"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

                         

         
 

[« vissza ]

[» Vallásfilozófiai Könyvtár «]
» keret nélkül «

[ előre »]

Tarr Dániel

Ziqquratu

- The Zikkurat -

1994.

Az ember időtlen idők óta úgy érezte, hogy a gonosz természetfölötti lényekkel áll szemben, s ellenük mágikus eszközöket, rítusokat használhat fegyverként. Mindenütt szellemek ólálkodtak. Rémek és kísértetek éltek a föld alatt; vámpírok szabadultak ki a halottakból, hogy az élőkre támadjanak; Namtar (ragály) és Idpa (láz) sújtotta a városokat. Az éjszakákat a gonosz, a sivatag, a föld, a tenger, a hegyek, a mocsarak, és a déli szél démonjai uralták. Voltak hím- és nőnemű lidércek, akik obszcén álmokkal gyötörték az embert; azután a csapdaállító Maskim; a gonosz Utuq, a sivatag lakója; Telal a bikadémon; és Alal a pusztító. Az emberek lelkén rosszindulatú démonok ültek, akik áldozatokat és imákat követeltek. Ám az ősi civilizációk bölcsei azt is tudták, hogy léteznek jó szellemek is, készen arra, hogy megmentsék a megkínzottakat. A magasabb rendű mágikus hitrendszerekben a papok megtapasztaltak egy legfelső istenséget, a világ harmóniájának bölcsőjét. Nemcsak a démonok voltak félelmetesek; magában az emberben is veszélyes hatalmak éltek. A mágia védelem volt, de ugyanígy pusztított is, lévén rettentő fegyver a bűnözők kezében, akik gonosz célok elérésére használták fel. A varázsló úgy hitte, hogy felül áll minden törvényen és vallási parancsolatokon, amikor varázslatot és gyilkoló varázsigéket ismételget.

Íly félelmek és csodák közepette élt a Tigris és az Eufrátesz folyóparti népe is; a legendás sumérok, akik Krisztus előtt ötezer évvel telepedtek le az Alsó-Eufrátesz völgyében; a sötétbörű akkádok, akik Krisztus előtt háromezer esztendővel rendezkedtek be Babilon területén; az elamiták, a perzsák ősei, akiket a negyedik ezredfordulóra helyezhetünk; a csillagtudós babilóniak, a világbirodalom alapítói; az asszírok, Babilon első vazallusai, később Nyugat-Ázsia és Egyiptom hóditói; valamint a médek, akiknek dicsősége örökkévalónak tűnt, míg a perzsák nem váltak egyeduralkodóvá az Ázsiai területeken.

Kr.e. 3100 és 3000 között a Tigris és az Eufrátesz déli közének (Mezopotámia) egy teljesen kopár, hordalékos síkságán jött létre az emberiség egyik első kultúrája. Régészetileg bizonyítható gyökerei azonban, különösen Mezopotámia északi részén, messze visszanyúlnak az őskorba (kb. Kr.e. 7000-ig). A földművelés később a Zargosz-hegység csapadékdús lejtőiről Dél Mezopotámia mesterséges öntözéssel termékennyé tett hordalékos síkságára tevődött át, ahol az V. évezredben számos kis település keletkezett, melyek az emberiség első városaivá fejlődtek. E terület gazdagsága a későbbiekben újabb és újabb nomád népeket vonzott, melyek rövidesen le is telepedtek ott. Az újonnan érkezettek bevándorlási hullámai és váltakozó hatalmi periódusai a keleti ókor időszakában az egész termékeny félhold, a Tigris és az Eufrátesz folyóközének kultúráját és történelmét meghatározzák.

Annunaki

Az első ilyen bevándorlási hullám a sumér néppel kezdődött, mely nevét a Mezopotámia déli részéről, Sumerről kapta, történelmileg is jól nyomon követhető. Még nem teljesen tisztázott hogy mikor és hogyan vándorolt be ez a nép, az azonban biztos, hogy e térség őslakóival összeolvadtak, és a IV-III. évezred fordulója táján képessek voltak megteremteni az emberiség bizonyíthatóan legrégebbi fejlett civilizációját. Létrejöttek az első városok, az írás kialakult, vallási ritusokat teremtettek, és a híradást megszervezték. Feltételezik, hogy a zseniális írás megteremtői a templomi papság volt, mivelők voltak az egész közösség szellemi és gazdasági irányítói.

A Sumér kora dinasztikus korból (Kr.e.2700 körül) csak igen kevés forrással rendelkezünk és kb. Kr.e.2350-2230-ig kronológiája is bizonytalan. Régészeti leletek bizonyítják, hogy számos kis kiterjedésű, de monumentális vallásos épitészettel rendelkező városállam létezett egymás mellett, mint Ur, Uruk, Lagas, Kis, Umma, és északabbra Mari. A sumér városállamok egymástól függetlenek voltak, sőt rendszerint állandó harcban álltak egymással. A Gilgames eposz, mely Kr.e.2750 után keletkezett, e városállamok közti harcainak ékes tanubizonysága.

Zikkurat

A tágas síkságokon, a templomok és tornyok teraszain a papok az éjszakai égboltot fürkészték, a világegyetem rejtélyein töprengtek - minden létező, az élet és halál okán. A királyok papi fejedelmekként kormányozták a megerősített városi településeket, melyek szembetűnő középpontját a monumentális templomépítmény, a zikkurát képezte.

Az ókori keleti városállamok és későbbi monarchikus, vallási szinezetű kormányzási formája, a "papkirály"-ság, a birodalmak növekedéséval centralizált vazallus, illetve hivatalnokállammá vált. A kora dinasztikus korban (kb. Kr.e.2750-től) azonban a város fejedelme, akit a vének tanácsa vett körül, egyidejűleg a főpapi hatalmat is képviselte még: papkirály volt, a mindenség ura. A városállam gazdasági és igazgatási központja a templom volt. Nagyjából az akkád I. Sarrukín kora óta beszélhetünk egységes, központosított államigazgatásról, melyet egyházi és állami hivatalnokok irányítottak.

Kr.e.2330 körül I. Sarrukín (Szargon) sémi király (kb. Kr.e.2350-2295) észak felől véget vetett Sumer egyeduralmának, és Közép Mezopotámiában államot alapított Akkád néven. Az akkád I. Sarrukín jól felszerelt sereggel hadjáratokat vezetetett a Földközi-tenger partjaig, sőt Ciprusra is átkelt.

Az ősi akkád szövegekből világosan kiderül, hogyan képzelték el ezek az emberek a természetfölöttit. Számukra a jót és a rosszat a jó és gonosz szellemek idézték elő, akiket a jó és gonosz istenek küldetek hozzájuk. Világuk dualisztikus, a világosság és a sötétség erői közti eldöntetlen küzdelem szintere. Nem tettek morális különbséget ebben a harcban; azt, hogy ezek az erők jók-e vagy rosszak, végzetszerűnek tekintették. A jó létrehozhatja a gonoszt, ahogy ez Mulge példáján is látható, aki - bár lényegében nem tartozott a gonosz principiumához - mégis Namtart, a démonok legrosszabbikát nemzette. Még az sem szükségszerű, hogy a jó és a rossz különböző táborban legyen: jótékony hatalmak lakoznak Mulge sötét alvilágában, és rosszindulatú erők élnek az irgalmasok mellett. Ebben a hitvilágban az ember a káosz áldozatául esett volna, ha önmaga védelmére nem alkalmaz mágikus eszközöket a gonosz hatalmakkal szemben.

A mágia segítségével alapozta meg társadalmát - ez irányította hétköznapjait. A művészetek virágoztak, a kereskedők üzleti ügyeikkel foglalkoztak, csapatok gyakorlatoztak a síkon, a templomokból áldozati füst szállt fel, vadászok járták az északi hegyeket, és a királyi palotában gyültek össze a bölcsek, hogy megtárgyalják az állam ügyeit. Rend volt, harmónia uralkodott mind a hét világban.

A mezopotámiai városállamokból később két új nagybirodalom jött létre: délen Babilónia, északon pedig Asszíria, melyek a következő másfél évezredben messze túllépték a két folyó közének határait. Kr.e.1760 körül Hammurapi, óbabilóni király (kb. Kr.e.1792-1750) Assur, Esnunna, Larsza, és Mari legyőzésével egységes nagybirodalmat hozott létre, amely a Perzsa-öböltől a mai Törökországig, keleten pedig a Zagrosz-hegységtől a szíriai Kaburig terjedt. A babilóniai közigazgatás, kereskedelem, és bíráskodás jutott érvényre mindenütt.

Az osztályviszonyok kialakulásával, az állam megjelenésével új köntösben, átalakult formában jelennek meg a régi istenek, sőt - a megváltozott viszonyoknak megfelelően - új istenek születnek.

A mindenek felett való minta, a rend és harmóniaő salakjának keresésekor a papok az égre tekintettek, ahol a megközelíthetetlen csillagok haladtak útjukon. Ők a csillag-megfigyelő helyeikről szemlélték a csillagokat, vagyis a magas lépcsős piramisokról, amelyek az idegen tájakon, így Palesztína régi lakói között is a babiloni toronyépítésről szóló monda keletkezésének kétségtelen történeti forrásai voltak. Az égitestek aprólékos és folyamatos megfigyelése vezette előket ahhoz a tudományhoz, melyet mi asztrológiának nevezünk. A bolygóistenek örökös körforgásukban némajátékot adnak elő, mely a világegyetemben uralkodó törvényt fejezte ki. A csillagjósok megértették e harmonikus színdarab jelentését. Előre meg tudták állapítani e grandiózus körtánc alakzatait, s azt is tudták, hogy milyen módon befolyásolja az égi mozgás a földi eseményeket. A világ hierarchiájában a magasabb rangú uralkodik az alacsonyabb rangú felett, s a csillagistenek az égből irányították mindazt, ami alattuk terült el.

A kozmikus titkokat elrejtették az emberek elől, mert attól tartottak, hogy a jövő ismerete vagy elcsüggeszti, vagy arra kényszeríti őket, hogy örömükben abbahagyják a munkájukat. Akik ismerték a csillagokat, befolyásosabbak voltak, mint a király miniszterei, és gyakran kértek tőlük tanácsot külföldi uralkodók is. Szicíliai Diodórosz (i.sz. I. század) így tanuskodik tekintélyükről: "Miután számtalan éven át tanulmányozták az égitesteket," - írja - "mindenkinél alaposabban ismerik a csillagok mozgását és hatását, és sok eljövendő dolgot pontosan megjósolnak."

Az ősi időkben az ismert világot négy égtáj szerint osztották fel. A dél Akkád (Babilónia) volt; az észak Subur (Asszíria); a kelet Elam (Perzsia); a nyugat pedig Szíria és Palesztína. A csillagok mozgását és a többi égi eseményt ennek az asztrológiai földrajznak az alapján értelmezték.

Annunaki

A Zikkurat

Kozmogóniájuk plasztikus kifejezését keresve a kaldeus uralkodók kigondolták a toronytemplomot, a zikkuratot. Lépcsőzetes építése annak a hierarchiának a fokait fejezte ki, melyekre az ég és a föld alapult. A zikkurat voltaképpen a kecsinyített világ volt, (mind szimbolikusan, mind mágikus valóságként); szerkezete a 'Világhegyet' képviselte. Hét szintje a hét szférát, a hét világot - hét beavatást és hét tudásszintet jelentett. Az El-Temen-An-Kit, a menny és föld alapkövének házát, Babilonban emelték...

Zikkurat

Az Ur-Nammu király által alapított III. uri dinasztia egyik legjelentősebb kulturális teljesítménye a lépcsőzetesen kialakított toronytemplomok létesítése az addigi szokásos lapos, teraszos templomok helyett. Az Urban épített El-Temen-An-Ki ("Ég és Föld alapjának háza") zikkurat csak három szintből áll. A kb. húsz méter magas és alapzatán több mint 200 méter kerületű építmény Nanna isten kultuszhelyéül szolgált.

Ur-Nammu az uri zikkurat mellett birodalmának más helyein is létesít szentélyeket: Urukban például az Innin istennő tiszteletére emelt Éanna-, Nippurban pedig az Enlil isten tiszteletére emelt Ekur-templomot. Az uri zikkurat belseje napon szárított vályogtéglákból áll, a külső falakat pedig égetett téglaréteg borítja és fülkék díszítik. Az első szintre három lépcsősor vezet; az egyiket a főhomlokzathoz építették, a két oldalirányú lépcsősor pedig a legfelső szinten találkozik. Onnan a középső lépcsősor meghosszabításaként további fokok vezetnek magához a szentélyhez, az isten "nászházához", a holdistennő teplomához. A zikkurat minden szintjét fal veszi körül. A falgyűrűk belső oldalán hosszúkás kamrákat létesítettek, amelyek a papok és hivatalnokok lakhelyéül szolgáltak, akik a templomból - mely a későbbi időkben (sajnos) egyre inkább gazdasági központtá válik - irányítják az ország közigazgatását. A templomban ezenkívül egy nagy befogadóképességű levéltárat is elhelyeztek.

A bonyolult lépcsőrendszer és a rituális szempontból megszerkeztett más helységek mind az erős isteni-, papi-hierarchia kifejeződései, mivel nem mindegy ki milyen szintet realizál a valóságból.

Bár az uri zikkurát a legöregebb, mégis a babiloni Marduknak szentelt zikkurat tekinthető klasszikus példának. Ez a mágikus emlékmű, melyet a Biblia Bábel tornyaként ismer, hét szintből állt, s ezek mindegyikét egy-egy bolygó(isten)nak szentelték. Sarkai a világ négy táját jelképezték: Akkád, Subur, Elam, és a nyugati földek felé mutattak. A régi sumér hagyomány szerint a mennyek száma négy volt, s a négyzetet vagy téglalapot Babilonban rendszerük alapjaként fogadták el. A torony hét szintjét különböző, a bolygóknak megfelelő színre festették. A Szaturnusz az "éjjeli nap" szolgált alapként, ellentétben vele, a legmagasabb fokon, a torony aranyozott tetején a Nap lakozott. Felülről a második emelet fehér volt, mely a ragyogó Jupiter színe. A harmadik, a téglavörös a Merkúré. Azután következett a kék a Vénusznak, a sárga a Marsnak és a szürke vagy ezüst a Holdnak. Szaturnusz, a "nagy csapás", fekete volt. Ezek a színek jót és rosszat jelentettek, akárcsak bolygóik. Ez magyarázza, hogy a palotába betérő sárga kutya azért jelezte előre a pusztulást, mert a sárga Mars-Nergal, a háború istenének a színe volt. Ugyanígy, a fehér kutya szerencsét hoz, mert színe Marduk-Jupiteré, a jótékony bolygóé.

Az El-Temen-An-Ki magassága megegyezett hosszával. Bár hét részre osztották, ismét a négyzetet vették figyelembe, s a négyesre alapozott világ régi hagyományát összebékí-tették a későbbi idők hét egével. A történelemben előszőr számok fejezték ki a világrendet. Az ilyen számítások gyakoriak lettek a későbbi filozófusok között. Egy legenda úgy tartja, hogy Püthagorasz Babilonba utazott, ahol megtanították a számok misztikájára, mágikus jelentésére és hatalmára. A hét lépcső gyakran megjelenik a mágikus filozófiában és egyébb rendszerekben is...

Zikkurat

Az istenség földi lakóhelye a templom. A mezopotámiai templom beosztása ezért nagyjából azonos a ház beosztásával. A templomot udvar veszi körül, ahol különféle áldozatokhoz szükséges oltárok állnak. A templom bejáratával szemben van a szentély, ennek belső, fülkeszerűen kiképzett részében állt a templom istenének a szobra. Minden templomhoz egy lépcsőzetes, általában hétemeletes toronytemplom tartozott. A zikkurat egyes emeletein különböző szentélyek voltak, a tetején pedig az istenség lakott. Ez volt a végső beavatás; az isteni tudás megszerzésének, a szent eggyéválásnak szintere. (A torony tetejéről végezték a papok a csillagászati megfigyeléseiket is.)

A nép vallásos életét a papság vezette. A főpap minden évben a babeli újév ünnepének negyedik napján felolvasta az egybegyűlteknek az Enuma elist. Leggyakrabban a mágus-papok, a jósok, ráolvasók, démonűzők találkoztak az emberekkel. Mintegy harmincféle papi hivatalról tudunk, amelynek viselői a templomok körüli szolgálatokat látták el. A férfi papok mellett a papnőknek mintegy húsz kategóriáját is ismerjük. A papnők elsősorban jóslással foglalkoztak, de legnagyobb hírnévre a templomi prostituáltak tettek szert.

A szertartások középpontja az áldozat volt. Hogy mit, mikor és hogyan kell áldozni, azt bonyolult szertartási szabályok írták elő. A szertartáskönyvek azt is szigorúan meghagyták, hogy a feláldozott tárgy - bármi legyen is az - csak hibátlan lehet.

Babilon

A babiloni államot annak a törvénynek a szellemében kormányozták, melyet a papok fedeztek fel a világegyetemben. Semmi sem zavarhatta meg a világ rendjét, csak az emberek hitetlensége. Az istenek, ha megdühödnének, elhagynák a templomokat és idegen országban választanának maguknak lakóhelyet. Akkor káosz uralkodna, és Babilon a gonosz áldozatául esne.

Zikkurat

A toronytemplomok jelképek, az ősi bölcsesség igazi megtestesülései. A királyok, abban a meggyőződésben, hogy tudásuk örökké érvényes marad, úgy építették meg a tornyokat, hogy ellenálljanak a pusztulásnak. A zikkuratot azért sohasem emelték háromszáz lábnál magasabbra. A királyi pecsétet minden egyes téglára rányomták, és a királyok ezeknek az épületeknek a felépítését az emberfölöttihez hasonlították, azzal dicsekedve hogy ezek a "mennyet formálják". Talán ez lehet az oka annak a téves hitnek, hogy Bábel tornya lenyűgözően magas volt...

II. Nabu-kudurri-uszur káld uralkodó alatt, miután az asszírok Kr.e.689-ben lerombolják, majd függetlenné válik Asszíriától (625-606), Babilon újra fénykorát éli. II.Nabú-kudurri-uszur Babilont az ókori világ metropoliszává emeli, "mely az ismert világ minden más városánál fényesebb". Babilon - mindenekelőtt az odahurcolt zsidók számára - a csillogó és bűnös világváros megtestesülése.

II. Nabú-kudurri-uszur megerősítetti és megmagasítja a városfalakat, egy külső falgyűrűt is emeltet, mely mögött védelmet találhat a vidéki lakosság. Emellett kibővítik és feldíszítik a városkapukat, mindenekelőtt az északi Istar-kaput, melynek mázas téglái ragyogó kék színben csillognak. A királyi palota mellett épülnek fel a "függőkertek", melyek az ókor hét csodája egyikeként számítanak. Ezek teraszosan elrendezett tetőkertek, melyeket színpompás virágokkal, üde bokrokkal és fákkal ültettek be.

II. Nabú-kudurri-uszur idején kapja meg végső formáját a város istenének, Marduknak toronytemploma (Bábel tornya). A városban még több mint 50 más, jelentős isteneknek szentelt templom volt. Állítólag az a szokás járta Babilonban, hogy minden nőnek egyszer az életében Istar istennő templomkörzetében egy idegennel kellett hálnia, aki ezért fizetett.

A Nabu-apla-uszur (uralkodott Kr.e.625-604) által helyreállított toronytemplomok között volt a babiloni is. A kegyes cselekedetet megörökítő felirat a következőképpen hangzik:

"Ami El-Temen-An-Kit, Babilon toronytemplomát illeti, mely előttem lévő időkben meggyöngült és összedőlt, Marduk, az úr, azt parancsolta nekem, hogy alapját a föld szívében helyezzem el, tornyait pedig emeljem az égig. Számos munkást országomba hivattam, hogy megnyerjem őket. Munkához láttam, agyagot formáztam, téglát égettem. Akár az égből zuhogó eső, mely nem mérhető, akár a vad áradás, annyi kátrányt és szurkot hordattam. Éa segítségével, Marduk éleslátásával, Nabu és Niszaba bölcsességével (...) döntésre jutottam. Éa és Marduk böcsességét követve, ördögűzéssel tisztítottam meg a területet, és az alapokat eredeti helyükön lefektettem."

Ekkor a király szobrát, ezüsttel, arannyal, drágakövekkel, bőséges olajjal és gyógyfüvekkel együtt az alapba helyezik. A királyi család ünnepélyes menetben értékes szerszámokat visz. Ezen az avatási ceremónián a habarcsot borral keverik; a király pedig így folytatja:

"Örvendve építettem meg a templomot Ésarra előtt, és tornyát hegyként emeltem a magasba; Marduknak, az én uramnak szántam bámulatos látványnak, ahogy a régi napokban. Ó Marduk, uram, jóindulattal szemléld hatalmas tettemet. Fennkönt parancsodra, mely meg nem változtatható, tartson örökké kezem munkája. Mint El-Temen-An-Ki téglái, melyeknek örökké szilárdan kell tartaniuk, te vesd meg trónom alapjait minden időkre. Ó El-Temen-An-Ki, hozz áldást a királyra, aki újjáépített. Ha Marduk örömmel telepszik meg benned, ó templom, emlékeztesd Mardukot, az én uramat, kegyes cselekedetemre."

A torony azonban gyorsan pusztult. Nabu-kudurri-uszur király, Nabu-apla-uszur fia és utóda, feliratban utal helyrehozatalára: "Babilon templomait újjáépítettem. Ami El-Temen-An-Kit illeti, égetett téglából és fényes ugnu-kőből magasra emeltem tornyait."

A tégla, kátrány és mágikus varázsigék azonban nem akadályozhatták meg végső romlását. A híres torony Babilon nagyságával együtt semmisült meg. Homokkal borított romjai mintha megerősítenék a Teremtés könyvének legendáját a nyelvek zűrzavaráról, melyet Elóhim idézett elő, hogy meghiúsítsa ezt a "bűnös" építkezést. Építői Kelet szimbolikus nyelvén így szólnak: "Jertek építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje (...) hogy el ne széledjünk az egész földnek színén."

Valójában nem azért emelték-e inkább a zikkurátot, hogy meghódítsák a mennyet és titkait? Nem az isteni rend megvalósítása volt a cél? E mágikus kísérletek azonban kudarcra voltak ítélve, mert a munkások szétszóródtak és különváltak, - mondja a Teremtés könyve - ellentétben a mágia igazi céljával, mely az egység elérése.

Word formátumban [« word ]

Uruk

Ur királysága, amelyet több mint 4500 éve alapítottak, nagy, szélfútta domb alatt nyugszik. A csúcson a fenséges Zikkurat magasodik: a téglaépítmény a Hold sumér isteneként ismert Nanna dicsőségét hirdeti. Az Eufrátesz termékeny partján épült város az emberi civilizáció egyik legrégibb bölcsője, itt született az első, ékírásos írásrendszer.

A sumérok Ur-Nammu király uralma idején, az i.e. 21. században élték fénykorukat. Ő volt Sumer harmadik dinasztiájának alapítója, számos sikeres hadjáratot vezetett és a határokat a mai Iránig terjesztette ki. Az ő idején virágzott a gazdaság, a kultúra, a művészet és a költészet, a királyságot fejlett közigazgatási apparátus kormányozta, gazdag törvénygyűjteménnyel rendelkezett.

Ur, amelyet a bibliai hagyomány szerint Ábrahám szülővárosának tartanak, a mai Tell-Mukajjár mellett található. A várost az Eufráteszből kiinduló csatorna vette körül, így a Perzsa-öböl legnagyobb forgalmú kikötőjeként ellenőrizhette a folyó kereskedelmét. Az i.e. 3. évezred folyamán gazdasági, politikai és kulturális szempontból is Dél-Mezopotámia egyik legfontosabb sumér városa volt, a III. uri dinasztia idején (i.e. 2112-2004) pedig az egész Közel-Kelet vezető hatalma lett.

Kereskedelmi és katonai befolyása a Tigris és az Eufrátesz mentén a későbbi Asszíria és Észak-Szíria területéig terjedt. I.e. 2004-ben a város hatalmának egy elámi betörés vetett végett, amelynek során Urt részben lerombolták, Ibbi-Szín királyt pedig fogságba vetették. Néhány év múlva az I. iszini dinasztia alapítója, Isbi-Erra visszafoglalta, ezután a város magához tért, és újból a tengeri kereskedelem központja lett. I.e. 1740-ben Szamszuilúna babilóni király rombolta le ismét, és ezután elvesztette jelentőségét.

Zikkurat - Ur

A dél-iraki Nasziríja városához közel fekvő ókori településnek alig 20 százalékát tárták fel a brit és amerikai régészek a 19. és a 20. században végzett ásatások során. "Ha egyszer folytatódnak a feltárások, tonnaszámra kerülnek majd elő a régészeti leletek és megtöltik a múzeumok termeit. Ez a lelőhely fontosabbá válhat akár még a gízainál is, ahol Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz piramisa és a híres-nevezetes Szfinx található" - lelkesedett Dhaif Muhszin, a régészeti lelőhely iraki illetékese. Az Urt ismerő régészek úgy gondolják, hogy több mint harminc évig fog tartani a város feltárása. Ezen kívül a tartományban Uron kívül még 47 "nagy régészeti értékkel rendelkező" lelőhely található. 

[Forrás: Múlt-kor]

Felhasznált irodalom

  • Bodo Harenberg - Az emberiség krónikája . [Officia Nova, 1990].
  • Gecse Gusztáv - Vallástörténet . [Kossuth Könyvkiadó, 1980].
  • Kurt Seligman - Mágia és Okkultizmus az európai gondolkodásban . [Gondolat, 1987].
  • Franz Boll & Carl Bezold - Csillaghit és Csillagfejtés . [Helikon, 1987]

 

» Vallásfilozófia - MER - A Piramis
» Vallásfilozófia - Piramidológia

Kérlek támogasd a Vallásfilozófia Könyvtárat!
(Please support the Religion Library!)

A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)


         

                         

 
[« vissza ]
Creative Commons License

[ előre »]

Web Matrix

buddhism | hinduism | taoism | hermetics | anthropology | philosophy | religion | spiritualism | parapsychology | medicine | transhumanism | ufology

Last updated: 11-11-2011