A Felébredett tanítása olyan, mint a csónak,
mely átsegít a szenvedés folyóján.
A túlpartot mégsem éred el soha, mert időben,
az időtlen MINDENSÉGET éred el.
Kik megpihenni tévedésből kikötőkbe vágynak,
nem látják mily Ékkő pihen Lótusztrónján.
Hisz minden Felébredett az elérhetetlent érte el,
nyugalmat lelve az elnyughatatlanban.
A megszabadultnak, nincs végső állomás,
az éberség útja csak, örökös otthona:
jövés előtt menve, és menés előtt jőve.
A szenvedésfolyam örökös sodrában,
lénye hordozza az el-nem-érők terhét,
cipelve bárkit bárhová bármiért.
A tudat érintetlen érintésével,
a sodráson száraz lábbal kel át.
Ott nincs elérés hol, mit elérni vágyunk
mindig is a miénk.
És nincs ráébredés arra, ami
most is örök létével ragyog.
Mást ne keress hát! Minden csak ehhez vezet.
Sem elhagyni, sem megtalálni nem tudod.
Keresni reménytelen, elveszteni nem lehet.
Ki birtokolni véli, a célt biztosan elvéti. |
Mert elvenni annyi, mint elveszteni azt,
noha elveszíteni képtelen.
Tanítása, csak a tudatfelettinek szól,
mivel sem átadni, sem befogadni nincs rá mód;
mégis ki éberen tanít, mást nem taníthat,
mert nincs is más, mi átadható.
Mily szerencsés, ki az igazság lényegét így ragadja meg,
félelem nélkül, az utolsó vágyat is kioltva.
Mert sem kezdete, sem vége nincs a nagy felismerésnek,
sem jutalom, mit elnyerni kellene.
Így a megvalósítás a meg-nem-valósításban érendő el.
Hisz ami megvalósul, el nem érhető.
Ébredj rá, a rá-nem-ébredés képtelen voltára, és a felismerés fénye számodra éberen ragyog!
Felfedve mindazt ami van, és ami mindörökkön lett légyen volt,
el nem hagyva semmit, el sem érve akármit is, így mégis győzelmet aratsz MINDEN felett. Győzedelmesen. Bevégezvén a dolgokat.
Ezért neveznek, Felébredettnek.
[Tarr Bence László - A Felébredés verse. (2005)] |
