Kalu Rinpocse utolsó tanítása

KALU RINPOCSE UTOLSÓ TANÍTÁSA

Az egész teret betöltik a lények, akik a létezés hat különféle birodalmát tapasztalják. Néhányan képesek látni az összes létformát, mások nem rendelkeznek ezzel a képességgel.

A pokol és az éhes szellemek világa alkotja a létezés legnyomorúságosabb formáját. A poklok lakói felbecsülhetetlenül hosszú idon át szenvednek a szörnyü fagy és forróság miatt, az éhes szellemek pedig kibírhatatlan éhséget és szomjúságot élnek át. Ha képesek lennénk látni ezeket a lényeket, szánalmat és együttérzést éreznénk irántuk, és úgy gondolnánk, valamit mindenképpen tennünk kell értük. Azonban mi nem látjuk a lét ezen birodalmának lényeit, és ugyanúgy ok sem látnak bennünket. Állapotuk megismerésének egyedüli forrását azok a leírások alkotják, amelyeket a Buddha tanításai foglalnak magukba. A tanítások gyakorlásán kívül nincs más módunk arra, hogy segítsünk ezeken a lényeken.

Azok között a lények között, akiket képesek vagyunk a világon érzékelni, szerepelnek az állatok különféle fajtái, a madarak, a tehenek, a kutyák, a macskák, a disznók, a kecskék, a birkák, a békák, a rovarok stb. Képesek vagyunk látni átélt szenvedésüket, valamint létük veleszületett korlátait, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy véget vessenek szenvedésüknek. Ha vágyunk rá, hogy segíthessünk rajtuk, és a dharmáról beszélünk nekik, annak nem lenne hatása, hiszen nem képesek felfogni szavainkat és gyakorolni. Habár a buddhák nevei, a mantrák vagy a hosszú mantrák (dharanik) zengését hallva kapnak valami segítséget, igazán nem vagyunk képesek a javukra tenni.

E világ emberi lényei azok, akik felé azzal a reménnyel tudjuk közvetíteni a dharmát, hogy képesek lesznek megérteni, és annak áldásában részesülnek. Azonban nagyon kevés ember képes megérteni a dharmát. Az emberiségnek talán 99%-a nem érti. Vannak akik rendelkeznek némi ismerettel a dharmával kapcsolatban, de nincs meg bennük az érdeklodés. Másoknak a legparányibb hitük sincs a dharmában, attól függetlenül, hogy mit mondanak. Mivel a legtöbb ember ebbe a kategoriába tartozik, leszámítva azt az 1%-ot, akik valóban értik a dharma fontosságát, nehezen tudunk segíteni másokon a dharma tanításokon keresztül. Nagyon kevés azoknak az embereknek a száma, akik megértik Buddha tanítását, hisznek benne és a buddhista gyakorlás ösvényére lépnek. Azok számára akik elég szerencsések ahhoz, hogy találkozzanak a dharmával, különösképp hasznos és fontos megérteni, tanulmányozni és szorgalmasan gyakorolni a tanításokat még ebben az életükben.

A dharma megértésének és gyakorlásának a szellem a gyökere. A szellem az, ami a szamszarában vándorol, és a szenvedést tapasztalja. A szellem lép túl a szenvedésen – vagyis eléri a buddha állapotot – és ezt követoen az összes lény javáért cselekszik. A szellemen kívül semmi sincs a szamszarában vagy a nirvánában. Éppen ezért különlegesen fontos, hogy megértsük a szellemet.

Vegyünk egy példát. Ha a vízbe föld kerül, a sáros vízzel nem sokat tudunk kezdeni, de ha ugyanezt a vizet megtisztítjuk a piszoktól, akkor rögtön ihatóvá válik, vagy teát fozhetünk belole stb… Szellemünk durva állapotában olyan, akár a piszkos víz, és alaptudatnak (alayavijnana) nevezik. Természetes tisztaságában a szellem a tiszta vízhez hasonlít, és a neve alapbölcsesség (alayajnana).

Ha egy bizonyos fokig megértjük a szellem természetét, akkor természetes módon megértjük a tett, az ok és az okozat müködését. Kezdetben a szennyezett szellem az alaptudat, ami olyan, mint a föld. A föld elem sajátosságaival rendelkezik, szilárd és tömör. A nedvesség is megtalálható benne, ami a víz elem jelenlétét mutatja. Melege a tüz elem, mozgása a szél elem, teressége – ami teret biztosít a tavak, a fák, a fü stb. számára - a tér elem. Ezért az alaptudat, a földhöz hasonlóan magába foglalja az öt elemet. Ebbol jelenik meg a „ nyolc tudat” összessége. Ezek az alaptudat, az egyéni tudat, valamint a hat érzéktudat: látás, hallás, szaglás, ízlelés, érintés és a mentális tudat. Az „öt halmaz”, ami az „ént”, valamint tapasztalásunk egyéb aspektusait alkotja, szintén megjelenik. A közönséges szellem élményei az alaptudat eme látens potenciáiból alakulnak ki. Ezek az élmények olyan karmikus lenyomatokból származnak, amelyek szintén az alaptudatban rejlenek, ami az összes karmikus tényezo tárháza és forrása. A karmikus okok és okozatok az alaptudat földjébe kerülnek bele, abból nonek ki és hoznak gyümölcsöt. A szamszara történései szintén az alaptudatból származnak.

Karmikus okok a zavaros érzelmekbol születnek. Például ha birtoklunk valamit, azt gondoljuk: ez az enyém. Ily módon ragaszkodást fejlesztünk ki iránta. Ha attól félünk mi lesz, ha jön valaki és elveszi tolünk, akkor kapzsivá válunk. Ez a szellemi mohóság, birtoklási vágy egy olyan ok, amely – ha beleolvad vagy lenyomatot hagy az alaptudatban – szegénységet, veszteséget és fokozott mohóságot fog eredményezni. Ugyanígy a pozitív és negatív okok pozitív és negatív eredményeket szülnek.

Buddha alapveto tanításának a karmáról szóló tanítást tekintjük, ami a tett, az ok és az okozat kapcsolatát magyarázza. Ennek oka az, hogy ha az ok és okozat függvényében megfeleloen cselekszünk, akkor az önmagunk és mások ellen irányuló ártó tettek eltunnek és az erény növekedik. Ezáltal lehetoségünk nyílik rá, hogy felhalmozzuk az erényt és a bölcsességet, és végül elérjük a buddha állapotot.

A megvilágosodás felé vezeto úton az elso lépés az, hogy menedéket veszünk a Három Drágaságban: a Buddhában, a Dharmában és a Szanghában. Azután az ember elgondolkodik a tett, az ok és az okozat törvényén. A felhalmozás útja a negatív cselekedetek elkerülését és megértésükhöz mérten az erények gyakorlását jelenti. Ennek alapján kezdjük el fejleszteni az együttérzést, a meditációt, a bizalmat, a jidam-gyakorlatot stb. Ezek a gyakorlatok jelentik az elso lépést a „ felhalmozás útján”. Ennek az ösvénynek három szintje van: az alsó, a középso és a legmagasabb. Ezeket a szinteket az érdemek és az eredeti bölcsesség felhalmozása határozza meg.

Azután mindezek a pozitív tulajdonságok növekednek, elsodlegesen a transzcendentális tudás fejlodik ki. Ezen a ponton elérjük a beteljesülés ösvényét. Ezt azért nevezik így, mert a látás ösvényét elozi meg, ahol az ember képessé válik a szellem természetén meditálni. Ezt a szintet megelozoen a szellem természetén intellektuális megközelítéssel meditálunk, és nem tapasztaljuk azt közvetlenül. A beteljesülés ösvényének három szintje van. Ha szorgalmasan, lelkesen folytatjuk a meditációt, akkor végigjárhatjuk mind a három szintet.

Amikor valaki kezdi valóban megérteni a szellem természetét, akkor lép a látás ösvényére. Az ember aztán a látás ösvényének alsó, középso és legfelsobb szintjein végighaladva eléri az ösvény tetopontját. Ezen a ponton a szellem természetét – az üresség, a világosság és az akadálytalan tudatosság egységét úgy pillantjuk majd meg, ahogyan az ember habozás nélkül felismeri régi barátját.

A halmozás, a beteljesülés és a látás ösvénye a három szintet foglalja magába: az alsó, a középso és a legfelsobb szintet. Ezek egybeesnek a hinajánával, a mahajánával és a vadzsrajánával is. A három jána három különbözo jármu vagy eszköz, amelynek segítségével ugyanazon az úton haladhatunk. Ezek a jármuvek Buddha tanításainak különféle bemutatásai, amelyek ugyanannak a célnak az eléréséhez segítenek bennünket. A három jána egyaránt az óriási spirituális ero és a kivételes együttérzés forrása. Nincs közöttük különbség abban a tekintetben, hogy mindegyik a különbözo szellemi szintek elérésének eszköze.

Nagy különbség mutatkozik azonban ezeknek az ösvényeknek a hosszát illetoen. A hinajána nagyon hosszú út, a mahajána közvetlenebb, a vadzsrajána pedig a legrövidebb. Például azt mondják, hogy egy kivételes képességgel bíró személy számára a vadzsrajána útja egy élet alatt a megvilágosodáshoz vezet, egy közepes képességu ember ugyanezt a halál és az újjászületés közötti állapotban, a bardóban éri el, egy gyengébb képességu ember pedig három, vagy hét életen keresztül való vadzsrajána gyakorlat után jut el a megvilágosodáshoz. A vadzsrajána gyakorlatának szempontjából tehát a halmozás, a beteljesülés és a látás ösvénye meglehetosen rövid. Mivel a vadzsrajána rendelkezik az ügyes módszerekkel és a nagy együttérzéssel, amelyek a gyakorlást gazdagítják, óriási szerencsében van részünk, hogy jelenleg módunkban áll azt gyakorolni.

Ennek illusztrálása képpen Buddha azt mondta, hogy nincs áldásosabb tevékenység az OM MANI PEME HUNG recitálásánál. Ha valaki szeretné százmilliószor elmondani ezt a mantrát, lehet, hogy a hinajána módszerét alkalmazza, és egyedül zengi a mantrát. Ha szorgalmasan gyakorol három évbe telik, míg befejezi.

A mahajána módszerét követve az ember többedmagával zengi a mantrát, így a csoport minden egyes tagja által kimondott mantrák összeadódnak. Ez már sokkal gyorsabb módszer, de azért bizonyos idot vesz igénybe. A vadzsrajána nézopontjából azonban az ember tisztán vizualizálná magát Csenrézit tízezer vagy százezer emenációjaként, azt gondolva, hogy ok ténylegesen jelen vannak, és szüntelenül mondják a mantrát. Ha ezt a gyakorlatot hittel végezzük, órák vagy napok alatt be tudjuk fejezni az eloírt számú mantra recitációját (nevet). A különféle jármüvek tehát különféle hatékonysággal rendelkeznek.

Ha eros hitünk van egy adott láma, jidam vagy buddha iránt, és szeretnénk százezer leborulást végezni elotte, sok idobe telne. Ha a menedékvétel gyakorlatát csak egy alakban végezzük, az csupán a negatív karmát tisztítja és némi érdem halmozását eredményezi. A négy elokészíto végzése során azonban elképzelhetjük, hogy elottünk az ég tele van lámákkal, jidamokkal, buddhákkal, bodhiszattvákkal, dakinikkal, védelmezokkel és a dharma orzoivel, és azon meditálunk, hogy ok valóban megnyilvánulnak elottünk. Ha elképzeljük, hogy emanációk százezrei áradnak testünkbol, akik az összes többi lénnyel együtt leborulnak a menedék forrása elott, akkor ezáltal határtalan érdemet gyüjtünk és számtalan akadályt távolítunk el. Ez a vadzsrajána ösvény gyakorlási módszere.

Hasonlóképp, egy gazdag ember érdemek szerzése céljából felajánlhat egy lámának vagy egy buddhának – aki iránt hitet érez – aranyat, ezüstöt, drágaköveket, selymet vagy egyéb értékeket. Az illeto átadja felajánlásait a lámának vagy a buddhának mondván: „ Ezek a dolgok számomra értékesek, szeretném oket neked adni.” Egy ilyen tiszta felajánlás nagyszerü dolog, és nagy érdemeket eredményez. A vadzsrajána ösvényén azonban létezik egy módszer, a mandala felajánlás. Ennek a meditációnak a során folyamatosan felajánljuk a testünket, beszédünket, szellemünket, vagyonunkat, a három idoben gyüjtött erényeinket, az istenek és az emberek élvezeteit, gyönyörü formákat és hangokat, finom ízeket és illatokat, kellemes érzeteket. Mindezt felajánljuk a tíz irány buddháinak és bodhiszattváinak. Ezt újra és újra megtesszük, nagy hittel. Ezáltal ezerszer, tízezerszer, százezerszer annyi érdemet gyüjtünk, mint az elobb említett módszerrel, és a negatív karma tisztulása is arányos az érdemek mennyiségével. Ezért a vadzsrajána ösvényt végtelen számú ügyes módszer gazdagítja, amelyek nagyon gyorssá teszik ezt az utat.

Honnan származnak a vadzsrajána ügyes módszerei? Magából a szellembol. Ha megértjük, hogy minden jelenség a szellembol ered, amely üresség, világosság és akadálytalan tudatosság természetü, minden vadzsrajána ügyes módszert meg fogunk érteni, amelynek a szellem a forrása. Ha ezt megértjük, egyszerüvé válik az érdemek és az eredeti bölcsesség felhalmozása, ezért gyakorlásuk azonnali és valódi eredményeket fog hozni.

Minden, amit tapasztalunk – látvány, hangok, szagok, ízek és érzetek – valósnak, ténylegesen létezonek tekintünk. Ez egyfajta rögzülés. Ahogyan önmagunkat valamint az általunk érzékelt dolgokat tapasztaljuk, az ezeknek a berögzodéseknek az eredménye. Azt gondoljuk, hogy ezek a dolgok valóban jelen vannak, valóban léteznek. Életünk sok szenvedésének és problémájának is ezek a berögzodések az okai. A szellem természetének megértése azt jelenti, hogy túllépünk ezeken a berögzodéseken, valamint az általuk okozott szenvedésen. Vegyünk egy példát. Olyan ez, mintha Sonada környékét végig apró tüskék borítanák, amelyeken mezítláb járnánk. A kis tövisek és tüskék életünket szimbolizálják. Ha meg kéne állni, hogy minden egyes tövist kiszedjünk a talpunkból, az a haladást lelassítaná és nehézzé tenné. Elso megközelítésbol az ember úgy próbálná megoldani a helyzetet, hogy egyesével megpróbálja eltávolítani az apró töviseket és tüskéket az egész környékrol. Ez rengeteg idot és erofeszítést igényelne, és nem jutnánk messzire. Nyilvánvalóan egyszerübb lenne felvenni egy pár eros cipot, mint nekiállni megtisztítani az egész területet. Egy pár jó cipovel az összes úton bátran sétálhatunk anélkül, hogy baj érne bennünket. Ugyanígy ha valóban megértjük a szellem természetét, akkor azt is érteni fogjuk, hogy minden jelenség természete az üresség – a valóság egyszerüen illuzórikus interpretációja – valamint, hogy maga a szellem is üresség. Ha képesek vagyunk felismerni ezt az illúziót és ürességet, akkor nem lesznek nehézségek az életünkben, bármit is csinálunk.

A berögzülések a dharma gyakorlásában is léteznek. Amikor a különféle gyakorlatokat végezzük, hittel a láma, a jidam és a buddha iránt, akkor a buddha létezik, a láma létezik és a jidam is létezik. Mivel léteznek, képesek vagyunk megkapni mindazt az áldást, amit ránk sugároznak, és felismerni a szellem valódi természetét. Amit azonban mi lámának vagy buddhának nevezünk, az nem anyagi, abban az értelemben, ahogyan a kristály, az arany, a vas vagy a ko. Sosem szabad hozzájuk ilyen materialisztikus hozzáállással viszonyulni. A láma vagy a buddha lényege az üresség, a természetük a világosság, a megjelenésük pedig az akadálytalan tudatosság. Egyáltalán nincs formájuk, alakjuk vagy színük – hasonlóan a térszerü üres ragyogáshoz. Amikor ilyennek ismerjük oket, akkor leszünk képesek hitet kifejleszteni, egyesíteni szellemünket az o szellemükkel és hagyni szellemünket békében pihenni. Ennek a létfontosságú pontnak a megértése elengedhetetlenül szükséges.

Lehet, hogy egyeseknek nagy hitük van a láma, vagy a buddhák iránt, de a következo módon gondolkoznak: „ Az én lámám valódi, ténylegesen létezik. Nagy hitem van ebben a lámában. Annyira szeretem a lámámat. Nagyon ragaszkodom a lámámhoz, o áll a figyelem középpontjában. Bármit megtennék, hogy a lámát szolgáljam és hittel gyakoroljak. „ Azután, amikor a láma meghal, azt gondolják: „ Milyen borzasztó! A lámám eltávozott.” Elborítja oket a keserüség, és az aggodalom, és így gondolkodnak: „Soha többé nem találkozhatom a lámával.” Mélyen elkeserednek és zaklatottá válnak. Mindez annak a ragaszkodásnak és berögzödésnek köszönhetö, ami ahhoz a nézethez kapcsolódik, miszerint a láma anyagi valóság.

Egyik gyökérlámám a tanult és képzett Kangyur Rinpocse volt, egy különösképp csodálatos lény. Volt neki egy francia noi tanítványa, aki eros odaadást érzett a láma iránt, gondolván: „Kangyur Rinpocse a gyökérlámám, bízom és hiszek benne. „ A meditációval kapcsolatos tanításokon a láma azt mondta neki, hogy szellemét egyesítse az o szellemével. Erre o így gondolkodott: „Mostantól a testemet elválaszthatatlannak kell tekintenem az övétol, a hangunkat és a szellemünket is elválaszthatatlannak kell tekintenem.” Egy ideig ezen meditált. Hite és meditációja egyaránt eros volt. Azonban a ragaszkodása is nagyon intenzív volt. Egy ido után úgy tünt, mintha mindenhová a hátán cipelné a lámát, bárhová is ment, a láma is ment vele, ahol leült, ott o is leült. Nem tudott elválni tole és egyedül maradni. Majdnem megtébolyodott. Akkoriban gyakran láttam, de egy ideje már nem lehet látni. Nem tudom, mi lett a történet vége… Jelentos veszéllyel jár, ha ilyen ragaszkodással és berögzodéssel viszonyulunk a lámához. Ahogy mondják:

Ha ragaszkodunk a jidamhoz,

az a legnagyobb akadállyá válik.

Ha ragaszkodunk az eredményeinkhez,

azok a legnagyobb gátak lesznek elottünk.

Ha ragaszkodást fejlesztünk ki a jidam irányában, az a rabságában tart bennünket, és leláncol. Hasonlóan, ha ragaszkodunk gyakorlásunk eredményeihez, azok óriási akadállyá változnak. A ragaszkodás mindig hiba. Sokan gondolják: „A lámám öregszik , és távol él. Öreg kora és a távolság miatt már biztos nem fogom látni. Túl nagy a távolság kettonk között ahhoz, hogy megkapjam spirituális áldását.” Egy másik hiba az, ha nem tudjuk, hogy a láma szelleme olyan, mint az ég, és a saját szellemünk is olyan, mint az ég.Az a benyomás, hogy a láma idos, messze van stb.. a megértés hiányából és a helytelen nézetekbol születik.

Röviden, ne gondoljunk hús és vér testünkre valóságosan létezoként, hanem tekintsük azt a nemes Csenrézi testének. Ha képesek vagyunk tisztán meditálni Csenrézi formáján, akkor tegyük azt, de legalábbis egyszerüen tekintsünk önmagunkra olyan lényként, aki ezzel a formával, üresség természetü megjelenéssel bír. Hasonlóan minden hangot a hang és az üresség egységének tekintsük, Csenrézi hat szótagú mantrája természetes visszhangjának. Minden tudati jelenséget és müködést Csenrézi tudatának tartsunk, a tudatosságés az üresség egységének – ez a Mahamudra. A végtelen teret áthatja a szellem és annak világossága.

Bármit is csinálunk a nap folyamán, mantrarecitációt vagy egyéb tevékenységet, ha tudjuk hogyan tartsuk fenn az üresség és a tér figyelmességét, akkor a buddhaság elérése nem fog nehézséget okozni.

Ezen a világon minden pillanatban meghal és születik valaki. Ezért ez a világ szüntelenül változik. Minden múlandó. Mindig tartsuk ezt észben.

Sonada, 1989. március 18.