|
Azt már tudjuk, hogy az alany állapota folyékony nitrogénbe való behűtéssel (- 196 C°) stabilizálható. Jelentős mértékű sejtkárosodás történik a fagyási folyamatban, de ha az alany megfagy, akár évezredekig tárolható gyakorlatilag minden további szövetbomlás nélkül. A hipotézis, amelyen a krionika alapszik, az, hogy valmikor a jövőben kifejlesztenek egy olyan technológiát, amely lehetővé teszi számunkra, hogy újjáélesszük a krionikus alanyt, helyrehozva a fagyási károkat és a halál eredeti okát. A molekuláris nanotechnológia szakértői általában úgy vélik, hogy fejlett állapotában a nanotechnológia lehetővé teszi a krionikus betegek újjáélesztését. Így, lehetséges, hogy néhány évtizeden belül a befagyasztott alanyok újjáéleszthetők lesznek.
A krionikának azonban jelenleg nem lehet klinikai próbákkal meghatározni a hatékonyságát. Ahhoz, hogy valaki bebizonyítsa, hogy a krionika nem fog működni, be kell bizonyítania, hogy egyik bármennyire fejlett jövőbeni technológia sem lesz képes soha arra, hogy újjáélessze a befagyasztott beteget. Ha figyelembe vesszük azt, hogy mi ma a bejáródott gyakorlat, és arra, hogy hogyan tekintettek volna rá (mondjuk) az 1700-as években, beláthatjuk, hogy mennyire nehéz jól megalapozott érvvel előállni arról, hogy a jövő gyógyászati technológiája soha nem lesz képes visszaforgatni a sérüléseket, amelyek a krionikus fagyasztás során következnek be. Ennek tudatában, a krionikára való előjegyzés (ami általában úgy történik, hogy életbiztosításunk kedvezményezettje a krionikai vállalat lesz) értelmes biztosítási eljárásnak tűnik. Ha nem működik, úgyis halottak maradunk; ha viszont működik, megmentheti az életünket. (És a megmentett élet onnatól kezdve minden bizonnyal nagyon hosszú és egészséges lenne, lévén, hogy milyen előrehaladott orvostudományra van szükség az újjáélesztéshez.) |
