Mágia és Okkultizmus - Mágikus Alapfogalmak

"Verum est, certum et verissimum, quod est, superius naturam habet inferioram et ascendens naturam descendentis."

[« vissza ]	[ » Hermetikus Könyvtár « ]	[ előre »]

Tarr Dániel

Mágikus alapfogalmak

- Foundations of Magic -

1999.

"Kétség nélkül való, biztos és igaz,

hogy ami Lent van az megfelel annak ami Fent van,

és ami Fent van az megfelel annak ami Lent van,

hogy az Egyetlen varázsának műveletét végrehajtsa.

Ahogy minden dolog az Egyből származik, az Egyetlen Gondolatból,

a Természetben minden dolog átvitellel az Egyből keletkezett.

A tyja a Nap, Anyja a Hold. A Szél hordozta méhében, a Föld táplálta.

Ő a Bölcsesség, az egész Világ Teremtője.

E reje tökéletes, ha a Földbe visszafordul.

Válaszd el a Tüzet a Földtől, a Könnyűt a Nehéztől,

T udással, Szenvedéllyel.

A Földről az Égbe emelkedik, aztán ismét a Földre leszáll,

a Felső és Alsó Erőket magába szívja.

Az Uralmat az egész Világ fölött így nyered el.

E perctől fogva előled minden Sötétség kitér.

Minden Erőben ez az Erő Ereje,

mert a Finomat legyőzi és a Nehezet áthatja.

A Világot így Teremtették.

Ez az átvitel varázslata és ennek ez a módja.

Ezért hívnak Háromszor Nagy Hermésznek,

mert a Világegyetem Tudásának mindhárom része az enyém.

Amit a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem."

[Hermész Triszmegisztosz : Tabula Smaragdina]

I. Mágia és Hermetika
Mi a Mágia? Hermész Triszmegisztosz titkos tanításának gyakorlata, azaz a Hermetika tudásának gyakorlatba ültetése. A Világ és az Ember abszolút valóságának megértése és megvalósítása - abba az univerzális rendszerbe való belehelyezkedés, amely nem más mint a Teremtett Világ titkos mozgatóerőinek tudása és használata.

Ha meg akarjuk magyarázni, hogy mit jelent a Mágia egy ezoterikus felfogásban, vagyis az emberiség 'különböző titkos hagyományaiban', akkor először is segítségül kell hívnunk azt az univerzális rendszert, amely a Hagyománnyal foglalkozik - a Hermetika rendszerét. A Hermetika egy olyan vallási-filozófiai rendszer, mely az emberiség össz-szellemi hagyományát vizsgálja és analitikus, összehasonlító módszerekkel összegyűjti a hasonló elemeket és gondolatokat, melyek saját rendszerének alapjait képezik, s melyet Hagyománynak nevez. A Hagyomány olyan abszolút princípium, mely egy mindenek felett álló, minden további történelmi-, vallási-, művészeti-, vagy akár tudományos jelenség abszolút alapjául szolgáló és annak hátterében megbúvó univerzális rendező elv.

Így nincsenek megfogható határai, mivel áthatja az egész világ összes jelenségét. A Hermetika tehát az össz-kultúrák ezoterikus tanításainak komplex rendszere, mely a térben és időben egymástól távol eső tanítások közös elemeit vizsgálja, és ebből épít egy abszolút rendszert. A Hermetika módszere így abban áll, hogy a Hagyomány abszolút elemeire mutat rá az egyes adott jelenségek tárházában. Elkülöníti és beazonosítja a különböző vizsgált szakrális hagyományok és egyéb rendszerek általános elemeit és egy végtelen hosszú analógiás listát hoz létre, mellyel rámutat arra az abszolút elvre, mely az egyes partikuláris, kulturálisan megnevezett manifesztációk mögött áll.

Ahhoz, hogy pontosan értsük a Hermetika fogalmát, el kell helyeznünk az európai szellem-történetben. Azt mondhatjuk, hogy a Hermetika felöleli az európai Hermetizmust, Okkultizmust, Misztikát, Ezotériát és Tradíciót, továbbá a nem európai ezoterikus hagyományakat is (mint pl.: az iszlám Szufi, hindu Tantra, kínai Ji-King, taoista Alkímia, stb.), és a különböző kultúrák vallási-, mitikus hagyományait is (pl.: kezdve az egyiptomi mágiától, a sumér-akkád valláson, a görög mítoszokig, stb.). Mégis meghatározó eleme az európai hagyomány, ezen belül is a Hermetizmus. Természetesen a Hermetika nemcsak a Hermetizmus nagy alakjainak gondolatait tekinti magáénak, hanem (korábbi és) későbbi szerzők munkásságát is. A Hermetizmus mint speciális reneszánszkori filozófiai irányzat sem egységes, hiszen megkülönböztetünk korai- és kései-hermetizmust. A korai-hermetizmus a Corpus Hermeticum gyűjteményben található Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított tanításokat elemezte és interpretálta; hozott létre kommentárirodalmat. A kései-hermetizmus azonos eszméi miatt beemelte rendszerébe korának nagyobb ezoterikus, gondolati rendszereit (pl.: a Neoplatonizmust, a Neognoszticizmust az Alkímiát, a Kabbalát, Tarotot, Asztrológiát és Mágiát), ezért nevezik Okkultizmusnak is. Ezért azt mondhatjuk, hogy a Hermetika is egyiptomi eredetre vezeti vissza magát - Hermész Triszmegisztosz tanításait veszi alapul, de magába olvasztja az olyan önálló filozófiával és praxissal rendelkező ezoterikus rendszereket, mint a Kabbala, Tarot, Alkímia, Mágia, Asztrológia, Szufi, Tantra, Ji-King, stb...

Ezekben a rendszerekben az a közös, hogy minden hermetikus rendszer elfogadja a világ mikro-makrokozmikus azonosságát, vagyis hogy az ember és a kozmosz valójában egyazon princípium, analógiába hozható látszólagos különbözőség. Ezt mondja ki Hermész Triszmegisztosz smaragdtáblája.

Mi tehát a Hermetika? A Világ és az Ember abszolút valósága, univerzális rendszere, mely nem más mint a Teremtett Világ titkos tudása, vagyis az a princípium, amit a Hermetika Hermésznek vagy Pánnak nevez.

Hermész a mindenség. A Hermetikában, csakúgy mint minden más Hagyományban, ő a mindenható, isteni egyisten aspektus. Nincs is más mint Hermész - minden történés ő benne történik. Minden Ő megváltozott alakjában. Változó arcával számtalan alakban megjelenik: Az Alkímiában Ő az Alkímia. Nemcsak, hogy ő a Merkúriusz, de ő a Vénusz, a Nap és a Szaturnusz is. Mint Szaturnuszt "Sol Niger"-nek nevezik az Alkímiában, ezért ő a Fekete Nap. (Hermész planetáris aspektusait persze nem fizikai értelemben kell érteni, hanem mint allegóriákat, melyek a tudat és a világ különböző fázisait jelenítik meg.) Ő az aki megjelenik különböző ‘álruhákban’ egyik arcából a másikra változva - ő volt az egyiptomi Hermes Trismegistos, ő volt Asklepios, vagy Imhotep, ő maga volt Toth, és Toth tanítványa, de néha Toth apja és fia is. Helyenként ő volt Agathodaimon vagy Agathodaimon mestere. Néha úgy jelenik meg mint Asklepios Imhotes, mely a történelmi Imhotep, Hélopolisz építője Asklepiosszal való egyesítését jelenti, hasonlóképpen Hermészhez, aki Agathodaimon fia lett. Nem az egzakt személy számít, hanem ezeknek a szimbólumoknak az elválaszthatatlan egymásba játszása és komplexitása. Ezért Hermész egyben Pán is, aki a görög mitológia és más, a kozmosz és a tudat eredetét vizsgáló írások szerint (pl. Hésziodosz), az Istenek első generációjához tarozik, akik megelőzték a kozmosz keletkezését. Ő a Teremtés előtti progenitor létező mind a mikro-kozmoszban csak úgy mint magában a makro-kozmoszban. Néha leegyszerűsítik mint olyan figurát, aki megjelenik a mikro-makro- és mezo-kozmosz rendszerében, de igazából ő a rejtett negyedik arculat - a mindent egyesítő, isteni aspektus. Ő a létező és nemlétző feletti abszolút aspektus.

Hermész figurája ezért igen korai jelenség; ő a Káosz progenitor létezője, Pán aspektusában. Jobban megértjük mit jelent ez, ha megnézzük mit jelent a Pán. A pan szó azt jelenti, hogy minden. Ezért ő reprezentálja a Világmindenség minden arculatát; a Fizikai Világot, a Lelki Világot, az Ideák Világát, és a mindenek felett álló Isteni Egy szféráját is. Ebben a minőségében Gnosis-nak hívják, mely inkább a “létezés” egyik állapota, mint egy megnevezhető létező. Mint a legelső, isteni, örök teremtő elvet Pan pangenitor-nak nevezik - ő “a mindent teremtő”, de nevezik Pan panfager-nek is, “a mindent elpusztító”-nak is. Mint az univerzum örök mindenség aspektusa, a világ két alapvető aspektusának megnyilvánítója, a Teremtésé és a Pusztításé. Mint Pán sötét aspektusa ő lesz Dispater, az Alvilág Atyja, Dis királya. Mint látjuk Pán olyan ambivalens figura mint Toth-Hermész-Merkúriusz: van egy sátáni arculata, a szaturnikus, Sol Niger arc, a víz alatti világ káoszának arca, az alvilág arca; és van egy szellemi, Nap arca - a létezés feletti mindenség arculata.

Hermész tehát maga a Világ, maga a Hermetika Rendszere. Mint ilyen az univerzális ember prototípusa, archetípusos képzete. Mint Világ kétfajta arculatot tükröz - az Ember kétfajta arcát : az isteni és sátáni arcot. Hogy az isteni valóságot kutató ember melyiket teszi sajátjává az a Hermetika Tudományának módszertani kérdése lesz. A Hermetika abszolút célja az ember spirituális- és szellemi valóságának megtalálása és kiterjesztése a teljesség felé. Mint ilyen, tudományos módszert kínál az ember teljességének elérésére. Ezen tudományos praxis jelentős részét képezik a Hagyomány Ezoterikus Rendszerei, mint olyan univerzális rendszerek, melyek felfedik az ember rejtett szellemi képességeit, és rávilágítanak a világ rejtett arculatára. Olyan “okkult titkokat” tárnak fel, melyek elzártak a hétköznapi tapasztalástól - kinyitnak bizonyos mágikus Kapukat. Azonban önmagukban nem kínálnak abszolút módszert vagy értelmezési megoldást ezen új tudati-tereket illetően. A fokozatos, beavatási rendszereken alapuló hermetikus praxis lesz az módszer, mely lehetővé teszi a mágikus rendszerek által feltáruló tudás-tartományok célszerű használatát, keretet szabva az amúgy önmagukban nem megálló tudati tapasztalatoknak. Ezért a Hermetika eszközszinten foglalkozik mágikus rendszerekkel. Amivel a Hermetika túllép az ‘egyszerű’ Mágián az az, hogy nem áll meg az ebben feltárulkozó élményvilágnál, hanem módszert ad ezek megértésére és kezelésére - túlmegy rajtuk az isteni, örök pont irányába. A Hermetika a teljes igazságkutatása - az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi-tökéletesség megvalósításának tudománya.

II. Mágikus alapok
Kezdetben volt a Káosz, a rendezetlen Mindenség (zimzum meo), amely maga a teljes Üresség (keroma) volt. A rendezetlen mindenség szféráján túl volt a Végtelen Fény (en sof aur), mely az abszolút Semmi (ayin) és az abszolút Minden (ayin sof) volt - a teljes Telítettség (pleroma). A Teremtés nem más mint a végtelen, isteni Fény útja, mely maga köré rendezi a rendezetlen mindenséget, és kiáradásában négy világot hoz létre: az Aziluth (“kiárdás”), a Beriah (“teremtés), a Yetzirah (“megformálás”) és az Assiyah (“cselekvés”) világát. Az Aziluth az Ég és Föld távolságát választja el a Semmitől. Az Aziluth az a Világ, melyet a meg nem nyilvánultból Isten Tíz Hangja hívott életre. A látomásos kabbalista mű, a Síúr Qomá részletes leírásai, sőt a Zóhár is ezeket az Első Ember (Adam Kadmon) mivoltára vonatkoztatják. A fej, a szakáll, akár még az isteni test méretei nem egyebek, mint az Aziluth világának lefektetésére szolgáló metafizikus jelképek. E nélkül a természeti ember mit sem tudna a Kiáradás Világáról. A Végtelen Fényből áradt ki, így az egymástól elkülönülő világok, az Aziluth négy szintjéből áramlanak elő. Így az isteni teremtő erőből születik meg a Beriah, azután az isteni erő továbbárad, s a Teremtés Világából felmerül a Yetzirah, majd a Formálás Világából létrejön a legalsó világ, a Készítés Világa, az Assiyah. Ily módon rendre három alsóbb világ keletkezik a Változatlan Egység Isteni Világán belül. A legfelső világ az örök, isteni világ egységét jelenti - ez a Tűz, az Isten Fénye; a második világ az attól elkülönülő szellemi világot - ez a Levegő, az Ember legfelső attribútuma; a harmadik világ az abból lebomló lelki világ - ez a Víz, az Ember lelkisége; a negyedik világ a teremtés végét jelentő anyagi világ - a Föld, az Ember teste.

Ezért a Teremtés jelenti egyszer a Világ teremtését, továbbá az Ember teremtését is ; ugyanakkor ez a kettő egy és ugyan az. Az a törvényszerűség, ami megfigyelhető a körülöttünk lévő világban, magában az emberben is ugyanúgy felfedezhető - nincs különbség; ugyanazok az erők építik fel és mozgatják az embert, mint a külső világot. Ezért a teremtés folyamata az emberben végbemenő folyamat is. Így megfordítva a Teremtést, az Ember visszajuthat Istenhez, eljuthat az uniomysticaig.

A Világban megnyilvánuló isteni hierarchia sok struktúra formáját fel tudja venni, így a minket körülvevő struktúrában, a Világban is megnyilvánul. A Paradicsom fogalma, vagyis ‘valami ami körbe van kerítve’ (ld. avesztán pairi+díz), ezért eredetileg a Világ fogalmát jelentette - azét az univerzumét, melyet Isten Teremtett. Ezt a struktúrát, mely az élet középpontját szimbolizálja, a Kabbala Gan Eden-nek “világ kertnek”, vagy simán pardes-nek “kert”-nek nevezi. Ez szimbolikusan magát az egész Világot jelenti, hiszen egy teljesen körülvett egészet jelent, valamit ami határok közé van szorítva. Mivel a héberben a szó ‘teste’ csak mássalhangzókból áll, a pardes szó mássalhangzóit írjuk csak le, megkapva a PRDS betűket, melyek kijelölik nekünk az univerzális négyességet, a Teremtett Világ négy égtáját; vizsgálódásunk alapjait.

A négy betű adja ki a Világ szimbolikus képét, mely egy vertikalitást jelöl ki középen - a világ tengelyét, a világ közepén elhelyezkedő Világfának vertikalitását. Ez az Éden Kertjének közepén álló Élet Fája, mely a Világfa, a Kabbalista Fa, a Világhegy, ahová a neofitának el kell jutnia ahhoz, hogy megkapja a beavatást, ahol elkezdheti lassú felkapaszkodását az isteni régiókba. Ez a négy betű hozza létre a Világot, a Kertet, mely minden négyesség szimbóluma, az Teremtett Univerzum maga.

A pardes, - a Kert - a Világmindenség szimbolikus megnevezése, a világban rejlő titkok allegóriája, mely ugyan azzal a struktúrával rendelkezik, mint az emberi tudat. Négy abszolút valóságból áll össze, mind horizontális, mind vertikális értelemben - a megértés négy különböző szintjével rendelkezik, melyek számára az egyénnek ki kell nyílnia ahhoz, hogy eljusson a legfelső tudatossághoz: eggyé váljon Istennel. Ez a tetraszómia ; az a megnyilvánuló négyesség mely minden hagyományban megjelenik, kifejezve ezt az univerzális elvet és princípiumait. Ezért a Hermetika szellemében, a teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat azon négyességek közül, melyek a világ felfogásának négy szintjét (a négy világot) fejezik ki:

Az ember és a világ négyessége: anyag, lélek, szellem, és isteni természet. A négy Első Elem; Föld, Víz, Tűz, és Levegő. Az egyiptomi hagyományban a világ szempontjából a Menny négy irányának őrzői; Hapi (a Majom - Észak), Thamutet (a Sakál - Kelet), Quebsenut (a Sas - Nyugat), és Amset (az Ember - Dél), vagy a négy fő Isten Re, Su, Geb és Apis. A keresztény hagyományban, a négy lelkes állat; a Bika, a Sas, az Oroszlán, és a Kerub vagy Ember. A zsidó hagyományban, a Shem ha Meforash, Isten legkülönlegesebb neve, a négy attribútummal, melyet a YHVH betűk jelölnek, s melyet ha egymás alá írunk héber betükkel, az ember alakját adják ki. A kabbalista hagyományban a Négy Világ mellet, a Hayot ha Kodesh, a Keter Szefirája körül álló négyarcú angyalok. A hindu hagyományban Bráhma Négy Arca. A görög hagyományban; homo sharks, homo psychikos, homo pneumatikos, és gnosis. A püthagóreuszi hagyományban a tetrakthüs; monas, dias, trias, és tetrad, vagy 1, 2, 3, 4. A latin hagyomány négy Világa; Creatio Facta, Creatio Formata, Creatio Creata, Creatio Emanata, és vagy ahogy máshol nevezik; Cosmos, spiritus mundi, anima mundi, és solum. A Kübalion hagyományban; Fizikai Világ, Asztrál Világ, Mentál Világ, és Szellemi Világ. Az ezoterikus exegézis szempontjából, az indiai hagyomány sukta, upanisad, suttra, és bráhmanaja, ugyanúgy mint Goethe irodalom felosztása poézisre, teológiára, filozófiára, és prózára. De a végtelenségig folytathatnánk a listát...

A Kabbala négy világa, az isteni manifesztáció négy szintjét jelöli, meg mely a Világ teljességét adja meg. Az Assiyah, a Cselekvés világa az elemek és a velük való akcionalitás világaként a legalsó. A Yetzirah, a Formálás világa, az e felett elhelyezkedő lelki világ. A Beriah, a Teremtés Világa az ezt irányító, átható szellemi világ. Az Aziluth pedig az ezt átjáró emanációk isteni világ. Ezt a tetrapthüszt jelöli ki a prds négy mássalhangzója is, mely a manifesztálódott világ ezen négy rejtett valóságáról árulkodik. A prds a világ felfogásának és tapasztalásának négy különböző szintjét jelenti - a világ értésének négy szintjét, mely a világ felfoghatósági szintjeinek felel meg. Így a P a Pesat-nak felel meg, R a Remez-nek, D a Drus-nak, S a Sod-nak. Ezek tehát nemcsak ezoterikus exegetikai szintjek, hanem a Világ értésének, és rejtett teljességének nevei, melyek csak a beavatottak számára válik tapasztalhatóvá, érthetővé. A Pesat a tömeg szintje - az Assiyah Világában létező ember; a Remez a tömegembert meghaladott reprezentatív ember szintje - A Yetzirah Világában létező ember; a Drus a király vagy pap szintje - A Beriah Világában létező ember; és a Sod a Világot meghaladott, mágussá vált Világember szintje - Az Aziluth Világában létező ember. Az egyiptomi hagyományban ez az ember három lelke: a Ka, a Ba, és az Ah lélek plusz örök isteni természete. A Ka a test szintje, a Föld, a Bika, a héber nefes vagy a szufi nafs megfelelője. A Ba a lélek szintje, a Víz, a Sas, a héber ruah vagy a szufi rahe megfelelője. Az Ah a szellem szintje, a Tűz, az Oroszlán, a héber ruah ha kodesh megfelelője. Míg az isteni természet, a három egysége, a láthatatlan Levegő, az Angyal, a héber kerub vagy KaBalAh.

A Négy Világ, az ember szellemi felemelkedésének a négy állomása is. Ezek az állomások vannak részletesebben kidolgozva a kabbalista Fa szimbolikájában, ahol ez a kiteljesedés a tíz szefirához kötötten jelenik meg - a szellemi út tíz lépcsőjében, melyet végigjárva az ember eggyé válik Istennel. Olyan bibliai allegóriák, mint Ezékiel látomása, Jákob Lajtoriája, Ábrahám botja, Mózes Tíz Parancsolata, vagy ezekhez köthető más filozófiák tanításai, mint Hermész kígyós botja, a görög szférák tanítása, az újplatonista emanációk tana, a hét bolygóhoz kötött szférák tanítása, a hindu jóga hét csakrájának tanítása, stb. mind ugyan ennek az igazságnak más megfogalmazásai. De ha kicsit kitekintünk ugyanezt találjuk a tibeti chod és mandala tanításban, a buddhista párada rendszerben, az indiai jóga és tantra yantra rendszerében, az iszlám sufi a’yán thábitah tanításában, ez európai mágia okkult kulcsok tanításában, az alkímia transzmutáció elméletében, a babilóniai asztrológiában, a mitráz hagyomány vagy a nesztóriánus kereszténység, stb. tanításaiban is.

A hermészi kaduceus szimbolikájában jól megjelenik az isteni erők alászállása. A kettős kígyós bot három találkozási pontja a test, lélek, szellem erőpontjait reprezentálja, míg a két kígyó fejének találkozásánál a szárnyas skarabeusz az újjászületett ember szimbóluma. Nevezik lúz-nak "isteni kőnek", vadzsrá-nak "gyémántjogarnak", lapis ex celsis-nek "mennykőnek", lapis philosophorum-nak "bölcsek kövének", keter-nek "koronának", polárizs-nak, merkábáh-nak, istár-nak, sztella márisz-nak azaz "sarkcsillagnak", stb. Ez Hermész szintje, a Világ háromas tudása, a gnózis, a papkirály fáraó állapota, melyben egyesül minden ellentét, a női-férfi dualitás, a Síva-Sakti kettősség: a szigor és a könyörület.

A fekete kígyó a világot átható női, lunáris, dinamikus energiákat, a fehér kígyó a férfiúi, szoláris, statikus energiákat jelzi. Kettőjük egymásba fonódása hozza létre a központi 'botot', a vörös ösvényt, amely a leszálló isteni erők villámútja. A hindu jógában úgy nevezik: idá, pingalá és szusumná. Ezekben a finomenergetikai csatornákban mozognak a hatalmas Kundalíni isten erői.

Hasonlóan fontos szimbólumrendszer a kabbala. A Kelippot tanítás szerint a Végtelen Fény kiáradása tíz héjat hoz létre az abszolút isteni közép körül, vagy ahogy a Szefirák tanítása fogalmaz, tíz ‘csomót’ hoz létre az isteni világból leszálló úton, megalkotva a Kabbala legelterjedtebb szimbólumát a Kabbalista Fát. Ezek: Keter, Hokmah, Binah, Hesed, Gevurah, Hod, Necah, Yesod, és Malkhut. Legfelül vagy középen van a meg nem nyilvánult létezésből kilépő Akarat, a kiterjedés nélküli pont, minden létező eljövendő forrása, melyet az Első Koronának, Az Öregnek, vagy a Fehér Fejnek is hívnak - ez a Kiáradás oka, Isten megnyilvánuló ereje. Innen árad ki a Tíz Hang, amelyek létrehozzák a relatív világot. A Tíz Isteni Alapelv, Isten attribútumai, vagyis a Szefirák egy szemvillanás alatt szikráznak föl, akár egy örök Villám. A Hagyomány szerint a Szefira (sefirot) szó szerint zafírt vagy felszikrázó fényt jelent, de nevezik számnak, fokozatnak, edénynek, erőnek, köntösnek, koronának, Isten belső arcainak, vagy Ősidőknek is. A szefirák sorban a Fa csúcsán elhelyezkedő Keter (Korona), majd onnan lefelé a Hokmah (Bölcsesség), a Binah (Megértés), Hesed (Könyörület), a Gevurah (Ítélet), a Tiferet (Szépség), Necah (Örökkévalóság), a Hod (Visszaverődés), a Yesod (Alapzat), végül pedig a Malkuth (Királyság). Egyik-másik szefirának több neve is van; a Gevurah-t, melynek szótöve annyit tesz Hatalom, Dínnek vagy Pehádnak is nevezik, mely Ítéletet és Félelmet jelent, míg a Hod és Necah szefirákat Dicsőségnek és Győzelemnek is fordítják.

A Keterből, az első Koronában a tökéletes magnyilvánuló Egység kettéhasadt, s a Hokmah (Bölcsesség) volt az első princípium, mely kivált az aktív Akaratból, míg a Binah (Megértés) volt ezen aktív gondolat passzív megformálása. E három szefirát a Mennyeieknek nevezik, s az Örök Istenit képviselik a Megnyilvánuló Létezésben. Ők a Szentek Szentje, az Apa és Anya princípiumai. Szerepük a világ rendszerében, hogy jellemezzék a Szigor és Könyörület egymást kiegészítő két pólusát - a Fa két oszlopát, mely a földi szférákban mint Erő és Forma jelenik meg. Az Akarat a központi oszlopon lefelé sugározva áttöri a nem-szefira Daat (Tudás) képviselte hézagot, hogy magába szívja a Világ aktív erőit. E hézag Szakadékként ismeretes, mely biztosítja az erők föl-le áramlását az Isteni Világból, s lehetőséget biztosítson az Istenhez való visszataláláshoz. A kiáramló isteni erő a Hesednél (Könyörület) éri el az Erő pillérét - ez a mindent átformáló, aktív cselekvő erő elve. Itt növekszik és terjed ki a megnyilvánuló létezés, ami azonban szétszóródna, ha a Gevurah (Ítélet), a Korlátozás elve nem tartaná kordában. Ez egyúttal megvilágítja, miként hatnak egymásra a szefira párok végig az egész Fán, kiegyensúlyozva, ellenőrizve egymást. Miközben felülről irányítják őket, hasonló szabályozó szerepet töltenek be az alsóbb szefirákkal szemben, ahová az isteni erőt irányítják.

Amikor az egyik vagy másik pillér válik dominánssá, akkor vagy túlgerjed a 'rendszer' a túlzott aktivitástól, míg a másik esetében magába roskad a túlzott magába fordulástól. Ahogy a Talmud fogalmaz: "Szigor vagy Ítélkezés nélkül eluralkodna a világon a gonosz, Könyörület nélkül viszont elviselhetetlenül zord volna a létezés." A megfelelő egyensúly beállításával azonban a Világ harmonikussá válik. Hasonló módon működik maga az Ember is. Az ember szervezetében is elengedhetetlen a megfelelő egyensúly - a növekedés vagy visszafogottság, az Erő vagy a Forma túlhajtása betegséget, akár halált is okozhat. Ugyanez a helyzet a Nagy Fa esetében is - mindkettő ugyanazon az elven alapszik.

A Villámfény útját követve a Hesed és Gevurah közti kapcsolat teremti meg a Tiferet (Szépség) szefiráját a központi tengelyen. Ezt az alsó hármasságot a Kabbala az Isteni Érzelem és Erkölcs hármasságának nevezi. A Tiferet a Fa szívében helyezkedik el, félúton fekszik a legfelső és a legalsó szefira között. Gyújtópont, egyesítve és kiegyenlítve az itt kereszteződő ösvényekből áramló erőket. Salamon Trónusának nevezik, hiszen összeköttetésben áll a Bölcsesség és Megértés, valamint a Könyörület és Ítélet szefirákkal, csakúgy mint az alsóbbakkal. Mivel a Daat nem-szefirája alatt helyezkedik el, “Te”-nek vagy “Szent Áldott Legyen Ő”-nek is nevezik, az isteni jelenlét megnyilvánulására utalva a Létezés Szívében.

A Necah (Örökkévalóság) és a Hod (Visszaverődés) a két legalsó szefira a két szélső oszlopon. A Necah az Erő oszlopán erőt áramoltat az alsóbb világba, míg a Hod visszaáramoltatja ezt a Fa mentén. Ez azért lehetséges, mert tíz menóra volt hajdanában a Templomban, ahol minden egyes Fa az Aziluth Nagy Fájának egy-egy szefiráját képviselte. Ez előmozdítja a szefirák egymás közti kapcsolatait, s lehetővé teszi, hogy az egyes szefirák egyszerre fejtsék ki saját jellegükből adódó erőiket és a Fa teljes erejét is. Ezért a Hodot és a Necaht Seregnek is hívják, hiszen ezek az isteni passzív erő és aktív erő mindkettőjét magukban foglalják. Ők az Első Ember (Adam Kadmon) jobb és bal lába, hiszen ők tartják fenn az egész létezést.

A Yesod (Alapítás) a Fa Alapzata, hiszen a felsőbb szefirák erejének egységét jelenti a kezdet és a vég között oda-vissza feszülő Nagy Húron. Innen száll alá a koncentrált isteni erő a Malkuthba (Királyság), mely az Erő, Forma, és Tudatosság egységéből alakulva az Isteni Lényeg legsűrűbb, egyúttal leggazdagabb elegyét képezi. Ez a mi Anyagi Világunk. Mivel a Malkuth az egyetlen szefira, mely nem áll közvetlen összeköttetésben a Tiferettel, a Yesod egyszerre tölti be a híd és az akadály szerepét a le- és feláramló isteni erőknek. A Yesod lesz az isteni világokba vezető Út kapuja és kulcsa. Az összes alsó szefira gyújtópontja, és az isteni megnyilvánulás utolsó lépcsőfoka. A Yesodban ölt alakot az isteni kiáradás és lehel életet - ömleszti át az Isteni Akaratot - a Malkuth anyagiságába. A Malkuth tehát az Isteni Jelenlét (Sekinah) lakhelye. Mivel az Aziluth legelemibb szintjét képviseli, egyúttal utolsó stádiuma Adam Kadmon Megnevezésének, Teremtésének, Alkotásának és Készítésének.

Ez az Ősfa, mely a Teremtés képlete, minden további teremtett, megformált és készített valóság univerzális mintája - a Világmindenséget kormányzó törvények foglalata - a Világ és az Ember abszolút valósága.

LAPOZZ TOVÁBB:

[ » HERMETIKUS MÁGIA ÉS OKKULTIZMUS LEXIKON « ]

Ajánlott Irodalom

Hermész Triszmegisztosz : Tabula Smaragdina & A Jó Pásztor [Farkas, 1995 Budapest].

Hermész Triszmegisztosz : A Tökéletesség Útja [Farkas, 1994 Budapest].

Kurt Seligmann : Mágia és Okkultizmus az európai gondolkodásban [Gondolat, 1987 Bp.].

Fónagy Iván : Mágia [Tinódi, 1989 Budapest].

Hans Biedermann : A mágikus muvészetek zseblexikona [Szépirodalmi, 1989 Debrecen].

Agrippa von Nettensheim : Okkult filozófia [Hermit, 1999].

Eliphas Levi : A Nagy Mágia Dogmája és Rituáléja [Hajja & Fiai, 1992 Gyula].

Eliphas Levi : A Mágia története I.-II. [Kássa László, 1998 Miskolc].

Hans-Peter Waldrich : Ezoterika [Édesvíz, 1991 Budapest].

Ylaster Daleth : Rejtett Erok - Mágia [Édesvíz, 1992 Budapest].

W. Charon : Atlantiszi Mágia [Média, 1990 Budapest].

Szepes Mária : A Smaragdtábla [Arkánum, 1994 Sopron].

Abramelin Szent Mágiája [Kássa László, 1998 Miskolc].

Clavicula Salamonis [Kássa László, 1998 Miskolc].

Necronomicon [Vallhalla Páholy, 1995 Veszprém].

Donald Tyson : A Varázstükör [Háttér, 1991 Budapest].

W. Charon : A Misztikus Út [Vízönto, 1993 Budapest].

ZÓHÁR - A Ragyogás Könyve (Bíró & Réti ford.) [Vízönto, 1990 Budapest].

ZOHAR – Ragyogó Fény (Bíró Anna ford.) [Farkas Lörinc Imre, 1997 Budapest].

Z’ev ben Shimon Halevi : A Kabala útja** [Gabriel, 1994 Budapest].

Papus : Kabbala [Hermit, 1999].

Ronald Goetschel : A Kabala [Akadémia, 1992 Budapest].

Will Parfitt : A Ragyogás Könyve - Kabbala [Édesvíz, 1993 Budapest].

Ted Andrews : Egyszerusített Mágia [Hajja & Fiai, 1992 Debrecen].

Gershom Scholem : A Kabbala helye az európai szellemtörténetben [Atlantisz, 1995 Bp.].

Word formátumban [« word ]

» Hermetika - Hermetika, Mágia és Okkultizmus
» Hermetika - A Mágia fogalma
» Hermetika - A Mágia Tudománya