Tarr Dániel

Az indiai kasztrendszer

- The Indian Cast System -

1997.

Word formátumban [« word ]

Az indiai kasztrendszer alatt általában azt az általánosnak tekintet szabályozó rendszert értik, amely az indiai társadalmat határozza meg alapjaiban. A kérdés azonban az, hogy mi is pontosan ez a szabályozó rendszer, és mennyire tekinthető általánosnak az Indiának nevezett dél-ázsiai szubkontinensen lakó népi csoportoknál.

A “kaszt” szó a spanyol “casta” (nem kevert) szóból származik, melynek alapja a latin “castus” (szűzies, tiszta). Indiai kontextusban a XVII.sz.-tól fogva jelenik meg, valószínűleg a spanyol kereskedelem következtében. Ezt megelőzően a brahmanikus vezető réteg a “varna” (szín) szót használja a különböző társadalmi csoportok különválasztására. Ami mind a későbbi ‘kaszt-rendszerre’, mind a korábbi ‘varna-rendszerre’ igaz, az az általános társadalmi felosztás, mely alapvetően három nagy szempontból szabályozza a társadalom egészét. Egyrészt “elkülönít” - azaz szabályozza a házassági és normál emberi kapcsolatokat; “feloszt” - azaz preskriptív jelleggel meghatározza a kötelező munkatípusokat, s ezzel egy mindenkire kiterjedt függőségi rendszert alakít ki; s végül “hierarchizál” - azaz alsó és felsőrendű csoportokat különít el, melyeket szigorúan egymás alá rendel. [1]

Sokakat foglalkoztatott, hogy miért is alakult ki a ma ismert kasztrendszer. A magyarázatok első csoportját Dumont [2] voluntarista magyarázatoknak nevezi. Ezek azzal magyarázzák a kasztok kialakulását, hogy a mezőgazdasági társadalommá való átalakulást megszervező társadalmi erők elkülönüléséről van szó, azaz a védikus korszakban (Kr.e. 2300-I.sz. 300) a letelepedést és társadalmi stabilizációt megteremtő társadalmi csoportok hierarchikus különválása, mely azonban nem kényszerű volt, hanem inkább szabadon választott. E mellett érvel például Abbé Dubois, vagy James Mill [3]. Egy másik magyarázóelv az ismert társadalmi szerveződések szerinti korlátozásra vezeti vissza a kasztrendszer kialakulását. Ezen szerzők szerint az indiai társadalmat szabályozó általános rendszer olyan általános - más társadalmakra is jellemző - szervezőerőkre vezethető vissza, mint a születés, az iskolázottság, és az anyagi helyzet. Ami az indiai társadalomban egyedi, az az ezt megerősítő és kiszolgáló vallás. Hasonlóan fogalmaz De Nobili és Max Müller is. Kérdés az is, hogy milyen célból alakult ki. Kroeber szerint a kaszterndszer nem más, mint “társadalmi rétegződés”. Max Weber szerint “a társadalmi érdekcsoportok tudatos elkülönülése”. Nesfield szerint pedig “társadalmi specializáció”. Egy harmadik csoport a kasztrendszert történelmi okokkal magyarázza. Senart a kasztrendszert az árja invázió folytán bekövetkező beolvasztási, akkulturációs folyamatokra vezeti vissza. Risley is hasonló módon, ‘rasszista megkülönböztetés’ folytán létrejött csoportokról beszél. Hocart pedig a történelmileg egymás mellé kerülő árja és dravida népcsoportok ‘kulturális diffúziójáról’ beszél. Természetesen itt is a negyedik magyarázó csoportot alkotó kombinált elméletek állnak legközelebb a valósághoz. Max Müller és Hutton például a fentebbi hatások kombinációjáról beszél.

A 20. századtól kezdődő részletes társadalmi vizsgálatok további problémákat vetettek fel. Hocart felhívja a figyelmet a vallási- és társadalmi-kasztok fontos különbségére. Bouglé a történelmi és írásos hagyomány különbségeire és eltéréseire figyelmeztet. Max Weber pedig a gazdasági osztályok és a kaszt által előírt státusz csoport különbségeit taglalja.

Így a század közepére eljut oda a kutatás, hogy egy egységes kasztrendszer helyett kaszt-rendszerekről beszél. Blunt és Stevenson a kutatást a kasztrendszerben megjelenő hierarchia szervezőerőire irányítja. Ehhez csatlakozik Marriott is. Gough a kasztbéli hierarchia mögött a ‘hatalomért folyó versengést’ látja. Wiser a ‘reciprocitás’ szabályrendszerét. Beidelman pedig evolúcionista magyarázataival a ‘kihasználást’ állítja a kasztrendszer mögé. A szervezőerők vizsgálatának tükrében Stevenson adja meg először az Encyclopedia Britanicában a kasztrendszer első tiszta definícióját. Meghatározása szerint a kasztrendszer másodlagos társadalmi szervező erő, és valójában különböző társadalmi csoportok nehezen definiálható attribútumai. [4] A kasztot végül Karvé definiálja véglegesen. Szerinte a kaszt egy adott csoport a társdalmi rendszeren belül, melyet szokásaik és fizikai jellemzőik alapján különböztetünk meg; s mely egy adott történelmi ponton vált a ‘kaszt-rendszer’ tagjává. [5]

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy az indiai ‘kaszt’ egy társadalmi csoportot takar, mely további al-kasztokat foglal magában. Egy adott kaszt számtalan kisebb kasztot foglalhat magában. Mint ilyen a társadalom egészére is igaz - a kasztrendszer különböző társadalmi “blokkok” gyűjtőneve és laza, szövevényes rendszere. A fő kérdés ezek után az ezt meghatározó legfőbb irányelvek és aspektusok meghatározása, mint például az elkülönítés, a felosztás és a hierarchia kérdése.

A mai álláspont szerint az indiai kasztok-rendszerét alapvetően három ideológiai rendszer szabályozza: 1) a Játi (“születés”), 2) a Varńa (“szín”), és 3) a Jajmăni (“munka”). Ahhoz tehát, hogy megértsük a kaszt-rendszerek további specifikus szabályozó erőit, először ezeket az általánosan elterjedt ideológiai alapokat kell megértenünk.

 

I) Jăti - A beleszületés

A “születés” (jăti) ideológiai háttere a “tiszta” és “nem-tiszta” radikális megkülönböztetése és különválasztása. Minden dolog vagy tisztának vagy tisztátalannak “születik”. Ez a különválasztás két egymást teljességgel kizáró kategória csoportot hoz létre - a világ jelenségei vagy tiszták vagy tisztátalanok. A tiszta (śuddhi = “tisztítás”) és a tisztátalan (ăśauca = “bekoszolás”) szembeállítása már a legősibb indiai társadalmakat is jellemezte. A “jobbkéz” - mellyel esznek - és a “balkéz” - mellyel a feneküket törlik - megkülönböztetése az indiai gondolkodás legelemibb alapja. Ezért a szétválasztás kiterjed az élet minden területére. A tiszta dolgok kategóriájába tartozik például a család (kula), a tárgyak (artha) és a test (śaríra), továbbá az ezzel kapcsolatos dolgok. Ez jól megfigyelhető például a bonyolult tisztulási rítus-rendszerekben (pl. tisztító fürdők). Tisztátalan dolog például a halál (mara) vagy a születés (sítaka). De egyes csoportoknál tisztátalannak számít például a menstruáló asszony és a szülő nő, a hulla, a disznó, kutya és kakas, az eunoch, a számkivetett, és a rabszolga is. Társadalmi szinten pedig tiszták a papi származásuak (brahmin) és tisztátalanok az “érinthetetlenek” (candăla).

A tiszta és tisztátalan dolgok szétválasztásának okát a különböző kutatók máshogy ítélik meg. Bouglé például az identifikációt segítő “szembeállítást” nevezi meg oknak. Hegel a “különbségtételben” látja az okot. Hsu és Béteille egyedi kritériumokat lát az egyes kasztokra jellemző megkülönböztetések hátterében; mint például a területi birtoklás és hasonlók. A szétválasztás oka annak formájában keresendő. [6]

A tiszta és tisztátalan dolgok formális és társadalmi különválasztása kasztformáló rendszerként működik. Mivel a szétválasztás alapvetően rituális előírásokon alapszik -alapja a “kizárás”. Automatikusan kettéválasztja a társadalmat a rituális tudást birtoklók és az azt nem ismerők csoportjára. Minden ember “beleszületik” valamelyik csoportba; vagy tiszta vagy tisztátalan dolgokkal kerül kapcsolatba. Mivel a brahminok ismerik a rituális szabályokat és nekik kell betartani a legtöbb szabályt és előírást - ők lesznek az első kaszt. Ők alapvetően csak tiszta dolgokkal kerülhetnek kapcsolatba. Velük szemben a érinthetetlenek (candăla) kasztja szinte csak tisztátalan dolgokkal kerül kapcsolatba, mint például a halott tehenek elpucolása és börük kikészítése - ők lesznek az alsó kaszt. [7] A két kaszt elválaszthatatlan egymástól, hiszen egymástól függnek. Bizonyos feladatokat csak a brahminok, bizonyos feladatokat csak a candălák végezhetnek el. Jól szemlélteti ezt például a candălák résztvétele és fontos rítusban betöltött szerepe az egyes vallási ünnepeken. Tehát a két kaszt társadalmilag egyenlőtlen de kiegészítő réteget alkot.

A tiszta és tisztátalan dolgok pusztán társadalmi különválasztása is kasztformáló rendszerként működik. Mivel a szétválasztás alapvetően népi szokásokon alapszik - alapja a “szembeállítás” (dichotómia). Automatikusan kettéválasztja a társadalmat a ‘hozzánk tartozók’ - a “mi” és a ‘nem hozzánk tartozók’ - az “ők” csoportjára. A szokásbeli dolgok megkülönböztetésének alapja, hogy az idegen csoport -“ők”- azt csinálják mint “mi” vagy sem. Ha eltérés van, automatikusan idegen kasztként kezelik a csoportot, s különböző szabályokat állítanak fel a velük való érintkezésre. Ilyen népi szokások például az özvegyek újraházasodásának kérdése, a gyermekházasság kérdése, a vegetarianizmus kérdése, stb. Azt mondhatjuk, hogy a kisebb különbségek al-kasztokat kisebb tabukat jelentenek (pl. a hinduk kasztjának újraházasodó alkasztja), a nagyobb szokásbeli eltérések teljes értékű kasztokat és erősebb tabukat jelentenek.

Így Karvé és Ghurye megállapítása az igaz, mely szerint a kasztok igazából az alkasztokat összefoglaló nagyobb egységek, melyet a hasonlóság alapján tesznek meg. Ebből az is következik, hogy valójában az alkasztok a tényleges kasztok. A kaszt-rendszer alulról építkezik, s nem pedig egy nagy egészet bont kisebb részekre. [8] Ghurye és Blunt meghatározása szerint a jăti tehát egy olyan kaszt definíció, mely születésből adódóan referencia-csoportként működik. Magában foglalja a varna-besorolást, a kaszt-státuszt, az alkasztot és az exogám-szekciót (klánt).

Ketkar és O’Malley hozzáteszi, hogy ebből az is következik, hogy minden csoport kaszt vagy alkaszt egy másik csoport szemében. Nincs általános kritérium a kasztok és alkasztok besorolására - a szétválasztás mindig egy adott “társadalmi értékrendhez” viszonyul. [9] Ehhez teszi hozzá Mayer hogy a kaszt tehát egyrészről egy irodalmilag, történelmileg meghatározott társadalmi felosztás mely az egész lakosságot lefedi egy teoretikus szinten; másrészről egy tényleges kaszt, vagyis lokális kapcsolatok rendszere. Ezek a kapcsolatok tényleges, effektív kapcsolatkon alapszanak; egy adott földrajzi területhez kapcsolhatók és spcifikus különválasztó jellegük van - vagyis esetleges, hogy egy adott jelenséghez milyen megkülönböztető funkciót kapcsolnak hozzá. Így a külső kaszti viszonyok az irodalmi, szocio-politikai a kasztok, a belső, lokális kaszti viszonyok a tényleges alkasztok. [10]

II) Varna - A származás

Sokáig a varna-rendszert tekintették az indiai kasztrendszert szabályozó egyetlen ideológiai hátterének. Mayer felosztásához visszatérve ez az a szabályrendszer mely történetileg és irodalmilag megjelenik, mint az egész indiai társadalmat lefedő hierarchikus ideológia. Dumont felhívja a figyelmet, hogy a varna-rendszer nem más mint a brahmanikus orthodoxia próbálkozása a részegységek kapcsolatrendszerbe rendezésére az egész egység szempontjából. A társadalom egységes egésznek gondolása azonban egy vallási ideológiát tükröz és semmi köze nincs a valósághoz. Az indiai társadalom sohasem volt egységes.

A varńa-rendszer a védikus-hinduizmus társadalmi ideológiájának tekinthető, melynek alapjait a védákban - az ăryák szent könyveiben - találhatjuk meg. A védikus vallás az embereket négy “szín” (varna) szerint különbözteti meg, melyek között erős hierarchiát állít fel, továbbá egy kiterjedt szabályrendszerrel szabályozza a különböző kasztok kapcsolatát. Hangsúlyozni kell, hogy ez a felosztás elsősorban vallási ideológiát tükröz. A hierarchia csúcsán a brahman (“pap”) áll. Lefelé haladva a következő kaszt a kśatriya (“harcos”). Utána a vaisya (“kereskedő” vagy “paraszt”) következik. Majd legalul a śudrák (“szolgák” vagy “nincstelenek”) állnak. Jól látható, hogy a felosztás egy gazdasági-, ideológiai rendet követ. Legfelül áll a vallási irányítás, majd utána vagyoni kategóriáknak megfelelően lépdel lefelé. Senart felhívja a figyelmet, hogy erre a négyes felosztásra épül rá a jăti-rendszer, mely bevezeti egy ötödik kasztot - a candălák (“érinthetetlenek”) kasztját, továbbá a felső három kasztot “kétszerszületettek” kasztjának nevezi. [11] Hocart ebben annak bizonyítékát véli felfedezni, hogy a varna-rendszer négyes felosztása történelmileg kialakult négyes felosztás, mely az ărya hódítás idején alakult ki, és a leigázott népekkel szembeni gazdasági-, politikai status quo-t biztosítja a hódítóknak. A felső három kaszt erőteljesen el van választva a legalsó kaszttól, a śudráktól. A śudrákat nevezik dăsa-nak vagy dasyu-nak, mely annyit tesz “őslakos”. Ők semmilyen joggal nem rendelkeztek. A hierarchia csúcsán álló brahmanok rendelkeztek kizárólag rituális tudással, így ők végezhették csak az áldozatokat - ők birtokolták a hatalmat. A kśatriyák és vaisyák rendelhettek áldozatot a brahmanoktól, így ők is részesei voltak a hatalomnak. A brahmanok azonban mivel csak anyagi ellenszolgáltatás fejében végeztek áldozatokat, hatalmukat vagyoni felhalmozással tudták megerősíteni. Az áldozati rítusok visszaszorulásával sem vesztették el társadalmi státuszukat, hiszen a jăti garantáltan a tisztaság megtestesítőivé teszi őket, így a tisztelet középpontjában állnak. Továbbá mivel évezredeken keresztül csak ők rendelkeztek a tanulás jogaival, ők a politikai irányítók. Mindenféle szempontból kiemelt, kivételezett, külön szabályok érvényesek rájuk. [12]

Gough különböző “társadalmi zónáknak” nevezi a varna-rendszer kasztjait. Azt állítja, hogy a varna-rendszer sajátossága az, hogy a hatalom és a gazdaság egybeesik a kaszttal. Ezért ‘középső zónának’ nevezi és szembeállítja a jăti-rendszerrel, melyet “extrém zónának” nevez, hiszen az varnától függetlenül tesz különbséget tiszta és tisztátalan között. Ennek értelmében a varna-rendszer politikai-, gazdasági összefüggésekkel jár. A varna ‘megvásárolható’- a gazdasági erő kasztbeli erősődéshez vezethet. Ez jól megfigyelhető például a különböző házasságkötési szabályoknál. [13]

Risley is ezt az elképzelést erősíti meg, mikor arra mutat rá, hogy a kasztbéli státuszbesorolások teljesen terület-függők. Megnevez azonban általános kritériumokat, melyek alapján megállapítják, hogy egy adott ember milyen kasztba tartozik. Ezek a születés (jăti), a származás (varna), a szakma (jajmăni), és a vallási hovatartozás. Részletes kaszt-példákat hoz Bengálból, melyekkel arra mutat rá, hogy mennyire lokálisan specifikus, hogy ki milyen kasztba tartozik. Például az általános szervező elv Bengálban az, hogy ki kitől fogadhat el vizet. További példákat hoz a hely és szokás specifikumok bizonyítására Dumont is. [14]

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy a varńa-rendszer egy társadalmi elit ideológiai rávetítése az indiai társadalom egészére, mely azonban a tényleges társadalmi csoportoknál csak lényeges helyi változtatásokkal érvényesül. Nem lehet általános következtetéseket levonni arra nézve, hogy mik azok a rendező elvek, melyek meghatározzák egy ember társadalomban betöltött státuszát. Azonban a varna-rendszerben lefektetett általános törvények valamilyen szinten mégis megjelennek szinte minden egyes vizsgált csoportnál, így nem lehet figyelmen kívül hagyni. A brahmana kaszt kiváltságos helyzete például szinte minden társadalmi csoportban megvan.

III) Jajmăni - A szakma

A jajmăni-rendszer alatt általában egy adott közösség munkamegosztását értjük. Pontosabban a szakma és a kasztbeli besorolás szoros összefolyását. Hocart azonban felhívja a figyelmet, hogy itt nem a nyugati értelemben vett szakmai, kereskedelmi tömörüléseket kell értenünk. A jajmăni-rendszer eredete kizárólag vallási, rituális eredetű. Általában itt is a jăti játsza a döntő szerepet.

A rendszer szemléltetésére Blunt hoz részletes példákat Észak-Indiából, ahol “funkcionális kasztokat” különböztet meg, a társadalomban betöltött helyzetük alapján. Tizenkét szakmai csoportot különböztet meg, melyek elkülönülve egymástól önnáló csoportokat alkotnak, s cak meghatározott kapcsolatot alakíthatnak ki egymással. Ezek például a földbirtokos, mezőgazdasági munkás, pásztor, mesterek / kézművesek, utaztatók, vadászok, halászok / hajósok, kereskedők, iparosok, étel-ital árusok, színészek / mutatványosok és a szakosodott bűnözők / haramiák. [15] Ghurye hívja fel a figyelmet arra, hogy a kasztok nevei gyakran egyeznek a szakmák neveivel. [16] A jajmăni-rendszer tehát szolgáltatások és ellenszolgáltatások rendszere egy adott faluközösségen belül. Mivel Indiában a faluközösség a legelterjedtebb társadalmi forma, azt mondhatjuk, hogy ez a legelterjedtebb, legerősebb szabályozó rendszer, azonban szinte minden faluközösségben egyedi specifikumokkal bír. Weiser és Blunt vázolja fel azokat az általános jellegzetességeket, melyek szinte minden egyes közösségben megfigyelhetők:

A faluközösség vezetője a yajamăna (“áldozatot bemutató”), aki a közösséget vezeti. Bár a varna-rendszer szerint nem ő áll a kaszt-hierarchia csúcsán, mégis ő bír a legnagyobb befolyással. Őt követi a brahman, aki az áldozatot végzi. További fontos személy a purohit (helyi pap) aki a păria papság feladatait végzi. A falu irányításában vesz részt még a bări (“segítő”), aki tulajdonképpen a borbély, s a halállal kapcsolatos szolgáltatásokban és rítusokban vesz részt.

Ők négyen adják ki a jajmăni-rendszer fontos ‘kasztjait’. Kapcsolatukat alapvetően egy kölcsönös függési rendszer határozza meg, melynek alapja a szolgáltatás-ellenszolgáltatás. Így a jajmăn (“fizető” vagy “alkalmazó”) egy prajă-tól (“alkalmazott”) függ és fordítva. Adott esetben egy brahmana is lehet mindkettő; vagyis tulajdonképpen minden kaszt függő csoport. [17] Erre hoz példát Dumont Karimpur falujából. [18]

Összefoglalva a mondottakat, arra a megállapításra juthatunk, hogy az indiai kasztrendszer egy komplex hagyományrendszer egymásra épülő rétegeinek társadalmi kivetülése, melyet alapvetően a születés (jăti), a származás (varna) és a szakma (jajmăni) határoz meg. Így egyáltalán nem beszélhetünk általános értelemben vett kasztrendszerről, hanem mindig az adott közösségben érvényre jutó szabályrendszert kell vizsgálni. A lokális hagyományokra és vallási hiedelmekre visszavezethető előírások túlságosan eltérőek ahhoz, hogy a fenti irányelveken túl általánosabb következtetéseket vonjunk le.

Bibliográfia

• Beidelman, Thomas : A Comparative Analyses of the Jajmani System . [1959, Locust Valley, New York]
• Blunt, E.A.H. : The Caste System of Northern India . [1931, Oxford University Press, London]
• Dumont, Louis : Homo Hierarchicus - The Caste System and its Implications . [1966, London]
• Ghurye, G.S. : Caste and Race in India . [1932, New York]
• Gough, E. Kathleen : Caste in a Tanjore Village . in E.R. Leach (ed.) - Aspects of Caste . [1960]
• Criteria of Caste Rnaking in South India . in Man in India . vol. XXXIX, 2, 1959.
• Hocart, A.M. : Caste - A Comparative Study . [1950, London]
• Hutton, J.H. : Caste in India - its Nature, Function, and Origins . [1946, Cambridge University Press]
• Karvé, I. : Hindu Society - An Interpretation . [1961]
• Ketkar, Shridhar V. : The History of Caste in India . [vol. I.: 1909, Ithaca, New York, vol.II.: 1911, Luzac, London]
• Kroeber, A.L. : Caste. in Encyclopedia of Social Sciences . [vol III.: 1930]
• Marriott, McKim : Caste Ranking and Community Structures in Five Regions of India and Pakistan . [1960, Poona]
• Max Müller, Friedrich : Chips from a German Workshop . [“Caste”, vol.II.: 1867, London]
• Mayer, Adrian C. : Caste and Kinship in Central India . [1960, Routledge, London]
• Mill, James : The History of British India . [1817, London]
• Nesfield, John C. : Brief View of the Caste System of the North-Western Provinces and Oudh… [1882, Allahabad]
• O’Malley, L.S.S. : Indian Caste Customs . [1932, Cambridge University Press]
• Risley, Herbert H. : The People of India . [1908, Thacker, London]
• Senart, Émile : Les Castes dans l’Indie . [1894, Leroux, Paris]
• Stevenson, H.N.C. : Caste . in Encyclopedia Britannica [1961]
• Weber,Max : The Religion of India. The Sociology of Hinduism and Buddhism . [1958, Glencoe]
• Wiser, William Hendrics : The Hindu Jajmani System . [1958, Lucknow]

Jegyzetek:

[1] Lásd: Bouglé, Célestin : Essais sur le régime des castes .

[2] Lásd: Dumont, Louis : Homo Hierarchicus . (pp. 22.-29.)

[3] Lásd Mill, James : The History of British India .

[4] Lásd: Stevenson, H.N.C. : Caste . in Encyclopedia Britannica (vol. IV. pp.973.-82.)

[5] Lásd: Karvé, I. : Hindu Society - An Interpretation . (26.1)

[6] Lásd: Dumont, Louis : Homo Hierarchicus - The Caste System and its Implications . (pp. 45-46.)

[7] Érdekes adalék, hogy a két kaszt elkülönítése történelmileg valójában a két egymással szembenálló népcsoport - az árya és a dravida nép - harcára vezethető vissza. Az általános felfogás szerint a bráhmanák kasztja az árya papság - a risik (“látók”) - kasztjának leszármazotta, szemben a candálák - érinthetetlenek -pária (“paraszt”) papságával, akik a dravida papság letéteményesei. Ezen általánosan elterjedt koncepció szerint az árya hódítás következtében az őshonos dravida vallás hódolt be az áryák védikus vallásának, s kerültek az alsó kasztba az őshonos vallás papjai. A csatát Visnu (Indra) isten nyerte meg.

Személyes véleményem, - mellyel egyre több szakember is egyetért - hogy ez pont fordítva történt. Az északi, nomád pásztornépként Indiába érkező áryák asszimilálódtak és olvadtak bele az akkor már stabil társadalmi rendszerrel és városi kultúrával rendelkező, letelepedett földműves dravida társadalomba. Ez logikusabb is; hiszen nem valószínű, hogy egy fejlett mezőgazdasági és kulturális rendszerrel rendelkező, igen magas civilizációs szintet megjelenítő társadalmat elsöpört és igába hajtott volna egy lovas-pásztor nép. Szerintem a bráhmana kaszt éppenhogy a városi, dravida papság utóda, s a pária kaszt az áryák samanista risi papságának utódja. Ezt bizonyítják az etnográfiai tények is. A pária papság rítusai és szertartási számos samanikus elemet tartalmaznak, mely inkább jellemez egy nomád társadalmat mintsem egy letelepedett földművelőt. De életmódjukban is sok a nordikus elem. Például a tamil paRaiyar kaszt kifejezetten húsevő, pásztor nép. Nevük tamilul annyit tesz “pa rai” (“a dobok emberei”), mely megint samanikus hagyományt sejtet. Továbbá ez a kaszt készíti ki a tehenek bőrét és készít belőle dobokat. Nevük etimológiája megint arra enged következtetni, hogy a páriák az árya risik leszármazottai és nem a bráhmanák. A csatát Síva nyerte meg.

Persze fontos az is, hogy a hindu vallás eme két ősvallás szinkretikus keveréke. Érdekes az is, hogy úgy tűnik, mintha kicserélték volna istenüket. Az eredetileg drvadida papságot alkotó bráhmana papok az áryák hozta védikus vallást követik és a védikus rítusokat végzik - elsősorban az árya eredetű (Indra) Visnu követői. Az eredetileg árya papságot alkotó páriák pedig a dravida vallás elemeit éltetik - elsősorban a dravida eredetű Síva követői.

[8] Lásd: Ghurye, G.S. : Caste and Race in India . (p.19.) és Karvé, I. : Hindu Society - An Interpretation . (pp.16-19. (caste-clusters))

[9] Lásd: O’Malley, L.S.S. : Indian Caste Customs . (p.21.) és Ketkar, Shridhar V. : The History of Caste in India . (I. Chpt.15.)

[10] Mayer, Adrian C. : Caste and Kinship in Central India .

[11] Lásd: Senart, Émile : Les Castes dans l’Indie . (pp.114-19)

[12] Lásd: Hocart, A.M. : Caste - A Comparative Study . (pp.27 ff.)

[13] Lásd: Gough, E. Kathleen Criteria of Caste Rnaking in South India . in Man in India . vol. XXXIX, 2, (pp.115-26.)

[14] Lásd: Risley, Herbert H. : The Census of India . (I. pp.537. ff.)

[15] Lásd: Blunt, E.A.H. : The Caste System of Northern India . (p.233.)

[16] Lásd: Ghurye, G.S. : Caste and Race in India . (Chpt.2.)

[17] Lásd: Blunt, E.A.H. : The Caste System of Northern India . (pp.244-6.) és Wiser, William Hendrics : The Hindu Jajmani System . [1958, Lucknow]

[18] Lásd: Dumont, Louis : Homo Hierarchicus - The Caste System and its Implications . (pp-99-101.)

» Kulturális Antropológia - Amritsar - A Nektár-tó
» Kulturális Antropológia - Manali '95

 

Kérlek támogasd az Antropológia Könyvtárat!
(Please support the Anthropology Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

anthropology | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | thelemagick | philosophy | religion | spiritualism | poetry | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 24-10-2024

privacy policy | terms of service