"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         buddhism banner

         
 

[« vissza ]

[ » Buddhista Könyvtár « ]

[ előre »]

   

Tarr Dániel

Ikkjú Szódzsun összegyűjtött versei

- The Collected Poems of Ikkyu -

Ikkyu Sojun

 

Ikkjú Szódzsun - ÖT VERS
Faludy György fordításai

1
Tíz évig bordélyokba jártam,
hogy szenvedélyemet kiéljem.
Most testemet mély szakadékba
száműztem e vad hegyvidéken.
Hány mérföldre van a sok jó ágy,
hol annyi lánnyal rugdalództam!
Fenyők. Fülembe jéghideg szél
sipít, mint kint a tar bozótban.

2
A Tant e gőgös csuhások őriznék?
Ők tartanák be, mit Buddha elrendelt,
meg fiúik, az elegáns, nagyképű
ministránsok a pazar fenekekkel?
Háromezer versem van. Poharamban
iszapos bor. Ennél több nékem nem kell.
Mit szóljak? Fütyülök a Zen-papokra,
kik tudnak mit kezdeni a Zennel.

3
Sárga köpenybe öltöztem, a Törvényt
kontempláltam és szutrákat lapoztam.
A Mester ordított. Botjával hányszor
verte deszkazsámolyomat laposra!
Ma már látom, hogy mégsem a Zen papja
voltam, csupán a mocskos szenvedélyé.
Az hajtott, hogy lányokkal üzekedjem,
fiúkkal nem kevésbé.

4
Vak Mori hallgat, én éneklek
éjente, s mézes szavakat
súgunk egymásnak, két parázna
házinyúl a dunyha alatt.
Majd ő: – "Veled, míg az Új Buddha
megjön egy reggel, madárszóra."
Míg én: – "A Régi Buddha nálunk
lakik itt ezer tavasz óta" [1]

5
Sárgult a lomb, később lehullt a fáról,
aztán ismét új tavasz érkezett,
bimbók fakadtak, s mi elismételtük
a sok-sok esküt és ígéretet.
Hogyan köszönjem, Mori, amit értem
tettél az évek igája alatt?
Vadállatnak szülessek mindig újjá,
ha elfelejtem tartozásomat.

IKKJÚ SZÓDZSUN (1394-1481) DÓKÁIBÓL [2]
Terebess Gábor fordításai

Ikkjú búcsúverse

Széles e világban,
zenemből ki mit ért?
Jöhet maga Hszü-tang
lyukas félpénzemért.

Ha eső hull, hadd essen.
De ha nem, hadd ne essen.
Az élet útján
ruhád ujja nedves lesz
eső nélkül is.

Minek nevezzelek, szív?
Úgy szólsz, mint a fuvallat
halk suttogása,
ha tusfestmény fenyői
között fújdogál.

Jön a hatalmas árvíz
tartóztathatatlanul.
Engedd magad át,
és hajózhatsz hátán, míg
hömpölyög tovább.

A szív nem lehet Buddha.
A test nem lehet Buddha.
Csupán ami nem
lehet sohasem Buddha,
az lehet Buddha.

Bár nem építek kunyhót,
zsúpfedelest, magamnak
a hegyek mélyén,
mégis szívből utálom
ezt a világot.

Nézd, a cseresznyevirág
elhull szín- s illatostul:
véges az öröm.
De eljő nemtörődöm
újra a tavasz.

Fodrozódik hulláma
az össze-sem-gyűlt víznek.
Ásatlan kútból
egy ember, testnélküli,
ide húzta ki.

Hamvasztás után hamu,
elhantolás után por
lesz mibelőlünk.
Ám minkből marad fenn majd
temérdek bűnünk?

Féltett irományaid
az utókorra hagynád?
Álom ringasson.
De ébren te ne tudnád?
Nincs ki olvasson.

Bár nem tudják az Eszmét,
kéretlen a virágok
kivirulnak és
lehullanak és porrá
szóródnak szét.

Aki nem lát semmit sem,
aki nem mond semmit sem,
és semmit sem hall,
egyszerűen túllépi
magát a Buddhát!

Úgy szeretnék valamit
felajánlani neked,
de e szerzetben
Bódhidharmát követjük,
így semmink sincsen.

zen circle

Ikkjú Szódzsun - SZERZETES A BORDÉLYBAN

Sin úrnő nappali álma

Oravecz Imre fordítása | A jegyzeteket Soós Sándor írta


1. Buddha nirvánája

Az öreg Sákujamuni [3] Indiában átkelt az öröklétbe.
Újjászületvén más alakjában visszatért a világba.
A kétezer háromszáz éve fakadt könnyek,
A második hó szirmai ma is hullanak Japánra.

dot

2. Sakuhacsi [4]

Egy magányos sakuhacsi szívszaggató panasza szól,
A határvidéki barbár fuvola szavát visszhangozza.
A városban, a keresztútnál vajon ki fújja?
Saolini [5] növendéktársaim közt nincs barátom.

dot

3. Ha elmélyedsz benne…

Ha elmélyedsz benne, világos és érthető lesz a kóan. [6]
Hatolj bele, vizsgáld meg szíved: sötét, sötét a fekete.
Némely sérelmünket halálunkig nem feledjük.
Szerzetestársaink őszinte korholása bántja fülünket.

dot

4. A bot [7]

Mily fájdalmas, ha túlságosan kötődünk érzékeinkhez.
Hirtelen tovatűnik minden, vers és próza.
Azelőtt nem volt részem ilyen természetes boldogságban.
Élvezem, ahogy a suhintás szele lehűti gondolataimat.

dot

5. A Kuej-cung-féle egy zamatot... [8]

A Kuej-cung-féle egy zamatot napról napra jobban élvezzük.
Szakács, itt a hegyek közt se felesleges tudományod.
De Vimalakírti Ezerillatú Fogását [9] verd ki fejedből.
Két ízletes hal már ünnepi lakoma.

dot

6. A szerzetesek naponta...

A szerzetesek naponta gondosan megrágják a Tant,
És mélyértelmű szútrákat mormolnak vég nélkül.
Jobban tennék, ha előbb a szél, az eső,
A hó és a Hold szerelmesleveleit olvasgatnák.

dot

7. Ki bírálhatja...

Ki bírálhatja a mester módszereit?
Az Utat magyarázni, a zent taglalni: csak nyelvkoptatás.
Mindig utáltam az ájtatoskodókat.
A Buddhának gyújtott füstölőtől fintorgok a sötétben.

dot

8. Körteszirmos hullámok

Hullámokat követve, hullámokat kergetve [10] mennyi vörös por?
A víz hátán megint körteszirmok, tavasszal, a harmadik hónapban.
Mint sodródó meddő megbánások, mint hatvan öröklétbe tartó három élet.
A Sárkány-hídnál évről évre kopoltyú és pikkely szárad a napon.

dot

9. Az Iratokkal pedig...

Az Iratokkal [11] pedig fenekünket törölhetjük.
A Tengeri Sárkány Palota Kincse [12] szócsűrés-csavarás.
Vagy vedd a Kék Szirt Tár [13]száz darabját,
Szétszórva hever Kebel-csúcson [14] a szélcsendben holdkelte előtt.

dot

10. Kín a gyönyörben

Gótamával [15] pedig ez történt:
Kender-condrában [16] ült a fűben hat éven át.
A Keselyű-csúcson [17] elmélyülten figyelve
Egy reggel megértette nevének rettentő magányát.

dot

11. A kietlen őszben...

A kietlen őszben egy árva szépség [18] énekel,
Nem küld hírnököt a palota, hogy visszatérhet.
Volt része dicsőségben, megaláztatásban, örömben, bánatban.
Urának kegye bokájáig se ért, de most karját veri a kitaszítottság csalánja.

dot

12. Gyönyör a kínban

Három csésze bort ittál, de ajkad még száraz, [19]
A jó öreg Cao-san így vigasztalta a szegény csuhást.
Heverj csak le egy égő házban,
Kínod nyomban tízezer öröklétnyi lesz.

dot

13. Halkosaras Kannon [20] dicsérete

Rózsás arc, kékesfekete haj, szenvedély és hűség.
Felhő-eső [21] -álmomban érzéseit fürkészem.
A Leghőbb Lángolás ezer szeme, kit nézünk, de nem látunk.
A folyami-tengeri halász felesége, teljes ének-élet.

dot

14. A gyűléshez téli napfordulón

Magányos, kapukat, hágókat lezárat, országjárásra nem indul.
Kicsoda ez a Dharma [22] -király?
Ha kérnek, hogy szóljak a télről, ezt mondom:
Mától egy hajszállal hosszabbak a nappalok.

dot

15. A mázas rizspogácsa...

A mázas rizspogácsa keserves, nem csillapítja éhed.
Hús-szemű asszony szült, látásod, mint a vaké.
A hideg teremben egy éjjel ruhára gondolsz.
Ezerfodrú, aranyszálas fátyol [23] sejlik a sötétben.

dot

16. Szégyen, hogy nevemnek...

Szégyen, hogy nevemnek még nem szereztem örök dicsőséget.
A zent követem, az Úton járok, de nem jutok ötről a hatra.
Rjózen [24] igaz tanát szétzúzták, eltörölték a föld színéről.
A Pokol Királya viszont száz lábnyit nőtt.

dot

17. Én, bálna-vadász...

Én, bálna-vadász csak nevetek a forrás
Iszapjában oly buzgón turkáló békán.
Nagynak hiszi magát ott a fenéken a szánalmas.
Az összes foltozott csuhájú szerzetes az Ég alatt tisztára mint Cu Jang [25].

dot

18. Még Lin-csi... [26]

Még Lin-csi és Tö-san [27] sem voltak igazi mesterek.
Bot és kiáltás*: színpadias eszközök.
Nevetséges szakértelem, önelégült szimatolás.
Kicsire és nagyra egyaránt süt a lenyugvó Nap.

dot

19. Tigris-hegyen három szerzetesre hull a hó [28]

Szívemben Saolinban esett hó fehérlik,
A legidősebb szerzetesnek magától feltárul a kóan értelme.
Amelyik verset ír a szerzetesek csarnokában, az borotvált fejű világi.
Amelyik éhes és ételt emleget, abban is kedvem telik.

dot

20. Egy daitokudzsi szerzetesnek

Sok férfi lép be Daitó [29] kapuján.
Ki ne vállalná örömest a mester megtisztelő szerepét?
Üres rizskása, pocsék tea, látogatóm alig.
Részegen magamban dudolászva megdöntöm a szüretlen szakés hordócskát.

dot

21. A testnek nyáron...

A testnek nyáron szellős fészek [30], télen meleg barlang.
De az ezernyi gondolattal viaskodó szívnek derékig-vízben-iszapban-gázolás.
Ha van fogalmad a földműves keserves munkájáról, akkor megérted,
Hogy a szantálfa-kolostorok a mohóság és becsvágy küzdőporondjai.

dot

22. Kóbó Daisi [31]

A Nagy Dainicsi [32] király élő fia,
Ki könnyedén ki-be jár a halál kapuján.
Szelleme Kasjapával [33] virraszt a hosszú éjben.
Őszi szél, tavaszi zápor, hajnali holdkelte.

dot

23. Novíciusaim közt...

Novíciusaim közt van egy kis Nan-csüan*.
Egy mozdulattal agyoncsapta a macskát, és ezzel megoldotta a kóant,
Bár helytelenül sajnálta, hogy a tanítást gyakorlatba átültetvén
Szundikálás közben zavarta a bazsarózsa alatt.

*A Kapujanics Átjáró és a Nefrit Szirt több történetében szereplő szerzetes. 748-834 élt. Az itt szereplő vers a Kapujanics Átjáró 14. történetére utal.

dot

24. Hús-vér emberként...

Hús-vér emberként lépünk a színre.
Egyikünk királyt alakít, másikunk parasztot,
És nem veszünk tudomást az orrunk előtt rángatott zsinórokról.
Bábok vagyunk, és eredendő énről papolunk.

dot

25. Gótama

Gótama negyvenkilenc éven át prédikált,
De a legigazabban Vészálíban és Magadhában.
Hamis próféták most kóanokat faragnak szavaiból.
A Pokol Királya előtt is koptatják majd nyelvüket?

dot

26. Huj-ko...*

Huj-ko a saolini szentélyben világosodott meg.
Olyan dicsőség övezte, hogy csontjait Kínában ereklyeként tisztelték.
A hibátlanul kerek Hold alatt tavaszról suttog a szilvavirág,
E nagy horderejű eseménynek híre megy a világban.

*Huj-ko (487-593) jap.: Eka. A csan második pátriárkája, Bódhidharma tanítványa, aki kezének levágásával mutatta meg, hogy valóban elszánta magát a Tan beteljesítésére.

dot

27. Po Lo-tien*

Előkelőséget kölcsönöz a szavaknak százmillió kikelet óta.
Ezer újjá varázsolt, tízezer frissen pompázó kifejezés.
Minden időkben bizonyság a soha-meg-nem-öregedésre.
Tudja a világ: csak ő szárnyalt az égen túlra.

* Po Csü-ji (772-846) Tang-kori költő álneve, megnevezése, aki több kóan szereplője, s aki még életében "klasszikussá" lett.

dot

28. A tudós...

A tudós magtalan gyümölcsöt terem és kihal.
A régi zen szavai aranyat érnek:
Mondj ellent a gonosznak és cselekedj jót.
Po* mester bordalaiban az igazság.

*Po Csü-ji

dot

29. Egyetlen, soknevű...*

Egyetlen, soknevű test egy örökléten át.
Ki veszi észre manapság a keveredést?
Nyolcezer végtelenség múlva a lovak gyomra,
Az öszvérek méhe is buddha lesz e látszatvilágban.

* Utalás a buddhista tanítás egyik örökkévalóság megfogalmazására.

dot

30. Pokol

A Háromrétű Szférában* semmi sem állandó,
Olyan, mint az égő ház belseje.
Itt vagy, mester?**
Igen - felelte Si-jen.

*Trilóka (szanszkrit): A "Három Világ". 1. Vágyak Világa 2. Formák Világa 3. Formák Feletti Világ
E három szint alkotja a szenvedések körforgásának színterét, amit a történeti Buddha híres Tűzprédikációjában lángokban álló házhoz hasonlított.
**Si-jen a IX. században élt kínai mester volt, a Kapujanincs Átjáró 12. történetére utal a vers.

dot

31. A por világából...

A por világából felemelkedett arhat* még nem buddha.
Menj bordélyba, és nagy lesz bölcsességed.
Szívből nevetek a Szurangama-szútrában varázsigét mormoló Mandzsusrín*,
Ánanda* ifjúkori gyönyöreinek már se híre, se hamva.

*arhat: szent, a korai buddhizmus ideálképe. A Mahájána - így az csan-zen is meghaladandónak tekinti létállapotát.
*A Szurangama-szútrában Mandzsusrí, a Bölcsesség bódhiszattvája Ánandát, Buddha tanítványát varázsereje segítségével menti meg egy kísértő nőszemélytől.

dot

32. Egy könyvégető szerzetesre*

Si-huang** megkülönböztette az igazat a hamistól.
Mintha tenyeréből jósolták volna a démon átkát***.
Figyelj, mikor a pusztító tűz elemészti a világmindenséget.
A könyvek gyémánttermészetüknél fogva elpusztíthatatlanok.

*Utalás Tö-sanra (780-865) és a Kapujanincs Átjáró 28. történetére, amely a mester megvilágosodását meséli el
**Kína első legendás császára, a Sárga Császár, Csin Si Huang-ti (Kr. e. 221-210) Mivel önmagát az új idők elhozójának tételezte, a múlttal való teljes szakítás gesztusaként ie. 213-ban elégette a régi könyvek legnagyobb részét minisztere, Li Sze tanácsára.
***A "démon átkaként": fiúutód nélkül halt meg. A mindenséget elemésztő tűz a vadzsrajána eszkatológikus időképzetében a világvégét elhozó, minden múlandót elpusztító tűzözön.

dot

33. Jószó* remetelakának felirata

A szentélyek virágzanak, de a Gozan** hanyatlik.
Csak hamis mesterek vannak, igazak nincsenek.
Legszívesebben evezőt ragadnék és halász lennék***,
Bár manapság a vizeken is csak ellenszél fúj.

*Jószó Szói (1379-1458) az Ikkjút elűző-elüldöző Daitokudzsi-béli apát a züllöttség, lelketlenség és romlottság megtestesítőjeként jelenik meg a versekben.
**Gozan: A Rinzai féle kolostorok öt felső rendje: szó szerint "Öt Hegy"
***Utalás Jen-tu Csüan-huo (828-887) mester egyszerű és tiszta életvitelére, amely minden mesterkéltségtől mentes maradt.

dot

34. Szent Hónen* dicsérete

Hónen, mondják, eleven buddha volt.
Békésen ült a lótusz-trón legfelső grádicsán
És úgy tanított tanult férfiakat, akárha novíciusok lennének.
Hónen mindössze egy oldalnyi tana csodálatos!

*Hónen (1133-1212) A Tiszta Föld Iskolájának megalapítója, aki Amitábha Buddhát, a "Mérhetetlen Fény" Istenalakját hirdette tanaiban. Elvetve minden teológiát és a végsőre vonatkozó spekulációt, az üdvözülés egyedüli útjaként a Buddha varázserejű röpimájának szüntelen ismételgetését tartotta. Ikkjú életének egy időszakában a Tiszta Föld iskolájához csatlakozott.

dot

35. Hszü-tang* ivadékai...

Hszü-tang ivadékai a hírnév és haszonlesés rabjai,
A "Nagy Mécs" Lelki Lángja kilobbant.
Se cipő a dinnyeföldön, se kalap a szilvafa alatt.**
Csak hozzáértés és jó időzítés róhatja le Buddhának tartozásunkat.

*Hszü-tang (Kidó Csigu) (1185-1269) a Daitokudzsi-beli zen vonal kínai mestere. A "Nagy Mécses" a Daitokudzsi első apátjának, Daitónak (1282-1337) neve (olvasata), vagyis a Daitó név fordítása.
**Utalás egy kínai közmondásra: "Ne köss cipőt dinnyeföldön, ne igazgasd a kalapodat a szilvafa alatt."

dot

36. Az önsanyargató Sákjamuni*

Hét esztendőn át csontőrlő hideg és éhezés.
Az önsanyargatás Buddha és a Pátriárkák titokzatos tanítása.
Szentül hiszem: senki nem születik Sákjamuninak.
Manapság a foltos csuhájú szerzetesek csak rizsesfazekak.

dot

37. Cu-en Kuej-csi* dharma-mester dicsérete

Csak Kuej-csi megigazulása volt igaz és természetes.
Bor, hús, szútrák és szép nők -
Ezek körül forgott az apát élete.
Kolostorunkban csak Szódzsun** hozzá fogható.

*Cu-en Kuej-csi (632-681) A Jógácsárá iskola első kínai pátriárkája, az indiát megjárt szerzetes, Hszüan-cang tanítványa. Legendás hírű, nagy tiszteletnek örvendő alak volt, akiről az a hír járta, hogy sem a szép asszonyok, sem a jó borok élvezetét nem bírta feledni soha.
**Szódzsun: Ikkjú.

dot

38. Pu Hua* dicsérete

Képzeljük el Te-san és Rinzai útitársaként.
Bohóckodásával mindenkit elképesztett az utcán, a piactéren.
Az ülve vagy állva halt szerzetesek közül kevesen múlják felül.
Elhaló csilingelés a szélben, egy ékköves csengő hangja.

*Pu-hua Rinzai barátja és mestere volt, akinek különcsége még a zen/csan többi konvenciót felrugó mestere közül is kitűnt. A Feljegyzések Lin-csiről című mű több történetet is tartalmaz róla. Egy varázscsengettyűt rázva járta a világot, s nem halt meg: testben lépett az égbe.

dot

39. Fogytán a lények ereje...

Fogytán a lények ereje a világ tíz irányában.
Korunkat gőg és kéjvágy üres érzése uralja.
Összekeveredett Buddha és ördög, ember és állat.
Megrettenek, ha karmámmal* kiérdemelt sorsomra gondolok.

*A mappó, a világvége a megszabadulás tanának gyengülésével jön el a korábbi japán buddhista korszakolás szerint. A lét tiszta és áttekinthető kategóriái zavarossá és kibogozhatatlanokká lesznek, a körforgás világának lényei és a megvilágosodott állapot képei is egymásba mosódnak.
(Dzsien apát a XIII. században írja le ezt a korszakolást.)

dot

40. A bűnös világtól...

A bűnös világtól ötven évig elvonultan élt.
Illatos hangzású nevek, fényes dicsőség: miféle zen ez?
Cu-hszü* élete alkonyán visszatetszőt cselekedett:
Háromszázat vágatott a holttestre.*

*Vu Cu-hszü bosszút akart állni az apját és fivérét megölő királyon. Ám ő addigra, mire a sereg odaért, meghalt. Ekkor a fiú a holttestet korbácsoltatta meg és ezeket mondta:

Bár életem estéjén járok, még messzire kell jutnom
A megszokottat ezért döntöttem fel. Viselkedésem bűnös,
Ám szándékomat beteljesítettem, bár ha felháborító módon.

dot

41./a Hamis megvilágosodás

Szívünknek se kezdete, se vége.
Az eredendő szív nem jut buddha-állapotra.
Az eredendő buddha-állapot Buddha zagyva fecsegése.
A lét eredendő szíve út az eltévelyedéshez.

dot

41./b A tudatnak...

A tudatnak se kezdete, se vége.
A velünk született tudat nem buddha-természetű.
A velünk született buddhaság hamis buddhaság.
A velünk született tévtudat egyetlen vagyonunk.

dot

42. A déli kert utolsó krizantémja

Kései krizantém a keleti sövénynél, fogyó őszi szín.
Gondolataim messze járnak, mialatt a déli hegyeket nézem.
A Három Lényegből, a Három Titokból mit sem értek,
gyönyörködésem Tao Jüan-ming-ben: megvilágosodásom.

Tao Jüan-ming (365-472) sorainak parafrázisával indul a vers, aki az eszményi és feddhetetlen életet élő ember mintaképe volt.
A Három Lényegről és Három Tükörről lásd: Feljegyzések Lin-csiről.

dot

43. Hógolyó*

Ég és föld betemetve, eltűntek a kapuk, falak.
Hóból lapátolj magadnak Himaláját.
Jön az őrült vándor és porrá zúzza.
Így születik és pusztul egy pillanat alatt a Világvégtelen.

*Utalás a Nefrit Szirt 42. történetére.

dot

44. A költő vagyona...

A költő vagyona az árnyalt kifejezésmód.
A tudós árnyaltság hosszú napokat, hónapokat kíván.
Szilvavirág az ablak előtt, fennkölt szárnyalás ének közben.
Fázó has, hó, hold, hajnali ég, fagy.

dot

45. Krizantémok: egy arhat és Jang Kuj Fej* egy vázában

Jang Kuj Fej elpirult egy őszi-sövénynyit a sötétben.
Mellé szegődött, illik hozzá a teaszínű arhat.
Ki varázserejét vesztvén a földre szállt,
Hogy Átváltozás Test**, Tien Pao-korabeli Pi-jang*** legyen.

**Átváltozás-Test: Nírmánakája: Buddha három teste közül a világban megjelenő, érzékszervekkel tapasztalható, tkp. "földi forma".
*** Pi-jang nagyúr

dot

46. Egy világi verset mond a bordély kapujában, majd visszafordul

A pavilonbeli lány közömbös, a férfi nem.
A versekkel-csordultig-tele-költő vágya túlcsordul-e?
Kiadós eső után nyugaton derült ég, alkonyatkor dalocska.
Gyengéd érzésekkel szívében a férfi a kapunak támaszkodva énekel.

dot

47. A földre hullt szemfény...

A földre hullt szemfény a Nírvána-csarnokban*,
Lelkifurdalás és szégyen, akárha forró vízbe vetett rák lennél.
Tízezer öröklétnyi kínban vonaglik hét kar, nyolc láb.
A mulandóság gyilkos dámonai hajtják tüzes szekereiket.

*A kolostori betegszobában.

dot

48. Hirtelen lekever...

Hirtelen lekever magának egy pofont.
A mester arckifejezése nyílt és nyugodt*.
A hegy déli oldalán felhők kúsznak felfelé, az északin eső esik.**
Hulló szirmok és vízfolyások illatoznak egész éjjel.

*Utalás Ma-cu mesterre
** Egyszerre utalás a Nefrit Szirt 83. történetére, valamint a testi szerelmet kifejező kínai szóképre. lásd a 13. verset

dot

49. A mai szerzetesek...*

A mai szerzetesek olyanok, mint a fakardok,
Bent a házban igaziaknak látszanak,
De kint a verőfényben csak hasított bambuszlapok,
Küzdésre vagy bármi másra alkalmatlanok.

*A híres szakai-béli fakard-prédikációt verseli meg itt Ikkjú.

dot

50. Ikkjúnak a novíciusok...

Ikkjúnak a novíciusok tanítása gyötrelem is.
Mint békákat a forrás iszapjában, hajt bennünket a becsvágy,*
És éjjel nappal az iratok értelmén törjük fejünket.
Igazak és hamisak, novíciusok és felszenteltek, fontoskodunk egy életen át.

*Lásd a 17. verset.

dot

51. Emberi zűrzavar...

Emberi zűrzavar, mikor érsz véget?
Sújts elé, sújts mögé.
Csao-csou pofonegyszerűen megmentette a macskát.*
Távozása a saruval a fején zseniális ötlet volt.

* Csao-csou (778-897) kínai szerzetes. Utalás a Nefrit Szirt 63-64. történetére

dot

52. Ami Halhatatlan Megértőt...

Ami Halhatatlan Megértőt* és Soha-egy-rossz-szó** bódhiszattvát illeti,
Megvilágosodásuk gyümölcse érett és hibátlan volt.
Ha semmibe veszed a karmát és behódolsz a szűkösségnek,
Világtalant vezető vakhoz vagy hasonló.

*A Gyémánt Szútra egyik alakja.
**A Lótusz Szútra egyik Bódhiszattvája, Szadáparibhúta. (Lótusz Szútra XX. 2.)

dot

53. Tavaszi kirándulás Go Komacu* lemondott császár unrjóini sírboltjához

Egy szerzetessel folytatott magasröptű beszélgetés csorbítja a különleges élvezetet.
Hulló virágszirmok, madárdal, mélyzöld hegyek.
A családi nyughelyhez érve zsenge fű, ódon moha, eső.
Hányszor volt már tavasz, hányszor volt már ősz?

*Ikkjú apja, élt: 1377-1433, uralkodott: 1382-1412.

dot

54. Trágyázom a pettyes bambuszt...

Íme, táplálom a főnix-szívet.
Fecske, veréb, gerle, varjú: mind vadon él.
Rinzai fenyőt ültetett, Ikkjú bambuszt nevel.
Az utókor kellemes kolostori légkörről regél majd.

dot

55. Az ember butább...

Az ember butább, mint együtt az összes ló és tehén,
az ördög találmánya költészet és irodalom voltaképp.
Gőg, büszkeség, vágy-okozta szenvedés -
Sirassuk, kik ezek útját járva ölelik keblükre a démonokat.

dot

56. Keszó leszármazottja...*

Keszó leszármazottja nem érti a zent.
Kerge Felhő** jelenlétében ki magyarázná a zent?
Harminc éve cipelem Szung-jüan***
Zenjének súlyos terhét vállamon.

*Keszó Szódon (1352-1428) Ikkjú mestere volt.
**Ikkjú
***Szung-jüan (1132-1202) a Daitokudzsi vonalát megalapozó kínai szerzetes, Hszü-tang mestere volt.

dot

57. Egybevág a pátriárkák...

Egybevág a pátriárkák szándéka a Tanítással vagy sem?
Sosem lesz vége a méricskélgetésnek.
Az öreg Szung-jüan* féltőn-szeretve mondja:
Nem tenni különbséget énünk és mások énje közt - ki-ki magán kezdje.

*Lásd az 56. vers jegyzetét.

dot

58. Szegény ember házába...

Szegény ember házába nem törnek be.
Az egyén gazdagsága nem gyarapítja az országot.
Minden baj forrása a vagyon.
Százezer rézpénzért eladjátok lelketeket.

dot

59. A zen-követők...

A zen-követők a zenen, a költők a költészeten vitatkoznak.
A pohár vízben támadt viharból nem lesz orkán.
Csak Csang-hszin szép hölgye* ismeri
A pusztító kést, az éltető kardot.**

*utalás a Han-dinasztia korabeli udvarhölgyre, aki a hétköznapokat kívülről szemlélő, bölcsességre szert tett asszony példaképévé lett.
**Utalás a Kapujanincs Átjáró 11. történetének kommentárjára:

"Szelleméből villám hasad
Szeme üstökös csillag,
Halált hozó kés lehetne,
Vagy életet adó kard."

(Miklós Pál fordítása)
In: Kapujanincs átjáró; Helikon, Bp. 1987. 56. p.

dot

60. Paj-csang* böjtje

Ta-csi* zen-mester nehezen járható utat választott,
És a végső dharma népéért bizony a födre roskadt.
Kik zabálnak és vedelnek, majd olvadt vasgolyókat kapnak,
És megtanulják Jamarádzsát** félni a Sárga Forrásoknál.

*Paj-csang (720-814) legendás szerzetes volt. Többek között az ő nevéhez fűződik a kínai tea-szertartás megteremtése. Ta-csi az egyik tiszteleti neve volt.
**Jamarádzsa a Halál Ura. A pokolban jutottaknak olvadt vasgolyókat kell nyelniük büntetésképpen.
… a Sárga Forrásoknál: a pokolban.

dot

61. Ez itt Vej-san...*

Ez itt Vej-san, ökörnek álcázva.
Szarva van, szőrös irhája és szerzetes-feje.
Békésen áll egy helyben, és boldog, hogy állat.
Oktondiak és hibbantak közt egy szabad szellem.

*Vej-san Ling-ju (771-853) Utalás a Kapujanincs Átjáró 40. történetére, és a mester egy legendájára.

dot

62. Nagybecsű Daitó mester életéről szóló könyvre

A Nagy Mécset magasra emeld, hogy sápadjon tőle az ég.
A Dharma-csarnok előtt versengve dicsőítenek a fényes hintók.
Szél-rizs, víz-viskó, de a Gódzsó-híd környékén
Koldulásssal töltött húsz esztendőről egy szó se.

*Nagy Mécses: Daitó mester (1282-1337), aki élete egy időszakát kolduló remeteként a Gódzsó-híd mellett töltötte, rablók, hontalanok, koldusok és egyéb a társadalomból kiszorult szerencsétlenek társaságában. Életszentsége már akkor megmutatkozott, nagy hatást gyakorolva mindazokra, akikkel csak találkozott.

dot

63. Az íj tükörképe...

Az íj tükörképe a vendég csészéjében hasmenést okoz.
Leszáll az éj, és újabb nyavalya a belekben.
Állattal való egyenlőségemet nem szégyellem.
Egy kutya a régi Buddha-csarnok szantálfa-falára vizel.

dot

64. A kansó* második évében...

A kansó idején tengernyi halott,
És tízezer öröklétre fennakadt ódon szellemek a Születés-keréken.**
A Nirvána-csarnokban*** nem tartunk bűnbánatot,
Ott is hosszú életért és végtelen tavaszért imádkozunk.

*1461; az ínséges, sok szenvedéssel teli évre való utalás.
**Létforgatag: Szamszára
***Lásd a 47. vers jegyzetét.

dot

65. Szalmabocskoros Csen*

Kupecmódra érvelek, és mindenkire rásózom portékám.
Tö-san és Rinzai nem szavakkal győzködnek.
A bot és a légycsapó nem az én módszerem.
Dicsőségem az északi termet** illeti.

*Csen 780-877 élt. A tökéletesség elérése után egyszerű, hétköznapi életvitelt folytatva, szalmabocskorok készítésével és eladásával tartotta el idős anyját és önmagát.
**Az idősek, így az anya lakhelye.

dot

66. Ezer száj sem...

Ezer száj sem lenne elég, kérkedik a gazdag,
De a szűkölködő családnak egy is sok.
A keréknyombeli ponty* egy merőkanál vízzel is beérte volna.
Holnap már téli legyezőt* sodor a széles folyó.

*Kínai közmondásokra utaló sorok.

dot

67. Bordélyvers dharmát vásároló testvérek megszégyenítésére

Terjed a gyalázatos üzérkedés* a kóanokkal és a régi példákkal.
Hiába hajbókoltok nap mint nap a hivatalnokok előtt.
A Jó Tudás Barátai** öntelten nagyzolnak a világban.
A bordélybeli fiatal lány aranybrokátot*** visel.

*A régi időkben voltak oly buddhisták, akik az anyagi javakért áruba bocsájtották a kóanok "megoldásait"
**A buddhista szerzetesek közszájon forgó megnevezése.
*** A prostituáltak viseletét megfelelteti az apátok szertartási ornátusának.

dot

68. Sötét a világ...

Sötét a világ, nem teremt stílust a tinta, az ecset,
A boldogságról álmodozni is kár.
Három életen át szenved a költő a földön.
Tízezerszer őrölt jégvirágok* Hua Ting keleti oldalán.

*Utalás a legfinomabb papírra, s a versek írásához használt különleges minőségű tintára, tusra.

dot

69. Hszü-tang* testvér dicsérete

Jü-vang apátja hátat fordított a világnak.
Mint szakadt bocskort, még csuháját is eldobta,
És Rinzai tanításából jottányit se engedett.
Derült az ég, széllel, Holddal töltekezik az örvendő szív.

*Hszü-tang: Kidó Csigu (1185-1269), aki 1258 után Jü-vang hegyikolostorának apátja volt.

dot

70. Zen-követők...

Zen-követők, de nincs szívükben az Út.
Skarlátvörös zsinór, bíborszín vágy, aranybevonatú réz,
Az igazság itt süket fülekre talál.
Fuvolázni teheneknek, lovaknak?

dot

71. Gratuláció daijúani Jószó szerzetes Szóe Daisó Tiszteletbeli Zen-mester címmel történt kitüntetése alkalmából

Bíbor csuha, tiszteletbeli címek, győzi pénzzel a ház.
Csak a Császári Ediktum Háromszáz füzér rézpénzbe került.
Buzgó mócsingot alakít a vén sarlatán.
Csak ránézel, és egyből tudod, hogy Pu-csu-béli*.

*Vagyis közönséges rabló. Pu-csu szecsuáni tartomány, amely hemzsegett az útonállóktól.

dot

72. Csak favágók és halászok...

Csak favágók és halászok értik és követik a zent.
Mi szükség faragott székekre, meditációs padra?
Csavargás szalmabocskorban, bambuszbottal a Világvégtelenben,
Víz-viskóban, szél-rizsen húsz éven át.

dot

73. Enyhe betegség...

Enyhe betegség és lassú pulzus: Han-szun-féle zen.
Súlyos betegség és szapora pulzus: Huj-csang-féle zen.
Alig tapintható pulzus és halálos betegség,
Miként ama züllött Jószó követői körében: mai zen.

dot

74. Odahagytam...

Odahagytam a Nagy Szekér-irányzatot*,
Csuhát cseréltem, és Tiszta Föld**-szerzetes lettem.
Aztán vesztemre Tettó*** követői közé álltam.
Annyi gyászos év után most az öreg Daitótól**** is megléptem.

*Mahájána
**Dzsódó Sinsú
***Tettó Rjózen (1295-1369)
****Daitó (1282-1337)

dot

75. Nioianból egy Jószónak szóló verssel távozván

Tíz nap a kolostorban, és forog velem a világ.
Ágyékomban megint feszül a vörös fonál*.
Ha majd tudni akarod, hol vagyok,
A halasbódéban, a kocsmában vagy a bordélyban keress!

*Vágy

dot

76. Harangtorony alkonyatkor

Kopár hegyek közt elhagyatott, ódon szentély.
Kurta botjára támaszkodva fehérszakállú szerzetes jön,
Soha-véget-nem-érő szanzenére* igyekszik.
Lemegy a Nap, és közben szól a harang.

*Tkp. mester-tanítvány párbeszéde: a zen gyakorlat sarkallatos pillére.

dot

77. Nioian kincseire

Mindennapi használati eszközök a házban:
Famerőkanál, bambuszvesszőkosár az északi falon -
Nekem nincs szükségem effélékre,
Mióta szalmaesőköpennyel és kalappal járom a világot.

dot

78. Színre lép...

Színre lép a Legelső Színész,
Föld és víz, tűz és szél egyesül.
De mihelyt befejezi énekét az örömlány,
Mindenbe visszaáramlik a legfőbb tartalom: az üresség.

dot

79. Én, bús költő-szerzetes...

Én, bús költő-szerzetes házikómban magamban énekelek.
Minden tan béklyóját lerázván a magam útját járom,
És mécsem mellett tavasz hevít, bár olyan hideg az éj,
Hogy csuhám ujjában megfagy a papíron a szilvavirág.*

*A versírásra használt papírt igen gyakran virágminták díszítették.

dot

80./a A lélek, mint a víz...

A lélek, mint a víz, átömlik a változó Négy Elmélkedésen*.
Buddha vára, Mára erődje* múlt és jövő fölé tornyosul.
Hideg ablak, szélhordta hó, szilvavirág-keretezte Hold,
A borivó csészéjét tologatja, a költő verset mormol.

dot

80./b Háborgó vizek...

Háborgó vizek nyaldossák a Négy Elmélkedést.
Buddha országának, Jama* várának földje múlt és jelen.
Hóförgeteg az ablak előtt, holdtányér a szilvavirágokon túl,
Kilöttyinti borát a részeg, verset ír a költő.

*A Halálisten.

dot

81./a Egy ifjú szépséggel...

Egy ifjú szépséggel szeretkezem eszeveszetten,
Örömlány a bordélyban, én meg zen-szerzetes.
Csókjaitól, ölelésétől szinte önkívületbe esem,
Cseppet sem olyan, mintha a pokol tüze emésztene.

dot

81./b Bordély

Szép nő, felhő-eső, mély szerelem-folyó.
A pavilonbeli lánnyal énekelek, én öreg szerzetes.
Ölelésből, csókból ihletet merítek.
Nem olyan ám, mintha lángok közé vetném magam.

dot

82. Hogy nem szűnök...

Hogy nem szűnök a kikeleti tobzódásért lelkesülni?
Az emberi szív, mint a vendég csészéjében az íj.*
Ki égbe jut, poklot veszít.
Hulló virágok és szálló fűzbolyhok közt egész nap.

*Kínai történetre utal. A szólás értelme: a káprázattól elvakult.

dot

83. Kint szél, kúszó felhők...

Kint szél, kúszó felhők közt elszórtan cédrus és fenyő.
Elérzékenyült sokaság, ámuló tömegek mindenfelé.
Az alanyról és a tárgyról szóló koant nem értem.
Még egy csésze szűretlen szaké és berúgtam.

dot

84. Zsúptetős viskóból...

Zsúptetős viskóból Su-jang* palotájáig hallatszik a beszéd.
Sosem pihenve kecsesen illegeti magát a pillangó.
Szilvavirágszirom a párnán, Hold az ablakban,
Egy lélek minden éjjel a tavaszi szellő karjaiban énekel.

*Csodálatos szépségű kínai udvarhölgy, császári szerető.

dot

85. Tíz év bordélyokban...

Tíz év bordélyokban, feledhetetlen szárnyalás.
Most kopár hegyek, sivár völgyek foglya vagyok,
Harmincezer mérföld felhő választ el ama vidám fertályoktól.
A ház körüli magas fenyőkön idegőrlően mormol a szél.

dot

86. Hosszú Kapu Palota múlt dicsőségére

Mint tavaszi álom tündökölt itt valaha az élet.
De valamint elhull a virág, és szirmait szétszórja a szél,
Azonképpen behorpad egyszer a sugárzó ifjú arc is.
Immár csak varjak tollászkodnak a nagy csendességben.

dot

87. A takigi-beli* szép napok...

A takigi-beli szép napok jutnak eszembe.
Hallottál a híres királyi sarjról** és megszeretted.
Aztán évekig titkoltad, de most annál
Jobban elbűvöl az ékköves lépcsőn az új hold.***

*Itt ismerkedett meg a vak lánnyal.
**Ikkjúról
***Ez a sor Li Taj-po Bánat a jáde-lépcsőn c. versének parafrázisa.

dot

88. Egy képre*

Többnyire világian viselkedem, bár ez a kép szerzetesnek ábrázol.
Csak fél testem van megfestve, a többit hozzá kell képzelni.
Feszültségem látva a szemlélő talán kíváncsi, melyik szálat húzza most a bábos.
Az emberi szív szüntelen változás foglya a világban.

*Bokuszai híres portréja Ikkjúról.

dot

89. Ráérősen Jakusidóba...

Ráérősen Jakusidóba* mentem és öröm ért.
Ágyékomban megmoccant a mérges szellem,
De szégyenszemre nem gondoltam ősz fejemre.
A csípős őszi hidegben messze hangzott a vak lány szívből jövő éneke.

*Templom, ahol Ikkjú néhány éven át élt.

dot

90. Lin-csi* követői...

Lin-csi követői nem értik a zent,
A tanítás igazi örököse a Vak Szamár**.
Szerelmeskedés három emberöltőn vagy hatvan kalpán*** át.
Ezer évszázadig tartó őszi éj.

*Lin-csi: Rinzai Gigen
**Ikkjú
***Világkorszak, 4 320 000 év.

dot

91. Vu-san* esője...

Vu-san esője új versre permetez,
Nagy boldogság költészetben és szerelemben.
Az egész földkerekség és Tu-ling** könnyei,
Ma este Fu-csouban, napszálltakor.

*Istennő, akinek szerelme legendává lett.
**Utalás Tu Fu versére.

dot

92. A tél utolsó havában...

A tél utolsó havában dideregve éneklem szép versem.
Üres csészék sokasága a hordók körül, mire lerészegedem.
Párnám tíz esztendeje nem áztatja éji eső*.
Mikor Csang-lo-ban ötödiket kondítnak, lebukik a Hold.

*Könnyek

dot

93. Sin úrnő kikocsikázik...

A vak lány a főnixes hintóval* tavasszal sűrűn kikocsikázik.
Ha szívem csüggedt, enyhíti búmat,
Mégis gúnyt űznek belőlünk az emberek.
Jó Sinnél időzni, szépsége oly megejtő.

*Az arisztokraták díszes fogatával.

dot

94. A szép nő bozótja nárciszillatú

Előbb nézd, aztán mászd meg Csu* hegyét.
Éjfélkor keserédes álomarc a patyolat ágyon,
Nyíló virág a duzzadó szilvaág alatt.
A combok közt finoman teker a nárcisz.

*Lásd a 102. vers jegyzetét.

dot

95. Paj-csang kapája...*

Paj-csang kapája, elfogyott, mit koldultam.
A hajthatatlan öreg nem ad majd rizsre pénzt.
A vak lány** éneke, kinevetik a bordélybeli lányok.
Csu*** pavilonja, napszállta, magányosan szemerkélő eső.

*Paj-csang (720-814) csan/zen mester. Huang-po tanítója volt, aki a csan kolostorokban bevezette a kétkezi munkát.
**Sin
***Lásd a 102. vers jegyzetét.

dot

96. Vak Sinem...

Vak Sinem álló éjjel kíséri énekem.
Két mandarinkacsa*, örök-új, meghitt suttogás a takaró alatt,
Állandó fogadkozás, hogy találkozunk Maitréja** hajnalán.
Itt, a régi Buddha honában tavasz fakad.

*A mandarinkacsa a hűséges szerelem szimbóluma.
**A "Világot Szeretet Révén Megváltó" Buddha. A köszönés a megváltó eljövetelére utal, az idő vége utáni örök boldogságra.

dot

97. Verebem halálára

Ki érti a néma dharma ama titokzatos, Rei-hegyi kiáradását?*
Buddha első tanítványa halálának színhelye csak hajnali szellőről tud.
Verebek csiripelnek, szarkák csörögnek.
Verébtársam ma reggel egyenest a buddhaságba röppent.**

*Lásd a 10. vers jegyzetét.
**Ikkjú jó barátságban élt egy kis verébbel.

dot

98. Fehéren fénylik...

Fehéren fénylik a folyó homokfövenye.
Öreg és fiatal libák húznak átlósan a magasban.
Szabálytalan alakzataik mint írásjelek az ég papírján.
Gágogásukba varrva netán a császár bocsánatát hozzák?*

*A száműzött, a császár visszahívó szavára vágyó nemesre történő utalás.

dot

99. Felékesíti magát...

Felékesíti magát a szép udvarhölgy.
De bűbájos arcán miért bújkál gúnyos mosoly?
A tavaszesti fuvallat felpezsdíti vérét,
És makacs rosszkedvét elmossa éji boldogsága.

dot

100. Női hálókamrák mélyén...

Női hálókamrák mélyén mennyi költői ihletés.
Szél-borzolta virágok illatos, tiszta szépsége láttán énekelj.
Felhő-eső* a párnán, akárha folyó- vagy tengerár.
Életük hátralévő éveit átalvó mandarinkacsák** a vízen.

*A testi szerelem megnevezése.
**Lásd a 107. vers jegyzetét.

dot

101. Ki tudja...

Ki tudja, mi bolond szél űzi Kerge Felhőt?*
Reggel a hegyek közt, este a városban.
Ha alkalomadtán botot ragadnék vagy kacut kiáltanék,
Elpirulna Tö-san és Rinzai.**

*Ikkjút.
**Lásd a 18. vers jegyzetét.

dot

102/a. Szerelem-víz

Sinnel eltévedtünk az álmok kertjében.
Szélsodorta fehér szilvavirágszirmokon heverünk leghűbb hűségben.
Egy csermely édes, tiszta vizével töltekezem.
Milyen új éneket zengjek a hajnali Holdnak?

dot

102/b. Bolondulok Sinért...

Bolondulok Sinért, az égi kert virágáért:
Porzószálát párnájára fektetve hever,
És csermelye tiszta vizének nektárát issza szám.
Új dalunkat zengjük, s közben leszáll az árnyas, holdas est.

dot

103. Hosszú Kapu Palota holdfényben

Ma este egy borozó társasághoz csapódtam.
A lámpafényben, akárha nappal, szikrázott az ékköves lépcső.
A Körtevirág Palota hölgye holdszálltakor sírva fakadt.
A szerelem őszi ágyán árva párnájára hajtottam magányos fejem.

dot

104. A jószívű öregasszony...*

A jószívű öregasszony úgy járt, mint ki létrát nyújt a tolvajnak:
Lányt küldött a szerzeteshez asszonynak.
Ha ma éjjel összeakaszkodna velem egy szép nő,
A korhadt vén fűz még kisarjazna e tavaszban.

*A történet szerinti öregasszony a csodált szerzeteshez küldi szolgálóját adományokkal, ám mikor hírül veszi kettejük viharos szerelmét, tisztelete gyűlöletbe fordul és felgyújtja a remete hajlékát.

dot

105. Messze hangzik...

Messze hangzik az ég alatt az esti harangkongás.
A Hsziang-menti juharerdők látványa végtelenül szép.
Huj-juan* nem értette Tao Csien* gondolatait.
Magányomban zöld füzekkel, sárga krizantémokkal énekelek.

dot

106. Rozzant viskók...

Rozzant viskók málló eresze alatt egy életen át,
A dicsőség és hírnév talmi világától távol.
A szentélyekben közben a mohóság és bírvágy vert tanyát,
Jang-csi házának falaival és tetőjével a kutya se törődik.

dot

107/a. Betegségben

Hol marad ama két-ízletes-hal-lakoma?
A szerelem-dalos kóan hasznavehetetlen a mindennapi gyakorlatban.
Fejemen a tél dere, de testemben még zenél a vágy,
Még kiszántatlan előttem a dudva.*

*Rinzai szavaira történő utalás: tkp. még él szívedben a vágy.

dot

107/b. Ki készíti nekem...

Ki készíti nekem e felséges halételeket?
Lehetetlen nem gondolni többé a szebbik nemre.
Hajam hófehér, de testemben még vágyak zenélnek.
Kertemben nem tudok minden dudvát kiirtani.

dot

108. Metaforát valóságnak tekinteni

Én, vén bolond, naponta ezt teszem már mióta!
A-hintó-titkon-átgördül-kóan tisztát zavarossal vegyít.
Múlt éjjel az ablaknak ütődő hulló leveleket hallgattam magányosan,
És verset költöttem az eső hangjáról.

dot

109. A szépséges Sint délutáni szundikálás közben figyelve

A velekorú nők közt a legelőkelőbb szépség.
Ünnepi lakomákon a legújabb dalokat adja elő.
Ártatlan, szívsajdító éneke közben gödröcske támad orcáján.
Olyan, mint egy Mennyei Kincs-kori* begónia.

*Tkp.: aranykorban nyíló szép virág (fordítják cseresznyének is).

dot

110. Kesergés bűneim miatt, amelyekért ki kellene tépni nyelvemet

Szavak lándzsájával hány embert ledöftem.
Verseket, vallásos ódákat költő vén ecsetemmel sokakat gyaláztam.
Bűnös nyelvemmel hetet-havat összehordtam.
Bajos lesz a tüzes szekerek hajtói elől megszökni a Sárga Forrásoknál.*

*A pokolban.

dot

111. Szélcsengő I.

Ha mozdulatlan, néma, ha leng, csilingel.
A szél beszél vagy a csengő?*
Nappali szundikálásból felverni egy öreg szerzetest! -
Mi értelme délben jelezni az éjfélt?

*Utalás a Kapujanincs Átjáró 29. történetére, illetve a Nefrit Szirt 31. történetére.

dot

112. Élelemért írott és cserélt vers

Higasijamában* jártomban megelevenednek a régmúlt napok.
Ha éhezel, ezer aranyat is adnál egy csésze rizsért.
Az öreg Csing-szu* a buddhás-ördögös kóannal viszonozta a licsit.
Most szégyellnék légies érzelmekről, szélről, Holdról énekelni.

*Ikkjú gyerekkorára emlékezik. Csing-szu Szuang-kori szerzetes volt, akinek legendás történetei igen nagy hatással voltak a fiatal Ikkjúra. A buddhás-ördögös kóant pedig a XX. században Kavabata Jaszunari is feldolgozta a "Szépséges japán és én" című írásában.

dot

113. Köralakú arckép

A szerzetes valódi énje látható e képen
Hszü-tang* arca sejlik fel mögötte.
A vak énekesnő szerelmi dala
Virágba borít tízezer kikeletet.

*Lásd a 35. vers jegyzetét. Ikkjú szellemi értelemben újra megalapítja a Daitokudszit, s így azonosságot vállal fel a mesterrel.

dot

114. Kerge Felhő*

Kerge Felhő Daitó hű ivadéka.
Démon-barlangok, fekete hegyek, mit szeressek rajtatok?
Emlékszem a pásztorsíp ódon dallamára, felhő-esős estékre,
Szép ifjakra, csapravert aranyhordókra.

*Ikkjú

dot

115. Sin úrnő nappali álma

Elhallgatott az ének, elmentek a vendégek, csend van.
Mély álmából nem tudni, mikor ébred.
Orcája előtt röpdös a vidám pillangó.*
Az éjjeliőr most délben is jelezhetné az éjfélt.

*Utalás Csuang-ce álmára is.

dot

116. A szerzetesek manapság...

A szerzetesek manapság költői hírnévre vágynak,
És buzgón tökéletesítik magukat a kifejezésben.
Kerge Felhő házikójában semmi költői, de megannyi íz,
Midőn ütött-kopott üstjében egy csészényi rizst főz.

dot

117. Szélcsengő II.

Az érzékek világa megdöbbentő.
Szép, tiszta, elhaló csilingelés a hidegben.
A vén csirkefogó Pu-huának ügyes trükkjei voltak.*
Leng a szélben a fényes mellvéd felett.*

*Lásd a Feljegyzések Lin-csiről 44, 45, 46, 47 ill. 65. történetét, illetve a 38. verset és jegyzetét. Pu-hua legendás szent volt, aki egy varázscsengőt rázva járta a világot, s földi élete végén testben emelkedett az égbe.

dot

118. A hóhér Rokudzso-parti háza...

A hóhér Rokudzso-parti háza mellett
Láttam a három lábnyi lefejező bárdot.
Minden szenvedélyt szakszerűen elnyisszantva utat nyit a Pokolba.
Sújtása a legszebb tavaszi reményeket is elsorvasztja.

dot

119. Sin kezének hívom kezem

Bárha Sin keze volna kezem.
Hölgyem, bizony, a szerelem mesternője.
Ha ékes rudam elhanyatlik, feltámasztja.
Jól megvagyunk mi édeskettesben.

dot

120. Halász

A távolba vesző Han felett megy le a Nap.
Ernyedten lóg az őszi vízbe a zsinór.
Folyón, tengeren boldog, bár szólnia sincs kihez.
Ég és föld között ring csónaka.

dot

121. Mikanoharából Narába* menekülve

Nehéz, nehéz az út és messze még a vége.
Nagy Szeng hegyein és Vej gázlóin visz által.
Tízezer mérföld vándorlás, tízezer tekercs irat.
Kezdem élvezni Tu-ling** költészetének ízét-zamatát.

* Az Ónin-háború idején (1467-1477) Ikkjú menekülni kényszerült, újra és újra kitérve a harcok elől.
** Tu Fu.

dot

122. Akkor is így lenne...

Akkor is így lenne, ha a földön lakoznának az istenek és a halhatatlanok?
Rablóbandák garázdálkodnak mindenfelé, és elállják az utakat.
Vigaszul Tu-ling könnyhullató virágaira* gondolok.
Őszillatú, sárga krizantémok, fanyar földszagú szél.

*Utalás Tu Fu versére: "Merengés a tavon".

dot

123. Múltidézés

Szerelmi emlék, szerelmi vágy, mellkasi szorítás.
Költészet, irodalom elenyész, egy szó se marad.
Csak útra-ébredés van, de a szívnek nincs útja.
Ma mégis a születésbe-, halálba-süppedés búsít.

dot

124. Komparu, a színész

Ummonról, a régi mesterről énekel.
Művészete reggel Kínába, este Indiába repít.
Az Arany Pavilon után a legfensőbb hely illeti.
Kennindzsiben a Tan Csarnoka előtt veri dobját.

dot

125. Tu Mu "romlottsága"...*

Hogy mivé lett Tu Mu, az én bűnöm is.
Rosszul áll szénám, bajos lesz rendehozni.
Mások is megvetnek, hogy felélem karmám.
Az ösvényről elbitangolt magányos ördög vagyok.

* Tu Mu (803-852) Tang-kori kínai költő.

dot

126. Fák alatt...

Fák alatt, sziklák közt kicsiny házikó,
Vers és szútra jól megfér benne egymással.
A csuhámban tartott papírlapokat elégethetem,
De hogyan semmisítsem meg, mit szívembe írtam?

dot

127. Sinnek hálám jeléül

Kihajtott, lehullt a fák levele, de tavasz lesz megint,
Fű nő, virág nyílik, újra ígérjük, mit ígértünk.
Sin, ha valaha is feledem hevülésem irántad,
Állatalakban szülessek újra százezer végtelenségre.

dot

128. Sóko* társaságában

Nézem az éneklő-táncoló négyesztendős csöppséget,
És közben érzem a gyengéd szálak húzását.
Családot hagyni hátra - első lépés a szabadulás felé.
Mester, vagy apát, melyik az igazi zen?

*Ikkjú gyermeke.

dot

129. Betegség idején

Nyolcvan éven át megszegtem minden parancsolatot,
De most szégyellem, hogy semmibe vettem karmám.
Ha nyavalyám büntetés múltbeli vétkeimért,
Vajon felépülök-e belőle valaha?

dot

130. Sinre emlékezve

Tíz éve még édes szövetség a virágok között,
Olthatatlan lángolás a szerelem színpadán.
Öle párnájáról mindig búsan emeltem fejem.
Szeretkezések, fogadkozások forró éjszakái.

*Ikkjú túléli kedvesét, ám a szerelme olthatatlanul lobog az örökkévalóságban.

dot

131. Kinek kell még...

Kinek kell még a Rinzai- vagy a Te San-féle zen?
Lehúztam harminc magányos esztendőt a hegyekben.
Eleget küszködtem már a kóanokkal,
Magas fenyők alatt, erős szélben bevégzem hát szanzenem.*

*Lásd a 86. vers jegyzetét.

dot

132. Halálvers*

Nem halok meg, nem megyek sehova,
De itt se leszek köztetek.
Ne kérdezzetek hát tőlem semmit,
Mert úgyse válaszolok.

*A halálvers külön műfaj a japán irodalomban. Egy rövid válogatás magyar nyelven is megjelent 1994-ben "Jisei" címen.
A kötetben többek között Keszó Szódon és Jószó Szói halálverse is helyet kapott.

dot

» Zen Buddhizmus - Ikkjú Szódzsun
» Zen Buddhizmus - Folyik a Híd - Csan buddhista anekdotakincs

dot

Jegyzetek:

[1] Ikkjú hetvenhárom éves korában beleszeretett egy vak lányba, Moriba: attól fogva vele élt. A versben szereplő "Régi Buddha" maga Buddha, míg "Új Buddha" alatt Maitreját, Buddha eljövendő inkarnációját kell érterni.

[2] dóka = buddhista oktató vers, japán vaka formában

[3] A történeti Buddha neve: "A Sákják Bölcse".

[4] Japán fuvolatípus, melyen gyakran játszottak vándorszerzetesek. A vers utalás Tu Fu (712-770) Fuvolaszó című versére.

[5] A kínai Honan tartományban található híres kolostor, amelynek közelében a csan-zen első kínátbeli pátriárkája, Bódhidharma megtelepedett.

[6] Kínaiul: kung-an. A Végső Valóságra mutató paradoxon, esetleg legenda, idézet valamely szentiratból

[7] A botütés a zen-mesterek kedvelt tanítási módozatai közé tartozik, azontúl a napi ülőmeditáció részét is képezi. Ebben a kontextusban Ikkjú magányosságára is utal.

[8] Kuej-cung a 8. században élt szerzetes, akiről több történet maradt ránk. A zen egyetlen ízeként… az azonnali megszabadulást tanította a legegyszerűbb módszerekkel.

[9] Vimalakírti a Nagy szekér Bódhiszattvája.

[10] Jün-men (864-949) Tang-kori szerzetes kóanjára utaló sor. A Nefrit Szirt és a Kapujanincs Átjáró több tanítása kötődik nevéhez.

[11] A Szent szövegekkel

[12] A Tripitaka, kanonizált buddhista szentiratgyűjtemény költői megnevezése

[13] Nefrit Szirt

[14] Hszüe-tou Csung-hszien (980-1052) itt állította össze a Nefrit Szirt gyűjteményt.

[15] A történeti Buddha

[16] köpeny

[17] A keselyű-csúcson történt csan-zen kinyilatkoztatása Kasjapának. Lásd: A Kapujanincs Átjáró 6. történetét.

[18] Ikkjú anyja.

[19] Utalás a Kapujanics Átjáró 10. történetére, Csing-suj és Cao-san (840-901) párbeszédére. Ő volt a zen egyik nagyjelentésű irányzatának, a Szótó-iskolának mestere és névadója.

[20] A Könyörületességből Alátekintő Bódhiszattva egyik megtestesülése, megjelenési formája. Mind Kínában, mind Japánban nagy népszerűségnek örvendett.

[21] A "felhők és esők pillanata" a beteljesedett szerelmi gyönyör kínai-japán szimbóluma.

[22] A Dharma: Buddhista Világtörvény ill. a Megszabadulás Tana. A Dharma király a tökéletességet elért személy szinonímája.

[23] A halhatatlanok - szentek és üdvözültek égi viseletére utaló kifejezés.

[24] Tetto Rjózen (1295-1369). A Daitokudzsi második apátja.

[25] Kung-szun Su vagyis más néven Cu Jang Szecsuán Han dinasztia-beli királya volt, akinek rövid uralma az ellenére elkövetett sikeres merénylettel ért véget. Az Ég Fiának neveztette magát. Ma Jüan azt mondja róla a Késdi Han Dinasztia 54 Tekercse című művében: "Cu Jang olyan volt mint egy forráskút mélyén lapuló béka"

[26] Rinzai Gigen (?-867.II.18.)

[27] Tö-san (780-865)

[28] E versben Ikkjú egy példázatot mutat be: Ta-huj (1089-1163) mester (jap. Dai-e-Soko) írja le mestere, Jüan-tang Hsziu három fokozatú beavatási rendszerét szimbólumok segítségével.

[29] Daitó (1282-1337) a kolostor alapítója és névadója.

[30] A Han-dinasztia kora beli költő, Szu-ma Hsziang-dzsu egyszerű kunyhójára történő utalás.

[31] Kóbó Daisi: Kúkai (774-835) A japán Vadzsajána Buddhizmus egyik legjelentősebb alakja, a szinte kultúrhéroszi szintre emelkedett szent.

[32] Dainicsi: Vairócsana Buddha a "Hatalmas Nap" az egyik legnépszerűbb Japán Buddhista Istenalak. Az ezoterikus japán iskolák tanainak középpontjában áll, így a Kóbó Daisi alapította Singon egyháznak is "főistene", központi alakja.

[33] Kasjapa a Történeti Buddha tanítványa, l. a 10. versjegyzetét [17].

begging buddha

line

Kérlek adományozz a Buddhista Könyvtár javára!
(Please support the Buddhist Library by donating!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)

line

Begging Bowl

[« vissza ]

Creative Commons License

[ előre »]


         

buddhist banner                         

Web Matrix

line

anthropology | buddhism | hinduism | taoism | hermetics | thelemagick | philosophy | religion | spiritualism | poetry | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

line

Last updated: 21-12-2021

privacy policy | terms of service