|
Tarr Bence László
MER
- MER - The Pyramid -
1995.
A Piramisok történeti áttekintése
Az egyiptomi vallásos építészetet különböző korszakokra szokás osztani. Ezen korszakok közül a legjobban ismert, az úgynevezett 'Piramis Korszak', amely a III. Dinasztia fellépésétől, a VI. Dinasztia eltünéséig tart (c.Kr.e. 2686-2181). [1] Nehéz az első egyiptomi uralkodók fellépésének idejét megadni, hiszen ahány egyiptológus annyi idő pont született; Champollion, az egyiptológia megalapítója és a hieroglifák megfejtője c.Kr.e. 5867-re teszi fellépésük idő pontját, később Karl Lepsius ezt elő retolja c.Kr.e. 3892-re, majd a múlt század végén az 1870-es években Mariette visszatolja c.Kr.e. 5004-re. Az 1940-es években ez megint előretolódik c.Kr.e. 3100-ra, majd c.Kr.e. 2900-ra, és ez a legtő bb egyiptológus által elfogadott hiteles idő pont, persze figyelembe véve azt, hogy eszerint a megállapítás szerint minden Dinasztiában átlagosan három uralkodó volt és ezek összesen száz évig uralkodtak [2] . Ezért használják a 'c.' megkülönböztető jelet, mely a körülbelüli értéket jelenti.
Az általunk ismert 'igazi' piramisok, melyeknek simák a falai, tehát azok amelyek a IV. Dinasztia korából származnak, az egyetlenek, melyek a legjobban megépítettek és így mind a mai napig állnak. Ezek viszonylag rövid idő n belül építettek, miután a IV. Dinasztia első királya Szneferu, Khufu (Kheopsz) apja c.Kr.e.2686-ban 'lépett trónra', az utolsó királyuk Kr.e.2200-ban halt meg. Ezalatt a négyszáz év alatt hét piramist építtettek, amik közül mindegyik áll még ma is. Számos egyiptológus úgy véli, hogy a piramisok ideértve Dzsószer fáraó (III. Dinasztia) szakkarai lépcső s piramisát is, temetkezési helyek voltak; hasonlóképen a korábbi dinasztiák masztabáihoz, melyek földalatti sírkamrák voltak, amik felé tömör téglaépületet építettek.
|
|
Azonban ezt megcáfolni látszik az a tény, hogy egyetlen piramisban sem találták meg a fáraók holttestét, s bár Dzsószer piramisában találtak egy aranyozott koponyát és két aranyozott talpat, ez az egyiptológusok szerint is egy későbbi temetkezésből származik. [3] A többi piramisban sem találtak semmit, pedig az egyiptológusok bevallása szerint olyan maximális biztonsági berendezésekkel védték a sírkamrákat, amely lehetetlenné tette azok kifosztását. Kákosy László, Ré Fiai című könyvében így ír erről:
"A gízai piramisok építői, de különösen Kheopsz maximális biztonsági berendezésekkel igyekezett védeni a sírkamrát. Ha a rablók megtalálták a bejáratot a Kheopsz-piramisba - mint láttuk ez sem volt egyszerű -, a felvezető folyosóba már nem juthattak be az óriási gránittömbök miatt. A munkások kijutására készített vágat volt az egyetlen út, ahol fel lehetett mászni a nagy galériához. Ez a vágat nem közvetlenül éri el a levezető folyosót, hanem mellette egy kis fülkében végző dött. Ezt bizonyára szintén eltorlaszolták. A nagy galéria elérése után még három hatalmas, leereszthető kölapot kellet elérni a sírkamra elő terében. A Kheopsz piramisba tehát csak jól megszervezett, nagy létszámú kő törő expedíció hatolhatott be, véső vel, kalapáccsal flszerelt kincsvadász bandák meg sem kisérelhették a benyomulást. Ilyen vállakozást csak uralkodó vagy igen magas rangú személyiség irányíthatott. A feladat össze sem hasonlítható a masztabák és gyengébb piramisok kirablásával." [4]
Azt a feltevést, hogy a piramisok nem a fáraók temetkezési helyei voltak, az is megerősíti, hogy egyetlen piramison sem találták meg az elhúnyt nevét; tehát még azt sem tudjuk pontosan, hogy kinek a síremléke az építmény. Csak későbbi feljegyzésekből derül ki, hogy ki volt az építtetője a piramisnak. Ez azonban nem jelenti, hogy az aki építette az bele is temetkezett volna.
|
Ha ezek tényleg temetkezési helyek lettek volna elképzelhetetlen, hogy a beléjük temetkező ne vésette volna tele sírkamrájának falát dicső ségét és nagyságát hírdető szövegekkel, legalább nevének pecsétjével. Elképzelhetetlen, hogy valaki 30-40 éven keresztül építteti sírját, majd azután nem nevezi meg saját magát. Hiszen a későbbi dinasztiák fáraói és irnokai papirusztekercsek és vésetekkel teli falak százait hagyták maguk után, csakhogy nevük fennmaradjon. Az is elképzelhetetlen, hogy a negyedik dinasztia uralkodói ne tudtak volna írni, hiszen vannak ebből a korból, sőt korábbról fennmaradt írásos emlékeink, mint például Mereszankh királynő sírkamrája, ahol a falakon mind a mai napig láthatóak a feljegyzések. Emellett a teoria mellett szól az a tény is, hogy a IV. Dinasztia első uralkodójának két piramisa van.
Persze sokáig úgy hitték, hogy a Dashur-ban található két piramis közül az északabbra levő be temetkezett Szneferu, és a délebbre levő be senki, miután azt úgy 'gyorsan' befejezték, mivel Szneferunak nem tetszett, és új piramist építtetett magának. Azonban azt is 'gyorsan' összecsapták, ezért van megtörve az oldala, mivel közben Szneferu meghalt. Ha valóban így lett volna miért fejezték volna be az elsőt, ahelyett, hogy azok köveit felhasználva megépítették volna a másodikat. Másrészt ésszerűbb lett volna közelebb építeni a kettőt hiszen a két piramis között majdnem két kilométer van, ami azt jelentette, hogy legalább egy napot kellett az új köveket a Níluson felfelé úsztatni, hogy Szneferu 'igazi' sírjához érjenek. Azonban már a század elején megdőlt ez a 'befejezetlen' teória miután nem messze Dashourtól találtak egy hivatalos feljegyzést, ami a VI. Dinasztia egyik uralkodójától származott, I. Pepi-től, ahol a szöveg "Szneferu két piramisa" néven hivatkozik a dashuri két piramisra. [5] |
Ennek értelmében nehezen követhető az az elképzelés, hogy Szneferu temetkezési helynek építette ezeket a kő hegyeket, ugyanis nehéz lett volna egyszerre két helyre temetkezni. Az sem valószínű , hogy felesége számára építette volna a második piramist. Edwards ugyan próbál valamilyen magyarázatot felhozni, melyszerint a két piramis felső és alsó egyiptomot szimbolizálná, s feltehetőleg aző uralkodásának környékén történt valami a két birodalom között, ami miatt mindkét birodalom számára fontos volt, hogyő az adott területnek szentelt építménybe (abba a földbe) temetkezzék. Ez azonban saját bevallása szerint is pusztán gyenge vélemény, mivel a következő ténnyel amit maga is ismertet, nem tud mit kezdeni. Ugyanis a helyzetet csak bonyolítja az a tény, hogy a mediumi piramishoz közeleső egyik templomban találtak egy feliratot, amely a XVIII. Dinasztia idejéből (c.Kr.e.1400), Szneferu halála után 1200 évvel készült Aa-Khepher-Resenb keze által, aki III. Tuthmoses uralkodása alatt élt. Ez a felirat olyan korabeli 'grafiti'. Szövege szerint ebben a korban a mediumi piramist is Szneferunak tulajdonították: "...Tuthmoses uralkodásának negyvenegyedik évében... eljöttem, hogy megnézzem Szneferu király csodálatos templomát..." [6] Az azonban már végképp lehetetlen, hogy Szneferu fáraó három helyre kívánt temetkezni, mondjuk azért, mert a második piramis sem tetszett neki. Ha ilyen önkényes lett volna a piramisok építése, mint azt sokan látni vélik, akkor az építéseken dolgozó munkások nyílván gyű lölték volna a fáraókat. Azonban ez koránt sincs így, és az egyiptológusok többsége azért abban egyetért, hogy az építkezéseken jó hangulat volt. A kő tömbökön fennmaradt írások, amiket a munkások készítettek sem szólnának így, ha a fentebbi szellemben épültek volna: "Milyen szeretett Sznofru (Szneferu) fehér koronája!, Milyen hatalmas Kheopsz (Khufu) fehér koronája!, Kheopsz megtisztítja a két országot!, Milyen barátságos Mükerinosz (Menkaura)!, stb." [7] Ebből arra következtethetünk, hogy a piramisokat az uralkodók egyáltalán nem kedvtelésből építették, és mégcsak nem is abból a szándékból, hogy beléjük temetkezzenek. Végső érvként azt is felhozhatnánk, hogy miután a IV. Dinasztia uralkodói mind, az egyiptológusok által memphiszi régiónak nevezett területen építették meg piramisaikat, miért építették annyira messze egymástól ezeket. (Szneferu dashuri piramisai és Khufu gizei piramisa több mint kétszáz kilométerre fekszik egymástól, pedig apáról és fiúról van szó.) Hiszen a kövek szállítása és mozgatása oriási feladat volt, nem beszélve az építkezéseken dolgozó emberekről. Mi tehát az a közös elv, amely alapján megérthetjük mindezeket a látszólag egymástól különálló építményeket?
Ugyanezeket a kérdéseket vetette fel Robert Bauval is aki tizenkétéves kutatómunka után a múlt év elején közzétette szenzációs felfedezését, mely szerint a IV. Dinasztia piramisai egyetlen egy nagy terv alapján készültek, amitő 'Az Orion Misztérium'-nak keresztelt. Felfedezése ellentmondásos visszhangra talált, azonban Edwards professzor, a mai egyiptológia teljhatalmú szaktekintéje, bár maga sem értett vele teljesen egyett, szárnya alá vette az elméletet. Én részben erre az elméletre alapozom munkámat, amit a magam ismereteivel teljes mértékben igazoltnak látok.
A piramisok valódi célja
A piramis szó az egyiptomi szövegekben a 'mer' "felemelkedni" igéből m-praeformatívummal képzett fő név [8] , azaz jelentése felemelkedés. Kákosy László szerint a az első lépcső s piramisok a zikkurátokhoz hasonlóan olyan építmények, amiken a halott lelke, mintegy lépcső fokonként haladva felmászik az isteni világba. Ő úgy véli, hogy a későbbi simafalu piramisok ugyanennek a gondolatnak, ugyanennek a szimbólumnak a megtestesítő i, csak már elvontabban jelenítik meg a felemelkedés lépcső zetességét. Abban ugyan igaza van, hogy az 'igazi' piramisok valamiféle közvetítő k voltak a túlvilág és a mi világunk között, azonban arról szó sincs, hogy ezek a zikkuratokhoz hasonlóan többlépcső s világrendet és a világrend különböző stációit beteljesítő fokozatos felemelkedést szimbolizálnák. Bár tudományos szempontból nem mérvadó, azonban sokkal érdekesebb annál, mint, hogy figyelmen kívül kéne hagyni, itt érdemes megemlítenünk Paul Brunton gondolatait, aki miután egy éjszakát töltött a Khufu piramis belsejében és ott maga is átélte az ott véghezvitt szertartások fő bb mozzanatát (magát a feltámadást), a következő tanítást kapta a neki megjelent egyiptomi paptól:
"-Fiam - hallatszott halkan a fő pap hangja -, nem fontos, vajon felfedezed-e az ajtót vagy sem. Igyekezz megtalálni azt a titkos folyosót, amely saját lelked titkos kamrájába vezet és akkor rá fogsz bukkani arra, amit érdemes kutatni. A Nagy Piramis rejtélye: a saját magad lényének rejtélye. A titkos szobák és aző si feljegyzések mind megvannak a saját természetes énedben. A piramis tanulsága az, hogy az embernek befelé kell fordulnia, lényének ismeretlen középpontja felé, hogy megtalálja lelkét, mint ahogy e szentély ismeretlen mélységeibe kell leszállnia, hogy megtalálhassa annak legmélyebb titkát. Ég veled!" [9]
|
|
Tehát itt megint azzal kell szembesülnünk amit az egyiptomi hermetikus tanításból már régóta ismerhetünk, hogy a felemelkedés egyben alászállás is. S az alászállás végén képzelhető el a felemelkedés, ha az ember tudja, hogy merre tekintsen. Ezt egyenlő re jól jegyezzük meg. Csak a példa kedvéért, hogy az egyiptomiak mennyire komolyan vették azt, hogy a megszentelt irányokat csak a beavatottak ismerték, felhozhatjuk a következő példát:
"Ptahsepszesz abusziri masztabájában a halott ábrázolásait úgy helyezték el, hogy a későbbi idő k papjai az arc irányából láthatták meg, hogy merre kell nézniük, ha ima közben a sírkamra felé akarnak fordulni, de a beavatatlanok erről nem tudhattak." [10]
A megszentelt irányok ismerete, a későbbi fejtegetésekben rendkívül fontos szerepet fog játszani. Térjünk azonban vissza eredeti gondolatainkhoz. Ezek szerint a piramis a zikkurátoktól eltérő en, nem a lépcső zetes felemelkedéssel, hanem valamilyen más szimbólummal állnak kapcsolatban. Maga Kákosy világít rá erre. Ő mondja, hogy a piramisokat, már kezdetben összekapcsolták Héliopolisszal, illetve a Héliopoliszban található Phoenix templomban található benben kő vel. Ez oly annyira igaz, hogy a piramisok csúcsát, azok záró kövét is benben-nek nevezték. Abban azonban ismét téved, hogy ez a benben napszimbólum lett volna, [11] s valószínüleg a görög elnevezés (Héliopolisz azt jelenti, a Nap városa) is félrevezető . Héliopolisz egyiptomi neve Annu (On -kopt) volt, ami sokkal inkább a korai Atum misztériumokra utal, nem pedig a kor Ré kultuszára, ami századokkal később válik majd dominánsá Ekhnaton uralkodása alatt. Persze megtévesztőlehet, (és a piramisok szoláris szimbólumokként való értelmezése részben ebből fakad) hogy a IV. Dinasztia 3. és 4. uralkodója felvette nevébe a nap nevét: Khaf-ra, Menkau-ra; s mivel a gízei fennsíkon Khufu piramisa melett aző uralkodásuk alatt épített két piramis áll, joggal feltételezhették, hogy uralkodásuk alatt megerő södött a napkultusz. Azonban ez csak akkor lehetne mérvadó, ha a három piramis egyidő ben épült volna, azonban majdnem száz év választja el Khufu és Menkaura piramisát. Nem beszélve arról, hogy mint már említettük a IV. Dinasztia piramisai egyetlen nagy szerves terv alapján építtettek, mint azt a későbbiekben látni fogjuk. Térjünk hát vissza ahhoz a gondolathoz, amit Kákosy László is felvet könyvében, miszerint a piramisok az annui benben-nel lennének összefüggésben, és vizsgáljuk meg mi is volt ez a benben.
1) Az annui 'teológia':
Persze itt csak vázlatosan lehett ismertetni a IV. Dinasztia korának vallásos felfogását, miután ez renkívül összetett, s csak azok az elemek kerülnek tárgyalásra, amelyek a mi fejtegetésünkhöz közvetlenül hozzátartoznak.
|
Érdemes a fejtegetést magával az Annu névvel kezdeni: Annu, Egyiptom egyik legrégebbi városa, (már a Genezis könyvében is szerepel, ahol József egyiptomi felesége, aki egy annui pap leánya volt, kapcsán említő dik meg) az egyiptomi Iwnw egyiptomi szóból származik, ami oszlop-várost jelent. [12] Ennek értelmében a város jellegzetessége egy oszlop volt, ami köré kultusz alakult ki. Ez az oszlop Annu központi templomának udvarán állt, amit Atum istennek szenteltek. A templom Annu legmagasabb pontján állt, és a legendák szerint ez volt az a pont, ahol az első napfelkelte megtörtént. Ez az a mozzanat, amit még az egyiptológusok is úgy fogalmaznak meg, hogy "amiben Atum szent hegye felemelekedett a primordiális vizek mélységéből, aminek tetején a szent oszlop állt, tetején megszentelt magjával a Benben kő vel" [13] .
Atum az Egy isten volt. A teljes, az oszthatatlan, amiből minden lett. A korai teológia megelégedett kilenc istennel, akik mind Atum leszármazottjai voltak. Atum (vagy később Atum-Ra) kezdetben megnyílvánulatlan volt, majd azonban mikor magján keresztül megnyílvánult, maszturbációja következtében, megszületett Shu, a levegő istene és Tefnut, a nedvesség istennő je. Ezek egyesüléséből született Geb a földisten és Nut az ég istennő je. Aző nászukat ugyan megzavarta Shu, aki kettéjük közé lépve szétválasztotta az eget a földtől, azonban Shu mégis teherbe esett és négy gyermeket hozott világra, Oziriszt és Íziszt, illetve Séthet és Nepthyszt. Ennek a négy istennek a története képezi az egyiptomi mitológia és teológia gerincét. |
Azonban térjünk vissza Atum első megnyílvánulásához. Egyiptomi nyelven egy szóval fejezték ki a 'magot', a 'termékennyé tevést', a 'nemi aktust'. Ez a szó egyiptomban ugyanúgy, mint a későbbi sémi nyelvekben is a ben. (Héberül például a ben fiút jelent, abban az értelemben, hogy apjának a magja.) A Phoenix madarat pedig bennu-nak hívták, aminek gyöke ugyancsak a ben szóból jön. Ennek nagyon mély okai vannak. Már Hérodotosz beszámol a Phoenix madárról szóló egyiptomi mítoszról (Histories II, 73), melyben azt állítja, hogy az egyiptomiak úgy vélték ez a madár csak nagyon ritka alkalmakkor látogatja meg Héliopoliszt, úgy ötszáz évente. Ekkor is csak azért tesz így, mert halott szüleit itt az első napfelkelte helyén (ami mindig is a túlvilágról, az isteni birodalomból érkező ket szimbolizálta) temeti el. Mindig keletről érkezik, szüleit mirhából készült golyóbisba zárja, ami pontosan olyan nehéz, mint saját maga és ebben szállítja a halottat a városba. Ezzel a visszatéréssel mindig a megújulást, a feltámadást, a megszakíthatatlan láncot jelképezte. Érkezésekor, a legendák szerint mindig Atum oszlopán pihent meg, melynek tetején a benben kő ült.
Mi hát a benben kő ? Ha a hermetikát vennénk elő , akkor sorolhatnánk itt oldalakon át ennek a szinonímáit, azonban nem ez a célunk. A kő a bennu madár tojása, a primordiális tojás amiből a világ megszületik. Atum magja, amiből az élet keletkezett. A keletről érkező visszatérő madár ugyanúgy az újjászületést jelenti mint az isteni mag. Ha nem felejtjük el, hogy a madár tű zszimbólum is volt, pontosan a keleten felkelő Nap miatt, nem fogunk azon csodálkozni, hogy a madár később Nap szimbólummá válik. Másrészt mivel keletről jött, az isteni világból maga volt az isteni mag. Ezek után nem csodálkozunk azon, ha számos egyiptológussal együtt azt állítjuk, hogy a benben kő , feltehetőleg egy vas meteorit volt. Mivel a madár tűzmadár volt, s keletről érkezett, adott volt, hogy párhuzamot vonjanak az ókoriak az égen átrepülő fényes meteoritokkal.
Metorit-kultuszok mindenütt voltak a világon, a legismertebb talán a delphoi jósdában elhelyezett 'omphalos', a világ köldöke, amelyet a görög mítosz szerint a Kronosz nevű titán hajított le az égből. Ugyanilyen eredetű kultuszról szól a Pauszaniasz nevű történetíró, aki arról számol be, hogy mikor Gythiumban járt egy kúpalaku követ mutattak neki, amit a helyiek Zeusz-Kappotasznak neveztek (Lehullott Zeusz). Nagy valószínű séggel állítható tehát, hogy az annui benben kő ugyanolyan központi szerepet játszott egyiptom életében, mint a görögöknél a delphoi omphalosz. Miután ez nemcsak a világ központját, de az újjászületést hordozó tojást, az isteni mag feltámadását is jelentette, kézenfekvő volt, hogy Ozirisz azonosuljon a bennu madárral, míg fia, az isteni mag Hórusz, a benben kővel. |
|
Hagyjuk azonban el egy kissé a mítoszok világát és térjünk vissza a piramisokhoz. A legendák szerint Szneferu építésze Imhotep volt, aki feltalálta az írást és az építészetet. Dr Edwards azonban arra is felhívja a figyelmünket, hogy Imhotep címe, legtöbb helyen, a ' Megfigyelő k Vezető je', ami arra utal, hogy korának híres asztronómusa is lehetett. Emelett ez a cím illette meg a mindenkori Héliopoliszi fő papot. Ennek értelmében Imhotep, 'úgy mellesleg' Héliopolisz fő papja volt. Dr Edwards ezen túl még azt is állítja, hogy az annui fő pap mindig csillagokkal borított ruhát viselt, [14] amiből bizonyosan tudhatjuk, hogy a héliopoliszi papok egyben asztronómiával is foglalkoztak. Miután az annui teológiát a IV. Dinasztia korára teljesen átsző tte az Ozirisz kultusz, nem fogunk azon csodálkozni, hogy csillagászati megfigyeléseiket is ennek rendelték alá; azaz a számukra fontos csillagképeket Ozirisszel hozták kapcsolatba. Ezek közül a legfontosabb, és fejtegetésünk számára is a legérdekesebb a Sah nevű csillagkép, melyet úgy hívtak 'Az Égen Átkelő Isten'. Ezt egy válla fölött visszanéző alakkal ábrázolták, aki kinyújtott kezében csillagot tart, másik kezében a túlvilág kulcsát, az ankhot. Hosszas viták után 1964-ben az egyiptológus világ is elfogadta, hogy a Sah csillagkép nem más, mint a régről ismert Ozirisz-Sahu, a feltámadott Ozirisz. [15]
Jól ismert a történet mely szerint Ozirisz ikertestvére Széth féltékenységében és irigységében megölte testvérét. Feltehetőleg azért mert Ízisz birtokába jutott Ré igazi nevének, amitől maga is Révé vált és így a leghatalmasabb istenné lett; s mivel Ízisz Ozirisz felesége volt így a hatalomban Ozirisz is osztozott. Széth tehát megölte és testét tizennégy darabra vágta, majd ezeket szétszórta egyiptomban. A legenda szerint Ízisz ezeket összeszedte és összeragasztotta, elkészítve így az első múmiát majd életet lehelt bele. Egyes variációk szerint csak tizenhárom darabját tudta összeszedni, a phalloszát nem, így magának kellett egy mű-phalloszt készítenie, amivel Ozirisz megtermékenyítetteő t; így született Hórusz. Azonban Ozirisznek távoznia kellett a földről, a túlvilágra, amit az egyiptomiak Duat-nak neveztek.
|
Itt muszály megemlítenünk egy kevésbé ismert tényt, miszerint nem az Edgar Wallis-Budge által összeállított 'Egyiptomi Halottaskönyv' az egyetlen halotti szövegeket tartalmazó gyűjtemény. Van egy másik jóval korábbi (az V. Dinasztia idejéről származó) gyűjtemény melyet 'Piramis Szövegeknek' neveznek. Ennek oka az, hogy ezeket az V. Dinasztia fáraóinak piramisaiban találták (pontosabban: I. Pepi, Merenre, II. Pepi, Neferirkara, Unas, Teti). Annak oka, hogy ezek a szövegek nem váltak olyannyira ismerté, mint a Tothankhamon sírjában talált 'Ani szövegek', annak az az oka, hogy megtalálójuk egy olasz származású egyiptológus Maspero, a hirhedt Mariette alatt dolgozott, (a múlt századi egyiptológia egyik vezető egyénisége) akinek elmélete szerint a piramisok 'némák', tehát semmilyen szöveget nem tartalmaznak, így a felfedezést egyszerű en csalásnak titulálta. Halála után azonban a szövegeket sorra feltárták (1881-ben), és így lassan ismerté váltak. Itt sajnos nincs arra hely, hogy a felfedezés pontos részleteit ismertessük, azonban maguk a szövegek egyedülálló világképet tárnak elénk. Maguk a szövegek c.Kr.e.3200-ban keletkeztek, pontosan 3400 évvel elő bb, mint az első evangéliumok. A szövegek sokkal öregebbek az Ani féle szövegeknél, ami már magán hordozza a teljesen dominánsá vált napkultusz nyomait (Toth-ankh-amon nevében egyértelmű en ott szerepel a Nap - Amon). Ezeket a szövegeket vizsgálva már az első tanulmányozók számára kibontakozott az a héliopoliszi teológiára alapozott csillaghit, amely meghatározta a IV. Dinasztia gondolkodásmódját. Ahogy az első értelmező Dr. Sellim Hassan megjegyezte: "Az egyiptomi vallásos gondolkozás valamely távoli idő szakában, létezett a hit mely szerint az elhúnyt király lelke a csillagos Menny egy csillagává válik..." [16] Ugyanígy vélték a későbbiek is, ezek közül a legjelentő sebb Mercer véleménye, aki a szövegek első angolra fordítója. Kimutatta, hogy a szövegek legfő bb vonulatát az a hit képezi, hogy az elhúnyt lelke csillagként születik újra, méghozzá az Orion csillagképben: "A kutya csillagot Szíriusszal azonosították; az Oriont pedig Ozirisszel... nem meglepő ez az azonosítás Ozirisz és az Orion csillagkép között... [miután] a Piramis Szövegek egyik központi témája, a halott király teljes azonosítása Ozirisszel..." [17] |
Mindezt azért kellett elmondanunk, mert ezekből a szövegekből az derül ki, hogy a IV. Dinasztia korában egy egészen más formában létezett az Ozirisz-kultusz, mint azt mi az Ani féle papiruiszokból ismerjük. Faulkner a század nagy egyiptomi filológusa az első , aki a szöveg fordításakor elsőnek ki meri mondani, hogy a Duat nem pusztán alvilágot jelent, hanem az 'égbolt egy látható területét'. [18] Mit jelent tehát ennek értelmében az, hogy Ozirisz elhagyta ezt a világot és a Duat-ba távozott? Az égbolt melyik területe lehet ez a Duat? Erre az egyiptológusok rögtön felelni tudtak, miután a szövegekben végig arról van szó, hogy mi módon válhat azonossá az elholt király lelke Ozirisszal. Azonnal következtethettek az egyiptomiak legfontosabb Sahu csillagképére, mely maga volt Ozirisz; - s mint azt az elő bb röviden érintettük - azonos az Orion csillagképpel. Ennek végső bizonyítását két asztronómus, Dr. Otto Neugebauer és Dr. Richard Parker végezte, aki a következő ket mondta róla: "A Sahu csilagkép további dekánjainak (csillagcsoport) neveiből, 'felső kar', 'alsó kar', tudhatjuk, hogy Sahu egy emberi alak volt, amit képletesen úgy ábrázoltak mint azt számos helyen láthatjuk, például Senmut sírjában..." [19] Senmut sírjának falán Ozirisz-Sahu látható, amint feje felett az Orion csillagkép középső három csillaga áll. Azonban halljuk magukat a szövegeket:
"A Duat megragadta kezed a helyen ahol az Orion (Sahu) van. [PT 802] A király egy csillag... [PT 1583] A király egy csillag, mely beragyogja az eget... [PT 362, 1455] Ó király te vagy ez a Hatalmas Csillag, Orion (Sahu) Társa, aki Orionnal együtt tartja az eget, aki Ozirisszel az alvilágon (Duat) hajózik; a keleti égből szállsz alá, megújúlva az elkövetkező évszakban, megifjodva az elkövetkező idő ben. Az ég Orionnal együtt hordott téged... [PT882-3] Lássátok Orionként jött el, lássátok Ozirisz Orionként jött el... Ó király, az ég Orionnal befogad téged, a hajnal-fény Orionnal hordoz téged... rendszeresen felszállsz majd Orionnal az ég keleti részében, rendszeresen alászállsz majd Orionnal az ég nyugati részében... a harmadikod Sothis... [PT 820-2]"
Ennek értelmében tehát az annui teológia világos: az elholt királyt halála után azonosítani kell Ozirisszel, hogy elhagyva a világot a Duat-ba távozzon, ahol maga is mint Ozirisz uralkodik. A Duat azonban a csillagvilág egy behatárolt területe, ahová a halott távozik, és ott mint csillag él tovább, beteljesítve a természet rendjének körforgását. Azonban ki az aki mindezt beteljesíti számára? Mielő tt ezt megválaszoljuk, nézzük meg ki ez a Sothis. Sothis a Héliopoliszi csillagászok Ízisz csillagképe. Az amit mi ma Szíriusznak hívunk. Ismerjük a mitológiából, hogy miután Ozirisz eltávozott a Duatba, Ízisz nagyon egyedül maradt, s bár fia Hórusz került a trónra,ő maga nem maradt mellette, hanem maga is távozik szeretett férje után a Duatba. Így érthető , hogy az Orion csillagképet követő Szíriusz csillag miért azonosíttatik Ízisszel. S pontosan az egyiptomi újév kezdetét jelentette az a nap, amikor Ozirisz megvárja Íziszt, azaz a Sziriusz csillag is megjelenik a horizonton az Orion csillagkép után. Erről a napról szól a következő szöveg:
"Számomra, az ég nád-úszói a helyükre kerültek, hogy átkelhessek rajtuk a horizontbeli Ra (a kelő Nap)-hoz, áthajózom, hogy az ég keleti részén állhassak... velük fogok állni, mivel a Hold a testvérem, a Hajnal Csillag utódom... [PT 1000-1] Az ég bortól terhes (hajnali pír), Nut megszülte leányát (Szíriusz) a sivatagi fényben...[PT 1082] Testvéred Ízisz eljön hozzád, hogy szerelmedet kérje. Te (a halott király) a Phalloszodra helyezted és magod belé áramlott,ő készen áll mint Sothis és Har-Sopd kiáramlott belő led mint Hórusz, ki Sothisban van... éső hórusz nevével megvéd, a fiú aki megvédi apját... [PT632-3] A halott király testvére Sothis, a király utódja a Hajnal csillag... [PT 357] Az ég tiszta, Sothis él (feltű nik), Én vagyok az élő , Sothis Fia. [PT 458] Adj utasítást annak akinek élete van (az élő király aki Hórusz), Sothis fiának, hogy nevemben beszéljen és megépítse székhelyem az égben. [PT 1482]"
|
|
Ezekből az idézetekből sok minden kiderül. Ennek értelmében a halott királyt miután az távozott a Duatba követi felesége (mint Ízisz Oziriszt), hogy az gyermeket nemzen neki. A megszülető gyermek Hórusszal azonosul, a benben kő vel aki folytatja apja uralkodását, és gondoskodik apja mennybeli székhelyének megépítéséről. Azaz a fáraó fia végrehajtja rajta az Ozirisz transzformáció szertartását. Persze ez nem újdonság, eddig is tudtuk, hogy a fáraók temetése egyben az új fáraó koronázásának ünnepe is volt. Azonban látjuk, hogy az új királynak, az új Hórusznak milyen oriási szerepe van, apja további sorsát illető en.
Térjünk vissza ezután a hosszas kitérő nk után a vezérszállhoz. Imhotep tehát Annu fő papja volt, és aző vezetése alatt építették a piramisokat. Miután láttuk, hogy milyen fejlett csillaghittel rendelkezett ez a papság, nehéz elképzelni, hogy fő papjuk mindebből semmit sem tükrözött, mikor hatalmas, örök időkre szóló műveket tervezett az utókor számára. Mindezek után talán nem túl merész az a kijelentés, hogy a IV. Dinasztia piramisai, mind Imhotep tervét követik, ami nem más mint a földi Duat megalkotása.
2) A földi Duat - a túlvilág kapuja:
|
Néha az orrunk elő tt fekvő dolgok azok, amiket legutoljára veszünk észre. És talán ez jellemző a piramisokra is. Robert Bauval nagy érdeme az, hogy ő volt az első , aki ki merte mondani, hogy mint mindenben, a piramisok esetében is a legbonyolultabb magyarázatok a legegyszerűbbek. Magunk is nyomon követhetjük felfedezésének állomásait. A gizai piramisok elhelyeszkedéseit, azok anomáliáit (a legkésőbbi Menkaura által épített piramis, sokkal kisebb mint a másik kettő ), ső t még neveit is régóta ismerjük. Csak soha nem néztük megő ket helyesen. Kiindulópontnak azt vehetjük, hogy a Khufu uralkodása alatt épített piramist egyiptomiul ahet hufu-nak, 'Khufu horizontjának' nevezték. [20] Azonban úgy tűnik az senkinek nem jutott eszébe, hogy valóban megnézze mit is rejt ez a horizont. Pedig a Piramis Szövegek is utalnak rá, még Kákosy könyvében is szerepel (93.old): "Ó Hórusz ez az (eltávozott) király Ozirisz (lett), ez a piramisa Ozirisz (lett), ez az építménye Ozirisz (lett), vitesd el hozzá magad... [PT1657]"
Ennek értelmében maga a piramis is Ozirisz, csillagászatilag az Orion csillagkép. Bauval volt az első aki egy éjszaka megvárta az éj leszálltát és megnézte az eget. Nem fogunk azon csodálkozni, hogy a déli éggömbön a horizontot elő ször az Orion csillagkép lépte át... nemsokkal követteő t a Sziriusz. Khufu horizontja magára a Duatra néz, azonban azzal senki sem foglalkozott, hogy a memphiszi körzet piramisai milyen kapcsolatban vannak vele. Az Új Birodalom alatt pedig ismert volt, hogy a Duat, illetve annak bejárata Abydoszban volt, ami fontos Ozirisz-kultuszközpont volt.
Azonban ezekből az írásokból az is kiderül, hogy a Piramis Korban a Duatnak volt egy központi bejárata, amit Rostau-nak neveztek. [21] A Piramis szövegekben Rostau istenének Sokar-t nevezik, aki a memphiszi nekropolisznak volt az istene: "Mert én vagyok Sokar Rostauból, s a helyhez vagyok kötve, ahol Sokar tanyázik... [PT 445]" Dr. Edwards szerint Oziriszt már nagyon korán azonosították Sokarral, a memphiszi nekropolisz istenével. Ennek értelmében Rostau nem más mint a memphiszi nekropolisz, és ennek is a gizei piramismező a központja. Kár tovább odázni a legmegdöbbentő bb dolgot, melyre évezredek óta elő ször Robert Bauval világított rá: a memphiszi nekropolisz a hét piramisával nem más mint az égi Ozirisz-Orion mása, a földi Duat. Központi része, a túlvilág kapuja, Rostau a gizei három piramis. |
A legfélelmetesebb felfedezése, hogy ha megnézzük felülről a három piramist láthatjuk, hogy nem egy vonalban vannak, hanem a harmadik legkésőbb épült legkisebb piramis, a Menkaura ideje alatt épített nem egyvonalban épült a másik két piramissal, hanem egy kicsit el van tolva, megbontva ezzel a ésszerű , harmónikus elrendezést. Azonban ha láttuk már az Orion csillagképet akkor világos előttünk, hogy a csillagkép úgymond 'öve' szintúgy három csillagból áll, melynek harmadik legkisebb csillaga a másik két csillag által meghatározott vonaltól eltér; pontosan úgy, mint a gizei piramisok esetében. A megdöbbentő az, hogy a csillagkép öve és a gizei három piramis elhelyezkedése, hajszál pontosan fedi egymást. Azonban nem csak ezek a piramisok egyeznek, hanem az Orion csillagkép g -ja (Bellatrix) pontosan fedi a Zawyat-al-Aryani piramist, míg az Orion csillagkép b -ja (Bigel) pontosan fedi Abu Ruwash piramisát. A két dashouri piramis Hyades és Aldebran, amik ugyan nem tartoznak a mai Orion csillagképhez, azonban az egyiptomiak számára minden bizonnyal. (Mivel ez a kettő s csillag jelentette számukra felső és alsó egyiptomot, amit az égi Ozirisz Sahu a kezében tart.) [22] |
|
|
A memphiszi nekropolisz tehát egyetlen hatalmas műként szemlélhető csupán. Azonban ennek is van egy kitüntetett pontja amely természetesen a memphiszi teológia feltámadás misztériumával kapcsolatos. Már az egyiptomiak összekapcsolták az Orion övét, Ozirisz phalosszával, így természetesen a keresett építményt is a gízei piramismezőn kell keresnünk. Természetesen ez a piramisegyüttes híres-neves első tagja a Khufu horizontja az amit keresünk. Régóta ismeretes, hogy a gizei piramis belsejében több kamra is található, amelyekből úgynevezet 'szellő ző csatornák' vezetnek a felszínre. (Illetve csak a 'Király Kamrájából' indulók érik el a felszínt. A királynő szobájából indulóknak nem találták meg a felszíni kijáratukat.) Azt az elméletet már a század elején többen megkérdő jelezték, hogy ezek tényleg a szellő zést szolgálták volna; mivel ezeket még az egyiptomiak elzárták egy-egy márványlappal. Az új elmélet szerint ezek lélekcsatornák, amelyeken a halott lelke elhagyhatta a piramist. Az azonban csak később jutott eszükbe a kutatóknak, hogy ezeknek a csatornáknak az irányait bemérjék, és megvizsgálják, hogy a piramisok építésekor milyen irányba mutattak. Persze talán nem lesz meglepő ha azt mondjuk, hogy a Király Kamrájából északi irányba vezető csatorna pontosan a sarkcsillag irányába mutat, a déli irányba vezető az Orion övének első csillagára, a Királynő Kamrájának déli csatornája pedig a Sziriusz csillagra. Íme Rostau az alvilág kapuja. A piramis azonban nem a temetkezés helye volt. A Duat küszöbén ugyanis senki sem kíván megállni, pláne oda temetkezni. Ez olyan lenne mintha csak elméletben nyernénk el az örök életet, ahelyett, hogy tényleg halhatatlanokká válnánk. A piramis tehát nem a fáraó megpihenésének végső színhelye volt, hanem annak küszöbe; a küszöbön való átlépésben azonban már az új Hórusz, a fáraó fia segédkezett. Érdemes lenne megvizsgálni ennek a tükrében, mi volt az a mágikus szertartás aminek keretén belül az elhalt király Ozirisszé változott és eltávozott a csillagvilág Duatjába. Ez könnyen rekonstruálható a későbbi feliratokon található szertartások alapján. [23] |
Nagyon vázlatosan a következő képen nézhetett ki: Az elholt testét még a piramisba szállítás elő tt mumifikálták, majd szarkofágba helyezték. A fáraó fia, az újjászülető Hórusz király hosszú böjt után az annui fő pap kiséretében anyjával a piramisba szállíttatta a szarkofágot. Ott a királynő kamrájában kinyitották a szarkofágot, majd állatokat áldoztak a halott fáraónak, vérrel pirosra festve annak arcát, hogy az élet visszatérjen belé. Ezek után a fáraó fiát a fő pap Hórusszá szentelte, azaz egyiptom új fáraójává. Ezután feltehetőleg szimbólikus egyesülés történt az új fáraó és az elholt felesége, vagy Annu egyik papnője között, hogy az (elhunyt) fáraó magja az új Hóruszként megfoganjon. Ez szokás volt minden korai mezopotámiai termékenység kultuszban (ami, mint láttuk mindenkor kapcsolatban állt az újjászületéssel); mint azt jól ismerjük, a zikkuratok végső beavatásának szertartása is tartalmazta a rituális szeretkezést, aminek célja az volt, hogy a beavatott immáron új ember-istenként szülessen újra, a kultusz papnő jének segítségével. Ez azért történt ebben a kamrában, mert a déli fal mögül indult az Ízisz-Sothis csillagra mutató 'lélekcsatorna'. Így az új fáraó valóban mint Hórusz fogant meg. A rituális közösülés után a szarkofágot a Király Kamrájába vitték ahol fellálították úgy, hogy a déli falat nézze. (Gondoljunk a titkos irányok pontos ismeretére, ami fejtegetésünk elején hangsúlyoztunk.) Mivel a déli fal mögül indult az Ozirisz-Orion phalloszára mutató 'lélekcsatorna'. Ez persze nem volt látható, mert a 'lélekcsatornákat' márványlapok fedték, s éppen ez volt az oka, hogy ezeket csak a múlt század közepén találták meg. Ebben történt a 'száj megnyitása' amit az újjászületet Hórusz-bennu madár vitt végbe apja holttestén. (Hogy megépítse székhelyét az égben [PT 1482]). Ez egy nagyon hosszadalmas és bonyolult eljárás volt, amihez feltehetőleg egy vasból készült tárgyat használtak szimbolizálva a fiú égi származását és a mű velet célját, ami a fáraó lelkének az égbe távoztatása volt. Az álkapocs 'letörése' után az annui fő pap a fáraó nevében megszólalt, jelezve ezzel, hogy a halott feltámadott, s beszélni képes. Feltehetőleg megáldotta Hórusz fiát, biztosítva arról, hogy mint a túlvilág ura gondoskodni fog róla, s a Hórusz-fiú halála után szívesen fogadja majd a csillag-világban. Ezekkel a szavakkal a halott lelke az égi világba távozott, hogy ott maga is mint Ozirisz-Sahu beteljesítse a világ rendjét.
Ekképpen érthető, ho gy az egyiptomiak miért hívták a piramist mer-nek, mi a felemelkedés, az öröklét elnyerése. "Ó király, keresésedben jöttem, mert én vagyok Hórusz; felnyitottam szád a vassal, mely az istenek száját nyitja fel... [PT11] az arcod megmosatott, a könnyeid felszárítattak... [PT1983] Emelj fel engem a kanyargó folyóhoz és ültess a istenek, az el nem pusztuló csillagok közé... [PT1759]"
Jegyzetek:
[1] Persze magukat az egyiptomiak nem sorolták dinasztiákba, hiszen úgy vélték az uralkodó mindig is egyike az isteni kiválasztottaknak, és ennek az isteni hatalomnak az átadása minden korszakban megbontatlan maradt. A Dinasztikus felosztás egy késői egyiptomi paptól, Manetho-tól származik, aki Ptolemaiosz uralkodása alatt élt (Kr.e. III.sz.).
[2] Wallis-Budge a 'Múmia' című mű vében erősíti meg ezt a teoriát, melyet Dr. Burgsch állít fel.
[3] Kákosy László: Ré Fiai 77.old. (Százszorszép kiadó 1993, Budapest)
[4] Kákosy László: Ré Fiai 91-92.old. (Százszorszép 1993, Budapest)
[5] Dr. Edwards I.E.S.: The Pyramids of Egypt, 1947-es kiadásában már közzétette ezt.
[6] Robert Bauval & Adrian Gilbert: The Orion Mystery című könyvéből 31.old. (Heinmann 1994, London)
[7] Kákosy László: Ré Fiai 84.old. (Százszorszép 1993, Budapest)
[8] Kákosy László: Ré Fiai 92.old. (Százszorszép 1993, Budapest)
[9] Paul Brunton: Egyiptom titkai 75. old. (Háttér Lap- és Könyvkiadó 1991, Budapest)
[10] Kákosy László: Ré Fiai 97-98. old. (Százszorszép 1993, Budapest)
[11] Ezt látszik bizonyítani az a tény, hogy III. Amenemhet piramisának gránit benben kövén nem Ré, hanem Ozirisz-Sahu látható, s hogy ez mennyire fontos az az alábbiakból majd kiderül.
[12] S. B. Mercer: The Religion of Ancient Egypt 127.old. (1946, London)
[13] Robert Bauval & Adrian Gilbert: The Orion Mistery 26.old. (Heinmann 1994, London)
[14] Dr Edwards I.E.S.: The Pyramids of Egypt 284.old (Penguin Books 1993, London)
[15] Virginia Trimble: Astronomical Investigations concerning the so-called air-shafts of cheops's pyramid.
[16] S. Hassan: Excavations At Giza, vol VI, part I. 43.old (Government Press 1946, Cairo)
[17] Mercer: The Religion of Ancient Egypt 25. és 112.old. (1946, London)
[18] R. O. Faulkner: The Ancient Egyptian Pyramid Texts. vii.old. (Aris & Phillips Ltd. 1993, Warminster)
[19] O. Neugebauer and R. Parker: Egyptian Astrological Texts vol I 24-25.old. (Brown University Press 1964, London)
[20] Kákosy László: Ré Fiai 81.old. (Százszorszép 1993, Budapest)
[21] Robert Bauval & Adrian Gilbert: The Orion Mistery 116.old. (Heinemann 1994, London)
[22] A pontos számítások megtalálhatók Robert Bauval és Adrian Gilbert: The Orion Mistery című könyvében.
[23] Ebben nagyrészt E.A. Wallis Budge: Egyptian Magic című művére támaszkodom. 182-205.old. (Wings Books 1991, New Jersey)
Word formátumban [« word ]
» Vallásfilozófia - Piramidológia
» Vallásfilozófia - Ziqquratu
Kérlek támogasd a Vallásfilozófia Könyvtárat!
(Please support the Religion Library!)
A TE támogatásodra is szükség van!
(YOUR support keeps this site running. Thank you!)
|
