célt érve, meg tud állni, célt érve is szerény, célt érve sem dicsekszik, célt érve sem szaval. Célt ért: ez volt a dolga, s a cél nem durva harc. Elrothad, mi megérett: ez nem Út, s aki letér az Útról elmúlik, eltűnik.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
31. [31] A legszebb hadsereg is a csapás eszköze, mindenféle gyűlöletes, az út-on járó nem él vele. A nemesnek békében balról a helye, háborúban jobbról a helye. A had a csapásnak eszköze, nem a nemesnek eszköze; ha rákényszerül, csak akkor él vele, a béke az ő ereje. Győz és nem kevélykedik. Aki győztesként előre-nyomul, az ember-irtásnak örül; aki az ember-irtásnak örül, gyűlöletet fakaszt az ég alatt. A bőség balról tér be, a jajszó jobbról tér be. Balról a szárnyvezér, jobbról a fővezér: temetéssel fölér. Az ember-irtás siralom, gyötrelem, gyász-szertartás a harci győzelem.	31. azok a szép fegyverek rossz előjelek valahány lény mind gyűlöli őket az Út vándorai velük nem élnek Otthon a nemes ember a bal oldalt részesíti előnyben a közigazgatást hadbavonulva a jobb oldalt részesíti előnyben a katonákat a fegyverek csak a balsors eszközei mind nem a nemes ember eszközei csak akkor él velük ha másként nem lehet a békét és a magányt tartja nagyra és nem örül a győzelemnek aki a győzelemnek örül az emberölésnek örül akarata az Ég alatt elvész körülbelül a szerencsés dolgokkal balra a balsorsú dolgokkal jobbra az alvezér balfelől áll a fővezér jobbfelől áll úgy állnak ott akár a gyászszertartásokon A lemészárolt embersokaságok! Csöndes könnyekkel sirassátok őket gyászszertartásokkal üljétek meg győzelmi ünnepeiteket	31. A legjobb fegyver is bajt hoz, undor tárgya - nem annak való e, ki az Utat járja. Bal felől a helye a békés vendégnek, jobb felől a helye hadban a vezérnek. Rossz szerszám a fegyver, nem a bölcs szerszáma: csak kényszerűségből ragad a bölcs fegyvert, nyugalomra vágyva. Győzedelmében is megveti a fegyvert: hogyha nem vetné meg, tán öröme telne emberek vesztében. Ám kinek öröme emberek irtása, annak szíve-vágya hogyan teljesülne? Balra jár becsület békés jó időkben, jobbra jár tisztesség szenvedésben, gyászban. Csatáknak sorában jobbszárny a vezéré, balszárny hadnagyáé: a hadaknak rendje temetések rendje. Csaták vérengzését mindenki siratja: diadalmak rendje temetések rendje...
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
32. Az út folytonos és névtelen. Az ős-egyszerűség parányi, mégse bírja senki leigázni. Ha fejedelmek, királyok megőrzik: minden önként behódol nekik. Ég s föld összecsengne-bongna, édes harmatot hullatna, és a nép mind, nem parancsra, megnyugodna. Hol fellép a rendtartás: fellép a név; s mert már fellépett a név, ismerni kell a határokat s így elkerülni a csapásokat. Az út e világban, mint hegyi patak, mély folyóba és tengerbe szakad.	32. az Út örökre névtelen ha kicsiny is a faragatlan tuskó egész világ se képes szolgaságra vetni urak és királyok csak tudnák mihez fogjanak vele a tízezer dolog magától vendégségbe jönne Ég és Föld összhangba kerülne és édes harmattal harmatozna emberek parancsa nélkül mindenütt szép egyenletesen mihelyt szabályozod itt vannak a nevek névből már van elég ideje lesz megállni ha meg tudsz állni idejében a veszedelmet elkerülheted Olyan az Út az Ég alatt mint völgyben a folyó siet folyamok tengere felé	32. Örök az Út, alaktalan, faragatlan fatuskó, de párja nincs az Ég alatt. Ha mind ez Utat járnák királyok, fejedelmek, hódolna nékik tízezer teremtmény, Ég és Föld ontaná mézédes harmatát a békés emberekre, törvény parancsa nélkül megbékélt emberekre... De jaj, a tuskót megfaragták - nevek világa ez: megállj! Megáll a bölcs, nem éri baj. Minden forrás, minden patak folyamba fut s a nagy óceánba: az Út, az Út a torkolat, a Mindenségnek tengere.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
33. Okos, aki érti az embereket; aki önmagát érti: ihletett. Hatalmas, aki másokat legyőz; aki önmagát legyőzi: erős. Aki törekszik: nincs híján akaratnak; aki megelégszik: gazdag. Aki nem veszti természetét: hosszúéletű; aki nem veszti emlékezetét: örökéletű.	33. tudni az embert tudomány önmagamat megismerni fény aki másokat győz le erős legyőzi önmagát a hős kevéssel is aki beéri dús nagy akarat kell hogy sikerre juss helyét aki el nem veszíti maradandó aki meghal és maga mégse vész el nem is halandó	33. Másokat ismer a tudós, a bölcs ember csak önmagát. Másokat győz le az erős, a bölcs ember csak önmagát. Tán gazdagít a kapzsiság, de gazdagabb, ki vágytalan. Ki mindig helytáll, fennmarad: a bölcs halála nem halál.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
34. A hatalmas út szerteárad, jelen van jobbra-balra. Minden általa létezik, soha meg nem torpanva. Működik, de rejtve, hírt nem akarva. Mindent nevel, de nem irányít, nincsen vágya, ezért neve: kicsiny. Minden visszatér hozzája, de nem irányít, ezért neve: nagy. Sose hatalmaskodó, ezért neve: hatalmas.	34. balfelől is jobbfelől is az Út a nagy Út hömpölyög árad a tízezer dolog mind csak általa él s ő senkit sem hagy veszni magára névtelen is tulajdontalan is az ő munkálkodása ruházza őket táplálja őket és mégsem ő a Dolgok Királya vágytalanul örökre mindig a kicsiny szó illik inkább reája minden mi él feléje árad és mégsem ő a Dolgok Királya! ennyiben persze még nagynak is mondható nagyságról nem tud nagyságra nem törekszik nagy dolgokat szűntelen úgy cselekszik	34. A nagy Út jobbra-balra kanyarog, így éltet tízezer lényt, és egyet sem taszít el. Alkot és művel, mit sem igényel, mindennek köntöse, mindennek dajkája, sohasem parancsol: ezért alantas, ezért parányi. De hozzá fordul parancsszó nélkül a tízezer lény: ezért hatalmas, ezért magasztos, mert nagy csak az, ki nagyra nem tör.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
35. Aki a nagy mintát követi, annak hódol az ég-alatti. Hozzája fordulnak, mert kárt nem okozhat, csak békét, nyugalmat, muzsikát, vigalmat, táplálékot ad a vándoroknak. Mikor az út-ról szólal, a szó ízetlen, sótlan. Aki ránéz, nem látja, aki hallgatja, nem hallja, de nem-fogyó kincs annak, ki érti.	35. aki a Nagy Őskép szerint él az égalatti rátekint szalad felé s meg nem sebeztetik már menedéke a határtalan nyugalom a béke muzsika édes sütemények megállítják talán útján a vándort de szavaim útjának hossza van szólnak íztelenül unalmasan nézel reá és nem látsz eleget fülelsz reá hallani se lehet csak mész úgy élsz végére sose érsz	35. A bölcs a Nagy Jelképet tükrözi: elébe járulnak az emberek, körébe gyűlnek, békén, nyugalomban, senkit sem ért ott kár vagy bántalom. Muzsikaszó, lakomák illata a kába vándort csábíthatja tán, de híg és sótalan az Út szava. Néző szemünk nem látja az Utat, halló fülünk nem hallja az Igét, csak az örök Mű kimeríthetetlen.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
36. Amit összenyomnak, kiszélesedik, amit gyengítenek, megerősödik, amit megölnének, nem marad meddő, aki lopna, az lesz a vesztő. De épp ezt nem értik. A gyenge legyőzi az erőset, a lágy a keményet. A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet. Az állam éles fegyvereit ne villogtassák a népnek.	36. ahhoz hogy összeugorjék nyúljon most hosszúra ahhoz hogy megpuhuljon előbb kemény legyen ahhoz hogy leboruljon föl kell még állnia ahhoz hogy elvehessünk először adni kell ezt mondjuk úgy hajnali félhomály a lágy legyőzi a keményet a gyönge az erőset a halaknak lent kell maradniuk a mély vizekben az ország rettenetes fegyvereit nem szabad a népnek megmutatni	36. Csak az zsugorodik, amit kinyújtottak, csak az gyengül, amit megerősítettek, csak az pusztul, amit felvirágoztattak. Aki kapni akar, tanuljon meg adni. Ez a fény homálya: lágy győz a keményen, gyenge az erősön. Ne bolygasd a halat a vizek mélyében: rejtsd el jól országod valódi hatalmát.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
37. Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen. Ha fejedelmek, királyok megőrzik, minden magától rendeződik. Ha kapálóznak és intéznek, letöri őket a titkos természet. Vágytalan a titkos természet, s a vágy hiánya: béke, az ég alatt a rend teljessége.	37. az Út folyvást csak nem-cselekszik s ezáltal mindent megcselekszik urak és királyok csak tudnák mihez kezdjenek vele átváltoznék magától a tízezer dolog átváltozása után a sok dolog ha mindjárt majd cselekedni kelne én elcsitítanám őket a fejsze nem érte tuskót fölébük emelve a névtelen, fejsze nem érte tuskó vágytalan vágytalanságból nyugalom s meggyógyul a birodalom	37. Tétlen mindég az Út, de minden tett az Úté. Királyok, fejedelmek, ha mind az Utat járnák, virágra kelne tízezer teremtmény, virágra kelne, vágyra kelne, de vágyát csillapítaná a faragatlan Névtelen. A faragatlan Névtelen nem tűr, nem ismer szenvedélyt, s így vágytalan nagy békességben nyugodna végre a világ.
[« Teteje ] AZ ERÉNY		További fordítások [» lapoz ]
38. [38] A nagy erény nem jótékonykodik, ezért jó. A kis erény jótékonykodik, ezért nem jó. A nagy erény cselekszik, nem-cselekvéssel cselekszik. A kis erény sürög, erővel cselekszik. A szeretet cselekszik, eredményes, ha nem cselekszik. Az erkölcs sürög, erővel cselekszik. A tisztelet cselekszik, s mert nem viszonozzák, kényszerít a tiszteletre. Ezért: az út ha elvész, itt az erény, az erény ha elvész, itt a szeretet, a szeretet ha elvész, itt az erkölcs, az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet. A tisztelet a hűség és bizalom hiánya, a zűrzavar kezdete. A külső tudás az út virága, a belső tudatlanság kezdete. Ezért az igaz ember a valódit akarja és nem a látszót, a gyümöcsöt akarja és nem a virágot, a közelit akarja és nem a távolit.	38. fenséges erény nem erény övé tehát az erény alsóbb erény az erény ellen véteni fél erényre így nem is erény fenséges erény nem-cselekszik szándéka sincs mért így cselekszik alsóbb erény csak cselekszik szándéka van mért így cselekszik fenséges emberség is cselekszik szándéka sincs mért így cselekszik fenséges igazság is cselekszik szándéka van mért így cselekszik a fenséges etikett az is cselekszik és ha nem tud meggyőzni senkit föltűri a ruhája ujját, ő majd rendet teremt itt mert oda az Út itt az Erény oda az Erény itt az Emberiesség oda az Emberiesség itt az Igazság oda az Igazság itt az Etikett a társadalmi etikett a hűség és hit színe csak kezdődő zűrzavar azonnal vélemény is született az Út virága csak távútra vitt hamar így hát a hős a mélyre száll a sekélyből kitér a gyümölcsben lakik nem a virággal él mindez hogy mire megy ki látja tudja amazt elveti emezt megragadja	38. A nagy Igének nem látod erényét, ezért erényes az igaz Ige. Apró igének hirdetik erényét: apró igének nincs igézete. Igaz Ige: tétlen, igénytelen. Hamis ige: tevékeny, célzatos. Emberséges tökély: tevékeny, céltalan. Igazságos tökély: tevékeny, célzatos. A szertartásos ember is tevékeny, de hogyha szépszóval nem boldogul, ingujjra gyürkőzik s tán ölre megy. Mondják: Elvész az Út, az Ige megmarad ha elvész az Ige, a jóság megmarad ha a jóság is elvész, marad még az igazság ha elvész az igazság, csak a rítus marad meg, a szertartás, a kéreg, hűség, adott szó kérge, minden baj kezdete! A jóslás balgaság, múló virág az Úton: felnőtten lépj az Útra! Szilárdan áll, ki felnőtt, üres kéregre nem lép, áhítja a gyümölcsöt, nem szed múló virágot: nem kell neki az egyik, csak a másik.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
39. Íme az ős-egységben létezők: az ég az egység által makulátlan, a föld az egység által rendületlen, a szellem az egység által finom, a völgy az egység által virágzó. Minden az egységgel született, a vezér, a király vele a világ példája lett: az egység éltet mindeneket. Ha ködös az ég: eltűnik; ha inog a föld: elhasad; ha durva a szellem: elkallódik; ha meddő a völgy: sivatag. Ha nem születnek, akkor elenyésznek; a vezéreket és királyokat ledöntik, ha nem példaképek. A néptömeg a nagyok alapja, az alacsony a magas alapja. Ezért az önjelölt vezérek és királyok helyükön nem szilárdak. Nem nézik, hogy a sokaság a nagyok alapja, vesztüket az okozza. Ha szétszedik a fényes fogatot: belőle semmi sincs. Ne légy értékes, mint a jade-kincs, légy egyszerű, mint a kavics.	39. régestelen rég elérve az Egyet az Ég eléri tiszta a Föld eléri mély eléri minden isten s szellemvarázsra kél a völgy eléri megtelik eléri a tízezer dolog s mind csak általa él elérik urak és királyok az Ég alatt így lesznek szavahihetőek ezek hát valamit elértek az Ég nem volna tiszta félő hogy beszakadna a Föld nem volna mély félő hogy meghasadna az isteni nem volna szellemi félő hogy elakadna ha meg nem telt volna a völgy félő hogy elapadna a tízezer dolog nem élne félő hogy szerteromolna uraknak királyoknak ha senki se hinne minden összeomolna a tisztesség gyökere a szerénység a magasság alapja a mélység így aztán urak és királyok magukat magányosnak baráttalan boldogtalannak mondják nem úgy van-e hogy odalent gyökereiket megtalálták? sok kocsi nem kocsi ne csilingelj mint a jáde zörögj mint a kő	39. Az Ősegységben mi forrott Egészbe? Egységben tisztult meg a fényes Ég, egység nyugalmában épült a Föld, egységben éledt a szellemvilág, egységbe forrva teltek bé a völgyek, egységben szaporult a tízezer lény, egységben szolgálták a fejedelmek példásan a világ dolgát az Ég alatt. Az ősi Egység műve e világ: az Ég, ha nem ragyogna, megszakadna, a Föld, nyugalma híján, porba hullna, eltűnne, élet nélkül, mind a szelem, apadva száradnának mind a völgyek, teremtmény híján a világ kihalna, s ha nem szolgálnák többé az urak a népüket, uralmuk bukna el. Mert szerény a dicsőség gyökere, hisz alacsonyra épül mi magas. Méltóságában a fejedelem, lám árva, elhagyott vagy nyomorult: alázat a dicsőség gyökere. A dicsőségnek nincs dicsérete, mert többet ér a szétszórt nyers kavics, mint a csiszolt kő üres ragyogása.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
40. Ellentétesség az út mozgása, engedés az út tulajdonsága. Az ég alatt minden a létből fakad s a lét a nemlétből fakad.	40. az Út úgy fordul visszatér gyöngeségében célhozér a Létből születnek a dolgok mennyi de mennyi a Lét élete meg a Semmi	40. A haladás az Úton: visszatérés. Erőtlenség az Útnak ereje. Az élő Mindenség a Lét szülötte, de minden lét a Nemlétből ered.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
41. Ha bölcs hall az út-ról, megragadja és megőrzi; ha tudós hall az út-ról, megtartja, majd elveszíti; ha okos hall az út-ról, nem győz nevetni; és nem erről az út-ról esik szó, ha tán megérti. A régi vers ezért mondja: "A fényes út sötétnek látszik, az út-on járó eltűnni látszik, az egyenes út tévútnak látszik, a magas erény szakadéknak látszik, a nagy tisztaság szégyennek látszik, a hatalmas erény kevésnek látszik, a növekvő erény lopásnak látszik, a szín-igazság hiánynak látszik. A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen, a végtelen edény készen soha sincsen, a végtelen zengésnek hangja nincsen, a végtelen képnek formája nincsen." Az út rejtett és neve nincsen. Egyedül az út vezet és célba fut.	41. nagy tanító hallja hol fut az Út s erejét megfeszítve járja átlagtanító is hallja hol fut az Út hol követi hol meg elfelejti aljatanító ha hallja hol fut az Út fakad hangos hahotára ha nem volna kacagtató nem is volna az Út - tao megmondatott a régieknek is már hogy sűrű éjszaka a fényes út célhoz az út hogy visszafele fut a síma út hogy csupa hepehupa luk a fenséges erény akár a völgy nagy tisztaság hogy mint egy céda hölgy legtágasabb erény mintegy elégtelen a szilárd erény mintegy tisztességtelen minden mi fontos vélnéd elmulik a nagy négyzet sarkait nem lelik a nagy edény elkészültére vár a nagy hang halkan muzsikál a nagy kép képtelen az Út rejtőzik névtelen kívüle senki sincsen itt megbocsájt és beteljesít	41. Kiváló ember követi az Út hívó szavát. Közepes ember habozik: követi is, nem is. Silány ember csak felkacag: az Út nem kell neki. Ha nem nevetne a silány, az Út nem volna Út. Hiszen a Fény sötét az Úton, s a haladás ott körbefut - rögös az Útnak simasága, s erények csúcsos orma: völgy. Szennyes a legtisztább fehér is, hívságos ott a dús erény, megbénul az erős igézet, s odvasra ürül a való. Nagy Négyszögnek nincs szöglete, lassan készül a Nagy Fazék, halkan zenél a Nagy Zene, s a Nagy Jelkép alaktalan. Rejtett az Út és névtelen, de éltet, alkot, teljesít.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
42. [42] Az út szülte az egyet, az egy a kettőt, a kettő a hármat, a három valamennyi létezőt, mind tartalmazza a hímet és a nőt, s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket. S e világban megvetik az önmagát-felemelőt, az önjelölt királyt, vezetőt. Nézd valamennyi létezőt: egyszer gyengül, máskor erősül, egyszer erősül, máskor gyengül. Így látják, én is így látom: "A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el." Ez a legfőbb tanításom.	42. az Útból az Egy az Egyből a Kettő a Kettőből a Három a Háromból a tízezer dolog a tízezer dolog mind hátán cipeli a jint és karjaiban hordozza a jangot s az áradó légzuhatag egymásba mossa őket magányosnak lenni baráttalan boldogtalannak ezt aztán igazán útálja az ember s királyok hercegek magukat mégis íly nevezetekkel illetik hisz lám ahogy fogy úgy szép lassan megtelik s aztán megint ahogy teleget úgy szép lassan elfogy amit mások tanítottak azt tanítom én is "útonálló urak nem saját halálukkal halnak" valóban ez legyen Atyja a Tannak	42. Az Egység nemzette a Kettőt, Kettő a Hármat, s a Háromság a Tízezer Teremtményt. Hátat fordít az árnynak a tízezer teremtmény, a fényt akarja látni, de párzik fény az árnnyal az Űr leheletében. A balszerencsét gyűlöli az ember, de árva, elhagyott vagy nyomorult mégis királyok büszke címei. Ami növekszik, megfogyatkozik, s ismét növekszik mi fogyatkozott. Mit más tanított, azt tanítom én is, újat csak egyet: ki erőszakos, erőszakos halált hal - új tan ez.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
43. Az ég alatt a leggyengébbek átfúrják, ami legkeményebb: mindenben fészke van a nemlétnek, ereje a nem-cselekvésnek. Szó nélküli tanítással s a nem-cselekvés hatalmával mi sem mérkőzhet e világban.	43. az Ég alatt a leggyöngébb legpuhább a legkeményebbet úgy hagyja el vágtázva-ügetve a nemlét behatol a réstelenbe a nemcselekvés hasznát így megismerem ki tud szavak nélkül tanítani a nemcselekvés hasznát az égalattiban ki ismeri? majdnem hogy senkisem	43. Lágy a víz, de rohanása a kemény sziklát kivájja, s az üresség átitatja rés nélkül is a szilárdat. Tétlen tettnek ez a haszna: néma, szótlan a tanítás, - ó, ezt mily kevesen értik! - tétlen a bölcs tevékenység, szótlan a bölcs tanítása.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
44. Rang, vagy élet: melyik főbb? Kincs, vagy élet: melyik több? Szerzés, vagy vesztés: melyik túlélhetőbb? Aki sokat szerzett, sokat vesztett; aki sokat gyűjt, több kárt szenved. Aki megelégszik, kudarc nem éri, aki megtorpan, veszély nem éri, a maradandóságot éli.	44. hírnév vagy én magam közelebb, hozzám, mi van? én magam vagy e jószág melyik nagyobb valóság? nyerni veszíteni mi fog megbetegíteni? Habár a szeretet mély e mélyben mit keresnél: nem őrzi meg a rejtek amit beléje rejtek Hol megelégedés sehol a szégyen Aki meg tud állni idejében azt elkerüli az ítélet élete örök élet	44. Mi fontosabb, a hírnév vagy az élet? Többet mi ér, az élet vagy a kincs? Lám, egyaránt baj nyerni, veszteni, hiszen a kapzsi mindig ráfizet, s kincset veszít, ki kincset kincsre halmoz. Ki sorsával beéri, bajba nem jut, mértéktudót nem érhet bántalom: övé az élet hosszú nyugodalma.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
45. A tökéletes: akár a tökéletlen. Működése véghetetlen. A teljesség: akár az üresség. Működése mérhetetlen. Az egyenes, mint a görbe, a szellemes, mint a dőre, az ékes szó, mint a dadogó. A mozgás a fagyot legyőzi, a nyugvás a hevet legyőzi, a béke a rendet megőrzi.	45. a nagy tökéletesség mintha mi volna? Csorba de semmi híja nincsen ahogy működik nagy teljesség edénye nagy üresség de kimeríthetetlen ahogy merik merik a nagy egyenesség egyenetlen a nagy tehetség ügyetlen a nagy szónok hebeg a mozgás legyőzi a hideget a nyúgalom a meleget eljön a tisztaság a csend és helyreáll az égalattiban a rend	45. Úgy bánj a tökéllyel, mint repedt edénnyel: nem szűnik a haszna. Csorduló edénnyel bánj mint az üressel: sohasem ürül meg. Egyenes a görbe, az ügyes ügyetlen, dadog mint a szónok. Topogj a hidegben, nyugodj a melegben: a tiszta nyugalom e világnak rendje.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
46. Mikor az ég alatt létezik az út: a lovak megtrágyázzák a földet; mikor az ég alatt hiányzik az út: a mezőn harci mének legelnek. Nincs nagyobb csapás, mint az eleget nem ismerni, se nagyobb veszély, mint szerzésre törekedni. Ezért: aki az eléggel megelégül, elégedettnek kell nevezni.	46. Út halad az Ég alatt s lám a versenylovak is csak trágyát potyogtatnak a földeken az Ég alatt nincs is Út sok harcimén ki tudja honnan szentelt terekbe jut vágyuralomnál nincs nagyobb kín a bírvágynál nincs nagyobb tévedés elégedetlenségnél zuhogóbb verés az aki mindazzal beéri amivel csak beérheti mindennel beéri mindörökre	46. Amíg az Utat járja az ország, a világ, a harci szekerekből a fürge paripákat kifoghatják nyugodtan: trágyájuk jó a rétnek. Hogyha letér az Útról az ország, a világ, a városok tövében, a megszentelt mezőkön legelnek harci mének. Az irigységnél nincs nagyobb kísértés a telhetetlen vágy szörnyű csapás, s a kapzsiságnál nincs nagyobb gonoszság. Csak az, kinek elég az elegendő, elégedett csak az - de mindig az.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
47. [47] Nem lép ki az ajtón és világot megismer, nem néz ki az ablakon és égi út-at megismer; mennél messzebb megy, annál kevesebbet ismer; ezért a bölcs nem jár, hanem megismer, nem néz, hanem megnevez, nem cselekszik, hanem végbevisz.	47. ki se kell lépned az ajtón hogy bejárhasd az égalattit ki se kell nézned az ablakon s már látod az égi utat S bár meszire-messzire futnál tudásra csak mind sanyarúbbra jutnál így hát a szentek nem utazgatnak de járatosak nem nézelődnek de megneveznek nem munkálkodnak cselekesznek	47. Kapuidat el se hagyva ismerd meg a nagyvilágot! Ablakodon ki se nézve ismerd fel az Egek Útját! Minél messzebb földet jársz be, annál kevesebb tudásod: lám, a bölcs nem indul útnak, nem néz semmit, meglát mindent, s tétlenségben végzi művét.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
48. [48] A tanuló gyarapszik naponta; az út-on járó csökken naponta. Csökkenés, tovább-csökkenés: eredménye a nem-cselekvés. Mindent végbevisz a nem-cselekvés. A világot tétlen tartja kézben. Aki tevékeny, a világot nem tartja kézben.	48. keresed a tudást s nyersz napról napra többet jártam én napról napra az Utat s minden csak kevesebb lett kevesebb kevesebb míg csak a nemcselekvéshez el nem értem nem cselekszem s valahogy mégis mindent megcselekedtem Mindíg azé az égalatti akinek vele semmi dolga Jó, sok a dolgod! Ahhoz nem elég hogy megszerezd magadnak az égalattit	48. Aki tanul, növekszik napról napra, ki az Úton jár, napról napra fogy, de fogytán fogyva tétlenségbe ér, s a tétlenség mindenható erő. Tétlenségé ország-világ uralma: aki csak tesz-vesz, minden elveszít.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
49. A bölcsnek nincs önnön szíve. Szíve a nép valahány szíve. Jó a jókhoz és jó a gonoszokhoz: ez az erény jósága. Hisz az igazaknak és hisz a hazugoknak: ez az erény bizalma. A bölcs az ég alatt békében lakik, megjegyzi az emberek mondásait, s úgy nézi a népet, mint gyermekeit.	49. a szent embernek nincs saját szive a sokaság szivét teszi szivévé a jókhoz jó vagyok a rosszakhoz is jó vagyok a jóságot elérem aki hisz nekem hiszek annak aki nem hisz én annak is hiszek a hitet is elérem oly csöndeskén az Ég alatt a szent ember szive: gazdátalan szív az égalatti zűrzavart teszi szivévé a sokaság csak őreá fülel csak őreá függeszti szemét s ő gyermekeivé fogadja őket	49. A bölcsnek még a szíve sem magáé: a bölcs szíve csak népének szíve. Jól bánok a jóval, a gonosszal is jól, jóságot így teremtek. Jól bánok igazzal, a hazuggal is jól, igazat így teremtek. A jóhiszeműnek jóhiszeműség jár s jóhiszeműség jár a rosszhiszeműek: jóhiszeműséget ily módon teremtek. A bölcs nem ismeri a részrehajlást: szavára minden ember felfigyel - számára minden ember csecsemő.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
50. [50] Megszületnek és elpusztulnak. Az élet felé megy tíz közül három, a halál felé megy tíz közül három, és meghal tettei miatt megint tíz közül három. Miért? Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon. Aki úrrá lesz az élet-vágyon, orrszarvútól, tigristől nem fél, sem harcban a fegyveres katonától. Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát, a tigris nem vágja beléje karmát, nem sebzi meg a katona kardja. Miért? Mert a halálnak nincs rajta hatalma.	50. életre kelnek halálba halnak tíz közül hárman az élet gyalogkatonái tíz közül hárman a halál gyalogkatonái emberek világra jönnek rázkódva a halál földje felé haladnak ők is tíz közül hárman vannak És vajon miért? Túlságosan is élnek csak azért Azt beszélik hogy aki össze tudja fogni életét önmagában messze-messzire vándorolhat orrszarvú tigris útjába mégsem akad nagy seregeken vághat keresztül nem fogja a fegyver az orrszarvúnak nincs hová szarvával szúrnia a tigrisnek nincsen hová mancsával csapnia nincs ami fölfogja a penge élét S vajon miért? Sehol a halál földje csak azért	50. Élet kapuja: halál küszöbe. Tízből hárman szolgálják az éltet, tízből hárman a halált szolgálják, tízből hárman rontják az éltet halálra. Hogyan? Sebezhető csak az, ki visszaél az életével. Mondják, útjában az élet tudója nem bukkan tigrisre, sem orrszarvúra, páncélt, fegyvert a csatába' se hord. Sebezhetetlen: orrszarvúnak szarva nem tép belé, a tigris karma sem, s harcban nem vágja kard, nem éri fegyver. Hogyan? A Bölcs, lám, nem sebezhető.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
51. Az út szül, az erény táplál, a lény alakot-ölt, az alak beteljesít. Ezért minden becsüli az út-at és az erény-t. Az út méltó a tiszteletre, az erény méltó a szeretetre, mert nem osztanak parancsot, s mennek természetes rendet követve. Az út szül, az erény táplál, dajkál, nevel, csiszol, érlel, ápol, őriz. Alkot, de nem birtokol, teremt, de nem kérkedik, mindennél öregebb, mégsem oszt parancsot: legmélyebb jónak méltán nevezik.	51. Út megszüli Erény eteti Dologiság formát ad neki a Körülvevő beteljesíti Így hát a tízezer dolog mást nem is tehet tisztelik az Utat és az Erényt nagyratartják az Utat tisztelik és nagyratartják az Erényt mert egyik sem parancsol úgy megy minden magától mert az Út megszüli az Erény eteti és növeli és gondozza és összhangba hozza gyógyítja táplálja oltalmába fogadja szülnek nem birtokolnak munkálkodnak de úgy mint aki maga nem is létezik növelnek nem nevelnek ezt nevezik Elrejtezett Erénynek	51. Alkot az Út, táplál az Ige, formát ölt az anyag s a képesség tökélyt. Egy sincs, a tízezernyi lény között, ki ne tisztelné az Utat, ki ne becsülné az Igét. Természet dolga, örök ösztöné az Út tisztelete, Ige becsülete - hallgat a törvény, erre nincs parancs! Alkot az Út, táplál az Ige, növeszt, nevel, dajkál, megóv, alkot és művel, mit sem igényel, gyarapít, irányít, soha se parancsol: íme az Ige titkos Erénye.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
52. [52] Az ég alatt mindennek eredete az ég-alattiak anyja. Aki eléri az anyát, megismeri a gyermekeit; s ha megismeri a gyermekeit, újra említi az anyát. Élete végéig nem éri veszély. Aki betömi oduját, bezárja kapuját: élete végéig nyűg nélkül él. De ha kinyitja kapuját, magára-veszi minden baját: élete végéig gondban él. Aki a parányit meglátja: éles-szemű; aki gyengeségét megőrzi; hatalmas-életű. Aki tiszta fény, s a világossághoz folyton visszatér, nem éri veszély: az állandóságban él.	52. az égalattinak van kezdete: az Égalatti Anyja Az aki megtalálta az Anyát általa ismeri a Fiút aki megismerte a Fiút az Anyához visszajut lehull a test ő nem enyészik el rekeszd el a nyílásokat reteszeld be a kaput s a kín elkerül holtig tárd ki a nyílásokat vesd a tevékeny életbe magad amíg csak élsz rajtad már semmi sem segít a kicsiny dolgokat látni: fény a gyöngeséget őrizni: erő Aki begyakorolja ezt a fényvilágot s általa visszatér a fénybe azt nem érhetik testében csapások az örökkévalóságot viseli mint kabátot	52. Kezdetben volt, mondják, az Ősanya, mindenek anyja az Egek alatt. Ki az Anyát felismeri, jól ismeri minden fiát ki ismervén a fiakat, az Ősanyához visszatér, amíg csak él, nem éri baj. Minden nyílást tömj el, minden kaput zárj be, mindvégig megóvod erőid forrását. Nyisd meg a kapukat, sokasítsd a dolgod, semmit sem segít meg, elapad forrásod. Csak látó lát apró parányt, csak az erős mer gyenge lenni. Való fény látta óv a bajtól: ez, úgy mondják, örökbe-térés.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
53. Ha van igaz tudásom: a nagy utat járom, s csak attól félek, hogy letérek. A nagy út sima, de az embereket vonzzák az ösvények. Ha pompás a palota: a szántóföldek begyepesülnek, a magtárak kiürülnek. Dísz-köntösben járnak, éles kardokat hordoznak, étellel-itallal be nem telnek, fölösleges javakat halmoznak: rablás, dicsekvés a neve. Nem ez az út-nak szelleme.	53. ha csak egy csepp eszem is van hol járok itt járok a Nagy Úton s csak arra ügyelek róla le ne térjek síma a Nagy Út dehát az emberek a mellékutakat kedvelik király udvara fényesen ragyog a földeket meg belepi a dudva gabonahombárok kiapadva ékes ruhák tarka pántlikák csontig ható kétélű kardok a csömörig inni zabálni túlcsorduló vagyon köztünk élnek a nagypofáju rablók nincs erre Út se nyom	53. Szemernyi ésszel is az Útra térnék, és óvakodnék tévutakra jutni. Széles az Út: miért is kedvelik a szűk ösvényeket az emberek? Olykor az udvar rendjét nem zavarja, hogy a mezőket dudva lepi el, hogy ürességben konganak a szérűk: van, ki ilyenkor is hímzett ruhát ölt, fényes kardot köt, vígan lakomázik, vagy haszontalan kincsen őrködik. Haramiák hivalkodása ez! Bizony mondom, nem erre visz az Út...
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
54. A talpraesettet fel nem borítják, a jól fogodzót le nem taszítják. Fiak, unokák áldoznak neki. Aki az út-at fejleszti magában, abban valódi az erény; aki fejleszti a családban, abban bőséges az erény; aki fejleszti a falujában, abban kiváló az erény; aki fejleszti az országban, abban virágzó az erény; aki fejleszti az ég alatt, abban teljes az erény. Magunkban megismerjük a többit, egy családban a többit, egy faluban a többit, egy országban a többit, az ég alatt a többit. Honnan ismerem én az ég-alattit? A kevés által valamennyit.	54. ami jól meg van alapozva megáll mint gyökereikkel a fák amit jól kebeledre öleltél el nem veheti senki szertartásaink folytatói gyermekek és unokák keresd az erényt önmagadban s igaz lesz halhatatlan keresd az erényt a családi körben s elmondhatod majd "éltem tündököltem" keresd az erényt a falusi népben és tudhatod majd hogy "előbbreléptem" az országban keresd erényedet bőség árad leveles ágak lengenek kutass mindenütt ahol csak lehet erényeid így lesznek egyetemesek vagyis hát az ént az énen át tekintsd a családot a családon keresztül a falut a falun keresztül az országot nézze az ország elmélkedj az égalattiról az égalatti által honnan tudom hogy ilyen az égalatti honnan na honnan innen csak innen	54. Kitéphetetlen, mit a Törvény ültet, nem esendő, mit a Törvény ölel. Így tiszteli fiaknak nemzedéke örök sorban az ősök szellemét. Ha egymagadban járod az Utat, az Út igézetében igazulsz; családodban bőség az Út erénye, falvad virágzik, gyarapul hazád, s az Út erénye a birodalomban egyetemesség nagy igézete. Magunkkal mérjük embertársainkat, családunkkal mérünk családokat, falunkkal mérünk fel minden falut, s ha minden földnek mértéke: hazánk, ország-világé: a Birodalom. Ország-világról ezt hogy tudhatom? Csak így: tudom.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
55. Aki a nagy erény-t magában hordja, akár az újszülött gyerek. Mérges rovar, kígyó nem csípi meg, nem támadnak rá a vadállatok, nem ragadják el a sasok. Csontja gyenge, izma lágy, fogása mégis szilárd; nem ismeri hím s nő egyesülését, mégis életet ad, mert tiszta teljesen; kiált s be nem reked, mert összhangzó tökéletesen. Az összhang tudása: állandóság. Az állandóság tudása: világosság. Az élet gazdagítása: vigasság. A szellem feszülése a szívben: makacsság. Olykor a lények már ifjan vének: ellene szegülnek az út rendjének, s ha így van: korán sírba térnek.	55. aki az Erény teljességét magába rejti akár az újszülött nem szúrja skorpió kígyó meg nem marja nem rontanak rá erdei vadak nem csapnak le rá égi madarak csontjai hajlékonyak izmai lágyak de szorítja erősen ha mit megragad nem tudja még nőstény és hím mi összhangzó összeborulásra vár a fütyülője azonban föláll ez az életerő superlativusa csak sír-rí nappal éjjel a hangja mégse vész el ez a harmónia legmagasabb foka ismerni a harmóniát: öröklét az öröklétet ismerni: fény életünket növelni rossz előjel a szív gátlástalanul bánik az életerővel ami erős megöregszik hamar már erre mondjuk hogy nem az Úton jár már útja fogy	55. Kit az Ige erénye éltet, ártatlan, mint az újszülött: skorpió fullánkja, vadállat marása, ragadozó madár karma meg nem sebzi. A csontja gyenge, lágy az izma, de markolása jó szoros hím s nő dolgáról mit se tud még, de máris, lám, kakaskodik: tiszta erő az élete. Visítozik, sohsem reked be: összhangba szökkent élete. Összhang tudása: a Való tudása, s örök fénnyel világít a Való. Ki életét habzsolja, bajba jut, vágyban kifulladt szíve megmered elrothad, mi megérett: ez nem Út, s vesztébe fut, ki az Útról letéved.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
56. A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél. Aki betömi oduját, bezárja kapuját, élét tompítja, görcseit oldja, fényét fakítja, elvegyül porba: el a rejtettel azonosulva. Nem rokonítható, nem ócsárolható, nem jutalmazható, nem károsítható, nem magasítható, nem alacsonyítható, csupán becsülnivaló.	56. aki tud az szavatlan aki megszólal az meg tudatlan rekeszd el a nyílásokat reteszeld be a kaput! vedd el élüket oldozd ki bonyodalmaikat tompítsd fényüket egyesülj a porral Ezt hívjuk úgy: együtt lenni a mélyben se rokon se idegen se nyereség se veszteség se dicsőség se szégyen: becsül is érte majd az égalatti	56. Aki tudja, néma, aki szól, nem tudja: minden nyílást tömj el, minden kaput zárj be, tompítsd sarkok élét, minden bogot bonts fel, borítsd a fényt árnyba, nyomodat simítsd el: ez az Egység titka. E titkos Egységben nincs közel, se távol, nincsen haszon, sem kár, megtiszteltetés sincs és nincs megalázás. Semmi sem ér többet ennél a világon!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
57. Egyenesség vezérli az országot, csak a háboru kíván ravaszságot. Tétlenség hódítja meg a világot. Mindezt honnan tudom? Íme: "Mikor az országban sok a hívság, szaporodnak a nyomorúságok; mikor a népnek fegyvere éles, sokasodnak a lázadások; mikor sok az ügyes mester, gyarapodnak a ritkaságok; mikor sok a parancs, a törvény, sűrűsödnek a tolvajok, betyárok." Ezért így szól a bölcs: "Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép, ha békés vagyok, megjavul a nép, ha nem háborgok, gazdagszik a nép, ha igényem nincsen, egyszerű a nép."	57. megmerevedett kormányrendszerek rohadt hadviselések de az égalatti azé akinek vele semmi dolga honnan tudom hogy mindez így van na honnan? hát csak onnan: az égalattiban mennél több a tilalomfa a nép annál szegényebb ahogyan egyre több fegyver kerül az emberek kezére az ország úgy omlik össze zűrzavarban mennél ügyesebbek tehetségesebbek annál több drága holmi annál több bámulatos szörnyűség törvények szabályrendeletek özöne s már el is leptek mindent a tolvajok a rablók a szentek úgy tanítják "éppenhogy semmit sem kell csinálnom s a nép csak úgy magától esik át csodás változáson szeretem a csendet s a nép dolgai maguktól rendbejönnek semmi ügyem itt s a nép magától meggazdagodik vágytalan vagyok s a nép már magától egyszerűségre jutott"	57. Országot nyer, ki a törvényt javítja, és háborúkat nyer a cselszövő, de csak ki tétlenségében tevékeny, csak az nyer meg mindent az Ég alatt. Ezt hogy tudom? Csak így: tudom. Minél többet tilt az állam, annál koldusabb a nép. Minél több az éles fegyver, annál több a zűrzavar. Minél több a feltaláló, annál többet ront a gép. Minél súlyosabb a törvény, annál több rabló akad. Így szól a bölcs: ha munkám, nem-cselekvés, népem magától is megigazul amíg békés nyugalmamat megóvom, népem magától is jó útra tér amíg csak a tétlenségem tevékeny, magától is jó népemnek sora s ha vágyam nincsen, mint a nyers fatuskó, oly egyszerű lesz népem s oly erős.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
58. Mikor nyugalmas a kormányzat: egyszerű a nép, nem lázad. Mikor tevékeny a kormányzat: a népre nyomorúság támad. Bajból szerencse így fakad és a szerencséből gyalázat: ki ismeri, hol a határ? Jönnek és mennek, meg nem állnak. Az egyenesség ravaszságba átcsap, a jó váratlan rosszra válhat: az ember tévelyeg és mily régóta már! Ezért a bölcs egyenes és mást meg nem rövidít, önzetlen és mást meg nem károsít, igaz és semmit meg nem hamisít, fény, de nem vakít.	58. ha álmoska csöndes a kormány a nép tisztes és komoly ha ötletre csapást csapásra ötletet mér a kormány a nép elméje megbomol a balsors az a balsors amire a boldogság épül a boldogság az amit a balsors kiválaszt leshelyéül se vége se hossza semminek se semmi mérték abban ami merev volt most romlottság tanyázik lesz abból ami jó volt boszorkány üzelem téveszmék napjai régóta már így hát a szentek szögletesek nem kényelmetlenek élesek meg nem sértenek szókimondók de nem tolakvók fénylők de nem szemkápráztatók	58. Vaksi kormány népe boldog, szemes kormány népe szenved. Bajra jő a jószerencse, s a szerencse bajra fordul: jónak, rossznak mi határa? Nincs megállás: korcs az épség, átokká torzul az áldás: oly régóta tévelyeg már vak sötétségben az ember! Bölcsnek élessége tompa, négyszögének nincsen sarka, egyenes, de nincsen hossza, fényének nincs ragyogása.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
59. Az emberek kormányzására s az ég szolgálatára legfőbb: a mérték. Csakis a mérték, melyhez korán kell kelni. Amit korán kell gondozni: ez az erény gazdagsága. A gazdag erény győzhetetlen, s a győzhetetlennek gátja nincsen. Ha gátja nincsen: uralkodni tud. Az uralkodás anyja megmaradni tud. Így nevezik: mély, erős gyökér, örök, igaz út.	59. vezesd emberi lényedet szolgálni benned az Eget s jobb példaképet nem találhatsz mint az aratóét aki betakarítja a termést betakarítani annyi mint önmagunkat idejében föladni föladni valamit fölhalmozni újra meg újra, mit? mind az erényeket erényeket aki gyűjtöget az mindeneket legyőz mindeneket legyőz határait senki sem ismeri senki sem ismeri határait övé lehet az ország az Ország Anyja az övé és fenn fog maradni még sokáig micsoda Út ez itt mély gyökerű Út biztos alapú örök élet Útja messzire látó	59. Ember uralmának, Ég szolgálatának, mérsékelt a mértéke. Mérsékletben gyűlik idején a mérték: idején, az Úton megkettőzöd az Igét. Kettőzött Igének kettős a varázsa, s ez erősebb mindennél. Mindennél erősebb, sehol sincs határa: határtalan hatalom. Tartós hatalomnak Anya a forrása. Így mélyül gyökere, erősbödik törzse maradandóságnak.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
60. [60] Nagy birodalom vezetése, mint apró halakból eledel sütése. Míg az út-on járnak az emberek, nem művelnek csodát a szellemek. S ha nem művelnek csodát a szellemek, nem háborítódnak az emberek. S ha szellemektől nem jön ártalom, a fejedelemtől sem ér bántalom: mikor ezek ketten veszteg maradnak, erényeik összefonódnak.	60. ahogy az apró halakat sütik egy nagy országot kormányozni olyan óvatosan kell igazgassák az égalattit az Uton s az elhúnytak nem rendelkeznek majd szellemvarázserőkkel nem hogy tényleg ne volna már szellemvarázserejük csak nem sebzik meg az embereket hatalmukat nem használják föl ellenük és nemcsak ők nem vetik be varázsaikat ellenük úgy élnek már a szentek is senkit se bántva, velük nem sérti többé egymást ez a kettő a szellemi és a szent erő erényük egyesül úgy van hazamenetelük	60. Nagy ország uralma: kis halak sütése. Ország-világ ura ha az Utat járja, népének nem árthat rossz szellem, kísértet. Ártalmas kísértet bölcseknek nem árthat: szellemek világa bölcs ember világa. Bölcs ember nem árthat - a szellem hogy ártson? Bölcs igézetének kettős a varázsa!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
61. Nagy birodalom: síksági folyam, a középső az ég alatt, nősténye az ég-alattinak. A nő békével győzi le a hímet, békésen alája-gubbad. A nagy birodalom gubbadjon a kisebbik alá, így szerezzen bizalmat; a kis országok alacsonyabbak, így szereznek bizalmat. Vagy a legubbadás szerezzen bizalmat, vagy hogy alacsonyabbak. A nagy birodalom mást se kívánjon: egyesítsen és tápláljon; a kis ország mást se kívánjon: csatlakozzék és szolgáljon. Teljék be mindkettő rendeltetése: a nagy gubbadjon a kicsinyek elébe.	61. végig a nagy országokon lassúdva hömpölyögnek már a nagy folyók az Ég alatt ott minden összefut mint a mama olyanok ezek az országok az égalattiban szelídségével a mamának mindíg sikerült felülkerekednie szelídségében a papa alul tudhat maradni azért ha a nagy ország a kis ország alá rendeli magát a kis országot megnyeri magának a kis ország ha a nagy ország alá rendeli magát a nagy országot megnyeri magának mert vannak akik alászállnak hogy nyerjenek mások meg alul vannak úgyis eleve nyertesek a nagy ország mást úgysem akarhat magához von és táplál másokat a kis ország mást úgysem akarhat részt akar venni ő is és szolgálni másokat megkapja ez is az is amit kivánt de a nagynak alul kell tartania magát	61. Völgy a nagy ország: völgy mélyébe torkoll folyók futása mind az Ég alatt. És nőstény a nagy ország, hisz alantról párzik a nőstény mind az Ég alatt. Alantról párzik: ez az ereje, szelíd nyugalma győzi le a hímet. Úgy nyer országot a szelíd alázat, ha meghajlik kicsiny előtt a nagy, s a nagy előtt meghajlik a kicsiny: győzött a nagy, mert megalázkodott, s győzött a gyenge, mert alant maradt. A nagy ország így szaporítja népét, és népét így táplálja a kicsiny. Mindkét országnak teljesül a vágya - de a nagy ország maradjon alant.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
62. [62] Az út mindenek legmélyebb alapja, jók hatalma, bűnösök oltalma. Nyájas szóból kel a tisztelet, jó példa megnyeri az embereket. A bűnös az emberek közül mért kivetett? Hisz miatta trónol a Menny Fia, érte buzgólkodik a Három Öreg. Hiába hordanak drágaköveket s hajtanak négylovas dísz-szekeret: inkább nyugton az út-at követnék. Hajdanában az út-at mért követték? Mert akkor az út-at el nem tévesztették, a bűnöket megbocsátották. Az ég alatt ez a tisztesség.	62. a tízezer dolog az Út sötétségébe rejtve jár-kél kincse jóknak menedékhelye gonoszoknak szép szavaiddal elmehetsz piacolni dícső tetteidért magasztal majd az Ember dehát a rosszakat is a Rossz Embert elvetni miért kellene? ezért állították oda a Menny Fiát ezért rendeltek mellé Három Minisztert csakhogy ha jádekorongot tartanak is kezükben ha négyesfogat halad is előttük nem ér az annyit mint néma elmélkedésben ülve tovasuhanni az Úton mért tartották a régiek oly nagyra az Utat? Nem mondatott-e meg: "Akik keresik megtalálják és vétkeinkért nála van a váltság"? Hát ezért becsüli úgy az égalatti mindezért	62. Mindenek ágyasháza az Út: jóknak kincstára, rosszak menedéke. Szép szóval méltóságot vásárolni, méltósággal tisztséget adni-venni: ezt még a gonoszok is megteszik. De hogyha trónra jut az Ég Fia, vagy széket foglal három hercege, két kézzel nyújtott drágakő-korongnál, vagy cifra-hámos négylovas hintónál szebb, jobb hűbérrel adózik a bölcs, ki otthonából, tétlen nyugalomban, küldi az Út örök igézetét. A régiek az Utat mért becsülték? Mondták: keress, az Út célhoz vezet s az üldözöttnek menedéket ád. A legfőbb kincs ez a nagy Ég alatt!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
63. Tégy tett nélkül, intézz intézkedés nélkül, ízesíts íz nélkül. A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés. Gyűlöletre feleljen megbecsülés. A nehéz legyőzése könnyűvel indul. A nagy megtevése kicsinnyel indul. A nehézség az ég alatt a könnyűn alapszik, s a nagyság az ég alatt a kicsinyből gyarapszik. Ezért a bölcs nem cselekszik nagyot, így teljesít nagyot. Nem érdemelsz bizalmat, ha túl-sokat ígérsz. Ahol sok a könnyű, ott sok a nehéz. Ezért a bölcs nem kerüli a dolgok nehezét, az erőlködés mégse veti szét.	63. cselekedj nem-cselekedvén szolgálj szolgálattalanul ízleld az íztelent törpe vagy óriás gazdag vagy szegény gyógyítsa meg sérelmeinket az erény rajzolj bonyolultat egyszerűségben cselekedj nagyot kis mezőben bonyodalmak az Ég alatt kezdetük egyszerű nagy dolgok az Ég alatt alapjuk kis mező így hát a szentek nagyságra ügyet se vetnek a maguk módján így nagyok lehetnek könnyű ígérgetés hitelre aligha lelhet túlságosan bele találhatnak bonyolódni még a túlságosan egyszerűek vagyis a szentek a bonyolultat bonyolultnak is veszik ezért nincsenek soha bonyodalmaik	63. Tevékenységed tétlenség legyen, munkáld a semmit, ízlelj íztelent, sokat kevésnek nézze, nagynak kicsinyt, a rosszért is csak jótettel fizess, láss a nehézhez könnyű kezdetén, kicsiny kérdéssel oldd meg a nagyot: hisz könnyen indul minden e világon, a nagynak is szerény a kezdete. A bölcs nagy tett nélkül alkot nagyot. Ki könnyen ígér, megszegi szavát, ki túl sokat vesz könnyen, bajba jut. A bölcsnek még a könnyű is nehéz: a nehezet könnyen véghezviszi.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
64. A nyugvót megőrizni könnyű, a keletkezőt formálni könnyű, a gyengét összetörni könnyű, a kicsinyeket szétszórni könnyű, a leendővel kezdeni könnyű, békében rendet tartani könnyű. Terebélyes fa hajszál-gyökérből fejlődik, kilenc-emeletes torony kupac földből emelődik, ezer-mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik. A cselekvő elbukik, a szorongató veszít. Ezért a bölcs nem cselekszik és nem bukik, nem szorongat és nem veszít. Aki nagy-hamar eredményt akar, övé a kudarc; de aki előre gondol a végére, nem éri kudarc. Ezért a bölcs vágyik a vágytalanságra, nem sóvárog ritkaságra, csak a tudatlantól tanul, csak közös út-on vonul, a természetes rendet követi s erőszakkal meg nem töri.	64. még amíg nyugszik könnyű tartani amíg meg nem nyilatkozott még megfontolhatod a morzsálódót szétmorzsolhatod ami parányi könnyen széjjelszórhatod formáld meg mielőtt még létrekelne rendezd el mielőtt elrendetlenedne akkora nagy fa épphogy általéred zsenge csírából felnövekedett kilenc emeletes torony szökken az égig egy agyagkupacon foglalt helyet a tízezer mérföldes utazás kezdete a vándor első lépése lett akik cselekesznek tönkreteszik akik megragadják elveszítik így hát a szentek nem cselekesznek tönkre sem teszik meg nem ragadják s el nem veszítik ez a nép mindíg majdnemhogy célhozér és akkor elvéti a dolgot Törődj a véggel úgy mint a kezdetével akkor semmit se vétsz el így hát a szentek vágynélküliségre vágynak fáraszt a kincs az ember ezt szenvedi rég nemtanulni tanulnak visszájáról tartva a csapásra amelyen általhágta határait az emberiség magától élje világát a tízezer dolog ebben segítenek ők maguk nem mernek cselekedni	64. Mi nyugton van, könnyű azt tartani, és elkerülni könnyű azt, mi nincs: lám, könnyen olvaszthatsz rideg jeget, és könnyen szórod szét a porszemet. Azzal törődj, mi még nincs, csak lehet: addig teremts rendet, míg nincs zavar. Csírából nőtt a hatalmas fatörzs, magas torony kilenc magas foka kis földhányásra épült - s ha bejársz akár ezer mérföldet is, utad legelső lépéseddel indul el. Ki mindenhez nyúl, mindent elveszít, ront ki cselekszik, veszt aki mohó: tétlen a bölcs - így senkinek sem árt, nincs semmije, mit is veszítene? Lám a világban, siker küszöbén, hányan rontják el jó munkájukat! Munkádat kezdettől végig figyeld, csak így kerülöd el a balsikert. A bölcs embernek vágya: vágytalanság. Minek kívánna ritka kincseket? Tanulatlan, tanítatlant tanít, s a hajdan elhagyott ős-célhoz ér: tízezrek térnek véle önmagukba, de cselekedni - nem mert sohasem...
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
65. Hajdan, akik az úton jártak, nem adtak tudást a népnek, ápolták az együgyűséget. Nehéz vezetni a népet, ha már az együgyűségből kilépett. Ezért az ország tudással kormányzása: az ország kirablása; együgyűséggel kormányzása: az ország boldogsága. Aki e két szabályt ismeri: példás. Aki ismeri a példát: legmélyebben erényes. Az erény messzi, mély, s mindennel ellentétes. A nagy elégedettség általa él.	65. a régi mesterek tudták jól mi az Út nem is próbálták soha a népet fölvilágosítani szerették volna inkább balgaságában megtartani azért olyan nehéz kormányozni a népet túlságosan is az okoskodásba tévedt tudás által kormányozni az országot annyi mint a tolvajok mestersége de aki nem a tudás által kormányoz az az ország áldása-szerencséje mindkét lehetőséget aki is- meri ismeri a Mértéket is Mértéket tudni mindíg a Példával élni együtt ezt a tudást már Elrejtezett Erénynek nevezzük az Elrejtezett Erény mélységes mély és messzire ér vele fordulnak meg a dolgok lám csak már bent vagyunk a fősodorban	65. Kik hajdanában járták az Utat, úgy vélték, nem jó sok tudás a népnek: tudákos néppel bánni oly nehéz! Csak átkot oktat oktatók uralma: áldásos az csak, ki nem oszt tudást. Kettős igazság ez, de egy a Mérték, s mértékbe mérni rejtélyes varázs, rejtett igézet mélységes varázsa visszavisz Útján az Örök Egészbe.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
66. A folyam s a tenger minden völgyi patak királya; mert alacsonyabb az ágya, ezért minden völgyi patak királya. Ezért a bölcs, ha a nép felett akar állni, a népnél lejjebb álljon; ha a nép előtt akar járni, az egész nép mögött járjon. Ezért a bölcs felül áll, de terhét nem nyögik, elöl jár, de mégse gyűlölik. Ezért az ég-alattiak felemelik örömmel; nem küzd, ezáltal győzhetetlen.	66. a folyamok s aztán az Óceán a száz hegyifolyó királya azért lehetnek mert ahhoz nagyon értenek hogy hogyan vegyék magukat náluk alább alább azért lehetnek ők a száz hegyifolyó királya így hát ha a nép fölé akarsz magasodni szavaidban alatta kell maradnod ha a nép előtt akarsz haladni személyedben mögötte kell majd toporognod ott jár a szent lebegve fent s nem nehezedik rá a népre elől szalad mert nem szabad közelségével hogy a népet bántsa sértse boldogan zeng az égalatti őt dícsérvén anélkül hogy meg kellene undorodnia tőle a végén épp mert nem verseng önmaga hiába az égalattinak is vele versenyt futnia	66. A nagy Folyó, az Óceán száz völgy királya és ura: a nagy Folyó, az Óceán mélységek mélyében honol. Alázatos a bölcs szava, a nép ezért hallgat reá - a sor végéről ád irányt. Súlyát nem érzi senki sem, irányítása nem parancs, örömmel hallgatják szavát. Nem harcol, nem vetélkedik: nem verseng véle senki sem.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
67. Nagy az én utam, tudja egész világ, s nem apad soha: mert végtelen, azért nem apad soha. Hogyha fogyna, az időben már elfogyott volna. Három kincsemhez ragaszkodom: első a szeretet, második a mérték, harmadik a tartózkodás. Szeretek, ezért bátor vagyok, mérték által hatalmas vagyok, visszavonulok, hát vezető vagyok. Manapság szeretet nélkül merészkednek, mérték nélkül vezérkednek, tartózkodás nélkül hatalmaskodnak: ezért elpusztulnak. Aki tapintattal vezet hadat, győzelmet arat; a szeretettel védekező legyőzhetetlen. A természet fegyverezi s a szeretet védelmezi.	67. az égalattiban az emberek mind azt beszélik hogy ez az én Utam nagynak ugyan nagy de semmi másra nem hasonlít éppenhogymert olyan nagy más dolgokra éppazért nem hasonlít hisz hasonlított volna bármire összezsugorodott volna rég egészen picire van három kincsem ezekre vigyázok ezekkel törődöm első a szeretet második a takarékosság harmadik hogy nem merek az Ég alatt előrenyomakodni bátorrá tesz a szeretet a takarékosság nyit tágas tereket s mert nem merek az Ég alatt előrenyomakodni hát hagyhatom lassacskán érlelődni képességeimet a szeretetlen vakmerőség takarékosság nélküli bőkezűség a hátrányok nélküli elsőrendűség kész halál a szeretet a támadásban győzhetetlen a védekezésben rendíthetetlen akit az Ég meg akar menteni azt átöleli szeretetével	67. Az én utam nagy Út, mindenki tudja, de azt mondják: más, mint a mások útja. Hát épp ezért nagy Út: más mint a másé. Másféle út, mert nem szokásos ösvény - nagy Út: nem kisebbíti a szokás. Három a kincsem, három kincset őrzök - egyik: szelídség, mérséklet a másik, s a harmadik: nem törtetek az élre. A szelíd ember bátor is lehet, mérsékelt ember lehet bőkezű, s első csak az, ki nem törtet az élre. De manapság a bátrak nem szelídek, a mértéktartó ma nem bőkezű, szerény irányító sem kell a népnek, ma csak vezér kell néki - s ez halálos! Bizony mondom, szelídség győz a harcban, megvéd, megóv a szelídség hatalma, mert kit megóvni kíván a nagy Ég, szelídség annak védőfegyvere!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
68. A jó hadvezér nem harcias, a jó harcos nem haragos, a győzni-tudó nem támad, a vezetni-tudó alázatos: ez a nem-küzdő erény, az irányító erő, a természet szolgálata, az ősi vezető.	68. a nagy hadvezérek nem harciasak a nagy hősökben semmi düh a nagy felülkerekedőkben semmi keserű az igazi emberbarátok alázatosak ez a viszálytalanok erénye az emberi összetartozás hatalma magasság ez akár az Ég maga	68. Jó hadvezér nem harcias, a jó vitéz nem ingerült, jó hódító nem nyer csatát, jó gazda is mindig szerény. Annak varázserénye ez, ki nem vetélkedik soha; annak varázshatalma ez, ki jól választja emberét annak varázsigéje ez, kivel az ős Ég egybekél.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
69. Egy bölcs hadvezér azt mondotta: "Mint a vendég, nem mint a gazda: nem vonulok hüvelyknyit előre, inkább egy lábnyit vissza." Ez a tétlen cselekvés, az erőszak nélküli siker, az ellenség nélküli háború, a fegyvertelen győzelem. Harcban az ellenség ócsárlása megsérti az út-at; ha két hadsereg összecsap, a kiméletesebb győzelmet arat.	69. a hadtudósok közt járja egy szó: "nem játszom én a gazdát inkább vendég leszek arasznyival sem nyomulok előre ha hátraléphetek" vagyis az ilyen ember: "léptek nélkül lépdegél gyűrkőzik és már volt-nincs mint a pára dárdát hajít de nem emberfiára fegyvertelen fegyverre kél" elmondhatatlan csapást mér magára aki ellenfelét alábecsülve támad könnyelmű támadó! szinte el is vesztette már az én kincseimet azért ahol táborba szállnak ügyeiket összemérni az lesz a győztes akinek fáj emiatt a szíve	69. Úgy mondották a régi hadvezérek: Kihívásnál jobb kihívásra várni. Ha egy hüvelyknyit sem juthatsz előre, hátrálj egy lábnyit. Álló haladás ennek neve. Feltűrt ingujj alatt ne lássa senki sem harcos karod. Kardot ránts, s így maradj fegyvertelen. Tudj ellenfél nélkül birokra kelni. Könnyedén venni az ellenfelet szerencsétlenség: kincsnek veszte ez. Ha összeütközik két hadsereg, csak az győzhet, kinek nem kell a harc.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
70. Szavamat megérteni könnyű, és megfogadni könnyű. Mégse bírják megérteni, se megfogadni. A szavaknak ősapjuk van, a tetteknek királyuk van: ezt nem értik az emberek, és engem ezért nem értenek. Ha vannak, kik megértenek: ez az én gazdagságom. Ezért a bölcs drágakövet hord darócruhában.	70. szavaimat oly könnyű érteni olyigen könnyű szerintük cselekedni az égalattiban senki sem érti őket senki sem képes szerintük cselekedni a szavaknak Őse van a tetteknek Ura van aki ezt meg nem értheti engem sem fog megérteni de akik értenek hozzám sietnek akik mértékül választanak szeretnek így hát a szent a durva gönc alatt jádekövet rejt kebelében	70. Érthető a szavam, könnyű követése, mégsem értenek meg, lám, mégsem követnek. Őse van szavamnak, mestere tettemnek - aki ezt nem tudja, nem ismerhet engem. Ritka aki ismer, kincset ér, ki hívem: szőrcsuhát hord a bölcs, kincset rejt keblében.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
71. Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb. Aki nem tudja nem-tudását, szenved. Aki megszabadul a szenvedéstől, nem szenved. A bölcs nem szenved, mert megszabadult a szenvedéstől, ezért nem szenved.	71. tudni hogy nem tudunk: magasság nem tudni amit tudunk: betegség de ebbe tényleg belebetegedhetsz s már nem is vagy beteg a szent az nem beteg mert annyira beteg épp azért nem beteg	71. Tudatlanságnak tudni a tudást: a legfőbb bölcsesség. Tudatlanságról hinni, hogy tudás: dögvészes nyavalya! Dögvészt aki dögvésznek ismeri, azé a gyógyulás: a bölcs jól tudja, hogy dögvész a dögvész - egészséges marad.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
72. Ha a nép nem fél a hatalomtól, a hatalom akkor tökéletes. Ne szorítsátok ki hajlékaiból, ne rontsátok meg az életét. Ha nem nyomjátok el a népet, nem fog megvetni titeket. Ezért a bölcs ismeri magát, de nem ismerteti, szereti magát, de nem szeretteti, neki nem a távoli kell, hanem a közeli.	72. ha a nép nem fél az iszonyútól a nagy iszonyat eljön hagyd nyugton őket otthonaikban életüket ne fojtsd el ön zsarnokságától a jó a népet ója csak be ne lobbanjon a nép depressziója azért a szentek ismerik önmagukat de nem akarnak fényleni szeretik önmagukat de eben nincs semmi tiszteletteli vagyis hát amazt elvetik emezt elfogadják	72. Hol nincs tekintély, nincs hatóság, az Ég hatalma ott honol. Ne zárd néped szűk börtönökbe - nem prédád: kíméld életét. Hol elnyomás nincs, lázadás sincs, s kit megkímélsz, az megkímél. Önismeret elég a bölcsnek - hivalkodás nem bölcsesség - nem tartja nagyra a személyét, de tudja, bölcs ember mit ér: nem kell neki az egyik, csak a másik.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
73. A bátor vakmerő halála gyászos, a bátor nem-merő élni tud. Kétfajta bátorság: egyik hasznos, másik káros. Amazt a természet mert nem szívleli, ki bírja megérteni? A bölcsnek is homályos. Az égi út nem harcol, mégis győzni tud, nem szól, mégis válaszol, nem hív, mégis sereget gyűjt, tétlen, mégis irányít. A természet hálója hatalmas: bár ritka-szövésű, rajt át nem hatolhatsz.	73. aki merni bátor odaveszhet nem merni aki bátor csupa élet van íme ez a kettő egyik javunkra van a másik megsebez de nem tudja senki se még hogy kit gyűlöl majd meg az Ég szóval a szent szívére veszi ezt a dolgot az égi Út nem viszálykodik úgy jut el a győzelemig szólni se szól visszhang válaszol hívni se kell magától eljő csupa csönd de hosszas terveket sző az Ég hálója óriási nagy messze kiterjed nem csúszik át rajta semmi	73. Elhull, ki csak merészkedésre bátor - ki mer nem-merni, bátrabb s bátran él. Kártékony egyik, hasznot hajt a másik, de jaj, ki tudhatná, kit sújt az Ég? Az Ég Útján nincs harc, csak győzelem, szótlan válasz, hívatlan érkezés és néma tervek lassú érlelése. Lazára fonta hálóját az Ég, de fonatából senki sem menekszik!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
74. Ha a nép nem fél a haláltól, ki rémíthetné a halállal? Aki akarja, hogy a nép rettegjen a haláltól, s azt hiszi, ez a jó: megfogni, megölni való. Ki mer? A halált örök erő intézi, s aki a gyilkolást helyette végzi, mintha elfoglalná az ácsmester helyét: aki az ácsmester helyett hasogat, gyakran megsebzi kezét.	74. nem féli a nép a halált hát akkor minek rettegtetni vele de ha éjjel-nappal reszketne is a nép a haláltól tébolyult zűrzavarban lesújtsak rájuk és öldököljek akkor? rettenetes tanács mert van örökkön az ölésnek mestere aki öl az öldöklés mesterének helyébe lépve ölni olyasmi mintha a nagy ácsmester helyébe lépnénk a nagy ácsmester helyébe lépve ritkán esik meg hogy a kezét meg ne sebezze az ember	74. Nem fél a nép a haláltól, minek a bitó? S hogyha félne, ki ölné le mind a lázadót? Készen áll az Örök Hóhér, fejszéjét feni. Fejszével csak ács tud bánni - kontár, jól vigyázz, ácsmesternek fejszéjével kezed meg ne vágd!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
75. Miért éhezik a nép? Mert az urak adóval nyomják, azért éhezik a nép. Miért makacskodik a nép? Mert az urak folyvást tevékenyek, azért makacskodik a nép. Miért hullik-pusztul a nép? Mert az urak az élethez ragadnak, azért hullik-pusztul a nép. Aki nem becsüli saját életét, valóban az becsüli életét.	75. a nép éhezik mert az urak mind beszolgáltatást zabálnak hát persze éhezik a kormány ellen meg berzenkedik mert az urak bizony tevékenyek hát persze hogy berzenkedik félvállról veszi a halált a nép mert az urak az élet bőségét hajkurásszák hát nem akar már félni semmiképp de aki nem mindent csak az életért teszen az élet dicsősége annak majd megjelen	75. Éhes a nép, mert adóját a hatóság felzabálja: hogyha éhes, ezért éhes. Lázad a nép, mert a dolgát a hatóság igazgatja: hogyha lázad, ezért lázad. Nem fél a nép a haláltól, úgysem hagyják nyugton élni: hogyha nem fél, ezért nem fél. Mire jó az ilyen élet? Bölcs, kinek nincs kedve élni.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
76. A csecsemő: puha, gyenge, a haldokló: kemény, erős. A sarjadzó fű és fa: lágy, erőtlen, a korhadó: szívós, erős. A kemény és erős: pusztuló, a puha és gyenge: fakadó. Elvesz a fényes hadsereg. A felnőtt fatörzs megreped. A kemény, erős: alámerül, a puha, gyenge: felülkerül.	76. az ember születésekor haj gyönge lágy halálakor jaj merev és kemény a tízezer dolog fű-fa mind ahogy kihajt haj gyönge hajlik s fonnyadt lesz száraz jaj végül szegény azért a merevek kemények a halál gyalogkatonái a gyöngék a lágyak meg az élet gyalogkatonái vagyis az erős hadsereg nem lehet győzedelmes s az erős fára vettetik a fejsze a kemény a nagy alul marad a gyönge a lágy a magasba hág	76. Lágy és gyengéd az újszülött, kemény, merev a hulla. Tízezer teremtmény, fű, fa, minden növény gyengéd életében, megszikkad holtában. Halál szolgája az erő, s az életé, mi gyenge, lágy. A kemény fegyver elhasad, kemény fa törzse megtörik. Alantas a kemény erőszak, magasztos a gyengéd alázat.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
77. Az égi út, mint az íj kifeszített íve, a magasat lenyomja, az alacsonyat felvonja, a fölöslegeset elveszi, a szükségeset megadja. Az égi út a fölöslegeset elveszi, a szükségeset megadja; nem így az emberi ösvény: a szükségeset elveszi, a fölöslegeset növeli. Ki bírná a fölöslegeset a világba önteni? Aki az út-at ismeri. Ezért a bölcs alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik, de nem ragaszkodik, bölcsességét nem fitogtatja.	77. nemde az égi Út olyan mint ahogyan az íjat kifeszítik a magassal: alább az alacsonnyal: föl föl vesz a bővölködőktől s a szűkölködőknek ád az égi Út a bővölködőktől elvesz s ád a szűkölködőknek az emberek útja nem ilyen a szűkölködőktől: rabol s átadja a bővölködőknek ki képes azonban bőségre jutni és bőségét két kézzel föl is ajánlani mindjárt az égalattinak az Út embere senki más így hát a szent munkálkodik de úgy mint aki maga nem is létezik cselekszik de aztán tovább ott nem marad érdemeivel tündökölni nem kiván	77. Az Ég Útja feszült íjhoz hasonló: az íj két szarva lám helyet cserél, alább kerül a felső, fel az alsó. Így fogy a sok, gyarapszik a kevés. Az Ég Útján szegényedik a dús, és növeli javát a nincstelen - az ember útján gyarapszik a gazdag, s még koldusabbá válik a szegény. Ki táplálhatná az egész világot? Az Ég alatt kinek van annyi kincse? Kinek? Az égi Út bölcs utasának! A bölcs csak alkot, sohasem igényel, s munkája végeztével eltűnik: a büszkeség, jól tudja, mit sem ér.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
78. Nincs lágyabb, mint a víz, mégis a köveket kivájja: nincs különb nála. A gyenge legyőzi az erőset, a lágy a keményet: az ég alatt mindenki tudja, még sincs, aki valóban felfogja. Ezért a bölcs azt mondja: "Aki az ország szégyenét veszi magára, az lesz az ország királya; aki az ország nyomorát veszi magára, az lesz a világ királya." Az igaz szó: mint önmaga fonákja.	78. az Ég alatt semmi sincs oly lágy oly gyönge mint a víz de ahogy elbánik a merevvel és keménnyel abban sincs semmi hozzá hasonló megváltoztathatatlan és pótolhatatlan hogy a gyönge legyőzi a keményet a lágy az erőset az égalattiban mindenki tudja senki sem képes aszerint cselekedni azért azt mondja egy szent "hazája szégyenét magára vette és szert tett a bugás-köles-földistenek-oltárának-ura nevezetre az országban magára vett minden balsorsokat s így király lett végül is az Ég alatt" őszinte szó fordítva szól	78. Az Ég alatt mi lágyabb, mint a víz? Mégis kimarja a kemény követ. Úrrá lesz az erősön ami gyenge, tudjuk, keményen mindig győz a lágy, tudjuk: de senki sem él e tudással. Lám, erről is azt mondották a bölcsek: Országhoz jut, ki szennyes földcsomót kap, s ki az ország minden baját örökli, csak az lehet király az Ég alatt. Lám, milyen ferdén szól az egyenes szó!
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
79. [79] Mikor a harag elapad, emléke mégis megmarad. Csak a töretlen béke jó. Ezért a bölcs megesküszik, hogy sohasem vádaskodik. Az erényesek az esküt tartják, az erénytelenek sutba dobják. Az égi út-nak nincs sógora-komája, mindig a jámborokat szolgálja.	79. békekötésre végre eltávoztatott nagy neheztelésre találsz majd új neheztelésre nem jutsz a jóra mégse azért a szent szorítva tartja jól a szerződés rovásos pálcikáját de nem kezdi a "teljesítsd" vitáját az erényesek a rovásos pálcikáikra kényesek akiknek erénye tényleg szinte semmi dézsmaszedéssel próbálnak valamire menni az égi Út rokontalan a jókra mindíg gondja van	79. Hiába egyengetsz, hiába nyugtatsz, ha békességed új harag forrása. A bölcs rovása balkezes rovás, adósától dézsmát nem követel, mert ki az Út Igéjét ismeri, csak ád, de számon tartja, mit adott ki az Igéről nem hallott soha, járandóságát gonddal hajtja be. Az Ég Útja nem kedvez senkinek, csak jóságos bölcsességet teremt.
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
80. [80] Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés; bármily sok szerszám volna, ne éljenek vele; az emberek halálukig ne bolyongjanak messzire; ha volnának hajók, kocsik, senki se utazzék; ha volnának vértek, kardok, senki se hadakozzék; írás helyett az emberek fűcsomókat kötözzenek; legyen édes az ételük, legyen ékes a ruhájuk, legyen békés a lakásuk, legyen boldog a szokásuk; és ha átlátnak a szomszéd országba, és áthallatszik a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása: úgy érjék el a vénséget, halált, hogy sose jártak odaát.	80. kicsiny ország kicsi nép s ha volnának is hadimasinériák tízszerte százszorta nagyobb hatásfokúak ne használja senki se őket tanítsd a népet félni a halált s hogy senki ne vándoroljon a messzeségbe ha van is már csónak kocsi mért kéne utazni ha van is vértjük fegyverük minek mutogatni vezesd a népet vissza a csomóíráshoz éljenek azzal édes az étkük szép a ruhájuk csupa béke a házuk vidám minden szokásuk egyik országból a másikba látni mindenki szomszéd áthal- latszik a kakaskukorékolás a kutyaugatás de úgy száll le rájuk az öregség a halál hogy meg sem láto- gatták soha egymást	80. Kis ország a példánk, kevés a lakója. Egyetlen egy szerszám elvégezhetné ott akár tíz embernek, akár száz embernek mindenféle dolgát. Ám ezt a szerszámot senki sem használja a bölcs országában. Fájdalmas a halál, tudja ezt mindenki: inkább meghal otthon, mégse vándorol ki a bölcs országából az ország lakója. Van hajó, van szekér: nincs mivel megrakni. Van fegyver, van páncél: nincs aki használja a bölcs országában. Minek ott az írás? Elég csomót kötni!! Otthonos étellel, otthonos ruhával, saját otthonában hazai szokással boldogul mindenki a bölcs országában. A szomszéd faluban kakas kukorékol - kutya ugatása szomszéd falu dolga - ki törődik ezzel bölcs ember falvában? Bölcs ország lakója, késő vénségére nyugalomban hal meg a szülőházában...
[« Teteje ]		További fordítások [» lapoz ]
81. Nem szép az őszinte szó, nem őszinte a szép szó. Nem ékes-szavú a jó, az ékes-szavú nem jó. A tudó nem beszél, a nem-tudó beszél. A bölcs nem gyűjt, mindent az emberekért tesz és neki is jut; mindent az embereknek ad és neki is jut. A természet út-ja segít, nem sarcol. A bölcs ember út-ja használ, nem harcol.	81. igaz szavak nem szépek szép szavak nem igazak a jó ember nem vitatkozós a vitatkozósak aligha jók tudók ha tudnak tudásuk nem enciklopédikus enciklopédikus tudás nem tudás a szent nem kotor össze magának gyűjteményeket másoknak él s már gazdagabb másoknak mennél többet ad gazdagsága annál hatalmasabb az égi Út annyira átható meg nem sebezhet a szentek Útja szorgalom de nem viszálykodik	81. Igaz szó nem szépít, nem igaz a szép szó. Jó ember nem vitat, aki vitat, nem jó. Az igaz bölcsesség nem játékos tudás, a játékos tudás nem igaz bölcsesség. A bölcs nem gyűjt kincset, másoké mindene: így óvja meg kincsét - mindenét elosztva gyarapodik kincse. Az Ég faragása nem hullat forgácsot: a bölcs ember Útján nem harc a cselekvés.
[« Teteje ]

Jegyzetek:

[1.] Az út... - a tao, Lao-ce filozófiájának alapvető kategóriája. A tao szótári jelentései: "út", "beszélni", "mondani" stb., Lao-ce művében azonban mindig elvontabb értelmében szerepel, "törvény", "természettörvény" a filozófiai tartalma. Ám Lao-ce műve költemény lévén, a magyar fordítás a tao jelentései közül mindvégig a képszerűbb út-at alkalmazza. - A mű első fejezete az egész költemény alapvetésének számít. Modern filozófiai nyelven a következőképp summázható: a névvel ellátható tao csak az igazi tao megjelenése, jelenség, amely mögött rejtőzik a lényeg: akinek vágyai vannak, az csak a jelenséget láthatja, a lényeg csak a vágy-nélkülinek tárul fel: ám lényeg és jelenség valójában egység, s éppen egységük titkának a megfejtése vezet el a lényeghez.

[2.] "sürgés nélkül működik" - szó szerint: nem-cselekvés-sel működik. A nem-cselekvés (kínaiul: vu-vej) Lao-ce egyik középponti fogalma: azt jelenti, hogy a bölcsnek nem szabad a tao természettörvény erejével bíró mozgásába cselekvéssel beavatkoznia - ilyen értelemben fordítható nem-sürgés-nek is.

[3.] Summázva: ha az emberben nincsen vágy, mindenki a mindennapi életével törődik, akkor - nem lesz például kereskedelem, amely tönkreteszi a faluközösségek parasztságát.

[4.] Az "út üres" - Lao-ce kedvelt kifejezése a tao-lényeg, a törvény elvontságának, érzékekfelettiségének jelzésére.

[5.] "Az ég és föld nem emberi" - a természet nem az emberek emberi elképzelése szerint való.

"néki a dolgok, mint szalma-kutyák" - minden dolog csak élettelen bábnak számít előtte.

[6.] "Csodálatos asszonynak hívják" - költői szavak a tao megnevezésére; a tao ugyanis a maga elemiségével, spontán működésével, nem-cselekvés-szellemével a jin (női) elvvel rokon, nem pedig a jang (férfi) elvvel.

"ő a völgy örök szelleme" - a völgy, akárcsak az üresség, a tao metaforája, költői kifejezése érzékelhetetlenségének.

[8.] A tao-nak a vízzel rokonítása ugyancsak Lao-ce kedvelt hasonlata, a természettörvény elemi erejét s egyben "gyengeségét", "lágyságát", jin-elvűségét érzékelteti vele.

[9.] "ez az égi bölcsesség" - szó szerint ez az égi (=természeti) tao.

[10.] "Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak" - a világegyetem magától működik.

[11.] A küllők közti üresség, az edény belső üressége s a ház belső tere: csupa nemlét, s mégis ezekből fakad a lét, ti. a kerék, az edény és a ház használhatósága.

[12.] Az öt szín: fehér, fekete, zöld, vörös és sárga; az öt hang: c, d, e, g és a; az öt íz: savanyú, keserű, sós, édes és csípős. A versben az öt szín, öt hang stb. természetesen nem pontosan öt színt, öt hangot jelent, hanem minden külső vágyat, amelytől a bölcsnek meg kell szabadulnia, ha a tao szerint akar élni.

[18.] E fejezet éles támadás Konfuciusz erkölcstana ellen. Erkölcs és méltányosság, gyermeki tisztelet és szülői szeretet: konfuciánus erkölcsi normák, amelyek csak akkor jelentek meg, amikor elvetették a tao-t, hiszen az ősidők természetiségének ezek erkölcsi parancs nélkül is természetes velejárói voltak.

"a hat rokon" - az apa és fiú, a férj és feleség, az idősebb és ifjabb testvér, akiknek alá- és fölérendeltségi viszonyát a patriarchális-arisztokratikus konfuciánus erkölcstan szabályozza.

[19.] A fejezet értelme: ha eldobják a tudóskodást, a patriarchális morált és a haszonért ravaszkodást, akkor a nép (ti. a faluközösségi parasztság) boldog lesz, természetes erkölcs fog uralkodni és nem lesznek tolvajok többé.

[20.] Lao-ce máskor oly magabiztos hangja e fejezetben elégikus: engem, aki egymagam értem a tao-t s átengedem magam elemi erejének, bolondnak néznek az emberek. Idegen vagyok ebben a világban - érezzük a sorok között. Költői megérzése ez annak, hogy a háborítatlan ősi életforma sóvárgása a Csou-korban - utópia.

[21.] A hatalmas erény... - az erény (a tö) a tao attribútuma, "változatai az út-at követik".

[25.] "Ő az ég-alattinak" ... - az "ég-alatti" jelentései: "az ország", "a világ", "az emberek".

[28.] "hegyi-ér a világon" - szó szerint: a világ számára hegyipatakká lesz; a hegyipatak a tao egy metaforája.

"völgy a világon" - akárcsak a hegyi patak: tao szerint élő, a természettörvény megjelenítője lesz a világ számára.

[30.] "Olykor a lények már ifjan vének" - akik a tao működésébe kontárkodnak, pl. az erőszakos hadvezérek, korai halállal halnak meg.

[31.] "A nemesnek békében balról a helye" - a szertartásos felállások alkalmával mindig a bal a tisztelet helye, csak háborúkban - és temetésekkor - áll jobb oldalon a feljebbvaló.

[38.] "A nagy erény... A kis erény" - Lao-ce itt a maga tanainak nagy, igazi erényét állítja szembe a konfucianizmus kis erényével; a továbbiakban a szeretet, az erkölcs és a tisztelet: a patriarkális konfuciánus morál kategóriái.

[42.] E fejezet tartalmazza Lao-ce kozmogóniáját, mely a következőképp mondható el bővebben: kezdetben volt a káosz, amelyben azonban ott volt már a törvény, a tao. Ez szülte az "egy"-et: a csi (lehelet) nevű ősanyagot: a csi-ősanyag parányi részecskék formájában örvénylett a káoszban, míg külön nem váltak a jin (negatív, női) és a jang (pozitív, férfi) részecskék - ez a "kettő". A jin és jang részecskék hozták létre az eget, a földet és az embert - s ez a "három" teremtett minden egyebet.

"mind tartalmazza a hímet és a nőt" - a létezők ma is magukban hordják a jang és a jin erőket.

"s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket" - Lao-ce itt egészen közel jár ahhoz a gondolathoz, hogy a világ egysége anyagiságában van.

[47.] E híres fejezet mondanivalója, hogy a természet és törvénye spekulatív módon ismerhető meg, a tapasztalás csak gátolja a megismerést.

[48.] "az úton járó csökken naponta" - ti. csökkennek a vágyai.

[50.] Az emberek többsége természetes módon él és hal, de minden tíz közül három nem tud úrrá lenni a vágyain, összeütközésbe kerül a tao-val és korai halállal elpusztul.

[52.] "Aki betömi oduját, bezárja kapuját" - ti. vágyai odúját és kapuját.

[60.] "Nagy birodalom vezetése, mint apró halakból eledel sütése" - ti. oly természetes dolog, melyet azonban nagy gonddal és kapkodás nélkül kell végezni.

"Míg az úton járnak az emberek, nem művelnek csodát a szellemek" - azt jelenti: ha a kormányzás minden dolga a tao szerint való, akkor a holtak szellemeinek semmi szerepük nem marad. Ez éles támadás a konfucianizmus ősök-kultusza ellen. S a következő sorok, melyek kijelentik, hogy ha az ősök szellemei nem avatkoznak az emberek életébe, nem bántja a népet a fejedelem sem, világosan megragadják az ősök kultusza és a patriarchális-despotikus rendszer kapcsolatát is.

[62.] "a Három Öreg" - az uralkodó három főembere.

[79.] "Az égi útnak nincs sógora-komája" - a természettörvény nem törődik a családi hierarchiával.

[80.] E híres fejezet Lao-ce eszményi faluközösségének idilli képét nyújtja. "Országról" beszél, de az utolsó sorokból teljesen nyilvánvaló, hogy kicsiny, önellátó falucskát ért ezen, amelynek ősi tespedtségét még semmi sem zavarja.

[i] Lao-ce: TAO TE KING - Az Út és Erény könyve . Fordította: Weöres Sándor [Tőkei Ferenc prózafordítása alapján] (Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár)

[ii] Lao-ce: TAO TE KING . Fordította: Karátson Gábor [Cserépflavi 1990] (Forrás: Terebess Ázsia E-Tár)

[iii] Lao-ce: TAO TE KING . Fordította: Hatvany Bertalan [Újváry „Griff" Verlag, München, 1977] (Forrás: Terebess Ázsia E-Tár)

Kérlek támogasd a Taoista Könyvtárat!
(Please support the Taoist Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

anthropology | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | thelemagick | philosophy | religion | spiritualism | poetry | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 24-10-2024